Marcell

Így a sötétedést követően a játszótér már nem is tűnt annak a békés helynek, mint napfényben, amikor hét ágra süt a nap, és a színes játékok felszínén megcsillan a fény. Most valahogy az egész tér kietlennek, s ijesztőnek tűnt, főleg a hatalmas mogyorófa árnyékában elhelyezett mászóka, melyet az esti szél ha megmozgatott, olykor nyikorgó hanggal töltötte be a teret.
Még a hideg is kirázott, s azon gondolkodtam, hogy miért is éppen ide beszéltem le találkozót Marcival, s miért nem inkább egy jobban bevilágított területre.
Ráadásul még hideg is volt, hiába volt rajtam sapka, sál és persze meleg kabát, a hintán ücsörögve egyre inkább áhítoztam egy meleg, kandallóval fűtött helyiség után.
- Uhh, a frászt hozod rám! - hirtelen fordultam a sötét kabátot viselő, fölém magasodó srác felé, s egy másodpercig meg is ijedtem tőle, míg fel nem ismertem a hangját, s arcvonásait a félhomályban.
- Igazán nincs mit, bár utólag átgondolva, rossz ötlet volt ez a játszótér. Egészen bizarr hely, nem? A végén még rosszat gondolnak majd rólunk - jegyeztem meg egy félmosollyal, s közben a felém nyújtott doboz után kaptam, és elvettem a narancsos verziót, melynek már az illata is mennyei volt.
- Hmm imádom a forrócsokit, ezer éve nem ittam ilyet - s hogy ezt bizonyítsam, azonnal ráröppentem a pohár szájára, majd kortyoltam a forró italból, mely nem mellesleg még a két tenyeremet is melegítette a kesztyűn keresztül.
- Kicsit fáradtan vagyok, de köszi a kérdést. Szívem szerint már elutaznék valamerre, de túl sok tanulni valóm van még. Egy kicsit sok órát vettem fel, többet is , mint amit kellett volna, és átlagban is a legjobbat kell hoznom, szóval most hajtás van. Na és veled mizu? Miért akartál velem találkozni? Csak nem a legújabb cikkedhez gyűjtesz infókat arról, hogy milyen gáz levitásnak lenni? - nevetve tettem fel kérdésemet, amit nem is gondoltam túl komolyan. Szimplán csak érdekelt, hogy Marci miről is szeretne cseverészni velem.

Marcell

- Jól van, semmi gond - elmosolyodva pillantottam a srácra, és ezt követően hellyel kínáltam a magam mellett ácsingózó, üres hintán. - Á, dehogy is nézel ki úgy. Na jó, eléggé úgy festesz. Szóval remélem, hogy senki nem jár erre a suliból, mert ha felismerik az arcom, a végén még az a pletyka fog keringeni, hogy engem is futtatnak - el is nevettem magam ezen a gondolaton, hisz egyáltalán nem voltam olyan típus, aki akár még csak kacérkodna is efféle kalandos gondolatokkal.
- Hm, tényleg rettentő jó ez a csoki, ilyet máskor is hozhatnál. És hogy még nyerni is lehet vele...kíváncsi vagyok, hogy az enyémen mi van - Mivel ez egy újdonságnak számított, így szinte az első kóstolás után neki estem a termosz aljának, hogy megnézzem, vajon mit is nyertem a cukrászdából.
- Csokis mignon! Wáow, szóval ezt beválthatom egy szelet sütire, tök jó. A tiéden mi van? - kíváncsian emeltem pillantásom a srácra, miközben újra kortyoltam az italból, s tovább melengettem kezeimet a termosz falán.
- Hű, ez most komoly? - A srác szavai megleptek, s egészen ledöbbentem azon, amit az árnyas sétányról és a közeli szórakozóhelyekről mesélt. Nem gyakran jártam ezen a környéken, és Miri sem említette ezeket a dolgokat, ezért aztán némi hümmentéssel jegyeztem meg, hogy nem ajánlatos egyedül járnom a környéken.
- Miri ezt sem említette, de tulajdonképp nem lep meg az, hogy ilyen a helyzet. Mostanában egyre több illegális dolog zajlik szerte a környéken. A nagybátyám a bűnözők elleni osztályon dolgozik, ő mesélt néha efféle dolgokról. - Nem tudtam betelni a forró itallal, ezért a szavak után ismét kortyoltam, s közben kíváncsian figyeltem, hogy megtudjam, miért is kellett találkoznunk ezen az estén.
- Szóval veled is furcsa Miri. Már kezdtem azt hinni, hogy csak engem kerül.-Egy pillanatra felsóhajtottam, azután folytattam csak mondandómat.
- Ami azt illeti, Miri tényleg találkozott egy sráccal úgy nagyjából egy hónapja, de az a srác sokkal idősebb nála, legalább tizennyolc éves lehet és a rellonba jár. Én mondtam Mirinek, hogy vigyázzon vele, de nem igazán akart rám hallgatni. Azóta meg sokat lóg azzal a sráccal, és ha találkozni akarok vele, mindig lemondja. Én is aggódok érte...szerinted baj lehet ebből? - Némi aggodalommal pillantottam a lány bátyjára, hisz valójában ő volt az egyetlen, akivel megbeszélhettem ezt a dolgot. Tartottam attól, hogy Miri veszélyben lehet.

Benedek

Túl sokat tanultam már, s arra ébredtem, hogy a könyvtáros áll felettem és szigorúan bök pálcájával az óratorony irányába, jelezve felém, hogy már igen csak lejárt a nyitvatartási idő, és nem ártana, ha lelépnék.
A könyvekkel azonban még nem végeztem, de mivel kölcsönözhető darabok voltak, így még kikönyörögtem, hogy néhányat magammal vihessek, és felmarkolva azokat az asztalról, magamhoz szorítva haladtam velük, hogy keressek egy nyugis helyet, ahol tovább folytathatom a tanulást, és a vizsgákra való felkészülést.
A társalgóra esett a választásom, hisz úgy gondoltam, hogy késő este már nem sokan lóghatnak ott, s lesz egy nyugodt sarok, ahol áttanulmányozhatom a gyógynövénytanos könyveket.
Belépve a helyiségbe, egyáltalán nem láttam senkit, ugyanis toronymagasan álltak kezemben a könyvek, s előre haladva csupán csak annyit láttam, hogy merre is kell haladnom. Így történhetett meg az, hogy óvatlanul nem vettem észre az ott ücsörgő Benedeket, és megbotolva a  lábában, sikeresen elterültem előtte a padlón, miközben kezeimből szanaszét repültek a könyvek.
- Áúúcs - nyögtem fel, amint a padlóra estem, mert pechemre sikerült beütnöm a fejemet, és a könyökömet is a kanapé lábában.
Csak ezt követően vettem észre a srácot, így a földről felfelé pillantva, alaposabban is szemügyre vettem a srácot.
- Benedek, te vagy? Bocsi, nem vettelek észre. - Közben felültem, s fejemet dörzsöltem meg a tenyeremmel, ami még mindig sajgott.
- Mit csinálsz te itt ilyen későn? - Azt gondoltam, hogy vár valakire, körbe pillantva azonban senki mást nem láttam a szobában.