Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen csak leadtam a papírjaimat és már sprinteltem is ki az irodából. Köszönöm, nekem egy perccel sincs kedvem tovább időzni abban a barlangban, mint azt muszáj lenne, inkább szedtem is a sátorfámat - jelen helyzetben egy válltáskát -, és elindultam a kis dolgomra. Ami jelen pillanatban nem volt semmi, majd délután napközizek az ovisokkal, de az még bőven odébb volt, így kis tanácstalansággal sétáltam vagy húsz percet a kastélyban, aztán valahogy a nagyteremben kötöttem ki. Olyan ebédidő körül volt, de olyan holtidő, aki nagyon éhes volt, már bekajált, aki meg halasztgatta, még nem ért ide, így mikor besandítottam, nem volt nehéz kiszúrni Stellát.
Igazából innentől el is dőlt, be is sétáltam, majd nem sokkal később ledobtam magam mellé, odébb tolva valami bájolgó pávagyereket, hogy "figyelj fiam, nem a te súlycsoportod, húzz innen".
- Helló csillagvirág - karoltam át a vállát egy pillanatra vigyorogva, aztán csak megingattam a fejemet és becsórtam az asztal közepéről egy adagot a vaníliasodós túrógombócból. - Hogy megy a suli? Minden rendben? Ölelés, valami? Vagy már túl nagy vagy hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már ezer éve nem láttam a bátyám gyerekeit, legalábbis, azóta biztos nem, hogy úgy döntöttem, kell nekem egy kis nyaralás, messze úgy... mindenkitől, akit ismerek. Szóval mikor megláttam Stellát, úgy döntöttem, egy kis kitérő igenis belefér a nagyterem irányába, még ha nem is biztos, hogy annyira el lesz ragadtatva. Így odébb toltam a furcsi pávagyereket, csinálva magamnak helyet és leültem a leányzó mellé. Határozottan királyul nézett ki a kaja, szóval kicsit el is terelődött a figyelmem, shame on me. Fel is nevettem, mikor sipítva a nyakamba ugrott és kicsit felé biccentettem a fejemet, hogy aztán visszaüljek rendesen mellé, letéve az amúgy elég rendesen megpakolt tányérat. Valami családi dolog lehet ez a sokatevés-mizéria.
- Helyes, már éppen kezdtem volna aggódni! De ezek szerint felesleges és ez egy nagyon jó hír - bólintottam elégedetten, majd az ajkamba haraptam egy kicsit, ránézve. - Hé, ez már mind nagyon király, ügyes vagy, büszke vagyok rád.
Én is a srác után néztem, asszem, sikerült megölnöm a maradék önbecsülését is, de ameddig az én Stellámra akar rámozdulni, azt hiszem, hogy ez a legkevésbé sem fog érdekelni. Sajnálatos.
- Hát, pár nappal ezelőtt, de csak ma jöttem fel ide - vontam meg a vállamat lazán, miközben szétnyomtam a villával a túrógombócot. - Hát, az Előkészítőben fogok dolgozni. Oahun voltam. Hoztam is neked valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem gyújtottad fel a tornyot, kerülnek a barmok és meg sem buktál, ez nagyon szép teljesítmény. Mikor én ide jártam... nem fontos - zártam is le elég hamar a dolgot, megköszörülve a torkomat, majd betoltam egy hatalmas villányit a túrógombócból. Elég sok dolgot tudtam volna mesélni és egyik sem éppen a mintapedagógus ismérve. - Engem ilyenekkel nem ijesztesz meg, van hawaii-mintás ingem, az ízléstelenség maga tudok lenni.
De azért vigyorogtam egy sort, mert hát, nem mindig öltöztem úgy, ahogy, tudtam stílusos is lenni, nagyon is, tanár vagyok az isten szerelmére!
- Papírokat írtam alá - jegyeztem meg, egy nagy adag sodóba hömpölygetve a labdacsot a tányéron, majd eltüntettem egy újabb villányit, mert ameddig ettem sem korgott a gyomrom, vagy kellett hülyeségekről beszélnem, mint az iskola. - Elvesztettem egy fogadást. Sex-edet fogok tartani a következő tanévtől.
Legszívesebben az arcom tépném le az esetek nagy többségében, de nem teszem, mert valakinek ezt is kell és általában jól kijövök a fiatalabb korosztállyal is. Ha Eriknek kéne tartani, szerintem gondban lennénk.
- El akarsz nekem mondani valamit? - álltam meg az evésben, vissza is téve az aktuális villányi kaját a tányérra, miközben a karkötőire meredtem, amit ott piszkálgatott. Én meg ugye nem vagyok sem vak, sem hülye, valami volt, amit nem akart elmondani, ez pedig... nem mindig jó jel.
- Mindent megnéztem, amit érdemes volt. Akadt, egy-kettő, igen, de nem igazán ezért... mentem oda, te is tudod jól. Edd meg az ebéded, utána odaadom - pillantottam a tányérjára, majd rá, mert biztos, hogy egy pillanattal sem korábban kapja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bem lehet, éffen efem - közöltem nemes egyszerűséggel és teli szájjal, mert hát, így jó lesz ez, jobb, ameddig nem kezdek el az iskolás éveimről mesélgetni. Hosszú és nem is igazán gyerekbarát tartalom, arról nem is beszélve, hogy beszélgetni jöttem, nem történelmet tanítani. Szent ég. - Mi az, hogy tud-e valamit kezdeni itt magával? Most kerítőnő leszel? Ugye tudod, hogy abból nem mindig sül ki valami jó?
Persze, én nem osztom az észt, csak van egy testvérem nekem is és a szervezett randik nem mindig sülnek el jól. Lehet, hogy a nő majd utál és megpróbálja leátkozni a hajadat. Sikertelenül, mert a hajad azóta is csodálatos. De az az ijedtség!
- Mondom. Ne visíts, nem kell ezt bereklámozni olyan nagyon! - horkantam fel, a kezem majdnem a szája elé is kapva, de akkor nem tud enni, az meg más kérdés, az fontos, mert a hideg sodó nem olyan finom, mint mikor meleg. Ezt nekem senki nem magyarázza meg. - Hát, egy próbát megér. Ha többet nem is.
Nekem már a tudat is elég lenne, hogy én megpróbáltam. Akkor is, ha a vége csak egy fecsegős óra, ahol senki nem figyel rám, majd vizilufinak használják a kotont. Csak a tudat legyen meg, hogy én próbálkoztam ezen változtatni!
- Ja, hogy ott dolgozol? Tudom, láttalak. Ki elől titkolod? Erik? - kérdeztem felvont szemöldökkel, a kékjeim rászegezve pár pillanatig, de aztán csak bepásztáztam az asztalt, akad-e még itt olyan, amit én szívesen megkóstolnék, ha már egyszer a gombóc ilyen finom volt. Azt hiszem, kicsit kevesebbet kéne ennem, de kit érdekel? Boldog vagyok így.
- Ha nem kell, nekem adhatod, én még éhes vagyok - közöltem rezzenéstelen pillantást szegezve a tányérján árválkodó gombócra. Más kérdés, hogy ez az a kaja, amivel szerintem nem is lehet jóllakni. Tök gáz. Szóval előrehajolva kimertem kettő profiterolt is a tányérba, ugyanebbe, mert mégis mi baja lenne egy kis extra sodótól? Ugyan már. - Bütykölsz még az ékszerekkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy felkelek és nem akarok felkelni. Jó, de nem ez volt a lényege, vannak olyan reggelek, mikor kimászok az ágyból és az van bennem, hogy ma öltöny nap van, ezen pedig semmi nem változtat. Főleg akkor, ha az egyetemen is órát tartok, ott a fő, hogy megtartsam a kevés tekintélyem, különben katalógust kell íratnom, az pedig iszonyúan szánalmas. De ez a mai nap nem ilyen, ma kakaót ittam kávé helyett, a bőrcipőt odébb tolva vettem fel a Conversem - rémes cipők, hosszú idő felvenni őket -, és a zakót is bőrkabátra cseréltem.
Az órámon is inkább csak mesét olvastunk, ahelyett, hogy rendesen órát tartottam volna, aztán a napközit úgy döntöttem, kiviszem, ha már egyszer nem szakad az eső. Jó, nincs verőfényes napsütés és más már nem is vinné ki a gyerekeit, de kit érdekel? Nem lehet őket dobozba rakni.
Azt viszont előre közöltem, hogy a hinta az enyém és mégsem hitték el... nagy volt a megdöbbenés, mikor tényleg ledobtam magamat a láncos ülőalkalmatosságra és elkezdtem ingázni előre-hátra  kicsit, rezzenéstelen arccal nézve le az előttem ácsorgó törpére.
- Mondtam, hogy az enyém.
Valamikor itt hangzott el a nevem, én pedig felkaptam a fejemet, miközben a gyerek elkullogott másfelé, azt hiszem, hogy a csúszdára. Nem viselte meg különösebben, mert egy perccel később már lelkesen próbálta megtanítani a csokoládét Peggynek.
- Én? - húztam ki magamat egy kicsit jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Talán tényleg egy kicsit szemét volt tőlem, hogy a gyerekek elől elfoglaltam a hintát, de szükségem volt most lélekben erre az élményre, így szemrebbenés nélkül maradtam ülve, azután is, hogy a kissrác elkezdett nekem nyökörögni, miért nem adom át neki a helyet.
Hallottam a lépéseket, de nem fordultam meg, az esetek nagy többségében csak a lengyel lány surran kifelé, hogy megejtsen egy gyors találkát a Navinés házvezetővel, vagy aki már végzett a napi melóval, megy és lekoccol. De kivételesen egyik sem, nem sokkal később jött is a komment, mire a fejemet a láncnak billentve nevettem fel egy kicsit.
- Talán inkább most, de igazából tégy ahogy jól esik - szegeztem a pillantásomat a szőke nőre, kis mosollyal az ajkaim szélén. A gyerekek jól elvoltak, nem kellett senkit sem a karjánál fogva odébb vonszolni a többiektől, hogy márpedig most viselkedni fogsz. Szerintem király vagyok.
- Nem akarok túllengeni, ki tudja, mikor fut be elém valaki - ráztam meg a fejemet kissé tiltakozóan, aztán szélesen rávigyorogtam. - És veled mi újság, Emmácska? Hosszú nap, vagy már végeztél?
Nem rég óta volt itt ő sem, de én elég könnyen barátkozós alkat voltam, így nem aggódtam azon, hogy esetleg majd valakivel szarul jövünk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Valahogy úgy, szerintem tudod, hogy nem vagyok túl szófogadó. - Én sem. Nem mintha a csoportom nagy része az lenne, talán éppen ezért is hallgatnak rám. Mert tudják, hogy ismerem a módszereiket és ha lecsúszok a szintjükre, akkor legyőzöm őket a rutinommal. Így inkább nem kötözködnek, csak úgy tesznek, ahogy mondom.
A hinta kérdésében nem voltam hajlandó kompromisszumra jutni, ma én voltam a soros és így is kellett maradjon ez. Az én hintám, mindegy, hogy ki és mire akar rávenni.
- Nagyon rendesek ezek a gyerekek, még forradalmat sem robbantottak ki - gondolkoztam el pár pillanatra, majd rántottam egyet a vállamon. Végül is, ők még csak gyerekek, lehetséges, hogy ez így normális, ők nem piszkálódnak és cserébe én sem. Pedig tudnék, ha akarnék! - Az már nem vészes, ott csak a figyelmet nehéz magadon tartani. De megvannak a módszereim.
Mert nem diszkrimináció, ha csak azoknak adok minicukit az óra végén, akik figyeltek rám közben. Jutalmazási rendszernek nevezném inkább. Láttam, ahogy integetnek egymásnak a kislánnyal, kicsit el is mosolyodtam rajta.
Aztán figyeltem, ahogy Emma leült és majdnem közöltem, hogy ne szarakodjon már, senki nem fogja a fenekét bámulni, de úgy döntöttem, jobb, ha inkább csendben maradok és nem mondok semmit. Hadd szórakozzon, ha annyira akar.
- Most azt próbálod kipuhatolni tőlem, van-e bármi zűr Liával? Csak mert, ha igen, akkor a válaszom az, hogy nincs. Köszöni kérdésedet, nagyon jól elvan a csoportban, csak néha rájön, hogy túl sok az újdonság, olyankor le szokott ülni mellém, én meg nem piszkálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sokat szoktam lelépni otthonról, ha nem vesszük ezt az egész Hawaii dolgot. Próbáltam itt lenni a családomnak és azt úgy elég nehéz, ha a világ másik felén tartózkodsz. Nem?
De ma volt bébiszitterünk - Mármint komolyan, Emma nagyon fura, nem tudom milyen rokona megjelent és??  Most vele van Lia? Nem is teljesen értem -, szóval ki lehetett mozdulni, mert Dávid Bognával volt Pesten, Stella pedig Gabe-el ment el valami disneys cuccra. Szóval bűntudat nélkül ültem a taxiban.
- Máris? Azt hittem, sokkal messzebb van - hajoltam kicsit felé, hogy jobban kilássak, mielőtt még kicsit elvigyorodtam volna, a karom átdobva a vállán.
Tetszett, hogy Emma valamivel kapcsolatban ennyire lelkes és tényleg nincs min aggódni, elég ritkán volt ilyesmire alkalom. Ha láttam volna sárkányt közeről is hazudtam volna.
- Nem, tudod, csak t-rexszekkel találkoztam, de abból is leginkább eggyel - nevettem fel, megvonva a vállam. - Nem, nekem tetszik, hogy ennyire lelkes vagy. Szóval itt pontosan milyen fajta sárkányok is vannak? Telivérek, ugye?
Nem vallanám magam egy sárkány szakértőnek, de szépek voltak és valamennyit mindenki tanul róluk, mert az általános műveltség részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zavart volna, ha messzebb van a hivatal? Gondolom nem, elég jól elboldogultam magammal az utazásokkor, szerettem nézegetni, meg minden, pláne úgy, hogy nem voltam egyedül. Szerettem Hawaiit, jót tett a kimozdulás, afféle lezárása volt az életem egy szakaszának, ahova már nem akartam többet visszanézni, mert csak fájdalmat okozott volna. Még ha nem is mutattam, mert mégis kinek volt erre szüksége? Ilyen szempontból jól egymásra találtunk a mellettem ülő nővel, mind a ketten valami újat kerestünk, mert az előző tarthatatlan állapot volt.
- Igazán? Nagyon csinos? - kérdeztem pimasz mosollyal, mielőtt vele nevettem volna. - Uuuuhm, tudom, hogy sokat tudsz mindegyikről is, valaki mintha elejtette volna ezt az infót.
Mert ugye ez volt az egyik első infó, amit Lia mesélt az anyukájáról, hogy nagyon is szereti a sárkányokat, én meg megértettem, mert volt bennük valami különleges. Leginkább, hogy tényleg léteznek, a mugli mesekönyvek lapjain túl is.
Én is kiszálltam, kifizetve a fuvart, majd zsebre vágott kézzel sertepertéltem Emma mellé, kettőnk közül ő mozgott itt otthonosan, így én az ő gondjaira voltam bízva. Nem mintha ezt bánnám. Látszott a környéken, hogy békés, ha azt nem vesszük, hogy bármelyik pillanatban felperzselhet egy dühös sárkánymama.
- Szóval ez olyasmi, mint egy menhely a kutyáknak? Ez elég hülye hasonlít, de tudod, most Ezrára fordítunk - nevettem, széttárva a karjaimat tanácstalanul, hogy akkor hogy is van ez. - Persze, tudod, késznek születtem.
Azzal az ujjaim az övéi közé fűztem és intettem a fejemmel, hogy részemről rendben van, vezessen, amerre menni szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Attól még, hogy próbált rajta szépíteni, tudtam, hogy ezzel is foglalkozik, így legalább annyira otthon kell legyen benne, mint én mostanság a gasztromagazinok tartalmával. Pedig rühellek újságot olvasni, tényleg, de ezek kivételesek, egyedül az étteremkritikákat lapozom át, mert nem érzem, hogy azok a szívemhez szólnának. Sajnálom.
- Mindig elfelejtem, hogy nem kell külföldre menni sárkányokért. Bár a majdnem anyósom is az volt, neki nincs hely valamelyik rezervátumban? - kérdeztem, kicsit megvakargatva a tarkómat, mert anno az a nő szinte maga volt a sátán. Szomorú. Ő nem igazán szorított nekem, de annak meg még kevésbé, hogy a lánya felnőjön, szóval én mondom neked, így is csak vesztett a dolgokon. Fuccsba ment az összes terve. Már majdnem sajnálom. ~Oh, várjunk csak...~
Az ujjaim az övéi közé fűztem és a hezitálás ellenére is magam után vontam, intve a fejemmel, hogy gyerünk, menjünk a dolgunkra, ha már itt vagyunk... nem az időjárásban jöttünk gyönyörködni.
- Ez olyan mint egy nyomkövető? Azokban a fura detektívregényekben? Nem tudtam, hogy ilyeneket használnak rezervátumokban - vontam fel kicsit a szemöldökömet, de azt hiszem, még így is sokkal lelkesebb voltam az egészre, mint azt a legtöbb ember elvárná tőlem. Stella most büszke lenne rám. Nem igen akartam beleszólni a beszélgetésbe, így csak álltam ott, kicsit sután mosolyogva, meg bólogatva párszor, hogy hello, igen. - Igen, ez a terv nem hangzik rosszul. Akkor mehetünk is? Ez a hely amúgy mennyire nyitott máskor a látogatóknak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha rosszalló is akart lenni, ez nem a szakterülete, mindenki jobban jár, ha inkább sárkányokat és előkészítősöket - majdnem ugyanaz a kettő. Ha nem kap időben enni, egyiket se biztos, hogy túléled - nevelget, mint akinek jól megy a sora.
- Helyes, védjék csak szegényeket. Nem érdemelnek olyan rossz sort, hogy azzal a nővel találkozniuk kelljen - húztam el a számat, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy az a banya magán kívül bárkit is szeret. Mert az ugye kétségtelen. Magáért odáig volt. Ez elég sok ismerősömre igaz, csak van, aki ismeri az egészséges határokat és vannak, akik csak átszáguldanak rajta.
Kicsit rászorítottam én is az ő kezére. Izgatott voltam, azt hiszem, ez lenne a jó szó rá, ha muszáj lenne találni rá.
- Oh. Így máris kevésbé hangzik elmebeteg, üldözési-mániás felső intézkedésnek - bólintottam párat egyetértve a mellettem lépkedő nővel. Én ellézengtem, ameddig ő ismerőssel beszélgetett, nem vagyok egy túl aktív közéleti személy ilyenkor. Ahogy kiléptünk a terem ajtaján, kicsit nagy is volt hirtelen a hőség, de elindultunk a nagy kalandra.
- Itt mindig ilyen meleg van? Mint a pokolban? - érdeklődtem, körbehordozva a pillantásomat a terem minden szegletén, hogy feltérképezzem, hogy merre is vagyunk éppen. - Hibrid? Milyen hibrid? Mármint, azt lehet ennyiből is tudni, hogy csak megnézed, milyen a tojása? Vagy ez majd akkor derül ki, hogyha kikelt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Lázadni fárasztó, de nem meló - ráztam meg a fejemet sietve. Attól még, hogy idő és energiaigényes, igen is jó szabadidős elfoglaltság, Dávidnál jókat derültem is rajta. Erik már kevésbé, de a nagyobb szarjait sikerrel elsikáltuk, nem kellett otthon mindenről tudniuk. A mai napig nem lennék benne biztos, hogy az anyja és a bátyám tudják, hogy Stella tavaly már lett letartóztatva. Jobb ez így.
- Akkor gondolom nagy a pezsgés, hogy milyen lesz majd az iskola, hm? - kérdeztem. Ez nagy sláger volt már a felsőbb éves osztályoknál, hogy ők kilépnek a nagybetűs életbe és a Bagolykőbe fognak járni, mint a nagyok. Szerintem lesz még olyan óra, ahol visszasírják majd az előkészítő nyugalmas és békés napjait.
- Legalább nyílt lapokkal játszol. Becsülendő. - Nem mindenki képes erre manapság, meg a szülők is katasztrofálisak tudnak néha lenni, az az elviselhetetlen kategória, mikor magadtól mész vissza az osztályodhoz, hogy inkább ők, mint a nevelőik. - Ugyan, nincs mit.
Így is éreztem, meséltem volna még, de megjött a kiskrapek, hogy elújságolja a nyűgét, miszerint ő még homokozni szeretne, én meg intettem az állammal, hogy hát akkor eredjen, én nem fogom ebben meggátolni. Milyen szadista nevelők lehetnek még itt, akik nem engednek egy gyereket játszani?
- És te? Te megvagy? Melletted nem ül senki. Talán neked sem ártana egy kis levegőváltozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehet, ha ittam volna egyet indulás előtt, az segít, de mint igazgatóhelyettes és bk-s ügyeletes óvaintőbácsi, szerintem jobb, ha nem ezzel indítok. Ez most egy kicsit vicces, asszem, hogy én tanítom, hogy vigyázzanak magukra, erre... Mindegy is. Inkább csak leraktam a seggemet, mielőtt megint rosszul leszek, mert még egy zacskó, vagy vödör sincs nálam, hogy belehányjak.
- Mi? Nem. Jó ég, mindenki él, aki számít. - Intettem a pincérnek, majd mikor megjött, kértem egy mentes vizet, jéggel és citrommal, csak az után beszéltem tovább, addig inkább az asztalt néztem. - Tényleg, Erikről tudsz valamit? Duh, nem, Dávid éppen vizsgázik, ha jól tudom. De az is lehet, hogy Bognával lóg valahol, passzolom.
Azt hiszem, ez kicsit szarabbul jött ki, mint terveztem, de már kint volt. Nincs mit tenni, bocs Bro. Inkább a vizem után kaptam és le is öntöttem vagy a felét a torkomon, hogy egy kicsit lecsillapodjak és ne érezzem magam úgy, mint aki mindjárt homokot köp.
- Áh, kutya bajom, csak az idegeim... ismersz - horkantam fel egy pillanatra, mielőtt hátratúrtam az éppen előre arcátlankodó hajamat. Ennek is érne már az olló, de egyszerűen nem jutok el odáig, hogy ténylegesen levágassam. Puszta gondolati szinten ragad. Az ujjai az arcomhoz értek, én meg a kezem az övére csúsztattam, rásimítva a tenyeremet, végül az ajkaimhoz húzva a kezét, hogy nyomjak rá egy csókot.
- Jó. Kincsem, nem fogsz rám kiakadni, ugye? Én voltam - sóhajtottam el magam, az ujjaim az övéi közé fűzve kicsit, miközben a fejemet az övének billentettem kicsit, a kezeink figyelve. - Tudod, mennyit szoktunk viccelődni erről-arról, főleg a családi vacsikon. Hát... szar a humorunk. Ugyanolyan szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- JÉZUS. Remélem, hogy nem az, most képzeld el, hogy nézne ki! - Ha eddig nem is volt hányingerem, most már van, nem is kicsit. De eddig is volt. Haha. De jó neked, Ezra! Nyeltem is inkább egy nagyot, megingatva a fejemet, hogy inkább hanyagoljuk ezt a témát. - Tudom, múltkor végigasszisztáltam, ahogy Milo hozott egy nagy kancsóval, majd kitöltötte Domi poharába. Nem szóltam inkább semmit.
Mintaember vagyok, bárki büszke lenne most rám. Haha, biztosan. Nem ma kezdtem a szakmát, legalább négy napja benne vagyok, szóval iylenekkel már nem tudtak rászedni engem! Édes volt Stellától, hogy aggódott értem, talán kicsit önző is volt tőlem, hogy most ennyire pánikba estem. Mert nem a lelkivilága érdekelt annyira, még csak nem is a bátyám, csak a tény, hogy mi lesz, ha ez most megváltozik köztünk? Nem akartam, hogy igazam legyen, csak szerettem volna, ha minden így marad.
- Nem, mindenki él, legjobb tudomásom szerint Emma sem terhes, csak... tudod, milyen balf.sz tudok lenni - sóhajtottam kicsit, magamra erőltetve azt a mosolyt, pár pillanatig kerülve a pillantását, mielőtt eltoltam volna egy tincset az arcából. - Nincs hát, nem értik a viccet. Hát ö, igen. Emlékszel, mikor a nagyi bolond testvére közölte, hogy kiköpött apád vagy, meg mutogatott ránk? Aztán jól kiröhögtük?
Ismét a vizembe ittam, még meg is töröltem kicsit a kabátom ujjával a homlokomat, mielőtt elnevettem volna magam, röviden, szárazan.
- Kopp, kopp - kezdtem tipikus viccként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Sokkal. Bár akkor is vemhes hörcsög szerű volt. Ezt ne mondd el neki - grimaszoltam, talán kicsit jobban bele is gondolva, hogy ez most a részemről annyira nem volt egy fair és kedves megállapítás. De őszintén? Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy bepofáztam gondolkodás nélkül.
- Tudom, hogy helyesen cselekedtem - bólintottam elégedetten, kicsit talán öntelten is, de annyira nem volt vészes a dolog. Végül is csak nem állítottam meg egy fürdőhatárátlépő törpét illegális budivíz csempészéséért. Ez nem akkora dicsőség.
Stella kicsit olyan volt, mint aki pánikol, de mivel az utóbbi napjaim ezzel teltek, valahogy nem lepett vagy hatott meg a dolog, pontosan tudtam, hogy milyen érzés.
- Nem, semmi izgalmas, létszámbeli változás nem történt. - Ezt a kiegészítést meg kell engedjem magamnak, mert az azért hazugság lenne, ha azt mondanám, semmi érdekes nem történt. Azt hiszem, elég éven keresztül dobálóztunk üres szavakkal, azokból nem kell több. - De a nagyi mindig megborította a citromlikőrt az ebéd előtt. Meg után. Meg közben. Főleg, ha van hozzá Cantucci.
Tény, hogy a családban fut a legjobb mandulás keksz recept, ezt senki meg sem próbálja elirigyelni tőlünk.  
- Nem megyek sehova. Miért mennék el? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert jó, néha kiruccanok, meg volt az ámokfutásom, amikor bejártam a  világ négy sarkát azért, hogy az exmenyasszonyom ne nézzen rám minden arcból. Nem tudom, hogy még egyszer végigcsinálnám-e.
- Apa - válaszoltam, kis mosollyal az arcomon, de semmi nevetés nem jött ki a torkomon. Ilyen idiótán is csak én közölhetem. De így szeret, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szerettem hallgatni, ahogy nevet, már egészen kicsi korától kezdve odavoltam érte is, Dávidért is. Gyerek, család, boldogság, nem kell más, nem? Persze, mint kiderült, Évi ezt nem így gondolta, de nem gond, én nem kapom fel a vizet emiatt.
- Asszem ezzel egyedül vagy, pocok - nevettem fel, mert kb mindenkinek sikerült már legalább egy ízben csalódást okoznom, de van, aki már a teljes palettát kóstolta. Igen, apa, neked integetek most innen. Tudom, hogy éppen messze vagy, a drágalátos patásaiddal, meg anyuval, de innen is neked integetek. Még ha nem is látod.
- Igen, emlékszem, nem is értem, mi járt a fejében. Normális nő ilyet nem csinál. Könyörgöm, cumisüvegbe? Szerinte ez megoldja a fogzás problémáját. - Még fel is horkantam elégedetlenül, mert ezt most mégis honnan vette? Persze, a nagyanyáink pálinkával gyógyították. De jegyezzük meg, hogy a nagyanyáink idejében orvosok tűt ütöttek emberek koponyájába, hogy gyógyítsák a hisztériát, meg hasonlókat. Nem vicces ez annyira.
- Nem, nem ezért - nyomatékosítottam, hogy nem kell ezen aggódnia, nem megyek ezúttal sehová. Pláne nem ilyen infók után. ~ Ha tudnád, kis pocok. ~ Helyette figyeltem, ahogyan a rendelt sütiket az asztalra pakolta a felszolgáló, kissé furcsa szemeket is meresztve ránk. Nem értem, mégis mit gondolt magáról. A mosoly lassan eltűnt és egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán nem is volt ezt annyira jó ötlet elmondani neki.
- A tiéd - feleltem egészen könnyedén, mielőtt legördült volna az első könnycsepp az arcán. - Hé, prücsi, ne sírj!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Édes vagy, kicsim - simogattam meg a kezét finoman, mert ha más nem is, róla legalább tudtam a családból, hogy ténylegesen számít rám. A többiek... hát. Azt hiszem, túl sokszor tűntem el hozzá váratlan helyekre és okokból ahhoz, hogy még ténylegesen foglalkozzanak a hogylétemmel. Ami azért egy kicsit kellemetlen néha.
- Annyira talán nem jó, de közel áll hozzá. - Tény, ha abból betöröl egy fél cuminyit, tutira nem érdekli már a fogfájás. Más kérdés, hogy lehet más sem, és a kicsi májának sem tett volna jót, legalább így megvárta a tinikort, míg elkezdte rohamosan leépíteni. Nem mintha én támogattam volna benne, de nem is próbáltam visszafogni. Inkább most éljen, mint negyven év fölött, mikor már mindenki hülyének nézi miatta.
- Ez a hely egy szarhalom, de közvetlenül a Mcdrive mellett - böktem ki az első és egyetlen találó hasonlatot, ami eszembe jutott, mutatva is a nagy kupacot, majd a tényt, hogy de közvetlenül mellette ott a kedvenc helyünk, szóval, végül is, annyira nem rossz, nem? Mert itt volt ő, meg Dávid, a suli, a munkám, amit szerettem. Liáék. Most már nem volt közel sem annyira vészesen szar, mint korábban.
Azt hiszem, lehet, hogy mégsem volt annyira jó ötlet elmondanom neki, inkább csak közelebb húztam magamhoz, miután láttam, hogy nincs minden rendben, jó szorosan, a fejét a vállamhoz húzva finoman. Mert ugye van-e lovagiasabb tett, mint hogy hagyod, hogy a te felsődet b.ssza össze minden más helyett a sminkes sírással? Nem hiszem.
- Hé, kincsem, jól vagy? - kérdeztem, a haját simogatva kicsit, miközben nyomtam egy csókot a homlokára. - Tehetünk úgy, mint a vicc lenne. Ha szeretnéd.
De nem az. Mégsem teszem hozzá, mert másokkal ellentétben, csak azt szeretném, ha boldog lenne, nem azt, ha megfelelni akarna az elvárásaimnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hé! Hát ezt érdemlem?! - kaptam a karomhoz, de elnevettem magamat. Nem tudtam komolyan venni a dolgot tőle, már egészen kicsi korában is temperamentumos lány volt. Ütni is nekem kellett megtanítani, ahogy Dávidot is, egyeseknek ez sosem sikerült, az anyjuk meg csak pofonokat osztogat, az van olyan helyzet, hogy hasztalan. - Mondhatjuk. Keresem a dingem, tudod.
Kicsit meg is vakargattam a borostámat, kényes terep volt ez. Sokáig azt hittem, hogy Évi az, végül mégsem jöttek össze a tervek, mert az élet közbeszólt. Vannak ilyen alkalmak, én pedig nem tehetek mást, mint hogy próbálok jópofát vágni hozzá.
Mégsem simogathattam körbe a témát egész estig, csak rávettem magam, hogy ténylegesen ki is bökjem, amiért idejöttem. Én voltam Stella apja, ott állt a papíron feketén és fehéren. Részben jól is jött ki, hogy csak most derült erre fény, nem hiányzott volna, hogy összedőljön a család évekkel ezelőtt. Megtörtént az nélkülem is.
- Csss, majd veszek másikat - simogattam a haját finoman, nyomva is egy csókot a feje búbjára, hagyva, hogy ő is átöleljen. Sokszor vigasztaltam már. Mikor lehúzta a térdét görkorizáskor, az első szakítás után, az első táska után, amit a leárazáskor kivettek a kezéből. Szerintem ez utóbbi volt neki a legnagyobb trauma.
- Nem? - kérdeztem vissza meghökkenve. Mi más lenne, ha nem szomorú? Persze, jó nagybácsi voltam, jobb, mint a sokéves átlag, mégsem szeretné a legtöbb ember, ha egyszer csak kiderülne, hogy a rokoni szál nem is az, mint amit eddig sejtett. - Hé prücsök, összebaszod a ruhádat.
Azzal eltoltam a kezét és egy zsepivel megtörölgettem kicsit az arcát, mielőtt még megsimogattam volna kicsit az állát, majd megérintettem az orra hegyét.
- Anyád tud róla. Szerintem a nagyi előbb tudta, mint bárki más. Emmának pedig szeretném elmondani, de tudni szeretném, te hogy viszonyulsz ehhez az egészhez, mielőtt bármit lépnék. - Szerintem semmi fontosat nem hagytam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Bubu egy kamugép, azt sem lehet elhinni neki amit kérdez. Ott volt az a Tánya lány is, aztán mi volt vele! Pf! - háborogtam, mert Dávid az utóbbi időben nem igen volt őszinte velünk, meg kerülgette a forró kását, hiába is próbálja meg utólag tagadni a dolgot.
Nem tudtam így utólag mennyire is volt jó ötlet így ezt az egészet Stella nyakába zúdítani, de én nem bántam meg. Sőt, elég nagy kő esett le a szívemről, hogy végre ő is tudja, nincs több titkolózás. Ugyanakkor nem akartam semmilyen olyan helyzetbe beleerőltetni, amit ő nem akar, így...
- Nem. Jaj, Stella, dehogy, ne legyél buta - ingattam meg a fejemet refelxből, én nem akartam letagadni, eddig is úgy szerettem, mintha a saját lányom lett volna. Ez csak egy plusz volt, amit hirtelen nem is tudtam, hogy hová kellene tennem, azt hiszem, ez nagyban az ő reakcióin is múlott.
Nem rezzentem meg a Gabe dologra, mármint persze, nem vagyok hülye, tudtam, hogy ők mennyire össze vannak nőve. Összességében nem is bántam, mert legalább volt fix pont az életében, aki nem egy olyan hülye fasz, mint a korabeliek nagy része. Nem kedveltem őket, láttam elég egyedet sex-eden.
- Szerintem a nyanyus még nem tudja. Isten óvjon minket - még keresztet is vetettem, mert most négy év tömény "én megmondtam"-nak nézünk elébe, meg van az a fatábla, ha egyszer majd megidézem anyám, arra is lehet csak azt rakja ki hogy "lol. told ya." - Nem hiszem, hogy Dávid ezen problémázni fog.
Meg is ingattam a fejem, de készítettem egy mentális jegyzetet, hogy majd Emmának meséljem el a dolgokat. Aztán még egyszer megtörölgettem kicsit Stella arcát, mielőtt jobban megöleltem volna.
- Nem, neki még nem szólt senki. Ő viszont tuti ki fog borulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem szeretem különösebben az emberi fajt, nagyon barbárok - vontam meg a vállamat, erre nem Emma kellett, hogy rádöbbentsen, de ő sem cáfolt meg abban, amit eddig is tudtam. Hogy az emberek önzők és nem is különösebben törődnek semmivel, míg meg nem érzik a következményeit. A sárkányok is egyre fogyatkoztak és csökkent a területük, ezért agresszívabbá váltak, muszáj volt felfigyelni rájuk.
Persze, én értettem az ő nézőpontját is, nem kellett túlmagyaráznia a dolgokat, gondolom minden indokolt volt itt, mert ők értenek ezekhez a nagyon nagy és veszélyes állatokhoz, akik szelidítésre alkalmatlanok. Nem a látogatók.
- Már, hogy így állnak és fújják rá a lángot? Vagy maguk alá? Azt hogy kell elképzelni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert nem nagyon tudtam, hogy kellene ezt elképzelni, pedig én nagyon is vizuális típusú ember vagyok. Inkább kérdezek, mint hogy baromságot képzeljek el magam elé. Követtem is őt a repedezett héjú tojás felé, közben mindent alaposan szemügyre véve. - Honnan tudod az ilyet eldönteni? A színéből?
Mert akárhogy is meredtem rá, nekem csak az látszott, hogy tojás, meg az, hogy NAAAGY. De így kb ennyi, én nem vagyok egy nagy guru ebben, bőven lett volna mit tanulnom. Nyitott is voltam rá, nem szeretek elutasító lenni, főleg nem, mikor ilyen menő helyekre hoznak.
- Aaaaha, így mondjuk van értelme, igen. És az ilyen fajtájú sárkányok is itt maradnak a rezervátumban? Ezekhez honnét tudjátok, hogy kell viszonyulni, vagy milyenek az igényeik? Nem tér el a keltetési idő meg hő fajonként? Hogy mi az ideális? - kezdtem kicsit úgy érezni magam, mint egy gyerek ezzel a sok kérdéssel, így csak elhallgattam és előrehajoltam, jobban szemügyre véve a kissárkány rejtekét. - És ő mikor kel ki? Sacc? Vannak elképzeléseitek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tényleg az. Nincs rá mód, hogy ezt meg lehessen előzni? - kérdeztem, mert nem hiszem, hogy ennyi szervezet, mint ami a bestiákkal foglalkozik, ne lenne képes valamit tenni azért, hogy megóvja a sárkányok bizonyos fajtáit a kihalástól.  Mert tényleg veszélyben volt rengeteg fajta állat, ez pedig nem minden esetben lenne szükséges, ha időben közbe lenne avatkozva. Gondolom.
- Oh, szóval ők így nem ülnek rajta, csak lángot okádnak rá. Jó, oké, így mondjuk érthető... - bólintottam párat, jelezve, hogy értem, bár gondolom, van olyan, hogy ez necces, mert mondjuk egy hibrid fajnál, lehet, hogy van olyan, hogy az ösztön miatt túl gyakran fújnak rá lángot, így majdnem megfőzve a tojást? Remélhetőleg nem.
Nagyon sok részletre kellett odafigyelniük ezekkel a hibridekkel, már csak az alapján is, amit az utóbbi percekben elmondott nekem, nem lehet egyszerű dolga, mikor élesben megy mindez. Én tuti nem tudnám ennyi felé osztani a figyelmemet.
- És ha nem jelentkezik senki? Akkor marad? Nincs gond a beilleszkedéssel, vagy itt így elzárva vannak egymástól a sárkányok? - tettem fel az újabb kérdéseimet, szerintem szerencsétlen lassan úgy érezhette magát, mint egy enciklopédia, akiből ki van kényszerítve, hogy minden egyes kérdésemre tudja a választ. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, csak tényleg érdekelt minden apró részlet, bármilyen hihetetlen is. Jól megnéztem a tojást, majd visszapillantottam a nőre.
- Logikus. Akkor onnantól alaposabban is szemügyre lehet venni. Mit csináltok a babasárkányokkal?