36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leon Tim Wolf összes hozzászólása (87 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 2. 20:51 Ugrás a poszthoz

itt mindenki beteg? Shocked
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 3. 10:09 Ugrás a poszthoz

Szhépjóreggelt ^^
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 04:01 Ugrás a poszthoz



Fontos lapszéli jegyzet a világnak, arra az esetre, ha Wolffal szeretnének megismerkedni: fáradt, illetve retardált állatokat nem toleráló személyek az aurájához se érjenek hozzá! Lehet, hogy fertőző.
A beiratkozás könnyen ment a számára, még annál is egyszerűbb volt, mint ahogy gondolta. Lehetséges, hogy a munkaügyi hivatal edzette kötél szerűre az idegeit, az is lehet, hogy csak szívott előtte egy kis friss levegőt, már sosem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy életében először közelítette meg a tanodát, lassú, kimért lépésekkel, mintha attól tartana, hogy a kapu bármelyik pillanatban ráomolhat. Pedig egy porszem sem rezzent a makulátlan, narancssárga öltöny közelében, ahogyan a napfény aranyos-rezes ragyogásba foglalta a német okos fejét. Ha egy kicsit körültekintőbb, megkérhetett volna egy itteni diákot a faluban, hogy segítsen neki bejutni, meg esetleg eligazodni, de akkor ez nem jutott eszébe. Helyette felrángatta a kastélyhoz a bűnnehéz ládáját, út közben többször is bíztató rúgásokat mérve rá, ám ez nem sokat segített neki.
Most pedig itt állt a kapu előtt, úgy nézett ki, mint egy rocksztár, úgy is érezte magát, aztán a kezét lassan a kilincsre csúsztatta, hogy lenyomja azt... és nem történt semmi. Először csak maga mellé ejtette hosszú karjait, majd csodálkozva billentette oldalra a fejét. Töprengve nézte a vasszerkezetet, hogyan is kéne beoperálnia magát. Sanszos volt, hogy a rudak között még átférne, de mi van, ha a ládája kint marad? A szobanövénye magányos és elhagyatott lenne, az arca pedig pattanásos, mintha most tört volna ki rajta a serdülőkor. Kellettek neki a holmijai!
Így bátor lépésre szánta el magát, miután a nyakán lévő furcsa anyajegy vakargatása, és a határozott bambulás nem vezetett eredményre. Először is körbepillantott, hogy felmérje a terepet, nem próbálja-e épp valami becserkészni.
- Hallo! - hangzott a köszöntés a kastély udvara felé, amely nyugtalan gombócot csalt a fiú gyomrába. Teljesen egyedül volt. Ennél csak egy gondolat rémisztette meg jobban: mi van, ha mégsem?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 14:25 Ugrás a poszthoz



A nap legalább sütött, erre nem lehetett panasza. Akkor még zabosabb lett volna, ha még a kint ragadás mellé esetleg el is ázik az öltönye. Így csak kirekesztve érezte magát, arról nem is beszélve, hogy egyedül volt hagyva, a táj közel s távol semmi életet nem mutatott a növényeken kívül és ez a frászt hozta rá. A bokrok közül bármi leselkedhetett volna rá, így többször is hátra pillantott, mielőtt a kezei a rácsra csúsztak volna, hogy megszólítsa a semmit.
A hosszú ujjak kétségbeesetten fonódtak a vas rácsra, lemondva a gondolatról, hogy besettenkedjen a résen. Nem azért, mert fizikai képtelenség, vagy mert védőbűbájok ülhetnek a kapun. Pusztán azért, mert nem tudott volna lemondani a kofferjéről.
Elkeseredésében még arra is rávette magát, hogy esetlegesen egy kacsának is köszön, aki a közelben ólálkodva tartja őt szemmel. A gondolatra kirázta a hideg és inkább egy határozott mozdulattal megrázta a kaput, hátha változik valami. Ekkor érkezett a kérdés, ő pedig rögtön két lépést ugrott hátra, a kapura meredve, mintha maga az ördög szállta volna meg. Egy mozdulattal helyreigazította az öltönyét, még azelőtt, hogy végigmérte volna az objektumot. Mióta beszél ez?
- Miért állnék itt? Mert nem jutok be! - fakadt ki már majdnem elkeseredetten, a kezét ismét a kapu felé nyújtva, de még épp időben húzta vissza. Meggondolta magát. Az ilyesmivel nem szórakozunk. - A micsodácskát? Azok nem kihaltak?
Persze, őt ez nem lepte meg, manapság annyi furcsa dolog történik, hogy akár már dínók is rohangálhatnak. Úgysem sokban különböznek a sárkányoktól. Nagyjából  mutogatás közben konstatálta, hogy a beszélő nem a kapu, még csak nem is része annak, hanem egy lány, mire ismét bután oldalra döntötte a fejét, hatalmas, kitágult pupillákkal figyelve a lányt.
- Te mit csinálsz?
Utoljára módosította:Leon Tim Wolf, 2017. szeptember 9. 00:20
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 23:59 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A falu eddig egészen békésen fogadta a már három napja őt környékező terrort. Ugyanis megérkezett Wolf, aki seperc alatt be is költözött a közeli fogadó egyik szobájába, egészen elkényelmesedve. Még a cserepes növényét, Buksit is kirakta a polcra, holott nem otthon volt. Kicsit tartott is tőle, hogy Buksi nem is fogja jó néven venni a hirtelen költözést, amibe őt be se avatták. Arról nem is beszélve, milyen durván fosztották meg a sok füsttől és szmogtól.
Tim ma először pillantott ki a függönyök közti résen, s miután döbbenten konstatálta, hogy a nap milyen lelkesen süt, inkább össze is rántotta a sötétítőt ismét. Szükségesnek érezte a kellő védelmet a szemgolyói számára, mielőtt elhagyja az amúgy számára nem túl szimpatikus szálláshelyet.
Miután tetszőleges ruhadarabokat tépett fel az amúgy nem éppen atléta alkatára, még pár pillanatig hezitált az ajtóban állva. Szinte biztos volt benne, hogy valamit elfelejtett. Ha látta volna más is, odaképzelte volna, ahogy a villanykörte kigyullad a feje fölött és felveszi a cipője másik felét is. Aztán egy lemondó sóhajjal felkapta buksit és kivágtatott az épületből, mint Don Quijote. Az éles fény miatt még a napszemüveg mögött is erősen hunyorgott, de aztán csak a reszkető levelű zöldségre pillantott, kicsit megsimogatta, hogy megnyugtassa, majd tovább haladt az utcán. Sokan furcsálkozva néztek rá, vagy méregetni kezdték a cserepest a kezében, de ő nem tűrte ezt a fajta rasszizmust. Buksi is épp olyan növény, mint bármelyik másik! Egy téren megállva sóhajtott ismét és nézett a kis társára.
- Ne szomorkodj, Buksi, szép vagy, csak nem értenek meg téged... - közölte, még egy egészen ragyogó mosolyt is villantva a cserépre.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 9. 00:30 Ugrás a poszthoz



Ugyan egy darabig komolyan abban a hitben élt, hogy a kapu beszél hozzá, talán ez nem volt annyira átlagos cselekedet Timtől. Tudott ő normális is lenni, de olyankor mindig rosszabb kedve volt és kissé fakóbban állt neki a szürke hétköznapoknak. Lényeg, ami lényeg, a majdnem kommunikációra képes vasdarab megrémítette a srácot, de nem is kicsit.
Ahogyan a leírás érkezett a t-rexről, egyre gyanúsabban hangzott neki az egész, rosszallóan is nézett az udvar felé, azaz, hogy most már, mint kiderült, a beszélgetőpartnerére, aki láthatóan szeretett furcsa közelekedési módokat választani. Ő nem számított rá, hogy majd itt törpében mászkáló lányokkal fut össze. Vajon az volt az álma, hogy olyan kicsi? Leon csak megkopogtatta kicsit a halántékát, hogy kiűzze a gondolatot a fejéből.
- Akkor nem dínó? Ha nem dínó, akkor micsoda? - hangzott a kérdés, miközben összevonta a szemöldökeit, jelezve így is az értetlenségét. T-rex, tojásból kel ki, de pelyhes...
Szinte izzott közöttük a levegő, ilyen intenzív bambulás is ritkán esik meg két ember közt, ezt pedig Leon... hát, érezte volna, ha nem lett volna ekkora fáziskésésben.
- Legtöbbször. De honnan kellett volna tudnom, mit keresel? - tanácstalanul széttárta a karjait, már csak az egyik szemöldökét vonta fel, majd csípőre vágta a kezeit. Ő nem volt itt, sejtelme sem volt a lányról. - Ez a kapu érez? Húha... ez... szomorú. Öizé, nem akartam. Én csak nem jutok be, meg egyedül vagyok éshát... Nem segítenél kinyitni?
Egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, egyre kellemetlenebb érzés kerítette hatalmába a nyílt tértől, csak szerette volna az új házát, meg a szobáját.
- Azért nem megyek be, mert nem nyílt ki! - közölte immár sokadszor, kétségbeesetten méregetve a vasrácsokat és indíttatást érzett, hogy leüljön és sírjon. De nem tette. Nagy már ehhez.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 9. 23:49 Ugrás a poszthoz



Ahogy hallgatta a női hangot, Leon egyre inkább elbizonytalanodott, jó helyen jár-e egyáltalán. Még tett is egy fél lépést hátra, elérve ezzel, hogy majdnem hanyatt essen a saját bőröndjében. A kofferre nézett és szigorú pillantással büntette, a mutatóujját is megrázva a súlyos bőrláda felé. Rajta nem fog ki egy ilyen kis izéke!
- Pont akkora? Az nagyon pici - jegyezte meg furcsállva az esetet, hogy mégis mi az, ami akkor, pihés és elengedi egyedül a nagyvilágba. Ő Buksit soha nem engedi sehova, bár ő már sokkal nagyobb, terebélyesebb.
A mindennek van lelke teória őt rendesen megijesztette. Az még rendben, hogy az állatoknak van, a bogaraknak, a pókoknak, sőt, még a kapunak is. Na de... - De akkor a vécécsésze miért nem sír folyton?
Aztán, a lány rövid bambizás után csak beengedte szerencsétlen, kint dekkoló, narancsba öltöztetett hajléktalant. Még ha nem is ez volt az első gondolata, de kinyitotta az ajtót, mire a német elővette a belsőzsebből a medzsikes pálcát és repülésre bírta a ládát - mint utóbb ráébredt, ő varázsló.
A lány kissé sértetten jegyezte meg, hogy hát pedig most kinyílt, mire Timi hangosan és kissé zabosan felsóhajtott, hagyva a méregetést.
- Leszek, most költözöm be, mert idén kezdek mesterképzésen - közölte nagyon informatívan, mert ő ugyan nem szökött rab és nem is akart senkit kirabolni. Legalábbis, eddig nem. - Eddig még soha nem loptam senkitől semmit. De van olyan maszkizém, tele van rakva felvarrókkal, tök szexi.
Az a Schianzug, az az izé, ami ilyen fekete és harisnya helyett használják a hardcore betörők.
A lány közben megkerülte a srácot és a hám kattant a szökevény kacsa pórázán. Leon a hangra pillantott hátra, pár pillanatig nézte az állatot, majd kidülledtek hatalmasra a szemei és még talán fel is kiáltott ijedtében, hogy a ládáján átvetve magát berohanjon a kastély udvarára, csak ott forduljon vissza.
- Az egy KACSA?! - kérdezte remegő kézzel mutatva a póráz végén tipegő kisállatról.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 10. 00:23 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A fiú megpróbálta minden erejével életben tartani a növényt az utóbbi pár hónap során és eddig egész jól is haladt. Buksi egészen a szívéhez nőtt, nagyon neheztelt volna érte, ha ezek után meghal. Még talán mérgében egy másikat is vett volna, hogy azt is Buksinak hívja, jelezve a túlvilági elődnek, hogy bizony, pótolható.
Megbámulták, sőt, volt akik össze is súgtak mögöttük, ő pedig nem értette ezt. Ha lett volna nála olyan bolyhos fülvédő akármicsoda, más biztosan rátette volna a cserépre, hogy a kis növény ne hallja, hogyan pletykálnak kettejükről a rossz nyelvek.  
A térre érve vigasztalni kezdte a fotoszintetizáló barátját, élvezve a napsütést és szinte észre sem vette, hogy nem ő az egyetlen a téren. Mert a látszólag feldúlt lány viszonylag halkan közlekedett, de annál energikusabban és a százkilencvenkettő centiméter magas külföldibe csapódott. Utóbbi a gyomrához kapott, elgondolkozott rajta, hogy kiadja a sok kormot meg kátrányt, amit a tüdeje tartalmaz, de csak üresen tátogott, kapkodva az oxigén után. Nem úgy Buksi, aki a halálba zuhant volna, ha a lány nem menti meg. De elkapta és felnyújtotta a már sokkosan lihegő srácnak. A szívéhez kapta a kezét, még mindig csak a kétségbeesés ült a vonásain.
- Te... te! Te megmentetted Buksit! - ölelte magához a cserepet, aki most akár halott is lehetett volna, ha a lány nem cselekszik elég gyorsan. Timi még így is elég nagy fáziskésésben volt a többi emberhez képest. - Azért jól vagy?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 20. 20:14 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Ugyan a probléma és a krízis hamar el lett hárítva, elsőre ez nem tűnt fel történetünk főhősének. Mert hogy, lévén még mindig fáziskésésben, Buksi életveszélyes zuhanása is csak később jutott el odáig, hogy feldolgozza, megértse. A sztori már kissé cenzúrázott, szépített verziója kapott helyet végül a szőke fejecskében: A lány elesett, ő meg elejtette ijedtében Buksit, a lány pedig hősiesen elkapta azt.
- Ja, ő buksi. - Nem teljesen értette, hogy vajon a lány honnan tudja a növény nevét, de csak lelkesen bólogatott, mielőtt még visszavette volna a kis cserepet, hogy aztán magához szorítsa erősen. A lány azt mondta, minden rendben van, erre pedig kissé felvonta a szépen ívelt szemöldökét. ~Mire mondhatta vajon ezt?~
Lepillantott a lányra, ahogyan a kezét törölgette a ruhájába, majd bemutatkozott, Leon pedig pár pillanatig nagyon is erőlködött, hogy a fejében lévő ködben el tudjon evezni a megfelelő helyig, ahol a szükséges információt tárolta a szervezete.
- Ööö... T...Timmi. Mármint így hívnak - köszörülte meg a torkát végül, mert ez volt az egyetlen, ami eszébe jutott, hogy egyszer régen bizony megfordult rá egy buliban. Sőt, mintha skandálták is volna, mikor egy kisbusz tetején guggolt, de nem esküdött volna meg rá.
- Ő választotta, rábökött a levelével a szótárban - adta elő nagy okosan a német, a lábacskáin előre-hátra billegve, mert szent meggyőződése volt, hogy így történt. Igazából ez két külön történet volt, a növény a Wilhelm névre bökött egy drámában, de ő ezt ignorálta, mert éppen egy nagy malackát tépett be a nappaliba. Illetve Buksinak csak elkezdte hívni, mikor a folyosó végén hagyta, de már annyira merevek voltak a tagjai és süppedtek lefelé a szemhéjai, így nem tudott a növény utánindulni.  
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 20. 21:10 Ugrás a poszthoz



A lány egyből megmakacsolta magát, felhúzta az orrát, de ez Timnek nem szúrt szemet, mert mégiscsak róla beszélünk, ahogyan a kapu előtt feszít, rajta a pont megfelelő helyeken passzos narancssárga öltöny. Fessen nézett ki, jól érezte magát, a lány bosszankodás nem jutott el a csöppnyi agyáig, ami még nem kövült meg.
- Hát azt mondtam, hogy nagyon kicsi. Mi van, ha elüti valami? - nézett körbe, még le is árnyékolta a szemeit, hogy jobban lássa, merről jön a forgalom, de sehol nem volt senki. Ő elég sok mindent lenézett, többek között a kicsi embereket is, de természetes volt a számára. Ilyen magasról, ahová ő nőtt, már csak lefelé lehetett pillantani.
A lányból kitört a nevetés, nem is egészen sikerült feldolgoznia, hogy miért, de ő is kuncogott egy kicsit. Ez az egész nagyon ragadós volt. Nem tudta elképzelni, hogy ki lehet az, aki szegény wckagylót megérti, annak minden gondjával és bajával együtt, anélkül, hogy kinevetné. Talán egy bidé.
- Igazán érdekfeszítő csevej lehet - jegyezte meg Leon, de a hangszíne egészen mélyre sikerült, így csak megköszörülte a torkát, hogy helyrepasszintsa azt. Kevés sikerrel.
Szó esett Tim maszkjáról is, ami ugyan nagyon szép volt, ritkán hordta, mert nem sűrűn síelt, meg boltokból sem lopott még semmit. Bár, egyszer felírta a cipőlistájára, hogy neki bizony el kell hoznia egy Capri Sonnét fizetés nélkül. A lány arra jutott, hogy a neve SHHHH, Leon pedig értetlenül döntötte oldalra a fejét, de csak miután elmenekült kellő távolságba. Az adrenalin végiglüktetett az erein, a szervezete pedig azt kiabálta, fuss innen, rohanj, ha kedves az életed! Ő csak reszketett ott, az udvaron, remegtek a kezei, mint a nyárfalevél.
- Nem... semmi, jól nézel ki... de az... egy kacsa? - mutogatott, továbbra is reszketve, a kis sárga pihés kacsogányra.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 22. 23:22 Ugrás a poszthoz

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 22. 23:30 Ugrás a poszthoz

ez te vagy? Shocked
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 4. 01:12 Ugrás a poszthoz



A bútoros dologban lassan, de biztosan elvesztette a fonalat. Nem volt elég, hogy retteg a nyílt terekben, ahol védtelen préda, bármi elejtheti, míg nem figyel, mert a zippoja nem gyullad. Nem elég, hogy a magas helyeken enyhíthetetlen émelygés tör rá, a repüléstan óráin feszt, kötelező jelleggel rókázott a tanárra. Talán ennek némi köze lehetett ahhoz is, hogy hétfő reggel voltak és Tim nem viselte jól olyankor a megerőltetést, de a lényegen ez nem változtat. Akkor még meg sem említette az ember a kacsákat, amelyek bármelyik sarkon ott leselkedhettek rá, neki pedig a gondolattól megdobogósodott a kicsi szíve. Akkor jön a nő a gondolattal, hogy a bútorok is megfigyelés alatt tartják, őt pedig kirázta a hideg.
- Ez nem vicces, ez ijesztő - rázta meg a fejét a ficsúr elborzadt ábrázattal. A lány gondterhelt sóhaját még az ő földimogyoró méretű agyával is sikerült értelmeznie, meg is kérdezte volna, hogy mi a gond, ha nem kerül elő a legnagyobb félelme, maga, a törpe, sárga anti-Krisztus. Minden porcikájában reszketett, akár a nyárra emlékeztető utolsó. megsárgult falevél, talán még a víz is leverte.
- T-rex? Akkor ő nem egy kacsa? - Ha egészen őszinte akart volna lenni, mélységes zavarodottság költözött a lelkébe. Ott volt a furcsa, de csinos lány, a sárga pelyhes döggel a kezében. Nem is volt egészen biztos benne már, hogy az egy kacsa. Sosem látta őket fejletlen állapotban, amúgy is leginkább a vadkacsák rémisztették meg. Nem lehet ok nélkül ez a nevük. A kis tollas még integetett is neki, ő pedig még mindig bizalmatlanul méregette. - Nem harapja le a karod? Ö... ja. Timmy... aza... Leon. Tim. Wolf. Örülök. Talán most már nem, de nem ígérek semmit.
Kissé előrehajolva vett mély levegőket, de a szervezete szinte sikítva tiltakozott. ~Ne vedd le róla a szemed! Veszélyes!~ Mély levegő után kapott.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 4. 10:11 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Sokszor nem volt világos az emberek számára, hogy Leon mit és miért tesz, ám ez őt - elmondása szerint - cseppet sem zavarta. Pláne, hogy most eléggé úgy érezte magát, mint aki nem is egészen Leon. Látta a lány értetlenségét, de nem tudta volna megválaszolni, hogy miért is van az. Talán egy kicsit túlzásokba esett a mai reggelivel kapcsolatban.
- Szintén - közölte, apró biccentéssel, mielőtt még végigmérte volna a lányt. Nem bámulta, csak futólag meglegeltette rajta a tekintetét, olyan gyorsan, hogy az agyának esélye sem volt rá, hogy esetleg feldolgozza, mi is állt előtte.
- Ühü - biccentett határozottan, kicsit megsimogatva a cserepet, mert hát Buksinak voltak elég érdekes megmozdulásai. Nem is akarta megemlíteni, mikor lelegelte, aztán másnapra a növény ugyanúgy nézett ki, mintha mi sem történt volna vele. - Jó társaság.
Minden külső szemlélő számára egyértelmű lehetett, hogy Alíz nem teljesen érti Leon, azaz inkább Timmy és Buksi kapcsolatát, de ezt a német nem vette észre. Túlságosan belefelejtkezett a kis hintázásba, gyanús volt, hogy annyira laza a srác, előbb vagy utóbb szétesik. Összességében nem volt csúnya fiú. Felépítésre átlagos volt, kicsit mintha vézna lenne, de épp elég erő volt benne, pont amennyire szüksége volt. A szemei valami kékes-zöld színben csillogtak és a napsütés visszacsillant a vöröses beütésű tincsekről.
- Nem emlékszem. Kaptam. Talán... - egészen elbizonytalanodott, fél pillanat alatt, miközben Buksira nézett, majd körbepillantott a nem túl népes környéken. Örült, hogy nem volt nagy tömeg és a nézőik is csak ablakokból hajoltak ki. De mi van, ha egy kacsa figyeli?
- Öm, igazából csak kijöttem levegőzni, nem ismerem a környéket - ismerte be, kissé tanácstalanul megvakargatva a fura anyajegy szerű bibit a nyakán. Ha más nem is fogható rá Timre sok jóindulattal, annyi biztos, hogy hallgatóságnak jó volt. Nagyon értett hozzá, mikor jönnek a nagy csendek, csak nem alkalmazta mindig jól őket.
- Te ilyen jó tanuló vagy? - Még egy kicsit oldalra is biccentette a fejét a kérdés közben. Nem sok olyan ismerőse volt, akinek könnyen ment a tanulás, ő például fenségesen rossz volt benne.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 10. 21:18 Ugrás a poszthoz



Ugyan elsőre Timen eluralkodott a pánik, biztosra akart menni, megkérdezte hát a lánytól, hogy T-rex akkor most a kacsafélék osztályába tartozik-e? Nem érezte kellően megnyugtatónak a választ, mert nem tudta eldönteni, hogy a lány vajon csak sumákol, vagy tényleg T-rex az állat. Talán utoljára gyerekkorában hallott ilyenről, éppen ezért nem is volt meglepő, hogy a kicsi, pihés kacsát nem ismeri fel biztosan. Az emlékei közt a rettegett állat nagy, kifejlett példány volt, fehér tollakkal és masszív testtel. Vagy éppen barna és zöld tollakkal, attól függően, melyik rémálmára hagyatkozott.
-  Mi az, hogy nem tud harapni? Akkor lehet, hogy nem is kacsa - állapította meg, mert tisztán élt még az emlékei között, mikor gyerek volt és Owen bácsikája hangosan üvöltött a szomszéd Magdival, hogy fogja vissza a Kacsát, mert majdnem letépte a kecskéje lábát.
Persze, ez a bizonytalanság nem mentette meg, nem lett tőle jobban, csak állt ott, remegtek a lábai és a ládájában pihenő nagy doboznyi süteményen járt az esze. Volt benne csokis piskóta, linzer, meg minden csoda, egy ismerősétől kapta és menten jobban érezte magát tőle.
- Én? Kedves tőled, hogy felajánlod a csokidat, de nem. Köszönöm, szerintem innen már én is megoldom. - A pálcája egy mozdulatával a láda lassan felé araszolt, majd leesett, ő pedig felpattintotta a tetejét, hogy a nagy ország-világ szeme láttára kezdjen benne kotorászni. - Sütim van, megkínálnálak, de nem tudom, eszel-e ilyeneket.
Már az is nagyon előzékeny volt tőle, hogy kiemelte a bozontos fejét a poggyászból, arról már nem is beszélve, hogy tartotta a szemkontatkust két teljes másodpercig, mielőtt ismét a kacsára sasolt. Az az állat figyelte őt!
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 11. 20:50 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A kérdésre Buksira meredt pár pillanatig, teljesen képben volt, olyan volt, mint mikor tőle megkérdezték az anyja nevét. Na, de bízhat a lányban annyira, hogy a kezében remegő növény fajtáját elé tárja? Egyáltalán miért remeg? Az ő keze reszketett volna ennyire és még csak tudatában sem volt neki? Igen, pontosan ez történt.
- Öööö, ő egy... majd megnézem neked az enciklopédiában, mi ő - köszörülte meg a torkát, mert összességében nem igen tudott döntésre jutni. A lány viszont felajánlotta neki, hogy körbevezeti, ez pedig valahol igen jól esett neki. Elég ritkán szokták mondani neki, ő szokta másoknak, aztán már csak úgy  volt.
- Nem szoktam hintázni, tériszonyom van... de örülnék a körbevezetésnek - köhintett egyet, de már egy ideje nem érintette kínosan a dolog. Megszokta, hogy ő Leon és ha fél, abban nincs semmi szégyelleni való.
Egy pillanatra erősen törnie kellett rajta a fejét, hogy mi is az a patika. Folyton a tévésszerkrény lábára tekeredett kígyó jutott róla az eszébe, de az emlékezete biztosan megint csak csalt.
- Elég sok bolt van itt, azt hittem elég kicsi ez a dorf - közölte körbepillantva, mert hát, neki tényleg azt mondták, hogy ez egy nagyon kicsi falu. Bár, Berlint nézve viszonylag kicsi volt.
Alíz meg egy nagyon szorgos tanulónak tűnt, ezt pedig nagyra értékelte. Ő egy-két hallgatás után tudta dalok szövegét, de ha megkérdeznék, mi az az algebra, váltig állítaná, hogy a nénikéjét hívták így.
- Oh, gyógynövénytan és művészetek szakon tanulok - biccentett elégedetten. Szerette a gyógynövénytant tanulni, tényleg jól esett neki a növényekkel foglalkozni. - És te? Alapképzés?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 13. 01:24 Ugrás a poszthoz



Akárhogy próbált meg lenyugodni, vagy legalább a látszatát tartani neki, hogy minden rendben van, nem ment neki. A kis tollas ott ült a lány kezei közt és attól tartott, ha kiszabadul, akkor majd felé iramodik és letépi a karját.
Szóval még pár pillanatig a kékesszöld pillantást a fiókán tartotta, míg megbizonyosodott, hogy az állat nem fog elszabadulni és nekiesni.
- Miért van rajta nyakörv? - kérdezte a saját nyakán mutogatva, hogy hát, valami hasonló, mint egy nyaklánc, csak ez a tollason van és nem rajta. Neki elég volt a furcsa anyajegy, ami miatt az anyja akkorát adott volna neki, hogy csak úgy zuhan.
Közben, ahogy kicsit kezdett visszatérni belé a szín, meg az élet, magához szólította a kofferjét, amiben a sütijei is pihentek. Abból egyet-kettőt most egész szívesen az arcába tolt volna, ha nem nyilvánosan van.
- Nem vagyok Monika. Kifelé? Mármint, ha előtte állok, akkor így... húzzam? - Nem volt a számára teljesen egyértelmű az utasítás, elvégre a kifelé relatív. Sokszor mondták már neki azt, hogy takarodjon kifelé, ő meg beült a gardróbba és csendesen ott kuporgott, ameddig nem történt valami egetrengető. Egyszer azt mondták, ott volt három napig, de ha őt kérdezné valaki, nem emlékszik erre.
A lány tett egy pár lépést felé, a szeme sarkából szemmel is tartotta, mert a T-rexben még mindig nem bízott, hogy nem fogja majd meggyilkolni.
- Barackos? Az finom? - döntötte oldalra a fejét kissé tanácstalanul, mert nem emlékezett hirtelen, az milyen is. A ládán pihenő tértágító bűbájról nem sokan tudtak, ő is csak odébb tolta a porszívót, majd elővette a fémdobozt, majd kivette az első útjába akadó sütit, ami egy kókuszgolyó volt. - Ferintem leefett a vérfukrom.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 15. 13:15 Ugrás a poszthoz



Furcsa ragaszkodást mutatott a kis tollas a lány irányába, Leon pedig ezt képtelen volt feldolgozni. Ott purrogott a kacsa, kicsit talán piszkálgatva a lány madzagját, de ennyi. Nem ölte meg, nem ontotta vérét, nem harapta át a légcsövét sem, ez pedig érthetetlen volt a számára.
- Ő gyakran... mászkál egyedül? - Hatalmasat nyelt, ahogy feltette a kérdést, az ádámcsutkája majdnem akkorát liftezett, mint a rajzfilmekben szokott, s közben végig a lányt és a kis izét figyelte. Lehet, hogy nem kacsa, de mindenképpen nyugtalanító volt a számára, hiszen néha rá nézett. A megtévesztés része lenne? El akarja altatni az éberségét, és mikor már azt hiszi, nem figyel, kiguvasztja rá a szemeit?
Aztán inkább elmerült a ládájában, nyugtalan kutatva a megbúvó süteményes doboz után, ami elég jó rejtőzködő képességeket vélt mutatni. A csomagban lévő rend amúgy is olyan volt, mintha atomot dobtak volna a táskájába.
- Nem valami praktikus. A mugliknál magától nyílik az ajtó, akkor itt miért nem? - kérdezte kissé értetlenül oldalra biccentve a fejét. Nagyon szívesen bejutott volna korábban is, de így csak a dolgát nehezítették. Ismét a nap által aranyra festett hajtincsekbe túrt, épp mielőtt megtalálta volna a dobozt, hogy kihalássza az első útjába akadó süteményt.
Összességében nem volt benne egészen biztos, hogy mi is az a barack. Talán valamilyen zöldségféle lehetett.
- Igaván rendef tőled, de én if meg tudom fenni, ha megmutatod hol - közölte, már akkora pofazacskóval, ami egy méretes hörcsögnek is a javára vált volna. Összességében nagyon ügyesen tolta be az arcába a sütit. - Afifem megmaradok.
Még bólogatott is, de nem kellett volna folytatnia a beszédet, ő is tudta, mert alapvetően nem volt illendő teli szájjal beszélni.
- Te Blau vagy? Olyan... cake?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 22. 00:26 Ugrás a poszthoz



A túlzott figyelem nem feltétlenül hízelgő célzattal történt, de a lánynak nem kellett ezt tudnia, leginkább fel sem tűnt neki, pedig Tim nem próbált úgy tenni, mintha kedvére lenne a kicsi tollas. Igazából nem töltötte el az állat jó érzéssel a kicsi, gyorsvonatként zakatoló szívét, de nem tudta eldönteni, az állat kacsa-e vagy sem, így hát nem kapott agyvérzést. A lány ismét végigsimított a kis fiókán, majd megingatta a fejét.
- Körbenéztetek? Miért? Érdekes? Láttál dohányozni tilos táblát? - kissé talán hezitált, de aztán feltette a kérdést, mert hát, ez elég fontos volt a részéről. Evidens, az iskolán belül csak nem füstölhetett, soha nem szokták érte megdicsérni, de azért az udvaron csak szabad, nem? Akárhányszor eszébe jutott, az arcára kiült az értetlenség, ahogyan a homloka mély ráncokba húzódott.
Talán valami oka volt, hogy ezek ketten összefutottak aznap, mert a lány is szedhette volna már a lábait vissza a falu irányába, mégis ott magyarázott, hogy a német majd egyszer bejuthasson az iskola falai közé.
- Nincs fűtés?! Hogy lehet ilyen épületben élni?! - fordult meg egy pillanat alatt a tengelye körül, hisztérikusan meredve a nagy hodályra, még a karjait is széttárva. Aztán tehetetlenül visszazuhantak a teste mellé, egy hangos csattanással, de csak egy aprót vont a vállán.
Lassan elmerült a ládájában, a lelkibékéje is helyrebillenni látszott, ahogyan könyékig ásta magát a ládában és megtalálta a süteményeit. Nagyon szerette őket, még ha nem is fogyasztotta gyakran.
- Én fem tudom. Messze van? - kérdezte a lányra bámulva fel nagy szemekkel.  - Még fiatal vagyok.
Persze, ez részletkérdés volt, a nagyanyja minden karácsonykor meglepődött, hogy Leon még él és nem csak az urnáját hozták el, hogy kiszórják három csíkba a kertbe.
Leon a lány nevére gondolt, mikor azt mondta, kék, de az nem teljesen vette a lapot. Összességében nem zavartatta magát miatta a fiú, csak egy pillanatra abbahagyta a rágást.
- Már hogy... Blue? Ugye? A neved. - Még nyomatékosította is a mondanivalóját, arra az esetre, ha újra látná. Lassan ment volna a dolgára, mielőtt egy kacsaraj rajtaüt.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 25. 16:00 Ugrás a poszthoz



Összességében a fiú nem volt elragadtatva a hallottaktól. Mert ugye ha nincs jel arra, hogy ne dohányozz, akkor biztosan szabad. A kérdés már csak az maradt a kócos hajkorona alatt, hogy vajon hol és mikor szabad ennek a hobbinak hódolni?
- Das ist wirklich szomorú - hangzott a válasz, kissé zavarodottan, de még időben eszmélt. Azt sem tudta, hogy a lány összességében fordítókütyüt használ avagy sem.
Nem akarta elhinni, hogy odabent nincsen fűtés, mert az még akkor is akadt, amikor a legkoszosabb mugli albérletet vette ki, a legszarabb környéken. Ha az ajtót téglával kellett is kiékelni a mosómedvék elől, a fűtés működött olyan jól, hogy elégedett mosollyal vackolja magát a takarója alá.
- Nem jártam még a fő városban. Ott meleg van? - kérdezte végül a német, kissé értetlenül, mert nem tudta elképzelni, hogy mi lehet olyan jó egy fő-városban. A szeme előtt lebegett a kép, hogy mindenki bikiniben rohangál, csokibarnára sült és kezükben jeges koktélok, néha fagylaltok. - Meteor? Kire? Miért? Hogy lehet olyan szemét egy kő, hogy szándékosan rád essen?
A társalgás nem mondhatnánk, hogy gördülékenyen haladt, mert a fiú miatt többször is visszatértek egy-egy ponthoz, amit előzőleg már megbeszéltek, és valahogy ott is ragadtak, mint az imént a nevekkel. Látta, hogy a lány kuncog valamin, de erre csak őszintén elmosolyodott, eszébe sem jutott, hogy esetleg a másik rajta nevet. Vagy ha mégis, szinte biztos volt benne, hogy ez nem gond, teljesen normális dolog.
- Auf wiedersehen, Blau - intett még, mielőtt visszacsukta volna a sütisdobozt és vissza süllyesztette a porszívó mellé. A lány és a kecskének hitt kiskacsa lassan készen álltak arra, hogy elhagyják a kastélyt és a faluban nézzenek új kalandok után, Tim vérnyomása pedig ismét megemelkedett, hiszen egyedül lesz. Lecsapta a ládája tetejét, majd talpra ugrott, az amúgy mutatott viselkedésével szöges ellentétet villantva.
- Hö? Danke - biccentett még aprót, mielőtt intett volna a pálcájával, hogy majdnem futólépésben induljon a kastély felé. Őt nem kapják el élve. Nem ma!

[danke sehr]
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 25. 19:43 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Tim érzékelte a csipkelődést a humor mögött, de nem vette magára, érettebb volt már ennél. Ugyan nem sokkal, de egy egész kicsivel egészen biztosan. Ismét buksira nézet, de nem akarta leleplezni, ez olyan volt, mintha elkottyantaná Robinként, hogy Bruce Wayne Batman.
- Sosem ültem rajta. Vicces? - kérdezte kissé bután oldalra billentve a fejét. A kérdés viszont komoly volt, sokszor ácsorgott a vidámparkokban a pénztár előtt és bámult fel a monumentális gépezetekre, de sosem volt benne elég bátorság ahhoz, hogy megváltsa a jegyét és felüljön. Bár ő nem tudta, de jobb is volt ez így, mert biztosan kihányta volna a beltartalmát.
- Jók is? Tényleg? - kérdezte, mert ugye az, hogy sok van belőlük, nem feltétlenül jelentette, hogy tényleg jó is. Ő ezzel tisztában volt, hosszú ujjait pár pillanatra a hajába futtatta, majd ismét visszaejtette a karját maga mellé.
A lány egészen lelkes volt a szakokat illetően, sokkal jobban elemében volt a tanulás gondolatára, mint Leon valaha volt... akármitőlis. Így el kellett tűnődnie a válaszon, addig is mély, kellemes hümmögést produkált magából. Már meg is ihlette magát vele, mert olyan mosolyt villantott ezt követően, hogy a fogorvos mintát is vehetett volna a szabályzóhoz.
- A zene. A zene a kedvencem az egészben - bólintott párat. Néha festeni is szokott, de másnap sosem látta a kép lényegét, így az annyira nem fogta meg. Csak színek voltak, átláthatatlan halmaz.
- Futururu micsoda? -  ismét egy kicsit magasabbra csúszott a hangja, mint ahogyan azt eredetileg tervezte, de csak megköszörülte a torkát. Látta a lány lelkesedését, aki kis híján táncra nem perdült, de nem akarta lelombozni, csak nem tudta, hogy miről is van éppen különösebben szó. Akkor szabad kérdezni, nem?
- Öm, nem tudom, mikor szeretnél? - Összességében fogalma sem volt, hogy mi lenne rá a jó válasz, hát inkább visszakérdezett.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 12. 23:34 Ugrás a poszthoz


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Azt mondta a fiúnak, hogy a hullámvasút nem vicces, ezzel pedig a számára el is vesztette a varázsát a dolog. Amilyen magasak voltak, szinte biztos volt benne, hogy ha fel is ülne oda, vagy a teljes gyomortartalma visszaköszönne, vagy már a felfelé menet közben kikacsintana oldalra és azzal a lendülettel eszméletét vesztené.
- Igaz - bólintott elgondolkozva, hiszen sok korabeli mugliszületésű odáig volt a videojátékokért, míg ő csak hatalmas szemekkel bámult a képernyőre és folyamatosan azt kérdezgette, hogy "jó, de ezt most te csinálod? Hogy csinálod?"
- Megesik, nem gond - vonta meg a vállát Leon, nem egészen értve, mi is volt a gond, de ha így a lánynak jobb, ő szívesen biztosítja róla, hogy nem haragszik. Amúgy is rövid volt ahhoz az esze, hogy az ilyesmit tényleg komolyan vegye.
A zenére komolyabban el kellett gondolkoznia, ami nagyon nehezen ment, mintha a fogaskerekek a fejében már nagyon régen nem lettek volna megolajozva, ő pedig így hallgatná az éktelen csikorgást, ahogy lassan a fém a fémnek feszül.
- Azt hiszem, a rappet. Azt nagyon, de... leginkább a németet. Aber fogalma sincs, mindent elhallgatok - jutott a végső következtetésre, mert hát, voltak alkalmak, mikor csak feküdt a szőnyegen és nem tudta megmozdítani a kezét, ezért háromnegyed órán keresztül klezmer zenét hallgatott.
Persze, sokszor hallott már olyan boszorkányokról, akik látták a jövőt, de erről mindig az a furcsa tv adó jutott az eszébe, ahol azt mondják, hogy "tedd a kezed a képernyőre. Küldöm az energiát.... MOST!"
- Szóval nem szereted csinálni, de muszáj? Vagy szereted csinálni, de rossz? Attól tatrok, nem egészen értem - megint kezdte elveszteni a pontos kiejtések gondolatát. Nem érdekelte annyira, hogy most leüljön és megpróbálja összekotorni a maradék fókuszát, helyette csak megsimogatta Buksi egyik levelét csendesen.
- Ömm...ömm. Öm. Hát. Nekem jó a péntek, de asziszem, nem tudom, miylen nap van ma - látta be kis tűnődés után, miközben a hatalmas lábain kissé előre-hátra billegett. Nem szerette magát butának érezni, de mióta nem dolgozott, fogalma sem volt az időről.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 22. 18:41 Ugrás a poszthoz


November 22? | Timmi

Már az óráin is nehezen bírta kihúzni az időt, a keze szüntelenül járt, dobolt az asztalon, vagy éppen csak a térdén, ha leszúrták, hogy ne zajoljon már. A térde szintén remegett, fészkelődött, mintha egy szöges székre kényszerítették volna. Szóval amint elszabadult, a szobája felé zakatolt, képtelen volt rá, hogy megtorpanjon akár egy pillanatra is.
Odafent ismét a derekáig elmerült a kofferjében, odébb tolva mindent, ami hasztalan, legyen az teáskanna, süteményes tepsi, kakaópor, egy fél cserép föld, némi ruhanemű, neki csak a porszívó kellett. Ennek pedig hosszú története volt. Már hetek óta minden délutánt lent töltött a vadőrlaknál, és ahogy egyre több levél hullott, ő úgy lett egyre idegesebb. Akárki is lakta azt a házat, nem vette rá a fáradtságot, hogy kimenjen és összeseperje a leveleket.
Így hősünk, ingét magára kanyarítva sétált ismét végig a kastélyon, ezúttal jóval több tekintetet magára vonva. A porszívó hangos surrogással csúszott utána, mint valami jó háziállat, fejtörést okozva ezzel, főleg az aranyvérű mágusoknak. Bamm, bamm, bamm. Hangzott a gép durrogása, ahogyan Tim levontatta a lépcsőn, vissza se nézve.
Mikor a vadőrlakhoz ért, még nem volt ott senki. Így hát a kis házikót megkerülve támasztotta le a szerkezetet. Volt itt egy cserepes növény, aminek a napokba utána nézett, tudta, hogy virágoznia kéne, mégsem történt vele semmi. Csenevész egy kóró volt, leginkább, mint ami szeretné, ha meggyilkolnák. Talán egy vagy két centi látszott ki a cserépből. Szóval Tim apró szusszanást követően törökülésbe hajtogatta amúgy is kusza termetét, a csarab cserepét pedig az ölébe vette. Mély levegőt véve, kissé fájdalmas arccal meredt rá, mielőtt a jobb kezének ujjbegyeit a virágföldbe mélyesztette volna. Aggódott amiatt, hogy mi van, ha megint nem tudja kontrollálni a képességét és megöli szegény virágot. Végül pár lélegzetvételt követően sikerült arra összpontosítania, hogy a növény fejlődjön, nőjön. Még a szemét is lecsukta egy pár pillanatra, így összpontosítva a feladatra, reménykedve a legjobbakban. Kicsit hezitált is, mikor a kezét elvéve ki kellett nyitnia a szemét.
Feltápászkodva nézte egy pár pillanatig a már sokkal jobb állapotban lévő növényt, majd egy ásítást elnyomva intett még egy aprót a növénykének. Az pedig visszaintett neki egy hosszabb hajtásával lelkesen. Leon elmosolyodott, mielőtt a porszívóját ismét magával vonszolva vissza indult a vadőrlak elé. Legalább négyszer körbepillantott, minden rendben van-e, nem követi-e semmi, talán így lehet, hogy majdnem hasra esett az ott ücsörgő lány lábában. Azonnal felkapta a fejét, szinte rémülten meredve a nőre, hiszen biztos volt benne, hogy ő nemrég még nem volt itt.
- Te... te! Te Blau vagy! - tört rá hirtelen a felismerés, el is felejtette, hogy mutogatni csúnya dolog, de aztán újabb revelációban volt része és forogva kezdte kapkodni a fejét. - Veled van a majdnem kacsa is? Mit csinálsz itt egyáltalán?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 22. 19:33 Ugrás a poszthoz


November 2x...| Timmi

Leont nem viselte meg az időjárás annyira, mint másokat. Szerette a napsütést és szinte kínozta az érzés, hogy míg odakint mindent arany peremmel szeg be a nap, addig ő odabent ül, távol a növényektől, meg mindentől. Így amint szabadult, felvette a farmer dzsekijét, aztán kifelé akart indulni. De valami meggátolta benne, nem érezte helyesnek. Azonban bent maradni sem akart végleg, hát felsétált az erkélyre, ahol mindig jól érezte magát. Voltak növények is, napfénynek sem volt híján.
A korláthoz sétált, halványan elmosolyodva tartotta az arcát a napsütésbe, érezve a melegséget, a nyugalmat. Ezt egyedül egy lecsüngő inda rontotta el, ami pimasz módon többször is az arcához ért. A szeme akaratlanul is tágra nyílt, ezzel egy időben be is bandzsított, így a tekintetét a lázadó zöldre vetve és odébb gyűrte. Azonban az pár másodperccel később ismét az arcához ért. Megismételte a mozdulatot, ezúttal kicsit határozottabban, de eredmény így sem született. Így hát ismét összeszedte a koncentrációs erejét és előbb csak egy másik irányba mozdította ki enyhén az indát. Aztán egy kicsit jobban. Mikor már teljesen érezte, hogy az apró növény az irányítása alatt áll, elképzelte, ahogyan a növény lassan az erkély korlátjára csavarodik. Az pedig szót fogadva szorosan simult a fém köré. Leon elégedetten szusszant fel, mielőtt az erkély szélén lévő fotelbe telepedett volna, onnan szemlélve tovább a kilátást.
Valamikor ekkor jött meg a lány is, akit nem tudta volna megmondani, hogy látta-e már valahol. Elgondolkozva hümmögött, még az ajkát is beharapta egy kicsit, de egy kis hang a fejében szólt, hogy jobb lenne, ha nem csak bámulna a frissen érkezőre. Átkarolta a térdeit a mellkasa előtt és úgy intett egy aprót.
- Szia - igyekezett halkan, de határozottan köszönni, hogy ne ijessze meg, de azért mégis feltűnjön neki, hogy itt van. Ha a lány megfordult, még intett is neki fél kézzel. - Ne zavartasd magad, fotózz csak, én csak itt... vegetálok.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 22. 21:54 Ugrás a poszthoz


November 2x...| Timmi

A fiú nem akart rosszat, azt sem akarta, hogy a lány halálra rémüljön, de úgy tűnik, mégis sikerült ráhoznia a frászt, annyira, hogy még egy sikítás is kitört belőle. Már hogy a Fisherből. Leon erre összerezzent kissé, de annyira nem rázta meg az eset, mert nem vágtak hozzá semmit, pedig korábban ilyen incidensek is előfordultak párszor. Ő csak nézett bután, hogy miért kell dobálózni, mikor meg is sérülhetett volna!
De most nem ez történt, a lány csak a füle mögé tűrt egy kósza tincset zavartan, míg Leon az állát a térdére támasztotta, ha lehet, még inkább összegubózva a fotelban.
- Nem gond, nem akartalak megzavarni, nyugodtan fotózz csak. Tényleg szép - bólintott aprót a fiú, jelezve, hogy részéről minden rendben, egész nyugodtan folytassa csak a fotózgatást. Tényleg nem akart ő ezzel most galibát okozni. Úgy tűnt, a lánykát elnyelték az eddig készített képek. A kis mágikus gömbök selymes fénnyel árasztották el az erkélyt, Leon pedig kissé elmosolyodott, meglepődve a tényre, hogy a lány a mellette lévő székbe kucorodott. Nem szoktak emberek csak így odaülni mellé. Természetesen nem a rossz értelemben vett meglepetés volt.
A tekintetét a kis lcd-re szegezte, ahol a kép volt látható, érdeklődve hümmögött, majd aprót bólintott.
- Tényleg szép lett, megérte emiatt feljönnöd ide - közölte, mintegy pozitív megerősítésként, majd arra sandított, mit is csinál újdonsült ismerőse. Éppen két pokrócot halászott elő. - Igazán? Nem gond?
Szeretett képeket nézni, főleg, ha azok tényleg szépek voltak, a kedvencei a portrék és a tájképek voltak. Anno egy berlini lányt gyakran fotózott ő is, az árnyékokkal játszva legtöbbször.
- Gyakran fotózol? Hol szoktál elemet venni?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. november 26. 17:51
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 6. 13:01 Ugrás a poszthoz


November 22? | Timmi

Az, hogy ez eső nem esett, igen jó hatással volt Leon lelkivilágára. Általában nem kezelte valami jól, mikor víz folyt az égből, ha tehette, ki sem mozdult, mert mindig elázott és már a ruhái sem néztek ki olyan jól, mint előtte, mikor még a szekrényből vette elő őket. Jobb esetben, mert a német nem igazán volt rendezett. A cuccai néha ellepték a padlót a szobájában, ő meg a közepén feküdt, mint egy gigászi tengericsillag és kalimpált a végtagjaival, lenyomatot hagyva a kupacban.
A kis növénykével kötött barátságot megpecsételvén visszaintegetett, majd a porszívóját ismét magához szólítva indult kisebb-nagyobb recsegéssel az útjára. Talán illene jobban a lába elé figyelnie, ez egy nagyon jó megoldás lenne a problémáira, de az esetek nagy többségében nem sikerült neki. Volt már olyan, hogy festett - nem, soha nem volt benne túl ügyes, legfeljebb absztrakt művekben -, majd másfél óra múlva, saját magától halálra rémülve átszabta a vásznat maga alatt. Ott volt egy kacsa, szerinte minden épeszű ember a menekülést választotta volna.
- Is, mondhatnjuk - még majdnem a nyelvére is harapott a pár pillanatig tartó hallgatás után, ami során ismét megpróbált a magyarra hangolódni. A gondolkodás nem ment neki ezen a furcsa nyelven, ami annyira más tudott lenni, mint amit egész gyerekkorában beszélt.
- Kiderült már, hogy-e kacsa? - forgolódott körbe, sokkal vehemensebben, mint kellett volna, mielőtt megpillantotta volna a sárga tipegőst a fához kötve. A lány is hasonló célból érkezett, mint ő. Már, hogy a levegőzés és a hely miatt, nem azért, hogy valakivel beszélgessen.
- Kicsit rendetlen? Tegnap elvesztem abban a kupacban, szanamegszét is tele van vele mindene - rázta meg a fejét elkeseredetten, fel is emelve a porszívó csövét, hogy mutassa, miért is jött. - Hoztam a szövetséges fúvómasinát is. Szívó. Mindegy. Felszámolom a káoszt.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 13. 03:00 Ugrás a poszthoz


November 22? | Timmi

Külső szemlélő számára nem tűnhet zökkenőmentesnek a kettejük kommunikációja, sőt, megesett már, hogy elbeszéltek egymás mellett, de az ilyesmi néha bele kell, hogy férjen az ember idejébe. A lányka sosem figyelt biológia órán, igazából az is lehet, hogy nem is tanulta, vagy azóta mosódtak össze a definíciók az agyában, de annyi biztos volt, hogy nincs tisztában a házikedvence titkos életével. Nem mintha annyira zárkózott lett volna a sárga tollas, de nem hápogott el mindent. Timet egyre inkább összezavarta ez az egész, az agyában hangosan zötyögtek a fogaskerekek, de nem állt össze, hogy lehet egy kacsa jellegű, T-rex nevezetű jószág kecske. Abba már bele se mert gondolni, mi is az a kecske valójában.
- Hogy néz ki egy ilyen köcske? - Nem gúnyolódott, Tim amúgy kissé mély hangjába most éppen őszinte zavarodottság hallatszott. Nem szeretett butább lenni a többieknél és most megint úgy érezte, lemaradt valamiről. Hiszen a kis T az ellenkező irányba rohant el, a lány pedig olyan tudás birtokában volt, ami magabiztossá tette és, aminek Tim híján volt. Nem ez az első alkalom, hogy a német lemaradt. - Mekegett?
A kupacok azonban makacsul lustálkodtak továbbra is a vadőrlak teljes környékén, mondhatnánk, hogy levelük se rezdült a jó ügy érdekében. Totális közömbösséget mutattak a német és a porszívó felé, de mit is tettek volna? Hisz csak száraz növényi maradványok voltak.
- Nem tudom. Anyámék sokszor használták, de sose értettem hozzá. Néha a lakásban működött. Nem mindiges. - A heves fejrázástól az aranyszőke hajtincsek össze-vissza csapkodtak, összességében kicsit kínosan is érezte magát a kék előtt. A lány is lassan talpra szökkent, a táskája tartalmára gondosan ügyelve, majd górcső alá vette a mugli szerkezetet. Nem igazán hitt a működésében, nem is volt rá oka, lehet, hogy sosem látott ilyet. De Tim összességében hitt a dologban.
- Ez... én. - A fiú ujjai idegesen kezdték babrálni a fém csövet a kezében, miközben a tekintetét erősen a talajon zizegő levélre függesztette. Hirtelen dalokat tudott volna írni az időjárásról, mindenféle megerőltetés nélkül. Aztán elhatározta magát. Beszél vele. A tekintete gyorsan járta körbe a kopár, kihalt környéket, mielőtt hangos suhogás keretében tett volna egy lépést a lány felé. Fontosnak érezte, hogy más ne hallja. - Tudod,
szerintem figyelnek engem. Irtózom tőlük. Bárhol ott lehetnek!

A gondolattól is hatalmas gombóc keletkezett a navinés torkában, ismét körbe járatva a tekintetét.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 13. 03:24 Ugrás a poszthoz


November 2x...| Timmi

A lányka nem habozott belátni, hogy ő szeret ide járni. Nem csak ők ketten voltak ezzel így, sokan előttük is megfordultak erre, ki menedékért, ki inspirációért, akadtak olyanok, akik szerelmet találtak itt. Sőt, ha a sors is úgy akarja az erkély útját terelgetni, sok dolognak lesz az még a tanúja.
- Nekem nem tudom, hogy van-e kedvenc helyem. - El is kellett gondolkozzon ezen, de a választ már mind a ketten tudták: Tim még nem érezte magát annyira otthonosan itt, hogy a szobáján kívül bármilyen területre azt mondja: neki ez tetszik és szereti. Talán ezt érezte meg Emily és sietett a segítségére azzal az óvatosan és precízen megfogalmazott tanáccsal. Sőt, a lány csilingelve sorolta a helyeket, egyiket a másik után és Leon egészen el is kalandozott. Szimpatikus volt neki a lány életvidámsága.
- Hát, a vásárban még nem jártam. Sőt... azt hiszem azon az udvar izén sem - a hangsúlya is bizonytalanságot sugallt, annyi volt itt az udvar, tér, köz, krupp, sarok, beugró, sikátor, átjáró, hogy számon sem tudta tartani, melyik-melyik. Ugyan hezitálva, de átvette a fotómasinát a lánytól, óvatosan fogva, nehogy véletlenül kicsússzon a markából és egy puffanással atomjaira essen a padlón. Rettenetesen rosszul érezte volna magát tőle.
- Köszönöm - mondta, szinte már csak maga elé dünnyögve, de nem akart ő udvariatlan lenni. Egyszerűen csak ismét belefelejtkezett a galériába, a részleteket fürkészve a képeken. Az egyik kedvence a pár volt a főutcán, akik kézen fogva sétáltak.
- Ez nagyon tetszik... megbűvölve? Oh. Eszembe se jutott volna - hümmögött pár pillanatig csendesen. Talán illett volna többet tudnia ezekről a dolgokról, de nem volt egy nagy, technikai zseni. A barátai gyakran voltak kockák, míg ő összegubózva, burritóként feküdt a kanapén és figyelte, mintha egy film vágatlan verzióját kellene végignéznie kritikus szemmel. Gyakran el is aludt.
- Az jó sok kép. Elő is hívatod őket, vagy csak itt vannak? Öm... zenél...getek. Nem valami komolyan. De szeretem. Meg a fényképezést is - bólintott párat, szinte csak magának, mielőtt kissé réveteg pillantással a lányra nézett volna. Kissé megvakargatta a nyaka bal oldalát, valahol az elemis jele tájékán. Most figyelt.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. december 31. 17:55 Ugrás a poszthoz


December 25 | Timmi

Még épp hogy csak kettőt pisloghatott a nép azután, hogy meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, és már itt is volt a karácsony. Sokaknak ez meghitt családi ünnep volt, amit szűk körben töltöttek el, nem osztva meg egymással mást az áhítaton kívül. Megint másoknak maratoni vásárlás volt, hogy minél jobb ajándékokat szerezhessenek, minél olcsóbban.
Ezzel ellenben Tim nem ment sehova az ünnepi időszakra, sőt, vásárolni sem volt hajlandó különösebben. Nem mintha nem lett volna pénze, azért még a képzések mellett is maradt elég ahhoz, hogy eléldegéljen. Egyszerűen nem érezte, hogy attól jobb lesz, ha hatalmas csomagokkal hazaállít. A hitelesség kedvéért: Haza sem ment.
Így hát ma zsebre vágott kézzel ácsorgott a szállingózó hóban az iskola kapujában, várva, hogy a lány mikor méltóztat végre beállítani. Nem akarta ezt egyedül csinálni, nem volt benne annyira profi. Már egészen nyugodtan üdvözölte a navinést, mikor az végre méltóztatott felbukkanni. Azért a lelkesedés nem hiányzott, felmutatta a vállán fityegő oldaltáskát, amiben a részéről szerzett fekete és sárga díszek lapultak.
A rétig vezető úton végig be nem állt a szája, ami tőle egészen szokatlan, legalábbis nem akkor, ha éppen jól érzi magát. Elmesélt mindent az áfonyának, még azt is, amire nem biztos, hogy a lány kíváncsi lett volna. Ott viszont leült a közepes méretű karácsonyfa mellé, azaz inkább a fenekére zuhant. Aztán elővett egy sárga gömböt és egy alsó ágra akasztotta.
- Te Blau, te miért nem mentél haza karácsonyra?
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 12. 11:24 Ugrás a poszthoz


November 2x...| Timmi

Talán a lánynak igaza volt és Timnek is volt itt kedvenc helye, csak még nem tudta eldönteni, hogy hol, illetve melyik az. Annyira most nem is akart ebben elmerülni. Szeretett a kastélyban mászkálni, főleg, mikor volt társasága és nem kellett arra gondolnia, ahogy egy kacsa feje felbukkan egy páncél rostélya mögül, gonoszan összehúzva a szemét.
- Melyik-melyik? Nem nagyon bírom a nagy és nyílt tereket, ha tehetem, egyedül kerülöm őket - megrázta a fejét nagy hevesen. Nem szokta kiteregetni a szennyesét, de nem gondolta, hogy pont ez a lány lesz az, aki majd leadja az infókat a gyenge pontjairól egy kacsának a közelben. Tényleg nem tudta már követni, hogy melyik helyen járt már és melyiken nem, túl sok volt itt a különleges nevű és jelentőségű helyszín ahhoz, hogy Tim le tudja azt követni.
- Nekem tudod melyik képek tetszenek nagyon? Azok a varázs képek, amik mozognak is. Azok mindig nagyon tetszettek, de nem tudom, hogy csinálják őket. Egyszer szeretnék egy olyat - ismerte be, mert mióta az eszét tudja, meg ezeknek a létezését, nagyon szívesen nézegette őket. Néha még jobban is esett neki, mint mondjuk a filmek. Hosszúak, sok bennük az összefüggés és több érzékszervét is túlságosan lefoglalják. Szívesen megnézett volna mondjuk egyszer egy néma, de illatos filmet.
- Ez aranyos ötlet... - helyeselt Leon, mert tényleg így gondolta. Annak ellenére, hogy neki nem igazán voltak fotói, ő nagyon szerette őket.
Aztán a fiú elkezdett beszélni a bandájáról, a rappről, hogy szereti akusztikus zenével előadni, aztán innen már be nem állt a szája. Még az illatos film is szóba került, jól érezte magát.

//köszönöm*-*//
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leon Tim Wolf összes hozzászólása (87 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel