29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egervári Zalán összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. január 25. 12:12 Ugrás a poszthoz

Blossom


Még volt pár napja a kezdésig. Úgy sétálgatott a városban, mintha semmi gondja nem lenne, és az egész világ minden perce az övé. A mostanában ismert karikák eltűntek a szeme alól, és a szokásos gondterhelt ráncok is kisimultak.
Éppen az egyik közeli parkon vágott át. Azon gondolkodott, hogy talán vesz egy buborékfújót húgának, a megmaradt fizetéséből. Elképzelte maga előtt, hogy örülne neki Léda. Körbeugrálná bátyját az előkészítő közepén, majd mindenkinek aki ott maradt, megmutogatja, hogy milyen király dolgot kapott. Sőt. Valószínűleg azonnal el is kezdené használni, hogy utána gyönyörködhessen a színes kis lufikban. Talán Zalán még egy varázslatot is küld rá, hogy ne pukkanjanak olyan gyorsan szét.
Felfigyelt a furcsa lány-kutya párosra, pedig alapjáraton nem lettek volna feltűnőek a parkban. Viszont egy szó igazán felkeltette az érdeklődését. Ispotály. Aggódva pillantott a mugli férfire, akinek szeméből értetlenkedés tükröződött. És hát, mentettem a menthetőt.
Odalépett a lányhoz, és megsimította a karját. - Semmi baj Luca, már itt vagyok, segítek - mondta olyan hangsúllyal, mintha a lány nem tudná felfogni épp ésszel. - Bocsi, kicsit beteg. Tudod hogy van ez, egy pillanatra nézel félre - suttogta a másiknak, majd megvonta a vállát. Az ismeretlen mindent tudóan biccentett, majd inkább arrébb állt.
- Ne haragudj, de valahogy ki kellett téged mentenem. Nem beszélhetsz itt ennyire nyíltan, lebuktatnál minket - kért elnézést a maga módján. Tisztán látszott, hogy a nő nincs tisztában azzal, hogy Budapesten bizony több a varázstalan, mint a mágus ivadék.
- Viszont tudok segíteni a problémádban. Ha gondolod, elvezetlek oda - ajánlotta fel lovagiasan a szolgálatait.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. február 3. 16:09 Ugrás a poszthoz

Blossom


A férfi elmosolyodott. Remélte, hogy nem sértette meg a lányt a korholással, pláne, hogy egy gyenge kis él is volt a hangjában, amit csak nagyon ritkán alkalmaz. Legalábbis még.
- Ugyan, semmi nem történt. Addig biztos nem, amíg engem látsz. - Újabb nagy vigyor. - Egervári Zalán szolgálatodra. Blossom... - kezdett el gondolkodni. - Most egészen elbizonytalanítottál. Bagolykőbe jártál? - kérdezett rá, és miközben elmélázott ezen, tekintete a kutyára esett. Leguggolt, és kezét a kutya felé nyújtotta, mintha valami egészen veszélyes állatot közelítene meg. Csak akkor simogatta meg, ha a kutya is így akarta, ha viszont csak hátat fordított neki, akkor egyszerűen kinevette és felállt. - Mona Lisa. Tetszik. Egyedi - ismerte el a férfi, majd a lányra nézett.
- Gondolod, akkor indulhatunk is - tárta ki kezét jobbra, mintegy útmutatás végett. - Kicsit messze van, lehet húsz perc is gyalog. Nem akarsz inkább tömegközlekedéssel menni? Akkor egy tíz percet tudnánk rövidíteni - jegyezte meg Zalán, bár nem volt benne biztos, hogy a varázslók értettek az egész metro-villamos pároshoz. Azt meg pláne nem, hogy hogyan is viszonyulnak hozzá. Még jó, hogy neki minden életformából kijárt az okítás. Sarolt miatt nagyon értett mindenféle mugli dologhoz, az apja miatt pedig a varázslatokhoz. Bár ha őszinte akart volna lenni, akkor utóbbit inkább egymaga fedezte fel.
- Ha gondolod, akkor viszem a dobozt - ajánlotta fel, a kutyaketrecre mutatva. Elég lesz a lánynak odajutnia is, nemhogy még cipekedni is mellé.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. február 19. 20:17 Ugrás a poszthoz

Blossom


Meglapogatta a kutyus buksiját, aki erre eléggé elégedettnek tűnt. Mintha fellelkesült volna, mert valaki képes volt úgy örömet okozni neki, hogy közben még a bundáját sem túrta össze, ami gondosan be volt állítva.
- A Bagolykőben elég sok bajkeverő volt. Már emikor én oda jártam, de nem hiszem, hogy ez most nagyon másképp lenne. Az eridonosok meg a rellonosok meg pláne híresek erről - mosolyogta meg a tényt, ezzel is rávilágaítva, hogy a lány nem nagyon segített neki rájönni, hogy ki is ő tulajdonképpen.
- Akkor ajánlom a metrót, mert ott még jegyet is tudunk venni
- tudatosította a másikban is a tervét, miközben átvette a hordót a lánytól.
- Milyen ügyben jöttél amúgy? Csak mert látszik, hogy nem vagy ide valósi
- kérdezte a férfi, csakhogy előrébb vigye a beszélgetésük. Próbált semmi személyesbe belekérdezni, de azért mégsem sétálhatta egymás mellett negyed órán kersztül, mint két kuka. Blossom meg amúgy is nagyon beszédes embernek tűnt, és ezt most nem csak a varázslóvilág majdnem kikotyogása miatt értendő.
- Itt kell lemenni - nyitott ajtót, majd az automatához lépett. - Van forintod? Vagyis mugli pénzed? - kérdezte, és mosolyogva bólintott a mellettük lévő terminálnál álloknak. - Külföldi - tisztázta, mire az említett emberek inkább otthagyták őket.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 16. 14:41 Ugrás a poszthoz

Blossom


Szinte megcsillant a férfi szeme, amint beugrott neki végre a lány. - Igen, erre már emlékszem. Akármilyen kérdést tett fel órán, mindig téged szólított fel, pedig nem is jelentkeztél. Olyankor mindig arra gondoltam milyen nehéz lehet. Az a sok tudás, ami ehhez kell nekem sose volt meg - hozta fel a kissé megkopott képet az egyik feledhető iskolai napról. Mégis, szinte biztos volt benne, hogy akkor is reménytelenül ücsörgött a padban, akár egy zsák liszt.
- Merre dolgozol?
- tette fel a lánnyal egyszerre a kérdését. Zslán elnevette magát, és lehajtotta a fejét. - Aurortanonc vagyok a Sárkányölőben, de igen, Pesten élek - adta meg végül a választ. Egyszerűbb lenne neki Tatán maradni, de egyszerűen tudta, hogy Léda még nem áll készen arra, hogy ketté váljanak. Vagy talán ő nem az.
Meglepetésként érte, amikor a lány a legkülönbözőbb dolgokat kezdte el a kezébe pakolni. Nem csak összegyűrt papírok és blokkok voltak a kupacban, de tükörtől kezdve minifésűn át rágóig minden. Kész túlélőszett.
- Ugyan, semmi gond. Legalább most már azt is tudom, hogy ha világvége ütne be, akkor túlélném veled - adta vissza mosolyogva a motyókat.
- Először is válaszd ki a jegyet, amit szeretnél - hajoltak mind a ketten közelebb az automatához, hogy lássák mi is történik. Az eddigi távolságtartás valahogy teljesen eltűnt már. - Napijegy, igen ott - ütköztek egymásnak a kezeik, ahogy Zalán meg akarta mutatni pontosan melyik, a lány meg közben valószínűleg pont észrevette a megfelelőt. - Ha csak odaútra szeretnél, akkor egy, ééés kosárba. Aztán csak fizetni kell - magyarázta tovább a férfi az automatás jegyvásárlás rejtelmeit. - Oda, oda kell - mutogatta a papírpénzes adagolót, de a gép behúzta, aztán ki vissza is dobta. Ezt még eljátszották kétszer, kicsit kisimítgatták a pénzt, de továbbra is ugyanaz volt az adagoló válasza.
- Nah várj csak! - emelte fel mutatóuuját Zalán, és előkapta a pénztárcáját a zsebéből. Elkezdte bedobálni az apróit, és lássanak csodát, a gép elkezdte kinyomtatni a jegyet. Ha a lány ki akarta volna fizetni, akkor csak nemet intett volna a kezével, és félszegen hozzátette volna: - Legalább muszáj lesz még minimum egyszer találkoznunk.
- Akkor gyerünk - invitálta a beléptetők felé Blossomot vigyorogva. Bal szája sarkában megjelent egy kis gödröcske, aki mindig csak jelentős események alkalmával mutatkozik meg.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 25. 19:07 Ugrás a poszthoz

Blossom


- Lehet jobb is így. Néha én is azt kívánom bár ne vágtam volna bele. Lehet még viszont látsz majd a rendelődben
- viccelődött a férfi, de azért egy része igaz is volt. Most nem voltak rajta durva nyomok, de ha nem koncentrál eléggé, egy jól célzott találat akár két hétig is ott virít az arcán.
- Engem már meggyőztél. Hivatalosan is a túlélő társammá fogadlak - kacsintott a lányra, és ezt mind a kétféleképpen lehetett értelmezni. Mert lehet, hogy Blossom a túlélésbe nem vette be eleinte a fajfenntartás kérdését, de azután a sármos félmosoly után már az ő agyát is ellepheték a furcsa gondolatok.
Nagyon gyorsan elsodorta a lányt a tömeg tőle, alig érte utól. - Gyorsan tedd be - nyitotta ki a hordozó ajtaját Zalán, hogy ezzel is segítségére legyen a lánynak. Nem lett volna jó, ha egy ellenőr kiszúrja őket a kutyával a kezükben. Bár ki tudták volna magyarázni magukat, azért jobb volt biztosra menni. Közben az egyik oldalt pont befutott egy szerelvény, szóval a férfi a lány derekát karolva elkezdte az ajtó felé terelni.
- Sípol, gyorsan, még felérünk - sietette meg az utolsó lépéseket, és utánuk bezárult az ajtó. Szűkösen voltak csak a vagonban, fogódzkodni se nagyon tudtak. - Három megállót kell csak menni, esküszöm - próbálta nyugtatni a lányt, és a kosárkában fészkelődő kutyust is egyaránt. Úgy tűnt nem nagyon bírja az utazást. Vagy az embereket, pedig ő még nem is volt olyan rossz helyzetben, mint gazdája.
A vonat fékezni kezdett, és az utasok elkezdtek dölöngélni. - Kapaszkodj belém - karolta át fél kézzel a lányt a férfi, hogy bizotsan meg tudja tartani Blossomot. Csúnya lett volna elesni, miközben két másodperc, és elkezdenek kifelé áramlani az emberek.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 25. 19:39 Ugrás a poszthoz

Léda


- Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért
- üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi.
- Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont.
- Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom
- sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte.
- Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 26. 19:35 Ugrás a poszthoz

Léda


Próbálta, de a másik csak ült ott azzal az ártatlan nagy kék szemeivel, és úgy tűnt összetört benne egy kis, féltett világ. Zalán a hajába túrt, és leguggolt a szintjére.
- Ne nézz rám így, kérlek
- mondta neki, és a kislány kezéért nyúlt. Éppen elég volt így is neki a mai nap, nem kellett, hogy még egyel több embernek csalódást okozzon. Nem, ő ezt nem akarta elfogadni.
Sóhajtva felállt. - Nem neked szólt, amit hallottál. De nekem mindegy - keményedett meg kicsit a hangja, bár egy enyhe csalódottság is megbújt benne. Újabb mély levegő, és leült az ágyára. Óvatosan lehúzta a cipőit és a kabátját. Csúnyán összevert arcán kívül még karját is különböző horzsolások borították. Nyögött egyet fájdalmában, és elfeküdt a matracon. Tudta, hogy valószínűleg Léda most minden mozdulatát úgy nézi, mintha magában azt próbálná eldönteni, hogy közeledhet-e hozzá. Máskor biztos kitalálna valami vicceset, hogy elterelje a lányka gondolatait, de ma nem. Fáradt volt, és nem csak testileg.
- Megcsináltad a házidat?
- kérte számon a férfi fel sem kelve az ágyról. Minthogy a szülők nem nagyon foglalkoztak Lédával, így ő volt az, aki minden este számonkérte rajta a dolgot, és segített neki, ahogy ideje engedte. Most a hangja kicsit másképp csengett. Számonkérő volt, akár egy főnöké. Nem volt benne semmi pajkosság, mint általában.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 26. 20:30 Ugrás a poszthoz

Léda


Semmi válasz. Fájt neki, hogy nem hallja húga állandó csacsogását, ami a mindennapjai részét képezte. Néha idegesítette, néha még koncentrálni sem tudott tőle, de most egyszerűen csak ott volt egy űr, amit úgy érzett neki kell kitöltenie. És mégsem.
A hangok azt üzenték a férfinak, hogy Léda még csak most áll neki a házinak, és valószínűleg totálisan elfelejtette volna, ha nem szól neki. Jellemző. Egyszer ér haza időben, de akkor is inkább a kis fantáziavilágával van elfoglalva. Pedig okos volt. Nagyon.
Érezte, ahogy a lány körülötte mászkál, és az ágyára ül. Összeráncolta a szemöldökét, és felemelte a fejét. Léda mogorván nézett rá, pontosan úgy, amikor valamit nem kaphat meg. Aztán bumm.
A férfi felszisszent a fájdalomra, ami a karjába nyilalt. Csak nézte a kislányt, ahogy morcosan ragaszgatja fel rá az élénk rózsaszín sebtapaszokat, mintha ennyivel eltűntethetné a fájdalmat. Egy mosoly húzódott a szájára, amit igyekezett elrejteni Zalán, de nem nagyon ment neki.
- Ráncos lesz a homlokod, ha sokáig így hagyod
- mutatott az említett területre a férfi, és közben már szabadjára engedte az elnyomva tartott vigyort. - Tudod, hogy a mérges néni egy emelettel lejjebb mennyit ráncolta a homlokát régen? Aztán nézd meg most mi lett belőle...pfuuu... - reagált ki kicsit túl a helyzetet, mintha valami igen komoly, doktorok által megállapított észrevételt mondana.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 26. 22:29 Ugrás a poszthoz

Léda


- De Mogyinak különleges helye van a szívében, ahogy nekem is számodra
- nyomott egy puszit a lány homlokára.
Hagyta, hogy befejezze a művét. Úgy koncentrált Léda, mintha egy életmentő műtétről lenne szó. - Biztosan jó leszek? Mert érzem a javulást, de tudod valami még mindig furcsa. Talán Godzillát érzem. O-o, itt is van - tátotta el a száját a férfi, mintha megijedne, aztán megfogta Lédát a derekánál fogva, és felkapta, hogy meglóbálja. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy minden izma tiltakozott a mozgás minden formája ellen.
- Wááá.... itt jön a rémes Godzilla és megesz -  torzította el a hangját a férfi mély dörmögőssé, majd az ágyra vetette a lányt, és csiklandozni kezdte. - És most halálra csikizlek téged - adta tudtára a nyilvánvalót. Egy kis idő után viszont egészen érezte a végkimerülést. És persze a sebek helyét is, szóval abbahagyta, és mosolyogva nézett húgára.
- Na de ideje megcsinálnod a leckédet. Nincs kibúvó - kezdte egy fokkal komolyabban a férfi, de persze ebben nem volt már semmi szidalom, vagy rosszindulat. - És ígérem ha megcsináltad, odaengedlek a gépemhez, és pingvin klubbozhatsz fürdésig - enyhítette a körülményeket egy kicsit. Léda ilyen ígéretek mellett valahogy mindig extra gyorsan meg tudta csinálni a háziját, és rendesen oda is koncentrált rájuk, hiszen tudta, hogy Zalán átnézi őket. Vagy legalábbis bele-bele néz. Mégsem az ő feladata volt, hogy elvállalja a tanár szerepét.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 26. 23:57 Ugrás a poszthoz

Blossom


Elmosolyodott a lány válaszán. - Azért nem hiszem, hogy annyira rossz orvos lennél. Pláne, ha túl akarjuk élni a világvégét - nevetett, de természetesen nem gondolta komolyan a dolgot. Tökéletesen meg tudta érteni, hogy Blossom miért nem akarja a rendelőjétől távol látni.
A gyors beszállás, a kutyamizéria és a lányra való vigyázás teljesen lefoglalta a férfit, de igazából nem zavarta a dolog. Ott álltak a metrókocsiban egymást karolva, és a megállóknál az embertömeg hol kijjebb, hol bejjebb nyomta őket. Nem kellemes érzés csúcsidőben tömegközlekedést használni a fővárosban, még akkor sem, ha három percenként fut be egy-egy szerelvény.
Megérkeztek, és Zalán megfogta a lány kezét, hogy ne veszítsék el egymást, majd úgy próbált minél gyorsabban kijutni a tömegből.
- Megvagy? - húzta kicsit arrébb Blossomot a férfi. Nem volt benne biztos, hogy a lány is annyira értékeli a tömegnyomort, mint egy itteni. - Hidd el, ez még nem is volt olyan vészes - mosolyodott el féloldalasan. Körülöttük az emberek egy kicsit megfogyatkoztak, és már csak az újonnan felszállni kívánók ácsorogtak a peronon.
- Gyere, már mindjárt ott vagyunk - vette az irányt a mozgólépcső felé. Amint kiértek a metróállomás területéről, fogta a ketrecet, és kinyitotta, hogy a kiskutya újra szabadon lehessen. Óvatosan megfogta, majd Blossom felé nyújtotta. - Gondolom nálad könnyebben megnyugszik. Igazi kis túlélő, ezek után már a város nem is fogja zavarni - bizonygatta a férfi, majd amint úgy látta kutya és gazdája készenállnak, kivezette őket az utcára.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2019. március 27. 00:01
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. március 29. 16:51 Ugrás a poszthoz

Blossom


Elindultak a metrótól, elöl lépkedett Mona. Lábait kecsesen rakta egymás elé, mintha az egész világ az övé lenne. Utána Blossom és Zalán mosolyogva és beszélgetve.
- Hát attól függ mire érted. Ha bulizni lenne kedved, akkor mindenféleképpen az Akváriumot ajánlom, mindenki szerint az az egyik legjobb hely Budapesten. Igaz, én nem nagyon voltam ott, nem vagyok az a partizós fajta - vont vállat a férfi. - De ha egy igazán szép helyre vágysz, akkor mindenféleképpen menj el a Szimpla Kertbe. Hidd el, megéri - bizonygatta. Rengetegszer vitte már el Lédát is oda, de leginkább akkor szerette azt a helyet, amikor egyedül volt ott.
Elértek a Budai Vár bejáratához és a férfi megállt. - Itt is volnánk. Már csak be kell menned, és át a kandallón. Ott lesz az ispotály - mosolygott, és nyújtotta a kutyahordozót, hogy a lány átvehesse.
- Örülök, hogy összetalálkoztunk. Remélem innen már megleszel. És visszafelé uyanazon az útvonalon menj, bár a vasútállomásra már egy mugli is el tud majd igazítani - kacsintott rá, utalva kis kalandjuk elejére. Még megsimogatta a kutyust búcsúképp, és útnak engedte őket. Ő maga nem szándékozott bemenni, ott sokat felismerhették volna, netán még az apjáról is megkérdezik. Nem akart kockáztatni.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. április 20. 22:17 Ugrás a poszthoz

Ariana


Napok óta nem hallott a lányról, és kezdett miatta ideges lenni. Egyszerűen furcsa volt számára, hogy valahogy folyton ott akart lenni a társaságában valaki másnak. Még olyankor is rá gondolt, amikor nem tudott aludni, vagy tanulnia kellett volna. Így inkább írt neki egy baglyot, hogy találkozzanak. Ezúttal nem szerette volna, ha újra a lány kollégiumáig kéne elmennie, így inkább egy köztes megállót ajánlott fel.
Előbb érkezett, és a csónakház falának támaszkodva várta Roxyt. Szemei alatt ott voltak az óriási karikák, amik már jó ideje nem akartak eltűnni. Szerencsére most felszakadt ajkán kívül más sérülés nem volt rajta, ami máris több volt, mint a legutóbbi két alkalommal.
Ariana először nem is vette észre, hogy hol van, csak amikor Zalán odahúzta magához, és azzal a lendülettel meg is csókolta. Mélyen, hogy a lány érezze mennyire hiányzott már neki.
- Szia - suttogta utána a kis térbe, amit kettőjük között hagyott, ujjával közben a lány arcát simogatta.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. április 20. 23:17 Ugrás a poszthoz

Ariana


A lány nevetése Zalán arcára is mosolyt csalt, ahogy mindig. Imádta azt az édes hangot, amit a lány ilyenkor kiadott, és szájának alakját is. Egyszerűen ott volt az az érzés benne, hogy nem bírná ki soha nélküle, de az is, hogy ez az egész furcsa. Soha senkihez nem fűződött így.
A lány illata elbódította, hirtelen megint nem tudta, hogy mit csinál, mint legtöbbször, amikor találkoznak. Belecsókolt a Roxy nyakába, egészen a füle mögé. - Reméltem, hogy eljössz - tette hozzá a férfi. Keze közben vándorolni kezdett a lány hátán lefelé. A teste valahogy egészen máshogy viselkedett, mint normál esetben. Az összeszedett férfi most hirtelen tervek nélkül indult neki a napnak, egyedül azt tudta, hogy élete legjobb döntése volt, hogy Lédát hazaküldte anélkül, hogy ő is vele ment volna aznap.
- Gyere, menjünk be - fogta meg a lány kezét, és maga után húzta a csónakházba. A kisebb és nagyobb ladikok ott sorakoztak a tartókon, mindegyik szinte más színű volt. - Válassz egyet! - intett fejével a hajók felé Zalán. Igazából csak arra gondolt, hogy majd belemásznak az egyikbe, és hát... a szokásos módon eltöltik az időt. De ha Ariana szeretett volna, akkor készen állt rá, hogy kimenjen vele a vízre. Még akkor is, ha fogalma sem volt, hogyan kell egy ilyen csónakot elvezetni.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. április 21. 00:02 Ugrás a poszthoz

Ariana


- Jóban vagytok apukáddal?
- kérdezte meg Zalán, hiszen attól függetlenül, hogy milyen jól is működik köztük a kémia, nem sok mindent tudott a lányról. Apróságokat csak, mint hogy hogyan issza a kávéját, és milyen illata van a bőrének. Ezek minimum annyira fontosak voltak, mint a múltja. Viszont ez idáig nem nagyon jutottak túl a hálószoba küszöbén, s így a beszélgetés sem elsősorban a családjuk körül forgott.
- Mivel mindig szeretnélek lenyűgözni, azt mondanám, hogy persze. Tudod, férfi vagyok, erős vagyok - utánozta a lányt, hiszen pontosan ezeket a szavakat használta az első együtt töltött estéjük után. - De az igazság az, hogy soha nem is próbáltam. Kettőnk közül most te vagy a tapasztaltabb, szóval igyekszem minden férfi önbecsülésemet háttérbe szorítani, és rád hallgatni - mosolygott rá Roxyra a férfi, az egyik olyan mosolyát villantva felé, mely engedte láttatni az apró kis gödröcskét a szája sarkában.
- Mutass rá a szíved választottjára - tárta szét a karját Zalán, hiszen ha tényleg vízre akartak szállni, akkor igazán sietniük kellett. A nap már nyugvóban volt, és annyit azért tudott az ilyen dolgokról, hogy amint lemegy a nap, meg az átlagnál is hűvösebb lesz a vízen. Habár lehetségesnek tartotta, hogy ez nem egy ekkora méretű tavacskára érvényes.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. április 22. 22:30 Ugrás a poszthoz

Ariana


A tőmondatai és az azt követő hallgatása mindent elárultak Zalánnak. Pontosan tudta milyen az, amikor egy szoros kapcsolat egyik pillanatról a másikra megromlik. Csak az ő esetében ez olyan régen történt, hogy már alig emlékszik rá, milyen is volt az, amikor az anyja még élt és boldogok voltak.
El akarta terelni a lány sötét gondolatait, és úgy tűnt sikerült is.
- Vigyázz te lány, a végén még kárt teszel bennem - húzódott féloldalas mosolyra a szája, hiszen mind a ketten tudták, hogy annál a kis ütésnél sokkal nagyobbakat szokott kapni az akadémián.
- Hát jó, ahogy szeretnéd, hercegnő - kacsint rá, és máris odalépett a fa csónakhoz. Belülről megfogta mind a két oldalát, és kitámasztotta a lábával. Talán nem gondolta komolyan a dolgot, de most már nem volt visszaút. Nagyot sóhajtott és megemelte a tutajt. Könnyebbnek bizonyult, mint ahogy eleinte hitte, de azért nem is volt olyan könnyű, hogy fél kázzel elbírja. Azért Roxynak jó volt a választása, azt meg kell hagyni.
Éppen csak kifért vele az ajtón, de azért nagy nehezen sikerült, és azonnal a vízre eresztette a férfi a nehéz bárkát.
- És most? - kérdezte, miközben kezével fogta a ladik szélét, biztos ami biztos.
Amint a beszálláshoz érkezik a menet, hagyja, hogy Ariana szálljon be előbb, majd csak utána próbál ő is feljutni a "fedélzetre". Több kevesebb sikerrel, hiszen eleinte elszámolta magát, és túlságosan a szélére lépett, mire az egész elkezdett himbálódzni, hogy félő volt mind a ketten beleesnek.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. április 23. 09:27 Ugrás a poszthoz

Ariana


Éppen csak leült végre biztonságban a fenekére, amikor Roxy közölte vele, hogy most akkor  fogják magukat, és cseréljenek helyet.
- Remélem felkészültél a vízbeesésre, mert ha ilyen mutatványokat akarsz csináltatni velem, akkor számíthatsz rá...
- sóhajtott, de mire megmozdult volna, Ariana már mellette is termett.
- Én nem mondanám teljesen feleslegesnek
- suttogta vissza a lánynak, és hirtelen már nem is zavarta annyira, hogy a nyílt vízen vannak, illetve nem is tűnt olyan sürgősnek kievezni onnan.
- Megölsz engem, te lány - csóválta a fejét Zalán. Vágyott a lány finom csókjára, ugyanúgy, ahogy a szenvedélytől fűtöttre. Teljesen mindegy volt melyiket kapja, csak ne hagyja így lógva.
- Csakhogy ahhoz, hogy mesterien tudjak evezni, az kell, hogy valaki megmutassa nekem, hogy is kéne csinálnom - elmélkedett el a férfi. - De vajon ki is erre a megfelelő ember? Valaki olyan kéne, aki már csinált ilyet. És szerencsés esetben még itt is van - fejtegette tovább az elméletét, és mosolyogva Roxyra nézett.
Egy pár pillanatig csak néztek egymásra, aztán Zalán feladta. Egy puszit nyomott a lány arcára, és átült a csónak másik felébe. Lehet, hogy a csatát megnyerte, de a háborút nem.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. május 27. 00:23 Ugrás a poszthoz

Ariana


- Biztos vagyok benne, hogy te jobban tudod irányítani a királyságot, mint én bármikor is. Nekem nem is az kell, hanem te
- jelentette ki a férfi a lehető legkomolyabban. Sose gondolta volna magáról, hogy ilyen romantikus lélek tud lenni, de Ariana kihozta ezt belőle. Csak azzal, hogy tökéletes volt. Legalábbis neki mindenféleképpen.
A lány rántására azonnal megprördült, de félve, hogy beleesnek a tóba, megkapaszkodott a ladik két felében, miközben lehajolt Arianahoz. Élvezte a csókot, mindent el is felejtett maga körül. Kezei elengedték a biztonságot jelentő széleket, és míg egyik a lány derekára siklott, addig a másikkal a lány hajába túrt. Belefeledkezett abba a tökéletes érzésbe, amely akkor tör rá, mikor együtt vannak. Mintha a világ teljesen mindegy lenne, amíg ők együtt vannak.
- Hát, nem vagyok benne teljesen biztos
- húzta el a száját, mikor a lány megszakította a csókot. - Jobb lenne, ha adnál még egy kis ösztönzést - kacérkodott tovább. Nem volt elég. Soha.
Leült a helyére, és kezébe vette az evezőket. Időközben besodródtak a partról, és már csaknem a víz közepén voltak. - Na jó, nem lehet ez olyan nehéz, láttam már ilyet a filmekben - vezette be a cselekvéseket, mintha nagyon profin állna a helyzethez. Majd lassan, egyik oldalt elkezdett evezni. És a csónak elindult. - Na tessék! - lepődött meg még saját maga is azon, hogy sikerült valamerre elindítania a ladikot. De csakhamar kiderült, hogy inkább ment egy irányba. Balra.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. szeptember 27. 16:26 Ugrás a poszthoz

Gerda


Idegesen szelte át a minisztérium csarnokát öles lépteivel. Megint nem kellett sok az apjának ahhoz, hogy kihozza a sodrából, pedig olyan jól begyakorolta már az iskolában hogyan tartsa kordában az érzéseit. De mégis, minden egyes alkalommal felment a cukra ha vele kellett beszélnie. Pláne, ha Léda is szóba került. Az egyetlen menedéke az egész világ elől Roxy volt, de a suli mellett vele is egyre kevesebbet találkozott. A húgával meg még inkább, amiért természetesen az apró teremtés csak még jobban zaklatta.
Nagyot sóhajtott, és hosszan behunyta a szemét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Éppen mikor újra kinyitotta volna, egyenesen nekiütközött valakinek. Vagy neki ütköztek. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a leányzó - mert bizony az volt -, rendesen nekiütközött Zalán mellkasának, mire a férfi reflexből elkapta a másikat a vállánál. Így biztos volt, hogy ha a másik annyira meg is tántorodik, hogy abból akár esés is lehetett volna, mégse legyen.
- Hello Gerda - köszönt vissza egy mosoly kíséretében a férfi. Nem tetszett neki, hogy itt találkoztak össze, de ugyanolyan lazasággal nézett rá, mint mindig, miközben agyában kutatta a lehetőségeket, milyen áltörténettel álljon elő.
- Pontosan! - rukkolt elő a világ leghülyébb válaszával, hátha ezzel sikerül összezavarnia a lányt. - És te? - folytatta a csevelyt, mintha mi sem történt volna. Még csak az kéne, hogy valaki megtudja ki is az apja. Vagy hogy utána visszahallja valahonnan. No nem mintha Gerdát valami pletykásnak ismerné, de jobb volt nem próbálkozni.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. október 3. 23:19 Ugrás a poszthoz

Gerda


A lány reakcióját teljesen meg tudta érteni, sőt fejben még fel is rótta magának, hogy lehetett ilyen. - Sajnálom - mondta őszintén, bár fogalma sem volt róla mit kellett volna még tennie. Hiszen csak nem hagyhatta elesni Gerdát. Szegény teremtés már így is túl sokszor találkozott a padlóval élete során.
- Tudod hogy megy ez, mi mindig összeveszünk
- vont vállat a férfi. Közben elindultak a lépcsőn, ami pillanatnyilag jó választásnak tűnt, hiszen a lány vissza nem rángatta volna őt a liftekhez újra. - Egy élmény, amikor beszállok a liftbe és csak megyünk fel-le, hogy ne mondja senki, hogy nem dolgozik. Próbáljon az ember így varázslóügyeket megbeszélni vele - horkant fel. Nemhogy itt nem lehet, de sehol sem. Kész csoda, hogy Léda egyáltalán az előkészítőbe járhat. No nem mintha ő lenne apa kicsi szeme fénye. Pláne azóta, hogy kiderült, hogy benne is öröklődött a varázslás. Mintha csak az öreg orra alá akarnák vetni a fentiek.
- A te ügyed hogy halad? - kérdezte, és reménykedett benne, hogy most valami biztatót fog hallani. Közben felszaladtak egy pár emeletet, és befordultak egy sarkon is. Most pedig egy újabb lépcsősor következett. Ez a minisztérium olyan volt, mint egy útvesztő.
- Tudod, ha bármikor szükséged van két fülre, hogy meghallgassanak, akkor itt vagyok. Nem kell mindig itt bent találkoznunk. Sőt, egészen felemelőnek tartanám a tényt, hogy nem fél szavakban tudok csak veled beszélgetni
- fejtette ki véleményét Zalán, de mosolya a téma ellenére sem apadt el.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. október 6. 21:35 Ugrás a poszthoz

Nők az életemben


Késő délután volt, de még ne annyira késő, hogy ne ugorjanak el sütizni egyet Bogolyfalván. Vagy legalábbis Zalán ezt mondta, sőt egyenesen ő az ötlet gazdája is. Valljuk be, ez nem egy szokványos délután volt. Ezért, és azért, mert Roxy csatlakozni fog hozzájuk. Hihetetlenül fontos volt ez a találkozó a férfinek, és pontosan ezért nagyon izgult. Nem Ariana miatt, Léda volt a vészesebb eset kettejük közül.
Betértek a vendéglőbe, és rögtön helyet is foglaltak az egyik boxban. Zalán direkt úgy ült le, hogy rálátása legyen az ajtóra is. Lába folyamatosan fel-alá járt ütemesen, és kezével is kopácsolt az asztalon. Az ilyen viselkedés miatt a tanodában már rég kitették volna. Mindig arra tanítják, hogy vissza kell fognia az érzelmeit, és mivel tudja az alapvető nonverbális jeleket, így azokkal is vigyáznia kell, nehogy túl sok mindent áruljon el magáról. Amiket most produkál, azok meg valahol az első oldal környékén helyezkednek el.
- Még egy kicsit várj a rendeléssel, jó? Valaki csatlakozik ma hozzánk
- jelentette be a férfi, és tovább fixírozta az ajtót. Léda minden további tiltakozására csak legyintett, vagy megkérdezte tőle, hogy akkor szeretné-e a sütit vagy nem.
Amikor megjelent Roxy, felállt, és egy puszit adott a lány arcára.
- Szia! - mondta előbb a nőnek, aztán a kislány felé fordult. - Léda, szeretném bemutatni neked Arianat. - egyenlőre nem akarta lesokkolni azzal a lánykát, hogy közli vele, hogy a barátnője, előbb hagyja őket megismerkedni.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. október 28. 13:19 Ugrás a poszthoz

Gerda


Szinte majdnem harsányan felnevetett a férfi. - Ez csak azért hangozhat beszélgetésnek, mert a munkahelyén vagyunk. Általában csak kiabálni szoktunk - ingatta a fejét, hiszen pontosan tudta, hogy Léda ezt mennyire is utálta. Meg ő is. Nehéz volt úgy felnevelkednie, hogy az apjának nem volt egy szép szava hozzá. Ő is ezt éli, és Léda is. De a kislánynak legalább ott van ő is, és próbálja jobbá tenni a gyerekkorát ahogy csak tudja.
- Hát... ez nem pontosan így ment. Rögtön Saroltához mentem, hogy őt győzzem meg arról, ez mennyire jó lenne Lédának, főleg a későbbieken. Aztán pedig rá bíztam, hogy mondta el az apánknak. Próbálom kerülni a konfliktust, pláne, ha Léda is ott van - vont vállat a férfi, hiszen ez volt a legkönnyebb út. Furcsa, de nevelőanyját soha nem tudta volna anyunak hívni, még akkor se, ha vele volt jobb kapcsolatban. Ez csak egy embert illetett meg.
- Figyelj, ha ezzel végzel el is kezdhetek a jogi pályát. Olyan sok dokumentumot olvastál már el, hogy érted ezt a nyelvet. - A fanyar humor mind a kettejük nyelvezetében benne volt, ettől nem kellett félni.
- Lehet neked kéne megrajzolnod. Rászánsz egy napot, egy hetet, vagy lassan már emlékezetből megcsinálod - kacsintott Zalán a cukkolásra. Ha már itt tartottak igazából ő is megcsinálhatta volna, ha szerette volna, de így is túl soknak érezte az időt, amit idebent töltött.
- Még egy év, aztán a gyakorlat. Ha pedig itt tartunk, nekem lehet az ellenkező irányba kéne tartanom - torpant meg a lépcső közepén a férfi, mire vagy három ember egyszerre nekiütközött. Forgalmas hely volt ez a minisztérium.
- Viszont örülök, hogy összekoccantunk Gerda. Próbálj meg túlélni a bürokráciában. A találkozót meg még összehozzuk - jelentette ki a férfi, és elmosolyodott.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. október 29. 22:43 Ugrás a poszthoz

Ombozi sok.nulla


Mindent eltervezett előre. A filmet, a kocsit, az inget. Már lassan egy hete ezzel foglalatoskodott, minden mást elengedve maga mellett. A tanulást, az alvást, még Lédát is. Csak éppen azzal nem számolt, hogy Roxy nem fog megjelenni. Tökéletesre vasalt mélykék ingében ott ült a volán mögött már lassan fél órája. Folyamatosan a karóráját nézegette, pedig biztos volt benne, hogyha a lány ide akart volna érni, már rég megtette volna. A fákról folyamatosan estek le az aranyló levelek, és egyre inkább beterítették a motorháztetőt, hogy ezzel is jelezzék Zalán számára milyen régóta nem mozdult. A mozi pedig lassan már kezdetét is veszi.
Nagyon sóhajtott, és végül előre hajolva elfordította a Ford Mustang kulcsát. A motor élesen felböfögött. Utolsó körbepillantás, óracsekk, de senki sehol. Betette egyesbe a kocsit, és lassan kigurult a parkolóból. Ha már kölcsönkérte ezt a szépséget, azért se fog most csak úgy hazamenni. Pláne, hogy otthon csak a családja várja. Egyik idegesítőbb mint a másik, közben pedig mindent átleng az a halálos feszültség, amelyet apja jelenléte okoz.
Alig telt öt percébe, és már a pultnál is volt. Kikérte a jegyét, és foglalt egy placcot magának. Igazából életében először csinálja ezt. Eddig nem volt se ember, akit elvitt volna, se műszer, amivel elment volna. De úgy tűnik most se lesz társasága.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. november 3. 11:23 Ugrás a poszthoz

Ombozi sok.nulla


Bús lehorgasztott fejjel és nagy kutyaszemekkel nézte a kezdődő filmet. Agyában folyamatosan azt a kérdést tette fel, hogy vajon elrontott-e valamit. Vagy talán Roxy csak elfelejtette. De ha utóbbi is a válasz, ez mégis mit jelentsen? Mármint a frissen indult kapcsolatukra nézve.
Nagyot sóhajtott, és elhelyezkedett. Legalább a filmet élvezni fogja, hiszen... több is veszett Mohácsnál. A mozijegy meg nem volt ingyen neki sem.  Ám ekkor hirtelen valaki feltépte az ajtót. Zalán rögtön készenlétbe állt, és agyában már a kilencedik verziót futtatta végig, hogy mégis mit kéne csinálnia támadás esetén. Felmérte a támadó tömegét, sebességét, a lehetséges menekülési útvonalakat és a tárgyakat, melyeket fegyverként is képes volt alkalmazni. Mindezt egy pillanat leforgása alatt. Szakmai ártalom. Viszont a beszálló nem tűnt veszélyesnek.
Feszülten nézte a megjelent férfit, azon gondolkodva ismeri-e. De nem. Pár másodperc agyalás után már biztos volt benne. Akkor meg mégis mi a szent szart keres a kocsijában. Ami ráadásul nem is volt az övé. Ha ezt Ádám megtudja, biztos pipa lesz.
- Haver! Mégis mit csinálsz?
- kérdezte Zalán felháborodottan. Szeme kikerekedett, ahogy az ismeretlen kényelembe helyezte magát az ülésen. - Asszem eltévesztetted a rendszámot - jegyezte meg, bízva abban, hogy a férfi talán összekeverte egy másik, nem létező Ford Mustanggal az ő szépségét. Ez volt még a kellemes, kicsit sem fenyegető hangneme. Még nem állt át teljesen aurori szerepbe, mert hitt benne, hogy a másik nem fog packázni vele. Azonban testtartása már tanúskodhatott valami agresszióról. Kihúzta magát - már amennyire a kocsiban képes volt -, és kezeit a kormányra fektette. Onnan könnyebb és gyorsabb volt a megmozdítása.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. november 3. 12:14 Ugrás a poszthoz

Ombozi sok.nulla


Szinte egy életnek tűnt, amíg a férfi válaszra nyitotta a száját. Volt valami komikus abban, ahogy a párás szemüvege szép lassan felfedte a szembogarait és végre láttatni engedte az egész embert. Zalán abban a pillanatban döntötte el, hogy nem lehet veszélyes rá nézve. No nem azért, mert nem csillogott volna valami őrültség a tekintetében, mert de, hanem mert nem voltak egy súlycsoport.
Elfogadta a kéznyújtás, és biccentett hozzá. Legalább egy név megvolt. - Zalán - felelte kurtán, még mindig nem tudva, hová is tegye a kiscsávót. Belenézett a felső visszapillantóba, amíg a férfi magyarázott. Mivel magasabb volt, így ő tökéletesen fel tudta mérni a bent ücsörgő lányt. Sokszor volt már tapasztalata hasonlóakkal. Tipikusan az egy estét kategória, akivel inkább nem akar beszélgetni az ember, mert egy sárgarigóval értelmesebb beszélgetést lehet lefolytatni. Elhúzta a száját, és megértően megpaskolta Berci vállát.
- Rendben haver, maradhatsz - adta meg az engedélyt, és elvette a fél twixet, amit felajánlottak. - De azt remélem tudod, hogy nagy genyaság otthagyni egy nőt a kocsiban, ha elhozod randizni - oktatta ki a férfit, miközben jóízűen beleharapott a csokijába. Mégiscsak volt egy húga, akit nem akart soha, hogy ilyen sorsra jusson.
Oldalról előhúzott egy kis csomagot. - Popcornt? - nyújtotta a férfi felé, és betette kettőjük közé a kézifékhez. Elhelyezkedett, és ahogy Berci mondta, elkezdték végre nézni a filmet. A nőt éppen egy rendőr igazoltatta le. - Te láttad már ezt a filmet? - kérdezte Zalán. Most hogy lemaradtak az első negyed óráról, fogalma sem volt róla mi történik.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. december 12. 11:32 Ugrás a poszthoz

Mina


Már vagy tíz perce álltak abban a nyomorult sorban. Sose szeretett itt lenni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban elintézni a dolgait az apjával. Sajnos a tudat, hogy a minisztériumnak köze van az apjához, megfertőzte a hozzá fűződő viszonyát, és habár az itteni emberekkel jóban volt, nem szívesen töltötte itt a szabadidejét.
Az egész vitatkozást végighallgatta, mert ugyan állt három ember előtte, az épületnek túl jó volt az akusztikája egy ilyen csevelyhez. Pontosan ezért döntött úgy Zalán, hogy amikor úgy tűnt a vita megint elindul az elejétől, akkor bedobja magát.
- Elnézést, egy pillanatra
- furakodott előre, ezzel mindenki felháborodását kiváltva. Aztán ahogy előre ért, megragadta a lány csípőjét. - Szia szívem, sajnálom, hogy elkéstem. Esetleg valami gond van? - nézett Zalán ártatlan arccal hol a recepciósra, hol a - halványan rémlik, de nem tudom ki az - lányra.
- Jajj Böbike, ne legyen olyan morcos. Mondtam már magának, hogy sokkal jobban áll a mosoly az arcán - villantott Zalán egy ezerfaktoros mosolyt a nőre. - Beengednél minket? Tudod az a helyzet, hogy most fogok először találkozni az apjával, és elég idegesek vagyunk mind a ketten, így otthon hagyta az iratait - hajolt közelebb a férfi, mintha valami nagy titkot suttogna a nő fülébe, aki természetesen a kis kedvességektől teljesen elalélt. - Különben is, milyen régóta ismer már, tudja, hogy velem sosincs semmi gond - tárta szét színpadiasan a kezét Zalán, és úgy tűnik ez a mondat elég is volt a nőnek.
- Maga egy angyal, remélem tudja
- kacsintott még rá a férfi, és a lányt újra a csípőjénél megragadva kezdte el befelé húzni. Pár lépés után pedig bizalmasan kezdet hozzá sutyorogni.
- Sajnálom, de ez volt a legjobb módja annak, hogy bejuss. Még egy kicsit bírd ki, amíg néznek minket - mosolygott közben a férfi a szembe jövőkre.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. december 16. 23:31 Ugrás a poszthoz

Mina


Kicsit távolabb értek, és akkor megütötte fülét a lány gyenge hangja. Valahogy egészen máshogy csengett most, mint mikor a pultnál vitatkozott a recepcióssal.
- Minden rendben? Hozzak neked valamit? - torpant meg rögtön Zalán, és aggódva nézett a nő. Közben karjával tartotta őt két oldalról, hogy ha tényleg elájulna vagy hasonló, akkor meg bírja tartani, és ne essen a padlóra. Várt egy kicsit, hogy a lány összeszedje magát, és csakugyan, pár hosszóra nyúlt perc után kezdett visszatérni az arcára a szokásos szín, és aztán csak hamar a hangja is visszaváltott.
- Hát, nehéz velem, az egyszer már biztos. Különben is, Böbikének nehéz a sorsa. Jánossal él együtt már negyven éve, de a szerelem leghalványabb lángja se lobbant fel közöttük azóta. Valamelyik kis faluból jöttek, és a családjaik döntöttek helyettük. A szerelmét pedig elűzték. Még mindig utána sír szegény lélek. Igazán megérdemel ezek után egy kis odafigyelést
- mesélte el a recepciós életének fő gondját, közben folyton a nőt figyelve. Arcán az együttérzés tükröződött, hiszen pontosan tudta milyen érzés olyannal együtt lakni, akit annyira utál, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.
- Dwayne Warren, mi?
- kérdezte kekeckedve, hiszen egy pillanatra sem hitte el a lánynak, amit mond. Ismerte a férfit, és nem tűnt olyannak, mint aki képes felnevelni bárkit is, nemhogy egy - első látásra intelligensnek tűnő - lányt. - Na jó, inkább áruld el pontosan kit is keresel, és segítek kideríteni merre van - ajánlotta fel Zalán, hiszen az egy dolog, hogy bejuttatta a lányt az ajtón, de a pontos irány még mindig nem volt meg szegénynek. Ha pedig kellett, akár a liftben ácsorgó apját is képes volt megkérni, hogy mondja el neki. Ami valószínűleg egy újabb vitába torkollott volna, de inkább arról, mint bármi másról jelenleg.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. december 28. 18:00 Ugrás a poszthoz

Nők az életemben


Sejtette, hogy nem lesz ez olyan könnyű. Talán kicsit korai is volt a dolog. Vagy nem? Hiszen mégis meddig várhatott volna még ezzel? Amíg Roxynak elege nem lesz? Vagy az esküvőig? Esküvő? Na tessék, annyira rástresszelt már a szituációra, hogy hirtelen rémképeket is lát.
Léda dühösen nézett rá, ő pedig viszonozta ezt. Olyan fejet vágott, amit mindig akkor alkalmazott, amikor Léda nem viselkedett rendesen, és ezt némán a tudtára akarta adni, hogy moderálja magát. A kérdésre nem akart ő válaszolni, azt akarta, hogy ők intézzék el maguk között, és neki csak akkor keljen közbeszólnia, ha nagyon elfajulnak a dolgok. Vagyis csak a húga.
- Ülj csak be, mit hozhatok? - kérdezte Roxytól, ahogy mutatta a helyet neki, mint egy igazi úriember. Legszívesebben megint magához húzta volna a lányt, de nem akarta ezt a kislány előtt csinálni, hiszen az csak újabb feszültséget keltett volna.
- Neked akkor egy dobostorta és egy forrócsoki, ugye? - kérdezte húgától, és amennyiben igenlő - vagy Lédából kiindulva semmilyen - választ kapott, elindult a pulthoz, hogy kikérje a kért sütiket, illetve italokat. Közben folyamatosan szemmel tartotta a kis boxukat. Hihetetlenül hálás volt Roxynak, amiért eljött találkozni a húgával. És bárhogyan is sül el ez a délután, az este biztos meghálálja ezt neki.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2019. december 29. 15:59 Ugrás a poszthoz

Mina


Apró réssé húzta össze a száját. Mindig elfelejti, hogy nem mindenki annyira közvetlen, mint ő. Pedig Gerda a barátja, és ha másból nem is, az ő barátsága által igazán megtanulhatta volna kezelni ezeket. Persze amikor a tanodában volt, akkor fel sem merült benne.
- Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen
- kért elnézést, és amint megbizonyosodott róla, hogy a lány képes megállni a saját lábán, és nem fog azonnal elájulni, el is engedte.
- Jajj nem - tiltakozott azonnal hevesen. - Én nem olyan vagyok, van barátnőm - nézett rosszallóan a nőre. - Csak a legtöbb emberrel ellentétben én mosolygok rá, és meghallgatom, ha szeretné. - Sosem tartotta magát egy nagy Adonisznak, erre most jönnek itt a kétes értelmű vádak. Pedig tényleg csak annyit csinált, hogy a barátja volt a nőnek, ha már másra nem támaszkodhatott. Szimplán csak figyelt azokra, akik között járt-kelt.
Aztán előkutatta a képet. Még mindig bizalmatlanul hallgatta Zalán az állítását, de amint a szeme elé került a bizonyíték, már mindent elhitt volna a nőnek. - Ohh.... - nevettett a férfin. Nem is nevett, csak csodálkozott. Hirtelen úgy érezte, mintha hatalmas súly jött volna le a mellkasáról. - Hát tényleg van szíve az öregnek - csóválta a fejét. Megtelt élettel, és olyan huncut mosollyal nézett a nőre, mint még senkire. - Kaphatok belőle egy másolatot? Bevinném az akadémiára. - Biztos volt benne, hogy Mina nemleges választ fog adni, de már a kérdés is megérte.
- Na jó, akkor derítsük ki utad. Irány a lift! - tette ki kezét a férfi, hogy előre engedje a hölgyet. Ezek után már érezte, hogy képes az apjával is szembeszállni ezért. - A jobboldaliba menj majd kérlek - tette még hozzá.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2020. április 13. 12:24 Ugrás a poszthoz

Léda


Napok óta nem mozdult ki az akadémia területéről. Nem csak azért, mert nem volt hova mennie, hanem hogy ne gondolkozzon. Azon, amit Roxyval egymás fejéhez vágtak, hogy mennyire hiányzik neki, és hogy a férfibecsülete miért nem hagyja, hogy bocsánatot kérjen tőle. Órákon keresztül ütött egy boxzsákot, hátha attól jobb lesz, de azon kívül, hogy a kezén a bütyök már kivérzett, nem sok mindent ért el.
Nagy sóhaj közepette pakolta el pár holmiját egy táskába, hogy aztán a hátára vetve elindulhasson hazafele. Már előre tudta mi fogja otthon várni. Árpád, ahogy vöröslő fejjel ordibál vele, amiért hazament, vagy amiért nem. Mindenért is. Bármit csinál, az úgyis rossz. Sarolt, aki a TV előtt ülve hallgatja az egészet, és nem szól egy szót sem. Az a nő olyan, mint egy robot. Mintha csak azért lenne, hogy elvégezze a háztartási dolgokat és minden nap elmenjen dolgozni. Még csak szikra sincs kettejük között. És ott lesz Léda. Az egyetlen ember, aki miatt haza vezeti útja. Valószínűleg neheztelni fog rá, hogy ennyi ideig nem ment haza, de örülni is fog. Aztán mikor Árpád ordibálni kezd, megint rossz kedve lesz. Igazi nő már most is, folyton változik az érzelme, hullámokban hol boldog, hol nem.
Agyalás közben ment, anélkül hogy felfogta volna mit tesz. És tessék, már oda is ért a romos pesti lakáshoz. Egy koszfészek. Egy semmi. Se múlt, se jelen. Még csak jövőt sem kínál. Újabb hatalmas sóhaj kíséretében lökte be a lépcsőház ajtaját. Lift nem volt, csak a régi, agyonjárt lépcső, melyen kiskorában mindig elcsúszott.
Benyitott az ajtón és azonnal megcsapta az a dohos szag, melyben évekig élt. - Megjöttem! - kiáltott be, és egy pillanatra megállt, hogy hallja ha érkezik valami reakció. De semmi. Összeráncolta szemöldökét, és lassan lépkedett a szobájuk irányába. A nagy csöndre bekapcsolt az összes védekező eszköze, rögtön a legrosszabbat sejtette, és ezért izmai megfeszültek a ruha alatt.
Benézett, és ott feküdt Léda. - Hello Prücsök - nyugodott meg egy pillanat alatt, és egy mosoly kíséretében a székre dobta cumóját. - Egy ölelés azért jár a nagy bratyónak? - kérdezte incselkedve.
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 58
Összes hsz: 144
Írta: 2020. április 13. 14:04 Ugrás a poszthoz

Léda


Furcsa volt megint abban a házban lenni, pedig nem is olyan rég volt, hogy minden estét itt töltött. A sötét, molyirtótól bűzlő kis lakásban, együtt a világ legunalmasabb embereivel. Na persze ebbe nem tartozott bele a kicsit Léda.
A hangtalanság, amely fogadta megrémítette. Nyakán égnek meredt a szőr, és még a padló recsegése is baljós üzenetet hordozott. Esteledett. Ilyenkor Árpád már jelen szokott lenni, bámulva a falat és gondolkodva azon, miért ostorozza a sors két mágikus gyerekkel, mikor neki nincs.
Benyitott a közös szobába, és finoman szólította meg Lédát. Tudta, hogy haragszik rá. Valószínűleg azt hitte Roxyval volt, és ezért nagyon neheztel rá. Már agyában megjelentek a különböző képek, hogyan is vidítsa fel mindig mosolygós kishúgát, amikor a lányka magától szaladt oda hozzá. Zalán lehajolt kissé, és azonnal felkapta ölébe a könnyű kisembert. Hagyta, hogy sírjon, és közben haját és hátát cirógatta.
- Nem lesz semmi baj, már itt vagyok - mondogatta, ahogy csitítgatta Lédát. Érezte, tudta, hogy ez valami nagy dolog lesz, és azt is, hogy most türelemmel kell viseltetnie felé. Szorosan ölelte, hogy tudja a lány, mindig itt lesz neki, és sose hagyja el. Végleg soha.
- Mond el mi történt - ereszkedett térdre a férfi, hogy letegye a lányt is a saját lábára. - Mindent megoldok, csak mond el - biztatta, és letörölte érdes tenyerével a lány puha arcát. Ami vörös volt. De csak egyik oldalt. Állkapcsa azonnal megfeszült, ahogy összerakta a képet. Nincs itthon a tespedős apja, Sarolt kitudja merre szellőzteti a fejét, és Lédán egy tenyérnyi vörös folt éktelenkedik. Nem is kellett semmit mondania.
- Elmegyünk. És most te is jössz velem - szólalt meg kemény hangon, mely nem a lány ellen, sokkal inkább maga ellen szólt. Azért, mert nem volt itt, hogy megvédje a lányt. Mikor lett neki fontosabb a saját boldogsága, mint a húgáé? - Kezdj el pakolni, ruhákat, fésűt, sulis cuccokat - adta ki az utasítást, és egy puszit nyomott a lányka homlokára.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. április 13. 14:17
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egervári Zalán összes RPG hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel