28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2018. szeptember 30. 18:20 Ugrás a poszthoz




nővérkés # utseende # szeptember 24.




A vonatút elég hosszadalmasnak tűnt, azt hittem már, hogy sosem ér véget. Már nagyon vártam, hogy találkozhassak a nővérkémmel, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz újra látni őt, mennyit változott, hogyan fog fogadni stb. Nagyon szerettem volna újra átölelni, beszélgetni vele, megtudni a terveit, hogy hogyan érezte magát, amíg külön volt, hiányoztam-e neki. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Amikor elment tőlünk egy ideig nehezteltem rá és anyáékra, amiért nélkülöznöm kellett a társaságát. Hiányoztak a mély, őszinte beszélgetések, a közös mókázások, és egyszerűen az, hogy ott legyen mellettem. Egy ideig falat húztam magam köré, amelyen senki sem nyert belépést, kissé magamba zárkóztam és keveset kommunikáltam a családommal. Anya mindig kérdezgette, hogy mi bajom, meg azzal biztatott, hogy majd idővel jobb lesz a helyzet, plusz úgyis fogunk még találkozni. Eleinte nem igazán hittem el neki, amiket mondott, de végül igaza lett, hiszen már egy suliba járunk, mint utólag kiderült. Ahogy telt az idő a fal, amelyet magam köré építettem, leomlott. Beláttam, hogy nem neheztelhetek örökké a családomra, bár ebben az is közrejátszott, hogy megtudtam, hogy végre újra együtt lehetek Daisy-vel. Út közben kicsit elszundítottam, majd arra keltem, hogy végre megérkeztünk az állomásra. Beletellett egy kis időbe, mire a bőröndjeimet kivonszoltam a peronhoz, hiszen a fél ruhatáramat magammal hoztam, de nem volt olyan nehéz a pakk, mint gondoltam. Amikor leszálltam, láttam, hogy senki nem vár rám, amitől elfogott az aggodalom.
~ Mi lesz, ha elfelejtette, hogy jövök? Mi van, ha nem jön ki? Hol lehet? ~
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, de egy kis várakozás után megpillantottam őt, ami hatalmas örömmel fogott el. Rögtön eldobtam a pakkjaimat és odarohantam hozzá, hogy megöleljem.
- Nagyon hiányoztál! - csupán ennyi jött ki a számon, miközben magamhoz szorítottam. Fantasztikus érzés volt újra látni. Reméltem, hogy ő is legalább ennyire örült nekem.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 13. 17:39
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2018. október 20. 13:00 Ugrás a poszthoz




nővérkés # utseende # szeptember 24.




- Az nem kifejezés - húztam el a számat az útra vonatkozóan. Tényleg olyan volt, mintha sose akarna ide érni a vonat, pedig egyáltalán nem lassú tempóban haladt végig a sínen, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az egész ideút. Az útitársaim se voltak túl bizalomgerjesztőek, az egyik végig csokibékát evett, de úgy falta magába őket, minta kötelező lenne, szinte levegőt sem vett. A másik végig horkolta az utat, a harmadik pedig ötpercenként nyitogatta és csukogatta az ablakot.
- Megvagyok, klassz, hogy végre itt lehetek. Anya küldött neked sütit, reméli, hogy minden a legnagyobb rendben van veled. Majd írnom kell neki, hogy épségben megérkeztem. Mostanában a kelleténél is aggódósabb, jó hogy már nem otthon vagyok, megbolondulnék tőle hosszú távon - közöltem vele, miközben mosolyra húztam a szám. Jó érzés volt, hogy végre távol lehetek az őseimtől, a többiektől, tudtam, hogy a nővéremre mindig számíthatok, bármi is történjék. Azért izgultam, hogy milyen lesz az új hely, hogy fogom érezni itt magam, de egyelőre biztonságban éreztem magam a testvérem mellett. A nővérem szinte ugyanúgy nézett ki, mint amikor eljött otthonról, nem fogott rajta az idő vaskereke. Bár ezen nem is csodálkoztam, hiszen a családban mindenki fiatalabbnak nézett ki a koránál. Ez afféle közös családi vonás volt, anya is fiatalos volt, apa is, meg a tesóim is.
- Veled mi a helyzet? Milyen a lakásod? Mesélj majd el mindent! - hadartam neki izgatottan, majd a csomagjaimra néztem és láttam, hogy nem is olyan messze épp egy csöves bácsi méregette, hogy vajon mi lehet a tartalmuk.
- Fúj, undi. Nem szeretném, ha ellopná a cuccaimat - mondtam a lánynak elfojtott hangon.
Otthon nem kellett effajta dolgoktól tartanom, de számoltam vele, hogy kirepülök a családi fészekből, akkor azért nem árt jobban résen lennem, mindenféle nemkívánatos dologra felkészülve.
- Mehetünk? - libbentem oda az egyik bőröndömhöz, melyet aztán magamhoz szorítva felemeltem, nehogy a csöves bá' meglovasítsa. Közben jelentőségteljesen a nővéremre néztem, hogy segítsen a többit vinni, aztán ha ez megvalósul, készen álltam rá, hogy tovább álljunk az állomásról. Izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Daisy lakására, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen helyen él a testvérem. Reméltem, hogy a környéken nem lesz több csöves bácsi vagy néni, mert elég ijesztőek voltak, nem szerettem volna a közelükbe kerülni.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. január 13. 17:39
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. január 20. 22:13 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat.
- Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra.
- Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. január 21. 23:20 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból.
- Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz  - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot.
- Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog.
~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~
- Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet.
- Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat.
- Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.


Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. január 26. 20:24 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



- De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat.
- Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként.
- Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra.
- Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre.
- Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. február 3. 13:40 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot.
- Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett.
- Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen.
- Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet.
- Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk.
- Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. február 9. 19:47 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



- Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt.
- Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot.
- Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen.
- Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt.
- Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán.
- Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. február 10. 16:33
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. február 10. 17:42 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo



Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot:
- Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira.
Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam.
- Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne?
- Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben.
- Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni.
- Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár?  - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat.
- Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 5. 22:21 Ugrás a poszthoz




Szép esténk volt, kellemes korai nyári idővel, szél nélkül. Se túl hideg, se túl meleg nem volt, kell ennél jobb idő egy kis repkedéshez? Persze, mikor eszembe jutott, hogy kedvem lenne hozzá, már rég takarodó volt, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne tartsak egy kis esti szálldosást a seprűvel. Kényelmesen felöltözve, sport ruházatban közelítettem meg a kviddics pálya felé vezető utat. Nagy szerencsém volt, mert senkivel sem találkoztam út közben, legalábbis egy pisszenést sem hallottam, nyugodt tempóban érkezhettem meg az úti célom felé. A kviddicspályára érve rögtön a szertárba vezetett az utam, ahol egy "alohomora" varázsige segítségével be is jutottam a helyiségbe. Nem őrizték túl szigorúan ezt a területet, hiszen, ki lenne az az őrült, aki éjszaka áll neki seprűt elkötve repkedni?
Gyorsan ki is választottam egy általam preferált járgányt, majd kivonultam vele a pályára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, bíztam benne, hogy az este további része is ilyen zökkenőmentesen fog telni. Nagyon untam a suli tanulás részét, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek egyébként is érdekeltek, így próbáltam feldobni a napjaim egy kis szórakozással, ami hol szabályellenes volt, hol pedig megengedett. Persze az előbbi mindig is izgalmasabb volt számomra... Ez az este is az izgalmakról szólt, hogy kicsit kizökkenhessek a szürke hétköznapokból, érezhessem azt, hogy végre élek, önmagam vagyok. Nem is láttam ebben semmi kivetnivalót, mindezt csupán magamért tettem. Miután kivittem az általam választott seprűt a pályára, minden vágyam az volt, hogy végre repülhessek vele. Vártam, hogy átjárja testemet az adrenalin, hogy végre történjen valami, ami kibillenthet a monotonitásból.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. július 5. 22:23
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 19. 20:48 Ugrás a poszthoz




Miután felemelkedtem járgányommal a levegőbe, rögvest bele is vágtam a móka közepébe. Szélsebesen kezdtem el repkedni egyik alakzatból a másikba kanyarodva. Szuper érzés volt! Máskor is élni fogok a lehetőséggel, hiszen ilyenkor a legjobb repkedni, nyugi van, jó az idő, kedvező a széljárás és miegymás. Kicsit sajnáltam, hogy a tesóm már nincs a közelben, mert régen is rengeteget mókáztunk együtt. Igaz Bencének szólhattam volna, mert ő mindig benne van az izgalmas dolgokban, de igazából tök spontán jött ez az egész részemről, úgyhogy nem is lett volna alkalmam értesíteni senki sem. Így egyedül vittem véghez ez a tettet, amelyet cseppet sem bántam. Remekül éreztem magam ezen az estén, épp bőszen cikáztam az égen, mikor hangokat hallottam lentről. Seprűmmel a hang irányába vettem az irányt, ahogy egyre közeledtem egy lány alakját véltem felfedezni. Szélsebesen elhúztam előtte mosolyogva integetve neki. Úgy rémlett, a levitás prefektussal van dolgom, így megpróbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Helló! Csatlakozol? Kapj fel egy seprűt, bőven válogathatsz a szertárban belőlük - suhantam körbe-körbe körülötte, majd a járgányomat kissé feljebb irányítottam picit messzebb repülve tőle.
- Felőlem versenyezhetünk is! - szóltam neki oda biztatva, hogy csatlakozzon, majd felgyorsítottam köröket róva a levegőben, aztán kissé lelassítva újra felé repültem.
- Na, gyere már! Jó móka lesz! - intettem az egyik kezemmel hívogatóan nagyot mosolyogva rá. Ha már így alakult akár lesz bünti, akár nem, legalább lesz társaságom, ha a lány is belemegy a játékba.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 21. 20:45 Ugrás a poszthoz




A lány egyelőre kötötte az ebet a karóhoz, nem akart mókázni.  Mikor megkért, hogy szálljak le elé egy picit, felvontam a szemöldökömet. Mi van, ha le akar valahogy szedni a seprűről? Hiszen nála van a pálcája is. Nyaff, nem lesz ez így jó... Kicsit hezitáltam, hogy odarepüljek-e hozzá, majd leszálljak a járgányomról, aztán végiggondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy kockáztatok. Sebesen lerepültem elé, majd pont előtte lefékeztem hirtelen, majd megálltam, de a seprűről egyelőre nem szálltam le.
- Öhm... igen, tudom - feleltem neki egy pimasz mosollyal, majd a szabad kezemmel, amellyel nem tartottam a járgány nyelét, elkezdtem rendezgetni a hajamat, mert bosszantó módon belelógott a szemembe pár kósza tincs.
- Debbie, 2. évfolyam, Rellon - válaszoltam neki határozottan, végül is nem volt rám írva, melyik házba járok, a Rellonosok meg amúgy is híresek voltak a szabályszegéseikről.
- Úgy unatkozom, játssz velem! Szeretek veszélyesen élni - feleltem vigyorogva. Inkább bevállaltam a kellemetlenebb büntetést, csak ne érjen még itt véget az este. Bár, ha nem jön rá, ki vagyok, akkor egy Debbie nevű Rellonos lesz befenyítve. Ezen jót derültem magamban, majd a valóságba visszatérve a szertár felé mutattam.
- Hozz egy seprűt, aztán csatlakozz hozzám! Csak úgy repülgetünk vagy verseny is lesz? - kérdeztem tőle vidáman, mintha csak az időjárásról és egyéb unalmas dolgokról fecserésznénk. Jó fejnek tűnt a csaj, még választási lehetőségeket is adott, a gyanúm pedig beigazolódott, miszerint prefektus volt pechemre.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 21. 23:25 Ugrás a poszthoz




- Így van, minden felelősséget vállalok - jelentettem ki mosolyogva a lánynak. Ki tudja, ha mégis rájön majd, hogy nem Debbie-vel van dolga, akkor is büszkén elvégzem majd a büntető munkát, de még azért van némi esélyem rá, hogy megúszom. Fela bá' büntijénél egyébként sem lehet semmi sem rosszabb. Különben is kicsit a cinkostársamnak éreztem, mert simán belement a játékba.
- Ó, ennyire szigorú vagy, hogy homokórázunk is? Lazulj el! - vágtam rá vigyorogva. Mit ér az élet, ha beszabályozza magát az ember bizonyos keretek közé? Élvezni kell minden percet, ki kell használni a jó pillanatokat.
- Szupi! - mondtam neki mosolyogva, majd meghökkenve észrevételeztem, ahogyan a lány a bal oldalamat súrolva hirtelen elindul a kezdőkör felé. Gyorsan csatlakoztam hozzá, majd hevesen rámosolyogtam:
- Te aztán temperamentumos teremtés vagy! Nagyon bírlak!
Tényleg szimpi volt a lány, egyáltalán nem volt kiszámítható, ami ellen semmi kifogásom sem volt, a monoton dolgokat ugyanis nagyon nem bírtam, na meg persze az előre kiszámíthatóakat sem.
- Na, és nem unalmas prefektusnak lenni? Mindig jól viselkedni, mintadiák lenni? Én nem bírnám ezt a szerepet, de persze valakinek bejön. Azért látom, te is élvezed a repkedést - társalogtam újdonsült ismerősömmel vidáman, miközben mellette robogtam a járgányommal. Imádtam a gyorsaságot, egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, akit nehezen lehetett lelőni, az adrenalin pedig még adott egy nagy plusz löketet ehhez a dologhoz. Ha folyamatos mozgásban voltam vagy izgalmas történésben vettem részt, akkor végig éber és energikus voltam, ha viszont semmi impulzus sem ért, akkor az egyet jelentett számomra a halállal.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 25. 21:09 Ugrás a poszthoz




- Jó társaságban gyorsan telik az idő! - vigyorogtam rá a lányra, mikor a homokóráról volt szó. Lehet, hogy észre se veszi majd, mennyi idő telt el a repülés hevében. Nem kérleltem tovább ez ügyben, mert örültem, hogy ő is benne van a játékban, nem sok kedvem lett volna visszamenni a szobámba, hiszen még csak most jöttem bele a dologba.
- Hát, majd megismerlek! - kacsintottam rá, majd lelkesen leírtam egy kört a seprűmmel, miután felgyorsultam előtte, aztán újra lassítottam a tempón. Közben Masa is mutatványozott a járgányával, még pedig nem is egyszerűen.
- Wow, meg kell hagyni, nem semmi, amit csináltál! - mutattam egy "thumbs up-ot" a lánynak elismerésem jeléül. Látszott rajta, hogy iszonyatosan gyakorlott, és ő sem félt a magasban, ahogyan én sem, itt most aztán emberemre találtam.
- Áhá, értem már! Mármint a prefektusság lényegét - bólogattam bőszen, jobban ki sem fejthette volna, hogy mit is takar ez a poszt és milyennek éli meg.
- Sokszor én is elfelejtek házit csinálni, meg amúgy is inkább azokkal a tárgyakkal foglalkozom, amik érdekelnek, a többi mehet a levesbe - osztottam meg ezt az infót vele, bár gyanítottam, hogy a legtöbben ugyanígy vélekedtek a témával kapcsolatban. Egyébként sem szerettem a kötelező jellegű dolgokat, ám itt az iskolában elég sok ilyen jellegű volt, úgyhogy el kellett viselnem ezeket megszoksz vagy megszöksz alapon.
- Fogadjunk, hogy a reptan az egyik kedvenc tárgyad! Na, és még mi? - kérdeztem tőle közelebb húzva hozzá a seprűm nyelét, hogy jobban halljam a szavait. Közben gondolkodtam, hogy vajon milyen büntetést fog kiróni rám, majd egy kis idő múlva el is hessegettem ezt a gondolatot, hiszen most azt csinálhattam, amit szeretek, és ki akartam élvezni minden pillanatot.
- Amúgy mivel töltöd a szabadidőd? Én olaszt tanulok, sportolok, kacsázok. Nemrég lett egy tollasom - csevegtem vele vidáman, ha már az ismerkedésnél tartottunk. Annyira szuper volt, hogy repkedhetek, ráadásul még társaságom is akadt hozzá egy kis idő erejéig.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. július 26. 20:49 Ugrás a poszthoz




- Nem - feleltem neki röviden. Bizony még nem gondolkodtam el rajta, hogy részese legyek a csapatnak, bár igazság szerint imádtam repkedni.
- Na, és te? Fogadjunk, hogy igen! - mosolyogtam rá huncutul. Annyira jól repdesett, hogy kár lett volna, ha nem áll be a kviddics csapatba, tipikusan olyan ember volt, aki a repülésre termett. Ezt bizonyította az is, ahogyan előttem manőverezett, majd gyorsan fel is zárkózott hozzám. Tiszta profi, aki tud, az tud!
- Nem gond, én is az vagyok időnként - biztattam kedvesen, tudatva vele, hogy nincs egyedül ezzel a témában.
- Igen a reptannal egyetértek, az a gyakorlatban szuper, elméletben viszont már nem az. Igen, Sárki bá-t nagyon bírom, végre nem egy monoton hangnemű tanár, akinek az óráit átaludná legszívesebben az ember, hanem ért a diákok nyelvén, és fenn tudja tartani az érdeklődést! - kiáltottam vissza Masa-nak. Ezután én is tettem egy kört gyorsmenetben az egyik karika körül cikázva. Imádtam, hogy levezethettem a repüléssel a feszültséget, ilyenkor mindig szabadnak éreztem magam, ráadásul fel is dobhattam különböző módszerekkel a repülési technikáimat.
- Jó! Megbeszélhetünk majd egy időpontot, amikor ráérsz, aztán bemutatom neked Hápit. Irtó cuki, annyit megígérhetek! Imádni fogod! - feleltem neki vidáman.
- Milyen cicafajta Lysander? - kérdeztem vissza jókedvűen, kíváncsi voltam, hogy vajon milyen kis kedvence van neki.
- A csavargás, bandázás tetszik, ha van kedved elmehetünk sütizni a városba valamikor. Az szupi lenne - vetettem fel neki egy ötletet. Miér is ne? Jókat lehet enni, inni, beszélgetni, mi kell még?
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. augusztus 3. 21:43 Ugrás a poszthoz




- Sejtettem! Túl jó vagy ahhoz, hogy ne fedezzenek fel! - mondtam neki mosolyogva, hiszen remekül repül, szuper malővereket mutatott be, a tehetséghez pedig volt szemem.
- Oké-zsoké. Csütörtök délután? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. Örültem, hogy szakított rám időt, igazán cuki volt tőle, így Hápinak is akadt társasága, egyébként se volt egy szégyenlős típus, szeretett megismerni új embereket.
- Jajj, annyira édes lehet a cicád. Remélem, egyszer láthatom majd - mondtam neki kitörő örömmel a mutatványozása után. Tök jó fej csaj volt, nem is értettem, idáig miért nem beszéltünk egymással.
- Szupi! - válaszoltam neki a falus hozzászólására. Közben én is felgyorsítottam kicsit az iramot, majd körbe-körbe szambáztam a seprűmmel. Iszonyatosan élveztem ezt az estét, még annak ellenére is, hogy akár büntetésre is számíthattam, amennyiben kiderül a kilétem.
- Mondd csak, szeretsz bulizni is? - kérdeztem tőle, miközben a seprűmet feléje irányítottam, majd mellé repültem teljes sebességgel. Elég komoly lánynak tűnt, de biztosan szeretett ő is kikapcsolódni.
- Na, és mi leszel, ha nagy leszel, tudod már? - tettem fel neki egy újabb kérdést vigyorogva. Én még nem tudtam, hogy mi akarok lenni később, mivel szeretnék foglalkozni, de egyelőre nem is mozgatott a dolog, volt elég időm ezen gondolkozni még. Egyelőre a jelennek éltem, az mozgatott, nem kívántam a jövőmön törni a fejem, így is ért elég stressz a tanulás során, nem hiányzott máshonnan is. Egyébként is mindig az adott pillanatnak éltem, nem kívántam azzal foglalkozni, ami nem a jelenben volt, felesleges aggódásnak tituláltam az előre agyalást, az idő úgyis mindent elrendezett.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 3. 21:44
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. augusztus 4. 23:04 Ugrás a poszthoz




- Mondom én! - beigazolódott a gyanúm, miszerint a lány kviddics csapatban játszott, hiszen látszott is rajta, hogy ügyesen manőverez, érti, mi a dörgés, szóval nem is tudtam volna elképzelni azt, hogy nincs benne egy adott csapatban.
- A könyvtár szuper lesz, azt ismerem és akkor tuti nem kerüljük el egymást. Délután három körül jó neked? - tudakoltam meg tőle kedvesen az időpontot. Addigra már Hápi is felébredt, mert a délelőtt nagy részét alvással és evéssel töltötte.
- Köszi! Annyira cuki lehet, nagyon kíváncsi vagyok rá! - utaltam Masa cicusára. Mindig is szerettem a cicákat, annyira édesek voltak a maguk módját, na meg persze önállóak, amit igazán tiszteltem bennük.
- Jaj, ne. Nagyon parázok a vizsgaidőszaktól, ne is említsd! - tekintettem félénken a lányra. Nem volt egyszerű megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekelt, egyedül azt voltam képes normálisan elsajátítani, ami hozzátartozott az érdeklődési körömhöz. Reméltem, hogy a nehezebb tantárgyakat megúszom egy elégséges jeggyel, a többi pedig nem számított, mert biztos voltam benne, hogy várakozáson felülivel vagy kiválóval áthidalok rajtuk.
- Értem. Hát, biztos nem voltál még jó buliban. Na, majd egyszer elviszlek egy klasszba. Meglátod, jó lesz! Remekül fogunk szórakozni! - nevettem a lányra, végül is miért is ne mehetnék vele szórakozni? Majd elviszem egy olyan partira, ami neki is tetszik, aztán szuper lesz minden.
- Mondd csak, milyen zenéket szeretsz? Mármint zenei stílust? - kérdeztem tőle a szemébe nézve, hiszen a válasza alapján derül ki, hogy milyen buliba leszünk majd hivatalosak. Persze, ha neki is van hozzá kedve...
- Oké-zsoké! Én sem tudom, hogy mit szeretnék majd csinálni. Egyelőre nem is érdekel a téma, majd alakul valahogy. Tudod, én a mának élek - osztottam meg Masa-val az elképzelésemet a jövőmmel kapcsolatban.
- Amúgy neked sikerült beilleszkedni teljesen a suliba, a házad társaságába? Én egész jól elvagyok, de azért kevés olyan ember van, akit tényleg közel tudhatok magamhoz - közöltem vele, miközben megpördültem a seprűmmel, majd elé vágtam, aztán lassan visszatolattam mellé. Nem is értettem, miért voltam vele ennyire őszinte, hiszen alig ismertem, de valahogy ő egy olyan ember volt, aki előtt úgy érezhettem, hogy kicsit megnyílhatok, ezt a lehetőséget pedig ki is használtam.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 4. 23:05
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. augusztus 12. 19:45 Ugrás a poszthoz




Örültem a megbeszélt találkának, tök jól elvoltunk most így repülés közben, szerettem volna jobban megismerni a lányt.
- Remélem. Nagyon nehéz megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekel, de időnként muszáj magolni - sóhajtottam egy nagyot, majd oldalirányosan kezdtem el repülni, gyorsítva. Kicsit cikáztam fel-alá, majd visszatértem Masa mellé.
- Nem baj, akkor majd összehozunk valami csajos dolgot, pizsi parti vagy hasonló - közöltem vele vidáman. Végül is miért is ne?
- Ezzel a témával én is ugyanígy vagyok. Mindenevő vagyok műfajtól függetlenül, a lényeg, hogy tetsszen a szám, a ritmus, ragadjon meg a zene - feleltem neki vigyorogva. Ezen a téren nagyon hasonlítottunk egymásra, ez pedig jól eső érzéssel töltött el. Klassz volt, hogy ilyen pozitív kisugárzása volt a repülő társamnak, valahogy még engem is képes volt jobb kedvre deríteni, valamit nagyon tudott.
- Bizony, ezt jól látod. Nyitott vagyok alapvetően az emberekre, de abban a házban nem egyszerű barátokra találni. Több más házból vannak barátaim, úgyhogy ez nem jelent gondot számomra, de tudod igaz a mondás, miszerint ismerősből sok van, jó barátból csak néhány - feleltem a lánynak. Rég nem beszélgettem senkivel sem ennyire őszintén, furcsálltam is, hogy így megnyíltam neki annak ellenére, hogy azt vallottam magamról előtte, hogy Rellonos vagyok.
- Ó, de kár! - közöltem vele csalódottan, szívesen repkedtem volna még a társaságában. Engedelmesen követtem őt, majd miután leértünk a földre, intettem neki, hogy várjon. Előkaptam a zsebemből a pennámat és egy cetlit, amelyre egy üzenetet írtam fel.

"Kedves Masa!

Tali délután 3-kor a könyvtár előtt!

Üdv,

Dana, alias Debbie (Navine)"


Széles mosoly kíséretében átadtam neki a cetlit, úgy döntöttem, hogy felfedem neki a kilétem, hiszen ha már újra találkozunk, akkor indítsunk tiszta lappal. Végig rendes és jó fej volt velem, így megérdemelte az igazságot. Aztán ki tudja, mi lesz még? Sose lehet tudni, talán egy jó barátra sikerül szert tennem Masa személyében, az is lehet, hogy csak szimpla ismerősök leszünk, ezt előre nem lehetett tudni, de a ma este alapján úgy éreztem, hogy mi még sokszor fogunk találkozni. A büntetés pedig bármi legyen is, eltörpült amellett, hogy remekül szórakoztunk ma este ebben a röpke tíz percben.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 12. 19:47
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. augusztus 18. 20:51 Ugrás a poszthoz

Bence

Banyarablás


Megjelenés



Számtalanszor végigsétáltam már ezen a folyosón, de sosem tudtam nyugodt lenni, mert a vén banya folyamatosan károgott rám vagy épp pletykált valamit a többieknek. Marha idegesítő egy nő volt, nem csodáltam, hogy végül magára maradt, hiszen ki tudna elviselni egy ilyen károgó hárpiát? Egyszer-egyszer még elment volna, hogy másokat - beleértve engem is - zrikál, de hogy folyamatosan, az már azért sokk volt számomra. Mégis kinek képzelni magát? Egy nap megdumáltam Bencével, hogy eltávolítjuk ezt a némbert a kastélyból, hiszen úgy mindenkinek jobb lesz, ha minél messzebb kerül a köreinkből. Szerintem senkinek sem fog hiányozni. Az beszéltük meg, hogy a Pofix (Langlock) - Nyelvragasztó rontás (a célszemély nyelvét a szájpadlásához ragasztja) varázslat segítségével fogjuk elcsendesíteni a nyanyát, aztán majd fénypostával, vagy bagolypostával és egy kis zsugorító bűbájjal egybekötve egyenesen Las Vegas-ba küldjük. Egy rossz szava sem lehet ránk ezek után, hiszen nagyon menő helyre fog kerülni, ráadásul ott aztán pletykálkodhat kénye-kedve szerint. A megbeszélt napon megjelentem a helyszínen Bencére várva, hogy végrehajthassuk a nagy akciót, amely mindannyiunk javára fog szolgálni. Kényelmes öltözetben jelentem meg, vidám hangulatban, hiszen végre egy negatív emberrel vagyis festménnyel kevesebb lesz a kastélyban. Korábban értem oda, mint Bence, türelmesen vártam, míg megjelenik a fiú. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon hogyan fog sikerülni a tervünk, reméltem, hogy minden rendben fog menni és aztán minél messzebb tudhatjuk majd magunktól a Bibircsókos banyát.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. augusztus 20. 20:49
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. augusztus 21. 20:12 Ugrás a poszthoz

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Szia Zöld Lámpás! - néztem végig vigyorogva a fiún, hát nem gondoltam volna, hogy jelmezbál is lesz este. Mindenesetre nagyon beöltözött, nehogy felismerjék, plusz én is kaptam tőle egy szép becenevet.
- Ha tudtam volna, hogy jelmez parti lesz, én is inkább máshogy öltözöm fel. Szólhattál volna előbb, tök jó móka lett volna! - ugrattam a srácot.
- Honnan tudtad? - mosolyogtam rá, majd adtam neki én is két cuppanósat, nem is tudom, mi lett volna velem nélküle. Kevés olyan őrült embert ismertem itt a suliban, aki ennyi mindenben benne volt, mint én. Talán ezért is alakult ki köztünk szoros barátság, nélküle szétuntam volna itt az agyamat, na meg az se volt mellékes, hogy bármikor számíthattam rá ez pedig fordítva is igaz volt. Múltkor még Masával is összefutottam, persze tilosban voltam épp, de jó fej volt, mert repkedett kicsit velem ennek ellenére is, őt is nagyon bírtam. Na meg még Zsombival is volt egy kis tilosban járásunk, az is remek móka volt, de Bencén kívül nem volt állandó "bűntársam", na meg azért ő ismert a legjobban Laurán és Alízon kívül. Nagyon megbecsültem mindhármójukat, hiszen sokat számított, hogy nem voltam magamra hagyatva és mindig ott voltak mellettem.
- Igen, itt van a bűnös némber - feleltem neki egy cinkos pillantással.
- Úgy látom, azt tetteti, hogy épp alszik. Oda kéne menni, mintha bevennénk, hogy nagyban szundít, aztán fecsegni előtte halkan valami hülyeséget, hogy nyugodtan fülelhessen, majd hirtelen, mikor nem számít rá, elhallgattathatnánk a nyelvragasztó rontással. Mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle mosolyogva. Úgy gondoltam, minél természetesebben viselkedünk, annál nagyobb sikerünk lesz, hiszen úgy nem fog majd gyanút, hogy épp ellene irányul a merényletünk. Ha osonnánk és úgy próbálnánk meg, ki tudja, mi lenne. Tutira ezerrel fülel és elkezdene rikácsolni, az pedig iszonyat jól megy neki... szóval a lebukás esélye elég nagy lenne.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 6. 18:41 Ugrás a poszthoz

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Igen, ő egy igazi szuperhős! - világosítottam fel Bencét a Zöld Íjászról lelkesen.
- Tud ám bánni az íjjal is, nagyon ügyes! - tettem hozzá a mutatóujjam feltéve, hogy bizony ez is fontos információ.
- Hm... kár, hogy eltért a bagoly a kijelölt úttól. Tök jól felöltöztem volna - húztam el a szám játékosan, kezemet a fiú vállára téve mókásan.
- Akkor hajrá, szochiopaták! - biztattam Bencét meg magamat, miközben egyre közelebb értünk a banyához.
Erőteljesen belekaroltam a srácba, mivel minél hitelesebbnek kellett lennünk a gonosz némber előtt. Karonfogva sétáltunk a portréja felé, minden gondot magunk mögött hagyva.
- Ó, igen! Hallottam már Emily-ről, hogy totál odavan Várffy professzorért. Állítólag a férfi sem vetette meg a lányt, szóval egyáltalán nem csodálkoznék, ha valóban történt volna valami köztük - feleltem Bencének halál komoly arccal. Ha szerepet kellett játszani, azzal egyáltalán nem volt gondom, most is próbáltam magamból kihozni a legjobbat.
- Na, és velünk mi lesz? Mikor mondod meg végre Masának, hogy végül engem választottál? Imádom az együtt töltött pillanatokat, de azért jó lenne, ha végre megmondanád neki, mi a szitu - mondtam jól érthető hangnemben, rá-rá sandítva a banyára, hogy értse minden szavát a beszélgetésünknek, aztán másszon bele abba a bizonyos csapdába. A banya immár két különböző szaftos pletykát is kapott, úgyhogy nem volt min elégedetlenkednie. A tervünk idáig tökéletesen működött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 6. 18:43
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 8. 00:21 Ugrás a poszthoz




Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 8. 15:52 Ugrás a poszthoz




Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 9. 17:51 Ugrás a poszthoz

Charlotte Elisabeth Felagund


Megjelenés



Mindig is érdekelt a színház és világa, hiszen színház volt az egész világ, s színész benne minden ember, ahogyan a mondás is tartotta. De ettől függetlenül is érdekelt ez a szabadidős tevékenység, ezért is jelentkeztem a színjátszós próbakörbe, élveztem a különféle szerepeket, amelyeket időnként magamra ölthettem. Egyik nap megbeszéltem Charlotte-val, hogy csinálunk egy közös színjátékot, hiszen gyakorlásnak is remek időtöltés meg egyébként is jó móka. Kényelmesen fel is öltöztem az alkalomra, megetettem, megitattam Hápit, majd elindultam a próbaterem felé. Én értem oda elsőként, hiszen kicsivel a megbeszélt időpont előtt indultam el. Türelmesen vártam a lányra, közben fel-alá sétálgattam a teremben. Szerencsére a vizsgák nagy részét sikerült letudnom, de még mindig volt néhány, amelyre tanulnom kellett volna, de egyszerűen nem vitt rá a lélek - egyelőre. Reméltem, hogy azért sikerül átevickélnem a megpróbáltatásokon, aztán a következő évfolyamba léphetek. Nem szívesen hallgattam volna anyámék rosszallását bukás esetén. Kicsit sajnáltam, hogy idén nyáron nem jutottunk el nyaralni, mert más elfoglaltsága volt a családnak, de megígérték, hogy jövőre mindenképpen elmegyünk valami egzotikus helyre. Persze ha nem megyek át a vizsgákon, akkor tutira nem mennénk semerre, vagy ők mennének, csak épp nélkülem. Ebbe bele se akartam gondolni, szóval azon voltam minden erőmmel, hogy átcsusszanjak azokból a fránya tárgyakból, aztán egy ideig nyugi lesz végre.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 16. 21:36 Ugrás a poszthoz




- Akkor ebben egyezünk, nekem sem szokásom késni - néztem rá mosolyogva. Bizony az arcmimikája, a vonásai elárulták, hogy kicsit izgult, mikor meglátott, hogy vajon elkésett-e vagy túl sokáig vártam-e rá, de végül megnyugtattam, hogy nem történt semmi, csupán én érkeztem ide korábban. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy foglalkoztatta a dolog, ez azt jelentette, hogy volt felelősségtudata és odafigyelt másokra, legalábbis az én szótáramban.
- Ó, szuper, akkor ezek szerint te is megúsztad a bünti-áradatot - válaszoltam neki rögvest. Nekem is szerencsém volt, hogy mostanság nem kaptak el, pedig lett volna rá alkalmuk, de idáig megúsztam.
- Ezt örömmel hallom. Én is imádok úszni - néztem rá mosolyogva, egy újabb közös vonást felfedezve bennünk. Ezek szerint lehet, hogy vevő lenne egy éjszakai úszkálásra a medencében? Végül is benne van mindenféle kihágásos dologban, miért is ne kérdezhetném meg tőle, hogy társulna-e egy esti fürdőzéshez?
- Esténként a legjobb... - néztem rá sejtelmesen, majd folytattam:
- A víz tiszta, senkivel sem kell osztozkodni a medencén, csend van és nyugalom.
Egyszerűen felvázoltam neki a helyzetet, mondhatni, lényegre törően, remélhetőleg kapni fog az alkalmon, hogy ezt ki is használja.
- Mondd csak, van kedved velem tartani az egyik alkalommal? Tök jó buli - érdeklődtem meg tőle boci szemeket rámeresztve, bár volt egy olyan belső megérzésem, hogy nem nagyon kell őt győzködni.
- Képzeld, a jóslástan nekem is simán ment. Pedig nem is készültem rá. Összevissza beszéltem mindenféle zöldségeket a tanárnak, és átengedett! Sose gondoltam volna, hogy sikerül, ráadásul K-t kaptam! - lelkendeztem a srácnak, bár ahogy hallottam, ő is megkapta a kiváló érdemjegyet, viszont amennyire idáig ismertem, ő tett is érte.
- Ó, szuper! Az ígéret  szép szó, ha betartják úgy jó - mosolyogtam rá. Tetszett, hogy Márk betartotta az ígéretét, de reméltem, hogy nem csak a versek miatt találkozott velem, ugyanis jobban meg szerettem volna ismerni. Úgy tűnt, hogy ő is szeret tilosban járni meg sok közös volt bennünk, kár lett volna, ha nem találkoztunk volna többet. Ismertem már pár emberkét a kastélyban, akik közel álltak hozzám, de mindig is szívesen tettem szert új kapcsolatokra, persze csak olyanokkal, akikkel közös hullámhosszon voltam. Egyébként pedig nagyon kíváncsi voltam a fiú verseire.
- Szuper, én is elég sikeresen túlvagyok már a vizsgáimon - mondtam neki, bár a sikertelen Gemmonológiát nem hoztam szóba, talán, mert szégyelltem egy részről, más részről pedig így is évfolyamot tudtam lépni, mert a többi a vártnál is jobban sikerült.
- Ebben tökéletesen igazad van - állapítottam meg nagy mosollyal az arcomon, miután Márkra emeltem a tekintetemet, bizony, még jobban állt neki az eredeti állapota, mint az a furi sárga szín.
- Nos, elhoztam az én béna verseimet. Ha már színt vallasz, csináljuk együtt. Említettem neked, hogy én is szoktam írni, több-kevesebb sikerrel, hát most megmutatom mikkel próbálkozom érvényesülni. De előtt lássuk a tiéd! - vettem magam elé a verses kötetemet, majd kíváncsian a fiúra néztem. Már alig vártam, hogy megismerhessem a verseit, bár az enyémeknél tutira nem lehetettek gyengébb minőségűek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 16. 22:12
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 21. 22:06 Ugrás a poszthoz

Bence

Banyarablás


Megjelenés



- Még lehetsz! - kacsintottam rá nevetve. Végül is csak rajta múlt a dolog!
- Bizony ám! De jó neki, úgy megtanulnék íjászkodni! - mondtam neki álmodozó hangnemben. Bizony nem lenne rossz célba lövőst játszani, talán majd egyszer kipróbálom, aztán majd kiderül, mennyire vagyok jó benne.
- Jaj, ne is légy az! Tudod, hogy csakis saját magadért szeretlek! Nem szeretném, hogy megváltozz bárkiért vagy bármiért is! - mondtam neki csilingelő hangon, jó hangosan, hogy a szunyálást tettető banya is hallja minden szavamat. Minél hitelesebbek vagyunk, annál jobb. Bence meg egyébként is benne volt a dologban, hiszen megvitattuk, hogy hogyan kellene lépre csalni a galád festményt. Egy szavam sem lehetett, ő volt a tökéletes bűntárs és remekül játszotta a szerepét.
- Az lehet, hogy nem ereszkedik le, de azért ha tetszik neki Emily, lehet, hogy kivételt tesz. Végül is, ki tudja? Nem tudhatjuk, mi zajlik a háttérben valójában - közöltem vele sejtelmesen, mintha egy igazi pletykáról lenne szó. Közben egyre közelebb lépdeltünk a portré irányába, majd egy kis idő után már oda is értünk, épp elé. Miután feltettem neki a "nagy kérdést", meglepődve vettem észre, hogy hebegett-habogott eleinte. Te jó ég, Bence! Most légy erős! Le ne buktass minket, kérlek! Majd szerencsénkre rögtön kapcsolt és válaszolt is, aminek hatására teljesen megkönnyebbültem.
- Helyes. Végre véget ér ez a kettős játék - szegeztem rá komoly pillantással a tekintetem. Nem hiába jártam színjátszós csoportba, remekül ment a színészkedés. Amúgy is gyakorolni akartam az ott elsajátítottakat, hát most volt rá módom bőven. Hirtelen megfagyott a vér az ereimben, mikor közelebb húzott magához, mintha meg akarna csókolni, pár másodpercig nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán sikeresen kapcsoltam, hogy ez is az ördögi tervünk része, majd miután elsuttogta, hogy mi a további teendő, a tettek mezejére léptem. A fiú kimondta a Prohibere varázslatot, mire a banya egyenesen ráragadt a vásznon található talajra. Én sem tétlenkedtem, tudtam, hogy rögtön cselekednem kell, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen ez az akció. Elővettem a pálcámat, aztán határozott mozdulattal a portréra szegezve jól érthetően kimondtam a varázsszót:
- Pofix!
A varázslat hatására a nyanya egyenesen megkukult, egy árva szó sem jött ki a száján, pedig láttam rajta, hogy igyekezett kimutatni az őt ért sérelmet.
- Adj egy pacsit! Nagyok vagyunk! Sikerült! - lelkendeztem boldogan, hiszen a nehezén már túl voltunk.
- Most már csak a zsugorító bűbáj van hátra, aztán már küldhetjük is egy bagollyal Las Vegas-ba - közöltem Bencével boldogan. Remekül alakult idáig minden, ez egy tökéletes csapatmunka volt!
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 22. 21:55 Ugrás a poszthoz




Klassz volt, hogy Márkban és bennem ennyi közös vonás volt, örültem, hogy megismerkedtünk, hiszen kevés olyan ember volt, akivel egy hullámhosszon voltam. Sőt, mondhatni egy-kettő, de ennyire velük sem... uh, miken nem agyalok?
Rögtön felkaptam a fejem, mikor a srác közölte, hogy bizony benne lenne egy kis éjszakai fürdőzésben, erre a reakcióra széles mosoly ült ki az arcomon.
- Komolyan? Tök jó! Akkor küldök majd egy baglyot, hogy mikor és hol tali, aztán ne felejtsd el a fürdőnacit! - közöltem vele mókásan. Bizony, az úszáshoz elengedhetetlen a fürdő-felszerelés, mondjuk legutóbb váratlanul ért a dolog, de azt is remekül megoldottam. Imádtam az esti úszkálást, olyankor senki sem zavart meg, nem volt tömegnyomor a medencében és valahogy megvolt a maga sajátos hangulata az egésznek.
- Ó, szupi! Egy jós veszett el benned ezek szerint! - mosolyogtam rá. Jó fej volt nagyon és még humorérzékkel is megáldotta a sors. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem mondtam meg neki a rossz jegyemet, bár nem hittem, hogy nagy jelentősége lett volna, de igazából sose tudtam elsajátítani azokat a tárgyakat, amelyek kevésbé érdekeltek. Azokban semmi kihívást nem láttam és egyébként sem voltam az a magolós típus. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot...
- Haha, igen, hát lelkiismeret furdalásom emiatt tuti nem lesz! - nevettem el magam, mikor meghallottam az elváltoztatott hangját, annyira mókás volt. Mindig is kedveltem azokat, akik nem vették túl komolyan a dolgokat. Ez azt jelentette nálam, hogy volt felelősségérzetük, de azért el tudták magukat engedni és nem stresszelték magukat túl.
- Igenis, tanár úr - válaszoltam neki mosolyogva, boci szemekkel. Tök jól elhülyültünk. Tudtam, hogy igaza van, hiszen hajlamos voltam időnként alulértékelni magam, de valóban úgy gondoltam, hogy nem voltak túl jók a verseim.
- Nos, nézzük csak azt a verset! - köszörültem meg a hangom, komolyra vettem a formát, majd megigazítottam az arcomon a képzeletbeli szemüvegemet. Csak, hogy kellőképp komor legyen a benyomás, amely persze nem volt az...
- Wow, hát ez irtó jó! Nagyon aranyos, szerintem legalábbis... szerintem első próbálkozásra remek, kellően szellemes és a házak leírása is tetszik! - néztem rá mosolyogva csillogó szemekkel. Tényleg szupernek tartottam, az már rajta múlott, hogy hisz-e nekem vagy sem.
- Akkor most én jövök... de ne nevess ki, ez a versem az első időszakokból van, mikor elkezdtem az írást - közöltem vele pironkodva, nem is mertem ránézni, úgy csúsztattam eléje az említett művet.
- Ezt a verset a nővéremnek írtam, mikor lelépett tőlünk. Vele volt a legjobb a kapcsolatom, mindig mindent megbeszéltünk, szoros volt a kapocs közöttünk, de egy nap megváltozott minden, aztán lelépett. Azóta már rendeződött a dolog, ide járt suliba, én is ide jöttem, ráadásul egy házba kerültünk, igaz mostanság kevesebbet találkozunk, mivel már végzett, de legalább helyrejöttek a dolgok - meséltem neki komoly arccal újra a szemébe nézve, és ezúttal valóban igazán mély érzelmeket tükrözött a tekintetem. Annak idején nagyon megviselt a nővérem hiánya, az, hogy nem volt kivel megosztanom a bánatomat, örömömet, gyötört az az érzés, hogy talán végképp elveszítettem őt. Kevés ember tudta ezt, neki is elmondtam végül, mert valamilyen fura módon megbíztam benne, másrészt pedig úgy éreztem helyesnek, ha adok egy konkrét magyarázatot a vershez.


versek
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 22. 22:24
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 25. 21:03 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés




Nem sok dolgom volt így, hogy végeztem a vizsgákkal, ráadásul kezdetét vette a szünet is. Úgy volt, hogy nem fogok hazautazni, de aztán anyáék üzentek, hogy mégis szívesen vennék a látogatásom, de volt még rá pár napom, hogy bepakoljak a bőröndömbe. Ezt mindig is az utolsó pillanatra hagytam, utáltam pakolászni, de ez is a kötelező mutatványok része volt... egyelőre élveztem, hogy nincs semmi tennivalóm, ráadásul évfolyamot is léptem, így senki sem fog csesztetni azért, mert nem tanultam eleget. Pedig amúgy igazuk lenne, mert valóban nem készültem lázasan a vizsgákra, úgy voltam vele, hogy majd alakul a dolog, aztán szerencsémre sikerült átevickélnem magam a következő évfolyamra. Emellett egy új dolog is történt velem, amire életemben nem számítottam volna, ugyanis prefektus lettem. Elég ironikus dolog volt ez, hiszen számos kihágásom volt, de az volt a szerencsém, hogy kevésszer kaptak rajta, így nem tudták, kivel is van dolguk valójában. Először hezitáltam, hogy elfogadjam-e a posztot, majd belegondolva jövedelmező volt számomra, hiszen már nem kellett többé tilosban járnom, nyugodtan csatangolhattam a jelvényemmel bármerre az esték folyamán. Ennek fényében boldogan igent mondtam a posztra. Nos, mint említettem a mai napon semmi dolgom sem volt, ezért úgy döntöttem, hogy elindulok sétálgatni. Utam egy idő után a Vigadófreskó folyosójára vitt, ahol hirtelen megcsapott a borszag... úúú, ezek már napközben piálnak, na szépen vagyunk! Néztem rájuk, és szó szerint élvezték az életet, az egyik portrén épp pompás lakomát csaptak, a másikon iszogattak, a harmadikon buliztak és így tovább. Hát ezek aztán tudnak élni, kicsit túlzásba is vitték a mulatozást... Muszáj volt útközben kitárnom pár ablakot, hogy kicsit tisztuljon a levegő, ugyanis eléggé rosszul voltam a tömény piaszagtól. Kis idő után végre kezdett kiszellőzni a terem, jómagam pedig az egyik ablakból nézelődtem kifelé, hogy friss levegőt szívhassak és nézhessem közben a tájat.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 26. 19:27 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



El nem tudtam képzelni, hogy a festmények ennyire immunisak legyenek a piaszagra. Ha rajtuk múlott volna, szerintem sose lett volna itt szellőztetés, fontosabb volt számukra, hogy mindig tele legyen a poharuk. Most különösképp aktívak voltak, szinte be nem állt a szájuk, röhögcséltek, ettek-ittak, mulatoztak. Egyikük még egy nótára is ráhúzott, valamiféle mulatós dal lehetett, ez pedig egyenesen sértette a fülemet.
- Hé, Lagzi Lajcsi, vedd lejjebb a hangerőt, különben hamarosan véget ér a buli! - léptem közelebb az egyik festményhez, ahonnan az őrült zenebona származott, majd fenyegetően meglóbáltam előtte a pálcám, hogy vegye csak komolyan, amit mondok. A férfi a festményből sértődötten rám nézett, majd újra nekikezdett hegedülni és énekelni, bár immár végre moderáltabban nyomatta. Eszem, faszom megáll... komolyan. Micsoda banda... Miután bájosan rendre utasítottam őket, visszatértem levegőzni az egyik kinyitott ablakhoz. Nem volt sok kedvem itt lenni, de ahhoz se volt, hogy összetalálkozzam olyanokkal, akik elvárnák a bájolgást, márpedig engem nem olyan fából faragtak. Ide ritkán jött ismerős arc, mert mindenki rühellte a portrékat, amit nem is csodáltam, mert sokszor nem bírták megfékezni magukat, már ami a mulatozást illette. Nagyon élveztem, hogy végre friss levegőt szívhatok be a tüdőmbe, nem pedig a Koccintós bor gusztustalan szagát. Pár percig bámultam kifelé az ablakon, majd hirtelen közelgő léptek zaja ütötte meg a fülem. A zaj irányába fordultam, de nem láttam senkit, nem is értettem, hogy mi a stájsz, ezek szerint már táncolnak a portrék szereplői? Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot, majd megint kifelé kezdtem el bambulni, mikor váratlanul valaki megkocogtatta a vállamat.
- Mi a...? - fordultam meg sebesen, majd egy ismeretlen emberkével találtam magam szemben, akit még sosem láttam a kastélyban, ráadásul volt valami megmagyarázhatatlan vonzereje is, amelyet nem tudtam hova tenni. Igaz attól még járhatott ide, hogy nem találkoztunk össze, hiszen a kastély nagy volt és sok-sok diák járt ide.
- Helló! - köszöntem vissza neki, még mosolyra is húzódott az arcom, pedig valóban nem voltam bájolgós kedvemben. Mikor megszólalt, tudatosult bennem, hogy magázódott, jaj, remélem, hogy nem nézett néninek! Pedig mindenki azt mondta, hogy fiatalabbnak tűnök a koromnál... ne parázz, Dana, lehet, hogy csak egyszerűen jól nevelt, nem úgy, mint te. Pedig anyáék annyira igyekeztek...
- Dana vagyok, ha gondolja tegeződhetünk - nyújtottam feléje jól nevelten a kezem, ezt legalább megtanultam, hogy bemutatkozáskor így illik.
- Új még itt? Úgy tudom, hogy a Rellon vezetője az ideje nagy részét az alagsori irodájában tölti. Személy szerint most nem találkoztam vele, de általában ott szokott lenni. Feltételezem, hogy a Rellon házba osztották be - mondtam neki magázódva, amíg bele nem egyezik a tegeződésbe, ha belemegy. Az utolsó megállapításom elég bénára sikerült, hát persze, hogy oda osztották be, netán vak lennék meg miért is keresné a Rellonosok fejesét? Bár ki tudja, mostanság elég sok meglepetésben volt részem, lehet, hogy a feltételezésem alaptalan. Mindenesetre sajnálatos módon tutira nem a Naviba osztották be...
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 27. 19:57 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Elcsodálkoztam, mikor a fiú hátralépett bemutatkozásnál, még hezitált is, hirtelen azt hittem, hogy nem szeretné viszonozni a kézfogást, de kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem ismeri ezt a formaiságot. Mikor ő is kinyújtotta a jobb kezét, óvatosan közelebb léptem hozzá, majd jobbommal megfogtam, aztán kezet ráztam vele.
- Nos, így szoktuk üdvözölni egymást, ha még nem találkoztunk. Ha valakivel többször találkozol, aztán a barátod lesz, akkor üdvözölheted pacsival is, olyankor felemelitek az egyik kezeitek és belecsaptok egymáséba. Vagy akkor puszit adtok egymásnak arcra, változó... a férfiak inkább pacsit szoktak adni, fiú és lány meg akár pacsit és puszit is adhat egymásnak, lány és lány felállásban meg főként a puszi játszik - magyaráztam neki nagy bőszen. Nem tudom, mennyit értett meg belőle, mert elég sok információt zúdítottam rá, azért még egy bátorító mosolyt küldtem felé, hogy rendben van, ha sok neki ez így, majd kialakul. Azzal már nem akartam szegényt traktálni, hogy ott a testbeszéd is, nem mindegy, hogy gyengén, markánsan vagy túl erősen szorítja meg valaki a másik kezét, mert arról is sok mindent le lehet olvasni jellemileg. Feltűnően puha volt a keze, lehet aranyvérű családból való és házimanókat tartanak? Nem akartam abba se belemenni, hogy aki sokat dolgozott, annak érdesebb volt, hiszen egyáltalán nem ismertem a kilétét, egyrészt ez az ő dolga volt, másrészt nem szerettem ítélkezni. Azt így kinézetre rögtön megállapítottam magamban viszont, hogy nem csupán jó kiállású, hanem nagyon ápolt volt, ez pedig egy külön plusz pont volt részemről számára.
- Nos, a tegeződni azt jelenti, hogy nem magázod a másikat. Magázódva szólítottál meg, de ha tegeződünk más lesz a nyelvezet, meg akkor közvetlenebbnek érzi magát az ember a másikkal. Személtetem, például magázva úgy kérdezed a másiktól: Tudja, merre találom a Rellon házvezetőt? Tegeződve pedig így mondod: Tudod, hol találom a Rellon házvezetőt? Magázódva: Maga nagyon kedves. Tegeződve: Nagyon kedves vagy. Érzed a különbséget? - csacsogtam neki, bár szerintem vágta már, hogy miről is van szó. A magyar nyelv valóban nem volt könnyű, rengeteget szenvedtem vele, mire használható tudást szereztem vele kapcsolatban. Anyámék mindig is figyeltek a taníttatásomra, és mivel magyar nyelvű iskolába írattak be, így különórákra jártam magyarból. Persze tudtuk, hogy él a fordítás lehetőség is, de azért az alapokkal nem ártott tisztában lenni, úgy volt vele a család, és milyen igazuk volt...
- Mondd csak, honnan jöttél? Én Izlandról származom - érdeklődtem tőle, mert ő is elég északinak nézett ki a megjelenése alapján.
- Örvendek, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij. Elég hosszú neved van, hogy hívhatlak? Mihail? - kérdeztem tőle széles mosollyal, majd folytattam:
- A teljes nevem Dana Straw Berry, de általában Dana-nak vagy Eperkének hívnak.
Beigazolódott a sejtésem, hogy srác még új itt, ráadásul megtudtam, hogy a szoba, ahova beosztották rém büdös.
- Az nem jó, utálom a büdös szagot. Szerintem, ha jelzed a házvezetődnek, biztosan fog találni valami megoldást erre. Vagy rászól a többiekre, hogy takarítsanak rendesen vagy tisztálkodjanak - gondolkodtam hangosan, hiszen nem tudhattam, mi volt a bűz forrása -, vagy ha szerencséd van, beoszt egy másik szobába - folytattam elgondolkodva. Szerencsére nálunk nem volt ilyen gond, mindannyian szerettük a tisztaságot a szobánkban és mindannyiunk adott a higiéniára, el sem tudtam volna képzelni, hogy egy büdi helyiségben éljek.
- Köszönöm - feleltem neki pironkodva, ez milyen cuki megjegyzés volt részéről. Parfümöt nem igazán használtam, tusfürdőkből pedig megválogattam, hogy mit használok. Azokat szerettem, amelyek nem volt émelyítőek, hanem kellemes volt az illatuk, plusz még lehetett érezni kicsit őket fürdés után is. Beszélgetés közben örömmel tapasztaltam, hogy kezdett végre elpárologni a levegőből a festményekből áradó piaszag, ráadásul Lagzi Lajcsi a fenyetésem óta halkabbra fogta a mulatozást.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 312
Összes hsz: 612
Írta: 2019. szeptember 28. 19:58 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Úgy tűnt, hogy a fiú nagyon koncentrált arra, amit mondok neki. Reméltem, hogy nem zavartam össze a sok-sok információval. Épp előtte álltam, mikor hirtelen megindult felém, majd az arcomra simítva a kezét, arcon csókolt. Hú, te jó ég! Totál beleborzongtam az egészbe, annyira megérintett, valahogy mélyebb volt az egész egy egyszerű arcpuszinál, de hogy miért, azt én se tudtam megmagyarázni. Talán azért, mert nagyon vonzó volt a másik, talán a pillanat heve miatt... jó kérdés. Miközben még az előbb megtörtént dolog hatása alatt álltam, a srác közölte, hogy mindezt azért tette, mert hogy én lány vagyok, majd visszalépett az eredeti helyére. Válaszul széles mosolyra húztam a számat, legbelül kicsit sajnáltam, hogy véget ért az egész. Kicsit kidugtam a fejem az ablakon, hogy friss levegőhöz jussak, és leplezzem az arcpírt, amely megjelent rajtam. Kicsit kitisztult a fejem a légmozgás hatására, majd felfogtam, hogy mit is mondott a fiú. Te jó ég! Most azt hiszi, hogy üdvözlésképp meg kell puszilnia a lányokat! Ajajjj, ez akár még rosszul is elsülhet!
- Figyelj csak, hú, hát ez remek bemutató volt, de nem puszilhatsz meg minden lányt, akivel szóba elegyedsz és üdvözölni akarod. Szóval a puszi azokra vonatkozik, akiket már jól ismersz, akikkel többször találkoztál már, és valamiféle erősebb kötődés alakul ki köztetek. Akiket nem ismersz még, maradj meg a kézfogásnál - magyaráztam neki, nehogy később bajba kerüljön. Nem egy olyan lányt ismertem, akinek féltékeny volt a fiúja. Mondjuk én olyannal sose kezdtem volna, aki az egészséges határokon kívül mozog, például, ha alaptalanul is gyanúsítgatja a másikat.
- Persze én már kivételt képzek, mert megpusziltál, szóval mindig így fogjuk üdvözölni egymást ezentúl, ha találkozunk - fordítottam előnyömre a helyzetet egy huncut mosollyal az arcomon. Közben közelebb léptem hozzá, majd lábujjhegyre emelkedve én is adtam egy puszit az orcájára, ha már tartottam magam a szabályokhoz. Mégpedig azt mondtam, hogy fiú és lány puszit is adhat egymásnak, szóval kölcsönkenyér visszajár. Hát nem mondom, hogy nem élveztem a helyzetet.
- Igen-igen, nyugodtan tegeződhetünk - helyeseltem neki nagyokat bólogatva, hogy hangsúlyozzam a helyeslésemet.
- Wow, az klassz! Akkor feltételezem tudsz oroszul, meg finnül is. Én olaszul tanulok épp. Az annyira tetszik, mert dallamos nyelv - mondtam neki mosolyogva, majd én is kikönyököltem az ablakon friss levegőt szívva magamba.
- Örülök, hogy tetszik Izland, én is imádom. Na, és mikor költöztetek Finnországba, hány éves voltál? És miért? - érdeklődtem meg tőle. Akiket ismertem és költözködtek, azok főként azért tették ezt, mert a szüleik jobb állást kaptak egy másik helyen, de voltak kivételek is, melyek mint jól tudjuk, csak erősítették a szabályt.
- Mit szoktál csinálni szabadidődben? - tettem fel neki egy újabb kérdést, az egyik hajtincsemmel játszva. Nagyon megnőtt már a hajam, ideje volt kicsit vágatni a végéből, hogy ne töredezzen.
- Rendben, akkor Mihail-nak foglak hívni. Engem hívhatsz Dana-nak vagy Eperkének, amelyik jobban tetszik - közöltem vele vidáman.
- Bizony, finom ám az eper. Imádom én is! A tesómat meg áfonyának hívják - mondtam neki nevetve. Bizony, mi már csak ilyen gyümölcsös család voltunk. Azt még meg sem említettem neki, hogy rajtunk kívül még 4 fiútestvérünk is volt.
- Igen, egy saját szoba lenne a legjobb! Az maga az álom. De itt szerintem nem jár senkinek sem külön lakosztály, de azért egy próbát megér! - feleltem neki a szemébe nézve, reméltem, hogy meg fogja találni itt a számításait.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (156 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel