28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gálffy Erik összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 21. 17:04
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Eső továbbra is. Amíg a vonaton ültem különösebben nem izgatott. Mikor leszálltam róla és elindultam valamerre, még akkor sem, mivel akkor éppen abba hagyta. De most, hogy már egy ideje sétálok ez pedig újra esni kezdett, igen csak felhúzza az agyamat. Nyakig sáros vagyok már most, de az iskola még messze...elvileg. A kabátom lassan de biztosan kezdi feladni a szolgálatot és a hideg eső finoman folydogál le a hátamon, a gerincem vonalát követve. Fantasztikus. Nem mintha ez lenne az első ilyen eset, hogy bőrig ázok, de a sok év alatt nem lett ez a kedvenc elfoglaltságom... séta az esőben. Mondjuk sose fogom megérteni, hogy a másik nem képviselői mit tartanak ebben olyan eszeveszettül romantikusnak.
Hosszas séta után sikerült megérkeznem. Egy igen ominózus épület fogadott, amire őszintén szólva nem számítottam. Első gondolatom az volt, hogy "Ba**ki...", a második pedig, hogy "Itt tutira el fogok veszni.". Aztán megnyugtattam magam, hogy elég nagyfiú vagyok már ahhoz, hogy ne parázzak ilyeneken. Elsétáltam a bejáratnak hitt hatalmas ajtóig, majd egy életem egy halálom alapon benyitottam rajta. Továbbra se tudom, hogy én itt akarok-e lenni. Ki is akarta ezt? Ja, hogy a családom... Valóban. Belököm az ajtót, majd beljebb lépek. Arcomra semmi érzelem nem ül ki mikor körbe pillantok, azonban ennél kicsit komolyabbra számítottam. Komoly tartás kellett ahhoz, hogy kínomba ne nevessek fel. Másodszor is körbe pillantok, de a helyzet változatlan... majdnem. Pár lépéssel előttem elsétál egy kisebb csoport nőnemű egyed, akik közül az egyik igen szemrevaló, de a többi sem rossz. Végre sikerült valami pozitívumot is találnom ebbe az egész szituációban: sok dögös csaj...Ami pedig még szebb, hogy Rellonos lettem, ahol a dögös mellé még a rossz jelző is társul. Hülyén nézek körbe harmadszor is. Merre menjek most?
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 15:58
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 22. 12:13
Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

Első teljes nap itt, az új "otthonomban". Eléggé furcsa volt reggel felébredni egy ismeretlen szobában. Mikor nagy nehezen kinyitottam a szemem hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok, bután bámultam a plafont majd a szoba többi részletét is. Kellett egy kis idő míg rájöttem, ez nem az én szobám, nem az én jól megszokott és bejáratott ágyam.  Hatalmas életkedvvel túrtam bele kócos hajamba, majd nagy nehezen rávettem magam arra, hogy megmozduljak. Vagy tíz percig ültem az ágy szélén és azon elmélkedtem, hogy vajon mit fogok én ma itt kezdeni magammal. Szinte senkit nem ismerek, azt se tudom, hogy mi merre található. Egyáltalán mit szoktak itt csinálni a diákok? Van valami jól bevett szokás? Vagy mindenki megy a maga útján? Teljesen elveszettnek érzem magam egyelőre, de tudom, hogy ez hamarosan változni fog. Szerencsémre a megnyerő személyiségem hamar bevonz egy rakat embert.
A délelőtt nagy részét valamint a délután kisebb részét lent töltöttem a faluban. Körbenéztem mik vannak erre, akad-e valami jó kis hely ahova unalmas napokon be lehet ülni. Hát nem. Nem nyűgözött le amit eddig láttam, azért bárhogy is nézzük nem egy Pécs. Szóval hamar ráuntam a falura így visszamentem a kastélyba. Mivel végre nem volt rossz az idő, így eszem ágában se volt bent tartózkodni. Nagy lelkesedéssel arra az elhatározásra jutottam, hogy mekkora király lenne most repülni egy kicsit. Azzal legalább le tudom engedni a fáradt gőzt. Igaz a kviddics sose mozgatott meg, sose játszottam és nincsenek is ilyen vágyálmaim, de repülni mindig is szerettem. Hatalmas mázlim volt, hogy a családi birtok körül egy arborétum van, így annyit csapathattam amennyit csak akartam. Senki nem látott meg a fák fölött.
Visszakanyarodva a valódi sztorihoz: Szóval elég gyorsan letaláltam a pályára, ahol szerencsémre nem volt senki.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 14:24
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 22. 12:58
Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

Kisebb megrökönyödés lesz úrrá rajtam, amikor egy törékeny kiscsaj jelenik meg egy zsák labdával, ütővel és egy seprűvel. Fiús zavaromban még azt is elfelejtem, hogy fel kellene ülni a seprűmre. Csak állok ott elcsodálkozva és alaposan felmérem a lány minden porcikáját. Besz**ás, hogy nő létére jobban konyít ezekhez, mint én. Hogy ezt miből szűröm le? Abból a könnyedségből és ügyességből, ahogy felpattan a seprűre és már ott sincs. Ilyenkor olyan gáznak érzem magam. Itt vagyok ma-holnap 21 évesen és azon kívül, hogy tudom, hogyan kell ülni egy seprűn, máshoz nem értek vele. Oké, tudom, hogy az én hibám, hogy ennyire nem érdekelt sose a kviddics. Egy idióta sportnak gondoltam és gondolom most is, aminek semmi értelme nincs. Legalábbis számomra. De ezt itt ki nem merem ejteni a számon, mert a végén valaki megkövez érte. Azt egy nap alatt sikerül leszűrnöm, hogy ebben az iskolában igen sokra tartják ezt a sportot. Elcsodálkozva hallottam, hogy minden háznak külön csapata van. Mivaaan?!
Mivel már elég hülyén érzem magam, hogy csak állok ott, mint egy faszent, így gyorsan seprűre pattanok. Egyébként mi is volt a tervem nekem azzal, hogy kijövök ide? Ja igen, repülni picit, na de mégis hol? Menjek körbe-körbe, mint valami nemnormális? Kizárt. Szóval akkor feljebb kell mennem és kicsit körbe nézni merre van valami olyan hely, ahol senkit nem zavarok és lehet száguldozni, esetleg fák között szlalomozni. Közelebb repülök a lányhoz  mivel, hogy ő talán tud nekem ebbe segíteni. Nem akarom megijeszteni így köhögök egyet mikor közelítek felé. Megtartva a tisztes távolságot „megállok” mellette, majd illedelmes férfihoz illően előbb köszönök neki. – Hali! Bocsánat, hogy megzavarlak itt ütögetés közben, de egy kis információra lenne szükségem... – Ha szóba áll velem és hajlandó válaszolni, akkor majd elmondom miről is van szó.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 14:24
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. szeptember 22. 13:49 Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

Nem jött be az a tervem, hogy majd köhögök és akkor a csaj nem fog megijedni. Természetesen összerezzent, amin én csak elmosolyodok. Ezek az itteni lányok milyen félősek. A faluban is a szívbajt hoztam a leányzóra, most ő is megrémült egy fél pillanatra. Szerencsére azonban gyorsan túllendülünk a kezdeti rémületen és három gyorsan elmondott "semmi baj" után, már kezdem tényleg elhinni, hogy semmi baj. Ennek köszönhetően közelebb merek merészkedni hozzá és reménykedem benne, hogy ettől nem fog megrémülni majd jól megdobálni a labdácskáival. Természetesen a teniszlabdák látványát nem bírom szó nélkül hagyni és ahelyett, hogy megkérdezném amiért iderepültem hozzá, teszek egy kis kitérőt.
- Ugye tudod, hogy ezt a sportot nem teniszlabdákkal játsszák?! Az egy másik sportág, tenisznek hívják és ahhoz a két lábadon kell állni a talajon, valamint kell hozzá egy partner is. Valamint nem mellesleg az ütőd sem a legideálisabb hozzá. - Teljes komolysággal és beleéléssel magyarázom a lánynak amit úgy fest, hogy nem tud. Természetesen szám szegletében végig ott lapít az a bizonyos csibészes, kisfiús mosolykezdemény, ami a monológom végére teljesen a felszínre tör. Ha eddig nem akart a lány megdobálni, akkor majd most kapok a pici pofikámra. De hát na, ezt nem lehetett kihagyni.
- Egyébként csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem-e tudsz véletlen valami frankó helyet, ahol lehet egy jót száguldozni és ökörködni? - Visszakanyarodom a lényegre, és reménykedem benne, hogy a csaj mond valami okosat és használhatót. Bár így közelről felmérve a terepet, szívesen maradnék vele "dobálgatni". Mivel nem sietek annyira nagyon, sőt, tök szívesen itt dekkolnék vele, így benyúlok a pulcsim zsebébe, majd egy kézzel elővadászok egy szál cigarettát a dobozból. Számba teszem, majd újabb egykezes mutatvánnyal egy öngyújtót is elővarázsolok. A gyújtó kattan, majd a cigi vége pirosan kezd parázslani.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 14:24
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 22. 14:47
Ugrás a poszthoz

Ardai Tánya

"Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat."
Írja Arany János a Családi kör című versében. Ez akár most passzolhatna is az estéhez, de nem teszi. Az eleje az még oké, este van, bogár is van, de se nyugalom se pedig eperfa a közelben. Egy két büdösbence még fel is kenődik a falra a hátam mögött. Előttem a falu esti látképe terül el, ami valljuk be nem is olyan rossz kilátásnak. Messzebb már csak a sötétség látszik, gondolom ott valami erdő lehet.
A mai napom igen érdekesen és "eseménydúsan" telt. Sikerült megismerkednem ma is két illetővel, természetesen mindketten a gyengébbik nemet képviselik. Lassan de biztosan kezdek talán picit, de tényleg csak picit felengedni. Még messze vagyok attól, hogy jól érezzem magam, de kezdem látni a fényt az alagút végén. Sose fogom otthonomnak tekinteni ezt a helyet. Sőt lehet, hogy szeretni se fogom soha, de utálni se. Talán. Hosszas sétálgatás után fedeztem fel ezt a helyet, és arra jutottam, hogy ez pont jó lesz "Dohányzára kijelölt hely"-nek. Ellököm magam a korláttól, majd benyúlok zsebembe, kiveszek egy doboz cigarettát, amit egy gyorsa mozdulattal számba teszek. Nem sokkal később kattan az öngyújtó és már ég is az anyám szerin életem végét okozó bűzrúd. Ha ő tudná... Nagy szippantás, bent tart picit, majd lassan kifúj. Majd újra, nagy szippantás, bent tart, kifúj. Ezt még egyszer megismétlem, majd egy gyors és ügyes mozdulattal kipöccintem a hamut a cigiből. Az szépen lassan alább hullik, majd a maradékot vissza teszem a dobozba, amiből egy újabb szálat szedek elő. Ezt egyelőre csak a fülem mögé helyezem, majd tovább nézelődök, közben pedig az öngyújtómmal játszok.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 15:55
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 22. 15:12
Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

Határozottan tetszik. Tetszik a szitu, a kiscsaj és a stílusa is. Áldom az urat, hogy nem hisztizett be, hanem értette a poént, sőt vissza is vágott valamennyire. A mosolyom egyre csak szélesebb, és érzem, hogy ebből inkább ittmaradás lesz, nem pedig száguldozás. Sőt jobb programot is el tudnék képzelni vele: Közös...száguldozás. - Kérlek bocsásd meg nekem ezt a szörnyű tettemet. Nem szerettelek volna kirángatni a csillámpónikkal teli rózsaszín kis világodból, de valakinek muszáj volt ezt elmondania. Bocsánatodért esedezem, hogy ez én voltam! Meg tudsz nekem bocsájtani? - Kicsit színpadiasra sikerült a válasz, de talán még belefér. Mondjuk mire kimondtam ezeket már bántam, de visszaszívni már nem tudom. Kellemetlen helyzetemben tarkómhoz nyúlok és picit "megvakarom", majd újra helyrerázom magam. Hála az Istennek, de gyorsan túllendülünk ezen és a valódi kérdésemre is választ kapok, ami már igazából érvényét vesztette. Bár nem. Végül is nem lenne rossz tudni a későbbiekre nézve, hogy merre vannak jó helyek. De használható választ sajnos nem sikerült kapnom. Összeráncolt, felvont szemöldökkel nézek rá és arcomról sugárzik, hogy "ez most komoly". Remélem érti majd, hogy mire gondolok, de ez besült. Nők... Mikor már majdnem feladtam, és kezdtem elkönyvelni, hogy na itt egy újabb... meglepő fordulat következett be a beszélgetésünkben. Kérdő vagy talán inkább huncut(?) arccal nézek rá, a szóval boy után.
- Dob az emlékezeted picilány? Nem szeretném újra elismételni, ha nem gond. - A magam 186 centiével szerintem nyugodt lelkiismerettel picilányozhatom le a kiscsajt. Mire a mondat végére értem arra eszmélek, hogy egy labda repül felém. Szerencsémre a leányzó nem tud a legjobban célozni, így a vállam felett repült volna egy a labda, ha nem vagyok elég gyors és kapom el, még mielőtt tovább repült volna. - Hát ez besült... - közlöm egy lenéző tekintet és némi bólogatás közben. Ha harc, hát legyen harc...Kizárt. Lányokat nem bántok. Seprűmet elhúzom oldalra és lassan átrepülök a lány másik oldalára, így kicsit közelebb jutok a pálya közepéhez és azokhoz a nagy karikákhoz amikbe a labdákat ütögetik vagy mi. Párszor feldobom a levegőbe a teniszlabdát, majd egy jól irányzott dobással átdobom az egyik karikán. - Látod, így kell célozni. Taulj ifjú padavan. - A cigi továbbra is ott van kezemben, így szívok egyet belőle.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 15:14
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 22. 15:55
Ugrás a poszthoz

Ardai Tánya

Az ember sehol sincs biztonságban, és úgy érzem hozzá kell szoknom, hogy itt sehol se lesz egy perc nyugalmam se. El nem tudom képzelni, hogy ez itteni emberekkel mi van. Szerintem már ösztönösen kiszagolják, hogy hol van egy olyan ember, aki egyedül szeretne lenni, majd megtalálják és ellepik a sok szeretettel, színes gumicukrokkal, konfettivel és még sok-sok cuki, mézes-mázas dologgal. Úgy fest jó volt az első megérzésem. Egy helyen lehetek nagyjából békében, az pedig az alagsor Ott legalább olyan kaliberű emberek vannak, mint én. Ők se vágynak más társaságára, szeretnének elvonulni és magukban lenni. Erre itt fent semmi esély nincs. Amikor meghallom a lány hangját igen gyorsan megy fel bennem a pumpa. Szinte bántja a fülem az a sok ostobaság amit mond.
- Bocsi anyu, kérlek ne büntess meg,ne vedd el a plüssmacim. - közlöm szinte nyávogva, a lehető legkisfiúsabb hangon, amire képes vagyok. Mindeközben nem fordulok meg, tovább meredek a messzibe és várom, hogy lelépjen, de nem teszi.  Ott áll rendületlenül mögöttem és nem moccan. Egy szemforgatás közepette fordulok felé. Bár ne tettem volna. Ugyanis a szöszke kiszúrja a cigit a fülem mögött. - Adjam a személyimet? - teszem fel unottan a kérdést, és ha van némi esze a szőkének, akkor látja rajtam, hogy nagyon nem vagyok vevő erre a cseszegetésre. - Egyébként, ha ennyire szúrja a szemed, akkor ezen könnyen tudok segíteni. - Kiveszem fülem mögül a cigit, majd számba teszem. Újra kattan az öngyújtó és hamarosan füst száll fel. Kíváncsi vagyok, hogy megüti-e az orrát egy bizonyos illat. Mondjuk erre sok esélyt nem látok, mivel eléggé szende szűznek tűnik a kicsike. - Na és neked nem mondták, hogy takarodó van? Mit keresel itt, ahol csak a madár jár és én? -
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 22. 16:22
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Egy srác lép oda hozzám. Ez most komoly? Pasit küldtek fogadóbizottságnak? Pedig annyira reménykedtem benne, hogy egy csajt kapok. Mennyivel kellemesebben ellettem volna egy szép barnával. De hát ha ezt osztották, akkor ezt kell elfogadni. Nem, még véletlenül sem szeretni.
- Szevasz! Én lennék igen. Benned kit tisztelhetek? - Jobbomat nyújtom felé, és várok valami rövid bemutatkozás félét. Csak, hogy legalább tudjam ki ő, illetve, hogy miért őt küldték elém. Bár így első nekifutásra lehet ez még egy hosszú barátság kezdete is. Sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Jut eszembe... Vajon mikor fogom én újra látni a haverjaimat?! Mikor lehet innen kiszabadulni? Ha tehetném én már most mennék. Nyomaszt ez az egész szituáció. Nem értem engem miért szívattak meg így anyámék. Bezzeg Izabellnek és Patriknak nem kellett itt tespedniük három évig. Látszik, hogy én vagyok a harmadik gyerek a házba. Hogy is szokták mondani? Valami olyasmi, hogy a harmadik gyereket már a kutya neveli fel. Lehet van benne némi igazság.
- Akkor most te leszek a gardedámom? - teszem fel a cseppet se komolynak szánt kérdést. Remélem érti a poént és nem egy ilyen "depi vagyok öngyi leszek" típusú, mert akkor falnak megyek most azonnal. - Csak a legfontosabbakat mutasd meg: hol dőlhetek le aludni, hol tudok enni és fürdeni. A több jelenleg rohadtul hidegen hagy. - vázolom a dolgokat immár teljes komolysággal. Tényleg nem érdekel semmi más ebből a kőkupacból. Remélem ezt a srác is nagyon gyorsan felfogja és nem fog erőlködni. Egyébként szerintem még értékelni is fogja, hogy nem kell majd itt órákon át pátyolgatnia és sétálgatnia.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 22. 16:23
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. szeptember 23. 13:49 Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

- Mit tehetnék, hogy megbocsájtsd eme rémes tettemet? Bármit megteszek érte! - tökéletes színészhez méltón sikerül előadnom a választ. Gondoltam még hozzá teszem, hogyha kell még a csillagokat is lehozom neki az égről, ne de azért ilyen kijelentésekkel inkább nem dobálózok. A végén még tényleg megkér rá, aztán majd nézhetek bután, hogy ezt mégis miképpen kivitelezzem. Bár ha nagyon akarom biztos, hogy ki tudok találni erre valami alternatívát. Csak van itt valami csillagvizsgáló, vagy akad erre valami varázslat, amivel meg lehet idézni a csillagos eget. Mert olyan nincs a mi világunkban, hogy valamit ne lehetne megoldani egy két pálcamozdulattal. Arra a kijelentésére, hogy nem az anyám hangosan felkacagok. - Ennek kifejezetten örülök, már ha az lennél, akkor engem tuti valami beteg embernek gondolnának most... - Nem fejezem be inkább a gondolatmenetet. Nem szeretném felcsapni a lapjaimat, mert a végén még rájön, hogy igen csak elnyerte a tetszésemet. Amik pedig a fejembe járnak, na az egy épkézláb ember esetében nem a saját anyja kapcsán merül fel. Szóval ezen a témán inkább gyorsan tovább is haladok, még mielőtt belegondolnék itt a dolgokba. Fúj!
Arra a kijelentésére miszerint elfújja a szél a hangokat csak egy mosollyal és egy szemforgatással reagálok. Felesleges tovább húzni ezt a témát úgy gondolom, inkább  lépjünk a következő napirendi pontra. Mondjuk az sem éppen egy olyan dolog, amiről szívesen beszélnék. Közelebb repülök a kis csajhoz, leparkolok mellette úgy, hogy térdünk összeér és szemben helyezkedek el. - Elárulok neked egy nagy titkot, de meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el. Oké?! - nem suttogok de elég halkan mondom, elég halkan ahhoz, hogy jogos legyen ez a túlzott közelség és a némi testi érintkezés is.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 16:39
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Kedves idegenvezetőmnek nagyjából annyi kedve van most itt lenni és engem istápolni, mint amennyi kedve lenne kútba ugrani. Bár lehet, hogy az utóbbi jobban felkeltené az érdeklődését. Sejtettem, hogy lesznek ilyen enyhe életundorral megáldott lelkek itt, pláne abban a házban, ahova kerültem. Kicsit utána néztem a ház múltjának, illetve annak is próbáltam, hogy milyen emberek kerülnek bele. Végül arra jutottam, hogy igen, az a ház illik hozzám is a legjobban. Még ha én nem is vagyok életunt és depresszióra hajlamos. Látom az se sokat segít a helyzeten, hogy csak az alapokat szeretném tudni, a többit majd letudom egyedül. Elég nagyfiú vagyok már hozzá. A rövid ismertető után biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy felfogtam a hallottakat.
- Remek, akkor induljunk el valamerre. - közlöm unottan, majd várom, hogy kilépjünk végre valamerre. Igaz, nem olyan régen ettem egy keveset, de már igen csak tudnék enni valami főtt kaját, ami azért több, mint egy sütemény.
- Valami fontos tudnivaló az iskoláról? Mi tiltott, mit szabad? Bulik? Nők? - Úgy érzem ez egy nehéz eszmecsere lesz és őszintén szólva azt se tudom, hogy mit dobjak be. Azért nem szeretnék visszamenni kisiskolás szintre és arról kérdezgetni, hogy milyenek a tanárok, nehezek-e a vizsgák, milyenek az órák. Ezeket majd úgyis időben meg fogom látni és tökre feleslegesnek tartom, hogy erre időt és szót fecséreljünk. Azt pedig kicsi erős kezdésnek érzem, hogy megkérdezzem merre lehet tiltott dolgokat beszerezni. Pedig lehet nem lenne rossz tudni. Sőt jelen helyzetemben ez lehet életmentő lehet. Mivel most úgy érzem, hogy legszívesebben a kútba ugranék vagy valami hasonló.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 17:19
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Gardedámomat végighallgatva egy elég nagy nevetés tör ki belőlem.  – Te most szivatsz?! – teszem fel a nagy kérdést. Az elhangzottakat így első hallásra elég nehéz elhinni. Én személy szerint arra számítottam, hogy bekerülök egy igen komoly, nagy múlttal rendelkező iskolába, ahol majd mindenki betartja a szabályokat, a tanárok kő kemények és egyéb ilyen finomságok. Erre az első embertől, akit azzal bíztak meg, hogy bemutassa az iskolát, azt hallom, hogy itt nagyjából mindenki sz**ik bele mindenbe. Azok a diákok akik elvileg azért vannak, hogy őrizzék a rendet, pont nem foglalkoznak vele. A tanárok felcsinálják a diákokat, mindeni szerelmes mindenkibe kortól függetlenül. Hát nem rosszból, de lehet átgondolnám a szülők helyébe, hogy a 14 éves kislányomat beíratom ide. A végén még előbb lesznek nagyszülők, mint tervezték.
- Hát lehet mégsem lesz ez olyan rossz buli, mint gondoltam. Én meg még attól tartottam, hogy itt sakkban leszek tartva. Most megnyugtattál. Kössz! – Ennyit sikerül kinyögnöm és továbbra is mosolygok, mint a vadalma. Hihetetlen!
- Egyébként azok a diszkrét módszerek érdekelnének…. Esetleg beavatnál a nagy titkokba? – kérdem és nagyon reménykedem, hogy meg is fogom tudni.  Ugyanis nagyobb esélyt látok arra, hogy ott több mindent be lehet szerezni. – Valamint olyan infóid vannak, hogy hol lehet olyasmit beszerezni ami tiltott áru? – Tudom, hogy prefektus, de az előbb mondta, hogy itt senki nem foglalkozik semmivel. Így akár teljes lelki nyugalommal kérdezhetek tőle ilyeneket. Amúgy pedig nem tűnik egy olyan embernek, aki megveti az ilyen jóságokat.
- Na várj, akkor ezek szerint simán össze lehet szedni egy tanárnőt? A végén még álmaim otthona lesz ez a…. – inkább nem fejezem be a mondatot, mert lehet, hogy nem tudnék rá szépeket mondani még. De egyre szimpatikusabb. Szabályok vannak de mégse. Tiltott kapcsolatok vannak, de mégse. Bulik vannak, lányok vannak. Mi kell még egy magamfajta 20 éves srácnak?
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 23. 19:00
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Lassan kezdem úgy érezni, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet Danteval, hazudott az első benyomásom. Ahhoz képest, hogy egy enyhén depressziós, teljesen befordult alaknak hittem első nekifutásra, lassan kezdem látni, hogy nagyot tévedtem. Kérdésemre miszerint szívat, nemleges választ kaptam. Mondjuk költőinek szántam a kérdést, így nem is vártam rá választ, de hát végül kaptam. Egy újabb nevetés tör fel belőlem annak hallatán, hogy a kútban landolok. Hát nem tudom mi a jobb. Lesétálni vagy kútban landolni. Értem én, hogy vízlepergető bűbáj, de hát na. Akkor is elég hülyén néz ki ha valaki úgy mászik ki egy szökőkútból. Bár meg merem kockáztatni, hogy a falu lakói már megszokták ezt a látványt.  – Kössz az infót, gyanítom, hogy sokszor fogok élni ezzel az Isten adta lehetőséggel. – beszélgetés közben áthaladunk egy—két helyiségen, egy hosszú folyosón, de őszintén szólva pont hidegen hagy az iskola épülete. Látom, hogy vannak festmények, amik mozognak, meg egyéb régi tárgy, de ezek annyira nem érdekfeszítőek számomra, hogy az már szörnyű. Pedig valljuk be, hogy azért nem sűrűn láttam eddig mozgó festményeket. Nekünk otthon a normális fajtából van otthon jó pár darab.
Tudtam én, hogy Dante lesz az az ember, aki nem fog gondot csinálni abból hogy ilyesmi kérdést intéztem hozzá. Egy mosoly terül el az arcomon, mikor visszakérdez. – Hát olyasmi dolgokra gondolok amitől az embernek sokkal jobb kedve lesz, boldogabb, szabadabb, nem érdekli senki és semmi csak élvezi az életet. – Ennél szebben nem is fogalmazhattam volna, szinte már költői. A következő mondata hallatán nem tudom, hogy mi lehet a jó válasz. Ha őszinte szeretnék lenni, hát pont nem érdekel, hogy családanya. Szeretem az izgalmakat és még úgysem menekültem meztelenül ki egy ablakon azért, mert megjött a kedves férj. A mottóm pedig az, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Na de ezt nem szerettem volna kifejteni neki, így csak megvontam a vállam és hümmögtem egyet. Jobb ha ebbe most nem megyünk bele. - Rellonos csajok milyenek? - Inkább hanyagoljuk az anyukákat.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Weiler Dante
Írta: 2017. szeptember 25. 13:38
Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

Megállunk. Ez a megálló az a megálló, ahol várhatóan sokat fogok tartózkodni, mivel nem szeretek tömegben étkezni, így gyanús, hogy inkább le fogok jönni ide a konyhába és majd magam elkészítem a reggelim, ebédem és vacsorám. Sokkal kényelmesebb menet közben benyomni egy szendvicset, mint órákat ülni egy asztalnál és szépen megenni egy egész menüsort. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy otthon rengeteg ilyen puccos vacsorát kellett végigülnöm. Jött a szüleim sok gazdag barátja és olyankor szegény szakácsnő hajnaltól egészen estig csak főzött, hogy minden étel meglegyen. Hideg előétel, meleg előétel, főételből három fajta, és még sorolhatnám. A végén már majd ki pukkadtam, de még enni kellett, mert addig nem kelhettünk fel az asztaltól míg a vendégek ott voltak. Hát sokszor kínok kínját éltem át és minden érdekesebb lett volna, mint ott ülni. Szóval idővel rászoktam arra, hogy ha lehet akkor inkább bekapok gyorsan valamit és már megyek is tovább dolgomra. Az idő pénz, és ez tényleg így van. Bár mivel gazdag család sarja vagyok, így túl sok mindenért nem kellett megküzdenem, maximum egynél többször kérnem. Ennek előnye és hátránya is van, mint mindennek, azonban igyekszem nem kimutatni a külvilág felé, hogy....
- Manókkal kedvesen. Vettem. - válaszolok, ezzel jelezve, hogy felfogtam amit mond és figyelek. Majd egész gyorsan választ kapok arra is, hogy kivel kell nagyon jóba lennem errefelé. Révész Kornél. Egyelőre semmit nem mond ez a név, de gyanítom, hogy hamarosan heti rendszerességgel fogunk találkozni. Bólintok egyet Dante mondatának végén, majd egy mosolyt is megengedek magamnak. "Eléggé magánál legyen", ebből a három szóból már tudom, hogy ő lesz az én emberem, már csak azt kellene tudni, hogy milyen árakkal dolgozik. Bár nem mintha bármit is számítana.
A lányokkal kapcsolatban elhangzottak után egy kisebb nevetés tör fel belőlem.
- Akkor ők lesznek azok akiket én keresek, az kell aki tökretesz. Így legalább nem kell majd ápolni a kis lelküket. Attól mentsen meg az ég... Bár ha az eridonosok túlbuzgók az sem gond bizonyos szempontból... - egy sokat sejtető mosoly kúszik az arcomra, de gyorsan el is hessegetem eme szörnyű gondolatokat.
- Azt hiszem így első nekifutásra minden fontos dolgot megtudtam, kössz! -
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Carolina Eleonore Bellini
Írta: 2017. szeptember 25. 14:13
Ugrás a poszthoz

Carolina Eleonore Bellini

Unalom. Ez az a szó ami leginkább közel áll hozzám az elmúlt hetekbe. Azon kívül, hogy volt a rellonos buli, meg megismerkedtem egy-két emberrel az ég egy adta világon semmi nem történt. Komolyan mondom lassan falnak megyek. Lelki szemeim előtt látom, hogy kényszerzubbonyban visznek el innen a fehér ruhás férfiak én pedig csak üveges tekintettel bámulok a nagyvilágba miközben üvöltözök. Ha ez továbbra is így fog menni, akkor ez a szörnyű kép valósággá fog válni, és mindennek az oka nem más, mint az édes, kedves, drága, jó apám. Ő akarta, hogy idejöjjek és "legyen belőlem valami", mint a testvéreimből. Hát igen, ez van akkor ha az ember bátyja jogot tanul, míg a nővére a bájitalkészítés művészetét fejleszti tökélyre. Csoda, hogy olyan dolgokhoz nyúlok amikhez nem kellene?! Nincs az a 20 éves fiú, aki ezt ép ésszel és józan fejjel kibírja. De most legalább megvan a család lelki nyugalma, én meg tespedhetek itt egy nagy kőkupacba. Mindezt persze teljesen egyedül.
A kastély felfedezése egész gyorsan megvolt, és amennyire nagynak tűnt elsőre, hát annyira mégsem az. Nem kicsi, de nem is egy olyan hely, amit ne lehetne kiismerni. Nagyjából a harmadik napomon fedeztem fel egy eléggé eldugott könyvtárat, ahol eddig még senkivel sem futottam össze. Én személy szerint nem olvasni járok ide, de első alkalommal jól megszívtam. Mivel nem tudtam mire való az a golyó a sarokba, így hozzá értem. Hát amit én akkor átéltem, senkinek sem kívánom. Éljenek a horror történetek! Bár lehet egy csöpögős love story se lett volna sokkal jobb. Na de tanulva az első esetből, még a közelébe se megyek annak a rettenetnek. Inkább lehuppanok a földre a másik sarokba és próbálok egy kis boldogságot és örömöt vinni a mindennapjaimba. Most is éppen ezt teszem. Személyigazolvány, bankkártya, zacskó fehérség, papír. Csak ennyi kell ahhoz, hogy meglegyen a napi jókedvem. Már nem tudom hányadik adag boldogsághormont juttatom a szervezetembe, és teljesen ellazulva olvasom a kezem ügyébe kerülő könyvet. Ilyenkor legalább nem fáj semmi.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. szeptember 30. 09:35
Ugrás a poszthoz

Ardai Tánya

Jobbnak látom ha a lány által feltett költői kérdésre nem is válaszolok. Abból úgyis csúnya hiszti lett volna, mivel a legkedvesebb kérdésem is az lett volna, hogy "Tán süket a kisasszony?!". Úgy érzem, hogy egy cseppet sem értékelte volna az én kis viccemet. Szemeim elég nagyra kerekednek mikor közelebb lép hozzám, kiveszi a cigit a számból és eltöri. Annyi nyugtat meg, hogy ez nem a jobbik fajta, hanem a sima. Akkor lehet meg is átkozom a kis szőke tyúkot. Biztos nem tudja, milyen drága manapság a függőség. Bár erről inkább nem fogom felvilágosítani. Így elnézve nem sok mindent próbált ki eddig élete során. Pedig ha kicsit kedvesebb lenne, csak egy kicsit, akkor még adnék is neki egy kis boldogságot, vagy akár többet is. Arra a kijelentésére, hogy ő prefektus, csak hangosan felnevetek. - Akkor most sz**jam össze magam vagy mi? Engedd el ezt Gyönyörűm...! - nem bírom megállni, hogy ne kekeckedjek vele. Amikor az öngyújtót kéri csak oldalra biccentem fejem és teljes komolysággal nézek rá. Benyúlok a farmerem farzsebébe és kiveszem az ezüst gyújtót, amibe a családi címer és a monogramom van gravírozva.
-Ez kéne? - nyújtom a lány felé, majd hirtelen mozdulattal rászorítom ujjaimat a kis ezüstdarabra, végezetül egy gyors mozdulattal elrejtem a nadrágomban. Hogy még pontosabb legyek, a legféltettebb kincsemnél. Nem félek, hogy kiesik onnan, mivel mind az alsónadrágom, mind a farmerem eléggé szűk hozzá, hogy bent tartsa. - Hát akkor vedd el... - közlöm, majd színpadiasan az égbe emelem egy pillanatra, mindkét kezemet, mintha megadnám magam. Le merem fogadni, hogy a kis szőke még messziről sem látott olyat, ahova most a pici kezét kellene dugnia. Eszem ágába sincs megmondani, hogy mi a nevem, szóval csak egy sunyi mosolyt engedek el kérdése hallatán. - Na és a tied? -
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Carolina Eleonore Bellini
Írta: 2017. szeptember 30. 10:47
Ugrás a poszthoz

Carolina Eleonore Bellini

Teljes nyugalom, ezt szeretem ebben a helyben nagyon. De most valaki ezt is elveszi tőlem. Ugyanis a földön fekvésem és olvasás közben valaki majdnem átesik rajtam. Hirtelen felkapom tekintetem a könyvből és a csajra nézek.
- Láss is ne csak nézz...- közlöm picit ingerültebben. Hát igen, mikor milyen hatást váltanak ki belőlem egyes dolgok illetve emberek. Jelen esetben dolgok. Leporolom nadrágomat ott, ahol a lány belém rúgott, de nem mintha koszos lett volna ennyitől, majd újra a könyvet kezdem olvasni. Reményei szerint gyorsan elpakolja a könyveit, levesz pár újat majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is. De nem így történik. "Maradj, ahol vagy, és ne próbálj támadni, mert nagyon megbánod!" hangzik a leányzó szájából. Lassan emelem fel fejem és eléggé bután, kérdő tekintettel nézek fel rá. Nem értem, hogy most miből vonta le azt a következtetést, hogy én bántani fogom őt. Buta liba! Ennyi. Ez a véleményem és ez már változni se nagyon fog. - Idióta... - motyogom, de azért eléggé hangosan ahhoz, hogy ő is meghallja. - Figyelj, örülök, hogy jöttél, de még jobb lenne ha most azonnal elhúznál innen a búsba... Kérlek! - mivel jól nevelt gyerek vagyok, így illedelmesen meg is kérem rá, hogy távozzon. Jelen állapotomban nagyon  nem vagyok vevő a hisztis lányok hülyeségére. Bántani. Atya ég! Több szót nem is szeretnék fecsérelni a kis barnára, mivel tökre felesleges. Komolyan mondom ebbe az iskolába csak olyan lányok járnak akik ilyen kis anyámasszonykatonái meg szende szüzek?! Kezdek kiborulni ettől! Lassan a zsebpénzemet kénytelen leszek még több örömforrásra költeni. Visszapillantok a könyvembe és teljes nyugalommal folytatom az olvasást remélve, hogy a kis madárka nem csipog többet.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Farkas Kamilla
Írta: 2017. szeptember 30. 10:59
Ugrás a poszthoz

Farkas Kamilla

Szimpatikus a kis csaj, nagyon is! Sőt! Fejben már pár dolgot le is futtattam vele kapcsolatban. Azonban azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire vevő bizonyos dolgokra. A térd összeérintés akár egy jó próba is lehet arra, hogy mennyire vevő egy idegen férfi közeledésére. Gyorsan kiderül, hogy nem az. Azonnal hátrál egy kicsi, hogy még véletlenül se legyen köztünk semmi testi kontaktus. Erre egy széles mosoly fut át arcomon. Csípem az ilyen csajokat, akikért meg kell esetleg harcolni és nem adják gyorsan magukat. Már csak a kérdés az, hogy megér-e ez a leányzó annyit, hogy én törjem magam miatta?! Erre még aludnom kell.
Nem kíváncsi a titkomra, ami igazából lényegtelen mert úgysem mondtam volna el neki. Szinte biztos vagyok benne, hogy másnap már mindenki transzparensekkel rohangálna a rellonon belül, hogy tüntessenek engem el onnan. Nyilván ez egy kicsit durva túlzás, de biztos, hogy nem lettem volna a zöldek kedven újonca.
- Hát látod, azonnal elnyerted a bizalmamat... De ha nem hát nem! - vonom meg vállam, majd szívok még egy slukkot a cigibe. Egy ügyes mozdulattal eloltom a cipőm talpán, kimorzsolom belőle a maradékot, majd a kabátom zsebébe süllyesztem. Nem szoktam szemetelni. Az tilos! Ezt gyorsan megtanultam egy arborétumban.
- Hát igazán örültem a találkozásnak kisasszony! Remélem még látlak! - biccentek egyet köszönésképpen, majd elhúzom oldalra a seprűt és már ott sem vagyok. Végül csak lesz egy kis száguldozás, amire a legideálisabb helyszínnek az erdő fölötti részt, valamint az iskola tornyait találtam.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2017. szeptember 30. 10:59
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Ardai Tánya
Írta: 2017. október 6. 12:51
Ugrás a poszthoz

Ardai Tánya

Felnevetek mikor a kedves kis szőke az öngyújtóért nyúl, de terve nem jön be. Aranyos a naivsága, így könnyen fel lehet mérni, hogy nem egy házba tartozunk. Gyanítom, hogy egy rellonos lány gond nélkül nyúlt volna az öngyújtó után oda....A felajánlásra miszerint gond nélkül távozhatok a körletembe, csak jót mosolyogtam. Eszem ágába sincs elmenni innen pont most, mikor kezd izgalmas lenni az este és a nap. Még meg se érkeztem jóformán, de már meg akarnak büntetni. Ez az én formám.
- Háááátőőőőő.... Nem. - Nem, mint, hogy nem megyek el, és nem, mint, hogy nem felejtem el a találkozót se. Egy dolgot fogok elfelejteni nagyon gyorsan, az pedig a neve. Nagyjából a nyelvem beletörik mire kimondom, és amilyen gyorsan elmondta, én kb. azzal a lendülettel el is felejtettem. Szóval név hiányába, majd ki kell neki találnom egy hozzá illő, cuki becenevet. Annak ellenére, hogy ő bemutatkozott nekem eszem ágában sincs. Sose lehet tudni, hogy ez nem-e egy csel vagy valami hátsó szándék, hogy kiderítse ki vagyok és honnan jöttem.
A kis csaj odalibben mellém és nekitámaszkodik a korlátnak. Követem a példáját és én is így teszek, kényelembe helyezkedem, majd kotorászni kezdek zsebembe. Kiveszem a gyufásdobozt és felé nyújtom. - Egy szálat? Ne játszd itt a jó kislányt... - Ha elfogadja akkor szuper, ha nem az sem baj. Én a számba teszek egy szálat, majd előveszem az öngyújtót onnan ahol eddig volt, és meggyújtom, ha pedig az ő szájába is lóg egy szál, akkor felé nyújtom az apró kis lángot.
- Mesélj nekem egy kicsi Cukorfalat? Mi vett rá arra, hogy zaklasd itt az ártatlan diákokat? Ne meg mit kell rólad tudni? - legsármosabb mosolyomat csillantom meg a lány irányába, szemeim üzenete pedig annyira nyilvánvaló, hogy csak az nem érti meg, aki nem akarja.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. október 6. 13:20 Ugrás a poszthoz

Carolina Eleonore Bellini

Nagyon idegesít. Annyira nagyon, hogy azt elmondani nem tudom. Biztos, hogy én többet ide nem jövök be. Ha ilyen kis hisztis és agresszív libák járnak ide, akkor én ebből köszönöm szépen de nem kérek. A kis csaj lenyom nekem egy monológot és egyszerűen nem értem, hogy miért fél tőlem. Nem tudom felfogni, hogy miért szegez rám pálcát és néz rám úgy, mintha valami közveszélyes bűnöző lennék. Közben pedig igen messze állok tőle. Mi a bűnöm? Az, hogy éppen a szenvedélyemnek hódolok, és olvasok a földön ülve? Nagyon bosszant a kis fruska és egyre inkább úgy vagyok vele, hogyha még sokáig csesztet, akkor meg fogom átkozni és azt nem fogja a kis drága megköszönni. - Jesszus... - Ennyit sikerül kinyögnöm a csaj beszéde után, majd összeszedem a cuccaimat, a zsebembe süllyesztem és felállok. Leporolom nadrágomat majd a két tenyeremet is. - Parancsolj...- közlöm a lánnyal és két kezemet színpadiasan széttárom, ezzel jelezve, hogy ez itt mind az övé lehet. Ahogy kicsit közelebb lépek hozzá egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből a pálcát, majd egy gyors és erős mozdulattal ketté töröm a térdemen. - Ez nem neked való játékszer... Túl veszélyes vagy vele, így ezzel most sok férfi életét, sőt lehet a te életedet is megmentettem. Szívesen! - közlöm vele egy széles mosoly kíséretében. A kettő tört pálcát szépen visszaadom neki, majd távozom. Így legalább biztos lehetek benne, hogy nem fog hátulról egy átkot küldeni felém, ugyanis nincs mivel. Csúnya, csúnya Erik! Ejjejjj. A továbbiakban mit sem törődve a kis tyúkkal kihúzott háttal távozom a könyvtárból és a rellon körlet felé veszem az irányt. Ott legalább senki nem zaklat, pláne nem ilyen kis izék.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. október 6. 13:39 Ugrás a poszthoz

Révész Kornél

Van egy-két dolgom ami az itt töltött idő alatt igen gyorsan és igen hirtelen megfogyatkozott. Nem tett jót neki az új környezet, amit még mindig nem szoktam meg, se a rellnos kviddicses afterparty, ami igen jól sikerült. Egyébként pedig nem vagyok egy olyan típus se, aki nem ad szívesen ha van neki. Bár ezt igen csak ki kell érdemelni. Ne de szó szót követ, majdnem mindenem elfogyott. Így arra kényszerültem, hogy egy borongós őszi napon felkerekedjek és megkeressem az iskolában Révész Kornélt. Őt ajánlotta Dante az első napomon, mikor is "tárlatvezetést" tartott. Igen, még mindig úgy érzem magam ebben az iskolában, mintha egy múzeumban lennék. Azért amennyi diák idejár, ennek a kócerájnak már rég egy modern, felújított és korszerű épületnek kellene lennie. Értem én, hogy varázslók és boszorkányok járnak ide, de azért csak lehetne antik hatást kelteni modernebb dolgokkal. Könyörgöm, az évek haladnak és már a 21. században vagyunk, nem pedig a 16.-ban. De hát van akinek ez tetszik, én pedig majd múzeumi darabnak fogom érezni magam a továbbikban is. Mivel szorgalmi időszak van már, így az iskola megtelt diákokkal, akik igen segítőkésznek mutatkoztak. Ők is mind egy-egy kiállítási darabok ebben a múzeumban. A szám azért van, hogy kérdezzek és furcsa mód elég sokan tudták, hogy ki az a Révész Kornél. Könnyebben megtaláltam, mint gondoltam. Egy kissé szétcsúszott srácot kérdeztem meg utoljára, aki azt mondta, hogy valaki szerint bealudt a társalgóba. Majd a kis drága hozzátette, hogy meg kellene viccelni és ellopni tőle mindenét. Egész gyorsan sikerült a tudtára adnom, hogy erre nem igazán vagyok vevő, mivel ha már Kornél bevállalja a rizikót, akkor már a kedves "barátaiban" legyen annyi, hogy adnak a boldogságér némi juttatást. Mondjuk a lányok könnyebben vannak a juttatást nézve. Már megint hol jár az agyam?! Össze kell szednem egy nőt, különben meg fogok bolondulni hamarosan! Igen, ezt egyre inkább így érzem.
Benyitok a társalgóba és valaki ott hever a kanapén. Kizárásos alapon ő lehet Kornél, de ezt igen hamar ki lehet deríteni. Odalépek hozzá, majd egy nagyobbat lökök rajta, akkorát, hogy biztosan felébredjen. - Szevasz! Te vagy az a bizonyos Kornél?! -
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Draskovits Amélia Léda
Írta: 2017. október 9. 15:24
Ugrás a poszthoz

Draskovits Amélia Léda

Szorgalmi időszak. Ez a két szó az, amit ha egymás után pakolunk, akkor vége, vége mindennek. A pihenésnek, kikapcsolódásnak, a délelőtti semmittevésnek, a délutáni csavargásnak. Tehát mindennek, ami jó. Az pedig nem elég a tanároknak, hogy órán kell ülni, még házi feladatot is adnak már most. Mivel az arborétumba ami a házunk körül van található nem kevés állat is, így arra jutottam, hogy felveszem az LLG-t. Nem lenne kötelező, de talán még belefér és nem fogok megszakadni, gondoltam én… Bár ne tettem volna! Több gondom is akadt a tárggyal:
1. Nagyon sokan járnak rá, mert furcsa mód ez mindenkit érdekel.
2. A leglehetetlenebb időpontra tették az órákat.
3. Már a második alkalommal gyűjtőmunkát kaptunk, természetesen kisebb csoportokban.
Mellém egy igen szemrevaló, de eléggé mufurc rellonos csaj jutott. Valami oknál fogva nem díjazta a kedves és sokat mondó megjegyzéseimet. Ő baja, nem tudja miről marad le, bár ezzel csak megerősíti bennem, hogy az itteni lányok mind szelepesek. Eddig egy normálissal találkoztam, maximum kettővel. Diát nem számolom bele, mert ő egy külön kategóriának számít minden szempontból.  Na de vissza az eredeti történethez. Szóval egy Léda nevű csajjal kerültem párba, akivel nagy nehezen sikerült megbeszélnünk egy időpontot, amikor is mindketten megjelenünk a könyvtárba és komoly munkába kezdünk. Kétoldalas beadandót kell írnunk egy  XXXX kategóriába tartozó lényről , amit a tanárnő választott ki nekünk. Természetesen megnyertük az egyik olyat, ami igen ritka példány, a Réem-et . Öt perccel a megbeszélt hat órás időpont előtt futottam be a könyvtárba, majd célirányosan az olvasótérbe mentem, ahol belehuppantam egy kényelmes fotelbe. Kb. ennyi lesz a mai hozzájárulásom a munkához, a többit majd oldja meg  Léda. Én pedig szépen learatom majd a babérokat az órán. Remélem ez így ebben a felállásban össze is fog jönni.  
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Révész Kornél
Írta: 2017. október 11. 18:25
Ugrás a poszthoz

Révész Kornél

Lehet nem a legkellemesebb dolog e kerek világban az én "férfias" arcomra ébredni, ami talán végre kezd borostásodni. Úgy fest hogy a nagyon későn érő típusok közé tartozom. Itt vagyok 20 éves és apró pici pelyhek vannak az arcomon a kő kemény, férfias arcszőrzet helyett. De a sok borotválás talán kezdi végre meghozni gyümölcsét.
A srác zavart tekintetéből arra a fenomenális következtetésre sikerült jutnom, hogy eléggé mélyen aludhatott és valami komoly mélységből ránthattam vissza ebbe a csúf valóságba. Kérdésemre kapok választ, de olyat amire nem számítottam. Felnevetek. Szeretem az olyan dolgokat, amik annyira váratlanok, hogy az ember még véletlenül se számít rá, mint például most. 59. leggyakoribb férfinév. Hát ez honnan a jó életből szedte most?! Már ezért megérte ide bejönni, ugyanis ezt is megtudtam, igaz nem voltam rá kíváncsi és boldog lett volna az életem ez nélkül az infó nélkül is, de jó pap holtig tanul vagy mi. A folytatás se az volt éppen amit várta, de legalább megtudtam, hogy ő az az 59.leggyakoribbférfinév akit én keresek. Szemöldökeim a magasba szöknek az utolsó mondat hallatán és érzem, hogy ez nem lesz egy könnyű szülés, sőt, lehet, hogy császár lesz a vége. Ha minden kérdésre ilyen hosszadalmas választ fog adni, akkor egy ideig itt leszünk.
- Remek. - közlöm majd a kanapé előtti asztalra ülök és előre hajolok. - Akkor te vagy az én emberem. - itt egy kisebb hatásszünetet hagyok, majd halkabban folytatom. - Azt csicseregték a madarak, hogy vannak neked bizonyos dolgaid, amikre nekem szükségem lenne eléggé sürgősen... Jól daloltak a madarak? - remélem meg fogja érteni, hogy mit is szeretnék, de még ennél is jobban remélem, hogy igenlő választ kapok. Muszáj nagyjából azonnal hozzájutnom egy kis boldogsághoz.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 26. 19:07 Ugrás a poszthoz



Újabb év telt el, így újra elérkeztünk a szokásos karácsonyi partyhoz. Ez már hagyomány a családnál, hogy minden év december 25-én ünnepséget ad, ahova minden igen fontos ember meg van hívva. Ilyenkor a fél minisztérium - leginkább a vezetők - illetve a híres családok fejei kerülnek meghívásra egy fő kísérőjükkel. Legtöbben ilyenkor a feleségüket vagy párjukat hozzák el, de az sem szokatlan, hogy gyermekekkel, esetleg unokákkal érkeznek. Mivel az ünnepeket mindig otthon töltöm, még úgy is, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom a családdal, bőven jut számomra is teendő. Mindig a nyakamba sóznak valamit, amit megpróbálok minél gyorsabban letudni, hogy aztán én is pihenhessek kicsit. Aztán eljön a 25-e, és kora reggeltől sürgés és forgás van a kastélyban. A szolgálók, rendezvényszervezők, dekorosok rohangálnak mindenhol, mindenki kiabál, nyüzsög, csapkod és szitkozódik. Én pedig ilyenkor csak járkálok az előtér és a nagyterem között, figyelem az eseményeket és jókat nevetek a sok idiótán. De mivel immár én is bekerültem a minisztériumi dolgozók közé - igaz még csak gyakornok ként - így már nekem is több ismerős arc lesz, mint eddig. Egyébként kapcsolatépítésnek ezek az estélyek teljesen tökéletesek. Arról pedig nem is beszélve, hogy mennyi csinos nő gyűlik össze ilyenkor, akik kissé több alkoholt fogyasztanak, mint kellene. Ha a férjek tudnák, hogy az egyik rejtett folyosó mennyi mindent látott már az elmúlt évek során. Örülök, hogy se szobor, se festmény nem található ott, mert ha azok megszólalnának, én biztos, hogy halott ember lennék.
Az estély előtt nem sokkal én is nekiállok összeszedni magam néhány pohár brandy társaságában, mely megalapozza az alaphangulatomat. Az ilyenek előtt mindig szükségem van némi bátorításra.
Élére vasalt nadrág, inge, zakó, csokornyakkendő, fényesre bokszolt cipő. A szolgálók mindent kikészítettek, így nekem csak fel kell öltöznöm. Megállok az egyik szekrényem előtt és a parfümöket kezdem szuggerálni, de végül a választás egy Paco Rabanne - One Million parfümre esik. Alaposan körbepermetezem magam vele, majd egy kis hajigazítás után kilépek a szobából. Lesétálok az emeletről az előcsarnokba, ahol már gyülekeznek a vendégek. Illedelmesen, jól nevelt fiú módjára mindenkit üdvözlök, majd a nagyterem felé kanyarodok, ahol már zajlik az esemény.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2018. december 26. 19:47
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 28. 19:21 Ugrás a poszthoz



18:50. Idegesen sétálok a pizzéria előtt, fel és le miközben pumpálom a cigarettát. Az emberek elmennek mellettem és hallom, ahogy megjegyzik, hogy nem vagyok komplett. Annyira nem tévednek nagyot, de máshogy vagyok lökött, nem pedig úgy, ahogy ők gondolják. Nem tudom, hogy mit csináljak. Bemenjek? Ne menjek? Bonnie. Sok szép és nem túl szép emlék köz hozzá. Gyermekkori szerelem, melyből barátság lett, majd mikor előjöttek a drogproblémáim kizártam őt az életemből. Évekig nem tudtam róla semmit, majd kaptam egy rossz hírt. Balesetet szenvedett. De ezzel sem tudtam mit kezdeni, őszintén akkor az sem érdekelt volna, ha meghalt. Minden gondolatom a drogok körül forgott, minden emberi kapcsolatom megszűnt, vagyis csak olyanok maradtak, melyekből hasznot húztam: dílerek és buta fruskák, akik könnyen széttették a lábukat. Ebből álltak a napjaim és csak ez éltetett. Aztán jött az elvonó és rendbe lettem. Ezután próbáltam újra felvenni Bonnieval a kapcsolatot, de nem sikerült. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy most ő van hasonló helyzetben, mint én. Drogok. Elvonó. Minden nap bent jártam az intézetbe, ahova bezárták, de sose mentem be hozzá. Nem tudtam. Nem ment, mivel úgy éreztem, hogy cserben hagytam. Magára hagytam és nem voltam ott, mikor szüksége lett volna egy barátra.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, görcsbe szorult a torkom és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy szükségünk van-e arra, hogy a régi sebeket újra feltépjük. Mikor megtudtam, hogy itt tanul az iskolában, megkerestem bagolyban, aminek a vége egy megbeszélt találkozó volt. 2019.12.28 19:00, pizzéria.
Egyszer csak ismerős alak tűnik fel a távolban, mire én „elrejtőzöm”. Továbbra sem tudom, hogy akarom-e látni, de ő itt van és gond nélkül sétált be. Elnyomtam a cigarettát, erőt vettem magamon és besétáltam én is a pizzériába. Követtem őt, majd mikor utolértem egy mosolyt erőltettem arcomra és megszólítottam.
-Csak nem engem keresel? -

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 29. 14:32 Ugrás a poszthoz



Egy idősebb férfi lép oda hozzám s nyújtja felém jobbját. Még nem ismerem, pedig ő, az elmondása alapján, már gyerekkorom óta ismer. Nagyon jó neki, de nekem lövésem sincs róla, hogy ki ő. Hosszas mesélésbe kezd arról, mikor először látott, milyen kicsi voltam, aztán eljutunk az első vadászatomig is. Jó pár éven végig megyünk, és a férfi valóban ismer, de én továbbra sem emlékszem rá. Őszintén szólva túlzottan nem is izgat, sőt már kicsit unom is a mesedélutánt vagyis estét. Próbálok illedelmesen rá figyelni, de figyelmem inkább más irányba terelődik el. Nehéz koncentrálni, mikor szűk ruhákba bújtatott női testek sokasága suhan el az ember orra előtt. Egyik formásabb, mint a másik. Mondhatnám, hogy csorgó nyállal figyelem az eseményeket, de az nem lenne túl elegáns, így csak lopott pillantásokat engedek meg magamnak. Egy középkorú nő azonban eléggé feltűnően próbálja felvenni velem a szemkontaktust már egy ideje, de végül belemegyek a játékba. Úgy fest, hogy megvan az ez évi feleség, aki megismerkedik a rejtett folyosóval. Óvatos flörtbe kezdünk, de ekkor megjelenik anyám, aki karon ragad, elnézést kér a férfitól, akinek már nem emlékszem a nevére, majd magával rángat. Megjött valami idős asszony az unokájával, akit valószínűleg ma estére mellém szántak. Mármint az unokát, nem az öreget. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd arcomra erőltetek egy mosolyt. A mű mosolyokban már profi lettem, így észrevehetetlen, hogy az nem őszinte.
- Jó estét kívánok a hölgyeknek! – az idős asszony kezére adok egy kézcsókot, majd a fiatal lány keze irányába nyúlok. -  Te sem panaszkodhatsz kis hányós. – kacsintok rá a lányra, akinek a nevére sajnos nem emlékszem. Ha kezembe rakja kezét, akkor ő is kap egy kézcsókot. Közben anyám észrevehetetlenül lenyom hátulról egy tockost, csak, hogy érezzem a törődést és tudjam, hogy kellene viselkednem. A zenekar is végre nekikezd, ami annyit jelent, hogy muszáj megnyitni a bált. A családunkban az a szokás, hogy anya és apa kezd, majd mi is becsatlakozunk hozzájuk. Patriknak már felesége van, így ő Esztert viszi a parkettra. Izabella is párkapcsolatban él, ő a faszijával lép a színre. Szóval nekem is kell találnom valakit, szóval jobb híján felkérem az előttem álló leányzót. – Szabad? – kérdem tőle, miközben felé nyújtom karomat, amibe ha benne van belekarolhat és útnak indulhatunk a parkett felé.

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2018. december 29. 17:17 Ugrás a poszthoz



Itt áll előttem teljes valójában. Ugyan olyan szép, mint anno annak idején. Sőt! Még szebb. Igaz, gyerekszerelem volt, de akkor olyan valóságosnak tűnt. Hány évesek is lehettünk? Ha jól emlékszem olyan 16 éves korunkban jöttünk össze, kezdtünk el járni, kinek, hogy tetszik. Nem volt hosszú a kapcsolat, de annál tartalmasabb. Mondhatni, hogy nagyon sok mindent vele éltem át először, vele tapasztaltam meg. Ki gondolta volna?! A göndör fürtök beleégtek retináimba, s bármikor megismertem volna őket. Most pedig ugyan azok a fürtök tulajdonosukkal együtt, itt vannak előttem. Bambán állok,pedig ez nem jellemző rám. Mint ahogy a túlzott izgulás sem, amit az előbb vittem véghez odakint. Szinte hallom, ahogy dübörög a vérem, de megpróbálom minél higgadtam maradni. Kérdésére,  miszerint helyet foglalunk-e, csak bólintottam. Követve őt elindulok az egyik eldugottabb helyen lévő, nyugisabbnak tűnő asztal felé, majd mikor odaérünk kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, akkor természetesen be is tolom a széket, majd nekiállok levenni kabátomat. Igyekeztem megadni a módját a dolognak, így inget és zakót húztam a sötétkék farmerhez. A nyakkendőt már túlzásnak éreztem, így az most kimaradt.
- Örülök, hogy újra látlak. Alig változtál valamit! – ott volt a nyelvem hegyén, hogy hozzátegyem, „Még mindig gyönyörű vagy.”, de végül jobbnak láttam ezt mellőzni. Valahogy ez már kicsit olyan, mintha átlépne egy határt. Na meg lehet van valakije, aki nem örülnek neki túlzottan, hogy ilyeneket mondok a barátnőjének. – Hogy vagy mostanság? Mit keresel újra az iskolában? – igyekszem elindítani valahogy a beszélgetést, de csak ilyen bugyuta kérdések jutnak az eszembe. Mondjuk nem kezdhetem mindjárt úgy, hogy „Na mi a helyzet a drogproblémáiddal?”. Meg, hogy: „Jártam ám nálad majdnem minden nap az elvonó alatt, csak egy puhap*cs voltam, és nem mertem bemenni.”. Szóval igen, maradnak az idióta kérdések és a szinte tapintható feszültség. A pincér ekkor lép oda hozzánk és felteszi a szokásos kérdést, hogy mit is kérünk. Nem túl udvariasan én azonnal leadom a rendelésemet:
- 4 cl whiskeyt kérek szépen jéggel, mellé pedig egy pohár jó minőségű fehérbort. Köszönöm! – szinte biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz némi lazítóra.
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 2. 13:48 Ugrás a poszthoz



Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Bonnie nem változott semmit, mert igen, de a vonásai még mindig ugyan olyanok, mint x évvel ezelőtt. A szeplők, melyek számomra inkább voltak szexisek, mint gázosak, most nem látszanak annyira. Azonban a testékszerek, melyek idő közben rákerültek, annyira nem vonzzanak. Megjegyzésén, miszerint én sokat változtam, csak elmosolyodom. Hát lehet benne valami, mivel az egyetem, a munka, mind megköveteli azt, hogy komolyabban fessek. Egyébként nincs bajom ezzel a változással, mivel a nők érdeklődését valahogy jobban fel lehet kelteni zakóban, mint pulcsiban. Végighallgatom, hogy mi a helyzet vele, melynek végén csak biccentek egyet.
-Ennek örülök! Nagyon jó voltál illetve gondolom még vagy is benne. – egy mosolyt küldök felé, de valahogy nem találom a szavakat. Bonnie is leadja a rendelést, majd a pincér távozik.
- Hát velem minden a legnagyobb rendben. Egyetemre járok, igazságügy- és varázstörvénykezést tanulok, mellette pedig a Minisztériumban vagyok gyakornok apám és a bátyám mellett. Tudod, a családi „biznisznek” menni kell. – újabb mosoly, majd közben a pincér is visszaér a kért italokkal. Lerakja a multivitamint Bonnie elé, majd én is megkapom őket. Kezdésnek lehúzom a whiskeyt. Sajnos rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyok addig rendesen beszélgetni vele, amíg nem tálalok ki előtte. Magam elé húzom a borospoharat és elkezdem forgatni, játszani vele. Nem nézek fel a lányra, csak közlöm vele a tényeket.
- Jártam nálad. Minden nap bementem hozzád az elvonóra, de egyszerűen nem voltam képes tovább menni az előtérnél. Sajnálom! Képtelen voltam rá, mivel számtalan rossz emlékez idézett fel. Akartam, hogy tudd, ott vagyok, de… - nem fejezem be a mondatot. Bűnbánó tekintettel pillantok fel rá. Arcomon keserűség ül. Megemelem a poharam és iszok egy korty bort. – Szóval igen… -

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 5. 16:13 Ugrás a poszthoz



little girl
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 10. 19:58
Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 6. 16:35 Ugrás a poszthoz



Imádom mikor ennyi idősen akarnak nekiállni minket nevelni. Nekem tockos járt, a leányzónak torokköszörülés. Nem is értem, hogy gondoltuk az illetlen, oda nem illő, egymás se**ét nem kinyalós kommunikációt. Pedig ez most az az esemény, ahol jó pofát kell vágni mindenhez és mindenkihez. Aki pedig nem ilyen típus, mint például én is, annak nagyon nehezére esik. Mikor a leányzó közli, hogy mennyire nagyon vicces vagyok csak rákacsintok, de mikor tovább fokozza és a múltat emlegeti, nem bírom ki, hogy ne nevessek fel.
- Sajnálom, de képtelen vagyok elfeledni, hogy mit műveltél annak idején. De egye fene... – válaszolok színpadiasan, nagyon durván túltolva a dolgot. A legutóbbi találkozásunkhoz képest a  kiscsajnak eléggé kinyílt a csipája, ami  tetszik. Képtelen vagyok rá nőként nézni, nem abban az értelemben, hanem ahogy viselkedik. Magamat látom benne, csak nőnemben és majdnem tíz évvel fiatalabb kiadásban. Jót mosolygok azon, mikor látványosan körbetekint a teremben, majd nagy duzzogva velem tart. A táncparkett felé vezetem, majd menet közben megjegyzem, hogy „Nálam jobbat itt ma úgysem találsz…”. Belibbenünk a parkettre, majd egy keringővel kezdünk, aminek a végén meg is nyitódik a bál. Ezt egy lassabb dal követi, melyet még a parketten töltünk. Jót nevetek, mikor azt kezdi el elemezni, hogy méreg vár rá azért, mert velem táncol, majd megfejelve a dolgokat még közelebb húzódik hozzám. Erre fel egy tipikus Erikes mosoly kúszik arcomra, mely miatt nők tömkelege dobta már le magáról a bugyit. Évek kemény munkája van ebben a mosolyban, de minden percet megért, amit ráfordítottam.
- Mondom én, hogy te ma egy nagyon szerencsés lány vagy… - unottnak imitálva megvonom a vállam. Majd egyszer csak elkapok egy szempárt, melyből féltékenység sugárzik. Szememmel megpróbálom lekommunikálni a nő felé, hogy higgadjon le. A leányzó akkor hajol közelebb hozzám és suttog a fülembe, majd pedig távozik. Megigazítom a zakómat, majd elindulok kifelé a parkettről, amikor is valaki elkap a karomnál fogva. Egy kisebb hisztit hallgatok végig arról, hogy mit képzelek magamról, de mikor közlöm a hölgyeménnyel, hogy nyugi, nem a kislányt fogom ágyba vinni mindjárt, akkor lehiggad nagyjából. A szemében még ott csillog a bizonytalanság, de elfogadja. A probléma lerendezése után arra megyek amerre gondolom, hogy xyka ment és igen. Benyitok a dolgozószobába és elég gyorsan megtalálom. Nem bújócskázik.
- Ha ezt apám meglátja… Halál lánya leszel. – közlöm, majd közelebb megyek hozzá és magamnak is töltök egyet abból a piszok drága és elég jó féle whiskeyből.
- Egészségedre… Hogy is hívnak? – kérdem teljesen közömbös arccal, mintha normális dolog lenne, hogy nem tudom a nevét.

Gálffy Erik
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2019. január 8. 17:32 Ugrás a poszthoz



Én nem értem, hogy mi van mostanában a nőkkel. Mit van mindegyik azzal elfoglalva, hogy én mikor és kivel és hol és miért… Mintha nem lenne nekik teljesen mindegy, pláne Bonnienak. Neki meg volt a lehetősége, aztán mégsem élt vele. Hogy költői legyek eldobott, mint egy rongyot, mert neki a lovaglás sokkal fontosabb volt. Értem, én de mégsem. Miért nem lehetett megtalálni az arany középutat? Bántja az egómat, hogy kidobott? Hát eléggé rendesen, de túltettem magam rajta. Kérdését válaszra se méltatom, mindössze egy gyilkos pillantással illetem. Haladtunk tovább és újabb nem túl kedves megnyilvánulás tört elő belőle, amire csak egy szemforgatással reagáltam. A kezdeti dühöm kezd csillapodni, helyét pedig nem is tudom mi veszi át. Nem nevezném sajnálatnak, mert nem az, de valami ahhoz hasonló. Ott áll előttem a göndör fürtjeivel, a szeplős arcával, amit igaz, hogy most festék takar, de én tudom, hogy ott vannak. Kezéből csepeg a vér, mivel elég rendesen felsértette a pohár törögetéskor. Hallgatom, ahogy csak törnek fel belőle a kérdések, melyek részben jogosak is. Aztán elkezd remegni a szája, amiről nekem azonnal a sírás jut az eszembe.
- Cseszd meg! – morgom az orrom alatt, majd a szalvétát felkapva az asztalról állok fel és lépek oda hozzá. Kezébe nyomom a szalvétát, hátha az felfogja a vért egy kicsit, mivel a nadrágja nem a legjobb törlő alkalmatosság. Majd ha tetszik neki, ha nem, odahúzom magamhoz és jó szorosan megölelem. Hiába próbálkozik szabadulni, nem hagyom. Csapkodhat, sikíthat, kiabálhat velem, akkor sem. Egyik kezemmel a beletúrok a hajába és fejét kissé megdöntöm, hogy puszit tudjak adni a homlokára.
- Bocsánat! – suttogom. – Ezt nem így és nem most kellett volna, már látom. – bűnbánó tekintettel nézek le rá, mivel egy fejjel magasabb vagyok nála, és remélem, hogy rám pillant. Elengedem, ha akar akkor elmehet, nem fogom visszatartani.
Utoljára módosította:Gálffy Erik, 2019. január 8. 17:37
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gálffy Erik összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel