36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Máté összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Le
Apáthy Máté
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 19:27 Ugrás a poszthoz


Meg kéne kérdezned valakit, Máté.
Nagyot szusszan, ahogy ez a gondolat átszeli az agyát, és szinte már hevesen megrázza a fejét. Szünet van - az utolsó előtti órája következik a mai napon, ő pedig ennek kifejezetten örül, hisz hosszú ez a nap... Sőt, ami azt illeti, az összes az. Tehát örül neki, hogy hamarosan vége az oktatásnak, de azt nem akarja, hogy számára előbb érjen véget, mint a többi társának. Ugyanis az a helyzet, hogy egyáltalán fogalma sincs, merre lehet most a kastélyon belül.
Sosem látta még ezt a folyosót, kissé kétségbeesetten néz körbe. Sőt, nem is kissé - ami azt illeti, a világ legelveszettebb emberének tűnik, ahogy a folyosó fala mellett álldogálva próbálja felmérni, vajon melyik lehet a helyes irány, amerre el kell indulnia, hogy eljusson Átváltoztatástanra.
Sápadtan pillant tehát körbe. Jókedvű Rellonosok és Levitások veszik körbe, még véletlenül sem lát egy Navinést sem, egy ismerős arcot, vagy biztató mosolyt sem kap. Ha háztársai a közelben lennének, egy már odajött volna megkérdezni tőle, hogy minden rendben van-e, legalábbis erre következtet az itt eltöltött idő alapján.
Akkor sem lesz semmi baj, ha odamész valakihez...
Sóhajt, most már tényleg hangosan, és megmarkolja talárja ujjának szegélyét. Keresnie kéne egy barátságosnak tűnő arcot, valakit, aki nem tűnik túlságosan elfoglaltnak. Az órájára pillant, s még inkább pánikba esve konstatálja, hogy tíz perce maradt odaérni a megfelelő helyre. Gyűlöl késni ugyanis, hiszen olyankor minden szem arra az emberre szegeződik, aki egyedül lép be az ajtón sűrű elnézéskérések közepette.
Egy nagyjából vele hasonló korú fiút szúr ki végül, tarkóját megvakarja, és megpróbál minél nyugodtabb maradni, miközben elindul a Levitás felé, hiszen el akarja kerülni, hogy...
- B-b-b-bocsánat... - Egy pillanatra szorosan le kell hunynia a szemét. Hát persze, hogy most dadogni fog... - Ne-ne-nem tud-dod hol... h-hol van... az átváltozta-tatástan te-te-terem...? - Nyel egyet. - Ki-kicsit eltévedte-te-te-tem... - szabadkozik, és próbál nem rágörcsölni beszédére, hiszen ő igazán nem tehet arról, hogy dadog, ha feszült. Legalábbis mindenki ezt próbálja beléverni, ami érthető is, hiszen ha görcsöl miatta, olyankor csak még rosszabb lesz...
Utoljára módosította:Apáthy Máté, 2018. november 27. 19:28
Apáthy Máté
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 20:03 Ugrás a poszthoz


Csermelymenedék, otthon | Téli szünet

Hálás, hogy a szünetet otthon töltheti - a kastélyban töltött idő izgalmas, ám a legkevésbé sem stresszmentes számára, sőt. Nem rázódott még bele, mondhatni egyáltalán nem érzi magát otthonosan a falak közt, de neki egyébként is ötször olyan nehéz beleszokni egy teljesen új környezetbe, mint bárki másnak.
Az, hogy hamarosan vissza kell térniük a Bagolykőre, nos... Lidércnyomás. Így tudná a leginkább jellemezni, ő ugyanis nagyon nem akar visszamenni, még akkor is, ha tudja, hogy hosszútávon mindenképpen jó lesz... jót fog tenni...
Egész nap a zongoránál ült, nem is nagyon állt fel onnan. Csak pár halvány perc rémlik neki, amíg ebédelhetett - nyilván azt nem a hangszer előtt -, meg talán valami zuhanyzás is becsúszott a képbe, de azok az időpontok, amikre a mai nap során vissza tud emlékezni, mind a játék jegyében teltek. Tudja, hogy sokan hallgatják, többen is, mint amennyi a ház lélekszáma, holott édesanyja csak a nap közepén jött haza, s mikor meghallotta fiát játszani, egy puszit nyomott a fejére elhaladtában. Máté egyáltalán nem gondol bele, hogy ki hogyan viszonyul a zongorázáshoz, hiszen eddig nem igazán szóltak rá miatta.
A zene mindig is megnyugtatta. Még akaratlanul el is mosolyodik a fejében éledező gondolatoktól a saját darabja hatására...
Azonban ez a felhőtlen mosoly nem tart ki sokáig. Gondolatai egyre zavarosabbá válnak, s olyannyira felerősödnek a fejében, hogy koncentrálni sem tud - a billentyűkön eddig gépiesen száguldó ujjai elvétenek egy hangot, amitől még inkább feszültebbé válik, hiszen a saját darabjáról van szó. Kapkodni kezd, eddigi precizitása sehol sincs.
Nyugalom, semmi baj. Minden rendben. Eddig is túléltük valahogy, nem? Egész jól is teljesítünk... - Ujjai elcsúsznak egy hanggal. - Tudod, hogy úgyis segíteni fogunk... - Két hang. - Az első pár napban nem is kell ott lenned, miután odaérsz, ha nem akarsz... - Négy hang. - Dehogynem kell, hiszen akkor... - Idegesen nyomja le az összes billentyűt, ami a keze alá kerül.
- Basszus már! - Sóhajtja halkan, és lehunyja a szemét.
Utoljára módosította:Apáthy Máté, 2018. november 27. 20:06
Apáthy Máté
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 27. 20:27 Ugrás a poszthoz


Csermelymenedék, otthon | Téli szünet

Mikor megérzi a simítást a hátán, felpillant, de úgyis tudja, hogy Marci az - nem lepi meg, ha hirtelen érnek hozzá zongorázás közben, mikor itthon van.
- Szia - köszön neki, és elveszi kezét a billentyűktől. - Bocsi a hangzavarért… - szabadkozik rögtön, majd elbambul pár pillanatra. A zene rántja vissza e merengésből, s egy apró mosoly jelenik meg arcán, azonban a szétszórtság még mindig ott ül tekintetében - nem szokatlan metódus ez, hiszen mindig így néz ki, mielőtt pár pillanat múlva hirtelen kihúzná magát és abbahagyná a dadogást, vagy épp zavartan körülnézne kissé görnyedt de laza testtartásban... Nos, legalább azt tudja, hogy e hirtelen változások miatt nem kell szabadkoznia itthon. Az iskolában sokkal kellemetlenebb és ijesztőbb az ilyesmi...
Dúdolgatni kezdi, amit bátyja játszik, hogy ezzel is elterelje figyelmét, azonban a hangok lassan el-elmaradoznak; aztán elhallgat, szaporán pislog párat, és megrázza a fejét. Koncentrálni szeretne - a zenére, meg alapvetően csak megnyugodni. Annak nagyon örülne, ha meg tudna. Csakhogy ez néha nem olyan egyszerű, mint ahogy ő elképzeli.
Megvárja, hogy testvére befejezze a játékot, néha talán le is üt egy-egy hangot, afféle furcsa duettet formálva, hiszen nem veszi át a vezetést, se az egyik kezet, csak úgy… részt vesz a szituációban. Aztán pedig, mikor végeznek, vagy látja Marcin, hogy leáll a játékkal, felpislog rá ismét.
- Én már bepakoltam, segíthetek neked, vagy valami ilyesmi? - kérdi, és megint megereszt egy aprócska mosolyt, aztán elréved a tekintete. Sejtette, hogy ilyen lesz ez a nap, ilyen elrévedős, de igyekszik nem zavartatni magát, és addig maradni, ameddig csak tud; ugyanis most szívesen beszélgetne Marcival, ha lehetősége adódik rá.
Apáthy Máté
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 28. 15:14 Ugrás a poszthoz


#csakazadidas [avagy viselet]

Kifejezetten unottnak néz ki, miközben a folyosón sétál. Legyünk őszinték: fárasztó ez az egész, rohangálni egész nap a kastélyban, és kétségbeesetten nézni akkor is, mikor éppen semmi baja sincs. Persze, nyilván önként vállalta, hogy ezt fogja csinálni, de nem gondolta, hogy ennyire hamar megunja majd.
Úgy gondolta tehát, joga van felfedezőtúrát tenni egy kicsit az iskolában, végre azokban a cuccokban, amiket ő vett saját magának. Fülhallgató a fülében, így sétálgat teljesen véletlenszerűen ide-oda, egyik lépcsőn fel, másikon le, néha még a fali szőnyegek mögé is benéz, mert tudja, hogy vannak titkos átjárók a kastélyban, csak azt nem tudja, hogy, honnan és hova.
Csatangolását kicsit sem zavarja meg, hogy tanítási időben valamicskét feltűnéskeltő az öltözéke (magyarul, hogy nem méltóztatott magán hagyni a talárt arra a tíz percre, ami vissza van a tanításból aznapra). Cirkál jobbra-balra, a nyelvpiercingjével játszik, dobol az ujjával a telefonján.
Egy félig nyitott ajtajú helyiséget pillant meg, mikor már másodszor halad el ugyanazon a folyosón. Már elfordítja a fejét, a telefonjára pillant, hogy zenét váltson - ekkor hallja meg a káromkodást, majd pár pillanattal később valami másik zajt, mintha belerúgtak volna valamibe.
Megáll az ajtó előtt, így pillant be, de konstatálja, hogy odabent vaksötét van. Lehetne kedves. Annak kéne lennie, ha fent akarja tartani az egész Navinés álcát, nem igaz?
- Most komolyan egy tök sötét szobába akarsz belépni, ahol valaki tör-zúz? - De addigra persze már mindegy, hogy ez a gondolat materializálódik odabent; főhősünk már belép (hiszen ugye... miért is ne?), és e gondolatra válaszul csak megvonja a vállát a vaksötétben.
Még szerencse, hogy a sötétben botorkáló ismeretlen nem látja azt, mikor újdonsült társa keze felemelkedik, és becsapja az ajtót maguk mögött.
- Óóó, hogy b***ád meg! - Csattan fel emberünk akcentusát kicsit sem visszafogva, majd nagyot sóhajt. Nem szereti, mikor saját maga ellen fordítják a saját végtagjait. Tapogatózni kezd az ajtó után, persze tök eredménytelenül.
- Varázsolhatnál...
- Persze, mintha eddig csinált volna bármit is az a bot a kezemben...
Apáthy Máté
INAKTÍV



RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2019. január 21. 12:21 Ugrás a poszthoz



A dicséretre elmosolyodik, halvány mimika ez, csak amolyan Mátésan szerény, mint legtöbb megmozdulása. Mindig örül, mikor ezt hallja; ilyenkor egy kis boldogság szabadul fel benne, s akkor is kiül az arcára, ha ő éppen teljesen dekoncentrált, hiszen nem sok ember hallhatta eddig játszani, ami azt jelenti, hogy elég kevesen részesítik ilyesfajta bókokban.
Persze az ő cuccai már készen állnak - a kaotikusságot elkerülvén tulajdonképpen már a szünet elején elkezdett pakolni, fokozatosan, listapontról listapontra haladva, hogy mindent el tudjon tenni, ami majd szükséges lehet neki a kastélyba való visszatéréshez. De e kifogást, hogy segítsen Marcinak, persze egyáltalán nem is lehet máshogy értelmezni, mint a beszélgetésre való vágyat - beszélgetni, akár csak úgy, valamiről, mindegy, miről, mert hiányzik neki a társaság.
A megnevezésen elmosolyodik, aztán már fel is áll a hangszertől (igyekezvén nem megbotlani), majd követi bátyját az emeletre, ahol mindegyikük főhadiszállása található, de már a lépcsőkön is elterelődik figyelme, úgy gondolja, talán írnia kéne egy új darabot, hiszen már jó ideje érik, hogy megtegye... E bambulásából az szakítja ki, mikor már beérnek Marci szobájába, s a fiú ott kérdez tőle valamit. Szusszan, e gesztusa valahogy keveredik egy másféle attitűddel, mint előtte, de nehéz különválasztani a kettőt - hogy ideges-e, frusztrált, vagy csak fáradt, nem lehet pontosan eldönteni.
- Igen, persze... izgulok - szusszan, s ezt alátámasztandó önkéntelenül tépkedni kezdi a bőrt bal mutatóujján, ahogy leül Marci ágyára. Egy fájdalmasabb mozdulat után jobb kezét hirtelen rántja el. - Izgulunk... nagyon. - Felpillant. - Eddig sem nagyon ment a beilleszkedés... alig merek hozzászólni valakihez... - Lesüti a szemét, még a fejét is megcsóválja. - Nem is tudom... - Egy halk szusszanás kíséretében végül a felsőjét kezdi piszkálni, ha már a saját bőrét tépkedni nem tűnt olyan jó ötletnek az egyikük számára.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Máté összes RPG hozzászólása (5 darab)

Oldalak: [1] Fel