Bence

Amikor benyitottam a konyhába váratlan látvány tárult a szemem elé. Mintha kincseskamrában találtam volna magam. Hirtelen rengeteg kifogás futott át az agyamon amiket mondanék ha hirtelen megjelenne egy tanár. 'A nagymamám a lelkemre kötötte, hogy nézzem meg milyen a koszt' lett volna a legmegfelelőbb talán, és ennek valamennyire volt is valóságalapja. Nagy meglepetésemre azonban a házimanók nem is hederítettek rám, hanem vacsorával foglalkoztak, amivel perceken belül végezniük kell, ezért jóformán nem is foglalkoztak velem. Még sosem láttam ennyi házimanót. A nagyiéknál van egy, de szegény olyan öreg és kikészült, hogy nem nagyon csinál semmit egész nap. Az illatok isteniek idelent, mostmár sajnálom, hogy nincs itt senki se akivel megoszthatnám ezt az éményt. Az ajtó lendületesen kinyílt ami miatt nagyon megrémültem, szerencsére azonban nem tanár nyitott ajtót, hanem egy fiú. Látásból már ismertem, egy évfolyamba járunk viszont ő Eridonos. Csak egyet reméltem, hogy nem fog bemártani.

Bence
Nagy szerencsémre a fiú nem hogy meg akarna büntetni, hanem beszédbe elegyedik egy tréfás nevű manóval és kér egy forró csokit. Én egy narancslevet kérek és mikor oda invitál magához odamegyek.
-Szia! -köszönök egy mosollyal- Kaia vagyok.
Hirtelen ekkor eszembe jutott, az embereknek eddigi reakciója a nevemre. Bár direkt kihangsúlyozom és próbálom i-vel mondani a nevemet, hogy senki se azt higgye, hogy Kaja vagyok, sokan még így is visszakérdeznek vagy viccet csinálnak belőle. Egyik sem zavar, bár Görögországban a nevem teljesen normálisnak számított. Mielőtt viszont válaszolni tudna a magát Bencének nevező Eridonos, Győző oda sprintel hozzánk:
-Itt van a kakaó Lóránt úrfinak - nyújtja a gőzölgő bögrét Bencének - és a narancslé Raschel kisasszonynak.
Megköszönöm az italt és iszok egy kortyot. Életemben nem ittam ilyen finom naranslevet. Ezek a házimanók tudnak valamit. Ekkor viszont kíváncsian az újdonsült kompániámra tekintek, hiszen még nem is tudott válaszolni.

Bence

Tényleg csak néha zavar a nevem. Általában oké vagyok vele, mármint humoros magyarok minek hagynák ki ezt a poént. De mégis egy kicsikét sok néha. Bár most valahogy egyáltalán nem érzem hogy idegesítene ez a fiú. Nyilván sokadszorra hallom a Kaját, de azért elmosolyodok rajta. Aztán megkérdezi mi szél hozott a konyhába. Pár felsőéves Levitástól hallottam, hogy van itt konyha és mivel imádok enni, de még nincsenek nagyon barátaim és unatkoztam ezért, leugrottam a konyhába. Na ezt most úgy kéne tálalni, hogy ne hangozzon teljesen hülyén.
- Öhm... eltévedtem, meg hát egy kicsit éhes voltam -mondom az igazság egy részét. -Te hogy hogy itt vagy? - terelem másra a szót
Győző ekkor megérkezett egy tál süteménnyel. Bár imádok enni, elég válogatós vagyok. Nem eszek hozzáadott cukrot, így én desszert gyanánt általában gyümölcsöket eszek.
- Jaj hát köszönöm Győző, de én nem nagyon szoktam süteményeket enni. -mondtam és borzasztóan éreztem magam, mikor láttam a házimanó szemében azt, hogy ezzel most nagyon elszomorítottam.- viszont a narancslé nagyon finom, te facsartad Győző?
Ekkor kicsit vidámabb kedvre derült, majd nem sokkal később elrobogott, és hozott egy gyümölcs tálat. Megköszöntem neki vagy háromszor és bókokkal árasztottam el, mert borzalmasan éreztem magam amikor elszomorítottam. Akárhogyis Győzőt sokkal jobban kedvelem, mint nagyiék házimanóját.

Lily

Sajnálatos módon Magyarországon nincs tenger. Legalább vannak tavak. Pár felsőbb évfolyamba járótól hallottam, hogy van itt egy kis tó. Hát, ha nincs tenger, jó a tó is, gondoltam. Gyönyörűszép délután volt, a madarak csicseregtek, minden ami kell, megvolt. Szép idő, de ahhoz nem elég jó, hogy fürödjek. Mindegy. Ekkor viszont egy igen különös hangra lettem figyelmes. Egy gyönyörű élénk színű madár volt az. Csodás hangja volt. Szerencsétlenségemre, mentem tovább, nem figyelve arra, hogy neki megyek valakinek. Placcs! Hangos csobbanással mindketten beleestünk a tóba. Csuromvíz. Minden. A hajam, az ő haja és az összes ruhánk. Fantasztikus. Ekkor jobban szemügyre vettem szegény áldozatomat.
-Nagyon sajnálom-mondtam és odaúsztam hozzá.

Lily

Jézusom-futott át a gondolat a fejemben-nem tud úszni szegény lány. Én nagyon jól tudok úszni, de nem tudom hogy elég erős vagyok-e ahhoz hogy mindkettőnket elbírjam. Hát azért próbálkozom és minden erőmet összeszedve megpróbálok valahogy kievickélni vele. A legnagyobb meglepetésemre sikerül. Huh, ez elég meleg volt. Mindegy, lényeg az hogy kinn vagyunk. Szerencsétlen áldozatom nagyon szép ruhában volt, nem hiszem el, hogy miattam lett vizes.
-Tényleg nagyon sajnálom. Jól vagy? -kérdeztem.

Lily

-Nem én jól vagyok- feleltem - amúgy hogy hívnak? Az én nevem Kaia.
Már elkezdtem gondolkodni hogy milyen szóviccet fog mondani a lány. Kaja. Ha ha. Ekkor viszont halk csobbanást hallottam a víz felől. Odakaptam a fejemet hirtelen. Ekkor a vízben valami nagyon gyorsan elkezdett cikázni. A vízben valami sötétkék izé is úszkált, fogalmam sincs mi lehetett, szerintem valami állat csinálta ezeket a hangokat. A lány felé néztem segélykérően, mert gőzöm sem volt arról hogy mi lehet ez.

Lily

Hát örültem hogy megtudtam mi volt az a kék izé, mert elég ijesztő volt ahogy felénk úszott. Vajon hogy kéne kiszedni? Tanácstalanul álltam. Sajnos nem vagyok túl jó pálcás varázslásban. Ha neki kezdek általában felrobban valami, vagy csak egy nagy dörrenés van és én hátraesek. De ő mintha levitás lenne. Lily biztos tud valami varázslatot erre az esetre, bár nem várható el minden levitástól, hogy minden varázslatot tudjanak.
-Nem tudsz valami bűbájt amivel kiszedhetnénk?-kérdeztem.
Hát igen, ezt a problémat egyedül tuti nem tudnám megoldani.

Kamilla

   A nap nyugodni tér. Szinte érzem ahogy egyre lejjebb erszkedik vérvörös színével és nehézkes domború alakjával. Mintha egy elbukott király lenne, ki végleg feladta a harcot.
   Elgondolkodok magamon. Ez a hely tényleg kihozza belőlem a költőt- gondolom. A kastélyt még nem fedeztem fel teljesen, de úgy érzem muszáj megismernem az összes zugot, és úgy alapvetően mindenkit. Hallottam a lélekszobáról. És -mivel most rendkívül művészinek, sőt, költőinek érzem magam- úgy érzem muszáj elmennem a helyre.
   Gondolataimba révedve megyek a folyosókon, mikor megpillantok egy lányt. Világoskék haja van… Ez egy nem túl megszokott atribútum, úgyhogy egyből rájövök ki az. Navinés, elsős. Azt hiszem Kamilla a neve. Ekkor észreveszi hogy mögötte megyek. Erre felkapja kapucniját és megszaporázza lépteit. Utóbbiban követem a példáját, mert kicsit zavarban vagyok, köszönni szeretnék neki.

Kamilla

Húha. Most egy kicsit megijedtem. Beléptem az ajtón és mikor megfordultam, a lány már pálcát szegezve felém fordult. Most mit csináljak? Ez a csaj meg akar ölni? Hirtelen átfutott az agyamon az általam ismert varázsigék neve.
Az első probléma az, hogy nincs túl sok. A második az, hogy borzalmas vagyok pálcás varázslással. Jaj.
Viszont azzal, hogy megkérdezi miért követtem, úgy érzem egy nagy kő esik le a szívemről. Biztos csak valami félreértés- gondolom. De mit mondjak neki? Költőinek éreztem magam, ezért el akartam menni a lélekszobába. Aztán pedig csak köszönni akartam, és ő erre gyorsabban ment. Hjaj, néha nagyon szerencsétlennek érzem magam.
-Öhmm, neked is szia-tolom el a pálcát az acrcomtól, bizony, minél messzebb van annál jobb- és nem követlek -ekkor már mosolygok, biztos vagyok benne, hogy nem akar bántani, és a pálca távolsága is megnyugtató.
Ennyit mondok, majd a lány reakcióját várom.

Kamilla

Még az hogy én követtem őt? Jó, hát van valamennyi igazságalapja. Bár először nem követni akartam, a maga feje után mentem. Aztán pedig köszönni akartam neki, mert ismerős volt, ráadásul egy házban vagyunk.
- Nyugi, csak köszönni akartam.
Ekkor viszont körülnézek. A szoba nagyon megnyugtató. Az egyik fele minden ami nekem kedves. A falak hófehérek, pár kép van csak rajtuk, amin tájképek díszelegnek, az egész nagyon ízléses. Az asztalon pár trópusi illatot árasztó gyümölcs van -a kedvenceim. Pár gyertya is ég, amiket imádok. Halk zene szól, Beatles még a korai éveikből. Az egész az otthonomat idézi.
Ekkor viszont meglátok valamit, amitől teljesen elvörösödök. Egy kép. Egy fiút ábrázol. Azok a kék szemek, tökéletes arcvonások, arany haj. Dióhéjban: jártunk, rajongtam érte, kidobott. Csak remélem, nem veszi észre társam a múltam egy darabkáját. Hát igen, félig szégyenkezem miatta, de még mindig szeretem. Megnyugtat valamennyire. Végül is lehetne a szoba berendezése, csak nem mutatnám meg mindenkinek. Főleg nem egy olyan valakinek aki az előbb még pálcát szegezett rám.
Ekkor azonban meglátom az ő oldalát. Elámulok.

Bence

Hova igyekeztem? Hú pont ettől a kérdéstől féltem a legjobban.
- Öhm az egyik barátomat kerestem - próbálok elmenni a kérdés elől, de valahogy érzem, hogy nem voltam teljesen meggyőző, nem úgy mint Győző süteményei, azok elég meggyőzőek voltak, meggyőztek, hogy ilyenkor tényleg tiszta hülye vagyok, hogy nem eszem cukrot
Mikor tovább kérdez, kifejtem kicsit furcsa szokásaimat és származásomat:
- Félvér vagyok. Anyám cseppet titkolózós, ezért sokáig muglikkal nevelkedtünk Görögországban és hat éves koromig nem is tudtam, hogy van olyan, hogy varázslás. Azt hittem, hogy szimplán fura vagyok, mikor kiderült hogy boszorkány vagyok apa... - félbeharaptam a mondatot, nem tudtam folytatni, ilyenkor mindig könnyek szöknek a szemembe - szóval ide jöttünk Magyarországra.
Jézusom, már megint csak magamról beszélek, szegény Bencét tuti nem érdeklik a problémáim, szóval próbálom kicsit terelni a témát.
- És mesélj egy kicsit te is magadról! Te aranyvérű vagy?
Így próbálok érdeklődni, hátha tudom terelni a témát. Ekkor viszont egy bazinagy csattanást hallunk a házimanók felől és mindketten oda fordítjuk a fejünket.

Kamilla

  Itt van ez a lány, aki nagyon ismerős nekem, bár tettei alapján egyre kevésbé tűnik Navinésnek. Bár mondjuk ha őszinte leszek, én se gondoltam volna, hogy pont az unikornis házába fogok kerülni, de hát ilyen az élet, tele van meglepetésekkel.
  Eddig nincs túl sok barátom Bagolykőn. Találkoztam már pár emberrel, de az nincsenek szoros kapcsolataim. Ráadásul ez a lány nagyon szimpi, bár a pálcarántás kicsit megijesztett, még mindig azt gondolom, hogy véletlen volt. És kinek ártott a kedvesség? Ráadásul lehet, ő is úgy el van veszve, mint én. Bizonytalanul, de őszintén elmosolyodok.
  Sok kedvességtől vezérelve, ezért mindent elmondok a szobáról, hogyan kötődik a családomhoz, mit miért szeretek.
  - Na jó, te jössz, szerintem nincs más amiről érdemes szót ejteni. -mondom kedvesen, de nincs igazam.

Lily

  Na most már tényleg megszívtam. Először is vagyok olyan béna, hogy nem figyelek merre lépek, és szegény lányt bedobom a tóba, ráadásul nem is tud úszni. De most már tényleg bolondnak fog tartani amiatt, mert nem nagyon megy jól a varázslás.
  - Öhm hát az én pálcám itt van - kiveszem a zsebemből és felmutatom - de nem vagyok valami jó pálcás varázslatoknál - mondom el az igazságot vonakodva