36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Aranyfő Péter összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 1. 23:18 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 Ha létezik Fortuna, akkor biztosan létezik a gonosz ikernővére, "Lady Bad Luck" is. Mi is lehetne egy teljesen szerencsétlen reggel tökéletesebb folytatása, mint egy ugyanígy tökéletlen napköz? Kifejtem.
 A mai reggel érkeztem a kastélyba, és amint kiderült, nagyon durván korán a tanévkezdéshez képest. Gyakorlatilag még mindig az előző tanév folyik, csak ezt sem én, sem pedig a család nem vette észre. Ambivalens érzés ennyivel előre itt lenni, mivel egyszerre kelti a feleslegességet, amiért ennyivel előbb vagyok itt, és a szabadságot a családi megkötésektől. És ez volt a reggel. Mikor a Levita toronyba érve rádöbbentem erre, mindkét bőröndöm a földre hullt. Azóta csak kóválygok, olvasgatva és élelem után nézve.
 Bogolyfalvára a dél után nem sokkal indultam ki napszemüveggel és külön olvasószemüveggel felszerelkezve, egy laza ingben, kezemben "Bűn és bűnhődés" utazik. Az idő előrehaladtával, ahogy a lábak hajtóereje kissé már lejjebb hagyott, már a városban nézelődtem, és úgy tűnt, ez a Falatozó cucc jónak tűnik. Hát betértem ide. Kivártam mindent, a tálcára helyezett fish'n chips-el, salátával és kólával indultam meg egy teljesen véletlenszerű asztal felé, de mint mindig, most sem figyeltem, mivel a tálcán a nyitott könyv sorainak betűit végigfutó szemeim nem vehették észre, hogy nem kéne egy frissen mosott padlón úgy sietni. És megtörtént a baleset. Mikor a tálcámon minden szabadrepülésésbe kezdett, egy hideg érintés futott végig a gerincemen, és ez a meglepődés szerelemgyereke volt a félelemmel.
 És most itt, remegve állok, végiggondolva a mai napot és az eddigi életemet, mert kb. ezzel vége lesz.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 12:16 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 A tehetség és problémamegoldás teljes hiánya okozza ezt a kellemetlen pillanatot, mikor csak állok az idegennel szemben, és semmiféle terv nem jut az eszembe. Kiengesztelés, cselekedés... semmi. Csak a meglepettség sugárzik át a szemeimen, és ezt vélem felfedezni az ő tükrein keresztül is. Pillanatokig, csak a vér tompa dobogása hallatszik, ahogyan rájövök, lehet itt a vég. Viszont, ez a gondolat lassan szertefoszlik, ahogyan dörmögve megszólal, és szidós utasításával megtöri ezt a végtelen szenvedésnek tűnő pillanatot.
- Azonnal! - Majd akár egy villám, sarkon fordulok és nekiiramodok a pult és az életmentő szalvéták irányába. Igaz, hogy a padló még mindig csúszós, és az első pillanatban majdnem eltaknyolok rajta, de tanulva a hibából, és merészen kihasználva, futás helyett inkább odacsúszok a pulthoz, ahol már tudok sétálni. Felkapok egy rakással a papírkészítményből, majd egy hasonló taktikával az ebédem áldozata mellett termek velük.
- Itt van! - Majd sietve átnyújtom, még remegő kézzel. - Sajnálom... izé, nem figyeltem eléggé... - kis habozás érződik a mondandómba. - Ha segíthetek, vagy kiengesztelhetlek, csak szólj, hiszen mást úgysem tudok tenni.
 Majd elkezdhetek "takarítani", mármint menteni a menthetőt, azaz megtalálnia  könyvet, ami a tálcával együtt elrepült. Nem kell sok nyomozói munka, hogy meglássam az elázott könyve az asztal mellett.
- Szuper! - Erős szarkasztikusság teszi a pillanatot felejthetetlenné. - Még nem fejeztem be.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 15:36 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 Fortuna talán mégis létezik, csak sok arca van, mivel a helyzet enyhülni látszik, szerencsémre. Már én sem érzem a annyira feszülten magam, ahogyan elkezdi eltávolítani öltözékéről az oda nem illő elemeket. Már a bűntudat is kezd lábadni, mikor kérdést vet felém.
- Hát... ha a tálca maga ehető, akkor igen. De, szerintem jobb, ha visszaállok a sorba és gyorsan kitalálok valamit. - És ez a mai legjobb ötletem, csak viszont olcsón, nehogy túllépjem a napi keretemet, mert hosszú még a szünet, amíg a következő évig elkezdhetem a tanulmányokat.
 Így is teszek, szóval ott hagyom egy kicsit magára, a kedélyek addig is csillapodnak. Míg én ismét kiállom a sort, és ismét beszerzek valamit, ezúttal viszont, csak egy szelet hawaii pizza és egy dobozos kóla lett belőle. Mindez a figyelmetlenség miatt. De a nap áldozata mégsem ő, vagy én, hanem a regény. Ezt szomorúan taglalom, mikor ismét az asztal felé tévelyegtem, helyet keresve.
- Bűn és bűnhődés Dosztojevszkijtől. Azt állítják, hogy jó, én meg gondoltam kiderítem, viszont abból, ahogyan ez a könyv kinéz... - Megemelve még mindig plusz súlya van a  nedvességtől. - nem igazán fogok a közeljövőben rájönni. - Majd kijelenti, hogy nincs harag. Erre a hírre nagyot sóhajtva könnyebbül fel a lelkem.
- Persze, miért is ne. - Majd leülök az asztalhoz, kibontva a dobozosat. - Te is diák vagy, igaz? Mi a neved? - Megkockáztatom ezt a kérdést.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 21:05 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

- Áhh, az nem szükséges, elég lesz az, ami van. - És azzal a lendülettel álltam be a sorba. Azóta viszont már az asztalnál ülök, és figyelek intelmeire, melyek hasznosnak bizonyulnak.
- Ez jól jöhet még. Lehet, mindkettőt megpróbálom. - Majd én is a könyvre tekintek, és szomorúan taglalom: - A könyv megérdemelne egy temetést, de nincsen rá idő. - Majd a pizzaszelet egy hirtelen fogyásnak indul. Étkezés közben a szalvétát hajtogatom, tépkedem, mivel most marad egy szabad kezem, ami a könyvek miatt általában sosem marad. Miközben magáról mesél meghúzom a kólát, majd a dobozt letéve jobbot nyújtva örvendek.
- Péter. Én levitás leszek állítólag. - Ilyen gyorsan levághatta, hogy csak jövőre kezdek? Érdekes, vagy valami nagyon árulkodó gesztust tettem, szót hallattam.
- Igen. Igazából korán érkeztem. Nagyon korán. Nem is tudom mi történhetett, de hazamenni már nem szeretnék, ha itt van mindenem. - Igen... a családi dolgokról inkább ne szóljon a fáma. Csak mondjuk, most a varázsvilágról esik szó. - Apám varázsló, a család feje meg minden, szóval igazából belenőttem. De ennyi elég is rólam. - meg persze a családról. Nem hiányzik senkinek ide a dráma. Főleg, hogy már a pizza szélénél vagyok. - Hogy értetted, hogy "reméled", hogy harmadikos? - Gesztusokkal is kihangsúlyozom a kérdést.- Valami gond adódott, vagy csak szlengesen "áh hátha megérem"?
 És a pizza is elfogy, a kóla is véget ér, én pedig a szalvétafoszlányokkal próbálom a számat ismét "tisztává tenni, míg újabb kérdést szegezek neki:
- És honnan jöttél?
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 22:29 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 - Ha tudnék mást tenni. A könyvek kézenfekvő megoldások az idő elütésére. - Ez csak egy egészséges hódolat mások gondolatai felé. Lehet, hogy nem ilyen fiatalon kéne menekülnöm a valóság elől. Mintha másoknak olyan érdekesek lennének a hobbijaik, mikor az egyik ki sem lóg a telefonjából, a másik pedig valami eszetlen sportban amortizálja le magát. A könyvek ehhez képest eszményien sokat adhatnak. - És neked van izgalmas hobbid az olvasáshoz képest? - Egy gyors keresztkérdés mielőtt még a pizza véget érne teljesen.
- Enni? Ez semmi ahhoz képest, ami otthon volt. Habár, talán jobb is így. Meg úgy is, hogy nekem nincsenek még vizsgáim, és élhetem a gondtalan...- az orrom alatt dünnyögve- ugyanakkor unalmas életet. - Majd Andrej mesél magáról, amely tények igazán meglepnek. Ez a tipikus egzotikum volt az, ami a birtokon hiányzott. Egy kis nyüzsgés, egy kis új itt, egy csipet váratlan ott. Nem vesztettem semmit, hogy eljöttem az oroszlánbarlangból. (Hah, szóvicc).
-Svájc?  Akkor már világjáró vagy. Kettővel több országban jártál, mint én! - Tehát ízlésesen kifejezve, nem jártam még külföldön. Mondjuk, így megmarad a varázsa későbbre. - Nem is a tanulást várom igazán... Hanem, hogy legyen célom, mert most ez a helyzet, kissé melankolikus, kissé magányos és unalmas. De most, hogy mondtad a könyvekkel kapcsolatos helyeket, már érzem a reményt. - Nem is rossz, hogy sikerült megismerkednem egy felsőévessel. Hiába járunk hasonló cipőben, mégis különbözőek, és ez adja a helyzet báját. A bájt, ami kiteljesedik a tanácsaiban és intelmeiben.
- A tó nem is hangzik rosszul. Ha nincs sok dolgod, lejöhetnél tanulni oda, vagy valami. Mert most, hogy említetted, szerintem én lekalandozok és beleolvasok valami egyébbe. Persze, csak ha nem nagyon kínos egy elsőssel tanulni. - Amikor az ember lát egy reménysugarat, érte nyúl. Viszont, ha egy növény látja a sugarat, addig nő, amíg el nem éri. Mivel, én túl sok ideig voltam szobanövény, most itt az ideje kicsit élni, barátkozni, mulatni, és persze olvasni.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 2. 23:47 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 A Falatozóból ide tartó utunk nem volt több, mint egy óra. Ez egy nagyon gyors kör volt ahhoz képest, hogy beugrottam abba a könyvesboltba, amit Andrej említett, és gyorsan (a megmaradt mai pénzből) egy új könyvet vettem. Végül is, nincs nálam semmi, csak önmagam, az tönkrement regény és az új kötet. Kicsit poros, és nyilvánvalóan régebbi kiadás, így nehezen jelentem ki róla, hogy új könyv, de amíg nem foszlanak szét a lapjai, addig jöhet.
 Az úton a tóhoz, elkezdtem ecsetelni, hogy a tönkrement könyvet annyit forgattam a napok során, hogy nincs szívem kidobni, inkább egy klasszikus viking temetést érdemel. Kikapcsolódásnak nem utolsó, de azért nem is olyan izgalmas, mint dübörgő zenére lehajtani egy szikláról az egyik kezedben egy sárkánytojással, a másikban meg egy kecskével. Szóval, mikor a smaragdszín mező tárul elém, kissé megörülök, és bár tudva, hogy az ingem világos, levetem magamat a fűszálak közé, mivel az út idáig sem volt semmi. Mondjuk, mit is várhatunk egy ilyen személytől, mint én?
 Ledobom a  könyveket magam mellé, és óvatosan a vászon zsebemet kezdem tapogatni. Csak remélem, hogy nem egy reccsenést hallottam. Szerencsémre, a pálca ép, egészséges, mondjuk egy kissé nagy veszélynek van kitéve a zsebemben.
- Szóval ez a tó. - Emelkedek fel, de attól még a mezőn tespedek továbbra is. Jobb kezemmel próbálom blokkolni a napfényt, hogy messzebbre lássak a tó másik partjáig, ahol zöldes foltok sejlenek fel. Tökéletes hely lesz a temetésre.
- Akkor, kezdhetjük a hajó készítését? - Vetem oda ünneprontóan.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 00:57 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 Habozás nélkül a kezébe adom a könyvet, ezzel megválaszolva a kötet minőségi kérdését. A címlapon "A Mester és Margarita". A legendás Bulgakov regény mindig is ámulattal töltött el, habár sosem jutottam el odáig, hogy a főszereplő valójában megjelenjen. De most, most érzem magamban a kalandvágyat, hogy bemérjem ezt a tényt. Az első száz oldalt például hiába fürkészem a Mestert kutatva, őt nem találom benne.
 A hajókészítés része lesz a neheze, de arra is megvan a terv. Nem kell tartósnak lennie, csupán egy, talán két percig bírnia a vízfelszínen. Törökülésbe helyezkedve hallgatom, ahogy a reménybeli harmadikos kifejti az ő kivitelezési módját, és bólogatva jelzem, hogy ez az ötlet jónak tűnik. Viszont most én jövök egy ötlettel.
- Mindjárt jövök! - Jelentem ki sietősen, mintha egy villanykörte villant volna fel a fejem felett. A felpattanva a fák közé sietek és ott gyűjteni kezdek. Addig hagyom Andrejt relaxálni, kiérdemelte. Mikor visszatérek egy rakás gallyal, ággal és levéllel, elkezdem kifejteni a tervemet.
- Ezek lesznek a tökéletes alapanyagok. - Majd akárhányszor egymás mellé teszek két gallyat, a pálcámmal odasuhintok, kiejtve "Fixample", amitől a két alkotóelem összetapad. - Csinálunk egy nehéz vázat gallyakból, és az alját befedjük ugyanígy levelekkel. Ettől, majd lebegni fog. Remélem...
 Majd elkezdem összerakosgatni, hogy körül-belül hogyan is kéne kinéznie a tutajnak. Majd nekilátok megvalósítani a tervet.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 12:45 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 Felvillanyozó érzésként hat, mikor munkához látunk, hogy ilyen gyorsan ráhangolódott a tervre, és hogy jobban elsajátítja a metódust, mint én, az meg főleg. Az együttműködés hatékonyabbá is teszi a munkát, és így telik az idő, épül a tutaj.
- Szóval bájitaltan? Gondolom, már nem kevés dolgot ismersz. Mi volt a legérdekesebb, legfurcsább dolog, amivel találkoztál? - Csak, hogy egy kicsit megemeljük a csevegés szintjét. Közben kapkodva kezdem feltapasztania  leveleket, hogy vízhatlanítsuk a készülő mesterművet. Furcsa, de nagyon hamar elkészül a remek, és így készen állunk utolsó útjára küldeni, habár ez az első is.
- Igen. Mehet! - Majd a tönkrement kötetet a "fedélzetre" rakodom, és felugrok, hogy a víz felé induljak vele. A parton leteszem magam mellé, mert ha rendesen vízre akarom helyezni, kicsit mélyebbre kell hatolnom, mint gondoltam. Igaz, hogy sötétszürke rövidnadrágot hordok, de a Vans cipő és a zokni nem jó párja a tóvíznek. Így gyorsan lekapva őket, két csupasz talppal, kezeimben a kis hajóval vágok előre utat a kövek és növények között. EZ így jó, mivel nincsen se túl hűvös, sem égető forróság, így a vízben állni, ami ráadásul még nem is olyan észvesztően mély, idillien hat. Itt engedem el a hajót, majd hagyom, hogy a hullámok beljebb sodorják. Kezemben a pálcával várom Andrej jelét.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 16:19 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

 Sok kérdést vet fel az eridonos, de mindegyikre lesz még elég idő, tekintve, hogy nem hagyjuk el a helyet a hajó megúsztatása után sem. A kellemes fuvallatok és a nyári nap adta idillben, nem marad már erőm két dologra figyelni, így mikor dolgozok, nem teszek fel kérdéseket, viszont, mikor Andrej kérdez valamit, a munkát abbahagyva próbálom összegyűjteni a válaszomat. Mi is érdekel igazán? Olyan sok mindenről hallottam már otthon, annyit olvastam már mielőtt ide utaztam. Csak ezért tudom például a mostani bűbájt, mert unalmamban gyakorolhattam otthon, mikor nem figyeltek. De ami érdekel igazán? Megvallom neki.
- Talán repülni szeretnék. Rendkívül érdekesnek hat a seprű használata. Talán, nem akarom elhamarkodni, kvidicsezni is mehetnék. Meg ott vannak a természettel kapcsolatos tárgyak. Majdnem az összes Magia Naturalis tárgyat fölvettem, mert a Magizoológia a második legkirályabb. - Az orrom alatt súgva kijelentem.: - Az első a Mágiatörténet.
 Szerencsémre, csatlakozik a vizes hűsöléshez, így nem kell nagyon megerőltetnem beszélőmet, hogy hallja, amit mondok. A tények egyszerűek. A hajó útjára kelt, már csak nekem kell megtennem a búcsút. Pálcámmal felé intve: - Lacarnium Inflamare! - Amitől az lobbanva távozik Könyvhallába.
- Adok neki egy perc néma csöndet... - fejemet lehajtva jelentem ki. Majd két másodpercre rá: - Jó, hagyjuk! - Majd miután Andrej újabb kérdést vet fel, arra válaszolva:- Nem rossz, nem rossz. Nem túl iszapos a tó sem, a távol is elég idilli a hátunk mögött felsejlik a falu...
 Mikor felteszi a kérdést, hogy honnan jöttem, egy kissé elelmélkedek. Felelevenedik a fűzöld tenger közepén emelkedő villa, a családi forgatag, az emlékek. - Az Aranyfő klán székhelye a debreceni villánk. Az szava járása a népnek, hogy az a mi "oroszlánbarlangunk", mert tudod, az a család címere. - Majd az ing alól előveszem az ónix szemű oroszlánfej nyakláncot, és megmutatom neki. Ez a családi ereklye az, ami annak a gyermeknek jár, aki nem lesz családfő. És a napnak ezen a pontján, nem jut eszembe, hogyan tudnék nem erre gondolni. Elkezdek a part fele sétálni.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 3. 21:22 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti
 
- Azért nem igazán villa. Ez csak egy jó kifejezés arra, hogy hatalmas ház, ahol nem csak mi lakunk, hanem a család többi része is.- Huh család. Inkább passzolok, és elbúcsúzok lélekben a kötettől, ami lassan eggyé válik a levegővel füst formájában. Ahogy gomolyognak a sorok, és a baljós nyaklánc előkerül a nyakamból, egy kíváncsi énem ébred fel.
- És azt csak vizsgákon hordod? Vagy az inkább egy ilyen univerzális "jószerencse" amulett? - Egy négylevelű lóhere jelenik meg lelki szemem előtt, egy dicsőséges arany fénnyel körülvéve. Ez kívülről furcsának tűnhet, mivel előre meredek enyhe mosollyal.
- Átmenetileg? A vizsgaidőszakra, vagy következő találkozásig? Vagy az különleges? - Ezt már nem merem elképzelni, mivel nem is merek belegondolni, hogy lassan mit hihet rólam. Kicsit megemelem a tempót, és a habok közül kitámolyogva felkapom a könyvet  a parton, majd egy pillanatot sem várva visszaindulok a talpamat csiklandozó fűágyon keresztül a tűrhető "celziuszú" vízhez. A tóban az egyik partközeli, vízben nyugvó sziklára telepszek, úgy hogy a lábaimat hűtse a víz, míg én a sziklán ülve olvasgathassak. A könyvet felnyitva, mintha egy új világ tárná fel a titkait, mintha csak rám várna, de mivel nem akarok bunkó lenni, folytatom a beszélgetést.
- Van egy bátyám... Auror, meg minden. Meg hát... igen, elég nagy a család, de a közvetlen családban csak én, apa, anya és a bátyám vagyunk. A többiek unoka- és másodunokatestvérek. - Visszagondolni a mellékágra is fájdalmas, annyian vannak. Mondjuk, nem olyan sokan, mint a 20'-as évek előtt, de még mindig szép számban vannak. - Szóval, sok mindenkit kell elszállásolni. - Lehajtom a könyv felé tekintetemet, de aztán visszanézek, és szemeimmel a "lélektükrőbe" tekintek. - Ééés neked vannak testvéreid? A családod mivel foglalkozik? Mert már említetted édesapádat, csak még nem fejtetted ki.
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 6. 12:50 Ugrás a poszthoz

Boróka

 Újoncként nehéz beilleszkedni, így számomra is sokkal könnyebb elvonulni ettől az egésztől egy helyen, ami csak a magamfajtának lett építve, aka. "Könyvtár". Az egyetlen hely, ahol sosem érzem magam teljesen újnak, ahol sosem zavarnak a világi külsőségek, csupán a csend és a betűk egymásutánisága. Ezzel a szellemmel lépek be a faajtón, egy fehér ingben, olvasnivaló nélkül, tudva, hogy itt úgyis több van, mint a fantáziámban felvetülhetne.
 A vörös kárpiton megtorpanva a távolba bámulok, s egy kisebb könnycseppet csal a szemembe a látvány, mivel ekkora könyvtárhoz még nem szerencsém. Na de mekkora szerencse ez most! Egész életemben olvastam, mert könnyebb volt, mint élni, és az új élet kapujában, mikor lenne esélyem kitörni, még inkább belesüllyedek ebbe a jól megírt mocsárba. Mondjuk nem bánom.
 Elhaladva a könyvtáros mellett, persze csak diszkréten, a rézkapun már legalább öt könyvel lépek át, meg nem nevezendőek. Egyből találok egy helyet, ahová a kis tornyomat lehelyezve, kényelembe helyezkedve, alaposan felkészülve, kinyitom az első kötetet: " Régi és elfeledett bűvölések, bűbájok". Egyelőre, nem céltudatosan futom a sorokat, csupán merő kíváncsiságból, hátha megfog valami, és beránt magával a szövegbe...
Utoljára módosította:Aranyfő Péter, 2017. szeptember 6. 12:50
Aranyfő Péter
INAKTÍV



RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 10. 17:56 Ugrás a poszthoz

Andrej Scotti

- Jó is. Én sem tudom egyszerűen levenni a függőt. Valamiért eltölt egy olyan... melyik szót is keresem? - Teszem fel magamnak eme költői kérdést. - Normális talán. Ja, azaz, mivel nem hordtam mást. - Aztán válaszolva a hétköznapi kérdésemre, egy még "varázsvilágosan" is figyelemfelkeltő kis történettel. És még milyennel! Köze lesz a saját jövőjéhez, mielőtt megtörténne. Ez egy hatalmas dolog.
- Jövőbelátás? Ez nagyon klassz! - Adok hirtelen hangot ennek a "fan" indulatnak, majd megköszörülve a torkomat kibököm: - Mármint király. - Majd a kötet egyik oldalát áttérítem jobbról balra. Kicsit olvasgatok, de közben Andrej szavaira és mondandójára is figyelek.
 Ahogy a gondolatok ismét a jóslás mezejére tévednek, eszembe jut, hogy tudni a jövőt talán nem is olyan klassz, mint ahogyan azt az előbb gondolni véltem. Ennek a felvetésemnek hangot is adok a könyvemből feltekintve.
- Nem inkább teher tudni a jövőt? Mármint, ha azt mondják neked, hogy egy imo miatt fogsz meghalni, akkor nem mersz majd soha többé impek közelébe menni meg ilyenek. Vagy tévedek? Túl nagy feneket kerítek a paranoiának? - A legegyszerűbb dolgok a legveszélyesebbek. Éppen ezért érdekes és kellemetlen az ambivalencia, amit belőlünk váltanak ki. Egyszerre féljük és imádjuk ezeket a dolgokat, melyből egy kevés kell, hogy éljünk, de a több és több már kiolt. Éppen ezért várom epekedve a válaszát, hogy mit is gondol. Közben a vízben pihenő lábammal kavicsokat kezdek piszkálgatni.
- Hát... asszem egész jó. Ő a családi büszkeség, szóval tudod, hogy megy ez. Vagy nálatok nem ez van a bátyáddal? - Aztán végigreppenve egy cikázó villámként a gondolat a bájitalkészítős hallucinogén viccekről, de inkább elvetem. - Mondjuk, ha bájitalokkal foglalkozik, akkor keverhetne valamit, ha érted mire gondolok. - De mégis kicsúszott... Majd egy ilyen anti-hontvágy tör rám, mikor kifejti gondolatmenetét a családi fészek hiányáról. Egyszerű számomra a válasz.
- Nincs. Gyakorlatilag, nemrég jöttem, de már most úgy érzem, hogy ennél jobb nem is lehet. Gondolj csak bele! - Elkezdem az ujjaimon számolni felvetéseimet. - Első; csak a mai napon több kalandom volt mint az elmúlt egy hónapban. Második; végre azzal foglalkozok, amit szeretek, tehát valóban varázsolok, és nem csak az otthoni keretek között. Harmadik; kényelmesebb így, hogy folyton változik valami. Például, hogy ebédelni mentem, de abból is kialakult egy remek kis temetés/beszélgetés.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Aranyfő Péter összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel