28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Martina Luna összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 12:54 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1 | nyitott lány vagyok, de a játékom nem

Már két napja sikerült beköltözni, a hétvégén dolgoztam is a Pubban, mint felszolgáló. Hogy itt mennyi fiatal kap inni anélkül, hogy személyit kellene bemutatniuk! Eszem megáll.
Ma reggel viszont már mennem kellett dolgozni, így reggel egy rakás nyöszörgés és gyűlölködés után kimásztam az ágyból és rávettem magamat, hogy bemenjek az új munkahelyemre dolgozni. A táskámba mindent beletuszkoltam, ami kellhet az irodában, aztán belibbentem oda, még a hajamon is dobva egyet. Egy nem-túlságosan-készséges nő ült a recepciós pultban, majd hebegve közölte, hogy tisztelettel tájékoztat, hogy nincs titkárnő felvétel és keressek máshol munkát.
- Tisztelettel kinyalhatja a seggem, kedves... - kerestem a pillantásommal a névjegye után, de aztán csak felszegtem az állam és csücsörítettem egy pár pillanatig. - Na, idefigyeljen. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy nekem próbált keresztbe tenni, aranyom, mert még egy ilyen és feldugom a pálcáját oda, ahová nem süt a nap. Az irodámat akarom, pénteken kaptam a levelet, hogy ma jöjjek be. Frank.
Épp csak el nem sírta magát, én pedig nagy szusszanással vettem el tőle a kulcsot, majd indultam is, hogy kipakoljak. Aztán csak megálltam az ajtóban, mert hajlamos vagyok rá, hogy hagyjam a figyelmemet elterelődni. Most is éppen így történt, mert el is felejtették említeni, hogy ilyen jó seggű alkalmazottak vannak itt. Még egy elismerő hümmögést is megengedtem magamnak, mielőtt belöktem volna az irodám ajtaját.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 13:05
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 13:07
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

Nem mondhatnám, hogy túl jó volt az első benyomásom a helyről mert mégis ki akar ilyen retardáltakkal együtt dolgozni nap, mint nap, akik azt hiszik, hogy ki akarod túrni őket? Szóval rövid úton összevesztünk ezzel a kiöregedett falusi madame-al, és az irodám kulcsával kopogtam végig a folyosón, hogy minél távolabb kerüljek tőle.
Aztán a látvány kicsit el is térített az eredeti célomtól, miszerint azonnal bepakolok az új helyemre, de aztán rövid úton eszméltem, hogy nem kéne ennyire nézegetni és levágtam mázsás táskát az asztalra.
- Nem én? - nevettem el magam, miközben kipakoltam három dossziét és egy határidőnaplót sorosan egymás mellé az asztalra, majd apró szusszanással el is igazítottam, véletlen se álljanak ferdén. Hallottam a trampli sarkak kopogását, majd az asztalra támaszkodtam kicsit, előre hajolva.
Előbb éreztem a pillantást magamon, mint hogy a hangot meghallottam volna, de aztán hátrapillantottam a vállam fölött, mielőtt megfordultam volna.
- Nocsak. Deja vu - állapítottam meg pókerarccal, mielőtt még kissé az asztalnak dőltem volna. - Az attól függ, hogy most épp a helyet minősíted le, vagy a tudásom.
Kicsit oldalra is biccentettem a fejemet, figyelve őt. Nem csak hátulról volt mutatós darab, de azt nem igazán értettem, mit keres itt.
- A nagy Ő-t. De nem tudom, hogy most mit fogok csinálni a munkaidő további 7 óra 51 percében.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 13:18
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

A tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, majd inkább be is vonultam az irodába, mert nekem ténylegesen dolgoznom kéne. Vagy legalábbis úgy tennem, mintha dolgoznék, ahelyett, hogy egy mentálisan instabil titkárnőnél kockáztatom a testi épségemet.
- A szádból vettem ki a szót - közöltem pimasz vigyorral, még a kezem is nyújtva a levegőből, majd összezártam az ujjaim és úgy húztam vissza magamhoz, miközben feltoltam magam az asztal szélére. - Túl elegáns vagy túl sok? Nem kaptam dresscodeot.
Végigmért, én meg mást már biztosan orrba vágtam volna ezért, mert új munkatársat nem stírölünk ilyen pillantással. De nem tettem, mert rendes vagyok és már látott jóval többet is.
- Nem kérdezte senki, nem hiszem, hogy a képesítésemre voltak kíváncsiak - csücsörítettem, a körmeim piszkálgatva pár pillanatig, elgondolkozva, mintha egyértelmű lenne. Ahogy az asztal szélére ültem a szoknya még inkább feljebb csúszott, ami amúgy is csak a combom közepéig ért, de nem különösebben zavartattam magam miatta.
- Nem tudom, a tiédből mennyi van még, tekintve, hogy legutóbb még mintha valami háborús övezetet említettél volna. Nem gondoltam, hogy erre a nőre gondolsz - vágtam savanyú arcot a dologhoz, mert azt hiszem, egy hasonlótól én is elég hamar háborúban érezném magamat. A stílusa undoríító volt, a ruhái slamposak, az arca pedig egyenesen zavaró. Ellenben egyesekkel.
- Hivatalosan asszimilálódom a minisztériumi munkához, aztán visszatérhetek a boszorkány- és varázslómegfigyelési feladatkörömhöz. A kérdés inkább te mit csinálsz itt? A neved is más, 007-es? - vonogattam a szemöldököm élcelődve.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 14:38
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

A mutatóujjam egy pillanatra az ajkamra csúszott, doboltam is kettőt-hármat rajta, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Is-is? - kérdeztem vissza szórakozottan vigyorogva, azt hiszem, ennyit igazán megengedhetek magamnak, ha már egyszer itt vagyok. Bár nem vagyok teljesen tisztában vele, hogy meddig lehet elmenni munkatársak ügyében és honnantól számít zaklatásnak, vagy csesznek le, hogy amúgy nem kéne a munkatársakkal az ilyet.
- Jól esne? Lehet róla szó, ha attól jobban érzed magad - fülig érő vigyor telepedett ki az arcomra, de persze, nem akartam megütni. Nem, mintha gondom lett volna vele, ha attól jobb a közérzete... isten lássa lelkem, hallottam már bizarr dolgokat. - Úrinők teli szájjal nem beszélnek.
Elég jól állt neki ez a póz, el is nézegettem volna még egy darabig, de helyette csak felültem az asztalom szélére. Közben ő becsukta az ajtót, nekem meg akaratlanul is megint deja vum volt. De legalább a rémes titkárnő nem leselkedett az ajtókeret mögül.
- Csak nem hajtottad túl magad? - érdeklődtem, a szemöldökömet felvonva, eltűrve egy kósza tincsemet az arcomból, meg kicsit megigazítottam a csajokat is a felső alatt.
- Nem úgy nézel ki, mint aki a sztahanovista kitüntetésre vár - jegyeztem meg végigmérve, mert ahogy itt ácsorgott az irodámban, tagadhatatlanul vonzóan, nem láttam rajta egy szemernyi munkakedvet sem. Kicsit oldalra biccentettem a fejemet, rajta tartva a tekintetemet, az ajkamba harapva. - Dolgozom. Luna. Nem hasonlít a Charityre, de szeretem. Ismerkedni jöttél?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 15:03
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie


Nem vágyott külön pofonra, pedig van aki azt állítja, isteni a jobbhorgom. Persze, vétek lett volna azt a csini pofiját elrondítani, szerintem éppen ezért a börtönben sem bántotta volna őt senki.
- Hát, ahogy érzed - mosolyogtam el szélesen, vonva is egyet a vállamon. - Illik is, különben még a végén megsértesz. Nem akarod tudni, milyen vagyok dühösen.
Az emberek nagy része nem akarta tudni és mégis sikerült már egy párszor úgy felhúzniuk, hogy szinte magamon kívül voltam. Pont mint aznap, mikor felmondtam a minisztériumban, majd az előző helyemen is. Kellett is pár hét, mire lenyugodtam teljesen és már nem kaptam agyérgörcsöt minden f.szitól, aki szembejött velem az utcán. Lassan becsukta az ajtót, majd beljebb tessékelte magát és láttam az arcán, hogy szemlélődik. Én is ugyanígy szoktam belépni mások irodájába.
- Olyasmi? - kérdeztem felvont szemöldökkel, nem pont úgy nézett ki, mint akit annyira könnyű lenne túlhajtani. Volt is ebben egy kis tapasztalatom, annyira nem volt egyszerű lemeríteni.
- Pont ez? Fura vágyaid vannak egy ideje. Ebben nem tudok segíteni - tartam szét a kezeim egy pár pillanatra, meglehetősen tanácstalanul. Nem mintha rám tartozott volna, mit is akar, vagy mit nem.
Láttam a kis kerülőt, amit tett, bár nem tudom, mi értelme volt, nem volt semmi látnivaló az irodámban, ahogy azt is, hogy ez a póz egyáltalán nem kényelmes.
- Hát még ha láttatok volna a botox és a push-up melltartók előtt. Pfuuu, az a banya! - kaptam a fejemhez, meresztve a szemeimet, majd az ajkamhoz érintettem a mutatóujjam. - Forró kávét öntöttem a felettesem ölébe és az aktáira. Tesztelik flúgos vagyok-e még. Be fog állni a hátad.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 15:03
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 15:13 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Én is, amíg csak lehet - nevettem el magam kicsit, mert nagyon magamon kívül tudtam lenni, mikor dühös vagyok, az pedig sokminden, de nem szép látvány. Olyankor utólag volt, hogy magam is meglepődtem, mennyi _kedves_ dolgot állítottak a cselekedeteimről.
Nem látszott boldognak a ténytől, hogy itt kell lennie, de nem igen tudott érdekelni, ez mindenkinek a személyes nyomora, ha valami nem tetszik, fel lehet mondani, ahogy én is megtettem. Más kérdés, hogy ő jobb esetben nem lesz soha vetkőzős táncos.
- Nem vagy egyszerű eset, hm? - kérdeztem vissza, miközben a kávémba kortyoltam, elővéve a termoszomat a táskámból. Rendes, finom, friss, forró kávé volt, egy leheletnyi vaníliával és fahéjjal. Olyan igazi, kényeztető ízvilága volt.
A feltételezés, hogy prűd lennék már magától nevetésre késztetett, sok mindent mondták már rám, de ezt még nem. Nem hiszem, hogy bárki ezt gondolta volna rólam, mióta betöltöttem a 14-et.
- Én? Ezt miből gondoltad? - kérdeztem szórakozottan, végigmérve, majd feljebb toltam a szemüveget az orrnyergén, ha már egyszer rajta volt és karnyújtásnyi távolságba került. Nem tudtam eldönteni, hogy mert irritált, hogy lecsúszott, vagy azért, mert rajtam volt a kényszer, hogy hozzáérjek. Talán is-is. - Kamuszemcsi vagy dioptriás?
Kicsit talán tettem magam, mert hát, sosem értek hozzám tűvel plasztikai műtétek kapcsán és sosem volt push-up melltartóm sem, így is meggyűlt néha a bajom azzal, hogy a helyén maradjon, aminek kell, nem akartam még pluszban megpárnázni felfelé! A nézése, meg a kiöltött nyelve láttán sokatmondó pillanást vetettem rá, de aztán csak nevetve vontam egyet a vállamon.
- Öreg vagy már te is, nem emlékezhetsz mindenre jól.
A kérdés a kis balesetemet illetően olyan rossz előérzetet ültetett el a lelkemben, mintha csak tudott volna valami többet is, de nem akarta volna az orromra kötni. Mesélte vajon valaki neki?
- Asztalostól - szűkszavú válasz volt, de őszinte, nem takargatom a hibáimat és bár az állásom ment rá, nem bántam meg azt a hirtelen felindulást. Helyette csak kissé hátrébb csúsztam az asztallapon, letéve a csukott termoszt, és a könyökömre támaszkodva félig elfeküdtem. - Majd szólj nekem is, ha találtál egy jót, engem is igazán átmozgathatna.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 15:17
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

A barna szempár a termoszomra tévedt, én meg kis szende, de azét büszke mosollyal pillogtam hevesen, a plafonra függesztve a tekintetem, hogy igen, ez vagyok én. Ügyes, okos és még szexi is. Nem mindennapi kombó. Az epikus szerénységemet már szóba sem hozva. Párját ritkítja.
- Kérsz belőle? - kérdeztem felvont szemöldökkel, felé tartva kicsit a fémpoharat, mert nem vagyok nagyon irigy és azt hiszem, történt már ennél kevésbé higiénikus testnedvcsere is a részünkről. - Hogyan? Rövid szoknyákkal és jó kávéval? Ez nem az én dolgom lenne.
Mert ugye egy jó titkárnőnek ezt mind hoznia kéne csettintésre, erre itt mit kapnak a férfiak motivációnak? Mártit. Ennél nagyobb pofon a munkaadók részéről már csak az lenne, ha nem járna cafetéria az álláshoz. Közben a kezem közelebb csúszott kicsit, nem tudom, csak a fizikai kontakt miatt, vagy tényleg zavart-e a tény, hogy lecsúszott a szemüvege.
- A látáskárosodás illik hozzád - nevettem fel kicsit, még az orrom is grimaszba ráncolva, de aztán csak visszahúztam a kezemet, mielőtt még felnyom munkahelyi zaklatás címén.
- Azt mondod? Hát, biztosan neked van igazad - gondolkoztam el kicsit, lepillantva a dekoltázsomra, mielőtt még ráfogtam volna egy pillanatra, majd olyan 'not bad' grimaszt vágva bólintottam párat. Nem rossz.
Nem volt velem egyszerű az élet, de nem is állítottam soha senkinek, hogy tökéletes lennék. Sőt, legtöbbször rávilágítottam a vendégeimnek is, hogy én vagyok a legjobb hiba, amit valaha elkövethetnek. Akár többször is. De persze, ez nem volt igaz aznap, akkor csak sok volt minden és elegem lett abból, hogy nem értik a "fogd be és ne emlegesd" jelentését.
- Nem csodálom - nevettem fel halkan. - Igen? Furcsa egy időpont a munkakezdéshez. Mennyire jó?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 15:26 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Biztos? Pedig jó - vontam meg a vállamat, mielőtt ismét beleittam volna, de csak pár pillanatra, nem erőltetem én túl ezt a kávé dolgot. Kinek jó az? Magamnak vettem és nem neki, ha nem így lenne, még érteném, hogy erőltetem, de így nem igazán. - De csak majdnem.
Ezt ki is kellett emelnem, mert nem vagyok egy jótékony alkat, nem Charity a második nevem, a legnagylelkűbb, amit valaha tettem emberekért, az volt, hogy nem hívtam az őrt, mikor a "no touch" szabály ellenére valaki a seggemre markolt. És ennyivel le is tudtam.
- Hol jársz te fejben, kedves? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nagyon is látszott rajta, hogy nem itt, hanem valami jóval kellemesebb helyen. És ezt mondjuk meg is értettem, én is szívesebben lettem volna Hawaiin, mint itt, de ez nem volt opció.
- Nem tudom, csak szexi, baj? A nők buknak az okos pasikra - világosítottam fel, ha ez még nem lett volna a számára teljesen egyértelmű. Akkor majd ez után, én nem fogok kevésbé sztereotípikusan hozzáállni ehhez, a nők nagy része iszonyú szuka és tényleg az tetszik nekik a szemüvegben, hogy a pasi okosabbnak tűnik tőle.
- Nagyon kis rendes vagy - vigyorodtam el, mert általában nem arra szoktak fogadni a pasik, hogy valakinek igazi a dekoltázsa, mikor éppen nagyobb volt a mellbősége. Nem akarok köcsög lenni, de általában igazuk is van, hogy nem bízzák el magukat, a szilikon rulz.
- Nem ígérhetek semmit, lehet, hogy pár hét és valamit elcseszel, én meg elkattanok és hulk lesz belőlem - nevettem fel, de nem tudtam elszakítani a pillantásomat az arcától. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Fair ez egyáltalán? Nem hinném! - Hm, és nem kéne ehhez egyeztetni vele? Vagy vannak ilyen VIP jogok, mint bejelentés nélkül érkezni?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
nyitott lány vagyok, de a játékom nem.
Írta: 2018. október 8. 15:30
Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Hawaiion - közöltem, majd a nyelvemmel kicsit kitoltam oldalt a pofim, hogy igen, én ellennék ott. De persze, lennék ötleteim, hogy mit is csinálna most szívesen inkább. Nekem is lettek volna elképzeléseim, hogy mit csinálhatnék most inkább a meló helyett.
Aztán ő megállapította, hogy bizony, tudja, hogy jól áll neki, ezek után k.rva élet, hogy én nem fogom arról győzködni, hogy mi illik hozzá és mi nem. Nem stílustanácsadó vagyok, csak egy nő, aki párszor alá rakta magát. Vagy fölé, attól függ éppen milyen napja volt.
- Tény, nem igen kell bárkinek rossz szava legyen rád - állapítottam meg, mert ha olyan kedvében volt, nagyon értett hozzá, hogyan kell adni. Azt hiszem, mintha vigyázott volna arra, hova is ér a kezével, pedig Isten lássa lelkemet, nem voltam az a fajta, aki szexuális zaklatásért perel a munkahelyén, mert megfogták a melleit. Jó dudáim vannak, mit várunk, emberek?
Közben kitértünk egy kicsit arra is, hogy az előző körben kirúgtak, mert lobbanékony voltam, de szerintem ő nem volt éppen veszélyben, szerintem nem tudott volna olyat csinálni, amivel irdatlanul felhúz.
- Elég szomorú, most kinek a seggét fogom stírölni a folyosón? Szégyellhetnéd magad - húztam el kicsit a szám, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon, de olyan kis nőiesen csak. Van mikor belefér a majd szétesek vonogatás is, de ez nem az a nap.
Az ajánlatra felvontam a szemöldökömet, majd odébb toltam a lezárt kávésbögrém, mielőtt még _véletlenül_ felborítom.
- Mennyire különlegeseknek? - kérdeztem elmélyítve kicsit a hangom, mielőtt feljebb emelkedve még az ingébe markoltam volna a mellkasán, hogy közelebb húzzam, jóformán az arcát súrolta a leheletem. Kissé feljebb húztam a térdem, így a combom a csípőjét érintette, mielőtt szédítően közel hajoltam volna az ajkaihoz. - Én nem szoktam gondolkozni az ilyenen.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 15:35 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

A kijelentésre elégedetten mosolyogtam és bólintottam. Sosem jártam Hawaiion, sőt, ha őszinte akarok lenni, nem is igazán utaztam életem során, így egy kicsit olyan valószerűtlennek tűnt nekem az összes létező szigetország, meg a szédítően kék tengereik.
Lehet, hogy sokan nem igazán azzal voltak elfoglalva, egy pasi mennyire okos, mert előbb merült fel bennük, hogy milyen vastag a tárcája, vagy a f.rka, de attól én még értékeltem ezt a kis pluszt.
- Igen, ezt mintha már említetted volna - jegyeztem meg kislányos elégedettséggel, mert bizony, nem az első alkalom, hogy ezt hallom tőle, és azt hiszem, hogy nem is ok nélkül küldték ide az Isten háta mögé dolgozni sem. Az osztályán lévő nők tuti gyászolják, én legalábbis megrabolva éreztem volna magam.
- Nem kötelező, legfeljebb majd keresek mást. Ha megteszed, azért tedd, mert akarod, ne azért, mert én azt akartam - néztem rá szinte már-már kiábrándult fejjel, összepréselve az ajkaimat, de aztán valahogy csak fölém hajolt, én pedig az ingébe markolva rántottam közelebb, hogy velem ne szórakozzon. Az egyik kezemmel még mindig az ingét szorongattam, holott tudtam, hogy el kéne engedni és mondjuk kipakolni helyette.
- Szarom az etikettre. Csókolj meg, de úgy, hogy érezzem! - nevettem fel egy pillanatra, mielőtt még elengedtem volna a felsőjét, a tenyeremet a mellkasára simítva, majd lassan az oldalára csúsztattam.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 15:52 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1


- Csak párszor - ismételtem utána, bár nem hittem, hogy ez igaz lenne. Mert tényleg említette, de szerintem többször, mint az szükséges lett volna. De persze én nem fogok neki szentbeszédet tartani, hozzám nem azért járt, hogy kioktassam, csak hogy szórakoztassam a legjobb tehetségem szerint.
- Mire nem? - kérdeztem vissza gyorsabban is, mint az szükséges lett volna, de attól még igaz volt. Persze, szerettem mikor az embereket a puszta létemmel tudtam motiválni erre, vagy arra, jobban ismertem az érzést, mikor a fehérneműd és a bőröd közé csúszik a bankjegy és szerettem is. A munkám része volt és nagyon jól is kerestem vele, köszönöm. De most éppen nem ezt a mesterséget fejlesztettem tökélyre.
Azt hiszem, hogy talán próbált meggyőzni róla, hogy amit csinálok az helytelen és nem kéne, de ezen gondolkozhatott volna akkor, mikor fölém hajolt, miközben az asztalomon tespedtem.
Túl kevés, túl későn.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 15:53
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 16:05 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Eddig nekem nem is volt - rántottam egyet a vállamon, vigyorogva. Nem igazán lehetett rá soha, semmilyen panaszom, úgy bánt velem, mint egy úriember. Aki hevesen szereti és egy ideje már magányos is. De attól még úriember. Most viszont nem igazán ezt éreztem rajta, ahogyan fölém magasodott, kicsit talán provokáltam is, mert én húztam közelebb... de mentségemre szóljon, hogy kellett az a csók. Jobban, mint gondolnák. A keze a tarkómra csúszott, ahogy egészen közel húzott. Talán még egy pár másodperccel tovább is húzta a csókot, mint ahogyan én tettem volna, de kellemesen bizsergető érzés volt a határozott érintése. Hangosan kaptam levegő után.
- Oh, most mégis kéne, csak azért, hogy ne bízd el magad túlságosan - kuncogtam fel, aztán belülről az ajkamra haraptam, ahogy a keze lassan végigsiklott a hátamon, egészen a seggemig. Ott jó. - Ez téged zavar? Az iménti hang alapján mintha nem bánnád...
Mert ezt már hallottam egy párszor és a tekintetébe is biztosan belepirultam volna, ha nem lettem volna ennyire... tapasztalt.

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 16:32 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Ne nézz így, nem vagyok jövendőmondó - tartottam fel a kezeim megadóan, de csak egy pillanatra, mert azért én nem esek túlzásokba, nem vagyok egy túlzottan teátrális alkat. Ha engem felidegesítettek, jóval egyszerűbb formát találtam rá, hogy bemutassam a feszültségem.
Most azonban nem a stressztől feszültek be az izmaim, egész egyszerűen csak adta magát a helyzet és kénytelen voltam őt közelebb húzni, ahogy fölém hajolt. Akartam, kellett, szükségem volt arra a csókra, ahogy az ingébe markolva húztam közelebb.

Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 16:47 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

Vannak pasik, akiknek nem áll jól, ha mosolyognak, mert idiótán néznek ki tőle és csak letörölném az arcukról, mikor meglátom. Mert ne legyél már retardált, gyerek, nézzél már ki úgy, mint egy valódi férfi. Légyszíves. Tedd meg nekem ezt a szívességet, hogy húzol a fejedbe egy mekis zacskót. Köszi, édes vagy.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 16:52
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 16:52 Ugrás a poszthoz

Tökikém Love
yoursis

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 16:53
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 16:56 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

- Én is így gondolom - bólintottam széles vigyorral, mivel soha nem volt egy pillanatig sem panaszom rá.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 17:00 Ugrás a poszthoz

Tökikém Love
yoursis

Ritkán szoktam ennyire durván kamuzni, de most szemrebbenés nélkül megtettem, miután a srác azt mondta, hogy a főnökével nem lehet csak úgy beszélni. Komolyan, mintha maga az angol királynő lenne az öcsikém, akinek éppen nincsen fogadási-ideje. De most kicsit kivillantottam a fogam fehérjét a megszeppent tinédzserre, aki hirtelen már sokkal készségesebbnek mutatkozott azt illetően, hogy találkozhatok-e a helyi főnökkel.
Még fújtattam egyet a kiscsajra, majd a strasszos topogóimat szedve bekopogtam a folyosón a sráccal.
Az öcsém háttal állt, fel sem pillantott, elfoglaltnak tűnt, ami furán idegen tőle. De nagyon jól állt neki, egy kicsit el is kellett mosolyodnom, mert úgy nézett ki, egyben van az élete és boldog.
- Kisasszony! Hát ilyet sem mostanság hallottam - nevettem fel kicsit, de aztán megpaskolgattam a srác arcát, összecsücsörítve az ajkaimat. - Jaj, nyuszkó, édes vagy, kösz a kaját, nagyon királyul néz ki. Bocs a kis félreértésért.
Aztán intettem neki, hogy húzzon el, de erre csak aztán volt hajlandó, hogy Ari is engedélyt adott neki. Én meg ledobtam a kajámat a szekrényre, mielőtt még széttártam volna a karjaimat széles vigyorral és két lépéssel ott is teremtem, majd szorosan átöleltem. Majdnem egy szemmagasságban voltunk, csak hat centivel volt magasabb nálam, de szélességre bőven vert rám. Jó kiállású fiú volt.
- Mi van tökikém, nem örülsz nekem? - nevettem el magamat, nyomva két hatalmas puszit az arcára. Nagyon hiányzott már nekem, nem is tudtam volna tagadni. - Hát milyen elegáns vagy!
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 17:01
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 8. 17:27 Ugrás a poszthoz

Mr Hottie
Workday nr 1

Sok dologgal megvádoltak már életem során. Hogy nem vagyok normális, hogy jeges szívű, kegyetlen liba vagyok; hogy a borravalóm talán nem véletlenül magasabb, mint a többi lánynak. De azzal, hogy a memóriám ne lenne elég pontos és mindenre kiterjedő, az nem tartozott ezek közé. Kivételesen jól emlékeztem a részletekre, főleg, ha érdemes volt. Mint a mosoly íve az emberek arcán, az érintése, vagy a szeme pontos árnyalata.
Az ördög a részletekben rejlik.
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 8. 17:27
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 10. 20:34 Ugrás a poszthoz

Nesztor
#Luna

A hivatalból egyből a pizzázóba siettem át, azt hiszem, hogy kicsit sűrűre sikerült terveznem a napomat. Mégsem éreztem úgy, hogy fáradt vagyok, mikor kisétáltam a műszakom lezártával az ajtón. Nagy csókot nyomtam az öcsikém homlokára, majd átöltöztem civilbe és hátra sem pillantottam. Ez mindig így volt, csak kiléptem ajtókon és még csak a szemem sem rebbent, ahogy távoztam.
De valahogy nem húzott a szívem haza, így arra lettem figyelmes, hogy a lábam teljesen más irányba vitt.  Végigjártam a Fő utczát, néhány kirakaton végighúzva az ujjbegyeim, majd széles vigyorral letöröltem a rajtuk maradt porréteget.
Talán direkt volt, talán nem, de végül a tavacska partján sikerült kikötni. Nem sűrűn jártam ide, nem is voltam itt hosszú ideje, de voltak helyek, ahová mégis visszahúzott a szívem kicsit. Ez is egy ilyen volt. Szóval a kezeim zsebre vágva sétáltam a parton. Ki kellett élvezni, hogy még nem fagysz halálra, amint kiteszed az ajtón a lábad naplemente után. Az is egy olyan pont volt, ami egyre csak közelebb csúszott a délutánhoz.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 11. 13:22 Ugrás a poszthoz

Nesztor

Azt hiszem, kicsit talán túlságosan el is merülök a természet nyújtotta szépségekben, mert szinte fel sem tűnt, mikor elhaladtam a mellettem sétáló mellett. Megszokott már a számomra, hogy néha csak kizárom a külvilágot és meg sem próbálok tudomást venni róluk, az utóbbi években ez nagyon jól jött, mert a munkám végére néha már csak nem akartam társaságot.
Aztán berobban a képbe a kutya, mint egy bomba, letarol a lábamról és hanyatt vágódok, olyan erővel, hogy a levegő egy pillanatra a mellkasomban ragad. Meddőn kapok az oxigén után, miközben a kutya heves örömmel üdvözöl, mintha régi bajtársam lenne. Mikor végre felenged a rekeszizmom, és egy nagy sóhajjal kiengedem a levegőt, eltolom a fejét óvatosan, de határozottan.
- Na, haver, óvatosan! - mosolyodom el kicsit, felülve lassan és megmozgatva a vállaim, hogy a maradék levegőt is kiengedhessem. A gazdája is megérkezik közben és nem igazán úgy veszem észre, hogy képes lenne az állat megfékezésére. A kezét is nyújtja, hogy felsegítsen, de csak rá vetem a pillantásomat, majd talpra emelkedem és leporolom magamat, anélkül, hogy elfogadnám a segítséget. Ez amolyan reflex, önálló nő vagyok, nem szükséges a külső behatás, hogy megálljak a lábamon.
- Örvendek, vagy valahogy így. Luna - biccentek apróbbat, miközben alaposabban is végigmérem az előttem álló férfit, amennyire a fényviszonyok ezt lehetővé teszik a számomra. A beállásából ítélve, hogy a válla megfeszült, kínosan érzi magát, de ugyanakkor kíváncsi tekintettel méreget. Kissé felvonom a szemöldökömet.
- Nem tudom, mik a lehetőségek?
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. október 11. 16:14
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 19. 03:20 Ugrás a poszthoz

Nesztor

- Nem igazán, kevesen tudják a nevemet, és ha mégis, általában mással voltak elfoglalva. - Nem kifejezetten a kifinomult a legjobb jelző a társaságokra, amelyekben az esetek nagy többségében mozgok. Vagy ha mégis, akkor másra kaptam bókot, a nevem huszadrangú volt. - Nos, minden nap tanul valami újat az ember.
Kiropogtatom a hátamat és hagyom, hogy az ajkaim szélére azért kiüljön egy egészen apró mosoly. Mert hát, soha, senki nem szokott ennyire erősen pedálozni azért, hogy egy kicsit jobbá tegye az estémet.
- Azok bizony.
Még meg is erősítem, hogy igen, erre gondoltam, az a minimum, hogy kicsit kárpótol, miután a kutyája képes volt és rám vetette magát. Hízelgő ez a fajta érdeklődés, de csak akkor, amikor éppen nem lihegnek a nyakamba. Bár néha tehetek kivételeket.
- Igazából lehet, hogy elfogadnám a vacsorát, de egy pizzáért most lelkesebb lennék, mint a görögért. Csak eszembe jut és belekordul a gyomrom - nevetek fel, hangosan, miközben kicsit még az orromat is ráncolom. Ettől eltekintve ez nem vicc. Már volt benne gyakorlatom, hogyan is passzoljam le az ilyen lakásra invitálós szövegeket. Valahogy soha nem rajongtam az ilyen elhamarkodott meghívásokért. Szomorú. A keze a kutya fejére simul, majd megvakargatja, valószínűleg stresszt csillapít, mire az ajkamba haraptam kicsit belülről.
- Persze, ez csak egy lehetőség. De olyan, amihez pozitívan állok.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. október 21. 22:17 Ugrás a poszthoz

Nesztor

Nem vagyok barátságos és azt hiszem, ez nem is feltétlenül a helyzet teszi. Ha annyira édes egy nő lennék, nem álltam volna aurornak és pláne nem azon a területen, amire szakosodtam. Szóval a szemem sem rebben, ahogy a kutyás férfira nézek.
- Nem, a Félszemű jó, ott tudom, hogy mit érdemes rendelni - vonom meg a vállamat lazán. Ott dolgozom, ha én nem tudom, hogy mit kéne enni, akkor azt hiszem, hogy leginkább senki. Jó, esetleg Ari meg a szakácsfiú még nálam is jobban tudják, de nem sokkal. A tekintetem a kutyára siklik, majd vissza a férfira. Annyira végül is nem lehet katasztrofális ez az este. - Nem, nincsen bajom az állatokkal, ameddig nem próbálnak meg agyonnyomni.
Nekem soha nem volt saját kutyám vagy cicám, csak egyszer egy aranyhalam, amit aztán anyám megivott. Nem akarom tudni, hogy sikerült neki, de valami nagyon intelligens estéje lehetett, ebben a mai napig biztos vagyok.
- Akkor mehetünk? - biccentem oldalra a fejemet, miközben a szőke tincseim egy oldalra omlanak. Már félhomály van, elég nehezen látnék itt, nem is szívesen maradtam volna túl sokáig. - És mi járatban volt éppen erre?
A karjaim magam köré fonva próbálok meg beszélgetni, ha már egyszer társaságom akadt előre láthatóan egész este.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 17. 21:09 Ugrás a poszthoz

Tökikém

A szakácsfiú elég bizonytalannak tűnik, mintha nem akarná elhinni, hogy nekem jogomban áll kettesben maradni az étterem tulajával. Na, nem mintha akkora veszélyt jelentenék rá, ha én nem vagyok, valószínűleg meg sem érte volna a felnőttkort.
- Túlzás, hogy tudom, de sejtem - vágom zsebre a kezeim, kissé előre tolva a csípőm, miközben hátrébb dőltem a felsőtestemmel, mint aki így egy lépés távolságból nem látja elég jól. Pedig sok dolgot mondhatunk el rólam, de hogy ne lennék jó megfigyelő, azt nem.
Látom rajta, hogy zavart, de szeretném, ha ez elmúlna. Ha csak simán olyanok lehetnénk, mint egy normális testvárpár és nem kellene folyamatosan azon rágódni, hogy melyikünk tipor a másik lelkébe és éppen aktuálisan mivel.
- Megvolt az első munkanapom. Itt fogok dolgozni a hivatalban. Azt mondták, hogy meglátják, megbízható vagyok-e újra. Talán visszakapom a régi állásom - vonok egyet a vállamon. Ő az első, akinek elmeséltem. Nem igen volt olyan, akinek eddig ezt elmondhattam volna és kicsit hiányzott is, hogy megint mindent megbeszélhessünk. Olyan volt, mintha kicsúszott volna a kezeim közül.
Leülök inkább a székre, ami úgy tűnt, a legstrapabíróbb a helyiség szedett-vedett dolgai közül.
- Helyes, az egyik ismerősömhöz megyek, nem szeretnék üres kézzel beállítani. - Még fel is horkanok kicsit, mintha abszurd is lenne az elképzelés. Más részről csak tudom, hogy Bence hajlamos olyasmikről elfelejtkezni, mint emberi szükségletek. - Sok pénzed ölted bele a helybe?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 20. 19:31 Ugrás a poszthoz

Cass
#Girlsnightout

Vannak parasztok, akik nem értik, hogy a hallgatás nem mindig beleegyezés. A pasas méterekre is elcsapó pacsuliszaga, az ápolatlan fogsora és a jegygyűrű hagyta vékony, fehér sáv az ujján teljes ignorálásra késztet. Ha azt nem vesszük, hogy véletlenül tökön törlöm a táskámmal, ahogy elhaladok mellette.
- Legyen abból kettő - intek az üveg felé, amit Cass itala miatt megemel a pasas. Az illatok bódítóan édesek és csábítóak a környéken, megértem az évszak varázsát, ha azt nem vesszük, hogy semmi kedvem a tömeghez, ami egy-két héten belül itt fog tolongani minden nap.
- Igen? Neked csicseregtek ilyet? Nekem senki nem mond semmit, ha azt nem vesszük, hogy Gabe a múltkor közölte "ez a kávé hideg". Pedig, mint kirendelt felügyelő vagyok jelen. Igazából annyi fejlődést már értem el, hogy besegíthettem egy ügyben Szalamantonban - fizetem ki a két bögre italt, majd elveszem a sajátomat és megvárom a nőt, hogy hasonlóan tegyen. Aztán kicsit eltendálunk a tömegtől, miközben én végiggondolom, vajon mennyire számít ez haladásnak és ki is köphetett Cassienek. És _neki_ kik voltak a forrásai? Arról van valahogy sejtésem, hogy Gabe jelent rólam, míg nekem róla kell, ez kicsit olyan, mint mikor a filmekben három ember fog fegyvert egymásra.
- Oh, egy szóval sem mondta senki, hogy itt minden szar, én minden nap megcsodálom a hely nyújtotta... szépségeket - kalandozik a pillantásom az elhaladó után, majd kicsit elvigyorodok, mielőtt leülök a padra. - Meddig vagy itt?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 20. 22:10 Ugrás a poszthoz

Tökikém

- Még szerencse, hogy nem akarok tetszeni neked - horkanok fel, mert az utolsó ember a földön, akinek imponálni akarok, éppen előttem áll. Más kérdés, ha tudná, hogy éppen váltásruha van a táskámban, hogy átöltözzek, mielőtt Bencéhez megyek, most ki lenne akadva. Márpedig át fogok, mert tetszeni szeretnék neki.
- Eddig is eléltem, szóval valahogy nem tudok rajta stresszelni, öcsipók. - Azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de a tény, hogy cseszeget, nem igazán arra késztet, hogy megalázkodjak előtte. Volt, amikor tényleg nem voltam büszke magamra, de most nem érzem, hogy lenne miért szégyenkeznem.
- Csak bemutatkoztunk, nem tudok nyilatkozni.
Nem volt unszimpatikus, de nem azt mondom, hogy most azonnal a legjobb barátomnak akarom őt tudni. Nem szeretem keverni az üzletet és a magánéletet, ha nem muszáj, bár voltak évek, mikor ebben nem volt választásom. Bence is így jött az életembe, legalább valami minimális élvezeti értéket cseppentett bele.
- De még milyen! Ma találkoztunk munkában és rá kellett jönnöm, hogy milyen rég nem is láttam -  vonom meg a vállam megint, holott van egy olyan érzésem, hogy ez is fel fogja húzni, de én vagyok az idősebb, azt csinálok, ahol, akivel, amihez kedvem van.
Valahogy sejtettem, hogy ennyi pénzét ölte bele és nem is lepődöm meg, ahogy elhangzik. Nem tolom az orra alá, hogy ha nem megyek el táncolni és nem találkozom Bencével, akkor most nem lehetne meg ez a helye, sőt, még mindig lent lennénk mindketten a pöcegödör alján.
- Ha kell egy kis plusz, szólj- nézek rá rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolom, elég sok pénzem volt még elrakva a bankba, szóval nem lenne gondom vele.
Hagyom, hogy megöleljem, a fejem a vállának döntve kicsit, miközben lazán átölelem, hiányzik kicsit a régi idő, mikor még rendesen megvoltunk.
- Én is szeretlek, Töki - veregetem meg a vállát kicsit.
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 20. 23:26 Ugrás a poszthoz

Cassie

- Az sosem árt - kuncogok fel, mert egy-két szívesség, ismerős, kapcsolat, rég elfeledett, kihunyt láng minden ügyben jól jöhet. Butaság azt állítani, hogy nem.
Gabe nem egy egyszerű szülés, nehéz vele hosszú távon kijönni, vannak olyan szociopata beütései, de az ismerőseim nagy része ilyen, így igazából annyira nem hat meg, hogy ténylegesen az-e.
- Mogyoróból kávé? Milyen homár elképzelés ez? - pillantok kissé kiábrándulva az ex-háztársamra. Számomra érthetetlen, hogy egy férfi számára ez lenne az elfogadott, alap ital, amit szeret. Bár vannak érdekes alakok, akkor lehet, hogy Gabi is ilyen elvont.
Meg tudom érteni, Cassienek mi nem tetszik a helyben, lehet, hogy ha nincs itt Bence és az öcsém, én is kevésbé lelkesen próbálnám odébb tolni az útból a boltban a nyakigláb tinédzsereket, de így egész tűrhető volt.
- A hely nem csak látványra, de érzésre se rossz néha - közlöm sokat sejtető mosollyal az ajkaim szélén, ahogy egy drámai mozdulattal elsöpröm a szőke kócot a vállam mögé, majd a boromba kortyolok. Gyümölcsös, fűszeres ízvilág, nem túl édes, pont kellemes. Nagyon jól választottunk, az üvegpohár plusz bájt ad neki.
- Hm... én csak egy hetest adnék rá, de nem rossz - bólogatok beleegyezően, a tekintetem a férfi hátsóján legeltetve. Akadtak jobbak ennél itt helyben, bőven, de nem mind. - Na AZ ott, egy nyolcas, babám.
A pasi éppen a forraltborosnál állt sorba, látszólag szingliként. Nem is rossz...
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 22. 01:17 Ugrás a poszthoz

Cassie

- Majd megfogadom a tippedet. Talán - vigyorodom el szélesen, mert nem akarom, hogy Gabe belém szeressen, csak hogy ne jelentsen szarságokat rólam a hivatal felé. Mint, hogy hajlamos vagyok rápörögni a munkatársaimra, ami teljességgel nem igaz.
Összességében szeretek Cassievel lógni, mert iszony laza és nem kell azon stresszelnem, hogy kimondom-e, hogy mondjuk azt a csávót simán vízszintesbe tenném. Az ágyamban.
- Oh, nagyon is, elégedett vagyok a kínálattal. Ha azt nem vesszük, hogy minden tele van diákokkal. Mint egy nyomorult egyetemváros - horkanok fel. A bárban sem szerettem a fiatalabbakat, nem azért, mert annyira bénák lennének, de a legtöbbjük mellé még életképtelen is volt. A boromba kortyolok lassan, ahogy pár zajosabb fiatal elhalad mellettünk, nem méltatom őket arra, hogy hallgatózzak, csak a szél által felém sodort szavakat kapom el. Érdektelenek a számomra, semmi lényegi infó.
- Nem, figyelj, nekem van egy elég konkrét elképzelésem arról, hogy néz ki egy tízes. Szóval megtehetem, hogy válogatós vagyok - húzom ki magam, már egészen úrinős tartást felvéve, ahogy a szemem sarkából Cassre nézek, majd szélesen elvigyorodom. Jó szélesen. Ő is lecsekkolja Mr.Szingli-forraltboros-nyolcast, majd velem együtt tovább nézelődik, mintha jobb dolgunk sem lenne. - Nem tudom, mire vagy kíváncsi? Dolgozom a hivatalban, a pizzázóban és mellette próbálom jól érezni magam. Kb ennyi. Speciális kérdés?
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 24. 17:55 Ugrás a poszthoz

Cass

Abban, amit mondott, volt valami, mert innen bizony a továbbtanulási ráta elég szegényes volt, főleg az utóbbi években. Mondhatom, hogy bezzeg az én időmben, de asszem az is elég sántítós infó lenne, így inkább nem mondok semmit, csak úgy teszek, mint aki nem itt végzett, majd lett auror.
- Ott a pont - mutatok rá a bögrét tartó kezemmel, de nem fogom ezt részletezni neki, csak ismét a forralt csodába kortyolok. Nagyon jó döntés, a fűszerezése is egészen kellemes, kicsit olyan gyümölcsös, így nem bánom, hogy kiültünk ide.
- Mert minek is kéne, Cass? - kérdezek vissza, mint akinek fogalma sincs a nekiszegezett "vádról". Lehet, hogy kicsit pontosabb a 10/10-ről alkotott képem, mint a legtöbb nőnek, de senki nem szólhat be azért, mert túl határozott lennék. Vagy már azért is szokás? Szégyenteljes lenne. - Én el is nézek. De mondjuk csak minden harmadik nap.
Még gyorsan korrigálom a kijelentést, mielőtt azt hinné, összejárok valakivel. Ami mondjuk igaz is lenne, de nem kell mindenkinek tudni róla, asszem ez csak az én ügyem Bencével.
A fizus kérdésre felnevetek, elég harsányan, mert amit én itt bér címén kapok, nem fedezi az igényeimet, még a legkisebb mértéken sem, asszem megszoktam a luxust, ami mutatóban sem egy erény.
- A fizu elég fos, igen, meg az öcsémé a pizzázó, ez amolyan szívesség inkább. - És akkor nem válaszolok rögtön a másik kérdésre. Sőt. Húzom, halasztom, halogatom, a borba bámulok, mielőtt ismét beleinnék, majd vonok egyet a vállamon.  - Talán. Fontos ez?
Utoljára módosította:Frank Martina Luna, 2018. november 24. 17:56
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. november 27. 01:34 Ugrás a poszthoz

Cass

Sok dolgot megosztok Cassel, mert rég óta mellettem van, vagy legalábbis a közelben. Épp elég szart látott, ha anno összeházasodunk Krisztiánnal, talán még tanúnak is felkértem volna. De ugye ez sosem következett be, most meg itt ülünk, isszuk a forraltbort és próbálja kiszedni belőlem, ki is az a 10/10.
- Nem akarod te azt tudni - felelem gondolkodás nélkül, meg is ingatom a fejem, mielőtt az illatos gőzbe tartom az arcom. Még szép, hogy akarja tudni, én is akarnám, de nem fogom elmondani, mert akkor le sem moshatnám magamról az egészet.
- Ezt add írásba, szerintem félnek tőled eléggé, hogy kerítsenek legalább egy szolid kilencest a minisztériuma, akit nézegethetsz. Tudom ám, hogy csak engem akarsz visszakapni - kacsintok rá, pajkos vigyorral, még a vállaim is kicsit megringatva, de csak mert ülünk és nem tudom a csípőm rázni. Nem, mintha komolyan venném, nem vagyok elég maszkulin Cassandrának, hiába cseszeget Arie, hogy férfiasan öltözöm, vagy viselkedek.
- Oh, nekem is jobb, mikor ki is mehetek ügyekhez, de ameddig az irodában meresztem a seggem, asszem nem kell sokra számítanom - grimaszolok fájdalmasan, nem mintha annyira rosszul élnék, nekem épp elég volt a pénzem, arról nem beszélve, hogy a 2 évem alatt sikerült azért egy kis pluszt is eltennem.
Igaza volt, nem igazán siettük el a dolgot, más már régen hazament volna, de Gabe turkált, én csak lebegtem, Bence meg... nem tudom, valami dolga biztos volt itt a vezekelésen túl.
- Valahogy sejtem, de tudod, akár hátráltatna valami, akár nem, attól még nem rajtam múlik, hogy meddig maradok itt - vonom meg ismét a vállam. A másik meg, hogy ameddig itt nem szeméttel van dolgom, hova siessek? - Uh, az a hetes mekkorát esett!
Frank Martina Luna
KARANTÉN


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 121
Összes hsz: 178
Írta: 2018. december 22. 03:02 Ugrás a poszthoz

Cass

- De miért? - kérdezek vissza felhorkanva, majd csak megrázom a fejemet. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elmondani Cassnek, de ha neki sem, akkor tényleg titokban tartom. És közben mégsem, mert a lakótársai rendszeresen hallanak minket, de legalább nem azt tudják, hogy ő nekem a 10/10. - Ha bárkinek elmondod, a saját lakásodban találnak rád, öngyilkosságnak rendezett helyszínen.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a minisztériumi fószerek, akik pontosan tudják, mikhez van hozzáférése a mellettem ülő dívának, ne félnének tőle kellően. Magyarázat kell arra, hogy mit is keres most itt, de szerintem ez nem az, sokkal inkább csak a látszatot akarják kelteni, hogy ténylegesen urai a helyzetnek és meg tudják tartani a domináns fél szerepét, ami már látványosan kicsúszott a kezükből és ennek nem egy vagy két napja kezdődtek mutatkozni a jelei.
- Sajnálom, majd bedobok valami hormonkezelést, hátha... - húzom el a számat, de aztán kitör belőlem a nevetés. Épp elég a nő, akit megkaphatnék így is, de nem akarok, mert nekem is kicsit maszkulinabb elképzelésem van az ideálomról, pont, mint a mellettem ülőnek.
- Valahogy nincs mostanság étvágyam a válogatásra... - grimaszolok megint, szinte minden apró ráncot érzek az arcom minden szeletében, de ez van, nem fogok hazudni Cassandrának azért, hogy jobb kedve legyen. Nem az a barátnő vagyok, rossz ajtó.
- Kéne, hogy az legyen? Gondolom ő talált egy 7+-ost - kortyolok a boromba, miközben a tekintetem a pályára szegezem. Éppen pusztul is akkorát az egyik srác, hogy épp csak a ház nem remeg bele, de kénytelen vagyok igazat adni a munkatársnőmnek. Tényleg rémesen kicsi keze van.
- Lehet bűbáj miatt van, hogy nagyobbnak érezze. Bizalom hiánya miatt legyen inkább egy ötös - fanyalgok magam elé, mert akárhogy nézem, az a farmer igen lapos, mint ami photoshoppolva lett. - Ez kiábrándító.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Martina Luna összes RPG hozzászólása (56 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel