29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rácz Dalma összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 17. 20:59 Ugrás a poszthoz

Benjámin
Igyekeztem figyelemfelkeltő lenni

Nem régen költöztek erre a környékre. Az apja munkája szólította ide őket, amelyhez a lánynak nem sok kedve volt, de úgy igazán maradni se akart. Eléggé magának való, legalábbis, ha ránéznek ezt hiszik róla. Második pillantásra aztán arra jutnak, hogy kedves és még aranyos is, ha mosolyog. S mikor megszólal.. Akkor jön rá igazán mindenki arra, hogy mekkora hiba volt azt hinni, hogy megtalálták az új puszipajtásukat.
Ha éppen olyan napja van, akkor egy igazi tapló tud lenni, olyan férfiakat megszégyenítő módon, csak azért, hogy ezzel „védekezzen”. A múltban sok minden érte, hosszabb ideig volt célkeresztje az idősebbeknek, aztán egy nyáron változott valami. Nem csak nőiesebb lett, amit arra használt, hogy a javára fordítson, de bizony fondorlatosabb is. Ráébredt arra, hogy könnyedén lehet manipulálni másokat, végül is jó mestere volt az apja, aki politikai babérokra tört.. De az egy másik, hosszabb sztori.
Mit is keres most itt? Szempilla rebegtetést, műmosolyt és bájos szavakat bevetve, kiszedte pár korabeliből, hogy ma lesz itt valamiféle összejövetel. S mivel az iskola falai között már nem vágyott több időt eltölteni – lévén nem ismer ott senkit -, úgy érezte szükséges számára a kikapcsolódás.
Ez pedig olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag egy óra alatt jutott el arra a szintre, hogy most a mosdók felé vezető falon lóg tükör előtt állva, saját tükörképével kezd el hangosan veszekedni.
– Menj már odébb, hát nem férek el tőled. – Kezében lévő maradék itala pedig már röppen is a tükör felé, melyről vígan nevetgélő cseppek pattannak vissza Dalma arcára, aki ezt egy fintorral jutalmazza.
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 17. 20:59
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 18. 17:40 Ugrás a poszthoz

Emma néni Rolleyes

Mondhatni még saját magát is meglepte azzal, hogy itt van. Mikor először járt erre, akkor véletlenül keveredett az előkészítő közelébe. Eléggé egy szerencsétlen napként élte azt meg. Most pedig önszántából kóvályog erre. Miért? Maga se tudja. Hiszen nem igazán kedveli a gyerekeket, mármint nem is velük van baj, hanem úgy alapból az emberekkel. Főleg az értetlenekkel, s lássuk be a gyerekek.. Néha bizony azok.
Önfelfedező és sanyargató életfilozófiája egyik pontja azonban az, hogy nyisson. Nyisson az új és a lehetőségek felé, ne pedig m indig előítéletekkel kezdjen új lapot mindenhol. Így hát felötlött benne az a halovány és bizony már a születés pillanatában elveszett ügy, hogy kellene valami jót tenni. Valami olyasmit, amivel az eddigi rosszakat úgymond kiválthatná. Vagy legalább elhitethetné magával, hogy lehetősége van arra, hogy megváltsa bűneit. S kik lennének a legmegfelelőbb alanyok erre? Hát a gyerekek.
Tehát jött az ötlet, hogy ha lehetőség van rá, be kellene segíteni itt.. De, hogy mit? Miképpen és miért? Arra talán sosem fog választ kapni még az épnek nem nevezhető elméjétől sem..
Áll az udvaron, ami most csendes, nem óbégat egyetlen egy gyermek sem, senki nem tépi a másik haját, s egyetlen kósza lélek sem vall gyermeki szerelmet a másiknak. Majdhogynem még ijesztőnek is tűnik így ez az egész. Tarkóját megvakarja, lábai nem mozdulnak sem előre, se m hátra. Mit keresek itt? Hangzik fel benne újra és újra a kérdés, melyre választ még egyszer sem talált. Felötlik benne, hogy gyorsan távozóra kéne fogni még azelőtt, hogy valaki felfedezi itt, ám a sors nem ilyen kegyes vele. Amint megtesz egy hátráló lépést, szemei elé szépen, lassan bekúszik egy felé közeledő alak.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 19. 12:08 Ugrás a poszthoz

Világ legszebbje és legokosabbja
#vajdaricsitmindenkinek

A szocializálódás második folyamata az volt, hogy munkát keresett. Miért itt? Miért is ne? Még a pub is eszébe jutott, de végül rájött, hogy oda inkább szórakozni járna. A pizzát meg annyira nem szereti, mint az italt, meg még a tulaj is kedvesnek tűnt. Így hát maradt ez.
Annak érdekében, hogy ne essen el sok bevételtől Arieval megegyeztek, hogy jobb neki a pincér szerep. Mert takarítani… na azt nem. Ha már a szocializálódás a cél, akkor inkább legyen ez.
Pár napja vagyok itt. Eddig minden egészen gördülékenyen ment, még csak asztalt se sikerült összekeverni, ami felettébb nagy büszkeséggel tölti el. Holott tudja, hogy ehhez a poszthoz nem kell túl sok agyi aktivitás.. Mégis, ha belegondol abba, hogy micsoda szerencsecsomag tud lenni..
A pultnak hátát támasztva várja a rendelést, s tekintetét lassan jártatja végig a jelenlévőkön. Névről egyiket se ismeri, ami nem is csoda, ám látásból van, akit már be tud azonosítani. Tekintete megállapodik egy srácon, akit a Rellon körül látott már többször is. Éppen az ő rendelését várja, ami a Meglepetés Pizza nevet kapta. Hát látott ő itt már tőle sok mindent, így kíváncsian várja, hogy a háztársa vajon miféle meglepetésben fog részesülni.
Nem is kell sokat várni, a pizzatészta jellegzetes illata elég hamar megcsapja az orrát. Egy erőltetett mosollyal fordul a szakács felé, aki éppen elé tolja a tányért, majd magához veszi és elindul. Kimérten lavirozik az asztalok között, míg arra is van ideje, hogy felfogja valaki más is éppen neki csápol. Mutatóujját felemeli, jelezvén, hogy egy kevéske türelmet kér, s ekkor jön el az a csodálatos pillanat, hogy egy gyermek neki rohan, lepattan róla, de ezzel nincs is ideje törődni, hiszen a tányér repül. Szépen, ívesen, filmekbe illő jelenettel száll, mintha csak erre tervezték volna. A landolás pedig..
A pizza ahhoz érkezik, aki megrendelte csak nem abban a formában ahogy kellene. Igaz a meglepetés névben sok mindent sejthet az ember, de aligha hiszem, hogy Ő arra vágyott volna, hogy a fehéringjén landoljon a pizza, méghozzá úgy, hogy az összes feltét szépen tarkítsa a ruhadarabot. Hogy az a.. Ijedten néz először a kölyök hűlt helyére, aztán a háztársára.
- Bocs!? - Rendezi össze magát, majd az oldalán lógó ronggyal gondolkodás nélkül áll neki letakarítani a kaja maradványokat a másikról.

Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 19. 12:09
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 21. 18:06 Ugrás a poszthoz

Emma néni Rolleyes

Zavartan vakarja meg a tarkóját, míg egyik lábáról a másikra dülöngél. Ha okos lett volna, ha hamarabb kapcsol, akkor most nem lenne ekkora kínban. Nézi a nőt, s egy mosolyt erőltet az arcára.
– Én, izé igazából.. – Kellemes kezdés meg kell hagyni. Az biztos, hogy a jelenlegi esetlen és kissé zavarodott kiállása alapján senki nem mondaná meg róla azt, hogy melyik házat képviseli. Bár ezt a szétosztást ő elég szkeptikusan nézi, de ez már egy másik téma.
–Gondoltam körbe nézek. – Tekintek is körbe, ha már ezt akarom végül is elhinteni. – Mármint nem vagyok valami pedofil kukkoló vagy ilyesmi. – Teszi hozzá gyorsan, bár valahogy úgy érzi, hogy ezzel nem segít magán csak még inkább ássa azt a bizonyos gödröt. Nem megy neki ez a kommunikációs dolog, főleg akkor nem, ha éppen egy számára ismeretlen és lehetetlen helyzetben van. Amibe tulajdonképpen ő saját maga sodródott azzal, mikor átsétált a kapun.
- Voltam erre felé valamikor és láttam, hogy bagolyköves volt a gyerekekkel és elgondolkoztam, hogy talán rám is rám férne ilyesmi. - Ó igen. Nem a gyerekek végett állna ennek neki, hanem azért, hogy a saját maga személyiségét fejlessze. Talán ettől egy kicsit önző, de ez nem igazán érdekli.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 23. 18:06 Ugrás a poszthoz

Benjámin

Áll a tükör előtt, beleéléssel hadakozik és küzd a saját igazáért. Teljesen beleéli magát abba, hogy most nyerésre áll. Nem foglalkozik azzal, hogy körülötte mi történik, ki miféle szóval illeti, egészen addig, míg egy eddig hallgatag baritonra figyelmes nem lesz. Fejével lassan fordul a férfi felé, szemöldökét felvonja és keresi a kedvesebbik énjét, ami úgy tűnik, jelenleg valamelyik sötét sarokban bújkál.
– Túlságosan értetlen. – Veti oda kedvtelenül, majd még néhány keresetlen szót intéz a saját tükörképéhez és inkább feladja. Elkönyveli magában, hogy vitapartnere elégé ostoba és nem ért a szép szóból. Neki meg most van jobb dolga is, mint egy ilyennel tovább szájkaratézni.
Benjámin mellé érkezik egy pisi szünet után, majd int pult mögött ácsorgónak, hogy kérne még egy utolsót. - Nem zavarok? - Alapból sem bátortalan, de így pár kör után jobban megjön a kedve az emberekhez. Hogy miért? Azt maga sem tudja, de ha már az ismeretlen volt olyan bátor, hogy megszólította, igenis úgy érzi, hogy van joga egy kicsit zavarkolódni.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 16:06 Ugrás a poszthoz

Ricsi
#VajdaRicsitmindenkinek|#Énazértimádlak. | kattanj rá, ha gondolod…
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 26. 16:07
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 19:55 Ugrás a poszthoz

Emma néni  Rolleyes

Ha Ő azt mondja bújkálnak, elhiszi neki. Nem igazán van képben az ilyen emberekkel kapcsolatban szerencsére. Ha egyszer találkozna eggyel, lehet fel sem fogná, hogy az éppen mit csinál.. Vagy, ha igen, akkor annyira elszállna az agya, hogy a másik fél biztosan kórházban kötne ki. Még, ha a gyerekekkel nem is olyan felhőtlen a viszonya, azért megveti azokat, akik ténylegesen bántalmazzák őket.
– Igazából nem tudom, hogy szeretnék-e – húzza el a száját, s toporog tovább. – Ez eléggé bonyolult dolog – hunyorít egy kicsit, mint egy vakegér a teljes homályban. Az, hogy gyerekeket engedni a közelébe mennyire szerencsés.. még nem volt letesztelve. Ő olyan ember, mint Lucifer a sorozatban. Eldob egy játékot nekik, hogy hozzák vissza és, ha ez sikerül, akkor megpaskolja a buksijukat. Na már most ez egy elkészítőben nem biztos, hogy szerencsés bemutatkozás lenne.
– A természetemmel van némi gond – teszi hozzá még a magyarázatot. Igen ám, de felvetülhet a kedves néniben, hogy akkor meg mi a jó büdös… keres itt? Na hát ez az, amire még Ő maga sem tudja a megfelelő választ.
Hallgatva a másik felet, nem lelkesedik fel annyira, mint illene, sőt mi több.. Lehet, hogy még az eddigieknél is jobban megijed(?). Már, ha ez az ijedség dolog. Idegesen megrágcsálja a szája szélét és hümment egyet, kettőt, majd a toporgásából és hátráló lépés lesz.
– Talán jobb, ha inkább nem teszem beljebb a lábamat – mosolyodik el kínjában. – Tényleg, nekik is, nekem is, magának is – még mindig mosolyog, de ez nem az eszelős fajta, amitől az ember hátán feláll a szőr. Ez kivételesen őszinte.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 20:41 Ugrás a poszthoz

Ervin


Mestertanonci élete alatt nem sokszor fordult eddig meg, hogy a kastályban húzta volna álomra a fejét. Nem degradáló ez számára, csupán mindig volt valami, ami elszólította. S még mielőtt arra következtetne egy gyanútlan lélek, nem a szórakozás, nem a férfiak és még csak nem is egy nő.. Család. Ennyivel szépen ki is fejezhető az állapot.
Most egy kivételes eset van. Úgy tűnik lehiggadtak a kedélyek, dolgoznia sem kell. S mivel a pizzát kezdi egy kissé megutálni, így a Falatozó színes választéka csábította be egy randevú erejéig. Ha pedig a mindig emlegetett szocializációt nézzük, hát szemeit körbejártatva, kissé meghökkenve veszi észre, hogy itt bizony rengetegen vannak. Fülledt és meleg a levegő, szinte már érzi, hogy pánikroham kezd kialakulni benne, mikor valaki kedves mosollyal elébe lé. – Kérlek, valahol hátulra – ennyi a kívánsága, s reménykedik abban, hogy véletlenül üres asztalkát kap.
Arcán egy kényszeredett mosoly jelenik meg, mikor észreveszi, hogy bizony valaki mellé be kell csatlakoznia. Bár hálát ad mindennek, hogy legalább nem egy öt-hat fős társasághoz kell ledobnia a sejhaját.
– Szia – tekint a másikra egy mosoly kíséretében. – Ne haragudj – s most az egyszert tényleg őszintén hagyják el száját ezek a szavak miközben helyet foglal a másikkal szemben. Nem egy olyan lány, aki sokszor lenne zavarban, viszont annak köszönhetően, hogy a kommunikációs készségei kissé hiányosak, illetve nem nyomdafestéket tűrők, ez a helyzet számára igencsak zavart okoz. Így inkább elbújik az étlap mögé, hogy addig se kelljen a kínját mutatni a másik felé.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 26. 22:09 Ugrás a poszthoz

Ervin


Fogalma nincsen arról, hogy mik szerepelnek az étlapon. Nézi azt, de a betűk gyakorlatilag táncot lejtenek előtte, még úgy is, hogy nem igazán szokott zavarban lenni, úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani. Pedig aztán ez nem nagy dolog. Csak le kellett ülnie valakivel egy asztalhoz.. Mások is túlélték már ezt, nem is egyszer.
Mikor meghallja a szemben ülő hangját és nevét, lejjebb ereszti a kezeit, így néz farkasz szemet a másikkal. – Dalma – nyújta a kezét ő is, s kissé esetlen kap Ervinébe, hogy azt megrázza. HA most kívülről nézné magát, akkor biztosan nevetne, sőt még másoknak a figyelmét is felhívná arra a szerencsétlenre, aki itt próbálkozik. Fejben már meg is ássa magának a legmegfelelőbb fekvésű sírt, ám ekkor Ervin szavai lendítenek rajta, nem is keveset.
– Ugye nem pont akkor láttál, mikor éppen egy srác ölébe dobtam a pizzát? – néz vigyorogva a másikra. Mi a hangulatváltozásának oka? Az, ahogy Ervin még a haját is képes mutogatni, miközben köze nincs az említett színhez – Ugye tudod, hogy a te hajad nem szőke? – de még mielőtt válaszolhatna gyorsan ki is egészíti mondanivalóját. – Bár, ha belül annak érzed magad.. – mosolyodik el szelíden. Igen, még egy idegennel is képes élcelődni és viccelődni azért, hogy felmérje a határokat. Ő olyan, hogy szereti kiismerni az embert a maga módján. Ebből a stílusból azonban már nem egy darab vitája és harca volt már.. Most ezt valahogy inkább elkerülné.
– Még egyszer sem ettem itt – teszi le maga elé végül az étlapot. – Szóval, ha te már ekkora szakértő vagy, tudsz valamit ajánlani? – tekint a másikra. Végül is, Ervin kezdte a beszélgetést, ezzel azt sugallva, hogy tényleg nem bánja a társaságát. Akkor pedig illendő kimaxolni a társalgást, nem pedig depressziós üzemmódba kapcsolni.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. október 27. 14:05 Ugrás a poszthoz

Ervin

Nem érinti rosszul, hogy Ervin látta a kis showt. Valószínű volt, hogy egyszer majd belefut valakibe, bár egy pacsinak azért jobban örült volna, mint ennek a kis füllentésnek.
- Hé, nem az én hibám volt. - Emeli fel védekezően a kezeit, míg hátát neki dönti a szék háttámlájának. - A kiskrapek csak nézett és nem látott, hát nekem futott.. végülis a rellonos srác meg meglepetés pizzát kért.. Sajátos módon kapta meg. - Nevet az egészen már. Ott a pillanatban hirtelen megijedt, de aztán Vajda rákérdett a hisztire és máris nem érezte olyan gyökérnek magát mellette.
- Hmm, jól jártak akkor veled a vendégek. - Ó, mennyire örült volna ő ennek a kis akciónak. Egy darabig biztosan törzsvendégként fordult volna meg ezen a helyen.
A szőke kérdéshez nem tud már mit hozzátenni. Mindenkinek van olyan korszaka, amikor kipróbál ezt azt, biztos benne, hogy Ervin sem véletlenül kísérletezett. Ám ismeretségük hajnalát élik még csak, így nem igazán menne bele a részletekbe, ha a másik nem kezd rá magától.
Nagy szemekkel nézi az adagokat, melyek Ervin elé kerülnek. A vékony, nyúlánk testével nem tudja összeegyeztetni azt, amennyi mindent elé tesznek. Kicsit jobbra majd balra dönti a fejét, mintha csak keresne valamit, leginkább azt, hogy hova férne bele ennyi minden. A felmérésből a szemben ülő szavai zökkentik ki.
- Osztoznál? Velem? - Hitetlenkedve néz rá és egyből azon kezd el gondolkozni, hogy mennyire kell jó fejnek és kedvesnek lenni ahhoz, hogy valaki egy ismeretlennel megossza az ételét. Nem irigy ember ő sem, viszont csak úgy nem ajánlana ilyet. Az étel az szent és sérthetetlen.
- Ez most nem mondod komolyan, ugye? - Egyik szemöldöke felszökken. Végül is, örülhet, hogy nem néz ki annyinak amennyi. - Ne, mondd nekem, hogy fiatalként nem ittál..- Ezt senkitől sem hiszi el, hiszen amilyen világot élünk manapság.. az öregek itatják a fiatalokat, mindenféle családi alkalommal. Utána meg kiosztják őket, amikor esetleg illuminált állapotban mennek haza. Nevetséges.
- Na a tésztákkal megnyernek még a végén. - Mosolyodik el. Igazából majdnem mindent megeszik, egyedül a vízből származó növények és állatok nem jöhetnek szóba nála. Azokat valahogy még televízión keresztül nézni sem képes.
- Hidd el nekem, jobban jársz, ha én nem megyek oda.- Nem azért, mert annyira édes szájú lenne, sokkal inkább az bújik meg a dologban, ha Ervin nem akar az aznapi bevétel jelentős részétől megszabadulni, akkor inkább kívül tartja a lányt.
- Viszont, ha majd véletlenül elkap a depresszió és valag növelő édességre vágyom, meg pár kedves szóra, akkor feltétlenül ott leszel az elsők között, akik eszembe jutnak. - Legfőképp azért, mert általában nem ajánlanak neki mosolyt. Jó, most ez a helyzet más, mert gyakorlatilag a kényszer szülte. Ezért is vett erőt magán, ezért nem bunkó még. De ki tudja, hogy a továbbiakban miket hoz majd még elő belőle az este.
Utoljára módosította:Rácz Dalma, 2018. október 28. 10:43
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 4. 09:20 Ugrás a poszthoz

Emma néni

Nézi az ismeretlen nőt, aki valamiféle nyugalmat áraszt magából. Szinte csodálja, mert látja rajta, hogy Ő tényleg hisz abban, amit mond és segítene, ha hagyná. Ám Dalma nem olyan. Dalma egy makacs és önfejű lány, aki meggondolatlanul cselekszik és dönt. Túl sokszor fordul elő az vele, hogy hamarabb beszél, vagy tesz lépéseket, minthogy okosan, szépen átgondolná a következményeket. Most is így van. Belépett, mert hirtelen azt vette a fejébe, hogy milyen jó lenne a gyerekekkel foglalkozni. Ám az első "akadálynál" már fülét-farkát behúzva menekülne is.
  – Hmm, erre egy kérdéssel válaszolnék –kezd bele, s most már kihúzza magát, nem illeg jobbra-balra. – Mennyire értékelné itt bárki, ha mondjuk meglátnék egy gyereket, elvenném a plüssjátékát, amit éppen szorongat és eldobnám, hogy hozza vissza? – teljes komolyság tükröződik a tekintetében. Ha ezt megengedik, akkor uccu neki, mehetnek is arra a próbára. De amúgy, lehet, hogy tényleg jobban jár mindenki, ha most tovább hátrál.
– Tudom, hogy ez így elég zavaros. Gyakorlatilag az egész életem az, meg minden. Egyik pillanatban még jó ötletnek tartom, a másikban meg előjön belőlem egy ilyen debil állat.. – vág egy fintort, mert ezt aztán ennél szelídebben nem igazán tudná megfogalmazni. – Tényleg, még mikor beléptem a kapun biztos voltam abban, hogy igen ez jó ötlet és kell a kis világomnak, de ahogy telnek itt az udvaron a percek, egyre jobban azt érzem, hogy a gyerekek érdekében, jobb ha nem merészkedem tovább – sóhajt egyet. Tenne ő jót, de amint lép egyet előre, kettő kell neki hátra, hogy egyensúlyt érezzen. Majd egyszer köszönetet mond ezért az otthoniaknak, ha hajlandó lesz visszatáncikálni hozzájuk.
– Ne haragudjon, hogy raboltam az idejét –néz végül Emmára. Arcán látható az, hogy eléggé zavarodott, kissé talán még szégyelli is magát, de ez tényleg annyira halovány árnyalat, hogy csak a legjobb megfigyelők vehetik észre.
Rácz Dalma
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 4. 10:34 Ugrás a poszthoz

Ervin


- Neeeeem - mosolyodik el. - Nem mindenkinek jár ki az ilyen kiszolgálás - még mindig mosolyog. Nem kíván mindenkinek az ölébe dobni egy pizzát, mert valószínűleg hamar repülne ő is a pizzázóból. Pedig a hely jó, ott tényleg tud szocializálódni.
- Hát, akkor ez egyszer megbízok a döntésedben - tényleg meglepődik ezen, mert n em szokta meg. Ő olyan, hogy amit kap, azt ad. Szóval jó mélyen megjegyzi, hogy Ervin jó fej és kedves, így ha véletlenül legközelebb összefutnak, akkor a szemei nem fognak szikrát szórni szegény srác felé az már biztos.
– Akkor, ha nem te keverted, biztos nem volt olyan ütős, hogy másnap ne emlékezz az estédre – próbálja nevetését elrejteni azzal, hogy beleharap alsó ajkába, de esélytelen, mert testének apró rezdülései elárulják. – Mellesleg nem vagyok kiskorú – veti még oda a mellékes információt. – De szerencsédre nem szeretem a sört – számára túl kesernyés, talán egyszer kétszer ivott ízesíttetett, de azok sem győzték meg annyira, hogy ilyesmin akarjon osztozni bárkivel. Így mikor hozzák még a kért tányért, akkor egy almalevet rendel magának. Ma estére ez tökéletes lesz számára.
– Olyan lelkesen beszélsz róla, mintha beleszerelmesedtél volna az itteni ételekbe – mosolyodik el. Nem szokott ételekről társalogni, mert nem tartja nagydologra az ilyesmit, ám Ervin tényleg olyan szépen beszél az itteni konyháról, hogy az már irigylésre méltó.
– Az igazság az, hogy nem vagyok egy édes szájú – mosolyog rá kissé sután a másikra. Néha napján lecsúszik neki egy-egy falattal, de nem élteti annyira, mint a legtöbb lánykát. Talán ezért is tűnik annyira megsavanyodottnak?
- Ervin, mi is ez, amit megosztottál velem? – pillog végül az előtte lévő tányérra. Gasztronómiai szempontból eléggé visszamaradott a lány, névről nem n agyon tud beazonosítani mást a megszokott, hétköznapi ételeken kívül. Mindennek ellenére mindenevő, többnyire.
– Hát, jó étvágyat – rebbenti meg szempilláját a férfi felé, aztán kissé bátortalanul piszkál bele az ételbe, s egy kisebb adagot emel a szájához, mintha attól félne, hogy valaki meg akarja mérgezni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rácz Dalma összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel