Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Teaivás.
Általában ha valami probléma – mindegy, hogy kicsi vagy éppen akkora, mint egy elefánt – merült fel otthon, akkor nálunk mindig ez volt a megoldás. Igyunk meg egy csésze, bögre, hordó finom teát, és miközben az ital átmelegít minket, a mérgünk is elszáll. Nagyon szép gondolat, és igazán együttműködően építettünk rituálét a szőnyeg alá söpréshez. Mondhatnám úgy is, hogy egyenesen mesterei vagyunk annak, hogy minden elodázott szó vagy tett egy nagy bögre mézes tea fenekén landoljon.
Most is, mikor a gyermekem, a másodszülöttem azt kívánja, találkozzunk, a teázás, mint opció merül fel. A családi hagyományokat ápolni kell. Még mindig furcsán mozgok erre, olyan idegen nekem a hely, polgármesterként nyilván ez a legjobb érzés, ami csak átjárhat. Háromszor változtatok megjelenést, mert se a garbós szürke pulóverem, se a kerek nyakú fekete nem áll közel ahhoz, amit most jónak tudok megítélni. Végül a fekete, garbós mellett döntök, mely tökéletesen egyszínű a fekete nadrágommal. Gyász és ihlettelenség. Utálom, amikor ennyire siváran élem meg az életet. Öt perc késéssel indítom az elindulást.
Lent, mielőtt még ténylegesen megtenném a szabadban az első lépéseket, muszáj elmosnom azt a két bögrét, amit ma használtam, így a kényszeredettségemnek köszönhetően már kilenc perc késésben vagyok. Tipikus, és mégis, bűntudattal tölt el. A kapuig nyugodtan sétálok, onnan az utca közepéig azonban a feszített tempót diktálom, majd egy túl hangosan rám köszönő nénitől annyira megijedek, hogy megint normál tempóra váltok. Persze azért előtte visszaköszöntem neki. Elég rossz érzés, hogy tudják ki vagyok, persze kellemetlen lenne, ha nem tudnák, hiszen ők választottak. Fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem, de mindenesetre határozottan indulok meg az út utolsó harmadán, úgy mintha mindent nagyon tudnék, pedig dehogy. A pillangóvarázsban illedelmesen köszönök, halkan jegyzem meg, hogy milyen néven van az asztal, és mintha nem is hallotta volna meg senki, nem érzek kést a hátamban legalábbis. Követem a mondott utat, kabátomat útközben levéve, hogy aztán a gyermekemmel szembe helyezkedjek, és könnyeden megjegyezzem:
- Nahát, még csak negyed múlt tizenhárom perccel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Valóban nem mondjuk, elvégre azzal elismernénk, hogy sokat késtem, és az nem illik egy olyan magas rangú emberhez, mint amilyen én volnék.
Jelentem ki szinte színtelen hangon, mégis határozottan, és ezen túl bujkáló mosollyal. Azt hiszem, ez is kellőképpen leírja, hogy mennyire másabb vagyok, mint mások. A hozzám hasonló, szintén magas hivatali tisztséget betöltő férfiak mind mogorvák, és véleményem szerint mentesek mindenféle földtől való elrugaszkodástól. Én velük ellentétben csak kényszer hatására érintem a talajt. Évekig nyomás volt ez a földhöz ragadás, amivel tény, hogy a családomnak, a gyermekeimnek meg tudtam adni mindent, azonban észre se vettem közben, hogy a lelkem mennyire sóvárog a magasság iránt.
- Háromszor. De! És ez itt a lényeg, csak a pulóveremben nem voltam biztos.
A „de” szó használatánál aprót felcsattanok, épp csak annyira, hogy másodszülöttem figyelmét magamra irányítsam. Nem mintha lenne esélye mást is tenni, leszámítva a rajzolást, de ez utóbbi azt hiszem a mi esetünkben egy eléggé bocsánatos bűn. Nem is szólok érte soha, ha azt látom, hogy a képességét használja.
- Viszont azt hiszem, itt túl meleg van hozzá.
Le viszont nem veszem, alatta egy túl obszcén viccet hirdető póló van. Szégyen, nem szégyen, de az utolsó tiszta pólóim egyike, és még tanulom a mosómasina használatát. A tisztító bűbájok meg sosem mentek. A kabátom zsebéből előhúzok egy négyzetes ajándékot, amin látszik, hogy én csomagoltam és átnyújtom neki.
- Nem nagy szám, a vonatok unatkoztam.
És addig festegettem pár – összesen nyolc – 10x10-es Pikachu-t, hogy legyen mivel indítanom a gyereknél, azon túl, hogy polgármester lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tetszetős gondolat.
Értek egyet, és ezzel egyidejűleg kívánom lezárni a késéssel kapcsolatos észrevétel blokkját. Már az öregtől is nehéz volt elviselni ez a pontosságmánia, és ha nem tudnám, hogy ő ilyen volt, mindenképpen csináltatnék DNS tesztet, hogy ez a kis mocsok kinek a közreműködésével jött létre. Imádom, de borzalmas, hogy semmit sem örökölt tőlem, viszont a hibáimra prímán képes rámutatni, bosszant, de a gyerekem, és igaza van, mit tehetné?
- Szerencsére számos holmim dobozokban van még. Kérdeztem, hogy nem ismernek-e olyat, aki nem takarít, de kicsomagol, de mindenki furcsán nézett rám.
Az emlék miatt egy kicsit el is húzom a számat, nem volt kellemes, amikor láttam, hogy szinte úgy néznek rám, mint aranyvérű család a kvibli hozzátartozóra. Nem vagyok kényes ember, csak férfi, akinek eddig élete nagy részében volt egy nő az életében, aki megoldotta az olyan kríziseket, mint a ruhapakolás.
- Pedig nem hiszem, hogy ez olyan rendkívüli lenne.
Sértődötten húzom el a számat, de aztán ahelyett, hogy tovább bosszankodnék, megosztom vele a hirtelen felmerült ötletemet, mely szerintem megoldás lenne a jövő összes ilyen gondjára.
- Vagy lehet, hogy mégis, el kéne mennem egy agglegényképző kurzusra, ahol megtanítják, hogyan vegyem rá magam olyan dolgokra, mint a kicsomagolás. Kiváltképpen, ha távozáskor valahova a pálcámat is csak úgy behajítottam. Azt hiszem, nem akartam, hogy utazáskor sérüljön, így most néhány kasmír pulóver kényelmét élvezi.  
- Tiszta… csak gyűrött.
Hazudom szemrebbenés nélkül. Inkább ez, mint az, hogy trágárkodok meg alázom a női nemet. Nem alázó amúgy, de mivel a fél falu szemében szálka vagyok, a másik meg kíváncsi rám, a kelleténél jobban, nem venné ki jól magát, ha így öltözködnék. A kérdésére elhúzom a szám, és végül megteszem a helyfoglalást is.
- Igenis uram!
Még tisztelgek is neki, hogy érezze az igazi törődést. A kezembe veszem az itallapot, ami nem könnyíti meg a dolgom, hiszen rengeteg sok van. Végül a huszonhármas mellett döntök, mert azt a számot egészen kedvelem is.
- Egy fwooper mágiát kérek.
Az érkező pincérnő fel is veszi a rendelésemet, amiről azt sem tudom, hogy mi, de gondolom valami nagyon színes történet lesz. Mindegy, a lényeg, hogy tea, a többi nem számít.
- Kényelmes, egy egész szintem van. Egyelőre még csak egyedül vagyok, de remélem, hogy Norbert, a tulaj hamarosan belakatja a többi szobát is. Mondjuk egy olyan emberrel, aki tud és szeret főzni. Egyszer megnézhetnéd.
Vetem fel a lehetőséget, mert eddig nem nagyon láthatott külön élni, és remélem elfogadja, de majd csak akkor jön el, amikor tényleg be is rendezkedtem.
- Milyen az iskola? Megoldható a szalon mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Dávidom

- Ez a hála azért a sok iskoláért.
Felelem a válaszára tetetett szomorúsággal. Tudom, hogy nem bántásból mondja, így hát én sem így közelítem meg a helyzetet, de ez most nagyon adta magát. Éltem a kínálkozó lehetőséggel. Manapság úgyis mindenki azt nézi, hogy milyen a mimikám, arról mi olvasható le, és vajon mennyire igaz az, amit feltételeznek. Azt hiszem, úgy vélik, szörnyeteg vagyok. De csak mert nem ölelgetek mindenkit? Furcsa hely ez a falu, annyi szent.
- Még csak tervezem, hogy megvalósuljon egy nap. Szerintem ilyen még nincs, be akarok törni a piacra, és úgy vélem ez egy olyan rés, melyet addig kell magamévá tenni, amíg valaki más el nem válik, és rá nem jön, hogy újra kell szerveznie az életét.
Sikeresnek érezném a dolgot, egy hasznos, és kellő elméleti és gyakorlati tudást adó képzésnek. A nő, aki egyedül marad, talpraesett, hiszen az élet oroszlán részét ő végzi. De mi van a férfival? Neki nem olyan egyszerű, hiszen a női nemre jellemző precíz szervezés hiányt szenved. Ezért is van annyi titkárnő, és oly kevés titkár. Tudom, mostanában már oldódik a sztereotipizált szakmafelosztás, de akkor is így gondolom. Azt hiszem, én magam túlságosan ragaszkodom a hagyományos megközelítésekhez. Szeretem a rendet, a fegyelmet, az egyszerűséget.  
- Éppen ezért. Te is érzed, hogy van némi probléma a főzőképességeimmel. Anyád sosem tanított meg a létfenntartás alapvető elemeire, így aztán célszerű lenne, ha E mentes étkezést folytatnék. Nem bízom abban, hogy a vendéglátó helyek megfelelő tartalmat helyeznek a jól hangzó név mögé.
Pedig az egészséges életmódra oda szoktam figyelni. Elképzelhető, hogy nem is olyan nagy ostobaság egy főzőtanfolyam. Most, hogy két gyerekem is a közelemben van, meghívhatnám őket időről időre tesztalanynak. Biztos élveznék a közösen elköltött kellemes ebédet.
- Anyád eddig sem örült.
Miközben beszélt, megengedek magamnak egy kicsit bohókásabb arckifejezést is. A tetoválásain eddig úgy tettem túl magam, hogy háziállatként bántam velük, mintha valóban lennének. Mozognak és magukhoz képest elég változatos érzelmi színskálát vonultatnak fel a rendelkezésre álló mimikájukkal, így úgy vélem, megoldható ez így. Felpillantok rá, és halványan elmosolyodom.
- Amíg nem valami obszcén felirat fut át a mellkasodon, nem érzem a problémát. Anyád is meg fogja érteni. Tudod mire gondoltam? Kitalálhatnál egy motivumot, mely összeköt minket, ötünket, és viselhetnénk mind. Ostobaság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.  
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Furcsa gondolat ide hívni a gyermekeimet, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. Elúsztam a munkában teljesen, és ez nagy valószínűség szerint azért következhetett be, mert egymást követő nyolc éjjelen át, alvás helyett csak festettem, és festettem. A munkában dekoncentrált vagyok, lassan haladok az egyszerűen a kimerültség fizikai tüneteit produkálom, vagyis produkáltam tegnapig, amikor is hazaérve bármi egyéb teendő nélkül felsétáltam a szobámba, és eldőltem az ágyon. Korareggel, mikor magamhoz tértem, még mindig rajtam volt a fél pár cipőm, a zakóm pedig a jobb kezemen fennakadt, és valami kicsavart pózban a fejem alá került, aminek következtében elfeküdtem a nyakam. Nem hiszem, hogy nagyon mozoghattam ezen túl az éjjel, mert a bevetett ágy ugyanúgy megmaradt alattam.
Arra keltem, hogy egy madár koppant az ablakon, és utána felháborodott csiviteléssel távozott. Rendesen halálra rémültem egy fél tenyérnyi jószágtól, és nem is attól, hogy baja lesz, hanem attól, hogy mi fog történni, miután bejött. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy bejön, vagy, hogy ha bent lesz, akkor valami rossz fog velem történni. Egyszerűen az álomtalan ébredés okozott olyan vélt riadalmat, amitől félő volt, hogy kiugrik a szívem a helyéről.
Mostanra viszont újra az íróasztal mögött vagyok, az elmúlt napok káoszát igyekszem rendezni, és bár ebédet ígértem nekik, végül egy határozott levélben felkértem őket, hogy az irodámban látogassanak meg. Talán ostoba ötlet volt, de mivel úgyis késnék, így igazából időt spórolok mindenkinek. Amíg nem érnek ide, addig tudok dolgozni, és nekik se kell várakozni rám. Nem ismerem az órát, sosem voltam jó benne, és így vezetek egy falut. Érdekes kihívás. De még minden épület áll, a boltok nyitva vannak, és határozottan biztos vagyok benne, hogy a titkárnőm kedvesen mosolygott, és nem vicsorgott. Úgy vélem, ez már komoly eredmény ahhoz képest, ahogy ideérkeztem.
Elégedetten szusszantva dőlök kicsit hátra, amíg az aláírt levelek összehajtogatják magukat, és borítékokba csusszannak. Fáj a vállam és a nyakam, de igyekszem nem mutatni a jelét, mert ma már kaptam ajánlatot vállmasszázsra, és egyrészt nem lenne előnyös a sok pletykát elhallgatva, másrészt meg nem nagyon szeretném, ha mindenki azt hinné, hogy csak úgy bármikor lehet tapogatni. Nemszeretem az emberi érintést olyanoktól, akik nincsenek benne az általam beengedett körben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az utolsó papírok egyikének aláírásánál tartok, amikor is meghallom a hangját. A lapot tartó kezem lassan lejjebb eresztem, és fülelek. Tipikus. Olyan, mint az anyja, cserfes és illetlen. Annyival másabb, mint én, és mégis, bármit megtennék érte. Gergely hasonlít rám a leginkább, Laura a legkevésbé. Ráadásul már nem is Laura, már csak Stella, mert az anyja megengedte neki. Nonszensz. A gondolatra érzem, ahogy egy pillanatra megfeszül a nyakam, kidagad rajta néhány ér. Utálatos, kényes téma. Nem értem, mi szükség volt erre, de az ilyen racionalitást mellőző döntések annyira rá vallanak, a nőre, aki a gyermekeimet szülte. Annak kifejtésénél, hogy ő a szeretőm, megunom a várakozást, hogy beljebb jöjjön, inkább magam megyek elébe. Kifelé menet gyors rutinnal gombolom össze öltönyöm alsó két gombját, melyek eddig kényelmi okokból elváltak egymástól. Az ajtót hirtelen kinyitva már-már mosolyszerűség kúszik az arcomra.
- Laura.
Nem, semmi esetre se fogom Stellának szólítani. Nem adom meg a győzelem örömét sem neki, sem rajta keresztül az anyjának. Az én gyermekem neve Wittner Laura Stella, nem csak úgy Stella. Nem, és kész. Közelebb lépek hozzá, és a vállaira téve a kezem, határozottan szállítom le az asztalról.
- A helyedben én hangosabban tennék ilyen kijelentéseket. Ha beleegyezéssel történne is, legalább tíz évet kapnék, ráadásul súlyosbító körülmény, hogy a gyerekem vagy. Legyen tizenöt. Irány befelé.
Mutatok az ajtó irányába, majd a csodálkozva néző és szólni nem tudó nő felé fordulok.
- Ha egy ilyen verzióból érkezik egy fiú is, kérem küldje be. És nem, nem történik az, amire gondol. A gyerekeim. Az anyjukra hasonlítanak.
Elég sokan megkérdezik, hogy tényleg rokoni kapcsolatban vagyunk-e, és soha, senkiben sem merül fel, hogy az anyjuknak sokkal erőteljesebb a genetikája, mint az enyém. Belépve az irodába zsebre dugom a kezem.
- Mondanám, hogy ne érezd úgy magad, mint otthon, de felesleges. Nem túl rövid ez a ruha neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kellemes délután ez Márta számára, aki mostanra az összes borítékot megcímezte, a papírok kényelmes lustasággal, ám szakértelemmel ellátott pontossággal hajtódnak négybe, a hivatali hajtásnak megfelelően. Nincs is más dolga már mára, mint számolni a perceket, amíg lejár a munkaideje, egészen negyvenhárom perc múlva. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Már várja, hogy kiszabaduljon innen. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de olyan hívogató a kinti kellemes idő, ráadásul ahogy hallotta, ma új ízek érkeztek a cukrászdába, és mielőtt hazatér, szívesen benézne oda is.
- Oh.
Halványan elnyílnak az ajkai, ahogy először a bonbonra, majd csak utána néz a nőre. Tudja, hogy vannak bent a férfinál, de azt is, hogy vannak olyan esetek, mint egy doboz bonbon, ami miatt esetleg próbálhat intézni valamit. Finoman húzza maga felé a dobozt, míg az végül eltűnik a fiókjában, mintha ott se lett volna, és szája szegletében halvány mosoly jelenik meg.
- Egy perc türelmet kérek.
Eltipegve az ajtóig kopog, majd eltűnik mögötte, hogy alig egy perccel később a férfivel, és egy hölggyel jelenjen meg ismét, aki aggodalmasan pillant fel rá.
- Ne aggódj, később beszélünk.
Bólint egyet, és távozóban biccent az ott várakozónak és Mártának is. A férfi pedig a nőhöz lépve köszönti őt.
- Wittner Erik, örvendek, kérem, fáradjon be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hihetetlennek tartom, hogy felnőtt. Most született, és máris itt áll előttem, a csípőjét kitolva, peckesen és engedetlenül. Pont olyan, mint az anyja, amikor megismertem őt. És éppen ezért kezdek el rettegni attól, hogy most jön el az az időszak, amikor pattanásos kölyköket kell megfenyegetnem. Még jó, hogy csak egy lányom van, így ide tudom összpontosítani minden figyelmemet. Ez nekem jó, neki rossz. Előre sajnálom őt is, de ettől még nem leszek kevésbé apa.
- Laura...
Kissé erélyesebben szólítom meg, nem mintha érdekelné, hogy szólok hozzá, mert ennek ellenére mutogatja a személyiét. A legálisat. Tudom, hogy van olyan is, amivel azt igyekszik bizonygatni, hogy teljesen érett az alkoholfogyasztásra. Pedig nem, és tartom magam ahhoz, hogy soha nem is lesz, de hát ez olyan személyes gondolat, amit nyilván anyám is számos alkalommal végiggondolt, mert tény és való, a fiaim érettebbé válása és sok apró kis sunyisága inkább büszkeséggel töltött el. Bocsánatkérően pillantok Mártára, majd követem a lányomat az irodába, és egyetértően biccentek a megállapítására.
- Valóban barna. Ha unatkozol, átrendezheted...
Egy pillanatra megállok, és mélyen a szemébe nézek, mert eszembe jut, hogy a lányomról van szó.
- ... normális keretek között. Mármint tényleg, nyugodtan, ha van ötleted.
Nem nagyon költök semmire, szóval ha éppen ez hoz közel minket egymáshoz azok után, hogy külön költöztem az anyjától, ám legyen. Valahogy egyikünk sem beszélt erről a témáról egyik gyerekünkkel sem, csak út tájékoztattuk őket, és ennyi.
- Hordta is anyád? Nem emlékszem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Bármiféle? Ez egy kissé tág fogalom.
Elveszem a bögrét az asztalról, melyet az előbb távozó nő hagyott maga után. Egy kissé feszült vagyok még most is a lezajló beszélgetés miatt, de nem mutatom egy szikrányit sem, elvégre kellő profizmussal rendelkezem ezen a téren. Viszont ez a "bármiféle" némi szarkazmust váltott ki belőlem, de nem zavarót, inkább csak úgy a magam irányába. Nem szeretem, ha valaki nem pontos, és ez egy nagyon, de nagyon rossz beidegződés nálam, amit sohasem tudtam leküzdeni, bár számos alkalommal megpróbálkoztam vele. Szívem szerint az felelném, hogy munka mindig van, számos területen, ám mire a helyem elfoglalom, addigra a hölgy némiképp pontosít.
- Mennyi idős?
Egyrészt tudom, hogy ott van az önéletrajza, de nem én vagyok a hr-es, hogy ilyesmivel foglalkoznom kelljen, másrészt meg meglep, hogy két ennyire eltérő területen alkot. Tény és való, saját magamból kiindulva nem kellene csodálkoznom, hiszen a jogi szakirány és a művészettörténet oktatása is két eléggé ellentétes terület, de mégsem hiszem, hogy annyival másabb lenne, mint például jogi szakembernek és nővérnek lenni. De ez az én problémám, nem az övé. Nem kellene nekem sem ennyire fennakadni részleteken. Azt hiszem, jobb lett volna, ha elkerülöm az előbbi beszélgetést, és akkor most sokkal nyugodtabban tudnék foglalkozni a velem szemben ülővel.
- Nézze, a hivatalnak mindig jól jön, ha van hozzáértő jogi szakembere, kifejezetten a mágikus kapcsolatok esetében, hiszen számos olyan kisebb-nagyobb pályázatunk van, melyben jó lenne, ha nem külsőst kellene plusz pénzért megbíznunk a jogi kérdések tisztázására, illetve olykor egyéb osztályokon is jó lenne. Viszont Radetzky úrral is le kellene ezt egyeztetni, hogy ő mennyire látja jó ötletnek egy ilyen státusz kialakítását, hiszen a minisztériumi kirendeltségért ő felel.
Nekem - bár sokan nem is sejtik - pusztán csak pár emberem van, akikért ténylegesen én felelek. A ház nagy része Andor kezében van.
- Emellett a jelenlegi gyógyító a faluban hosszabb szabadságon van, a helyettese pedig ideje egy részében tanul, a záróvizsgáira készül, így úgy vélem, neki is jót tenne, ha segítséget kapna. Mindazonáltal, azt le kell szögeznem, hogy nem vagyok híve a dolgozók túlhajtásának, és annak, hogy egyszerre több lovat üljenek meg, így célszerű volna választania, hogy melyiket szeretné inkább, és abba az irányba elindulni.
Nem akarok kemény lenni, mégis kicsit annak tűnök talán. Elég jól megfizetjük az alkalmazottainkat ahhoz, hogy ne kelljen több szakterületen tevékenykedniük, és éppen ezért nem is pártolom, ha így tesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Rendben.
Nem nagyon firtatom a korát, nem is érdekelt különösebben, csak arról szerettem volna meggyőződni, hogy korban valóban eléggé érett-e. Megvallom, a nőknél eléggé nehezen mondja meg az ember, hogy mennyi idősek is, én az utóbbi időben számos nekem dolgozó vagy velem egy házban lakó delikvensen lepődtem már meg.
- Ez esetben azt hiszem, célszerű volna szólni a gyógyítónak is, hogy segítséget kap. Remélem nem zavarja, ha a felettese fiatalabb lesz önnél. Eléggé megbízható és szerintem nyitott a javaslatokra.
Miközben beszélek, a pálcámat is előveszem, és a megfelelő pálcamozdulattal megidézem a rókát, mely már egészen ifjú koromtól kezdve elkísér. Azt mondják, nagyobb traumák, vagy jellemváltozások során a patrónus átalakulásán mutatkozik meg az eltérés, ám ezek szerint én viszonylag egysíkú ember vagyok, mert évtizedek óta elkísérjük egymást. Mr. Payne-nek üzenve kérem, hogy keressen fel engem, amint lehetséges, hiszen fontos ügyről kéne beszélnünk, és amint befejezem, az ezüstös lény már el is illan az ablak irányába.
- Amíg várakozunk, megkínálhatom valamivel? Márta szó szerint bármit tud hozni.
Nem tudom, hogy hogyan, honnan és milyen módszerekkel, nem is nagyon szoktam kérdezni, de be kell vallanom, ügyes asszony, és én csak hálával tartozok neki, hiszen amióta ő alkalmazásban van, a renoménk is igen szépen javult, aminek kifejezetten örülök. A várakozást nem kedvelem ugyan túlságosan, de jó jel, hogy az ablak felé indult, ami nekem azt sugallja, hogy a férfi a faluban van.
- Hogy került éppen Bogolyfalvára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bólintok egyet azzal kapcsolatban, hogy úgy véli néhány perc alatt, hogy jó vagyok választásokban. Pedig, ha tudná, hogy ez mennyire nem igaz. Mr. Payne nem jó választás volt, hanem az egyetlen lehetőség, aki a hirtelen jött szorult helyzetemben szembe jött, és bár jól ellátja a feladatát, nem biztos, hogy akkor is rá gondoltam volna, ha lenne egy iskolát végzett, idősebb opció is. Viszont ezt a döntésemet még senki sem kérdőjelezte meg, így megpróbálom én is elhinni, hogy igazán jó döntés volt.
- Máris kérek.
Nem vagyok rest felkelni, én nem az a fajta vezető vagyok, aki üvöltözik, és elvárja, hogy mindenki a szőnyeg szélén álljon vigyázban, inkább az, aki szereti, ha mindenki jól dolgozik, és nem azért, mert retteg. Elsétálok az ajtóig, kinyitom, és még azt is megvárom, hogy az útbaigazítást befejezze a titkárnőm, csak utána fordulok felé.
- Kérnék egy pohár gyümölcslevet a hölgynek, nekem pedig egy bögre tea lenne, az a múltkori, amiről azt mondta, nem árulja el, milyen.
Elmosolyodik, így én is megengedek magamnak egy halvány mosolyt, csak utána indulok vissza, mégsem illendő, hogy magára hagyjam a vendégemet, különben is, a tea is és Mr. Payne megérkezése is eltart majd egy kis ideig, addig pedig akár meg is ismerhetem azt, akit csak úgy szó szerint az utcáról alkalmaztam.
- Világos, az ember szereti, ha van valami állandóság az életében.
Ebben hasonlítunk. Én az állandóságból menekültem egy őrült lépéssel, de mégis olyan irányba, ahol egy másfajta állandóság várt, a gyermekeim közelsége. Végül is, így is lehet jó az állandóság érzete, sőt, kifejezetten kedvelem ezt a mostanit, éppen eléggé vagyok elkötelezett ahhoz, hogy teljes életet éljek. Közben Márta is megjelenik a kért italokkal, a hűvös a nőé, míg a kellemesen gőzölgő az enyém.
- Köszönöm, ha Mr. Payne megérkezik, engedje csak be.
A beleegyezés után pedig távozik is. Elpillantok az ablak felé, de semmi utalást nem látok a férfi érkeztére még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem olyan nagy ez a hely, hogy bármi távol legyen. Ha az ember szeret sétálni vagy biciklizni. Kényelmes tempóban minden maximum húsz percre van.
Avagy nincsenek távolságok. Kifejezetten kedvelem ebben a helyben ezt. Ha az ember futni vagy csak a boltba indul, akkor is éppen elég a táv, de semmiképpen sem sok. Kellemes lakókörnyezet ez. A kérdésére viszont még nem válaszoltam, így most ezt pótolandó emelem vissza rá a tekintetem, hiszen az előbb elfordítottam az ablak felé.
- Van két felújítandó és három teljesen felújított ház a faluban, ami eladó, emellett van pár társasház, én is egy ilyenben lakom, saját szoba, közös helyiségek, kellemes. A tulajdonos pedig igazán korrekt árat kér, és nem zavarog ott, nem járkál be hívás nélkül. Azt azonban nem tudom, hogy olyan ház vagy önálló lakás lenne-e, amit nem csak eladásra kínálnak, ebben az esetben a tulajdonosoktól kell érdeklődni.
Nálunk mindegyiknél csak azt jelezték, hogy el kívánják adni, a két rosszabb állapotún én magam is gondolkozom, hogy megveszem, nincs egymástól messze, talán két ház van közöttük, és ha felújítanánk, mi magunk is adhatnánk kilakásokat vagy házakat, melyek növelnék a hivatal bevételeit. Persze ezt még számos emberen keresztül kell vinnem, viszont, ha megvenné menet közben valaki, annak is örülnék.
- Átvilágítás?
Pillantok fel rá egy halvány értetlenséggel az agyamon. Nem tudom, hogy én miért tennék bármi ilyesmit, de nem megyek bele a részletekbe, csak aprót ingatom a fejem.
- Nem veszem el a kollégák munkáját, megvan erre a megfelelő szakember.
Ebben a pillanatban érkezik meg az ifjú, aki miatt még mindig itt ülünk. Kézfogás közben visszaköszönök, és egy kicsit megemelkedek, majd megvárom, amíg ők is bemutatkoznak egymásnak.
- Igazából azt hiszem, innen az önöké a terep Mr. Payne-nel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nézem a felháborodott gyermekemet, amint persze a leglényegesebb dolgokat veszi észre: halott állatok és egysíkú színvilág. Az én kicsikém. Persze ezt nem mondom ki hangosan, csak úgy magamban, ahogy állok zsebre tett kézzel, és büszke mosollyal az arcomon. Tisztára olyan, mint az anyja, Gergelyen kívül egyik gyermekem se mutat hasonlóságot velem külsőre, ám belsőre éppen a fordítottja az igaz, ő inkább az anyja, ma másik kettő meg inkább én. Jó, van a másik félből is, de jobban kiütközik, talán ezért is olyan nehéz megtalálnom a legidősebbel a közös hangot.
- Elég drága berendezés. Mi lenne, ha eladnánk, és a befolyt összeget felajánlanánk? Mondjuk az itteni állatmenhelynek.
Vagy az előkészítő is lehet, de úgy vélem, nekik jobb a támogatottságuk, mint a menhelynek, oda meg biztosan mindig kell valami, így remélem a hirtelen jött gondolat elnyeri a tetszését, és egyetért velem abban, hogy ezt meglépjük.
- Dávid... Márta...
Egy pillanatra megállok, mert kellene valamit mondanom, valami értelmeset, de csak végignézem, ahogy a két kisebbem elhelyezkedik kényelmesen. Le se tagadhatnák, hogy közük van egymáshoz.
- Sajnálom, szólnom kellett volna, tényleg a gyerekeim. Ne nézzen így kérem, tényleg. Nincs baj.
Látom az őszinte megrökönyödést az arcán, hogy ez a két példány tényleg hozzám tartozik, hiszen ezzel együtt a fiatalok egy kéttagú látogatógárdája is csatlakozik az állandókhoz, és akkor jönnek, amikor csak akarnak. Erre sok felnőtt nincs rendesen felkészülve. A nő kisétál és helyét egy pillanattal később az ételszállító lány veszi át, aki Márta üres helye miatt könnyen bejutott. Gyorsan előveszem a tárcám, és fizetek neki, majd a szatyrokat lepakolom eléjük az asztalra.
- Csak kívánnod kell.
Gyorsan megszabadulok a zakómtól, és feltűrve az ingujjamat ülök le velük szembe.
- Mindenhonnan rendeltem, szóval most tesztelhetünk, addig pedig mesélhettek, hogy mi van veletek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hosszú?
Pillantok le, követve a mozdulatát. Nem hosszú, ez nagyon, nagyon rövid. Amikor megláttam apaként is, férfiként is frászt kaptam, mert egy pillanat alatt eszembe ötlött, hogy mit csináltam én akkor, amikor annyi idős voltam, mint most ő és fiú. Nagyon szerettem volna, ha abban a korban ennyire rövid nadrágok vagy még rövidebb szoknyák lettek volna. Én és a vén fejem a kivillanó térdek korszakában léteztem, szóval tudom, hogy miről beszélek.
- Mi a jó abban, ha úgy nézel ki, mint akinek nem telik rendes ruhára, azon kívül, hogy "trendi"?
A papírszatyrokat a csuklómra csúsztatva mutatom a rendi szót. Én is "trendi" vagyok ma, egy koptatott sötétkék farmert és Marvel feliratú szürke pólót viselek, színben hozzá illő cipővel. Amikor vettem a pólót, még élénk volt a minta, mostanra azonban elkopott és berepedezett, de éppen ettől néz ki úgy, mintha szörnyen menő lenne.
- Kellett volna neked egy kishúg, akkor nem költenénk, hanem csak elvennéd a ruháit. Ez, ami rajtad van, kislányokra való.
Mert rövid, de ezt ugyebár kifejtettem már korábban. Valahogy nem tudok megbékélni vele, hogy a kislányom, aki a nagy gombszemeivel olyan szépen nézett rám egy-egy csálé fonat elkészítése után, most itt sétál mellettem, és már a hatodik srác veszélyezteti az épségét azzal, hogy visszafordulva megbámulja. Mondjuk lehet, hogy engem néznek a szatyrokkal. Mint valami elfuserált cukrosbácsi, olyan lehetek.
- Felháborító, amikor egy ilyen központi helyen lévő üzlet nem követi a mai irányzatokat. Totál tavalyi és még kirakatban is van.
Rázom meg a fejem, lemondó sóhajjal. Nem mintha annyira értenék hozzá, de gondolom ezt akarta hallani. Milyen menő apukája van az én kisbogaramnak. Csak ennek a menő apukán a kisbogara mindenhol túl látványosan kifejlődött és még mutogatja is. Borzalmas.  
- Ezt? Nem túl, hát, harsány?
Mondjuk elég lenne csak végiggondolnom az elmúlt napok szereléseit, és rájönnék, hogy dehogy az.
- Kellemes, mindent elintéztem, hogy veled lehessek. Beszéltem anyáddal, este eljön ő is a vacsorára, és nem hozza az új szeretőjét. Szóval családi lesz a hangulat.
Aminek azért örülök, ez mégiscsak a lányunk estéje, az ágymelegítő nem kell ide feltétlen. Leülök a megrogyott férfiak pamlagára, és onnan pillantok rá a lányomra. Hihetetlen, hogy ekkora már. A fiú felnőnek, az rendben is van, de ő az én kislányom.
- Beszéltem a cukrászdás sráccal, aki ismeri az egyik üres üzlet tulaját. Ha még mindig akarsz bulit, megoldható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Komolyan mondom...
Először fel akarok háborodni azon, hogy miket mondanak itt. Az egyik azt terjeszti, hogy liliomtipró vagyok, a másik meg, hogy az előbbi egy bárban táncol. Ám a második szó végén elvesztem a komolyságom, és kitör belőlem a nevetés. Még ha ijesztően reálisan is hat az, hogy ott táncol. Nem szeretném ezt megérni.
- Tényleg, ne aggódjon, hozzám tartoznak. MÁRMINT,a gyerekeim.
Az a mármint annyira nem volt hihető, olyan gyorsan jött, olyan magas hangon, olyan természetellenesen. Kellemetlen, ha az ember fia igyekszik jó képet kialakítani magáról, majd megjelennek azok, akiket elméletileg vérrel és verejtékkel jó embernek nevelt. Hát, ja. Most már mindegy, ahogy ezt mondani szokás, ez elúszott, de Márta végül kiment, belőlem meg, ahogy rájuk néztem, még jobban kidőlt a nevetés.
- Nem vagytok normálisak.
Még a fejem is ingatom kissé, ahogy az öltönyt levéve, a nyakkendőmet meglazítva, majd szintén az asztalra téve, kigombolom az ingem két felső gombját, valamint kissé feltűröm az ujjait. Szeretem a gyerekeimet, és tényleg igyekeztem mindent megadni nekik, de a jogi szférában eltöltött évek azért belém neveltek valami merevséget is, nehezen oldódom fel, pedig van egy kapcsoló, csak a megfelelő mozdulattal kell átkapcsolni.
- Megvallom, én élvezném, ha egy kicsit lazább lenne. Viszont kiváló munkaerő, és istenien készíti a kávét, tényleg, ezer éve nem ittam ilyen jót.
Nem mintha nagyon kávéznék, én inkább a tea híve vagyok, de most, hogy megint elkezdtem festeni - azt hiszem, jó hatással van rám, hogy nem egyedül lakom a társasházban -, szükséges olykor némi extra löket, és amikor látja, hogy nyúzott vagyok, ez a nő csodát művel.
- Visszatérve a történetre. Kutyád lehet.
Tetoválásod meg nem, de hát nyilván ezt nem jelentem ki külön, mert felesleges is. Ha kutyára vágyik, megkaphatja, de onnantól az ő felelőssége. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy a lányom melyik csoportba tartozna, aki táskában hordható méretet választ, vagy az, amelyik egy hatalmas, szőrös példányt.
- Gergő most külföldön van, de üdvözöl. A születésnapodra visszaér.
Legalábbis ezt ígérte, bár akkor még nem látta, ahogy az elméletileg okos és értelmes húga ráveti magát a csirkére. Én magam a brassói felé húztam, és azt vettem magam elé.
- Semmi ilyen, csak gondoltam, kell valami, amivel ráveszlek titeket, hogy a jó öreg apátokkal lógjatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Valóban leér, és nem lehet látni a májadat, ha lehajol valaki. Ez... borzalmas. Vagy nem.
Apa vagyok, egy tinédzser lány apja. A világ legrémesebb állása. Imádom a lányom, és nekem ő az a kislány, akinek papírmasé tiarát gyártottam és festettem, amikor hajnali kettőkor sírva kelt fel, mert alvás közben eltört a műanyag vacak, amit a búcsúban lőttem neki. Ő az, aki azt ígérte, ha felnő, a feleségem lesz, aki könnyes arcával, mert a fiúk megint kihagyták a játékból, szalad hozzám. Az irónia igazából az egyetlen fegyver, amivel védekezni tudok, az egyetlen, amivel nem gondolok bele abba, hogy mit is jelent az, hogy a lányom felnőtt. Egy apának ez rémálom.
- Nem a színekkel van a baj, anyádnak köszönhetően szép bőrszíned van, minden szín jól néz ki rajtad, de a méretek eléggé neccesek, nem gondolod? Nem a mostani, mert most ugye hosszúnak mondod, de általában. Tudod. Féltelek, mert van olyan, hogy nem csak utánad fordulnak, hanem el is indulnak, és olyan dolgokat is tehetnek veled, amit nem akarod, hogy tegyenek.
Sosem beszéltem meg az anyjával, hogy mégis mennyire van felvilágosítva, meg igazából azt se tudom, hogy mennyire jár már előre a dologban. Imádom őt, úgy, ahogy van, de néha jobban örülnék neki, ha fiú lenne. Könnyebb, mert a srácokkal ez könnyebben ment, elvégre én is fiú vagyok. De ő lány, az én kis csodám, és én is voltam annyi idős srác, mint ő, és másra se gondoltam, mint a lányokra és a fiatalabb tanerőkre, általában ruha nélkül.
- Mondtam már, hogy átalakíthatod.
Engedelmesen mentem utána, nézem én is a darabokat, és közben az összesúgókat is. Mivel nem hasonlítunk egymásra, és mivel az én kezem van tele papírszatyrokkal, van egy olyan tippjük, hogy én vagyok a cukrosbácsi. Irigykedjenek csak, addig se akarnak rámozdulni.
- Laura.
Nem, nem fogom Stellázni, mert a hideg ráz ki a Stellától, viszont találtam valamit, ami érdekelheti. Felemelem a válaszott darabot, ami nekem nagyon tetszik, és felé nyújtom.
- Ne aggódj, most anyáddal jól megvagyunk, tegnap találkoztunk is, és karcolások nélkül megúsztuk.
Jó kis délután volt, egészen kellemesen eltelt. Nagyon kellemesen, ami azt illeti, de ez most mellékes.
- Ott a pub után hárommal. Nagy, ablakos, sarokrészen elhelyezkedő, nyolcvan négyzetméter, bárpulttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Csak nem szorít a cipőd?
Kérdezem a felszisszenésre. A gyerekem, mindent észreveszek rajta, kivéve talán egy tetoválást. Mondjuk mindennek eljön a maga ideje, gondolom. Mondjuk a másik témát tényleg érdemesebb lenne hanyagolnom, mert egyszerűen, annyira kis butusnak hat, pedig tudom, hogy nagyon nagy manipulátor. Emlékszem, amikor még beszélni se tudott, csak gagyogott valamit - mert persze ez nem akadályozta meg abban, hogy ne járjon a szája - én teljesen oda voltam. Elvesztem benne, a lánygyermekemben. Ő mindig is különlegesebb volt számomra, mint a fiúk, de ez azt hiszem, így is van rendjén. Gergely és Dávid mindig anyaszövetségben voltak, Laura és én... illetve most már Stella és én, pedig apaszövetségben. Nem fogom tudni elfogadni, hogy az anyja engedte azt, hogy a Stella legyen a hivatalos neve. Ismerek két Stellát. A soha meg nem történt esküvőm előtti legénybúcsúról. Elég nyíltan megmutatták, mivel áldotta meg őket a jóisten meg a plasztikai sebész. Nem akarom, hogy az én lányom is csak egy "Stella" legyen. A Laura annyival érettebb név.
- Három gyerekem van, szerinted kell még beszélgetnünk?
Kérdezem halvány mosollyal, mert azért egy kicsit megnyugodtam, hogy nem nekem kell elmondanom a mocskos hímek minden szándékát az olyan ártatlan kislányokkal, mint amilyen ő is. Tizenhat... Merlinre mondom, a jó világom véget ért. Most majd már tényleg ideje lesz beszereznem egy puskát.
- Viszont, ha már cipő. Akkor gondolom kell hozzá táska meg kiegészítők is.
Mert ezeknek tudom, hogy fontos az összepasszolása, hiszen az összkép csak így lesz igazán jó. Hogy én mennyi mindent tanultam az évek során... szinte már félelmetes.
- Persze, egy srácot, aki évek óta stabil párkapcsolatban van egy másik sráccal.
Nekem ugye az lenne a legtökéletesebb, de aztán csak kicsit nevetgélek ezen, és megrázom a fejem. Tizenhat lett, még mindig szinte hihetetlen felfognom. Nem marokfegyvert veszek, hanem olyan igazi, hosszúcsövű puskát, hogy a közelébe se jussanak.
- Minden álmodat valóra váltom... Stella.
Bah, még mindig borzalmas kimondani, de tudom, hogy neki fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Engedelmesen követve a számomra legértékesebb nőt a világon, kezdek rendesen rettegni. Eljutottunk abba az életkorba, amikor már eléggé „para” az a rész, amikor mi leülünk beszélgetni. Nekem – legyen ő bármennyi idős is –, a kis hercegnőm marad, aki az anyja magassarkújában, a takaróhuzatot magára terítve vonult végig a házon, közölve, hogy ő egy hölgy. Valóban az is volt, mindig, egy kis bolondgomba, de azért más, ha már azért kell beszélgetni, hogy hölgy, és ne megesett asszony legyen.
- Az első?
Emelem meg a szemöldököm, ahogy felé fordulok. A könyököm a térdemen pihen, tenyeremen az államat nyugtatva. Az első, nem azt jelenti, hogy volt maximum kettő. Tudom, hogy nem. Ismerem magamat, ismerem az anyját, ismerem azt, amit tőlünk látott. Éppen ezért aggódom is. Nem akarom tudni, hogy mennyi, mert félek elképzelni, hogy egyáltalán van. Pontosan tudom, hogy az ő korában a fiúk mennyire nagyon, és az én lányom kitűnik a tömegből, eléggé sok mindennel.
- Aham, később.
Ezt már csak úgy motyogom, leginkább azért, hogy jelezzem, még jelen vagyok a beszélgetésben, még akkor is, ha az ábrázatom nem ezt mondja. A vér már szerintem teljesen kifutott az arcomból, a jobb kezem zsibbad, szerintem éppen most hordok ki lábon egy infarktust. Egy olyan apafarktust, amikor a lányos apa megtudja, hogy van már olyan hímnemű a világon, akit le kellett volna puffantania, és ő még nem tette meg, csak mert az a valaki hozzászólt az ő kis virágszálához. Figyelek, tényleg, csak ne legyen több ilyen információ.
- Remélem, nem terhességi tesztet.
Azt is csak akkor lányom, ha negatív, de legalább ezt a második részt nem teszem hozzá. Az megvan, ugye, hogy te tök boldog vagy, és el akarod mondani a szüleidnek, hogy minden király, jön az unoka, akik meg azt felelik élből erre, hogy: „Remélem nem azt, hogy Rozi terhes.” Köszönjük, ezt a kört mi is végigcsináltuk, aztán az unoka is meglett, a nagyi is örült, csak nem kellemes innen a felemelkedés. Én meg, bár nem akarok unokát, azért nyilván nem akarok egyből leteremtő lenni. Annál kevés rosszabb dolog van szerintem.
- Dávid még mindig nagyon jó a részletekben.
Egyből felismerem a keze munkáját, hiszen tényleg nagyon dicséretre méltó, amit itt művel ez a kölyök. Nem tudom, hogy ez miért olyan nagy dolog, de azért remélem ennyi, amit mutatni akar, és az a bizonyos teszt nem kerül elő.
- Nekem is kellene valami. Vagy lehetne valami családi, közös motívum.
Igen, tudom, mostanában nagyon ráálltam a családozásra, de valahogy egy ideje van bennem ez az inger, hogy magányos vagyok, és kellene egy társ a mindennapjaimba.
- Meleg fiú? Ahhoz képest most eléggé úgy néz ki, mint aki apa lett.
Oké, már a meleg bárpultosokban sem bízhat meg az ember, hát hihetetlen ez a mai világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mikulás napján.

Az utóbbi napokban eléggé elúsztam, ahogy közeledik a karácsony és az év vége, egyre többen akarnak valami olyat elérni, ami egész évben lehetetlen volt. A sokadszorra visszautasított szökőkutat minden ház elé ötlet tegnap megint az asztalomon landolt, azt otthagyva indultam haza, hogy ennek köszönhetően egy elárasztott faluval álmodjak. Most reggel, amikor befelé tartottam, arról gondolkoztam, miként lehetne megírni úgy, hogy meg is értse a jóember, ez nem az a szint, amit meg lehet itt valósítani.
Amint a megfelelő közelségbe érek, Mártika fontoskodva toppan be elém, és már adja is át a fontos dokumentumokat, és teszi hozzá, hogy a lányom hozott egy csomagot, eléggé sietett, de azt azért itt hagyta. Cserébe az információért, és mert amúgy is Mikulás van, adok Mártinak egy illetlenül nagy csomagot, tele minden finomsággal, amit ő nagyon szeret. Lássa, kivel van dolga. Az államat vakarva lépek az irodába, meg kéne borotválkozni már, főleg mivel Mártika arra is felhívta a figyelmemet, hogy így nem igazán fognak már megfordulni utánam az asszonyok. Nem mintha most még egy nőre is lenne időm, arra se volt, hogy ennyi idő alatt ne egy bérelt lakásban éljek.
A csomagot először félreteszem, fontosnak tartom, hogy előbb megírjam a választ a jóembernek, aki annyira akarja a szökőkutakat, ráadásul télen, tiszta felelőtlenség, csak miután azzal végeztem, veszem magamhoz végre a arany dobozkát. Először a bodyt veszem a kezembe, és elmosolyodok, hiszen belegondolva, hogy mindegyik innen indult, elfog a nosztalgia. Emlékszem, Dávid volt a legkisebb hármuk közül, Gergely pedig golyófejűként született, szinte csík volt a szeme. Aztán megszületett Laura. Az a sok haj, azok a tündéri vonások, a harcias tekintet. Csodáltam őket, mindegyiküket. Nagyapa. Nem bánnám, ha nagypapa lennék, Gergőnek időszerű lenne családot alapítania. Nem is értem, miért nem teszi, csak van egy olyan kislány, akivel hosszabb távra tervezve.
Így kerül a kezembe a második dolog, egy terhességi teszt. Egy csík, két csík, pozitív. Pozitív? Most kezd kitisztulni a fejem, és kezdek el tovább látni, mint ameddig a ködös tekintetemen át az emlékek engednek. Egy terhességet akarnak bejelenteni nekem. De nem lehet a gyermekeim anyja, hiszen nem találkoztunk már jó ideje úgy, hogy közöm legyen a terhességéhez, és nem lehet más sem, legalábbis nagyon remélem. Gyorsan kutatni kezdek a dobozban, de az elmémben már ott a válasz: Laura. A kislányom, a hercegnőm, az életem. Jött valaki, akárki, nem is érdekel, mert nem méltó hozzá, és a kicsikémben kárt tett. Ő az én kislányom, még gyerek. Az én szememben az az öt éves, aki koronával a fején, durcásan magyarázott, hogy miként szeretne zsúrt. Ő nem várhat gyereket. Még nem tartunk ott. Soha nem is fogunk.
Nézem a csomagot, nézem a nevét a cetlin, már csak az van a kezemben, csak a cetlit nézem, ahogy a székembe roskadok. Nem lehet. Ez nem lehetséges, ez nem igaz. És mégis. Ott van, láttam, ott van minden.
Nem tudok itt maradni, úgy érzem, ez az egész hely megfojt. A kis rugdalózót  és minden egyebet ott hagyva, monoton léptekkel indulok meg az ajtó felé, majd lépek ki rajta.
- Hazamegyek, ma már senkinek se vagyok elérhető.
Felelem csendesen Mártának, aki nem szól semmit, valószínűleg látja rajtam, hogy most jobb nem csacsogni, vagy csak tele van tömve a szája csokoládéval. Mindenesetre én elindulok, és fogalmam sincs hogyan, de valahogy haza is keveredek. Egy üveg olcsó bor társaságában. A lényeg az volt, hogy üssön. Az ajtót mágikusan zárom be, és igyekszem mindent és mindenkit kizárni a fejemből. Ez nem lehet igaz. Ez nem valós.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Óóó, hát így könnyű!
Vidáman elmosolyodom, holott mostanában valahogy megint inkább a befelé fordult művészt kezdtem el magamban felfedezni. Rendesen elhiszem már, hogy tudathasadásom van, pedig eddig azzal nyugtattam magam, hogy nem, csak másként kezelem az érzelmeimet, mint a nagy átlag. Viszont a madarak aranyosak és praktikusak, így mindenképpen megérnek egy vidám mosolyt.
Biccentve fogadom el a leülés lehetőségét, és a zakómat kigombolva foglalok helyet. Nem akarom sokáig rabolni az idejét, de ahogy mondani szokás, ezeken a bizonyos kötelező rosszokon jobb is, ha gyorsan túlesünk. Szeretném, ha ezt most megbeszélhetnénk, és utána beállna a rend. Szeretem, hogy Hannah lett a vezető, mert minden működik. Nincsen csapongás, minden precíz, pedig ki gondolta volna, ugye? Bevallom, én is tartottam tőle, hogy jó ötlet-e ez, mostanra azonban nem maradt bennem egy szemernyi kétség sem, sőt nagyon remélem, hogy nem találja ki egyik pillanatról a másikra, hogy ez neki nem kell, mert félek, akkor összedől itt minden.
- Ó bizony.
Értek vele egyet én is, de szerintem nagyon is logikus lépés. Milan bízik bennünk, én bízom Hannah-ban, szóval nagy baj nem lehet. Eddig is nagyon ott volt mindig, amikor kellett, tényleg olyan ember, aki százhúsz százalékon kezdi el a minimum teljesítést, és innen csak felfelé vezet az a bizonyos út.
- Egyelőre még nem szeretnénk ülést. Ha lezárul a tanév, elkészülnek a költségvetések az elmúlt és az elkövetkezendő tanévre, illetve feláll a végleges dolgozói állomány, akkor szeretnének egy tájékoztatót kapni, illetve megnézni, hogy minden rendben van-e.
Nekem úgy jött le, hogy ebbe az egészbe Elisabeth fián kívül senki sem kíván beleszólni, meghagyják neki, hogy intézkedjen, ő pedig a kötelezőkön kívül nem kíván ránk szállni.
- Ezenkívül lesz egy kiállításom, hamarosan, ahol szokás szerint az alapítvány részére gyűjtünk majd. Ez nem lesz olyan, mint a legutóbbi a vándorfestői kiállítás, ott eléggé félrenézte a volt titkárnőm a képek milyenségét. Ezeket viszont én festettem, teljesen megbízhatóak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Határozottan egyetértek.
Ki hogyan látja a segítséget. A magam részéről a segítség jelenleg a festés, pontosabban az, amikor a négy fal között tudhatom magam Alexandrával, beszélgethetünk mindenről, anélkül, hogy egymásról bármit is tudnánk. Ha akartam volna, megnézhettem volna, hogy ki ő, és azt hiszem, ő sem tette meg ezeket a lépéseket. Mind a ketten kívül hagyjuk a mások által kialakított képet, és őszintén tudunk kérdezni egymástól, még ha az a kérdés balgaság is. Élvezem, hogy van egy sziget, ahova visszavonulhatok, és jelenleg ez a sziget, ez a fiatal lány és a jelenléte a minden nekem. Nem vágyok másra, csak hogy ennyi idősen legyen egy kellemes személy az életemben. Hamarosan vége, mind a ketten tudjuk, indokolatlan okokkal nyújtom, de véget fog érni. Előre gyászolom magamban ezt, de kifelé sosem mutatnám. Boldog vagyok, ott és akkor igazán boldog. Minden más csak formalitás.
- Igen, egyszerűbb lenne, de ahogy kihallottam, nekik más problémáik is vannak. Néha elnézem a kis Charlotte-ot az utcán, és úgy gondolom, hogy valami meghúzódik még a háttérben. Furcsa, de nekünk mindenképpen így a legjobb most, így nem keveredik ez az egyéb dolgaikkal. Nem tudom, hogy milyen dolgok, nem akarok messzemenően téves következtetéseket levonni, csak érzem, hogy jobb ez most. Én segítek neked mindenben.
Felajánlom, de ez inkább formalitás, mert a nő határozottsága és átlátóképessége olyan, ami elárulja, hogy ő egy igazán jó vezető, és jó szervező is, az élet minden egyes területén. Bízok benne, és bízok a döntéseiben is. Megvallom, meglepett, amikor először találkoztunk, felületes voltam, és ezt az illetlenséget azóta már százszor megbántam, hiszen ez a nő nagyon logikus és nagyon határozott. Emellett pedig, természetesen, könnyen célt ér, de az nekünk sosem rossz.
- Hét. Merlinre.
Összevonom kicsit a szemöldökeimet, balommal megkönyökölöm a karfát, szám elé helyezem a kezem, és a szakállam piszkálásával igyekszem végiggondolni, azt, amit mond. Kezembe véve a papírt, futom át az önéletrajzot. Nem kell hozzá sok idő, mert ismerem, Payne doktor is nemrég mutatta, amikor a teljes gyógyítói gárdáját áthozta.
- Szimpatikus kishölgy, ha téged meggyőzött, engem is.
Leteszem az asztalra a papírt, és visszacsúsztatva pillantok rá. Értem a problémát, lesz pénz, mert mind a ketten azon dolgozunk, de későn, és az a lényeg, hogy működjön az iskola. Nézem őt egy pillanatig, arcomra lassan ül ki a mosoly.
- Egy éve nem vettem fel a fizetésem, ott van a tartalékokban, átcsoportosítom, te pedig tudsz felvenni embereket. Nézzünk körül a tanodába, biztos vannak olyanok, akik egy kis pluszért eljönnének hozzánk dolgozni. Nem teljes bérért, nem teljes foglalkoztatásban. Ha nem kell kifizetnünk a diplomás bért, jobban állunk. Szeretném, ha a gyerekek megismerkednének a tanodabeliekkel. Illetve beszélhetek Dorottyával, hátha van olyan végzőse, aki szívesen jönne el.
Agyam egy hátsó szegletében jegyzem ezeket, megjegyzek mindent, hiszen ez valóban fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ha megkérdeznék most, hogy mi a boldogság, nem biztos, hogy tudnék rá felelni. Csak állnék, és habognék, összehoznék valamit persze, de tudom, hogy a kérdés, hogy "boldog-e ön", végleg kitaszítana az amúgy sem stabil komfortzónámból. Túl sokat dolgozom mostanában, és a sikerek elégedettséggel töltenek el, de nem vagyok boldog. A legkevésbé sem. Ezt pedig egészen addig nem merem bevallani, amíg meg nem látom a magasba nyújtott, felém integető kezeket. Visszaintek, egy szélesedő, de nem feltétlen őszinte mosollyal. A gyerekeim kerülnek egy ideje, és ez az ösztön valahogy bennem is feléled, én is kerülni kezdtem őket. Széthullottunk, mint család, akkor, amikor az anyjuk kitalálta, hogy végleg vége. Sokszor voltunk külön napokra, olykor hetekre, ám most már évek óta tartunk ott, hogy csak a gyerekeink miatt beszélünk, minimálisan. Ez sem egészséges.
Nem indulok meg feléjük, mert a Hannah-val bájolgó férfi még csatlakozni fog hozzám, csak a búcsú után léphetek. A férfi egy magas, idősebb úr, jó kiállású. Azért jött, hogy adjon, játszóterek tervezésével és építésével foglalkozik, emellett jó viszonyt ápolt az iskola alapítójával, a jelenlegi játszóteret is ő tervezte. Átépítené, ingyen, hogy így adózzon az itt folyó kiemelkedő munkáért.
Felpillantok az ajtóban álló nőre, aki hihetetlenül jól kezeli a bájolgást, aztán vissza Stellára, majd megint Hannah-ra. Végül ösztönösen indulok el a padon üldögélők felé, nincs olyan messze, hogy ne venném észre, ha a férfi indulna. Odaérve csókot nyomok a lányom homlokára, és leülve mellé nézek végig a két gyereken.
- Jól áll.
Most már őszinte a mosolyom, szeretem a gyerekeket, és tényleg jól néz ki, ahogy Stella felelősségteljesen foglalkozik velük. Az igazság az, hogy mindig szerettem volna olyan korban nagypapa lenni, amikor még a testem is engedi, hogy kiélvezzek minden játékot, lehessek a lelőtt bandita, a lovacska, kommandózzunk a földön. Aztán Gergő azt mondta, hogy ő auror akar lenni, és bevetésekre járni. Zsebemből egy csomag zsebkendőt húzok elő, kettőt kivéve ledobom magam mellé a maradékot, egy-egy tenyerembe gyűröm őket, majd megrázva kinyitom, és a zsebkendő helyén már egy-egy kis plüss rája fekszik, mosolyra álló szájjal. A legegyszerűbb trükk, amivel a saját gyerekeimet is szórakoztattam.
- Gyakorolnom kellene, mert kutyát akartam csinálni. Hogy vagy?
Pillantok fel végül az egyszem lányomra, életem legnagyobb lázadójára, aki miatt nem egyszer dagadt meg az ér a homlokomon. Hiányzik, hogy bosszantson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Milyen hivatalos. A polgármester.
Pillantok oldalra, de az ajkaimon egy halvány mosoly ül, ahogy a gyerek kihúzza magát. Néha azt hiszem, hogy senki se tudja ki vagyok, máskor meg meglep, hogy milyen kis emberek is tisztában vannak vele, mit is jelent ez.
- Stella a kislányom, mint te az apukádé. Neki én vagyok az apukája.
Magyarázom, és próbálom gyerek nyelven elmagyarázni, ami nem könnyű, mert mostanában a legfiatalabb gyerek a közelemben Vajda Richárd volt, és ő sem mondható már sem gyereknek, sem naivnak, szóval vele is úgy kell beszélnem, mint egy felnőttel, pedig karon ülő volt még, amikor először találkoztam vele. Most meg... politikusi babérokra tör.
- A kisfiú.
Pontosítok, mert tudom, hogy egyből a ruhára gondol, pedig már amikor kimondtam, akkor tudtam, hogy muszáj pontosabban megfogalmaznom, hogy mire is gondolok, amikor az mondom, jól áll. Bár tény, azt tudnám a legnehezebben elfogadni, ha a lányom jelentené be, hogy terhes. Az első pillanattól, ahogy megláttam, szerelmes voltam belé. Szeretem a fiaimat, ehhez kétség sem fér, de ő a kislányom, akiért ölni is képes lennék.
- Azt mondod?
Előveszek még egy zsebkendőt, és a tenyerembe gyűrve, az előbbinél hosszabban rázom meg, mire egy egészen macskaformájú plüss lesz belőle, csak valahogy a farka marad el.
- Azt hiszem, én lehetnék az egyenlő bánásmód oktatója. Két rája, akik kutyának képzelik magukat, és egy macska, akinek nincsen farka.
Még a végén könyvet írok belőle. Gyerekkönyvet. Nem, vicceltem, ez a művészeti ág nekem sosem ment, én csak festek. Viszont ha már ennyi zsebkendőt elhasználtam, ne vesszen kárba, a kislánynak és a kisfiúnak is adok. Amikor lázadtam a rendszer ellen, akkor tanultam meg ezeket a trükköket. Nem nagy ördöngösség, de tényleg.
- Kicsit, furcsa az idő, egyszer meleg, egyszer hideg. Félek, úgy telik majd el a nyár, hogy nem is éreztük meg igazán.
Mondjuk én minimálisan vagyok csak az igazi nyár híve, de ez a változékony idő, borongóssá tesz, és néha a munkámra is kihatással van. Hátradőlök, hogy rendesen Stellára tudjak nézni.
- Anyáddal pár szót, nem kedvelem az új pasiját, erőszakos. Sokkal jobb volt, amikor a szomszédunkkal kavart össze.
Nem mindenki mond ilyet nyilván, akit kidobtak, de valóban, kedveltem a szomszédunkat, és hát az éremnek mindig két oldala van, a megcsaláshoz is mindig két ember kell.
- Gergő fél évet még aláírt az egyiptomi hivatalnál, így nem biztos, hogy karácsonyra hazajön, Dávid meg... egyszerűbb lenne, ha bejelentkeznék hozzá tetoválásra. Gondolkoztam egy skorpióban a nyakamra.
Mondom teljesen komolyan, de nem, eszemben sem volt skorpiót tetováltatni, viszont tényleg elgondolkoztam azon, hogy időpontot foglalok nála, és kifizetem a velem töltött időt, csak kicsit szánalmasnak élem meg ezt.
- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Összevont szemöldökkel pillantok rá a megjegyzése következtében, de nem szólok egy szót sem, mert látom, hogy mennie kell, biccentek csak, hogy vigye nyugodtan a kisgyereket, és még akkor sem enyhülnek a vonásaim, amíg azt nézem, ahogy beköti a cipőket. Nem teljesen értem, hogy a nevelésének melyik része nem tetszett, hiszen ha valakinek, neki mindig mindent megadtunk. Talán túlontúl elkényeztettük? Nem értem.
- A megfelelő dinggel. Ez egy nehéz terep, de segíthetnél rajtam. Szóval vagyok én. Aki két évtizedik azt hittem, hogy anyád a megfelelő ding, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem az. Honnan tudnám bárkiről is, hogy ő már a megfelelő ding?
Nem akarok váltogatni, sem alkalmi partnereket, nem egyedül lenni, valahogy egyik sem az én asztalom, de nem akarom azt megint eljátszani, ami valóban az elmúlt több, mint húsz évem volt. És bár talán sokan furcsán néznek rám emiatt, de terveim között szerepel megállapodni, és nem csak egy tetőtérben lakó árny lenni.
- Csak arról tud beszélni. Most is csak azért beszéltünk, mert úgy volt, hazalátogat, de nem tette, ezért rákérdeztem.
A vállaimat is megvonom kicsit, mintha nem számítana. Szeretem a gyerekemet, igazán szeretném már látni, magamhoz szorítani, de nem szeretném azt, hogy ne érezze jól magát. Neki ez az élete, ezt szereti csinálni, én pedig tiszteletben tartom, hogy erre vágyik. A következő mondatokra azonban úgy nézek rá, mint amikor valaki először lát mozgófilmet. Csak nézem őt, és még pislogni is elfelejtek. Nem tudom, hogy milyen hosszan, aztán azért csak kell, mert elég rendesen kiszárad a szemem. Megköszörülöm a torkom és:
- Baba dolog? Bogna terhes?!
Egy picivel talán hangosabban mondom ki a kérdésem, mint terveztem, gyakorlatilag rákiabálok szegényre, pedig nem így terveztem, és ezt remélem ő is tudja, hiszen az arcomon hihetetlen boldogság tükröződik. Terhes. Nagypapa leszek. Ez csodálatos hír. Mosolygok, mint egy rendes hülye, de nem érdekel, mert hetek óta nem éreztem ilyen boldogságot.
- Ezra? Nem. Miért, kellett volna?
Nem tudom, hogy miért kellett volna Ezrának beszélnie velem, és nem, most túl boldog vagyok ahhoz, hogy összerakjam ezt azzal, hogy vissza akartam kérdezni, miért nem tetszik neki az, ahogy neveltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem hittem volna, hogy egyszer ide lyukadunk ki, hogy ő mondja el, hogy milyen is az, amikor a másik az igazi, és mennyire könnyen le lehet vetíteni, mi az anyjával miért nem voltunk egymáshoz valók. Sosem beszéltük meg, csak továbbléptünk, és ritkán mondtuk ki, hogy szeretjük a másikat. Szeretjük, de nem úgy. A megszokás tartott minket össze.
- Haragudnál rám, ha lenne nekem is valaki az életemben?
A gyerekeim miatt nem akartam ebbe jobban belegondolni, de ahogy beszél róla, vágyok rá, hogy legyen, hogy tényleg elkezdjem elölről. Tudom, hogy nem vagyok már fiatal, de nem akarok magányosan élni, és a gyerekeim kirepülnek, olyan gyorsan, hogy észre sem veszem. Én pedig reménykedem benne, hogy még van lehetőség a számomra. Egy próbát megér tényleg így nézni ezt.
- Szedd rendesen a gyógyszereidet.
Mondom teljesen komolyan, mert elfogadtam azt, hogy kivel van, elfogadom azt is, ha gyereket akar, de akarja azt a gyereket. Én abban voltam csak mindig biztos, hogy akarom a gyerekeimet. Jobban örültem, mint a nejem, amikor megtudtam, hogy vannak, és igazán örülök annak is, hogy nagyszülő leszek. Ott akarok lenni. Talán tényleg ideje volna visszavonulnom a nyilvánosságtól, és egy nyugodtabb életet élni, hogy részese lehessek az unokáim életének. Meg hát ott van ez a ding-kérdés is, nem ártana akkor erre is ráfókuszálni.
- Nem kell házasság ahhoz, hogy gyerekük legyen. De a szándék fontos.
Mondom én, ugyebár. Nálunk sosem volt esküvő, egyszer rákérdeztem, azt mondta nem akarja, aztán ennyiben maradtunk. Jöttek a gyerekek, teltek az évek. Valahogy nem hiányzott, hogy házasok legyünk, és esetünkben ez jól is jött ki, hiszen rengeteg kellemetlenségtől megkíméltük magunkat.
- Pozitív?
Kicsit megint csodálkozok, homlokráncolva nézek rá, aztán megvonom a vállam azon, amit mond.
- Igen ez ilyen genetika dolog. Ezrának is magas, meg a nagyapádnak is.
A végére kicsit lehalkul a hangom, mert pontosan tudom, hogy Ezra nem az anyánktól örökölte a homlokát és azt is, hogy a "nagyapád" nem az én apám, hanem Ezráé. Ezráé. A fejem hirtelen kezd el lüktetni, ahogy az ér, ami mindig megdagadt, ha hülyeséget csinált, most megint láthatóan előjön. A tenyerem rá helyezve kezdem el masszírozni.
- Mire szeretnél kilyukadni?
Tudja, hogy tudom, hogy képes vagyok összerakni, és azt is, hogy próbálom olyan szinten kilökni a sejtett tényt a fejemből, amennyire csak lehet. Csak nem. Egyszerűen csak nem akarom tudomásul venni. Nem és kész.