28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kedves Antal Nimród összes hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. január 20. 16:00 Ugrás a poszthoz

Dante

Pff, nem alakulhatok át, pedig mennyivel kellemesebb lenne az ablakpárkányon heverészve megvárni, amíg felébred ez a szerencsétlen kölyök, mint ebben a kényelmetlen székben. Chh. Számat húzva mozgolódok kicsit, hátha jobb lesz kicsit, de ez sem változtat semmin. Beletörődő szusszanással egybekötve nyújtom előre a lábaimat, hogy a bokáimat egymáson keresztülvessem, az ujjaimat pedig összefonom a gyomrom magaslatában. Kissé lejjebb csúszok a széken mindehhez. Egyelőre elmegy így, amíg Csipkejózsika az igazak álmát alussza. Még szerencse, hogy a gyógyító szerint semmi baja, csak kimerült. Rendesen hazavágta a kísérlet az átalakulásra, már ami az energiatartalékait illeti, azért csuklott úgy össze, mint valami instabil kártyavár. Szerencse, hogy nem sikerült valami extra mellékhatást is kifognia és nem ébred majd agyarakkal példának okáért vagy, tudom is én, pikkelyekkel az arcán, hogy aztán kuriózumként lehessen mutogatni egy üvegfal mögött. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozást követően kipattannak végre a szemei és fel is ül. Hagyom, hadd realizálja, hol is van, és hogy is van. Már az arcát tapogatja, amikor végre megmozdulok rendesen felülve a székben és megköszörülöm a torkomat.
- Hát ez egy kicsit korai próbálkozásnak bizonyult, de megnyugodhat. Azt mondta a gyógyító, hogy nem maradt vissza semmi a szerencsétlen átalakulási kísérlet után. Vagy legalábbis semmi látványos. Az még kiderülhet, hogy elkezd extra színeket látni vagy jobb lesz a hallása vagy a szaglása, nem tudom. Szóval, hogy ha bármi furát tapasztal, akkor első dolga lesz szólni nekem, vagy nem lesz következő próbálkozás. Különben az ereje figyelemre méltó, ezt el kell ismernem, csak ez most nem bizonyult elegendőnek - közlöm vele, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent felfog még belőle.
- Ami pedig az új rituálét illeti, mostantól minden egyes alkalommal ellenőrizni fogom. Nem vállalom, hogy aztán csökött denevérszárnyakkal vagy szamárfülekkel masírozzon itt fel-alá a végén. Még az engedélyem is rámenne. Értve vagyok?  
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. február 5. 22:27 Ugrás a poszthoz

Weiler Dante

- Elvileg - mondom enyhe éllel a hangomban, azzal a szándékkal, hogy ezzel a szóval le is zárom ezt a kérdést, eldöntve, hogy gyakorlatilag bizony nagyon is korainak bizonyult ez a próbálkozás. Szétnyitom az ujjaimat közben, hogy aztán ujjbegyeimet összeérintve pislogjak magam elé elgondolkodva. Fuh, most érzem csak én is azért, hogyan oldódik tagjaimban a feszültség, ahogy tudatosul bennem is, hogy hála Merlinnek semmi komoly baja. Hiába jelentette ki már a gyógyító korábban, meglehetősen rémes volt ez az idő, amíg arra vártam, hogy magához térjen és ne nyihogni kezdjen vagy ugatni vagy tudom is én, akarjon két pofára zabálni nyers húst.
- Bizonyára a saját különlegesnek tekinthető helyzete is közrejátszott. Azaz biztos vagyok benne, hogy az is oka legalább részben annak, hogy így alakult ez a próbálkozás. Jelenteni fogom a minisztériumnak, és elölről kezdjük a rituálét. Egyelőre még megfigyelés alatt marad az elkövetkező tizenkét órára, pihenjen csak, az órák alól tőlem kap felmentést és beszélek a házvezetőjével is, csak hogy elkerüljünk minden lehetséges kellemetlenséget. Mint mondtam, bármi furcsát észlel vagy érez, szóljon nekem vagy a gyógyítónak, amíg itt van - közlöm vele, és felemelkedek a székről, hogy aztán zsebre dugva a kezemet közelebb lépjek.
- Azért már majdnem büszke vagyok magára, Dante, de ne szálljon el túlságosan ettől, mert csak majdnem - közlöm megnyomva az utolsó szót, és kihúzom a zsebemből a balkezem, hogy egy pillanat erejéig amolyan atyaian megveregessem a vállát.
- Bármi kérdés, óhaj, sóhaj, mielőtt még itt hagyom a gyógyító karmai között? Habáááár... benézek még a délután folyamán, és ha kiengedték, keressen meg, elbeszélgetünk, aztán kap új mandragóra levelet - mondom, ismét zsebe, mélyére süllyesztve a kezemet, hogy az ott lapuló apróságok rengeteg között kotorászhassak kényelmesen. Megnyugtató érzés valahogy, tudva, hogy a saját kacatjaimat hurcolom magammal mindenfelé.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. augusztus 23. 23:31 Ugrás a poszthoz

Maja és Will


Ugyan hivatalosan semmi köze már a minisztériumhoz, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csakhogy ez a gyakorlat alárendelődik annak a célnak, amelynek köszönhetően már második tanéve élvezi a tanítás mindenféle gyönyöreit - vagy inkább szenvedi, de ez csupán részletkérdés meg főként egyéni probléma -  ahelyett, hogy a humán transzfiguráció kutatásának szentelné minden idejét. Persze, mondaná, hogy jó nagy hülye volt, amiért ezt az egész akciót előléptetésnek élte meg, de tulajdonképpen az volt, hiszen így már szinte aurornak számít és minden információt a megfigyelési osztálynak szolgáltat be. Most is a minisztériumban tett éppen egy kitérőt azzal az ürüggyel, hogy megpróbál szerezni az iskola számára egyet legalább azon varázstárgyak közül, amelyek az átalakulást megelőzően is képesek megmutatni, milyen állatalakja lesz a leendő animágusnak, de persze azért megivott egy kávét is a volt főnökével és elmondta, hogy éppen nem történt semmi érdekes már egy ideje, amit jelenthetne. Alig fél órája tért vissza, hogy két nyakláncot és egy karperecet helyezzen el az Átváltoztatástan tanteremben, hogy majd érdekesség gyanánt a kíváncsi tanoncok megszemlélhessék a saját alakjukat, illetve a minisztérium által alkalmazott varázstárgykészítők zsenialitásának megtestesülését is megcsodálhassák, majd pedig Majára várva holmi házvezető-helyettesi tevékenységeket intézzen el, de éppen csak megérkezett, máris egy patrónussal találta szembe magát. A hódot nem volt nehéz felismerni, de ezt csak még egyértelműbbé tette a hang, amikor a közvetített üzenetet átadta. Megomlott a Levita tornya azalatt, amíg ő nem volt itt. Kérik is a jelentést róla holnapra. El is káromkodja magát hirtelen nem egyszer, közben olyan idegesen és aggódva ráncolva a homlokát, hogy látványosan taszítóbb lesz, mint egyébként szokása, és az asztal szélébe kell kapaszkodnia, hogy össze ne törjön valamit. Ez a tetves iskola, hát ez nem a lányának való. Roxfortba kellene járnia, a fenébe is, de most nem költözhet el csak úgy Angliába, hogy Maja ott tanulhasson. Idegesen szusszantva indul útnak nyomban, maga sem tudja merre, fújtatva közben, ujjai ritmikusan szorítva ökölbe és engedve ki, azzal a reménnyel, hogy elkap egy házvezetőt, hogy megrázza a talárjánál fogva, mielőtt még hangyává változtatja és megtapossa azon nyomban. Hogy lehet ilyet megengedni? Vagy lehet, hogy a gondnokot kellene elkapnia, amiért nem figyelt eléggé a bűbájokra? A francba is. Ez nem lehet igaz. Vajon mi lehet Majával. A doxi essen az egészbe, elátkoz itt mindenkit, ha csak egy hajaszála is meggörbült a lányának. Hát átviszi az Eridonba, hogy ragyásodjon meg az összes felelőtlen vezetőségi tag, hogy egy padlásszörny szépségkirálynő lehessen mellettük. Úgy fújtat, mint egy gőzmozdony, még el is trappol az eridonos leányzó mellett, aki pedig megpróbálja megállítani. Szüksége van némi kitartásra, mire sikerül, és elismerés neki, hiszen ez nem éppen az eridonosok fő erénye, ezt meg kell vallani. Végül hajlandó követni, de csak azért, mert azt mondja, Maja a gyengélkedőn van és jó kezekben. Hála Merlinnek. Beérve már át is szeli azt a pár métert az ajtótól az ágyig, leülve annak a szélére és két keze közé fogja Maja kezét, hogy aztán aggódva pislogjon le rá.
- Mi történt? Mégis hogyan? Komolyan átkérlek az Eridonba, mert ez így a legkevésbé sincs rendben. Sőt a Rellonba, mert az pincében van és esélytelen, hogy beomoljon. Hogy vagy? Hol fáj, kincsem? - érdeklődik számtalan kérdést zúdítva szegény lányra teljesen hirtelen. - Mi baja? Rendbe fog jönni? - fordul aztán a gyógyító felé nemsokára, erre talán ő tud inkább válaszolni, mint a szakértő a témában.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. augusztus 30. 22:54 Ugrás a poszthoz

A minisztérium rejtély- és misztériumügyi főosztályát mindig is részben az otthonának érezte. Szívesen dolgozott itt, amióta csak felvették, nem kisebb dolgokról mondott le érte például, minthogy a lánya apja lehessen arra a tizenhat évre is, amit sikerült kihagyni, hiszen olyan makacsul ragaszkodott ehhez, hogy inkább elengedte a nőt, aki aztán nem is szólt róla, hogy apa lett. Mindenesetre úgy érzi, akkor is így döntene, ha elölről kezdhetné. Szereti ezt a helyet a maga titokzatos zugaival. Nem véletlenül hívják az itt dolgozókat hallhatatlanoknak. Senki sem tudja, mit csinálnak és pontosan milyen körülmények között végzik az amúgy is roppant rejtélyes munkájukat. Ő sem beszél a sajátjáról, csupán annyit mondott el a családjának is, ami feltétlenül létfontosságú volt, avagy rövidre fogva azt, hogy itt dolgozik és átváltoztatástannal kapcsolatos dolgokat kutat. Egész pontosan a szakterülete a humán transzfiguráció, de nem mesél senkinek róla, hogy példának okáért félresikerült átváltozási kísérletek eredményeit vizsgálja, olyan dolgokat elemezgetve, amelyekről még csak riogatás céljával sem beszél a diákjainak, pedig lehetne. Tudna meglehetősen sok rémálom-alapanyagot szállítani ezekből a termekből és laborokból, ahová Doriánnak különben nincs bejárása, de még tudomása is alig van róluk. Hah, valamiben ő az első, a jobb. Már ettől is roppant boldognak érzi magát minden egyes alkalommal, amikor beteszi ide a lábát. Ezúttal mindenesetre a kutatást mellőzve csak néhány ismerőst felkeresni nézett be, mielőtt még az egykori főnökét keresné meg egy beígért és régóta egyeztetett találkozó okán, csak addig is elsétál ám a régi sarkáig, hogy beszívja a hely sajátos levegőjét, számára kellemes aurájában fürödjön kicsit és körbekérdezzen pár kollégától, hogy mi újság, láttak-e még az utóbbi időben csökött denevérszárnyakkal mászkáló varázslót, vagy olyat, akinek sikerült olyan szerencsétlenül változni át, hogy sündisznóvá alakulnia nem sikerült, csupán a tüskék borították be a testét emberi alakban ragadva. Ilyenkor csak azért nem mondja, hogy ő megmondta, mert nem teheti, lévén, hogy szerencsére az ő diákjai nem szoktak idekerülni, még ha Dante esetében meglehet, hogy nem is múlt annyira sokon. Szerencsére csak gyengélkedő lett belőle, hamarosan pedig már jóval felkészültebben futhat neki az átalakulásnak. Remélhetőleg nagyobb szerencsével is.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. január 5. 15:20 Ugrás a poszthoz

Catherine


Micsoda remek munkamegosztás már ez is, hogy ő mehet az ispotályba megtudakolni, mi is történt a Payne lánnyal, miközben Dorián papírokat töltöget, mert azok az átkozott papírok hihetetlenül fontosak éppen és nem érne rá két órával később beírni a pár, még üresen álló rubrikába, hogy melyik tárgyból hány vizsgázó eridonos van. Gebedjen meg. Pedig neki, mint legilimentornak, még csak nem is telne nagy erőfeszítésbe, hogy megtudja, mi a fészkes fene is történt pontosan, aztán utána még kitöltheti a papírjait is, mintha bezzeg az nem számítana ugyanúgy, ha mondjuk az ő aláírásával megy tovább a nyamvadt tanulmányi osztályra az egész. Vagy akár még meg is várhatná, amíg Dorián visszaér, hogy ő írja alá az egészet, ha már egyszer annyira fontos ez a vizsgaidőszak előtti áttekintés és összegzés. Dohog ezen már azóta, hogy beszéltek, pedig annak legalább már egy órája, mégsem apadt a rossz kedve, amin valljuk be, az sem segített, hogy a csodálatos fővárosi ispotály egyik kényelmetlen székén ücsörögve lesheti, mikor ébred már fel a lány. Még csak macskaként sem létezhet, bármennyivel kényelmesebb is lenne az, mert az itt nem megengedett. Minden levegővételnél felmordul kicsit, habár igyekszik visszafogni magát, mégse a lány a hibás, hanem az a hülye sógora, rá haragszik, és különben is eszébe jutott már, milyen érzés volt a gyengélkedőre berohanni, amikor Maja még frissen érkezett levitásként a toronyban volt, amikor az félig bedőlt, mert valamelyik magát okosnak vélő diák úgy gondolta, egyedül fog varázsolgatni, mert az milyen jó móka már. Nagyot sóhajt, miközben felidézi azt az aggodalmat, amit akkor érzett, miközben azt sem tudta, mire gondoljon, mire számítson, egyben van-e még a lánya, akit alig ismer ráadásul. Abba már nem is akar belegondolni, hogy ez amúgy akár Maja is lehetne, még szerencse, hogy felébred a lány és ráköszön.
- Hello - köszön vissza, majd felkel a székről, hogy kicsit közelebb emelje. Ha húzza ezen a padlón, annak éktelen hangja lenne, ennyi jóérzés pedig igazán szorult belé is. Több is, mint gondolná az ember amúgy, csak hát ritkán mutatja meg, pedig mondogatja az anyja egyre többet, hogy ne legyen már olyan morcos, mosolyogjon inkább, legyen kedves.
- Hogy érzi magát? - kérdezi hát, hallgatva az anyai jó tanácsra, még ha most az a jóságos asszony nem is áll ott mögötte, hogy tényleg elmondja. Érdeklődik, mielőtt feltenné a nagy kérdést, amiért tulajdonképpen itt van.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. január 5. 19:14 Ugrás a poszthoz

Catherine


Csodás. Nem mondja ki, csak magában gondolja, szépen el is raktározva aztán magának. Ugyan a gondolatban már elkezdett jelentéshez ilyen szubjektív véleménynyilvánításokat nem fűzhet hozzá, mert az meglehetősen szakszerűtlen lenne, mégis úgy véli, hogy ez legalább megadhatja a felhangot meg a remek alapot ahhoz, hogy ténylegesen is megírja a jelentést. Nem szereti a Bagolykövet. Ez nem csak Doriánról szól, még ha a sógora még rátesz egy lapáttal erre a tömény megvetésre, amit alapjáraton érezni bír. Az már csak szerencsétlen összjátéka a körülményeknek, amely során ismét neki sikerült vesztesként kikerülnie a játékból. Nem, ez arról szól, hogy ez az iskola tele van problémásabbnál problémásabb diákokkal, akiket már máshová jó eséllyel fel sem vennének. Kezdi azt hinni, hogy erre épül a Bagolykő teljes léte, hogy befogad olyanokat is, akikről tudni lehet, hogy csakis bajt fog okozni és a balatoni nevelőintézetben lenne a legjobb helye. Ezért is került oda, hogy minden ilyet igyekezzen észrevenni és jelenteni, mielőtt megint történik valami nagyobb katasztrófa. Ugyan kisebb kudarcot vallott, amikor a Levita tornyának remekbe szabott tragédiájáról már csak utólag tudott jelentést írni, de nem szidták le, nem rúgták ki, csak ő szidta magát érte utána még egy ideig, főleg, mert Maja is levitás. Na mindegy. Túlélték, többnyire, azóta pedig még inkább árgus szemekkel figyel minden furcsaságra. Még néhány portrét is sikerült beszerveznie, miután az eridonosokat önkényes alapon lecserélte. Azt hitte volna valaki, hogy csak úgy, mert a szecesszió nagy rajongója. Ugyanmár...
- Olyasmi - dünnyögi válaszul a kérdésre. Ő mégsem az a nagyon barátkozós fajta, és különben is, mit akarna a furcsábbnál furcsább, problémásnál problémásabb diákoktól? Ezt meghagyja Doriánnak, úgyis ő mindenki kedvence. Ezt is igazán megcsinálhatta volna, hogy eljön ide, de most már mindegy. Legalább első kézből értesül a részletekről, amiket majd papírra vet és még ma be is visz a minisztériumba, mielőtt hazamenne.
- És csak úgy, minden ok nélkül magára támadt? - kérdezi hangjában kételkedéssel, szemeit kissé összeszűkítve, ahogy a lány reakcióit figyeli. Ez kicsit hazugságízű neki, mit ne mondjon. - Esetleg le tudná írni pontosabban? Ez ráillik három kviddicscsapat összes tagjára és még vagy ötven mestertanoncra, további lehetőségekről nem is beszélve. Habár azt ellenőrizhetjük, ki nem volt itt és máris szűkebb a kör. Illetve még az érdekelne, hogy maga szerint mi oka lehetett bárkinek is arra, hogy bántsa? Van bármi gyanúja? Mondott esetleg valamit? Tett valamit?
Utoljára módosította:Kedves Antal Nimród, 2019. január 13. 03:35
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. január 13. 03:34 Ugrás a poszthoz

Catherine


- Túlságosan is - dünnyögi elgondolkodva, számba véve máris minden lehetséges tettest, aki csak eszébe jut ez alapján a meglehetősen általános leírás alapján. Hülye Dorián. Ha ő jött volna, akkor most még csak ezen sem kellene kérődzeni, hogy nem látott-e a lány valami különösebb ismertetőjegyet, amely szűkítené a kört például. Akármit. Különben is, ő még csak nem is auror, aki ezt az egész nyomorult nyomozást szakszerűen lefolytathatná. Még csak nem is foglalkozik igazán emberekkel (kivéve, ha van valami transzfigurációra tett kísérletből származó megfigyelhető és elemezhető elváltozásuk, amelyet elemezhet), de még csak nem is szereti őket, ez a nem éppen pozitív előjelű, többségében mindenkire általánosan kiterjedő viszonyulási séma pedig kölcsönösnek tűnik. Ujjai hegyét egymásnak támasztva pislog maga elé, bele a semmibe, miközben az újabb ködös részleteket hallgatja. Mindez nem sokat segít, habár akad pár furcsa egyén az iskolában, az tény, aki bármikor bárkit képes lenne bántani, csak mert az a szerencsétlen rosszkor volt rossz helyen.
- Hm... zavaros... - ismétli meg az utolsó szót. Pontosan ez a baj. Zavaros, neki aztán különösen, merthogy semmi olyat nem mondott még a lány, ami bármerre is továbbvinné ezt az egészet. Most különben is mihez kezdjen? Kerítsen valakit, aki megpróbálhat összehozni egy fantomképet az alapján, amit a lány állít? Vagy a francba is már, mágusok, Merlin áporodott szakállára, vannak képzett gondolatolvasói a minisztériumnak és ha ezt az egész ügyet jelenti - meg is van már a szövegezés félig a fejében, a másik fele pedig meglesz, ha papír lesz a kezében -, csak kölcsönadnak egy jól képzett legilimentort egy fél órára. Mégiscsak olcsóbb dolog elsőre, mint valami extra bájitalt találni erre és gyorsabb, mint ez a láthatóan nem túl sikeres vallatás. Sóhajt egyet, pontot téve a magával zajló tanakodás végére, épp időben, hogy aztán meglepetten pislogjon egy sort a lányra. Ezt meg honnan szedte?
- Nem, szó sincs róla. Legfeljebb az lesz eltanácsolva, aki ezt tette, de nem tudjuk még, ki volt az - válaszolja remélve, hogy ezzel sikerül megnyugtatnia. - Pihenjen inkább, majd visszajövök még, most azonban van egy kis elintéznivalóm - közli felkelve, a széket meg odébb is teszi, hogy ne maradjon az útban pont. Ő bizony most megy, ír egy jelentést és vissza se jön, amíg nincs mellette egy legilimentor.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. január 13. 04:08 Ugrás a poszthoz

Bodza


Egy hajszál választja el attól, hogy felmondjon, de komolyan. Kénytelen volt bejönni az éjszaka közepén Budanekeresdről, miután egy rivallóhoz hasonlatos értesítés éktelenül hangos szirénázása felverte a házat. Már azt hitte, megint az irodájába akart valaki nagyon bejutni, mert az mennyire vicces már, amíg rá nem jönnek, hogy kijutni sokkal nehezebb, de nem. Ezúttal az Eridon bejáratát őrző portré kapcsolt pánik üzemmódba, amikor valaki megpróbálta elmozdítani, miután közölte, hogy ha nincs jelszó, nincs belépés sem. Fél órán át hallotta a dühös panaszkodás és a sértett szipogás egyvelegét, felzavarta a gondnokot, hogy a portré megnyugtatására ellenőrizzék, minden rendben van, írt egy jegyzőkönyvet az esetről (nem első, hogy elszánt lovagok mindenáron be akarnak jutni szívük hölgyéhez, de sose lehet tudni, nincs-e ennek köze a Payne lányhoz netán), most meg már hazafele igyekszik meglehetősen felpaprikázott hangulatban. Ez utóbbit már inkább magának köszönheti, merthogy írás közben azon kattogott, mennyire is van pontosan elege a sok okostojásból, elkényeztetett anyuci kedvencéből, na meg Doriánból, aki erre is tesz magasról láthatóan, hiszen nincsen itt. Ehelyett megint ő igyekszik rendet tartani, pedig nem is az auror. Legszívesebben visszamenne most azonnal elrontott átalakulásokat tanulmányozni, de különben is a hab a tortán most már az, hogy az egyik folyosón egy eridonosba botlik. Notórius bajkeverőbe ráadásul. El is futja a pulykaméreg hirtelen, hogy szinte nem is lát tőle mást, csak vöröset, épp csak nem füstöl a füle még, úgyhogy nemes egyszerűséggel fülön csípi a lányt, szó szerint, és már fordul is vissza, hogy a toronyig menjen vele.
- Egy hónapig takaríthat a manók helyett az Eridonban, és ha még egyszer rajtakapom valamin, esküszöm, hogy kirúgatom az iskolából. Megértette? - kérdezi fojtott hangon, pedig nem sok választja el tőle, hogy inkább teli torokból ordítson már ezen a ponton.  
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. február 6. 18:29 Ugrás a poszthoz

Bodza


Sem a kérdésfeltevés módja, sem maga a kérdés nem segít a helyzeten. Mi több, csak még ingerültebb lesz tőle, hogy ez a kis mitugrász a magázás ellenére is szinte már vallatja, mi is a baja pontosan. Ha beszélni akarna róla, akkor már az egész nyamvadt folyosó tudná, sőt az egész iskola, de éppen semmi kedve azon háborogni, hogy valaki molesztált egy megbűvölt portrét, mire az pánikba esve az első emberhez fordult, aki eszébe jutott, azaz az ő estéjét tette tönkre.
- Semmi köze hozzá - morogja szemét forgatva, száját elhúzva, ahogy rosszallóan a lányra pillant, fülét továbbra is határozottan fogva, ahogy ütemesen trappol az Eridon tornya irányába.
- További kérdezősködés helyett elmondhatja inkább, mit keresett kint takarodó után, amikor pontosan tudja, hogy a toronyban a helye. A takarodó az takarodó - szinte sziszeg, ahogy fogait összeszorítva éppen azt mantrázza közben magának, hogy nem fogja megrázni a lányt, nem fogja megrázni, bármilyen idegesítő is, arról nem is beszélve, hogy esetleg valami ártalmatlan kis állattá varázsolja. Nem szabad, ezt nagyon is jól tudja, hiszen éppen ő oktatja a vonatkozó szabályokat. Nagy levegőt vesz, nyel egyet, aztán kelletlenül szusszant.
- Attól még az elkövetkező hónapban takarít, Bodza. Ha pedig a jövőben csevegni szeretne az idős hölgyekkel, azt tegye takarodó előtt, arról nem is beszélve, hogy mindenféle más jópofának tűnő csínytevést tartogasson otthonra, megértette? - kérdezi felemelve kicsit a hangját, ami az üres folyosón így enyhén még visszhangzik is. Ez a lány egyébként is mindig sikeresen kihozza a sodrából, mintha csak ez lenne az életcélja.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. április 9. 20:04 Ugrás a poszthoz

Anastasia


Kicsit megviselte, hogy haza kellett jönnie. Kicsit... végül is kinek akar ő hazudni? Nagyon megviselte, elvégre Szváziföldről rángatták haza, ahol éppen a tszongák között pedig roppant kényelmesen elvolt, nem beszélve arról, hogy mennyi munkájába került egyáltalán oda eljutni. Készített is jegyzeteket bőven, tele van velük az egész dolgozója otthon, hogy a füle se látszik ki belőlük, de azért mégiscsak roppant komoly, személyét és leginkább a szakmai státuszát ért támadásként élte meg, amikor a minisztériumból az addig figyelmen kívül hagyott levelek hada után egy nyomorult rivallót kapott. Azt már hozzá sem kell tenni, hogy mennyire hihetetlenül megalázó volt számára a törzs körében a tábortűz mellett ücsörögve végighallgatni, ahogy az átmenetileg főnökének tekintendő - szerinte tejfelesszájú - auror a fejét is leordítja, szinte érezte, hogy a haja hátrébb kúszik öt centit a homlokából ijedtében, merthogy "Kedves, maga mi az istent képzel magáról, azonnal hazajön és visszamarsol abba a nyamvadt iskolába animágiára oktatni a kölyköket és átváltoztatástanra, ha a fene fenét eszik is, vagy búcsút mondhat az állásának, a kutatásának, de még a jó hírének is meg mindenféle jövő kilátását, Merlin begyepűsödött mohos szakállát neki..." Ha nem lenne két gyereke, akkor tulajdonképpen bőszen bemutatott volna a férfinak, aki azt gondolja, hogy csak úgy megfélemlítheti itt mindenféle fenyegetésekkel, de hát mégiscsak gondolnia kell a lányaira. Milyen apa lenne, ha nem tenné? Ennek eredményeként lenyelte a mérgét, már amennyire az neki menni szokott - azóta is csak akkor teszi be a lábát a Minisztérium épületébe, ha kéretik és félszavakat vált az aurorokkal, nem többet a szükségesnél abból sem, de még ide is csak akkor jön, ha nincs más választása -, összepakolt és hazajött. Most éppen muszáj volt bejönnie, merthogy éppen órát tartott azoknak az elsősöknek és elmagyarázta, hogy az átváltozástan a mágikus tudományok legprecízebbike, ezért lesznek szívesek komolyan venni. Mintha csak a falnak beszélt volna. Le is üvöltötte egy szerencsétlen fejét a végére, amikor az meg akarta mutatni, hogy mennyire megy ez már neki, mert aranyvérű és akkor már minden csuklóból megy ugyebár, erre egy pillangó szárnyait sikerült mindössze papírrá varázsolni. Szegény le is pottyant a hirtelen súly alatt, neki meg elszállt az agya. Most még mindig enyhén zihálva csattog be a tanáriba, mielőtt az eridonosokra is csak üvöltene, amilyen bolondok azok is.
- Nem fizetnek ezért eleget, a fenébe is.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. április 15. 22:01 Ugrás a poszthoz

Tulajdonképpen, ha egészen alaposan belegondol, még mindig az a legfőbb probléma igazából, hogy hihetetlenül haragszik. Ó nem, nem az elsősökre, amiért azt hiszik, hogy az átváltoztatástan csupán holmi laza szórakozás, mert tudja ő, hogy úgyis kénytelenek lesznek rájönni, a saját kárukon is akár, hogy ebben a tudományban a legapróbb hiba is súlyos következményekkel járhat. Azt sem lehet mondani, hogy az eridonosokra lenne ennyire dühös, amiért hihetetlenül szeleburdi és hiperaktív népség, amely rendesen meggyűjti a baját. Még csak nem is Doriánra haragszik, amiért a sógorának még mindig akkora mellénye van, meg pofája is - választás kérdése az egész -, nem beszélve arról, hogy milyen egyszerűen összejön neki mindig minden, merthogy tulajdonképpen akár még kedvelhetné is, egyszerűbb is lenne mindenkinek, úgy neki, mint a húgának, meg a család többi tagjának is. Sőt, nem is arra a pofátlan aurorra haragszik, aki most kvázi a főnöke és azt hiszi, hogy úgy táncol majd, ahogyan éppen neki fütyülnek. Ó, dehogy. Ha őszintén magába tekint, akkor pontosan tudja, hogy mindössze önmagára dühös úgy istenigazából, merthogy mindig valaki más elismerését hajkurászva kerül bele a maga kellemetlen kutyaszorítóiba, pedig ha egyszer is annak a hangnak engedne, amit olyan bőszen elhallgattatni akar, akkor akár még boldog is lehetne és elégedett. Csakhogy még mindig az apja hangját hallja sokszor inkább, azt a bizonyos "hát, fiam, belőled se lesz szőke herceg, nézd csak meg Doriánt" kijelentést hallja, holott már vagy húsz éve nem hangzott el egyszer sem. Persze ezt aztán sokkal könnyebb átvetíteni minden másra, időszakos okokat találni arra, miért is olyan goromba pokróc a fél világgal, ha nem egésszel, holott ráadásnak néhány kivételes ember még tudja is, hogy egyébként humorral megáldott, kedves lélek, aki imádja a hozzá közelálló embereket és ha kell, még a toronyból is leugrana értük. Na mindegy, ezen még dolgoznia kell, ha már az elmúlt negyven és még hat évben nem tette meg, csak előbb persze még azt is meg kellene hallania, amikor Anna megpróbálja átkiabálni azt a régi hangot a fejében abban a reményben, hogy hátha észreveszi, az csak egy emlék, egy nyomorult töredéke a múltnak, amit még nem sikerült elengednie. Idegesen szusszan egyet, ahogy most éppen ezt az egész dühöt arra fogja, hogy haza kellett jönnie a világ végéről, ahol nem zargatta senki, nem várták, hogy megfeleljen holmi elvárásoknak, hiszen nem is ismerték, hogy elvárásokat támasszanak azon túl, hogy ne üsse bele az orrát abba, amire azt mondják, hogy ne, és még a kutatásával is haladt, amivel pedig olyan hosszú ideig stagnált. Ha minden jól megy, azért most már úgy egy éven belül csak doktora lehet a humán transzfiguráció területének, legalábbis a legutóbbi beszélgetésen Juliennel ezt a határidőt szabták a könyvnek és a disszertációja védésének. A végén még büszke is lesz magára, ha sikerül minden határidőt tartania, most azonban vissza a jelenbe, ahol egyelőre vöröslik, akár a főtt rák és úgy kapkodja a levegőt, mintha lefutott volna egy teljes maratont. Na jó, ezzel a sörhassal fele is elég lett volna.
- Sose érem meg, hogy eljöjjön az év vége, amikorra rájönnek, hogy a mágia nem játék... és ráadásul még csak át se változtathatom a szemtelen frátereit, mert az máris kihágás, aztán nézhetem, miből kapnak vacsorát a lányaim - dünnyögi kelletlenül, miközben saját íróasztal híján az egyik amolyan közösnek mondható senki asztalához telepszik le kifújni magát. Végtére is saját irodája van, csak ott meg ha felbukkan valamelyik eridonos valami óriásinak vélt ötlettel, neadj'isten Bodza a kéréssel, hogy hadd simogathassa meg, kiugrik az ablakon a végén. - Bocsánat, még nem is találkoztunk, ami azt illeti. Azt hiszem. Bár csak emlékeznék, ha úgy lett volna. Kedves Antal, átváltoztatástan és animágia oktató és szerencsétlenségemre az eridon házvezető-helyettese - mutatkozik be, amint rájön, hogy amennyire sűrű vendég - az évnyitóra már csak dacból se jött -, fogalma sincs róla, kik az új kollégák.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 13. 21:07 Ugrás a poszthoz

Ophelia


Állati alakjában kicsit jobban viseli ezt a nyomorult parlagfüvet, amire valami olyan elképesztő módon allergiás, hogy nemhogy a muglik számtalan bogyója nem sokat enyhít rajta, de még kedves jó édesanyja csodafőzete sem, ami pedig a penésztől jelentkező allergiáját se perc szünteti meg. Még jó, hogy nem a macskaszőrre allergiás mondjuk. Ciki is lenne, tekintve, hogy úgy amúgy hatalmas méretű macska animágus alakjában. Egyébként ami ezt az alakját illeti, na meg a parlagfűhöz kötődő viszonyát, ez is inkább kellemetlennek nevezhető, semmint nem létezőnek, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos az élet nem kívánságműsor, mint ahogy azt már saját bőrén régen megtanulta, így ebben a pillanatban éppen akkorát tüsszent, hogy egyensúlyából kibillen egy leheletnyit. Szerencsére csak olyan mértékű az ingadozás, amitől még nem fog hasra esni, így méltóságát többé-kevésbé sikeresen megőrizve sétál át a vadőr veteményesén, hogy aztán emberi alakot öltsön. Az iskolába a bejárás nem ám olyan mindennapos "kedvem szottyant rá, hát megnézem, hol tanulhattam volna, ha itt tanultam volna" körséta, a birtokon pedig itt a vadőrnek hála még jelentősen kevesebb a parlagfű, mint amúgy más pontjain eme jó pár hektárnak. Ide is eltéved persze azért az a szerencsétlen allergén, mint ahogy mindenhová, ahol csak megfordul, mert búrában még sem létezhet, tetszik tudni, úgy légmentesen lezárva, mint valami fagyasztásra váró húsdarab, vagy mi tudja mi még, kénytelen elviselni, hogy folyik az orra és bedagad a szeme. Talárja alól kisebb terítőnyi méretű zsebkendőt varázsolva elő trombitálva fújja ki az orrát, hogy azt hinné az ember, még az animágus alakja is kisebb fajta indiai elefánt (ami valamivel kényelmesebben férne meg a porcelánboltban, mint nagyobb termetű afrikai fajtársa), aztán a zsebkendőt eltüntetve mellőzi a kézrázást inkább.
- Jó napot. Allergia, bocsádat... h... parlagfű, de szóval az eddigiek alapjád jól halad. A legközelebbi elektromos vihardál beg is próbálkozhat az átváltozással, ha készed áll rá. Készed áll rá? - kérdezi, igyekezve normálisan beszélni. Olyan, mintha megfázott volna nyár kellős közepén, ami nem lehetetlen, de hát azért mégis. Ráadásul ez normális esetben ilyenkorra már csak emlék, most viszont másfél hónapnyi késéssel kezdődött az egész, hogy aztán tovább legyen kellemetlen. Éljen.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 14. 21:16 Ugrás a poszthoz

Ophelia


Szenved, mint egy kutya. A parlagfű (na meg a falakon a bútorok mögött alattomosan szürkéllő-zöldülő penész) teljes mértékben hazavágja, már-már vállalhatatlan állapotba döntve ezzel, csak hát akármennyire szenved is, mégiscsak vannak diákjai, ez az időszak pedig ilyen. Legszívesebben elhúzna Alaszkába az eszkimók között kutatni kicsit az animágiát, viszont az eddiginél hosszabb szabadságra már aligha mehet, azt is éppen csak sikerült kihisztiznie. Mély levegőt vesz, enyhén szipákolva, mintha elérzékenyült volna ezen a válaszon, aztán kézfejével megdörzsöli orra hegyét. Viszket az is, meg a szeme is, nagyon. Orrát ide-oda mozgatja is vagy két egész pillanatig, aztán feladja, és nagyot szusszanva ismét megdörzsöli.
- Mhm - dünnyögi bólintva is mellé, ha már a lány ilyen magabiztos. Ő legalább mégiscsak nagykorú, kicsit másabb a felelőssége az egészben, ha ő rontja el, mint ha anno a Weiler gyereknek lett volna valami komolyabb baja például. Raadásul ő még csak nem is diák, hanem csak buzgón egyetemista, akinek éppen most jutott eszébe, mennyire is menő egy ilyen képesség, aztán még rá is ért elmondani naponta azt a négy szót ugyanabban az időpontban. Sőt még ki is bírta idáig. Feladták már ez páran, szóval ezt a kitartást azért tiszteli legalább.
- Ha deb teljesül midden feltétel, akkor a legjobb esetbed deb hat a bájital, de akár részleges átalakulás is... ami állandósulhat... láttab bár szabárfülű varázslót, beg balacorrút és csekevégyes dedevérszárgyút is... deb szép látvágy - dünnyög, majd zsebkendőjét előkotorva megtörli az orrát, mielőtt ismét nagyot tüsszentene. Ki is fújja elfordulva közben, aztán megvonja a vállát. - Küldök róla bajd déhágy érdekes tadulbágyt, ha érdeklik példák, de alapvetőed ezek a legfőbbek. Ugye egyszer se hagyta ki a varázsigét? És a bájital? Binded begvan hozzá? Baga szerezte be, ugye? - kérdezi még, majd legyint egyet az ajánlatra. - Bég a legerősebb bájital is épped csak csillapítja...
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 19. 20:44 Ugrás a poszthoz

Ophelia


Tudatában van ő annak, hogy nem kifejezetten érthető, csak hát ez a beszélgetés már jó előre egyeztetve lett, mint amolyan mérföldkő és az a legkevésbé sem volt beleszámítva, hogy kitör rajta az allergia. Igaz, éppen ezért nem is akarja sokáig húzni a dolgokat és egyszerűbbnek látja felajánlani, hogy küld néhány remek olvasmányt a témában, minthogy tovább prüszkölve igyekezzen elmagyarázni, mennyi gond származhat egy elrontott kísérletből, és utána még azt is részletezze, hány buktatója is lehet a dolognak. Ezúttal, ilyen érthetetlen fázisban maradna inkább annál, hogy egyikre is, másikra is a válasz röviden annyi, hogy sok. Tüsszent közben egy újabbat, hiába igyekszik nagyon elnyomni az egészet, ennek a pollennek nem lehet nemet mondani, nem igazán engedi, aztán meg újabb orrtörölgetést követően jut csak szóhoz.
- Dincsbit... és az jó, dagyon jó... - bólogat egy sort elismerően, majd újfent megvakargatja az orrát, merthogy nagyon tud ám az is viszketni, akárcsak a szeme, ami icipicit még könnyezik is pillanatnyilag, hogy egészen szép legyen az összkép. Megrázza aztán a fejét ismételten az ajánlatra.
- Áh, deb fontos... bajd átküldöb amúgy a vizsgafeltételeket is, beg hogy hol is kellede begjelennie az átalakulás begkísérléséhez. Valószídűleg itt a birtokod, bert vad pár diák is a csoportban... csak éppen öddek deb volt kötelező bejárdi, bint ahogy abban begegyeztünk. Szóval majd szábítson habarosan ety bagolyra - magyarázni próbálja még, mi van hátra. Igazából nem túl sok, sőt. Egyre kevesebb, aztán ő is hátradőlhet végre, amíg meg nem jelenik egy tucat újabb diák év elején, hogy ő is átalakulni szeretne. Vagy amíg fel nem mond, attól függ, melyik történik meg előbb.
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 19. 22:11 Ugrás a poszthoz

Ophelia


Ezúttal épp, hogy mondandója végére ér, a végét kicsit még el is sieti, máris szép kis roham tör rá, hogy egyszerre vagy ötöt is tüsszent sorban. Éppen sikerült azért még orra elé tartani a zsebkendőt, mert szerencsére nem pakolta el olyan kényelmesen a zsebébe, mint előbb, aztán trombitál egy sort, majd még törölget párat orra egyre inkább vöröslő hegyén.
- Deb rémlik... vagyis hát... de deb. Azt bár bondtab, hogy a csoporttal fog vizsgázdi, úgyhoty az deb új inforbáció... szóval dincs más. Van bég esetleg kérdése? - kérdezi meg már csak jómodorból is, pedig legszívesebben már ismét macska bőrébe bújva menekülne innen egyenesen haza, ahol ismét megnyugodhat a kis majdhogynem steril környezetében. Igaz, tüsszent ott is néhányat, elvégre mégsem légmentes burok az sem, de jóval parlagfűmentesebb, mint a birtok eme, parlagfűtől elvileg javarészt mentes zuga. Csak hát a szél ugye, azt mégsem lehet kikapcsolni. Na mindegy. Megdörzsöli a szemét, aztán nehezére esik abbahagyni.
- Ha sebbi, akkor a viszodt látásra. A baglyot pedig küldöb habarosad - dunnyogja még, majd ha tényleg nincs semmi további kérdés vagy éppen kérés, akkor ő már egy szempillantással később sehol sincs, helyében viszont ott egy hatalmas kandúr, amely némi fejrángás közepette hatalmasat tüsszent. Azzal a lendülettel ugrik fel aztán, hogy eltűnjön a bokrok alján és meg se álljon a birtok határáig, ahonnan végül hazahoppanálhat otthona kényelmébe és nyugalmába.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kedves Antal Nimród összes hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel