Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A család mindennél fontosabb számomra, és innentől mindenki maga dönti el, hogy ki tartozik bele, mégis kissé húztam a számat, mikor az öcsém beszélgetni akart velem. Nem pontosan ezzel volt a bajom, inkább a helyszínnel, hiszen ilyen melegben, senkinek nincs kedve a napon olvadozni, és várni, mikor kap napszúrást. Nekem meg pláne. Alapból a bőrszínem olyan, mint a falé, azonban ez engem egyáltalán nem zavar, sőt, teszek érte, hogy ez így is maradjon. Nem érkezem korán, sőt késésben is vagyok, mégsem én váratok magamra. Az órámra pillantok, mielőtt megérzem a testemet körülvevő karokat, és a hátamat nehezítő fejet. Szavak is társulnak a cselekedetekhez, mire oldalra pillantok.
- Nem vagyok én vámpír, még a bőrszínem alapján sem – egy apró mosolyt megeresztek a fiatalabb felé, ebből is látszik, mennyire fontos számomra. Aprót intek a fejemmel, miszerint nincs gond, annyira nagy késésről nincs szó. Még jobban hozzám bújik, mire előre bámulok, és még jobban elmosolyodom a helyzeten. Nem szoktam mondogatni, de nagyon szeretem az öcsémet, és bármikor számíthat rám. Ennyitől nem fogok megharagudni rá. Nem lep meg a közelsége, ahogy arcát az enyémnek nyomja, hisz minden szerettünkkel, szerettével ezt csinálja, tőle már megszoktam, és elfogadom. Kissé furcsán nézek rá, ahogy felteszi a kérdést, összehúzott szemöldökkel egy pillanatig mérlegelem a válaszadást, viszont minek hazudjak neki.
- Még napvédő bűbájt is alkalmaztam, nehogy bármi történhessen – tényleg felkészültem, a nap káros sugarai ellen, holott a hajam így sincs teljes biztonságban. Remélem, nem fogja kiszívni a színét, és fakó kéket varázsolni belőle.
Ismerem a srácot, főleg a mosolygós énjét, amit nap, mint nap látok. Nem szokása ilyen gyorsan hangulatot váltani, ő nem az az ember. Hirtelen elkomorodására én is komolyan veszem a dolgokat, és ellentmondást nem tűrő hangon fordulok felé.
- Mi nyomja a lelked? – kérdezem, miközben egyik kezemmel a hátára simítok, és bíztatom, hogy nekem mindent elmondhat, segíteni fogok. ha valaki megverte, az rosszul fog járni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az öcskösre várakozva elszívok két szál cigarettát is, bár ezt nem szabadna. Az iskola terület asszem tilos a dohányzás, főleg, ha prefektus az ember, azonban nem tehetek róla, ha itt jön rám a szenvedélyem, most emiatt nem fogok lemenni a falu mellé, a másik ok pont az előbb említett személy. Ha neki megígérek valamit, az úgy is lesz. Más felé még nem is éreztem ekkora szeretetet, mint feléje, bár van egy nővérünk, vele mégsem sikerül olyan mély kapcsolatot kialakítani, mint a fiatalabbal. Talán ez azért van, mert én szeretem egyedül, magamba fojtva megoldani a gondjaimat, míg Min nekem önti ki lelke fájdalmát, szóval, ha úgy vesszük, két ember problémája nehezedik a nyakamba, de ezt egyáltalán nem bánom, inkább örülök a testvéremnek.
Most is én kérem, hogy mondja ki, mi nyomja a szívét, viszont ennél komolyabb problémára számítottam. Kétkedő tekintettel nézek rá, hogy ezt biztos jól hallottam. Nekem jelen pillanatban a beadandók a legkisebb gondjaim, sokkal nagyobb problémám, hogy holnap megint utazok Koreába, megbeszélni az utolsó részleteket. Nemsokára, nemsokára… Mégsem úgy reagálok rá, ahogy más esetében tenném, hozzá mérten teszem ezt. Neki ez fontos, így nem tiporhatok a lelkébe, abban az esetben sem, ha ismer, milyen vagyok.
- Majd a legközelebbi jobban sikerül, ha szeretnéd, segítek megoldani – még egy mosolyt is kap tőlem az aranyos feje. Másnak nem segítek az ilyen apró szarokban, azonban, mint mondtam az öcsém más tészta. Ő nagyon közel áll hozzám. Következő kérdésre még furcsábban ért, egy ideig nagy szemekkel néztem rá, majd ahogy közeledni kezdett felém, ellöktem a kezemmel a hülye fejét. Természetesen utána engedtem, hogy rám dőljön.
- Ha nem lennél a testvérem, és csaj lennél minden bizonnyal – mondtam a lehető legkomolyabban, azonban szavaim mögött érezhette a hülyéskedést. – De így, nincs sok esélyed.
Kijelentésem közben végignéztem rajta, majd elhúztam a számat, hogy ne is számítson ilyesmire, ahhoz sokat kellene változnia a világnak.
- De majd egy csaj biztos szívesen harapdál – vigyorodtam el a kijelentésemre, ahogy lenéztem rá, kíváncsian várva a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jaj, te – borzoltam össze a haját, ahogy a beadandóra került a sor. Nem szeretem ezt az önfejű énjét, mert nincs abban semmi ciki, ha segítséget kér, sőt több időt is együtt tudnánk tölteni, azonban ha nem szeretné, én nem erőszakoskodom. Nem kell neki magyarázni, hogy bármikor a segítségére vagyok, és minden kis semmiséggel jöhet hozzám, mert erre valók a nagytesók.
A hirtelen hangulatváltozást is éreztem, ahogy az öcskösnek elkomorodott az arca, és szótlan lett egy időre. Ismerem annyira, hogy ez ne jelentsen jót, azonban magától biztos nem fogja elmondani, nekem kell kiszednem belőle az információt.
- Na, mi bántja a lelked. És ha azt mondod, semmi kapni fogsz – kezdek kedvesen, amilyen viselkedést más irányába nem fordítok, csak őt tisztelem meg vele, viszont a végére hangom kemény lesz, ellentmondást nem tűrő. Nem szeretem az ellenkezést, vagy a félrebeszélést, mert nincs hozzá türelmem, és utána leszarom a legtöbb esetben, kivéve nála, és, ha kell a végsőkig elmegyek, míg meg nem tudom. Kérdőn nézek rá, majd szemet forgatok, ahogy kimondja a szavakat.
- Még az kéne nekem, hogy évszázadokig a nyakamon legyél, és az örökkévalóságig fárassz – mondom neki kedvesen. Azért az örökkévalóság elég hosszú idő… Következő témának a lányokat vetem fel, aminek következtében természetesen zavarba jön a srác, de így kell lennie, majd eljön számára is az igazi, aki szeretni fogja. Kijelentésére felnevetek, mivel valamilyen mértékben igaza van, kettőnk közül én szoktam többet csajozni, meg bulikba járni. Majd neki is eljön az ideje, ha idősebb lesz, addig pedig pont a szerénysége miatt fogja kedvelni a másik nem, valamint a vágott szemek is közrejátszanak.
Kérdése igen meglepő, hisz mostanában nem is beszéltünk ilyesmiről, így egy pillanatra lefagyok, aztán elgondolkozom a válaszon. Nem lenne nehéz két szó közül választani, azonban túl sokat jelent ez neki, hogy ennyivel letudjam. Kedvesen elmosolyodom, ahogy az arcát tanulmányozom, majd nagy sóhajt követően nyitom ki ajkaimat.
- Igen, de utána nem sokkal jövök is vissza. Valamint nemsokára itt a nyár, ha szeretnél, akkor jöhetsz velem – talán ezzel a hírrel felvidíthatom a srácot. Anyáékkal megbeszéltem a dolgot, ők is örülnének, ha Minnie világot látna, és nem is rossz kezdetnek Korea, ahonnan félig származunk. Kíváncsian pillantok rá, várom a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az egy dolog, hogy nappal kell járőrözni, meg figyelni a szabályszegőket, de, hogy ezt éjszaka is, az kissé felháborító. Lenne elég dolgom enélkül is, szívesebben aludnék, vagy írnám a következő dalszöveget, esetleg készülnék a holnap utamra, vissza Koreába.
A megfelelő időben elindulok, sem előbb, sőt legszívesebben később tenném, azonban minél előbb végzek, annál előbb hajthatom álomra a fejemet. Eddig minden unalmas, nem történik itt semmi sem. Ez volt a gondolatom, legalábbis addig, amíg meg nem láttam egy kisebb fénysugarat, ami a folyosón igyekezett. Ha nem szintén kint járó prefektusról van szó, akkor nagyon megüti most a bokáját. Távolról követem, és figyelem, merre sétálgat. Az utolsó sarkon befordulva a konyha felé indulok. Jobban örülnék, ha enni tévedtem volna ide, viszont remélem, gyorsan lerendezhetjük ezt a kis incidenst, és a megfelelő büntetés után visszaterelem a körletükbe. Belépve nem csak egy diákot pillantok meg, rögtön kettőn akad meg a tekintetem. Az egyiknek hasonló kékben pompázik a haja, mint nekem, de ennyitől nem enyhül meg a szívem. Megállok az ajtóban, ahonnan jól láthatnak, és a falnak támaszkodva figyelem a duójukat. Nem szólalok meg, egészen addig, míg valamelyikük a jelenlétemet nem észleli. Ekkor a köszönést teljesen mellőzve, kezdek bele a prefektusi dolgokba, megvillantva a jelvényem, hogy ne is akarjanak tiltakozni, ellenkezni.
- Nem érdekel mit kerestek itt, nevet, házat, évfolyamot, de gyorsan. Minél tovább húzzátok annál rosszabb büntetés vár rátok – az arcom teljesen érzelemmentes, nem jó nekem, ha büntetést szabok ki rájuk, mert azt is nekem kell ellenőriznem, viszont elengedni sem szabad őket. Pillantásommal siettetem őket, valamelyikőjük belekezdhetne már. Még nem ismernek, azonban nem vicceltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Semmi kedvem pisisekkel foglalkozni, akik nagynak képzelik magukat, és éjszaka kilógnak kajálni. Legszívesebben az ágyamban aludnék, hogy holnap reggel korán kelhessek, azonban a munka az munka.
Először a nagyszájúra nézek, majd a másik. Lazán felmutatom azt a bizonyos P betűt, ami a tisztségemet jelenti. Ha ennél könnyebben venném a dolgokat, már szétesnék, ami nekik csak kedvező lenne, mégsem adom meg nekik azt az örömöt.
- A barátnődnek igaza van, ha azt akarod, hogy tiszteljenek, neked is azt kell tenned másokkal, például a feletted állókkal. De azt hiszem, már tudom is milyen büntetés szabok ki neked – ennél többet még nem beszéltem idegenhez, viszont ha a lány ennyire nagyra van magával, hát legyen. Nem teszi zsebre, amit tőlem kap.
- És akkor most nevet, házat, évfolyamot, ne mondjam még egyszer – itt már jobban megnyomtam a szavakat. Nem jó velem fáradtan kikezdeni, akkor sokkal ingerültebb vagyok, mint kipihenten, gyorsabban elveszítem a türelmemet. Pillantásomból is pont ezt olvashatják ki, innentől nem vicc az egész. Eddig sem volt, bár akkor még annyira nem akartam az ágyban lenni. Két kiscsaj ne pattogjon nekem.
- És most szépen visszamentek a hálótermetekbe. Egy-kettő gyorsan, nehogy elővegyem a varázspálcát. És te mész vissza először – mondom a kék hajúnak címezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Felvont szemöldökkel, és karba tett kézzel hallgatom a kékhajú hozzám intézett szavait. Annyira nem hülye a kiscsaj, legalább ez a gondolkozásmódja tetszik, azonban az éjjeli kiszökés… Azt meg kell büntessem. Mielőtt még válaszolhatnék, a barátnője kezd el hozzá szavakat intézni. Hallgatom egy ideig a lány, igazából mindkettejükkel egyetértek valamilyen szinten, mégis csak az előbbit reagálom le.
- Nem mondtam, hogy engem tisztelned kellene, azonban a rangom feletted áll, és azt illene. Egyáltalán nem érdekel, hogy egy kislány mit gondol rólam, vagy épp mit nem, esetleg ebben a pillanatban fejben melegebb éghajlatokra küldesz. A legkevésbé sincs kedvem itt lenni, viszont a kötelesség az kötelesség. Jelen pillanatban nekem a prefektusi munkám végzése, amibe beletartozik, hogy a kint csavargóknak büntetést adjak és visszaküldjem őket a saját helyükre – remélem ezzel mind a ketten kielégítő választ kaptak, bár az eridonos, akiről később kiderül, hogy odatartozik nem tiltakozik.
Végül mind a ketten elárulják, amire kíváncsi vagyok, és így már egyszerűbben végezhetem a dolgomat. A büntetést már kitaláltam mind a kettejük számára, és míg így édes hármasban vagyunk el is árulom nekik.
- Rendben, ha már itt tartunk, akkor mind a ketten írni fogtok egy ötszáz szavas fogalmazást a tisztelettel kapcsolatban, és a navinés lázadónak ezt vacsora közben fel is kell olvasni a Levita asztalánál, mikor én is jelen vagyok. Neked elég leadnod az irományt nekem, vagy bagolyban elküldeni – a körülményekhez mérten még kedves is voltam velük, a legtöbb prefektus nem szereti a feleselést, és sokkal keményebb büntetéseket rónak a diákokra, de azzal magamnak tennék rosszat. Nem szeretnék arra is figyelni a karrierem építése közben.
Látom, ahogy az eridonos kifelé távozik, illetve köszönne el a másiktól, amit nem értek. A végén visszafordul megkérdezni a nevemet, így van lehetőségem visszahívni köreinkbe, pontosabban megindítani Kamillát utána.
- Jin vagyok, és ne siess ennyire. Visszakísérlek mindkettőtöket a házatokba, kezdve a Navinével, mert az közelebb van – pillantásommal a sárga felé nézek, ezzel siettetve őkelmét, hogy mozduljon már, nem érünk rá egész éjszaka. Ha nem akar távozni? Teszek róla, hogy ilyen gondolat máskor ne forduljon meg a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Utálom, ha vitatkoznak, és nem értenek meg elsőre. Itt nincs semmi egyezkedés, rossz helyen vannak, rossz időben, ekkor jár a büntetés, akár elfogadják, akár nem.
- Akkor a házvezetőd fogja levonni a házadtól a pontokat. Az elmulasztott feladatok kb. mínusz harminc pont, és sok mérges nézés a ház többi tagjától – hátha ez meghatja, bár kötve hiszem, szóval nekem kell kezdenem valamit a helyzettel. – És, ha tovább vitatkozol, többet adok, de nem csak neked, hanem a barátnődnek is.
Kegyetlenség? Talán, azonban így megtanulja, hogy ki a prefektus, és ki a büntetendő diák. Ezzel magamnak csinálok plusz feladatokat, szóval belül magamat is átkozom. Az eridonosra pillantok, tekintetemből érezhető a „ez most komolya?!” nézés, amit gondolom, nem kell részleteznem.
- Nem, ha tényleg olyan ronda az írásod, akkor elég, ha nekem felolvasod – sóhajtok egyet. Ennyire peches nem lehetek. Miért vernek onnan fentről? Ahelyett, hogy a debütálásomra koncentrálhatnék, és gyakorolnám a rappelést, két büntetőfeladatot kell meghallgatnom.
Nem engedem, hogy egyedül induljanak el, még a végén máshol kötnének ki, legalábbis a navinésből kinézem. Arcomon látszik, hogy reggel óta talpon vagyok, és már hiányzik az alvás, amit két elsős vesz el tőlem. Még mindig nem látja be a helyzet súlyosságát, de engem nem érdekel, csak magával csesz ki a lány.
- Jó, akkor legyen hétszázötven mindkettőtöknek, és most már lefekvés, mert elmúlt takarodóidő – indítom meg őket a kijárat felé. Ha még vitába akarna szállni, most már tényleg előveszem a varázspálcámat, és szájtapaszt varázsolok a szájára. A végén megfájdul tőle a fejem komolyan mondom.