Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A játszótér az a hely, amiből soha nem lehet kinőni, legalábbis tizennégy évesen még nem éreztem úgy, hogy nagy lennék ahhoz, hogy hintára pattanjak. Egyszerűen imádtam hintázni még most is, és mivel nem találkoztam mostanában a tesóimmal, szörnyen egyedül éreztem magam, kellett a hinta jótékony támogatása.
Én elég egyszerűen öltöztem ma, igaz, kissé tavasziasabban, úgyhogy a pulcsi fölé került még egy normál széldzseki is, biztos, ami biztos alapon.
A hinta száraz lehet, hisz eső nem esett tegnap, szerencsére.
 – Helló! – köszöntem a már ott lévő kislánynak. Apám, tök cuki a pulcsija, és van humora is ezek szerint, érti a viccet. – Ugye a másik hinta nincs lefoglalva?
Sose lehet tudni, hátha valami barátra vár, nem akarok belerondítani az összképbe, a nem muszáj.
Nem mondom, jó itt kint, a friss levegőn, és még másokkal is találkozom, ez is jó. De még jobb lenne, ha végre korombelivel is taliznék, és lehetőleg emberi lény legyen.
Persze, Lily is aranyos barát, örülök neki, hogy van, de mivel sokat dolgozik a kastélyban, ezért őt is ritkásan látom. Azért örülök, hogy a sütit elfogadta. A kedvesség jó dolog.
Így is el tudom érni, amit akarok. – Szívesen társulnék, ha szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sállálállálá, úgy döntöttem, hogy itt biztosan sarokba szoríthatom a kiszemelt áldozatot, akit oly kedves és szeretett háztársaim javallottak, tekintve, hogy a srác ismeri az apámat. A lépcsőkön óvatosan szökdécselve ugráltam le örömömben, és eldöntöttem, ha törik, ha szakad, egy darab szempillát bizony kikuncsorgok Brightmore-tól.
Hm, vajon apa még életben van a röhögéstől? Én ha tudnék olvasni a saját gyerekem fejében, és ilyen vicces helyzetbe kerülne, nagyon nagy nehézségek és áldozatok árán tudnám csak megállni, hogy ne görnyedezve egy asztal alatt röhögjek rajta. Tudom, gonosz vagyok, de na, nem tagadom a zöld alma oldalamat sem. Nem, még véletlenül se vagyok házi… szóval az, na. Ne ébreszd fel az alvó szörnyeteget, ugyebár. Nem, én nem vagyok az. Legfeljebb egy helyenként nyűgös kis kamaszfruska, hisztizés sem a kenyerem. Azzal pont a célom ellenkezőjét érem el, úgyhogy a kedvesség az én fegyverem, és a cukiság. Legalábbis próbálok az lenni, hogy ne legyen mellette feltűnő a törtető jellemem.
- Szia! – köszöntem mézes-mázos hangon, remélve, hogy ebből nem fogja sejteni, akarok valamit, ami nála van, és nekem kell ahhoz, hogy ezért ne kapjak plusz büntimunkát. Nem, én nem fogok koszos üstöket pucolni Fela bá’ kedvéért, úgyhogy gyorsan véget vetek az ügynek, megcsinálom a löttyöt, és hagyok hátra ezzel egy jó sztorit a köv. generációnak, legyen min röhögni velem együtt.
- Ugye, milyen csodálatos napunk van? – Ha egy nő ezzel kezdi, vagy legalábbis egy pöttöm kölök, mint én, nos… azt hiszem, sejthető, mi fog következni. – Ráérsz egy csöppet? Tényleg nem tartalak fel tovább, öt perc az egész procedúra.
Ja, Jerry-nek se nagyon tart tovább öt percnél kicincálni Tom macska összes bajuszát. Rejtély, hogy utána hogy kerül újra vissza, de nem ez a lényeg. Gyorsan essünk túl rajta, és éljem túl a hadműveletet. Jobb egyből a nehezén túlesni. Rellonos pasi szempillája. Azt nem írta a recept, hogy hány darab kell, úgyhogy érje be eggyel. Ne kínozzuk sokáig az áldozatot.
- Lenne egy aprócska kérésem, tényleg nem nagy. És te rellonos vagy, meg srác, szóval… kérek egy szempillát tőled. Légyszi! – azt az ’é’ hangocskát jó alaposan elnyújtottam, kb. mint amikor egy macska könyörög újabb adag alutasakos kajáért, mert az előzőről már lenyalta a szószt. Ha ezt a bájitalt megtanulom elkészíteni, utána semmi gáz nem lesz később egy százfűléfőzettel. Még jó, hogy az nem válogat ennyire a testrészekben, körömmel vagy simán hajszállal is beéri. Ez meg? Egyből szempilla, meg más könnye. Che, a finnyása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Fogalmam sem volt, hogy Mini-Brightmore-ral hogy jutottunk el egy helló, szia, hogy vagy-típusú csevegéstől addig, hogy piknikkosárral és pokrócokkal felszerelkezve a konyhából egyenest a vadőrlak környékére vetemedjünk.
Az idő tökéletes volt hozzá, és parkosított, tiszta terület is van elég, hogy csapjunk egy ilyen csajos hétvégét.
- Szóval, és akkor képzeld, azt mondta, hogy válasszak én egyet. Erre a kis Füli ráfeküdt a könyvemre, és úgy döntöttem, ő az igazi. Frida lett volna, de… kicsit elnéztem – ecseteltem, hogy került hozzám a nyakamban sálként utazó trikolór kölyök macska. Épp jól érezte magát napon lustálkodás közben, finoman dagasztott rajtam a mancsával, és olyan hangosan dorombolt, hogy méteres közelségben bárki tisztán hallotta volna.
- Veled mi újság? Van már terved a nyárra?
Ó, annyira szuper, hogy van nekem, már csak az a kérdéses, Kedves és ő hogy fognak kijönni egymással. Majával tuti nem lesz gond, a tesóimat is el fogja szerintem fogadni, habáár… a kutyáink kérdésesek.
Végül is, ritkán leszünk csak otthon Fülöp ciccel, úgyhogy talán addig azt a pár hetet túléli. Csak ne kapjanak össze nagybátyóval a márkás alutasakos kaján…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kaptam szempillát. El se hittem először, hogy nem csupán én álmodtam, hogy ez megtörténik velem. De valóban, az a pár darab szempilla ott pihent a tenyeremben, és Denis belement. Még csak meg se kérdezte, mire kell ez nekem, de talán jobb is így.
- Köszönöm, aranyos vagy, házisárkány – mosolyogva, ragyogva, mint valami Disney-hercegnő, köszöntem meg az „adományt”, és reméltem, hogy ennyiben is maradunk. Jó, első fázis pipa, már nem kerülök büntetőmunkára, még két hozzávaló volt csak hátra: navinés szőke női hajszál, ez még viszonylag könnyű. De honnét csórjak én eridonos lánytól könnyet? És festett szőke haj is jó a bájitalnak vajon, vagy csak és kizárólag természetes szőke?
Az agyamban csikorogtak a fogaskerekek, eléggé fáradtnak éreztem magam, de örültem, hogy elcsíptem apu házisárkányát. Habár, így utólag meggondolva, az aranyos és a házisárkány szóösszetétel nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, mármint most simán csak jobb lenne lelépnem szerintem, de akkor mégis miért álltam meg itt lecövekelve, mint aki gyökeret eresztett?
Azt hiszem, rájöttem: túl könnyű ez az egész. Túl könnyen odaadta, és ezért szinte biztos voltam benne, hogy kérni fog valamit, és ez valami egészen rellonos lesz, és nem igazán tudom, jó ötlet-e belemenni. Már úgy bántam, hogy szövegeltem a barátnőmmel Fela bá’ óráján, mint kutya, amelyik kilencet fialt.
Nem ártana néha lakatot tennem a sütilesőmre.
Denis az ablak felé bámult továbbra is, én pedig oldalra billentett fejjel vártam, hogy lesz-e valami további közlendője, vagy csak mehetek utamra, és ennyi volt.
Aj, ez annyira ciki. És valahogy mégis örülök, hogy egy hozzávalóval közelebb vagyok a célomhoz, elkészíteni azt a nyavalyás bájitalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Az időjárás több mint tökéletes. Amint leterítettük közösen a pokrócot, és a kosarak is megfelelő helyre kerültek, én már le is heveredtem, és behunyt szemmel élveztem, ahogy a nap simogatta az arcomat. Jó lenne, ha le tudnék barnulni, égés helyett.
- Így is az. Főleg, ha a bácsikámmal egy légtérbe kerülnek – Fülöpnek valamiért nem szimpatikus, pedig tök jó arc, és ezt próbálom valahogy megértetni vele, de nem igen veszi a lapot. Az utcáról szedték még össze, hót sárosan, koszosan, bolhásan, szóval el lehet képzelni, mit élhetett át szegény pára. Nagyon nehezen szoktatták kézhez, és meg is értettem az én kis untyuli-puntyulimat. Oké, erről a cukorhegy-stílusról le kéne szoknom.
Túl nagylány vagyok már hozzá.
- Látnád, amikor szemeznek egymással… még jó, hogy nagybátyó nem olyan válogatós – eleresztettem egy halk, nőies kuncogást, persze, kezemet szám elé téve, ahogy illik. Bár igaz, hogy ez az illem-dolog eleve megdőlt azzal, hogy kuncogtam.
- Füli csak KiteKatot eszik – tettem hozzá.
- Ú, süti! Ugye laktóz-mentes? – jutott eszembe, hogy én nem ehetek akármit a bizonyos bogyóm nélkül, és most azt fent hagytam a cuccaim között. Néha sikerül elfeledkeznem arról, hogy csöppet máshogy kell étkeznem, ha sokáig akarom még húzni ezen a sártekén.
- Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy nem vagyok valami jóban a laktózzal – fogalmaztam finoman, nem akartam nagyon letörni a lelkesedését, és hát, a sütisütő háziasszonyt se illene megsérteni azzal, hogy nem eszem belőle. Még jó, hogy a saját kosaramba készültem nekem való hamival.
- Csúcs terv, mi is elég sokan vagyunk. Kapásból ott vagyunk mi, mármint Levi bátyó, Alexa, aztán én, és még az uncsitesóm is, Maja… látnál minket karácsonykor, kész komédia az egész – és milyen jó, hogy ilyen sokan vagyunk, legalább nem lehet unalmasnak nevezni az életünket.
Pláne, hogy ennyire vegyes-felvágottak vagyunk házak terén.
- Fogalmam sincs, még nem tárgyaltunk erről, de kéne menni valamerre. Valami jóféle túrázós helyet kéne kinézni. Az egri várat tökre megnézném élőben – csak ötletelgettem, komolyan nem gondoltam még, előbb a vizsgákon legyünk túl, utána lehet belevágni a nyár sűrűjébe.
Hisz hamarosan nyakunkon az év vége.
- Te tanulsz rendesen a vizsgákra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindenki teszi a maga dolgát, azaz lustálkodik, ahogy csak tud, ebben a hőségben. Én az egyik salátás dobozom tartalmát igyekeztem kiüríteni, természetesen, magam csináltam, hogy nehogy véletlenül is laktóz-tartalmú dolog kerüljön bele.
- Jé, szia, Elijah! – integettem vigyorogva a srácnak, aki Kedves bá’ óráján ült mellettem, és rendszerint állon könyökölt, amikor hadonászott a pálcájával, varázslás címén. Azóta felkaroltam, lassan, de biztosan haladunk. Még kell az állkapcsom, na.
- Mi újság? – közben arrébb csúsztam a pokrócon, hogy le tudjon telepedni mellém. Apáék amúgy is a vízben áztatták magukat valamerre. Legalább erre talán idetévednek, ha azóta nem változtak sellővé menet közben, addig áznak.
- Ó, főtt kukorica! Honnét szerezted? – csillant fel a szemem. Már mióta ezt kerestem, de sehol nem igazán láttam a parti büfékben, a lángosok túlságosan is átvették az uralmat a strandkaják fölött. Na, meg a húsos cuccok, de az meh. Egye meg, akinek kell. Én beérem a zöld övezettel is. Egyszerű almazöld póló volt rajtam, Be yourself felirattal, és bézs sortot viseltem, a flip-flop papucsom ott hevert valamerre a pokróc környékén, ki tudja, az is merre. Tök jó sulis társakat is látni erre fele, wow. Ennél jobb már nem is igen lehetne a nyár. A fagyizásról már letettem, laktóz-menteset sehol nem láttam, hogy árulnának.
De a főtt csemegekukoricáról nem vagyok hajlandó lemondani.
Fülöpke mellettem dorombolt, eszemben se volt sem otthon, sem a szálláson hagyni. Még jó, hogy cica is hozható ide. Más kérdés, hogy a bácsikámmal nem igazán jött ki jól, úgyhogy pórázon tartottam, mielőtt összekapnának a KiteKaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Eléggé unalmasra sikeredett az évem. Konkrétan nem csináltam semmi olyat, amivel úgy igazándiból kitűnnék a többiek közül. Mondjuk ez annyira nem is baj, bőven elég, ha a többiek okoznak ősz hajszálakat apunak.
A bizim egész okés volt, és szereztem jó pár barátot. Na jó, azért az elő évi kviddicses húzásom nem volt szép valóban, de Majáékat se akarta cserben hagyni. Azóta rájöttem, hogy nem a kviddics az én sportom, és keresem a nekem való mozgásformát. Nem szeretnék kilendülni a jó kondimból. Egyelőre a rendszeres reggeli futás az, amit beiktattam, annak nincsen sok veszélye, és továbbra is ügyeltem rá, hogy laktóz-mentesen tartsam magam.
Ami, valljuk be, jelentős kihívás, tekintve, hogy nem mindig tudom ellenőrizni a koleszos kosztot. Részben ezért i jeleztem apának, hogy jó lenne, ha dumálnánk egy csöppet.
Szerettem volna inkább hazajárós lenni, így anyát is többet látnám.
Gondolom, örülne, ha néhanapján hazatolnám a képem. És otthon is szerettem volna csöppet átrendezni a szobámat, de ezekhez felnőtt segítségére lenne szükségem. Azért ehhez még csöppet kicsi vagyok, hogy komplett bútorokat lebegtessek át egyik pontról a másikra.
- Szia, Apu! – ugrottam vigyorogva a nyakába. Ehhez sose lehet túlkoros az ember lánya.
Tudom, hogy bármi is történjék, bármekkora is legyek mindig apuci kicsi hercegnői maradunk Alexával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Azt hiszem, az idiotizmus a családunk részévé válik. Alexa kezdet félni, mert úgy elkényeztetem a kölyköt, hogy utána ember legyen a talpán, aki megbír vele később, de ez egy jó nagynéni dolga, nem?
Aztán egy pillanatra köd ereszkedett az agyamra: nagynéni… én… Merlin szent nevére! Öregszem, basszus…
Nem baj, az akkor is jól esik, hogy apu szépen megnyomorgat, ahogy szokta, már csak a szokásos hajborzolást hiányolom tőle. Nem véletlenül hagyom általában leengedve a hajam, imádom, ha borzolják. hülye dolog, de ez van.
 Ki nem hagynám, hogy megcsodáljam, apu ezúttal milyen lüke, rá valló pólót választott, már csak az akut röhögő-görcsért is megéri.
- Apu, elriasztod a leendő udvarlóimat – nevettem önfeledten. – Te vagy a menő tanár, milyen érzés?
Hallottam ám, hogy milyen jó eredményeket ért el ő is, de azért mégiscsak az én apum… na jó, meg Alexáé meg Levi bátyóé is, nem leszek ennyire önző. Meg az unokájáé is. Apropó…
- Kiságy elkészült már? – érdeklődtem, és ha le méltóztatna ülni, szívesen incselkednék az ősz hajszálaival, de hát ő hibája, minek nőtt ilyen felhőkarcolóvá?
- Alig várom, hogy jöjjön a csöpp. Alexa tudja már, mi lesz a neve? – Az össznépi családi izgi rám is átragadt, mit ne mondjak, na, jó buli az ilyesmi, és kész.
Mostanában a vigyort így szinte semmi se tudja levakarni a képemről. Még az az egy VZ-s kegyelem E sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Tudtam, hogy úgyse fogsz szerénykedni. Csodálom, hogy nem indítottátok még el VZ-vel a Menők Vagyunk elitklubbot – csóváltam a fejem.
Ahw, az én apum a legjobb. De azért van szükségem rájuk, mert remekül féltékennyé tudom velük tenni apát, és akkor csak velünk, csajokkal foglalkozik, hah. Imádok apuci pici hercegnője lenni, megvan az az előnye, hogy aput egy nézésünkkel az ujjunk köré lehet csavarni. Bizonyos határokig persze, hiszen egy mellékvágányos aurorról beszélünk. Nem nevezném a finomkodást erősségének, pláne, amikor hajba kapnak anyával, khm, ugye az a bizonyos motor. Na igen, bosszantásban apu is igen kreatív szárnyakra képes kapni, nem csodálom, hogy az eridonosok feje.
- Tényleg, kedvenc idiótád még nem készített ki eléggé? – vigyorogtam. Hallogatok ezt-azt időközönként. Itt a kastélyban semmi se maradhat titokban. Max pár hónapig, utána meg futótűzként szoktak terjedni a pletyik.
- Mindenképpen. Apuci – nyújtottam el jól azt az i hangocskát, ha már a berendezésnél meg az átrendezésnél tartottunk. – Segítesz átrendezni a szobámat? Csak mert én még sulin kívül ne varázsolhatok, aj, ez annyira égő… - És az. Otthon miért ne varázsolhatnánk, ha amúgy muglik nem igen vannak a famíliában, akik előtt lebukhatnánk? Ostobaság ennyire gyerekesen elzárkózni.
- Kettőt és könnyebbet. Szerintem csajszi. Fogadunk sütiben? Sütni még tudok úgy mágia nélkül, hogy közben nem gyújtom magunkra a házat – maximum laktóz-menteset kénytelen enni, mert én úgy nem vagyok hajlandó sütit sütni, hogy nem ehetek belőle. Az nem fair. Nagyon nem.
Még hogy én kimaradni a jó falatokból egy nyavalyás kis betegség miatt? Ki van csukva.
Attól azért rellonosabb természet vagyok, értsd: megszerzem, amit akarok. – És szeretnék hazajárós lenni. Hiányzik anyu.
Meg az is, hogy több pénzt spóroljunk ezzel, nem mintha annyira szegények lennénk, hogy minden galleont a fogunkhoz vernénk – már rég a fogászatokon buliznánk a fogdokik örömére, khm… -, de azért mégis csak hiányzik az otthoni környezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ó, azt látjuk – hasamat fogva röhögtem már. Pláne, hogy tudtam, hogy Dia is állandóan ott van körülötte. – Tudod, Apuci, itt semmi se marad titokban.
Azért jól esett tudni, hogy aggódott értem a meccsnél is, legalább tudom, hogy apucira bármikor számíthatok. Legszívesebben agyon nyunyorgatnám, de ahhoz túl kell nőnöm, és az nem lenne egyszerű feladat. Meg anyának is hagyni kell belőle, meg az új uncsihugimnak is.
A kölyök el lesz kényeztetve, az már most garantált, anya meg az én részemről.
Tuti sokszor fogok majd Lexánál dekkolni, bármikor szívesen vigyáznék a pöttömre.
- Aha… jut eszembe apu, még mindig olyan jól viselkedik mostanában? Kevés pletyit hallok főnix-berkekből – talán mert kevés a belső emberem, sajnos. Kéne kicsit jobban barátkozom, nem élhetek mindig apu nyakán, különben mit mesélek majd később a saját unokáknak?
A kölykök amúgy is imádják a jó, vicces sztorikat.
- Tudom, csak olyan jó lenne, ha nem kéne minden ilyen apró vacakért segítséget kérnem. A szobámat már nekem is illene tudnom egyedül átrendezni, tizenöt éves vagyok – húztam ki magam büszkén, igen, már nagylányosodom.
A fiúk közül is van pár, akik szóba jöhetnének, de még úgy igazán nincs kiforrott ízlésem ebben a tekintetben. Majd meginterjúvolom Lexát a témában, igen apa, még véletlenül se téged, mert élből elásnád szegény srácot, khm…
Nem, nem voltam benne olyan biztos, hogy nem csinálna kedvencek temetőjét, és kösz, horrorból nem kérek, elég lesz a Haloween mizériát túlélni. Pláne, ha megint kapunk páncél-műsort a nyakunkba, mint tavaly.
- A bútorokra ráférne egy kis fényesítő varázslat, és világoskék színű falakra gondoltam. Minél világosabb az összhatás, annál jobb. És egy kis tértágítást kérnék a könyvespolcomhoz, szeretnék beszerezni pár jó kis regényt, és tökre örülnék új függönyöknek is. Tudod, hogy értem, hogy új – kacsintottam. A reparóra gondoltam. Szerintem a mi női nyűgjeinkbe hamarabb fog beleőszülni szegény.
Fülöp a nyáron még elintézte a függönyömet, amikor az ablakon akart becsámborogni, és a kis dinkája elvétette a landolást. A függöny annyira nem örült, hát még én. Jól rám ijesztett a kis gyökér macska, de szerencsére jól van. Azóta nem nyitom ki bukóra az ablakot sose, mindig csak oldalra.
- Tartom a szavam – minden gond nélkül fogtam kezet apuval, általában nem szoktam olyan téteket kitalálni, amiből rosszul jönnék ki. Így meg mindenki jól jár, a sütivel nem lehet mellényúlni. Ami kihívás, hogy a házassági évfordulójukra milyen meglepetést találjak ki, ami tényleg meglepetés is marad.
- Apu. Szeretném, ha majd az évfordulós ajándékotokat nem lesnéd ki a buksimból. Legyen tényleg meglepi, ne rontsd el – döntöttem karjára a buksim. a vállát nagyon sokára fogom csak felérni, azt hiszem.
- Tök jó, köszi. Vonatozni szeretnék, ha lehet – vigyorogtam. – Nincs kedvem rossz helyen kikötni khm…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zseniális a faterom. Mindig tudja, hogy nevettessen meg minket, egyszerűen csak zseniális. Nem is kívánhatnék tőle jobbat.
- Azt nem mondtam – szempilla-rebegtetés, ebben már kezdtem egészen belejönni. egy háztársam mutatta még, Johanna, hogy hogyan kell hatásosan levenni a lábáról a kiszemeltemet, gondoltam, hátha az apukáknál is célt ér a trükk. – Csak azt, hogy ezekre lenne szüksége a szobámnak. És mivel én nem varázsolhatok…
Adott, hogy kire bízzam a melót. – A bútormozgatáskor közbeeső kosztengert majd eltakarítom.
Na, legyen neki is gyereknap. – Ja, és új ágyneműk is kellenének, mert már baromira nem tetszenek a régiek.
Csakhogy dobjunk még egy lapáttal a kívánsághalomra. Természetesen az új cuccok beszerzéséhez anyut fogom elrángatni.
- Helyes – sóhajtottam elégedetten. Ez tök jó, akkor elkezdhetem tervezni a meglepit. Persze, ebből a mókából Lexáékat se fogom kihagyni, nehogy üsse egymást a „gyereksereg” ajándéka.
- Tökéletes, imádlak, én kétajtós szekrényem. Na jó, meg Lexáéké is – ugrottam ismét a nyakába, szokjon csak hozzá a gyerekcipeléshez, az unokájával bőven sokat kell majd játszania. Alig várom, hogy egy rakat képet lőhessek róluk, tuti nagyon édesek lesznek.
Hát még anya hogy ki fog virulni az újabb hírekre.
Miau, ez az év tökéletesen tökéletes lesz, már most, előre érzem. Ehhez jósnak sem kell lenni, saját magam döntése, hogy ha én úgy akarom, akkor jól is érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Pontosan – bólogattam nagy lelkesen, finoman megemlítettem, hogy annak kell ebben segítenie, aki varázsolhat sulin kívül is, mert hát, én be voltam korlátozva egyelőre, de semmi para. Még két év és már szabadon dekorálhatom a szobámat, hisz akkor már nagykorúnak fogok számítani a varázsvilágban.
Na, igen, ezt is felírom majd szünidei teendőnek, kunyizási leckéket venni a nővéremtől. Isteni lesz ez az év, nem megmondtam? De én úgyis mindig elérem, amit akarok, és ez eztán is így lesz, mert tudom, hogyan szerezzem meg, amit épp megkívántam. Igen, néha pofátlanul kihasználom, hogy egy aranyos kis dög vagyok, akit nagyjából mindenki imád. Ehe… szeretném ezt hinni.
Azért megvan a tanárgyerek-szerepnek is a hátránya.
- Tökéletes – mutattam fel hüvelykujjam, élő like-gombot mímelve.
- Csúcs. Gyertek mindketten. Több szem többet lát – Legalább lesz, aki megakadályozzon valami őrültség elkövetésében, és erre apu igazán alkalmas.
- Hé, azt nem a fiúknak kéne? – vonogattam szemöldököm, de azért csak nevettem rajta egyet. – Menjünk, ha van laktóz-mentes verzióban is. Nem szeretnék tudod, hol dekkolni hetekig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Furán néztem Angelicára, miután láttam, hogy valami levelet rágcsált. Épp a szokásos futó-gyakorlatomat végeztem, mert hát, ki kell mozdulni időnként a kastélyból, és amúgy is, délután hazamegyek, ha vége az óráimnak.
- Megbocsáss, Ange, de… nem átkoztak meg valami legelő nyuszi-átokkal? – pislogtam rá értetlenül. ÉS mi ez a hadválás? Nem ehhez szoktam tőle, bár így is ritkán láttam, elvégre én nem a kastélyban lakom most már, hazajárós vagyok.
- Tuti volt, látnod kellett volna Kedvest és Fülöpöt – kuncogtam, amint arra gondoltam, amikor összeismertettem a menhelyről befogadott macskámat a nagybátyámmal. Fenomenális élmény volt, bár, igaz, most már nem csak nagybátyó pusztítja a macskakaját nálunk. Tökkelütött egy családom van, de pont így jó, legalább mindig van mivel meghökkenteni a jó népet. Csodáltam is, hogy a legutóbbi Edictum-számba nem kerültem be, de valahol azért örülök is neki.
- És a tiéd? – érdeklődtem, próbálván megfeledkezni az imént látottaktól. Ange meg az a furi levél… - Amúgy, ha fogyózni akarsz nem a koplalás és a legelés a legjobb módja.