Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyobbakat lépve verekedtem át magam egy kisfiún és annak holmiján, aki éppen beborította a pennáival meg a tintás üvegeivel a nagyterem bejáratának egyik szélét. Ahogy figyeltem őt, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy meg van rémülve, pedig egy átmeneti állapot orvoslása ez az egész, nem is értettem különösebben az aggodalmát. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem hatékonyak a módszerei. A tárgyainak szóródási iránya egyértelműen balról jobbra sűrűsödik, így akkor lenne kevesebb erőbefektetés és gyorsabb munka, ha kettesével szedné őket a másik irányból. Teljesen logikátlan, hogy egy ilyet, egy amolyant pakolgat.
- Sosem végzel...
A kezemben közben a feltekert hálózsákom a plédemmel volt, az oldalamon meg a táskám lifegett a maradék holmimmal. Nem volt valami könnyű, pedig tényleg csak szükségességi és hasznossági sorrendben szedtem össze és szelektáltam a rengeteg kacatot. Annyira elbambultam közben, hogy egyenest belegyalogoltam egy hálózsák és párnák képezte kupacba, de még éppen megvolt az egyensúlyom, mielőtt ismeretlen fekhelybe zuhannék. Nem lettem volna oda a gondolatért azt hiszem, ennek ellenére, mert össze meg vissza voltak méretben a dolgok rakva felszökött a szemöldököm is a borulásra. Leguggolva raktam össze a legnagyobb alapterületűtől a legkisebbig egymásra a pléd-takaró-párna sokaságot, aztán egy kicsit üresebb rész felé sétáltam, ahol ismerős arcba is futottam.
- Sziiiia, nem baj, ha ide pakolom? Itt lesz a legkevésbé hideg - köszöntem rá könnyedén, bár továbbra sem múlt el az érezhető nyelvidegen kiejtésem, pedig elég szépen beszéltem már. A megállapításom inkább magamnak szólt, szerintem senki nem azt mérte itt fel, melyik zártabb kastélyfalaknál levesebb a huzat és hővesztés veszélye. Ezek teljesen normális gondolatok kellenének pedig legyenek ilyen helyzetben!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A problémát nyilván nem ismerték fel időben a kastélyban, különben a sztrájk sosem következik be, mondjuk hálát adhatunk, hogy a manók nem léptek fel szintén, hogy akkor ők sem akarnak most semmit. Azt hiszem ennél is jobban meg lennénk lőve. Viszont mindez eléggé tükrözi, hogy ebben az iskolában mennyire is mehet minden rendben, én sem a híre miatt jöttem ide, de kezdem elhinni, hogy oka van, hogy nem olyan jó.
Hasonló a helyzet sok kisdiák elképzelésével is a táborverésről, mert mait láttam, az sok dolog, csak nem hasznos. Kicsit esetlenül lépkedtem át embereken, néha egy-egy plüsst, vagy mai jött meg is taposva, nem különösebben törődve ezzel, hiszen nem lehet nagy cucc, ha amúgy is elhagyta. Egészen addig csendesen tettem mindezt, még fel nem buktam majdnem valaki cuccaiban és inkább egy félreeső részhez nem értem, ahol az engedély után le i pakoltam. Mondjuk nem mintha, h nem lehetne, ne a közelben maradtam volna. Itt lesz a jó, akkor is.
- Ugye tudod, hogy az asztráltest fizikai képtelenség, hogy érezzen? Úgy… bármit - jegyeztem meg sokatmondóan, ahogy rá pillantottam. Van nekem egy olyan mások szerint problémaszámba menő felszínes ismeretem az emberi érzékeltetésben, hogy nem igazán tudom, mikor nem gondolja komolyan a másik, amit mond, vagy éppen milyen érzése van mellé. De ahogy lassan letettem a hálózsákom, majd rá az egyik plédet és a párnákat szépen, sorban, le is ültem re, aztán törökülésből néztem körbe.
- Ahha, hát logikus, ha jobb szereted mindenre a rálátást. Miért érdekel a többi sátor? - érdeklődtem talán nyersen, nem volt semmi negatív ebben, csak nem nagyon szoktam más hangnemet használni. A beszélgetés az infócseréről szól azt hiszem, bár Oskar most biztos megint leszúrna ezért. Eh.
- Azok a te rajzaid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy pillanatra egészen megakadtam, mikor felvilágosított, hogy viccnek szánta, én csak igyekeztem könnyedén véve a holmiimra nézni, amit lassan elrendeztem inkább. Úgy néz ki a nevetés, mint intellektuális reakció továbbra sem erősségem, már, ha az lett volna az elvárás. A fiú biztosan elég vicces, én kezelem sajátosan a humort. Ami elég vicces, ha már poénok, lévén testnedveket jelent. Elég pontos pszichikai ábrája van annak miből mi következett, hogy az ember kedélyes nevetését ma ennek nevezzék.
- Bocs - vontam vállat, kissé talán sértettnek tűnve, pedig nem voltam az feltétlenül, csak nehezen viselem, mikor újra és újra kiütnek rajtam dolgok, amikkel nem igen tudok mit kezdeni. A testvérem szerint majd jót tesz, hogy végre emberek vesznek körül, korombeliek is, nem csak nálam harminc évvel idősebb emberek, akiket szintén képes voltam néha kijavítani. Kellemetlen szokás, tudom.
- A szerelmet csak a Valentin-napon meggazdagodni vágyók találták ki - közöltem tényszerűen, mondjuk egyikből adódik a másik, tény, mindenki szeretne valamin meggazdagodni. - Csak a hormonjaid buta játéka, de ők ott vannak, te éppen a rellonéval vagy szemben, így esély sincs rá, hogy megemelkedjen a phenil-etil-amin termelődésed… és igen, most vettem a lapot, hogy viccelsz amúgy.
Azt nem igazán tettem hozzá, hogy csak nem értem meg mindig, túl kézenfekvőnek veszem, hogy a kommunikáció nem erre való, ettől pedig most nem is érzem magam valami jól, de nem igazán tudom mit tehetnék. Végül csak a falnak dőltem felhúzva a lábaim és a rajzait figyeltem.
- Jól néznek ki, szoktál is velük valamit kezdeni, vagy tényleg csak rajzok maradnak? - fordultam felé érdeklődve, ezúttal komolyan is gondolva, aztán ahogy a bakancsom fűzőjét piszkálgattam eszembe jutott Oskar, meg hogy illene valamit csinálnom, mielőtt bunkónak leszek titulálva. Pedig csak kicsit… nyers(?) voltam.
Mit mondhatnék? Nem úgy értettem az előbb, csak… Nem nagyon vagyok… otthon ezekben a viccekben. Az emberekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy tűnt, ha nem is indult jól a dolog, legalább nem kell feleslegesen olyan témán lovagolnunk, aminek nincs logikusan pozitív végkimenetele. Bár bizonyosan lenne megoldás a semlegesre, de az emberek ritkán gondolkodnak, mielőtt beszélnének vagy cselekednének. Mondjuk az, hogy most csend lett se biztos, hogy jó előjel, de nekem megfelelt. Egyszer még rá is néztem, aztán csak hagytam a dolgot eltávolodni.
Talán egy kicsit jobban belemélyedtem a megjegyzésébe, mint illene, de Merlinre mondom, nem volt ebben semmi rossz szándék. Azt hiszem csak próbáltam beszélgetni. Nem szoktam, vagy ha igen, azt általában pár szóban muszájból intézem, más eset sikeresen nem sokszor fordult elő. Benne van az is, hogy az ilyen dolgokat időpazarlásnak gondolom máskor. Most is érzem már magamon, hogy telnek a percek, de hasznos és tevékeny az pont nem voltam, éppen ezért én is kiszedtem a holmijaim, vagyis a vastagabb, összetűzött rajzos füzetet meg pár ceruzát a kis háromszögletű tokomból.
- Nem mondom, hogy nincs, csak hogy nagyon alacsony, olyan tíz százalék alatti, hogy így megleled ott. De amennyien össze vagyunk zsúfolva egy helyre és amilyen közel, majdnem ötven százalék, hogy előbb vagy utóbb megugrik. És igazából nem is - tud csökkenni, csak normál szinten marad, de csak legyintettem egyet a kezemmel, hogy nem fontos, így is éppen eleget tudott meg a helyzetéről, ami szerintem új lehetett. Nem volt még olyan ember, akinek ne lett volna még ismeretlen pár egyszerű számítás eredménye. Ők ilyen sors meg hit dologgal dobálóznak a legtöbbször.
- Dolgozol? Akkor ezek tervek? - pillantottam rá, miközben kivettem egy vonalzót és kinyitottam a saját cuccaim is. Egészen eltérő firkáim voltak, ha úgy tetszik. Leginkább apró, ám annál fontosabb alkatrészek kinagyított, arányos rajzai, a legapróbb résekkel és sok számmal körülötte, amik méretekre, mennyiségre vagy éppen hajlítási szögre vonatkoztak. Amióta a játékok készítését jobban megismertem érdekel is, de nem lehet akármilyen.
- Van, különleges játékokat segítek készíteni. És nem vagyok lexikon - közöltem a fejem rázva és elmosolyodva a füzetem felett. - Ez csak... Sok dolog érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az emberek 98%-val nem voltam kompatibilis, és mertem rá nagyobb tétet tenni az esélylatolgatás gyors végigpásztázása mellett, hogy nem ebben az iskolában találom meg a maradékot, aki abba a két százalékba tartozik és még nem ismerem. De adtam neki esélyt, hiszen még akár meg is történhet. Mondjuk pont ugyan akkora ennek a lehetőségnek a valószínűsége, mint a lottó ötös eltalálása egyetlen feladott szelvénnyel, a legelsővel életünkben. De a bizonytalan események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető az emberekkel ellentétben. Ez mindig is zavart.
- Óóó, milyen kár, biztos nagyon sajnálják - mondtam neki, de ezúttal elég szélesen sikerült elvigyorodnom meg még kicsit nevetni is. Eszembe sem jutott ilyesmit húzni rá vagy tovább fokozni, mivel láthatóan nem is érdekelte, de ez még szerintem is egészen vicces volt. Leginkább a riadalma attól, hogy lenne mivel folytatnom. Mert ez nem félelem kérdése, mindig tudnám merre azt hiszem.
Sok vagyok, érzem, tudom és hangot is adott neki tulajdonképpen a csenddel, ezért is másztam a saját dolgaimba. Miközben lassan fellapoztam a kis vörös szalaggal bejelölt oldalig a magamét, az ő tömbjére pillantottam mikor válaszolt.
- Akkor biztosan jó vagy benne, ha rád bízzák. Meg gondolom szereted is, ha ennyit foglalkozol vele, az nem lehet rossz - próbálkoztam meg valami normálisabb válasszal, ugyan erőltetett nem volt, csak szerintem érződött, hogy érdekel ugyan a dolog, csak nem sokat értek a hogyan figyeljek rá az emberek kiakasztása nélkül.
- A családom egyedi varázsjátékok készítésével foglalkozik - mondtam igazából a füzetembe, ahol egy nagyon kezdetleges gömb volt lemodellezve éppen. Egyik tárgyból sem, amit valaha készítettünk nem készült egynél több, és sosem tudták lemásolni, ettől is különlegesek voltak, nem csak a bűbájoktól és képességeiktől. Szerettem csinálni, érdekes, új és rengeteget lehetett használni mindazt, ami a fejembe szorult. - Én is ilyenekhez segítek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mióta itt vagyok, hány emberrel beszélgettem kettő mondatnál többet. Azt is többnyire én mondtam, és vagy megsértődtek vagy megijedtek, illetve két esetben fájdalmasan unott arccal kikerültek és tovább mentek. Nem tehetek róla azt hiszem, de egyszerűen képtelen vagyok vihorászni, a hajam csavargatni és üres kifejezéseket dobálni, mint a „nagyon király” meg a „mizuka”. Itt pedig… nos eddig rossz tapasztalatom van vele, ha képes egy lány kettőnél több többszörösen összetett mondatot is összetenni hebegés nélkül.
- Elhiszem neked, az emberek amúgy is tök furák… mármint - néztem magamra, aztán rá. Igazából volt önkritikám, pontosan tudom, hogy nem vagyok a normális kategóriába tehető, de most nem elsősorban az én dolgaimra gondoltam, inkább arra, ahogy sokan viselkednek. Engem úgy neveltek, hogy ha így is állok a világhoz, az illemet és honnan jöttem, ne feledjem. Bár mondjuk úgy racionálisan nem tudtam egyetérteni több vallási momentummal a családunk életében. Inkább csendben tűrtem. Nehéz volt.
- Ó, akkor ez már csak ilyen plusz. Jó, ha az ember szereti magát fejleszteni, bármihez is - mondtam egy halvány mosollyal, igazából most először nem méregettem semmit kétkedően, ez a rész tényleg szimpatikus volt. Nem csak a tudásszerzésért, hanem mert úgy tűnt, célja van Dávidnak is. Ha jól emlékszem a nevére. Nem szoktam tévedni ilyenekben.
- Nem kell magyarázkodnod, mások eddig sem szokták bírni. Mármint tényleg. Két mondat után meg sem próbálják elmondani, mit és hogyan értettek, kellene nekem érteni, vagy azt, hogy álljak le, inkább otthagynak - vigyorodtam el megvonva a vállam. Néha fogalmam sincs miért viselkedem úgy, mint egy néni, aki éppen nyugdíjba készül menni. Sok duma, lényegesen akaratos mondanivalóval, de a kutyát nem érdekli. Pedig van, ami életet menthet!
- Csak simán, vagy abban is van valami extra? - kérdeztem, nem nagyon szoktam kertelni, és bár ha őszinte kell legyek úgy semennyire nem vagyok ebben otthon, bár egyszer lebeszélt a tesóm egy piercingről. Lehet jobb is, szerinte nem új dolgokra vadászom és bátor vagyok, hanem az eszem ellenére meggondolatlan. - Mármint nálunk is akadnak naaagyon egyediek. Karácsonyra például készülünk… jó ezt ne mondd el senkinek, ki is nyírnának érte… de egy olyan akcióhőskollekcióval, aminél zsákbamacska az ereje. Összesen 14 db lesz, van amelyik láthatatlanná válik például. De csak a kibontás után derül ki, melyik is az…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lehet, hogy elkeserítő kellene legyen, mikor nem kapok teljes figyelmet, de sosem éltem át ennek ellenkezőjét, így nem vagyok képes negatívan tekinteni erre. Láttam, hogy eléggé koncentrál, így úgy voltam vele, hogy attól még a beszélgetés él, és ha akar valamire, felelni is fog. Ami meg a dolgokat összességében illeti, ez nem mások hibája vagy az enyém, inkább a körülményeké. Egyáltalán nem ugyan az érdekes nekem vagy nekik.
- Én is az vagyok a legtöbbeknek. Na jó, mindenkinek itt szerintem, de ez nem feltétlenül hátrány. - Rosszul érezném magam, ha olyanba lennék kényszerítve, amiben nem tudom, vagy nem szabad kifejezni magam. Itt nem az egyszerű dolgokra, mint a ruhák vagy a hajfestés kell gondolni, abban azért a szavaimon túl is visszásak voltak az emberek, ha ítélni kellett.
Érdeklődve hallgattam a munka kapcsán, bár nem voltam mélyen a témában, tudtam egyet s mást - meglepő módon, és amúgy nem is keveset - a témáról, de inkább hallgattam, ő pontosan, hogy is van ebben jelen. Igazat kellett adjak neki, bólintottam is párat, hogy nem elég csupán az ügyesség, kell a háttértudás is, de fordítva sem. Ez is valami olyan összetett dolog volt, mint amit én is csinálok. Közben a félbehagyott tervemhez kezdtem, nem igazán azért, mert most szállt meg az ihlet, rég tudtam mit és hogyan szeretnék, inkább a befejezésen volt a hangsúly. Nem szeretek semmit félbehagyni.
- Lehetséges, de tény, hogy én sem vagyok túl szívbarát és tapintatos sem - tettem hozzá, nem akartam magamnak ilyen vagy olyan hírt kelteni, de tisztában voltam most már pár hónapja vele, mennyire rosszul is esik egyeseknek, ha őszinte vagy velük. Főleg, ha mindez szemrebbenés nélkül. Bár valószínűbbnek tartottam, hogy nem csak ez verte ki velem kapcsolatban sokszor a biztosítékot, meg nem is vagyok az az álomismerős, gondolom. Én azért mosolyogtam, még felé is fordultam kicsit, mielőtt a magam füzetét kezdtem volna vizslatni.
- Valami újat alkotni mindig jó, olyan elégedettség önti el az embert, felszabadul belül, mikor megvan vele. Az agyunk úgy érzi új kihívással kell szembesülni újra és újra, bár sokan nem érzik ezt az igényt meg és kihasználatlan marad - haraptam rá végül a nyelvemre, eleve nem akartam csak úgy belebeszélni, mert megmosolyogtatott, hogy lelkesen és tényleg úgy mesélt erről, mintha életvitel lenne, nem csak egyszerű munka.
- Ezek nagyon tetszenek, Az italost ismertem már, ezt különböző varázstárgyaknál is csináljuk már, de a vércukrost csak olvastam, nem is tudtam, hogy tényleg működik. - Újabb igazolt tény, bár ezt csak magammal közlöm már elégedetten, ahogy lassan a figura a lapon apró felszereléseket kap. Elég sokat tanulmányoztam a muglik hősfiguráit és ez az, amit elég jól eltaláltak, hiszen még ha néhány dolog fizikai képtelenség is, a képregény kellően megmozgatja az agyat, kitágítja a látókört és még hasznosabb is, mintsem a gyerek ideje felesleges dolgokra menjen el.
- Hát a tizennégyből lesz kettő nagyon különleges, amikből egyenként kettő-kettő darab fog készülni. A maradék tizenkettőből fajtánként öt. Gyakorlatilag gyűjtői kollekció is lehet, sőt, ha engem kérdeztek volna, érdemesebb lett volna úgy, idősebbeknek is, de fiatalabbaknak szánják. - Hiába mondtam, hogy szerintem elmérik a korosztályt, maradt a gyerekjáték státusz. Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A beszélgetéseim tényekre szoktak épülni, amit mondok, és nem érdeklődés vagy felvetés, az legtöbbször cáfolhatatlan. Pontosan ezért nem értettem miért lesz ettől valaki rossz. Nem kellemes az igazság, de felnyithatja az ember szemét. Ha elmondom, hogy attól, amit megettél, biztosan felkerült rád öt deka, és mivel megfigyeltem, hogy három naponta eszed, egy hónapban simán fél kiló plusz. Te meg év eleje óta ezt csinálod. Ne lepődj meg a „felszedtél pár kilót” mondatra helyeselek bárkinek.
- Az emberek kilencven százaléka nem szereti, ha amit legbelül tud valaki kimondja hangosan, mint egy lelkiismeret. A maradék képes nem törődni vele, amit amúgy rosszul tesz, vagy el tudja fogadni és változtat - vontam meg a vállam. Mindezt úgy mondom, hogy én sem feltétlenül tartozom a kisebbséghez. Nem nagy a sértettségem, egyszerűen van infó, amit nem tudok kezelni és változni. Újra és újra esem hibákba, pedig néha már elhiszem, hogy semmi ilyesmi nem fog történni.
- Meg mellé még rendel otthonra egy szénhidrátban gazdag, zsíros, olasz tésztacsodát. Igen - bólogattam párat, mert nekem senki nem magyarázza meg, hogy erre szükségük van. Furcsák az emberek, akiknek önkontrollt kéne gyakorolni. - Ez jól hangzik, ők legalább tudatosan élnek.
Úgy tűnt, hogy az akcióhős dolog jobban érdekelte, mint az emberi hormonok befolyásolta viselkedés, amit szerintem mindenki normálisnak tartott a teremben. Előfordul, hogy engem meg nem. Elmeséltem az aktuális gondom is ezzel, de ugye a családdal nehéz vitázni, ha különcnek tartanak, és mivel felettük állsz intelligenciában, ezt kezelni sem tudják. A saját anyám szerint ez egy betegség.
- Vitrined vagy ilyesmi figurák? Is-is? - kérdeztem vissza elmosolyodva, mert bár én nem voltam elszánt gyűjtő, de a munka miatt elég széles körben ismertem ezeket. Volt, amiben kellő logikát is találtam és lekötött. Másrészt volt olyan ismerősöm a MENSA kötelékében, aki elég nagy kocka és imádott erről mesélni.
- Nem terveztem feladni - vigyorodtam el oldalasan rá pillantva a füzetből, aztán elkezdtem a méretarányos számokat fejben számolgatni és az ábrámhoz írogatni. Néha azt hittem ezért tartanak, mert nekik ez több óra munka a rajzoknál kézzel, a gépekbe bevinni, meg megint idő és pénz. - De egyelőre a pénzügyek nem az, amivel könnyű őket sakkoztatni. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Sokakról nem is tudják, mennyire nem is figyelnek másokra, csak ezért tűnik kevésnek - mondtam még, de kénytelen voltam elmosolyodni a dolgon. Tényleg nem nagyon akad olyan, aki azt a tábort erősítené, hogy legyünk őszinték, legalábbis akkor már biztos nem, mikor vele az valaki. Az a helyzet, hogy ilyen az emberi természet, ez nem különösebb kutatás vagy elgondolás kérdése. Megfigyelések utáni egyszerű következtetés.
- De léptek valamerre, ha külső behatásra is. Sokaknak szükségük van a veszély és idegen élethelyzet hozta adrenalinra - vontam meg picit a vállam, de ebbe most nem folytam bele bővebben a többihez képest. Túl jól ismertem az egész szitut és azt hiszem a körülöttem lévőknek sokszor nem egyezett ebben az elképzelése az enyémmel. Egyszer a tesóm szedett ki olyan tizennégy éves koromban egy rossz negyed illegális párbajversenyének nézői közül. Nem igazán csinálták okosan a varázslók, én meg voltam kedves segíteni, nem értékelték. A tesóm meg az ott létemet.
- Jó pár? Régóta gyűjtesz? - Lassan a végére értem az ábrámnak, nem nagyon takargattam, amúgy se látszott valami sok egy robotalak keresztmetszete, maximum, de nem volt nagy cucc, ez csak borítás, közel sem ilyen lesz. Meg nem féltem a dolgot, ez a szüleim mániája. Más üzleti titok a marketinges árrés és más egy terv, ami még négyszer változni fog, mert mindenki tenne hozzá vagy venne el.
- Ez egy viszonylag kis vállalkozás volt még úgy hat éve, aztán eléggé elérte a remélt hozamot, várt profitot duplázott három éve és tavaly is. Így megtehetik. Szeretik csinálni, ők ezt mondják, így nem ez az első, szerintem csak szükségük van rá, hogy valamivel elfoglalják a munkára vágyó törekvéseiket - mondtam, és azt hiszem érződött mennyire nem értem vagy éppen hiszem az érzelmi alapú dolgokat. De azért tudom, hogy vannak, mások szerint.
- Modell… milyen karakter? Egyébként persze, miért ne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Leginkább hümmögtem a válaszára, nem akartam megint túlságosan sokat mondani, tudtam volna folytatni, de nem tettem. A bátyám most biztosan büszkén közölné, hogy ez fejlődés. Nem az. Eddig is volt kontroll bennem, de utáltam a dolgot, hiszen mások is úgy álltak hozzám, ahogy. Akkor miért nekem kellett volna csak alkalmazkodni? Itt ez nem volt rossz, vagyis, már az, hogy nem küldött el, vagy fordított hátat két mondat után. Igaz, akkor nem tudná rajzolni, amit elkezdett, szóval nekem kellett volna, de ez más kérdés.
Azon kívül, hogy láttam az ilyen tetkók hasznosságát, nem igazán érintett a dolog. Az elmúlt 17 évemből olyan 1,5 volt, amikor nem otthon, vagy a család közelében éltem és tanultam. Szórakozni is csak pár éve volt egy időszak, amikor jártam - próbálkoztam -, de azt inkább hagyjuk is.
- Akkor biztos nagyon megfogott. A képregények egyébként is elég jótékony hatásúak… növelik a kreativitást, kiterjesztik a gondolati szabadságot és a memóriát is serkentik. Mivel érdekelt, az agyad megfelelően raktároz, hogy visszaemlékezhess akár részekre vagy cselekedetekre belőlük - emeltem fel a fejem a mondandóm végén, aztán elmosolyodtam, mert lassan körbeértem a számaimmal. Talán megint picit több minden csúszott ki a számon, de ebben egyelőre nem éreztem, hogy próbálkozzak csendben maradni. - Melyik a nagy kedvenced?
A kérdés végére a hálózsákommal a fal felé csúsztam, mert zavart, hogy egy sétáló bármikor belém gyalogolhat, aztán kérdeztem csak vissza, mit is szeretne.
- Csak bekötött szemmel csinálhatnád… - A szemöldököm felkúszott, a barnáim rá is függesztettem, még rám nem vigyorgott. Lassan az én vonásaim is rendeződtek, haha, értem, vicc. - Saját képregény? És már van elképzelésed a karakterekről is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A leghasznosabb az életben az, ha a megfelelő helyen és körökben dolgozol, akkor biztos, hogy bármilyen extrém dologra van gyorsan szükséged, amid addig nem volt, be tudod szerezni. Olyan dolgot akartam, ami nem kapható egy sima jelmezkölcsönzőben, főleg akkor, ha kellően karakterhű akar az ember lenni. Nem mellesleg a legnehezebb a kiegészítők sorsa. Én sem vagyok azt hiszem annyira belebolondulva ebbe, mint sokan, de még nekem is egyértelmű, miért akartam a kis lila űrlénysárkányt a vállamra, ellenben azzal, akitől az egész szerkó van. Ha tippelnem kellett volna a felfogóképessége és az IQ-ja is alacsonyabb, mint a fizetésem nullákkal redukálva. Szomorú vagyok, hogy az emberek ennyire mások, mint én. Nem feltétlenül azért, mert egyéniségek, inkább azért, mert nem használják a fejüket. Semmire. Soha.
Olyan negyed órába biztos beletelt az alap ruha magamra erőszakolása, szerintem korábban ennyire műanyag és ennyire szoros cucc még nem is volt rajtam. Egyszerre éreztem magam benne furcsán és jól. Kényelmes volt, ahogy a latex rám simult, de pontosan tudtam mennyire mindent mutatós. Ahj. Viaskodtam a tükörrel, még az övet felszerkesztettem, aztán inkább megkerestem a csizmát, amivel már majdnem normál méretű nő lettem. A 157 cm-nek szüksége van néha tuningra.
Természetesen így is időben voltam, hogy a tömeget követve, a kesztyűm és a kis lilát igazgatva a kis tavacska közelébe érjek, egy nagy és öreg tölgyhöz, amitől éppen látni a stéget. Itt beszéltük meg Alízzal, így jelmezben se téveszthetjük el egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Túlzásokba egyáltalán nem akartam esni, így azért olyan sokat nem vártam el se magamtól, se ettől az eseménytől. Érdekelt a dolog, valahogy az sem rettentett el, hogy emberek, igazából ők sosem, általában én vagyok a rémület tárgya náluk. Egyszerűen csak furcsa volt, hogy nem jóval idősebbek, vagy észjárásban hozzám hasonlóak azok, akikkel néha összefutok. Ráadásul itt sosincs egyedül az ember, az eridon is pezseg, ami egész szórakoztató tud lenni a maga módján. Ma viszont nem csak a házam, de az egész kastély és a környék is nyüzsgő rengetegben gomolygott. Azt hittem nehezebb lesz a tömegbe veszni, de nem volt így. Volt pár elég érdekes jelmez, amiken csak így ránézésre vagy negyven kötőjel ötven apró, ám lényegi hibát fedeztem fel. Kicsit zavaró is volt a fánál álldogálva, de szerencsére nem sokat maradtam magamra, mert megérkezett Alíz.
- Hű, tényleg jó választás volt - dicsérem meg a magam módján a jelmezét, még el is mosolyodtam kicsit, aztán csak sikerült a kiadott hangra el is vigyorodni. A vállamhoz rögzített lila sárkányűrlényemre pillantottam, majd úgy tűnt, stabil, így a navinés mellé lépve intettem, hogy induljunk el a kastély felé közben.
- Nem, pár perce érkeztem. Ne is mond, a szakszerű felhúzásnak, ha mindent rendben végez az ember, márpedig én igen, nem szabadna egy vagy két percnél tovább tartania. Mégis beleestem a béna negyven százalékba, és vagy negyed óra volt, mire tökéletes lett - mesélem el és a szokott módon megint mások agyát terhelem a számokkal is. Alíz szerinte a tanulások alatt megszokta már, hogy túl sokszor csúsznak ki információk a számon, ami másokat ritkán érdekel, pedig elég pontosan és szerintem fontosak is.
- Azt hallottam, ahogy jöttem le, hogy van céllövölde meg hasonló programok, nézzük meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megmosolyogtatott, mikor a gondolatmenetből nem kimenekült, hanem olyat mondott, amiben tényleg tényszerű opciók voltak. Megesett már velem, hogy olyan valaki mellett próbálkoztam a szociális interakcióval, aki erre számomra alkalmatlan volt. Egyszerűen a hajam hullani kezdett minden szavától, annyi tárgyi tévedés hagyta azt el és még csak nem is zavartatta magát. Többször éreztem, hogy a világ nem való nekem, mint kéne. De nem azért vagyok itt, hogy üljek az ágyamon, zenét hallgassak és elfoglaljam magam olyannal, amihez nem kellenek mások. Gondolom.
- Nem mintha tudnád, de azért pont így van - mondtam felé pillantva, majd el róla a tömegre. Felhúzva karoltam át a lábaim, a füzetemben egyelőre nem akart semmi új születni, így csak néztem, ahogy egyre jobban besűrűsödik a terem. Az érdeklődésem őszinte volt, szívesen hallgattam meg, ha valaki komolyan gondolja, amiről beszél itt meg ez nagyon is igaz volt.
- Akkor te is a „ne kelljen dönteni” csoportot erősíted, ha lehet a DC és a Marvel csatájában? - kérdeztem még vissza, bár éreztem, hogy nem a kérdés a nehéz az előbb sem, csak ezekre az emberek nehezen tudják a választ.
- De kihívásnak kihívás - mondtam végül, mielőtt úgy döntöttem, hogy hát nem fog letörni a körmöm, vagy éppen elkenődni a rúzsom, ha hagyom, hogy rajzoljon. Egyébként is jól hangzott, azt nem is tagadtam, bár ilyet még nem hallottam. Az összes terv, még az újabb figuráké is nálam teljesen fejből indult, nem mintha túl sok ember vett volna körül, hogy lehessen minta.
- Érdekelnének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Biztos, hogy nem lehetett volna rám senkinek panasza, annak sem, aki betéve minden megrajzolt vonalát ismeri a mugli képregénynek, annak sem, aki nem, de a filmeket igen, azoknak meg pláne, akik egyiket sem. Boldog voltam az eredménytől, amit a tükör mutatott pár órával ezelőtt, így ezzel a lendülettel indultam el, kivételesen valami mosolyféle az arcomon is maradt. Az egyetlen, amin nem voltam hajlandó változtatni, az a hajam volt. Nem volt az a pénz, amiért én megint barna lennék. Unalmas, statisztikailag megtévesztő, belekerülnék a többségi 7,5%-ba, ráadásul még csak kifogás se lenne, mire tereltessem a figyelmet a szerelésemről. Ami én is tudtam, hogy néhol túl látványos is. De én választottam, ezzel jár bizony.
- Igen, sosem egyszerű az ilyen latex göncökkel, rengeteg praktikát ismerek, de éppen egy sem segített. De abban biztos vagyok, hogy kijönni belőle sem lesz egyszerű - közöltem egyszerűen, ahogy el is indultam a kastély és a bódék felé, amik a helyet kiemelték. Körbenézve volt itt minden. Köpenyesek, félig lények, reneszánsz nagyruhás lányok és még az udvaribolondok se hagyták ki a buggyos alsót. Ez kicsit elismerésre méltó is volt. Ha valaki belefog, legyen is korhű!
- Ugyan, előfordul - legyintettem le végül, ne eméssze ezen magát. Már itt volt, én meg pillanatnyilag még nem számoltam az elvesztegetett idő okozta lehetőségek kiesésével. Addig voltunk rendben. Megígértem magamnak is és a testvéremnek is, hogy lazább leszek, legalább egy kicsit. Most pont optimális minden ehhez.
- Szerintem is, ott van egy nyilakkal, az meg ilyen gumilövedékes, melyik legyen? - érdeklődtem meg, ahogy felé fordítottam a fejem megtorpanva. Az egyikhez itt le kell kanyarodni, így jobb előbb gondolkodni, aztán megcselekedni. - Hogy megy egyébként a készülés a záróvizsgára? Sikerült már túljutni a tárgybűvölős fejezeten bűbájtanból, ahogy mondtam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Átéreztem az aggodalmát, bár én nem attól tartottam, hogyan is fog zajlani, hanem mennyi értékes idő fog kárba veszni azzal, ha nehézségekbe ütközöm. Mitagadás legalább jól néztem ki én is a magaméban, szóval, ha annyira felmerülne valami, még ebben a szerelésben is meg lehet oldani. Kit zavarna, ha így korrepetálnám? A figyelmét amúgy is az anyagra kell összpontosítsa, de ez bármi másra is igaz lenne.
- Fogalmam sincs, amúgy se nagyon ismerem itt az embereket, de azok voltak. Meg valaki királynőnek öltözött, de ilyen disneysen, nem is értettem a dolgot - ráztam meg a fejem, ahogy összehúztam a szemöldökeim grimaszolva. Adott volt téma, kettő is, de ő azért alkot egy harmadikat, értem én, hogy farsang, meg lehet vegyülni, de könyörgöm, hogy volt a reneszánszban ezerszínű csillámporos csillagpálca meg rövid tüllszoknya. - Azok között valóban vannak szépek, de biztos nem szenvednék annyit a szépségért, mint a nők akkoriban. Nincs kedvem ólomércmérgezésben meghalni.
A szavaim néha olyan elrémisztőek mások szerint, pedig semmi nyomaték vagy indulat nincs bennük, egyszerűen ugyan azzal a hangsúllyal tudom a negatív és a pozitív dolgokat kezelni. Az első beszélgetésünkkor szerintem ez Alíznak is furcsa volt, de talán mostanra már nem annyira, bíztam ebben. A lány lelkesedésén viszont sikerült elmosolyodnom.
- Persze, menjünk, jól hangzik - egyeztem bele, aztán inkább megérdeklődtem, mi is a helyzet a felkészüléssel. Nyakunkon a vizsgaidőszak, bár ami engem illet, igazából pár nap nagyobb koncentráció az egész.
- Nem kell annyira attól tartani, szerintem. Másabb, de ha ennyit képes vagy a fejlődésbe ölni, mint most a plusz leckékkel, bőven menni fog. Azt tapasztaltam, hogy a szinttel itt nem nőtt sokat a követelmény - meséltem el neki, mit is láttam már ebben az évben, hiszen mégis csak az első nekem. Ez viszont nem feltétele annak, hogy ne legyek képes összehasonlítani.
- Varázsjátékokat tervezek, mikor nem dolgozom. De amúgy elég sok dolgot szeretek kipróbálni. Jártam már nem hivatalos - inkább illegális, de ezt nem mondom végül ki - párbajversenyen, csak nem nagyon engedtek maradni. Érdekelnek az extrémebb dolgok. - Talán enyhe is az, hogy csak érdekelnek. Néha vadászom benne az újat, sokkal kiszámíthatatlanabb dolgokat tud hozni, olyan meg az életemben máshol kevés van. Nem csak pozitív, ha az ember a tudásával könnyen boldogul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól tudtam, hogy ha valaki nem feltétlen kifiguráz egy tényt, és nem is villog vele, de jókor jegyzi meg, azt értékelni kell. Most is így volt ez, talán ezért is mosolyodtam el, talán csak jól esett, hogy valaki nem közölte velem rögtön, hogy ő inkább csendesen rajzolna tovább. Bármelyik is legyen, de a hely, a gyűlő tömeg ellenére is úgy voltam vele, hogy nem vagyok rossz helyen. Meg legalább az időm sem vesztegetem, annál komolyabb problémám ritkán akad, pedig ez a hirtelen költözgetés elég sok mindent felborított. Persze azért Dávidra nézve nem éreztem magam rossz társaságban, ez pedig elég sokat dobott a hangulatomon is.
- Nem az, csak vannak, akik szilárdan hiszik, hogy a választásuk a jobb és tényszerűbb. Ha logikusan nézzük csak összeeresztve a kettőt, csapat a csapat ellenbe, hogy játsszák le, lehetne ezt eldönteni. Biztos lennének mindkét oldalon, akik elég jól egyben maradnának, meg olyanok is, akik nagy valószínűséggel a perc töredékét sem élnék meg.
Én sosem foglaltam állást, jó, ez sem teljesen igaz, viszont olyat, amivel eldönteném a melyik lehet jobb kérdést, biztosan nem. Nem szoktak kedvenceim lenni, az túl fogalmatlan. Van olyan, akit a legtechnikásabbnak tartok, vagy aki a legnagyobb tetteket viszi véghez, de ez a kategorizálás sokak szerint marhaság. Szerintem meg az észszerűtlenségük az.
- Azt hiszem jobb, ha nem is tudom, akkor képzeletből vagy tapintás utáni érzékeléssel rajzolnál - néztem komolyan magunk elé, mintha elgondolkodtam volna rajta teljesen őszintén, és amennyire zavarba ejtő lett volna belegondolni, olyan gyorsan hagytam a feltételezéseket elsuhanni. Semmi alapja. - Batman helyett? És mi lenne a te hívójeled? És rendben van, úgyis találkozunk órákon is meg a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sok együttérzés nem szorult belém, nem direkt, inkább azért, mert teljesen semlegesen álltam a legtöbb témához, így voltam ezzel a hercegnőséggel is. Más fogott meg, de ugye ízlések és pofonok. Nyilván ez is sokaknak tetszik, Alíz válaszából pedig nyomban érzékeltem is, hogy ő ebben is elvan és otthon, de nem akartam firtatni, ha ő jön így is csak megjegyeztem volna, hogy a korra ügyelhetne jobban. Azt hiszem nem ezzel lehet jó benyomást szerezni ezért is kéne a számra ülni.
- Lőttél már amúgy valaha nyilakkal? Vagy... bármivel? - érdeklődtem meg, ahogy egyre közeledtünk a célunk felé. Ugyan nem siettük el, de szerencsére elég közel volt minden, nem volt úgy elszórva, hogy órákat kellejen keresni és értékes időt vesztegetni. Sóhajtottam egy nagyobbat, ahogy egy lány majdnem fellökött, nem észlelve, hogy amúgy ott vagyok, pedig ezeken a cipőkön még nem is voltam sokkal az átlag alatt magasságban. Éppen csúnyán grimaszoltam felé, mikor a navinés lány a bódés bácsira hivatkozva súgott a fülembe. Meg kellett állapítanom, hogy igaza van, nem volt túl szívderítő látvány, sőt.
- Az sosem jó. Az ember nem csak beleun, de nincs benne szellemi kihívás, az ilyen meg nem pihenteti, hanem egyenesen tönkreteszi az emberi kreativitást. Is. Meg még számos dolgot - tettem hozzá gyorsan, ahogy rá is pillantottam, és éppen meg is érkeztünk. Szótlanul lépett oda a férfi, majd egy-egy íjat és a hozzá tartozó nyilakat is elénk tolta.
- Szeretem is csinálni, persze van, mikor az ember nem érzi tökéletesnek, amit alkot, olyankor elégedetlen vagyok, de ezt leszámítva tényleg jó. Tényleg, még nem is kérdeztem, pontosan hova is tovább? - informálódtam tőle, ahogy az íjat elvéve ismerkedtem az eszközzel, majd a nyilakért nyúltam és a ruhám oldalához tűztem őket, pont megfelelt az övemen lévő rész ehhez. Lassan léptem a bódét kerülvén a céltáblák elé bevárva a szőkés lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Komoly kérdés volt részemről, így a válaszára is különös gondossággal figyeltem még a fejem is mozgattam, hogy jegyeztem a dolgot, nem kezdő benne. Jó dolog, ha az ember több dologban is jól érzi magát és otthonosan mozog, a polihisztorokat sem a tudásuk inkább az alapvető, de széles skálán mozgó ismereteik emelték ki. Természetesen a végére megérkezett a visszakérdezés is én pedig az íjra pillantottam elgondolkodva.
- Elméletben már négy éves korom óta tisztában vagyok vele, hogyan működik, de sosem vonzott eléggé, így még egyszer sem lőttem élesben - pillantottam rá a mondatom végére. Nem éreztem magam  - egyelőre - kezdőnek, hiszen ha a tudás megvan, akkor mi gond lehet? Persze ettől még tisztában voltam vele, hogy vannak elméletek, amiket nem egyszerű gyakorlatba ültetni. Nekem nem kell bemutatni.
A lökdösődővel nem igazán foglalkoztam, próbáltam nem tudomásul venni a tényt, hogy ismét megtörtént, de Alíz kifakadására egy hálás mosolyt megejtettem felé. A tanulás témának jobban örültem, annak meg pláne, hogy azon kevesek közé tartozott, aki foglalkozik vele.
- Ez jól hangzik, szélesebb spektrum, nem egy tő azért. Futurológiával milyen elképzelésed van? Már ha nem titok - néztem rá, hogy aztán a táblákhoz sétáljunk én pedig az íjjal kezdjek ismerkedni.
Mikor megkaptam a kezdési lehetőséget a gondolataimban rengeteg pont é szög megfordult, hogyan is ideális, többször megnéztem milyen messze van a tábla, mielőtt a nyilacskát behelyezve a jó pontokon tartva kihúztam volna a megfelelő feszülésig. Koncentrálva állítottam be, majd eleresztettem. Ám ekkor elmozdult, nem számítottam jól, legalábbis az erőt, amit kifejtett a kezemre biztosan, lefelé irányult, így jóval a tábla előtt a földbe fúródott. Eh. Félreálltam átadni a terepet.
- Remélem neked jobban sikerül…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Tényként kezeltem, hogy megvan a tudásom, ami persze nem jelenthet mindent. Nyilván bele kell jönni, olyan plusz dolgokra kell figyelni, amit nem elég kiszámolni vagy ismerni. Hiába tudom a szöget és az íj súlyát, meg azt, hol van az a pont, ahol, ha megfelelően beállt és elengedem, az pontosan talál, ha egyszerűen gyakorlatban az én teherbírásomon és képességeimen is múlik, meg a kézügyességen. Sosem tagadtam, hogy a sportok sem véletlenül kerültek ki az életem állandó listáiról. Az extrém dolgok érdekesek, de egyébként nem vagyok nagy tehetség, genetikailag nem az alkatomra tervezték a legtöbbet, bárkivel megesik.
- Szóval olyasmi, mint egy szociálismunkás? Jós-szociálismunkás? - néztem rá elgondolkodva, ahogy próbáltam összerakni a képet. Félreértés ne essék, a hangom nem furcsálló vagy lenéző volt, inkább olyan levegőt a kérdésben hagyó. Nem igazán hallottam még hasonlóról, elég különleges dolog lehet, ha az ember így él a képességével. Ez sem adatik meg akárkinek, mind mondjuk a sport tudás vagy a magas intelligencia. Vagy éppen a kreativitás.
- Igen, lassan, de biztosan - erősítettem meg egy bólintással. Elégedett az nem voltam, de búslakodásra se lenne okom, így nem is tettem, inkább csak átadtam a terepet, még a kezeimben az íjat igazgattam és próbáltam, hogy kényelmes és praktikus tartani. Meg persze a fél szemem Alízon volt, hogyan is csinálja. Annyira a kezére és az erőkifejtésére koncentráltam, hogy csak a mondata végére fogtam fel, amit mond és néztem a táblára.
- Nem sok hiányzott, valóban - néztem mosolyogva, hogy aztán én is egy emeltebb hang irányába figyeljek, majd vissza a navinésre. - Bepróbálsz még egyet előttem? Hátha javul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Áhh - világosodtam meg, ahogy kicsit behatároltabb lett a szakma, ami felé kacsintgat. Ezt már hallottam rengeteg értelemen, nem is mindig pozitív módon előhozva emberek által, ettől még én elég semleges voltam vele. Voltak tények, amiket a varázsvilág hozott, és a képességnek megmagyarázhatatlan aspektusai is. Különösebben közelről sosem volt hozzá szerencsém, hiszen nekem nem jósoltak és nem is beszélgettem Alízhoz hasonló lánnyal. Érdekes mindenesetre.
- Igazság szerint az első évem a Durmstrungban jártam, utána végzős koromig magántanuló voltam, tavaly befejeztem a sulit és az országba jöttem anyuék vállalati terjeszkedése miatt részben, akkor lettem eridonos - vontam meg a vállam. A beiratkozásnál furcsa kérdéseket tettek fel nekem, amikre csak azonnal feleltem, ahogy logikusnak tűnt, végül ebbe a házba igazítottak el. A rendszer kissé kusza nekem ebben az iskolában, pedig ki, ha én nem alapon, mindig, mindenben látom a logikát.
- Egyébként igen, olyan vidámak, sokszor nyüzsögnek az emberek és jófejek nálunk is - meséltem neki, mert tulajdonképpen ez volt igaz azokra, akiket már megismertem. Persze hozzá tartozik, hogy van, aki nem állt velem szóba; rám unt; félúton elfelejtette, hogy velem kezdett beszélgetni és hasonlók. Nem mindenkivel találom meg a hangot. Patthelyzet.
- Ebben biztos vagyok - közöltem elmosolyodva és még bólintottam is párat, majd félreálltam, hogy bizonyíthasson a lány újra. Végig a kezeire és a tartására koncentráltam, csak miután elengedte a nyilat fordultam az után, és már a táblában állt, mikor széles mosollyal biccentettem felé.
- Ez igen, tényleg tudod a tutit - jegyeztem meg el is nevetve magam, aztán úgy döntöttem én is újra próbálkozom elő is húztam egy nyilat. - Valami jó tanácsod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Varázsjátékfejlesztő cégük van, ott dolgozom a vállalkozásban én is - válaszoltam meg a kérdését elmosolyodva. Ez gyakorlatilag egy családi vállalkozás, hiszen mind itt vagyunk, de mégsem, mert rengetegen mások is. Még a dédszüleim alapították a céget, de egy vita miatt nem a nagyszüleimre, hanem a szüleimre szállt egyből tovább örökségül.
Amint szóba került a házkérdés, egy pillanatra nekem is el kellett gondolkodnom, pedig ritkán akasztanak meg logikailag magyarázható dolgok. Itt sem ez volt a helyzet, szeretem az embereke, csak kevesekkel vagyok képes normális viszonyt ápolni, érdekel egy csomó dolog és elég kíváncsi is vagyok, szeretek kitalálni dolgokat, sok ötletem van és mindig lelkes vagyok ezekben. Arról nem beszélve, hogy beszélgetni is nagyon nagy elánnal tudok, csak sokan nem vevők rá a stílus és tartalom miatt. Azt hiszem egészen bizonyos a házam, egyszerűen egy másik vonásaiból is sokat hordozok.
- Rendben, lássuk - egyeztem bele a következő körbe, hogy aztán a táblával pontosan szemben próbáljak helyezkedni, majd léptem kettőt balra. Jobb kezes vagyok, így a nyíl is eszerint fog húzni kicsit, ahogy eddig néztem, így talán majd jobban megy.
- Szóval kicsit félre, lefelé, értem - bólintottam egyet - a szerencse, mint faktor valójában nem létezik. Vannak valószínűségek, mint egy jól elkapott széllöket, a levegő hőmérséklete, a kezed megremegése, az íj hajlékonysága. Egyszerűen könnyebb sokszor annak hinni, mint tudatában lenni, hogy sikerült a tökéletes fogás és lövés - mondtam elvigyorodva, de már a táblát méregettem fél szemmel felemelve az íjat és a nyilat kihúzva. El is lőttem azt, és bár a céltábla közepe nem volt közel, de ezúttal a táblába érkezett, ez is volt a célom, viszont kicsit az alsó peremet túl közelről súrolta. Lesz ez még jobb.
- Tetszik, lehet vele fejlődni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kérdésre pár pillanatra a céltáblára meredtem, mintha gondolkodnom kellene a válaszon, de számomra túl egyértelmű volt. Szerettem csinálni és a vele járó kihívást is, lényegében azért vagyok azon a mesterszakon is, amin, de a család az más kérdés. Sosem vallaná be egyikünk sem, de közel se értjük egymást. A bátyám próbálkozik, de anyám úgy tekint rám, mintha beteg lennék, az apám pedig máig nem dolgozta fel, hogy nem a csendes és majd a férje mellett hallgató és támogató lány leszek. Nem volt elrendelve az ő fejében se a sorsom, de nem arra számítottak, amit kaptak. Talán csalódtak is, fogalmam sincs, nem ismerem fel az ilyen jeleket.
- Van egy idősebb testvérem is, de egyelőre ez még a jövő zenéje. Szeretem csinálni, az biztos. Van rá esély, de annyi, mint a lottón a négyes találatnak - nem ritka, ettől még nem lesz fix jövőkép. Ki tudom számolni hány szelvény és milyen számokkal kellene hozzá, de idő és pénz, ráadásul túl sok lehetőség, az élet is így telik, csak meg kell ragadni a megfelelő utat.
- Nem mindenhol működhet, én is ismerek családokat, akik próbálták, de végül kudarcba fulladt - vontam meg a vállam, nem voltam túl együttérző, de ez nem a történet szereplőinek szólt, nem különösebben zaklattak fel az ilyen tények, ennyire egyszerű.
- Jól hangzik, azt hiszem erre még visszatérhetünk később - mondtam neki egészen lelkesen, mert tényleg tetszett az ötlet, csak el vagyok szokva attól, hogy olyan emberbe fussak, aki újat tud mutatni, olyat, ami érdekel is és amiből tanulhatok is.
Alízt hallgatva el kellett mosolyodnom, nem vagyok egy spirituális ember és távol áll tőlem a megfoghatatlanon való töprengés is, legalábbis ami nem magyarázható bármilyen számadattal vagy összefüggéssel.
- Az emberi tehetetlenség sokszor külön faktor bármilyen eseményt nézve. Annak, hogy elüt az autó is nagyobb az esélye, ha egy nap többször mozdul ki valaki. A belső motiváció mindig különálló pont lesz - és ez így van jól. Nem ugyan abból a szemszögből néztük, de részigazság így is akadt.
- Szerintem mehetünk, nézzük meg mi van még arra - mondtam neki, végül eltűrtem a hajam a fülem mögé, aztán az íjat a helyére téve a nyilakat visszaadtam a férfinek, mielőtt Alízzal a nyomomban elindultam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, mindig van benne valami új, amik hozzátesznek az egyéni tudáshoz, az meg eléggé jó.
Azt sikerült felfogjam, hogy eléggé más a reakciója, mint az eddigi szavaimra, de nem igazán értettem. Olyan egyhangúan vontam vállat a bátyám említése után, de a szüleimre nem is tétem ki. Alapvetően nem igaz, hogy valakit az határoz meg legnagyobb mértékben, amit otthonról hozott vagy kapott. Mindenki saját magát fejleszti és neveli. Ha az lennék, akivé igyekeztek nevelni, azt hiszem nem így, nem itt lennék most és kárba veszett volna az a tudás, amit kiaknázhatok. Ez áldozatokkal járt, de egészen eddig ezek is csak tények voltak nekem. Mióta távol vagyok tőlük valami olyan más és egészen különös, de nem igazán tudom mi az.
- Ez egy elég összetett kérdés - vágtam rá szinte azon nyomban, majd folytattam is kicsit figyelmen kívül is hagyva a helyet és a koncentrációt a tevékenységemre. - Rengeteg tényező befolyásol, amit sokan tévesen mondanak szerencsének. A számokkal bármi megmondható százados pontossággal is. Mik a legvalószínűbb kombinációk, melyikre magasabb az esély, ha kézi vagy éppen gépi a sorsolás, az elmúlt évek sorszámait is figyelembe kell venni, ahogy az sem mindegy, hány számból és mennyi választható ki. Az ismétlések vagy éppen azok hiánya - soroltam fel pár technikai információt, amik lehet soknak tűnnek, de mind azon halmaz elemei, mai után valaki győz. Ennek ellenére én is tudom, hogy tippelnek és nem gondolkodnak az emberek. Valamint mindenki egyből mindent akar. Lehet kicsit el is szaladt velem a ló, ezért is vártam ki, hogy feldolgozza az infókat, majd bólintva pakoltam le és indultam meg tovább vele.
- Az jól hangzik, az epres és a szedres elég jó szokott lenni, meg az a rágós ízű, tudod - gondolkodtam el, a színe is megvan és az íz a számban, de nem is emlékszem hirtelen magyarul mi lehet rá kiírva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglehetősen hamar felmelegedett az időjárás így a hónap végére és ez a hosszú hétvége is mindenkinek jól jött, gondolom. Én kicsit tehetetlenül ültem otthon és meredtem a diggityre, aki előszeretettel szedte szét a szobatársam párnáját. Nem volt neki túl szimpi a lány, mondjuk nekem se. Hangosan röhögött, rendszeresen, vinnyogós hangon beszélt, és közölte, hogy  ideje lennem elfelejteni az emózást. Nem értem miből gondolta ezt, ahogy azt se, mi baj a ruháimmal. Mindenesetre ezt hátrahagyva el is indultunk kettesben a négylábúval a tavacskához. Utoljára talán farsangkor jártam ott, azt hiszem a baleset óta nem is hiányzott az emberek társasága. Kicsit úgy éreztem előtte se voltak fontos részei az életemnek, nem most kéne elkezdeni velük bármit. Csak pánik lenne, válaszreakció a szervezetem összehozta sokk után. De ugye van, amit muszáj, ilyen a képesség fejlesztése is, szóval ha már Dustin javasolta, megkerestem a navinés fiút, aki előttem jár ugyan, de szintén hasonló erővel bír, hogy gyakorlásként működhetnénk együtt. Vagy ilyesmi. Nem tudom hogyan kell viselkedni az ilyen helyzetekben. Sóhajtottam is egy nagyot, mire Misiu rám nézett, majd rohanva nekivágott a partnak, mint aki szagot fogott. Vagy valami hasonló lényt, embert, bármit. Én csak lépdeltem utána hol a vízre, hol előre nézve Timet keresve, akit kis idő után ki is szúrtam, de azt hiszem az állatom előbb. Mintha jobban csípne nálam bárkit.
Jó, kivéve a szobatársam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem voltam híve a késéseknek így meglepő pontossággal tudtam mindenhova odaérni, ma viszont azt az egészséges egy-két percet összeszedtem, ahogy sikeresen rossz helyen fordultam le. Ki akartam kerülni a falu forgatagát, de eléggé rossz döntésnek bizonyult. Mindenesetre nem láttam a navinés, így nem aggódtam ezen annyira. A kezeim a zsebembe csúsztak úgy figyeltem a kistigris szerű állatkát, aki lelkesen csócsált szét valami fűcsomószerűséget. Ez egészen addog tartott még a fejét látványosan ki nem emelte, majd a füleit jól kiélezve hangokra meg nem iramodott. Csak lestem utána, talán picit meg is torpantam, aztán bemértem a fiút.
- Egy diggity – feleltem az egyértelműt a hasonló kvalitású kérdésére, majd éppen figyeltem, ahogy az állatka lelkes mancscsapkodásba kezd a teve felé. Nem bántani akarta őket, szerintem játszani akart, én kevésbé vagyok neki szórakoztató. Megesik, bárkivel. – Misiu. Már a neve, ó, van neked itt valami, azt hiszem ez a tiéd – nyújtottam felé a könyvet, még az előző tanárnő küldte talán neki nem igazán tudom, én is csak postázok éppen, de mivel a könyv borítóján az a lény van, aki éppen társaként toporog, gyanítom oka van.
- Arra gondoltam kezdhetnénk egyszerűbb dolgokkal, bár neked azok gondolom már mennek… az ilyen formálás, esetleg színezés? – kezdtem bele, ahogy kicsit megsimogattam az elemis lényem fejét és lassan kioldalaztam egy homokos rész felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azt, hogy pontosan hogyan is álltam a helyzethez még nem tudtam eldönteni. Voltak területek, amiken oktatásra szorultam, ezt főleg hozzám hasonlóak körében éltem meg, most pedig itt vagyok. Leginkább elég lehetetlennek éreztem a dolgot, nem volt gondom a fiúval de nem tudtam hová tenni a szerepköröket, azt se igen értettem a tanárunk hogy gondolta, hogy majd mással milyen jó lesz nekem fejlődni. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez így teljesen cáfolható kijelentés és több a kontra mint a pro, de nem igazán jutottam idáig. Lehetőséget se kaptam.
- Elemis állat, mint a tiéd - segítettem ki felvont szemöldökkel. Azt hiszem valóban nem lesz ez egy egyszerű délután, végül csak sóhajtva a négylábú után léptem és lengyelül szóltam rá, hogy maradjon veszteg. Nagyából harmadjára sikerült is rávenni, hogy ne akarjon semmit szétrágni, megkóstolni vagy leugrani. A könyvvel kapcsolatban ilyen infóim nem voltak, de én odaadtam, innentől elrendezettnek gondoltam a dolgot.
- Fokozatosan haladok, az alap színekkel kezdtem, az már egész jól megy élénken és fakóbban is, a keverteket még nem - mondtam neki, aztán kicsit értetlenül néztem rá, mikor ütköztünk, de azt hiszem előfordul inkább igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni. Misiu lefeküdt mellettem és az orrával böködött, ezért egy kisebb kupac homokos földet elé tornyoztam és pirosra változtattam neki, aminek lelkesen állt neki rombolni. Nem túl produktív lény, vagy én használom rosszul.
- Ezt még nem igazán... de gondolom ehhez a föld összetételében kell változtatgatnunk, részecskénként, ugye? - figyeltem, hogy mit csinál, fejben meg összerakva a pontos teendőket. - Neki mi baja? - kérdeztem a teve felé nézve, akiből fura, lila buborékok dőltek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem túl sokáig tartott a diggity körüli érdeklődés, így én is csak egy vállrántással lerendeztem. Mondták már, hogy ezt ne csináljam, mert bunkónak és érdektelennek hathat, de egyszerűen alapvető reakcióm volt arra, hogy hát ezen kívül ami tudható róla, az szerintem nem érdekli. Meg igazából rajtam kívül senkinek nem is fontos. Az állatra pillantottam, aki hajlandó volt leakadni a teveszerűségről és a lábam mellé feküdni, majd lomhán emelgetni a fejét néha, ha hangosabb volt valaki.
- Te a földet színezted, vagy már megformáltál valamit és azt? - kérdeztem rá, miközben leültem a fűben és törökülésbe húztam a lábaim. Igazság szerint ezt most én se tartottam relevánsnak, az viszont fontos, hogy melyiket könnyebb, fokozatosan kell a szintet emelni és kikerülhető a sikertelenség meg minimalizálható a hiba. Közben mondta, hogy nem tudja pontosan, annyira nem is gond, én majdnem biztos voltam benne. Lassan a parti homokos talajszemek gyűlni kezdtek egy kisebb kupacba előttem, közben pillantottam fel.
- De kis aranyos… és a sárga? Miért szóltál rá? - kissé értetlenül meredtem a dologra, ahogy lassan a kupac felépülve abbamaradt a növekedésben. Sávonként kezdtem a homokszemek színét variálni. Alulról olyan jó négy centis csíkban lassan kezdett pirossá változni, még felülről a kis csúcstól lefelé kékre. Egyelőre még nem ért össze.
- Szerinted működik, ha a színezettet mosom össze is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyelőre még kattognak a fejemben a kerekek nagyjából a lépteim ütemére, hogy mennyire is jó ötlet ez vagy sem. Nem aggódom, inkább azt mérlegelem, mivel is fog járni. Azt hiszem azóta, hogy a baleset után haza sem akartam menni, most először merült fel bennem, mit gondolhatnak. De ezt se tudtam komolyan venni, szomorú. Akartam azt az ékszert és nem azon fog múlni már rég, mások mit látnak helyesnek az életemben. Betöltöttem a tizennyolcat, most már biztosan nincs is senkinek, semmihez jogalapja. Akkor sem, ha túl sok dolog életidegen nekem továbbra is. Egy ember volt, akinek erről beszéltem, úgy is gondoltam, ő majd tud ebben segíteni.
- Hova is megyünk pontosan? Ő is tetováló, vagy ő csak az ékszerekben utazik?
Akkorát nem tévedhettem, mert itt topogtam a magam alacsony termetével a magassarkú cipőmön Budapest utcáján Dávid mellett, és vártam, hogy túlessünk a dolgon. Ő jobban ismeri a helyet, az embereket, meg talán a munkájából adódóan azt is, mi lesz a legjobb. Én ettől még nem javultam semmiben, már ami a társas kommunikációt illeti, de talán kicsit izgultam. Nem fűzött különösebb vágy a városhoz, igazából az országgal is csak elvoltam, hiába jöttem el otthonról, szeretek Lengyelországban élni, és gondolom ha minden okés lesz, vissza is mehetek. Előbb dolgozni, aztán majd meglátjuk. De most kötelezően távol vagyok tartva, mintha akkora veszély lennék. Baleset volt, még csak nem is teljesen az én hibám, és túl is éltem meg a biztosító is fizetett. Mit várnak még? Hogy könnyesre sírom éjjel a párnám? Kicsit eltérnek a sokkos állapotomról alkotott elképzeléseik. Lehet, hogy pár napig utána itt képleteket mormoltam, meg újra senkivel nem voltam valami bőbeszédű, de ez normális. A szervezetemnek idő kellett, az agyam túl gyors neki.
- Ha azt vesszük, most belépek a tök átlagos tinik 62%-ba, akik viselnek bármilyen idegenkezűleg létrehozott testjelet. Ami nem feltétlenül rossz, bár van ugye az a 8%, aki rövid úton megbánta. Nem is értem, ők egyáltalán minek estek neki... Tetkóknál ez gyakori? Hogy így.. "mégsem kell, tüntesd el"?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem mindig volt szimpatikus az embereknek az, ha elkezdtem mesélni arról, mit is csinálok vagy kedvelek. Eléggé elütött nem csak a korosztályomtól, de úgy azoktól is, akikkel összehozhat az élet bárhol. Mint egy farsangon ugye jelen esetben. El kellett mosolyodnom a tényen, hogy Alíz rendes volt, nem fintorgott vagy értetlenkedett, sőt, úgy nézett ki, valóban figyel és fontos neki a válasz. Ezzel nehezen is tudtam azonosulni párbeszédben, mert ritkán láttam ilyet. De jól esett.
- Mondhatni. Nem olyan nehéz, a logikája sok alapvető matekpéldára hajaz, egyszerűen csak végig kell gondolni. Olyasmi ez, amit bárki képes lehet kis akarattal számolgatni, csak ugye a buktatók - vontam mega  vállam lazán. Voltak ilyenek. Ahhoz már kicsit több kellett, hogy a lehetőségek közötti hibahatárt valaki pontosan adja meg, vagy, hogy tudja, mit érdemes kizárni és mit nem. Emberi természet, hogy a  túl egyszerűt, mint az ismétlés esetén mondjuk hat számból három ugyan az legyen. Ennek ellenére ennek a legmagasabb például a valószínűsége, elég megnézni az adatokat az elmúlt öt évben. Meg ugye az se mindegy, hogy nekem ezek többnyire itt vannak a fejemben, nekik meg keresni kell. Az meg idő és energia, lusta természettel ez nem túl kompatibilis.
- Ügyvéd? Hát, hogy őszinte legyek nem - ingattam meg a fejem, még meg is mosolyogtam. - A gazdasági pályát, az ilyen technikait és ezt is ajánlgatták sokszor, főleg a családban, a bátyámon kívül, ő szerinte jól haladok így. Szeretek tervezni, nem hiszem hogy jól meglennék azokban a munkákban. Meg azt mondják túl nyers vagyok, azt meg ugye nem mindig kéne.
Alig tűnt fel, mennyit is beszélek. Alapvetően eléggé meg szokott szaladni a nyelvem, de ritka, hogy az beszélgetés legyen és ne csapjon át ellenszenvesbe, most mégis jól ment, magam is meg voltam lepődve, még meg is mosolyogtam az övem igazgatva a dolgot, ahogy a vattacukrok felé lépdeltünk. A cukor émelyítő szaga már távolabbról megcsapta az embert, aztán ahogy nézelődtem, nekem hamar nyilvánvalóvá vált, mit is szeretnék, de kivártam, még sikerül a lánynak dönteni.
- Egy kókusz-eper lesz felesben. Lehetne, hogy a fehér legyen a teteje? - érdeklődtem meg, mikor pedig az eladó bólintott párat, akkor békésen kivártam a magamét nézelődve még a szaporodó tömegben. Mikor én is megkaptam és kifizettük intettem is Alíznak, hogy menjünk tovább.
A délután még a miénk volt, szóval a kastély és a programok felfedezésébe fogtunk, én meg egészen meg voltam lepődve, hogy így elvagyok bárkivel, de összességében jó volt a nap. A statisztikai átlagom emberek között bizony emelkedett pár pontot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez jól hangzik, szóval érti a dolgát. Gondolom olyan sok időt egy ilyen nem vesz igénybe, ha jól tudom, csak belövik, megnézik okés-e, elmondja a tudnivalót, meg fizetek ééés kész. Tak.
Odafigyeltem a dolgokra, amiket mondott, megjegyeztem amit kellett és ez pont elég volt azt hiszem. Sosem kérdezgettem őt különösebben róla, ha már tetovál ő is gyűjti-e őket vagy az ékszereket, nem éreztem a késztetést, vagy mindig volt más, mert állítólag nem igen törődöm a magánélet fogalmával. Szerintem ez hülyeség, de mindegy is. Nem kifejezetten megnyugtatásra vártám, ideges nem voltam, inkább csak kíváncsi, ezért is bukkant fel a kérdésem, aztán ahogy a szél kicsit felélénkült és lobogtatni kezdte a szoknyámon lógó fekete részt utána nyúlva szorongattam egy darabig, aztán csak elengedve összefűztem a kezeim magam előtt, ahogy nézelődtem és folyt belőlem a szó.
- Kétlem, már a megbánást. Az akkor van, ha az ember valami olyan okból teszi, ami nem racionális. Tudod, fogadás, külső behatás, utánzás... bármi, ami egyértelművé teszi, hogy nem a saját jelleméhez illeszkedik - fejtettem ki kicsit tulajdonképpen azt, hogy nem, én nem olyan vagyok, mint a lányok, akik mennek és magukra tetováltatják egy fiú nevét két nap után, hogy öt nap múlva leszedessék. Aztán a vicceskedésére csak oldalra biccentette fejjel néztem fel rá, hogy most komolyan? Még meg is forgattam a szemem, mielőtt ingatni kezdtem volna a fejem. - Sosem próbáltam semmi hasonlót, nemhogy most. Nem szabadott.
Olyan könnyen jelentettem ki, mintha ez így is lenen normális, holott valahol én is tudtam, hogy nem feltétlenül az az izoláltság. De tavaly mikor idejöttem lettem önálló, ha úgy tetszik, addig mindig a család volt és az, amit elvártak, akkor is, ha ufónak néztek és néznek mai napig.
- Durva - jegyeztem meg, aztán majdnem elsodortattam magam, mert későn kezdtem fordulni, be is gyalogoltam majdnem elé, de aztán megtorpanva el is fordultam, hogy végigmenjek az ablakok alatt, már látva valami üzletszerűt a végén. - Amúgy meg, még lógsz nekem azzal a képregénymegmutogatással. - vigyorodtam el egy pillanatra felé nézve, hogy azért tudja, neki szól és megjegyeztem, ezt is, mint sok mást.