27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jack W. Everleigh összes hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2018. december 31. 19:51 Ugrás a poszthoz

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Főleg a vöröseknek Pirul
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 15:39 Ugrás a poszthoz

Nálam a falak most hagytak fel a forgással. Bár én még elég rosszul vagyok. Sick
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 15:49 Ugrás a poszthoz

Adj tanácsot, kérlek
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 15:56 Ugrás a poszthoz

Nem emlékszem a lefekvésemre, de szinte biztos, hogy nem ittam vizet. Most kortyonként pótolom, mióta fent vagyok, de baAaaah, nagyon durva volt az egész, most meg aztán pláne. Cheesy
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 16:04 Ugrás a poszthoz

Igen, elég rendesen. Neked elmúlt a migréned? Kialudtad?
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 19:12 Ugrás a poszthoz

Hetedik? Shocked nekem még nem volt ilyen hosszú migrénem soha hála Istennek! Jobbulást!

Közben ismét észhez tértem. Cheesy
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 19:18 Ugrás a poszthoz

Hola, Sol Love *megpördül a lánnyal a hátán*
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 1. 19:38 Ugrás a poszthoz

Kezd. Cheesy Lehet, hogy még egy hsz megírásának is nekiugrok.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 2. 19:14 Ugrás a poszthoz

*integet*
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 11:41 Ugrás a poszthoz

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack a könyvesbolt félreeső, hátsó zugának egyik ütött-kopott foteljában ül, lábait keresztezve olvas, arcára zord fényt vet a bársonyborítású állólámpa. Kezei között régi, dohszagú könyvet tart, aminek szövetborítása mára már annyira elfoszlott, hogy sem a címet, sem a nonfiguratívnak tűnő, rajzolt mintát nem látni rajta. A férfi jobbja a fotel karfájára csúszik, ujjai észrevétlen kezdenek néhány kiálló cérnaszálat morzsolgatni.
Őszike néni olykor feltűnik körülötte, és némi habozás után szerénykedve megközelíti egyetlen vendégét, hogy olyasmiket kérdezzen tőle, mint "kedves Jack, mondja, elfogad egy csésze teát?" és "drágám, semmiképpen sem szeretném zavarni a munkában, látom, igazán elfoglalt, csak tudja aggódom, annyi arcot láttam már, ...mondja, egészen biztosan jól van? Órák óta ül itt étlen-szomjan, és... hát... szótlan, igen, nagyon szótlan."
És Jack ilyenkor felpillant, elmosolyodik, és kezét a másik nyugtatásaképp felemelve megrázza a fejét, majd hálás köszönetet mondva kéri meg újra meg újra az idős hölgyet, hogy üljön csak le, ő jól van, sőt mi több, csodálatosan van, és a néni kuckója igazi aranybánya, egyébként pedig nem, köszöni, Őszike néni nagyon kedves, de nem kér egy csésze teát sem, vagy talán majd később, ha átfázott és megtalálta, amiért ide jött.
Végül a könyvesbolt hátsó zugára ismét csend telepszik. Jack, arcán narancsszín foltokkal hajtja le fejét, és az állólámpa fényében merül vissza a pálcafaragás rejtelmeibe.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 13:52 Ugrás a poszthoz

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


Jack lapoz, és a megsárgult oldal sarkát ujjbegyei között tartva futja végig a hosszú, monoton sorokat. Azután keresgél, vajon szükséges-e a megfelelő eszköz, mondjuk egy megbűvölt penge ahhoz, hogy az általa kifaragott pálca később, a megfelelő maggal képes legyen egy varázsló vagy boszorkány szolgálatába állni. Neki csak egyszerű kései vannak, és bár még nem készült el egyetlen pálcatesttel sem, néhány csillagtalan éjjel ezelőtt, míg az ágyában forgolódott, eszébe jutott, hogy talán egy speciális pengére is szüksége lehet.
A fotelban ülő férfi kapkodó gondolataiba merül, és úgy bámul maga elé, hogy még pislogni is elfelejt. Ujjai még mindig ugyanazon oldal sarkát szorongatják, és mikor Őszike néni boltjának apró csengője megszólal, ő oda sem figyelve lapoz egyet. Barna tekintete a polcok közötti szűk folyosót fürkészi, de nem lát semmit, csupán egy - küszöbön áteső? - ismeretlen nőt és Őszike nénit hallja. Nem mozdul. Hallgat és figyel. Tea és Sárkányok. Felpillant a srégen előtte álló keskeny, de annál magasabb polcra, melynek tetején nagy, fekete 'S' betű jelzi, hogy a fiatal nő hamarosan fel fog bukkanni.
Jack kivár, szemeit csak akkor kapja el a folyosóról, mikor a nő léptei alatt megnyikordul a régi padló. Ő azonnal visszafordul a könyvéhez, és úgy tesz, ahogy egy rossz gyerek is tenne a helyében, lapoz, és köhintve párat hozzáértőként húzza össze szemöldökeit, majd egy újabb lapozást követően könyvét közelebb emeli arcához, és hunyorogva kezd olvasást színlelni.
A nő köszönésére aztán csak kipillant szemüvege alól, és egyik kezét lassan felemelve int felé egyet.
- Magának is - mondja kicsivel később. Rekedtes hangján érezhető, hogy régóta nem szólt egy szót sem. Nagyot nyel, mozdulatlansága ellenére szívesen fészkelődne, hirtelen mintha az összes porcikája zsibbadna, de nem akarja, hogy a nő azt higgye, kellemetlenül érzi magát, amiért bejött ebbe az apró, alig négy négyzetméteres zegzugba, pedig... ha tudná. Újabbat nyel, lapoz, és a nő hátát szúrós szemekkel figyelve visszaigazít a füle mögé egy előre, az arcába eső zavaró tincset. Végül levegőt is alig véve fordul vissza a kezében levő, majd' darabjaira hulló könyvhöz, és állát kissé megemelve próbálja ismét felvenni a fonalat. Hunyorog és csücsörít is közben, erről azonban fogalma sincs.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 5. 13:57
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 20:37 Ugrás a poszthoz

Huszonhét *belesuttogja a fülébe*
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 21:45 Ugrás a poszthoz

A. R. P.
Walid


A sarki forgalomirányító táblák egyikén éppen egy termetes holló üldögél. Értő tekintete ide-oda jár; az, akinek a madár jelenléte feltűnik, észreveheti, hogy az állat bár nyugodtnak tűnik, mégis olyan, mintha keresne valamit, vagy talán valakit. A hűvös szél olykor megborzolja tollait, s néha-néha vet egy pillantást a tábla előtti, emberi lábnyomtól még érintetlen hóba. Azután ismét felemeli kis fejét, és a pub nyíló ajtaját kezdi fürkészni. Ugyan az utcára lépő lányt nem ismeri, tekintetét rajtatartva izgatottan mozgatja meg fejét balra-jobbra.
Később ismét előrébb dől, lepillant a hóba, majd a virágládán üldögélő lányt ellenőrizve kitárja szárnyait, és leugrik. Miután visszanyeri egyensúlyát szárnyait összezárja, majd csőrével élénk, erőteljes mozdulatokkal kezdi bökdösni kincsét, amit órákkal ezelőtt egy ház udvarában talált, és annyira megörült neki, hogy képes volt eljátszani egészen a falu legforgalmasabb kereszteződéséig.

***

Néhány perccel később egy koszos dió gurul az ismeretlen lány lába elé, és ha felnéz, egy őt bámuló, kíváncsi madárral találja szemben magát. Walid barátságos tekintete a hollókra jellemző értelmet hordozza, és elsőre úgy tűnhet, egyáltalán nem fél az emberek közelségétől.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 5. 21:50
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 21:55 Ugrás a poszthoz

Milyen lehet egy rossz szám?
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 22:11 Ugrás a poszthoz

A. R. P.
Walid


Néha időbe telik, míg az emberek, akiket kiválaszt magának, rájönnek, hogy éppen mit is szeretne tőlük. Szavak nélkül nem mindig egyszerű, de az igazság az, hogy Jack számára a Walid-lét sokkal természetesebb, mint emberi alakja általában. Szereti, hogy a lelke madár, és hogy azok közé a szerencsések közé tartozik, akik valóban azzá válhatnak, akik a lelkük mélyén igazán lenni vágynak.
Míg fekete szeme - ha Ariana jobban megnézi, a jobb szeme sötétbarna - a lányéba fúródik, egyensúlyát egyik lábáról a másikra helyezi át, és egyhelyben tipegve próbálja kitalálni, vajon a virágládán üldögélő boszorkány esetében mi célravezetőbb; azonnal segíteni avagy kivárni.
Walid az utóbbi mellett dönt, és türelmesen megállva szárnyait közel húzza meleg testéhez, majd fejét balra billentve lepillant a dióra, hogy végül visszaforduljon a lányhoz.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 22:14 Ugrás a poszthoz

*teljes értetlenségében ráng a szája széle* valaki, aki érti Kírát?
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 5. 22:42 Ugrás a poszthoz

A. R. P.
Walid


A holló sötét szemében élénk, már-már gyermeki izgalom csillan meg, mikor a lány elnyomva cigarettáját megmozdul. Még nem biztos abban, hogy ez azt jelenti, a boszorkány fel is töri neki az egész falun átkalauzolt diót, de erős csőre már csak a reménysugár legapróbb jelétől is szétnyílik. Mikor a lány feláll, Walid ösztönösen hátrébb ugrik néhányat, majd tekintetével követi az emberi láb minden mozdulatát. Figyelme a dióra szegeződik, alig várja, hogy meghallja végre azt a jól ismert és várva várt reccsenő hangot. Ha tudna, egészen biztosan folyna a nyála, így viszont csak elnyílt csőrrel rázza a tollait, és bár nehezére esik, de biztonságos távolságban marad. Egy ember, legyen bármilyen szép vagy kedves is, mégiscsak ember, nincs aki ezt jobban tudná egy állatnál.
Végül, mikor a boszorkány felé hajítja a dióbél egyik felét, a madár szárnyaival egyensúlyozva elugrál az útpadkáig, és egyik szemét mindvégig a másikon tartva, gyors mozdulatokkal töri darabokra, majd csipegeti fel a gyümölcsöt.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 12:55 Ugrás a poszthoz

*körbenéz és lassan levonja a megfelelő konzekvenciát* Hú, akkor... én... most inkább...

Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 6. 13:16
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:01 Ugrás a poszthoz

Esküvők és Jack bácsi.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:07 Ugrás a poszthoz

Én... már egyszer... hm. A lány nem velem képzelte az életét. Sad
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:18 Ugrás a poszthoz

Doria V. Everleigh - 2019.01.06. 13:14
Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 13:07
Én... már egyszer... hm. A lány nem velem képzelte az életét. Sad


*jön ápolgatni a bátyja lelkét*


Napfényes égboltom Love

Olivér Shocked létezik olyan lány, aki neked nemet mond? *leesik az álla*

Köszönöm Nárcisz, kedves vagy. Pirul
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:22 Ugrás a poszthoz

Virginia nekem csak azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem szeret annyira, mint én őt, és... *Jack akkor szűnt meg létezni*
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:26 Ugrás a poszthoz

Hát... *visszagondol a jelenetre* őszintén nem hiszem, hogy félreértett volna.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 13:49 Ugrás a poszthoz

A. R. P.
Walid



A padkán szétszóródott dió pillanatok alatt tűnik el. Walid sietve eszeget, mintha félnivalója lenne, holott jól tudja, hogy ez a lány nem fogja bántani. Az ösztöneibe ivódott természet azonban arra tanította, hogy még a legnyugodtabb, legszelídebb környezetben is óvatos és elővigyázatos legyen. Ő emberi alakjában is inkább félénk, sőt, az igazság az, hogy madárként sokszor jóval kezdeményezőbb, mint egyébként férfiként.
Mikor az utolsó darabka gyümölcs is eltűnik csőrében, felemeli a fejét, és sötét tekintetét a boszorkányra szegezi. Pillantása többször is a lány kezében tartott maradék dióra esik, de eszében sincs közelebb ugrálni hozzá. Csak fejével bök egyet a lány lábai elé, szavak nélkül kérve őt arra, hogy mint az előbb, úgy most is dobja el az ínycsiklandó falatot.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 22:14 Ugrás a poszthoz

A. K.
dec. 29 holló az ablakban


Az éjsötét árnyék széttárt szárnyakkal dől jobbra, és kezd lázas ereszkedésbe. A sárgán világító ablakot már messziről látja, de ahelyett, hogy azonnal landolna annak fagyos párkányán, csap egyet a hűvös levegőbe, és feljebb emelkedve tesz még egy kört a Vajner birtokon. Csőrét nagyra nyitva, szívszaggatóan vijjog bele az éjszakába, hangját magával sodorja a szél.
Végül Walid hegyes körmei koppannak a vörös lány ablakában, de ahelyett, hogy azonnal kopogtatna az üvegen, inkább tollászkodva topog néhányat. Még a fejét is alig meri felemelni, hiszen fél, hogy ha bepillant a szobába, valami olyasmit lát meg, amit nem illik.
Hallani, ahogy szuszog. Szárnyai reszketnek. Lépeget néhányat jobbra, azután vissza, és néhány percnyi bátorsággyűjtés után erőt vesz magán, és felemeli kis fejét, hogy fekete szemével benézzen az ablakvédte helyiségbe.
Újabbat szusszant, majd erős csőrével rákoppint kettőt a hideg üvegre. Nyakába csupán egyetlen aprócska levél van kötve, abban is csak alig néhány szó áll. Jack arról ír, hogy Korinna élénksége és energiája magával ragadó, és hogy az este minden várakozását felülmúlta. Zagyvál. Az elcsöppent, és itt-ott szétfolyt tinta pedig felfedi, hogy míg a férfi írt, kusza gondolatai végig követhetetlenek maradtak. A levélke végén Jack ismét elmondja, hogy a madarát Walidnak hívják, ha esetleg Korinna időközben elfeledkezett volna róla. Utóiratban jegyzi, hogy hollója imádja a diót, de ha nincs, egy kis kenyérvéggel is igazán boldoggá lehet őt tenni. Végül csillagos éjszakát kíván, és széles, hosszúra nyúló J betűjével elköszön.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 6. 22:17
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 6. 22:58 Ugrás a poszthoz

A. K.
dec. 29 holló az ablakban


A madár kíváncsian oldalra billenti a fejét, és az ablakhoz közeledő alakot kezdi fürkészni. Csőrét hol szétnyitja, hol összezárja, és mikor Korinna feltárja előtte az utat, ő csak kővé dermedve figyel. Walid szeme egészen másként látja a Pillangóvarázs hátsó asztalkájánál megismert vörös nőt. Odabent, a holló puha testén belül Jack szavát veszti, és vele együtt állati alakja is elveszíti egy pillanatra a világgal való különös kapcsolatát.
Korinna látványától eláll a lélegzetük. A madár apró szíve hevesen verdes, tollai rebegnek a hűvös szélben. Egy mozdulat nélkül, szétnyíló csőrrel hagyja, hogy a nő hozzáérjen, és szemeit lehunyva, derűsen élvezi a simogatást, amit ezidáig csupán két személynek engedett meg. Már-már azt hihetné az ember, hogy mosolyog. Ez közöttük az első érintés.
Walid lehajtja a fejét, ezzel is segítve, hogy Korinna minél könnyebben leemelhesse nyakáról a kis csomagot. Aztán kinyitja eltérő szemeit, és csak nézi, lesi a nő minden mozdulatát, hallgatja a hangját, majd tétlenül topog néhányat. Nem egészen érzi illendőnek, hogy tovább maradjon, azt meg pláne nem, hogy átlépve saját kijelölt határát, az ablakpárkányt, bemenjen a nő szobájába.
Halkan károg, fejét ide-oda billegeti, és míg a nő eltűnik, ő a párkány legszélére ugrál, és annak szoba felőli peremén előre-hátra billegve leskelődik. Nem ugrik le onnét, eszében sincs, csak nyakát nyújtogatva kémlel, íróasztalt, pennát és ki tudja még mit keres. Azután ismét károgni kezd, és egy óvatlan pillanatban egyensúlyát vesztve, fejjel előre bukik be a szobába. Hoppá. Úgy tűnik, valaki itt a nagy leskelődésben éppen egy hangyányit elszámította magát.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 6. 23:08
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 16. 15:09 Ugrás a poszthoz

O. C. B.
Szombat Őszike néninél


A férfi ki-kipillantgat könyvéből, és zavartan figyeli az 'S' betűvel jelölt polc előtt nyújtózkodó nőt, meg a könyvek súlya alatt egyre lejjebb ereszkedő karját. Érzi a késztetést, hogy felajánlja neki a segítségét, mégsem mozdul. Mintha kővé dermedtek volna a tagjai, és csak a szemeit tudná mozgatni: azokat újra meg újra lesütve kutat az utolsó, az idegen közeledő léptei hallatán elvesztett sor után, amire valójában már nem is emlékszik. Hol is tartott?
Szemöldökei épp összehúzódnak, mikor a régi padló megreccsen, a következő pillanatban pedig meghallja a nő hangját. A homlokán finom ráncok gyűlnek, és úgy néz fel a másikra, mint aki nem érti a közös nyelvet.
- Jaj, persze, ne haragudjon - motyogja az orra alatt néhány másodperccel később, mikor végre észbe kap, és a kezében lévő, mindenhol szakadt könyvet összecsapva pattan fel a fotelből. - Általában nem vagyok ennyire civilizálatlan.
Az idegen nem tudhatja, Jack esetében milyen találó is a szó: civilizálatlan. A nő mellett tisztességes - már amennyire egy ilyen parányi zugban az lehetséges - távolságot tartva lép oda a szekrényhez, és jobbjával annak szélébe kapaszkodva kezd pipiskedni, és nyújtózik a legfelső polcon sorakozó könyvek után.
- Mindegyiket szeretné? - kérdezi lélegzetvisszafojtva, majd megpillantja a polc legszélén várakozó, valószínűleg már évek óta érintetlen monstrumot. Az a könyv vagy kétezer oldal, és Jack úgy saccolja, hogy kilóban se nagyon maradhat el. A férfi szemei a sorscsapás láttán azonnal kikerekednek, azután hunyorogni kezd, úgy néz farkasszemet a fekete borítású szörnyeteggel. Végül a válla fölött lepillant az idegenre, és egy erőltetett mosollyal, nevetősen jegyzi meg. - Mondja, hogy arra nincs szüksége...
Mondjuk, van egy olyan sejtése, hogy szerencsétlenségére a nőnek épp arra a könyvre van a leginkább szüksége, ő pedig, miután varázsolni nem szeretne előtte, ha komoly erőfeszítések árán is, de le fogja imádkozni neki azt onnan, abból a porette sarokból. Akárhogy is... a férfiasságába nem tiporhat bele egy könyv. Még akkor sem, ha kétezer oldal és dög nehéz.
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. január 22. 12:56
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 16. 20:43 Ugrás a poszthoz

A.K.
A tinder, a vörös meg ő


Sol már nyaggatja egy ideje a tinderrel. Arra, hogy túl öreg, túl csalódott és túl kiábrándult az ilyesfajta randevúzáshoz - használja még egyáltalán valaki ezt a szót; randevúzás, rajta kívül? - , csak somolyogva a fejét csóválja, és azt mondja, borotválkozzon meg, húzzon inget és higgye el: jó lesz.
Átlépve a kávézó küszöbét, oldalra igazít egy félhosszú tincset, ami állandóan takarja a szemét, és hevesen verdeső szívvel körbepillant.
Pont úgy néz ki, mint Virginia.
A szíve a torkában, a végtagjai zsibbadnak, és megfordul a fejében, hogy visszafordul.
Időzik egy keveset ott az ajtóban. Tétován billeg egyik lábáról a másikra, és a kabátja már majdnem leszakadt gombját szorongatva megnézi magának a hely összes dísztárgyát, festményét és az asztalokra kikészített barnacukros zacskóját, de közben vissza-visszapillant a vörös hajzuhatag felé. A semmivel szöszmötöl, húzza az időt.
Végül, mikor már mindent megnézett magának kétszer is, bizonytalanul elindul a csendes, meghitt sarokba, és a nő mellé érve oldalasan lenéz rá. Megköszörüli a torkát, és úgy, alulról pillantgat fel rá.
Nem tudja, az ismeretlen nő őt várta-e. Nem tudja, hogy az alapján az egyetlen kép alapján, amit a húga, Sol kitett róla a tinderre, ilyennek képzelte-e.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 16. 20:50 Ugrás a poszthoz

A.K.
A tinder, a vörös meg ő


- Én lennék - mondja, és felé nyújtja a kezét, hogy finoman rászorítson az ujjaira. - És te lennél Korinna?
Egy pillanatra elfordul, ellenőrzi, hogy az ajtó a helyén van-e még, majd a sálat egy halk sóhaj kíséretében letekeri a nyakából, és a kabátjával együtt felakasztja az asztaluk melletti fogasra.
Nem tudja, furcsa érzés ez az egész, itt lenni egy idegennel, akiről jóformán semmit sem tud, és aki valószínűleg nem is arra számított, amit kapott. Egyébként sem érzi, hogy készen állna bármire is, dehát...
- Régóta vársz? - kérdezi fészkelődés közben, az itallapért nyúlva. A mögül les át a nőre. Meg néha az ajtóra is.
Jack W. Everleigh
KARANTÉN


A holló | Bennszülött
RPG hsz: 28
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 16. 20:54 Ugrás a poszthoz

A.K.
A tinder, a vörös meg ő


Nem tudja eldönteni, hogy Korinna valóban örül-e, vagy csak mondja, mert a civilizált világban szokás mondani.
- Szakmai ártalom? - kérdezi az itallapot leeresztve, a tekintete fürkésző, talán kíváncsi. Neki még órája sincs. Ahhoz, amit csinál, jobban mondva, amit mostanában egyáltalán nem csinál, nincs szüksége órára. Igazából azt sem tudja, milyen nap van ma.
A nő kérdésére elneveti magát, majd lesüti a szemét. Egy tincs visszahullik az arcába.
- Nem akartam eljönni - vallja be. - Vagyis de. Az egyik pillanatban akartam, a másikban meg nem.
Míg az itallap sarkát morzsolja, felpillant a nőre. A szemében tisztaság és érdeklődés csillan.
- Nem ilyennek képzeltél? - kérdezi rekedtes, félszeg hangon.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jack W. Everleigh összes hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel