36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Oliver Finlay összes hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Le
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 15:35 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

Kedvenc regényemmel indultam útnak még kora délután, hogy a temérdek tanulást felváltsa némi szórakozás, s mivel egyik hobbim az olvasás volt, nem is találhattam volna ennél jobb időtöltést. A nem túl vaskos könyvet a behajtott szamárfül mentén lapoztam fel, és onnan folytattam az olvasást, hogy megtudjam, Mandraguz kapitány hogyan menekítette ki legénységét a viharból. A könyv olyan izgalmas volt, hogy a fa alatt ücsörögve legalább negyven oldalt is átlapoztam, s csak akkor kaptam fel fejemet, amikor felerősödött szellő csapott az arcomba, és megéreztem a távoli eső illatát. Ahogy az égre pillantottam, látszottak is a közelgő, szürkén gomolygó fellegek. Összezárva a könyvet, felegyenesedtem a földről, s kisétálva a fa alól, még jobban feltérképeztem a vidéket. Imitt-amott még átszűrődtek a fénysugarak, ezért nem volt még kedvem visszasétálni a kastélyba, helyette a séta mellett döntöttem.
Célba vettem az erdő közelében meghúzódó vadőrlakot, s mivel állatkák hangját is hallottam, úgy döntöttem, hogy belefér az időmbe, hogy körbe nézzek. Neki is iramodtam, nyugodt léptekkel közelítettem a faházhoz, a távolból azonban észrevettem egy lányt is, aki belépett a ház ajtaján. Mivel nem tudtam, hogy mi lehet odabent, s meglehetősen kíváncsi természet voltam, utána merészkedtem, és odaérve át is léptem a faház küszöbét.
- Halihó, van itt valaki? – Köszönés helyett inkább kérdeztem, de aztán nem volt nehéz kiszúrni a lányt, a kezében tartott állattal.
- Bocs, nem zavarok? Láttam, hogy bejöttél és mivel én is erre jártam, azt gondoltam, hogy valami gyűlés van itt. – Mosolyra húztam a szám, és kezemet a lány felé nyújtottam. – Oliver vagyok, nem találkoztunk mi már valahol?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 16:21 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine


Talán túl nagy lendülettel érkezhettem, s valószínűleg a lány sem számított más vendég érkezésére, mert hirtelen veszítette el egyensúlyát. Olyan lendülettel indult meg felém, hogy csak a véletlennek és a gyors reflexeimnek köszönhető, hogy nem döntött le a lábaimról, és sikerült időben megakadályoznom a borulásunkat.
Gyorsan kaptam karjai után, hogy megtartsam őt és óvjam az eséstől, közben bal lábammal tettem egy lépést hátrébb, hogy támasztékként szolgáljon, s ne veszítsem el az egyensúlyomat. Minden persze olyan gyorsan történt, hogy néhány másodpercig csak tartottam őt és bámultam rá. Aztán nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el, végtére is, egész vicces volt maga a helyzet.
- Ugyan, semmi. Én meg pont így terveztem – Nevetve válaszoltam, igaz csak viccelődtem, hisz eszem ágában sem volt megijeszteni őt.  Meg persze az ebet, akit még mindig szorosan ölelt magához.
- De király kutyád van, az unokatesómnak volt egy ehhez hasonló. Hogy hívják?-A nagy szemeivel engem pásztázó blöki beceneve is érdekelt, de a lányé még inkább. S hogy be tudjon mutatkozni, egyik kezemet a derekára csúsztattam és segítettem őt visszaállítani a talpára.
- Nos üdv Lora, és még egyszer elnézést, hogy majdnem ledöntöttelek a lábadról – Kezemet nyújtottam felé, ha elfogadta, akkor megráztam az övét, majd vissza is húztam a mancsomat, s lehajoltam, hogy felvegyem a földre hullott könyvemet.
- Igen, olyasmi. Költözés miatt hirtelen tanév végén kellett sulit váltanom, így lényegében a vizsgákra érkeztem meg. Gőzöm sincs, hogy kik az évfolyamtársaim, alig ismerek valakit az épületből. Van egy jó arc, Hunter. Ő tök rendes volt és útba igazított, de így korombeliekkel még nem találkoztam. Bocs, kicsit sokat dumálok- Magam is észrevettem, hogy mennyire be nem áll a szám, így egy mosollyal hallgattattam el magam, s pár másodpercig csak némán fürkésztem a lányt, aki igazán kedvesnek tűnt.  – Mindig erre sétáltatod a kutyát, vagy ez valami titkos találkahely és éppen megzavartam valamit?- Kíváncsi mosollyal vontam fel a szemöldökömet, ám ekkor egy nagyot dörrent az ég, a szél felerősödött és hirtelen szakadni kezdett az eső.
- Ú ez durva, segíts, csukjuk be az ajtót- Nehéz volt megkapaszkodni a vadőrlak ajtajában, tényleg nagyon erős szél csapta ki a fából készült nyílászárót, de nem szívesen akartam átfagyni, így jobbnak láttam, ha házon belül maradunk.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 20:07 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

- Minden rendben van, vagy csak úgy elgondolkodtál?- Kíváncsian érdeklődtem, hisz feltűnt az, hogy egy pillanat alatt elvesztette velem a szemkontaktust. Talán egy kicsit zavartnak is tűnt, bár lehet hogy valóban eszébe jutott valami, amiről megfeledkezett.
- Igen, ő- Nevetve bólintottam, és oda is nyújtóztam, hogy megvakargassam a kis boston terrier fejét, aki ismét rám pillantott hatalmas szemeivel, s még a nyelvét is kilógatta, mintha csak melege lenne.
- Aladár? Igazán illik rá ez a név, egészen Aladáros a pofája, csúcs. Jó lehet,hogy van melletted egy ilyen jószág, legalább nem érzed magad annyira egyedül. Én még küszködök az otthon hiányával, de a szünetben talán lesz lehetőségem hazalátogatni. – Egy pillanatra elgondolkodtam, majd visszavezettem tekintetem a lányra, s lopva szemügyre vettem az alakját. Igazán jó formában volt, ez meg is látszott rajta.  Aztán közbe jött a viharos szél, s bár sikerült egyedül is behúznom az ajtót, Lora nem úgy tűnt, mint aki visszariadna az időjárástól.
- Hogy? De hát odakint mindjárt leszakad az ég, szerintem ne menj ki, ilyenkor ágakat is letörhet a szél a fákról. – Aggodalmasan pillantottam rá, s nem tartottam jó ötletnek, hogy kimásszon az ítéletidő közeledtével.  A lány azonban hajthatatlannak tűnt, gyorsan nyomta kezembe Aladárt, s máris kiszaladt a házból.
- Oké Aladár, most kicsit magadra hagylak, mert a gazdád a végén még megsérül. – A kutyát a földre tettem, aztán Lora után szaladtam, de addigra már az eső is ömleni kezdett, így a ruhám is pillanatok alatt átázott.
- Gyere már Lora, elég lesz annyi dinnye, add a felét, viszem, csak fussunk vissza- Felajánlottam a segítségem és a kezemet nyújtottam, hogy megpakolja a dinnyékkel.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 21:41 Ugrás a poszthoz

Széplaki Alíz

Borzasztóan álmos voltam, ez meg is látszott rajtam, hisz a vacsoraasztalnál is majd beleestem a tányéromba. A háztársaim közül néhányan szúrós szemmel néztek rám emiatt, de olyanok is akadtak, akik csak jót mosolyogtak az orruk alatt. A kakaóm elfogyasztása is nehezemre esett, a kellemesen langyos és cukros ital csak még inkább az álmok földjére csábított. Hosszú bajusz húzódott meg az orrom alatt, amikor váratlanul egy dió pattant le a mellkasomrról, amit az egyik rellonos hajított át, látva szenvedésemet. Felkapva fejemet, azonnal a támadómat kerestem, aki temészetesen hangos röhögésben tört fel a zöldek asztalánál.
- Mi van veled? Mindjárt bealszol, talán nem kéne éjszakánként annyit olvasnod-Jegyezte meg nevetve az egyik háztársam, aki szintén a gólyalakban töltötte mindennapjait.
- Egyébként meg bajusz van az arcodon-Mosolyogva figyelmeztetett, mire kapkodva nyúltam egy szalvéta után és gyorsan meg is töröltem az arcomat.
- Levitások, indulás a hálótermek felé! - A teremben hirtelen elhalt a tányérok csörgése, helyét a prefektusok vezényszava váltotta fel, s az azt kísérő székek nyikorgása a padlón. Magam is feltápászkodtam, még egy almát felmarkoltam a tálról,hogy legyen nálam valami rágcsálni való, ha megéheznék, aztán elindultam a többiek után.
Útközben azonban annyira elbambultam bámészkodás közben, hogy pillanatok alatt lemaradtam a többiektől, s mire felocsúdtam, már fogalmam sem volt arról, hogy merre is kellene mennem.
- Fenébe, itt merre is kell fordulni?- Bizonytalanul álltam a folyosón, és a közelben lógó portrét figyeltem, hátha segít majd az ott lakozó figura. Pechemre azonban nem jött segítség, így tehetetlenül kóboroltam, míg végül kikötöttem a könyvtár bejáratánál.
- Remek- Sóhajtva telepedtem le a bejárathoz, lábaimat felhúztam, végül azonban elfogott az álom, s fejemet az ajtófélfának hajtva, bealudtam a folyosón.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 22:25 Ugrás a poszthoz

Alíz

Azt hiszem sikerült elaludnom még ott az ajtónak dőlve is, kényelmetlen testhelyzetben, így már csak arra riadtam fel, amikor valaki határozottan rám szólt a sötétből. Hirtelen kaptam fel a fejem,  de néhány másodpercig még azt sem tudtam, mit mondhatnék, így csak igyekeztem felkászálódni a földről.
- Öh, bocsánat, én csak valahogy leszakadtam a többiektől, aztán nem találtam merre kell mennem, mert még új vagyok itt, és eltévedtem. – Ez volt az igazság, s bár talán furán hangozhatott, hogy újonnan csatlakoztam így a tanév végén, ez talán mellékes információ volt, s nem befolyásolta azt a tényt, hogy kihágást követtem el.
A Hold fénye bevilágított az ablakon, így mikor már teljesen a lány felé fordultam, hirtelen ismerős vonásokat fedeztem fel, s bár nem gondoltam azt, hogy majd éppen itt fogunk találkozni, de szinte biztos voltam abban, hogy Alízt látom magam előtt.
- Széplaki Alíz? Ne mond már, hogy te is ide jársz, ez hihetetlen. Megismersz? Én vagyok az Oliver, a szomszédból.  – Azonnal megörültem, mosoly húzódott az ajkaimra, s odalépve a lányhoz , átkaroltam őt, majd magamhoz öleltem. Igaz, jó pár év eltelt, s egész sokat változtam, hisz magasabb lettem és a kölyök képem is változott valamelyest.
-  Mesélj, mi van veled? Mindent tudni akarok. – Elengedve, alaposan szemügyre vettem őt, ami azt illeti, ő is nagyon sokat változott.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 22:44 Ugrás a poszthoz

Lora

- Hallod Lora? Gyere és menjünk, elég lesz az a dinnye, és már így is bőrig áztunk- Jegyeztem meg, szavaimat azonban egy idegen hang szakította félbe, s ahogy oldalra pillantottam, észrevettem a fölénk tornyosuló vadőrt.
- Már csak ez hiányzott…- Motyogtam az orrom alá, majd Lorára pillantottam, hisz végül is ő volt az, aki dinnyét akart csenni, így reméltem, hogy akkor már ki is magyarázza a helyzetet. A lány azonban csak úgy állt, s csoda hogy nem sírta el magát. Úgy éreztem, hogy nekem kell lépnem, ezért elé lépve, a vadőrre pillantottam.
- Mi csak kölcsön akartunk venni párat, mert…megéheztünk, de nem akartunk ezzel kárt, vagy ilyesmi. – Igyekeztem hatni a vadőrre, ő azonban szúrós szemével minket méregetett.
- Ez nem a tiétek, nem akarlak még egyszer itt látni titeket. – Sziszegte, s mielőtt még tovább folytathatta volna a szidalmazásunkat, gyorsan belekaroltam Lorába, s a faház felé húztam. – gyere, hagyd már a dinnyéket.- S addig erősködtem, míg sikerült elcitálnom a morcos vadőr elől.
- Siessünk, menjünk vissza a kutyádért, aztán meg induljunk vissza a kastélyhoz, már amúgy is bőrig áztunk, tök mindegy most már. – Sóhajtottam, szívesen maradtam volna száraz, de Lora elintézte, hogy elázzak. – Most mi van? Ne mond , hogy a dinnye miatt elszomorodtál,  a faluban biztos lehet kapni még.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 23:01 Ugrás a poszthoz

Alíz


- Azért meg ne fojts- Nevetve szurkálódtam Alízzal, aki örömében átölelt, s viszonozta a köszönésem. Jó érzéssel töltött el, hogy újra láthattam a lányt és hirtelen ezernyi emlék viharzott elmémben vele kapcsolatban.  – Ugye? Még egy fél fejjel magasabb is lettem nálad, szóval most már verhetetlen vagyok kosárlabdában. – Büszkén húztam ki magam, és eszembe jutott, amikor az udvaron játszottunk, s Alíz konkrétan levert a pályáról. – Te is rengeteget változtál Alíz, tényleg- Nem igazán tudtam ennél jobban jellemezni, egyszerűen csak elég volt végig pillantanom rajta, csinosnak tartottam, s volt benne valami olyan különlegesség, amit korábban nem véltem felfedezni.
- Prefektus? Akkor így már értem, hogy miért ébresztettél fel és miért szóltál rám olyan határozottan. Szóval te vagy a sárgák sheriffje, ha mondhatom így. Izgalmas, és egyáltalán nem lep meg, már gyerekkorunkban is felügyelő voltál. – Ismét csak nevettem, hisz bár nem volt köztünk túl nagy korkülönbség, a szüleim nem egyszer bíztak a lány óvó kezei alá. Ezzel én azért vitatkoztam volna, mert vele együtt sikerült sérüléseket is beszereznem, de ezt leszámítva végül is, tudott rám vigyázni.
- Tök jó Alíz, de leginkább annak örülök, hogy újra látlak és ebben a suliban tanulsz. Éppen erre volt szükségem, mert már kezdtem magamat egyedül érezni. Mostantól viszont állandóan a nyakadon fogok lógni. – Szemtelen vigyorral pillantottam rá, miközben kezeimet a zsebembe csúsztattam és úgy fürkésztem tovább arcvonásait.
- Hosszú sztori, ugye talán még emlékszel, hogy két éve elköltöztünk Londonba, mert apámat oda helyezték és ott kellett lennie. De most visszahelyezték váratlanul Magyarországra, így ott megszakítottam a sulit, és szintfelmérő vizsga után csatlakozhattam. Ha most sikerülnek a vizsgáim, akkor maradhatok. – Mosolyogva meséltem, s annyira boldog voltam, hogy már el is múlt a fáradtságom.
- Mesélj, mi történt veled az elmúlt években? Tímeával mi van? Itt sok a barátod, be lehet lógni a szobádba? – Nevetve kérdezgettem, hisz minden érdekelt vele kapcsolatban.  
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 09:35 Ugrás a poszthoz

Alíz

Igazán jó hangulatban telt az újra találkozás, régen is nagyon jól kijöttünk egymással és ez az idő múlásával sem változott. A viccelődéseket mindketten könnyedén vettük, s talán ez kellett ahhoz, hogy még inkább megalapozza a hangulatot, és elfeledtesse velünk azt a momentumot,hogy már legalább két-három éve nem találkoztunk.
- Hát persze, azért ne akard letagadni a ráncaidat- Nevetve ismét csipkelődtem, pedig egyetlen apró karc sem rontotta a bőrét, s egyáltalán nem tűnt idősebbnek annál, amennyi. Az viszont még az én figyelmemet is felkeltette, hogy mennyire csinos lett az évek alatt.
- Most azért megkönnyebbültem, hogy nem kell az utolsó sulis napokat különféle büntetésekkel tölteni. Bár, ha te is segítenél benne, akkor egészen elviselhető volna. – Alíz valóban semmit sem változott, ugyanolyan fecsegő volt velem szemben, mint régen, s ami azt illeti, kinéztem belőle még azt is, hogy fejmosásban részesítsen, ha valami ostobaságot követnék el.
- Babát? Ilyen fiatalon? – A beszélgetés fonala egy pillanatra olyan momentumhoz ért, amikor még az én szemöldököm is feljebb szaladt, hisz maga Alíz sem volt annyi idős, hogy családot alapítson, így ezt a barátnőjéről is elég nehéz volt elképzelni. Persze, sok minnden más tényező is lehetett a pakliban, mondjuk ha aranyvérűek közül származik az a barátnő. Náluk valamiért mindig is előrébb volt a házasság, meg a családalapítás, mint hogy előtte letegyenek valamit az asztalra.
- Persze, megértelek. De remélem, hogy most emiatt nem akarsz te is anyuka lenni, hogy aztán együtt mehessetek a parkba babakocsit tologatni. – Nevetve kérdeztem ugyan rá, bár azért bíztam abban, hogy valóban nincsenek még ilyen szándékai. Nem szívesen engedtem volna el most, hogy újra összesodort minket az élet.
- Ami a vizsgákat illeti, nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, hogy jól sikerültek. Szóval, ha tényleg minden jól alakul, itt fogom megkezdeni a második évemet is. Ha nem, félő hogy utánad anyám fog seggbe rúgni, apám meg szimplán kitekeri a nyakamat. –Nevetve pillantottam a lányra, majd ezután kíváncsian érdeklődtem, hisz tényleg mindent szerettem volna tudni róla.
A lány hosszasan mesélt, nem is akartam őt félbe szakítani, így inkább végig csöndben hallgattam őt, s bólogattam érdeklődően.
- Hű, azt kell mondanom, hogy veled aztán tényleg sok dolog történt. Timit illetően azért nem értem, hogy miért a tábort választja, ahelyett, hogy találkozzatok. Persze értem én, hogy ő is egyedül él és szüksége van társaságra, de azért...valahol mégis csak ő az, aki örökbe fogadott téged, és egy kicsit figyelhetne rád. – Jegyeztem meg, hisz nem igazán tetszett az, amit a nevelőnőről hallottam.
- A terveid meg jól hangzanak, elég izgi, hogy van ilyen képességed, meg persze egy kicsit bizarr is. Mosolyogva beszéltem, s belegondoltam, hogy azért tényleg komoly felelősség áll a képessége mögött, s nem mindegy hogy kinek mit mond a jövőjével kapcsolatban.
- De leginkább az döbbentett le, hogy írt az anyád. Hihetetlen. Honnan tudta , hogy hová kell címeznie, hogy talált rád? És mit akar tőled? Így most már megtudtad akkor, hogy honnan származol valójában?- Mindig is érdekelt Alíz múltja, még kíváncsi kölyökként is. Most viszont annyi minden történt vele, hogy teljesen ledöbbentett.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 10:08 Ugrás a poszthoz

Lora

Rettentően kellemetlen volt a helyzet, hisz egyáltalán nem számítottam a vadőr felbukkanására, s ami azt illeti, nem nagyon hiányzott egy balhé újoncként. Dühös is voltam valamelyest, talán durvábban is odaszóltam Lorának, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy hagynunk kell a dinnyéket, s jobb lesz, ha minél előbb lelépünk, mielőtt a vadőr még úgy döntene, hogy az iskola vezetősége elé citálna minket. Emiatt is sürgettem a lányt, s húztam meg a karját,hogy ő se álljon le a vadőrrel, hanem inkább szedje a lábait.
 -Remélem is, máskor nem szeretnélek titeket itt meglátni. Ez nem holmi szórakozóhely. – Morogta még oda a lánynak, majd megcsóválta a fejét, látva futásunkat. Jó magam azért bevártam a lányt, s ha Lora megindult, vele együtt siettem vissza a házhoz, persze ekkor már mindegy volt, hogy mikor érünk oda. Csurom víz voltam, a szél hűvösen fújt, s valóban vacogtam. Aztán, egyszer csak éreztem valami melegséget, ami az egész testemet átjárta, s rögtön a lányra pillantottam, aki varázsolt.
- Igen, köszi, valamelyest jobb- Jegyeztem meg, azzal már nem akartam kedvét szegni, hogy az eső továbbra is szakad, s hamarosan ismét ugyanazt fogom érezni. Nem is értettem a mágusokat, hogy miért nem találtak fel esőfelhőmentes varázslatot, úgy sokkal egyszerűbb lett volna minden.
- Jól van Lora, most már ne lógasd az orrod emiatt – Megérintettem egyik kezemmel a vállát, és úgy pillantottam a szemeibe.
- Megtörtént, ami azt illeti, én sem számítottam rá, hogy képes leszel kirohanni az esőbe. Elég szélvésznek tűnsz- Jegyeztem meg mosolyogva, minden bántás nélkül, majd kinyitottam előtte az ajtót és előre engedtem a házba.
Aladár éppen a földön heverő szőnyeg rojtjait rágcsálta, s úgy hempergett, hogy sikerült magára húznia a durva szövetet.
- Nézd már a kutyádat, igazi tornászpalánta – Nevetve mutattam az ebre, s odabent ismét kirázott a hideg. – Ami azt illeti, te is eléggé eláztál- Ahogy rápillantottam Lorára, láttam, hogy átázott a felsője. – Öhm, talán jó lenne most egy ilyen ruhaszárító bűbájféle. – Közben kicsit elfordultam, hogy a lány rendbe tudja szedni magát.
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 15:59 Ugrás a poszthoz

Alíz

Alíz szavaiból érződött, hogy nagyon közel áll hozzá a barátnője, teljes mellszélességgel ki is állt mellette, s bár nem igazán értettem egyet a korai gyermekvállalással, ezt a témát nem akartam jobban feszegetni, mert eszem ágában sem volt megsérteni Alízt úgy, hogy negatív véleménnyel legyek egy kedves ismerőséről. Amúgy is, talán létezett az a mindent elsöprő szerelem, még ilyen fiatalok között is.
- Jól van, legyen igazad, és tényleg éljenek boldogan – Fűztem hozzá mosolyogva, s elnevettem magam, amikor a lány megosztotta velem a véleményét saját családalapítási terveit illetően.
- Nana, azért ne mond ezt nekem, mert anno engem is egyben tartottál, csináltál nekem tejbegrízt, meg teát és pirítóst, szóval szerintem azért megállnád a helyed anyaként is. De nem azért mondom, hogy rögtön csapj bele- Nevetve ráztam meg a fejem, valahogy nem tudtam elképzelni őt se kismamaként, sem pedig úgy, hogy a karján csecsemőt ringasson.
- Aha, úgy néz ki, szóval a közeljövőben rengeteg közös programot szervezhetünk.- Már szinte magam előtt láttam a hétköznapokat, s egyre jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy Alíz itt lesz velem.
Szegényt sajnáltam, mert valóban nem sok összeköttetése volt a külvilággal, s rossz lehetett neki család nélkül felnőni. Timire pedig egyenesen haragudtam, amiért ennyire elhanyagolta az örökbe fogadott lányát.
- Elhiszem, hidd el hogy én is pipa vagyok rá. Ha összefutok vele, lesz hozzá egy-két szavam.- Vállát megérintve, oly komolyan ecseteltem a szavakat, mint egy bátor öcskös, aki minden áron meg akarná védeni a nővérét.
- Áh, Londonnal kapcsolatban tudok jót is meg rosszat is mondani. Az időjárás például borzalmas volt, alig sütött a nap és rengeteget esett az eső. Ami pozitív, hogy sokkal több dolgot lehet kapni a boltokban, vagy legalábbis olyan érdekességeket, amiknek nálunk még nincs igazán kereslete. Például hallottál már sonka illató radírról? Vagy sör illatúról? Hihetetlen, miket ki nem találnak ezek a muglik Mosolyogva megráztam a fejemet, túl sok mindenről nem tudtam mesélni a lánynak, mert az átlagos hétköznapjaimban semmi olyan dolog nem történt, ami szót érdemelt volna.
- Szóval összességében nem volt rossz, de azért honvágyam volt, és hiányoztak a régi ismerősök. Jó újra itthon lenni. – Örömmel mosolyogtam Alízra, s nagyon jól esett a kedvessége, hogy minden segítségét felajánlotta nekem az itt töltött évekre.
- Köszi, tök jófej vagy és szerintem igénybe is fogom venni a segítségedet. –Megint csak rámosolyogtam, majd kíváncsian hallgattam, ahogy a képességéről beszélt.
-Nem semmi, azt hiszem, hogy ezzel még komoly pályafutásod is lehet, ha nem hagyod veszni a tehetségedet. Majd egyszer nekem is jósolhatnál, kíváncsi lennék arra, hogyan látod az én jövőmet. Na de visszatérve anyukádra, mi volt?- S kérdésem után hallgattam, ahogy mesél, majd elvettem a felém nyújtott levelet és végig is olvastam a benne rejlő sorokat.
- Először is, én tuti dobtam volna egy hátast, ha kapok egy ilyen levelet. Viszont, anyukád soraiból arra következtetek, hogy nem igazán volt lehetősége arra, hogy téged felkutasson. Nem tudhatod, hogy milyen volt az apja, és miért nem lépett előbb. Nem azt mondom, hogy bocsáss meg neki azonnal, de szerintem érdemes lenne vele találkoznod, és legalább egyszer beszélgetni vele, hogy megtudd, mi is történt. Hátha jól sülne el a dolog. Ha meg nem, akkor is legalább megpróbáltad- Megosztottam vele a véleményem, s úgy gondoltam, hogy ez lehetne a legjobb, amit tehetne.
- Nem is baj, ha nem tud róla, szerintem se oszd meg vele egyelőre. Majd legfeljebb később beszélj vele erről. – Éppen csak, hogy befejeztem a mondatom, a lépcsők felől köhögés hallatszott, s léptek zaja, ami egyenesen felénk közeledett.
- Basszus, ha engem itt találnak, akkor elég nagy bajba kerülök, mi legyen? Visszakísérsz a hálókörletemhez?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 14. 09:46 Ugrás a poszthoz

Lora

- Aha, láttam. Egész ügyes vagy elsős létedre- Elismertem a tudását, hisz ezt a varázslatot éppen nem ismertem, és egyelőre még nem is nagyon varázsoltam a gyakorlati órákon kívül. Az elméletet persze tudtam, hisz mindig lelkesen tanultam újabbnál újabb dolgokat, de egy alkalommal véletlenül elrontottam egy varázslatot, amivel mások előtt égtem le. Emiatt nem is igazán fitogtattam mások előtt varázslói tudásomat, talán csak arra vártam, hogy magabiztosabban forgassam a pálcát.
- Jól van, azért a fejemet nem kell leszedned – Hihetetlenül ingadozó volt a lány kedélyállapota, s egyre több időt töltöttem vele, úgy egyre inkább sikerült megismernem a személyiségét. Valahol volt benne némi dac, ez tisztán érződött, de szerencsére hamar eloszlottak a képzeletbeli viharfellegek a feje felől.
- De, pontosan arra gondolok – Jegyeztem meg mosolyogva, ahogy Lorára pillantottam. A lány kissé furán viselkedett, nem tudtam hová tenni a mozzanatait, mikor oly sietősen elrántotta a kezét mellőlem. Lehet, hogy megráztam őt, csak én nem éreztem? Gondolataimból a kutya produkciója szakított félbe, jót is nevettem rajta, míg Lora rám nem szólt.  
- Tudtommal a tiéd az eb, nem vagyok megőrző- Mosolyogva, minden neheztelés nélkül igyekeztem a tudtára adni azt, hogy azért ne keverje a szezont a fazonnal. Az ilyen kislányok hajlamosak voltak a srácok fejére nőni, ha azok nem tették őket helyre időben. Persze Lora valószínűleg nem akart megsérteni, talán csak temperamentumosabb családból származott, s ez is a jellemének egy részét képezte.
Szóváltásunkat követően fordultam el, hisz lehetőséget akartam adni Lorának arra, hogy megszárítkozzon, anélkül, hogy kellemetlenül érezné magát előttem. Kérdés hallatán azonban visszafordultam felé és egy halovány mosolyt is villantottam.
- Hát mondjuk azért, mert átlátszó lettél, vagyis a felsőd – Ekkor már szemtelen mosollyal jegyeztem meg a tényt, amin nem volt mit szépíteni.  – Ohó, nem is azt mondtam hogy vetkőzz le..merlinre, a végén még azt fogják pletykálni, hogy levetkőztettelek – Sóhajtottam. – Csak gondoltam, hogy szeretnél megszárítkozni. – Tettem még hozzá, s saját ruháim vizsgálatába kezdtem.
- Nem is tudom, mivel még szakad az eső, ki tudja meddig leszünk itt. Én nem tudok főzni, de te készíthetsz valami egyszerűt. Tudsz főzni? – Közben a nyitott ajtón keresztül a fürdőszobába léptem.
- Nyugodtan beszélj, én azért megszárítkozom. – Szóltam ki nyitott ajtón keresztül, majd lehúztam magamról a vizes pólómat és farmeromat, s ezeket a kád szélére terítettem. Ezután vettem elő a varázspálcámat, hogy megszárítsam a ruháimat.
- Leperex!- Elsőre nem sikerült a varázslat, így másodszor is próbálkoztam vele, ami végre sikerült és a ruháim már nem voltak vizesek. Azonnal vissza is húztam magamra a darabokat, egy tiszta törölközővel még a hajamat megdörzsöltem, így kicsit borzas fejjel, de szárazon léphettem ki a fürdőből.
- Na, én most már jól érzem magam. –Széles mosoly terült el a képemen, miközben a lányt fürkésztem.
-Kitaláltad, hogy mit főzöl nekem?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 15. 18:44 Ugrás a poszthoz

Sziasztok Smiley monte Cheesy
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 15. 18:47 Ugrás a poszthoz

Lora, új az avid? Cheesy Ki van rajta?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 16. 14:23 Ugrás a poszthoz

Hello mindenki Smiley
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 16. 14:25 Ugrás a poszthoz

Sikerült a vizsgám Cheesy

Miért pánikolsz?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 16. 14:30 Ugrás a poszthoz

Mugliismeret Cheesy

Olyan nehéz a tanyag? Cheesy
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 16. 14:34 Ugrás a poszthoz

Ó most már értelek Smiley Csoporttársak tudnak jegyzetet adni?
Oliver Finlay
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 18. 22:26 Ugrás a poszthoz

Lora

A lány elég harciasnak tűnt, és úgy vettem észre, hogy ha egy kicsit is neki nem tetsző szavakkal illettem, akkor máris visszaszúrt. Szerencsére nem voltam az a sértődős fajta, ezért ezt betudtam egyfajta női szeszélynek, meg amúgy is, heves vérmérsékletűnek tűnt, ami még nem a világ legnagyobb problémája.  Aladárral kapcsolatos megjegyzéséhez már csak egy mosollyal reagáltam, azután vonultam be a fürdőszobába, hogy megszárítkozzam.
- Mit kiabáltál?- Visszatérve a helyiségből, pillantásom a lányra fókuszált és azonnal feltűnt az a kötény, amit felkötött maga elé. – Egész jól áll Lora, mintha neked tényleg a konyhában lenne a helyed – szúrtam oda nevetve, és közelebb lépdeltem hozzá.
- Nem,ez nem fóbia, csak nem szeretek beteg lenni. Ilyen őszi időben meg  elég hamar beüt a krach, és nem szívesen feküdnék egész nap a gyengélkedőn. Náthásan amúgyis borzalmas fejem van- Elhúztam a számat, ha a betegségre gondoltam, de Aladár kapcsán már mosolyogtam.
- Hihetetlen a kutyád, szerintem érti minden egyes szavadat – nevetve figyeltem a jószágot, majd az egyik kényelmes ülőalkalmatosságon dobtam el magam, várva hogy Lora összedobjon valami jó kis kaját. Legalábbis azt hittem, hogy jól járok majd, a lány azonban hamar munkára fogott.
- Háhá, nagyon vicces vagy – némi gúny volt a hangomban, de az hamar elillant, végül is, egész jó kedvem volt. S mivel odakint még mindig pocsék volt az idő, úgy döntöttem, hogy segítek a lánynak.
- Igen, azt hittem, hogy meglepsz engem valami finommal – Egy mosoly terült el a képemen, ahogy egész közel léptem hozzá, és úgy pillantottam le rá. – Na mond, mit aprítsak fel neked?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Oliver Finlay összes hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Fel