28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Cassandra McNeilly összes RPG hozzászólása (46 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. augusztus 14. 19:28 Ugrás a poszthoz


×××

Ha egy napom 48 órából állna, néha az is kevés lenne mindarra, amire próbálok odafigyelni. Valamelyik kisebb varázslófaluban kitört egy kifejezetten varázserőérzékeny járvány, aminek se az oka, se a pontos ismeretei vagy kimenetele nincs meg, így ma reggeltől a begyűjtött minták felett ültünk a kollégákkal és méréseket végeztünk. Így több óra után már foltokat látok, és ideje lett volna egy ebédnek is, szóval felpakoltam magam az emeletre, a kis irodába, amit a magaménak tudhatok és megejtettem ezt aktákat lapozgatva. Reméltem, hogy az eddigi betegek lapjaival jutok valamire, de nem igen ment, így egy nagyobb sóhaj után inkább aláírtam a heti jelentéseim, majd magamhoz fogva elindultam velük, hogy leadjam őket.
Nem igazán tudom, hogy ez csak az itteni titkárnőkbe van-e kódolva, vagy másba is, de ha élő embert látnak, azonnal társalogniuk kell róla, éppen ki halt meg, megy férjhez, csalt meg valakit vagy szült gyereket. Általában mosolyogva bólogatom végig a meséket, de most félbeszakítva Zsókát indultam tovább, hogy fontos, ő meg elengedett. Aztán három lépést nem tettem és tessék.
- Ha különleges képesség lenne valakit tenyér alapján felismerni, be kéne magam jegyeztetnem, Gabe - vontam fel az egyik szemöldököm, ahogy megálltam, hogy megforduljak és meg is nézzem, hogy nem csalt a hang- és kézfelismerésem. Végig is néztem rajta egy pillanatra, aztán csak megingattam a fejem. - A munkahelyi szexuális visszaéléseket, pláne többediket, jelentenem kéne a belső ellenőrzésnek, nem tudsz valakit véletlenül?
Ugyan nem gondoltam komolyan, de elég határozottan tudtam előadni hozzá, hogy a hallgatózó szemek éppen mögötte kikerekedjenek, de végül csak elmosolyodtam a papírjaim szorongatva.
- Mi fújt vissza? Ugye nem hoztál valami vírust arról a helyről - húztam el a szám, sok jót nem tudok elmondani az ottaniakról.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. augusztus 15. 00:35 Ugrás a poszthoz


×××

Az agyam folyamatosan pörgött az információkon, amiket ma be kellett fogadnia, de nem igazán jutottam egyről a kettőre, és ha görcsösen igyekszem, akkor sem lesz jobb. Belenézegettem a papírokba, ahogy lépdeltem át az emberek között, hogy minden meglegyen, egy oldalba bele is feledkeztem, miután megszabadultam a kollegiális beszélgetések szépségeitől. Nem, a mai napig nincs, aki rávegyen, hogy az életemről vagy az ismerőseiméről tárgyaljak a szabad perceimben hírre éhes negyvenes férfiakkal és nőkkel. Bizony, a lepcses száj nem függ a nemtől, néha a kortól sem.
- Most is többet vagyok az isten háta mögötti porfészkekben, mint azt szeretném - közöltem kissé felháborodottan, de ez inkább a ténynek szólt, amit közöltem. Szeretem a munkám és a legjobbat is nyújtom, ha arról van szó. De ma is mindenáron rá akartak venni hármunkat, maradjunk a zónában és vizsgálódjunk ott. Köszönöm, nincs öngyilkos hajlamom, ha meg lepukkant falvakra vágyom, akkor mehetek olyanba, ahol van ismerősöm.
- Hol? - kérdeztem nagy lelkesen előbb a jobb, majd a bal válla felet átnézve lábujjhegyre emelkedve végül a szabad kezem csípőre téve néztem rá. Tisztában voltam vele, hogy magáról beszél, szerintem még az is, aki nem érti a viccet, a gesztusai is állandóan árulkodtak arról, hogy túlzottan is rendben van magával. - Mindegy milyen, csak jó legyen és erős - nevettem el magam kicsit, nem is reagálva arra, mennyire érek rá. Ahogy odabent telt az idő, szerintem még addig sem jutottak el, hogy megnézzék a kártyám, mikor léptettem magam ki ebédszünet címen. - Bedobom az asztalra és mehetünk, ráérek a többivel.
A kijelentésemmel egyidejűleg el is indultam az üvegajtós iroda felé, ahova két kopogás után benyitottam, majd az íróasztalhoz lépve letettem az aktákat és már búcsút is intettem nekik.
- Te fizetsz, ez a minimum, amiért nem jelentelek fel - forgattam meg a szemeimet, hogy aztán a meséjére figyeljek. - Ismerem, bár van, akik szeretik. Az unokahúgom is jár oda néha - meséltem, de nem nagyon ment, hogy ne vigyorogjam ki a pestises kijelentést. Ismerem az ottani körülményeket, vizsgálódtam is már ott, éppen egy terjedő himlő kapcsán, de nem, a pestishez ott még nem elég lelakottak. - Éppen az isten háta mögé járunk, valami alföldi falucskába, mert felütötte a fejét, csak nem a zombivírus, de még nem jöttünk rá mi... de van mintám belőle, még főzhetek belőle teát bárkinek! Meddig kell odajárkálnod?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. augusztus 20. 21:27 Ugrás a poszthoz


×××

- Emberek. Emberek vannak mindenhol, összetaperolnak mindent, tönkretesznek mintákat, hülyeségeket kérdeznek és ott pánikolnak, ahol én csak szeretnék leülni a kávémmal - sóhajtva néztem igen morcosan felé majd vissza a papírjaimra. Nem vagyok oda az élő emberekért és a társaságért munka közben. Bármennyire is szomorúan hangzik, és nem, ettől még nem a hullák vonzanak, egyszerűen jobban szeretem, ha nem csacsognak az arcomba folyamatosan és hagynak gondolkodni, különben ők fognak meghalni, nem én. Több antitest van belém adagolva, mint bennük valaha lesz. Az életem nem féltem, de ha megint odajön valami okoskodó pasi, biztos, hogy elgondolkozom 20 év leülése vagy az a beszélgetés éri-e meg jobban.
- Jól van, nagyfiú, majd jelentek nálad egyet. Egyszer - emeltem is fel a mutatóujjam, de ennek nem most volt itt az ideje, és nem a papírmunka miatt. Tényleg nem különösebben vettem a lelkemre, értettem, hogy ez valami kényszere, ami inkább komolytalan élcelődés, mint komoly zaklatás. Bár volt az irodában, akitől tényleg a hideg futkosott a hátamon, ott képtelen voltam hidegrázás és fintor nélkül eltűrni azt is, ha csak becézett. Bah, nincs két egyforma ember. Ahogy a főnökünknek is megvan a maga keresztje, éreztem magamon a tekintetét, aztán inkább le is léptem, hogy már Gabe mellett lépegessek a lépcsőházba, majd le a normál szintre. Miért vagyunk így ennyire fent?
- Legközelebb meghívlak, nehogy gondod legyen a hónap végén - ingattam a fejem elhúzva a szám, hogy aztán nevetve bokszoljak finoman a karjába, mikor leértünk majdnem az utolsó, kívánt szintre az utcafronthoz. - Te nem tűnsz egy teás alaknak, már ha nem haragszol, de ha érdekel, neked is kifőzök valamit. Ezt inkább annak a sötét hajú, nyomozóirodás pacáknak ajánlanám, aki tegnap képes volt azzal a szöveggel küldeni nekem fel egy üzenetet, hogy fontos az ügy kapcsán, közben meg egy étterem címe volt rajta - sóhajtottam lemondóan, mert ennél még én is eredetibb vagyok, pedig nem vagyok se pasi, se randira hívogatós fajta.
- Ennyire rossz a helyzet? Kivel van gond amúgy? Vezetés?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. szeptember 3. 22:12 Ugrás a poszthoz


×××

Kénytelen voltam nevetve ingatni a fejem, ahogy ő határozottan közölte a mihez tartást az ügyben. Nem mintha tényleg valószínű lenne, de én aztán nem vagyok a híve a felesleges jaj nem, jaj de, jaj úgyse, de bizony beszélgetéseknek, így ezt is elengedtem magunk mellett. Értékeltem, hogy ő is képes a tényleges témákra korlátozódni és nem kell olyan meséket vagy elhanyagolható háttérinfókat kipörgetnem az agyamból, mint a mit eszik a macskája és hányadszor fog a hörcsöge lekölykedzeni. Amúgy bírom ám az állatokat.
- Ó, ezt ma még nem is hallottam senkitől ilyen szépen. Melengeted a lelkem - kaptam is a kezem a mellkasom elé egy drámai pillanatra mielőtt még kiléptem volna a lépcsőházba. A kis bokszolást is egészen elfelejtettem, futó szeszély, nekem lehet, Nő vagyok. Egyébként kifejezetten ellenemre van, mikor az összes titkár és titkárnő nyaka majd kitörik úgy les vagy hallgatózik valami helyi pletyka után. Borzalmasak, és elvárják, ha véletlen egy környezetben vagytok, hogy te is ezt tedd velük. - Veled nyilván nem, butuska. De vele lehet elmenne. Már ha anyád bukik az ilyen... vasaló deszkán kettődésre tolt, zselézett hajú és önbizalomhiányos pasikra. Bukik rájuk? - kérdeztem egész érdeklődve, még rá is néztem nagy serényen, mielőtt az ajkaim beszívva próbáltam nem elnevetni magam.
- Nem sok emlékem van - szerencsére, lehetne rosszabb is, igaz? - arról a helyről, de a korábbi polgármester... nos érdekes eset. Ő azt beszélik most is egy adóparadicsomban sütteti a hasát, akivel nincs kiadatási egyezményünk, hogy kihallgathassák ebben és abban. Csak nem megfelelő utódja lett?
Nyilván én is tudom, hogy konkrétumokról sosem beszélhetnénk, de ez egy olyan dolog, amit ha beszélnek abban a porfészekben, bárkihez el fog jutni. Nekem meg még a nevem is felmerülős volt egy időben ott, ráz is a hideg. A Cukorkaboltról való lemondásom nem áldozat, inkább szabadulás volt.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. szeptember 26. 15:14 Ugrás a poszthoz


×××

Volt velem egy olyan fura problémája az embereknek, hogy meghökkenésel és kétkedéssel fogadták a reakcióim és meglátásaim. Nem voltam kifejezetten rideg, számító vagy éppen kellemetlen alak, csak kicsit sajátos. Jól éreztem magam így, mikor ezt meg sem kellett próbálni leplezni, nem volt olyan se Gabe, se akikkel tényleg komolyan beszélgettem, mint aki elől takargatnom kéne.
- Nagyon kedves, hogy vigyázol rám. De nem szükséges - billentettem oldalra a fejem rebegtetve a pilláim pár pillanatig rá, majd szedtem is a lábaim, bár még pont belefért a teljesen letargiába sodró pasi története, aki azt hitte, majd én vevő leszek a randijára. Igazság szerint szerintem bármelyik titkárnő már a kiskonyhában ráugrott volna az ipsére, szimplán rossz helyen kopogtat.  Vannak ajtók, amikhez nem szórták ki a kulcsot, csak kérésre adják.
- Szegény édesanyád. Miért állnál a boldogsága útjába? Hívhatnád apunak Tamást - merthogy neve is van, csak eddig ez fölösleges infónak minősült, de mivel ebből összesen kettő van az épületben, és az egyik a 90 és halál közti takarítószemélyzet vezetője, szerintem nem is kell tovább magyarázzak, kiről van szó. Ha van itt ember, aki még azt is tudja, hogy hány centire van a franciaágyad a bejárattól, az Gabe és az osztálynak a másik három embere. Alaposabbak, mint szükséges lenne talán, de ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Naugye.
- Hogy lesz ilyenből polgármester? Vagy esetleg, itt nem az a lényeg ő ki, hanem hogy kik vannak mellette? - billentettem oldalra a fejem elég érdeklődően. Nem feltétlenül kellett válaszolni, az előzőnek, Oszkárnak is sajátos ismeretségei és hálózata volt. Építőipar, egészségügy és üzleti szféra. Egy festő is lehet báb. Ja, ezzel tisztában vagyok, ellenben a sárga villámpatkánnyal. - Az micsoda? - pislogtam értetlenül nagyokat.
- Rád bízom magam ma, de ha szar, ne akard tudni, hogy jársz - néztem rá sokatmondóan, ahogy lassan kikerestem azt a csendes és pont megfelelő kilátással rendelkező asztalt, aztán le is dobtam magam hozzá. - Mennyire élvezhető a munka náluk egytől zombivírusig skálán?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 2. 23:21 Ugrás a poszthoz


×××

Egész vidáman, még egy őszinte vigyorral is néztem fel rá, ahogy már majdnem éreztem a szeretetet. Vagy ez a meleg és hideg közti különbség volt, ahogy kiértünk. Ez utóbbi jóval valószínűbb, ettől még semmi meglepő nem történt. Én mindig értettem, valahogy az elejétől kezdve mikor és mire gondol ezekkel, sosem vettem fel semmit és többet sem láttam bele. Az emberek nagy hányadával szemben képes vagyok két lábbal a földön lenni akkor is, mikor mások szerint lebegek. Ez valami extra lehet, pedig nem tettek engem soha ilyen hős szarságokba.
- Milyen szomorú. Anyu nem mérges ezért? - biggyesztettem le az ajkam, ahogy rá néztem már majdnem megható szomorúsággal. De meg tudtam érteni. nekem nem volt gondom a szüleimmel és a rokonaimmal, de nem voltunk egy világ. A legtöbb lány odahaza valahogy olyan kis tündérmesébe próbálta magát tenni, én meg mindig kilógtam a szokott sorból, bár szeretve én is voltam. Az egyik oldalról ott van Emma, aki örök idill vadász, ha be se vallja, erre a Piroska és a farkasba csöppent és nem a happy endesbe. Meg ott van a másik részről Maja. Róla mondanom se kell semmit.
- Meg téged ismerve sok másra is. Azért szólj, ha valami terjeng arra. Nem szeretem a meglepetés melókat és egy kolerához még nem ittam ma elég kávét - néztem rá sokatmondóan, hogy aztán ledobjam magam egy kényelmes helyre a kávézóban. A villámpatkány dologra csak grimaszoltam egyet, hogy tök jó, majd igyekszem megjegyezni. Bár nem fogom, mert nem igazán érdekel. De azt se fogom megérteni, ha egy felelős pozícióban lévő férfit igen, hogy lehet ott, ahol.
Nem tudtam mi lesz az italom sorsa, de már éppen vártam valami megjegyzést, ami biztos vagyok benne, hogy elmaradt. Így csak a kitett menülapot futólag átlapoztam, leginkább a képek miatt, hogy aztán rá emeljem a tekintetem, mikor visszaért.
- Nem, csak minisztériumi irodai nyápicokra vagyok intoleráns. Meg néhány tanársegédre, egy parkolóőrre és két laborosra. Azt hiszem nem hagytam ki senkit - gondolkoztam el egy pillanatra. Vannak pasik, akikről nem tudom eldönteni, mi lepi meg őket abban, ha könnyen lépnek a nők jobbról balra. Semmi sírás, semmi hiányolás.
- Te akkor lépsz át kisapám hármasba, ha találsz valamit és elkezdheted csokorba gyűjteni a szart, hogy aztán borogathasd. Bár lehet az a kettes - nevettem el magam végül, hogy aztán oldalra billentsem a fejem. - Azért valami értékelhető is van vagy csak rossz kávé?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 20. 18:00 Ugrás a poszthoz


×××

A hideg úgy kúszott végig a gerincem mentén, mintha minimum a legzordabb tél lenne, de nem ez hozta elő, csak egy ronda, leginkább ápolatlan - már ami a fogait illeti - pasas megpróbálta előbb Lunát, majd mentsvárként, mikor ignorálták engem megszólítani és meghívni bármire. Felkúszott a szemöldököm, mielőtt igen lazán eldobtam oldalra a hajam és véletlen a sarkammal sikeresen átgyalogoltam a sportcipős lábán.
- Száraz vagy félszáraz? Esetleg valamilyen édes? - kérdeztem a szőkére pillantva, amint a forraltborárus feltette nekünk a nagy kérdést. Én pár pillanatig hezitáltam csak, majd ráböktem egy üveg félédes rozé alapanyagra, a többit már az úrra hagytam és megtámaszkodva néztem körbe ki is lesve valami ülőhelyet. Még korai időszak volt, így nem volt hatalmas tömeg, szerencsére. Ez a hely néha olyan lelombozó és nyomasztó, most sem lennék itt, ha nem muszáj. Előbb Bence röhögött ki, majd Gabe. Aztán egyik sem folytatta, miután közöltem, hogy én csak egy hétig vagyok, nem egy életre kárhoztattam a Sátán pöcegödrébe. Kellemetlen. Sőt, ahogy hallottam, Luna sem állandó vendég.
- Azt csicseregte egy pávaszemes, öltönyös madár, hogy nem állsz messze a visszatéréstől... ilyen jól megy?
Őszintén nem voltam annyira tisztában sokak dolgaival, mint mások, akik áskálódnak a környezetemben, de több jutott el hozzám, mint az normális lenne egy olyan helyen, ahol dolgozom. Jó, talán elég volt kérdeznem meg kicsit behajolnom blúzban. Könyörgöm, ő akart elhívni a nagyszülei évfordulójára előbb, nem én kezdtem. Nyilván nem megyek mondjuk.
- Ott pont jó lesz - böktem a fejemmel a pad felé, mielőtt még látványosan elindult volna egy mellettünk sétáló alak után a tekintetem egy elégedett hümmögéssel. - Azért nem minden olyan szar itt.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 20. 21:35 Ugrás a poszthoz


×××

Van, akinek ez a nap nem lett a szerencsenapja. De én nem tudom sajnálni, elég szomorú. Leginkább egy gondolkozó sóhajjal ignoráltam is az eseményeket, ahogy sikerült egy viszonylag megfelelő üveget kiválasztanom. Jó üzletnek tűnt, meglátjuk. Alapvetően elég nagy plusz pont ennek a helynek, hogy nem undorító papírpoharakban adják a bort, hanem helyi hímzéses üvegpoharakat kapunk. Menő, egyszer kifizeted és az újratöltéskor feleannyit fizetsz, mert már csak a bor kell. Amiből én finoman jeleztem is a pasasnak, hogy elvinnénk a maradékot is, így, beízesítetlenül, bizony.
- Nem árt, ha az ember jó viszonyt ápol megfelelő emberekkel - vontam meg a vállam, mintha ez csak olyan természetes lenne és nem a főnököm szépérzékének lenne hozzá köze. Vannak emberek, akiket hiányolok magam körül, ilyenkor szeretek érdeklődni mi van velük. Az utóbbi időben többen kerültek ide, vagy más országba, mint szerettem volna. Engem a munkám csak az Isten háta mögé vitt és mindig oda vissza.
- Ha adhatok egy tippet, két bódéval arrébb egy pesti nő árul, vagy egy mogyoróvarázs nevű kávéja, szerezz egyet holnap reggel és mondd, hogy naranccsal szeretnéd. Utána nem lesz szava a kávéra - közöltem jókedvűen, ahogy a bort meglötyögtetve kicsit bele is kortyoltam. Pont tökéletes választás volt. Nem is fűztem hozzá többet, csak bólintva párat figyeltem a Szalamantonos dologra. Nem másztam a kelleténél mélyebbre senki ügyeibe, esetleg ha éppen érdekes volt akadtak kérdéseim, de semmi több. Ellenben az ő ittléte, meg a viszonyuk már közelebb volt hozzám.
- De én. Évekkel ezelőtt is volt a helyhez szerencsém. Hidd el, nem mindenben lehet valami jót találni. De most egész... kellemes a hely látványa - nyilván nem a dekor miatt. Ezért is ültem le nagyon kényelmesen és a fényérzékenység miatt hordott napszemüveg is lassan a táskám mélyére került.
- Egy hét, aztán egy jelentés és elvileg megyek vissza. Remélem addig nem üti fel a fejét valami halálos, nem hoztam a megfelelő blézerem hozzá. De az ott egy nyolcas popsi. Balra, 8 óránál.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2018. november 21. 00:27
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 21. 00:43 Ugrás a poszthoz


×××

Elég rég egy hullámhosszon voltunk, hogy nekem ne kelljen túlmagyarázni, neki pedig ne legyen gondja arra, hogy miként adja tudtomra, hogy ez így adja avagy sem. Különben én jobban szerettem mindig is, ha volt, amiben nem értenek velem egyet, csak még szebb így igazságként érvényre juttatni gondolatot. Lehet kicsit függő vagyok.
- Nem ismerem a hogyant és a mikéntet, csak egy elég erős... tipp - préseltem össze az ajkaim visszafogva a nevetést is. Jóval több volt ez a tanács, mint női megérzés, ettől még nyilván mindenkinek megvannak a maga készségei. Én olyan dolgokat tudok megjegyezni emberekről, amik alapból a potenciális veszélyforrást is jelenthetnék. Szokások, ételek, italok, környezeti körülmények az életükben. Előbb meg tudnám mondani, hogy milyen anyagokkal van tele Gabe vagy Bence lakása, mint azt, milyen színű is a szeme. Nem ugyan abban merülök el, mint sok nő, megesik.
- Igen? Még a végén pozitívan csalódok. Mondjuk, ezer éve nem jártam itt hosszabb időre - vontam meg lazán a vállam, majd elkényelmesedve figyeltem a poharamban lévő bort mielőtt beleittam volna csendesen nézelődve. Nem vonzott a hideg közelsége és maga a kori, de jól elvoltam itt. Nem vagyok tömegiszonyos, kifejezetten vicces tud lenni ha csak figyeli valaki az embereket. Jelen esetben elég konkrétakat böktem ki én is, meg a szőke is.
- Nem, de hidd el ha azok vennének Pesten körül most, akik maradtak, átértékelnéd - néztem rá lelombozva és sokatmondóan. Egyszerűen néha úgy érzem ez ilyen válogatott olvasztótégely. Nem voltak jók külsőleg látványosztályra és nem elég okosak sem, ezért ide kerültek iktatni és azt sem tudják mi zajlik az ajtók mögött. - Az már elég szép. Elég szomorú, hogy még egy tízesbe se futottam a héten... És mi újság a kávékrízisen túl?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 23. 18:56 Ugrás a poszthoz


×××

Éppen a kortyolt borom ízlelgettem, ami kellemes meglepetésként ért, hogy nem is olyan rossz, mint vártam, amikor magam elé kellett mosolyogjak. Nem hittem különben jóideje, hogy Luna vagy bárki, aki már idáig ért az életben a tanácsaimra szorulna, de néha akadtak olyan dolgok, amiket más nem tud vagy nem vesz észre. Jó megfigyelő voltam, leginkább mert a suli alatt nem mindig volt mivel operáljak. Nem én voltam eleinte a bomba csaja az évfolyamnak. Megtanultam túlélni, aztán meg élni és túlélni. Most pedig? Túl jól is ment ez meg az, még ha néha hiányzott is valami.
- Leszámítva hogy ezeknek fele nem jut el oda, igen - bólintottam egyet magam elé, ahogy lassan, de biztosan megakadtak a szemeim egy szebb darab, magas barnán, aki éppen zsebre vágott kézzel gyalogolt a bódék felé. Nem volt rossz eresztés, még ha nem is ezért ruccantam ma ki. Kicsit jó volt más csinálni, mint a már bevált lazítások. Elég szar barát tudtam néha lenni, pont ezért a kollégáim álltak a legközelebb ehhez a titulushoz a család mellett. Van, amit le kell nyelni a modoromból, hogy élvezhető legyek.
- Elképzelés? Ha te így hívod - forgattam meg a szemeim. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy olyanról nem elképzelése és víziója van egy nőnek. Különben nekem is lenne, ennyire nem vagyok elvarázsolva, ahhoz látnom kellett volna már. Vagy jobban figyelni, más kérdés. - Én elnéznék egyet minden nap akár - jegyeztem meg kicsit elgondolkodva, hogy aztán a borommal együtt billenjen a fejem a bódé irányába megnézni, mi is amin Luna megakadt. Nem rossz.
- Pizzázó? Ennyire szar a visszatérők bérezése? Vagy ez valami... más? Nem tudom, speciális. Hátráltat valami, hogy visszagyere Pestre?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 24. 21:18 Ugrás a poszthoz


×××

Büszke vagyok rá, hogy olyan feladataim vannak, amikről tudom, más nem képes rá. Kellett egy általános ellenőrzés és állapotfelmérés, ami a sárkányhimlő óta kötelező lenne a faluban, de nem igen ejtik meg soha. Meg ha már itt jártam a főnök megkért nézzek a kedvenc párosára is, mennyire megy jól minden. Gabe nem változott a hetek alatt egy cseppet sem, Lunát furcsa volt így újra látni, de örültem neki, azt hiszem jót is tett a kis kiruccanás. Meg ha ő nincs, ma se teszem ide ki a lábam, mégis megtörtént. Szóval kivételesen papírpohárból kortyoltam a forraltbort, ahogy nézelődtem, egy pasi még egészen jól is mutatott volna este... ah, hülye hó. Éppen a nagy szempárbajunk közepén hullott az ölembe a fa tartalma én meg csak nagyot szusszanva néztem az ok felé, amit a pad hátának fordított másikra leült egyén okozott. Szépen vagyunk.
- Unatkozol, bébibogyó? - fordultam félig a bódék felé a padon ülve, de a szemem sarkából éppen elkaptam a lapozó fiú mozzanatát. Elég nyilvánvaló voltam, mindez kinek szól. És bár a hangom kifejezetten nőies, nem cincogós vagy vékony, hamar el szoktam bűvölni az embereket ha arról van szó.
- Bármire gondol is az ember, még másik egymillió embernek is éppen az jár a fejében akkor. - Orwell sok olyan dolgot fogalmazott meg élete során, ami igazságnak igazság, és talán örök érvényű is. Hiába bújna az általam már kilesett borító mögé az új ismerős, van egy olyan sejtésem, hogy nem azért ül itt csak, mert a szórakozása netovábbja pár villogó égő és a zsivaj. A könyv még talán.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2018. november 26. 12:55
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 24. 21:35 Ugrás a poszthoz


×××

- Mintha az én anyámról beszélnénk - közöltem el is nevetve magam. Az a szomorú, hogy teljesen értettem a helyzetét, nem csak mert ismertem Gabe helyzetét, inkább azért, mert néha az egész családomban ezt éreztem. Főleg mikor nagyapáméknál volt nagy bandázás. Vagy esküvő, esetleg temetés. Jutott már ki mindenből, szerencsére nem egyszerre. akkor lehet az unokahúgom szétesett volna, mint azok az olcsó legófigurák. Ennyivel képben voltam ha a villámpatkányokkal nem is.
- Nem hangzik patikának. Remélem semmit nem fogadsz el, Jézus, inkább dobj egy üzit és küldök valami hatásosat. Tudod jól hogy abból a három napos másnapból és 2 óra alatt helyretettelek - igaz, akkor nekem is szükségem volt rá, de van bennem ennyi jószándék meg kedvesség, hogy ha nem öncélú is segítek. De tényleg, bírom az embert, nincs okom nem tenni. Meg tudna fojtani egy kanál vízben képességei szerint, de nem lenne biztos benne milyen vizet hoztam és az rá nem-e veszélyes. Mi ezért vagyunk mindketten életben és kedveljük egymást olyan furán. Élem az embert, van rajta mit, fura is, hogy nincs mit nézni.
Teljesen rá bíztam magam, nem éreztem úgy, hogy ebből gond lenne, még a látszatháborgása ellenére se. Az itallap nem volt izgi, de mögötte a felhozatal tűrhető volt, annyira, hogy Gaberől egész átkoncentráltam az egyik pincérre, de mivel rendes nő vagyok, ahogy visszatért százszázalékosan rá irányult minden érzékszervem.
- Tulajdonképpen... igen. Förtelmes - húztam el a szám. Nem tehetek róla, válogatós vagyok, nem elégszem meg azzal ami tűrhető, nekem az kell ami jó és ér is valamit. Ezért maradok nagyapám szerint egyedül. Más kérdés, hogy Bandi papa nem mindent tud. Jobb is.
- Oh, pedig biztos szerelembe esnék... megint pár órára - mondtam nevetve is az egészen, hogy aztán a széken hátradőlve hagyjam, hogy az italaink előtérbe kerüljenek. - Tartok tőle a szó szoros értelmében. Hidd el, ahogy állnak a dolgok, úgysem sokáig leszel ott egyedül - vontam vállat. Nem mintha hallottam volna valamit, én sosem.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 24. 22:30 Ugrás a poszthoz


×××

Ide jártunk, igen, mi is éltük, ha nem pont így, de mindazt, amit a mostani gyerekek, ettől még nem egy lap volt. A kijelentésem már-már túl határozott is volt és bizony egyetértésre talált a szőkével. Nem mintha nálunk ne lettek volna alakok, akik lecsúsztak, de itt voltunk mi is, akkor meg? Ezt se a szél hordta magától össze!
- Mondjuk a nevén - nevettem el kicsit a dolgot a pohár mögé rejtve az arcom aztán csak keresztbe tett lábakkal dőltem a pad támlájának egy korty bor után. Nem akartam én piszkálni, de valahogy elemileg sikerült a legtöbb ember életébe néha a kelleténél jobban belemásszak. Talán ezért nem lettem volna alkalmas arra, amikre ő, vagy Bence meg Gabe képesek. Nekem nem mindig megy a hallgatás, néha persze igen, de az egészen kivételes.
- Három naponta? Nem is rossz. Én már a havi egy alkalomért is ölnék lassan.
Annyira unalmas a hét és nyolcasok változatlanságában élni. Hova tűntek a jó pasik? Mármint nincs nekem bajom senkivel, igazából hazudnék, ha azt mondanám a kigyúrt alkatra bukom, vagy az ilyen extra jó seggű egyedekért. Elvinném pár körre, de ez más. Egyszerűen intellektuálisan is nulla sok, nekem ez meg számít, ha kell, ha nem. Nem állok le valami fogyatékos anyuci kedvencével, aki a virágot azért hozza, mert anyuka a lelkére kötötte. Meg ebédre nem randizni hanem családi rendezvényre vinne. Jó ég, volt ilyen, ne emlegessük!
- Minisztérium, nagyon tré néha, máskor meg - vontam vállat, tudom, hogy neki sem ez a teteje, de nyilván nem úgy fizetnek minket, hogy milliomosok legyünk. Én jól megvoltam a magaméból, kellően magas a veszélyességi pótlékom is, és amíg nem patkolok el elég jól kitartom magam.
- Ugyan már, Luna, kérlek - billentettem oldalra a fejem, aztán lehúztam egy nagyobb adagot a poharam tartalmából. - Tudod milyen szemétben és szemét között ülök, még ti itt lébecoltok? És nem sietitek el a hazajövetelt - én meg önző vagyok némileg, de nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem jár hozzá valami löket legalább szünetekben. Nem beszélve róla, hogy voltak sejtéseim Gabe miért csúszik jelentéssel. Gabe sosem késik.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 26. 13:07 Ugrás a poszthoz


×××

Bár tudtam, hogy napok kérdése és a hátam mögött hagyhatom a falut, mióta Lunával kiruccantunk egész mehetnékem lett a helyen. Mondjuk volt némi pozitív töltet, hogy ne várjam a véget négy itteni fal között. Nem szeretném véleményezni az átmeneti szállásokat. Ennél még az is jobb lett volna ha összezárnak Bencével vagy Gabebel, csak az ugye... mindegy is.
Bár választ nem kapok, az apró zörejek, mint a mozdulataié és a könyv tompa puffanó csukása arra enged következtetni megfelelő figyelemfelkeltéssel szolgáltam. Ha a megszólítás nem is működne, az idézetben kicsit biztosabb voltam. Nem volt a top 3 kedvencemben a mű, ennek ellenére volt időszak, mikor a rellon ház padlózatát koptatva inkább olvastam én is és művelődtem. Na, egyszer tudtam, hogy hasznos lesz.
- Meg bizony - vigyorodtam el magam elé a boromnak a feléig már eljutva, hogy aztán elkényelmesedve dőljek hátra, éppen tőle jobbra kicsit arrébb a háttal lévő padon. A fejem alig észrevehetően billen oldalra, a szemeimmel felé pislantok, aztán az előttem elsétáló férfit követik a szemeim, még egy mosollyal is jutalmazom amit én kaptam. Kár a gyűrűért a pasas ujján.
- Ha szeretnél, én csak játszanék valamit - közöltem egykedvűnek tűnve, pedig kellően pozitívan álltam hozzá, sőt. Ahogy egy sóhajt követően megköszörültem a torkom jóval lelkesebb is lettem. - 5 próbatétel, egy passz lehetőség, de az a feladás. A győztesé az öröm, a vesztes meg... nos - vontam meg a vállam, annak alapvetően viselnie kell. Szerintem megéri. Buktam már, nyertem is, mindkét oldal adott valamit.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. december 5. 19:12 Ugrás a poszthoz


×××

Az ünnepek nem jönnek be mindenkinek, talán ezért is a tömeg. Még korán van, közben meg éppen időben. aki gyűlöli a nagy, tömeges hisztériát most keresi az igazi ajándékokat. Megint mások már most sem, és vannak akik utálják, de majd utolsó napon. Én se szoktam elsietni és az az ember vagyok, aki zárás előtt fél órával telepakolt kocsival odatipeg, hogy pillanat még pár dologért visszaszaladok. Rühellik, de ha megnyugtatja őket, én se szeretem. De ezt dobta a gép.
A láthatóan érdeklődő, és igen különleges ízléssel megáldott fiúnak meg engem és az igényeim. Bár eddig nem lőttem mellé az előlegezett bizalommal, legalábbis semmi felháborodás meg "ki vagy te és miért mászol a privát szférámba" nem történt. Pedig ahogy megvolt a kezdő párbeszéd pont annyit arrébb is csúsztam, hogy mikor oldalra fordítja a fejét, balra, én pedig szintén, csak nekem irányban prímán össze is tudunk egy pillanatra nézni.
- Ez a beszéd. Már féltem, hogy te is halálunalmas leszel - kortyoltam a a borba mielőtt még körül nem néztem. Elég csend volt, olyan furcsa, amibe könnyű robbantani, de egyelőre inkább valami kicsi, de stílusos akciót vártam. Előhúztam a korall szín rúzst a zsebemből, majd az elnyújtott kezemben a pad másik fele irányába, azaz a srácnak biccentettem. - Remélem tudod használni. 180 másodperc, tőled balra a szőke csávó, aki folyton a haját taperolja, vagy a szemüveges, megnyírt girnyó csaj jobbra. El kell érned, hogy közölje GY tetszel neki - fejeztem be végül, nem finomkodva. Nem kedves és kellemes, de ha belement indítsunk egy vicces és némileg kínos feladattal. Bár nem hiszem hogy feltétlen a srácnak lesz majd az. - Tikk-takk.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. december 5. 19:45 Ugrás a poszthoz


×××

- Dehogynem - mondtam ki egy hirtelen egybefüggő és stabil kijelentést úgy, hogy még csak rá se kellett nézzek, hogy érezze az égető pillantásom. Elég jól ment már hanglejtésből is egymás ismerése. Én például pontosan tudtam, hogy takargat és szarul csinálja, de büszkén. Ő meg azt, hogy ennyiben úgysem fog maradni. Az időközből amúgy is ügyes következtető vagyok. Meg a stalkerünk is haza szokott esni kávézni és mesélni. Akár munkatársakról is. Olyan nincs, hogy itt valami ne érjen körbe, ha mégis, akkor az éppen Gabe vagy az én dolgom és oka van. Mint most annak hogy ránézzek a vészhelyzeten túl a kedves kollégáimra.
- Félnek, de nem eléggé. Különben most itt sem lennék - húztam el a szám, majd a szőkére néztem látványosan megnézve itt-ott és hümmögve is. - Nem rossz, nem rossz, de nekem túl feminin vagy - jegyeztem meg végül be sem számosítva a nőt. Igazság szerint biztos esetem lenne, ha a saját nemem érdekelne, de eddig nem sikerült süllyednem. Egyrészt pont elég magamat elviselni, az is megerőltető, másrészt más igényeim vannak szervezetileg is. Szomorú, mi? Persze, volt már az a perc meg óra, mikor szarban volt a haza, és voltunk mi édesem meg kedvesem, csak kopjon le az idióta. De ez más kérdés.
- Nem hinném, hogy ez Pesten változna, de legalább mellém teheted te is a formás hátsód és hidd el, ott nagyobb a választék - biccentettem magunk elé, ahol éppen két olyan ötös vagy hatos féle sétált el. Nem volt bennük túl nag potenciál, pedig az egyik nagyon élte volna Luna figyelmét.
- Hát ez az! És neked ez nem is gyanús? - kérdeztem már őszinte háborgással. Nekem ne mondja, hogy ennyi ésszel meg szempillával még nem volt feltűnő, hogy Gabe csendes és nem egyértelmű, mikor mindig az.
- Hat. Milyen pici keze van.... - tettem hozzá éppen csak bele nem nevetve a poharamba, amiből egy újabb kortynak futottam neki.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 22. 17:35 Ugrás a poszthoz


×××

- Mintha azzal a mugli reklámmal beszélgetnék - forgattam meg a szemeimet. Éppen csak nem köhög vagy fázott meg senki, legalábbis kettőnk közül biztos nem, így nincs szükség a tudásomra meg semmi egyéb szerre. Bár hogy őszinte legyek először a barátságunk több éves múltja óta felmerült bennem, hogy ideje volna a seggberúgás mellé egy korty teát is itatni vele. Ez a nő tuti megkattant. Szerintem még a táncos időszakában sem titkolt se nevet, se méretet. Ami nagy szó gondolom. - Ismersz - vontam a vállamon vigyorogva, ahogy beleittam a boromba. Nem, nem szoktam fecsegni, nem asztalom a pletyka se, tulajdonképpen a kommunikációm se rajta kívül, bár ott van Gabe, két belsős csávó az osztályról, egy laboros lány, aki még új. Meg a családom. Igazán széles paletta.
- Remek sebész az egyik exem, bár az ágyban egy nulla volt, de a plasztikához ért, olyan nőket csinált pasikból, te sem mondod meg, pedig jó a szemed. Akárcsak nekem - jegyeztem meg elismerésnek szikráját sem ejtve többet. Tényleg nem tartottam a hapsit sokra mint férfit, ellenben valóban, a munkája kifogástalan volt. Azt hiszem sokszor ez a baj, túl intellektuális próbáltam lenni, a legjobbak mégis mindig a véletlenek voltak. Meg mondjuk az aurorok. Volt köztünk hasonlóság Lunával ízlésben, némi.
- Egyre lelombozóbb ez  hely. Gabe is hasonlóan pozitívan nyilatkozott legutóbb, bár mégsem értem miért ül így is itt ennyi ideje.
Vannak rejtélyek, amikbe sosem ütöttem z orrom mélyebben, az egyik ilyen az ő munkája volt, ő se szólt bele az enyémbe és remekül megvoltunk. Lunával másabb volt, azt hiszem ha valakiben meg tudtam bízni, az ő volt, pedig mindig azt mondták sosem lesznek rendes barátaim. Mekkorát tévedtek. Mondjuk a normálistól messze állunk mind, de...
- 7+-ost? - kérdeztem egészen meglepődve, ahogy fel is nevettem a telibe kapott zakózáson. Ennél még én is szebben esem, pedig vannak dolgok, amikhez nem értek. - Még az is kiábrándító, ami ezzel a kézzel nagy - néztem a szőkére sokatmondóan, ahogy lassan a poharam fenekét is ugyan így kellett szemléljem. Igazán el akart fogyni perceken belül.
- Mégsem vagy szétesett és letört. Szóval. 11/10. Az azért elég ritka madár, bárhol. Nem félted?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 23. 14:09 Ugrás a poszthoz


×××

- Mindenképpen, majd csendben ott felejtem a névjegyet az asztalodon legközelebb, mikor eljövök tőled - billentettem oldalra a fejem még olyan elégedetten nézve is magam elé. Majdnem tettem ma is valami jót és segítőt. Igazából minden nap teszem, és leginkább heti kétszer, mikor életben tartom valamelyik testvérem. Sokszor elgondolkodom, ha bennem nem maradt volna felelősségérzet a családi örökségből, akkor mi lenne. Már azon túl, hogy nyilván se munkám, se végzettségem.
- Ki nem, aki az osztályon dolgozik, vagy a környéken? - tettem fel a jogos kérdést, és ahogy kint volt, azzal a lendülettel el is nevettem magam. Erre még nekem sincs ellenpéldám, magunkat sem tartottam soha normálisnak, de ugye az unalmas. Nagyon kedveltem Lunát, és minden szar ellenére amit külön-külön felhalmoztunk az életben, nem volt ez érdek barátság. Kivéve ha ruháról volt szó. Ott voltak súrlódások bizonyos estéken.
- Nyolc alatt nem éri meg, még ez a fizetés sem, amit most kapok. Ettől még van akiből nem néztem ki, hogy ilyen tartja helyben - néztem rá sokatmondóan és itt már nem csak Gabe volt terítéken, ezt szerintem ő is érezte. Ügyes terelő, és könnyen kikerül dolgokat, de nem ma kezdtem. Aztán csak nevettem, de olyan könnykicsordulósan, még le is kellett a kézfejemmel töröljem, mikor csillapodott a dolog. - Nevetünk, nevetünk, de igen szar élményeket hoznak - ezt szerintem mindketten beláttuk elégszer, de utólag valóban ilyen. Egy vicc. Ott még nem tudod sírj vagy nevess.
És éppen én is ezt éreztem, ahogy a szőkét hallgattam, még egy fájdalmas, már-már teátrális sóhaj is elhagyta a számat. De én leszek az utolsó aki követ vet rá. A kapcsolatoknál nagyobb sz-patás a világon nincs, én is tudom, nem fogok neki arról papolni, mekkora király lenne belevágni, ettől még nálam is pesszimistább éppen, ami mostanság teljesítmény.
- El, nem vagyok kezdő - ingattam meg a fejem, majd kihúzva a táskámból kirántottam a dugót az üvegből. - Tudod, annyit sz-ptunk már, nem mindegy, hogy még egyszer megpróbálni mit hozhat?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. január 27. 17:35 Ugrás a poszthoz


×××

- Tény - közöltem egykedvűen kicsit lóbálva a keresztbe tett lábaim közül a felsőt még a szám is elhúzva egy pillanatra. Éppen ezután sikerült egy elég szép darab tekintetére akadnom a boros bódénál és még egy mosolyt is villantottam. Alapvetően se az öltözéke, se a mozgása nem volt lelombozó. Aztán vonult utána az a tinilány én meg ciccegve fordultam vissza  szőkéhez. A pasik sem mind tudják, mi lenne nekik éppen a jó.
- A lakásomba még a bátyám sem engedem be alapesetben, kérlek - nevettem el magam. Ez meg tény volt, ott nagyon kevés ember járt, ennél óvatosabb vagyok, aki meg oda jutott, abban mondhatni kellő bizalmat - is - fektettem. Nagylány vagyok, megoldom a csődjeim és a védelmem szintén egyedül. Nem mellesleg nem állok össze a szeméttel, ezért is lehet, hogy az ilyen fogyatékkal élő, aberrált példányokat, mint a jeget nyalt pasas, még csak hírből sem élnék. Kénytelen-kelletlen segítenék én is a túlvilágra lépnie.
- Néha nem elég erős az a természetes szelekció, ő is itt van - nevettem el magam, ahogy az utolsó kortyot is lehúztam és már kutattam is a palack után, amit természetesen elhoztunk. Nem vagyunk kispályások, és igazából a rutin meg az évek sok dolgot tanítottak már mindkettőnknek. - Azt semmiképpen, de tény, volt szerencsém elég idiótához és... mondjuk azt nagyzolóhoz, akiről mindig kiderül a végén, hogy annyira ért hozzá, mint egy pék a halpucoláshoz.
Lenéző voltam? Az, és ez mindig így volt, nem sokszor engedem előre ezt, én tudok kifejezetten rendes és kedves lenni, de elég egyszer bebuknia előttem a dolgaival valakinek. Utána ellenségnek sem szeretne engem.
- Ugyan, ugyan - ingattam a fejem. Az nem lenne gyors. Néha mondjuk én is élem ezt a csak legyen vége dolgot drámaian, főleg, mikor megint fellépked az emeletre az a fél kisujjam bicepszű aktakukac, aki a fura virágokat küldözgeti.
- nEm hiSzEM hoGy töBBeT aKAr - még mozgattam is a fejem, ahogy mindezt kellő szarkazmussal megismételtem. A pohárra persze vigyáztam. - Te is tudod, hogy csak félsz, rohadtul el kéne ezt engednünk, semmi értelme. Nagyobb pofont nem kaphatunk, mint a múltban volt, ha csak... - néztem a szőkére sokatmondóan. Ő is elég laza, ha aggódik, az nem logikán alapul. 11, mi?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 1. 14:34 Ugrás a poszthoz


×××

- Azt a szivárvány lábánál tartjuk, tudja a helyet, el se kell lopja - forgattam meg a szememet. Arany, huh? Nem hittem, hogy Arthur valaha, bármelyikünknek is a családban rosszat akarna, mert ha ez igaz volna, már annyi meg annyi lehetősége volt, amivel nem élt, hogy az csőd. Bár nem mondhatnám se magam, se őt, de Emmát se a szerencsés fajtának, meg úgy igazából kiterjesztve a családunk is elég furák vagyunk. Tegyünk engem Maja mellé. Már a húgom is elég más természet, bár benne érzem néha azt is, mennyire hasonlítunk. Azért én felhoztam már a bro-nak, hogy ha nem vigyázunk, mehetünk a kiscsaj esküvőjére a macskáinkkal. Illetve inkább kutyánk lenne, de a lényeg marad.
- Bár, múlt hónapban egy gyakorlati órán éppen fejlesztettünk vírusokat, az egyik lány elég ígéretes, összehozott - bár véletlenül - egy kizárólag Y kromoszómát támadót, amely az immunrendszerileg hibás példányokat örökre letarolja - és erre én még lelkes is voltam. Legalább annyira, mint most elmesélve. Mondjuk azt, hogy vannak pillanatai a munkámnak, mikor rám is rám tudnák akasztani, hogy klinikai eset vagyok. Meg lehet próbálni, meglátjuk ki kerül be előbb és mivel... oh. Inkább ne emlegessük. - Durva, de legalább már mindent láttam - forgattam is meg a szemeim.
Túl gyorsan fogyott ez a bor, már gyanúsan méregettem a bódét és a köztünk lévő távolságot, de ugye én sem tudok soha a számra ülni, így egy ügyes elhajolással kikerültem hogy nekem vagy a pohárnak maja essen, majd csak ingattam nevetve a fejem.
- Én imádom, mikor harcias vagy, biztos felszednélek ha átpártolnék. De komolyan beszéltem - és nyilván ezzel részben le is zártam. A családunkban a pesszimizmust néha betegségnek érzem, és van olyan, akinél azt hiszem mikor felüti a fejét az is, mert inkább az optimizmusból kiábrándultak depressziója ez. - Aki nem hagyja, azon az ég se segít, én csak azt mondom, használd ki a lehetőségeidet és ne fuss el a kis dolgok elől legalább. Ismerem magunkat, ismerlek. Ha közel a tűz te is elrántod a kezed, pedig amíg nem lángolsz nincs para.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. február 16. 00:33 Ugrás a poszthoz


×××

- Olyan lelombozó vagy - billentettem oldalra a fejem nagyokat pislogva felé, majd elgondolkodva hümmögtem. Azt mondjuk most elfogadnám, a nagyanyánk receptje verhetetlen volt, ütött amikor kell, ahol kell és ahogy kell. És még finom is és tuti cukorbeteg leszel tőle, de megéri, ezért a halál is. Kár hogy egy unokája volt a kellően konyhabarát és rá hagyományozta a tudását. Nyilván nem Arthur. És nem is én. Szomorú. De van ilyen rendes az unokatesónk, hogy osztozik a művén.
- Gyakorlatvezetőként korlátlan hozzáférésem van minden valaha készült egyetemi mintához - közöltem nemes egyszerűséggel, ahogy az utolsó utáni korty is lecsúszott a torkomon. Nem rossz, de kevés, mint a legtöbb esetben kettőnknek az ital, a rutin meg az évek edzettek minket szerintem. Mert azért emlékszem én még hogy két martini után hogy keltünk mondjuk az alapképzés alatt. Aztán nézz ránk most. Elő is szedtem a maradékot és érezve, hogy neki is szüksége van rá, mikor már éppen nem hadonászott meg ölelte magát vagy tárta el a kezeit és fix volt  pohár, megtöltöttem az övét, majd a sajátom.
- Ez nem egy hipermarket, hogy 3 napig mehetsz és teljes cserével vagy pénzvisszafizetéssel visszaadhatod, nem adnak semmire garanciát, se egy évre, se húszra - jegyeztem meg egész ironikusan is egy-egy részt. Ez a kib-szott életünk könyörgöm, ha mi nem csesztük el eléggé, senki, ettől még én már régen azt éreztem, hogy nálunk vakmerőbb, bátrabb és kevesebb vesztenivalóval bíró páros nincs a világon. Akkor meg? Gyanús is volt ez, de nem akartam én szembesíteni azzal, amit már ő is tud. Maximum célozni.
- Mert mi normálisak vagyunk? Jaj, életem - nevettem el magam, ez olyan abszurd volt a szájából, az enyémből, bárkiéből ránk utalva, aztán Gabe említésén megint csak röhögtem egy kört mielőtt ittam volna. - Nem, ebben elég biztos voltam, jó parti rövid távon, de neked kifejezetten fiatal - jegyeztem meg össze is préselve az ajkam elgondolkodva. Túl sokat tudok, és túl sok a mögöttes tapasztalatom.
- Ugyan, cicám, az életünk mindig is mélytorkos volt, de kihoztuk belőle az élvezeti faktor maximumát. Most is ezt kéne tenned - néztem le rá mielőtt sóhajtottam volna egyet. Nem azt mondtam, változzon meg vagy olyat tegyen, amit nem szokott, egyszerűen minek fél? Kevés nála bátrabb ember van, ahhoz is kellett, hogy kitartson egy ember mellett, aki minden nap halálhírt küldhetett volna. El is jött a nap, de ez más kérdés. - Mit?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. április 4. 15:28 Ugrás a poszthoz


×××

Egyszerre tudnék nagyon nevetni és képedek el a tényen, hogy kik veszik körül őt jelenleg. Gabe nem feltétlenül a túlzások embere, amikor még nem célt érve kell valakit elkapáltasson. Sorsok, munkák, életek... mikor és mit. Így kicsit ugyan nyugtalanító egy ilyen patika, legalább elég esze van, hogy többet ne próbálkozzon.
- Olyan régen monopolyztunk már - biggyesztettem le az ajkaim válasz nélkül hagyva. Egyikünk se volt a nagy ígéretek tételéről híres, de ő is tudta mit jelent az előbbi felszólalásom. Kevés emberért tenném meg azt, amit tudok, és az orvosi lapomon szereplő csekély listához őt is hozzátolhatjuk. Húzta már ki a hátsóm meleg helyzetből. Kicsit el is kalandoztam, még ő italt rendelt, még egy egész szokatlan, szép mosolyt is megengedtem magamnak egy laza hajigazítással mielőtt visszaült velem szemben. Igen, köszi, jól szórakozom.
- Akár hiszed, akár nem, aki mellett így bemelegedik egy faszi, nem is érdemelte - húzom el a számat, majd még kipillantok oldalra, majd Gabere egy nem rossz elismerésen belül. Mert így már én is felfedeztem a gyűrű nyomát az ujján, láthatóan eltűnt. Az apróságok, ez nem az én munkám.
- Mint mindig. Van aki téged valaha nem érdekelt annyira, hogy utána is nézz? - költői kérdés, de már meg sem lepne, ha lenne méltán kielégítő válasza. Aztán lássuk is, mivel lep ma meg, a csésze fölé hajolva éreztem az illatot, még el is mosolyodtam. Nem egy rossz döntés. - A fene nagy tér meg emberek - forgattam meg a szemem, de kicsit sem voltam lehangolt, biztos voltam benne, hogy ha érdekes dolog jön, tudni fogom. Nekem ilyen skilljeim vannak, kinek és mi jutott ugye.
- Beszélnek dolgokat, főleg a titkárok egy kis vállsimítás és szép mosoly után - vontam vállat, majd belekortyoltam a kávékülönlegességbe, mielőtt még folytattam volna - éppen ezért tudom, hogy kapsz társaságot a következő hónapban. Azt nem, kit. Még.
Persze ez sokat nem jelent, mert ha akarom, holnap tudhatok egy nevet, de kettőnk közül ez őt érdekli, engem inkább az mikor lesz vége a cirkusznak és áll helyre a rend. Marhára felcsesz, hogy lassan mindenki lelép csipcsup okokkal. Ez meghalt, az sáros... és akkor? Láttátok engem kik vesznek körül? Mindenki csak magára gondol; bezzeg én. Ezzel a lendülettel a besétáló kékszemű öltönyös palira emelem a tekintetem, aki egyből kedélyesen jelzi csatlakozhatnék én meg legszebb mosolyommal állok fel lehúzva a maradék italt és megveregetve Gabe vállát.
- Holnap délben, ha még érdekel, most pedig... Szép napot, Beni. - Megyek, látok és győzök. Reményeim szerint.



// Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 13:51
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. április 17. 18:54 Ugrás a poszthoz


×××

Egy teljes üveg Scornabeccaia bánta az este kezdetét, és szerettem volna sajnálni, hogy magamba döntöttem mások két napi fizját érő merlotot, de szó sem volt róla. Még az egyik exemtől nyúltam le, aki exporttal foglalkozott. Ez volt a minimum, ha már másban nem ment a teljesítés. Azóta csak egy középkategóriás rozét kortyolgatok, ami a merlot után erős visszaesés, de pont olyan idegnyugtató, mint bármelyik. Ellenben a szőlőlével, aminek a látványával továbbra is csak barátkozom a nőm kezében. Kiráz a hideg a tudattól egyelőre, de ugye vannak dolgok, amiknél nem lehetsz biztos. A fejem lustán fordítom felé majd még nevetek is, ahogy ingatva a fejem közlöm a száraz tényeket: - Nem attól klasszikus, mert logikus - és ezzel mindent el is mondtam. Ami azt illeti rengeteg film érzelmi alapon lett kiemelkedő, ez meg nem az, ami alapján nekünk egyszer majd sikerül besorolni a filmművészet csodáit.
- Vagy rajta ülsz, nehogy egy morzsát is más egyen meg - forgattam meg a szemeim, mert ha nem is mondtam, feltűnt, mikor a még nem üres dobozt feltűnésmentesen a kanapém és maga közé csúsztatta be. Javíthatatlan, bár ilyen súlya még nem volt az irigységnek mint ma, talán.
- Igen, ez eddig is tény volt. Önfejű, hülye és életveszélyes alak volt. De jó segge volt és az egyenruha túl patent, sosem hibáztattalak - néztem rá a teljes támogatásommal. De szerintem egy ideje ő is tudta, hogy maximum egyoldalú volt az, vagy tényleg mindkét oldalról inkább fizikai. Nem nevezném kémiának, az azért az ismereteim alapján bőven túlmegy ezen.
- Ha jól számoltam az elmúlt öt órában csak ittál, szóval lassan nyugodtan nekiveselkedhetsz, vagy fogjam a kezed?
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. április 19. 01:06 Ugrás a poszthoz


×××

- Na, ezt látod sosem mondtam rá - már nyilván a pozitív minősítést. Vannak filmek, amiken én is átmentem nőbe, és mint öt évesen az Arthur által lóra cserélt babám után, úgy sírtam. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Nyilván szép volt a paci, de azért nem az én dolgaim kellettek volna a csereértékek legyenek. Vannak dolgok, amiket sosem fogok megbocsátani! Az egyik ilyen a nagyapám megjegyzése a hajamra, mikor elsőre lettem fekete hajú, a másik Arthur esete a babámmal. Örök tüskék.
- Lehet - dörmögtem már majdnem mémkedve itt a nőnek, hogy aztán felnevessek, majd az utolsó kortyot is eltüntessem a poharamból. Nem mondom, hogy nem üt be, sőt, ettől még kicsit együttérzésből is, meg úgy amúgy erre most szükségem volt. Biztos pofán röhögtem volna azt, aki nekem 15 éve azt mondja, hogy mi a 31 felé andalogva itt fogunk ülni a lakásomon, valami szar filmes este végén, és várjuk, hogy most akkor valaki terhes-e, vagy csak k.rva jó poént lőttünk a búcsúba utoljára. Egyelőre senki nem nevet, még én sem. DE komolyan, én megértem, igazából valahol még szurkolok is az eredményességért, szerintem hülyeség és önámítás volt, hogy neki nem kell egy család. Azután a szar után, amiből jött, kijárna neki. Az enyémet annak ellenére, miket élek néha rage-elve, imádom és nem cserélném semmire. Neki is kívánok egyszer egy ilyet.
- Inkább tolj be még egy sütit, már egész betegnek tűnsz. Simán igazat adsz nekem? Évekig hallgattam a "jaj, Cass, kussolj már" meg "mekkora f.sz vagy" - forgattam is meg a szemeim, mert nem elsőre közöltem ezt már, csak rám ki figyel? Nagyon kevesen. - Undorító vagy. Hozom az illatgyertyát is, meg valamit enni. Éhes vagyok. Nem kérsz egy pizzát? Húsz perc múlva már van kiszállítás.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. április 21. 12:03 Ugrás a poszthoz


×××

Fogalmam sincs mikor süllyedtünk oda, hogy filmeket kelljen újranézni, hogy még több okot találjunk kitérni a hitünkből. Ha lenne olyanunk, nekem legalább illene, de a nagyi szerint ott romlottak vagyunk, hogy anyámék sosem tettek nagy fogadalmakat gyűrűvel. De nézzünk rájuk, mégis milyen időtállóak lettek. Meg csak összesikerültünk így hárman, még ha gyári hibákkal is kezdtünk. A húgunkban elég sok a remény. Még.
- Túl sok szénhidrát az nekem, és attól a fajta csokimáztól olyan leszek mint egy leopárd. Foltos - néztem rá sokatmondóan, mert bár nem voltam egy kifejezetten ételérzékeny alkat, én úgy gondoltam ettől kapok rohamokban viszketést és a súlyommal se nagy pajti. Nem mellesleg nem is sajnáltam tőle, nem véletlen rángattam ki egy csomag kókuszos zabkekszet a fiókból közben és gurítottam magunk közé. Azért van vésztartalékom.
De valami nem klappolt a nejemmel, ez egész biztos, és itt nem arról beszélek, hogy megint olyanok voltunk, mint 16 évesen és egész éjjel csak magunkat romboltuk, ő édessel én alkohollal. Azt hiszem ez akkoriban fordítva volt. De hál' isten egyikünkön se látszik meg.
- Szóval mindegy, de nem mindegy - összegeztem az ajkaim összepréselve, majd a mobil után kutatva nyitottam meg az appot és szedtem elő a kedvencnek jelölt helyünket. - Akkor három közepes lesz, egy négysajtos, duplázva. Egy vastagtésztás zöldfűszeres, meg egy dupla húsos - néztem a nőre, mert éppen nem sorolta fel, de sejtem, ha itt lesz fel fogjuk. Terhesség nélkül sem volt gond rá, hogy itt kaja megmaradjon. Ez új, de vannak azért dolgok, amik mással is magyarázhatóak, gondolom. Én persze támogató vagyok, de mikor felálltam még meg kellett kapaszkodjak, hogy mielőtt utána indulok, lehetőleg a szobát lefixáljam. Utálok egyedül inni.
- Új indokot keresel a súlyduplázásra - jelentettem ki még el is tárva a kezeim, mielőtt lecsapva a szennyes tetejét rá nem ültem és a szemben lévő tükörben amennyit láttam magamból eligazgattam a kicsit elfeküdt hajam. - De őszintén? Fogalmam sincs. Mikor te akarsz valamit, teszel is érte, másokkal ellentétben. Ha nem most... ugyan itt leszünk két hónap múlva is - és ezt komolyan is gondoltam.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Budanekeresd mellett valahol
Írta: 2019. május 19. 22:30
Ugrás a poszthoz


×××

Még nem volt időm elmenni Luna kihízott, fekete ruháiért, így valami sajátot dobtam össze, ha már így hozta a nap. Nem mintha különösebb örömöm lelném abban, hogy temetésekre járkáljak, amin még csak szívesen se látnának. De tök izgi! Már hónapok óta nem hallottam semmit, én legalább szereztem pár jó estét szerencsétlennek, mielőtt kinyírta volna az élete. Nem számít, egy világi szerencsétlennel kevesebb, mondhatnám. Maradjunk annyiban, hogy az anyja nem fog örülni, mert nem dolgozta fel a fia lépését, az édesapja szerint velem jobban járt volna, az öccsét meg túl jól ismerem. És nem vagyok benne biztos, hogy a halott neje szívesen látja a volt szeretőt ott, de ki vagyok én, hogy elrontsam a bulit? Pont ezért megyek.
Azzal nem vádolhat senki, hogy nem öltöztem fel megfelelően. Sajnálni nem tudtam azt, ami Tomival történt, és meg sem rendített, de azért a régi szép idők - mikor is volt, tél végén? - emlékére eltoltam egy felest a közeli kocsmába, mielőtt kitipegve meg nem találtam a temető bejáratát és el nem indultam a tömeg után. Feltoltam egy napszemüveget, miközben a feneketlen táskámban turkáltam, hátha találok valami rágófélét. Vagy egy cigit. Mindkettővel tudnék mit kezdeni, ahogy a körbeállt tömegen csinosan előre törtem, majd egy fához oldalaztam. Remekül láttam mindent, és mivel itt rajtam kívül mindenki irtózott más sírra lépni, elég nagy helyem is volt.
- Elnézést, Ön ismerte? - kérdezte a hátam mögül egy idősebb nő, mire széles mosollyal fordultam hátra. - Csak pár éjszakán át, még a neje unalmas volt - ezután persze mint egy angyal úgy néztem körbe, hogy megvárjam,a hogy a koporsó megérkezik és lassan az igen jó kondiban lévő temetkezési alkalmazottak becipeljék. Uh, az a segg. Azaz reméltem, hogy az alkalmazottak.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. május 20. 19:04
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. május 20. 00:08 Ugrás a poszthoz


×××

Van egy olyan probléma a művészekkel, bárki mondjon is mást, hogy vagy első perctől tudod, hogy menthetetlenül unalmasak, vagy sosem ismered meg igazán. Egyik helyzettel sem voltam megbékélve, de előbbiből egy életre elég volt ez a verzió. Nem volt rossz, adnék neki egy erős hetest a teljesítményére, de nem sírom vissza. Annyit ért, ameddig tartott. Ezért is megy olyan jól, ahogy megemelve a kezem odaintegetek az édesanyjának, aki mintha nagyobb zokogásban törne ki. Opsz? Ah, végre. Sikeresen lett egy tic-tac a táskámban a nagy turkálásban, de lassan a cigarettatálca is meglett. Nem dohányzom. Kivételes alkalmakkor, mondjuk szex után. Egy nehéz műszak végén, esetleg azokon a vasárnap reggeleken, mikor stresszel mellettem valaki, hogy most mi lesz a családjával. Semmi aranyapám, hazamész hozzá és éltek tovább boldogan, pont úgy, ahogy én innen lelépek, és volt Ildikó, nincs Ildikó. Milyen szarok ezek a magyar nevek.
- Hm... - pislogtam nagyobbakat alig elfordulva csak pár pillantást vetve a hang irányába, mire vigyorogva összefontam a karjaim magam előtt. - Ezek szerint tüzet már kérnem sem kell, csináltam - nevettem fel, nem is törődve a körülöttem lévők bánatával. A sírköveken ütemeseket koppantak a sarkaim, ahogy elhátráltam az iménti kijelentés tulaja felé. - Részvétem? Nagybácsi? Szomszéd? Anyád bff-jének fia?
Érdeklődtem volna? Lehet, igazából csak elkapott a lendület, még a végén megremegek a temető romantikájában.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2019. május 20. 11:05
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. május 20. 01:43 Ugrás a poszthoz


×××

Egyesek polgárpukkasztásnak hívnák, szerintem hétfő reggeli kibúvó a munka alól. Meg át mindenki egy fokkal kevésbé akar majd felb.szni a melóhelyen, mert híre megy, honnan mentem be. Minél kevesebb alsóbb, irodai moly pasas talál be, annál szívderítőbb a napom. Bár rendesen melengeti a lelkem, hogy végre eltámolygott báránykám is megint jó helyen keresi a kenyérre valót. Szia Gabe. És viszlát, ezzel a lendülettel a napszemüvegem lejjebb is csúszott, hogy felette nézzek el Felé. Visszaigazítottam, de nagyjából kettő percet bírt még, mielőtt magammal együtt áthelyeztem. Én hátrébb kerültem, ez a kis műanyag meg feljebb, hogy a legszebb nézéssel figyelhessem mindazt, ami zajlik. Nem a temetést.
- Szeretem, ha éget - szélesedett ki a mosolyom, hogy aztán minden ellenérzés nélkül vegyem el a szálat és toljam tovább az általam előbányászottat. Kényelmesen szívtam bele, a rúzs nyomot hagyott a filteren, majd várakozóan engedtem ki a füstöt, mielőtt a sikításra elhúztam volna a szám. - Lehet most kéne még egyet integetnem, szerintem észrevett az újdonsült ara... nem, özvegy - javítottam ki magam. Mondjuk pillanatnyilag nem sok különbséget láttam egy temetés és egy esküvő között, egyéni hiba. Aztán elkezdtek lapátolni, a koporsón már nem is koppantak az adagok. Lassan vége. Még egy kis családi sírás, meg mennek a tessék-lássék népek Gratulálni a veszteséghez. Én is készültem, elő is húzom az üdvözlőlapot. "Boldog Születésnapot!" Csinos kis sárga, virág helyett ezt csúsztatom az egyik sírrendező kezébe, tegye már oda legyen kedves. Természetesen alá is írtam, mert rendes vagyok.
- Ah, csak felkaptam valamit - legyintettem - de ha ezt tudom - néztem rá elbillentve a fejem és még a lábaim is keresztezve, ahogy figyeltem rá.
- Mennyi lehetőség...
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. május 20. 11:25 Ugrás a poszthoz


×××

Kérni sem tudnám szebben hogy történjen valami, mint ahogy a puszta jelenlétem tudja üzenni. Tudok, ha szükséges hang és jellegtelen lenni, de nem szeretek. Mi értelme van ennek? Nem mondanám tipikus vadászterepnek az esküvőt, de mikor Arthur fejét betörték is remek köröm lett a kórházban még bejártam megnézni él-e még és mit lopott el eddig. A legutóbbi temetésre is miatta mentem el. Még ő kipakolta a hagyatékot én csak mély sóhajokkal vettem tudomásul, hogy nem volt, ami szórakoztasson.
- Volt már veszélyesebb is a kezeim között - vontam vállat, bár ez már nem volt a játék része, inkább részben vallomás volt, részben pedig ok rá, miért merem ilyen könnyedén venni ezt. Büszke voltam magamra és ez adta a látszólagos magabiztosságom az esetek jórészében. Az íz nem fétis kérdése. - Sokkal többet is kihozhatott volna a férjéből, de vannak tehetségtelenek zsigerből - állapítottam meg, ahogy újabbat szívtam a füstölgő szálból mielőtt oldalra emeltem volna a tekintetem. Pont rá. Illetve előbb elkaptam egy néni tekintetét, aki engem - vagy őt - figyelte, de mikor felvontam a szemöldököm vissza is fordult nagy pityeregve. Állítom nem is tudja kit ástak el, de a pletykáknak a legmélyebb táptalajában vagyunk. Ezért is hoztam a lapot. Új születésnapja lett.
- Azok csinosak, bár leginkább a családban ténfergő kölyköknek szoktam küldeni, azért aranyos - a gyertyával sincs nagy baj, legalább égethető és majdnem stabil.
- Kedvel - állapítom meg az intés irányába bökve a fejemmel. Legalábbis nem lerí róla a sikítófrász, mint tőlem, vagy a fura pasastól tőlünk átellenben. Mert láttam, hogy milyen volt, mikor észrevette. - Lehetőség. Jól karbantartott temető, tiszta sírkövek, kellemes időjárás. Lehetőségek - mosolyodtam el, hogy aztán alig erőt víve bele vessek egy keresztet - azért a berögzülések -, majd elé lépve felé nézzek, a cigarettát tartó kezem végighúzva a vállától a válláig a mellkasán, majd a mutatóujjam egy pillanatra rajta felejtve kerülöm meg és hátat fordítva indulok el ki. Vagy be. Egy rejtély ez a temető és az elrendezése. Még hátranézek de éppen csak egy pillanatra.
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2019. május 20. 11:39 Ugrás a poszthoz


×××

- Ezt eddig is tudtam. Leginkább, hogy nem kapnék - billentettem oldalra a fejem, de csak megforgattam a szemem, ahogy lecsúszott a maradék borom. Hu, erős volt és hirtelen, de imádtam. Volt egy aromája, ami nagyon visszaadta minden percét annak, ahogy a szőlőszemek megszenvedtek a boldogságomért. Borzongatóan jó elképzeléseim vannak a tökéletes borról. Még én is jobbra húznám magunkat.
- Legyen mindkettő és két sima eperdesszert - amiből nyilván egy negyed jut el hozzám, ahogy nézem. De hála az égnek nem nekem fétisem ez a gyümölcs, legalább ez nem fenyegeti a baráti viszonyunkat. Szóval még ő nekiveselkedik a mi legyen kérdésnek, én igyekszem elintézni a rendelést, és le is tudom a kártyámmal a fizetést, így a pénzt csak összetekerem, majd ahogy utána indulok a ruhájába csúsztatom.
- El ne felejtsd, kivel is van dolgod - jártam én sok helyen életemben, nála is vendégeskedtem, nem éppen lakásban. Még a mosolyom is széles és vidám, addig, még fel nem hozza a hogyan legyünk balf.szok dolgot kezdőknek.  - Nem hiszem, hogy lehet ezeknek hazudni, nem csak a munkájuk miatt, csak rájuk van írva, hogy azt is tudom, ami még meg sem történt - emeltem fel a kezeim drámai sóhajjal is a végén, hogy aztán kövessem őt. Nem vagyok egy mindig menő támogató, bár sokszor meglepném az embert vele, de nagyon is szarul érzem magam a szeretteim nyomorától. Luna pedig az, olyan volt nekem már a suli alatt tis, mint az a testvér, akit akartam is - szeretlek prücsök meg mamlasz.
- Miben vagyunk azok? Néztél már ránk? Egyszer úgyis beledöglünk a választásainkba, vagy valami - vontam meg a vállam, de nevettem persze, nem akartam itt ijesztgetni, az megvolt nélkülem is. Inkább rávágódtam a szennyesem tetejére és a dobozt nézegettem. - Nem halsz bele öt percbe, nem az orgazmustól fosztottak meg, Csibém. Csak a sokktól. Hidd el, az azonnal mutatós sokkal nehezebb. Lelki hadviselés. Na, add ide inkább - nyújtottam a kezem.
- Mit gondolsz, hogy fogadja?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Cassandra McNeilly összes RPG hozzászólása (46 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel