Könnyű annak, aki úgy születik, mint az a szöszke gyerek repüléstan órán; „Mindent tudok, nyenyenye. Te nem tudsz semmit, nyenyenye” Úgy kellett volna földhöz vágni, mint ahogyan én tettem az óra végén a seprűvel. Nem volt a legjobban megtervezett kilépő, mert utána még fel is buktam a lábam elé dobott repülőszerben, de ez van. Többet már nem tudok tenni az ügy érdekében. Sikeresen zártam az első napot. Ügyes vagy, Apfelbaum. A vállamat veregetve, vagyis inkább azt fogdosva, és az esés fizikai fájdalmával küszködve megyek most a nagyterembe, hogy végre egyek valamit. Ma még nem sikerült, és így is tiszta égő volt, hogy folyamatosan a gyomrom korgása zavarta meg az órákat. Reggel elaludtam, nem volt idő reggelizni, no comment. Sajgó vállammal természetesen megtolom az étkező ajtaját, hogy hadd fájjon még jobban, megérdemlem.
- Azt a… - csikorgatom a fogaimat, majd egy előttem álló fekete hajú fiúra nézek. Legyintek. Nem történt semmi. Azért szisszentem fel, mert ez jól esett nekem. Ja, nincsen gáz. Minden szuper. Úristen, kit akarok átverni? Egy csődtömeg vagyok. Így nincsen más választásom. Orromat lógatva veszem lépteimet egy olyan szeglet irányába, ahol látszólag nem ül senki nem. Aaaazonban mégis; egy lány. Zöld szemeimet csak egy pillanatig pihentetem rajta, majd vékony hangomon felteszem a kérdést.
- Le-leülhetek? – nagyot nyelek. – Vagy zavar? – emelem újra rá szempáromat.
- Azt a… - csikorgatom a fogaimat, majd egy előttem álló fekete hajú fiúra nézek. Legyintek. Nem történt semmi. Azért szisszentem fel, mert ez jól esett nekem. Ja, nincsen gáz. Minden szuper. Úristen, kit akarok átverni? Egy csődtömeg vagyok. Így nincsen más választásom. Orromat lógatva veszem lépteimet egy olyan szeglet irányába, ahol látszólag nem ül senki nem. Aaaazonban mégis; egy lány. Zöld szemeimet csak egy pillanatig pihentetem rajta, majd vékony hangomon felteszem a kérdést.
- Le-leülhetek? – nagyot nyelek. – Vagy zavar? – emelem újra rá szempáromat.