Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zsong már a fejem, és kezdek fázni is, de még ezt a pár helyet a listán, nagyon szeretném megnézni. A franc se gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz lakást találni. Nem terveztem eredetileg se sokat koleszben lenni, csak addig a kis időig, míg meg nem szokom a helyet. Szerencsére akklimatizálódok olyan gyorsan, mint a halak.
Persze így, hogy sikerült legalább Willel beszélnem, legalább egy nagy kő legurult rólam, de akad még pár. Majdhogynem nagyon kell koncentrálnom, hogy meg tudjam mondani, mennyi testvérem is van tulajdonképp, és nem, én ezt cseppet sem élvezem, végképp nem akarok vele felvágni. Mert ez a férfi a világ szégyene, és még csak észre se veszi. Kicsit örülök is annak, hogy a húgom megszorongatta, mert így talán észhez tér, és nem gyarapodik a család. Komolyan, felnőtt ember létére ilyen nehéz védekezni?
- Martin, szia - örülök meg őszintén, mikor meglátom. A gólyatáborban sikerült mély benyomást tennie, mert még meg is kérdeztem tőle, hogy ilyen fiatalon mit keres itt. Aztán meg idősebb nálam. Szép vagyok mi? De ezt az arcot legalább az emlékezetembe véstem.
- Készülsz már ZH-ra? Vagy neked bent kell megírni, vagy kimennek hozzád? - akadok fent az aprócska részleten, és ha az utóbbi, akkor még kicsit féltékeny is vagyok, mert ő tök szerencsés. Meg amúgy is.
- És egyébként mi a helyzet? Nem rossz ez a levelező dolog? - húzom el kicsit a szám, mert egyszerűen nem látom át, hogy is működhetne, én a padkoptatás híve vagyok, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Dolgoztál? - kérdezek, végigpillantva rajta. Még akkor mesélt nekem arról, milyen munkái vannak, és azóta is folyamatosan irigykedek kicsit. Nyilván, ha nekem is meglenne a kellő tudásom, én is kaphatnék jó munkát, de egyelőre csak a RAVASZ-al büszkélkedhetek. Jó, persze ez sem semmi, nem mindenkinek sikerül, de akkor is.
- Az azért szívás. Nekem a hétvége önkéntes. Ha van valami érdekes előadás, arra bejelentkezek, de egyébként... viszont nálad mondjuk érthető a levelező. Ha a helyedben lennék, én magam se pocsékolnám az időm - igen, ez valami elismerésféle akart lenni. Nem vagyok túl jó benne, ennek ellenére, valahogy mindig tudatom az emberekkel, hogy ha valami nagyon jó, amihez közük van. Tapasztalataim szerint még örülnek is neki.
- Jaj, dehogy. Iszonyat nehéz normálisat találni. Persze, jó lenne nekem egy lyuk sok pénzért, de azért annál igényesebb vagyok. Az se játszik, hogy másokkal költözzek össze, mert az lenne a lényeg, hogy egyedül legyek. Épp az imént küldött el egy amúgy is bunkó férfi, hogy ha Payne vagyok, miért nem kérek apámtól egy villát, meg amúgy se fárasszam már - forgatom meg a szemem, és bosszúsan préselem össze az ajkam, mert nagyon szeretném azt is megosztani, hogy nekem mi a véleményem róla, de úgy érzem felesleges.
- Így hát a munkakeresésbe bele se merek kezdeni - ezt már egy fokkal jobb kedélyűen mondom. Egyébként is utálom azokat, akik a név alapján ítélnek meg másokat. Én vagyok az élő példa arra, mennyire bakot lehet ezzel lőni.
- Nagyon sietsz? Nincs kedved meginni egy teát? Reggel óta kint vagyok, kissé átfagytam már -  a kedvenc kávézóm meg úgyis itt van a közelben.
- És most mit kellett csinálnod egyébként? Az a két auror is veled volt? - persze, hogy érdekel, a lelkesedés a hangomból is kihallatszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez érthető. Kihasználom én... fogjuk rá, de hülyeség, ha én most rögtön akarom életem ajánlatát? - persze nem jön velem szembe, és azt is megszoktam már, hogy minden sokkal nehezebb számomra, ami egy átlag embernek egyszerű, csak mert Payne vagyok. Átok ez a név. Én mondom.
- Tudom, egyszer olvastam apádról, azért is kaptam fel a fejem, mikor bemutatkoztál - mosolygok rá halványan, csak hogy érezze, nagyon is tudom, miről beszél. De neki mégis csak jobb, mostanság a csapból is Payne folyik, mert az a méretes... most menti a menthetőt.
- Itt van a kedvencem a másik utcában - indulok is meg, persze lassan, hogy tudjunk egymással lépést tartani.
- Ohh.. nincs kiadó szobád? - nevetek fel, mert viccnek szánom, de hát ez is egy olyan labda, amit én kényszeresen csapok már le. Nem hiszem, hogy valaha is le fogom ezt tudni nyelni.
- Egyébként nem adom fel. Legalább az egyik testvéremmel beszéltem már. Ő, Will. Esküszöm, ő az egyetlen normális közülük, ő már tud rólam. De szerinte a lányok nagyon ki lesznek borulva - megvonom a vállam, mert ez a része az, ami nagyon nem érdekel. Brooklyni vagyok, bírom a strapát.
A munkája persze érdekesebb, némileg csüggedek is, hogy semmi extra nem történt, de így legalább eszembe jut még valami.
- És mi volt eddig a legdurvább? - szerintem ezt már jó sokan megkérdezték tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még azt se tudom elmondani, hogy túl fiatalon lettem anya, mert nem. Csak tény, hogy nem így kellett volna, hogy az én tévképzeteimben egy normális családom van, de túlléptem ezen, és életem ezen korszakát se cserélném el semmiért, bárhogyan is alakult.
Valahogy jó érzéssel tölt el, hogy mosolyog, hogy nem kér számon, vagy ró fel nekem bármit is, de tudom, hogy az öröm csak pillanatnyi állapot, vagyis szentül meg vagyok arról győződve, hogy Zara majd kiveri nála a biztosítékot. Talán tényleg jobb lett volna gyorsan lefizetni egy pasit útközben, és elhitetni, hogy révbe ért az életem, de azért ekkora hazugságra én nem vagyok képes.
- Legalább mégis van valami közös bennünk - vigyorodok el, mert noha túlléptem már nagyjából azon, hogy a testvéreim nem a testvéreim, mert nekem June van csak... valahol, mégse érzem még most sem azt, hogy annyira közéjük tartoznék. Viszont a legszebb az, hogy már nem is akarok. az ajtó nyitva áll mindegyik előtt, meg én is tartom velük a kapcsolatot, Willel főleg, de már nem akarok a nagy boldog család részese lenni.
- Nem, ő nálam sokkal szebb - halkan közlöm vele, mosolyogva, és tényleg boldog vagyok. Mikor megkérdezi, felveheti-e, szó nélkül veszem ki a kocsiból, és adom a kezébe, mert hála égnek az én lányomnak oly' mindegy, kinek a kezében van, csak ott legyen.
- Próbáltam nem folyton fogni, hogy aztán ne legyen belőle probléma, de még Max is agyon nyünyöjgette nekem, szóval ennek már lőttek. Meglepő volt, de marha sokat segített - ezen még tényleg sikerült felocsúdnom, főleg, mert elmondtam neki, hogy nem sok különbség van Zara születése és az enyém között. Nem tudom, mi változhatott, mindenesetre nagyon jól jött a segítség.
- Nem tudom, ki az apja - huppanok le a székre, mert úgy érzem, ezt is tudnia kell, és már képes vagyok beszélni róla rendesen, hiszti, vagy pánik nélkül.
- Cathék esküvője volt az utolsó csepp, és elmentem kirúgni a hámból.... miután megtudtam, hogy terhes vagyok, kerestem egy ideig, de... hát veszett ügy - húzom el a szám, mert azért büszke mégsem vagyok rá.
- El akartam vetetni, sőt.... de a klinika lépcsőjén inába szállt a bátorságom, és hátraarcot vágtam, életem legjobb döntése volt - ezt teljesen komolyan gondolom, mert rendben, még most sem vagyok az év anyukája, de legalább tudom, hogy sose lenne teljes életem nélküle, ahogy azt is, amióta ő van, nem kell más, vagy nem tudom. Nekem ez így most jó.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jól áll a kezedben - jegyzem meg halkan, de mosolyogva, s próbálok leküzdeni egy keserű érzést, mert én élénken emlékszem arra, nekem ez a mozzanat mennyire nem volt egyszerű. Jó, még sokszor elbizonytalanodok, ha felteszem magamnak a kérdést, jól döntöttem-e.
- Mondjuk ebben igazad van - hála égnek a testvéreim mind szeretik a kisbabákat, így ha el is szúrok valamit, ők majd biztos segítenek.
- Nem maga az esküvő, az egész minden. Épp akkor bukkantam fel, és Max hülye ötlete, hogy házasítson, az én ügyeim... sok volt ez egyszerre, főleg, hogy semmi nem akart elsőre összejönni - sóhajtok fel, de ez már inkább a megkönnyebbülés.
- Az esküvőről leléptem, aztán betértem valahová, elkezdtem inni, a többit meg jótékony homály fedi - és valószínűleg, ha a lányom egyszer majd rákérdez, ő tuti nem ezt a sztorit fogja megkapni, de addig van még időm gondolkodni, mondjuk nem olyan sok, de van.
- Nem... mindig érzem úgy, de köszönöm - talán fel sem fogja, ezt most mennyire jól esett hallani.
- Első körben veszek lakást, aztán az egyetemet is marhára befejezném, aztán meg... fogalmam sincs - tárom szét a karom, mert már nem tervezek, felesleges.
- Esetleg lenyúllak egy törzsvásárlói kártyával - pislogok rá nagy szemekkel, mosolyogva próbálom elpoénkodni a helyzetet, mert az még mindig jobb, mintha kiülne a teljes kilátástalanság az arcomra, nem?
- Komolyan, sok helyen megfordultam, de ilyen pizzát sehol máshol nem ettem még - és mint egy vezényszóra, a gyomrom is megkordul, mivel enni ma is elfelejtettem.