28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zayday Hudson összes RPG hozzászólása (32 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. április 23. 07:34 Ugrás a poszthoz

Lily


Korán reggel keltem fel, öt óra tájékán, hogy írjak néhány szorgalmit. Elkészítettem még egyet jóslástanból, majd egy párat legendás lények gondozásából. Hirtelen nagyon szomjasnak éreztem magam. Nyúltam volna a vízes kancsóért, de gondoltam hogy nem, most tejet kívánok csokis muffinnal. Felkaptam a hálóköntösömet, belebújtam a nyuszimuszis mamuszkámba, és elindultam, a konyhába. Lebattyogtam a lépcsőkön, egyre korgó gyomorral. Körülbelül tizenöt-perccel később értem le, mert csoszogva sétáltam, félig becsukott szemmel. Éppen ki nyitottam  az ajtót, de megbotlottam, és elestem a földön.
- Segítség! Kérem valaki segítsen! Eltaknyoltam...
Felemeltem a fejem, és körülnéztem. Több száz csodálkozó szempárt vettem észre, akik rögtön letették a lábasokat és serpenyőket, amint beestem a területükre. Meglepődve, valaki megszeppenve nézett rám.
- Nagyon sajnálom, nem akartam ilyen korán rátok rontani, de éhes és szomjas lettem... Segítenétek kérlek felálni? - fülig elvörösödtem, nem számítottam rá, hogy az első találkozásunk alkalmából, így mutatkozom be a manóknak. Lesütöttem a szemeim. Fél perc múlva, feltekintettem, és egy kedves manóarcot láttam magam előtt.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 09:13
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
A rosszCSONT bagoly.
Írta: 2019. július 1. 13:55
Ugrás a poszthoz

Nagy unalmamban, lesétáltam meglátogatni a macskabaglyom. Örömömre hűvös szellő kísérte utam. Amikor beléptem a Bagolyházba, nem láttam a helyén a kis mákvirágot, hanem inkább az ablakban pihengetett. Valami nem volt rendben vele, olyan hangokat adott ki mintha a vesztén lett volna. Persze én nagyon megrémültem, és gondolokoztam hogy mi lehet a baja. Amikor még jobban, még keservesebben csipogott, eszembe jutott hogy mielőtt beléptem láttam egy létrát a ház falának támasztva. Kiszaladtam, és nagy nehezen bevittem, majd szétnyitottam és erősen kapaszkodva elkezdtem mászni. Tériszonyomra való tekinttel, félig csukott szemmel másztam, hogy megnézzem hogy szeretett kedvencemet mi lelte. Felértem, és meg is láttam hogy miért csipogott oly kétségbeesetten. Egy egér csontváz beleragadt a csőrébe! Gyorsan belenyúltam hát, majd pár másodperc múlva sikerült kiszabadítanom a csontdarabot. Ervis nagy hálásan huhogott, és visszaszált a helyére. Rám pedig várt egy igazán szuper dolog: Lemászni a létrán..
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
A lenyűgöző hölgyek
Írta: 2019. július 2. 16:48
Ugrás a poszthoz

Nem is tudom hogy keveredtem erre a folyosóra. Kábán a hálókörletbe készültem, amikor csak egyszer susogást halottam. A következő amire emlékeztem, hogy a folyosón tértem magamhoz. Bizonyára megint alva jártam, és legurultam a lépcsőröl, ugyanis bizsergett a hátam. Még itt sem jártam, tehát egy kicsit nézelődtem, amikor ismételten susogást halottam. Cseppet sem lepődtem meg hogy a falakon csinos dámák aludták az igazak álmát. Mivel nem akartam felkelteni őket, csöndesen körülnéztem. Minden olyan gyönyörű volt, hogy én még ily csodás látványban nem volt részem. Legjobban a dámák ruháját csodáltam meg. Volt rózsaszín, szép piros, olajzöld no meg tök sárga. Majd lekötötte a figyelmem az egyik dáma, akinek szép medál volt a nyakában, és gyönyörűszép pecsétgyűrű volt a jobb gyűrűs ujján. Miután még egy darabig nézelődtem, eszembe jutott hogy mazsolás kuglóf van ma desszertre, és kereket oldottam.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Mit nem tudok, azt megtanulom!
Írta: 2019. augusztus 18. 08:56
Ugrás a poszthoz

Miután vasárnap reggel, felkeltem és felöltöztem a könyvtárba siettem. Vittem magammal tollat, és pergament is hogy néhány információt gyűjtsek az ördöghurokról. Köztudott, ha unatkozom, olyannal kötöm le magam amit szeretek, vagy olyannal amit nem tudok még. Egy kicsit fura lány vagyok, na de egy kicsit! Megindultam hát, könyvadászatra. Atyaég mennyi könyv volt ott, és mire megtalálom a keresett példányt, bizonyára ebédidőre végzek. Halkan dudorászva megindultam a könyvek garmadája felé. Minden sorban, betű szerint voltak sorakoztatva a könyvek. Tekintetemmel végigfutottam, a betűkön, és megláttam az "N" betűt. Vagyis itt kell lenni, növényes könyvecskéknek. Fél órányi keresgélés után, egy hatalmas könyvhalommal léptem az egyik asztalhoz. Lepakoltam, és a biztonság kedvéért, elmentem az "Ö" betűs sorhoz is. Reménykedve, hogy szenteltek egy könyvet az Ördöghuroknak. Sajnos nem találtam egy ilyen kötetet sem, így hát visszatértem a kötetekhez. Felvettem az olvasószemüvegemet és nekiláttam a könyvkupacnak. Egy óra múlva, miután lefirkantottam az utolsó szót, ránéztem az órára, mely délt ütött.
Ma bizonyára, lesz finom fagyikehely! - mondtam mohón, felálltam majd visszahelyeztem a köteteket a helyükre.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Jobb, ennél semmi nem lehet...
Írta: 2019. augusztus 18. 18:29
Ugrás a poszthoz

Ez ez csodaszép vasárnapi délután volt! miután végeztem az Edictum új számának olvasásával, leügettem a nagyterembe. Odasiettem hát az asztalunkhoz, és nekiláttam a vacsorának. De vajon mit felejtettem fent a klubbhelységben? Töprengve, szedtem finom hideg szamóca levest, és nekiláttam a fogyasztásának. Nos, amit a kastélyban szeretek az az étkezés. Reggeli, ebéd és vacsora, bevallom minden nap ínyenc fogásokkal várnak ránk. Azok a drága manók, milyen jól főznek. No de, ők hogy bírják ki a konyhában azt a nagy meleget? Miközben ezen tanakodtam, eszembe jutott! Az epershake-et hagytam fent, amely a meleg ellen egy csodaszer! Persze nem mentem fel érte, mert először is, étkezés közben távozni illetlenség, és egyébként is ott volt még a hűsítő töklé. Végeztem a levessel, következett a második. No nekem, a második fogás ízlik mindig a legjobban? Hogy mondjam, nagyon szeretem a hasam. Bolognai lassagne, burgonyapüré és rántott szeletet is választhattam. Én az utóbbi mellett döntöttem, ismételten sem csalódtam. A desszert fagyikehely volt, finom és habos... Igen sok tejszínhab, és rengeteg friss erdei gyümölcs szemecske benne. Miután végeztem az étkezéssel, gondoltaban megköszöntem magamban a manóknak, és teli hassal az udvar felé vettem az irányt, amikor is eszembe jutott: Az epershake!
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:43
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
A rét nyugtató, elgondolkodtató!
Írta: 2019. augusztus 18. 18:41
Ugrás a poszthoz

Kiléptem a kastélyból, és megpillantottam elsőként is a rétet. Mostanában, nem igen jártam arra felé! Nekiindultam, hátha felfedezek ma este valami varázslatosat. Tudni kell, hogy gyönyörű szép fák vannak, és fű égszínzöld. Igen, égszínzöld, ugyanis én így hívom a szép zöld színt. Miután, egy igen magas és öreg fára leltem, leülepedtem tövében. Elkezdtem gondolkozni, a vizsgákról, a nyár örömeiről. Örültem, mert lassan tanévszünet lesz, és viszontláthatom a nagyit. Igen, legjobban ő hiányzott nekem, és természetesen a szüleim. No meg, a hűséges Bory kutyusom, aki egy szép spániel. Hűvös szelő örvendeztetett meg, mikor felém fújta úgymond az örömöt. Ugyanis, rögtön elmosolyodtam, és szinte megéreztem a sorsom. Megmosolyogtam, és tekintetem a kastélyra vándorolt. Itt olyan emberek élnek, akiket szeretek. Kivétel nélkül, én mindenkit szeretek, nálam nincs olyan hogy valakit nem kedvelek. Még néhány dolgon elgondolkoztam, majd felálltam a fa mellől, és megpillantottam egy baglyot, mely a Bagolyház felé repült. Na igen, már ideje meglátogatnom azt a csíbész kis baglyomat.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Örömteli viszontlátás...
Írta: 2019. augusztus 18. 18:57
Ugrás a poszthoz

A rét után a bagolyház következett. Fürgén lépdeltem, a fűben, és egész gyorsan odaértem. Már nagyon régen voltam az én kis macskabaglyomnál. Nem tudom hiányoztam-e neki, haragszik hogy megfeledkeztem róla? Bizonyára nem, az én kedves madárkám nem haragtartó. Beléptem a házba, és észrevettem a drágámat.
- Szervusz mákvirág! - mondtam neki mosolyogva, és felemelte kis fejét.
Én mondom, ilyen örömteli fogadtatásra, nem vártam. Azonnal felreppent, és vidáman huhogva  körberepült a házban, és minden bagoly rémülten kezdett el süvíteni.
- Halkabban te, ide csődíted a kastélyt! - kiáltottam nevetve.
Leszállt, egy hozzám közel levő, rozoga kis székre, én pedig simogatni kezdtem. Tudtam, hogy az én kis mákvirágom, nem fog haragudni, és megfogadtam mostantól gyakrabban fogom őt látogatni. Megetettem őt, a kedvenc csemegéjével majd elbúcsúztam és ő felszállt a helyére. Én megindultam az ajtó felé, de visszafordultam és integettem neki, mit ő hálás huhogással nyugtázott.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:43
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Kalandvágy, jaj egy kicsit fáj!
Írta: 2019. augusztus 18. 20:32
Ugrás a poszthoz

Bevallom, szerettem este a kastélyban setálgatni. Olyan nagy ez a kastély, annyi benne a látnivaló, itt nem lehet unni az életet. Egy szép nap után, mielőtt lefeküdtem volna, kastély barangolásra indultam. Aznap, ide vezetet az utam. Mielőtt beértem volna a szakaszba, azt hittem szívbajt kapok. Ezernyi hahotázást halottam, némelyik talán még sikítozott is.
- Istenem, a folyosó talán elátkozott? - rémüldöztem.
Ezután, a kacagás felerősödöt. Ezúttal, még hangosabb, még fülsüketítő volt. Megrémülve, hátráltam, de nem sokáig. Ugyanis nekiütköztem a falnak, és koppant egyet a fejem. Néhány másodpercig, azt sem tudtam hol vagyok, de mintha a fal varázserővel bírna. Várjunk csak! Mi is ennek a folyosónak a neve? Ekkor villámszerűen eszembe jutott: Ez a harsogó portrék folyosója! Csetintettem egyet az ujjamal, és feláltam. Lassan, de biztosan végre beléptem a folyosóra. Nem döbbentem meg, hogy rengeteg festmény garmadája fogadott. Volt ott minden fajta, féle. Különösebb kedvencem, egy kedves öreghölgy és a kisunokája. A fiúcska alig lehetet több 5-nél. Rámosolyogtam, és ő viszonozta. Még sokáig időztem ott, amikor pedig 21:00-át ütött az óra, visszavonultam a szobámba.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:44
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Úristen, mint ha hal lennék.
Írta: 2019. augusztus 18. 20:46
Ugrás a poszthoz

Rengeteget halottam a barátaimtól, az akváriumról. Annyit meséltek róla, hogy szinte csak ámuldoztam. Egy este úgy döntöttem, kipróbálom. Éppen végeztem a vacsorával, és rögtön ide vezetet utam. Útmutatást már jóval korábban kaptam, beleivodott az agyamba. Izgatottan, kinyitom az ajtót, és érzem a kellemes vizet. Egy kicsit nyitottam ki az ajtót, vékonyka lány vagyok, átférek bármin. Egy másodpercig még haboztam, aztán bementem, úgymond beúsztam. Fantasztikus volt, olyan amilyennek elképzeltem. Csodálatomra még lélegezni is tudtam! Egy árva lélek sem volt rajtam kívül.
- Bámulatos! - mondtam ki, melynek következtében vártam hogy legalább fél liter vizet nyelek. De ez sem történt meg. Azt kell mondjam, felmértem az egész terepet, olyan jó érzés volt. Kiadtam magamból, minden feszültséget, és ellazultam. Már-már kerülgetett az álmosság, hiszen előző éjszakán nem aludtam ki magam. Ezért néhány perc múlva kijöttem, és megfogadtam hogy máskor is tiszteletemet teszem.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:45
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Hol van az a fránya?
Írta: 2019. augusztus 18. 21:01
Ugrás a poszthoz

Egy borongós keddi napon, éppen kicsöngettek Bájitaltanról. Felkaptam a táskámat, és gyorsan elindultam a klubbhelységbe egy csomag zsepiért. Reggel szipogva ébredtem, de semmi komoly nem volt. Néha, hébe-hóba 2 napig, mikor rossz az időjárás kicsit meghűllök. Éppen indultam volna fel a lépcsőn, amikor halottam hogy valami kiesik a táskámból. Megfordultam, és hirtelen egy plakátra lettem figyelmes a fali újságon. Odamentem hát, megfeledkezve az elhagyott holmiról. Egy Bogolyfalvi férfi hirdetése volt a plakáton, aki gyógyszappanokat készít. Elhátráltam, majd megint indultam volna fel a lépcsőn, és eszembe jutott.
- Valamit elhagytam, hiszen az előbb halottam! - szóltam elég hangosan.
Ekkor leültem az egyik lépcsőfokra, átnéztem a táskámat, és észrevettem! A nagyitól kapott kabala karkötőm! Gyorsan felkeltem, és szememmel átfürkésztem a padlót. Nem láttam sehol. Ezután minden sarkot, és minden zúgot. Nekindultam keresni, de észrevettem, hogy a karkötő beleragadt a cipőmön lévő rágógumin. Levettem hát a cipőt, és a mosdóban undorodva lekapartam a karkötőt, és a rágót is, majd alaposan lemostam a kabalámat. Nagy szerencsém volt.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 18. 21:01
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Ismerem, mint a rossz pénzt!
Írta: 2019. augusztus 18. 21:37
Ugrás a poszthoz

Erről a folyosóról, szerintem nincs diák aki ne tudna. Nekem az első élményem, nem volt túl kellemes vele, de sokadjára mentem el a folyosón, mindig kaptam valami megjegyzést a ruházatomra. Sokáig nem szóltam hozzá, de aztán betelt a pohár, mert rossz fát tett a tűzre. Egy pénteki estén, feldúltan kerestem fel a folyosót. Hogy képzeli ez a vénasszony? Most aztán megkapja tőlem a beosztást, gondoltam. Azt terjesztette, hogy az imádott virágaimat, egy olyan szerrel táplálom, amit csak a fekete piacon lehet kapni! Miután valaki elmondta nekem ezt, feláltam az ebédlőasztaltól, és úgy rohantam a banya folyosójára, mint akit kergetnek. Majdnem fellöktem pár embert, olyan mérges voltam. Természetesen, az eset után felkerestem őket, és bocsánatot kértem.
- Megmondaná asszonyság, hogy miért teszi ezt az emberekkel? Szégyelje magát, hogy hazugságokat terjeszt az egész iskoláról, a dolgozókról, és a diákokról! És még csodálja, hogy egyedül maradt? - vágtam hozzá szóáradatomat a banyához, miután odaértem.
Nem felelt rá, csak döbbenten nézett, majd felhúzta az orrát, és kivonult a keretből.
- Remélem, hogy nem jön vissza! - morogtam, majd visszatértem a Nagyterembe.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 18. 21:38
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Este gyönyörű!
Írta: 2019. augusztus 18. 21:52
Ugrás a poszthoz

Nem tudtam aludni aznap éjjel. Csak forgolódtam, és végül olyan mérges lettem hogy lerúgtam a takarót. Halkan mérgelődtem, nehogy Loraine és Lili felébredjen. Magamhoz vettem, a frissen beszerzett Kedvencek temetője című kötetet, melyet a horror mestere, Stephen King írt, és felkeltem az ágyamból. Nem tudtam, hogy ilyen kései órában hol olvassak. Gondolkoztam is egy darabig, majd eszembe jutott a takaros kis faház. Magamra húztam egy pokrócot, halkan kisomolyogtam a szobából, átvágtam a klubbhelységen, és 10 perc múlva már arra eszméltem, hogy megérkeztem a faházhoz. Lassan benyitottam, körbenéztem.
- Mindenki alszik bizonyára! - mondtam magamban.
Leültem, egy kényelmes kis babzsákra, és olvasni kezdtem.
"A férfi szívnek köves a talaja, Louis!"Erre az egy mondatra emlékszem a könyből, ugyanis, szinte meglepetés szerűen elbóbiskoltam. Hiszen szinte megállás nélkül olvastam el, száz oldalt! Másnap korán felkeltem, azt sem tudtam hol vagyok. Feltápászkodtam, és vissza mentem a szobába.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:47
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Szükség van egy kis relaxra!
Írta: 2019. augusztus 18. 22:03
Ugrás a poszthoz

Nem tudom az okát, de mostanában elhanyagolom magamat. Talán itt van a depis időszakom? Nálam az általában olyan, hogy semmihez sincs kedvem. Egy csodálatos, szombati napon úgy döntöttem, ideje szabadságra küldeni a borús felhőcskét. Szinte vonszoltam magam, a szobáig és mikor beléptem, mintha oldódott volna a rosszkedv. A szoba színe, a hangulata és a bútorok erőt sugároztak belém. Feleszméltem, minek állok még az ajtóban? Beléptem, és becsuktam az ajtót, gondolatban a rosszat is kizártam. Leültem a kényelmes fotelre, és néhány percig lazítottam. Meditációs gyakorlatot is végeztem, azután pedig nagy kő esett le a szívemről. A szoba valamelyest viszadta az erőmet, és a következő pillanatban már régi Edictum lapokat olvasgattam. Csodálkoztam is, hogy újra van kedvem olvasni. Tudni kell azt, hogy imádom az olvasni valót, de ezen időszak alatt még ezt a jó szokásom is elhanyagoltam. Miután "kivégeztem" a lapokat, tanakodni kezdtem. Miért köszöntött rám ez a korszak? Talán a suli, vagy valami más? Szerelmi ügy?
- Ugyan már, öreglány! - suttogtam, majd meglepetésemre felnevettem.
Ezután, még inkább áramlott belém a pozitív energia, egyre jobban. Végül kb. SpongyaBob szintjén lehettem, mielőtt fütyürészve elhagytam a szobát. A depisséget, később a hormonoknak tudtam be.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Edzeni is kell.
Írta: 2019. augusztus 18. 22:16
Ugrás a poszthoz

Uramisten, már milyen régen jártam konditerembe. Miután, értesütem egy ismét különleges szobáról, már azt hittem hogy a Bagolykőben mindent lehet. És igen, a suliban nincs lehetetlen! Kényelmesen, nem sietve nekiáltam felvettem egy rózsaszín trikót, és egy fekete rövidnadrágot, és egy edzőcipőt. Miután beértem a terembe, konkrétan majdnem dobtam egy hátast! Hát itt semmi különbség nincsen, a mugli konditermektől. Ledoptam a törölközőmet, és a vízespalackomat egy helyes kis bőrszére, majd nekiláttam a munkának. Megizzattam azért rendesen! Bemelegítésként futottam, két kört az egész teremben. Ezt követően felmásztam a szoba biciklire, és fél óráig csak tepertem. Kicsit kifáradtam, ezért ittam egy kis vizet, megtöröltem a verejtékező testemet. Majd kézisúlyzóval kezdtem el gimnasztikázni. Legjobban, a "limbálodzó majom" gyakorlat ment. Nyomtam még pár fekvőtámaszt is, majd egy kicsit pihentem ismét. További egy óráig gimnasztikáztam, majd teljesen kifáradva felkaptam a cumóm, és lihegve megszólaltam:
Majd jövőre...folytatom! - de persze ezt nem gondoltam komolyan.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
In memoriem.
Írta: 2019. augusztus 18. 23:06
Ugrás a poszthoz

Szomorú napra virradtam aznap. Az én drága Betty-met pár óra múlva temetik el. Olyan kedves volt, amikor a Valentin napi cikkemet írtam, hiszen vele készítettem az interjút. Felöltöztem az egyenruhába, az első órán ugyanis részt veszek, de a másodikról engedéllyel, távol lehetek. Le is telt a Bűbájtanóra, én pedig szomorúan felmentem a szobába. Felöltöztem feketébe, és elindultam a Bogolyfalvi temetőbe. Mielőtt azonban bementem volna, a kapunál egy kedves idős hölgytől, gyönyörű szép rózsacsokrot vettem. Nem voltunk sokan, körülbelül 15-en. Miután a temetés lezajlott, Betty unokahúga hétvégére meghívott engem egy teára. Az emberek lassan elmentek, és én ott maradtam Betty sírjánál. Könycseppek gördöltek le a szemeimből. Egy kis ideig némán ültem a padon, a hant mellett, majd megsimítottam Betty képét, melyet egy aranyozott keretben a sírra helyeztek.
- Ég veled! - mondtam, és kisétáltam a temetőből.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 09:33
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Csónakázni, jaj de jó... lenne!
Írta: 2019. augusztus 19. 10:00
Ugrás a poszthoz

Miközben a falu határában sétáltam, eleredt a fránya eső. Olyan gyorsan kezdett el szitálni, majd egy perc múlva mintha dézsából öntenék. Szaladtam néhány percig, a táskámat a fejem fölé emelve, mire megláttam a csónakházat. Gyorsan felszaladtam rá, és leültem egy kis székre. Az idő jobban megtébolyult, és villámlani kezdett.
- Ma nem kell vacsorázni, mindjárt beléd csap a villám! Grillezett Hudson... Mmm, isteni! - mondta egy bohókás hang a fejemben.
Gyorsan kikotorásztam a táskámból, az esernyőt majd kinyitottam, és fellélegeztem. Már nincs más hátra, csak hogy elmúljon a vihar. Egy óráig is ott ültem. Egyébként, sok mindenen elgondolkoztam abban az időben. Bizonyára, közepes lesz a Bűbájtan vizsgám, nem írtam le sok mindent, mert máshol jártak a gondolataim. Szegény nagymama beteg, vinnem kell neki kalácsot meg bort. Pillanat! Az igaz hogy Sally nagyi megbetegedett, de a többi állítás a Piroska és a farkas című meséből kavarodott a fejembe. Reménykedtem benne, hogy minél előbb meggyógyul. Mindent jól átgondoltam, és az időjárás egyre inkább csitult. Mire éppen arra gondoltam, hogy mi lesz ma vacsorára, teljesen el elállt a vihar. Összecsuktam az ernyőmet, és megindultam a kastély felé.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:01
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 19. 10:39 Ugrás a poszthoz

Helena Amanda Payne
~átkozott egy nap~  ~vigyázz a kopakodra!~

Nagyon kótyagos nap köszöntött rám. Reggel, amikor felkeltem nem találtam meg az ébresztő órámat, mely miután felkeltett lába kélt. Hosszas keresgélés után, felfedeztem hogy az ágyam alá esett be, miután a kezemmel lesodortam. Összetörtem. De szuper, vehetek egy másikat! Regelinél, majdnem megfejeltem az ajtófélfát, de ez még semmi. Elkezdődött a Jóslástan óra, és én mivel nagy nyak ropogtató vagyok, ezen alkalommal is kiropantottam. Balszerencsémre, teljes erőböl belevertem a fejemet a falba, de szerencsére mindenkit eltompított a füstölő szaga. Ilyen csak a mesékben van! Talán valaki átkot szórt rám? Tanakodtam egy ideig, de aztán én is átadtam magam a füstölő mennyei illatának. Következett a második óra. A szünetben valamit kerestem a táskámban, és nem figyeltem az úton. Azt hiszem, amikor először felpillantottam azt kérdeztem magamtól, hogy hol a csodában vagyok? Ezen a szakaszon még nem jártam. Megpillantottam egy lányt, aki elsuhant melettem, és éppen utána szóltam volna, csakhogy egy szép nagyot estem. Megállapítottam, hogy valami bájitalban fekszem, és gyorsan arrébb húzodtam. A lány, amint meghallotta az esést, visszafordult. Mire én kinyitottam a szemem, egy mosolygós arccal, találtam magam szemben. Kinyújtotta a kezét, és felsegített.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 10:41
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
A melankóliás óra
Írta: 2019. augusztus 19. 15:16
Ugrás a poszthoz

Elég későn keltem fel aznap, Lili és Lora már nem voltak a szobában. Megtisztálkodtam, felöltöztem és lementem reggelizni. Egy óra múlva elkezdődött a Bájitaltan óra, így hát elsiettem a terembe. Letettem a táskám, előbányásztam a tollamat és a pergament, valamint a tankönyvet. Az órán, a Melankólia szörpről tanultunk. Olyan bódult voltam, nem tudtam figyelni a tanárúrra. Elkalandoztam, és néhány mondatfoszlányt sikerült elkapnom, ekkor tértem magamhoz. Bizonyára nemrég kezdődött el az óra. A továbbiakban, már odafigyeltem rá. Istenem, jó sok minden kell a szörp elkészítéséhez! És elkészíteni sem könyékig tejfel. Azonban, mikor nekiláttam, boldogultam vele. Az óra letelte előtt lettem készen vele, és elégedett voltam a teljesítménnyel. Miután kicsengettek, vidáman sétáltam át, a következő órára.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 15:17
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Nagy hahotázás.
Írta: 2019. augusztus 19. 15:38
Ugrás a poszthoz

Ismételten felfedeztem valamit! Szerdán, igen komor hangulatban voltam, magam sem tudom miért. Az időjárás okozhatta talán? Esetleg hogy összevesztem a testvéremmel? Hát persze hogy az utóbbi, mert Ben öcsém, igen ki tudja hozni az embert a sodrából. Nem nagyon hasonlítunk, talán őt örökbefogadták? Még ezen a tréfás megjegyzésen sem mosolyodtam el. Néha legszívesebben eltűnnék a világból, főleg amikor nem az van amit szeretnék! Dehogyis, ez nem igaz. Most az öcsém helyében gondolkoztam. A csodába, hát már biztos hogy mi testvérek vagyunk. Az agyunk is néha ugyanazon jár, főleg mikor anyu a híres fasírtját készíti. Esetleg akkor, amikor apu folyton a motorokról beszél. Nagymenő a fater, de az ám. A baráti társasága is szakasztott olyan mint ő. Fred bácsi, no meg Mario bácsi, aki olasz származású. Mindenketten teljesen olyanok mint az apu. Ahogy így tanakodok, meglátom hogy egy újabb portrés folyosóra értem. Juppi, eggyel több. Úgy is éppen arra jártam, miért ne nézzek körül? Volt ott minden féle! Táncoló apácák, bikalovagló férfiak - akiket a bika ledobált, de az emberek fürgén visszamásztak - de a kedvencem egy kislány volt, aki táncoltatta a kutyáját. Szegény állat, rémülten nézett enegem, segítséget várt. Kikacagtam magam miközben a többi freskót bámultam, de megszólalt a gyomrom, vagyis korgott, nagyon éhes voltam, így hát elmentem ebédelni.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Te mit kívánsz?
Írta: 2019. augusztus 19. 15:50
Ugrás a poszthoz

Éjszaka volt, de az égen rengeteg csillag volt. Mesebelien szép volt a táj, csak egy volt a baj. Ahogy kint ültem az erkélyen és a növényeket nézegettem, megcsípett valami. A csípés nagyon viszketett, bizonyára egy pók volt. Félreértés ne essék, fájt a csípés de azért nem mentem be hogy bekenjem. Valahogy az éjszaki égbolt vett rávett a maradásra. Biztos voltam hogy tartogat nekem valmit. Az asztalon valaki ott felejett egy újságot, azt olvasgattam. Már kilenc óra körül járt, amikor végeztem az olvasással. Még mindig nem mentem be. Mintha valami megérzés fogott volna el, hogy ott kell maradnom. Hirtelen megláttam egy hullócsillagot, és kívántam. Megérte az a csípés, szerintem nagyon is megérte! Még egy darabig kint voltam, majd hűvösödni kezdett, ezért bementem a kastélyba. Bekentem a csípést, gyógykenőcsel, és átaludtam az éjszakát.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 19. 15:52
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 20. 11:39 Ugrás a poszthoz

Dinus

Lazulás a parton


Egy kellemes nyári napon, szerkesztőtársam Edina, lehívott a stégre. Természetesen, igent mondtam mert nagyon élvezem a társaságát, klassz csajszi. Jó érzés volt a vizsgaidőszakban, kicsit kikapcsolni, azt a valamit az agyamban. Persze nem teljesen kikapcsolni, mert akkor bizonyára megbuggyantam volna. Mielőtt elindultam volna, lefürödtem, majd megfésülködtem, felöltöztem és lementem a stéghez. Egy piros trikóban, és egy rózsaszín rövidnadrágban érkeztem a találkára. Dina már ott volt, köszönt nekem, és én viszonoztam. Majd kedvesen felajánlotta a naptejét, eszembe jutott hogy nem is hoztam.
- Köszönöm csajszi! - hálálkodtam, és a kezemre nyomtam egy keveset, és bekenegettem magamat. Régen sokat voltunk az öcsémmel, a házunk mögötti stégnél, napokat játszottunk együtt, de az már jó pár éve volt. Gyorsan telnek az évek, no de milyen gyorsan! Az öcsém is már 10 éves, és ahogy szalad az idő, egyre inkább komolyodik. No de, eddig nem lehetett ebből észrevenni semmit, mert Ben még néha az idegeimre ment. Ahogy ezen tanakodtam, a nap erősebben sütött, én pedig felhúztam a szemüvegemet. Csodálatos érzés volt, mintha hűtötte volna a szememet, megvédett a sugaraktól. Egyébként vittem magammal két törölközőt is, ha egyikünk megizzadna. Dinus pedig, hozott magával egy takaros piknikosarat, hiszen mondta hogy bemegy a manókhoz, nasiért. Gondoltam, biztos milyen finom étkeket rejt magában az a kosárka. Ő enni kezdett egy guszta szendvicset, bizonyára minden földi jóval megvolt töltve. Gondoltam, bizonyára a konyhából kérte, a szorgos manóktól.
- Jó étvágyat! Vehetek egy szendót a kosárból? - kérdeztem tőle.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 20. 14:50
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 29. 07:41 Ugrás a poszthoz

Denis Brightmore


Valószínűleg napszúrást kaptam, mert mostanában elég sok időt töltöttem, a kastély falain kivül. Végig jártam szinte az egész környéket, a forró napsütéses napokon. Az sem volt a legjobb, hogy nem vittem magammal valami itókát. Tegnap délután jelentkeztek nálam a tünetek, mint például a szédülés és eszméletlen fejfájás. Ordítottam volna legszívesebben, annyira rosszul voltam, no de nem szerettem volna, hogy tőlem zengjen az egész iskola. Szerencsémre, miután később bevettem egy fájdalomcsillapítót, egy-kettőre elmúlt a fájdalom. Békésen, fáradtan tértem nyugovóra. Másnap, még volt bennem egy kis tompa érzés, ezért úgy döntöttem hogy a kastélyban töltöm a mai napomat. Voltam én mindenfelé, később az állomás végeként, a könyvtárt látogattam meg. Kicsit támolyogtam, mintha egy kicsit másnapos lettem volna. Nem tudtam, milyen könyveket keresek, ezért elindultam a sorok között. Minden kötetet, ami az ilyen betegségekről szólt - vagy a növényekről - magamhoz vettem. Ezután, egy üllőalkalmatosságot keresvén, a Mendegél a mandarin-t dudorásztam, ami énekkórusokban, a beéneklést szolgálja. Majdnem nekimentem egy polcnak, ezért jobbnak láttam hogy egy kicsit, lassaban közlekedjek. Minél jobban lassítottam, annál inkább megfájdult a fejem, csak zakatolt és forgott velem a világ. Most ismét, elfogott a szédülés, és én vesztemre, elindultam. A következő pillanatban, nekimentem a falnak, a könyvek kihuppantak a kezemből, én pedig a földön találtam magam.
- Merlin verje meg! - kiáltoztam mérgesen.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 29. 07:42
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 30. 13:51 Ugrás a poszthoz

Guinevere



Olyan nagy örömmel érkeztem a piacra, ismét végre itt! Egyik jó tulajdonságom, (kinek jó?) hogy szeretek vásárolgatni a piacon. A nagymamámmal, a mugli világban minden hétvégén bevásárló túrára indultunk, és be vallom este értünk haza. A mai nap szellős, és egyben kellemesen langyos. Tökéletes az időjárás is, így semmi sem akadályozhatta meg, hogy én aznap elmenjek. Vittem magammal, egy cukker fonott kosarat, és egy csinos kis piros masnit kötöttem a fejemre és úgy néztem ki, mint egy kedves, vidéki csajszi. Mint mindig, áruk garmadája tárult a szemem elé. Gyorsan odasiettem, a kézműves termékekhez, teszem azt gyógytusfürdő és szappan. Mindkettőből vásároltam, majd fizettem a mosolygós, pufók asszonyságnak. Gondolkoztam, hogy mi is kell még nekem? Hát persze hogy virág, esetleg valamilyen növény. Pár perc múlva, odajutottam a virágos standhoz, és kiválasztottam magamnak egy gyönyörű orchideát, ami díszes vázában gyönyörködött. Fizettem, és a gyümölcsös felé irányítottam el, a virág illatól bódult fejemet, na meg a testemet. A piacon öröm gyümölcsöt vásárolni, mert olyan friss. Vettem pár darab fügét, és mielőtt a szilvákhoz rohantam volna, kiáltást hallottam. Egy fiatal nő, bizonyára elvesztett valamit. Oda léptem hozzá, és kedvesen megkérdeztem:
- Segíthetek valamiben? - szóltam, de észrevettem egy csillogó karkötőt, a szépséges barackok közt, így hát kiszedtem onnan.
- Talán ezt keresed? - kérdeztem mosolyogva, mint a vadalma.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 30. 13:54
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 30. 14:41 Ugrás a poszthoz

Guinevere


Olyan jó érzés volt, látni az arcán, a megkönnyebülést és a hálát. Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat, ilyenkor érzem azt hogy megérte ma felkelni. Megérte, mert segíthettem valakin, és 'hálistennek nem valami, kegyetlen tolvaj vette észre a karkötőt, mert biztos elkoppintotta volna. Olyan sok gonosz ember él a világon, ezért vagyok büszke arra, hogy jól neveltek fel a szüleim. Jól esett számomra, amikor megköszönte hogy megtaláltam, és még meg is ölelt. Ezt a szép pillanatot, az árus bácsi egy kicsit tönkretette. Állandóan mormogott, mint valami öreg medve. Nos, hasonlított is az imént említett állatra, így jobbnak láttam ha nem packázok vele.
- Ez semmiség csajszi! Örülök hogy segíthettem neked! - szólaltam meg, mivel hálaözönt kaptam az említett hölgyeménytől. Nagyon kedvesnek látszott, szinte madarat lehetett volna fogatni vele örömében. Hirtelen eszembe jutott, egy történet a gyerekkoromból. El hagytam a kedvenc plüssömet a bevásárlóközpontban, és egy kedves nénike találta meg, majd mosolyogva visszaadta. Mrs. Hudson, ezennel teljesítetted a küldetésedet! Miközben ezen gondolkoztam, hangosan felnevettem. Mikor visszatértek a gondolataim, mármint visszatért a józan eszem, a nő egy sárgabarackkal teli zacskót tartott felém.
- Ugyan már! Két darabot elfogadok, de nem többet! - szólaltam meg nagy komolyan. Hiszen nem azért találtam meg az ékszert, hogy utána dözsöljek.
- Köszönöm szépen! - hálásan bólogattam, és kivettem a kívánt mennyiséget.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. augusztus 30. 23:48 Ugrás a poszthoz

Denis Brightmore


Természetesen, elgondolkodtam azon, hogyan kerültem én ebbe a szánalmas helyzetbe. Esküszöm, legközelebb fejbevágom magam, ha a retinaégető melegben útnak indulok. Olyan botor módon viselkedtem, nem fogtam fel hogy komolyan megbetegdhetek. Persze, a megfázásnál nincs rosszabb, de mit is mondjak, a napszúrás majdnem megközelíti. Legfőképpen, akkor ha nincs nálad, valami folyadék. Olyan száraznak éreztem a számat, és az ajkaim! Olyan cserepesek voltak, hogy már-már megközelítették, a házakon lévőket. Mindjárt elájulok, vagy elhányom magamat. Ez szokott történni, ha rosszul vagyok, és elgondolkozom. Rossz tulajdonságom, hogy még a balszerencsés esetekben is, el tudok tanakodni a sorson. Szinte fel sem fogtam, hogy nem volt ott senki. Mi lesz a feldobom a pacskert? Szuper lenne, folytathatnám a pályafutásom szellemként a kastélyban. Akkor legalább, nem zakatolna ennyire a fejem! Tanakodtam, célszerűbb lenne valahogy feltápászkodni, és kiugrani az ablakból. Nem jó ötlet, mert akkor másoknak fájna a feje. Ez a fránya fejfájás! Mindig és mindenhol felbukkan. Nem tudunk ellene tenni, néha kicsit csillapítani.
Észrevettem egy srácot, aki felém tartott, de mintha kettőt láttam volna belőle. Honnan ilyen ismerős? Talán a halál angyala, aki azért jött hogy átkísérje a lelkemet a túlvilágra? Ekkor felismertem őt.
- Helló, sitykás fiú! Ja bocsi, kapucnis.. Uram 'bocsásd, kicsit rosszul vagyok! - szólaltam meg.
- Ez aztán az illem, kössz baszki! - válaszoltam az imént említett trágár mondatára, és csodálkozva elnevettem magam. Én csúnyán beszéltem? Ilyet se hall az ember mindennap. A srác szószerint, megtisztelve érezheti magát. Láttam hogy türelmetlenül magasodik főlém, és ekkor egy kicsit magamhoz tértem, mégsem beszélhetek valakivel ilyen módon.
- Bocsásd meg, hogy az imént csúnya szavacska hagyta el, ajkacskámat! Nem kérek vizet, kössz. - válaszoltam az ajánlatra bódultan. Aztán összeszedtem minden erőmet, és felálltam.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. szeptember 2. 12:43 Ugrás a poszthoz

Denis Brightmore


Ilyen rosszul, még életemben nem éreztem magamat! Ráadásul, még valaki segítségére is rá kellett szorulnom, ami eddig nem fordult elő. Mármint, az iskolában nem igazán, hiszen eddig nem történt bajom. De akkor, olyan fehér lehettem, mint a fal vagy a zsákos liszt. Persze örültem, hogy valaki volt a környéken, és nem történt komolyabb bajom. Egy kicsit már kezdtem magamhoz térni, ebből látszodott hogy már nem volt homályos a tekintetem, már felfogtam hogy mi történt. Szégyeltem magam, szegény srác most biztos azt hitte, hogy be voltam úgymond "állva". Pár perccel ezelőtt, még közel jártam hozzá, ezért jó hogy összeszedtem magam. Azért még mindig lüktetett a fejem, a egy kicsit a fülem is búgot. Mint egy kagyló, melyet az óceán legmélyéről hoztak volna fel, átvette volna a tenger moraját. Volt is otthon számtalan belőle, de az évek során az a bizonyos hang, már megszűnt. Lehet, hogy évekbe tellett mire elsajátitották a hanghordozást, hónapokig tengődtek üresen, hisz lakósai elvándoroltak. Úgy döntöttem, mostmár nem zargatom a fiút, neki is van dolga, biztosan jobb hogy egy szédült lányt istápoljon. Komolyan, mint egy gyámoltalan kis állat, akit megszántak. Végre ki tudtam egyenesedni, mert eddig kicsit meggörbülten álltam, lehet hogy a gyógyszer hatása, amit akkor vettem be, mikor bejöttem a könyvtárba. Az arcomról már eltűnt az eszelős kifejezés, mert konkrétan ilyen állapotba voltam. Csodáltam is hogy nem futott el senki fejvesztve, amikor meglátott. Hiszen úgy néztem ki, mint egy szökevény az elmegyógyintézetből. Igen pajtik, kiszöktem a sárgaházból, úgyhogy csak óvatosan az ismerkedéssel, jó? Most először, elmosolyodtam, de őszintén, és nem keltettem sorozatgyilkost ábrázatát. Na jó, de talán csak egy ici-picit!
- Nem, kösz, Dennis! Már sokkal jobban vagyok! - válaszoltam a kérdésére.
Minden bizonyára sápadt lehettem, ami tény. Ide-oda fehérség, komolyan jobban voltam, és már megtudtam különböztetni nagyság szerint, a könyveket és a polcokat. És istennek hála, már csak eggyet láttam a fiúból is.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. szeptember 2. 12:43
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. szeptember 11. 09:28 Ugrás a poszthoz

Lily

- Köszönöm, de nem. Allergiás vagyok az avokádóra. - szólaltam meg.
Ki nem állhatom, kisgyerek korom óta. 4 éves lehettem, amikor a nagy-nagy nénikém megkínált egy ilyen szendviccsel. A következő amire emlékszem, hogy pár napig kórházban lábadoztam. Mintha kimarta volna a torkomat, hetekig beszélni se tudtam. Mindig amikor meglátom, néhány lépést hátrálok. Ez a a manó kedvesen kínálta, úgyhogy csak mosolyogtam. Nem akartam megbántani, hogy rémülten kiszaladok a konyhából. Megkordult a gyomrom, és eszembe jutott, miért is jöttem.
- Esetleg, ha van.... Kaphatok csokis muffin-t? - kérdeztem reménykedve.
Miközben válaszát vártam, el is gondolkoztam, én mennyire szeretem a süteményeket. Legyen az krémes, torta, apróság, pár perc alatt elpusztítom. Otthon mindig sütünk hétvégén valami finomat, és eszembe jutott de hiányzik a szép, levendulával körbeültetett házunk, és persze reggelenként a madár csicsergés, és az idegesítő ébreszőóra!
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. szeptember 11. 09:30
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. szeptember 15. 15:38 Ugrás a poszthoz

Machay Ábel Alexander


Már régóta nem voltam a cukorkaboltban, így hát úgy döntöttem benézek. Reménykedve nyitottam be, hátha van valami újdonság. Itt mindig van valami, ami nemrég érkezett a polcra, és ami azelőtt nem is volt még a boltban. Beléptem, majd rögtön megéreztem az édességek bódító illatát. Szerencse, hogy szinte egy zsák pénzérmével érkeztem, így hát a hasam teli, a tárcám még ma üres lesz. Rengeteget költök magamra, és inkább ruhára és valami jókedvre derítő finomságra. Ilyen téren mindenevő vagyok, pedig például a zöldségek közül, a főzőtököt utálom. Elképzeltem, mi lenne, ha itt tökös cukrot, vagy csokit árulnának. Pillanat, ez nem csokibolt, én buta! A sütőtököt viszont imádom, ahogy a belőle készült levet és derelyét is. A nagymamám, istenien készíti el, természetesen az én segítségemmel. Miután magamhoz tértem, nekiindultam édesség vadászatra. Sajnáltam a boltot, mert aznap kongani fog az ürességtől. Megérkezett az édesszájú Zayday! Meneküljön ki merre lát. Bevallom, bohókás egy lányzó vagyok, de jobb mintha megkeseredett és unalmas lennék. Eszembe jutatta, Cruella unokanővéremet, akit ki nem állok. Inkább nem is nyilatkoznék róla, mert megfednének érte. Érthetően. Annyira elkalandoztam, hogy nekimentem egy fiatalembernek. Nem hazudok, jóképű fiú volt. Én elestem, majd álmodozva megszólaltam:
- Jé! Karácsony van? - kérdeztem tőle pillázva, huncut mosollyal.
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. szeptember 15. 16:00 Ugrás a poszthoz

Angelica Black Wing
Kutyakaland


Szinte már az egész kastélyt körbejártam, már mindent felfedeztem. Persze azért nem az összeset, de azért túl vagyok már jó pár helyen. A kedvenceim kedvence, a stég volt. Esküszöm, mindennap eljöttem ide, mintha kötődés alakult volna ki köztünk. Így is van, egy mágikus kapocs. Lehet hogy ez jól jött, egy szép szeptemberi napon. Elég jó napom volt, ahhoz képest hogy még mindig volt bennem egy kis betegség. Szegény Denis-sel mit műveltem múltkor. Erre megráztam a fejem, hogy ne gondoljak rá, milyen rosszul voltam. Remélhetőleg, a héten már elmúlik ez a frányaság, már elég volt belőle. Felmentem a hálóba, ledobtam a cuccomat, átöltöztem. Lesiettem a törzshelyemre, és a lépcsőről útközben majdnem leestem. Szeszélyesek, akárcsak én is. Elértem az úticélt, és akkor megláttam egy barna hajkoronát. Mikor felém nézett egyből felismertem! Levitás tekergő, nem más mint Angelica Black Wing. Mármint Angelica Black. Halottam, hogy honnan ragadt rá a Wing név, és megmosolyogtam. Felém szólt, de nem nézett hátra. Mi lehet az ott? Egek ura, egy tündibündi kutyus!
- De édi! Hm? Ja, szia Angie! Tudom-tudom, ismerlek! - hadartam, mert a kutyussal voltam elfoglalva.
- Nem tudom sajnos. Szegény drágám! - sajnálkoztam, majd rohantam a lány mellé.
Nagyon szomorú vagyok, amikor kóbor kuytusokkal találkozom. Ilyenkor is elgondolkozom, ha van gazdájuk akkor mit keresnek itt? Nagyon szívtelen emberek vannak, játszanak a másik életével.
Megsimitottam a hátát, jelezvén hogy bennem megbízhat, és persze gondolom Angelica-ban is.
- Szerencse, hogy a legtöbb kutyus tud úszni... - sóhajtottam fel.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. szeptember 15. 16:02
Zayday Hudson
KARANTÉN


*the heartqueen*
RPG hsz: 49
Összes hsz: 119
Írta: 2019. szeptember 15. 16:14 Ugrás a poszthoz

Lily


- Ugyan már, semmi baj! - válaszolok neki, mert látom hogy elszomorodott.
- Úgy is a popómra szokott menni! - szólok vigasztalásul.
Nagy igazságot mondtam, mert így is van. Annyi édességet eszem, hogy nemsokára cukorbeteg leszek! No de mit tehetnék? Megörülök a csokikért, nugátokért, fincsi fagyikért, ízletes cukorkákért. Mi lenne, ha nagyon nehéz is megpróbálnék egy kicsit leszokni? Mondjuk egy hétre, ha sikerül. Ehhez nagyon kell az akaraterő hozzá, nem adhatom fel!
- És mondcsak kicsim, van-e itt, sima vajaskenyér, reszelt sajt, paradicsom, és majonéz? - kérdeztem lelkesen.
Imádom az ilyen szendvicset, lehet hogy kevésnek tűnik, de laktató! Mindig ezt reggeliztem otthon. Kora reggelenként, a konyhában.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zayday Hudson összes RPG hozzászólása (32 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel