Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alig voltam itt kis ideje és tessék, máris mibe rohan bele az ember? Egy csoportnyi hóbortos festmény fogta magát és sztrájkot jelentett be. Mindig tudtam, hogy A) az öregek kiállhatatlanok a fiatalokkal szemben és ezen nem változtat semmi, az a tény sem, hogy nem léteznek, csupán festékpacákból vannak létrehozva; B) ebben az iskolában nem működik semmi.
Mégsem tehettem semmit, így az adódó időben összeraktam a motyómat, amennyire ez lehetséges volt, majd felhúztam a nyúlcipőt, a nagyterem felé áradó kavalkáddal tartva. Egy kicsit más volt a felszerelésem, mint a többieknek, mások a prioritásaink, de asszem ez amolyan emberi dolog.
A ceruzakészletem a hátizsákban pihent, miközben én a kiterített hálózsákomon ücsörögtem, a vázlattömbben lapozgatva párat.
Elég korán néztem fel hozzá, hogy kiszúrjam a vörös tincseket a tömegben, mielőtt még rám köszönt volna. Laza mozdulattal emeltem a kezem, hogy integessek neki szolidan.
- Nem, pakolj csak, mint látod, rohadt elfoglalt vagyok. Most rakodtál rá Mickeyre, a legjobb barim asztráltestére. Azt mondja, az a rossz térde! - böktem a ceruzával a pontra, ahol kissé össze volt gyűrődve a párnája. Az én helyem nem volt ilyen rendezett, gyakorlatilag csak egy fészek volt, amit káosz, párnák, kreativitás és a motyóim alkottak. - Igen? Én csak a perspektíva miatt választottam. Innen látszik a legjobban a legtöbb sátor, a fényviszonyok teszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán egy kicsit túlzásba is vittem a lazaságot a csajt illetően, de nem akartam rástresszelni, csak azért, mert nőnemű. Ennyire nem kellene bénának lenni, az megint egy új szint. Kicsit megpróbáltam el is viccelni a dolgot, de ha okos is, a humorérzéke nem a legkiválóbb. Halkan szusszantam egyet, a lehető legfeltűnésmentesebben.
- Ugye tudod, hogy létezik olyan az univerzumban, hogy vicc? - kérdeztem nemtörődöm hangon, fel sem pillantva a jegyzettömbből, amiben egy újabb lapot vettem szemügyre, egy kis ihlet után kutatva. Mostanság nem is terveztem új mintát, így meg nehézkes a munka, főleg, ha olyan ember jelentkezik be, aki csak "szeretne valami menőt". A kedvencem akkor is az volt, mikor Barbie élő mása betopogott, hogy legyen sikkes, de elegáns. Parancsolsz?
Miután a vörös elhelyezkedett, megkérdezte tőlem, hogy miért érdekel a többi sátor, a válaszom pedig egy apró rántás volt a vállamon. Nem különösebben akartam én ebbe belemenni.  Ő is inkább kissé furcsa hangszínt ütött meg, mire a szemöldököm összevonva pillantottam fel.
- Életem szerelmét keresem. Lehetőleg elsős, navinés legyen... csak rajzolok - tettem hozzá, mielőtt még ezt is halálosan komolyan veszi és azt hallgathatom a jövő héttől az iskolában,  hogy pedofil vagyok.
A kérdésre a pillantásom a tömbre siklott, majd vissza Bognára és egy pillanatra összepréseltem az ajkaimat, mielőtt biccentettem volna.
- Öm, igen, valami olyasmi. Firkák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A válaszom flegmább volt, mint amilyennek szántam, de abban a pillanatban éppen nem érdekelt. El voltam viszonylag mélyedve a régebbi rajzaim tanulmányozásában, mindig újabb hibákat fedezve fel, amikről elsőre nem is tűnt fel, hogy ott vannak. A sértett felhanggal ellentétben, ami egyértelműen kicsilingelt a csaj bocsijából. Nem akartam rá válaszolni, hiszen nő volt, nem létezett erre jó válasz, mindenképpen te jöttél ki belőle szarul.
Mint ahogyan az utóbbi megszólalásból is, amiben a szerelmet meg a Navinét említettem. Inkább a táskámba túrtam, amiben a ceruzáim voltak és kivettem a tokot, amiben a grafitokat tároltam. Szórakozottan végigfuttattam az ujjamat a készleten, mielőtt elővettem volna egy HB-s darabot, ami elég kemény volt hozzá, hogy könnyen kiradírozzam a húzott vonalat, ha esetleg elszúrnám a vázlatot. Persze, csak abban az esetben, ha nem nyomom rá túlságosan.
- Milyen szomorú, pedig már reménykedtem, hogy lesz rá esélyem. Hervasztó vagy, megcsappan a phenil-izé termelésem - csóváltam meg a fejemet kissé, a szemöldökeimet is összevonva, de a tekintetem továbbra is a cuccaimon időzött. Legalább most értette, hogy viccről van szó, még ha nem is úgy reagált, mint az ember elvárná. A hátát a falnak döntötte, erre már csak felpillantottam, de aztán ismét a tömbre néztem.
- Igyekszem, de ezek tényleg csak firkák. Ezekből nem lesz semmi - legyintettem, jelezve, hogy ezek tényleg rajzok maradnak. Nem hivatottak többre. Mint az itteni diákok egy része. Csak vannak, hogy képezzék a tömeget, de se nem egyediek, se nem kielégítő a látványuk, vagy a tudat, hogy léteznek. - De van, amivel később dolgozom, igen. Neked van hobbid? A lexikonságon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Furcsa egy szerzet volt ez a lány és valahol örültem neki, hogy nem most futottunk össze először. Akkor lehet, hogy most még a falat is kaparnám idegességemben, mert nem elég, hogy ki lettünk rakva, most még ő is mellém került. De alapvetően tudtam, hogy mire számítsak - nagyjából semmi normálisra -, meg amúgy is, elég spontán voltam, hogy ne viseljen meg a rögtönzött átszállásolás. Sőt, igazából ezt is lehet úgy felfogni, mint tapasztalat-szerzés, ami meg ugye sosem árt.
A szerelem sosem hatott meg különösebben, mármint maga az érzés nem foglalkoztatott. Akadtak lányok, akiket kedveltem, de azt hiszem, ennyi, nem volt meg az az igazi szikra.
- Hát nem tudom, azt hiszem annyira nem érdekel a dolog, hogy folyamatosan fixírozzam a nőket. És nem, nem érdekel, ha pasiktól is megugorhat, ezt a részét most még csak fontolóra sem akarom venni - előztem meg az esetleges korrigálást egy határozott közbeszólással. A legyintést már számba sem vettem teljesen, mert sejtettem, hogy még több tudományos infó érkezett volna és azt hiszem, abból mára már eleget hallottam.
A kérdésére valami helyeslő hümmögés hagyta el az ajkaimat, hiszen így is mondhatta, ha ez a neki tetsző szó rá. Nem igazán tervek voltak, sokkal inkább esetlegesen inspiráció, lehetőségek. Nála is azt hiszem, rajztömb volt, de nem akartam belemászni különösebben kérdezés nélkül.
- Olyasmik. Csak kérésre személyre szoktam szabni kicsit őket - bólintottam végül, kissé elmélázva. A hobbi viszont érdekesen hangzott és kivételesen nem olyan... elvontan, mint a csaj legtöbb mondanivalója. - Mit takar a különleges?
Közben a kezem szinte akaratlanul is járt és csak néha pillantottam felé, felületes skiccet készítve a sátras képhez. Most amolyan kikapcsolódás volt ez, inkább, mint munka.
- Az sosem baj, ha széles az érdeklődési köröd. Legalábbis ezt állítják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahhoz képest, hogy néha mennyire vészesen túlzásba viszi a dolgok komolybavételét az eddigi tapasztalataim alapján, most egészen oldott volt a hangulat. Legalábbis, a nevetés erre utalt. Részemről rendben voltam vele, ameddig nem esik túlzásokba. Ez egy egész kicsit tényleg vicces volt.
- Nevetsz, de néha nagyon durván túlzásokba tudnak esni. Volt, akinek nem mertem odaadni a névjegykártyámat - jegyeztem meg, felé billentve a ceruzával a kezemben, de nem hazudtam. Megtörtént eset volt, aztán másnap elvileg bejött valamiért, amit ott felejtett, de akkor épp nem dolgoztam. Nelly nagyon durván kinevetett.
Az ő tömbjére pillantottam, ő meg az enyémre, mire bólogattam egy pár pillanatig. Tényleg nem voltam rossz benne, nem akartam úgy tenni, mintha nem lenne így.
- Már elvégeztem egy képzést is, azért jöttem vissza csak most mestertanoncnak. Dolgoztam egy pesti szalonban. Igen, mondhatjuk, hogy szeretem - futtattam végig a pillantásom a karomon, a kis sárkány után kutatva a pillantásommal, de nem lett meg.Most rajtam volt a sor, hogy hallgassak, legalábbis így illett, szóval miközben a pillantásom ide-oda járt a térdemnek támasztott lap és a panoráma között, azért figyeltem. Lassan megerősítettem az egyik sátor kontúrját, mielőtt felvázoltam volna az előtte ülő lányt is.
- Na, ez most érdekes! Ne érts félre, nem veled van a bajom, csak az agyamon egyes infók íííígy repülnek át - modelleztem a ceruzát tartó kezem úsztatva a levegőben pár centit, majd ránéztem, összeszorítva az ajkaim. Valami mosoly szerűséget próbáltam összerakni, kevés sikerrel. - Én tetoválásokat csinálok, kicsit más korosztályt célzunk, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néha lehet, hogy bele kéne gondolnom külsősként a dolgokba. Persze, a lengyel lány fura volt, mert ilyen extrém érdeklődési körei voltak és sokszor beszélt olyan dolgokról, amiket nem értettem, vagy nem érdekeltek. De biztos ő is így van sok emberrel, neki a más a fura.
- Mármint? - kérdeztem fel sem pillantva. A hangomon is hallatszott, hogy el vagyok merülve éppen valamiben, de legalább hajlandó voltam visszakérdezni, ez is haladás már a részemről.
A munkám ilyen volt, megkövetelte, hogy fejlődj, előrelépj, korszakalkotó legyél, mert ha nem vagy elég kreatív, hamar találnak a piacon olyat, aki jobb nálad. Már általánosságban, én azért elég jó voltam, az már fejtörést okozott, ha engem kellett helyben pótolni.
- Ez ilyen, minél több ismereted van, annál valószínűbb, hogy jönnek hozzád. Persze, fontos, hogy meg is tudd jól csinálni, ne csak az elmélet menjen, de azért mégis... - inkább rántottam egyet a vállamon, nem akartam elkezdeni a munkáról beszélni tüzetesebben, mert akkor biztos, hogy megint nem áll be a pofám egy jó darabig.
Kicsit úgy tűnt, igazam van és nem csak az átlagnak nem volt egyszerű vele, neki sem a normál emberekkel. Nekem ilyen gondom soha nem akadt, mindenből ki tudtam magam dumálni eddig.
- Ez azért elég tahóság - állapítottam meg. Nem, én sem voltam szent és nem is akartam az lenni, nagy meló, nagy felelősség. Fura volt, hogy mosolygott, de lássuk be, hogy nem rossz látvány.
- Extra, szeretek kísérletezgetni. Van ami mozog, van ami hőre, érzésekre, külső behatásra változik. Van ami a vércukorszint megcsappanását vagy ugrását is jelzi, deee az mugli cucc - grimaszoltam, mert az bitang drága volt és nem is volt egyszerű kezelni, de az egyik cukorbeteg ismerősömnek igen jól működött. - Sőt, van ami kimutatja, ha valami oda nem illő van az italodban. Kézre érdemes csináltatni, szintén mugli technológiából indult ki, bár ők körömlakkot csinálnak belőle.
És tessék, mit is mondtam neked arról, hogy ne kezdj el a munkádról beszélni, mert nem fog beállni a szád? Inkább letettem a ceruzát, a combomra könyököltem és a állam megtámasztva figyeltem, legalább addig sem pofázok tovább. Amúgy is elég királyul hangzott.
- U, ez azért elég menő. És ezt gyerekeknek vagy inkább gyűjtői darabok lesznek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Én is tudtam tahó lenni egyesek szerint, főleg, ha lányoktól kérdezik a véleményüket. Banyák. Semmi nem elég jó nekik. Ha azt mondom, ja, ez a gönc elég jól áll, anélkül, hogy végigmérném őket alaposabban, akkor le se szarom. Ha meg tovább nézem őket öt-hat másodpercnél, akkor nem vagyok őszinte, mit kell hazudni. Arról nem is beszélve, hogy az tervezői darab, nem gönc. Miért fogom ki mindig a buta... libákat?
- A legtöbb ember itt nem az. Vannak vattapamacsok, meg sziklák. Inkább vagyok tahó, mint hogy smúzoljak. Bár én csak őszinteségnek hívom, a többiek aggatnak rá más nevet - állapítottam meg. Nem akartam a füzetébe se belemászni, mert vagy olyat látok, ami üzleti titok és jajj nekem - tuti tud 3 nyom mentes gyilkossági módot legalább -, vagy valami olyat, amiben hibát látok, kicsúszik és már vége is a beszélgetésnek. Inkább a Rellonosokat figyeltem, amint az egyik egy zacskó szaloncukrot próbál kitépni a másik kezéből.
- Pedig működik, szeretek is velük dolgozni, csak akiknek tényleg hasznos lenne, általában inkább két koktélt vesznek az árából egy túlárazott bárban... de pár ismerősömet már rábeszéltem - biccentettem elégedetten. Mert olyankor úgy éreztem, hogy tettem értük valamit és ez alapjában véve jó dolog volt.
A szuperhős dolog eléggé megmozgatta a fantáziám, nem is volt előttem teljesen tiszta, hogy miért gyerekeknek akarják eladni, mikor tényleg jobban vonzza most már a tizenöttől huszonhatig korosztályt. Csak mondtam egy számot, nem kell halálosan komolyan venni.
- A gyerekeknél elkallódik, a nagyobbak elég megszállottak, hogy vitrinbe tegyék a dolgaikat. Nekem is van olyanom - közöltem mintegy tényként a dolgokat. - A helyedbe tovább próbálkoznék. Hivatkozz arra, hogy az idősebb korosztálynál lehet még növelni az árat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nekem nem volt bajom azzal, ha néha megmondóemberként kellett élnem, igazából elég jól csináltam. Sőt, olyanokba is belepofáztam néha, amihez semmi közöm nem volt, olyankor szerettek volna arcon vágni, de gyorsak voltak a reflexeim.
- Keveslem én azt a kilencven százalékot - közöltem szórakozottan forgatva a ceruzát az ujjaim között. Én is képes voltam a sértődésre, de csak akkor, mikor tényleg valami nagyon paraszt megjegyzés hangzott el és már nem tudtam vele mit kezdeni.
- A tudatosat kicsit erősnek érzem, de tisztában vannak az életvitelük veszélyeivel és hajlandóak tenni ellene - helyesbítettem, mert a lányok sokszor leginkább maguknál sem voltak, nem még tudatosság. Szomorú. Én mondjuk szoktam figyelni rájuk, míg meg nem villannak a műkörmök meg a fenyegetés, hogy nem vagyok az apjuk. Például a húgomnak. Mégis volt, hogy a karjánál fogva téptem ki a diszkóból.
Lehet, hogy egy kicsit jobban érdekeltek a hősök, mint az indokolt lett volna egy felnőtt embernél, de nem éreztem magam annak. Messze van az még, majd ráérek akkor unalmasnak lenni, ha leraktak a földbe. Remélem legalább graffitis koporsóm lesz.
- Is-is. A figurákból is van egy... jó pár, de a vitrinben inkább kártyák vannak. Tudom, nem vagyok valami érett - forgattam meg a szemem. Szerettem a cuccaim, bőven akadt videójátékkal kapcsolatos is, másrészt meg... pokemon.
Figyeltem még egy kicsit, ahogyan írogatja a számokat a papírra, de nem akartam semmilyen üzleti titkot lenyúlni. Megölt volna egy papírlappal.
- Nem? Az pedig nagy szó, általában azzal lehet a legkönnyebben motiválni. Mondjuk nem tudom, én alapban nem dolgozom olcsón. Shame on me. Ráérsz valamikor? Akarok egy karaktert rajzolni, de kéne hozzá egy... "modell".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ja így mondjuk több értelmét látom - biccentettem aprót, mert hát, mi mást mondhattam volna? Még mindig semmi értelme nincs ennek az egésznek? Nem is lett volna teljesen igaz, valahol láttam a lényeget. Itt se figyeltek egymásra és a környezetükre az emberek, éppen ezért is lépett rá egy navinés majdnem a grafitomra, ami egymagában ezer forint, nem lettem volna oda az örömtől, ha őszinte akarok lenni.
- Legalább valami, igen, így is nézhetjük - vontam meg a vállamat. Nem mintha nekem lett volna hasonló tetoválásom, volt olyan ismerősöm, aki mellett már attól bejelzett volna, hogy csak kezet fogtam a vele. Nem akarom bántani, jó gyerek, csak kevés olyan pillanata van, amit tényleg fel is fog és át is él, nem csak elrobog felette, mint a nyany-cat. Amúgy sem hiszem, hogy engem fenyegetne a veszély, hogy majd csak úgy betolnak valamit az italomba és elrabolnak, mint egy hercegnőt.
- Eléggé, talán olyan tizennégy lehettem, mikor megvettem az elsőt, ami nem lett rendesen kibontva. - Ritkán szoktam ilyenekről beszélgetni, mert nem tudom, hogy ez mennyire érdekelt másokat. Persze, conon, meg gyűjtőkkel szívesen, de az megint más tészta volt.
Nem annyira értettem az ilyen jellegű vállalkozásokhoz, nekem csak a saját kis elképzelésem volt meg fejben egy cégről. Ami nekem ugye a tetoválást jelentette, ahol egyelőre nem igen a hozamról kellett beszélni, hanem a "kör" kialakításáról, üzleti kapcsolatokról, a szalon árának kicsengetéséről.
- Akt, természetesen... - közöltem pókerarccal, majd felsandítottam rá, most már jóval szélesebb vigyorral. - Komolyan ne vegyél, csak képregényt rajzolok és jobb szeretem, ha van ihletésem egy karakterhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az eredeti terveimben nem szerepelt, hogy majd farsangozni fogok. Az esetek nagy többségében a farsangról a gyerekek jutottak eszembe, akik beöltöznek rendőrnek, focistának, elefántnak. Vagy nagy, bizarr, ember-arcú-mutáns-csőrikének.
Viszont most egy szuperhősös témájú buli volt kinézőben, ami viszont kifejezetten szimpatikus ötletnek számított. Mert hát, korábban már poénból raktunk össze cuccot egy másik bulira, ahol mindenki a saját karakterének öltözött be, hát, én Super-Sudden voltam, így nem estem most sem túlzásokba. Szinte már elégedett voltam, mikor belebújtam a fekete zakóba és feltettem a maszkot. Az csak külön pozitívum volt, hogy nem kellett egyedül mennem. Mert ugye Fannival korábban megbeszéltük, hogy együtt érkezünk, aki amúgy a szaktársam volt.
Szóval végigvonultam a falun, a korábban említett egyszerű, de nagyszerű jelmezben, hogy végül a tónál állapítsam meg végső úticélom. Ahol már messziről is látható volt Supergirl, akcióra készen, pózba vágva magát. Pár pillanattal tovább csekkoltam, mint illett volna, de nem fogok bocsánatot kérni, Kara Zor-El meg tudja védeni magát. Csak ezután realizáltam, hogy igen, ő Fanni.
- Mondták már ma, hogy szuperül nézel ki? - nyitottam meg a találkát egy rettenetesen szar szóvicc keretében. Még egy mosolyt is megeresztettem, azt hiszem, ennyi tellett tőlem. - Egész sokan bóklásznak a környéken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem akartam túlragozni a tetkó témát, mert ha nem vigyázok, elkap a gépszíj és többet nem térek vissza a földre, csak beszélek, ő meg elalszik mellettem. Nem mintha ő könnyű eset lenne. De azt hiszem, hogy így már ketten voltunk bonyolultak és azt mindig jobban szeretik az emberek, mint mikor egyedül történik ugyanez.
Mondhatni, nem segített benne, hogy befogjam a pofám, mert a képregények kerültek szóba, az pedig megint egy olyan téma, ami ha előkerül, le sem lehet lőni. Ha mondjuk a tanár beöltözne Batmannek és úgy siklana egy gördeszkán a terem egyik végéből a másikba, akkor az órák is sokkal jobban érdekelnének.
- Tudom, hogy ha nem tolnék ennyi képregényt, rajzom is sokkal kevesebb lenne. Elvileg főleg a vizuális memóriát és a képzelőerőt serkenti. Nem mintha tudnám - tartottam fel mind a két kezemet megadóan. Nem akartam hülyeséget mondani, de azt hiszem, talán ez volt az első dolog, amihez tényleg értettem a rajzon kívül. - Női... talán Emma Frost. Férfiból pedig... öm. Hm. Rozsomák. Vagy Deadpool. Ha DC, akkor Batman.
Ez egy bonyolult kérdés volt, mert minden hőst más miatt kedveltem. Meg voltak, akik gyíkok. Mint Aquaman. Még az agymenőkben is tudták, hogy ő egy rakás... ikra. A csaj a fal felé csúszott kissé a zsákkal, de én jó voltam így, bennem nem sok kárt tudnának tenni, asszem.
- Az úgy elég nehéz - közöltem szórakozottan, de aztán őt is felvilágoltam, hogy bizony, ebben semmi komoly nem volt, nem kell rögtön megennie. - Egy-kettőről igen. Akadnak. Ha érdekel, majd mutatok vázlatokat, deeee most nincsenek itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Egyszerűen nem tudom elhinni. Jó, persze, megesik sok dolog, mikor a szüleid az egyik nap még maga Rómeó és Júlia, a másik nap meg inkább egy skizofrén kétfejű sárkány, aki rühelli a másik fejeit. Szóval igen, most megint különköltöztek és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy bumm, az apám a helyi polgármester. Mit keres itt egyáltalán?
De ugye felvettem vele a kapcsolatot, mert ha már a közelben van, akkor jó lenne végre látni is. Sok embernek rossz volt a kapcsolata a szüleivel, nekem pedig kifejezetten istenes. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk a teázóban. Nem voltam oda a lepkékért, de azt hiszem, nem lehetünk válogatósak, mert az italaik viszont kifejezetten finomak voltak, jutányos áron.
Otthon még belebújtam a pikás pulóverembe, aminek most egészen finom illata volt, látszik a mosás óta még nem volt rajtam. Kicsit a hajamba is túrtam, egyszer még a fésűt is áthúztam rajta, aztán a kis zsebnoteszemmel, a tárcámmal, meg három kicsi grafittal a zsebemben bandukoltam le a faluba. Már volt egy foglalásom a teaházban, ahol le is kuporodtam az asztal mellé és csendes firkálgatásba kezdtem, míg a fater végre méltóztat betoppanni. Nem, mintha elvárnám tőle, hogy pontos legyen. Nem ez a családunk fő erénye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Reménytelen eset a családom, mindenkit a négy égtáj felé húz a szíve, jó messze a másiktól, aztán mégis lépten-nyomon egymásba botlunk. Velem és apával is ez volt a helyzet, mégis bagolyban hívtam el teázni. Szégyen rám, én mondjuk inkább kávés voltam, annál is inkább sörös, de ugye ezt nem mondhatod meg, mikor családi hagyomány, hogy a veszekedések is tea felett zajlanak. Azok is csak higgadt eszmecserék, hangosan.
Ugyan tudtam, hogy ki is öltözhetnék, mint ahogyan a szüleim szoktak, de arra nem vitt a szívem, ha nem volt muszáj, nem is csináltam. Azaz, egyetlen egy öltönyöm volt, amit szerettem, de azon egy nagyon nagy, kék-pixel-szív volt látható. AZ meg nem illett az alkalomhoz.
Odaérve az órára pillantottam és meg kellett állapítanom, hogy még korán is érkeztem, ami egyedül rám volt jellemző a rokonaim közül. Illetve, elvileg a papa is elég pontos volt, isten nyugosztalja. Aztán meghallottam a sustorgást az ajtónyitás után és abba az irányba is pillantottam nagy lelkesen. Ez már vagy tizenöt perc várakozás után volt, ami közben a menü egyik sarkába kezdtem firkálgatni.
- Nocsak, akár azt is mondhatnánk, hogy még csak fél lesz két perc múlva! Mégsem mondjuk. Hányszor öltöztél át? - kérdeztem felpillantva rá, egy halvány félmosollyal és felvontam az egyik szemöldökömet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Néha próbálok csak tényleg rendesen alkalmazkodni egy helyzethez, ez a mostani is valahogy így születhetett, azt hiszem. Mert hát, csak mondtam pár dolgot, ami megmaradt egy előadásról, amire beültem egy ismerőssel anno. Nem voltam teljesen hülye, csak kivételes képességű zseni sem. Nem mintha zavart volna a dolog.
- Nem mintha tudnám - nevettem fel csendesen, de csak nyomatékosítottam vele a dolgokat. Sokszor szoktam ilyet, főleg, mert tényleg nem annyira érdekelt a képregények ezen része. Kicsit elkezdtem megerősíteni a főbb vonalakat a sátorok sziluettjén, majd komolyabban a lányt vázoltam fel a sátor előtt, mert a többi jobb esetben fix tényező, nem kéne elmozdulnia, ő viszont Murphy szerint biztosan fog.
- Mindkettőnek megvannak a maga hibái és szépségei, nem hiszem, hogy bárkinek is kötelező lenne dönteni a kettő között. De ez persze, csak az én véleményem.
Az ismerőseim között is bőven akadt olyan, aki csak ezt vagy azt szerette, én meg jöttem a magam kis fancységével, és közöltem, hogy leszarom, én nem fogok miatta változni. Szomorú.
- Ez legyen a szupererőm? Bekötött szemmel aktrajzolás? Vicces lenne, nem hiszem, hogy túl gyakran hívnának, Batman helyett - horkantam fel, de muszáj volt egy kicsit nevetgélnem, ahogyan magam elé képzeltem a helyzetet. - Akkor valamikor összefuthatnánk... aztán megmutatom őket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sikerült időben ideérni, azt hiszem, de nem voltam benne biztos, mert a karóra nem szériatartozék a szuperhősruhához. Kicsit pocsék is lenne, ha mondjuk beleakadna valakibe a nagy balhé közepette, így maradt a jó időérzék és a megérzések arra, hogy tudjam, jókor jöttem-e.
- De gondolom ma elégszer - vigyorodtam el, de nem akartam túlzásokba esni a viccelődéssel. Annyira nem jó a humorérzékem. Az viszont meglepő volt, hogy ennyien itt voltak és még a kinézetek is stimmeltek nagyjából, sehol gagyi, propelleres Amerika Kapitány cosplay. Kicsit úgy éreztem magam, mint valami jobb eventen.  
- Nos, úgy tűnik, hogy tévedtünk, mert elég sokan be vannak öltözve és elég minőségiek is a jelmezek - biccentettem elismerően, hogy not bad, azért elég jó ez a cucc. Még ismerős arcokat is láttam elfekvőben, de nem akartam most köszöngetni, mert elveszek a tömegben és sose jövök elő.
Kicsit kihúztam magam, ahogy a szakterületemre terelődött a szó, ez olyasmi volt, amiről szívesen beszéltem és amit még szívesebben csináltam.
- Mit szeretnél tudni róluk? - kérdeztem, zsebre vágva az egyik kezemet, a másikat lazán magam mellett lógatva. Semmilyen ikonikus fegyverem nem volt, a zsebemben csak egy vape pihent, amiben jelenleg cseresznyés folyadék pihent. Követtem őt, hiszen együtt jöttünk és úgy tűnt, hogy neki konkrét elképzelései vannak. - Nem olyan különleges ám ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem sokkal ezelőtt tértem csak vissza az iskolába, mondhatjuk, hogy nem a legboldogabb idegállapotban. A lelkibékém egyszerűen kizökkent az egyensúlyából, miután a Mugliismeret vizsgámat jószerével végigtippeltem, csak azért, hogy tizenöt perc után beadjam. A maradék másfél órát mindenki használja, amire szeretné, nekem látnom kellett a szalonomat... amit nem éppen úgy és olyan állapotban találtam, mint szerettem volna.
Szóval zajlott az élet, neki kellett állnom mindennek az elejéről, pár dologból újat is kellett beszereznem, az obszcén szavak nagy része pedig még mindig fent díszelgett a falon. Ha nem nézem meg előre a naptáromat, lehetséges, hogy eszembe sem jutott volna, hogy ma délutánra találkozóm van megbeszélve.
Pár festék foltot letöröltem az arcomról - elkentem? Ez sem lenne egy túlságosan meglepő fordulat -, majd megigazítottam a pulóveremet és végigsiettem a folyosón. Még volt pár percem, hogy odaérjek, szóval nem akartam futni sem, mert a lihegés és fulladás sok minden, csak éppen nem meggyőző. Én pedig nem voltam a futás bajnoka.
Végül belöktem az ajtót egy laza mozdulattal, majd óvatosan be is csuktam magam mögött, hogy annyira ne kavarjak nagy zajt, ameddig azt nem muszáj. Tekintetemmel közben a vörös után kutattam, aki egy fotelen kuporogva figyelt valamilyen papírt.
- Halihó - emeltem a kezem kissé esetlen intésre, majd visszaejtettem magam mellé. - Sokat kellett várnod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ujjaimmal lassan az asztalon doboltam, újabb vonalat húzva a kis pokémonhoz, aki lassan kezdett alakot ölteni az itallap sarkában. A szeme volt mindig az első, amit megalkottam, mert az volt a legkifejezőbb része, a többi már mind puszta kozmetika.
- Nem, tényleg nem illendő, szóval inkább hallgassunk mélyen és tegyünk úgy, mintha az óra nem járna pontosan!
Húztam is vissza a pulóveremet a karórára, mielőtt még túlságosan komolyan vennénk ezt az egész beszélgetést. Úgy terveztem, hogy nem fog ideérni időben, szóval jó sokáig semmi dolgom nem volt a délután folyamán. Pusztán azért, mert ismerem már a családtagjaimat, mint a tenyerem.
- Akkor késhettél volna sokkal többet is, ha mondjuk megtetszik egy pulóver, de a hozzá illő cipő nem - közöltem szórakozottan bámulva ismét a rajzot, megfirkantva az eevee bozontos fülecskéit is.
Felpillantottam, mikor felcsattant, mert nem szerettem, mikor ezt csinálja. Szégyen, vagy sem, de ezt tőle örököltem, nem téptem feleslegesen a számat senki kedvéért. Látszott, hogy melege van, de a pulcsit nem vette le, szóval kissé elmosolyodtam.
- Megint nem volt tiszta inged, igaz?
Átvettem tőle a kis csomagot, megőrizve azt a félmosolyt, ami nem volt tőlem túl gyakori. Szerettem ezeket az ajándékokat, általában kis képeket tartalmaztak, amiket ki szoktam rakni a szobámban.
- Te mindig unatkozol a vonaton. Akkor leülsz, vagy mi lesz? - vontam fel a szemöldökömet, a lábaim törökülésbe húzva. Aztán a tekintetemet inkább a kis csomagra tereltem, precízen felboncolva a papírt rajta.  - És milyen a lakhelyed? Nézz magadnak teát, én már választottam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ugyan a hangulatom nem volt a legrózsásabb, de ezt nem engedtem, hogy különösebben kiüljön rám. Nem szerettem, mikor az történik, mert akkor csak idegeskedés van és a beszélgetés is szerencsétlenkedésből áll, arról nem beszélve, mennyire kínos.
Legalább annyira, mint a köszönésem a vörös felé, akiről már tudtam, hogy Nyeste. Korábban láttam őt játszani a Navinében, tehát tudtam, kire számítsak. Azért, persze ez nem mindenre készíti fel az embert, arra sem, hogy esetleg az adott személy majd igencsak akadozva mondja el a magáét.
- Dávid vagyok, bár, azt hiszem, hogy ezt már tudod. - Igyekeztem a legmegnyugtatóbb hangsúlyomat megütni, ami nem volt egyszerű, de volt már benne gyakorlatom. A munkám sokszor megkövetelte, hogy akkor is semlegesnek, vagy nyugodtnak tűnjek, mikor éppen nem voltam az.
- Igazából, nem kell ezen izgulnod, senkit nem bántottam még - jegyeztem meg, majd átvettem tőle a kis lapot, egyelőre nem sok figyelmet szentelve neki. Sokkal inkább a lányt figyeltem, de nem lépve át a zavarba ejtő bámulás határát. Intett, hogy üljek le, de nem fáradtam a plusz hely keresésével, a fotel alatt lévő szőnyeg miatt a föld is teljesen megfelelt nekem.
- Igazából úgy szoktuk, hogy elmondod, nagyjából mit szeretnél, én pedig ehhez tudok javaslatokat tenni, esetleg rajzolni egy vázlatot, aztán, ha sikerül megegyezésre jutni, akkor esetleg egy időpontot is megbeszélhetünk. - Azzal a kapott ábra tanulmányozásába kezdtem bele nagy lelkesen. A kis pergamenen egy iránytű szerepelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alapvetően lehetett volna ez az egész sokkal rosszabb is. Például ha mindenkinek minden cucca bent ragad és ki sem tudjuk őket hozni, az egy határozottan kínos helyzet lett volna, nem csak a számomra, de mindenki más számára is. Főleg a lányoké. Volt, aki csak a sminktáskáját és a piperecuccát hozta ki, meg egy ruhát, hogy ami fontos, az megvan. Öm... fúj?
- Nem értem mi bajod a tápos hősökkel. Szerintem Mókuslány a leghasznosabb marvel hős valaha! - horkantam fel, de a hangomban lehetett érezni az iróniát. Mármint... a nő... egy hatalmas...mókus volt. Nem mentünk bele a részletesebb elemzésekbe és azt hiszem, hogy ez jobb is volt így. Nem állt rendelkezésre mindenre kiterjedő lexikon és amúgy sem kéne most kielemezgetni, hogy melyik csapat rendelkezik ütősebb képességekkel.
- Tapintással. Aktot. - A kitörni készülő röhögést nagyon nehezen sikerült megfékezni, de így is megrázkódtak a vállaim az erőlködéstől. Nem szeretem ennyire visszafojtani a dolgot, most mégis kellett. - Természetesen egy nagy, kék, pixeles szívecske a Yüah felirattal. Nagyon menőn nézne ki, majd megmutatom azt is, egyszer. De nem mondhatod el senkinek, hogy én vagyok az a szuperhős. Az alteregóm titokban kell tartanom.
Nem gondoltam teljesen komolyan, de közben meg mégis, kicsit olyan vicces is volt, ahogy ez az egész hét is. Nem bántam, hogy a lány ide rakta le a cuccát, azt hiszem, megleszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ugyan mind a ketten tudtuk, hogy ki a másik, de bemutatkoztunk, nem hiszem, hogy ez gond lenne. Az illem, ugye, fontos, legalábbis a családom folyton ezt mondja, én meg hol hiszek nekik, hol nem. Van, hogy hinnék, aztán megunom és inkább elengedem az egészet, hogy ne kelljen vele foglalkozni, mert éppen túl fárasztó.
- Iiiigen, csak a plusz stressz sem hiszem, hogy majd pont segít - rántottam egyet a vállamon, mert ha beszédhiba, akkor az. Nem fogok emiatt másképp tekinteni rá, ugyanolyan teljes értékű ember, mint bárki más, egy kis plusz nehézséggel az életében. Rajta pedig látszott, hogy nem is éli meg valami jól ezt a bizonyos pluszt, mert a szemét is forgatta.
Leültem a földre a fotel mellé, mert a szőnyeg miatt nem volt hideg és így közelebb is voltam, könnyebb volt a dolgokat elmagyarázni, egyeztetni, nagyjából mindent.
- Ha arról van szó, nagyon szívesen megcsinálom pontosan ezt is, azon ne múljon, csak nem tudom. Már hogy vonalról vonalra ezt szeretnéd, vagy egy hasonlót. Színesben gondolkodsz? - kérdeztem felpillantva rá, elszakítva a tekintetemet a papírról. Kicsit jobban szemügyre is vettem a lányt, hogy milyen a stílusa, mit várjak tőle ez ügyben. - Mennyire színesben? Már hogy élénk, pasztell, az egész olyan lenne, vagy csak részei? Melyik része mozogna?
A tekintetemet ismét az ábrára szegeztem, az nem lenne rossz, ha a mutató mozogna, mondjuk és esetleg a szél mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mióta megnyitottam a szalonom, kicsit kezdtek komolyabban venni, hogy na, lehet, hogy ez az ember még tényleg akar valamit kezdeni a rajzolással. Legalábbis, nagyon úgy tűnt, mert már a második versenyre kértek fel zsűrinek három hónapon belül, az pedig nem kis szó.
Nagyon jó művek voltak, tetszettek is, volt egy-két kiemelkedő darab is, ahol a színek kezelése, vagy maga az alap koncepció megért volna egy misét, gondolkodás nélkül varrattam volna fel magamra. Aztán jött az a fura, szőke csaj, a vinyítós hangjával és legalább tizenöt percen keresztül szirénázott, hogy ellopták az ötletét és azonnal diszkvalifikáljuk a másik felet, mert ez tűrhetetlen állapot, mikor annyi munkája van benne! Három percig bírta az agyam feldolgozni az információáradatot, onnan pedig átkapcsolt zen-üzemmódba és csak a sirályokat halottam.
- Jó, jó, elég lesz, felfogtuk! - szakítottam félbe, miután Lea két percen keresztül próbált tapintatos időpontot választani a szólásra. Csalódott pillantást vetettem a zsűritársamra, majd mély levegőt véve sóhajtottam. - Gondolom ezt egyikőtök se akarja intézni... nem leptetek meg!
Azzal kikerestem a mappából azt a bizonyos rajzot, meg megkérdeztem a szőke nevét, majd a szoba felé indultam, ahová Krisz már félrehívta szerencsétlen csajt. Nem kopogtam, mert csak nem csinál semmi olyat...
- Helló. Diána ugye? - kérdeztem, felpillantva a rajzról, kissé meg is hökkenve. Mármint wow. Mármint... nem... egészen erre számítottam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A koppanást ignorálva néztem a lányra, nem tudom, hogy mi volt a zaj, de asszem nem zavarok. Elvégre emiatt van itt, le kéne csak tudni, ő is biztosan szívesebben menne a dolgára, ahelyett, hogy itt dekkol egy egérlyuk méretű helyiségben.
- Dávid - biccentettem röviden, miközben nagy nehezen sikerült abbahagynom a stírölését és helyette inkább a rajzra fókuszáltam a kezemben pár pillanatra, összekapva a gondolataimat, már amennyire lehetett a témával kapcsolatban. Utálom az ilyeneket. Becsuktam magam után az ajtót, azt hiszem, ez nem olyan téma, ami bárki másra tartozna, majd neki is dőltem, mert annyira nem nagy itt a hely, hogy most járkálni kezdjek és ne őrüljek bele teljesen.
- Mert nem is igen történt ilyesmi. Szerencsére - sóhajtottam fel kissé nyűgösen, de nem akartam sokáig nyújtani a szart, mint a rétestésztát.
Nem igazán tudtam, hogy illik-e ilyenkor nevesíteni, hasonló esetben mondjuk biztos tudni akarnám, hogy ki köpött be, de ez részletkérdés.
- Az a helyzet, hogy... Nem baj ha tegezlek? Egyszerűbb lenne. Szóval érkezett nemrég egy olyan panasz, hogy a beadott műved koppintás és ki kéne zárnunk, de szerettük volna a te sztoridat is meghallgatni a történetből. - Viszonylag sikerült a dolgot rövidre zárnom, szerintem ennél hosszabban talán nem is kell fejtegetni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A csaj kissé elkényelmesedett, asszem látszott rajtam, hogy nem azért jövök, mert szeretném lélekben felkészíteni arra, hogy megnyerte az egész versenyt. Pedig azt sokkal szívesebben tettem volna, esküszöm, lelkem rajta. Mégis most nekem kellett szerencsétlent piszkálni valami miatt, ami nem is biztos, hogy teljesen hiteles.
- Annyira szerintem még nem vagyok öreg - vágtam egy fejet, de aztán inkább igyekeztem minél előbb a tárgyra térni, hogy a szar részén túl legyünk. Elég értetlenül állt a dolog előtt, ez mondjuk várható volt, senki nem szereti, ha azzal gyanúsítgatják, hogy egy lopott ötlettel nevezett versenyre.
- Őszintén, nem is úgy nézel ki, mint aki beadná más ötletét csak azért, hogy nyerjen, deeee ez az én véleményem - tartottam fel a kezem megadóan, hogy hát, ez most egyáltalán nem az én sanszom, kevés a dolgokba a beleszólásom.  A kérdésre megráztam a fejem, persze, voltak hasonló vonások, de nem annyira vészesen. Szóval  kis szobán átvágva a mappát az asztalra tettem, éppen csak annyira, hogy a kezét ne kelljen odébb tolnia emiatt.
- Eeez itt a te rajzod. És elméletileg ez a korábban kiállítást is megjárt, lekopizott mű - toltam éppen annyira odébb a felsőt, hogy az alsó is látszódjon. A kettőt elválasztó finom fólia miatt nem izgultam azon, hogy majd kárt teszek valamelyikben. - Én meggyőzhető vagyok, hogy egyedi ötlet. Szeretném, ha meggyőznél hogy az, tényleg! Utálok másokkal g.nyózni ok nélkül.
Kicsit még fel is nevettem, majd a lányra néztem ismét, a rajzokról felpillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mind a ketten el voltunk foglalva azzal, hogy a két rajzot hasonlítgassuk össze, azaz, hogy leginkább én, mert ő a sajátját nem is igazán méltatta figyelemre. Nem lep meg, biztosan dolgozott vele eleget ahhoz, hogy tudja, hogyan is néz ki, nem kell még most pluszban megnéznie mellé. Ugyan a másik rajz láthatóan szakértőbb kezek közül került ki, valahogy mégis a sárga hajú tünemény műve volt számomra a szimpatikusabb, nem volt annyira... steril.
- Igen, azt hiszem, hogy körülbelül ennyi. Nem is értem ezt az egészet... őszintén, hosszabban is kifejtette a... "panaszát", kitérve a részletekre, de nem emlékszem. - Kicsit finomítottam rajta, mert mégsem mondhatom azt, hogy agyérgörcsöt kaptam és ignoráltam a nő létezését is, nem még azt, hogy hozzám beszél. Pedig nem vagyok egy kivételezős típus.
- Igen? Több is? És nincs véletlenül képed valamelyikről, vagy hasonló? Csak mert azzal alá lehetne támasztani, hogy semmi köze egymáshoz a kettőnek - csillant fel a szemem, mert hát, úgy tűnt, hogy nem kell keresztesháborút indítani a kettejük között egy rajz miatt, könnyen megoldható lenne rögtön minden.
Egyikünknek sem volt asszem ez most ínyére, sokkal szívesebben szívtam volna el egy cigit odakint, mert még nem fulladok eléggé, mikor fel kell gyalogolni a másodikra.
- Nagyon helyes is, mert ez az egész egy f.szság. Már értem, hogy korábban miért nem mentem soha zsűrizni - nevettem fel egészen kicsit kínosan, tolva egy fél facepalmot, végül visszaejtve a kezem magam mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szőke túl sokat beszélt, ellőtte nálam a limitet, a hangmagassága meg amúgy is kiverte a biztosítékot, nem szerettem, mikor rikácsolnak mellettem. Pláne, ha tömör, alaptalan hisztiről van szó, mint ahogy jelen esetben is látszani tűnt.
- Csak egy kicsit, annyira nem volt vészes, szerintem csak a dráma kellett neki... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, majd a figyeltem, ahogy a csaj a táskában kezdett el turkálni. Tényleg baromira tetszett a stílusa, de asszem nem a megfelelő helyet és időt sikerült kifogni hozzá, hogy ezt a tudtára is adjam, asszem. - Az Batman?
Gyorsabban szúrtam ki a telefontokot, mint illett volna, de vannak ilyen gyengéim, amik felett nem tudok csak úgy átsuhanni. A képregények is ilyenek voltak, de aztán kissé kínos fejjel megvonogattam a vállamat, hogy whatever. Helyette inkább a kezében lévő mobil képernyőjére koncentráltam, amin egy újabb rajzot láthattunk.
- Ez nagyon tetszik, a második. Az igen király. Ha el akarod adni, szólj - közöltem, mert hát, a szalonom előterét újra ki kellett volna dekorálni és ez a kép kifejezetten jól nézett ki. - Ha megmutatod ezt az utolsót a többieknek is odakint, szerintem minden pöpec.
Megnyugodva kifújtam a levegőt, valahogy semmi kedvem nem lett volna hozzá, hogy most még magyarázkodni kelljen a kintieknek is, hogy jaj, hát csak meggyőzött, nem olyan lány ő. Igazából ő is látta a pozitívumait annak, amit csinálok, így bólintottam ismét párat.
- Alapvetően nem rossz, csak nem megy mindig minden zökkenőmentesen. Téged viszont még nem láttalak ilyeneken. Új vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem számítottam a Batman dologra, talán ezért is sokkolt le kicsit, de mindig így van, ha olyan helyzetekben jön szembe, mikor nem kéne. Talán, ha kicsit kevésbé villámcsapás szerű, akkor nem tettem volna szóvá, de így muszáj volt, szégyen reám.
- Igen, pénzért. Miért, másért is szoktak eladni dolgokat? - nyomtam meg direkt a használt igét, mert nem teljesen értettem a megdöbbenést. A versenyekben szerettem, hogy találtam olyan művészeket, akikhez esetleg vissza is tudtam térni, mint vásárló, a szobám - vagy most már ugye a szalon -, dekorálása miatt is.  
- Hát általam egészen biztosan nem - ráztam meg a fejemet hevesen, mielőtt még félreértést szülne a helyzet. Persze, beszélnem kellett még a többiekkel, de részemről lezártnak tűnt az ügy, mert ha valahonnan koppint, akkor nem fogja ugyanazt a karaktert többször is lerajzolni. Megpróbálhatja, de nem tudja majd visszaadni belőle ugyanazt, mint ami az eredeti képen benne van.
- Nem, nem zsűrizek sokat. A verseny az más tészta, azt elég sokat csináltam, nem is értem el rossz helyezéseket, de mostanság már nem igen csinálom. Vagy csak bizonyos témákban - vontam meg a vállamat, miközben körbepillantottam és ha hagyta, visszaigazítottam a képeket a helyükre, hogy semmi bajuk ne legyen, míg visszavisszük őket a zsűrihez. Aztán be is csuktam a mappát és visszavettem a kezembe, hogy az állammal az ajtó felé intettem. - Ha nincs más, ami fontos lenne ezzel, vagy bármivel kapcsolatban, akár le is zárhatnánk ezt a dolgot odakint. Itt lassan úgyis kezd fogyni az oxigén!
Azzal, ha nem volt ellenvetése, már kifelé is indultam, az ajtó előtt megvárva, el ne keveredjen valahol út közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Pedig érdemes lenne. Vannak sokkal gagyibbak is a neten, pénzért, elég vicces összegekért - meséltem el, mert vannak egyértelműen másolt darabok, amik még csak nem is olyan jól kidolgozottak. Ezek alá néha be szoktam dobni egy-egy "I'm done" gifet, majd tovább állok, hogy erről ennyit.
Ahhoz képest, hogy az előbb még nem különösebb érdeklődést mutatott az egész verseny iránt, egészen lelkesnek tűnt, mikor közöltem, hogy én nem zártam ki, ami kicsit mosolygásra késztetett. Azért nem estem túlzásokba.
- Titok? Nem, elég őszinte ember vagyok. Képregény és fantasy, leginkább, vagy néha napján még, esetleg egy-egy tájképes cucc, de azt csak akkor ha a díjazás mérvadó. Túl sok vele a munka - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy nem igazán éri meg a dolog. Bár tény, hogy a szalonom árának egy részét ezekből sikerült összekupacolni, meg abból, amit az átmeneti helyen fizettek a munkámért.
A közelben lévők közül egy pár felénk sandított, de az összesúgás elmaradt, talán semmi olyat nem feltételeztek, ami most ne lett volna reális. Nem is különösebben hatott meg, csak az emberek közt lavírozva igyekeztem eljutni a zsűrihez, néha hátra-hátra pillantva, hogy itt van-e még.
- És mióta rajzolsz komolyabban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Mert itt az ilyesmi nem divat, vagy olyan lusta vagy, hogy mindent csinálnak helyetted, vagy oldd meg, mert van két kezed - horkantam fel kissé, jelezve, hogy elég fura ez a hóbortja. Persze, én már megszoktam, így nem bántásból mondta, csupán megjegyeztem.
Néha vannak ilyen világmegváltó ötletei, mint most az agglegény képző kurzus, amire csak elhúztam egy kicsit a számat, mert nem esküdtem volna meg rá, hogy ilyen valóban létezik, vagy csak az ő fejében.
- Hát nem tudom, ez létező kurzus, vagy csak így... megálmodtad? - érdeklődtem meg végül felvont szemöldökkel, nem akartam az érzelmeibe gázolni, de nem ez lenne az első eset.
Láttam rajta, hogy kamuzik, épp elég ideje része az életemnek ahhoz, hogy az ilyen szemet szúrjon, de nem szóltam egy rossz szót sem, nem akartam vele összekapni egy ilyen semmiségen. De azért elég határozottan kértem meg, hogy most már rendeljen valamit, mert az én teám mindjárt itt van és udvariatlanság, vagy sem, nem fogom megvárni, ha az italom kihűl.
- Miét is fontos, hogy szeressen főzni? Már fontolóra vettem, hogy be kéne irassalak egy tanfolyamra valamelyik ünnep ürügyén - ráncoltam az orrom egy kicsit, mert ez sem életem legudvariasabb napja és még csak meg sem hat. Nem a rossz szándék vezérelt, mikor ez felvetettem. Kissé fura lett volna őt külön látni, de asszem nagy vagyok már, nem okozna lelki törést.
- Nem rossz. Igazából egészen élvezem, hiányzott egy kicsit. Necces, nem tudom, hosszú távon fenntartható-e, de eddig nem volt baj - szusszantam nagyobbat, a kézfejemre pillantva, amin éppen Chari kukucskált apám felé. Talán ő volt az egyetlen a testvéreimen kívül, akitől nem menekült el messzire. - Akarok majd még egy tetoválást. Anya nem fog örülni, asszem.
Mert bár neki is csináltam és többnyire támogató is, azt mondta, ne essek át a ló túloldalára, mert a fia vagyok és nem egy színező. Szóval támogatja az évente egy tetoválás programot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elég nagy választás elé állítottam magam ma reggel, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy ha bemegyek apához a hivatalba, a karácsonyi pikás pulcsimat vegyem fel, vagy inkább azt, amire az van írva, minden zsaru seggfej. Az utóbbi mellett döntöttem, feltoltam a fejemre a pokés baseball sapkámat, meg felvettem a fehér Nike pipőmet és belevágtam a napba.
Először is el kellett mennem bevásárolni, mert rohadtul nem volt már papírom a cigihez és az alkoholosfilcem is teljesen kifogyott.
Aztán jártam a szalonban, csak után indultam el a hivatalba, realizálva, hogy bizony nem csak pár perces késésben vagyok. Meglehetősen elkeserítő lenne, ha akadna fölösleges f.ck to give. De nem igazán volt, így csak beköszöntem.
- Wittnerhez jöttem. Nem, nincs időpontom. Nem, nem akarok egyeztetni. Majd jövök - intettem le a titkárnőt, majd a tiltakozása ellenére is végigmásztam a folyosón, a számból lógott az a bizonyos cigaretta, ahogy kopogás nélkül betéptem az irodába és ledobtam magam lendületből a székre, az egyik lábamat a karfán tartva.
- Sudden in da house. Mi a traccsparti célja? - kérdeztem végül, miközben a titkárnő berontott az ajtón dühöngve, hogy nekem nincs időpontom és ő nem engedett be ide. - Szólj már rá erre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Talán megpróbálhattam volna időben ideérni, ha már ide vagyok hivatalos, de baj, ha nem érdekelt? Még csak szívesen sem voltam látva, mert a nő, akinek tudtam a nevét, de nem emlékszem, nem akart beengedni, csak a kis visszereivel, meg a körömcipőjével lassabban haladt végig a folyosón, mint én. A hangja mondjuk nagyon is idegtépő volt, mint egy sziréna, de mission completed, ledobtam magam a karosszékbe és az egyik lábam a karfára dobva jeleztem, hogy amúgy akad itt egy kis gond a túlbuzgó munkaerővel. Egy hangyafarknyi.
- Nocsak, te nem abban az egzotikus bárban táncolsz ma? - kérdeztem vissza, mikor Stella rám zuhant, de kitört belőlem egyből a röhögés, csak a nénit szerettem volna még jobban kiakasztani, meg apát kínos helyzetbe hozni még jobban, szerintem amúgy elég nagy sikerrel. - Persze, hármasban minden jobb. Azt hittem, ez egyértelmű...
Még fel is horkantam jó hangosan, mintha nonszensz lenne már az is, hogy valaki ezt nem látja be. Vagy nem ismeri magát a tényt. Ugyan kérem...
- Hát tényleg nem, sodorjak neki egy cigit? Lehet lelazulna - tűztem a sajátomat a fülem mögé, mert bár apa elég lazán kezelte a dolgot, annak lehet nem örülne, ha én most itt elkezdenék füstölögni. Stellára néztem ismét, majd elhúztam kicsit a számat. - Még mindig nem tudom, én mit keresek itt.
Aztán az étel átvételét figyeltem, hogy minél hamarabb nyakig turkálhassak abban a bizonyos kupacban és az első, olyan kínaira emlékeztető dobozt szedtem ki, meg a hozzá járó pálcikákat.
- Ez az enyém. Kér belőle valaki? Nem? Nem hallom. Senktöbbetharmadszor? Elkelt.