Melissa Von

Végre itthon!
Ez volt Marci első gondolata, ahogy belépett az iskola kapuján. Olyan régóta várta már ezt a pillanatot, hogy most alig tudja elhinni, hogy végre elérkezett. Az elmúlt másfél évben semmi más nem tartotta benne a lelket, csak az a tudat, hogy hamarosan eljöhet otthonról, és nem kell tovább hallgatnia az állandó vitázást.
Azt még nem tudta pontosan, hogy itt mi vár rá, de abban az egyben biztos volt, hogy minden percét ki fogja élvezni az itt töltött időnek. Bár sose volt egy abszolút életvidám, csupaöröm, "majdkicsattanaboldogságtól" alkat, de az igénye neki is meg van a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra, ahogy mindenki másnak.
A hosszú utazás ellenére a fiú csillogó szemmel nézett körbe újdonsult lakhelyén (legalábbis annak udvarán). A csomagjait ledobta maga mellé a földre, és érdeklődve vette szemügyre az őt körülvevő mágikus világot. Már kicsi kora óta tudja, hogy ő más, mint a többiek. Az iskolában eleinte kigúnyolták ezért, de Marci hamar lefektette a szabályokat, és kivívta magának a többiek tiszteletét. Talán pont ez a tulajdonsága az, ami miatt a Rellon házba került. Azonban otthon, a muglik között sosem nyílt lehetősége arra, hogy valóban felfedezhesse ezt a különleges adottságát. Az édesanyja esténként sokat mesélt neki egy varázslatos világról, amiben ő is élt, és ahova majd egyszer Marci is el fog jutni, de ez a mai napig csak az álmaiban jelenhetett meg.

Melissa Von

Marci néhány perce álldogált már tátott szájjal az iskola kapujában, amikor egyszer csak egy hang kizökkentette őt a gondolatmenetéből. Felkapta a fejét, és megpillantott egy csinos szöszi lányt, aki egyesen rá nézett. Nem egészen értette a dolgot, hisz még sosem látta a lányt, de azért egy pillanatra elgondolkozott rajta, hogy hátha... De nem! Biztosan emlákezne rá, ha egy ilyen teremtéssel találkozott volna korábban.
-Ó.. helló!-
Marci egy félmosolyt is küld a hölgy felé, majd közelebb lép hozzá, hogy jelezze: ő nyitott a társaságára.
- Marci vagyok, nagyon örülök! Te ide jársz suliba?-
A kérdés már abban a pillanatban értelmetlennek tűnt, hogy feltette, hisz nyilván azért van itt, mert ő is a Bagolykőben tanul. Ilyenkor Marci hajlamos egy picit összezavarodni, és akkor bődületes marhaságokat képes mondani, kérdezni, mesélni. Általában jól szokott rajta szórakozni az épp aktuális beszélgetőpartnere, már ha nem hagyja őt rögtön ott, azt gondolva, hogy biztos nem normális. Bár ez Marcit teljesen hidegen szokta hagyni. Ha valaki nem akarja őt megismerni, akkor minek erőltetni?
- Öhm...az az igazság, hogy nagyjából 10 perce érkeztem, ezért most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy merre is kéne mennem... Tudnál segíteni? Annyit tudok, hogy a rellont kell megkeresnem. -
Marci erősen reménykedik benne, hogy a lány rábólint az ajánlatára, és akkor lesz lehetőségük kicsit beszélgetni. Micsoda mázli, hogy már az első napján megszólította valaki!