28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Blossom Miles összes hozzászólása (79 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 17. 18:07 Ugrás a poszthoz

Igaaaz. Betegség után minden jó. Közben meg alig van valami szuper. Ha meg betegség közben dolgozol, az a legrosszabb.
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 20. 09:46 Ugrás a poszthoz

Zalán
A reggelem kissé nehezen indult. Mona természetesen nem akart felkelni, én pedig ugyan egyetértettem vele, mégis felébresztettem, amiért egész reggel passzív ellenállást tanúsított irányomba. Nagyon rosszul ment a hajnali kelés, pedig egy ideje már gyógyítóként dolgozom, ott meg gyakran kell korán felébredni és későn elaludni, szerintem ehhez hozzá sem lehet szokni, valaki vagy bírja ezt, vagy nem. Sajnálatos módon, Monával az utóbbi kategóriába tartozunk, így elég nehezen tudunk csak elindulni bárhová. Miután megsértettem a hercegnőt, ételt is adtam neki, de csak nézegette, csupán akkor falta be az egészet, amikor elmentem fogat mosni. A készülődés sem volt túl gördülékeny. Mona folyton a lábam alatt mászkált, mintha direkt arra várna, hogy elessek, miközben én egyre gyorsabb tempóban próbáltam végezni a dolgaimmal, mert a vonat biztosan nem fog ránk várni, akkor meg teljesen feleslegesen keltünk fel és vesztünk össze szavak nélkül. Annyi szent, a kutyám egy óriási hisztikirálynő, de én már hozzászoktam. Akik néha vigyáznak rá, mikor elutazom, sosem hiszik el nekem, hogy milyen egy állat, de aztán megtapasztalják a saját bőrükön is. Valószínűleg ezért van, hogy a legtöbb utazásom alkalmával új kutyaszittert kell keresnem. Amint készen voltam, Monára ráaggattam a pórázát, és kezembe vettem a hordozót, amit persze egyből kiszúrt és a vonatállomásig tartó úton rám sem nézett. A peronon lecsatoltam róla a pórázt, és beletuszkoltam a hordozóba, amiért kaptam egy csomó gyilkos pillantást. Úgy tesz, mintha a hordozó olyan rossz hely lenne. Tudom, nem valami tágas, de mindig kibélelem neki, vannak odabent játékai, kényelmesen tud benne aludni és még nézegetni is tud, ha azt szeretne. Bezzeg nekem cipelni kell azt, akkor is, amikor épp nincs benne kutya, úgyhogy szerintem kettőnk közül én jártam rosszabbul. Az egyetlen szerencsém, hogy kistestű állat, így a hordozója sem túl nagy, méghozzá egészen hasonlít egy táskára, így ha nagyon nem tudok mit kezdeni vele, akkor beleteszem az én minitáskámat, és úgy közlekedek. Az út nem volt olyan hosszú, mint amennyire számítottam, és Mona is tűrhetően viselkedett. A felénél rájött, hogy semmire nem megy azzal, ha mérgesen méreget, ezért elszundikált, és csak a végállomásnál ébredt fel. Azután már egy kicsit higgadtabban viselkedett, és nem akarta leharapni minden utas fejét, kezdve természetesen az enyémmel. A vonatról leszállva, összeszedtem a holmijaimat, majd elindultunk a peronon. Pár nappal ezelőtt kaptam egy levelet, egy egyetemi szaktársamtól, amiben leírta, hogy szeretné, ha elmennék hozzá, mert régen láttuk egymást. Ő még gyakorlaton van, és kérte, hogy a munkahelyére menjek be hozzá, mert ha a munkaidő végére odaérek, akkor meg tudja mutatni a várost. Viszonylag ritkán járunk Pesten, és mivel nincs túl jó időérzékem, előfordulhat, hogy a korábbi vonattal kellett volna indulnunk, számításaim szerint már így is késében voltunk. Mindenesetre, Monát kiengedtem és elkezdtünk sétálni a városban. Próbálkoztam előkeresni a levelet, amiben részletesen leírta, hogyan juthatunk el az ispotályba, de sehol sem találtam. Közben a kutyám felfedezett egy parkot a közelben, ahová lélekszakadva rohant, én pedig csak követtem. Amíg nem tudom meg, hogyan jutunk el a célállomásra, addig úgysem tudunk semmit tenni, legalább játszik egy keveset. Monáról lecsatoltam a pórázt, tudtam, hogy megbízható, akármennyire is nem tűnik annak, jártunk vele iskolába is. A személyisége mögött egy nagyon okos kutyus lakozik. Én leültem egy padra, és tovább turkáltam a táskámban. Sehol nem találtam a papírt, ezért elkezdtem kipakolni a tartalmát. Ott nem volt, így nekiálltam átkutatni Mona hordozóját, véletlenül oda is bekerülhetett. Idegesen pakoltam vissza a tárgyakat, de hiába, a levél nem került elő. Mona közben érezhette, hogy nagyon ideges vagyok, így a reggeli bosszúságát elfelejtve a lábamhoz dörgölőzött. Megsimogattam a buksiját, és újra rátettem a pórázt, bár arról sem volt fogalmam, hogy melyik égtáj felé kéne elindulni. Csak emlékfoszlányaim voltak az útról, azt nem olvastam olyan figyelmesen, hiszen arra számítottam, hogy úgyis nálam lesz a levél, és könnyen odatalálunk. Az emberek csupán lézengtek a parkban, néhány megszállott kutyást láttam, akik elfoglalták magukat a kisállatukkal, őket viszont nem akartam zavarni. Végül odamentem egy nekem háttal álló fiúhoz, és óvatosan megkopogtattam a vállát.
- Szia! Bocsi, nem akarok zavarni, csak rohadtul eltévedtem, és nem tudnád véletlenül elmondani, hogy hol van az ispotály? – kérdeztem tőle gyorsan, Mona pedig végszóként levágta magát mellém. A táskájából elővettem egy kis vizet majd a kezembe csurgattam azt és óvatosan megitattam. Mohón lefetyelte a vizet, nekem pedig hihetetlen lelkiismeret-furdalásom volt, hogy reggel óta elfelejtettem vizet adni neki.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:21
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 20. 18:58 Ugrás a poszthoz

Jasmine
Mona ma kivételesen kedvesen viselkedett velem. Akkor sem akart eltenni láb alól, amikor délután nekiálltam öltözni, pedig biztosan érezte ő is, hogy ebből belátható időn belül indulás lesz. Amikor felöltöztem és kisminkeltem magam a találkozóra, csendben tűrte a nyakörvet és a pórázt is. Direkt előbb indultunk, hogy mindenképp legyen időnk sétálni a faluban. Boldogan futkározott körülöttem és néhány embert meg is szaglászott. Olyan, mint egy szeszélyes kamasz, ha reggel úgy kel fel, akkor egész nap aranyos, néha meg pont az ellenkezője. Olykor én is rácsodálkozom, milyen szép ez a hely, pedig tizennégy éves korom óta itt élek. Az egyetemi idő alatt ugyan elmentem innen, de hamar vissza is tértem. Szerettem egyetemre járni, bár a napjaim majdhogynem csak tanulásból álltak. Tanulásból és gyakorlatozásból, hiszen nagyon ragaszkodtam az elméletemhez, miszerint minél előbb a kezemben szeretném tudni a papírjaim és praktizálni. Nos, ez sikerült, tekintve, hogy itt vagyok huszonhárom évesen és dolgozom, már teljes munkaidőben. Az iskola utolsó évében találtam ki, hogy gyógyító akarok lenni, és nem adtam fel, pedig az akkori jegyeimet elnézve, sokan nem hittek bennem, de dacból azért is megcsináltam. Be akartam bizonyítani, hogy mindenre képes vagyok.
- Mona, gyere! – hívtam magam mellé a kiskutyát, ugyanis már indulnunk kellett a kávézóba, ahol egy találkozót beszéltem meg az egyik volt szaktársammal. Nem tudtam túl sok barátságot kötni a rengeteg tanulás mellett, de valahogy Jasmine-nel összeakadtunk, és azóta tartjuk a kapcsolatot. A kávézó felé még többször is megálltunk, néztünk más ebeket, pisilt és mivel nagyon akart jutalomfalatot belement abba is, hogy bemutassa a trükköket, amiket a kutyasuliban tanult. Monát akkor vettem, amikor Bogolyfalvára költöztem. Nem akartam egyedül lenni, ő meg csak szembejött velem a neten. Egyszerűen nem tudtam megállni, ezért elhoztam és azóta színesítjük egymás napjait. A kávéházban elirányítottak minket balra és furcsa módon senkit nem kellett arról meggyőznöm, hogy a kutyám nem fog vérengzést rendezni, ami igazán feldobott. Nagyon ritkán engednek be minket bárhová szájkosár nélkül, volt is egy a táskámban végszükség esetére, bár Mona nagyon nem szívleli a tárgyat. Úgy láttam, a lány még nem jött meg, ezért leültünk egy tetszőleges asztalhoz. Én lehuppantam egy kék párnára és az ölembe vettem a kutyám. Elkezdtem böngészni az itallapot, bár addig nem akartam rendelni, amíg Jasmine meg nem érkezik.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 23. 20:21 Ugrás a poszthoz

*Behozza a saját drágáját és felajánlja dögönyözésre*
Bocsi srácok, kissé antiszociális a hölgy, de nem harap *vállat von*
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 25. 16:50 Ugrás a poszthoz

Zalán
Csak akkor jöttem rá, hogy sietségemben teljesen elfelejtettem, hogy Budapest nem Bogolyfalva, ahol mindenki egyértelműen tud a varázsvilág létezéséről, amikor a fiú odalépett hozzám. A szituáció kínosságából adódóan inkább csak lesütöttem a szemem és Monát néztem. Ő meg azzal a gőgös fejével pillantott vissza rám, mintha örülne annak, hogy sikeresen leégettem magam és könnyűszerrel  fecsegtem ki nagy titkokat.
- Ugyan, köszönöm szépen és bocsáss meg, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Általában figyelek mindenre, de ma egyszerűen nem bírok ésszerűen gondolkozni – feleltem a fiúnak. Kissé ismerősnek tűnt, de nem tudtam volna megmondani, honnan. Lehet, hogy csak valami sorozatsztárra hajaz, vagy csak elkezdtem hallucinálni a fáradtságtól. Este alig aludtam valamit, aztán mire álomba szenderültem, már csörgött is az ébresztőórám, amit legszívesebben kihajítottam volna az ablakon, de hiába az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Meg a titkokat is magamba kéne fojtanom, ami úgy látszik most nagyon nem megy.
- Amúgy Blossom vagyok, ő pedig Mona. Azaz törzskönyvileg Mona Lisa, de csak nagyon ritkán hívom így – próbáltam menteni a menthetőt. A kutyám, nevét hallva, felkapta a fejét, de aztán rájött, hogy nem ételt fog kapni, ezért csendben nézett egy másik kutyát. Kissé antiszociális, majdhogynem csak engem bír elviselni, de engem is csak azért, mert tőlem kap enni.
- Azt megköszönném. Volt egy levelem, hogy merre kellett volna mennem innen, ha nem hagyom otthon, valószínűleg nem kérdezek meg egy muglit, de nyilván a legfontosabb dolgot a faluban felejtettem – meséltem neki, miközben az órámra pillantottam. Úgy tűnt, már azelőtt elkéstünk, mielőtt elindultunk volna, de nem zavart különösebben, mert egyrészt a volt szaktársaim biztosan megszokták már, a bulikról is mindig késtem, másrészt pedig volt társaságunk és úgy tűnt, talán nem keveredünk el Pesten.

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 25. 21:05 Ugrás a poszthoz

Jaj, nekem a Bohemian Rhapsody szólt vagy két napig a fejemben és egyszerűen nem tudtam abbahagyni a dúdolást.
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. január 27. 12:55 Ugrás a poszthoz

Nico
Talán állíthatom azt, hogy hozzászoktam Mona szeszélyes személyiségéhez, és a gyógyítói munka olyasfajta velejáróihoz, mint a sötétedés után hazaérés. Ez a kettő pedig gyakran összeadódik és este, hidegben kell levinnem a kiskutyám sétálni, mert az nem maradhat el. Elmentünk a falu határáig, de visszafordulni már egyikünknek sem volt kedve, ezért elővettem egy pokrócot és leültünk a stégre. Mona az ölembe feküdt, miközben a víztükröt néztük. A környezetünk meglehetősen nyugodt volt, végtelennek tűnő napok után nem kellett sehova sem rohannom. Amikor valaki megszólalt a hátam mögött, összerezzentem. Nem számítottam társaságra, de nem bántam, hogy valaki felbukkant errefelé. Megfordultam, hogy ne csak a hátamat láthassa, Mona pedig felugrott a mozgolódásra. Finoman visszahúztam, mielőtt letámadhatta volna az idegent.
- Jó estét! Persze, jól vagyunk, köszönöm – bólintottam, amíg a látogatónk arcát próbáltam megnézni. Arrébb húzódtam és szélesebbre tártam az alattam lévő pokrócot, hátha nem csak állni szeretne ott.
- És magával? Nem sétálnak túl sokan ilyenkor a faluban, tapasztalatból mondhatom! – jelentettem ki, enyhe szarkazmussal.
- Engem Blossom-nak hívnak, ő meg az én Monám. Tulajdonképpen Mona Lisa, és igen, pont olyan rejtélyes. A faluban lakunk. Maga átutazóban vagy helyi? – igyekeztem illedelmesen bemutatkozni és nem túlságosan faggatni. Igazából azon sem lepődtem volna meg, hogyha sarkon fordul és elrohan, már-már úgy érezhette magát, mint egy interjún. Azért reméltem, a helyzet mégsem néz ki úgy, mintha megőrültem volna és szegény járókelőket támadnék le a folytonos kérdésáradatommal.
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 1. 15:40 Ugrás a poszthoz

Nico
- Azt hiszem, szimplán hölgy, de köszönöm – elmosolyodtam a kijelentésre. Amíg leült mellénk, elővettem Mona jutalomfalatját. Nem túl szociális egy állat, sőt kissé visszahúzódó, de étellel viszonylag egyszerűen meg lehet venni. Amikor kutyaiskolába jártunk azt mondták, hogy ne adjak neki csak úgy nasit, mert el fogja veszíteni az értelmét és meg is fog hízni tőle. Egy ideig próbálkoztam nem túletetni, de nem is emlékszem olyan időszakra, amikor betartottam volna a szabályokat, úgyhogy ezt is hamar feladtam. Mona valamiért kedvesen közeledett a férfi felé, pedig általában morcos, így elraktam az ételt, boldogan konstatálva, hogy nem is olyan bunkó a kiskutyám.
 - Mindkettőnek voltam a hallgatója. Szerintem egyik vezetősége sem volt túlságosan elragadtatva ettől. Mármint az AMS-en nem sok vizet zavartam, majdhogynem csak tanultam végig, de az biztos, hogy pár ember lelkivilágába beletapostam, amikor nyűgös voltam. A Bagolykőben viszont mondhatni rugalmasan kezeltem a házirendet. A házvezetőm tuti hálát adott, amikor bejelentettem, hogy nem maradok mesterképzésre – annyi szent, hogy a legtöbb tanárnak meggyűlt a baja velem. A három kedvenc tantárgyamra tanultam, a többi elég egyszerűen csak nem érdekelt, úgyhogy nem foglalkoztam vele. A vizsgáimon mindig átmentem, mert azokat a tantárgyakat szerettem, amit mások nem. Én segítettem sokaknak bájitaltanból vagy gyógynövénytanból, ők pedig cserébe másban.
- Blossom Miles – ráztam meg Nico kezét. Csak a rendelőben mutatkozok be Dr. Blossom Miles-ként, máshol egyszerűen nem áll rá a szám. Olyan sokáig csak így használtam, hogy nehéz lenne megváltoztatni ezt a szokást. Őszintén nem is szeretném, nem azért tanultam, hogy mindenkinek dicsekedhessek vele, és sokkal hivatalosabbnak érzem a doktorral.

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 1. 20:05 Ugrás a poszthoz

Jasmine
Az egyetemről tényleg nincs sok emlékem. Leginkább a szobámban voltam, keveset aludtam és próbáltam a legjobb formámat nyújtani az órákon. Elvileg az egyetem az ember életének legszebb időszaka, akkor szerzi a legtöbb barátját, de nálam ez valahogy nagyon nem így történt. Én csak már magam mögött akartam tudni az egész oktatást, amiből már igazán elegem volt, úgyhogy megállás nélkül tanultam és gyakorlatoztam egyben. Amikor nem tudtam elmenni az előadásra, általában Jasmine jegyzeteiből tanultam. Az egészből ő hiányzott leginkább. Nem volt célom kapcsolatokat kiépíteni, ő csak jött és az anatómia órák alatt szépen összebarátkoztunk. Erősen szorítottam magamhoz, amikor megérkezett hozzánk.
- Szia, Jas! – elmosolyodtam, ahogy leült velem szembe. Az elmúlt hónapokban csak üzenetek útján tudtunk kommunikálni, úgyhogy jólesett, hogy végre élőben is láthattam őt.
- Hát, még én mennyire örülök, hogy kicsit ki tudtam szabadulni a rendelőből. Egyszer eljöhetnél arrafelé, nagyon szép lett – meséltem, de az első kérdésére még nem tudtam válaszolni a pincérnő gyors megjelenése miatt. Egyszerű feketeteát kértem, általában azt iszom. A kávé nem a kedvencem, főleg a megrögzötten kávégyűlölő egyetemi tanárom után, aki annyit mesélt az ital negatív hatásairól, hogy már nem is iszom azt. Csak akkor vágtam bele újra a beszédbe, amikor a hölgy mosolyogva távozott.  
- Köszönjünk, megvagyunk. Ő a híres Mona Lisa, és bár néha tök bunkó, azért vannak kedves napjai is. Meg úgy alapjába véve szeretjük egymást – mutattam az állatra. Jasmine-nel azt is megosztottam, mikor elmentem érte, úgyhogy tudja ki ő, csak még élőben nem találkoztak. – És Te hogy vagy? Mindjárt vége a gyakorlatodnak, nem?

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 4. 21:39 Ugrás a poszthoz

Nekem már mindenem fáj
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 5. 18:22 Ugrás a poszthoz

Erről most csak nekem jutott eszembe, hogy ha akarod, én a nevemre veszlek
Charlotte, én már szombat óta gyűröm az influenzát és egyszerűen megőrülök tőle...
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 5. 18:24
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 10. 16:05 Ugrás a poszthoz

Zalán
- Még jó, hogy itt voltál te, hogy megments minket – bólintottam mosolyogva. Valószínűleg egy idő után én is ráeszméltem volna, hogy Budapest nem egyenlő Bogolyfalvával, azaz nem fogja mindenki érteni, ha a varázsvilágról beszélek, de az biztosan beletelt volna egy kis időbe.
- Oh, de oda jártam. Eridonos voltam, a lány, aki gyakran bajba került – tettem hozzá. Ezek szerint ő is ugyanazon padokat koptatta, akkor innen volt ismerős az arca. Egervári Zalán, ismerős volt a név, annyi szent.
- Köszi. Az ő nevében is – húztam széles mosolyra a számat, amikor Mona kivételesen nem fordult el az emberektől, hanem hagyta magát megsimogatni. Szeretem, amikor őt dicsérik, néha már gyerekemként kezelem. Az ő dicsősége az enyém is. Mondjuk a nevét pont én választottam, de akkor is nagyon büszke voltam, amikor a kutyasuliban átugrott egy karikán.
- Jegyem az nincs, de mehetünk metróval, vagy akármivel ami erre jár – válaszoltam. Egyáltalán nem bánom, ha tömegközlekedéssel kell mennünk. Anyu által egész jártas vagyok a mugli dolgokban, ő sosem hagyta volna, hogy Sopronban akármilyen mágiát használjak. Még most sem szereti, jobban örül annak, ha amit csak lehet, a pálcám nélkül oldok meg. Kissé retteg attól, hogy egyszer elvesztem és utána el sem fogok tudni mosogatni magam után.
- Köszönöm szépen – mosolyodtam el a felajánlásra, de nem utasítottam vissza azt. Normális helyzetben nem engedném, hogy más cipelje a holmimat, vagy esetleg Mona dolgait, de a mai napból már most elegem volt, pedig még alig kezdődött el.

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 12. 20:56 Ugrás a poszthoz

Nico
- Erről édesanyámat kellene megkérdezni. Szerintem ő boldogan mesélne történeteket arról, hogy mennyire nehéz eset voltam. Vagy vagyok is – javítottam ki magam. Anyu egyszerűen annyi embernek regélte el, hogy milyen nehéz dolog olyan akaratos boszorkányt nevelni, mint én amilyen én vagyok, hogy szerintem fél Sopron már csak ezért is megnéz, amikor lemegyek a kisboltba tejért. Ránézésre talán nem vagyok annyira vad, mint ahogy anyám elbeszéléseiben. Olykor el is szalad vele a ló és hozzátold a történetekhez. Már olyat is hallottam vissza, hogy rivallót kellett küldenie, pedig szerintem azt sem tudta, mi az és történetesen soha nem kaptam olyan bizonyos, piros borítékot iskolás éveim alatt.
- Persze, és bocsáss meg, azt hiszem ezt nekem kellett volna megkérdezni. Mindenesetre gyógyító lettem, nőgyógyász per szülésznő specializációval – válaszoltam a feltett kérdésekre, kivéve arra, hogy megérte-e. Tulajdonképpen én sem tudom. Ha a tanáraim betegek, akkor tudok nekik segíteni, és biztosan találkoztak nálam rosszabb diákkal is, ezért talán megérte.
- A rendelőre kiírták a nevem. Meg a ház postaládáján is ott virít nagy betűkkel, hogy Dr. Blossom Miles, de nem hiszem, hogy máshonnan ismerhetnél. Szülői ágon meg senki nem híres. Vagyis anyunak nem is hasonlít a neve, meg amúgy sem túl ismert. Apám meg nincs – vontam meg a vállam. Miután kimondtam, nyilván én is rájöttem, hogy ez furán hangozhat, így megpróbáltam javítani magam.
- Azaz nyilván van apám. Tudok a porzóról meg a bibéről, és nem is ringatom magam kicsinyes álmokba, minthogy ha nem fogadom el, akkor megszűnik létezni. Anyuval csak leléptünk, ő meg maradt Londonban – a lehető legtöbb információt akartam a legkevesebb szóba sűríteni. Az apám egy tüske számomra. Felesleges, és még csak beszélni sem szeretek róla, de azért ott van. Ott kell lennie, mert túl hülyén hangzik, hogy apátlan vagyok. Talán ez a magyarázat a személyiségemre. Mindig volt miért dühösnek lennem, mert bármikor elő tudtam kaparni a sérelmeimet apámmal szemben.
- Nagy általánosságban mindenki kedves. Csupán két csoportot érdemes elkerülni. A néniket, mert ők mindig pletykálnak, emellett a stégen üldögélő, apátlan gyógyítók is furák – mosolyodtam el, miután összefoglaltam az információkat, amiket eddig megtudott rólam.
- És mit tanítasz az AMS-en? – kérdeztem. Ha nem tettem volna fel az életem a gyógyításra, szerintem én valahol bájitaltant oktatnék.

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 13. 13:58 Ugrás a poszthoz

Jasmine
Azt mondják, azok az igazi barátok, akik sok hónap kihagyás után is ott tudják folytatni, ahol abbahagyták. Persze, mi Jasmine-nel nem hagytuk abba, mert mindig tartottuk a kapcsolatot, üzenetben meg ahol csak tudtuk, de annyira jól esett újra látni. Az pedig még jobb volt, hogy nem keletkeztek unalmas, kellemetlen beszélgetések, hanem egyszerűen csak találkoztunk, mintha semmi sem történt volna. Boldogan néztem, ahogy Mona engedte magát megsimogatni. Mostanában nem fordul el annyira az emberektől, szerintem érzi, kiket szeretek és az ő társaságukat nem bánja.
- Igaz is, gondolkodtam azon, hogy szerzek mellé egy barátot, de most jó ketten – bólintottam a kijelentésre. Talán ha több állattal találkozott, akkor hozok még valakit, de az nem a napokban lesz. Szerintem fejlődőképes, a Mancs-helyre is egyre többet viszem, az önkéntesek pedig arról számolnak be, hogy gyakrabban szagolgat más ebekkel, sőt egyszer le is videózták, hogy játszott egy spániellel. Ha nem lenne fényképes bizonyíték, simán elhinném, hogy csak engem akarnak megnyugtatni, miszerint nyit a többiek felé, közben nem is, de így nincs kétségem. Hasonlít rám, olyan kis visszahúzódó, néha bántó, de amúgy nem rossz szándékú egyed. Nekem sem volt túl sok barátom soha, most viszont itt van Jas is például, és tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon jó érzés, hogy van nekem.
- Tessék? Ez meglepetés, a javából. Kicsit lesokkoltál, de hihetetlenül örülök. Akkor mostantól egy épületben fogunk dolgozni? – elmosolyodtam, amikor elképzeltem a képet, ahogy Jasmine a rendelő folyosóin intézi a gyógyítói tennivalóit. Talán kicsit hangosan örültem a hírnek, mert páran ránk kapták a tekintetüket, de perpillanat nem zavart. Felpattantam és még szorosabban megöleltem, mint először.
- És melyik osztályra fognak betenni? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, amikor visszahuppantam a helyemre. Kíváncsi voltam mindenre, ami vele történt, de szépen sorjában jöttek a kérdéseim.

Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:22
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:24 Ugrás a poszthoz

Jasmine
- Még a végén meggyőzöl, és tényleg szerzek valakit. Mondjuk a főbérlőnk azt mondta, hogy nem kell állat a házába, aztán megmutattam neki Monát, amivel sikerült meggyőzni, de nem tudom, mennyire lelkesedne egy következő piciért – meséltem Jas-nek. Nyilván ő is ismerte a történetet, mondhatni ő az egyetlen oka annak, hogy nem kaptam idegösszeroppanást költözésnél. A sok doboz, az emlékek, a használhatatlan tárgyak, amiket napokig kell szortírozni, a lakásszerzés és a kipakolás, amikor találtál végre valamit. Kisállattal nem egyszerű akárhová bekerülni, mert egyből csúnyán néznek rád, amint megemlíted a négylábú jelenlétét.
- Oh, értem – mondtam, miután én is megköszöntem a pincérlánynak a teákat, és újra teljes figyelmemet a barátnőmre fordítottam. Én a szülészet és nőgyógyászat, a gyermekgyógyászatot, illetve az átkok és rontások kezelését jelöltem meg, de udvariasan közöltem, miszerint az elsőt csinálnám a legszívesebben, ők meg nem kötekedtek velem.
- Szerintem elmesélheted nekik, hogy a gyerekek része vonz a legjobban, én is hasonlóan tettem, és láss csodát, odakerültem, ahová szerettem volna. Mondjuk most is sokat segítek be máshol, igazából ahol csak tudok, ott vagyok – bólintottam, bár a lány valószínűleg tudta. Sosem voltam képes csak a saját feladatkörömet végezni, főleg ha készen voltam vele. A legtöbb órán megcsináltam előre a feladatokat, ami most sem változott.
- A gyerekek cukik. Itt van az iskola, az előkészítő és tőlem is mehetnének hozzád a pöttömök – helyeseltem, hiszen volt esély, hogy én is arra az osztályra kerülök. Támogattam az ötletet, hogy Jas közéjük menjen, a kislányok nagyon felnéznek a nőkre, és ha jó passzban fogja ki őket, akkor a legtöbb gyerek édes.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. május 6. 11:23
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:31 Ugrás a poszthoz

Majd mondok nektek estimesét, ha kértek. Vagy ti nagyok vagytok ahhoz?
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:51 Ugrás a poszthoz

Ti itt kijátszatok az estimesékkel. Én meg megengedem, hogy fennmaradjatok, de ne mondjátok el senkinek, jó? Én majd leszek mesélő, mert nincs túl szép hangom, de azt szívesen meghallgatom, ahogy Zalán énekel Cheesy
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:54 Ugrás a poszthoz

Gyere ide, pöttömpayne megölelgetem azt az összedőlt világodat!
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 20:59 Ugrás a poszthoz

A gyerekek imádnivalók. Még ha kombinálnak is. Léda, nem áll szándékomban elvenni tőled a tesódat. És de, a széphangú nénik énekelnek
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 19. 20:59
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:03 Ugrás a poszthoz

De, Blossom néni lenne a hang, de ha nagyon szeretnétek, akkor éneklek nektek (ha csak nem jön valaki ügyesebb), nehogy dal nélkül maradjatok.
És mit adjak cserébe? Huh
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 19. 21:04
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:06 Ugrás a poszthoz

Menj csak *ad jóéjtpuszit Zinának* Álmodj szépeket, pöttöm!
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 19. 21:06
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:09 Ugrás a poszthoz

Köszönöm Cheesy
Egyszer volt, hol nem volt *elkezd mesélni a könyvből, amiben remélhetőleg a Pocahontas van*
*a bácsidalhoz ér* Léda, most akkor jön a bátyád elénekelni ezt a részt?
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:16 Ugrás a poszthoz

Én remélem, sok olyanom lesz, mint ők *-* Főleg ha ilyen édesek lesznek
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 19. 21:16
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:20 Ugrás a poszthoz

Léda: Ezt jó hallani Love Gyertek csak, azután is szívesen látlak titeket, maximum ott lesznek a sajátjaim is.
Zalán: Még a végén kiderül, hogy nem csak az idegenvezetésben vagy jó.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. február 19. 21:21
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:32 Ugrás a poszthoz

Jójó, de nem csinálunk belőle rendszert *elneveti magát*
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:33 Ugrás a poszthoz

A kijelentésem előtt egyáltalán tervben volt? miket meg nem lehet itt tudni
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 19. 21:37 Ugrás a poszthoz

Na, de a dal után elmegyek én is alukálni, mert holnap korán kell mennem dolgozni (ami egy csúnya dolog)
*amikor végez az énekléssel, esetlenül pukedlizik, küldd egy csomó jóéjtpuszit és eltűnik*
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 20. 07:08 Ugrás a poszthoz

Szerintem pont az olyan kihívások teszik érdekesebbé. Sokkal uncsibb lenne egy tökéletes gyerekkel, aki sosem sír, nem kócos, nem csajozik/pasizik, nem lóg a szülein, és a felmenőitől nem vesz át rossz tulajdonságokat.
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 20. 15:55 Ugrás a poszthoz

Zalán
- Rendben, akkor én voltam Felagund bácsi egyik kedvenc bájitaltanosa – válaszoltam, kissé feszengve, mikor rájöttem, hogy a jellemzésem nem volt elég pontos.  Nem szerettem tanár kedvenc lenni, mert az eleve unszimpátiát váltott ki a többi tanulóból, hát még a válaszom stílusa, ha valaki ezt emlegette nekem. Valóban a diákok akkor és most sem igazán kezelhetők, és bár nem szeretem a sztereotípiákat, a piros és a zöld ház tagjai elég sokszor kötnek ki büntetőmunkán. Még mindig el tudnám mondani, hogy nézett ki az Eridon házvezetői irodája, de ha egy kicsit megerőltetem magam, akkor az igazgatói iroda is menne.
- Rendben és köszi – húztam széles mosolyra a szám és köszöntem meg még egyszer, hogy cipeli helyettem a hordozót. Ha minden igaz, akkor a metró az a közlekedési eszköz, ami a föld alatt megy, legalábbis erre emlékeztem. Általában gyalogolok, Sopronban néha igénybe veszem a tömegközlekedést, de anyám szülőhelye nem olyan modern, mint a főváros, így általában a buszt használom.
- Gyógyító vagyok, és még a gyakorlatomon találkoztam egy lánnyal. Már mindketten munkába álltunk, de néha délelőtt végez az ispotályban. Ha meghív, akkor feljövök, elmegyünk ebédelni, beszélgetünk, néha továbbképzésekre is együtt járunk – meséltem a történetet, miközben próbáltam lépést tartani a fiúval, de még nálam is magasabb, pedig nem vagyok alacsony.
- Te helyi vagy? – kérdeztem vissza, mert azért nem szerettem volna, ha csak rólam szól a beszélgetés. Mona közben aranyosan lépkedett mellettünk, csak úgy kapkodta az apró lábait, amivel mindig megmosolyogtatott, amikor csak ránéztem. Megköszöntem a fiúnak és besurrantam az ajtón, amit udvariasan kinyitott nekem.
- Talán egy ezres - bólintottam, miközben újra nekiálltam elmélyedni a táskám mély bugyraiban. Egy női táska mindent el képes rejteni, még tágítóvarázslat nélkül is, én pedig biztos voltam, hogy maradt nálam egy kevés pénz, mivel nemrég látogattam meg anyát, oda mindenképpen kellett. Egyre idegesebben turkáltam a táskában, nem is vettem észre, hogy közben Zalán kezébe nyomtam egy csomó dolgot, hogy jobban belelássak a darab aljára. Mikor végül megtaláltam a pénztárcám és diadalittasan kihúztam belőle a százszor összehajtott, gyűrött ezrest, elnézést kértem tőle, amiért áldozatul esett a keresésemnek és mindent visszatettem a helyére.
- Ezt most hogyan is kell használni? - meredtem az automatára, kezemben a papírpénzzel és tökre nem értettem, hogy miért nem lehet egy kicsit érthetőbb utasításokat az oldalára írni.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. március 18. 14:30
Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. február 20. 18:37 Ugrás a poszthoz

Ha petíciót kell aláírni, akkor szívesen segítek, de a hajak nem egyenjogúak úgy alapból?
tegnap addig buliztak a pöttömök, hogy most meg már alszanak. kedves szülők, gyerekfelvigyázást vállalok (meg terhesgondozást/szülést is, de az most mellékes)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Blossom Miles összes hozzászólása (79 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel