Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az ünnepek érdekesek voltak nekem mindig, nem kifejezetten vallási vagy nagyon megszokott hagyományok útján ismertem. Voltak szokások és közösségi elvek, amiket be kellett tartani. Például huszonnegyedikén déltől a faluban sem lehetett dolgozgatni nem még munkahelyeken. Ha valaki mosott vagy főzött, azt már kinézték, előre mindennel el kellett készülni és csak huszonhatodikán indult újra az élet. Mit szerettem ebben? Azt a teljes huszonnégy órát, ami nekem járt. Pont ebbe esett a szülinapom, amire minden évben ugyan az volt a kívánságom. Édesapámmal elmentünk a közeli hegyekbe túrázni, ha az idő engedte állatokat nézni és madáretetőket feltölteni.Idén nem pont így alakult, mondhatni el voltam előre kenődve, huszonkettedike van és még az se volt biztos, hogy haza tudok utazni. Félretettem a vonatjegyem árát, de semmi levél nem mondta, hogy várnak is. Rosszul éreztem magam, meg attól is, ahogy a talált tárgyas dobozom cipeltem. Kiselejteztem reggel a dolgaim és sok dologra bukkantam, amit még sosem láttam. Út közben meg-megállítottak páran és aki, amit felismert odaadtam, hogy ja, igen találtam. Igen, manókkal, mert azok rokonai vagyok, természetesen. Nem, nem viseltem jól és legszívesebben sikítottam meg toporzékoltam volna minden házimanós megjegyzésre, mégis csendesen csak mentem tovább. Addig, míg egy fiú ki nem tette elém a lábát - direkt - én meg megbotlottam és a dobozom egy része kiborult. Inkább leguggoltam felszedegetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt hiszem a csendes tűrés és a hallgatás néha nagyon is a véremben van. Édesanyám állítólag így szállt szembe a családdal, azzal a bizonyos vihart hozó szótlansággal és békés várakozással. Meg gondolom az is sokat dobott a dolgon, hogy kedvelték őt sokan a világon és segítettek neki elmenekülni, mikor arra volt szükség. Nem sok dologra emlékszem a vele való kiskoromból, de a képek, amiket mindig visszanézek azt mutatják, hogy gyakran kamatoztatta a határozottan szép és csodás kinézetét. Én ha tudnék se hiszem, hogy ezzel operálnék. Nem hiszem, hogy holnap ki fog derülni, hogy én is ilyen elbűvölős vagyok, mert az a vélavér annyit ér. Nem hiszem, nekem minden az életem nehezítéséhez adott eddig csak hozzá.
- Nincs gond - mondtam szinte fel se nézve a dolgokból és megvonva a vállam. Nem szerettem, mikor azt éreztem, hogy valaki sajnál. Sóhajtottam egyet csak azután néztem fel. Éppen belecsúszott a dobozba egy pár fülbevaló és egy óra, mikor hozzám szólt ismét, egészen összerezdültem és inkább csak azért mert még mindig nehezen szokom meg, mikor szembesítenek bármivel. Bármivel, amit nem is értek.
- Hogy mi? - néztem fel értetlenül átkarolva a dobozt és fel is állva. - Ezek... talált tárgyak a kastélyból. Lehet a tiéd, nem tudom, de szívesen odaadom - turkáltam bele, hogy kiszedjem, amit az előbb beletettem és ez beletelt pár másodpercbe. Kellemetlenül éreztem magam, szerintem egész felszaladt a meleg az arcomba, éppen csak ki nem vörösödtem, hogy a picit megremegő kezem kikotorta végre a karra valót. Megnéztem még egyszer a tenyeremben, nem volt igazán ismerős végül a tenyerem felfelé fordítva nyújtottam oda, meg kicsit felfelé. Hozzá képest is igencsak alacsonyan voltam. - Miért hiszed hogy loptam? Én csak találtam dolgokat, gondoltam így egyben jó lesz - részigazság. Tényleg csak úgy nálam teremtek, de sejtem, hogy hogyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A beszédesség nem mindig nagy erősségem, most is leginkább csak figyeltem a fiút még azon voltam, hogy a cuccaim és a maradék önbecsülésem is mellé felszedjem majd pedig a dobozomba pakoljam. Volt itt minden. Kesztyűk, sálak, hógömb, egy dobozolt nyaklánc, egy óra, egy nagy boríték és némi egyéb, műanyag kacat is, amikről azt sem tudom mik vagy mire jók. Az itteni diákoknak nagyon furcsa dolgaik vannak. Pár napja például láttam az egyik szobatársamnál valami furcsa evőeszközszerűt, ami olyan volt, mint egy olló, ő meg a szeméhez nyomkodta. Ki érti mik ezek?
- Igen, sokszor látom őket, tudod alacsonyan vagyok, észreveszem a pad alatt, a széken, az ablakpárkányban - vontam meg a vállam. Igazából a sálat például az egyik üres teremben egy széken láttam meg elsőre. Bár arra nem emlékeztem, hogy magammal is vittem, de ma reggel ez is a szobánkban volt. Szerencsére nem olyan feltűnő mert Blue szekrényében minden is van, a vörös meg sosem kérdez a másik oldalról.
- Igen, gondoltam így leviszem a tanárihoz, elteszik és ha keresik, ott megvan - mondtam neki látva az értetlen arcot. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy vagy oda, vagy a gondnoknak kéne, de utóbbit nem ismerem és fogalmam sincs hova kell hozzá menni. Persze meg is kérdezhettem volna már, de nem tettem. Mindenesetre én próbálkozom jól cselekedni.
- Nem vagyok szakértő, de szerintem az órák nem ugrálnak - húztam össze a szemeim ahogy rá néztem. Éreztem, tudtam mit mondd ezzel, de nem. Csak nem, közel sem éreztem ezt a bűnömnek, amit próbál rám kenni. Nem is találkoztunk még, honnan vesz ilyeneket? - Miért kellene nekem? Van saját órám. És képzeld, pénzem is, amennyi kell. - Nyilván nem sok, de eszem ágában sincs kiárusítani ezeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hallgat, méreget és furcsán néz. Nem mintha ez új lenne, sajnos elég jól ismerem már az ilyet és nem mondhatnám, hogy kellemes görcs áll a gyomromba és a torkomba. Nyelek is egyet, majd kicsit csalódottan meredek a padlóra. Nem sóhajtozok, még csak nem is folytatom azt, amit elkezdtem történetként. Ha akar hinni, fog, ha nem, akkor nem. Mi az igazság? Leginkább én sem tudom mindig, ami bánt, de ha ezt teregetném mindenhol, csak több bélegem lenne, mint egy gyűjtőnek.
- Miért ne adnám vissza a talált dolgokat? Ezért is viszem a tanáriba, ők jobban ismerik a tulajdonosokat - böktem a fejemmel abba az irányba, amerre a folyosó elvinne az oktatóink irodáihoz. Ha van talált tárgyas rész, vagy bármi hasonló, akkor nekem még sosem meséltek róla, de előbb vagy utóbb biztos megmondanák. Gondolom.
- Mert nem karóra. És nem csórok el semmit - ismételtem utána a szót, de annyira idegen volt és csak következtetni tudtam, hogy ő amúgy a lopásra akar vele célozni. Erről majd valami értelmes embert egyszer meg kell kérdeznem mit takar. De most nem igen érek rá erre. A doboz súlya nem csak a kezeim, de a gyomrom is nyomta. Csak oda akartam adni a tanároknak, hogy minden oda kerülhessen, ahova való.
- Ártatlan és cuki? - néztem elég bután rá, mert ilyet se sűrűn hallok, már hogy legtöbbször semmilyen jelzőt, ami nem teljesen pejoratív - ezt  aszót meg ismerem, igen. Lehet most se értette jól, csak a hangsúlyt nem értettem? Bonyolult. - Nem ragad a kezem, megmostam éppen mielőtt elindultam lefelé - tettem hozzá nagyon okosan és ügyesen. Nyilván ha eddig fura voltam, most majd nem leszek. Mert hát ki ne mosna kezet, hogy ne ragadjon?
- Csak fogd az órád, vagy amit szeretnél, én elviszem a helyére és többet látnod sem kell - fújtattam nagyot és mérgesen fel is kaptam a dobozt az ölembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Már elmondtam, nem vagyok tolvaj - sóhajtottam tényleg elég keserűen meredve már a padlóra. Nem volt kedvem hadakozni vagy vitázni, nem ő az első, aki meggyanúsít, és abból, ami néha van, biztos nem is az utolsó. Ettől még nem hazudtam, hogy nekem nem kellene semmire az órája, ha pénzre lenne szükségem van két kezem meg lábam, el tudok menni keresni munkát. Meg igazából ezen már nem kell fájjon a fejem. - Bók? - kérdeztem elég értetlenül, tényleg nem értettem most mi is történik. Előbb olyan elutasító, haragos és gyanúsító volt, ebbe nem fér semmi dicséret, se felém se úgy amúgy. És nem is tűnt nekem úgy, hogy erre érdemes lennék szerinte. Igaza volt abban az otthoni barátaimnak, hogy lehet hogy nem vagyok olyan teljesen, mint ők, de olyan sem, mint az emberek. Nem fogom én megérteni mindig, mi is zajlik.
- Mi - meredtem rá nagy szemekkel, aztán kicsit elvörösödve néztem másfelé, áhhá, vicc. Érdekességeket tanulok ma is, bár ezt valószínűleg el fogom felejteni, általában nem azért nevettetek meg embereket, mert olyan mókás tréfákat ismerek. Inkább van valami, amiben már annyira eltérek, hogy az röhejes.
- Ne haragudj, nem úgy értettem - kértem végül elnézést az előbbi indulatért egy nagy sóhajjal. - Csak azt mondtam, ha más is a tiéd, nyugodtan keresd ki, azt legalább már nem a tanároknak kell kiokoskodni - vontam picit a vállamon. Én tényleg úgy gondoltam, hog átadom nekik, ők pedig majd jól kiokoskodják mi és hova való, és senkinek nem lesz ebből kára.
- Navine - mondom, mikor a mondandója végére ér, aztán hirtelen ráncolom össze a nózim - már nem a nevem, nyilván, az a házam. Szóval én meg Pandora - mondtam végül a nevem is, majd megingattam a fejem a felajánlásra. Nem ismétlem meg magam, hogy nincs rá szükségem, és emlékeim szerint - én igyekszem bízni magamban - nem is akartam elvenni vagy eltulajdonítani.
- Ez kedves tőled - billegtem kicsit, aztán csak a dobozt jobban megmarkolva kicsit kínosan éreztem magam, így megkerülve elkezdtem elindulni tovább, aztán még megálltam. - De ugye erre van a tanári, azt jól mondták?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az egész nap egy rohanás volt, de igyekeztem a legjobbat megoldani. Pár napja észrevettük, hogy az egyik pacinak hullik a sörénye és nagyon szétharapdálta a lábát. Ma mikor jobban megnéztem, szinte biztosra mondtam, hogy kis lakói vannak, amik nem fognak egy kis simogatástól vagy a paciorvosok drága cuccaitól elmúlni. Persze ráhagytam a döntést a többiekre, de javasoltam, hogy próbáljunk ki egy kicsit mugli, kicsit saját lötyis szert. Ők meg bíznak bennem, egyelőre úgy tűnik. Emiatt viszont fel kellett csapnom a rózsaszín füzetem és a lila jelölőnél átolvasni. szereztem ilyen büdi, autós löttyöt hozzá, megvoltak az alap hozzávalóim is de menta és erdei tündérfürt kellett volna még. Előbbiért lenéztem a piacra, és szerencsém is volt, utóbbin viszont sokat törtem a fejem, aztán eszembe jutott, hogy munkába menet szoktam látni mennyire szépek az előkészítő udvarában a kis kertszigetek. És bingó, ez is van náluk.
Nem szép dolog ugyan, de nekem szükségem volt most rá, így még kicsit későn ugyan, de sötétedés előtt betopogtam a kihalt játszóra és egyből a bokros rész felé indultam, ahol kutattam egy jó negyed órát, mire meglett a bujkáló. Átnéztem a virágot, a levelét, de biztos voltam benne, hogy megvan, így egy zacskót elővéve elkezdtem kicsit megritkítani a tövet és nagyjából figyelni, hogy mennyi a mennyiség. Nagyon bele is feledkeztem, de ekkor még boldogan másztam ki hátulról és indultam volna ki, de szembesültem a ténnyel: zárva van a kapu.
Megijedtem, lefagytam, és mintha értelme lenne nyomogattam a záró kilincset és rángattam meg a kiskaput, de nem történt semmi. Tényleg semmi. Egy lélek se tűnt fel. - Hahó, valaki - beszéltem kifelé elég hangosan, de nem tűnt úgy, hogy működne.
Azt hiszem nem tudtam mit csinálok, ahogy értelmetlenül rángattam tovább mindenhol, majd vagy kétszer végigmentem a kerítés mentén van-e másik ajtó, de semmi nem volt. Elkeseredtem, néztem felfelé és tudtam, ha ez megy reggelig, akkor én nem akarom azt látni, szóval csak lehunyt szemmel járkáltam egy fa mellé dobva a cuccaim.
- Engem itt felejtettek... Kérem szépen - kiabáltam ki azért többször.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A rühes paci elég nagy probléma tud lenni, így jobb elébe menni ugye, azt hiszem ezért is igyekeztem annyira, hogy ez nem ért rá holnapig. Amúgy is lesz egy órám is és így teljesen meg lenne a napirend kavarva, mindig kések mostanság, na nem órákról, de a beígért azon túli dolgokról, kicsit össze kell magam kapni. Bonnie is tanácsolta már, hogy gondoljam végig, mi a gond, biztos csak valamit túl is stresszelek. Min tudnék? Azon túl hogy ismeretlen, fura, agresszív és bántó emberekkel kell együtt laknom. Kellene, ma nem oda indultam volna vissza, de egyelőre az is jobb lett volna mint itt lenni sötétben. Nem szeretem, bármi történhet, bármi lehet, és még fényt is képtelen vagyok csinálni.
- Jaj - leginkább ennyire tellett, ahogy válasz jött, a szemem is elfelejtettem kinyitni, csak pillanatokkal később, kicsit hunyorogva sikerült. Ki tudja mi az! Vagy ki. De most érti mindenki a bajom. Nem is vagyok csikis. Meg honnan tudná, ha mégis? Lehet az vagyok. De nem fontos!
- Megijesztettél. Mármint, örülök, hogy itt vagy, de ijesztő vagy. Nem úgy, csak... mindegy. Semmikor nem vicces - ingattam is a fejem, nem sok keresni valóm van itt a lopott kis zacsimon túl, amit jól le is tettem és hirtelen nem tudom hova. Körbe is néztem a cuccaim után, aztán jól felszedtem. Reméltem, ha itt jár, van köze ahhoz a lakathoz, vagy bármihez. - Nincs ilyen kulcsod? Vagy valami? Nem szeretem a sötétet sem, nem hogy itt lenni.
Ha jól tudom ezeket is varázsosan zárják pluszban, szóval a nyitós ige se segít, pedig arra azért képes vagyok. Bár eddig a pániktól eszembe se jutott, de most hiába is mondogatom magamban, meg se inog a kis lakat kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Bocsi - szegtem le a fejem, ahogy próbáltam elnézést kérni az előbbiért. De csak előbb kint volt minden, mint amúgy. Mikor stresszelek vagy izgulok előfordul, néha az is, hogy a nyelvek között ugrálok, legalább ennyire még nem rémültem meg. Még csak azt érzem, hogy itt fog megenni, megölni, szétszedni valami. Tuti jön valami gyilkos és én kellek a kutyájának vacsorára. Lehet többet olvastam az újságban a fura zaklatósat meg minden mást is, de ettől még...
-  Akkor nem vagy gondnok - állapítom meg egy nagy, és kicsit csalódott sóhajjal is. Miért zárnak be egy udvart egyáltalán? Mit tehetne bárki? Éjjel nyikorgatja a hintát? Én ezt tökre nem is értem. - Most itt hagysz te is? - kérdeztem közelebb lépve a rácsokhoz és átnézve köztük, de megállt és úgy nézett ki a táska eséséből nem így van. Nekem már z is elég, ha hív valakit, vagy nem tudom, elhajlítja a rácsokat. Nekem nincs mivel. De ha lenen is tuti otthon hagyom, egy pálcára ki tud figyelni amúgy?
- Nem kerestem, szedtem. Virágot. Gyógynövényt.... haszonnövényt... nem lényeges, főzet hozzávalót - magyaráztam kicsit tördelve a kezem, ahogy közelebb lépve figyeltem mit csinál. Mondjuk nem tudtam, de ha kinyitja, tőlem csodát is tehet. Aztán a zacskómra néztem és beletömtem a táskámba és visszavettem a hátamra. - Csak itt van a faluban, aztán... elment az idő. Most se tudom mennyi - gondolkodtam el, de annyira nem is volt fontos, kellett volna legyen, de hiába néztem a kastély felé, eszem ágában sem volt besietni az büdi pincébe. Szerencsém lehetne, hiszen későn sötétedik, de ettől még fog, és nem öt perc innen eljutni bárhova, szóval... - Az micsoda? Nem használsz pálcát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nyilván nem életem legokosabb megállapítását tettem, de nem hiszem, hogy nagyon meg lehet róni érte. Sötétedik, sőt, már benne vagyunk javában; megijedtem és nem is érzem magam túl jól meg biztonságban, szóval a gondolataim meg a szám is csak rohangál jobbra meg balra mintha szándékosan ez lenne a dolguk. A fizetés dologra csak néztem rá tovább a kerítés lécei között aztán aprót emelve a vállaimon csak befejeztem a bámulását. Nem szoktam én senki tárcájában - általában - turkálni.
- Miért látszanál annak? Megálltál. Mármint... tovább is mehettél volna, nem hibáztatnálak, szokásuk az embereknek, furcsa dolgaik vannak - és ezt így is láttam. De nem gondoltam én ő róla semmi rosszat, ha kéne se, meg ha nem se. Szóval nem is tudom kinek a micsodája vagy minek a kicsodája. Nem vagyok előítéletes másokkal szemben, egyszerűen nem bírom olyan jól a stresszes helyzeteket. Szerintem most is remeg kicsit az arcom, de csak mert kellemetlenül érzem magam és elég nevetséges az egész helyzetem.
- Nem surrantam, csak lassú vagyok. És tény, nem szabadna leszedni, de ez szükséghelyzet volt. És cserébe szoktam néha locsolni őket, mikor más elfelejti - mert próbálom javítani a dolgokat, ha olyat teszek. Mindig van az a lelkiismeretfurdalásom, az egész életemben többet éreztem, mint bármi mást. Ahogy azt is, hogy elnézést kell kérnem azért is, hogy levegőt vettem. De főleg mikor emberek között vagyok. Máskor azért nem ennyire fura. - Mindig egyedül járkálok, kinek kellene kísérgetni? - néztem kicsit bután és értetlenül. Az időt persze nem tudtam meg, de azt hiszem ez már nem is volt fontos, csak a táskámra fogva ácsorogtam ott bután, aztán a kérdésére még kellemetlenebbül lépdeltem erre arra. Zavartan tűrtem a hajam erre, meg arra. Éreztem, hogy ha nem lenne sötét akkor én lennék a színváltós kaméleon, de nem nagyon jött ki szó. Egy darabig.
- Mert ha használnám se történne semmi. Nem vagyok túl jó ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Jót cselekedni nagyon szép dolog, ebben biztos vagyok és abban is, hogy aki így dönt, az sokat tesz másokért. Legalábbis valahogy így lenne a logikai sorrend, én most kicsit jobban érdeklődtem afelől, hogy mikor kerülök a kapun túl, és így vagy úgy, de lassan vissza a kastélyba. Nem vagyok oda egyébként sem ezért a rengeteg emberrel lakásért, de azért pláne, mikor kinéznek, mert későn érek fel. Egyébként is kiköltöztek a lányok, most már Bonnie is és bár még egyedül vagyok a szobában, már látom, ahogy jönnek újak én meg már ide se akarok hazajárni. "Haza."
- Bájital, férges paciknak - vontam vállat. Eredetileg ezért jöttem, még ha meg is néztem mondjuk a harmat merre és hogyan éri itt a földet. Egyébként sem hiszem, ha pontosabbat mondok azt tudja vagy egyáltalán érdekli őt, így megtartva ezt magamnak álltam és néztem tovább, hogy mit is csinál. Fura egy dolgok jártak a kezében, el is akadt ezen a tekintetem, így kicsit késve reagáltam a kérdésére. - De, persze - mondtam szinte azonnal, tulajdonképpen nem hazudva, ott van Bonbon, ha ismerősnek számít még, akkor Olivér is, Blue, vagy mondjuk Dávid, aki a tetkóm csinálta. Vannak ilyenjeim. Egy-egy mindenképpen. Bár nem egészen értem ennek mi köze a virágszedéshez, vagy őt miért érdekli. Furcsán akar mindenképpen társat keresni nekem a gyűjtéshez. De minek?
- Biztosan - tettem hozzá olyan félvárról, úgyse lát belőlem sokat, ahogy vonogatom a vállam, de aztán csak a kezeim magam köré fonva sóhajtottam. - De, persze. Viszont. Ez nem pont így működik, én csinálhatok amit akarok, ez akkor sem megy. Én nem vagyok pálcakompatibilis - mondtam végül, de nyilván ezzel aztán senki nincs ki a vízből, nem mintha bárkire tartozna a nyomorom. Elméletileg vélavérem is arra van, hogy tönkretegye a képességeim - nyilván nem, de én erre jutottam, mert másként nem ismerem. Még egy darabig álldogáltam, aztán a nyíló kapura meredtem és mikor szólt fel is kaptam, ami még hozzám tartozott és ki is csúsztam közte meg a kerítés között. Nem hiányzott, hogy visszacsukja rám. Meg úgy semmi, az se amit ő mondott. Nem mintha én rosszat akarnék. Szerintem nem is néz ki ez itt, nem vagyok rossz szándékú. Akkor se, ha a furcsa fiú meggyanúsított pár hónapja a lopásokkal is. Undorító volt. - Zsírkréta? Az mi? - néztem rá oldalra döntve a fejem, mert nem sok ismeretem van ugyan tény, de általában legalább a szlenget értem. Ezt nem egészen. A kréta rész még nekem is érthető volt, de zsírkréta? Az valami szétkenős, színes vagy poros kaja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Lovarda a falu végén - bólogattam pár apróbbat a lovas izét behatárolva, nem mindenki ismeri, pedig azért nem akkora ez a hely, ami nekem furcsa is. Mondjuk nekem természetes volt, hogy tudják ki vagyok és ismerem az embereket, akikkel élek. Nem voltunk sokan és elég összetartóak vagyunk. Itt egész mást láttam és nem csak a kastélyon belül. Ott azóta sem rajongok a bentlétért. Nem hiszem, hogy ezen változtatna pár barát vagy ismerős, akikről ő így említést tett. Attól, mert egy emberrel beszélek, vagy vele kerülök szobába, mint Bonnie, mikor megismerkedtünk, még nem lesz a hely sokkal... kevésbé veszélyes.
- Nem tudsz varázsolni? - kérdeztem rá kicsit értetlenül, nem mintha ritka lenne a világban, ha valaki mondjuk kvibli, körülöttem természetes, hogy nem pálcával végzik a varázslatokat, másnak ez is ritkaságba menne.
Még ő elpakolt én is összekaptam magam és ki is jöttem, vissza se nézve. Ilyet többet nem csinálok, inkább figyelek az időre és nem utolsó percben állok neki, amúgy se tesz jót a bájitalnak ha éjjeleket áll, frissen kell megcsinálnom. Ráért volna holnap is, talán. Most már egészen mindegy.
- Mi történt az arcoddal? - kérdeztem tőle leginkább a nagy vigyorra célozva, nem egészen értettem. Persze nevettek már ki, elég alacsonyan vagyok, van rajtam mit kifigurázni meg hasonló, de kicsit indokolatlan volt. Aztán előhozta megint a Zsírkrétát.
- Olyan mint a tinta, csak kenik? - kérdeztem még vissza, mert hát logikus volt. A tinta állaga inkább olajos, még a zsír egészen szilárdabb, azt feltételezem, akkor máshogy kéne használni is. Aztán pár pillanatig csak meredtem rá, mire eljutottam rá, hogy szeretné tudni a nevem, azaz gondolom a kinek én vagyok. A hova még nekem sem egyértelmű. - Pandora vagyok, és sok helyen lakom, de a lovardában sokat vagyok, ott dolgozom mialatt csinálom mesterképzést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ebben biztos vagyok - bólintottam is, nem akartam kioktatni vagy hasonló, csak hozzátettem a rendes szót rá. Sokan mászkálnak itt külföldiek, akik tudják, egyszerűen csak mást mondanának rá és így összeakadnak a szavaik vagy mondataik. Nekem is mondták már véletlenül hogy szép, mikor arra gondoltak csak, hogy kedves vagyok. Nice. Nem számít annyira ez már.
- Hozzám képest bőven jól állsz - állapítottam meg, nem mintha ez most szükséges lenne, mert ebből adódóan csak én tudom magunkat összehasonlítani, őt nem is biztos hogy érdekli ez tovább. Már a fadarab, ami nálam szikrát sem kapott. - Csak olyan... nem fontos - fejeztem be végül az akadékoskodást, csak megnéztem meg is van-e minden, aminek kell nálam a táskámban, mert ez a zsírkréta téma nem teljesen volt szokványos. Igazából nem tudtam hozzászólni, amúgy sem beszélek sokat. Legalábbis így hittem, aztán így ennyi idő után ráébresztett Bonnie, hogy csak idő kell, vele tudok elég sokat. Meg úgy bárkivel amióta a diákönkormányzatban tevékenykedem, hiszen szükség van rám.
- Rengeteg színben? Mint a rózsaszín és a lila? - kérdeztem vissza, tényleg érdeklődő voltam, de pontosan tudtam, hogy a tintáknál a jó és szép kevert színt elérni nehéz. Ezért használunk feketét vagy ritkán kékeset, amit a legkönnyebb. De én szeretem ezeket a színeket. A nevére én is elmosolyodtam, anyukám miatt az orosz azért nem áll tőlem annyira messze de folyékonyan és ténylegesen sosem kellett használnom. - The Lord is my God - figyeltem magam elé, ahogy a kezeim kicsit tehetetlenül raktam ide-oda, hogy végül az egyik a táskám pántján, a másik csak úgy lóbálva maradjon. - Igen, bájitalokkal foglalkozom, pont ott - bólintottam egyet, aztán kicsit kelletlenül néztem is abba az irányba. Nem volt olyan rossz azért, ki van egy részen fáklyákkal világítva is, ettől még nem kedvelem, a sötét nem jó.
- A mestertanoncoknak saját időbeosztásuk van, nem kötelező bent lakni sem, ha valakinek van hol helyette. Ilyen sincs, pedig tényleg nem jó, én sem így terveztem soha - főleg mert a sötét rémisztő. De csak elindultam, talán kicsit hirtelen is, egy gyorsabb tempóban. Nem mintha kellett volna sietnem már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bonnie egészen elveszett a látókörömből, kicsit rémülten is vettem tudomásul, hogy se a vörös hajat, se a kék felsőt, amiben van nem szúrtam ki sehol. Kicsit nyugtalanul sóhajtottam így, aztán elvonták a figyelmem. Előbb a lány ténye. Ismerek másokat is, persze majdnem mindenki nagyobb is nálam, de ő még hozzájuk képest is elég magas volt, meg az a fura, járhatatlan cipője is megvolt, amilyet kaptam Bonbontól anno. A DÖK-ös rendezvényt inkább mezítláb fejeztem be. Féltettem az életem egy kicsit.
- Én...úgy értem ez eléggé... varázslatos... - próbáltam kijavítani magam, de azért mondani is valamit, végül csak magamhoz szorítottam zavartan a dobozt. Éreztem a kellemetlen bizsergést az arcomban, tudtam, hogy ki is ült a helyzet kezelése az arcomra. De az a bizonyos tévé csak felszegésre biztatta a fejem. Érdekes volt, olyan színes, látványos és új. Szívesen megnéztem volna, hogy is tud működni, de csak csendesen figyeltem a kisebb ijedtségem ellenére is. A lány keze a vállamon elsőre fel sem tűnt.
- Nem, soha. Nekünk nem volt ilyen... meg sok dolog. Nagyon kicsi helyről jövök - határoltam be olyan semlegesen, ahogy kényszeresen húztam a hajam az arcom köré. Nem voltam annyira kirívó, inkább csak kicsit deformáltnak mondanának, mégis mindig azt éreztem a kicsit hegyesebb fül, az arcom,a  hajam színe vagy éppen a szemem csak rossz értelemben kelti fel a figyelmet. Kérdéseket hoz, amire nem akarok és néha nem is lehetne felelnem.
- A meséket én is, bár könyvekből ismerem. Meg párszor láttam, ahogy előadják rendezvényeken - mosolyodtam el, mert kedves emlékek. Nem mondanám nagy színházinak, mert kevés ember és nem is rendes színészek, de tényleg jó volt. - Pandora a nevem - mondtam ki, miközben Bonnie felénk intve mutatott fel cipőket én meg nagyon furcsán nézhettem rá, mert lemondóan letette mindkettőt és tovább keresett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát én most jöttem ide elsőre - mondtam ki végül, mert íg is volt. Ahova korábban mentem a cipők miatt, ott kicsi volt a hel, sok polc volt, de semmi hasonló. Ott is lehetett valami gramofon, mert zene az szólt, de más annyira nem tűnt fel, vagy nem figyeltem eléggé. Igazából ültem a kicsi puffon, és próbálgattam, amiket javasolt Bonó.
- Igen, az olvasás az nálunk is népszerű - meg még elég sok dolog, például a növények vagy állatok gondozása, azokban sokat segítettem otthon. Meg az utazás, anya nekem mindig valahogy az volt, egy kirándulás, egy kis vakáció, ahogy sokan nevezik. Egyszerre volt élmény és boldogság, közben meg szomorúság és hiányérzet. De nem akartam rossz dolgokra gondolni, igazából semmit, kicsit kellemetlenül is éreztem magam az egészben, de a doboz nagyon érdekelt, szóval hamar leülve találtam magam és Bonnie cipőkeresését el is felejtettem kicsit. Persze tudtam hol vagyok és miét jöttünk, ettől még valahogy nem tudtam nem a képet figyelni. Még meg is ijedtem kicsit, ahogy hirtelen felhangosodott valamiért.
- Igen? Van kedvenc darabod is? Én apukámmal voltam mindig, nem sok ideje van, de mikor akadt, elvitt - meséltem el kis mosollyal, aztán csak visszaemeltem a szőke lányról a tekintetem a mozgó képekre. - Nem, a barátnőm hozott el, hogy keressünk valami új cipőt - meséltem el röviden, miért is az egész, de odáig nem jutottam, hogy beszámolhassak Bonnieról, mert meg is jelent mellettünk és miközben letette a dobozokat teljesen úgy köszönt a mellettem ülőnek, mintha ismerné, nem is értettem, de elszaladt, mikor látta, hogy túl nagyot hozott egy fekete csizmából, hogy ő most kicseréli. - Szóval a szobatársam és barátnőm, Bonnie. Biztos visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mégis én voltam a kerítés rossz oldalán - amit nem is tagadtam. Tényleg nagyon kellemetlen, és örülök annak is, hogy már nem vagyok ott. Még vetettem egy futó pillantást az udvarra, de végül inkább csak a táskám fogdostam, hogy mindenem megvan-e. Nem lenne szerencsés, ha bármim hátrahagynám.
- 96 szín? Az rengeteg - és elképesztő, de ezt nem mondtam, csak néztem rá nagy szemekkel. Mert egy dolog, hogy van valami, ami nem penna, de az, de hogy ennyit készítsenek belőle, ami különböző. Ez olyan különleges dolog lehet, ha meg eleve nem a varázslók csinálják, akkor még inkább. Hiszen nem lehet kevés munka, sem időben sem energiában. Akik ezzel foglalkoznak egész nap a kenhető masszát csinálják? Szóval ők is főznek, mint mi bájitaltanon?
A nevét már hallottam, valamelyik mesében anyánál, így volt milyen nyelvhez vagy éppen néphez kötnöm, de nem volt olyan... oroszos. Nem tudom, de nem volt ehhez közöm, az én neveim se feltétlen magyarosak mégsem kötekszünk, mert azt nem illik.
- Az - kezdtem bele körbenézve meg a táskámba kapaszkodva, végül csak beharaptam az ajkam mielőtt megszólaltam volna, hogy folytassam. - Jó lenne. Nem félek, meg ilyesmi - de -, csak nincs jól kivilágítva semmi - vontam párat a vállamon mielőtt végül tényleg elindultam volna.
- Nem vagyok olyan kicsi, csak nem nőttem túl nagyra - és nem is tehettem volna, így is magasabb vagyok a legtöbb lánynál otthon, ami nem ad túl pozitív visszajelzéseket. Főleg mert a legtöbb fiúnál is. Bár ezekkel én nem foglalkoztam, még nem hangsúlyozták ki annyian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Őket is bezárták véletlenül? - kérdeztem fel is nézve rá, már szerencsére magam mögött tudva az elmúlt időt, amit ijedten töltöttem. Tényleg nem volt valami jó az egész, mert hiába egy udvar és a falun belül is van, nem tudhatom éjjel milyen lének találnak ide. Nagyon sok rémtörténetet meséltek kiskoromban, hogy vannak olyan trollok is, akik eltévednek a hegyi túrákban, és lemennek falvakig, ahol megeszik a kisebb lényeket. Én is egy lény vagyok, és kisebb is. Nem hangzik sehogy jól! Nem akarom, hogy valaki megegyen.
- Te sem próbáltad még őket? - Tudom, hogy kicsit sok a kérdésem, igazság szerint még ha csak ezzel is, de legalább beszélek, ehhez is nagyon kell féloldalt csipkedjem magam a szoknyámon át meg nézelődjek kényszeresen. Olyan zavarban érzem magam, mintha sokan figyelnének, pedig szerintem csak ketten vagyunk, ő meg nem tűnik lényevőnek. Sem trollnak, ha már itt tartunk. Biztos a Jeti sem rokona, és ha vérfarkas lenne, akkor sem fog emberként megenni. Nem tudom ez hogy jutott eszembe.
- Nem szereted, ha nincs elég fény? Sokkal jobb lenne úgy, nem kell félni, hogy... elesel mondjuk valamiben - néztem ki a kijárt útrész széléhez, ahol a gallyak meg vastag ágak hevetek. Biztos jó nagyot lehet ezekben esni, ha kikerülnek eléd. - Holnap például 19 éves, jövőre meg ha végzek bájitalkészítő. Most is csinálgatok párat a lovardában paciknak vagy lényeknek, ha tudok segíteni a bajukon - meséltem el végül, igazából nem kérdezte, de tudom, érzem abból, ahogy néznek, mikor nem hiszik el rólam, hogy vajon milyen évfolyamon lehetek, vagy mennyire is nagy. - Neked mi a munkád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Úgy érted - hajoltam közelebb még halkabbra véve - börtönbe?
Nem voltam teljesen abban a tempóban mint ő azt hiszem, én tényleg azt hittem ilyen udvaros balesetekről beszélünk, de akkor mégsem. Első alkalommal Eugén is megmondta nekem, hogy oda kerülnék ha nem lenne ennyire... rendes? Vagy hasonló, nem emlékszem a szavaira, de nem volt boldog, hogy megpróbáltam megnézni az óráját. Nem akartam elvenni örökre, soha, semmit nem úgy tervezek. Szándékosan biztos nem. Mindig visszaadom ha valami nálam felejti magát.
- Ő biztos nagyon ismeri már akkor őket. Ő is ide jár? - kérdeztem előbb mögém mutatva, utána meg elém. Nem tudom melyik iskolára kéne, de egyikre biztos, ha olyan pici is, már itt van, ha meg kicsit nagyobb, akkor ott. Nem vagyok jó tippelésben.
- Ühhüm - válaszoltam nem túl nagy meggyőződéssel. Nem igazán van hely vagy idő, mikor a nagy sötétséget kívánnám. Nem nagy dicsőség, de van egy megbűvölt, üvegbe zárt gyertyám is, ami olyan éjjeli lámpa. Én aludni sem szeretek úgy, hogy nagyon az van. Nem túl megnyugtató, pedig sosem történt még rossz velem olyankor. - Igen - bólintottam is, mert hát az előbb mondtam a holnapot, bár lehet nem hitte el. Mondjuk miért hazudnék? Szokott bárki a születésnapokról?
- Hű, akkor biztos jó sokat kell utaznod messze is. Szereted, vagy a családod is szeret utazni? - kérdeztem csak úgy, nem is tudom miért. Nem akartam becsukni a szám, olyan kellemetlen lett volna sétálni a csendben így, hogy nem is egyedül tartottam a nagykapu felé. - Köszönöm szépen, Ilya - néztem rá egy pillanatra aztán csak vissza a lábam elé. Segített kijönni és el is kísért, és még kedves is volt velem. Ez nem könnyű, ahogy eddig láttam az emberektől.