Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Meredten bámul szemközt a homokórákkal. A szemöldöke egy pillanatra felemelkedik, amikor a lovas címer alatt újabb fekete kövek változnak sárgává és hullanak le. Tekintete lassan a zöld ház stabil, mozdulatlan órájára esik. Mutatóujjával végigdörzsöli az állát, aztán egyszer hátrafelé a haját és körbenéz. Kell egy kis bizonyosság, úgyhogy beletúr a talárja zsebébe (rajta van!) és kiemel egy ugyanolyan címerrel ellátott jelvényt, mint amilyen a dicső 90 pont felett strázsáló sárkányé. Horkant egyet.
Mivelhogy egyedül van, nem kell sokat gondolkoznia, hogy a lábánál heverő petyhüdt táskából elővegye a pálcáját, a másik zsebéből pedig egy hatalmas adag kemény, varázslatosan ragacsos és nagy buborékokat ígérő rágócsomagot. A csomagolás szégyenteljesen hullik a földre, valahol egy manót, igazán rosszat sejtve, kiráz a hideg.
Ráérősen a többi címert és az őt körülvevő tágas csarnokot nézi, miközben nagy pofával csámogni kezd - időnként aztán kitép a szájából két ujjnyi nyálas, színes kupacot, amit előbb baziteoval megnövel és csak utána hajít fel a feje fölé. Néhány félremegy, azok a címerre ragadnak, de a többi elfoglalja az őt megillető helyét, a Navine homokórájának fényesen csillogó üvegén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Leereszti a kezét, majd az abból fakadó derűvel és leplezetlen büszkeséggel, hogy milyen jól céloz, a férfi felé néz.
- Jó estét! - vakkantja. A legkisebb mozdulata se jelzi, hogy egyáltalán eszébe jutna a menekülés - miközben a másik felé fordul, kihúzza magát, egy lényegtelen kis moccanással belerúg az útban lévő táskájába és olyan szélesen vigyorodik el, hogy láttatni engedi ezzel a szájában ülő rózsaszín rágógömböt. Nevetésre álló szemeivel, szenvtelen kíváncsisággal, mohósággal (?) méri fel az első tanárt/portást/vadőrt/igazgatót/whatever, akivel itt találkozik. Nem fogalmazódik meg benne konkrét gondolatként (a legtöbb dologgal egyébként így lehet), viszont ingerli, hogy az első ember erősnek, vagy legalábbis tekintélyesnek tűnik - emellett a neve vagy a titulusa is eltörpül Kai szemében. A teljes tudatlansága az iskolával kapcsolatban láthatóan épp annyira nem foglalkoztatja, mint az egyértelmű szabálysértése. Erős magabiztosságánál talán csak a feje keményebb.
- Arra gondoltam, hogy őket valószínűleg úgyis mindenki utálja. - Meg talán arra is, hogy kik csinálják a suliban mindenki háziját. Tesz egy széles mozdulatot a kezével, hogy mondatát alátámasztván rámutasson a többi ház homokóráira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kissé előre dőlve hallgatja a pasast, ahogy az iskoláról beszél, aztán egyszerre kiegyenesedik és harsány röhögésben tör ki. Enyhe visszhangot ver vele az üres csarnokban.
- Mi? Mégis ki a szart érdekel ez a szar? Jár érte valami? - Az utolsó kérdésre egy pillanatra komolyra vált. A Durmstrangban nem járt érte semmi. Semmi, ami megérte volna.
Megbotránykozás, meg ráférne a Rellonra...Ha ezt a sulit ilyen könnyű megbotránkoztatni, akkor az sem fog sokáig tartani, hogy megismerjék őt. Puhap***k. Azok járnának ide?
A részletekre, például, hogy miért pont a levitásokat jó kényszeríteni a dolgokra, ahogy a pletykából hallhattuk, nem ad, jobb szereti az ilyesmit saját maga kitapasztalni - úgy értve azt, hogy ki milyen ember. Akaratlanul is pofátlan mosoly-fintor húzódik az arcára.
- Well. - Miután abbahagyta a nevetést, kinyitja az üres zsebét, meg lenéz a földön szétszórt-kitúrt csomagolásra.
- Ez volt nálam. Nem gondolkoztam. - Felnéz a férfira, előttük egy ragacsos rágó feladva a harcot nagy toccsanással landol a földön. Őszintén megvonja a vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Rohadtul kiakadt, amikor az a rohadék kecske kos többször is ütemesen nekiverte a fejét valamelyik szomszéd szoba ajtajának. Ez lett volna az első este, amikor hajlandó volt lesöpörni a cuccait az ágyról (a földre), felkészülve egy olyan alvásra, amit nem szakít folyton félbe se egy átváltoztatott szobor, se egy lakótárs hajnali kántálása, se az, hogy megnyomja az oldalát egy soha ki nem nyitott tankönyv különösen éles csücske.  11 körül aztán elengedve a kérdést, maga mögött hagyva az ismeretlen rellonost, aki a lábát az ajtófélvának támasztva igyekezett kirángatni a zokniját egy, a személyes teret nem ismerő, korgó hasú kőkos szájából, kimászott a Rellon KH bejáratán. Nyakába vette az egész sötét, balf**z kastélyt.
Mivel a haja úgy néz ki, mint Deryck Whibley fellépés előtt és mivel a közérzete se sokban különbözik ettől, egyelőre csak bambán bámul maga elé, Bogolyfalva kivilágított utcáira meredve. A magára rángatott farmernadrág kinyitott övvel és begombolatlanul lóg rajta. Felülre azt se nézte meg, mi kerül, talán valami póló, vagy mi.
A hideg segít a fejének kitisztulni egy kicsit. Alkarral neki támaszkodik a korlátnak, néha kicsit mocorogva, néha végigdörzsölve a tenyerével az arcát. Nyomorékok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Először nem érdekli, hogy valaki megjelenik mellette. Azt tudja, hogy rajta kívül egy rakás ember él itt, de csekély félelemérzete azt már nem teszi lehetővé, hogy folyton előtérben legyen; a rakás ember között pár tucat csak azért van itt, hogy idegesítse őt éjszakánként - röviden nem jut eszébe, hogy aki mellé lép, az lehetne valaki, aki feljebb áll nála.
A cigi hangjánál sandán oldalra néz, morcos arccal, aztán az illatára egy kicsit elmosolyodik. Különösebben nem vidítja fel a gondolat, hogy nem csak az ő alvása van elb**a - értelemszerűen mindkét ordítást magának tulajdonítja, mert miért jutna eszébe, hogy a srác eddig nem vette észre őt.
- Mhmfpf. - válaszolja közlékenyen, érzékeny lelkének összes fájdalmával kifakadva, hogy elmondja, mennyire mélyen sérti ez a kezdeményezés.
- Miért, éjjelente nem szoktál találkozni senkivel? - vakkantja unottan. Előre hajol, hogy ráfeküdjön a korlátra, mint egy álmos kutya, aki nyűglődik kicsit, utána hirtelen felegyenesedik, egy mozdulattal hátat fordít a falunak és felrakja a seggét a korlátra. Itt aztán újra végigméri a beatles-baba hajú srácot. A nyakát vakargatja, miközben előkerül egy szál az ő számára is. Kifújja a füstöt, aztán hol a másikat nézi, hol a feléjük tornyosuló sötét, morózus kastélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Automatikusan elmosolyodik, amikor a fiú is ezt teszi örömében, hogy mindketten cigiznek, vagy örömében, mert szépek a csillagok vagy mert olyan rohadtul király éjjel kint bagózni a hidegben egy vadidegennel. Októberben. Egy szál nadrágban. Kai-nak más fogalmai vannak a szórakozásról.
Nem is szól közbe, de már nem veszi le a tekintetét róla. Amikor a srác parasztnak nevezi magát, Kai is lassan lecsúszik a korlátról, hogy teljes testével a másik felé fordulhasson; először szív még párat, majd elindul, hogy közelebb lépjen.
- Talán éppen hozzád hasonlókat jöttem letarolni. - mondja halkan, kissé rekedtesen, az arcuk közé fújva a füstöt; ha a srác nem lép hátrébb, öt centi se választja el őket egymástól. Kai merev arccal bámul rá; látszik rajta, hogy ideges, de jobb híján úgy is tűnhet, hogy csak a problémát keresi, mivel az okok nem biztos, hogy mindenkinek egyformán világosak. Valahogy nem úgy tűnik, hogy először kreál keveredik ilyen szituációba. Lekezelő tekintettel egyszer végigméri még a másikat, majd végleg megállapodik a szemén. Reakcióra vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy pár másodpercig még mereven és mozdulatlanul áll a fiú előtt. Mikor az magyarázkodásba fog, mert megijed, Kai arca is enyhülni látszik; ártatlanul felvonja a szemöldökét és bár Isaac szemébe néz, a füstöt már oldalra fújja. Isaac felhúzza a kezeit, ő megtöri a szemkontaktust és leeresztett vállal oldalra fordul.
- Hogy ti milyen félősek vagytok... - Mondja az előzőhöz képest bámulatosan más stílusban; se rekedtség, se lekezelés nincs a hangjában, elmosolyodik.
- Hihetetlen. - Teszi hozzá még egyszer, érzéseit alátámasztva megrázza a fejét, utána egy fél lépéssel hátrébb lép, jelezve az egyszerű, bárdolatlan tréfát és visszavonulását.
A fiú nem láthatja, mert még mindig lefelé néz, de érezheti a vidám vigyorát. Kai csak a kellő távolságot visszanyerve kezdi el felfelé fordítani a fejét, rögtön a nyomában pedig érkezik a jobb ökle Isaac bal arccsontja irányába, a halántéka alá/mellé. Isaac akár észre is vehette, ahogy ezen az unalmas, kényszeredetten alvásmentes éjszakán, néhány pillanattal korábban Kai cigije átkerült a bal kezébe, de ha nem, vagy tapasztalat híján nem sikerült jelentést tulajdonítani egy jelentéktelen mozdulatnak, akkor sincs nagy probléma, hiszen legalább Kai ütése biztosan elkerüli a szemét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ráhúzza a fejére a hoodie kapucniját, miközben a tenyerével hol a tarkóját, hol a haját simogatja. Egy könyv fekszik előtte, ő meg lefelé bámul, de már az asztalnak támasztott könyöke és a görnyedt testtartása is kétségbeesettnek tűnik. A könyv szar, neki meg kutya másnapos arca van. Na nem mintha nem szokta volna meg a fejfájást; az amnéziája alatt olyan fájdalmai voltak, hogy kénytelen volt sok-sok utcát felnyalni, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudja megpróbáltatásait. Mivel egyébként se emlékezett semmire, az a néhány plusz kiesett óra igazán otthonos élményé tette a használatot. Az amnézia viszont elmúlt, neki meg van egy rakás tesztje, amit meg kell írnia, hogy vizsgázni mehessen néhány hét múlva; hát, annyit legalább elmondhatunk, hogy jobb ember nem lett ebben a fél évben.
Lefogyott kis csuklóját megmutogatva a világnak beint az előtte vigyorgó barátjának, aki éppen a szenvedésén derül, majd egy bögre kávé után nyúl és felsóhajt. A tankönyve tele van firkálva és nincs is túl jó állapotban; egy valamit magára adó levitás inkább csak csendben becsukná és elhúzná előle a kötetet, még mielőtt komolyabb károkat tesz benne. Erre most remek alkalma nyílna, mert Kai megragadva az első lehetőséget, elveszti a soha ki se alakult érdeklődését a tantárgy iránt és inkább a terem túloldalán elhelyezkedő eridonos asztalt kezdi pásztázni. Van egy évfolyamtársa, akivel különösebben soha nem beszélt a félév során, ami meglepő, mert jó nő - biztos túlságosan el volt foglalva magával. Néhány hete viszont kialakult közöttük egy játék, aminek keretében minden reggelikor megpróbálja magára felhívni a lány figyelmét; összenéznek, Kai arcon önt valakit maga mellett, kiver valaki kezéből valamit vagy néha csak integet neki. Ő ezt természetesen nem veszi komolyan, viszont imádja, ha felfigyelnek rá - hát, most erre várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A lány kalimpálása kiérdemel egy tökéletesen értetlen Kai fejet, ahogy meredten néz vissza rá anélkül, hogy másodpercekig leesne neki az utalás. Szerencsére miután rábámul a mellette ülő és éppen pirítóst majszoló srácra és onnan vissza a lányra, az agya is egy másik sebességbe kapcsol, úgyhogy odébb csúszik a padon jelezve, hogy a Rellon asztala mindig szeretettel várja az idetévedő új embereket és a lelkes érdeklődőket. A mosoly, amit ez a váratlan reggeli lehetőség kivált belőle megtölti élettel az arcát és egy kicsit sem ígér semmi pozitívat. Számára ez nyilván nem tűnik egy merész lépésnek a másik részéről, mivelhogy nő és szép, ellenben marhára örül neki, hogy hivatalosan is befejezheti a könyv vizsgálását; be is csukja szépen (mi baj lehet), hogy helyette inkább megpakolja kicsit a tányérját baconnel, babbal és paradicsommal (újra) és töltsön magának narancslevet, legyen mit szopogatni, míg a tekintetével (természetesen) elkíséri a lányt végig a hosszú útja alatt az eridonos asztaloktól ide hozzá. Most sokkal nagyobb figyelmet szentel neki, mint eddig bármikor és igazán nem is érti, miért nem történt már meg ez a reggel korábban. Ha a lány már hallótávolságon belülre ér, leheletnyit fel is emeli a hangját, hogy odaszóljon neki;
- Hé, tetszik a rúzsod. - És valószínűleg ez a legszofisztikáltabb bók, amit hallhatunk tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Cesca
hétfő, reggeli

Egy leheletnyit felemelkedik a padról, míg a lány bemászik mellé az üres ülésre. Le se veszi róla a tekintetét, úgy ereszkedik vissza, miközben már kajamaradékot töröl le a szája sarkából - az udvarias gesztusra -Kai ismeretében- reagáló háztársára fintorára oda se figyel, az egyetlen dolog, ami elvonja Cescaról a figyelmét, mikor egy méretes virslibe döfi a villáját. Azt lóbálja letámasztott könyökkel, laza csuklóval, míg eltűnődve hallgatja a másik ajánlatát.
- Persze, hova akarsz menni? Ismerek pár szórakoztató helyet. - Jesszus, a lányoknak mindig kell pár plusz kör. Beleharap a virslibe, majd ellenállhatatlan(nak érzett) mosolyt villant a lány felé. Felsőtestével félig felé van fordulva és az arcába néz, úgyhogy tényleg úgy tűnik, hogy minden figyelmét csak neki szenteli.
- Elmehetünk bulizni valahova, vagy... - Itt mintha egy kicsit elbizonytalanodna. Ezt leplezendő, eszik még egy pár falat virslit és kortyol pár nagyot az üdítőből.
- Vagy meghívhatlak enni és utána megyünk inni. Vagy elmehetnénk egy fürdőbe baromkodni kicsit. - Álmodozó tekintete előtt részeg, bikinis lányok ugrálnak. Elmosolyodik és oldalvást rápillant Cescara.  Vajon tudnia kéne a nevét? Körülöttük lassan szállingózni kezdenek az emberek, és nem azért, mert túlcsordultak Kai romantikus udvarlása miatt - lassan elkezdődnek az első órák.
- Kai vagyok egyébként. - Rájött, hogy egyelőre túl nagy effort lenne külön utakon kideríteni a másik nevét, de tűnhet úgy is, hogy csak a hivatalos bemutatkozást szeretné megejteni - kinyújtja felé a kezét.
- Reptanra megyek ezután, te merre? Akkor mit szólsz a szombathoz...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Dia, Masa, Seth

Fuck a téliesedő időbe, fuck a hideg földbe, a kviddicspályába, a vizsgákra, a családra, a tanszünetre, az életbe magába is.
Mintha ő lenne az egyetlen stabil pont a világon, úgy forog upside-downba a kviddicspálya egyetlen határozott bukfenccel, hogy hátrafekszik a fűben.
- Forog minden. - Röhögcséli Diának. Ez nem afféle aranyos, kedves röhögcsélés, hanem az a rekedt, hangos, fülsértően nagykamaszos fajta. Utálja a forgás részét - megszüntetésére és a mihamarabbi továbblépés érdekében belekortyol a szigorúan markolt papírzacskóba, amiből mindkettejüknek kényelmesen jutott egy-egy.
- Szal ma visszajöttem. - Ez a nagysikerű sztori vége, miért is tölti/töltötte itt a tanszünetet és miért tartott olyan rövid ideig a szülei meglátogatása. Nem találkoztak 2-3 hete, de Dia tudja, hogy Kai nem ápol túl jó viszonyt a 'felső középosztálybeli' szüleivel, akik középosztálybeli elvárásokat fektetnek elé - az utóbbi években inkább már csak lemondóan.  
- Adj már egyet. - Motyogja némileg barátságosabb hangon és szabad, kinyújtott keze és ujjacskái a közöttük heverő fém, nyitott cigarettatartó felé kezdenek nyújtózkodni. Abban előre megtekert szálak sorakoznak egyenletlenül. Az utóbbi időben egy kicsit céltalanná vált Kai viselkedésbeli változásokat is magával hozott; a megszokottnál lobbanékonyabb és keményebb. Ez talán nem igazán tenne jót a szociális kapcsolatainak, ha lennének körülötte olyanok, akiket valójában érdekel, mi van vele - szerencsére azonban a barátainak mind megvan a saját mentális és lelki problémája, amivel idegesítheti a társadalmat, úgyhogy ez jó előre meg van oldva. Mostanában inkább tengődik és várja, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődését. A tengődés általában olyan tevékenységben merül ki, amilyen szituációban most is látjuk őt; hasonló figurákkal, minden nap. Telnek a mindennapok.
- Neked milyen volt a szünet? Kavargatsz most valakikkel?