36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eszterházy Diána összes RPG hozzászólása (84 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 10. 18:57 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert tanár úr
-este fél 12 környékén-

Az a jó a konyhában, hogy manók dolgoznak benne. A manók pedig nem ítélkeznek, sem nap közben, ha betéved (használjuk ezt a szót mint a véletlenszerűség illúzióját) az ember, sem takarodó után. Ezek a sürgölődő pici lények azonos lelkesedéssel ültetik le az asztalhoz, és hordják oda elé a különböző fogásokat napszaktól függetlenül - évszakokról még nem tud nyilatkozni, hiszen egy hete van itt nagyjából. Egy jóérzésű ember megállt volna a magyaros gulyásleves és a nagy tál spagetti felszolgálása után, udvariasan elhárítva a további fogásokat, hiszen úgysem tudná megenni. De nem úgy Dia, aki éjszakai nassolás címszó alatt az alábbi mondatot is elejti a kastély mélynövésű étkeztetői felé.
- Valami édes nincs? Tudjátok, desszertnek.
Pedig amúgy nem rossz fej velük. Mármint másfél perce kedvesen learanyosozta az egyiket, egy másikuk fejét meg meglapogatta. Még nem tudja, hogy puszta jószándék vezérelte a gesztust vagy csak biztatni akarta valami édesség kiadására. Határozottan jó döntés volt eljönni a hálókból, Felhőt lekenyerezte egy káposztával, így a rellon újdonsült őrzője sem öklelte át az n-edik dimenzióba - és nem az ágyában unatkozik, hanem elfoglalja magát valamivel. Lehetne rosszabb is, az evés egy egész konszolidált verziója az előtte álló lehetőségeknek.
- Lehetne rajta vaníliafagyi, aannyira finom, ahogy itt csináljátok a fagyit, jobb mint a Mekis. - Egy kis hízelgés sosem árt, motiváltabbak tőle az alkalmazottak.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 11. 01:16 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert tanár úr
-este fél 12 környékén-

Pedig már a kanalat is a kezébe vette, hogy formabontó módon a desszerttel kezdje az étkezést. Bő adagot szedtek neki, miután megállapították, hogy milyen kis vékonyka ez a lány. Lehet, hogy a nagymamák valamilyen módon evolúciós kapcsolatban állnak a manókkal. Annyira ráfókuszál a leendő-estebédjére, észre sem veszi az érkezőt. Azt már annál inkább, hogy egyszeriben rajta köt ki az, aminek a gyomrában kellett volna.
Ösztönösen reagál egy rövid sikkantással, a nyakát is behúzza a hirtelen érkező hideg inger miatt.
- Mi a faaaa.. jóestéttanárúr. - Mutatóujjával leír az arcán egy apróbb ívet, amivel lekanyarint róla egy pici fagylaltot, és legalább azt megkóstolja. Ennek már annyi. Pedig a fenébe is, finom. Illetőleg annak ellenére, hogy kijavította nem túl nőies megfogalmazását, az összecsapott üdvözlésben nincs egészségtelenül sok meghunyászkodás.
Ami azt illeti, az egészséges mértéket sem üti meg. Lemondóan sóhajt, és kamaszos csalódottsággal ejti le a vállait, miközben előkaparja tiszafa pálcáját a zsebéből.
- Eszterházy Diána, Rellon, negyedik.. - Amolyan gyerünkmár-gyerünkmár monotonitással hadarja el az adatokat, vet még egy szomorú pillantást a vállán nyugvó, félig elolvadt fagyidarabokra, majd a szükséges bűbájt eldünnyögve megtisztítja magát és a ruháját is.
- Ez nem nassolás, csak a biológiai szükségleteimet elégítettem ki. Mi van, ha rosszul leszek az éhségtől a hálókörletemben? Van elérhető távolságban megfelelően kvalifikált gyógyító? Nincs! Az is alszik, szóval a szervezetem felelős tulajdonosaként gondoskodtam róla. - Az a szomorú, hogy a gesztusaival, a hanghordozásával, az előadásmódjával még rendkívül meggyőző is lehetne.. ha nem lenne hülyeség, amit mond. De legalább jól hangzó hülyeség.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 11. 11:58 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert tanár úr
-este fél 12 környékén-            

- Jajistenemmár.. - sóhajt fel akaratlanul a hosszú magyarázatra, még a szemét is megforgatja erre. Mert mintha komolyan gondolta volna. Na mindegy, amíg VZR magyaráz, addig visszaküldi a gulyást a manókkal, mert mégiscsak forró leves, azt nem lenne király a nyakában találni. A spagetti egy vállalható kockázat. Mivel láthatóan ez nagyon sokáig fog tartani, akár tulajdonképpen még ehetne is, ha már azért jött ide, világért sem vágna bele a tanárúr szájába.
- Hát izé, valahogy sikerült. - Vállat von. Egy káposzta itt, egy összepacsizás ott, nem olyan nagy cucc "átverekednie" magát a védelmen, ha a prefektusok kis részével már most felszínesen pozitív kapcsolatba került. A bűbájok meg pffffh, Felhőcskén kívül (aki egyébként tényleg szorgosan lapítja a szabálytalankodókat kettődimenziósra, HA nincs náluk káposzta és nem olyan rendesek vele, mint Dia) nem sok van, ami a kijutást gátolná. Ez a "rossz" (neki jó) a XXI. században, hogy a személyi szabadságra jobban kell figyelni, mert jönnek a mérges szülők meg a mágikus ombudsman és akkor jaj a sulinak, jól bevarrják a vezetőket. Logikátlan? Igen. Szabályzatban van, hogy x óra után nem lehet elhagyni a körleteket? Igen. Tűz- és balesetveszélyes lenne egy tényleges gátlót kitenni? Igen. Vannak itt pro meg kontra érvek. Maradnak az éjszakai járőrözések, ami pedig az emberi tényező miatt megintcsak nem túl hatékony sokszor.
- Inkább tessék leülni mellém, itt egy csomó munkára éhes manó, aki arra vár, hogy megkínálja valamivel, közben megbeszéljük a büntetést. - Meglapogatja maga mellett a helyet. Nem szándékosan szemtelenkedik, de valahogy benne van ez a zsigeri könnyedség.
Az első egy-két évében még megilletődött attól, hogy rajtakapták szabályszegésen, aztán ahogy nőtt az esetek száma, úgy alakult ki benne is az immunitás a bűntudat iránt.
- Ugyanmár, nem igaz, hogy maga nem járt ki anno. - Felteker egy falat tésztát a villájára és bekapja. Kicsit kihűlt, de mennyei. Megtehetné, hogy amikor kimerészkedik ilyenkor, sunnyogva kerülőutakon megy, hogy ne vegyék észre, de az annyira unalmas és annyi plusz erőbefektetés. Mindig készenlétben állni, hogy hopp, na, jön-e valaki! Meh, inkább nem, akkor már kapják el és legyenek túl rajta, ennyivel kevesebb stresszt neki megér az idézőjeles fülcibálás.
- Egy hete vagyok itt, frankón nincs még kedvenc tárgyam. Tök mindegy, hogy szeretek-e valamit, ha a tanár egy paraszt, szóval ez még a jövő zenéje. De mittudomén, átváltoztatástan. - Vicces az oktató monogramja. KAN. Ezen még mindig el tud nyomni egy févigyort.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 15. 00:15 Ugrás a poszthoz

Evan P. Lawrence

Az ember azt gondolná, hogy tanul a hibáiból, és nem jár ki a legutóbbi eset után a klubhelyiségből. Ami azt illeti, amúgy meglepően hajlamos a korábbi hibáit fontolóra véve fejlődést tanúsítani - csak nem ebben. A személyes szabadságának korlátozását mindig is valamiféle sértésként fogta fel. Ez ugye akkor kellemetlen, illetve abban az esetben okoz problémát, ha egy egyszerű iskolai kijárási tilalmat könyvel el a már említett személyes szabadság korlátozó erejeként. Merthogy ne mondják meg neki, hogy mikor hova mehet, mikor hol kell maradnia. Ezért sem hajlandó úgy sunnyogni sem, mintha tilosban járna, mivel a saját kifacsart logikája szerint alapvető emberi joga oda menni este 11-kor, ahova csak akar.
A nagyterembe például. Nem találkozott idefelé senkivel, Felhő egy jellegzetes röffenéssel esett neki a káposztájának. Még nem volt sem ideje, sem kedve átöltözni a napközbeni kötelező ruházatból, amelynek szoknyáját magától értetődően szabta rövidebbre. Nem ízléstelenül, de legalább annyira, hogy apácának ne hasson benne. Jó ég, irtó béna ez a szoknyahosszúság, amit elvárnának, mi ez, valami internátus? A zöld-ezüst nyakkendőjét is kényelmesen kilazította, az blúzt is úgy, felül szenvtelenül kigombolva hordja, ami miatt nap közben ma kétszer is rászóltak az órák elején, hogy ugyan gombolja már be illedelmesen. Eredetileg nem a nagyterem volt a célja, csak pont látott némi mozgást a bejáratnál, mikor befordult a szemközti sarkon.
Na, társaság! Király. Széles vigyorral indul meg a nagyterem ajtaja felé, hogy aztán ő maga is beslisszoljon rajta. A maga megszokott svungjával huppan le Evan mellé.
- Helló. - Oldalra néz és..
Fú, a lányok az ilyen srácokra szokták azt sóhajtozni, hogy te jó ég, milyen aranyos már. Kevésbé ártatlan értelemben használva az aranyos szót, mondani sem kell. Nem nagyon számított erre, így hát a teljes kognitív disszonancia káoszába süppedve sikerül az alábbi, szemantikailag nem túlzottan helytálló közlést összehoznia:
- Szia vagyok. - Pislog egyet. - Mármint Dia. - Szélesen elvigyorodik, nem jön zavarba a nyelvbotlástól.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 15. 00:52 Ugrás a poszthoz

Evan P. Lawrence

Nyelvbotlások előfordulnak, tegye fel a kezét, akinek még sosem akadtak össze a fejben már előre összeállt szavak vagy nem volt freudi elszólása! Senki? Milyen meglepő. Igazából meg sem próbál úgy tenni, mint aki tényleg enni jött vagy enni szándékozna. Most kivételesen nem az éhség hajtotta ki a ház körleteiből, hanem csak a szükség, hogy járjon egyet. Mivel vannak órái, amiket annyira un, hogy el-elszundikál rajta, túl sok energia marad benne estére.
Feltűnik ugyan tudatának peremén a természetes, folyékony magyar, de egyelőre nem foglalkozik ezzel behatóan, majd talán később jobban tudatosulni fog. Annyira, hogy, rá is kérdezzen esetleg.
- Van is, mázlid van, hogy nem tanárral futottál össze. De hogyhogy csak hitted? Új vagy? - Mondaná, hogy "mert még nem láttalak lenn", ugyanakkor ő sincs annyi ideje a kastélyban, hogy erre bizton támaszkodhasson. Még ha az arcmemóriája nem is olyan rossz, sőt, kimondottan jó.
Mivel átlagos, hogy az emberek nap közben érkeznek, azt feltételezné, hogy Evan már legalább egy napja a kastély lakója, akkor viszont fura, hogy még nem mondta el neki a szabályokat, még ha azokat meglehetősen lazán is kezelik a diákok.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 15. 01:29 Ugrás a poszthoz

Evan P. Lawrence

Megszokta a vizslató tekinteteket. Vannak az a fajta fürkésző szemek, amelyek enyhe rosszallással vagy nyílt felháborodással néznek a színes tincseire. Vannak furcsállkodó, kínos pillantások, amikor a másik nem szeretné, hogy lássa, de csak-csak visszatér rá mindig. Nem a szimpátia végett, hanem mert az ember nehezen szakad el a szokatlantól. És hát persze van a fiúknál az a jellegzetes nézés, amiről a lányok úgy ösztönösen tudják, érzik, mi van mögötte. Az első kettőt már egy ideje nem veszi magára, már rájött, hogy arra sok megoldás nincs, legfeljebb, ha a társadalmi konvenciók szerint feladja magát és meghajol. Márpedig ő ilyen hervasztó dolgoknak nem hajlandó letérdelni. Az utóbbinak meg.. hát azt szívesen fogadja, mint a legtöbb korabeli lány.
- Jó későn futottál be, nem is tudtam, hogy ilyenkor még jár vonat. - Igaz, nem is tanulmányozta részletesen a menetrendet, elég volt azt az időpontot kinéznie, amelyikkel ő jött.
- Köszi. Fú, hát.. - pont ő? Ahogy a vonat menetrendjét, úgy az iskolai szabályzatot sem tanulmányozta át beható figyelemmel. Egy szál sültkrumplit vesz az ujjai közé, és leharapja a felét.
- Valamikortól nem lehet kimenni, tíz vagy tizenegy. A többi meg ami máshol is szokott lenni. Ne átkozz meg másokat SVK órán kívül, nem lehet verekedni, ezek. Melyik házba pakoltak? Eridon? - Csak abból tippel, hogy jelenleg is a piros asztalnál ülnek, így hát máris kötötte a fiú arcát a főnixek házához.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. október 25. 10:19 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert tanár úr

Leejti a vállait, amikor ahelyett, hogy mellé ülnének, vele szemben foglal helyet a férfi.. ám hamar túlteszi magát a megrázkódtatáson. Akkor legyen így. Valóban nem olyan feszült, mint amennyire feszült lehetne valaki, akit épp szabályszegésen kaptak rajta. Talán már csak abból kifolyólag sem, hogy VZR nem tűnik túl idősnek. Mármint nem olyan “oktató-pedagógus-professzor idősnek”. Igaz, ahogy szépen lassan folydogálnak a percek, úgy kezd körvonalazódni az is, nem olyannal sikerült összeakadnia, amilyenekről a némelyik háztársa mesélt neki. Nem úgy volt, hogy ez a suli tele van laza, fiatal tanárokkal, akik még entyempentyemezni is hajlandóak?
Pedig tökre rajta van a bakancslistáján a kavarás egy idősebb faszival.
- De annak úgy mi értelme? Baromi unalmas a szobában egész este… - ő inkább ponthogy valami mondvacsinált indokot keresett (és talált) arra, hogy megmozgathassa magát. Az a baj, hogy ebben az évben túl sok az elméleti tárgya, alig van valami igazán gyakorlati, emiatt pedig sok a felgyülemlett energiája. Bizalmas források, közeli barátok olyasmiről számolnának be, hogy teljesen lényegtelen a tantárgyi elosztás, hatszáz SVK mellett is lenne még ereje mindenféle szükségtelen tevékenységre.
Hosszan hallgatja a másikat anélkül, hogy belevágna a szobába.. és egy pillanatra még azt is lehetne hinni, hogy meg is értette és egyet is ért Várffy szavaival. Nyugalom, ez csak egész addig tart, amíg meg nem szólal.
- Ez így úgy hangzik, mintha lenne súlya.  - Valahol itt van a kutya elásva. A kijárási tilalom szabályát mint olyat nem tartja egetrengetően szükségszerűnek. Természetesen azt érti, mi történne, ha mindenki kijárkálna, az oktatóknak is kell valamikor pihenni, nehéz lenne állandó felügyeletet gyakorolni a diákok felett etc. etc. Ugyanakkor így, hogy csak néhány diák járkál ki, mi olyan nagy dolog ebben? Jaj, kiment a sötétbe, jaj-jaj. Nem az erdő mélyén bóklászott egy “szuicid hajlamaim vannak” feliratú táblával magán, mindössze kijött a konyhába. Dia szemszöge nagyjából ilyen viszonyításból tekint a jelen szituációra. Mintha a dietetikusa (ami nincs) rászólna, hogy ejnye, 11 után nem eszünk édességet.
- Ez csak egy szabály, amit közös konvenciókon alapuló meggyőződéssel sokan betartanak, de amúgy meg csak szavak arról, hogy egy adott időpont után korlátozzuk a saját személyi szabadságunkat egy nem túl nagy térre. Elég lame.
Valahogy nem viszi rá a lélek, hogy annyi energiát belefeccöljön a mentegetőzésbe és trükközésbe, mint amennyit Várffy felvázolt - mindezt olyasmiért, amit ő nem gondol főbenjárónak.
- Svédországban. De egyébként elvoltam ott is, aztán a Durmstrangban meg méginkább. Fura, hogy annyi rosszat meséltek arról a helyről, fele annyira nem volt vészes.
Ennek ellenkezőjéről minden valószínűség szerint többszázan lennének hajlandóak tanúvallomást tenni eskü alatt, főleg fiúk és kevésbé szociális emberek. Dia szerencsés intuícióval találja meg mindig azt a társaságot, azt a közeget, akikkel aztán elütheti az időt. Az, hogy a kviddicscsapattal az érkezése utáni negyedik napon már együtt vizipipázott, nyilvánvalóan nagyban megkönnyítette a dolgát; ha lett is volna konfliktusa, megfelelő emberek mellett állt.
- Nem igazán felvettek, ez egy fizetős suli.  - Persze-persze, vannak ösztöndíjak, de ismerjük be, az iskola fele nem él ezzel, hiszen sokak mögött elég jómódú család áll ahhoz, hogy ne kelljen aggódniuk a tanulmányi átlaguk miatt. Futó pfh hanggal reagál az
újabb kérdésre, miért nyúzzák ennyire? Nem mintha nehéz lenne válaszolni, csak nem érti, mit akar ebből kihozni a férfi.
- Az alkotás, mármint a legkirályabb dolog, hogy mágiával létre lehet hozni akár a semmiből is dolgokat. Vagy már meglévőket alakíthatsz úgy, ahogy akarod.  - Néha félbeszakítja a mondatait, miközben eszik, mostanra viszont kiürül a tányér, így félre is tolja, hogy egy manó elvihesse előle. A leírásával sikerült lefednie a bűbájok egy bizonyos részét, illetve a már említett átváltoztatásokat is.
- Meg hát a legilimencia, mindenki mondja, hogy baromi nehéz, szóval ..  - vállat von - nem hinném, hogy megpróbálnám, de érdekesen hangzik.  
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2017. november 14. 18:37 Ugrás a poszthoz

Evan

Ú! Tud hoppanálni. Mondjuk nem nagy cucc, ő is fog tudni záros határidőn belül, túlságosan szeretne szabadon mozogni nagy távok között ahhoz, hogy motivált legyen a varázslat elsajátításához. Sokkal könnyebb lenne neki dolgokat tanítani, ha mindenben motivált lenne - így viszont marad az, hogy éppen jobb vagy bal lábbal kelt fel. Vagy mi passzol a személyiségéhez.
- Tudsz? Tök jó lehet, én még csak majd nemsokára állok neki tanulni.
Nem is lenne semmi különös ezzel a beszélgetéssel, átlagos ismerkedés.. lenne. Ha nem derülne ki hamar, hogy egy tanárral van szerencséje összetalálkozni. Már megint. Furcsállná is, hogy milyen fiatal Evan, de ebben az iskolában pofátlanul fiatal a tanárok nagyja, illetve aki korra nem is mai csirke, az is úgy néz ki, mint egy frissen végzett diák. Ebből kifolyólag nem tűnik számára teljesen esélytelennek ez az eshetőség.
- Miiii. Nemár! Miért van az, hogy mindig a tanárok .. - azok, akikre legszívesebben rátenné a mancsát - .. találnak meg.
Még időben módosít felháborodásának valódi okán. Fenébe. Hogy a rajta átfutó elégedetlen frusztrációt legyűrje, elcsen egy újabb sültkrumplit a másik elől.
Mindig mondták, hogy az élet sanyarú és igazságtalan, de ennyire... Első alkalommal a konyhában összeakad egy savanyú és uncsi emberrel, most meg csak egyszerűen tiltott gyümölcs ténye elkeserítő.
Összesen 6 másodperc, 34 századmásodperc szükséges ahhoz, hogy feldolgozza magában az információt és az ezzel járó lehetséges variációkat.
- Háááát.. - jajmár, nem akarja megint elveszteni a haját. Mondjuk legutóbb tök jól megoldotta, kipróbálhatott néhány olyan sminket, amelyeknek YouTube-on látta a tutorialját és kifejezetten kopasz megjelenéshez illőek. Egy-két feltűnő fülbevalót is fölvett (nem lógósakat, az ízléstelen lett volna), meg ál-piercinget is pakolt az orrába. Volt már félig is lenyírva a haja, az extremitás nem rázza meg, helyette megtalálja az alkalmat a kísérletezésre. Emiatt nem is ment el azonnal a gyógyítóhoz, csak amikor már tanárok szóltak rá, hogy hé, azért ez a megjelenés kicsit sok. Dia meg mondta, hogy dehát VZR professzor úrnak köszönheti, gondolta "megtartja a dizájnt" - ez egyaránt érdemelt ki felé és a tanerő felé is rosszalló fejingatást. Na mindegy, ahány tanár, annyi büntetési mód biztos, Dia nem sértődött meg a fószerre. Akkor már azt jobban sajnálja, hogy a fagyi odalett.
- Egyébként is nagyon szomorú lenne, ha az érkezésed büntetéssel "ünnepelnéd" meg - ujjaival is mutatja az idézőjeleket - de, ha mégis úgy döntenél, biztos meg tudunk egyezni valamiben.
Miért ne jöhetne be?  Nem tudhatja, ha nem próbálja meg, ésaztán, ez a cuki szöszi nem tűnik olyan karótnyeltnek.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 17:04 Ugrás a poszthoz

Kevin

Szóval ráparancsoltak, hogy lehetne kicsit szorgalmasabb és gyakorolhatna többet. Ez úgy egyébként nem nagyon hatna - mármint lol, Dia és a parancsok. Erről a szülei is tudnának mesélni. Meg a fodrásza is. (Már nincs fodrásza.) De aztán azt mondták neki, hogy ha legyakorolja a heti x alkalmat, akkor legközelebb megírnak helyette egy házit. Van egy sanda gyanúja, hogy inkább valami szerencsétlennel megíratják, mármint ismerve Kai-t, így oldaná meg a problémát. Isten ments, hogy Kai írja meg az anyagait, pontosan emlékszik a srác arckifejezésére, mikor egyszer nekiültek valami őrült pillanatban mágiatörténet szorgalmit írni. Pontosan ugyanolyan reménytelenül kétségbeesett volt, mint ő.
Tehát most itt van, mellette egy mágiával kilebegtetett, láda, benne gyakorló kvaffokkal. Megbűvölt labdák, amelyek automatikusan, mintha csak valaki dobná őket, megindulnak a karikák felé. Mivel senkit sem sikerült gyakorlásra elcsípnie, a semminél ez is jobb. Hanyagul leül a még ki sem nyitott ládára,
 és mielőtt még felszállna, gyorsan eligazgatja a cipőjének csatjait a biztonság kedvéért.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 17:45 Ugrás a poszthoz

Kevin

Eleinte fel sem tűnik neki, hogy más is jött gyakorolni, túlságosan lefoglalják a csatok. Van belőlük pár, mert kviddics közben aztán tényleg kell, hogy a cipő rendesen tartsa az ember lábát. Ez is megvan. Már épp kelne fel, és ekkor fut be Kevin is. A nem várt érintésre hátra kapja a fejét. Nem tartozik a cukin alacsony lányok sorába, de még így először elméri a "szemmagasságot", így a szótlanul köszön az ismeretlen vállnak. Aztán feljebb vándorol a tekintete, és szélesen elmosolyodik. Jellegzetesen a semmilyen különösebb szándékkal nem rendelkező gesztusok egyike ez, amit általában minden idegennek készséggel kiosztunk.
- Cssá. Ja bocs, persze. Nem tudtam, hogy melyikek vannak elvarázsolva, szóval kihoztam az egészet. - Felpattan a helyéről, és meglapogatja az említett csomagot. Meg ha már itt tartanak, akkor felpattintja a zárat rajta.
- Ú, te vagy az egyik Eridonos hajtó ugye? - Mintha meccs előtt említette volna Cole-nak, hogy ne hagyják a srácot rádobni, mert könnyen elbambulna az izmain.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 12. 18:36 Ugrás a poszthoz

Kevin

- Aha, láttam, kicsit meg is könnyebbültem, hogy az első meccsemen csak egy hajtó erősebb dobásaitól kell félnem.
Annyira igaza volt, hogy azt a büntetőt, amit Kai miatt szereztek, jóformán védenie is alig kellett, olyan messziről indította az újoncuk. Azt hitte, hogy onnan maximum csak indítani fogja a támadást. Elfogadja a kézfogást a másiktól, nem tulajdonítva túlzottan nagy jelentőséget a módnak. A lényeg, hogy a gesztus megvolt.
- Én meg Dia, igen az őrző.
Félig nevetős vigyorral idézi fel a gurkós esetet, pedig az ott abban a helyzetben nem volt ám annyira szórakoztató - csak azóta túl sokan mondták, hogy kívülről vicces volt nézni.
- Reménykedtem, hogy a póznát csak nem kerüli meg. De a fogótok visszakapta. - Egy büntetőbe került ugyan, de sajnos-nemsajnos, Kelemen ezzel csak alkalmat adott Kainak arra, hogy kiélje a pályán az agresszív hajlamait. Felderül az ajánlatra, egyedül gyakorolni elég unalmasnak ígérkezett, nem is volt túl lelkes a gondolattól. Társaságban (mint minden) ez is jobb időtöltésnek tűnik.
- Akkor már ketten leszünk, én meg még csak egy meccsen játszottam úgy állecuzámmen. Eddig csak a fiúim kviddicseztek mindig. - Keze ügyébe kerül akkor már a seprű, de még nem száll fel rá, csak tartja, bevárja a másikat.
- Terelő? - Geez. Mondjuk az izmokból igazán tudhatta volna. A srác testalkata eléggé árulkodó. - Az a legmenőbb poszt az összes közül szerintem. Már bocsi, nem izélni akarlak, hogy hajtó vagy vagy ilyesmi.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2018. január 12. 18:38
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. január 15. 18:52 Ugrás a poszthoz

Kevin

Neki nem olyan kellemetlen emlék ekcsölli, éppen nagyon mérges volt, amiért a fogó megpróbálta ráhúzni a gurkót, szóval ő volt az egyik, aki felhurrogott egyetértően Kai akciójára. Más kérdés, hogy ez a történtek forgatagában egy teljesen mellékes esemény volt, valószínűleg keveseknek tűnt fel. Még egy pillantást vet a széles vállra, mielőtt ő is felpattanna a seprűjére.
- Igen, látszik. - Szélesen elvigyorodik, nem szégyellős, Dia mindig is nagyon könnyen beleállt kisebb (és nagyobb) flörtökbe az ellenkező nem képviselőivel. Különösebben nagyívű céljai sincsenek ezekkel, csak jólesik, egyszerű kommunikációs forma - neki legalábbis. Elemelkedve a földtől, becsatlakozik Kevin mellé.
- A nővérem is terelő a rellonban, kettőnk közül ő jobb ebben a sportban. - A színeshajú lány csak brahiból jelentkezett a csapatba, mert viccesnek hangzott abban a pillanatban. Egyelőre nem bánta meg, igaz, ritkán bán meg bármit.
- Jah, jobb a gurkókkal elvégeztetni a piszkos munkát - hunyorít szórakozottan az eridonosra, elvégre az ő meglátása és tapasztaltai (a testvére játékmodora) alapján a terelőknek ez a lényege. Ezzel lehetne amúgy vitatkozni, biztosan vannak olyanok, akik defenzív módon kezelik a gurkó kérdését, nem pedig támadásra használják.
- Pedig még nem is csináltam semmit, hogy kiérdemeljem.. - biggyeszti le a száját, de nem tartja fenn az arckifejezést olyan sokáig, hogy modorossá váljon. Végül egyik kezét megemeli és maga felé int, mintegy jelzésérzékűen.
- Jöhet. Úgyis van egy sejtésem, hogy az idényben bőven kell majd még büntetőket védenem.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 15:49 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

A Blahától nem messze egy régi építésű polgári ház földszintjén kialakított művészeti galériájának egy kisebb helyiségében ücsörög, amely valamikor hajdanán talán egy félszoba szerűség lehetett. Most amolyan kis elkerített helyiség, ahol tudtával majd a zsűri meg fogja beszélni a pályamunkákat, hogy kihirdethessék az eredményt.
Nem nagy cucc az egész igazából, csak azért adta be az egyik rajzát, mert pont abban a "miért ne?" hangulatában jött vele szembe a hirdetés. Most meg itt van, azt mondták üljön le itt, majd jön valaki, aki beszélni akar vele. Nem nagyon tudja, hogy miért hívták félre, de tippjei azért vannak. Olyasmire gondol első körben, minthogy most jön az a rész, amikor kenőpénzt adhat a helyezésért, vagy az az öregebb, szakállas fazon rányomul a zsűriből.. vagy valami ilyesmi. Szórakozottan hintázik a székén előre hátra, a két hátsó széklábon egyensúlyozva, míg várakozik. Kintről enyhén beszűrődik a többi versenyző és azok hozzátartozóinak, haverjainak a beszélgetése, de csak tompán, értelmezhetetlenül. Remélhetőleg jön már valaki, mert mostanra kezd unatkozni.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 17:08 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

Hangos koppanással érkezik vissza a földre, mikor nyílik az ajtó - azzal egyidejűleg, hogy a hintázást is befejezi. Fesztelenül int Dávid felé.
- Hali, ja, jó helyen jársz. - Legalább mintha ő lenne otthon ebben a szobában, bár ennek az örökkévalóságnak (10 perc) köszönhetően, amit itt töltött, ez nem is túl szarkasztikus gondolat.
Nem az idős fószer szóval akkor az egyik tippjét ezennel diszkvalifikálja a versenyből, maradt további körülbelül 5-6 lehetőség. Nem nagyon aggódik miatta, elvégre néhány percen belül valószínűleg úgyis kiderül, hogy mi ennek az egész félrehívogatós dolognak az oka. Megvárja, míg a férfi (srác?) beljebb kerül, becsukja maga mögött az ajtót meg ilyen apróságok, viszont végül mégis ő lesz az első valószínűleg, aki megszólal.
- Nem nagyon láttam, hogy mást is elhívtak volna így.. szóval ... ?
Szóval mi van? Le kell fizetni valakit? (Mondjuk nem erre költené a pénzét, annyira nem fontos, hogy komoly kiadást bevállaljon emiatt, jó családi háttér vagy sem.) Valami gáz van a rajzzal? Fú! Mi van, ha kiderült, hogy rossz formátumot adott le? Nem is A/3-ban kellett volna! Ez simán lehet, annyira figyelmesen azért nem nézte meg azt a kiírást...
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2018. március 9. 17:14
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 17:46 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

Dávid.. az tök jó, vannak jó élményei Dávidokkal, mindig jó, mikor valakinek a nevét jó dolgokhoz tudja kötni. Kár, hogy szegény úgy néz ki most, mint akinek a fogát húzzák - nehezen is lehetne mostmár egyértelműbb, hogy nem pozitív vonzatok miatt ücsörög itt egy ideje. Úgy fordítja a széket, hogy rálásson a másikra, az asztal felé eső kezével pedig felkönyököl az asztalra. Ha már jön valami kellemetlen, akkor fogadja minél kényelmesebb helyzetben, nem?
- Nyugodtan, nem igazán szoktak magázni, csak a nagyon öregek - legyint rá a kérésre szabad kezével egy féloldalas vigyor kíséretében. Aztán Dávid szavaival lassan-lassan az arckifejezése is megváltozik. Nem túl drasztikusan, inkább csak némi értetlenség tükröződik róla.
- Hát, nem igazán tudom, hogy lehetne az ilyesmit bizonyítani, én csak beadtam egy régebbi rajzomat, mert szerintem illett a témához.
Kicsit meglepett is meg nem is. A művész szcéna meglepően könyöklős tud lenni, ezért nem is veszi lelkére az ügyet - na meg a higgadtságán biztosan sokat dob az is, hogy tényleg nem élete versenye ez a mai. Valószínűleg a mezőny háromnegyede kompetitívebb nála itt. Igaz, annak a mezőnynek valószínűleg a saját egyetemén, iskoláján belül volt is már kiállított alkotása, vele ellentétben. Mintha az előtérben hallott volna olyan elejtett intézményneveket is, mint a MOME.
De hogy tényleg azzal gyanúsítják, hogy lenyúlt egy kiállításon korábban látott képet vagy mi?
- Hogy mondjam, megvan a saját vonalvezetésem meg stílusom, tényleg olyan durván hasonlít?
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 18:38 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

- Ahm.. Aha.. - Egy sort hümmög a kiterített rajzok felett, nyilván főleg a másikat nézi, a sajátját látta eleget, miközben rajzolta meg javítgatta. A különbség egyébként nyilván látszik a kettő között, a másik vonalvezetése sokkal tanultabb, képzettebb, az övé a hobbirajzoló vázlatossága és Photoshopos egyszerűsége. Nem is érti, hogy a másik miért aggódik annyira, mert amúgy egy szakmai versenyen, ahol nem az ötlet számít, hanem a profizmus, a másik rajt a polírozottabb. Az más, hogy Dia egészséges önbizalma miatt igenis szereti a saját vonalvezetését és stílusát, és kicsit sem akarja "egyetemire" szabni.
- Hát, azt értem, hogy csillagok-csillagok, meg mindkettőn csillagok borítanak egy lányt per nőt, de ezen túl..
Vállat von, nem túl motivált a magyarázkodásban, mert nem érzi úgy, hogy magyarázattal tartozna. Ettől függetlenül, mivel szépen kérték, meg egyébként is tök cuki a zsűri srác, nem vágja el élből a dolgot.
- Csak annyit tudok mondani, hogy vannak más rajzaim is ezekről a karakterekről, egy csomó. Ez csak egy azok közül, és már azokban is megvolt ez az egész égitest motívum.
Picit összeráncolja a homlokát mostanra, mert ahogy elmerül ennek a kifejtésébe, azért csak-csak felbukkan némi tüske ezzel az egész bemártogatósdival kapcsolatban, akármennyire is úgy érezte, egyáltalán nem érdekli.
- Nem fogom megváltoztatni, hogy miket rajzolok azért, mert valami csajt vagy srácot zavar a vélt hasonlóság.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 20:47 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

- Hát azt képzelem. - Fura ez az egész, neki eszébe sem jutna, hogy ilyet csináljon. Akkor, ha mondjuk tényleg nyilvánvaló lenne a lopás, akkor zavarná, fel is lépne a dolog ellen, de akkor sem így. Még csak nem is azonnal a zsűrihez menne, hanem először az illetővel beszélné meg. Ennek viszont így nincs sok értelme. Ráadásul úgy tűnik, be is fog fürdeni ezzel a vádolgatással. Cserébe viszont tény, hogy Diának ment el x idő az életéből.
- De látom, neked is kijutott a jóból, szóval nem panaszkodom. Ú, naná, hogy ne lenne, pill. - A hanyagul asztal lába mellé dobott táskában kezd kutakodni, bár nem kell sokat keresnie, hogy megtalálja a Batman mintás tokba bújtatott telefont, ami mindig egy kézre eső zsebben csücsül. Feloldja a billentyűzárat rajta, majd néhány ujjmozdulat után már a galériában is van. Becsatlakozik Dávid mellé, hogy a másik is rálásson a telefon kijelzőjére.
- Ezt például kicsivel előtte csináltam. - Lejjebb görget, átugorva néhány nyilvánvalóan valami buliból származó képet, ahol ismerősök ölelgetik egymást meg vigyorognak bele a kamerába. Meg egy Rellon KH-s selfien.
- És ezen is ők vannak. Meeeg... Ez meg teljesen új.
Kicsit úgy tűnt, mintha a srác jobban kilenne a helyzettől, mint ő, bár ebben nyilván benne van, hogy zsűriként biztos sok mindennel kell dealelni, még egy ilyen félhivatalos rendezvényen is.
- De cserébe tök király, hogy itt van egy rakás versenyző meg képek, és ti tudtok válogatni, nem? Én imádnám.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 9. 22:53 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

Néha nem árt egy kis dráma az életbe, legalábbis Dia így van vele, de azért nem ártana megválasztani a jó időt, helyszínt és alkalmat rá. Ilyen kicsinyes ostobaság miatt meg kár volt valószínűleg saját magának is elrontania az eseményt a másik versenyzőnek.
- Aha, imádom. - A tokot. Meg Batmant is, de erre nem tér ki külön szóban. Zsófi teljesen értetlenül állt eleinte az előtt, hogy a szintén aranyvérű testvére mikor és hogyan és miért bolondult bele ennyire a mugli pop- meg underground kultúrába. Dehát Dia mindig az a szociális alkat volt, haverkodik mindenkivel, mugliszármazásúakkal is, nem csoda, hogy ragadnak rá át a dolgok.
- Eladni? Pénzért?
Mármint erre még nem is gondolt. Persze, tudja, hogy nem rajzol rosszul. Illetve, hogy az átlag hobbirajzolónál kicsit jobban. Nem utálja a rajzait sem, nem szenved abban a "művészbetegségben", hogy a kész műveket máris utálja, amint elkészültek. Ám ez a magabiztosság mindig csak addig terjedt, hogy hát a szabadidő eltöltésének egyik módja. Eddig és nem tovább.
- Akkor nem vagyok diszkvalifikálva ezek szerint. -Szélesen elmosolyodik.- Király.
Nem törte össze volna igazán, ha ez történik, de az biztos, hogy piszkálta volna a csőrét, hogy ilyen pitiáner, jogtalan okkal tették ki a szűrét a mezőnyből.
- Mondhatjuk így is. Csak feldobta a Facebook a hirdetést reklámként, és gondoltam, miért ne. De ezek szerint te meg sokat zsűrizel.. vagy versenyeztél.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 20. 21:13 Ugrás a poszthoz

Wittner Dávid
Megjelenés

- Jah, nem, csak nem számítottam rá. Sosem gondoltam még arra, hogy eladhatnám őket. - Vállat von, kicsit tanácstalanul, kicsit olyan kamaszos flegmán. Belegondolva, hiába underground verseny, mindenki, akivel kinn találkozott olyan nagyon lelkes, nagyon elszánt volt. Komolyan vették, még akkor is, ha nem a MOME nagybemutatója volt a tét, csak egy alternatív galéria jelképes díja. Valahol mélyen, de tényleg csak mélyen (nem annyira, hogy valóban rosszul érezze magát miatta) kicsit el is szégyellte magát a nemtörődömsége miatt. Ám ez leginkább csupán halvány gondolatfoszlányként suhan át rajta, mielőtt eltűnne a következő téma mögött, ami az előtérbe furakszik.
- Ezazz. - Vékony ujjait ökölbe szorítva boxol egy nem túl széles mozdulattal a levegőbe.
- És milyen témákban? Vagy az titok? - A második kérdés végére kiszélesedik a mosolya, közben ő is szedelődzködni kezd, hosszú távon úgysem kényelmes ez a picurka kis szoba. Átdobja a vállán a táskát, de a telefont inkább nem is rajta vissza, csak a zsebébe csúsztatja - így bármikor előkaphatja majd, mikor szüksége lesz rá. Kilépve az ajtón, a közelben lévő egy-két versenyző diszkrét oldalpillanttást vet rá. Kétli, hogy végigfutott volna a pletyka ilyen hamar, ennyi egymást csak érintőlegesen ismerő emberen, viszont azt elhiszi, hogy gyanús, mikor az ember lánya egy kis szobából távozik az egyik zsűri társaságában. Hazugság lenne azt hazudni, szende, szégyenlős kislány lenne, de valahogy mindig sokkal többször szolgál rá ezekre a feltételezésekre, mint indokolt volna. Hát... ilyen ez. Járhatott volna sokkal rosszabbul is, inkább ilyesmit feltételezzenek, mint rosszabbat.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 22. 21:31 Ugrás a poszthoz

Dustin Axel Westwood
- megjelenés -

Aaa. - Csak magában bámészkodik csodálkozva. Pár perce már itt van, de még nem jutott el addig, hogy az első, nagy "hallból" továbbjusson akár a tanterem.. meg úgy egyáltalán bármelyik terem felé. "Szégyenszemre" sosem tanulta a tárgyat, nem érezte szükségét, hogy felvegye, így hát nem is volt oka soha, hogy ellátogasson a keleti szárnynak erre a részére.
Jó, nem mintha varázsló viszonylatban olyan nagy cucc lenne az efajta látványosság, de mindig érdekes új részeit felfedezni az épületnek. Biztos benne, hogy még sokkal nagyobb részén nem volt soha, mint amennyit már meglátogatott.
Nnnnaa mindegy, ennek örömére előkapja a felrúnázott telefonját, és csinál egy-két látványos képet a felette elterülő búráról és az oszlopról. Tetszik neki ez a geometriai vonal, olyan.. egyszerre modern és stílusos. Lő is egy selfiet gyorsan, aztán letelepszik a lépcsősor tetejénél lévő márvány(?) kiszögellésre törökülésben. Nem is biztos benne úgy sem, hogy merre kell menni - és ha tudná is, mi van, ha nincs nyitva? Szóval inkább bevárja itt a fószert, akivel találkozója van - és addig is kiposztolja a képet instára és facebookra.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. március 25. 20:50 Ugrás a poszthoz

Dustin Axel Westwood
- megjelenés -

Annyira nincs belemerülve a telefonba, hogy ne tűnjön föl neki az érkező, főleg, mert a szokásos lépések mellett szapora lépéseket is hallani, sőt, az a feltűnőbb, ahogy a sima  kőlapot karcolják a négylábú körmei járás közben. Felnéz, el is pakolja a mobilt, nem akar túl bunkónak tűnni, meg aztán.. most lesz úgy is jobb dolga a posztolgatásnál.
Nem nagyon tudja, hova figyeljen. Egyrészt: uh. Nem kell nagyon kommentálni, még az a jó, hogy nem ül ki az arcára túl látványosan, mert túl sok befogadnivaló információt dolgoz fel épp. - De attól még uh.
- Üdv, igen, Eszterházy Dia. Kérlek, bánj velem jól. - A kézfogás mellé angolul teszi hozzá a formális félmondatot, jókedvű félmosollyal az arcán, mert ezt mindig is ki akarta próbálni. Tudja, így nem egészen tölti be formális funkcióját, sőőőt. Megfordult benne, hogy nem olyan jó ötlet, azért mégiscsak pedagógus, minden blablabla. De Dia nem szeret ellenállni a kísértésnek. Nem is nagyon tud.
Az apja utálni fogja. Azért pakolta be ide, hogy na itt majd rendet tanul, itt nem lesz akkora szerencse, hazai terepen, olyan lébecolás, mint külföldön. Csak arra nem gondolt, hogy a tanári kar, úgy tűnik, nagyon jó material öhh sokmindenre. És most plusz egy.
A másik pedig, ami teljesen lefoglalja, hogy..
- De aranyos.. - Fogalma sincs, mi lehet ez. De ha azt látja, hogy az állat nem morog rá, nem viselkedik ellenségesen, akkor egy pillanatra odatartja a kézfejét, biztonságos távolságra, hogyha akarja, az állat megszaglászhassa.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. április 2. 19:07 Ugrás a poszthoz

Dávid

- De azokat nem is veszi meg senki, gondolom. Vagy nagyon ízléstelennek és nagyon gazdagnak kell hozzá lenni. Mondjuk én azt sem értettem, mikor néhány éve azért az eszméletlen sok zsozsóért eladtak egy teljesen kék képet, középen egy fehér csíkkal, mi a tök.
Természetesen a "tanult" elvont ízlés is annyira távol áll tőle, mint az a bizonyos Makó attól  bizonyos Jeruzsálemtől. MOME-n, egyetemen, fősulin, művészeti képzőben az emberek tanulnak egy csomó elméletet meg művészettörténetet, beléjük dumálják, hogy miért kell értékesnek tartani ezeket a képeket, és.. lehet, hogy a szakma szerint értékes is. Dia sajnos csak egy kék vásznat átszelő fehér csíkot lát.
- Ú, várj, akkor te rajzolsz saját képregényt? Nemár, ez király. Nekem ebben a műfajban a legszámottevőbb firkáim csak ilyen Teen Titansos fanartok.
Mert amikor fiatalon megmutatták neki a mesét mugli származású iskolatársak, egyből volt egy egész tisztességes crusha Robinon.. meg Ravenön. Egy ideig még úgy is öltözködött, olyan gótosan, mert irtó menőnek találta. Ma is hajlamos olyan göncöket felvenni, de ez nem meglepő, manapság bármit hajlandó felvenni, amiről úgy gondolja, hogy jól áll neki és egyedi.
Egy ponton Dávid átveszi a vezetést a tömegben, de jobb is, mert részéről nem szúrja ki azonnal a többi zsűri tagot. A telefonját a szükséges képekkel megnyitva a galériában azért kéznél tartja.
- Semmióta. Mármint nem tudom, hogy nevezhető-e komolyabbnak akár ez is. Nézek tutorialvideókat meg nyilván tök jó, ha fejlődöm benne, de azokhoz képest, akik iskolában is tanulják, ez nem számít komolynak, gondolom. Heellóó.
Alighogy az egyik mondat végére ért csevegő hangnemben, úgy viszi fel a hangsúlyt a köszönés miatt, mire odaérnek a zsűrihez. Hagyja, míg Dávid röviden összefoglalja a beszélgetést, valószínűleg úgyis arra kíváncsiak elsődlegesen, Dia meg nem akar beleszólni. Mindenesetre némi kétkedést még így is lát az arcokon, még akkor is, mikor arra kerül a sor, hogy a felefonja képernyőjét feloldva megmutogasson néhányat a korábbi rajzaiból.
- Ez novemberi, itt a mentés dátuma, tessék, ez meg.. - lepuskázza, mert fejből ő sem tudja - szeptemberi, ez meg tavaly nyári.
Széttárja a kezeit, majd visszasüllyeszti a telefont a zsebébe, miután a többi zsűritag is megnézhette a képeket, ellenőrizve a dátumokat is. Érzékeli, hogy ez az egész szitu egy kicsit mindenkinek kínos, de ezzel nincs mit tenni.
- Szóval sajnálom, ha valakiben rossz érzést keltett a téma hasonlósága, de tuti nem másoltam egy évre visszamenőleg a karaktereimet.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. április 21. 14:58 Ugrás a poszthoz

Dustin

- Óó, az enyém? Hát szia.. - Az egyelőre még eszébe sem jut, hogy ez egy kicsit nagyobb felelősség lehet, például helyet kell neki kialakítani, etetni, gondozni, ilyesmi. Otthon volt ugyan egy papagája, de az mégsem egy mágikus lény. Csak egy nagyon hangos madár, ami néha úgy viselkedik, mint egy macska. Hagyja, hogy megszaglásszák a kezét, aztán érzi, amint egy nedves orrhegy hozzányomódik a mutatóujjának bütykéhez. Óvatosan megfordítja a kézfejét, így meg tudja simogatni az állat fejét. Nem tűnik úgy, hogy nagyon kellemetlen lenne a Lunarinak az érintés, de tény, hogy nem is kezd rögtön farokcsóválásba, mint egy domesztikált szobakutya. Inkább csak érdeklődve hegyezi a füleit a lány felé, akinek minden fejmozdulatára követi az élénk színű haj mozgását.
- Szóval.. őő.. így eléggé kitöltötte az időt a papírmunka meg ilyesmi, nem volt túl sok időm foglalkozni a lényeggel, csak nagy vonalakban. Hogy fog ez az egész menni? Ez most egy ilyen plusz tantárgyként fog működni?
Jellemző tinédzser kérdés igazából, amolyan burkolt "akkor most több órám lesz"? Származtathatott volna le ennél mélyenszántóbb dolgokat is, de minden sorban érkezik, nála először a gyakorlati kérdések és részletek bootolnak be.
- És lesznek még ilyen mágikus kitöréseim? - Na ez a másik, ami szöget ütött a fejében. Nem valami király, ha igen, eddig mindig olyan büszke volt rá, hogy annak idején az első vadmágiája után az ő varázsereje valahogy nem rakoncátlankodott annyit. Igaz, nem is számottevően tehetséges diák, de az az erő, amit magáénak tudhat, legalább kontroll alatt volt, amennyire lehetett. Most akkor ez kuka?
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. augusztus 10. 15:14 Ugrás a poszthoz

Adam

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.
Utoljára módosította:Eszterházy Diána, 2018. augusztus 10. 15:15
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. szeptember 30. 16:56 Ugrás a poszthoz

Adam
-eléggé megkésve bocsi Sad(-

Az első lejutási kísérletet akkor hivatalosan is teljesen sikertelennek ítélhetjük, de hát mit tegyen, lehet ő sem állna meg amúgy valakinek, aki a feje fölül leszól egy fáról, hogy pszt, figyu, segíts már. Kezd viszont eléggé zsibbadni a lába ebben a pózban. Komolyan, nem hiszi el, hogy boszorkány létére tökre fennakadt egy fán! Egy feltámadó bosszús szellő megrezegteti a fa lombjának leveleit, majd ahogy jön, úgy el is múlik. Sóhajtva ül le arra a vastag ágra, amin leledzik, egyik lábát egyik oldalon lógatja le, a másikat meg a másikon, mintha seprűn ülne. Legalább az egyensúlyérzékével nincs baj. A megfontolt döntéseinek nem létével viszont annál inkább. Ilyen későn nem is mászkálnak már annyira sokan az utcán, ki tudja, mikor fog valaki erre keveredni.
VAGY DE!
Úristen egy ember!! (Mármint nem az, de ezt Diána pillanatnyilag nem tudja megállapítani. Amúgy sem biztos, hogy meg tudná azonnal.)
- Hali.. izé. Jó estét(?) - Még csak az kéne, hogy ez az esélye azért ússzon el, mert udvariatlan volt.
- Tudna segíteni lejönni innen? Elég hülyén hangzik meg minden, tudom, de azt hiszem itt ragadtam.
Legalább annyi felelősségtudat amúgy van benne még így erősen becsípve is, hogy ne próbálkozzon varázslással alkoholos befolyásoltság alatt.

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. október 1. 22:06 Ugrás a poszthoz

Adam

- Nyehe, az tök jó, mert én sem - kuncog fel jókedvűen és gyengén megcsapkodja a faágat, amin "lóg". A mozdulatsornak hála egy pillanatra elveszti az egyensúlyát, a reflexei viszont csodával határos módon megmentik, és mint valami vörösre festett koala, mind a négy végtagjával rákulcsolódik támaszára, mielőtt még oldalra dőlve lepottyanna.
- Hoppá. Huh. - Ezt megúszta. Lepislog új társaságára, fontolóra véve az általa felkínált lehetőségeket. Nem úgy néz ki a férfi ebből a szögből, mint akit nem lapít össze, ha ráugrik.
- Egyszer valaki azzal viccelődött, hogy majd akkor kapok Kiválót bájitaltanból, ha rellonosok hullnak az égből. Boldog karácsonyt és bájitaltankiválót nekem.
Egyébként is hajlik arra, hogy leugorjon, mert az előbbi verzió, mely szerint felmásznak érte, elég szenvedősnek és bonyolultnak tűnik, amihez az ő koordinációjára is szükség lenne végül. Ami nincs sok jelen pillanatban.
- Háromra le fogok gurulni innen, és kapj el, jó? Egy.. kettő..
Tulajdonképpen nagyon könnyelmű döntés ez az egész, simán lehet, hogy nem kapják el vagy nem fogják elbírni és mindketten összetörik magukat, meg mindig is mondták, hogy ne álljon szóba idegenekkel este, mert...
- Három!
... mindegy.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. január 16. 21:04 Ugrás a poszthoz

- Hiii! - Diána pont kiélvezi, hogy nem csak itt a teremben, hanem úgy egyébként is végre lehetősége van megválni a karperectől, még akkor is, ha annak a kinézetét átváltoztatással valami sikkesre alakította. Az eredeti szerinte úgy nézett ki, mint egy börtönbilincs, annak meg köszi, de csak a dungeonben van helye.
Jól hangozna, mi? Hogy tökéletesen kiélvezi - egy része tényleg úgy éli meg, mintha súlyos terhet vettem volna le a válláról, a mágiája ismét  teljes szélességében és erejében nyújtózkodhat ki a többhónapos kényszerű pihenő alól; ugyanakkor talán nem véletlenül a levegő elemet birtokolja. Azt a megfoghatatlan és nehezen zabolásható erőt, ami maga a varázslat, Dia vékony, törékenynek mondható teste és szervezete nehezen viseli. Amennyire szeret szélsőségek közt ugrálni pszichológiai értelemben, annál rosszabbul esik neki fizikailag ez az éles váltás. A bioritmusa egyértelműen felborult, rosszabbul alszik, ingerlékenyebb - még a piros napok is sokkal tovább tartottak, ráadásul na, emiatt a sok egészségügyi tünet miatt már az orvost fontolgatja.
Viszont ebből, ha rajta (és a sminkkészletén) múlik, semmi sem látszódik a külvilág felé. Nemám. A megszokoss Diánás vidámsággal int oda Farkasnak, akiről mesélték neki, hogy még anno szigorú minisztériumi vérebként eresztették a suliba, de őszintén nehéz elhinnie. Mármint sokan mondták már neki, hogy a veszélyérzete annyira minimális, hogy gyakorlatilag a nullával egyenlő, így a férfi tüskés, félrehúzódó attitűdjét is a legteljesebb természetességgel hagyja figyelmen kívül - még csak nem is szándékosan.
- Minden oké? Ha hányni kell, változtatok át neked zacskót.
Hát na, Farkas pont úgy támaszkodott a falnak, ahogy a haverjai szoktak kint a bár falának, mielőtt visszajönne a margarita.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. február 18. 18:58 Ugrás a poszthoz


- Hm.. - Nem gondolkodik el azon, hogy mennyire átlátszó vagy sem Farkas magyarázata, nem zavarja, sőt akkor hát már partner is lesz a dologban.
- Ugye? Szerintem is tök jól néz ki az egész. - Ez az egyik kedvenc helye a kastélyban, még akkor is, ha az elemi mágiához való kötődése az utóbbi időben nem szerzett neki túl fényes pillanatokat. Részéről kifejezetten sajnálja, hogy lemaradt arról a nevezetes felügyelőkkel töltött évről. A mennyország lett volna, na nem azért, mert elemista, hanem azért, mert...
imádja az idősebb férfiakat ÉS az egyenruhát is! Ahw, elsőszámú rajongó lett volna, nagy eséllyel az idegösszeroppanás határára sodorva a gárda felét.
- Sziasztok! - int vidámat az érkezőknek egy széles mosollyal. Ez kellett neki igazából, emberi társaság, beszélgetni, szocializálódni, nem pedig elmerülni a rá nem jellemző frusztrált gondolatokban.
- Most miért? Nem szereted az aerokat? .. - kis szünet, homlokráncol, próbálja felidézni tanulmányaikból, hogy van-e valami kitétel arra, hogy rosszul reagáljon az egyik elem képviselője a másikéra. Ha van is, valószínűleg szokásához híven ezt a lexikális tényt nem sajátította el.
- Miért? Nézd a jó oldalát, ingerküszöböt emelünk.
Ahogy felvetődik a kérdés, hogy most mihez kezdjenek, ha már így összegyűltek itt, mint a násznép, tanácstalanul hümment egyet.Egzakt terve ugyanis nem volt.
- Helló, én meg Dia. - Érdekes, ezt a srácot még a kastélyon belül sem látta eddig, igaz mestertanoncnak beillik. El is könyveli magában annak - mondjuk Eridonos, Eridonos mestertanonc. Olyan eridonos feje van.
- Szóval, ki milyen elemű? Próbáljunk meg bemenni együtt egymás szobáiba, hogy ne csak a saját elemünkkel gyakoroljunk? Vagy az veszélyes? - Körbenéz, nem lát-e valami nagy figyelmeztető táblát erre vonatkozóan.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. február 21. 22:20 Ugrás a poszthoz

Levi

Szóval itt van. Magához képest némileg izgatottan (és nem a jó értelemben) álldogál a gyengélkedő bejáratától kicsit balra, míg megvárja, hogy az egyik levitás kviddicsedzésen eltört kezét lássák el. Délelőtt van, a napnak azon szakaszában járnak, amikor nincs nagy forgalom itt, mégis sikerült pont azt az időpontot kiszúrnia, hogy rendhagyó módon egy ilyen esetet kelljen kezelni. Szóval megmondták neki - miután felmérték, hogy nem sürgősségi eset -, várjon egy picit, míg rákerül a sor.
Hát ő vár.
Türelmesen.
Olyan türelemmel, ahogy egy haldokló ember kapkodna az egyetlen elérhető élettöltő bájital után, ami visszahozza az életveszélyes helyzetből. Jó, lássák csak el azt a törött kezet. Az számít igazán. Hogy tíz perccel előbb vagy utána rakják mágikusan sínbe. Nyugodtan, csinálják csak. Addig lehet, hogy ő itt a sarokban csendben meghal, de nem számít ám. A törött kéz nagyon komoly dolog. Meg is mondja a szervezetében bújkáló halálos kórnak, hogy várjon még egy kicsit, mert hát el kell látni előtte a kviddicssérülést, mielőtt vele foglalkoznának.
A wizard-webbeteg is megmondta, hogy minden bizonnyal valami komoly baja lehet, az is lehet, hogy fel kell függeszteni a tanulmányait! Már, ha egyáltalán lesz alkalma felfüggeszteni őket és nem hal meg előbb.
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2019. október 6. 14:40 Ugrás a poszthoz

Archie
-megjelenés-

A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Eszterházy Diána összes RPG hozzászólása (84 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel