Scarlett

A várakozást sosem szívlelte, így miután sejtette, hogy a lány valószínűleg néhány percet késni fog, belépdelt a közeli cukorkba boltba, és pillantását körbevezette a fakkokba szórt édességeken. Volt ott minden,mi szem-szájnak ingere, Bagolyberti drazsé, csokibéka, gumicokor ezer féle színben, medve cukor, de a hagyományos tejkaramellából is volt bőven. Édesszájú lévén, ajkait megnedvesítve lépdelt egyik polctól a másikig,végül fogott egy papírzacskót, az egyikbe gumicukrot szedett, a másikba pedig tejkaramellát, s azzal lépett az eladó pultja elé.
- Szép napot, ezeket kérem, illetve, abból a likőrös bonbonból kérnék hat szemet- ujjával az eladó háta mögötti polcra bökött, aki örömmel szolgálta ki a fiatal vásárlót.
- Sok ez az édesség egy embernek, nem de?-nevetve pillantott a fiatal mestertanoncra, miközben a becsomagolt, likőrös bonbonokat is átnyújtotta.
- Ne aggódjon, nem egyedül fogom ezeket elfogyasztani-nevetve fizette ki az édesség árát, majd hátizsákjába elpakolta az édességet,s csupán a gumicukros zacskót hagyta elől, abból rögtön be is kapott egy szemet.
Kisétálva az üzletből, tett néhány lépést az utcasarkon, majd a kis tavacska felé vezető út sarkán telepedett meg egy korláton,s ott várakozott tovább Scarlettre.

Myra

Megunta, hogy mindenki a vizsgáira készül, valamiért ő sosem volt olyan szorgos, mint az évfolyamtársai, s az időt sokkal szívesebben töltötte szórakozással, mint sem a tankönyvek forgatásával.
Kedve lett volna egy jót kártyázni, sakkozni, vagy lemenni a faluba elnyalni egy jó, hűsíti fagyit valamelyik lány társaságában. Még sem akadt jelentkező erre a nemes feladatra, Natenek be kellett látnia azt, hogy a következő hetekben még jó ideig nem számíthat társaságra. S bár néhány másodperc erejéig megfordult a fejében a tanulás gondolata, ki is nyitotta könyvét, hogy olvasgasson, öt perccel később már Csoki mozgolódására figyelt fel. A kölyök -hozzá hasonlóan- nehezen viselte a benti levegőt, szívesebben vágyott a természetbe, hogy aktívan rohangálhasson a zöldellő fűszálak közt.
Nate ezért kikászálódott az ágyából, magára kapott egy térdig érő nadrágot,egy pólót és a sportcipőjét, majd ölbe kapva Csokit, lesétált vele a Fénylő lelkek udvarára.
- Vissza akarod hozni? Na? Gyerünk, szaladj!-egy kék kis gumilabdát hajított el a srác, ami a szökőkűt irányába száguldott. Ő észre sem vette, hogy ülne-e valaki a kút túloldalán, csak a vízbe csobbanó labda hangját hallotta. Csoki persze azonnal neki iramodott, szaglószervét használva szimatolta maga előtt az utat, miközben apró mancsait sietve rakta egymás után. Végül odaért a szőkőkút mellé, de hiába próbált felmászni, nem sikerült felkapaszkodnia. Némi ugatást is hallatott, majd farkát csóválva, észrevette a padon ücsörgő fiatal hölgyet, akihez oda is húzódott, majd neki kezdett el ugatni, miközben játékosan próbálta elkapni a lány lábfejét.
- Csoki, kire ugatsz? Gyere vissza- Nate követve a hangokat, maga is odaért, s ledöbbent, amint megpillantotta a lányt.
- Myra Blackburn? Jól látok? - hangjában megült némi meglepettség, öröm, s kérdések egyvelege. Jó ideje nem látta már a lányt,s kapsolatuk sem hagyományos módon ért véget.

Myra

- Valami hasonlót akartam én is mondani, nem hittem volna azt hogy még látlak ebben az életben-teszi hozzá a srác, még mindig nagy szemekkel bámul a lányra, hisz nem számított ilyen meglepetésre.
- Akár lottót is vehetnél, mert mind a kettő talált. Itt tanulok, és ő hozzám tartozik, Csokinak hívják. De hogy lehet, hogy egész évben még csak nem is láttalak, és várj- hirtelen torpan meg mondandójában a srác, hisz csak most tudatosul benne az, hogy Myra emlékszik rá, tudja a nevét, és felismerte őt. Legutóbbi találkozásuk alkalmával, amikor a gyengélkedőn meglátogatta a lányt, az még csak beszélni sem akart vele, s fogalma sem volt arról, hogy ki lehet Nathan.
- Te most akkor emlékszel rám, és tudod hogy ki vagyok?- kérdése közben éri az ölelés, hirtelen nem is tudja, hogyan reagálja le, végül azonban csak magához húzza Myrát,s magába szívja hajának az illatát.
- Rég örültek nekem már ennyire-jegyzi meg mosolyogva, majd a lány arca felé nyúl, hogy kihalássza a hajszálai közé repült katica bogarat.
- Mesélj, hogy vagy és mi történt veled? Emlékszel rám tényleg? Mindenre?-Ezer kérdéssel ostorozza a fiatal mestertanoncot, miközben az időközben nyomába szegődött kutyát felkapja a földről, mert már a lába szárát húzogatja apró fogaival.

Myra

- Te most tényleg beszóltál nekem? –nevetve kérdezi Nathan, aki talán már elszokott egy kicsit Myra stílusától, de néhány pillanat alatt máris kirajzolódott előtte a lány egykori valója.
- Oké, valójában tényleg nem voltam túl kreatív, de ránéztem és meglátva a színét nem jutott más az eszembe. Egyébként hallgat rá, már egészen hozzászokott –jegyzi meg, miközben ölébe húzva az ebet, megvakargatja annak a feje búbját, mire a kisállat tovább csóválja a farkát, és érdes nyelvével végig szánt Nathan kezén.
- Áh, csak szeretnéd, hogy a tiéd legyen, de ő csakis hozzám ragaszkodik, igaz-e? –nevetve pillant a kezében tartott kutyára, akit vissza is helyez a talajra, hogy az eb élvezhesse a természet és a szabadság adta lehetőségeket.  Közben Nath leporolja a kezeit, majd sejtelmes mosolyra húzza ajkait, amikor szóba jön az említett raktár. Hirtelen neki is bevillannak az emlékek, szemtelen mosolya csak még inkább kiszélesedik.
- Arról ne is beszéljünk, túl vizuális vagyok - vigyorogva jegyzi meg Myrának, s mivel férfiből van, a Blackburn lány sejtheti, hogy a tűzzel játszik.
- Uh, jó sokáig voltál akkor kórházban – Nathan a padra telepszik, miközben Csoki kiélvezi a lány kényeztetését, meg is nyalja Myra kézfejét, amire a srác is elmosolyodik.
- Kedvel téged, bejössz neki - jegyzi meg nevetve, aztán tovább hallgatja a történetet, ami persze komor vonásokat szül arcára.  
– Ez rémes, ami veled történt, de tényleg. Két baleset is, és a múlt egy részének elvesztése- fel is sóhajt közben, hisz eszébe jut, amikor meglátogatta a lányt a gyengélkedőn, és Myra egyáltalán nem ismerte őt fel.
- Az én drámám fele ennyire sem rossz, legalábbis nem éltem meg drámaian. Az apámmal vesztem össze, aki állandóan irányítani akarta az életemet, és beleszólni abba, hogy mikor mit tegyek. Megelégeltem, összeszólalkoztunk, aztán elköltöztem tőle. Ennek már egy éve, azóta nem beszéltem vele, és nem is tudok róla semmit. – vállat von, nem igazán akarja untatni a lányt. Pillantása a Myra kezébe tévedt kisállatra fut, mosolyogva figyeli, hogy a kutya mennyire kedveli a lányt.
- A végén még féltékeny leszek, nem sokakat kedvel meg ilyen hamar- állapítja meg, közben felpillant a lányra. –Egyébként baromi rossz érzés volt, amikor nem ismertél fel, meg kicsit bűntudatom is van, hogy utána nem kerestelek, de így tartottam jobbnak – sóhajt, hisz valóban így történt, nem volt elég türelmes, ráadásul Myrának barátja is volt, így nem is szobrozhatott állandóan a szobája előtt.
- Na és , mi a helyzet veled mostanság, futsz mostanában valakivel? –kíváncsian vonja fel szemöldökét, miközben Csoki igyekszik felkapaszkodni Myra mellkasára.

Myra

- Myra..- nevetve rázza meg a fejét, s betudja bóknak a fiatal nő szavait, hisz sejti, hogy a hölgyeménynek valószínűleg több kockával is volt dolga már. Mindenesetre, hízelgő számára, hogy jó emlékként tűnik fel a Blackburn lány emlékeiben, és ami azt illeti, benne is kellemes emlékek ébrednek, ha a lányra gondol.
- Fenébe, most kereshetek magamnak egy másik kutyát, mert Csoki láthatóan szívesebben mászik rajtad, mint rajtam – egy mosollyal jegyzi meg, és hagyja is, hogy a kis jószág szórakoztassa a lányt, akit van ideje alaposabban is szemügyre venni. Tetszik is neki, amit lát, s ugyan Myra már jó néhány évvel korábban is tetszett neki, ez most sem múlt el, továbbra is szimpatizál a hölgyemény küllemével. Közben újabb történetet hall, és egészen ledöbben, még a szemöldöke is feljebb szalad, hallva a sok házasság hírét.
- Kétszer is? Öhm, ami azt illeti, nem mindegyik. – Mosolyodik el, s ha visszaemlékszik, neki az apja sosem jelölte ki azt, hogy melyik lánynak csapja a szelet, melyiket kérje feleségül. Az is igaz, hogy neki a tanulmányaiba próbált beavatkozni az édesapja, de a két ügy egészen más, s van is köztük különbség.
- Ugyan, nem kell sajnálnod. Éppen itt volt az ideje, hogy lelépjek onnan. Az új családjával sem jöttem ki igazán, valahogy mindig ingadozó volt a kapcsolatunk, nem számít – rándít egyet a vállán, nem is akar foglalkozni az apjával, nem véletlenül költözött tőle ilyen távol.
Váratlanul éri, ahogy Myra tenyere az arcára siklik, kiélvezi az arcán végig sikló kéz érintését, végül tenyerével tapasztja arcához Myra kézfejét.
- Igen, nekem is úgy tűnik – felnevet és a kutyára pillant, aki már lassan belakta Myrát, s most felköltözött a vállára.
- Na jól van Csoki, ennyire azért ne legyél szemtelen. Látod, ő nem olyan úriember, mint én, szinte azonnal rád mászott – nevetve jegyzi meg a srác, majd odanyújtózva leemeli Myráról az ebet, majd a gumilabdát elhajítja az udvar bejárata felé, amit Csoki persze kiszúr, s azonnal a pattogó gumijáték után szalad.
- Kölykök, már csak ilyenek – csóválja meg a fejét mosolyogva, mintha oly bölcs apa lenne ő maga, ki már három fiút is felnevelt. Pedig még csak közel sincs a családalapításhoz, s nem is igazán gondolkodott ezen.
- Most viszont mennem kell – jegyzi meg, amint feltűnik neki, hogy Csoki egy hatalmas gödröt kezd kotorni az egyik bokor tövébe. Nem szeretné, ha ebből később gond lenne, s azt sem, hogy ezután a kutyát majd órákig kelljen áztatnia valami habzó lében.
Felegyenesedik a padról, s Myrára pillant rá is mosolyog, miközben íriszeit fürkészi.
- Örültem neked, hogy láttalak, és hogy ilyen jól nézel ki. Remélem, még találkozunk, szia! –intve emeli fel a kezét, miközben mosolyog, s már el is fordul, de aztán hirtelen visszafordul Myrához, s megcsókolja őt a padon, álla alá nyúl, s úgy húzza közelebb, ha csak a lány nem húzódna arrébb.
Szemeiben szemtelen mosoly játszik, akár csak az ajkain.
- Ezt a viszontlátás örömére, kíváncsi voltam, hogy vajon még olyan-e a csókod , mint régen. De olyan, ha nem még jobb. – Jegyzi meg mosolyogva, s még rá is kacsint Myrára, csak ezután sétál tova, hogy összekapja a koszos kis dögöt.