28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. február 27. 18:05 Ugrás a poszthoz


Hatalmas ez az iskola. Amikor a szüleim elmondták, nem hittem nekik, mindig azt hiszik, hogy elhiszek minden sületlenséget, amiket összehordanak. Kivételes dolog lehet, hogy most igazuk volt. Imádtam ezt a nagy kastélyt, mindenhol új élmények várnak. Az Eridonba kerültem, jó fej társaság, csak még nem vagyok elég szociális ahhoz, hogy oda is menjek a fiúkhoz és lányokhoz. Egyelőre járom a kastélyt, persze csak a megengedett időben, és próbálom felfedezni. Jó lenne egy térkép is hozzá, ha már mindenféle cucct meg kellett venni. Persze erre mondták a prefektusok, hogy elég a tantermeket tudni, meg a jelszót az Eridonba. Így aztán marad a saját kézből lévő tapasztalat, most pedig egy fura festmény előtt állok, aminek az egyik sarkába fel van írva valami.
- Ry… dan… Col… than, asszem – vonok vállat, mire a kép kacsint egyet és elmozdul a helyéből. Reflexszerűen lépek egyet hátra, de csak egy folyosó van mögötte. Wow! Titkos folyosó! Azonnal bemegyek, ha már a festmény ilyen kedves volt, a folyosón felgyulladnak a fáklyák, mint egy igazi varázsmesében. Elindulok lassan, és a pálcám szorongatva igyekszem a folyosón. Alig tudok pár bűbájt, és nem hiszem, hogy a kosztaszító majd sokat fog segíteni, de legalább a látszat meg kell, hogy legyen, nem? Az első ajtónál mély sóhajjal benyitok és gyorsan bemegyek.
- Ó, ez egy könyvtár – ámulok el és suttogom magam elé, majd elteszem a pálcát. Egy könyvtárban mi támadhatna ugyan meg? Nagyon tetszik az egész, és ahogy körbefordulok és lépkedek beleütközök valamibe.
- Hoppsz! – szólalok meg és fordulok meg hirtelen. Egy lányba ütköztem bele, aki elég ismeretlen számomra. Azt sem tudom, hogy idősebb-e, de hogy még nem láttam… mivel még nem volt óránk, talán nem eridonos. Jó lenne, ha összeszedném magam és kinyitnám a számat.
- Szia, Bence vagyok, eridonos – ejtek meg egy mosolyt, nem szeretnék barátságtalannak tűnni.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:19
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. február 27. 19:14 Ugrás a poszthoz


Úgy tűnik, nincs baj, a lányka nem esett pánikba. Nagy kő esik le a szívemről, nem igazán szeretek bajt okozni véletlenül. Jó, jó, direkt sem, de azért van bennem némi csibészség és sok-sok kíváncsiság. Ezért végig is nézek a száját harapdáló szemüveges leányzón, és hát, ami azt illeti kedvesnek tartom így első ránézésre.
- Molka? Mókás név – jegyzem meg gyorsan és szavaimnak megfelelően el is mosolyodok, immár másodszor, csak most nem a látszat miatt. ~ Tehát Levitás, akkor ő biztos nagyon okos, vagy ilyesmi és szereti a könyvtárat. ~ Nagyjából ennyit tudok a Levitásokról, hogy ők eléggé szeretik a tanulást, vagy valami ilyesmit hallottam róluk. Aztán lehet, hogy ez nem így van, de mintha ez lenne az igaz emlékeim szerint. Természetesen elfogadom a felajánlott kezet, kissé esetlenül rázom meg, nem nagyon szoktam lányokkal kezet fogni. Úgy egyáltalán nem szoktam érintkezni, ha nem muszáj, vagyis, régebben adtam két puszit és kész. De egy ismeretlen lánynál ez nem lenne illendő, nem vagyok akkora macsó. Még. Akkor látom meg a golyóbist, amikor felhívja rá a figyelmet Molka, és nagyjából én is eltátom a számat.
- Aaazta. Gőzöm sincs, de fogjuk meg, nem? Itt úgy tudom minden biztosítva van, szóval nem hiszem, hogy bajunk lenne. Na, mit szólsz? – kíváncsian és izgatottsággal a hangomban pillantok rá, remélem nem egy félős típus. Mondjuk lehet, hogy meg kéne kérdezni előtte a folyosó őrét, hátha ő tudja.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:19
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. február 28. 10:37 Ugrás a poszthoz



- Ó, hát az Imola sem olyan szokványos – lepődök meg újra. Lassan a meglepődéseim többek lesznek, mint a normális dolgok. Cuki amúgy ebben a szemüvegben, meg csinos is, de hát egyelőre jobban érdekel a világító gömb, mint a lányok. Ez van, majd biztos változik idővel ez is, azt mondták a nagyok. A szerkezet tényleg lenyűgöző, nehéz lenne nem azt nézni, és bár én hullámzást nem látok, attól még lehet benne.
- Az biztos, hogy elég furcsa. Mondjuk sok minden fura az iskolában egyelőre, én nem túl rég érkeztem. Már az idejutás is fura volt, ez valami titkos könyvtár lehet szerintem. Mert a nagy könyvtár az ugye máshol van, és általában egészen sokan vannak ott – vonok vállat, és a saját szavaim felizgatják a fantáziámat. ~ Ha ez egy titkos könyvtár, akkor itt titkos tudás is lehet? ~ Tűnődöm, majd mivel továbbra is vonz ez a gömb, megpróbálom rábeszélni Molkát is, hogy fogjuk meg.
- Persze! – vágom rá és elfogadom a kezét. Halvány pír jelenik meg az arcomon, nem tudom miért, de nagyon izgalmas ez az egész. Ráteszem a kezünket a gömbre és várom, hogy mi történik. Hirtelen rándul meg a világ, mintha eddig egy színes zsebkendőben lettünk volna, amit most kirántanak alólunk.
- Hoppsz! – lepődök meg, majd hirtelen nagy csobbanásra leszek figyelmes. Forróság ömlik be felülről, aluról viszont hideg víz érint meg, majd azonnal süllyedni kezdek. Víz tolul a meglepődött ajkaim közé, és meg is ijedek, ami azt illeti. Taposni kezdem a vizet, majd felbukkanok a tetején. Érzem, hogy egy fürdőnadrág szerűség lehet rajtam, de vászonból, vagy valami fura anyagból. Egy erdőn keresztül lustán folydogáló folyóba estünk, viszont a nap betűz ide, nyár lehet.
- Mi a franc? – szemeimmel Molkát keresem, és remélem itt van valahol.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. február 28. 13:36 Ugrás a poszthoz


- Ne izgulj, majd megszokod, hogy minden mese igaz – kacsintok rá. Nem tudom, hogy milyen lehet egy mugliszületésűnek, mert én nem vagyok az. Apa és anya is varázsos, így nekem ez természetes, hogy bármikor szembe jöhet egy repülő béka, vagy egy ugrándozó, fél méter magas hőscincér. Persze még sosem jött, de nem lepődnék meg annyira. Neki viszont minden új, még irigylem is egy kicsit, hogy fel kell fedeznie minden csodát, ami ámulatba ejtő.
- Egyébként pedig mugliismeretből már kitűnő vagy, látatlanban – vigyorodok el újra, de most már koncentrálni kell a gömbre.
- Biztosan, végül is csak el volt téve a szemek elől – csillannak fel az enyéim és máris megkezdjük az utazásunkat. Végül minden rendben nem fulladok bele, csak kissé hiányos a ruházatunk. Viszont Molka nem tud úszni az baj. Gyorsan odaúszok és megpróbálom emelni egy kicsit.
- Molka, ne ficánkolj! – kiabálok és nyelek sok vizet, majd megemberelem magam és a hóna alatt átfogom a lányt, és hátrafelé kezdek úszni. Remélem hagyja, mert ha nem, elég lassan és fáradságosan fogunk kimenni. Azt pedig meg sem fordul a fejemben, hogy rajta mi lehet, és hol vannak a kezeim. De húzom és húzom, szerintem sikerülni fog kijutnunk.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. február 28. 15:06 Ugrás a poszthoz


Azért ez elég nagy meglepetés volt, mit ne mondjak! Arról nem volt szó, hogy elhoppanál minket valahova a szerkezet, és pont egy vízbe esünk. Még szerencse, hogy megtanultam úszni, mert igazán bajba lennénk, ha én sem tudnék. A lényeg, hogy végül megúsztam a dolgot, Molka pedig nem ficánkol tovább, mintha csak varázsütésre történne az egész. Ugyan nem vagyok valami zsír még a bűbájokban, mint korábban említettem, azért jó lenne, ha a pálcám nálam lehetne. Amúgy elég fura az egész, a hoppanáláskor tudtommal minden megmarad rajtad, a hopp-por legalábbis ezt csinálja. Nagy nehezen kievickélek a partra, és ennek is a saras, apró-kavicsos részére.
- Ugyan, nincs mit – felelem a hálálkodásra. Most hogy megfürödtünk, be is sárolódtunk, ahogy kell. Egyelőre prüszkölve és levegőért kapkodva segítek újdonsült barátocskámnak, ami nem könnyű, hiszen a talpamat eléggé bántja a kavics. Végül eljutunk a fűig, így vagy úgy, én pedig kifekszem a forró levegőre.
- Igen, az most jól jött volna. Ez nem sokon múlt – pillantok felé vigyorogva, mert örülök magamnak, hogy megúsztuk a jelenetet. Most látom, hogy ő sincs túlöltözve, a ruháink tapadnak ránk és lepillantva az enyémre, hát… tuti, hogy ez nem az enyém.
- Megmaradsz Molka? – kérdezem, mert nem tudom, hogy milyen traumát élt át eddig. Felülök, hátul megtámaszkodom, a térdeim felhúzva szárítkozom. Körbenézve senki és semmi nem zavar, egy árva lélek sincs a közelben, csak a természet hangjai vesznek minket körül.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 6. 22:24 Ugrás a poszthoz


Tizenpár évesen még nem vagyunk túl érettek, de kezd kinyílni a szemünk. Szóval Molka, bármennyire is volt szegény frusztrált, az a fura vászonruha, egészen jól állt rajta, főleg így vizesen, hihi. Próbáltam nem ezzel foglalkozni, hanem rá figyelni, most ez volt a fontos, na meg igaz, ami igaz, gőzünk sincs, hogy éppen hol vagyunk. Még nem aggódtam, pedig biztosan kellett volna már, de úgy voltam vele, hogy még ha el is volt dugva ez a terem, csak nem dob olyan helyre, ahol veszélybe lehetünk. Így aztán felállok és körbenézek, hogy mi lehet itt, de csak egy erdő mellett csordogáló folyót látok, no meg pár ruhaneműt veszek észre, hozzávaló lábbelikkel. Az itt lakók egészen szegények lehetnek, ez a saru nem valami megbízható anyagból készült. Molka viszont nem hagyja abba az önostorozást, kénytelen vagyok megnyugtatni.
- Semmi gond, főleg, hogy neked lett nagyobb gondod az érkezésnél. Én nagyon örülök, hogy nem egyedül jöttem, hanem egy ismerőssel, nem aggódom annyira – próbálok biztató mosolyt küldeni felé, miközben újabb kérdésekkel rohamoz.
- Biztos a gömb hozott ide… valahova. Nem emlékszel hova tetted a kezed? – elterelésnek szánom ezt a gondolatot, tök mindegy hol vagyunk igazából, engem jobban furdal a kíváncsiság, hogy hova lettek a cuccaink és miért pont ezek vannak rajtunk.
- Tényleg semmi baj – nyújtom neki a kezem, hogy felhúzzam, és kezdjünk magunkkal valamit. Egyelőre csak egy darab csapást láttam felfedezni, már amennyire értek én ehhez. Szóval arrafelé veszem az irányt.
- Gyere, nézzük meg, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen – fordulok Molka felé kíváncsi és kérlelő tekintettel.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 7. 21:45 Ugrás a poszthoz


Sikerült Molkát visszarázni az életbe, ennek nagyon örülök. Nehezebb lenne kalandozni, ha sajnálná az egészet, pedig szerintem eddig nagy buli, leszámítva a fuldoklást. Mivel az előbb megláttam azt a pár göncöt, már tudom is, hogy mi lesz az első úti célunk.
- Gyere, ott láttam ruhát, hülyén hangzik, de szerintem a miénk – vonok vállat, majd elindulok a ruhákhoz. Amint mondtam, simán paraszti, egyszerű ruházat, még a középkorból. Ráadásul szerintem nem is varázslók használják, de Imola mindjárt tud ebben is segíteni szerintem.
- Szerinted ezek mugli ruhák? – kérdezem, miközben felveszem az vászoningfélét, és a nadrágot hozzá. Egyszerű szürke darabok, minta nincs rajtuk, de tökéletesek rám. Úgy érzem rá is jók lesznek.
- Próbáld fel, van egy sejtésem, hogy passzolni fog rád – fogom közre a bal mutató és középső ujjaimmal az államat és magamban méricskélem Molkát. – Láttam egy csapást is, oda megyünk, ha nincs ellenvetésed. Kezd tetszeni a dolog! – lelkendezem, de még hogy! Jó az idő, virágillat, tök jól érzem magam. Hirtelen eszembe jut, hogy milyen jót tenne Molkának, ha kapna pár szál virágot, így gyorsan összeszedek pár vadvirágot és csokorba fonom… nem tudom, hogy hogyan.
- Ez a tiéd – nyújtom át vigyorogva és vidáman, majd elindulok a csapást követve.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:20
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 7. 22:27 Ugrás a poszthoz


Molka jókedve visszatért, a mosolya pedig lenyűgöző. Többet kéne neki, jót tesz a bőrének, viszont indulnunk kell.
- Jól tippeltem akkor – válaszolom a mugli ruhákra. – Olyan régen? – képedek el, de végül vállat vonok. A saru viszont kényelmes, és kapok egy bókot. Nos, ha ő is elpirult, hát én is. – Köszi, te is csini vagy ebben az izében – nyögöm ki nagy nehezen, majd megszerzem neki a virágot, miközben ő a hazajutásról beszél.
- Szívesen – mosolygok és tetszik a megoldás, hogy a hajába tűzi. – Wow, ez nagyon jó ötlet volt, csinosít – kacsintok rá, nem tudom miért, majd gyorsan elfordulok és elindulok a csapáson. Az erdő megsűrűsödik körülöttünk, hamarosan visszatérnek a hangok is. A csapás pár perc múlva kivezet az erdőből, egy falucska szélén bukkanunk ki a fák közül. Ez megállít, majd vissza is lépek, ha Molka kimenne, visszahúzom. A bátorság egy dolog, de mindenféle veszély is lehet itt.
- Odanézz, egy falu. Vajon tudnak magyarul? – nézek a társamra, akinek a hajába még mindig nagyon jól állnak a virágok. Ábrándozásomból lódobogás hangja húz vissza a „valóságba”, egy csapat hosszú fémbotokkal felfegyverzett férfi érkezik, nagyjából egy tucat lehet. Az elsőnek egy picit díszesebb a ruhája és a jobb kezében egy fekete lepellel letakart dolog van. A lovasok lassítanak, a faluból pedig emberek érkeznek, de még elég messze vannak.
- Mi legyen? – nézek a lányra, egyelőre tanácstalan vagyok a hogyan továbbal kapcsolatban.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 11. 10:32 Ugrás a poszthoz


~Szóval a múltban vagyunk! Ezért nem ismertem rá a ruhákra.~ Ennyivel el is intézem, egy lány egyébként is többet tudhat a divatról úgy általában, mint én, vagy a fiúk. Nekünk nem kell a tükör előtt órákig álldogálni és szépítkezni, csak valami vagány darabot felvenni és meg is vagyunk. Amik rajtunk vannak viszont, nem nevezném vagánynak, viszont praktikusak, szellősek és jól állnak rajtunk. Na, nem a legújabb varázsló és boszorkány divat szerint, de nekem tetszenek. Az erdő szélén pedig egy lovas csapat közelít a távolból, viszont én nem tudok régiesen.
- Én csak kicsit tudok angolul, még tanulom – vallottam be, nem mindenki nyelvzseni, de úgy látszik Molka ebben is jobb nálam. – Nem tudom, hogy te kaptál-e egy gyűrűt, az mindenféle nyelvet lefordít neked, az iskolai alapcuccban volt egy, hogy megértsük a külföldi diákokat, meg ők is minket – persze, lehet, hogy ez elkerülte a figyelmét neki, hiszen minden olyan új neki. Az a bajom, hogy én ebben nőttem fel és ez olyan felfoghatatlan nekem, de azért próbálok majd neki segíteni.
- Hú, hát nem tudom, te nem ismered azt a zászlót, amit az egyikük visz? – kérdezek rá, mert nekem nem ismerős egyáltalán. – És vajon mit visz a vezér becsomagolva? – nézek újra rá, mert nagyon érdekelne a dolog. – Jó, akkor megpróbálod te? De megyek veled, csak te tudsz velük biztos úgy beszélni – nézek rá biztatóan, és ha elindul vele tartok.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 13. 19:53 Ugrás a poszthoz

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

Tuti elkések a nyamvadt takarodóról. Azt sem tudom, hogy éppen merre járok, de talán az irány megvan az Eridon felé. A következő nehézség a jelszó lesz, nem emlékszem rá és annyit már tudok, hogy nem enged be az őr. Úgyhogy most kommandózok a folyosókon, be-bepillantva a sarkoknál, és ha nincs senki, akkor tovarohanok. A festmények jól szórakoznak és már továbbadták egymásnak az egészet, ugyanis sokan biztatnak. Persze nem árulják el, hogy merre kell menni, mert „így tanul az ember”, „mindenkinek saját magán kell felfedeznie a kastélyt” és ehhez hasonló bölcs tanácsok. Hogy égetné el őket az Ombozi! Mérges vagyok, de lépteket hallok, így nincs más választásom, mint berongyolni a legközelebbi ajtón. Hirtelen önt el a nagy kék terem, meg a kandalló, nagyon sok diáknak kanapék és ülőhelyek, kaja-pia! Hirtelen állok meg, zihálva, becsukom magam mögött az ajtót, majd gyorsan elbújok az egyik fotel mögé. Várakozom egy pár percet, de a korábbi hangok is elhalnak és senki sem zavar többé. Eléggé megszomjaztam, öntök magamnak egy kis vizet és bekapok egy pogácsát. Ha már elkapnak, legyen valami a hasamban, hisz ki tudja, lehet, hogy bezárnak valahova és éhes leszek. Lezuttyanok az egyik hatalmas párnázott székre és elnyúlok kicsit.
- Most pedig ki kell találnod, hogy merre van az Eridon – adom ki magamnak az instrukciómat. Nagyon jó ez a hely, de vissza kell menni a hálókörletembe. Mondjuk így a vizsgák miatt, talán a prefektusok sem annyira aktívak, nekem meg még nem kell tanulnom. Szóval üldögélek és próbálom felidézni, hogy merről is jöttem, és hol tévedhettem el.
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 13. 20:55 Ugrás a poszthoz

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

A mai nap egyébként is katasztrófa volt. A papírjaimmal kellett fel alá rohangálnom a kastélyban, meg orvosi vizsgálat is volt a gyengélkedőn. Oda nagyon nem szeretnék többet menni, olyan izé szag volt, amiket nem szeretek, és a javas is fura volt. Mintha át akart volna rajtam látni, állandóan figyelt és hülye kérdésekkel zaklatott. Mit tudom én, hogy gyerekkoromban mik voltak velem? Még most is annak számítok, habár határozottan fejlődtem: jóval magasabb és okosabb vagyok, mint előtte. Viszont ez a nagy okosság mégsem végtelen, mert most itt kell üldögélnem egy hatalmas teremben bujkálva és eltévedve. Legalább a pogácsa jó, úgyhogy automatikusan nyúlok egy újabb felé, amit az ölembe raktároztam el jobb híján. Igaz, hogy tiszta morzsa leszek, de talán kibírom ezt a nagy katasztrófát. Épp a lángokat bámulom, amikor a vállamhoz ér valami. Egy nyikkanással ugrok fel és remegve, pálcát húzva fordulok a lény felé, aki meg akar enni! Hát mi mást szeretne bárki is ilyenkor?
A szerencsém mégsem fogyott el teljesen, mert egy szőke leányzó áll előttem, egy jó tíz centivel alacsonyabb, és elég fiatalnak látszik.
- Basszus! – nem mondom tovább, hogy „megijesztettél”, mert ez elég szánalmas lenne. Lejjebb engedem a pálcám, nem mintha bármit is tudnék pár nagyon alap varázslaton kívül csinálni,és azokat sem igen próbáltam még.
- Prefektus vagy? – nézek rá és keresem a jelvényt a ruháján.
Utoljára módosította:Andrej Scotti, 2018. március 26. 22:23
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 19. 14:50 Ugrás a poszthoz

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

Hát ha ez így fog folytatódni, ilyen fiatalon fogok szívinfarktust kapni. Ez a lány nem normális, hogy éjjel ijesztgeti az óvatlan Eridonost. De legalább nem átkoztam le... mondjuk nem is nagyon tudtam volna mivel. Ha egy virág kinő a fülén, még lehet, hogy tetszene is neki. Nagyjából ennyi a tudásom és az is csak véletlenül sikerülhet.
- És közben ijesztgeted az arra rászorulókat, mi? - fordítom oldalra a fejem és felmérem a szöszit. Ő sem sokkal idősebb nálam, gondolom. De azért elvigyorodom én is, semmi jónak nem vagyok az elrontója, és egyébként is vicces lehetettem, ahogy halálra rémülök.
- Tényleg? Az Eridonba osztottak be. Egyébként Bence - a szemeim emelésével jelzem, hogy nem bánnám, ha ő is bemutatkozna. Mivel ezután otthagy, leülök mellé a kanapéra, nem túl közel, de nem is túl távol. Nem akarok nyomulósnak tűnni, azt nem szeretik a csajok, meg amúgy is jobban érdekel, hogy hogyan jutok vissza a szállásomra.
- Kinézett magának - pillantok a lányra, látvány, hogy a dölyfös nő mennyire nem szimpatizál vele. - Na, most mi lesz? Te tudod, hogy mi merre van? - érdeklődöm.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. március 19. 14:51
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 19. 18:16 Ugrás a poszthoz


- Hú, de bátor vagyok, büszke vagyok rád - bátorítottam, persze nem teljesen mondtam el az igazat. Bátornak bátor, de a fémkatonák nagyon félelmetesek voltak és nem tudhatjuk, hogy jó szándékúak-e. Mi lesz, ha történik velünk valami és itt ragadunk? Na, mindegy, megoldjuk, vagy ne legyen a nevem Bence! Márpedig ez a nevem! A zászlókérdés megoldatlan marad, ő sem tudja, én pedig honnan tudnám? Egy ismerős bigyó sincs benne, még a fekete holló sem emlékeztet semmire. Akkor továbbra sem vagyunk közelebb a megoldáshoz. Molka viszont nem vár tovább és eléjük megy, de a lovasok nem lassítanak. Ha Molka nem tér ki bizony el fogják gázolni szerintem. Nem gondolkodom, csak kifutok és félrehúzom a lányt a lovasok útjából, ha ő magától nem áll félre. Viszont az utolsó fémlovas visszafordul valamiért és odajön hozzánk. Nem ő a vezető, hanem az, aki a letakart kerek tárgyat tartja, ami egy hasonló gömb, mint, amivel idejöttünk. Ezt viszont csak Molka láthatja meg, én a férfit figyelem.
- Mit csinátok ebadta kölkei, hát nem kedves az életetek? Nézzetek a lábatok elé fiacskáim! Fontos dógunk van, de a vitéz úr azt mondta, hogy álljunk meg veletek beszélni, mert... nos, az nem a ti dógotok. Mit csinátok itten? - kérdezi a férfi magyarul ugyan, de nagyon fura akcentussal, alig lehet kivenni a beszédéből, hogy mit akar.
- Mi csak tudni szeretnénk hogy hol vagyunk uram, mert eltévedtünk - felelem gyorsan, remélem megérti, amit mondok. Felkapja a fejét és megvakarja az állát. - Messzirő gyühetté, fura a nyelved fijacskám - mondja, de ezek szerint megértette amit mondtam neki. - Mürköny mellett vagyunk, egy fertályóra gyalog, láthatjátok innest. Honnan gyüttetek? - beharapom az ajkam és a lányra nézek. Ezt most nem is fogtam teljesen. Mi a fene az a Mürköny?
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 27. 15:24 Ugrás a poszthoz


Ha nem is számítottam rá, de az óvatosságom nem volt alaptalan. Tényleg elgázolták volna a lovasok Molkát, akkor meg mit mondtam volna az iskolában? De ami a nagyobb baj lett volna, hogy akár komolyabban is megsérülhetett volna, a nagy mák az, hogy mégsem így lett, mert félrerántottam őt.
- Semmi gond, a lényeg, hogy mindenki megúszta – egyelőre, gondolom tovább, hiszen visszatér a lovas és beszédbe elegyedek vele. Az ő tájszólása nem az én fülemnek való, majdnem, hogy bántó, de azért nagyrészt megértem, amit mondd.
- Mürköny – bököm ki Imola kérdésére a választ. Biztosan jól értettem a település nevét, de az is biztos, hogy még sosem hallottam róla. Ezzel most nem jutottunk előrébb. Molka előadása viszont ragyogó, lényegében nem hazudik, de a teljes igazságot – amit aligha hinnének el a konzervkatonák – nem mondja el. Én mondom: zseniális! Molka elkapja a kezem, hagyom, hogy a lány szorítgassa, rám is fér egy kis önbizalom.
- Mürköny – felei felvonva a szemöldökét a férfi. – Há jertek velünk, ha nem lesztek útba, nem lesz baj. Amúgy meg Mátyás királyunknak viszünk egy fontos szájjítmányt – ezzel el is fordul, majd visszasiet a többiekhez. Onnan nem halljuk, de mondd valamit a többinek, majd megállnak. Int nekünk a velünk beszélő, én pedig magammal húzom Molkát, ha esetleg magától nem akarna jönni. Miután odaérünk, lassan léptetik a lovukat, hogy tudjuk tartani a tempót.
- Hát, erre kíváncsi leszek – jegyzem meg halkan, és nézem a lovakat. Igazán szép állatok és nem is nagyon volt módom még ilyen közelről megnéznem őket.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Bájitaltan terem
Írta: 2018. március 27. 19:02
Ugrás a poszthoz


- Maguknak még egyszer el kell készíteniük ezt a bájitalt, ha már ekkora felfordulást okoztak – mondja Felagund professzor nekem, meg Lilynek. Lilyt ma osztották be mellém először, és… nos, nem túl erős a kooperáció közöttünk, hogy szépen fejezzem ki magam. Én mindent pontosan szeretnék megcsinálni, szerinte ő is, de a végeredményt szanaszét láthatjuk a teremben. Nyilván azt is el kell majd takarítanunk, miután megcsináltuk a Goulens bájitalt. A többiek csendben összepakolnak, miközben néhányan cinikusan, vagy kárörvendően néznek minket. Nem szólalok meg, végül is igazuk van, bár nem mindenkinek sikerült a bájital, az övék legalább nem robbant szanaszét. Sérülés nem történt, de elég sok mindent beterített a mi szuper bájitalunk. Miután elmentek, sóhajtva fordulok a fekete hajú felé. Amúgy olyan nagy zöld szemei vannak, hogy félő, egyszer megszerzik trófeának őket, de tényleg!
- Ezúttal talán a könyv szerint kellene haladni – fújom ki a levegőt. Szerintem jól csináltam mindent, és ő lehetett a hibás, de ezt hogy mondjam el egy Levitásnak? Ők a tanulósok, nekik mindent jobban kellene tudniuk, vagy tévedek? Még az is lehet, hogy igen. Visszalapozok a könyvben az első lépésekhez, majd megint megnézem a hozzávalókat. Pleurisy gyökér; damijána; őrölt verbena; ragadós galaj; Rolló elixír. ~ Ó, a fenébe! ~
- Az elixírből ugye maradt még 4 csepp? – nézek rá. A fenének sincs kedve plusz húsz percet itt tölteni egy új elixír elkészítésével.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:39
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 27. 19:29 Ugrás a poszthoz


Egyedül maradtunk, hála Merlinnek. Így most már talán jók lehetünk, nem fog zavarni minket semmi. Lily a szemmel verésben igazán jól teljesít, pár emberke elfordítja a fejét, amikor csúnyán néznek a hatalmas smaragdok. Végül bevallja, hogy az ő hibája volt, hát erre mit mondjak? Vállat vonok.
- Nem baj, azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk. Majd legközelebb én leszek a robbantó – kacsintok rá mosolyogva, hátha egy kicsit visszahozza az életkedvét. Nem jó úgy dolgozni, hogy nem koncentrálunk. Oké, felrobbant, nem kellett volna, majd legközelebb sikerül. Az elixírből maradt még, akkor azzal nem kell foglalkoznunk, ez király!
- Hogy legyen, én mondom, te csinálod, vagy én csinálom, te mondod? Meg kell osztani a munkát, talán úgy sikerül. Persze a Pleurisy gyökér felvágását rád bíznám, abban jóval ügyesebb voltál – ismerem el, meg most nem kell versengenünk egymással. Itt most nem lesz +10 pont senkinek, sem levonás, amit egyébként már megkaptunk, csak csináljuk meg a teát, azt menjünk. Úgyis van még egy csomó beadandó.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:39
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 27. 20:36 Ugrás a poszthoz


Miután megbeszéltük, hogy szinte itt sem vagyunk, csak menjünk el valami civilizáltabb helyre, nekem szöget ütött a fejem Mátyás király. Nem tudom, hogy ki ő, de biztos valami uralkodó lehetett, és a mugli szakértőm pedig éppen itt sétált mellettem.
- Ki az a Mátyás király? – kérdezem suttogva Molkát, aki a lovat próbálja simogatni. Az állat tűri a dolgot, remélem, ez örömet okoz az újdonsült barátomnak. Viszont nem sok ideje marad válaszolni, mert visszatér a lovas, és rákérdez a rokoni kapcsolatunkra. Majdnem elnevetem magam, de nem is tudom, hogy mit válaszoljak. ~ Ilyen korán összeadták régen a gyerekeket? Mondjuk sosem voltam jó töriből, a sárkányok akik inkább érdekeltek. ~ Ez van, azért felnézek a férfire, hogy válaszoljak neki.
- Nem, csak barátok vagyunk, tudja jó uram – már venném a levegőt az új mondathoz, amikor a vezér kezéből kiesik a gömb. Pontosan ugyanolyan, mint ami idehozott minket, csak éppen kisebb. Nem áll meg, éppen a lábunk elé gurul, miközben a lovasok leugrálnak a földre, hogy visszaszerezzék. Elkerekedet szemekkel nézem a földgömböt, és ránézek Molkára.
- Fogjuk meg – nézek rá, és elindulok felé. Csakhogy a lovasok nem akarják, hogy megszerezzük a kincsüket és a fémbotjukat kihúzzák az oldalukról. – Hozzá ne érj öcskös! Víget ér a sz*ros életed rögvest! – ez engem nem tántorít el – úgyis csak egy álom szerintem - és a kezem rányomom a gömbre. Azt, amelyikkel fogom Molka kezét…

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 09:21
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 27. 20:40 Ugrás a poszthoz


Közben előveszem a hozzávalókat, Lilyhez teszem az ezüsttőrt. Bár nem válaszolt, gondolom, azért felszeleteli a gyökeret. Én közben elkezdem a műveletet. Egy friss üstöt felrakok és meggyújtom a tüzet.
- Lacarnium Inflamare – a pálcámat az üst alatti fára irányítom és a helyes pálcamozdulat után, kis lángocska reppen ki belőle. Ez meg is van.
- Most mi is jön? – kérdezem Lilyt, aki a haját rendezgeti.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:39
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 29. 14:08 Ugrás a poszthoz


Az utasítás szerint cselekszem. Tehát feltettem a kis üstöt benne némi vízzel, majd elkezdek tálat keresni. hihetetlen sok van, sajnos még nem tudom magamhoz hívó bűbájt, így kézzel kell kutakodnom a megfelelő iránt. Találok is egy vajszínű tálat, amibe óvatosan beledobom a damijánát, beleszóróm a verbénát, és egy kis fogóval belepottyantom a galajt. Fogom a kis kanalat és jól összedolgozom. Sajnos azt nem tudni, hogy milyen állagúra kéne, szóval olyan lesz, amilyen. Beleöntöm az üstbe az egészet, majd miután megvan a felszeletelt gyökér azt is beleteszem és összekeverem.
- Oké, akkor várjuk a forrást. Az órán is így csináltuk szerintem - vonok vállat és forgatom a homokórát percenként.
- Tiéd a megtiszteltetés, cseppents belőle négyet - adom a kezébe. Remélem, hogy most már jól csináltuk.
- Neked hogy tetszik a suli? - próbálom kicsit elütni mással is az időt, hiszen azért nem annyira izgalmas ez a főzőcske. Legalábbis egyelőre nem szerettem bele a tantárgyba.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:39
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 29. 14:33 Ugrás a poszthoz


Amíg várjuk a megfelelő szín és állag elérését, meglepő választ kapok Lilytől.
- Te onnan jöttél? Nem tűnsz orosznak - nézem meg jobban, talán az illendőség határán is túl. Nem sok oroszos van rajta, már amennyire az én tudásom elegendő egy orosz lány felismeréséhez.
- Egyelőre tetszik - felelem gyorsan. - Csak túl sok az ismeretlen még - folytatom, miközben bele-bele nézek, hogy hogy áll a tea, merthogy az lesz belőle.
- Miben más az orosz iskola? Akkor te idősebb vagy, mint az átlag elsős? - kérdezem tőle, majd felmérem a terepet, hiszen még takarítanunk is kell. A tanári asztalhoz megyek és elveszem az üveget, amibe a mintát kell majd tenni.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:39
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 29. 19:06 Ugrás a poszthoz


Szóval ez áll az oroszsága mögött! Pedig gondolhattam volna rá.
- Már hat éves kortól? Az nem semmi, hova az a sietség? - kérdezek vissza, és látom, hogy kezd alakulni a főzet.
- Micsoda? Mindenki gyújtogat? És nem tesznek ez ellen semmit? - nézek rá szkeptikusan. Itt biztos nagy büntetések lennének a szándékos tűzokozásért.
- Ez ennél egyszerűbb suli akkor ezek szerint, de van egy csomó jó dolog állítólag. Ott szigorúak a tanárok? - pillantok fel Felagund festményére, aki jóízűen horpaszt egy székben. Csodálkozom, hogy nem morog, hogy jobban is csinálhatnánk.
- Milyen a Levita? Mindenki tanul? - vigyorodok el, ez nem olyan nagyon komoly kérdés, inkább csak kíváncsiság. biztos van egy nagy külön könyvtáruk. Azt nem szeretném mostanában látni, a könyvtárakkal meggyűlt a bajom az utóbbi időben.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:40
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. március 29. 20:12 Ugrás a poszthoz


- Azt gondoltam - nem annyira sikerült oldanom Lily feszültségét. úgy érzem, kissé darabos és nem oldódott még fel a társaságomban. Pedig igyekszem ám serényen, hogy aki valamiért velem kerül párba, ne érezze rosszul magát. Főleg a nagy zöld szemű, csinos lánykák. Na jó, mások se. Ez az oroszországi suli elég furcsa, csoda, hogy nincs betiltva.
- Miért jó az, ha megbuktatnak benneteket? Ha annyira nem szeretnek, akkor én azt kívánnám a helyükben, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőletek. Vagy szerették nézni, ahogy a büntetőmunkában szenvednek a diákok? - értetlenkedem tovább. Közben megtudom, hogy Lily félvér és fantasztikus történeteket olvas.
- Egy levitástól nem is vártam mást - kacsintok rá. - Van már valami, amit kipróbálnál itt? Annyi szakkör, meg mindenféle van... - gondolkodom el, és letelik a három perc is, leveszem az üstöt a tűzről. Állagra, színre, meg mindenre jól néz ki.
- Na, ez kész van. Akkor már csak takarítanunk kell - vakarom meg az állam, majd egy kis mintát veszek a főzetből. Ledugaszolom a korábban már magamhoz vett üvegcsét a mintával és Felagund asztalára teszem.
- Utálok takarítani - na igen, nem vagyok a rendszeretés mintapéldánya, finoman szólva.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 10:40
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 10:32 Ugrás a poszthoz


Molka a fejéhez csap, mintha csak egy villám hasítna belé. – Mi a baj? – szökik ki a számon, remélem nem valami rossz helyre kerültünk. Már csak az kéne, hogy valami véres, háború időszakba csöppenjünk… habár nem úgy tűnik a helyzet. A tájszólással beszélő lovasok pedig eddig normálisnak tűnnek. Aztán megnyugszom, ahogy megtudom Mátyás király ki is volt, mármint a rövid összefoglalóját.
- Igazságos? Érdekes – figyelem Molkát, ahogy beleéli magát a történetbe, szinte látom, ahogy forognak a tekervényei a fejében. Hiába a pironkodás részemről, a gömb megjelenése, azonnal elvonja a figyelmemet, és tettekre sarkall. Imola is benne van, és jól esik, hogy fogja a kezemet, könnyebb rávetni magunkat a gömbre. Szerencsénk van, ezek szerint a gömb varázsa nem csak az, hogy elvisz valahová, hanem vissza is visz, már ha a körülmények ezt engedik. Hirtelen nagyot fordul a világ, mi pedig visszatérünk a könyvtárba. Legalábbis remélem, hogy a kemény padló érzése – mivel a hátamra érkeztem – nem valami újabb helyszín, hanem a kiindulópont. De ezt egyelőre még nem tudom, hiszen Molka haja a szemembe lóg, a teste pedig rám nehezedik. Áldom Merlit, hogy nem lát most bennünket senki, így is újra elpirulok. Úgy látszik, nemhiába lettem Eridonos. Molka kapcsol és szinte elhoppanál rólam, még megtoldja ezt egy bocsánatkéréssel. Mielőtt válaszolnék, szétnézek és megnyugszom, hogy „otthon” vagyunk. Elfogadom a kezet és feltápászkodom.
- Semmi gond és köszi. Szerintem egy darabig nem fogok erre járni, bár nagyon izgi volt – mosolyodom el szélesen. – De most vissza kell mennünk. Köszi, hogy itt voltál, hamarosan találkozunk, ha más nem valamelyik órán – hirtelen ötlettől vezérelve nyomok egy puszit az arcára, aztán szélsebesen távozok.
- Szia Molka! – vigyorgok előre és egy intésre még visszafordulok, aztán pedig folytatom az utam vigyorogva az Eridon bejárata felé. Micsoda nap volt ez!
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 10:52 Ugrás a poszthoz


- Hogy mit csináltatok? – elkerekedett szemekkel nézem a lányt, ez nem lehet igaz. Ez nem iskola, hanem valami kiképzőhely lehet! – Na, azt ne mondd, hogy a hat éveseket összeengedték a tizenévesekkel verekedni. És aki nem nyert, azzal mi lett? – nézek rá őszinte hitetlenkedéssel. Ez nem lehet igaz, hogy egy iskolában verekedni kell, meg késsel járni, meg gyújtogatnak! De legalább a főzet kész lett, és én nem ott nőttem fel. Ahhoz képest az itteni előkészítő egészen jó volt.
- Én talán a kviddicsben, vagy lehet, hogy riporter leszek az Edictumnál. tudod az az iskolaújság. De konkrét tervem még nekem sincs, majd, ami megtetszik – vonok vállat és előveszem a rongyot, a seprűt és a lapátot. A rongyon valamilyen folteltüntető bűbáj van legtöbb esetben, legalábbis otthon. Itt nem sajnos, mert, ahogy törölni kezdem a zöld izét, amit szétrobbantottunk, csak felszívja azt, és maszatolni kell, hogy eltűnjön.
- Köszönjük Felagund professzor – morgok, majd egy kis munka után megállok és újra Lilyt nézem. Nagyon különleges a nagy zöld szemei, remélem nem azért ekkorák, mert megverték őket és maradandóra dagadt. Bár, akkor előnyös lett volna a verés, mert nagyon szép. De szerintem csak örülhet, hogy ilyen szép maradt a bőre, meg ilyesmi. Végül feltakarítunk, és minden ragyogó lesz, legalábbis az én ízlésem szerint.
- Remélem legközelebb jobbak leszünk, én szívesen leszek máskor is a társad Lily – mosolygok rá.
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 13:59 Ugrás a poszthoz


- Ez komoly? Ne már! Vagy csak ugratsz, mi? Akkor abból az iskolából sem kerül ki élve senki, mert a nagyobbak nyernek legtöbbször, nem is értem az egész értelmét. De azért örülök, hogy te inkább itt vagy – fújtatok egyet, és nem tudom, hogy mit higgyek. Az egész nem túl hihető, de Lily nagyon ragaszkodik hozzá, így elbizonytalanodtam. De a lényeg, hogy itt van, itt nem fogják összeereszteni nagyokkal, főleg nem késekkel. Be sem lehet hozni ilyeneket a suliba, a házirend elég szigorú. Persze a kis átkokkal is lehet szenvedést okozni, azt mondják, nem kell hozzá kés. Végül végzünk, minden ki van takarítva, elégedetten teszem el az eszközöket.
- Na, ez megvolt üsttársam! Csapj bele – tartom oda a tenyerem, hogy beleüthessen, ha akar. – Akkor legközelebb találkozunk, most megyek és kipihenem a mai nap fáradalmait. Szia - mosolygok egyet, ahogy szoktam és intek egyet neki búcsúzásként, miután elindulok a gólyalakba. Ma szerintem olvasok és alszok egyet, kimerítő egy óra volt.

Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 18:54 Ugrás a poszthoz


Mostanában mindenfélén túl vagyok, úgyhogy újabb felfedezésre adom a fejem. Most azonban célom is van, mégpedig a Bibircsókos Banyát keresem. Az egyik felsőbb éves beszélt róla, aki nem más, mint egy festmény. Egy igen pletykás, és mindenféle titkot tudó rajzolat. Az jutott eszembe, hogy esetleg, ha infót cserélünk, akkor én is megtudhatok egy-két pletykát, tippet, ami nekem még jól jöhet. Nem éppen a legnagyobb szabályszegő díjára hajtok, de szeretném, ha lenne pár trükk a tarsolyomban. Még az is lehet, hogy tud olyan termet, ami megindít a szakkör választásban. Kicsit unalmasnak érzem a szüneteket, kevés emberrel ismerkedtem még meg, hogy valamelyik behívjon valahova. Nem sietek, viszont számolom a kanyarokat és folyosókat, a jellegzetességeket figyelem, hogy biztosan jó helyen keressem a vén nőcit. Egy jó háromnegyed órámba és sokszoros eltévedésem után meglelem a folyosót, ahol a páncélok pontosan ugyanakkora távolságra vannak, és egy festmény alatt pihenő, kényelmes kanapé található. Na, meg egy Molka. Már messziről felismerem, hiszen mostanában azért lógtunk együtt, és a középkori kalandot még csak elfelejteni sem tudom, jó móka volt. ~Szomjas vagyok. ~ Döbbent meg a tény, és egy baráti mosollyal üdvözlöm a lányt.
- Helló Molka, hát te? – ennél egyszerűbben és mellébeszélősebben sem tudnám mondani, hogy meglep a jelenléte. Nem bánom ugyan, ha ő is tud meg egyet, s mást, de nem számítottam rá. Az is igaz, hogy eddig vele csak jól jártam, ráadásul csinos is, úgyhogy ha már így alakult, miért ne érezhetném még jobban magam, nemde?
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 19:20 Ugrás a poszthoz


A lány egészen vidámnak tűnt, és ha már ott voltam lehuppanok a kanapéra mellé, ha áll, ha éppen üldögél.
- Látni mindig jó – kacsintok rá, mondjuk ez, a szemüvege láttán már nem tűnik olyan jó poénnak. – Bocs, nem úgy értettem – pedig igazán de, csak éppen nem akarom megbántani az egyik legjobb ismerősömet. Barátomat? Talán azok még nem vagyunk egymásnak, de jó ismerősök már biztos.
- Csoki kell, nagyon kell! – pillantok rá sóvárgó szemekkel, aztán a bonbonokra vándorolnak a szembogaraim. Még a nyelvem is kidugom, nincs más hátra, szeretem a csokit. Az a bonbon pedig igazán ínycsiklandónak tűnik.
- Milyen ízűek? – vannak több ízű bonbonok, és ha lehet válogatni, akkor fogok is. nem vagyok túl finnyás, de én nem vagyok az a fajta, aki a legédesebb falatokat hagyja a végére. Várom a választ, na meg azt, hogy ő felém nyújtsa azt.
- Képzeld, a múltkor beszéltem Lilyvel – aki amúgy Levitás – és ő Oroszországból jött. Verekedniük kellett egymással, miféle iskola az ilyen? – azóta is kiráz a hideg attól, amiket az a lány beszélt. Na, meg a Goulens bájital sem lett a kedvenc főzetem, az is igaz.

Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 2. 20:24 Ugrás a poszthoz


Végre! A Mágia elmélete és gyakorlata óra! Fontos a pontos cím, ezt már a professzor is hangsúlyozta. Nem semmi előadás ez sem, és felhívja a figyelmet, hogy legyünk nyitottak, meg sokat gyakoroljunk, mert csak a tanórai anyagból nem leszünk felkészült varázslót. Nagyon jó előadó, és én már olvasgattam a könyvét is, ami csak ajánlott irodalom, de én is mindenkinek ajánlom: barangolásaim a mágusvilágban. Az óra most is érdekes, de kapok egy levelet, a mellettem ülő szőke leányzótól, Dinától. Párszor már találkoztunk az Eridonban, egészen jó fej csaj. Fura, hogy eddig szinte csak lányokkal érintkeztem… Mindegy is, kibontom a levelet és felvonom a szemöldököm. Gyorsan visszaírok neki, mellé pedig felteszem a tétet is. „Úgyse mered, de ha sikerül, kérhetsz valamit. De nem akármit Tongue Azért nagyon drága cuccot, vagy valami gusztustalanságot úgyse teljesítenék, szóval… Továbbítom a lapot a lánynak és kényelmesen, karba font kezekkel hátradőlök, várva  hatást.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. április 2. 20:25
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 7. 21:23 Ugrás a poszthoz

Dobai Léda
Az egyik este 22:00 környékén

- Kisfiúkat? 15 vagyok! Ja, és nem is voltam rémült addig – fintorgok, de azért nem ítélem el a lányt, végül is én is ezt tettem volna. A bemutatkozására végleg jó kedvem lesz.
- Léda? De jó név… vagy ez így túl sablonos, nem? Mindenki azt mondja a lányoknak, hogy de szép a neved… pedig én tényleg nem hallottam még ezt – vonok vállat, mintha csak magamnak magyarázkodnék. Közben az egyik festék beleköt lédába, én pedig nem állok ezt megemlíteni neki. Nehogy már ő nyerjen!
- Igen, látom. Te ilyen népszerű Navinés vagy? Remélem nem talál meg senki minket – teszem még hozzá, mert bármennyire is népszerű, a prefik ugyanúgy megbüntetik a tilosban járókat, ha népszerű, ha nem. Persze el tudom képzelni, hogy ha valakivel jóban vagy, akkor az elfelejt megbüntetni. Szerezni kell egy prefi barátot. Ja, Molka, mintha azóta az lenne!
- Valami pihenő lehet, sok a fotel, meg a kényelem. Élvezed? Én meg azt sem tudom, hogy merre kell majd visszamenni az Eridonba – bosszankodom. De végül is legalább nem vagyok egyedül. Forrócsoki? Én is! – lépek oda és töltök magamnak. Azonnal inni kezdem és Lédát bámulom, csak úgy, semmi hátsó szándék nincs bennem.
- Kéne valamit játszani, hogy ne unjuk el a festmények bámulását, meg azt, hogy bosszantanak minket – néhány már mondja, hogy meg leszünk büntetve, stb. Kárörvendő egy népség!
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 248
Összes hsz: 1040
Írta: 2018. április 8. 11:48 Ugrás a poszthoz


#pajtizzunk

Hogy a fenébe fogok felmászni érte? Ott a könyv a varázsszőnyegekről, de azt hiszem, hogy már kiakasztottam a könyvtárost. Nagyjából fél órája vagyok itt, és már két halom könyv van az asztalon. Mindet vele szedettem le, és bár láttam, hogy mosolyog, szinte hallottam, hogy a pokolba kíván. Ezért az utolsó könyvet, amire ma szükségem lenne, valahogy le kell szednem. A felsőbb évesek ma nem annyira segítőkészek, az alsósok pedig nem ismerik a pálcamágiát, ahogy én sem. Bár próbáltam a leírás alapján, de csak felborítottam vele pár könyvet, Franciska persze ennek sem örült, mármint a könyvtáros hölgy. Állítólag ide járt, szóval segíthetne, de látom, hogy éppen nem akar, talán még egy kis kárörvendő mosoly is lapul a szája szegletében, vagy már csak én képzelem be ezt az egészet. Átmegyek a polc másik oldalára, és találok egy fellépőt… sajnos egy sínen, így nem tudom átcibászni a megfelelő helyre. Felállok, és a pálcámmal kilököm a könyvet, amit keresek, ami fura puffanással ér földet. ~ Ajj, ez nem a földre esett.~ Állapítom meg nagy okosan, és nagyon gyorsan átmegyek a másik oldalra, ahogy egy fiú van – Eridonos felségjelzéssel – és gőzöm sincs, hogy ráesett-e.
- Helló, minden oké? – kérdezem, ahogy suttogva megközelítem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lóránt Bence összes RPG hozzászólása (91 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel