Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kezd hűvösödni. Ma már fel kellett húznom egy pulóvert is, egy olyan jó meleg, kötött fajtát. Szeretem az őszt. Azt a nyugis, hűvösebb fajtáját, amikor az ember még nem vacog, de már nem is gondolkozik azon, hogy bikiniben szaladgálna. Én mondjuk amúgy sem gondolkozom bikiniben, de hát akkor is. Szóval az új cipőmhöz, amit imádok, szeretek és nem hagyok el sosem, felhúztam a hozzá illő pulcsimat. Majd a konyhán szereztem száraz kenyeret és loptam egy kevés magot, amit amúgy az ételbe szoktak tenni a manók. Vettem még magamhoz a termoszomba kakaót, meg egy nagy sajtosrudat, ami a reggelinél is nagyon finom volt. Aztán még egy sajtos rudat, mert biztosra megyek. Vajon más diákok is elveszik azt, amit meg akarnak enni, de mondjuk a reggelinél nem tették meg? Valószínűleg. Nem zavart annyira a dolog, hogy foglalkozzak is vele.
Helyette felpakoltam magamra a táskámat, átöleltem a termoszkámat, és már suhanok is a faház felé.
Gyakran járok ki ide, ez a második otthonom ebben az időben, így bárki, aki csak szeretne, megtalálhat. Felmászom a lépcsőn, körbenézek, hogy van-e itt valaki, és amikor meggyőződőm, hogy nincs, elégedetten elmosolyodok. Lepakolva a cuccaimat, a kenyeret egy szélvédett helyen elkezdem összemorzsolni, mert tudom, hogy a madarak nemsokára jönnek. Belekeverek egy keveset a magokból, és egy kis műanyag edénykébe vizet is rakok ki. Amikor ezzel készen vagyok, előveszem a sajtosrudjaimat, meg a kakaómat, és a magammal hozott könyvet, A két Lottit is. Most tartok ott, amikor a lányok elbúcsúznak egymástól, és elindulnak megismerni a szüleiket. A lábam lóg a semmibe, a hídon ülök, és lóbálom őket, miközben egyre több csivitelő hang érkezik a közelembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem vettem észre, hogy itt van, vagy lehet, hogy de, csak annyira részévé vált már az életemnek, hogy nem is veszem észre, amikor itt van, csak azt, amikor hiányzik. A hangjára nem kapok frászt, helyette arcomra kiül a cicamosoly. amit mindig megjelenik, ha olyan ember szól hozzám, akit nagyon szeretek. És Adrian egy azok közül, akiket nagyon szeretek. Elolvasom a mondat végét, belehelyezem a könyvjelzőmet - mert a szamárfül barbárság -, majd barna fürtömet, mely eddig takarta előle az arcomat, hátratűröm, és felpillantok rá.
- Búú.
Mindig érzem, ahogy Adrian közelében melegebb lesz a bőröm, tudom, hogy el is pirulok. Tudom, hogy ez azért van, mert a testem így reagál a fiúkra, az olyan fiúkra, akikkel nem együtt nőttem fel. Colera nem reagál így, még szerencse. Mondjuk az nagyon zavar, hogy nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom befolyásolni. De nem feltűnő, nem zavaró. Adri simán hiheti azt, hogy mindig ilyen vagyok. Mert általában tényleg ilyen vagyok. Felhúzom a lábaimat, átölelem őket, miután felé fordulok teljes testtel. A buksimat ráhajtom a térdemre.
- Nyertél?
Ismerem a sérüléseit, tudom, hogy mi miért van. Nem annyira rossz a helyzet, mint például a legutóbb. Remélem, hogy nyert, de nagyon féltem is. Határozottan szeretem őt, gondoskodni akarok róla, és biztonságba akarom tudni. A nadrágomat piszkálom, amíg a válaszát várom, majd az oda lógó hajammal kezdek el játszani.
- Mutathatok valamit?
A kérdés csak udvariaskodás, mert egyébként már a táskámat is odahúztam, és kivettem belőle egy hosszúkás dobozt, rajta a faluban lévő pálcamester címerével.
- Pár napja megkaptam az engedélyt, hogy pálcamágiát alkalmazzak. Persze különórákra kell majd járnom, de lassan menni fog, élet a varázserőm. Szerettem volna, ha Cole eljön velem, vártam rá, de végül nem jött. Szertinted haragszik rám valamiért?
Eddig csak gondolkoztam ezen, de most úgy érzem, hogy meg kell kérdeznem, és kihez máshoz fordulhatnék, ha nem hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Értem, amit mond, és miközben magyaráz, bólogatok is. Ilyen vagyok én. A tanórákon is, mindig bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon. Gyerekként nekem is volt olyan kutyám, de aztán Valery letépte a fejét. Akkor azt mondták, véletlen volt, és én el is hittem. De most már tudom, hogy nem így volt. Azt akarta, hogy fájjon, és fájt is. Elég hosszan.
- Örülök, hogy több pontod volt. Egyszer szívesen elmennék megnézni, hogy milyen ügyes vagy, de tudom, hogy amikor ott van valaki a tömegben, akit ismerünk, akkor az már nem megy úgy, és nem akarom, hogy kevesebb pontod legyen.
Mert én is mindig tudom, hogy ha ott van valaki, akit kedvelek, vagy fontos nekem, akkor sokkal rosszabbul teljesítek. Ez pedig neki fontos, és tudom, hogy amilyen ügyetlen vagyok, túl hangosan kiabálnék, vagy odaszaladnék a másikhoz, hogy ne bántsa, azzal pedig szintén neki okoznék kellemetlenséget, és még az is lehet, hogy engem is megvernének. Rossz belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk megütnék a hasamat. Most már csak viszket, régen találkoztam Valeryvel. Mondjuk ennek örülök, mert így Cole meg Rosie biztonságban van.
- Veled sem beszélget? Lehet, hogy valami nagyon nagy baj van?
Nagyon féltem Cole-t, mindig is féltettem, és kész voltam bármit megtenni azért, hogy jól legyen, hogy ne essen baja. Most viszont úgy érzem, hogy elárult. Egész életemben erre vágytam, és amikor végre ott volt a lehetőség, hogy átélje velem életem ezen fontos napját, akkor nem volt sehol. Pedig vártam rá, már majdnem bezárt a bolt, mire odaértem. Mr. Donovan kedvességén múlt csak a dolog.
- Nem szabad semmi ilyesmit csinálnom. De ha majd megtanultam az Avist, akkor te leszel az első, akinek megmutatom. Szerintem az a legszebb az elsőéves varázslatok közül.
Visszazárom a dobozt, és el is rejtem a pálcát a táskámba, nehogy valami baja legyen. Nagyon féltem, és valószínűleg összetörne a lelkem, ha valami baja lenne.
- Rosszul érzem magam Cole miatt.
Lebiggyesztem az ajkaimat, majd a következő pillanatban, mielőtt még elsírnám magam, átváltozik az arcom. Az anyámmal és Valeryvel töltött idő varázsa. Inkább felemelem a termoszt, és felé nyújtom egy bájos mosoly kíséretében.
- Kérsz kakaót?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hazamehetnék, de nem akarok. Végeztem a vizsgáimmal, negyedéves leszek. Van már pálcám, de még nem használhatom. Ez az egész mostani állapot annyira semmilyen, mintha nem is történne semmi. Mintha állna az idő, vagy én nem is tudom. Persze a többieknek biztos izgalmas, nekem azonban nem. Sosem volt az. Viszont ilyenkor oda mehetek, ahova csak akarok. Megvettem hát néhány tekercs pergament és tintát, amivel a szünetben tervezek rajzolni. A tinták a legkülönfélébb színekben pompáznak, így nem kell félnem attól, hogy unatkozni fogok. Most viszont szörnyen unatkozok, így az enyhén csípős hideg ellenére is gördeszkával hasítok a Macskabagolyban, az út közepén, elvégre alig járnak itt emberek. A hajam - amire igencsak ráférne már a vágás - lobog utánam, miközben egyre jobban gyorsítok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vicces az emberi agy. A vizsgán végig az Imagine Dragons Thunder című száma ment a fejemben, most viszont kristálytisztán megvannak a kérdésekre a válaszok. Komolyan. Minden visszajött mugliismeretről, és tudom a varázslójogokat is. Most bezzeg nincs semmilyen dal a fejemben, csak a száraz tények. Gyorsítok még egy kicsit, aztán hirtelen ott van előttem egy érdekes jármű. Hirtelen és közel. Még szerencse, hogy a bolond génjeim jó reakcióidővel áldottak meg, így gyorsan kitérek, ami elég bénán néz ki, mert körülbelül leugrok, és hirtelen kapom el a deszkámat, de még így is futok kicsit, mire el tudom érni, hogy rendesen megálljak. Nem láttam még itt ilyen járművet.
- Bocsi, jól vagy? Nem ijedtél meg?
Fogalmam sincs, hogy hogyan van, én egy kicsit megijedtem, főleg attól, hogy nekimegyek, és akkor borulunk mind a ketten, de szerencsére nem így lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát...
Megvonom egy kicsit a vállam, engem annyira nem ijesztett meg az eset, mint őt. Ilyen ez a Fisher vér, ha valakinek olyan testvére van, mint nekem Valery, akkor nem igazán jut el odáig, hogy bármi zavarja.
- ... Nem sokan szoktak itt mászkálni, főleg nem ilyenekkel.
A járgány felé bökök a fejemmel. Mr. Warren szokott néha, de többnyire ő is lefékez az autójával a határban. Ezen a helyen biciklivel közlekednek az emberek. Maximum seprűvel, bár ők tudnak durvulni.
- Nincs bajom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Többnyire bicikliznek. Meg seprűn lovagolnak.
Furcsa, hogy egy varázslófaluban pont a bicikli lett a megszokott közlekedési eszköz.
- Mr. Warren néha elmegy a házukig autóval, de többnyire ő is sétál.
Néha láttam őt, leginkább olyankor jött autóval, mikor valami furcsa fintor ült az arcán, de egyébként semmi.
- Igen, a kastélyban lakom, ezért nincs biciklim.
Azt meg, hogy a seprű nem a barátom, már hozzá sem teszem. Az a baj, hogy én egyből elkezdtem magam produkálni, amikor seprűt adtak alám, így végül eltiltottak.
- Emily vagyok.
Elfogadom a kezét, és közben egy mosolyt is küldök felé.
- Ideköltözöl?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez nagyon jól hangzik. Most, hogy itt van az előkészítő is, meg folyamatosan bővül a falu, nem árt. Régebben ez volt a mágusvilág legkisebb falucskája, egyetlen utca, három üzlettel. Ma pedig már olyan vagyunk, mint egy kisebb város.
Mondjuk nem bánom, mert a Cukorvarázsban is, a Pillangóvarázsban is istenkirály ízekhez jut az ember.
- Házat keresel?
Kérdezem tovább, bár elég egyértelműnek tűnik, de azért illik kérdezni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Apukám azt mondja, ne álljak szóba idegenekkel.
Meg Colt is azt mondja, de Colton mostanában olyan mufurc velem, szóval nyaljon sót, és Adri is azt mondja, hogy vigyázzak, de ő meg minden héten szétvereti magát, mert arra van szüksége. Szóval ő is nyalhatja azt a sót. Én elvigyorodva nézek azonban Evenára.
- Szívesen. De amúgy remélem nem tanár leszel a suliba, és nem fogsz megszivatni azért, mert letegeztelek.
Mondjuk nem nagyon félek ettől, de ki tudja. Felpattanva a hónom alá fogom a deszkámat, és tőlem már suhanhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sóhajtok egyet, ahogy elhagyom a pszichológusi irodát. Zója néni mint mindig, most is rendes volt velem. Az elején többször kellett járnom, ma már kevésbé, ami nem rossz, de nem jelenti azt, hogy nem szeretek itt lenni. Mindig kapok irtó finom pogácsát, és kakaót. Kezdetben, amikor idekerültem, arról beszélgettünk, hogy mennyire visel meg a tény, hogy bennem nincs nagyon mágia, most meg arról, hogy mennyire az, hogy éledezik. Mert bizony, éledezik, sőt már van saját pálcám is. Ez azért nagy szó szerintem.
Elsétálok a tanári szoba ajtaja mellett is, a folyosó külső felére érek, már látom a fényt, ami a bejárati csarnokból árad. Ott mindig fényesebbek a fáklyák, mint máshol. Nem is értem, miért. A táskám az ablakpárkányra pakolva keresem elő a határidőnaplómat, amit egy színes lapokból álló füzetből alakítottam ki, úgy, hogy fekete tollal rajzoltam bele képeket és osztottam be a lapokat az év napjainak megfelelően. Mindenféle érdekességet is írtam a napokhoz, vagy csak üzenetet hagytam a jövőbeli énemnek, hogy jó ember maradjon. A füzetet a táskám mellé teszem, már csak a tollamat kellene megtalálnom. Szinte a táska legalján matatok már, amikor végre megvan. Diadalittasan emelem ki az egyszerű, kék tollat, aminek olyan szép vékony a hegye, hogy öröm vele írni.
Az ablak előtt elsuhan egy bagoly, kipillantok rá. Szánom őt, hiszen odakint folyamatosan villámlik és szakad az eső, dübörög az ég. Olyan, mintha sosem akarna elállni. Már vége a tanévnek, lassan a vizsgaidőszaknak is. Élveznünk kellene a meleget, D-vitaminnal kellene túltöltődnünk. Helyette azonban csak a hideg, tizenpár fokot érezhetjük magunkénak, és a tényt, hogy mindenki nyomottabb. Szomorú. Kinyitom a mai napnál a füzetet, majd előrelapozok a jövőhéthez, és beírom a feladatomat szerdára. Mindig kapok házit, és szerdáig be akarom fejezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A rúzsból nem elég egy réteg. Nem lesz olyan, mint a lányoknak az újságban. Felkenek még egyet, majd még és még. A végén viszont úgy nézek ki, mint egy vámpír, aki nem kiszívta, hanem szó szerint kirágta az áldozata nyaki ütőerét. Egy kis kenőccsel és papírzsebkendővel letörlöm, kiszáradt számra pedig vastagon viszem fel a szőlőzsírt. Málnás. Imádom. Kicsit megmozgatom, a végén cuppogok kettőt, majd félreteszem az amúgy már gyalázatosan kinéző rúzst. Anyám dobta ki ezeket, én viszont elkértem, hogy gyakoroljak. Szép akarok lenni. Olyan, mint Rosie. Fel akarok érni hozzá. Bár nem vagyok vörös hajú, de anya szerint még nincs minden veszve. A szempilláimat már kikentem a spirállal, abból is három réteget használtam, így az amúgy se rövid pilláim most úgy néznek ki a szemem körül. mintha tényleg valami baba lennék, mint a babáim gyerekkoromból (egy éve még babáztam, de most már tizenhárom vagyok), melyeknek olyan csukódós szemük volt.
Egy másik rúzst veszek magamhoz, ennek narancsosabb kicsit a színe, ezt már nem négy, csak három rétegben kenem fel A látvány pedig magáért beszél, tökéletesen teltté válnak az ajkaim, már értem, hogy miért hasznos a szájceruza, és hogy mennyire sok mindent változtat a szempillaspirál. A kezembe veszem a szemceruzát, de elég félelmetesnek hangzik, hogy a szemem külső széléhez érintsem és ott, minden veszély nélkül, tökéletes vonalat húzzak, amit aztán a végén lévő izével elsatírozok. Fogalmam sincs, hogy azt hogyan kellene, de nem merem megkérdezni. Nem akarom, hogy bárki tudja, hogy ezekkel játszom, mert tudom, hogy kinevetnének. Ki akar itt szép lenni, amikor ott van Rosie? Ő olyan tökéletesen vékony, és szép. Leteszem a ceruzát inkább, és nézem magam a tükörben. Elképzelem, ahogy a fiú aki ott dolgozik a boltban, rám néz, és azt mondja: "Milli, te gyönyörű vagy. Leszel a barátnőm?" Én pedig boldogan mondok igent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Fogalmam sincs, hogy miért, de megáll a kezem, még mielőtt az utolsó szót leírhattam volna. Miért? Fogalmam sincs. Nem értem, mi történik velem. Olyan érzésem van, mintha figyelnének. Felpillantok, ahogy a villám kettészeli az eget, és már megértem, mit érzek. Egy szempár. Csak egy villanás, de felismerem. Valery. Nem, ki van zárva. Nem lehet ő. Esélytelen. Mit keresne itt? Ösztönösen a hasamra teszem a kezem, hirtelen ezernyi tűként hasít belém a fájdalom. Lepillantok a füzetbe, fohászkodom, hogy csak tévedjek. A következő villámnál azonban muszáj ismét felnéznem. Nincs ott, semmi sincs ott.
A torkom kiszáradt, riadtan nyalom meg az ajkaimat, remélve, hogy nem hasad fel a kiszáradt bőr. Olyan gyorsan rakom el a füzetet, meg a többi kivett dolgot, hogy nem is nézem, ahogy a kedvenc tollam ottmarad, elárvultan. Gyorsan a hátamra veszem a táskát, sietve lépek el a folyosó kijárata felé, rá se pillantva a helyre, ahol az előbb tisztán kivehetően láttam megvillanni Valery szemét.
Amikor leléptünk tőlük, sokszor gondoltam rá, hogy milyen lehet abban a nagy házban. Ő, az anyánk és a húgunk, a három vörös asszony. A többiek egy hatalmas csodaként élték meg a költözést, én nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e, vagy sem. Annak igen, hogy Cole nyugodtabb lesz, de nem voltam benne biztos, hogy ez nekem is segít. De nem mertem elmondani. Nem mertem beszélni arról, hogy engem mi köt Valeryhez. Nem gondoltam rá, és most se, mégis megjelent, mint valami kísértet. Ahogy kilépek, nekiütközöm egy kapucnis alaknak, biztos az esőre készül kimenni.
- Ne haragudj!
Mennék tovább, de ahogy nekimentem a hajam beleakadt a cipzárjába. Ez nevetséges! Rántok rajta egyet, érzem, hogy több is kitépődik a fejbőrömből, de ez most mellékes. Felemelem a kezem, védekezőn, majd lépek hármad hátrafelé, aztán megfordulva eliszkolok a lépcsők irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Sosem gondolkoztál rajta, hogy színész légy? „Nem akarod látni az embert, aki vagyok.” Ez nagyon drámai volt, Oszit neked.
Persze nem akarom bántani, csak azt sem akarom, hogy azt higgye, megsértett azzal, hogy nem vinne el egy ilyen verekedésre. Ha tudná, mi mindent éltem át, ha tudná, hogy mit rejtegetek a nagyméretű pulcsik és indokolatlanul hosszú pólók alatt, akkor tudná, hogy nem ijednék meg attól sem, ami ott történik. De nem akarom, hogy tudja, nem akarom, hogy bárki tudja. Mert akkor sajnálnának, pedig én büszkén viselem őket, mert megtanítottak elég sok mindenre az életből. És büszke vagyok azért is, mert ennek ellenére képes vagyok mosolyogni, és hinni a szép dolgokban.
- Az a felhő olyan, mint egy occamy, nézd! Még a szárnyai is tökéletesen látszanak.
Ismerem az emberek testi reakcióit, sokat olvastam róluk még ott, amikor az anyámmal laktunk, sokszor tudtam, hogy mi játszódik le a testvéreimben, hogy mi a szüleimben, de ahogy Cole, úgy én is kitaszított voltam, ő a fattyú, én meg a barna. Körülbelül mind a kettő halálos bűnnek számít ám, főleg, ha megnézzük Rosie gyönyörű, kecses és ijesztően vékony alakját, légies járását, vagy Valery gyönyörű ajkait, hajzuhatagát, csábító pillantását. Én a barna kislányka, akiről meg nem mondanák, hogy idősebb, mint ValVal, pedig csak voltam, mint egy jelentéktelen kis pötty. Áldás ilyesminek lenni Fisheréknél. Viszont nem nagyon szeretném tovább boncolgatni a Colton-ügyet, mert látom, hogy mennyire fáj neki, és utálok fájdalmat okozni. Egyetlen kérdéssel pedig fel lehet tépni egy egész ütlegelős este sebeit.
- Sosem teszek könnyű fogadalmakat.
Na jó, ez nem teljesen igaz, maradjunk annyiban, hogy igyekszem minden ígéretemet megjegyezni és maximálisan betartani, de néha annyira el van vonva a figyelmem, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy mindent, de mindent betartsak. Van, ami sosem derül ki, és van, ami igen. Ami kiderül, az eléggé lelki szenvedéses bír lenni, pont ezért próbálkozom azzal, hogy ne ígérjek sokat, és azt, amit megígérek, képes legyek megtartani. Ahogy felém fordul, engedve, hogy megöleljem, élek is a lehetőséggel. Nem foglalkozom vele, hogy lehet, csupa morzsa vagyok. Olyan jó és megnyugtató biztonságba tudni magam, és ez nem csak akkor eshet meg, ha teljesen elszeparálva a világtól ülök egyedül, hanem akkor is, amikor egy barát karjai átölelnek.
- Remélem, hogy így lesz, és azt is, hogy te is boldog leszel, Adrian. Megérdemled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Val…!
A neve további része azért nem jön ki a torkomon, mert annyira megijedek attól, hogy megjelenik mögöttem, majd lecsapja a rúzsomat az asztalra, hogy egyszerűen bennakad a neve folytatása. Ez a ház ijesztő nagyon, a benne élők is ijesztőek. Még apa is ijesztő, mindenki ijesztő. Ha a tükörbe nézek, saját magamat is ijesztőnek látom. Ijeszt az, ahogy ez a kisgyerek képes manipulálni és félelemben tartani. Tudom, hogy ha kinyitom a szám, ő is kinyitja a száját, és én nem érek fel hozzá, sem Rosiehoz. Ha ők ellenem vallanak, én vagyok a bűnös. Ha én ellenük, akkor is én vagyok a bűnös. Ördögi kör.
- Rendben van.
Mindig félek attól, amikor így fogja meg a kezem. Nem tudom definiálni az „így” pontos jelentését, de van benne valami ijesztő. Tudom, hogy az út végén nem lesz az a kellemes érzés, ami az előbb volt a tükörben, ahogy elképzeltem, hogy egy fiú a barátnőjének akar engem. Bárcsak akarna. De én nem vagyok olyan értékes, mint a többiek. Ezt pedig többször ki is fejtette már Monica is. Engedelmesen felkelek, azzal se foglalkozom, hogy a szám még mindig rúzsos, vagy hogy a kelleténél több szempillaspirál lehúzza a szempilláimat, sőt egy kicsi még a bal szemhéjamra is tapadt. Nem feltűnő, csak, ha nagyon néz valaki, amikor csukva van a szemem.
A rántásra engedelmesen gyorsítok, nem akarom, hogy nekem támadjon, mert lassú vagyok. Én nem vagyok Rosie, aki képes repülni a levegőben, az én lépéseim sokkal tompább, fiúsabb lépések. Pedig szeretnék én is olyan tökéletes járást, olyan szép, ívelt lépteket, de azt mondják, én nem érdemlem meg. Valery megérdemli, én viszont nem vagyok elég jó. Igazából fogalmam sincs, hogy mit tettem, amiért nem lehetek olyan, mint ők. A célnál engedelmesen leguggolok én is, és az utasításra engedelmesen behunyom a szememet. Még csak nem is lesek, így amikor engedi a kinyitást, kevés választ el attól, hogy felsikítsak. Nézem a meggyalázott kis tetemet, a halott madárkát, amit már meg is környékezett egy légy.
- Te csináltad?
Kérdezem inkább, nyugalmat erőltetve a hangomba, még egy mosolyt is kierőszakolva magamból. Bár nem látom kívülről az összképet, de úgy vélem, elég büszke lehetek magamra. A kismadárról viszont nem fordítom el a tekintetem, igyekszem jól az eszembe vésni, hiszen ez egy bizonyíték, arra, hogy ha nem engedelmeskedem, bármikor végezhetem én is így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég furcsán érzem magam. Amikor kiderült ez az egész, már tudtam, hogy mit akarok felvenni. Van egy bézs színű ruhám, amin apró rózsaszín szirmú virágok vannak, kis piros és sárga középpel, zöld levéllel. A minta olyan apró, hogy csak egész közelről lehet felismerni, mi is az. Úgy gondoltam, hogy a hajam befonom, és a tarkómnál szoros kontyba húzom. Aztán ennyi. Ám, ahogy nekiálltam készülődni, a szobatársaim nekiálltak faggatni. Randira megyek? Nevettem. Nem hitték el, kérdezték, hogy ki a fiú. Zavarba jöttem, így inkább elmondtam, hogy hova készülök.
Mire észbe kaptam a szempilla pöndörítő nyúzta a pilláimat, és a sokadik árnyalatú rúzst erőszakolták le az ajkaimról nedves törlőkendővel. A hajam egy laza, de hatalmas fészekként terült szét végül a fejemen, ami szép volt, természetes, és illet hozzám. A szememet kihúzták, a pilláim embertelenül nagyok és íveltek voltak. A bőröm színe természetes, de kissé eltérő volt az alaptól. Az ajkaimra egy elég természetes szín került fel, pedig be kell vallanom, a tűzpiros sokkal izgalmasabbnak hatott, és sokkal jobban felkeltette a figyelmemet. De nem volt szabad, bőven túlzás volt már így is, a cipő meg a ruha. Én nem ilyen vagyok. A lány, aki gördeszkázik, széles szárú farmerba jár és vicces feliratú pólókban, most itt áll egy ruhában. Egy olyan ruhában, ami azt ordítja: Az ott a feneked. Furcsa érzés, ahogy íve van a derekamnak és a csípőmnek. Nézem magam a tükörben, és nem akarom elhinni, amit látok. Mintha lány lennék. A gondolat pedig ijesztő.
Ahogy a cipőben való járás is, ám mintha erre teremtettek volna. Nem arra, hogy ennyi látsszon a lábamból, de maga a tény, hogy szép vagyok, és nőies, egy olyan új oldalt kezd el felpiszkálni, valamit ami eddig szunnyadt. Igénylem a dicséretet. Az illat amit rám fújnak vanília és cseresznye édes keveréke, a táska indokolatlanul kicsi. Így engednek útnak. Élvezzem a mai estét.
A bejárat előtt sóhajtok egyet. Nem akarom, hogy velem foglalkozzanak, és ha nem hagyom magam, akkor most egy lennék a tömeggel. De ez a ruha nem engedi, hogy beolvadjak. Állok kint, és nézek befelé, és fogalmam sincs, hogy be akarok-e menni. Cole miatt, és csak is miatta mégis belépek a két idős úr mögött. Megvárom, amíg elveszik az italukat, nézem, hogy tartják a poharat, de még így is ügyetlenül érek hozzá, amikor a pincér felém nyújtja. A ruhához kapott fekete stólát úgy ejtem a vállamra, hogy szinte teljesen elfedje a ruhát hátulról. Én sem ismerem meg magam, talán más sem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Némán pakoltam össze a cuccaimat, majd ugyanezzel a némasággal bandukoltam hátul, a testvéreim mögött. Nem volt bajom, vagyis de, volt, de semmi olyan, amit meg tudnánk beszélni. Mi nem olyan család vagyunk, legalábbis már nem. Cole és köztem mintha minden összeomlott volna. Fogalmam sincs, hogy mi váltotta ki, de tudom, hogy milyen létező és keletkező elemek hulltak porba akkor, amikor végleg egy fal mögé vonultam.
- Elmegyek megkeresem az egyik barátomat.
Direkt nem adok nemet vagy nemet ennek a barátnak, főleg, mivel nem létezik. Csak nem akarok egész úton egy Cole - Adrian vagonban ülni. Akkor már inkább valami elviselhetetlen hisztérika, aki egész úton a pasijáról hadovál, meg arról, hogy mit tettek a szünetben, és hogy ő nem olyan lány, pedig mindenki tudja, hogy ordas nagy... ribizli.
- Szia.
Intek a lánynak, aki bent ül, nem láttam még, lehet, hogy elsős, vagy talán másodéves. Amióta itt vagyunk, én is csak ismerkedem az iskolával. Zenét hallgat, de remélem észreveszi tejbetök vigyori, integetős magamat.
- Szabad ez a hely?
Mutatok a szabad részre. Nem akarom zavarni, ha ő nem akar beszélgetni, de jó lenne itt meghúzni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Remek!
Örülök, hogy nem kell tovább mennem, még a végén belefutok a Fisherek másik felébe, Rosieba, akivel ha kommunikálnom kell, érzem, hogy megfagy a levegő. Adrian szerint nem utál engem. Hát nem vagyok benne biztos.
- Nagyon vagányul nézel ki.
Nem igazán tudom, hogyan kell rendesen barátkozni, de a vagány szó jut róla először az eszembe. Kinyújtom felé a kezem.
- Emily vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nagyon tetszik. Főleg a szemed.
Mondjuk eléggé félek tőle, hogy a tanárok, főleg a vaskalaposak, be fognak szólni neki, de szerintem ő szóban is vagány, olyannak néz ki. Biztos vagyok benne, hogy vissza fog szólni.
- Olívia.
Ismétlem el. Oké. A neve nem olyan, mint ami egy vagány emberhez illik. Az Olíviát inkább egy szőke elsőáldozóhoz párosítanám. Viszont a hely adott, így beljebb mászok. A hátizsákom meg az íjtartómat szépen lerakom az ülésre, a bőröndömet meg már gyakorlott mozdulatokkal a tartóra. Végül az íjat magam mellé támasztom, és elé rakom a táskámat, hogy ne akarjon eldőlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A bagoly hangja egy kicsit váratlanul ér, hirtelen nagyobb levegőt veszek, mint amit eredetileg akartam, érzem, hogy szegény orrom ezt nem pont így számolta ki.
- Saját baglyod van? De szerencsés vagy!
Mi ugyebár osztozunk azon az egy ingapéldányon. Nekem nincs is állatom, amíg együtt éltünk Valeryvel nem mertem, mert tudtam, hogy meghalna. Mostanra pedig már annyira megszoktam, hogy nem lehet, hogy fel sem tűnik, hogy lehetne.
- Íj. Öhm... eddig kviblinek számítottam, mert nem nagyon volt varázserőm. Csak az elméleti órákon vehettem részt. A gyakorlatiak helyett extra zenei és sport lehetőséget használhattam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nekem négy tesóm van. Kettő idejár. Miért legyen sajátom, ha lehet közös is.
Mondjuk így is szeretem a baglyunkat, de nem azzal a kötődéssel, mintha tényleg az enyém lenne. Az másabb.
- Te varázstalanok közül jössz, ugye?
Bár nem néz ki annyinak, de most már biztos vagyok benne, hogy elsőéves. Ki van zárva, hogy ezt a szót még nem hallotta. Maximum, ha Amerikából jött, mert akkor magnix, de nem hinném.
- A kviblik leginkább varázsló szülők varázstalan gyerekei. Bennem megvolt a mágia, de olyan szinten gyengén, hogy éppencsak érzékelhetően. Ezért kitalálták, hogy a kvibli diákok programjába bevehető vagyok. Aztán a varázserőm elkezdett feléledni tavaly, úgyhogy most különórákra kell járnom majd, hogy pótoljak.
- Igen, próbáltam a kviddicset is, de nem nekem való. Inkább ez, és a cselló.
Amit szuper módon ott hagytam a tesóméknál, de remélem, hogy vigyáznak majd rá, és nem teszik tönkre nekem.
- Ha gondolod, és vannak kérdéseid, szívesen megválaszolom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Most én se felelek semmit arra, hogy az anyukája boszorkány. Furcsa, hogy az, mégsem tud mindent, a legtöbben teljesen tisztában vannak a mágusvilág dolgaival, ha van varázsvérű a családjukban.
- Mikor ébredt fel a mágiád?
Talán akkor mégis idősebb, mint amennyinek lennie kéne elsősként. Nem nagyon hittem, hogy találok egy olyat, mint én, most mégis lehet, hogy itt ül velem szemben. Még szerencse, hogy nem akartam elnézni Cole és Adri enyelgését.
-Igen, seprűn játszák, elég népszerű, mint a foci például.
Mondjuk a focit én például pont nem szeretem, de a vízi sportokat eléggé szívesen nézem. Imádom a kajakosokat, és az úszóknak is nagyon tudok drukkolni. Viszont tény, hogy a foci a legnépszerűbb.
- 17 évesen. A mugli világban ugyan még kiskorúnak számítasz akkor is, de a mágusoknál más jogaid lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

-Értem, nekem csak tavaly mutatkozott meg, akkor megvizsgáltak, és vehettem pálcát.
Használni még nem használhattam, de megvan, és vigyázok rá nagyon. Remélem idén jobban belevethetem magam. Mindenképpen a legjobb szeretnék lenni, de persze, akkor alvás közben is varázsolnom kellene.
- Két csapat van, mind a kettőben hét játékos. Három hajtó, két terelő, egy őrző és egy fogó. A hajtók egy piros bőrlabdát, a kvaffot kell, hogy bedobják az ellenség karikáin, amiből három van. A terelők egy fekete vaslabdát, a gurkót ütik baseball ütő szerű ütőjükkel, és igyekeznek kiütni vele a másik fejet. Nagyon veszélyes, ha például a másik fejét találják el, tutira kinyírják. Az őrző a karikák előtt van, ő próbálja meg meggátolni azt, hogy bedobják a labdát a karikákba. Ezen kívül van a fogó, őt szokták a legértékesebb játékosnak mondani. Kicsi és fürge. Neki annyi a feladata, hogy elkapja a cikeszt. Az a baj a cikesszel, hogy ilyen pici, arany labda, ezüst szárnyakkal és nagyon nagyon gyors. Egyik pillanatról a másikra helyet vált. Szóval nagyon nagy kihívás. Amikor elkapják a cikeszt, ami százötven pontot ér, akkor ér véget a meccs. Akinek a több pontja van, az nyer.
Igyekszek mindent elmondani, ami fontos lehet, de magát a játékot szerintem csak akkor fogja élvezni, amikor már látja.
- Igen, van egy bagolyház, ott laknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

-Nem, én a saját korosztályommal haladok tovább. Annyi, hogy kell majd különbözeti vizsgákat tennem év közben, meg jövőre is, és azok alapján döntik majd el, hogy záróvizsgára alkalmas vagyok-e.
Mondjuk engem nem zavar az sem, ha nem, és egy évvel tovább kell itt maradnom, a lényeg, hogy már van lehetőségem.
- Elég vadak, de szerintem is terelőnek lenni a legjobb.
A fotelos megjegyzésre elnevetem magam, tudom a választ, de azt is, hogy csak viccnek szánta. Nem akarok savanyú strébernek tűnni.
- Be vannak tanítva, ezeket a baglyokat levélhordásra képzik ki, és hihetetlen, de bárhol megtalálják a másikat. Mindenképpen vissza fog jönni. De nincsenek bezárva, nincsenek kalitkába. Bármikor repkedhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, de szeretem a kihívásokat. Az eridonosok jellemzően keresik a pontokat, ahol hősködhetnek, ez is olyasmi.
Tudom, hogy a házam jellemzői csak elsőre hangoznak olyan nagyon jól, második megvizsgálásra már számos kivetnivaló van bennük.
- A lakhelyük egy torony. A manók takarítják, de csak hetente egyszer, pénteken, így szerdára már eléggé vészesen lehet ott közlekedni.
Jótanácsok, amik nekem is sokat segítettek, remélem, hogy nekik is fognak.
- Tizenhét, papíron már nagykorú, kinézetre meg olyan tizenöt felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az egyik ház. Négy ház van itt is, mint a Roxfortban. Az Eridonba a bátrak és nagyhangúak járnak, a Levitába azok, akik nagyon okosak és művészlelkek, a Navinébe azok, akik kedvesek és elfogadóak, míg a Rellonba az agyafúrtak és extrán hűségesek. A rellonos fiúk szeretnek arcoskodni, de szerintem ők is jófejek, csak jobb nekik, ha kakasoskodhatnak. Amúgy a legjóképűbb fiúk is rellonosok.
Valószínűleg azért, mert olyan sok a titok körülöttük. De tényleg. Adrian is rellonos volt, és ő se csúnya, de az vitathatatlan, hogy a legtöbb markáns áll és hangsúlyos arccsont ott található.
- Nem tudom, azt tudom, hogy az egyik lány az előző tanévben férjhez ment, de még kiskorú volt, és a festmények azt mondták, hogy nagykorúsították. Gondolom kell egy jó indok, de nem tudom, hogy a férjhez menésen kívül mi lehet az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A rellonba elég könnyen terhesek lesznek a lányok, állítólag. Én még nem találkoztam terhes lánnyal a kastélyban, de pletykálnak.
Nem tudom mondjuk. hogy mennyi igazság van abban, amit a festmények mondanak, de biztos alapja van mindennek.
- Óóó igen, a festményekkel vigyázni kell. Nagyon pletykásak.
Én is igyekszem kerülni a konfliktusokat a folyosón, meg mindenhol, de ott főleg.
- Én huszonöt éves koromig nem akarok férjhez menni, az biztos. Van valami hobbid, amit szeretsz csinálni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Aham, elég veszélyesek. Van egy festmény, aki szerelmes a fiúkba, de ha azt látja, hogy az egyik szerelme mással van, akkor a banyához szalad. Vele kell a legjobban vigyázni, mert ő a legijesztőbb. Nagyon sok mindent összehazudik ám.
Legalábbis szerintem azok, amiket ő mond, hazugságok.
- Énekelni én is szeretek, de csak úgy, amikor egyedül vagyok. Szerintem nincs valami jó hangom. Csellózok, meg szeretek fára mászni. Táncolni nem szeretek, mert szerintem nagyon darabos a mozgásom. Viszont, ha kipróbálnád az íjat, akkor majd írok, ha gyakorlok. Annyi, hogy mindig van velem egy tanár, mert felügyelet nélkül nem csinálhatom, de nyugodtan jöhetsz te is.
A pocimat megsimogatva pillantok ki a tájra.
- Jól sejtettem, már csak negyed óra, és ott vagyunk. Itt hagyhatom kicsit a cuccom, elhagytam a csellóm, és nem szeretném, ha a tesóim összetörjék, inkább idehoznám.
Ha beleegyezik, akkor hagyom is, aztán elszaladok oda, ahol őket hagytam, hogy a "kis" szerelmemet magamhoz vegyem, és visszatérjek Olíviához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Fisherék együtt vacsoráznak. A hangulat meg nagyon felfokozott. Kérem szépen, engem lőjenek le. Ahhhgggrr.
Valahogy így tudnám leírni a mostani jelenetet, a légkört és mindent. Mármint mi egy család vagyunk az oké, de nem kell törvényszerűen egyformán pocsékul éreznünk magunkat azért, mert együtt vacsorázunk. Lehetnénk mi vidám tesók, mint Lepsényiék, akik mindig képesek mosolyogni, de nem, mi kuszákok vagyunk, még ha nem is létezik ilyen szó.
Először is itt van Rosie, akinek a nemevéses véznaságát mindannyian aggódva figyeljük, és hiába próbálunk neki szép szavakkal irányt mutatni, akkor sem hagyja. Komolyan már szinte bűntudatom van, ahogy a tányéromra még egy adag sültkrumplit halmozok, de mentségemre legyen szólva, nem csak az én kezem matat a krumplik között. Sosem volt jó a viszonyunk, és mégis, szeretnék segíteni.
- Versenyezzünk Rózsi, te tudsz több sültkrumplit megenni, vagy én? Ha nyersz, akkor egy hétig a rabszolgád leszek, ha vesztesz, akkor meg egy hétig úgy kell hordanod a hajad, ahogy én akarom.  
Kedvesen mosolygok rá, őszintén szeretném, ha nem lenne tragédia a közeljövőben a családban. Igazság szerint félek tőle, hogy nem a megfelelő módon reagálnék rá. Meg most nem kell az, hogy bárki is a kelleténél jobban megzuhanjon közülünk, így is elég ingoványos ez az egész talaj.
- Elfelezel velem egy husit?
Kérdezem a mellettem ülő Adrikát, a sültkrumplitolvajt. Megjegyezném, hogy ha így folytatja hájas disznó lesz, de hát egyrészt ez nem igaz, másrészt meg nem akarom Rosie érfelvágását megtámogatni. Ha már Adrian, hát akkor vegyük számba őt is, meg az én hülye szívemet, ami olyan bután kattog, amikor leül mellém. El is szoktam pirulni, így amióta ide járok, mindig kiengedve hordom a hajam, ami mögé el tudok bújni, hogy ne lássa a zavaromat. Persze csak egy percig vagyok így, aztán elmúlik, de mentségemre legyen szólva, más fiúk közelében is ez van, csak ott a szívem nem lesz zavarodott. Aztán meg itt van Cole és a feszültség, ami kettőnk között van. Egyrészt Adri miatt, bár azt ki nem mondanám senkinek, másrészt mert eltávolodott tőlem, ami nagyon rossz érzés, és nem tudom, hogy mit tehetnék, amivel helyre billenthetném az egyensúlyt kettőnk között. Kedves vagyok vele, és ő is kedves velem, de ez valami más.
- Képzeljétek! Nagyon furcsa dolog történt velem. A könyvtárban ültem, próbáltam megjegyezni a nagy mágusháborúk dátumait, és egyszer csak valaki adott egy puszit az arcomra, és utána a számra is akart, én meg annyira megijedtem, hogy leütöttem a könyvvel. Szegény fiú, összetévesztett a barátnőjével és felhasadt a szemöldöke is. Tiszta vér lett minden, és fizetnem kellett tizenöt sarlót, amiért rongáltam. Tiszta ciki volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Feszélyezve érzem magam itt. Senki sem foglalkozik velem, azt tudom, sőt, mi több, azon túl, hogy elég élénk színű a ruhám, nagyon jól beleillek az itteni világba. Csakhogy, ez nem az én világom. Én is egy vagyok az útját kereső kamaszoknak, mégis, tudom, hogy ez nem az. Nem akarom, hogy az legyen. Én nem ilyen vagyok. Azért is vettem hozzá fel ezt a nagy lepelszerű sálat, hogy el tudjam takarni magam benne annyira, amennyire kell. Nézem a bátyámat, nézem Minit, a lányt, aki olyan közel áll hozzá, nézem a képeket, mindent nézek, aztán hirtelen már csak Adriant látom magam előtt, ahogy átölel. Az illata nyugtató, finom, mégis, érzem, ahogy a szívem egy pillanatra megáll, majd gyorsított tempóban próbálja bepótolni az elvesztegetett dobbanást. Csak ne hallja meg, csak ennyiért fohászkodom, amíg tart.
Az ölelés rövid, mégis, zavarba ejtően hosszúnak érződik, elpillantok arra, amerre Adrian is, látom Colet, de mint csak egy kívülálló, egy harmadik fél. Lehunyom a tekintetem, nem akarok zavarni a szemkontaktusban, és nem is pillantok fel addig, amíg hozzám nem szól.
- Meztelenül mégsem jöhettem, nem vagyok a kiállítás része.
Emelem meg egy csöppet a szemöldökömet, mert valljuk be, meglepett a hangneme, viszont ennek ellenére követem ki, kicsit jobban megszorítva a kezét, nehogy elszakadjunk a tömegben. Nem érzem helyesnek a távozást, mégis megkönnyebbülök, amikor a hűvös levegő megérinti az arcomat.
- Köszönöm.
Bent nem volt rá idő, de int megköszönöm a zakót, kezeimmel össze is húzom magamon, nehogy a hideg beférkőzhessen az anyag alá, nem akarom úgy visszaadni neki, hogy belül hideg. Remélem az se tántorítja majd el a visszavételétől, hogy a parfümöm illata rajta van. Édes, szamócás, vaníliás illat, nagyon szeretem, bájos. Talán kicsit lányosnak gondolná az ember valakihez, aki íjjal rohangászik.
- Az Eridon szégyenei vagyunk. A két tömegundoros.
Elnevetem magam a kijelentésre, mert valóban, elég szerencsétlenek vagyunk, hogy a leghangosabb házba járunk, a legnyitottabb emberek közé, és mégsem szeretjük az ilyen puccparádét. Kicsit tartok tőle, hogy baj, amiért kijöttünk. Nem akarok kellemetlenséget okozni, de ugyanakkor örülök annak is, hogy nem vagyunk bent.
- Szerintem nem, elég nagy a fenekem. Azért is vettem hozzá ezt a sálat.
Megfordulva felemelem a sálat is, meg a zakót is, úgy, hogy lássa, mennyire nagyon hozzá tapad a ruha a popómhoz, és hogy mennyire kiadja a tényleges méretét. Kicsit olyan vagyok így, mintha nem is lenne rajtam ruha, mert konkrétan szerintem mindenem látszik. Ez biztos máson, mondjuk Rosie-n vagy Valery-n jól áll, én azonban nem vagyok olyan szép és kívánatos, mint ők, csak egy lány, akit belebújtattak a ruhákba. Leeresztve a textildarabokat viszont tényleg helyet foglalok, még a lábam is fáj a cipőben picit.
- Nem, nekem nem való a szép holmi, én csak olyan mondvacsinált Fisher vagyok. A szobatársaim csináltak belőlem lányt. De holnap visszaváltozom tökké. Szomorú történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jaj, abban nincs móka, ha ígéred, versenyezz velem, Rosie, győzz le. Bizonyítsd be, hogy jobb vagy nálam. Képzeld csak el, egy hétig a csicskád leszek. Tudod, mennyi mindent tehetsz velem egy hét alatt? Te választod ki a ruháimat, a napirendemet. Egy hét alatt milliószor küldhetsz büntetőmunkára, hát nem izgalmas?
A végére már olyan lelkesen beszélek, mintha nem ételt próbálnék belé diktálni, hanem valami hihetetlenül kedvező, luxusnyaralásra próbálnám rávenni. Valami olyanról beszélek neki, amit nagyon akarok, és ez igaz is. Nagyon akarom, hogy egyen, de nem mondhatom ki ezt így, mert akkor kiszalad a világból. Összeszedem hát helyette az összes eridonos tulajdonságomat, és igyekszem olyan lelkesen beszélni neki az étkezésről, mint levitás az extra háziról. Azt akarom, hogy jól legyen, hogy igazán jól legyen. Csillogó szemekkel, és kipirult arccal pillantok rá, aztán Adrianra, és végül a megszólaló Coltonra.
Van valami változás, árnyalatnyi, bánat talán, ami átszalad az arcomon. Egy csapatban ülünk, de már nem azok vagyunk egymásnak, akik egykor voltunk. Utálom magam ezért, és utálom őt is ezért. Eljöttünk, magunk mögött hagyva egy beteg életet, egy olyan helyet, ami csak mérgezett mindenkit, annak reményében, hogy új életet kezdhetünk. Hogy boldogok lehetünk. Lehet, hogy Valery és Monica nélkül mi sem passzolunk? Hogy igazából sosem volt közöttünk olyan irigylésre méltó kapcsolat? Nem karom elhinni, hogy ez igaz volna. Mégis, így érzek most. Az ajándékra is csak egy futó pillantást vetek, és inkább visszafordulok a hús felé, amit szemmértékkel is mértanian tökéletesen felezek el. A tányéromat közelebb tolom Cole tányérjához, hogy válasszon csak nyugodtan, majd ha elvette a maga részét, visszahúzom. Ilyenkor jön a nagy dráma, hogy már nem is éhes az ember, meg elment az étvágya, de nálam ez nem annyira igaz, levágok egy falatot, és némi krumplival betömöm a pofimba. Itt mindenki diétázik, meg sanyargatja magát, bennem meg nincs annyi tisztesség, hogy velük tartsak a gyászos buliban. Én szeretek enni, és nem érdekel, ha ez látszik is. A szerelmi életem, mert, hát az is lett menet közben, pedig olyan elcseszerintgetett, hogy az már művészet, így nem is hiszem, hogy nagyon törődnöm kéne az alakommal, az öltözködésemmel, vagy bármivel. Ez is mutatja, hogy nem vagyok igazán odaillő, nem vagyok Fisher.
A gondolat lesütött szemmel is megmosolyogtat, de mivel a vidám történet sem váltott ki különösebben reakciót, nem hiszem, hogy a keserű megtenné, meg amíg sem akarok ezzel senkit sem zaklatni. Itt mindenki azt hiszi, hogy nekem nem lehet bajom, és talán jól is van ez így. Magamat meggyőzve bólintok egy aprót, a gondolati síkon megjelenik a „szívás” szó, és még mindig halvány mosollyal az arcomon felpillantok.
Ekkor látom meg őt. A hasamon található összes sebhely egyszerre szakad fel, persze nem szó szerint, csak átvitt értelemben. A hirtelen belém hasító fájdalomra összehúzom magam, balommal átkarolom a hasam, és mint gyermekként, most is azt mantrázom legbelül, hogy „nincs itt, nincs itt, nincs itt.” Kívül azonban egészen mást mondok, halkan, hogy talán senki se hallja, nem is lényeges. „Én megmondtam.” Ostobának néztek, amikor néhány hete többször is azt éreztem, Valery itt van, hogy láttam őt a folyosón, futó jelenség volt a hétköznapi szürkeségben. Éreztem a tekintetét, éreztem a leheletét, de nem láttam őt, nem láttam, és ez zavart a leginkább. Most, ahogy megáll az asztalunknál, szabad jobbommal egy pillanatra megérintem Adriant, ám ugyanabban a pillanatban el is kapom onnan a kezem. Nem akarok hozzá érni, és most már nem csak Cole, de Valery jelenlétében sem. Nem akarom, hogy bántsa őt, nem akarom, hogy Val észrevegyen valamit. A jobbomat inkább magam mellé ejtem, és igyekszem olyan erősen a tenyerembe vájni a körmöm, hogy a fájdalom csak ott legyen jelen, hogy ki tudjak egyenesedni, hogy az arcomból kiszaladt vér ne sápasszon.
A kettősség. A félelem és a vágy, ami az érkező lényével kapcsolatban megjelenik. Megszólítja Cole-t, és igazából ez az, ami kell, a vészjelzés, hogy bánthatja őt feledtet velem minden mást. A testem megfeszül, ahogy hozzá szól, és épp csak a tekintetemben tükröződik a rettegéssel kevert düh, amikor felém fordul. Aztán megdöbbenek, és eltűnik a düh, az ijedtség azonban megmarad. Komolyan gondolja, lelkes, lelkesebb, mint én az előbb, hogy evésre bírjam Rosiet. Ő ezt az egészet még mindig komolyan gondolja, és veszélyes játékot űz. Rengeteg sebem van tőle, a jó része azért, mert Cole-t védtem. Önként szaladtam a pengékbe, mert tudtam, hogy ha boldoggá teszem Valeryt, elvonom a figyelmét. Ahogy a bátyám megemelkedik, úgy pattanok fel én is, sietve megkerülöm az asztalt, és nem foglalkozva azzal, hogy a hirtelen feltámadt agresszió milyen veszélyekkel járhat a testi épségemre, húzom félre Valeryt, és lépek a helyébe, és lábujjhegyre állva fogom a fiú arcát a tenyereim közé.
- Cole. Kérlek.
Csendesen, nyugodtan beszélek hozzá, a közelünkben tartózkodók közül még senki sem hallotta ezt a hangszínt. Gyerekként mindig ezzel csitítottam, úgy, hogy tudtam, ha tudná, Valery mit tett velem, megölné. Kellett valami, amivel megnyugtatom, elterelem a figyelmét. Stimuláltam őt a hangommal, a tekintetemmel, és próbálom ezt tenni most is, még ha veszélyesen érzékeny is közöttünk minden. Igyekszem kialakítani vele egy szemkontaktust, olyat, ami megnyugtatja, mert pontosan tudom, hogy mindenki minket néz, és nem akarom, hogy Valery felbukkanása Cole vesztét okozza.