28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Riley Meyers összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. július 18. 18:16 Ugrás a poszthoz

Helyszín: Hottentottisztán Minisztériuma, 4. emelet
Partner: Dwayne Warren auror

Vannak emberek, akik azzal hencegnek, hogy nem félnek semmitől.
Én persze tudom, hogy ez messze nem igaz, ami ad egy olyasfajta mentális fogódzót, amivel könnyebben leküzdöm a krízishelyzeteket - a félelem normális reakció, ráadásul annyira ösztönös, hogy még a legkeményebb fából faragott auroroknak is van mumusa. Ez mind szép duma, de sokat ront az imázsomon, hogy perpill azt találgatom, ki mitől félhet és elég sok statisztikai adat van a birtokomban ahhoz, hogy random számolgatva az előttem ülő varázslókat és boszorkákat, mókásabbnál mókásabb kombinációk jöjjenek ki. Az egyik, meglehetősen vámpírküllemű úriembernél pont a vériszonynál járok, ami nagyjából a porallergiás méhecske és tériszonyos zerge szintjét üti.
Nem mintha a szituáció nevetnivaló lenne, épp ellenkezőleg - az egyik egyébként is rossz bőrben lévő páciensem támadás áldozata lett és ahelyett, hogy minket keresett volna fel, megpattant az országból. Ez a megbeszélés egy sok álmatlan éjszakát követő halovány reménysugár, mert legalább nem csípőből lekapcsolni akarják, adnak nekem is egy esélyt. Vetek egy oldalpillantást a mellettem ülő két férfira és a látvány a legkevésbé sem nyugtat meg, bár tudom-tudom, első benyomás és előítéletek. Viszont afelől nincs kétségem, hogy festhetek én, a tacskóképemmel, ezek között a kemény, teljesen más világban élő emberek közt.
Nooo pressure at all.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. július 18. 21:10 Ugrás a poszthoz

Dwayne "the Rock" Warren

Oké, tuti túlreagálom. Mentségemre szóljon, hogy full idegen környezetben a legjobbakkal is megesik, márpedig én most éppen egy másik kontinensen leledzem, jelentős jet-laggel és a helyi, abszolúte túlviláginak hangzó nyelv okozta sokkal megspékelve az élményt. Az, hogy nomaj-ruhás civil is vagyok a tetejébe, már csak hab a tortán.
A hosszú ülés végül ad időt némi akklimatizálódásra - végül is, a kemény emberek is csak emberek - és lassan foszlani kezd rólam az idegesség, bár tartásom továbbra is feszes marad. Segít, hogy közeli szomszédom épp origamizásra adja fejét; önkéntelenül is őt tanulmányozom, míg fél füllel az emelvényről szóló beszédet figyelem. Késztetést érzek, hogy kövessem példáját, de itt és most nem engedhetem meg, hogy apró transzfigurációkkal nyugtassam magam. Összekulcsolom hát türelmetlen ujjaimat és a légzésemre összpontosítok, miközben kiürítem az elmémet.  
A profilt, amit később felolvasnak, én készítettem, jóformán minden eshetőségre kitérve: feltételezett fizikai és pszichikai állapot (bájital fogyasztással és anélkül), lehetséges veszélyek (magára és másokra nézve), minden, ami hasznukra lehetett. Egy PTSD-s, épp' csak nagykorú, frissen bemart vérfarkasról volt szó, akit az apja részegen kirúgott otthonról - a cirkusz akkora volt, hogy az odacsődített szomszédok is beszálltak, a srác pedig egyszerűen bepánikolt és meglépett.
Azt hiszem, sokat elárul az úticél-választása. Ha akárcsak a leghalványabb esély is van arra, hogy elkerüljük a mágikus ártalmatlanítást, akkor meg akarom ragadni ezt a szalmaszálat; túl sok egymást követő trauma érte a fiút, jó lenne megőrizni legalább a hivatalos szervekbe vetett bizalmát.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. július 18. 21:17
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. július 20. 20:04 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Rezzenéstelen arccal hallgatom a pontos, tárgyilagos leírást, holott nálam pontosabban valószínűleg senki se érti, mit jelentenek a súlyos szavak. A PTSD képes teljesen lerombolni azt, amit személyként ismerünk. A folyamatos emlékbetörések, az álmatlanság és/vagy rémálmok, a hyperarousal és a beszűkülés felőrlik az ítélőképességet, a kezdeményezést, kikezdik a jövőbe vetett hitet és porrá morzsolják a bizalmat. S ha ez nem lenne elég, akkor ott a likantrópia okozta hangulatingadozás, legyengült szervezet és maga az átváltozás.
A kérdés valamit megmarkol bennem, megforgatva karmait a bensőmben, ahogy találkozik a pillantásunk.*
- Még nem,-*felelem határozott, ám színtelen hangon, olyan erővel, hogy elérjen a többi érdekelthez is.*- Azonban ha nincs bájitala és egyedül bujkál, akkor ennek valószínűsége rohamosan nő, ahogy közeledik a telihold.-*Engem nem érdekel a holdciklus. Azért lettem animágus, hogy semmi se tarthasson vissza, ha valakinek szüksége van rám; bár ezt nem sietek az orrukra kötni. Ha nem lesz rá szükség, nem fogok kamikazét játszani, figyelmeztetni saját elmeroggyantságomra pedig felesleges őket.
Ráérnek megtudni.
Meg kell dörzsölnöm a szemem - nem tesz jót ez az éles kontraszt a nézőtér homálya és a pódium vakító fénye közt, ráadásul csak azért nincsenek karikáim, mert eltüntettem őket. Amíg Dylan meg nem kerül, úgyse tudnék szemhunyásnyit se aludni, túlságosan is dolgozik az adrenalin.

Where the hell are you, kiddo?

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. július 23. 11:59 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Felkészültem ezekre a kérdésekre, amennyire az ember képes az ilyesmire - tudtam, hogy valaki fel fogja tenni őket, ahogy bennem is ott dolgoztak szüntelen - mégis hálás voltam, hogy most nem nekem kell megválaszolnom őket. A csuklómon lévő anyajegyre meredtem, szándékosan összpontosítva, hogy megváltoztassam az alakját és biztosan megtartsam a kontrollt.
Biztosat ugyanis senki sem tudott, még a nyomozó sem, aki ideérkezésemkor lakonikusan tájékoztatott a tények állásáról. Az első (és sokadik pillantásra is) feledhetően átlagos küllemű férfi tekintete azonban azt az érzést keltette bennem, hogy precíz, figyelmes és jó emberismerő, így ösztönösen megbíztam a szavában.*
- A keresésbe bevontuk a mugli szerveket is. Három napja pénzzé tette néhány ingóságát egy vidéki zálogházban. Felvétel nincs, de a tulaj leírása megfelel a keresett személyének, Dr. Meyers pedig megerősítette a tárgyakról, hogy szintén az érintett tulajdonát képezték.-*A hangja tisztán és magabiztosan csendült, olyan tárgyilagossággal, ami elvette mások kedvét a vitatkozástól.*- A legtöbb nyom ugyan közvetett, de találtam két erdős térséget, ami megfelelhet a tartózkodási helyének a profil és a mozgása alapján.
Dylan nem különösebben eltűnni akar, mindössze távol maradni az emberektől - ötletem sincs, miért épp ezt az országot választotta, de evidensen nem ismeri ki magát túl jól. Az ujjaim már elfehéredtek a szorítástól, mert nem akarok rémeket látni, azonban nem tudjuk, mit vett abból a pénzből.

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. július 30. 11:53 Ugrás a poszthoz

#akikapjamarja

Miután még a faluba költözésem estéjén váltottam néhány baglyot a kereskedés tulajával, rögtön másnap reggel el akartam látogatni hozzájuk, hogy elintézzem az okostelóm ellenőrzését és a tolmácseszközöm bővítését. Azonban ember tervez, Merlin - avagy a korán reggel ajtódat döngető vérfarkas - végez, szóval már csaknem dél van, mire sikerül el is vergődnöm a boltig, minekutána hiába kérek eligazítást az első öt járókelőtől.
Mentségemre szóljon, hogy ha tanultam is volna nyelveket (amikhez semmi tehetségem), akkor se beszélnék magyarul. Esküszöm, félelmetes hallgatni is.
Rövid ideig tanulmányozom a kirakatot és az ajtóra gravírozott feliratokat, a nyitvatartást bogarászva, de annyira hunyorgok az üvegekről visszaverődő erős fényben, hogy félúton feladom és bemenekülök a boltba. A csengő természetesen azonnal jelzi érkezésem, de mielőtt még bárki megláthatna, gyorsan letörlöm a homlokomon gyöngyöző verejtéket, majd rövid hezitálást követően rövidebbre veszem a hajam, hogy ne melegítse a tarkóm. Marad pár másodpercem körülnézni az egyelőre üres helyiségben, ami elég is ahhoz, hogy ellenállhatatlanul vonzani kezdjen a kiállítás.
Két lépéssel az első vitrinnél termek, pont megállva, hogy orromat a makulátlan üvegnek nyomjam. Csillogó szemekkel veszem számba a tárgyakat - mindegyiket felismerem, bár a régebbi modelleknél kell egy kis idő, amíg rájövök, milyen célt is szolgálnak. Az eladásra kínált tárgyakon rúnákat is felfedezni vélek, így előhalászom zsebemből a saját, kikapcsolt ketyerémet és megfordítom, hogy megpróbáljam összevetni a kettőt. Mivel ezen és a számítógépemen gyakorlatilag az életem múlik, még használni se mertem amióta itt vagyok, nehogy kárt tegyek benne - és aktívan szenvedtem a hiányától. Első blikkre van némi eltérés, de remélhetőleg csakhamar hozzáértő szemek segítenek majd eldönteni, mekkora és aggódnom kell-e.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. július 30. 12:03
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 3. 13:10 Ugrás a poszthoz

Cameron #saveRiley2k17

A mobilomat visszakattintva tokjába tovább szemlélem a vitrineket, bár az alsóbb sorokhoz meglehetősen mélyre kell hajolnom. Nem téblábolhatok azonban sokáig a kiállított tárgyak előtt - pedig ellennék itt egy óráig is, érzéseim szerint - de az engem megzavaró hang, kellemes zöngéje ellenére, enyhe rémülettel tölt el.
Persze, ott van az a nagyon valószínűtlen lehetőség, hogy csak én hallottam félre.
Felegyenesedve megfordulok, hogy szemügyre vegyem az androgün küllemű ismeretlent, aki nyilván nem egy vásárlót ejtett már gondolkodóba megjelenésével. Számomra inkább a stílusa érdekes, ami viszont vitathatatlan, hogy a helyiségbe lépő eladó nem tűnik barátságtalannak, sőt, van valami megkapó abban a gondosságban, ahogy az ősrégi telefont csomagolja be. Egyszerre figyelmes és valahogy kicsit hanyag, amint a pultra könyökölve felpillant rám (ez persze könyöklés nélkül is kényszer), de a nyelv, amit használ, továbbra is egyike azoknak, amiket a legkevésbé se értek.*
- Oh no...-*hervad le arcomról a mosoly, hogy átadhassa helyét a kezdődő kétségbeesésnek, bár még kapaszkodom abba az utolsó remény-szalmaszálba, amit a levelek jelentenek.*- Good afternoon! Please, could I talk to the owner? Or somebody speaking English?-*Ha most továbbra is magyarul (ezt csak feltételezem, mivel megkülönböztetni nem tudom a közép-európai hadovákat) felelget nekem, akkor rohamosan veszíteni fogok a magasságomból, mert én szilárdan elhatároztam. Hogy nem távozom innen. Amíg meg nem csinálják a kütyüjeimet.
De lehet, hogy jobban jártam volna egy transzkontinentális úttal.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 3. 21:19 Ugrás a poszthoz

Cameron

- Meyers, but feel free to call me Riley. You almost gave me a heart attack,-*egészítem ki sietve a nyitva hagyott mondatot, aztán kifújom a bent tartott levegőt, látványosan megkönnyebbülve és kicsit nevetve is. Egy kisebb hegység esett most le a szívemről, főleg annak tudatában, hogy ezek szerint a tulajt záróra után is kereshetem.*
- Pokoli nehéz itt megértetnem magam, pont a fordítóm és az elektronikai berendezésem miatt jöttem, amik nélkül nagyjából életképtelen vagyok,-*magyarázom aztán, miközben a pulthoz lépek, hogy előszedjem az említett tárgyakat. A telefont teszem le elsőként, majd rövid kutatás után ráakadok az ékszerdobozra is, amiből egy gyűrű kerül elő. Ez egy jó minőségű, igényes fordító, mivel a terápiák során a lehető legprecízebben kell tolmácsolnia a páciensek mondandóját és gondolatait, viszont eddig csak a legszükségesebb nyelvekkel lett felszerelve.*
- Az iPhone kapcsán az a kérdésem, működésbe hozható-e a helyi manahálózatban vagy előbb szükséges-e az átalakítása. Jelenleg U.S.A. standard a rúnázása, máshol még nem próbáltam,-*szedem ki a tokjából, hogy megmutassam a már felhelyezett jeleket, a álcámat is készenlétben tartva, ha esetleg be kellene kapcsolni a vizsgálathoz.*
- A fordítót pedig szeretném az iskolában és faluban leggyakrabban beszélt európai nyelvekkel bővíteni, mielőtt elad a sarki fűszeres...-*Hamár gáz vagy, add el humorba csomagolva! A fordító módosításának költségeit az iskola állja, de ha szükséges, szívesen megfizetem a sürgősségi pótlékot, hogy ne érezzem magam ennyire elveszettnek.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 3. 23:13 Ugrás a poszthoz

Cameron

- Nice to meet you, too.-*Mosollyal viszonzom az udvariasságát, tényleg boldoggá tesz, hogy nem activityvel kell előadnom a problémámat. Jelentősen felgyorsítja az egész procedúrát. Egyik lábamról a másikra állva hallgatom a válaszát, miközben egyik kezemmel a combomon dobolok hangtalanul.*
- Az remek lenne! Van egy iPadem is, de gondoltam, ha ennél a modelnél megfelel a standard, akkor azzal se lesz gond,-*fejtem ki reménykedve, mert a nagyobbik ketyere a még kicsomagolatlan dobozaim valamelyikének fenekén lapul. Meglehetősen hirtelen elhatározás szülte ezt a költözés, így a pakolást is lóhalálában intéztem.
- Ó, az egy-két nap álmaimban se szerepelt, ez nagyszerű hír!-*lelkesedem, buzgón bólogatva a felsoroltakra, elvégre ő a góré, szóval a szakértelmére bízom magam, egyetértően széttárva karjaim.*
- Megvárhatom itt, amíg az úr megtekinti a telefont? Illetve szükséges előleget fizetni?-*Igazán nem bánom, ha bámészkodhatok még egy kicsit, de nem tudom, mennyi időt is venne igénybe a szemle, úgyhogy jobbnak látom rákérdezni. A mocskos anyagiakat meg jobb most intézni, mint a végén a teljes összegtől kapni szívrohamot, még ha ezt meg is térítik nekem utólag.*
- Á, királyság.-*Indokolatlanul felderülök, holott pontosan tudom, hogy ilyen minőségű fűszereket - még jódarabig - nem engedhetek meg magamnak, bármennyire csábító is a gondolat, hogy főzzek vagy süssek valamit.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 15. 23:08 Ugrás a poszthoz

Cameron

- Milyen szép is lenne, ha különbséget tudnék tenni a felsoroltak közt,-*nem szokásom a szemforgatás, most azonban az önirónia mellé engedélyezem magamnak míg teátrálisan széttárom karjaim. Tényleg alig érzékelem az eltérést a különféle nyelvek közt, összefolynak és legfeljebb a dallamuk tér el itt-ott. Az eladó könnyed és lelkes hangulata rám is átragad, élénken bólogatva helyeselek, hogy menjen, menjen csak, nem akarom feltartani.
Magamra maradok, s jobb híján visszatérek a kiállítás tanulmányozásához, jókedvűen  folytatva ott, ahol abbahagytam. Eltereli a gondolataimat, úgyhogy legalább addig sem rágódom a ketyeréken meg a költözéssel kapcsolatos mizériákon. Ezúttal kicsit több időt kapok, úgyhogy még nehezebb elszakadni a vitrinektől, mint első ízben, de készségesen ügetek vissza a pulthoz.
- Véradomány?-*visszhangzom ráncba szaladó homlokkal, kicsit meglepetten - kell néhány másodperc, amíg leesik nekem, aztán a hirtelen felismerés kiül az arcomra.*- Vagy úgy! Természetesen szeretnék adományozni,-*vágom rá habozás nélkül. Nem új dolog ez számomra, mindössze a hazai rendszer más, ahhoz szoktam - metamorfként táplálóbb a vérem, mint az átlag nomajé vagy mágusé, így sosem volt kérdés, felajánlom-e.
Az épelméjűségem már annál inkább. Nem családi körben, ott egyáltalán nem ütköznek meg ezen; de nem egyszer és nem kétszer találkoztam azzal, hogy a vámpírokat még talán a vérfarkasoknál is jobban utálják és félik.
Juteszembe. Éjjeli műszak.*
- Ezek szerint Mr. Kensington részére lesz?-*kíváncsiskodom, mert akár szakmai ártalom, akár puszta emberi gyarlóság, mindig is szerettem volna éjlénnyel beszélgetni.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 20. 11:05 Ugrás a poszthoz

Hogy őszinte legyek, sosem szerettem azokat a rendelőket, amik a lehető legsemlegesebb környezet megteremtésére törekedtek. Van bennük valami szenvtelenség, hogy minden pácienst ugyanaz fogad és próbál megnyugtatni. A kávésbögrémbe kapaszkodva sétálok körbe és megállok pár pillanatra a fényképek előtt, amik szépek és személytelenek. Tudom, hogy ez félig-meddig íratlan szabály, megtartani a professzionális távolságot és csak a páciensre koncentrálni, de szerintem felesleges azt hazudni neki, hogy a pszichológus nem ember, s e címen kitörölni ennek minden nyomát.
Főleg a gyerekek nem veszik be.
Most először fogok Zsomborral - még mindig félek, sikerül-e kimondanom a nevét - találkozni. Nem örültem neki, hogy így kell "átvennem", Zója jelenléte nélkül és több terapeuta kudarcát követően, mert míg én kézbe kaptam a fényképét és az információit, ő semmit se tud rólam. Unfair felállás, amin mihamarabb szeretnék változtatni.
Ezért merészeltem egy kicsit átalakítani a rendelőt. Zsombor szeret rajzolni, szelektív mutista és visszahúzódó - ezekre építve rendezkedtem. Megszabadultam a nagy és nehéz bútoroktól, amik most ülőpárnákként tarkállanak a földön, azonnal vonzva a tekintetet, ráadásul sokkal kényelmesebben le lehet így telepedni az asztalhoz is. Hoztam magammal játékokat, amikhez nem kell beszélni, vagy csak keveset, de kölcsönkértem egy gigászi szett színes ceruzát is, utolsó mentsváramnak.
Halkan kopognak.*
- Gyere nyugodtan!-*emelem fel a hangom, az ajtó felé fordulva és egy mosollyal intek a belépő fiúnak. Hagyom, hogy körülnézzen és helyet keressen magának, mielőtt továbblépnék.
 
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. augusztus 20. 11:06
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 21. 10:21 Ugrás a poszthoz

Zsombi

Látszott a megtorpanás és a helyválasztás logikája is fájdalmasan egyértelmű volt számomra, de inkább azért, mert többen hagyták cserben előttem ezt a fiút. Nem tudtam máshogy nevezni azt, hogy ennyi kezelés után sem javult az állapota, sőt, egyes feljegyzések olvastán egyenest elszörnyedtem. Nem csoda, hogy semmilyen reakciót sem kapok, ami viszont biztató, hogy van szemkontaktus, sőt, egész bátran megnéz magának. Lassan közelebb sétálok, leguggolva tőle nem messze, mielőtt megszólítanám.*
- Szia. Dr. Meyers vagyok, örülök a találkozásnak. Leülhetek ide?-*mutatok az egyik lila párnára, ami jelenleg a Zsombitól legtávolabb eső ülőalkalmatosság - szeretném azt erősíteni benne, hogy nem kell tőlem tartania és hogy van kontrollja. Amennyiben megkapom az engedélyt, bögréstül letelepszem, amennyiben megtagadják tőlem, kicsit távolabb húzom a párnát és ott foglalok helyet, hogy ne magasodjak fölébe. Kinyújtott lábaim keresztülvetem egymáson, kényelmesen nekitámaszkodva a falnak és kortyolok egyet a bögrémből.*
- Zavar, ha beszélek? Szeretnék elmondani pár dolgot, de ha inkább rajzolnál vagy játszanál, akkor azt fogjuk csinálni.-*Az első néhány foglalkozás felmérés és megfigyelés, valamint a gyámjával sem sikerült még beszélnem, így nem fogunk azonnal fejest ugrani semmi komolyabba. Mindkettőnknek időre van szüksége, hogy megismerhesse a másikat, én pedig nem fogom elkövetni azt az otromba hibát, hogy erőszakkal siettessem a folyamatot.
Egy órában nem lehet megváltani a világot.
Viszont bőven belefér némi szórakozás, ismerkedés és az is, hogy oszlassam kicsit a félelmeit, mert úgy érzem, nem kevés és nem is megalapozatlan kétséget kell leküzdenem.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. augusztus 22. 22:37 Ugrás a poszthoz

#letmedream #sadsobs #itried

- Igen, ezért tartom. De azért szép lenne, nem?-*Az arcom egy merő vágyódás, bűbánatos kutyaszemekkel megtoldva. Oké, értem én, hogy ez a saját privát nyomorom, de azért álmodozni hagyhatna kicsit. Persze, röhögök magamon eleget, az viszont tényleg nem az én bűnöm, hogy semmi nyelvérzékem nincs. Egy időre úgyis ez az utolsó rossz poénom, mert a bájos pultos magamra hagy, szóval addig sem rontom tovább a rólam kialakult első benyomást.
Mert a Riley-k ahhoz értenek a legjobban.
Azért csak sikerült valamit elérni önmagam égetésén túl is, szóval máris nem kell teljes csődként elkönyvelnem ezt a napot. Anyákat megszégyenítő odaadással szorongatom a visszakapott mobilom, kizárólag azért nem kattanva rá azonnal a bekapcs gombra, mert még beszélnek hozzám és ennyire bunkó még én se vagyok. Az információk amúgy is fontosak és...
Nézdmár. Itt van angol felirat. Angol!
Ez a pult lesz az én Mekkám.
Király, hogy semmi új sincs abban, hogy hülyének fognak nézni.
- Lehetne szó róla, hogy halasztjuk arra az estére, amikor eljövök a kész megrendelésért? Lenne még intéznivalóm,-*túrok zavartan tincseim közé, mert én igazán szívesen járok el ide rendszeresen (és ez nem kizárólag a kiállítás érdeme, nincs is olyan messze), de most arra kellene fókuszálnom, hogy mihamarabb lakható, élhető meg munkára alkalmas is legyen a ház.
És még mindig egy darab dobozt se pakoltam ki.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 2. 13:54 Ugrás a poszthoz

Sebastian Jared Selwyn

Az éjjel baglyom jött.
Az ilyesmi ritkán jelentett jót, úgyhogy hajnalban még kávé előtt felbontottam a küldeményt és ez helyes döntésnek bizonyult, mert így legalább semmit sem nyeltem félre. Sikertelen öngyilkossági kísérlet, meredt rám a pergamenről és az ilyen mindig lebénít néhány másodpercre. Le kellett ülnöm, mielőtt tovább olvastam volna, utána pedig egyenest megkerestem Freudot és főztem egy kávét.
A puha bundát fésülgettem ujjaimmal, miközben farkasszemet néztem az iskolai nyilvántartás vaskos darabjával az asztalomon - nem mintha tulajának neve ismeretlen lett volna előttem, a bátyja házvezetőségi tag, ráadásul bűbájszakértőként már kértem is a segítségüket. Végül elszántam magam és feloldottam a titkosító bűbájt, ami az aktát védte, hogy elkezdhessem olvasni.
Feltalálói engedély. Tizenöt évesen az MMM alkalmazottja. Tizenhat évesen bejegyzett legilimentor. Ugyanezen évből egy bírósági ügyre utaló bejegyzés, egy pszichológusi jelentéssel megtoldva. Tizenhét évesen az MMM vizsgálata során bizonyított legilimenciával való visszaélés. Tizennyolc évesen legilimencia tanár és bájitaltanra szakosodott mestertanonc - egyidőben. Drogproblémára utaló jelek miatti szerződésbontás és kényszerített terápia. Zója néhány teljes sikertelenségről beszámoló jegyzete. Tizenkilenc évesen bejegyzett magasszintű legilimentor.
Hoooly.Sh*t.

Mindenesetre jó, hogy nem kell az egész utat lesétálnom és a rendelőmből egyenest az iskolai váróba juthatok, mert messze több időt elvett az iratok feldogozása, mint vártam. Lesöprök pár szál macskaszőrt a ruhámról, mielőtt felmásznék a gyengélkedőig, hogy csendesen beosonjak. Előbb a gyógyítóval beszélek, hogy megerősítse, Sebastian alkalmas bármiféle beszélgetésre.
Aztán veszek egy mély levegőt és megközelítem az ágyat, odahúzva magamnak egy széket is.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?-*Telepszem le egy félmosollyal, mert a találkozásnak örülök, de a körülményeknek sajnos nem.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 3. 22:28 Ugrás a poszthoz

Követtem a pillantását, meglepve pislogva párat a szomszéd ágyon szuszogó hófehér jelenségre - sose láttam még albínót, ez a srác pedig icipici. Hirtelenjében meg se tudnám mondani, hány éves, bár azt hiszem, ezeket nem lesz nehéz kideríteni. Ami jelenleg érdekesebb, az az apró fintor és az azt kiváltó érzések.
De nem eszik ilyen forrón a kását.
- Ew. Igazán sajnálom, akkor sose kínállak majd vele. A teák förtelmesek, de kitűnő kakaót főzök,-*ajánlottam fel, mert szeretem megkínálni a klienseimet és elég gyorsan meg is jegyzem a kedvenc italaikat.
- Igen. Legalább addig, amíg helyre nem hozunk annyira, hogy magad dönthess, ha váltani szeretnél,-*bólintottam, mert tisztában vagyok vele, hogy nem minden terapeuta és nem minden módszer hatásos mindenki számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy tudok segíteni az elindulásban.
- Két lehetőségem van számodra. Az egyik, hogy ma kicsit tovább maradok és átrágjuk, hogy is nézne ki az egész terápia menete, a terápiás szerződés és mik legyenek a céljaink. A másik lehetőséged, hogy adok egy-két könyvet, amikből kialakíthatod a saját képed, és utána ülünk le tárgyalni.-*Sehol sem láttam, hogy bárki is csináltatott volna vele intelligenciateszteket, de azok alapján, amiket az aktájában láttam, bőven átlag feletti a szintje. A gyengélkedőről úgysem mozdulhat most, amíg jóvá nem hagyom, szóval ideje lesz és fontos, hogy ne érezze magát teljesen kiszolgáltatottnak. Kell neki ez a kontroll.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 4. 23:18 Ugrás a poszthoz

Biztató ez a mosolyka, valamint az agresszió hiánya - meglepően nyugodtan viselkedik és óvatosan figyelem testbeszédét, hogy kiderítsem, valóban ennyire higgadt-e. Sajnos, ha valakinek konkrét terve van, hogyan is hajtsa végre, sokszor pont így reagál, mert csak a megfelelő alkalmat kell kivárnia.
- Dehogynem,-*rázom meg fejem finoman, barátságos mosollyal.*- Viszont mindenképp megfigyelés alatt kell tartanunk egy ideig, úgyhogy egy darabig még a gyengélkedőn maradsz. Ha szeretnél, írhatunk egy listát valakinek, aki behozza a cuccaidat,-*vetem fel, mert nem szeretném megfosztani attól az érzelmi támasztól, amit az ismerős tárgyak közelsége jelenthet. Persze át fognak esni egy ellenőrzésen, méghozzá egy alaposon, hogy véletlenül se kerülhessen a birtokába veszélyes holmi - nem kívánom alábecsülni.
Erőt kellett vennem magamon, hogy ne forgassam a szemem a felvetésére, mert ez a létező legfárasztóbb sztereotípia volt és tökéletesen mutatta, hogy Zója semmire se ment a fiúval. Akármilyen fárasztó is, a komoly és őszinte hozzáállás most jobb lesz, mint a szarkazmus.*
- Nem, ezt az eljárást már nagyon régen meghaladta a pszichológia. A terapeuta feladata, hogy tudományos módszerek alkalmazásával segítse a klienst az általa kitűzött célok elérésében. Vannak problémák és helyzetek, ahol az ilyen feltárás segít, azonban akkor sem ezzel kezdődik a terápia.-*Kis szünetet iktatok be, hogy lehetőséget adjak kérdezni; kényelmesen előrehajolok és összekulcsolt kezeimre támasztom állam.  Nem sietek és egyelőre Sebastianon sem látom, hogy felzaklatná vagy túlzottan fárasztaná a velem való társalgás.*
- Tehettél kárt az inakban vagy az idegekben és az ilyen sebek gyógyítása bonyolultabb. Mielőtt elmegyek, beszélek még a gyógyítóval, esetleg szólok, hogy vegye le,-*magyarázom, ami sajnos csak félig a medimágusi képzésnek köszönhető ismeret; nem először van szerencsém sikertelen öngyilkoshoz.
Mert amennyire leírták, ez tényleg csak a szerencsén múlt.*
- A bátyáddal előbb én szeretnék beszélni; azt hiszem, sejted, mennyire felzaklatták a történtek. Jelenleg két dolog dönt arról, ki látogat meg: hogy te szeretnéd-e és hogy én jónak látom-e. Egyrészt, mert most nyugalomra lesz szükséged, másrészt azért, mert nem mindenki kezeli egyformán jól a helyzetet. Lehet, hogy az első találkozásoknál szeretnék majd jelen lenni,-*Ez sajnos nem alku tárgya, legalábbis addig nem, amíg biztos nem leszek abban, hogy nem fenyeget visszaesés. Fontos, hogy legyenek mellette, akik támogatják, viszont a vádaskodás, a bűntudatkeltés és a veszekedések tabunak számítanak. A zsebeimet meglapogatva szedem elő a telefonom, hogy két-három pöccintéssel később megkíséreljem felolvasni a jegyzeteimet.*
- Még két nevet jelöltek meg nekem közeli hozzátartozókként, Agatha Nightingalet és Szépvölgyi Richárdot. Esetleg más, akit szeretnél fogadni?-*Ujjamat a billentyűzet felett tartom, hogy szükség esetén bepötyöghessem a listára, mert ezt még ma jó lenne elintézni.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. szeptember 4. 23:21
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 5. 00:10 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren, az Őszinte

-  Nem, sokkal inkább MacGyver,-*vetem oda egy nyomatékos pillantással, különösebb gondolkodás nélkül; a nomaj egyetemi közeg rajtam hagyta nyomát és többnyire csak akkor tűnik fel, ha sokan merednek rám értetlenül.*- Pont ezért nem hiszem, hogy véletlenszerűen hajtott volna végre egy transzkontinentális hoppanálást. Vagy ha igen, már milliószor lett volna alkalma továbbállni,-*A csuklómat dörzsölöm, mert ez már puszta spekuláció és teória; de Merlinre, mi a fészkes fenét keresne egy amcsi srác ebben a fene lapos, barbár ajkú országban? Megértem persze, hogyan festhet ez kívülről és sok helyen én sem támaszkodhatok többre, mint megérzéseimre; túl rövid ideje foglalkozom a fiúval ahhoz, hogy bármi kézzelfoghatóval támaszthassam alá ezeket.*
- Nem egészt két hét.-*hevesen rázom meg a fejem, mert bárcsak lenne három hetünk! Egy pillanatra le kell hunynom a szemem, hogy uralkodjak magamon, mert ebben a helyzetben nem kezelem a legjobban a darabos auror nyers megjegyzéseit - tudom, hogy nincs benne rosszindulat és hogy igaza van, nem is akarom túlreagálni, de pokoli nehéz nem csípőből válaszolni. *- Az biztos, hogy nem akarja, hogy megtaláljuk, mert retteg tőle, hogy hazaküldik. Mindent el fog követni, hogy eltűnjön. Találékony és kreatív.-*Öreg hiba alábecsülni a sarokba szorított patkányt, márpedig Dylan most pont ennek felel meg. Már átkozom magam, hogy nem kérdeztem rá, milyen alkalmi munkákat csinál, az adhatna most még támpontot.*
- Van valami információnk arról, a farkasölőfű-főzetet elkészíteni képes bájitalmesterek kiknek adják el a főzetet? Esetleg náluk nem bukkant-e fel?-*A fuldokló a szalmaszálba is kapaszkodik, pedig sokkal esélyesebb, hogy ha keres is, olyan főző után kutat majd, aki nem dobja fel a minisztériumnál.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 5. 00:32 Ugrás a poszthoz

#Cameron #gadgets4ever

- Sok szerencsét hozzá. Nekem zéró nyelvérzékem, szóval valószínűleg egy használati utasítással is ámulatba ejthet az ember, de csodálok mindenkit, aki meg tud tanulni idegen nyelveket.-*Mármint, egy kivétellel - szeretem az ASL-t, csak ritkán nyílik alkalmam használni; ráadásul az embert inkább nézik fogyatékosnak, semmint nyitottnak és elfogadónak, ha hirtelen felindulásból elkezd mutogatni.
Egy apró vállvonással visszavigyorgok, mert ja, tudom én, hogy kicsit bizarr a ragaszkodásom, de egy ilyen kütyü hatalmas segítség, ha annyi mindent kell valakinek fejben tartania, mint nekem. Foglalkozások időpontjai és jegyzetei, profilok, elolvasandó cikkek és kutatások, határidők, családi akciók, kapcsolattartás a konzulensemmel... Meg persze a zenéim és a könyveim, az egész kis kincstáram itt hurcolom magammal.
- Nagyszerű. Akkor holnapután este benézek és rendezem a számlát,-*még meglapogatom a zsebeimet, hogy előhalásszak egy névjegykártyát, amin rajta van a telefonos, mailes és baglyos elérhetőségem is. Ezt csúsztatom még a pultra, barátságos mosollyal kocogtatva meg a leginkább levendulaszínű lapocskát.*
- Ha gond vagy kérdés akadna, keressenek nyugodtan. De ha kedved támad beszélgetni - tudomisén, a szuahéli oroszlánokról - akkor is. Eléggé el vagyok errefelé veszve,-*ismerem be töredelmesen, magamon nevetve.*
- További szép napot!-*búcsúzom aztán, megkönnyebbülten hagyva el az üzletet.
És amint látótávon kívül értem, már kapcsolom is be az én drágaszágomat.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 9. 20:32 Ugrás a poszthoz

- Mivel a megfigyeléssel párhuzamosan elkezdjük a kezelést, igen. Egyrészt le kell futtatni a teszteket, amik felmérik, mik a lehetséges fiziológiai vagy pszichológiai okai az öngyilkossági kísérletnek, és ezeket követően ki kell alakítani egy kezelési tervet. Másrészt a következő kísérlet megakadályozása a cél. Harmadrészt sokan elhanyagolták magukat és gyógyszereket is kapnak, úgyhogy stabilizálni kell őket. Plusz környezetváltás.-*Érthető, de ettől még lehangoló a szkepticizmusa, annyira elterjedt az emberek közt, hogy az egyéb, káros előítéletekről már ne is beszéljünk. Ismét beiktatok egy kis szünetet, helyet hagyva az esetleges kérdéseknek, mielőtt folytatnánk.*
- Itt hagyok akkor neked két könyvet, de ha eszedbe jutna bármi, nyugodtan üzenj valakivel.-*bólintok, zsebemből egy adag miniatürizált könyvet húzva elő, egy picit böngészve köztük, mielőtt letenném az éjjeli szekrényre a kiválasztottakat, pálcaintéssel olvasható méretűre alakítva vissza. Ezek jó kezdetnek tűnnek, mert egyrészt a terápiával, másrészt kicsit a történelemmel is foglalkoznak. Személyesebb hangvételű könyveket majd a tesztek után választok, mert nem hiszem, hogy a véletlenszerű olvasmányok jó benyomást tennének.
Hmmm. Kíváncsiság-szagot érzek?*
- Vannak rövid távú és hosszú távú célok. Az előbbiekkel kezdünk, ezek többnyire egyszerűbb technikák, amik segítenek a páciensnek visszaszerezni a biztonságérzetet, az önállóságát és a kontrollt, fokozatosan egyre megterhelőbb szituációk megoldását is lehetővé téve. Emellett idő kell, amíg kiépül egyfajta bizalom és tisztelet a terapeuta és a páciense közt.-*A legtöbb embernek meglepetés, hogy senki (mármint egyetlen épeszű terapeuta) sem várja el, hogy azonnal kiöntsék a szívüket. Ez nem így működik, sokan nem is állnak készen erre, és maga a kimondás még nem gyógyít meg.
A részletekről azonban talán később. Estig itt ülhetek, ha mindent át akarunk rágni.*
- Rendben. Mindazonáltal megadom neki az elérhetőségeim,-*pötyögöm be a telefonomba a megjegyzéseket az egyes személyekhez, a lehetséges időpontokat és kombinációkat fontolgatva számukra. A folytatásra felnézek és már nyitnám a számat, amikor Sebastian pontosít, megelőzve értetlenkedésem.*
- Már majdnem megkérdeztem, ő esetleg a háziállatod-e,-*ismerem be nevetve, miközben beletúrok a hajamba, majd felírom a nevet, pár másodperc erejéig pillantásommal elidőzve az alvó alakon.
- Ó, remekül működnek!-*tartom fel a kezem, amin kilenc ujj látható - mielőtt azonban Sebastian szívrohamot kapna, megrázom a balom és ismét teljes a számuk.*
- Tényleg nem észleltem semmiféle problémát eddig, szóval emiatt most ne aggódj.-*somolygok rá cinkosan, mert ennél nyilvánvalóbb terelést keresve sem találhatott volna ki, de voltaképp nem zavar. Coping mechanism, csak épp egyike azoknak, amikről le kell majd szokjon idővel.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 9. 22:53 Ugrás a poszthoz

- Vissza fognak. Amikor készen állsz rá.-*részemről nagyjából itt van ennek a gondolatmenetnek, mert jelenleg még nagyon távoli ez; felesleges ezen stresszelni ebben a pillanatban. Kétségtelen, hogy a tetteinek vannak és lesznek következményei, de mindent a maga idejében.
- A terápia lényege, hogy megváltoztasd az ártalmas viselkedési és gondolkodási mintákat, valamint eszközöket ad a kezedbe, amikkel megoldhatod a problémákat és konfliktusokat, valamint effektívebb kommunikációra tanít. Megmutatja, hogyan hozd helyre, amit a szülők, a betegség, a környezet vagy trauma tönkretett,-*kicsit mintha elbeszélnénk egymás mellett, bár nyugodtan lehet, hogy csak én nem ittam elég kávét. Elmélyülten vakargatom a szakállamat (vagy amit annak csúfolunk), mert Sebastian hasonlata, ha nem is hibás, de valahogy sántít. Összedörzsölöm a tenyereimet, míg a megfelelő szavak után kutatok.*
- Voltaképp leginkább az a cél, hogy a segítségével kiépíthesd a saját rendszered, annak megfelelően, mire van szükséged, milyen vagy és milyen szeretnél lenni.-*Fogalmazom kissé át, mert nem kifejezetten gondolatokra építünk, hanem viselkedésre, rutinra, néha egészen lényegtelennek tűnő apróságokra is.
- Királyság.-*bővítem egy mosollyal a jegyzeteimet, beírva a négylábút a "családtagok" listára, amit Sebastian következő megszólalása azonnal igazol is. Tűnődően megingatom a fejem a kérdésre.*
- Nem tudom, de kiderítem és ha mást nem, kerítek neki szállást.-*Nekem is van szőrmókom, szóval ezt most szépen fel is tolom a fontossági listám tetejére. Macska-jaj!
Remélhetőleg lesz valaki, aki befogadja, mert Freud nem túlzottan társasági típus, a súlykategóriája pedig nyomatékot ad az ízlésének.*
- Yup. De állítólag a humorom is veleszületett rendellenesség,-*dőlök hátra kényelmesen, a zsebembe csúsztatva a telefont. Sokan talán nehezményeznék a vicceimet, azonban a humor szerves része a terápiának és a gyógyulásnak - minden az időzítésen múlik és általában ráérzek, mikor engedhetem meg magamnak.*
- Csak, ha szükségesnek ítélem,-*emelem meg kihívóan egyik szemöldököm. Nem szokásom gyötörni a pácienseket, hacsak nem muszájból gyakorlok rájuk nyomást, esetleg régi, nehezen levetkőzhető rossz szokásokkal küzdünk.*
- Erről fogunk még beszélni, de hozzátenném azt, hogy ide sem olyan könnyű betörni,-*kocogtatom meg a halántékom mutatóujjammal.*- Amit mondasz, köztünk marad, amíg nem veszélyes rád vagy másokra nézve.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 13. 00:19 Ugrás a poszthoz

- Kezdetnek jó. Először mindenképp a legsürgetőbb problémákkal és hiányosságokkal foglalkozunk majd,-*ergo azzal, ami az ember nem akar lenni, ami a leginkább zavarja a jelenlegi önmagában (vagy ami másokat a leginkább zavar, van ilyen is). A többi meg a jövő zenéje.*
- Nincs mit,-*visszamosolyogtam, mert számomra magától értetődő, hogy állatot nem hagyunk cserben ilyen helyzetben. Plusz valahol ez is jelzésértékű, hogy képes racionálisan gondolkodni és másra is figyelni. Jó jel, de most gyorsan keresek valami fát és lekopogom rajta.
- Hízelgő,-*bólogatok elismerést mímelő arccal, derűsen. Egyébként Emilytől idéztem, aki a legbiztosabb forrás, lévén ő ismer a legrégebben és legközelebbről. Na ja, hónapokig rugdostam a veséjét és életem végéig nem hagyja, hogy erről megfeledkezzem.
Legalább tudom, kitől is örököltem a fent említett humort.*
- Megbeszéljük,-*ismétlem magam, de ezt nem itt és nem most kívánom bizonygatni. A munkám része a titoktartás és ennek megfelelő kiképzéssel plusz védelemmel láttak el.
Amerikában az emberek nagyon szeretik a titkaikat.
A szemüveg szó hallatán pókerarc mögött pislogok párat, megpróbálva elképzelni Sebastiant vele - őszintén szólva abszolút illik is ahhoz az elképzeléshez, amit az aktáját olvasva alakítottam ki. Bááár...azt hiszem, az IQ-teszt eredménye sokkal inkább kihangsúlyozza majd az intellektusát, mint holmi pápaszem.*
- Rendben, ráállítom a manókat,-*biccentettem, még utoljára előkapva a telefont, hogy felírjam a kérdéses ókulárét; aztán a készülékkel a kezemben tanumányoztam pár pillanatig Sebastiant. Az elmúlt időszak vastagon rajta hagyta a nyomát, a kötések és a gyengélkedő díszletei nélkül is elég kísérteties látványt nyújtott volna. A csendes várakozása viszont egyfajta végszóként is szolgált számomra - úgy tűnt, egyébként is lassulnak a reakciói, szóval esélyesen álmosodik.*
- Ma pihenj és lazíts, egyelőre nyugtod lesz másoktól. Holnap pedig visszajövök és csinálunk néhány tesztet, ha elég jól leszel hozzá; ha meg nem, akkor kitalálunk mást.-*egyszerűen felálltam a székről, nem veregetve vállon vagy nyújtva felé a jobbom - a hozzá hasonló páciensek szeretnek maguk kezdeményezni fizikai kontaktust. Csak mosolyogva búcsút intek, hogy a széket visszarakva eredeti helyére, elinduljak megkeresni a gyógyítót.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 16. 23:43 Ugrás a poszthoz

Zsombi

Legalább olyan kíváncsian méreget, mint én őt - értelmes, tiszta, bár talán kicsit félénk tekintete van. Amennyire hallgatag, annyira könnyen olvasható a testbeszéde. Látom, hogy próbálkozik, a mimikájából pedig arra következtetek, hogy nagyon akarja és gyorsan gyülemlik fel benne a frusztráció. Bizonyítani akar.
Az ilyesfajta nyomás azonban általában inkább akadályozza, mintsem segíti.
Pillanatok alatt görcsössé válik, mielőtt azonban még közbeléphetnék, Zsombi előkapja a füzetét és lendületes, már-már agresszív rajzolásba kezd. Elsőre a mozdulatok kevéssé irányítottak, néhol jóformán tépik a papírt, de ahogy a feszültség csökken, úgy nyeri vissza a kontrollt. Sőt, kapok egy kurta bemutatkozást is. Kicsit karcos, de szép hangja van. Jó hallani.
Mindezt engedélynek veszem arra, hogy leüljek és társalogjak vele.*
- Nagyon ügyesen kezelted a helyzetet.-*Nem üres dicséret, komolyan gondolom, mert elismerésre méltó, hogy ilyen gyorsan igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez. Emellett biztatásnak is szánom, mert még sok hasonló trükköt akarok neki tanítani. Megkocogtatom az asztalt, a figyelmét kérve, hogy rá is mosolyoghassak.*
- Értem, hogy most még nehéz. Ezért úgy fogok kérdezni, hogy mindig elég legyen bólintani vagy fejet rázni. Ha pedig valamire nem tudod a választ, csak vond meg a vállad. Mit gondolsz, menni fog?-*Remélem, hogy képes lesz megtenni ezt a lépést - neki legalább annyit segítene, mint nekem, és alapköve lenne minden továbbinak.
Szeretném, ha értené, hogy nem kell szavakkal kommunikálnia, amíg nem áll rá készen. Nem akarok semmi olyat kimondatni vele, ami még túlságosan fáj vagy félelmetes.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 18. 23:38 Ugrás a poszthoz

Zsombi

Nem zavarni akartam, csak ellenőrizni, hogy szükség esetén magamra tudom vonni a figyelmét és a segítségére lenni. Ez az egyoldalú kommunikáció persze kevés, de több a semminél és valahol el kell kezdeni. A következő percekben az asztal túloldaláról figyelem némán, kommentár vagy kérdések nélkül, időnként belekortyolva a kávémba. Érdekes, hogy a perifériás látását használja arra, hogy szemmel tartson, ilyet többnyire nagyon pici gyerek és az autista spektrumon lévők egy része csinál. Feljegyzem a telefonomba, ezen túl azonban semmit sem teszek - szinte tapintható, mennyire feszült és ugrásra kész.
Időt adok, hogy szokjon, engem és a helyzetet is. Nem sietünk sehova.
Akkor szólalok meg, amikor már egy ideje nem tesz hozzá a rajzhoz - nem kérem, hogy mutassa meg, mert úgy érzem, nem nekem szólt. Ha tényleg azt akarná, hogy lássam, maga jelezné ezt és szeretném kiérdemelni a bizalmát, nem tolakodva a kelleténél jobban. Ismét megkocogtatom az asztalt, mert szükségem van arra, hogy ne csak hallgasson, de nézzen is.*
- Ha te szeretnél kérdezni vagy mondani valamit, többféle lehetőséged is van. Írhatsz papírra, de van egy magnix eszközöm is, ahol csak össze kell válogatni a betűket. Ami viszont ennél kicsit izgalmasabb, hogy taníthatok neked jelbeszédet. Érdekel?-*Kérdezem, az utolsó néhány szót a nekik megfelelő jeleléssel is megmutatva, hogy legyen valami elképzelése róla, hogyan is fest.
Az ötlet eléggé adta magát; egyrészt, a jelbeszébhez nem kell hang, másrészt, nem haszontalan ismeret és harmadrészt, egyfajta közös, titkos nyelvként is funkcionálhat, ami összekötne. Ha pedig készen áll rá, bármikor bevonható a család is, az alapok gyorsan és könnyen megtanulhatóak. Én főleg azért szeretem, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek jelezzen, ha baj van, és azt is kommunikálhassa, mire van szüksége - mindezt akár teljesen észrevétlenül, idegenek elől rejtett módon. Biztonságot ad.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 20. 00:02 Ugrás a poszthoz

Zsombor

Zsombor terápiái során sorra elkövették azt a hibát, hogy a saját elképzelésüket és tempójukat próbálták ráerőltetni - tagadhatatlan, hogy vannak sokkal egyszerűbb és effektívebb technikák a szorongás kezelésére, de nem szabad elfelejteni, hogy gyerekkel dolgozom. Ha bármin változtatni akarok, azt csakis apránként, fokozatosan lehet, és mindig úgy, hogy a fiúnak legyen módja kipróbálni és meggyőződni róla, hogy működik. Messze járunk attól a ponttól, ahol csak az én szavamban eléggé megbízik egy-egy ugráshoz; előbb bizonyítanom kell.
Úgyhogy kávémat félretéve lehetőségeket kínálok, rá bízva a választást. A fintorra csaknem elnevetem magam - egyetlen szó nélkül is pontosan átérzem, mennyire nem szeret írni és védekezően magam elé tartom a kezem, miszerint ez csak egy javaslat volt. Kész szerencse, hogy nem erősködöm, mert a jelbeszéd sokkal nagyobb sikert arat, azonnal látszik a fiú arcára kiülő kíváncsiság. A kíváncsiság pedig jó, mert nyitottságot és tanulni akarást jelent, nekünk pedig mindkettőre nagy szükségünk van.
Meglep, amikor közelebb ül, ráadásul elég közel - ha kinyújtanám a karom, talán el is érném, bár eszem ágában sincs megpróbálni, egyszerűen csak biztatóan rámosolygok. Szemlátomást ő is megilletődik, félve méreget, úgyhogy megvárom, amíg tartása ellazul és már nem tartja vissza a lélegzetét, mielőtt újra megszólalnék.*
- Próbáljunk ki néhány szót és ha tetszik, akkor megtanítom neked az alapokat, hogy mindig tudj velem kommunikálni. Van olyan szó, amire kíváncsi vagy?-*Kérdezem, Zsombi kreativitására bízva, hogyan jelzi nekem - rámutathat, leírhatja, de le is rajzolhatja. Hagyok neki némi gondolkodási időt, ám készültem tartalék tervvel is, úgyhogy ha sokáig nem jut eszébe semmi vagy nagyon elakadna, én fogok kezdeményezni.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 21. 23:47 Ugrás a poszthoz

Zsombor

A gyerekek roppant érzékenyek a nonverbális jelekre, így rögtön tudják, milyen véleménnyel is van róluk az ember - nem véletlenül kihívás velük dolgozni, mert maximális felkészültséget, őszinteséget és körültekintést igényelnek.
Most ez mondjuk kimerül abban, hogy csendesen elnézegetjük egymást, Zsombi ismét leellenőrzi a menekülőutat, azonban érdeklődése végül visszatér hozzám és a bögrémhez.
Mutogat. Remek, akkor kezdődjön a móka!*
- Kávé. Mintha kávészemeket őrölnél,-*mutatom ökleimmel a körkörös mozdulatot, majd kicsit változtatok, hogy a jobbom úgy nézzen ki, mintha egy kiskanalat tartanék és fene elegáns módon és kevergetném (a bal öklöm által megtestesített csészében lévő) italom.*- Ez pedig a tea.-*Igazából a másodikat csak azért mutatom meg, mert annyira könnyű őket így párban megjegyezni; de ha érdekli, akkor simán bővíthetjük ebbe az irányba a szókincsét.*
- Az én...-*helyezem a tenyerem a mellkasomra,*-...nevem...-*a kinyújtott mutató- és középső ujjaimat kétszer összeütöm,*-...R-I-L-E-Y.-*itt öt egymást követő, furábbnál furább kézállás következik. A betűzés egyelőre nagy falat lenne, szóval Zsombinak csak a sajátját akarom elsőre megtanítani, hogy ne vegyem el a kedvét tőle.*
- A te neved-*tenyeremmel Zsombi felé mutatok, majd megismétlem az előbbi ütögetést,*-...Z-S-O-M-B-O-R.-*Minden betűt lassan mutatok, hogy legyen ideje elismételni utánam.
- Ha szeretnéd, rövidítheted is. "Enyém" helyett "én" az eleje,-*bökök a saját mellkasomra, valahol középtájt,*- és kihagyod a "név" jelet, mintha azt mondanám, "Riley vagyok",-*szemléltetem, magamra mutatva és elbetűzve a nevem.*
- Ez az "igen",-*mintha kétszer bekopognék egy képzeletbeli ajtón,*- és ez a "nem".-*Ha körül kellene írnom, leginkább valaminek a felcsippentésére emlékeztet a három ujjas mozdulat, de tudja a fene. Kíváncsian várom, mit lép most.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. szeptember 21. 23:47
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 25. 23:59 Ugrás a poszthoz

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

Ahogy Murphy tartja, ha minden simán megy, valami felett elsiklottál.
Az előző ülés jól sikerült - még mindig rengeteg idő ment el a kérdések megválaszolásával, de jócskán haladtunk és a könyvek is segítettek abban, hogy kisebb ellenállást kelljen leküzdenem, ha valami újat javasoltam. Várható volt, hogy ezek után esetleg megingás jön majd, főleg, hogy ismét halasztást kért, kitérve a névtelen probléma elől.
Arra azonban nem számítottam, hogy el se jön - minden terápiával kapcsolatosat nagyon komolyan vett és betartott, márpedig sem bagoly, sem egyéb üzenet nem érkezett tőle. Öt percet vártam, mielőtt összefogtam volna a holmimat, hogy sietve elinduljak a gyengélkedőre. Útközben nem találkozom vele, így minden lépéssel egyre jobban aggódom, amíg átérek a déliből a nyugatiba, megmászva a lépcsőket.
Szomorú látvány fogad az ágyánál és önkéntelenül is végigkutatom tekintetemmel a környezetét, mielőtt leguggolnék elé, óvatosan megérintve a dudort, ahol vállát sejtem.*
- Sebastian!-*puha, semleges tónust használok, hogy ne ijesszem meg és ne rontsam tovább a helyzetet.*- Szeretném, ha beszélnél velem. Mondd el, mi történt, hogy segíthessek,-*kérem, mert nem kerülte el a figyelmemet az éjjeli szekrényén az ismeretlen, kézírásos kötet. Lehet, hogy nincs köze ehhez a visszaeséshez, de egyértelműen valami személyes. Türelmesen várom, hogy feleljen, hallani akarom a hangját, mert nincs aggasztóbb a csendnél, amibe burkolózik.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 26. 10:41 Ugrás a poszthoz

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

A pszichológusok nem érzéketlen, felsőbbrendű lények, akik pusztán a kezelések alatt alacsonyodnak le az emberekhez. Az, amint a pácienseim átmennek vagy átmentek, engem is megvisel és ha nem én kezelném őket, akkor is törődnék velük. Empátiának hívják és nekem több is jutott a szokottnál, úgyhogy egyáltalán nem egyszerű betartani a szabályokat, amik terapeutaként megszabják, mit tehetek és mit nem. Azonban tudom, hogy szükségesek, így sosem szegtem még meg őket.
Most nem sün. Csigabiga. Nem szúr, de amint megkocogtatom törékeny kis házát, azonnal elbújik és nem is akar előjönni. Leülök az odahúzott székre, hogy megértse, nem fenyegeti veszély és nem is megyek sehova egyhamar, aztán csak várok. Néha ez a legnehezebb, időt adni és tehetetlenül figyelni, hogy valaki szenved.
A hangja rosszabb, mint amikor először beszéltem vele - hiányzik belőle a megszokott makacsság, az a harcrakész ellenségesség, amivel akkor fogadott.
- Többet is,-*mosolyodom el egy egészen picit, hogy felállva kerítsek egy egész doboznyit; sőt, némi gondolkodást követően magamhoz rendelek egy házimanót és mire visszaérek Sebastian ágyához, a szekrényen már ott gőzölög a bögre a gyógyteával. Kamilla, citromfű, passiflora, levendula, szederlevél.*
- Két dolgot szeretnék mondani, mielőtt elkezdjük,-*tartom még fel a kezem, egy kis időt kérve, míg elhelyezkedem.*- Tudom, hogy ez nem megy parancsra, de ha segít, akkor ne tartsd vissza az indulatokat. Vannak és lesznek rosszabb napok, a folyamat része, nem gyengeség,-*az elején semmiképp sincs értelme szégyenkezni miattuk, amikor még olyan kevés eszköz van a kezében, hogy megbirkózhasson velük. Sokat kell még tanulnia és úgy érzem, feldolgoznia is, mielőtt jól tudja majd kezelni őket.*
- A másik, hogy ha nagyon elakadsz, de folytatni akarod, használhatunk merengőt. Az sem mentesít a teher alól, hogy kimondassam veled, mit éreztél és gondoltál, de segíteni tudok benne.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 26. 22:50 Ugrás a poszthoz

Zsombor

Zsombi csalódottsága nyilvánvaló és annakidején én is lehangolónak találtam, hogy csak elbetűzöm a nevem és ennyi. Ennek ellenére lehetséges, hogy egy adott baráti körben mindenkinek legyen egyedi jele, ha nem is általánosan elterjedt.*
- Ha szeretnél, ki lehet találni beceneveket. Nekem jó, ha egyszerűen doktornak szólítasz,-*mutatom az egyszerű jelet, ami félig szimulálja a mozdulatot, ahogy az orvosok pulzust szoktak mérni. Azért is ajánlom fel ezt a lehetőséget, mert a foglalkozás végén házi feladatot akarok adni neki, hogy otthon is gyakoroljon, ami ideális lehetőség, hogy alkosson magának valamit.
A következő kérdésre pillanatnyi gondolkodás után szép sorjában megmutatom az összes névmást - én, te/ti, ő, mi, ők - mert nagyon egyszerűek és könnyen megjegyezhetőek. A tárgyaknál már több időbe telik átrágni magunkat mindenen, ami érdekli, de fáradhatatlanul mutatom az újabb és újabb szavakat, néha kijavítva egy-egy kéztartást vagy bonyolultabb mozdulatot. majd rámutatott a ceruzájára, a rajzára, majd ennél is tovább ment, és felállt, hogy körbe sétálva szinte minden keze ügyébe akadó tárgyra rámutasson a kérdés segítségével.
- Ügyes! Nem vagy szomjas?-*kérdezem egyszerre beszélve és jelelve, ahogy kezdünk kifogyni a tárgyakból. Kíváncsi vagyok, hogyan válaszol nekem, bár a lényeg az, hogy megszokjon és könnyen kommunikáljon velem, módszertől függetlenül.
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 30. 19:17 Ugrás a poszthoz

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

- Most jegyzetelni és kérdezni fogok, rendben? Nagyon sok, különböző időben történt eseményről beszélsz és nem akarom elveszteni a fonalat vagy félreérteni valamit.-*Lassú mozdulattal elővettem a táblagépem, új dokumentumot nyitva és megkíséreltem rendezni mindent, ami eddig elhangzott. Időrendben haladva bántalmazással kezdődik - ez lehetett a traumatizáló tényező, ami miatt annyira bizalmatlan, nem a titok, amire eredetileg gyanakodtam - és ide tudom beilleszteni végre a névváltoztatást is. Itt van egy elég nagy fehér folt, mert csak az aktában írtakra támaszkodhatok, egészen a másfél évvel ezelőtti konfliktusig, ahol az egyik testvér összeroppan(?) és amikor az emlékelvétel történik. A maradék hónapokban az ő állapota stabil, bár kérdéses, ez milyen állapot stabilitása is. Sebastian nehezen követhető ütemben, de fokozatosan romlik, amíg hirtelen felindulásból el nem követi az öngyilkossági kísérletét. Ez konfrontációra kényszeríti a résztvevőket - bár Sebastian még így is ügyelt rá, hogy egyetlen nevet se említsen, mindenképp közeli személyek, akiknek esetleg feltűnt volna a változás vagy tudnak a múltban történtekről. A napló megjelenése valószínűleg egy újabb konfrontáció, a bátyjával, de erre rá kell kérdeznem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ahogy szórakozottan csavargatom a hajam a tarkómon, töprengve.
Ez itt most egy hatalmas aknamező.*
- Visszafelé szeretnék haladni, de nem foglak kényszeríteni egyetlen kérdés megválaszolására sem. Ha valami túl sok, csak jelezd nekem, kérlek. Jó?-*Nekem sem egyszerű ez, mert arra kérem, hogy élje újra a friss traumát - ha lenne más módom rá, hogy segítsek megoldást találni a helyzetre, azt választanám. Azonban csak úgy tudom más megvilágításba helyezni a történteket és új kontextust adni nekik, ha válaszokat kapok, márpedig sajnos gyanítom, hogy ő a teljes történet egyedüli ismerője.*
- Hogy került hozzád a napló és mi volt pontosan benne, ami miatt úgy gondolod, feleslegesen cselekedtél?-*Ebben a pillanatban ez egy nagyon fontos kérdés, mert a bátyja szavával nem vitatkozhatok, viszont Sebastian hajlamos a kognitív torzítás egy fajtájára - nem mintha nem esnénk áldozatául néha mindannyian annak, hogy azt hisszük, tudjuk, mi jár mások fejében pusztán szavaik hallatán vagy tetteik láttán. Az egyetlen, akiről tudom, hogy mentes ettől, az az albínó barátja, aki szó szerint gondolatokat olvas, míg mi többiek csak elhitetjük magunkkal.*
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. szeptember 30. 20:18 Ugrás a poszthoz

Zsombor

- Ügyes! Nagyon jó,-*dicsérem meg, kezemet lengetve, ahogy kis töprengés után sikerül értelmeznem a jelet - remélem. Egy kicsit még pontatlan a kéztartása és a mozdulatokon is van mit csiszolni, de felismerhető, hogy ötvözni akart több szót, innen pedig ki lehet következtetni. Azt hiszem, ezzel teljes a mai nap sikere és itt kell abbahagyni, hogy jó érzéssel mehessünk haza.*
- Nem tudom, mikor találkozunk legközelebb, de adok neked addig is valamit,-*fészkelődöm, hogy a zsebemből előhalásszak egy bélyeg méretű könyvecskét. Cinkosan Zsombira mosolygok, ahogy leteszem az asztalra elé, majd rákoppintok - tá-tá-tá-ti-ti-ti - és hirtelen nőni kezd, mígnem füzet méretű, vaskos kötetté nem hízza ki magát.*
- Ez egy szótár, tele mozgó képekkel. Eredetileg azt akartam házi feladatnak adni, hogy otthon találj ki magadnak nevet, de mivel az már kész, szeretném, ha gyakorlásképp kitalálnál néhány kérdést. Bármit, amit feltennél nekem, hogy meg tudjam őket válaszolni. Ha jól fog menni, akkor elárulom az én becejelem. Mit szólsz?-*
- Jövő héten ugyanekkor találkozom akkor egyikőtökkel, akkor folytatjuk. Maradjunk itt?-*Kérdezem még zárásképp, mielőtt elbúcsúznánk. Azt hiszem, Mártonnak nem jelentene nagy gondot a váltás, épp ezért bízom a döntést Zsombira.  
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


#shapeshifter <3
RPG hsz: 269
Összes hsz: 391
Írta: 2017. október 4. 21:38 Ugrás a poszthoz

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

- Nyugalom. Megoldások keresésében jobb vagyok, mint bűbájokban,-*kockáztattam meg egy egészen aprócska, szájzugban meglapuló mosolyt, mert A, tényleg szánalmas, hogy ennyire gyengék az ilyen típusú varázslataim és B, szeretném, ha legalább egy kicsit nem adná fel. Ostobaság lenne azt várni, hogy felpattanjon és egy csapással legyőzze ezt az elébe tornyosuló óriást - de szükség van arra, hogy legalább egy lépést megtegyen. Annyi elég is egyszerre.
Testbeszédét figyelve hallgatom, csak itt-ott kockáztatva meg egy pillantást a kijelzőre, hogy jelszavasan lejegyezzem a legfontosabbakat.*
- Ez deperszonalizációnak hangzik. Seth most valószínűleg úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne; vagy mintha a teste nem az övé lenne. Nagyon gyakori jelenség és ebben a helyzetben valószínűleg stresszreakció,-*a homlokomat dörzsölöm, míg azon agyalok, hogyan közelíthetném - közelíthetnénk - meg ezt a problémát. Először a legégetőbb kérdésekre próbálok valamiféle választ adni.*
- Bármit is tesz vagy mond, vedd figyelembe, hogy ha igazam van, akkor most torzult az észlelése és ez az állapot gyakran jár együtt erős szorongással, pánikkal. A szó bizonyos értelmében akivel beszéltél, az tényleg nem a bátyád volt.-*Azt hiszem, szükség lesz egy mihamarabb megejtett csoportos beszélgetésre, de nem azelőtt, hogy Sebastian elég erős lenne a szembesítéshez.
- Alig maréknyi információ birtokában nehéz megítélni, mekkora veszélyben volt, de iszonyatosan megrémíthetett a viselkedése, ha egy ennyire radikális és veszélyes megoldást választottál. A hibát nem itt követted el, mert bizonyos értelemben az erős nyugtatók is elnyomják az emlékezést és a gondolkodást. A gond az, hogy így nem lehet meggyógyulni, ahogy neked sem segített a függőség; és hogy nem kértél-kaptál megfelelő segítséget.-*Ez egy terapeuta szemszöge, mert nem vagyok én se ítélőszék, se auror, hogy bűnösökre vadásszak. Mindenki követ el hibákat, csinál hülyeségeket és ezek nagysága sokszor egyén- és nem törvényfüggő.*
- Azt hiszem, ez a napló lehetett az utolsó kapaszkodója,-*érintem meg a kötetet, kísérletet sem téve rá, hogy kézbe vegyem vagy lapozgassam.*- Hogyan felügyelted az állapotát?-*nézek rá, őszinte kíváncsisággal, mert ez akár a gyógyászat számára is értékes információ lehet, még akkor is, ha magas legilimenciával alig páran bírnak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dr. Riley Meyers összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel