|
|
|
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
*sikongatva nevet, de aztán durcás képpel és keresztbetett karokkal nézett bátyjára* Ez nem igaz! Vond vissza! Aztaa! Neked van csúzlid, Bence?  Tudom, én neveztem el, de ha kedves leszel, kölcsön is adhatom 
|
|
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
*ugrál örömében, majd ikapja Bence kezéből és megcélozza vele a bátyját* Csú tutira jól célba talál, ugye, Bence?
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Vigyázol egy kicsit Pánra, Thomas? *óvatosan odaadja neki a plüsst* Ennyééééém *nevet és rohangál a csúzlival a kezében* Most már tényleg nagylány vagyok, ugye?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
*belopakodik Thomas mögé, megkocogtatja az egyik vállát, de elbújik előle, mielőtt megfordulna. Aztán elégrik és feltartja mindkét kezét* búú
|
|
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Zalán nagyon sietett, pedig ő nem jött érte időben. Már mindenkit elvittek, mikor a bátyja beesett. Először csak dühösen ránézett, még a karját is keresztbefonta, meg az ajkait is lebiggyesztette, de ő észre sem vette a sértődöttségét. Csak rohantak keresztüla falun, ő meg szinte repült Zalán után.
- Zalán, várj már - lihegett a háta mögött, mire ő megállt. Fújt egy nagyot Léda, és égkék tekintetével bátyjára pislogott.
Bólintott a kijelentésre, és elkezdett felmászni a hátára. Alapjáraton fülig ért volna a szája, de most még csak nem is szólt semmit. Ráfeküdt bátyja hátára, miközben rövid karjaival erősen kapaszkodott.
- Hova megyünk?
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Biztonságban érezte magát, és még egy apró mosoly is megjelent az arcán, ahogyan Zalán feljebb lökte a hátán őt. Úgy csinált, ahogyan a bátyó mondta neki, majd nagyon erősen figyelt az utasításokra.
- Miért megyünk apához? - Teljesen ki is ment a fejéből, hogy mire kellene gondolnia. Ilyenkor mindig vagy hazamentek, vagy valami izgi helyre vitte őt Zalán. Most meg apához mennek! Ott még a gombokat sem engedi apa megnyomni, és amióta isibe jár, már ő is sokat látott olyan fura embereket, mint apa munkahelyén.
Összeszűkült a szeme a gyanakvástól, és még karját is keresztbefonta. Legalább annyira látványosan, mint amennyire csak lehetett.
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Látványosan a szemét forgatta, mintha ő tenne szívességet a bátyjának. Közben kezdte kissé rosszul érezni magát.
- Tudom, miről beszélsz! - toppantott egyet, hogy hangsúlyt adjon a mondandójának. Aztán vágott egy grimaszt és egy sajnálom mosollyal Zalánra nézett. - Az adakémia... vagy mi az, ahova mostanában elmész?
Nagy kék szemeivel nézett a bátyjára. Kíváncsi volt a helyre, hova szokott járni, és miért nincs sokszor vele.
- Elmehetek veled oda, ugye? - Széles vigyor jelent meg az arcán, el is felejtette az előbbi sértődöttségét.
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Cinkos mosoly jelent meg az arcán, mintha ez a közös titkuk lett volna. Aztán elkomorodott, mikor Zalán azt merte mondani, hogy nem mehet vele.
- De én veled akarok menni! Kéérlek, hadd menjek veled! Nem akarok apával maradni! - Lebigyesztette ajkait és könyörgőre fogta, miközben megmakacsolva magát állt Zalán előtt, mint a cövek. Ő bizony addig nem fog belépni abba a kis izébe, amíg a bátyó azt nem mondja, hogy vele mehet.
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Hajthatatlan volt. Összeszorította a száját, és úgy nézett Zalánra, mint amikor akart tőle valamit. Most nagyon is akarta ezt a valamit. Mégpedig ő vele akart menni abba az adakémiába vagy hova.
- Zazaaaa, ne hagyj ott apával! - Tette meg az utolsó hangos könyörgését. Innentől kezdve azonban némaságba burkolózott és csak a fejét rázta. Zalán innen csak akkor megy el vele, ha bizony nem dobja ki őt útközben apu munkahelyén.
|
|
|
|
|
Egervári Léda
KARANTÉN
Egérke
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
|
Zaza
Felragyogott az arca, mikor Zalán kimondta azt a szót. Ez a győzelem hangja volt.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - Gyorsan meg is ölelte, jó szorosan, már amennyire vékonyka karjaitól telt. - Csak most az egyszer - vigyorgott még szélesen Zalánra.
Aztán bólintott, behunyta a szemét. Jó erősen koncentrált, össze is vonta hozzá a szemöldökét. Eszébe jutott az a sok varázsló meg boszorkány. A színes ruháikban, meg azokkal a furcsa kalapokkal. A csempével, meg a lift távoli képével. Aztán úgy ahogy volt, csukott szemmel, tett egy lépést előre, hogyelragadja a hopp-hálózat húzó érzése.
//  //
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
néha csak a bátyó szokott megijedni, mikor plédet húzok a fejemre 
