Tanár úr

Kb. túl éltem az első napom, a nehézkes kezdés ellenére. A suli kellemes eddig, csak semmit sem találok. Az egész olyan, mint egy kastélyba zárt labirintus. Bár ezen valószínűleg a házirendhez kapott térkép segítene...kár, hogy azokat az ágyon hagytam belepillantás nélkül.  
Úgyhogy marad a jól bevált felfedezés és kérdezősködés, vagyis csak maradna, mert sehol senki. Napközben még össze-össze futottam diákokkal, de már egy ideje senki nincs a közelemben a képeken kívül. Akik hol kedvesen, hol mérgesen reagáltak a kérdéseimre. Összességében jól haladok néhány helyet már ismerek a házamon túl is. Most pedig, ha minden igaz rövidesen eljutok a konyhába és szerzek magamnak némi késői vacsorát.
Erre a gondolatra újra megszaporázom a lépteim, elindulok egy furcsa mulató képekkel teli folyosón. Hirtelen csönd lesz, aztán mintha mi sem történt volna folytatják a szórakozást.  
Már éppen megállnék nézelődni amikor egy ismeretlen férfihang megszólít. Kíváncsian fordulok a hang irányába, egy viszonylag fiatal fáradt arcú férfival kerülök szembe. Enyhe érdeklődéssel nézek az illetőre.
–Nos, azt kétlem. Mivel ön nem tűnik konyhai személyzetnek.   
Rövid szünet után elmosolyodom és folytatom.
–De annak nagyon örülnék, ha megmondaná merre találom a konyhát.

Tanár úr

Hirtelen csend, aztán újra nyüzsgés és mulatozás. Érdekes, ez a folyosó egész szimpatikusnak tűnik.  
Már éppen leállnék az egyik kevésbé mulatozó festménynél amikor megszólítanak. A hanghoz fordulok és egy kissé morcos, kíváncsi férfival találom magam szemben. A kérdésre szemrebbenés nélkül válaszolok, egy futó mosollyal pedig megpróbálom elérni, hogy segítsen az ismeretlen.  
Pechem van, úgy tűnik kifogtam egy tanárszerűséget. A finom célzás alapján pedig tényleg elkellet volna olvasnom a házirendet... Na, mindegy, valahogy azért kimentem magam. Előveszem a lehetőleg elbűvölőbb mosolyom és kecsesen megkerülöm a pontos választ.
–Szólítson csak nyugodtan Voninak, a legtöbben így hívnak.
A következő kérdéséből érzem, hogy nyert ügyem van, nem egy szőrös szívű tanárral sikerült elsőre találkoznom.
-Oh, ennyire látszik?   
A hátam mögött összekulcsolom a kezem és ártatlan arccal folytatom.
–Igen, ma érkeztem és a sok elintéznivaló mellett még nem tudtam elolvasni a házirendet. Remélem nem szegtem meg nagyon a szabályokat.
Jó lenne nem büntetésről írni az első levelemben haza, szóval remélhetőleg nem csak én hanem ő is fáradt. Különben is ki nem nézné el egy ártatlan gólya apró bal lépését?

Petheő-Gönczy Bíboranna
Outfit

Szép idő és ismeretlen terep, mi kell még egy kis felfedezéshez?
Órák után felszaladtam a szobámba ledobni a talárom, magamhoz venni egy-két apróságot, aztán egy szimpatikusnak tűnő folyóson elindultam a szabadba. Röpke félóra alatt sikerült is...
Mire kiértem már meg is bántam az ötletet. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen ellehet veszni? De, ha másért nem is a végén érzet mámorért megérte.
Diadalmas mosollyal az arcomon kiléptem az ajtón és elindultam sétálni, néhány kanyar után találtam egy viszonylag csendes padokkal határolt terültet. Rövid gondolkozás után elkezdtem keresni magamnak egy szabad padot, majd belátva, hogy ez kudarc egy kevésbé emberekkel telit. Némi nézelődés után feltűnt egy egyedül üldögélő korombeli lány és elindultam felé. Mielőtt elé léptem barátságos mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Szia! Leülhetek?
Amíg a választ vártam megszemléltem a csajt. Nagyon szeplős, élénk vörös hajú és kissé kislányos, kétlem, hogy egy házba tartoznánk. De azért fejben végig futtattam az eddig látott velem egy házba tartó korombelieket.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Elég nyugodt ez az iskola, már legalábbis belül. Amit kiérek körül vesz a nyüzsgős, bár ez nem meglepő az időt tekintve.
Megigazítom a félre csúszott nyakláncom és elindulok felfedezni, ahogy terveztem. Miközben sétálok megszemlélem az utamba akadó diákokat, rámosolygok egy-két helyes fiúra. Nem is rossz az itteni felhozatal.
A nézelődés mellett nem is tudom, hogyan, de találok egy csendesebb területet. Körül futtatom a tekintetem, igazán kellemes, hangulatos hely, tökéletes a pihenésre. Elkezdek szabad ülőhelyet keresni, végül megállapodok egy velem kb egyidős lánynál, mosolyogva ráköszönök. Ezzel egy időben ő elmond egy varázs igét és felrobban a tolltartója. Lehervad a mosoly az ajkamról, pillanatokig csak döbbenten nézem a tintás csajt. Aztán, amint felocsúdok elkezdek nevetni. Hát ez kész, jobb embert nem is szemelhettem volna ki magamnak, megvan a mai mosoly adagom.
Amikor sikerül valamennyire összeszednem magam és már éppen valami bocsánat félét kezdenék kinyögni észre veszem, hogy engem is összefestékezett. Éljen, ennyit a fehér kardigánomról. Bosszúsan felsóhajtok, közben pedig leveszem az említett ruhadarabot. A látvány elkeserítő, ez bizony nem fog kijönni...
Haragos tekintettel fordulok vissza a lányhoz.
-Ez most komoly?!
Teszek néhány lépés a pad festék mentes része felé, aztán leülök és vissza fordulok a ruha gyilkos irányába, magyarázatra várva.

Petheő-Gönczy Bíboranna

Néhány napja vagyok az iskolában, eddig elég kellemes, kissé eseménytelen. A házamba tartózókkal még nem volt összezördülésem, a többi meg nem tud érdekelni. Végül is kit zavar, ha néhányan fagyosan méregetnek vagy hasonló? Én nem fogok megváltozni pár kényes liba miatt, sőt inkább mulattatnak az ilyenek. Szóval mondhatom, hogy az első estém leszámítva zökkenő mentesen veszem az akadályokat. Vagyis mondhattam...
Az még hagyján, hogy összetintázott, de még ő szól be nekem. Hát az agyam eldobom, már rég lejárt a kötelező talár viselés ideje, mindenki nélküle mászkál körülöttünk. Nem igaz, hogy nem látja. Már éppen készülnék kiosztani amikor észre veszi magát, szerencséjére...
Fagyosan bólintok, hát persze, minden napos, csak ép nem nekem. Kissé gúnyos mosollyal felelek.
-Aha, szóval nap, mint nap összekensz valakit amikor élőművészetet csinálsz magadból. Ez igazán érdekes.
Egy gyors pillantással végig mérem az immár erősen tintás csajt.
-Művész programos vagy talán?
Amíg a reakciót várom, elkezdem vizsgálgatni a ruhám, szerencsére csak a kardigánom viseli magán a találkozás nyomait.
Mire újra felnézek a lány kissé tintás kezével kerülök szembe, ő pedig közben bemutatkozik. Meglepetten pillantok a kezére majd az arcára és vissza. Úgy tűnik komolyan gondolja. Elfintorodom, esélytelen, hogy még a kezemet is össze tintázzam. Kurta biccentés mellett válaszolok.
-Melissa Von vagyok. Szintén első évfolyam, Rellon.

Bíboranna

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mulattat vagy inkább bosszant a csaj. A szerencsétlensége elég szórakoztató, végül is melyik boszi ront el egy ilyen egyszerű bűbájt? Apropó bűbáj, talán meg tudom menteni a kardigánom! Amíg én a megfelelő ige után kutatok a fejemben, ő reagál a művészetes megjegyzésemre. Nem idevalósi? Ezzel meg mire akar utalni?
-Mi?
Ránézek az arcára és leesik, szóval vagy mugli vagy félmugli származású. Hm...ez még érdekes is lehet. Unott arccal folytatom a beszédet.
-Szóval azért vagy béna, mert muglik a szüleid. Ez aztán a komoly indok.
A végére már gúnyos mosoly jelenik meg az ajkamon. Egy határozott mozdulattal belenyúlok a táskámba és kiveszem a pálcám. Aztán újra felé fordulok, apró fagyos mosollyal nézek rá pár pillanatig. A kardigánomra fordítom a tekintetem. Nyugodt határozott hangom elkezdek varázsolni.
-Suvickus!
A folt nagyrészt eltűnik, már csak néhány apró makacs pötty mutatja a szerencsétlen találkozás nyomát, nem is rossz. Kissé öntelt mosollyal fordulok vissza.
-Látod nem nagy ügy.
Ezután túl esik a szokásos udvariassági körökön. A neve érdekes, nem hallottam még a Bíborannát, kellemes csengése van. Egy újabb bólintással válaszolok közben. Persze, persze én is örülök.
Amíg ő összehúzott szemöldökkel vizsgálgat én unottan nézek vissza rá, a Navinésekről nem tudok sok mindent, szóval ez alapján nem kaptam plusz infót, nekem a házak egyelőre leginkább színekben különülnek el.
A gondolataimból a kérdése ráz fel. Finoman bólintok, persze, hogy nem látott még.
-Néhány napja érkeztem.

Bíboranna

Informatika. Hm...az lenne az amivel a muglik a varázslatot helyettesítik? Nem hangzik túl érdekesnek, nem is lehet túl nehéz, egy-két nap alatt biztos rájönnék a titkára. Ezt egy újabb fagyos mosollyal közlöm is.
-Kétlem, hogy olyan nagy ügy lenne. Bár biztos érdekes tapasztalat.
Csak tudnám mit vigyorog ilyen bájosan rám? Talán nem épeszű? Vagy ez a háza adottsága? Érdekes lehet, ha mindenkivel ennyire kedvesek..
Azt hiszem itt az ideje elolvasnom a házak jellemzését, biztos sok érdekes jellemzővel találkozom majd. Nos, ha más haszna nem is volt ennek a találkozásnak az érdeklődésemet felkeltette, már csak a kardigánomat sajnálom. Kis gondolkozás után eszembe jut egy varázslat ami talán segíthet. Gyorsan ki is próbálom. A siker majdnem teljes, a folt nagy része kijön. Öntelt mosollyal nézek a lányra, de ez szinte azonnal le is hervad az ajkamról. He? Semmi gúny? Tényleg nagyon furcsa a csaj. Na, de lépjünk ezen ráérek később gondolkozni, pillanatok alatt visszatér a mosoly az arcomra és biccentek.
Az iskolára terelődik a téma, elkezd arról beszélni mikor jött. Türelmesen hallgatom, bár nem értem mért osztja ezt meg velem. Amíg beszél én némán nézem, ahogy megpróbálja eltüntetni a tintás zsebkendő tömeget. Hirtelen váltással felnéz, én pedig enyhe értetlenséggel nézek rá. A kérdés még értem is, de azt nem, hogy mért jön közelebb. Aztán leesik, segítséget szeretne, hát....végül is nem árt, ha meg van az embernek a napi egy jó cselekedete. Felemel a pálcám és intek az arca felé.
-Suvickus!
Aztán csak némán nézem az arcát, hát lejött a tinta.... Az első sok után a számra teszem a kezem, hogy elfojtsam a nevetésem. A bűbáj jobban többet leszedet, mint kellet volna, az arca tintás feléről a tintával együtt majdnem az összes szeplő is eltűnt. Úgyhogy, most roppant érdekes kontraszt van a két fél között.
Nagy nehezen legyőzőm a nevetési ingerem és elkezdek a táskámban tükör után keresni, közben csak úgy mellékesen megosztom vele a hatást.
-A tintától sikerült megszabadítanom és bónuszként a legtöbb szeplőd is eltűnt.  

Bíboranna

Nem igazán értem mért néz rám hitetlenkedve amikor kijelentem, hogy annyira nem lehet nehéz az info akár micsoda. Hisz az is csak egy tárgy, ergo nem lehetetlen, ha mindenki másnak megy, nekem mért ne? Nem vagyok hülye...
Az arckifejezéshez kapcsolva megpróbálja megcáfolni a kijelentésem. Unottan, reagálok.
-Gondolom, akkor neked nem ment.
Ez mondjuk nem tud meglepni, ha egy egyszerű varázslattal felsül, amit pedig biztos régóta gyakorolnak, akkor nem meglepő, hogy másban sem jeleskedik.
Mielőtt ezt kifejthetném neki tovább terelődik a téma. Szóba kerül az iskolába érkezés és még pár dolog. Aztán egyszer csak közelebb csúszik hozzá, én pedig csak nehezen állom meg, hogy hátrébb csússzak. Egy ideig csak értetlenül nézek rá. Segítsek neki? Hát....a gyakorlásként felfognak annyira nem hangzik rosszul.
Felemelem a pálcán, ő ezzel egy időben feljajdul. Enyhe elégedettség érzek, már késő bánat. Elmondom a varázsigét, egy kicsit megbotlik a hangom közben.
Nos, a kívánt hatáson is túl teljesítettem. Ez igazán érdekes, legalábbis nekem, a navinés nem biztos, hogy értékelni fogja. A mosolyom elrejtésére való célzattal elkezdek tükör után keresgélni a táskámban, közben közlöm vele a hatást. Egy ideig csak hitetlenkedve néz, majd ő is tükör után kezd keresgélni, ezért én felhagyok a folyamattal és kíváncsian figyelem az arcát. Elsápad, elkerekednek a szemei, azt hiszem elég sokkoló hatást értem el.
A kérdés hallatán enyhe sértettséggel elfintorodom, még, hogy elment az eszem, inkább örülhetne. Mindenki el akarja tüntetni a szeplőit, neki pedig megetettem én ingyen, csak úgy kedvességből. Még, ha nem is szándékosan...
Mire bármit válaszolhatnék összeszedi magát és elkezd kiabálni velem. Elsőre fel sem fogom, ő tényleg velem kiabál? Aztán rá nézek a haragos arcára, komolyan gondolja. Bennem is fellobban a harag, hisz ő kérte a segítséget, nehogy már neki álljon feljebb.
-Ch..Más ennek örülne és azt kérné, hogy a másik oldallal is tegyem meg. Nem pedig hisztis kisgyerekként reagálna.
Sértődötten veszem vissza a kardigánom és állok fel, nem vagyok hajlandó ilyen buta vitát lefolytatni.

Krushnic Dimitri
Outfit

Látszik, hogy egy iskolát szolgál ki a falu, szinte minden van itt. A stílusa nekem mondjuk egy kicsit egyszerű, de azért szerethető. Az eddig meglátótagot boltokban mindent megtaláltam, a letisztult stílust pedig meglehet szokni, szóval végül is oké a hely. Csak ne lenne ilyen meleg... A szabad kezemmel megigazítom a felsőm pántját és folytatom a sétám. Voltam már a kviddics szaküzletben seprű polírozóért, a Leányálomban új parfümért, mivel sikerült összetörnöm a régit. Ezentúl betévedtem a régiség kereskedés szuvenírért otthonra, végül benéztem az ékszerboltba. Most pedig onnan tartok a cukrászdába üres kézzel, csodás bolt, de pillanatnyilag nincs már rá elég pénzem...
Amíg én azon szomorkodom, hogy nem tudtam meglepni magam egy új nyaklánccal elérkezem a cukrászdába. Amint belépek el is felejtem bánatom okát, rengeteg isteni illat csap meg és lágy, hűs levegő. Mintha a mennybe jutottam volna. Átrakom az egyik kezemből a másikba szatyrokat és elindulok a sütik felé. Hosszas nézelődés után kiválasztom a vágyott édességet és elcsomagoltatom, fizetek. Aztán elindulok kifele egyik kezemben a vásárolt holmik, másikban a nasi. Már majd nem ki is lépek az ajtón, miközben a kezemben tartott sütemény papírját nézegetem, amikor hirtelen lökést érzek. Reagálni sincs időm elvesztem az egyensúlyom és elzúgok, repülésem csak a padló állítja meg, de az természetesen fájdalmasan. Kis nyögéssel terülök el a bolt padlóján.

Bíboranna

Hisztis, pont, olyan mint egy hisztis gyerek. Egy elrontott varázslat nem a világ vége, én több tucat ilyennek voltam az áldozata. Elmegy a gyengélkedőre és kész vagy csak vár néhány napot. Nem történt semmi sokkoló, most egy kicsit aszimmetrikus, de lehetne rosszabb is...sőt, ha tovább nyavalyog nekem lesz is. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a bánás módot, mikor csak segítettem. Elképzelni sem tudom mit várt, elsős vagyok...
Sértett arccal szedem össze a holmim. Biztos nem maradok itt és hallgatom őt, inkább egy újabb büntetés. Felállok, vettek egy utolsónak szánt pillantást a lányra, aztán meglepetten pislogok. Sír? Miért sír? Előbb még üvöltött...
Zavartan túrok bele a hajamba, hát ezt nem hiszem el. Mit kellene csinálnom egy síró emberrel?
Némi habozás után megszólalok.
-Menj el a gyengélkedőre, ott majd vissza állítanak.
Vagy megteszik amit mondtam és eltűnnek a szeplőid...
Mielőtt még bármit mondhatnék ezentúl újra hangulatot vált, most gúnyolódik, hát az agyam eldobom. Honnan szökött a csaj? Mennyire lehet skizo? Félnem kellene?
Pár pillanatig ezen merengek, ő pedig elkezd pakolni. Nos, azt hiszem jobb lesz, ha megyek. Pont elég volt mára a fura emberekből.
Fagyos mosollyal biccentek.
-Öröm volt találkozni. Szia.
A választ meg sem várva elindulok vissza a kastélyba. Még egy ilyen furcsa találkozást...

Tanár úr

Úgy látszik tévedtem, nem úszom meg a büntetést... Még egy picit sem rezzen meg a szája, a becézés, pedig holt hidegen hagyja. Na, ez kellemetlen. Finoman biccentek.
-Igen, abból.
Itt az ideje megpróbálni menteni a menthetőt, hátha megúszom valami aprósággal. Végül is csak a takaródót szeghettem meg, az nem nagy ügy. Azaz, ha most készséges és bájos leszek, biztos kisdologgal megoldjuk. Megpróbálok azzal érvelni, hogy új vagyok, nem volt időm elolvasni a házirendet, de semmi. Szimplán csak elutasító…lelombozó egy találkozás ez.  
Amikor meglátom, hogy papírt vesz elmotyogok néhány francia szitokszót. Szép év kezdés lesz ez. Elmondja a büntetés felvezető szöveget én pedig semleges arccal válaszolok.
-Persze, meglesz.
Magamban fintorgok kicsit, nem olyan drámai a feladat, de akkor is bosszantó. Sőt, egyelőre még mást sem tudok "megkérni", úgyhogy tényleg nekem kell megcsinálnom... Lebiggyesztem a szám, hát ez aztán pech.
Amíg én a sorsomon merengek kérdést intéz hozzám. Semleges hangszínnel felelek.
-Melissa Von vagyok.   
Majd kissé habozva folytatom a beszédet.
-Első évfolyam, Rellon.
Ezután már csak várom, hogy a kezembe nyomja a cetlit és elválhassanak útjaink...illetve ezzel van egy kis bökkenő. Nem tudom hogyan jutok vissza. Zavaromban elkezdem a cipőm orrát bámulni. Most mi csináljak? Ha nem kérek segítséget elkaphatnak újra és nekem nincs kedvem még több büntető munkához, de, hogy pont vele kelljen vissza jutnom... Ah, ez csak még kellemetlenebb.

Lora Fontaine
Outfit

Gyilkos meleg van, még itt bent is. Ráadásul van még két órám mielőtt vissza mehetnék a szobámba zuhanyozni, szörnyű...
Lassan, kényelmesen sétálok a folyóson, próbálva kikerülni a többi diákkal való érintkezést. Nincs nekem bajom az emberekkel, csak ebben a melegben jobb a tisztes két lépés távolság, ne érjen hozzám senki. Ezt mondjuk elég nehéz megvalósítani a tömött folyóson, de azért próbálkozom.
Rövid diákok közti szlalomozás után a terasz felé veszem az irányt, kétlem, hogy ott hűvösebb van, viszont kevesebb diák van ott szerintem.
Nagy nehezen sikerül eljutnom az ajtóig, apró elégedett sóhajjal lépek ki, végre egy kis nyugalom. Még, ha csak pár perces is.
Ahogy kiérek a fényre egy kosza napsugár elvakít, hunyorítva lépek előrébb. Ezzel egy időben pedig neki ütközöm valakinek és kis híján elesem. Na, remek. Csak ez hiányzott egy újabb kellemetlen találkozás, nem elég a tegnapi navinés lány...
Miután a napsugár eltűnik kíváncsian fordítom a tekintetem az ütközés irányába. Egy velem egy idős lányba sikerült belesétálnom. Magamra erőltetek egy udvarias mosolyt.
-Bocsi.

Dimitri

Ó, hogy az a... Levegő után kapok. Ez meg mi volt? Úthenger vagy mi?
Fájdalmas fintorral támaszkodom a könyökömre és nézek fel. Első amit meglátok egy férfi aki a kezével takarja az arcát, értetlenül pislogok. Aztán gyorsan végig nézek magamon, de semmi olyat nem láttok ami miatt nem lehetne rám nézni. Újra felnézek, most már a pasi is elvette a kezét az arcától és felém nyújtja a kezét, zavartan nézek rá.
-Persze...
Tovább nem jutok, mert folytatja a beszédet. Na, persze farkasvakság a napközepén, amikor még nincs homály. Hitetlenkedve nézek rá, lehet, hogy ő is megütötte magát? Nos, mindenesetre elfogadom a segítséget.
Mire komolyabban elkezdenék ezen gondolkozni besurran egy új illat a többi közé én, pedig sokkosan kiáltok fel.
-Jaj, ne!
Sápadtan fordulok hátra, minden holmim szanaszét hever és a parfümös táska körül félre érhetetlen folt kezd terjedni. Néhány pillanatig csak szomorúan nézem, aztán folytatom a kár felmérést. A sütinek annyi, a polírozó túlélte, a régiség kereskedéses ajándékok egy-két karcolással megúszták. Ezentúl én is szereztem néhány zúzódást, szép.
Egyszerre fájdalmas és mérges arccal fordulok vissza. Nem is tudom mit várok tőle, de egy bocsánatot szerintem minimum megérdemelnék.

Lora Fontaine

A nap elbújik egy felhő mögé én, pedig szembe találom magam egy bosszús navinéssel, kissé sajnálkozva nézek rá. Valószínűleg már így is a gyengélkedőről jött, pechjére pedig én is tovább rontottam a napját, bár most nem szándékosan. Szóval teljesen érhető a drámai reakció, mondjuk nekem csöppet túlzó. Persze, persze, szörnyű ember vagyok. Nincs ebben semmi új, mondták már párszor. Mivel nem úgy néz ki, mint aki egy könnyen meg békélne lassan elkezdek hátrálni, nem hiányzik a napomból egy zabos navinés. Az ő házával amúgy sincs jó tapasztalatom. Tegnap is és ma is megvolt a szerencsétlen találkozás, most már egy ideig inkább kerülök minden sárgát, ezzel csak jót tehetek. Hátrálás közben válaszolok.
-De, mondtam, hogy bocsi. Nem láttalak.
A rohamos torok koszörülés egyre gyanúsabbá teszi, csak nem egy újabb dilis csaj? Ez az univerzum vicce...
Mire bármi egyebet tehetnék, mondhatnék vagy gondolhatnék előkapja a pálcáját és bűbájt röpít felém. Már nem tudok ellépni előle, ezért bosszús fintorral elkezdek táncolni. Szerencsére gyenge a varázslat, nekem pedig elég jó az állóképességem. Amíg a lábam magától jár előveszem a pálcám.
-Pofix!
Így legalább nem tud többször támadni, sőt ami még jobb ócsárolni sem. Ezután már csak az akaratlan tánc probléma maradt...

Kilt Zoltán
Outfit

Minden sétával új helyeket fedezek fel, a cukorka- és a könyvesbolt is varázslatos. Plusz, annak ellenére, hogy nem rég érkeztem szükségem volt már kikapcsolódásra. Lassan egy hete vagyok itt, rekord idő alatt szedtem össze egy büntetést, haragítottam magamra két lányt...stb. Mit ne mondjak esemény dús helyre csöppentem, majdhogy nem haza vágyom, de csak majd nem. Részben élveztem is a szerencsétlen sorozatot az otthoni kiszámítható világ után. Itt nem a szülök határoznak meg, hanem csak is a tetteim, ez pedig elég vicces eddig. Csak a szobámon ne kellene osztozni, azt nem tudom megszokni...
Lassan sétálok, a gondolataimba merülve, egyik kezemben egy csomag mindenféle cukor, a másikban egy könyv. Hétvége lévén nem sietek sehova, lenne tanulni valóm..., de még nincs erőm újra vissza zökkenni a mókuskerékbe. Egyelőre ismerkedem a faluval, nézelődöm, keresek egy csendes olvasásra alkalmas helyet. Ez meglepően gyorsan sikerül is egy enyhén árnyékos, üres játszótér megtestesülésében. Oda megyek az árnyékban lévő hinták egyikéhez és leülök. Az ölembe rakom az édességet és kinyitom a könyvem, közben ütemesen ringatom magam a hintán.

Én is, durcás átkozom. Lora Fontaine

A varázslatom megtette a hatását, de mielőtt örömködhettem volna egy kicsit, hogy elhallgat megszüntette. Ó, Merlin szakállára! Ki a fene ez a csaj? Na, mindegy... Semleges arccal tűröm a hangja vissza szerzése miatti örömét. Örülj amíg tudsz, majd letörlöm a mosolyod. Gyorsan elkezdem fejben forgatni az ismert igéket, de mielőtt megszólalhatnék támad. Pech, nem sikerült apró önelégült mosollyal intek felé.
-Aculeus Lingua!
Nem tudom mennyire sikerült a varázslat, kicsit megbicsaklót a hangom közben, szóval esélyes, hogy nem, de nincs időm ezen gondolkodni. Ha sikerült, ha nem támad, megint... Reflexből védekezem.
-Protego!
Éljen, siker! A tánccal még nem tudtam mit kezdeni, kellemetlen. De változás sem történt, szóval tűrhető az állapot. Fagyosan mosolygok a sárgára. Nem fog megverni egy ilyen csaj, még mit nem.
Az öntelt megszólalásra szélesedik a mosolyom, támadok.
-Offende Onorare!
Aztán csak várom a hatást. Remélem ez a bájos varázslat okoz neki néhány szép pillanatot, addig pedig valahogy abba hagyom a táncot vagy még jobb kiütöm...

Lora Fontaine

A beszélgetés kezd kissé egyoldalú lenni, mivel én csak átkokat vágok a fejéhez. Többre nem vagyok hajlandó pazarolni a levegőm. Nem mindegyik varázslatom lesz sikeres, de azért okozok neki bőven kellemetlenséget. Meg is érdemelte, én még mindig táncolok, csak tudnám, hogy szüntessem meg...
Az utolsó átkom elég jól betesz neki, látszik rajta a kábulat. Gonosz mosollyal újra felé intek.
-Prohibere!
A varázslat elméletileg sikeres, bár ez csak akkor derül ki, ha az előző elmúlik és lépni próbál. Nos, addig legalább gyönyörködhetem a látványban.
Na, ne! Hogy jött ki ilyen gyorsan a bűbáj hatása alól? Ennek lényegesen tovább kellett volna tartania.. Ez elvi képtelenség...
Mire bármit tovább gondolhatnék vagy esetleg mondhatnék, gyanús mosollyal megszólal. Most már harag lobban bennem is, pont egy ilyen csaj kritizálja a külsőm?! Vegyem már vissza egy kicsit.
-Fogd vissza magad mielőtt vissza küldelek a gyengélkedőre.
Már emelném is a pálcám, amikor az arcomba fúj valami csillámpor szerűt. Hirtelen fáradság lesz úrrá rajtam és térdre esem, nagy nehezen megszólalok, bár olyan a nyelvem, mintha ólomból lenne.
-Ezt még megkeserülöd...
Tovább nem juttok elsötétül körülöttem a világ, az utolsó amit láttok a lány arca, de abban sincs köszönet.

Bornemissza Luca
Outfit, Bikini

Millió fok van, sőt több. Szinte el tudnék olvadni, a kötelező talár viselés, pedig csak ront ezen. Mire véget érnek az óráim nincs más vágyam csak, hogy elmerülhessek a hűs vízben. Itt jött is a bökkenő, hol találok erre alkalmas víz mennyiséget? Némi kérdezősködés, fel-le járkálás és pakolás után megtalálom a kívánt helyet útvonallal meg mindennel. A kastélytól a faluig magabiztosan lépkedek, aztán lassan elgondolkozva próbálok eltalálni a tóhoz. A biztonság kedvéért több emberrel is elmondattam az útvonalat így elméletileg esélyem sem volt elveszni... Persze nekem mégis sikerült, így a félórás sétából órás lett a gyilkos melegben. Mire eljutottam a vízig már rólam is patakokban folyt az izzadság, gyorsan felsétáltam a stégre és levetkőztem. Először csak a lábamat lógattam a vízbe, hátha hideg. Majd miután megbizonyosodtam róla, hogy viszonylag meleg még a mély víz is boldog mosollyal ugrottam fejest a habokba.
Elégedett sóhajjal buktam fel néhány méterrel arrébb, édes felfrissülés. Lassan, komótos tempóban elkezdtem úszni. Talán egy óra után még mindig boldogan kijöttem a vízből, elővettem a törülközöm és elfeküdtem a stégen napozni.

Parfüm gyilkosom

Fura figura, az biztos. Egy ideig csak nézem a pasit és próbálok túl lenni az első sokkomon, valószínűleg ezért tűröm nyugodtan a béna magyarázkodást és segítséget. Elfogadóan bólintok a magyarázatba, látszik, hogy nem volt szándékos, a szerencsétlenkedésével, pedig nem tudok mi csinálni.
Lassan rendezem a gondolataim, ezzel együtt pedig megérzem a parfümöm illatát. Újabb sokként ér a felismerés és idegesen nézek körül a holmim romjain. Hát igen, ennek annyi. Pedig elment rá egy csomó pénzem... Megvizsgálom a többi cuccom is, szerencsére a legtöbb dolog túl élte a kalandot minimális sérüléssel, mint én. Csak a sütim osztozik az illatszerem sorsán. Szomorú, roppan szomorú. Egy ideig csak nézem a romokat, nem akarom elhinni, hogy ez velem történt meg. Olyan jól indult a mai nap, ez a balszerencse nem fér bele.
Amíg én ehhez hasonló gondolatokkal kínzom magam az ismeretlen férfi megpróbálja magára vonni a figyelmem. Egyszerre gyilkos és világfájdalmas arccal nézek rá. Mit akar még?
Megtéríti, persze és a jó hangulatommal mi lesz azt is vissza varázsolja vagy mi?
Bosszús sóhajjal bólintok, egy ideig eltart míg legyőzőm az ingert, hogy hozzá vágjam a tönkre ment sütimet. Mielőtt megszólalnék észre veszem a körénk gyűlt tömeget. Na, még csak ez hiányzott. Mosolyt erőltetek az arcomra, egy Von nem rendez jelenetet ekkora tömeg előtt.
-Semmiség, köszönöm.
Bár, ha lehet legközelebb kerüljük el egymást, nem vágyom több kék-zöld foltos találkára…  

Bornemissza Luca

A víz roppant kellemes, kényelmes tempóban elúszok a tó egyik partjától a másikig. Majd rövid pihenő után vissza is, kicsit berozsdásodva érzem magam. Otthon szinte minden nap úsztam, de az iskolába való jövetelem előtt fel kellett hagynom vele, mivel túl sok teendőm akadt. Enyhe fájdalom nyilall a mellkasomba az emléktől, hiányzik Anglia...
Mire kijövök a vízből borongóssá válik a hangulatom, nincs nekem bajom a mostani helyzettel, sőt egész kedvelem. Emellett azért nehéz egy cseppet alkalmazkodni és itt nem csak az enyhe akcentusomra gondolok, hanem sok-sok apróságra.
Amíg merengek elindulok vissza stéghez, hogy kifeküdjek napozni. Ezt meglepő módon egy kiskutya szabotálja. Meglepetten bámulom a felem szaladó ebet, majd értetlen arccal szemlélem az örömködését. Nagyon édes kutyus, de vajon kié lehet? Mért örül ennyire nekem? Csak úgy cikáznak a fejemben a gondolatok, közben a négylábú megindul a stég felé. Ezután legnagyobb meglepetésemre megáll int nekem és beugrik a vízbe. Ezzel mondjuk mosolyt is csal az arcomra, pont úgy landol a vízben, mint egy kavics. Rövid habozás után elindulok a szőrpamacshoz. Mi tagadás felkeltette a kíváncsiságom, honnan jött és mit akarhat vajon?
A stég szélén megállok, érdeklődve pásztázom a vizet. Vajon hova tűnhetett a bohókás állat?

Bornemissza Luca

Ennyi, én elolvadtam. Eszméletlen cuki ahogy úszik a kutyus. Elképzelni sem tudom mit akar, de csak azért megéri segíteni neki, hogy nézhessem az úszkálását. Mosolyogva nézem, hogy elúszik, majd vissza hozzám. A rövid ugatás alapján valószínűleg azt szeretné, hogy kövessem. Nos, rendben. Majd nem el is indulok mikor elkezd prüszkölni, ez ideiglenesen megakaszt. Nézem és nevetek, végül abba hagyja és, pedig a vízbe vetem magam. Felbukok a víz alól, szemmel megkeresem az ebet, aztán kíváncsian elkezdek utána tempózni. Vajon mit akarhat? Talán megsérült a gazdája? Úszás közben próbálom kitalálni, hogy ugyan hova vezethet, de minimális helyismerettel ez elég sikertelen próbálkozás. Végül csak úszom utána, előbb-utóbb kifog derül mi a célunk.
A corgi megáll, rövid idő múlva én is oda érek hozzá. Érdeklődve nézek a négylábúra.
-Na, mi az? Mit szerettél volna elérni ezzel?
Körül nézek, de nem látok semmit. Nem messze vagyunk a tó közepétől, sehol semmi és senki. Legalábbis víz fölött...
Enyhe ijedséggel kezdek el lefelé kémlelni. Kit vagy mit kellene keresnem? Újra a kutyára nézek, aztán lebukok és végig pásztázom a környezetem. Az égvilágon semmit nem látok, csak egy apró csillanást a tó alján. Nos, kétlem, hogy annak bármi jelentősége lenne, szóval kiemelkedem a vízből. Vissza úszom a corgihoz.
-Tudom, hogy hülye kérés, de adhatnál valami támpontot.
Milyen jó is lenne, ha tudnál beszélni és megmondanád mit szeretnél...

Dimitri

Amíg próbálom rendezni az érzelmeim, mert ugye nem kéne neki esni hiába lökött fel... Ő értetlen képpel néz rám, Merlinre bosszantóbb nem is lehetne.
Lassan megnyugszom, ezzel együtt, pedig leküzdöm az ingert, hogy hozzá vágjam a sütim romjait. Bár úgy tűnik ezt észre se veszi, mert felveszi a sütit mielőtt újra ingert éreznék a hozzá vágására. Elfolytok egy bosszús sóhajt és semleges arccal felelek.
-Csermelymenedéki bonbon.
Na ez legalább jól lesokkolja majd. Vagyis is csak hittem ezt, mire válaszolok ő elkezdi eltüntetni a süti romjait. Döbbentem nézem ahogy eszi. Ez valami vicc? Ki a jó ég ez a pasi?
Az arcomon egymást váltják az érzelmek. Döbbenet, értetlenkedés, hitetlenkedés és így tovább. Egyszerűen túl sok ez a férfi egyszerre. Nem tudom, hogy tud halál nyugodtan neki állni megenni a kilapított sütimet mindenki előtt.
Ez végül neki és feltűnik, ártatlan képpel hosszan elnyújtva megeszi az utolsó falatott és megszólal. Bár ne tette volna... Fintorogva megrázom a fejem, még egy ilyen hülyét. Ki a fene képes csak úgy neki állni és így enni? Remélem nem az egyik tanáromhoz van szerencsém...

Tanár úr

Az, hogy ő el is elmond valami káromkodás szerűt meglep. Enyhe érdeklődéssel pillantok rá. Mégis érdekes ember lenne? Hm...még meglátjuk.
A biccentésre nem reagálok, jegyezze meg nem érdekel. Ha van is közös óránk, majd hátra ülök és nem zavarjuk egymást, kész. Nem lesz nehéz így kibírni az együtt töltött időt, esetlég jó is leszek az elején tárgytól függetlenül.
Amikor közli, hogy ő a repüléstan tanárom úgy nézek rá, mint akit leöntöttek egy lavór hideg vízzel. Na, ne! Mért pont bele kellett összefutnom? Repülni szeretek...
Apró sóhajjal bólintok, ez már biztos nem az én napom. Sok idő lesz mire elfelejtettem ezt a kellemetlen találkozást. Pedig már olyan szépen elterveztem, hogy a reptan tanárommal jobban leszek. Ez aztán a pech.
Ezután gyorsan túl esünk a kötelező körökön. Újabb biccentéssel átveszem a cetlit, kezdetnek meg kell csinálnom ezt a büntetést. Nem sokat fog változtatni a rólam alkotott képről, de kis lépésekben csak meglesz.  
Az óhaj-sóhajra válaszkép elkezdem bámulni a cipőm orrát, itt az ideje segítséget kérni. Bár most már inkább vesznék el újfent...
Veszek egy nagy levegőt, lassan, mint ha fájna kinyögőm.
-Nos, igen... Lenne kedves elmondani, hogy jutok vissza a hálókörletembe?
Megpróbálom leplezni a zavarom, kisebb-nagyobb sikerrel ez meg is történik. Amint nem érzem magam elvörösödve felpillantok.

Ainsley
Outfit

De korán van... Úgy látszik sikerült teljesen elszoktam a reggeli futástól. Ami elég szép teljesítmény, hisz kb egy hetet hagytam ki. Na, mindegy az időeltolódás teszi biztos. Majd vissza szokom lassan, nem olyan vészes.
Kényelmes tempóban elkezdek készülődni, egyelőre nem igazán tudom hova menjek futni. Valószínűleg a réten fogok, mivel mást nagyon nem ismerek. Kezdetnek az is jó lesz, utána meg majd körül nézek.
Elgondolkozva sétálok végig a kastélyon és elégedetten lépek ki. Először csak sétálok, aztán fokozatosan felveszem a futó tempóm. Az izmaim lágyan bizseregnek, jó újra futni.
Nem igazán tudom merre megyek, csak az ösztöneimre hagyatkozom. Végül egy idő után elveszek a gondolatimban és csak megyek. Sok mindenen elmerengek, rengeteg élmény ért mióta itt vagyok. Jó és rossz egyaránt, a legtöbbet ráadásul élveztem is. Bár a navinével remélhetőleg lesznek pozitívabb tapasztalataim is. Az eddigiek elég negatívak... De ott van még a tánc is, nem is tudom honnan jött ez a gondolat. Sosem táncoltam komolyabban, most ez elég fura. Összességében kellemes, de azért meglepő tőlem.
Talán félórát futok így amikor össze találkozom egy másik futóval. Megállás nélkül köszönök.
-Hello
Ezzel vissza is térek a gondolatim közé. Mit fogok kezdeni a tánccal? Tényleg komolyra fordítom vagy új hobbiként lesz jelen az életemben?

Bornemissza Luca

Mire oda érek hozzá újabb prüszkölő ugatással adja tudtomra, hogy nagyon akarja azt amiért ide hívott. Már csak tudni kéne mit akar. Sehol senki, szóval nem emberről van szó. Nem egy bajba jutott gazdit kell megmentenem, ez némiképp megnyugtató. Na, de akkor miért kapálódzik ennyire az eb?
Körül nézek víz fölött és alatt is, semmi. Kérdőn nézek a négylábúra, valahogy többet kellene segíteni, így nem tudom mit szeretne...
A corgi megértette a problémám, bár nem tudom miért kelt hullámokat. Érdeklődve figyelem, minimális támpont is segítene. Meglepetésemre oda úszik hozzám, majd a kezemnek nyomja az orrát és lebukik. Habozva nézek utána, kövessem? Az a csillogó akármicsoda kell neki?
Mire elhatároznám magam feljön, én pedig újra rá nézek. Nos, jó, ha ezt szeretnéd annyira. Bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül felhoznom, legalábbis elsőre.
Veszek egy nagy levegőt és lebukok, de ahogy gondoltam nem sikerül a táv háromnegyedénél vissza kell fordulnom. Levegő után szomjazva jelenek meg újra a kutya mellett, picit pihenek. Majd megismétlem a folyamatot, megint érzem, hogy túl messze van a tárgy. Viszont már nagyon közel vagyok hozzá, ezért megfeszítem az izmaim. Enyhe légszomjjal küzdök, de sikerül felvennem a tárgyat. A tőlem telhető leggyorsabban elindulok vissza, miután áttöröm a víz felszínt nagyokat kortyolok a levegőből. Nem tudom miért szenvedtem ennyit egy ismeretlen kutya üvegsellőjéért, de némi elégedettség érzek, hogy sikerült felhoznom.
Miután összeszedtem magam a corgira nézek. Most mi legyen.

Tanár úr

Sikeresen kinyögőm mit szeretnék, már, ha siker az, hogy elvörösödők és a cipőm orrát nézem...
Ezután újabb sokk volt mikor kiderült, nem tudja elmondani. Szép mondhatom, a végén kezdhetek el újfent tippelve elindulni, teljesen a szerencsére utalva. Ezzel aztán teljes lenne a mai nap, a rengeteg utazás, minden elintézése és a büntetés, most pedig ez...
De nem, még sincs ekkora pechem. Mondjuk nem is öröm, hogy vele kell még több időt töltenem. Végül is ez még mindig istenes, sokkal rosszabbat is el tudok képzelni.
Arra, hogy voltam-e már a körletemben bólintok. Lepakoltam, találkoztam egy-két emberel és egy picit körülnéztem. Azt viszont egyel talán nem tudom merre kellene innen mennem, valószínűleg, ha közelebb leszünk már felismerem.
Ezt letisztázva elindulunk, lassan sétálok félig mögötte, nincs sok kedvem beszélgetni, de tűrhetően válaszolok a hozzám intézetkérdésekre. A honnan jöttem típusú kérdésekre a lehető legtömörebben, a repüléshez kapcsolódóhoz bővebben. Így egész gyorsan eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol megáll. Érdeklődve körül nézek, ez a folyosó ismerős. Innen már vissza jutok, remek. Mielőtt bármit mondhatnék elmondja merre induljak tovább. Enyhén mosolyogva bólintok.
-Köszönöm. Jó éjt.
Aztán sietős léptekkel elindulok, pont elég volt mára ennyi.

Ainsley

Szinte el is felejtem az előbbi találkozást, nem szoktam társaságban futni. Általában futásközben rendezem a gondolataim, engedem ki a feszültséget, ehhez nem passzol a társaság. Szóval lassítás nélkül tovább megyek, nincs okom megállni tekintve, hogy nem ismerem a lány. Futok amúgy is minden hol vannak, mért kéne megállnom vagy lassítanom miatta?
Visszatérek a tánccal és az új sulival kapcsolatos gondolataimhoz, illetve csak visszatérnék. Mellém ér az előbb látott csaj, a köszönése egy pillanatra kizökkent, de már térnék is vissza az említett témákhoz amikor újra megszólal. Enyhén megemelkedik a szemöldököm, bár ezt ő nem látja, mivel előre nézek nehogy elessek. Habozok, erre most válaszolnom kellene? Sőt ami fontosabb akarok én vele beszélgetni? Hm....
Sóhajtok, itt az ideje szocializálódni. Kevés embert ismerek, nem ártana bővíteni az ismerőseim listáját.
-De, tényleg az.
Oké és most mi legyen? Ez a téma ennyi volt, hamvába hullt a beszélgetés ezzel. Eh, esetleg be kellene mutatkozni vagy valami hasonló...
-Melissa vagyok, örvendek.
Biccentek, bár eléggé úgy néz ki, mintha a semminek tenném. Biztos érdekes látvány lehet, bár kétlem, hogy látja.
Amíg a választ várom futólag oldalra pillantok, hogy tudjam végül is kivel próbálok beszélgetni. Tényleg az a csaj aki mellett elmentem, mondjuk halvány lila gőzöm sincs arról ki ő...

Petheő-Gönczy Liliróza
Outfit

Ez egy balszerencsés hét kezdés. Nem elég, hogy kiöntöttem az egyik üveg tintám, de ezzel együtt majd nem az összes üres pergamenemnek is vége lett és minden kékben úszott. Mire sikerült varázslattal és kézzel feltakarítanom már azt hittem én is kék leszek. Most pedig siethetek le a faluba pótolni a kárt. Igazán bosszantó, jobb dolgom is lett volna...
Gyors léptekkel szelem át a kastélyt, nincs kedvem csevegni senkivel, csak túl akarok lenni ezen a be nem tervezet vásárláson. Szóval, ha el is megyek egy ismerős mellett, amiből mellesleg nincs sok egyelőre, akkor is max köszönök és már megyek is tovább.
Kiérve az iskolából picit lassítok, a jó idő, valamint a napsütés javít a kedvemen. Mióta itt vagyok mondhatni beleszerettem az idő, Angliában sokkal hűvösebb van általában, ezért ez külön pozitívuma az ide kerülésemnek. Még mindig sietve elindulok a falu felé, de most már majdhogy nem séta tempóban. Közben elkalandoznak a gondolataim, fejben haza megyek. Nem mintha annyira honvágyam lenne, csak sok a változás... Rossz bele gondolni mennyire mindenre nem volt eddig időm ami otthon a minden napjaimhoz tartozott. Például még egyik hangszeremre se tudtam időt szánni, pedig már illene. A végén még kiesek a gyakorlatból...
Ez a kissé furcsa gondolat mosolyt csal az arcomra, ezért tőlem furcsa módon rá köszönök a lányra akivel a kapuban futok össze.
-Hello!
Majd megyek is tovább, mintha mi sem történt volna.

Petheő-Gönczy Liliróza

Amint kikerül a lány a látóteremből már el is felejtem, túlságosan lekötnek a gondoltaim. Fejben otthon vagyok, ülök a szobámban a zongorám előtt és játszom nem sokkal az indulásom előtt.. Boldog mosoly jelenik meg az arcomon az emlék hatására, milyen jó is volt. Aztán elindultam ide...
Nem tudom tovább szőni a gondolatot, mert hallom, hogy valaki utánam szól. Eltűnik a mosoly az arcomról, helyette enyhe bosszússág jelenik meg. Mi az már? Az ember békében vásárolni sem mehet?
Az előbbi lánnyal kerülök szembe, korombelinek tűnik. Elnézve a nyúzott arcát sokat utazhatott. Enyhe kíváncsiság jelenik meg a tekintetemben, talán még érdekes is lehet a csaj. Mivel nem hallottam mit kérdezett, csak azt, hogy beszél, ezért vissza kérdezek. Bár elnézve az elveszett képét, valószínűleg segítséget szeretne. Arra, pedig én nem leszek alkalmas. Mivel se kedvem, se időm. De azért biztos ami biztos alapon nem árt vissza kérdezni. A végén még kiderül, hogy tévedtem. Az rém kellemetlen lenne.
-Mit szeretnél?
amíg a választ várom teljesen felé fordulok és összefonom a karjaim a mellkasom előtt finom célzásként, éppen nem a legjobb pillanatot választotta a megszólításomra.

Dimitri

Lassan elkezd sutyorogni és nevetgélni a környezetünk. Hát ez csodás. Fagyosan nézem a sütimet evő pasit. Őt aztán nem lehet kizökkenti, amikor viccből közlöm milyen méreg drága csodát eszik fel sem néz. Na ez szép, a férfi vagy nagyon jól el van eresztve vagy szimplán hülye. Az első elég kétséges, szóval kijelenthetem, hogy egy újabb fura figurával van dolgom. Éljen. Finoman megköszörülöm a torkom, hát ha feltűnik neki, hogy nem túl szalonképesen viselkedik..
Hat rá, hogy én sugárzom a negatív energiát felé, megfontoltam kidobja a süti tartott. Ezt követően ártatlan arccal megnézi a holmim romjait. Igazán kedves, csak nyugodtan kellemetlenebb már úgy sem lehet.
Megnézi a parfümöm romjait és köhögő rohamban tört ki. Fanyar mosollyal nézem a szerencsétlenkedését, megérdemelte. Kíváncsi vagyok tesz-e rá megjegyzést, ha igen nem fog érdekelni, hogy tanár-e. Udvariasság ide, udvariasság oda, ne merészeljen senki kritizálni ennyi ember előtt.
Enyhe érdeklődéssel teszek néhány lépést felé, majd összefonom a karom a mellkasom előtt, enyhe várakozással nézek rá.