28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrey Adél összes hozzászólása (118 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 14:58 Ugrás a poszthoz

Sziasztok! Van itt valaki?  Smiley
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 15:03 Ugrás a poszthoz

Hát nem sok minden. Jelenleg újra ismerkedem a felülettel, nézelődök, hogy mi merre található. Bár ahogy látom túl sok változás nincs mióta leléptem. Smiley Veled mi a helyzet? ^^
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 20. 15:03
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 15:07 Ugrás a poszthoz

Az milyen jó dolog.  Cheesy Én is azt teszem majdnem egész nap. Élvezem a szabadságom első napját. Cheesy
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 15:13 Ugrás a poszthoz

Hááát, már években lehet sajnos mérni... De mindig vissza-vissza nézegettem, hogy miújság itt. De régen voltam már aktív.  Undecided
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 15:18 Ugrás a poszthoz

Most éppen azon filózok, hogyha szeretnék kérelmet beadni öregítés miatt, akkor azt kinek is kell?  Undecided Huh
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 20. 15:23 Ugrás a poszthoz

Rendben, nagyon szépen köszönöm!
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 21. 17:08 Ugrás a poszthoz



A mai napon egy nagy kupac kaki. Utálom az ilyen napokat, utálom az embereket és utálom ezt az egész kócerájt. Az egyetlen jó a különleges állatokon kívül a falu, ahova előszeretettel mentem le, még ha tilos is volt, akkor is. Eddig elég szerencsésen megúsztam a dolgot. Egy vastag, sötétkék, kapucnis kabátba baktatok végig a faluban lévő karácsonyi vásáron. Továbbra is utálom a karácsonyt, de ha el akarok jutni a célomhoz, akkor ez a legrövidebb út oda, így kénytelen vagyok átmenni. Azonban furcsamód megakad a szemem az egyik standon, ahol hógömbök sokaság csillog. Valami miatt odavonzz magához a sok kis gömböcske és csak bamba fejjel állok és bámulom őket. Ezt az idillikus nyugalmamat zavarja meg egy ismeretlen hang. Oldalra fordulok és egy lány tol két gömböt az arcomba, illetve az érdekelné, hogy nekem - pont nekem - melyik tetszik jobban. Az igazán Lédás válasz az lenne, hogy egyik sem, mindegyik okádék és giccses vacak, amit csak azért gyártanak, hogy az ilyen buta embereket, mint te is vagy lehúzzanak egy rakás pénzzel. Ehelyett csak annyit mondok, hogy - A jobb.. Magamon is meglepődök, ami valószínűleg az arcomra is kiül egy rövid időre. Majd, mint aki jól végezte dolgát fordítok hátat a standnak.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 21. 17:28 Ugrás a poszthoz



Ellépek a standtól és fejcsóválva, teljesen kiakadva saját magamon indulok tovább a célpontom felé. Még hangosan fel is kacagok az előbb történteken. Hihetetlen! Egy újabb önsanyargató gondolatmenet közben meghallom újra az előbbi lányt. Ha jól sejtem, akkor megint nekem intézi szavait. Hirtelen megállok, mint akinek földbe gyökereztek a lábai. Szemeim hatalmasra nyílnak, majd, mintha lassított felvétel lenne, a lány felé fordul.
- Hogy mi? Tessék?! - bután és értetlenül állok a lány előtt, aki a kezében egy hógömböt tart. - Én nem vettem ott semmit. Összekeversz valakivel. - Majd mind aki jól végezte a dolgát, újra hátat fordítok neki, és folytatom utam. De mivel ma úgy fest, hogy mégis van lelkem, így megfordulom, majd nagyon halkan, de azért hallhatóan intézek hozzá még egy mondatot, mivel látom, hogy melyik gömböt vette meg magának. - Ez szerintem jó döntés volt. Az a sz*r iskola nem kell rá... -
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 21. 18:35 Ugrás a poszthoz



Áhhá. Ennyit sikerül reagálnom a kapott válaszra. Itt miért ilyen kis naiv mindenki? Vagy nem is tudom minek nevezzem. De most úgy fest, hogy velem is van valami gebasz, mivel beszélgetésbe elegyedtem egy idegen extra cuki, nagyon bájos, kedves lánnyal. Ilyenre nem mostanában volt példa. Sőt, az utolsó ilyen szerintem évekkel ezelőtt volt. Valahogy az emberek inkább kerülnek. Idegesen kezdem el piszkálgatni a kesztyűt a kezemen, de folyamatosan tartom a szemkontaktust.
- Hogy miét?! - kínomban felnevetek. - Hát reggelig itt lennénk, ha elkezdeném sorolni. Röviden legyen elég annyi, hogy utálom ezt a világot, utálom a varázslókat és boszorkányokat, illetve mindent ami velük kapcsolatos. Eléggé kielégítő így a válaszom? - oldalra biccentem fejemet és várok. De mire is? Megcsóválom a fejem, majd leveszem a kesztyűt és a kabátom zsebébe kezdek el keresgélni egy papírzsepit. A nagy keresgélés közben a kesztyűm pedig leesik a földre, bele egy nagy tócsa olvadt hóba. - Basszus! - nyögök fel, mivel az egy igen jó bőrkesztyű, amit anyukámtól örököltem.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 21. 18:36
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 21. 18:53 Ugrás a poszthoz





Álmosan és nagyon fáradtan sétálok be a cukrászdába. Nem az én terepem, de valahogy mégis van benne valami nagyon megnyugtató, ami egy ilyen átbulizott éjszaka után igen csak jól esik. Valamint az sem elhanyagolható, hogy itt van a legjobb és legerősebb kávé a környéken. A vonatom néhány perce ért be a faluba. Tegnap este úgy döntöttem, hogy átruccanok a közeli faluba bulizni egy nagyot, csak, hogy kieresszem a fáradt gőzt. Már nagyon rám fért. Természetesen most is egyedül mentem, mivel a sokadik feles után egész jól feloldódom, könnyen találok új "barátokat" az adott estére. Ez most sem volt másképp. Szemmel láthatóan nem túl fényes állapotban lépek oda a pulthoz, ahol már tolják is elém a jól megszokott reggelimet. Egy dupla presszó kávé sok tejjel és cukorral, valamint egy nagy csokis croissant. Megköszönöm, mivel, hogy bármilyen hihetetlen is jól nevelt lány vagyok, majd helyet foglalok az egyik asztalnál. Lehet nem lennék ilyen szörnyű teremtés, ha anya nem hal meg olyan fiatalon. Akkor lehet jó életem lenne, boldog lennék, vidám és olyan kis naiv, mint itt az emberek nagy része. De sajnos nekem nem ez volt megírva. Számomra egy agybeteg apa jutott, egy halott anya és egy szar élet. Valamit nagyon elronthattam az előzőbe, hogy most ezt kaptam. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közben pillantottam fel a kávémból, mikor is az egyik tanárt pillantottam meg nem olyan messze tőlem. Felálltam, majd a reggelimmel együtt átlépkedtem az ő asztalához.
- Szabad? - kérdeztem, de a választ meg sem várva húztam ki a széket és ültem le a férfi elé. - Mi járatban erre Tanár úr? - kérdő tekintettel nézek fel rá a pilláim alól.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 21. 19:01 Ugrás a poszthoz




Látom a lány arcán a meglepődöttséget. Nyilván nem ilyen válaszhoz van szokva. Az a sok kis aranyvérű meg nyápic biztos csak ömleng az iskoláról, hogy ilyen meg olyan jó. Pfff... Gusztustalan! Nem tudom felfogni, hogy annyian mit szeretnek benne? Egy jó dolgot látok mindössze abban, hogy itt vagyok, ami pedig annyi, hogy legalább addig sem kell az apámmal lennem. Apám gondolatától egy rossz érzés fut végig rajtam. A gyomrom összeszorul, hányinger fog el és félelem fut át rajtam. Csak a szokásos dolgok, mikor rá gondolok. Veszek pár mély sóhajt, majd csak utána válaszolok a lánynak.
- Mert muszáj... - majd ezt a témát ennyivel lezártnak is tekintem. Remélem nem fog tovább faggatózni, mert akkor itt fogom hagyni az hótziher. Ezután kezdem csak el keresgélni a zsebit a zsebembe, minek következtében a kesztyűm leesik. A lány engem megelőzve leguggol érte, majd úgy marad. A kesztyűt felnyújtja, de ő továbbra is guggol. Ez nem normális. Ez nagyon nem normális.
- Hát veled meg...? - kérdem tőle a tőlem telhető legkedvesebben. Ennél több empátiára sajnos nem vagyok képes.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 22. 16:40 Ugrás a poszthoz





Nem esik túl jól a férfi válasza, de szerencsére gyorsan túl tudok lendülni rajta. Csak az forog a fejemben, hogy ő, ő tökéletes lesz. Eléggé kis esetlenkének vagy nem is tudom minek tűnik, így könnyen megeshet, hogy ő benne lesz. Emellett az a tény se elhanyagolható, hogy a pletykák szerint előszeretettel kavar nála sokkal fiatalabb lányokkal, akik sok esetben a diákjai. Viszont nem értem. Ha szereti a fiatal lányokat, akkor miért közölte velem, hogy vannak még üres helyek, így nem indokolt, hogy vele szemben foglalok helyet. Na de csak meg fog törni az a bizonyos jég. Remélem! Túl sokáig nem fogok küszködni vele. Nem az a típus vagyok. De mindent el fogok követni, amit csak el lehet. Beteges? Lehet. De nem érdekel.
A feltett kérdés hallatán egy bájos mosoly jelenik meg arcomon.
- Ezek szerint Ön nem ismer engem, szóval akkor... - felállok, áthajolok az asztal felett, majd kissé felé nyújtom a jobb kezemet - Szendrey Adél vagyok, de ha lehet inkább szólítson Lédának. - ha felém nyújtja kezét, akkor kezet fogok vele, majd visszaülök a székre. Nézésem, mozdulataim mind arra vannak kihegyezve, hogy felkeltsem az érdeklődését. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Most kiderül, hogy ő vajon mennyire látja megfelelően a történéseket. Megfogom a bögrémet is iszok egy kortyot a kávémból. A tejhabtól egy kisebb bajusz lesz ajkaim felett, melyet egy ügyes nyelvmozdulattal eltávolítok onnan.Az iskolás-nem iskolás dologra direkt nem válaszolok, lehet jobb ha nem tudja, hogy még csak kisdiák vagyok. A felszolgáló csaj ekkor lép oda és eléggé feltűnően kezd el flörtölni a férfival. Ez egy cseppet sem tetszik, így felpillantok rá, és tekintetemből tökéletesen látszik, hogyha most nem koccol le, akkor annak csúnya vége lesz. Szerencsére veszi a lapot, és visszamászik a pult mögé.
- Máshol? Szerintem most a pont ott vagyok, ahol lennem kell. - egy ártatlannak tűnő, de sokat sejtető mosolyt eresztek meg Zoltán felé, majd beleharapok a reggelimbe.
- Mi a terve ezen a szép decemberi napon? - kezdek bele egy ártalmatlan témába, hogy ne csak üljünk bambán egymással szemben.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 22. 16:41
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 23. 15:37 Ugrás a poszthoz





A férfi viselkedése eléggé furcsa és meglepő. Őszintén szóval nem tudom hova tenni. Pedig nem tettem semmit, hogy így kellejen viselkednie. Természetesen nem vagyok hülye, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez az egész csak színjáték. Színjáték azért, hogy minél inkább távol tartsam magam tőle. Végül is... Összejött a diákjával, el is vette, most pedig már nincsenek együtt. Kezdem azt hinni, hogy a róla szóló pletykák, miszerint szereti a fiatal lányokat, csak kamu. Itt vagyok vele szemben, szép is vagyok, fiatal is vagyok, ő pedig menekülne. Hátradőlök a székbe, karjaimat összefonom a mellkasom előtt és nézem a műsorszámot. Közben akarva akaratlanul mosoly jelenik meg arcomon. Hiába minden nagyon gusztustalan próbálkozása, sajnos mikor édesanyámat kellett ápolnom olyanokkal találkoztam, amihez képest egy koszos szalvéta felér a nullával. Szóba hoz közben műfogsort, prosztata problémákat, én pedig ezeket is csak szépen csendben hallgatom. Kérdésén, miszerint elkísérem-e a mosdóba, kitört belőlem a nevetés.
- Tanár Úr, elég lenne egyszerűen, szavakkal kifejeznie, hogy nem vevő rám. Nem kell itt hülyét csinálnia magából mindenki előtt. Szerintem ezt nem gondolta át! - közlöm vele, majd egy fejcsóválás közben- Nem kell kiszöknie a WC ablakán. Szerintem nyugodtan egye meg a reggelijét. Naaaa, maradjon itt kérem! Utálok egyedül reggelizni. -
Nem szeretem és rosszul is viselem, ha így viselkednek velem. Az elutasítás pedig valami olyan érzelmet vált ki belőlem, amit nem is tudok megfogalmazni. Szinte semmit nem tettem és mégis ezt kapom. Bántottam? Megsértettem? Nem értem. Kissé szomorúan emelem fel a bögrét és kortyolok bele a kávéba ismét. A tányéromat bámulva veszem fel a reggelimet, majd onnan fel se pillantva harapok újra bele. Szín tisztán látszik rajtam, hogy megbántva érzem magam.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2018. december 23. 16:49
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 24. 10:17 Ugrás a poszthoz

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! ^^
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 24. 14:51 Ugrás a poszthoz





Nagy nehézséges árán sikerült valahogy rávennem a tanár urat, hogy ne hagyjon magamra. Mivel a picit rámenős dolog nem jött be, így megpróbálkozom a gyermeteg énemmel. Lehet azt jobban fogja kedvelni.
- Lehet, hogy nem akart, de sikerült. - válaszolok neki, bár lehet, hogy ezzel megint átlépek egy bizonyos határt. Na de nem tehetek róla, ami a szívemen az a számon. Úgy érzem, hogy pengeélen táncolok, illetve az is megfordult a fejembe, hogy lehet jobb lett volna, ha veszteg maradok és nem jövök ide. Mondjuk az tuti, hogy az ő óráját sose fogom felvenni. Egyébként se érdekel az asztrológia, szerintem az is, mint itt minden más, csak egy nagy butaság. Viszont ezt eszem ágában sincs közölni a drága tanárbá'-val. Tart egy kisebb monológot, amiben kifejti, hogy mi merre hány óra, amire én csak huncutul elmosolyodom.
- Jól van, vettem a lapot. Viszont erről meg én nem tudok beszélgetni, mivel lövésem sincs a dologról. Felhomályosítana, ha megkérem. - csillogó szemekkel pillantok fel rá, majd amennyire csak tudok megpróbálok érdeklődő fejet vágni. Pedig, ha tudná, hogy szívesebben vágnék eret, minthogy az asztrológia rejtélyeiről hallgassak kiselőadást. De azt megtanultam, hogy egy férfihez a legrövidebb út a hasa, illetve, hogy hatalmas előrelépés az, ha hagyod, hogy okosnak higgye magát, te pedig úgy teszel, mintha ez marhára érdekelne.
- Ohh, ha maga azt tudná... de inkább hagyjuk. - megejtek a mosolyt, majd remélem, hogy ezt a témát nem firtatjuk tovább. Egyébként már semmi bajom.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 24. 15:31 Ugrás a poszthoz



Természetesen a mai nap is késő délután lent kötöttem ki a faluban. Valahogy nem bírok sokáig az iskola területén maradni. Frusztrál. De ha valaki megkérdezné, hogy miért, nem tudnám megmondani. Csak mert. Szóval felhúztam az egyik vastag, fekete téli nadrágomat, egy vastag talpú csizmát, illetve egy kötött pulcsira még rá a télikabátomat. Fejemre került az egyik kedvenc kötött sapim. Így, vastagon felöltözve kötöttem ki végül a tónál. Csak mentem amerre a lábam vitt. Bejártam a temetőt, majd végül itt landoltam. Szeretem ezt a helyet, pláne ilyenkor, mivel csak egy-két ember lézengett erre. Egy nagy sóhajjal nyugtáztam, hogy most minden rendben. Megszűnt az a szorító érzés is, amit nagyjából folyamatosan érzek a mellkasomban. Furcsa mód itt olyan szabadnak érzem magam. Leültem a tóparton lévő egyik padra, majd meredtem a semmibe. Teljesen kikapcsoltam. Végre nem járt semmin az eszem, csak úgy voltam. Azonban egyszer arra eszméltem fel, hogy elég erőteljesen kezd sötétedni, szóval ideje lenne visszaindulni a suliba...sajnos. A gondolat megfogalmazódott, de cselekvés nem lett belőle. Továbbra is ott ültem és mondogattam magamnak, hogy menni kellene, és tényleg kellett volna. Egyszer csak egy esőcsepp hullt a kézfejemre.
- Jaj ne! Komoly?! - felnéztem az égre, amikor is egy újabb és újabb esőcsepp landolt rajtam. Felálltam és elindultam a csónakház felé, mivel az a legközelebbi menedék. Sietős lépekkel haladtam arra, s mire odaértem már szakadt az eső. - Remek! - szitkozódtam egy sort magamban, majd berontottam a kis épületbe, ahol nem volt senki. Reméltem, hogy a többi ember is majd ide menekül be, de sajnos senki nem követett. Ott maradtam egyedül egy üres csónakházban, este, esőben. Hát nem is én lettem volna, ha ez nem így történik. Szuper!
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 24. 19:06 Ugrás a poszthoz



Folyamatosan az járt az eszembe, mikor megláttam az első villámokat, hogy itt valami nem stimmel. Télen, pláne decemberben, nem szoktak viharok lenni. Ilyenkor maximum esik az eső, de nincsenek villámok és mennydörgés. Kisétáltam a csónakház "terasz" részére, egészen a korlátig, majd annak támaszkodva meredtem az égre. Néhány esőcsepp rajtam landolt, de különösebben ne érdekelt. Simán megtehettem volna, hogy varázsolok magamra valami esőtaszítót, de eszem ágában sem volt. Szeretek úgy élni, mint minden normális, varázsolni nem tudó ember. Szóval csak meredtem az égre és azon agyaltam, hogy vajon mi lehet a dolog mögött. Anya mindig azt mondta mikor pici voltam, hogy azért vannak villámok és dörgés, mert az istenek összevesztek odafent. Nagyjából felnőtt fejjel ezen már csak egy jót mosolygok, mivel szép emlék, de akkoriban még elhittem és ettől megnyugodtam.
Egyszer csak a csónakház ajtajának csapódására lettem figyelmes. Őszintén megmondva egy picit megrémültem, éreztem ahogy a torkomban dobog a szívem. De nyeltem egy nagyot és elővettem pálcámat. Vicces, de általában velem van, például az ilyen esetekre. Nagyon ritkán használom, de nálam van. Én sem vagyok komplett. Fakasztottam némi fényt vele, majd óvatosan indultam el befelé. Próbáltam hangtalan lenni, de ez sajnos nem sikerült, mivel a lábam alatt lévő deszkákat megette már az idő vasfoga, így pedig eléggé nyikorogtak és recsegtek. - Frankó! - mormogtam halkan, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Mivel az, hogy nesztelenül osonok be, már megbukott, így inkább az adjunk hangot felállás választatottam.
- Hahó! Van itt valaki? - hangom kicsi megremegett és erőtlennek tűnt. Pálcámmal pásztáztam a kicsi helyiséget, és mivel eléggé jól bevilágította, így  gyorsan megláttam, hogy ki okozta az előző ajtócsapódást. Egy ismeretlen alak ült az ajtónál összekuporodva. Mivel van bennem némi normális emberi érzés is, így akarva akaratlanul tettem fel neki az ilyenkor elvárt kérdést.
- Hé, jól vagy? Minden rendben? - nem mentem közelebb hozzá, nem tudtam, hogy jó vagy rosszfiú, lehet, hogy ez csak csapda. Kellő távolságból figyeltem és vártam valami reakciót.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 28. 16:13 Ugrás a poszthoz



A srác felpattan és pálcát szegez rám, mire én hátra tántorodom, s mint akire fegyvert fognak kissé megemelem a két kezemet.
-Ba**ki! Tedd már le azt a szart! Hallod?!?!? - Rémült tekintettel nézek rá és teljesen ledermedek. Sose volt még ilyesmiben részem. Láttam már nagyon sok mindent, és tapasztaltam is már sok dolgot, de ilyet én még nem ba**tam. Egy újabb villám, amire a fiú láthatóan összerezzen, majd ellenségből barát lettem... vagy mi. Leeresztettem a kezeimet, oldalra biccentettem fejem és értetlenül álltam a dolgok előtt.
- Hát nálatok se a szomszéd a hülye az is biztos. - megcsóválom a fejem, majd figyelem, hogy miket is tevékenykedik. - Hé, állj már le! Nincs itt senki rajtunk kívül! Csak vihar van odakint. - kezemmel az ablak felé intek, a vihart pedig egyébként továbbra sem értem, hogy hogyan alakult most ki. Na de ez jelenleg másodlagos dolog. A lényeg, hogy vihar van, és a srác szemmel láthatóan úgy befosott tőle, mint valami kisgyerek. Hiába beszélek neki, ő csak pakolja a ládákat az ajtó elé. - Nyugodj már meg! - szólok rá újból, de mint aki nem hall, csak közli velem, hogy segítsek már neki. Kissé úgy érzem, hogy valami pánikroham kapta el a fiút, vagy valami olyasmi. Én ennyire még soha senkit nem láttam félni egy vihartól. Mivel a szavaim nem érnek semmit, így kénytelen vagyok a tettek mezejére lépni. Anya, mikor kicsi voltam és féltem mindig így nyugtatott meg, szóval egy próbát megér a dolog. Odalépkedem a fiúhoz, majd rákiabálok, hogy "Hé!", amire talán rám néz. Ha igen, akkor közvetlen közel lépek hozzá, amennyire csak lehet, megragadom gyengéden, de határozottan a két kezemmel arcát, s megpróbálom felvenni vele a szemkontaktust. Őszintén szóval a túlzott közelség általában nagyon nem esik jól számomra, de van az a szituáció, mikor el tudok rugaszkodni tőle. Ez most az. - Nyugi! - suttogom neki. Számomra valami miatt ez most nyugtatólag hatott, szinte teljesen kizártam a külvilágot és csak a fiú szemeit nézem, ha hagyja. Mivel eléggé keményen fogom, így nem igen tud kiszabadulni a fogságomból, és azon az sem segít, hogy körbebarikádozta magát ládákkal. Hirtelen ötlettől vezérelve egy puszit nyomok a fiú arcára.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 6. 15:25
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 28. 22:26 Ugrás a poszthoz

Hali! Nálunk nyugis este lesz vőlegényemmel. Szerencsére mindketten rühelljük a szilvesztert. Maximum tűzijátékra megyünk ki.  Cheesy
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 28. 22:32 Ugrás a poszthoz

A mi kutyánk is nagyon fél ilyenkor. Egész este ott van velünk és kb. még a WC-re is velünk megy.  Cheesy
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 28. 22:40 Ugrás a poszthoz

Bolhák. Uhh. Az nagyon frankó lehet.  Undecided
Nekünk is van öt macskánk, de ők kinti cicák.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 28. 22:49 Ugrás a poszthoz

Ardai Tánya - 2018.12.28. 22:48
Miféle kutyáitok vannak nektek o.O

Olvasok a bolháról, és máris elkezdtem viszketni Sick


Én is vakarózok azóta. XD
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 29. 13:14 Ugrás a poszthoz



A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 30. 16:35 Ugrás a poszthoz

Halihó! Nagyon fontos kérdésem lenne mindenkihez, aki erre jár. Kinél mi lesz a menü szilveszterkor és újév napján?  Huh Pirul Teljesen meg vagyok lőve.
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 30. 17:46 Ugrás a poszthoz

A piák már megvannak, de enni is kellene valamit, amit felszívja.  Grin
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 30. 19:09 Ugrás a poszthoz

Dolgozol? Szegény.  Undecided Mit dolgozol?
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2018. december 30. 19:55 Ugrás a poszthoz

Légrádi-Manó Zselyke - 2018.12.30. 19:30
kinyitom a boltot, aztán délben bezárok Cheesy a kollégáim bejönnek hozzám pezsgőzni, csak hát én kocsival megyek és nekem az így kimarad Cheesy
majd este gondoljatok rám Cheesy


Egye fene iszok helyetted is egy pohárral.  Grin

Ba**zus, holnap után már azt mondhatom, hogy "Idén férjhez megyek".  Shocked
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2019. január 2. 11:08 Ugrás a poszthoz


Eljött a késő délután, ami egyenlő azzal, hogy futni megyek. Viszont ma elhatároztam, hogy nem a szokásos körömet teszem meg, hanem kipróbálok egy másik, kicsit hosszabb útvonalat. Futáshoz való, de mégis megfelelő öltözetben, összefogott hajjal indulok neki az útnak, mely a faluba vezet. Szépen egyenletes tempót diktálva haladok, míg végül a falu határáig nem érek. Ott egy rövid időre fújok egyet, majd haladok tovább. Nem telik el túl sok idő, mikor is egy ismerős alakot vélek felfedezni nem olyan messze tőlem. Megállok, majd távolról figyelem, mivel valami nem stimmel vele. Egy üveg van a kezében, eléggé érdekes a tartása és a járása is. Odalép egy fához majd neki támaszkodik, nekem pedig ekkor jön az elhatározás, hogy odamegyek hozzá. Nem terveztem ennyire hamar újra összefutni vele, mivel nem olyan régen érdekes délutánunk volt együtt. Szóval igen, kerültem eddig, ebben a néhány napban, de most felé veszem az irányt és gyors léptekkel haladok felé. Mikor kellő távolságra értem hozzám, akkor szólítom meg.
- Denis? – kérdem, mivel eléggé sötét van, és nem vagyok 100%-ig biztos a dolgomban.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 2. 11:09
Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2019. január 2. 12:12 Ugrás a poszthoz



Megkapom az igenlő választ, de másmilyen a hangja is mint szokott. Nincs benne az az él, az a flegmaság, mint amit eddig hallottam tőle. Most inkább meggyötört és megtört jelzők jutnak eszembe róla. Mivel valóban ő az, így közel megyek hozzá, mindössze egy-két lépésnyire állok meg. Önti magába az italt, mivel már látom, hogy milyen üveg is van a kezében.
- Hát te? Mi történt? Szarul festesz… - állapítom meg egyelőre közömbös hangot megütve. Biztos összevesztek a piroskájával, vagy valami ilyesmi. Mikor az üveget újra és újra a szájához emeli oda lépek hozzá és lefogom a kezét.
- Ez nem old meg semmit hidd el. – Azt nem közlöm vele, hogy én már csak tudom, mivel néhány napja engem is hasonló állapotban szedtek össze a sikátorból, annyi különbséggel, hogy az én kezemben rumos üveg volt.

Szendrey Adél
Független boszorkány, Animágus



RPG hsz: 74
Összes hsz: 223
Írta: 2019. január 2. 12:23 Ugrás a poszthoz



Szemöldökeim nagyjából a homlokom tetejéig szaladnak, szemeim óriásira nyílnak a fiút hallva. Értetlenül állok a helyzet és Denis előtt. Hát ebben meg mi ütött? Őszintén szólva eléggé félelmetesen fest, és majdnem meg is fordulok és ott is hagyom a fenébe, de végül nem. Valahol mélyen van szívem, és az most azt súgja, hogy ne menjek el, lehet szüksége van rám.
-Megy a nem létező tököm. – közlöm vele, majd mellé állok, én is nekitámaszkodom a fának. Fejemet is nekidöntöm, majd ha hagyja, kiveszem a kezéből az üveget és meghúzom.
- Nem tudom mi történt, de én tuti nem megyek most sehova. Úgy festesz, mint aki mindjárt felvágja az ereit vagy ilyesmi, azt pedig nem hagyhatom. Sajnálom! Szóval, ha csak inni akarsz és kussolni, akkor tegyük azt. Ha el akarod mondani, hogy mi a fa** van, akkor meghallgatlak. – magamhoz képest is határozottan közlöm ezeket vele, majd testhelyzetet váltok. Felé fordulok, így karommal dőlök neki a fának. Oldalra biccentett fejjem vizsgálom a fiút. Mi történt?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrey Adél összes hozzászólása (118 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel