Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Biztosan ez már az ezredik alkalom, hogy végigsétál ezen a folyosón, de semmi támpont. Olyan, mintha a Bermuda Háromszögbe került volna, rögvest az után, hogy leszállt a vonatról. Még egy kanyar, és más semmi. Kapott ugyan egy kicsit megrágott térképet, hogy mégis hogyan juthat el egyik pontból a másikba, de nem tudja rendeltetésszerűen használni. Történetem főszereplőjének az érdekében szólva; nem teljesen gyagyás, csupán minden teljesen egyformának tűnik. Sőt, az is meglehet, hogy tényleg egyforma minden. Dühösen sóhajt egyet, rápillant a térképre, amit a gyilkos pillantás után a márványpadlóra hajít. Jobb kezében egy szolid utazótáskát tart, amit szintén nem kímél, a térképre dobja, majd karba tett kézzel ráhuppan úgy, mintha egy ülőalkalmatosság lenne. Várja a csodát. Habár, egyre biztosabb kezd lenni abban, hogy a csontvázára csupán évek múltán fognak rábukkanni a szerencsétlen erre járók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

(katt) ♥

Ebben a gyönyörű napos időben vétek lenne a szobában maradni, és a könyveket bújni. Tanulni a szabadban is lehet. Noha, nem ezzel a szándékkal születik meg az ötlet a vörös koponyában. Szeretne egy kicsit kiszabadulni a Navine torony fogságából, meginni egy bögre teát, miközben csak úgy nézegeti az arra elsétáló embereket. Nem sok diákkal tudott értekezni az érkezés után, nagyon új még itt minden mugli család gyermekeként. Soha nem gondolta volna, hogy egy ennyire mesés környezetben lehet a panellakás után. Ennyi inger… egyszerre nagyon sok, ami történik, de próbálja aktivizálni magát, és kihozni a legjobbat az előállt érdekes helyzetből. A baglyokkal való levelezés a legérdekesebb. Édesanyjával egész sok levelet váltottak, de nem ugyanaz. Majd kialakul minden.
Végigsétál Bogolyfalva főutcáján, hiszen a hétvégére való tekintettel lenéz egy kicsit ebbe az aranyos kis faluba. Sokat hallott róla az elmúlt egy hétben, így ki is mozdult a szobájából, hogy eljöhessen falunézőbe.
- Jó napot kívánok! – köszön halkan, vékonyka kis hangján.
Leül egy asztalhoz a kávézóban, maga elé vesz egy itallapot, és tanulmányozni kezdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az asztal – mondhatni – szinte tökéletes. Éppen annyira süt oda a nap, hogy ne legyen bántó, de mégsem érzi az ember egy eldugott sarokban magát. Nincsen akkora zsivaj a környező asztaloknál. Még azoknál sem, ahol gyerkőccel ülnek. Azokat annyira elvarázsolja a sütemények édes bűbája, hogy nincs is kedvük locsi-fecsizni. Bíboranna tekintete egy fekete hajú és szemű kisfiúéval találkozik, amint végigméri a közelebb ülőket. Kedvesen rámosolyog a kissrácra, aki szégyellősen visszabújik a tányérja fölé, de szeme sarkából néz vissza a vörös lányra. Tündériek a gyerekek. Mindenki az. Kellemes itt. Biztosan hamar meg fogja szokni, habár még egy pár perccel ezelőtt azon aggódott, hogy nem fog menni neki ez a beilleszkedés. Mit tesz a szép idő és a kedves emberek…
Visszatekint az itallapra, és közben észre sem veszi, hogy egy fiú közelít felé. Eléggé céltudatosan. Biztosan elfoglalta a helyét, vagy ő a pincérfiú. Elég a lottóból, máris kiderül.
Látványosan megijed történetem szerény szeplős szereplője. Egy halk „jajt” hallatva, hosszú ujjas tenyerét a mellkasához szorítja. Nem számított társaságra, de ha már így alakult… Egy jó ideig nem válaszol, csak hatalmas, zöld szemeit a fiúéba fúrja, szinte már kezd kellemetlenné válni a helyzet, amikor felpattan a székéről. Nem azért, hogy elszaladjon, csak zavarában úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Először a kezét nyújtja az egyelőre ismeretlennek, majd szemöldökét ráncolva csóválja meg a fejét, mintha saját magával beszélne, és inkább csak gyermekien integet egyet így, közelről a srácnak.
- Szia! – köszön még kicsit elcsukló hangon, ezért megköszörüli torkát, és újra belekezd. – Szia! Persze, nyugodtan. Elfoglaltam a helyedet? – érdeklődik még mindig mélyen a fiú íriszeibe bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Miután felteszi a bugyuta kérdést, fejbe vágja magát gondolatban, hiszen nem valószínű, hogy név szerint rendezik be az asztalokat a Pillangóban. Soha nem lehet tudni, az is igaz. Pillangó. Milyen bájos név ez egy vendéglátó egységnek. Ezen egy pillanatra elkalandozik, így egy kisebb bárgyú mosoly jelenik meg a szeplős arcon, majd felrázza magát, és a fiú felé fordul, aki udvariasan bemutatkozik. Nyugtató a tudat, hogy nem eszik embert. Erről eszébe is jut a leányzónak, hogy enni sem ártana valamit, hiszen már lassan 10 óra lehet, és még semmit nem vitt a szervezetébe egy jó liter vízen kívül.
- Ó, nagyon örülök, Eric. – enged meg végre egy kedves mosolyt.
Vizsgálja kicsit a vonásait. Nem tudja eldönteni, hogy magyar a fiú, avagy sem. Nem azért, mert ez annyira fontos lenne, elvégre megértik egymást annak a bizonyos varázstárgynak köszönhetően. Meg is dörzsöli a gyűrűjét az ujján, majd észbe kap, hogy neki sem ártana igazán bemutatkoznia.
- Engem Bíborannának hívnak, Petheő-Gönczy.
Visszatekint az itallapra, de közben fel-felnéz a fiúra, nehogy ne figyeljen rá ismét. Túlságosan el tud merülni a gondolataiban, ami rendkívül zavaró tud lenni egyes emberek számára. Teljesen érthető, elvégre figyeljen a másik arra, akivel éppen beszélget vagy akkor üljön egyedül, és beszélgessen magában. És tessék, meg is történt, megint elbambult, de most úgy, hogy a fiút bámulja. Szemtelenül jóképű srác ez az Eric. Félreértés ne essék, semmi hátsószándék. A vörös pedig szemtelenül fiatal. Csupán kezd ő is érni – elég lassan sikerült – és most már észreveszi, ha egy a szemeinek tetsző fiút vagy éppen egy csinosabb lányt lát. Mindkét nemet ugyanúgy megnézi, hiszen a szép fiúkat mind tudjuk, hogy miért, a lányokat pedig azért, mert… mindenki szeret szép dolgokat látni, legyen az fiú, lány, kiskutya vagy kismacska.
- Én sütőtök turmixot kérek szépen chai teával… és egy répás lepényt. – adja le a rendelést egy széles mosoly kíséretében, azzal vissza is fordul Eric felé. – Ühüm. Navine, első év. Minden nagyon új nekem itt. – néz körbe színpadiasan.
- Te mivel foglalkozol? – hirtelen milyen érdeklődő lett valaki, ez jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mivel eddig Eric részéről nem volt olyan dolog, amit a gyűrű ne tudott volna lefordítani, a lány bemutatkozásánál fellépett némi komplikáció. A fiú kissé értetlen tekintete teljesen helyes, helytálló reakció. Sok magyar sem mindig érti, hogy mégis mi ez a név, hiszen nem éppen a leggyakoribb leány keresztnevek listáját boldogítja. Szélesen elmosolyodik a fiú próbálkozásain, azonban a Szeplő becenévre kissé összehúzza a szemöldökét. Elgondolkodik. Ennyire közvetlen lenne ez a fiú, hogy már az első találkozáskor fel meri hozni, hogyan kellene a másikat becézni. Nem baj. Egyáltalán nem, csupán furcsa még ez az egész a lány számára.
- Úgy szólítasz, ahogyan csak jól esik, Eric. – nem ragaszkodik a hivatalos megszólításhoz.
A családban úgyis csak legkedvesebb nagyapja hívja Rókalujzának, a többiek pedig nem becézik, csak egyszerűen Bíboranna. Nem divat a Petheő-Gönczy famíliában a becézés. Mindenkinek régi magyar neve van, amiket lehetne becézett formában használni, azonban ez ennél a családnál teljesen kimaradt.
- Tényleg nincsen semmi baj. Nem szoktak becézni otthon, itt pedig még nem is nagyon tudják a nevemet szerintem. – húzza el húsos száját kicsit kedvtelenül. Belegondolva, hogy több hete itt van az iskolában, és még egy barátot sem tud felmutatni, kicsit furcsa, de nincsen ezzel semmi baj. Ő sem kifejezetten kutatja a potenciális pajtás jelölteket. Erre a gondolatra picit oldalra fordul a pult irányába, és látja, hogy a felszolgáló ismét felvette társalgó partnerével a szemkontaktust. Nemsokára érkeznek is az italok, és a lepény, amit már úgy vár a lány, mint a Messiást – szokták mondani. Nagyon szereti a hasát. Annyira, mint egy nyuszi, hiszen szinte ugyanazokat eszi, mint a nyulak. Húst egyáltalán nem, de még egy jó tojásrántotta látványa sem indítja meg a nyáltermelését. Jó teát, jó zöldség- és gyümölcsitalok, no meg a sok-sok zöldség és gyümölcs magában. Ez való a Petheő-Gönczy leány foga alá.
- Hugrabug? – emeli szemöldökét a magasba. – Az micsoda?
Azt hiszem, hogy ezzel el is árulta mugli származását. Ez a világ még teljesen új a számára. Elkezdett már ismerkedni a mágus világgal, de nem megy ez egyről a kettőre úgy, hogyha előtte egy varázsló vagy boszorkány sem volt a családban.
- Auror? – értetlenül, szinte bocsánatkérően mosolyog Ericre. – Minden szokatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Legyen a Szeplő, ha azt egyszerűbb kimondani vagy megjegyezni. – mosolyog.
Nem is kicsit dühítő a lány számára, hogy ennyire tudatlan még ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. A Roxfort, a Hugrabug és az auror szavak egyszerűen kínainak hangzanak. Tudja, hogy kapott egy mágiával kapcsolatos könyvet, amikor beköltözött, de ennyire még nem merült bele a dologba. Itt az eredménye; tiszta égő. Noha próbálja magát mosolyával kihúzni ebből a kellemetlen helyzetből, érzi, hogy innentől kezdve jobban rá kellene feküdnie ezekre a témákra, különben egyre több ilyen gyűlöletes szituációba fogja keverni saját magát lustasága miatt. Nem nagyon szeret tanulni. Semmi olyat, ami kötelező. Ami viszont érdekli, azért a világ végéig képes elmenni. Érdekesen van minden egyes ember, embergyermek összerakva, mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Köszönjük szépen. – tekint fel a hölgyre, aki már megint megpróbálja kivetni a hálóját Ericre. Van árnyoldala is annak, ha az ember végre kezdi érteni ezeket a fajta testbeszédeket, utalásokat, hiszen így érezheti magát – például – ennyire „gázosan” egy hasonló szituban. Mintha valamit megakadályozna. Hunyorítva néz szeme sarkából a felszolgálóra, majd vissza Ericre. Nincsen hozzá semmi köze, nem azért. Csak… biztosan mondaná a srác, hogyha máshoz lenne kedve. Mindegy is, hiszen megérkezett az étel és az ital, innentől kezdve nem is érdekli semmi. Gyermeki módon nyalja meg ajkait, majd a kezébe veszi a villát, és máris megdöfi vele a lepényt. Miután bekapja az első falatot, felnéz a fiúra.
- Á… - majdnem kiesik a szájából egy falat. Deégőtejóég. – Bocsáss meg.
Annyira megörült, hogy végre érti, miről van szó, hogy azt is elfelejtette, a szájába emelte az első adagot a répás lepényéből. Teljesen belevörösödik, alig lehet látni a szeplőket az arcon.
- Nagy-Britannia? Váó, brit vagy? Ez izgalmas. Hogyan jutott eszedbe ebbe a picike országba jönni? – túl sok a kérdés, Szeplő. Néz le zavarában a tányérra, majd mélyet sóhajt a fiú következő kérdésére.
- Igen. – ezt legalább tudja, mit jelent. – Az egyetlen boszorkánytanonc a családban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A becenév véglegesítése hivatalossá válik, ami egyébként kifejezetten tetszik a lánynak. Nem is maga a név, hanem az, hogy valaki próbál kedveskedni egy becézett formával. Erre a leány lassan 16 éve alatt nem igen volt precedens. Mosolyogva konstatálja magában az eddigi történéseket. Valóban nem volt rossz öltet kimozdulni a kastélyból ezen a gyönyörű nyári napon. És bizony Eric is jó asztalt választott. Bíborannácska nem fog fiú ügyekről, és megfejthetetlen női dolgokról beszélni, hiszen egyikhez sem ért, és egyelőre nem is nagyon érdeklik az efféle pletykás bajlódások. Egyszer ő is felnő majd, mint mindenki más. Lehetséges, hogy egy-két év múlva már tiszta nő lesz, az is lehet, hogy megmarad ebben a gyermeki, kislányos formában. Meglátjuk, hogy mennyire fogja formálni a leányt a kialakult szerencsés-szerencsétlen helyzet. A barátai mind ott maradtak, ahonnan jött. Nehéz lesz nélkülük az élet, de örüljünk annak, ami van, és jelenleg úgy néz ki, hogy ezzel, a nála 8 évvel idősebb sráccal kezdenek neki barátkozni. Érdekes az élet.
- Így már értem. Furcsa ez a világ, de mégsem teljesen más, mint ahonnan jöttem. – jegyzi meg.
A szabályok hasonlóak lehetnek, hasonló foglalkozások vannak, csak a környezet más. És persze a legnagyobb különbség, hogy ez embereknek „szupererejük” van. Szinte olyan az egész, mintha egy kellemes novellába vagy egy képregénybe csöppent volna. Így máris más erre a helyre gondolni. Ő egy új karakter lett egy elképzelt világban – ily’ módon egyszerűbb lesz a fiatal agynak feldolgoznia a történteket.
- Semmi baj, jól vagyok. – mosolyog. – Néha teljesen megfeledkezek magamról, és akkor történnek ilyen dolgok. – vallja szemet forgatva, miközben a mellettük lévő asztalnál feláll a társaság, és elindulnak kifelé. Ők mára végeztek itt.
- Ez nagyon jól hangzik. – fújja meg most már óvatosabban a villáján lévő falatot. – Akkor talán a kastélyban is fogunk találkozni. – teszi hozzá egy kedves mosollyal.
A Wright fiú megjegyzi, hogy őt nem érdekli, ki honnan jött. Ez egy nagyon hasznos információ. Mégpedig azért, mert ezalatt a pár hét alatt is rájött arra, hogy a házak között is hatalmas a rivalizálás. Hát még akkor, amikor megtudják, hogy egy mugli származású család sarja van. Merlin mentsen meg az ilyen tanulóktól – hm, ez eléggé boszorkányos kifejezés volt.
- Eric, kérdezhetek valamit? – szólal meg újra. – Mit jelent, hogy Navinés sárvérű? - tekint le az asztalra, majd vissza a fiú szemeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az utóbbi időben sokat gondolkodott azon, hogyan tudná eltitkolni a származását. Semmit nem kellene szégyellnie, de ez a környezet ezt hozza ki a fiatal lányból. Nem lehet hibáztatni érte, elvégre szeretne beilleszkedni, szeretne barátokat, de ez inkább a nagybetűs élet, mint a mugli világban. Az előző iskolájában sem örvendett a legnagyobb hírnévnek, hiszen rendkívül egyszerű és szürke. Nem igazán tűnik ki nagyobb tömegekből. Inkább fejet hajt mások akarata előtt, habár azt nem mondanám, hogy nincsenek saját gondolatai. Nagyon is sok van ebben a vörös kis buksiban, csak inkább megtartja magának. Úgysem kíváncsi rá senki. A gondolatra fújtat egyet, majd visszatekint Ericre egy bátortalan mosoly kíséretében.
- Kviddics? – vág ismét fancsali képet, miközben egy tincs hullik zöld szemei elé.
Sport. Á, rendben van. És az is kiderül a fiú monológjából, hogy csapatjátékról van szó. Biztosan nincsen ehhez hasonló a lány világában. Igazság szerint, nem is nagyon tudna példákat mondani. Nem az a sportos típus. Inkább balett vagy egy mutatós artista bemutató, ha már testmozgásról van szó. Bármi, amit összeköthet a zenével. Gondolkodik, gondolkodik, de nem jut eszébe semmi. Bezzeg, ha itt lenne a telefonja… Elromlott egy mugli generáció ez, hogy nem bírnak meglenni a mobiltelefonjuk nélkül, de hát ez van. Egyszerűbb lenne „ráguglizni” néhány sportra.
- Nem vagyok egy sport-őrült. – szólal meg alig hallható hangon. – Sokkal jobban foglal le egy színielőadás, egy koncert vagy a balett. – enged meg egy újabb mosolyt a fiú irányába, majd bekapja az utolsó falatot a lepényből. Jó gyorsan eltűnt, szent igaz. Nagyot sóhajtva teszi le a villáját, majd kényelmesen hátradől a széken. Ebből a pozícióból is látható, hogy kezd feloldódni Eric társaságában. Kezébe veszi a turmixot, és egy jó nagyot szív a szívószálon keresztül az italból.
- Értem. – szorítja össze vastagocska ajkait. – Sejtettem, hogy valami ócsárlódás lesz ez. Nem a legkedvesebb hangnemben kaptam meg… – forgatja szemeit szokásához híven, s közben egy újabb nagy kortyot vesz magához. – Azt értem, hogy mi a bajuk a származásommal, akármilyen bután is hangzik… – újabb korty. – De az nem fér a fejembe, hogy mi bajuk a házzal, amiben vagyok?
Annyira kedves ez a fiú. Érdeklődik, és ismeretlenként is támogatja a szeplős leányt. Úgy érzem, hogy ez valóban egy barátság kezdete lehet. Mosolyogva tekint inkább vissza a fiúra, minthogy tovább szomorkodjon. Kíváncsi nagyon, hogy annak a fekete-zöld taláros lánynak mi baja van a Navine házzal.
- Sárkányoook? – kerekedik ki a zöld szempár. – Jesszumpepi.
Valamiért nem lett volna a kérdések között ez. Még hogy sárkányok… Atyaég.
- Kicsi koromban olvastam ilyen történeteket. Láttál már valaha?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Good morning. Guten Tag. Buongiorno. Itt az ideje kikelni az ágyból, hiszen nemsokára 7 óra lesz. Kezdődik egy újabb nap, tele izgalommal, tanulással, szidásokkal, boldog percekkel. Ahogyan ez már az elmúlt hetekben teljesen bejött a vörös leányzónak. Alakul az élet, azt kell mondani. A tanulmányaiban még nem éppen a legjobb, de időben mindent meg fog szokni. A legutóbbi Bájitaltan órán is majdnem magára és az órán választott párjára robbantotta az üstöt és annak tartalmát. Látszik, hogy nem a Rellon ház tagja; neki ez nem megy. Talán a Legendás Lényeg Gondozása lesz majd az ő szakterülete, az tetszik is neki, és jól is megy. Plusz, állatőrült lévén igencsak fekszik neki a téma. Azonban ez a felkelés most nem nagyon megy. Újra üvölt a vekker. Csak még egy kicsit… Nyög még egy pár percet a kényelmes ágyikóban, majd egy mély sóhaj kíséretében kikel a paplan alól, és elkezdi összeszedni magát. Egy egyszerű virágmintás ruhát varázsol magára egy fehér szandállal, vörös hajzuhatagát hanyagmód a feje tetejére fogja, felkapja a földről fehér iskolatáskáját, csupán egyik vállára kapja fel, és elindul reggelizni a Nagyterembe. Kócosan jelenik meg, mint mindig, amikor a reggeli órákban láthatjuk. Nincsen neki a csinoskodáshoz hangulata.
- Jó reggelt. – motyogja, miközben elsétál néhány háztárs mellett. Nem ismeri őket, csupán a jelvényekről látja, hogy ki hová is tartozik.
Leül a terem legtávolabbi pontjára, majd nézelődni kezd az asztalon, mit is egyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Seprűnyélen repkedő varázsló- és boszorkánytanoncok. Ismét értetlenség sugárzik a leányzó szemeiből, miközben nagyot nyelve hallgatja Eric beszámolóját a sportról. Hatalmas, szürcsölő korty a turmixból. Mintha valami thrillert nézne otthon a laposon.
- Lesz mit megemésztenem, úgy érzem. – jegyzi meg félhangosan.
Tanulni is kell majd róla. Hát, ez csodás. Már most megvan az a tárgy, amit soha nem fog tudni teljesíteni a tanulmányai alatt. Ő, Petheő-Gönczy Bíboranna seprűn lovagoljon az égben, miközben mindenféle repülő labdákat kell üldözni, elkapni, továbbpasszolni. Te jó ég. Ez eléggé kemény dolog lesz. Biztosan nem csak tanulni kell, hanem gyakorlatba is kötelező lesz átültetni a megszerzett tudást. Hűha. Csúnya balesetek lesznek itt, ha a vörös lány az égbe kerül – remélhetőleg nem végleg.
- Akkor ez olyasmi lehet, mint a testnevelés óra. – gondolkodik hangosan, majd vállat vonva tekint le egy pillanat erejéig az asztalra. Amikor általános iskolai, magyar testnevelés órára gondolunk, akkor mi más jutna az ember eszébe; a kidobós. Szeplős kis barátnőnk nagyon sok csúnya sérülést szerzett azok alatt a játékok alatt. Ahogyan belegondol, ki is rázza a hideg. Az a mocsok Kálnoky Darinka mindig megtalálta a módját, hogyan lehet megszégyeníteni a rókaszerű lányt. Ő volt maga a Rellon és a Mardekár. Benne is mindig volt valami furcsa. Csúnya lenne, hogyha itt összefutnának egy szép napon. A sárkányok után az ellenséggel való találkozás okozná a legkisebb meglepetést.
- Lexa? – kérdezi, hiszen már nem tudja, hogy ez név vagy még egy varázsló kifejezés.
Színjátszó szakkör? Ő inkább nézni szereti ezeket a dolgokat, illetve játszani a hangszerén, amit még valójában a tanárain kívül nem nagyon hallott senki. Túlságosan szégyellős, nem menne neki ez a színész szakma.
- Kedves tőled, de az sem kifejezetten nekem való. – húzza el a száját.
A bátorító szavakra ismét mosolyog egyet. Amolyan „köszönöm szépen, jól esik” mosollyal. Tehát, az Eridon-Griffvalami, a Levita-Hollóhát, Rellon-Mardekár és a Navine-Hugrabug körülbelül ugyanaz lehet a fiú elmondása szerint. A házak jellemzőiről sokat olvasott a leány az elmúlt hetekben, hogy mégis tudja kitől mit várjon. Inkább legyen egy kicsit klisé minden, amit gondol a másikról, minthogy nagyon nagy meglepetés érje. És ha már meglepetés; sár-ká-nyok. Mi a csuda? Magyar Mennydörgő. Sárkánykutatás. Rezervátumok. Egy ilyen, kis mini-sárkánnyal ellenne ő, a nagyok is biztosan gyönyörűek, de inkább nem, köszöni szépen.
- Ezek biztosan nem rabolják el a királylányokat. – kuncog.
Ezt az utalást nem biztos, hogy a fiú érteni fogja. Mugli mesék. Hátha tanult róluk.
- Hogy micsoda? – nevet fel hangosan Eric sztorijára. Nem sokan gondolják, hogy a mosolygós lány tud nevetni. Annyira szerényen szokta mindig mosolyra húzni ajkait, hogy a nevetés teljesen távol áll tőle első ránézésre. Sőt, talán még a tizedikre is. – Egy egész napig? – mosolyog. – Ez szenzációs. – kortyol ismét a turmixba, ami már csak az üresedésre utaló furcsa, idegesítő hangot adja. Kár, pedig nagyon finom volt ez az ital.
- Egészen jól el tudok tévedni. – vallja be. – A tájékozódás nem éppen az erősségem. – tekint ki az ablakon egy újabb nagy sóhaj kíséretében. – De nagyon érdekelnek az állatok. Itt kell… hogy is mondjam? Szakosodni? – érdeklődik, miközben visszafoglalja a fiú barna szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hatalmas hangzavarral csapódik ki a Bájitaltan terem ajtaja, és millió meg egy elsőéves diákkal telik meg a folyosó, ami egészen a bejárati csarnokig vezet. Noha, nem mindenki ilyen durva tudatossággal indul meg a pletykálás közben, mint a diákok nagyrésze. Egy vörös korona ismét kitűnik a sok sötét talár közül, akinek tulajdonosa mellkasához szorítja a könyveit, és próbálja túlélni aurájának megerőszakolását. Mindenki az arca előtt hadonászik, nekimennek bocsánatkérés nélkül. Ugyanígy mennek tovább a dolgukra, maximum egy megvető pillantást intéznek Bíboranna irányába, aki azt sem tudja, hogy mi történik. Nem ennyire szerencsétlen azért, de… mégis. Az órán is - édesjóatyám – hozta a formáját. Goulens bájitalt kellett volna készíteni, és párokban kellett dolgozni. Természetesen sikerült úgy elrontani az egészet, hogy az osztály 99,9% rajta nevessen. A tanár is megejtett egy meglepett vigyort, de a társa volt az egyetlen, aki inkább bosszúsabban nézett rá. Azóta reméljük, hogy megbékélt. Ramóna, ha jól emlékszik a szeplős leány. Ahogyan bocsánatot kér gondolatban az említett Eridonos lánytól, meg is jelenik mellette, de megy is tovább a dolgára. Hunyorítva néz Ramóna után, majd nagyot sóhajt, és utána szól. Lehet, hogy meg sem hallja a nagy zsivajban.
- Ramóna! – próbálja túlkiabálni a tömeget. – Ramóna. – próbálja újra.
Mellkasához szorítja ismét könyveit, ahogyan oszlik az elsős hadsereg, majd a szőke lány után szalad. Ez sem hétköznapi látvány a fiatal Navinéstől, hiszen általában lajhár módjára közlekedik mindenhol; óvatosan és nagyon lassan.
- Ramóna... – éri utól évfolyamtársát. – Ne haragudj a kis baleset miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Savanyúan mosolyog a szőke lányra, aki érthető okokból válaszol olyan módon, ahogyan azt egy perccel ezelőtt tette. A mugli származás gyönyörűségei. Olyan az egész, mint a kémia óra a régi iskolájában, ahol szintén nem volt éltanuló. Megtesz mindent, ami tőle telik, de inkább csak ront a helyzeten a túlzott, erőltetett próbálkozásaival.
- Tudooom. – vakarja meg a tarkóját. – Még egyszer bocsánat.
Eddig még ennyire nem rombolt, mint ahogyan a mai órán rombolt. A tanár úr sem lesz a kedvenc neki sem, de ez a tantárgy… katasztrófa. A Legendás Lények Gondozása az már valami, de ez a Bájitaltan. Jönnek vissza a régi mugli iskolás emlékek. A gondolatra el is húzza a száját, de gyorsan kap észbe, hiszen tényleg menni kellene a Gyengélkedőre, hogyha ennyire rosszul sikerült a mutatvány. Bíboranna fizikai sérülés nélkül megúszta, de biztos, ami biztos; mindkettejük szorul majd némi kivizsgálásra.
- Persze, hogy elkísérlek. – bólogat hevesen. – Ez a legkevesebb.
Valóban veszélyes egy óra ez, de ezek után a tanár is meg fogja gondolni, hogy kik azok, akik az üst fölé állhatnak. A vörös lány is hibás benne. Tanulnia kellett volna, vagy pedig megjegyezni a tanárnak, hogy nem kellene rábízni ezt a feladatot, hiszen itt az eredménye.
- Kísérlek, de nem tudom, hogy merre van a szoba. – jegyzi meg, miközben ismét egy nagy, bűnbánó sóhaj hagyja el ajkait. Ez egy igen kellemetlen helyzet, borzasztóan rosszul kezeli az ilyeneket, szinte a sírás határán tud állni a hasonlóktól. Beleharap ajkaiba, majd ismét a lányra emeli tekintetét.
- Legközelebb hátha szerencséd lesz, és nem velem osztanak be. – mosolyog még mindig ugyanazzal a savanyúsággal, mint a beszélgetés legelején. – Megégetett? – kérdezi, miközben lép egyet előre, hogy jelezze, indulhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most már ő is szemöldökét ráncolva sétál a szőke lány mellett. Szeme sarkából néha vet rá egy pillantást, de egyelőre többre nem méltatja. Ennél többet ő maga sem tud tenni; háromszor is bocsánatot kért, de Ramóna egyre inkább egy gömbhalra emlékeztet. Közben könyveit még mindig erősen szorítja magához Ővörössége. Amikor a másik lány újra felveszi magára ezt az értékelhetetlen stílust, Bíboranna ráemeli zöld íriszét, majd szólásra nyitná a száját, de inkább hallgat. Okos enged, a többit tudjuk. Furcsa, hogy egy Eridonos ennyire kitartóan haragszik, és ilyen módon tölti ki a dühét a másikon, de mint tudjuk, Bíboranna egyelőre a házak jellemzőire hagyatkozik, hiszen nem sok mindent tud a Bagolykőről. Eridon, a barátkozó. Levita, a művészlélek. Rellon, a magabiztos törtető. És a Navine, a jóindulat és a nyugodtság. Az utóbbiból már egyre kevesebb található az unikornis leányban.
- Figyelj, bocsánatot kértem. – kezd bele halkan. – Most elkísérlek a gyengélkedőre, és meg sem fordult a fejemben, hogy nővérkéset játsszak. – folytatja, miközben séta közben a lány irányába fordítja felsőtestét. – Sajnálom, hogy így alakult, de lépjünk túl rajta. – javasolja tekintetét a szőke lány szemeibe fúrva. Van benne egy minimális düh a stílus miatt, de természetesen reménykedően, kedvesen teszi mindezt. Nem az ő kenyere az udvariatlanság.
- Felagund érdekes egy tanár, nem igaz? – kérdi most már mosolyogva.
Nem szeretne tovább céltábla lenni, ezért most szükséges a csevej a betegszobáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mennyi impulzus egy délelőttre, igaz? Mindenre próbál nagyon, de tényleg nagyon figyelni, hiszen később hasznos információt jelenthetnek az ifjú vörösnek. Egyszerűen csodálatosnak látja ezt a világot, pedig még pár mondattal ezelőtt teljesen meg volt rettenve. Biztosan a fiúnak a nyugtató hozzáállása az, ami szebbé tette a mágusokat. Van egy szobatársa – a gólyák lakrészén -, aki úgy beszél az előállt helyzetről, a beilleszkedésről, mintha ez a világ legborzalmasabb dolga lenne, és minduntalan jövendöli a sötét holnapokat. A gondolatra elmosolyodik, majd visszatekint a fiúra.
- Á, értem. – biccent még mindig mosolyogva. – Az jó lenne.
Hiszen nem titok, hogy simán lenne még szüksége új emberekre, és új információkra. Így, már nem annyira ismeretlenül, de még mindig nem közeli barátokként kezdi úgy érezni, hogy Ericnek egyszerűen minden szavát elhiszi. Ha most azt mondaná neki, hogy egyébként a világ egy teknős hátán kering az univerzumban, akkor biztosan érdeklődő tekintettel, csillogó zöld szemeivel bólogatna minden egyes történetére. Szuper érzés. Szuper társaság. Szuper délelőtt.  Visszatérve a sárkányokra; megenné őket? A sárkány agresszív? Ennyire? Biztosan olyan lehet, mint egy víziló. Vagy egy medve. Ez a két állat, amitől retteg a vörös leányzó, így inkább ezekhez próbálja hasonlítani gondolatban a varázslényeket, amire egy nagyot nyel, majd Eric szemeibe fúrja saját látásáért felelős szervét.
- Ha jobban belegondolok, akkor ez nem is annyira meglepő. – kezd bele halkan, vékonyka kis hangján. – Itt, Magyarországon sok legenda van sárkányokról, habár mindegyik kicsit habos-babos. – harap bele dús ajkaiba, majd elgondolkodik, hogyan is van az a legenda, amit még pár évvel ezelőtt olvasott. Nem jut eszébe a helyiség neve, akárhogyan is gondolkodik. De a sztori nagyjából igen, így bele is kezd a mondandójába, remélve, hogy nem fogja untatni vele a fiút. Meglepő, hogy ennyit beszél…
- Itt, a Mátrában van egy falu, aminek az erdeiben élt egy sárkány, amiről azt mondták, hogy szerencsehozó. – mondja gyermeki lelkesedéssel, hiszen végre ő is hozzá tud szólni valamihez. – Minden lakos szerette és tisztelte ezt a sárkányt. Azonban egy napon meghalt a vár ura, a sárkány pedig mellé temette magát… vagy valami ilyesmi. – ráncolja össze vastag szemöldökét. – Na, de nem is ez a lényeg. – int hosszú ujjas kézfejével. – Az a durva, hogy a legenda úgy tartja, az ezer év után a sárkány felébred, a várfalak újra felépülnek, a lovagok pedig visszatérnek, és őrködnek a szeretet és béke felett. – mosolyog most már szélesen Ericre. – Itt a vége, fuss el véle.
Ezek után nagyon nehéz arra gondolni, hogy iskola és vizsgák, szakosodás, miegyéb. De sajnos a rideg valóság arcon csapja a leányzót, aki megrázza magát, majd bólogatni kezd a fiú szavaira.
- Kíváncsi leszek én erre a vizsgaidőszakra. – motyogja szégyenlősen.
No, de most már itt az ideje, hogy elinduljon a nap. Tanulás és minden más nyalánkság várja még őt is, illetve Ericet is. Azonban a fiú az, aki előbb teszi meg a kilépést a társalgásból. Vidám tekintettel néz fel a fiúra, miközben egy nagyot bólint, hiszen ő is nagyon reméli, hogy találkozni fognak még. Két puszi. Kikerekednek a szemei, majd kislányos bájjal követi tekintete a távozó fiút, miközben olyan vörös lesz, hogy szinte a szeplők nem is látszanak arcán, csupán azt vesszük észre, hogy a bőrszín lassan azonosulni látszik a hajszínnel.
- Szia Eric! – köszön elcsukló hangon. „Én is remélem.”
Végignézi, ahogyan a fiú távozik, int neki még egyet. Összeszedi dolgait, fizet, majd ő is lelép a helységből, hogy szintén tanuljon valamit. Ráfér.
- Viszontlátásra! – köszön a személyzettől, vállára kapja táskáját, és távozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hogy miért a terem legtávolabbi pontja? Egyszerűbb lenne, hogyha elolvasnátok a személyiségtesztjét. Introvertáltsága miatt inkább jobb, hogyha magában, a saját gondolataival van, hiszen nagyon ritka, hogy beszélgetős kedvében legyen. Főleg ezen, az új helyen, ahol még nem tudja, hogy mi, merre, hány méter. Sőt, a gyerekek kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek. Ezt mindannyian tapasztalhattuk, és tudhatjuk. Bíboranna nagyot nyel, amint egy Rellonos társaság elmegy mellette. Felsőbb évesek, nem törődnek a vörös lánnyal, hiszen ő már nem kihívás nekik. Majd biztosan piszkálnak egy velük egyidőst. Vagy ki tudja… mélyet sóhajt a lány, amikor észreveszi, hogy a csapat teljesen más irányba indul, mint amerre ő ül. Szinte az izzadtságot törli le homlokáról, majd visszanéz az ételekre. „Túl sok hús.” néz az egyik tálra. A másikon a tojás nem tetszik neki, a harmadikon pedig édes süteményeket talál. Igen, valóban nagyon válogatós a lelkem, de ez van. Összehúzza szemöldökét, összeszorítja ajkait, majd éppen felállna, hogy maga elé vegyen egy jó adag nyers salátát, ami végre megfelel az ő nyúl-táplálkozásának, valaki meglöki. Egy Rellonos lány az. Azonnal kiszúrja, hiszen úgy tart tőlük, mint a tűztől. Főleg a lányoktól, hiszen azok könnyebben szekálják őt, mint a fiú társaik. Mondjuk, azokból is kapott már eleget az elmúlt hetek alatt. Nagyot nyel ismét. Felnéz a lányra, aki hevesen bocsánatot kér, és elkezd a közelében pakolni. Nem tudhatja a Petheő-Gönczy leány, hogy ez direkt udvariatlanság volt, vagy csak egyszerűen siet valahova, és semmilyen szándékos durvaság nem volt ebben. Sztereotípia. Mindannyian ismerjük ezt. S mivel sok volt a negatív élménye Annának a Rellonosokkal, ezért akaratlanul néz a szokásostól teljesen eltérően, kissé morcosan.
- Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad. – motyogja turcsi kis orra alatt.
Ő maga észre sem veszi, hogy ezt hangosan mondja, hiszen mindent kimond, amit gondol, de rosszat nem szokott gondolni, és nem szokott udvariatlan lenni. Mit hoz ki az ember lányából a sok bántás…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kezd enyhülni a tekintete, és azt a minimális dühöt is kezdi teljesen elfelejteni. Nem tudja sokáig tartani ezt a formát, és inkább ő is azon kezd el gondolkodni, hogy mégis mit lehetett ezen elrontani. Igaza van abban Ramónának, hogy nem kellene elsősökre, kezdőkre bízni a bájitalkotyvasztást, de meg voltak adva a hozzávalók, összetevők, ott voltak az asztalon. Biztosan valami mást rontott el, de mégis mi lehetett az. Az Eridonos lány javaslata elfogadható; soha többet nem fognak erről beszélgetni, noha annyit még érdemes beszélni róla, hogy mégis hogyan jutottak el a big bangig. Nagyot sóhajt, majd bólogatni kezd a Juhász leány szavaira.
- Olyan létezik, hogy rossz sorrendben pakoltam bele a hozzávalókat? Elvégre, minden összetevő ott volt előttem. Máshoz szerintem nem nyúltam. Ez eredményezhette a robbanást? – próbálja félhangosan felidézni, hogy hol is bukhatott el a történet. Mindig is jó volt a memóriája, de most valahogyan nem tudja megmondani, hogy mi is történt pontosan. Nem szokott ilyen stresszhelyzetbe kerülni, általában nyugodt a közeg ahol van. Ez, amióta itt van az iskolában egyre többször fordul elő. Talán kavintont kellene szednie erre a pár évre, amíg be nem fejezi tanulmányait. Vagy megszokja, és erősödik, idomul az itteni történésekhez. Az lenne a legjobb, de ki tudja, hogyan fog fejlődni a leányzó személyisége.
- Azt hiszem, hogy többet kellene tanulnom. – jegyzi meg száját elhúzva.
A következő kanyar után már kezdi elveszíteni a fonalat.
- Ez a kastély egy labirintus. Hogyan tudod megjegyezni, hogy mi, merre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet)

Gyönyörű, szép mező, csend és nyugalom. Éppen egy unikornist etet a vörös lány, simogatja a hófehér sörényt, és nagyon boldog. Régen érzett ekkora örömet és rendezettséget az életében. Úgy érzi, hogy most minden a helyén van. Az egyszarvú hozzábújik fejével, megböködi a lányt. Valami nincsen mégsem rendben. „Mi történik, gyönyörűm?” kérdezi a lénytől, ami hirtelen nyerít egyet, és elkezd rohanni, fellökve a lányt, aki a mögötte lévő szikladarabnak esik, és beüti a fejét. „Aú!” kiáltja. „Mit történt?” szól a lény után, azonban annak már bottal lehet ütni a nyomát. Feláll, leporolja magát, majd arra lesz figyelmes, hogy nagy csapásokkal, a port felkavarva érkezett meg tőle nem messze valami. Olyasmi lehet, mint egy mugli helikopter. Szemöldökét ráncolva fordul meg, s közben érzi, hogy a föld is bele-beleremeg. Ahogyan megfordul, zöld szemei kikerekednek, és egy hatalmasat üvölt, ahogyan megpillantja a hatalmas Magyar Mennydörgőt maga előtt, ami szintén egy üvöltésre nyitná óriási száját, aztán…
…Annácska felébred. Egy padon, az egyik parkban. Legendás Lényeg Gondozása könyve alatta, a padról leesve fekszik. Sötét van. Ez nagyon nem jelent jót. Emlékszik, hogy kinn élvezte a napsütést Bogolyfalva egyik eldugott kis parkjában, de ezek szerint szépen elaludt, és senki nem vette észre a bokrok által szinte teljesen benőtt padon. Kétségbeesetten néz maga elé, zilálva az álomtól, és attól tudattól is szaporán kezd verni a szíve, hogy kinn maradt sötétedés után. Márpedig ez a szabályzatba ütköző cselekedet. A sötétben azt sem tudja, hogy mitévő legyen, merre induljon. Nagyot nyel, és lajhár lassúsággal nyúl a földre az LLG könyvért. Minden mozdulata kimért és akkurátus.
- Istenkém, Anna, te nyomorult. - motyogja magában.
Miután magához vette könyvét, mellkasához szorítja, és elindul arra, amerre fényeket vél látni. Ez nagyon ijesztő, nem lesz ez így jó. Szabad, jobb kezével idegesen megdörzsöli arcát és szemeit, majd kilép a park kapuján és egy nagyobb épület előtt találja magát. Még égnek a lámpák, mintha valamiféle nyüzsgés is hallható lenne odabentről. Muszáj bemennie, akármilyen hely is legyen ez, hiszen ha még tovább kinn marad, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni, azt pedig nem szeretnénk, igaz?
- Mátra Máguscsárda? – dobban meg ismét a szíve izgatottan.
Ha jól emlékszik, akkor Eric itt lakik. Nem ismer errefelé senki és semmi mást. Csak a jóképű aurortanoncot, a cukrászdát és most már ezt a csárdát is. Izgatottan nyúl a kilincsért – amit szinte alig tud megfogni, akkora -, majd benyit, ahol hangzavarban találja magát. A tekintetek rászegeződnek. Szinte érzi magán, tűszúrásként, ahogyan minden bent lévő vendég őt kezdi figyelni. Csend is lett. Igen érdekes látvány ebben a kései órában egy tinédzser lány a csárdában. El is indul gyors léptekkel a pult felé. Szinte mindenki szeme követi őt, majd a pultos felé fordul, aki szemöldökét felemelve nézi a vörös leányzót.
- Jó estét, elnézést! Ööö, véletlenül kinn maradtam. A mágustanoda diákja vagyok, és… – kezd bele nagyon halkan, és nagyon esetlenül. Azonban eszébe jut, hogy talán elő tudja adná magát, hátha idősebbnek nézik, ha egy kicsit magabiztosabb lesz. – Akarom mondani, az egyik itt lakóhoz érkeztem. – mondja mélyebb hangon, elvégre az felnőttesebb, nem?
„Kihez érkezett a kisasszony?” kérdezi a férfi szemöldökével még mindig a magasban, mire Anna hatalmasat nyel. Csak annyit tud, hogy a fiú neve Eric. A vezetéknevét nem tudta meg tőle a legutóbbi találkozáskor.
- Eric…hez? – néz bugyután a férfira, aki csak szemeit forgatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A motyogás tényleg nagyon nem szép dolog. Nem volt egy bátor húzás, de nem lehet ő sem mindig bárányka, főleg azok után, amik az elmúlt hónapban történtek. Sok háztársa mondta, hogy vigyázni kell a Rellon ház diákjaival. Személyesen néhány piszkálódó elsőssel találkozott, a többiek bizonyára érettebbek – remélhetőleg -, de felsőbb évesekkel még nem nagyon sikerült találkoznia, legalábbis beszélgetnie biztos, hogy nem. Elgondolkodik. „Vajon ezt hangosan kimondtam?”, emeli magasba dús szemöldökét. Amikor meghallja, hogy a lány, akinek gondolatban szerette volna címezni mondandóját, visszakérdez. Mintha megfagyott volna, úgy ül tovább az asztalnál. Zöld szemei ijedten kikerekednek, amikor megérzi: most bajban van. Talán ezért tanította neki mindkét szülője, hogy legyen udvarias és kedves mindenkivel, ne gondoljon rosszat másoktól és óvakodjon a megbélyegzéstől. A megfagyást szinte szó szerint is érthetjük lassan, hiszen valami furcsa történik; ténylegesen érzi a hőmérséklet változását. Nagyon lassan, szaggatott mozdulattal fordul a felsőbb éves lány felé, aki jogosan szól úgy hozzá, ahogyan tette. A Rellonos jelvényre néz, majd vissza a lány tüzes, mégis hideg szemeibe. Akkorának érzi magát, mint egy borsószem, és érzi, ahogyan kimelegedne a zavarba ejtő helyzettől, de valami mégis mindig visszahűti abba a stádiumba, ahonnan kezdődik ez a melegedés.
- Én… – makog szerencsétlenül, majd ijedten nyel egy nagyot.
„Ennyi?”, kérdezi saját magától, mély felháborodással. Ha már volt ennyire buta, hogy a semmiből egy ilyen jellegű megjegyzést tesz, akkor vállalja érte a felelősséget. Furcsa érzés. Még soha nem csinált ilyet azelőtt. Úgy néz ki, itt volt az ideje annak, hogy megtanulja, mindennek van következménye.
- Kérlek, ne bánts. – szólal meg félve, miközben le sem veszi tekintetét a mellette álló lányról. – Azt mondtam… – kezd bele halkan. – Hogy… hogy… „Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad.” – idézi saját magát. Szája remeg az idegességtől. Tényleg rossz tapasztalatai vannak a zöld sárkányokkal, és most nagy galibába keverte saját magát.
Ajkába harap, majd várja a hidegben, hogy mi is fog most történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha valaki esetleg tudja itt, hogy mit is kell egy ilyen helyzetben csinálni, akkor kérem, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre. Hiszen Bíboranna egyelőre teljesen tanácstalan. Néha kezdi érteni, hogy miért beszélnek úgy a Navine ház néhány lakójáról, ahogyan szoktak; egyszerűek. Olykor nem a legélesebb kés a fiókban egy unikornis tanonc, de a szíve a helyén van, még akkor is, hogyha ilyen buta szöveggel elront egy egész jónak induló napot. Nem csak a sajátját, de a másikét is. Akinek egyébként valamennyire igaza is van. Jogos a felháborodás. De a vörös leányzó sem hiába retten meg a Rellonostól. Bizonyára a másiknak nem tűnnek fel háztársai hibái, vagy nemistudom, de ő is eléggé karakán jellemnek tűnik. Nem hiába a sárkányok bandáját erősíti. No, de visszatérve a rettegés kellemetlen pillanatához. Egy szórakozott nevetés hagyja el a felsőbb éves lány száját, mire Anna szintén nevet egyet. Azonban ez nem egy szívből jövő kacaj, inkább egy szerencsétlen „Én is nevetek. Baromi zavarban vagyok. Mi történik?” féle nevetés. Igaz. Igen, ennyire fél és ennyire bugyuta, ha megijed. De mitől is fél ennyire? Az igazat megvallva, nem is a fizikai bántalmazás az, ami ezt a rettegést okozza, hiszen nem sokan verték meg eddigi élete során; a szóbeli bántalmazás az, amit egyszerűen nem tud a helyén kezelni. De biztosan vannak még vele így egy páran.
A lány az asztalra könyököl, és elmagyarázza Annának, hogy mi is a helyzet.
- Oké, értettem. – mondja halkan, száját látványosan elhúzva.
Ismét jön a berögzült nagy nyelés arra, hogy más mit csinált volna vele. Ezzel próbálja érzékeltetni valószínűleg a másik lány, hogy ő tényleg tesz rá, de a tiszteletlenség, az tiszteletlenség. Bíbor picit magába is néz a történtek miatt, de ma is tanult valamit, az hétszentség. „Mit csináljak?”, néz a másik szemeibe, aztán úgy dönt, hogy úgy fog eldőlni minden, ha megembereli magát, bocsánatot kér, és bemutatkozik.
- Ne haragudj. – kezd bele a mondandójába, kissé még halkan, de utána bátorodni látszik az el-elcsukló hangocska. – Tiszteletlen, udvariatlan húzás volt tőlem. – egy pillanatra a mellettük lévő asztalhoz néz, ahol néhány diák kileste a közte és a Rellonos között lejátszódott jelenetet. – Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok. – mutatkozik be, kezét nyújtva.
Sokat fog elárulni a másikról, hogy erre hogyan is fog reagálni. Nézzük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet)

A harmadik „Kéééérem” után még egyszer utoljára megforgatja fekete szemeit a férfi, majd int vaskos mutatóujjával a vörös lánynak, hogy csak várjon itt, mindjárt intézkedik. Reméljük, hogy nem négy potenciális Ericet hoz le neki, mert az igencsak furcsán jönne ki. Nagyot nyel, majd hátat fordít a pultnak, és felveszi a várakozó álláspontot. Ahogyan ismét megpillantja a mögötte ücsörgő tömeget, kikerekednek a zöld szemek; ezek még mindig figyelnek. Szégyenlősen a jobb füle mögé helyezi a kilógó tincseket, még jobban szorítja szinte lapos mellkasához azt a bizonyos tankönyvet, majd nagyot sóhajt, és fancsali képpel mosolyog a közönségre.
- Jó estét! – köszön. „Vagy mégis mi a csudát kell csinálni ilyenkor?”
A pult előtt bárszékek, amik nem éppen a legmegbízhatóbbnak tűnnek, de a pótcselekvés ilyenkor kötelező. A fancsali, erőltetett vigyor még mindig ott van a lány arcán, miközben figyeli a még őt figyelő néhány kocsmatölteléket. Bocsánat, de ezek kifejezetten olyan arcoknak tűnnek. Farmernadrágja már majdnem eléri a szék ülőkéjét, amikor egy hatalmas brekegést hall lentről. Szemei kidüllednek csakúgy, mint a kedves kis társnak, aki a széken csücsül; egy varangy. Hogy’ kerül az oda egyáltalán? Egyre bizarrabbá kezd válni ez az egész. Óvatosan arrébb hessegetné az állatot, mire egy púpos, rosszarcú öregember odaugrik a semmiből, hogy kikérje magának, ez az ő Betsyének a helye. És amúgy is, ki lenne itt Annácska, hogy eldöntse, hová üljön az ő egyetlen varangya.
- Elnézést kérek. – suttogja az öreg szemeibe bámulva.
Azonban hamar elkapja tekintetét, mire a mágus horkant egyet, felkapja az állatot, és már megint eltűnik az egyik asztalnál, ahol tovább szürcsöli a sörnek látszó italát. Hol lehet már ez az ember? Léptek. Jönnie kell. Ez már biztosan ő lesz. És tényleg. Hatalmas kő esik le a lány szívéről, azonban azt még meg kell várnia, hogy valóban az a bizonyos Eric jön-e le, akire ő számít. Ajkába harap lányos zavarában, amikor a férfi mély hangján közli vele, a másik lassan érkezni fog. Leül végül a varangyos béka helyére, noha előtte megnézi, hogy ott van-e. Nincsen. A pultra helyezi az altató könyvet. Érdekes dolgok történnek itt vele. Ez az ő kis városában nem biztos, hogy megtörtént volna. A gondolaton el is mosolyodik, majd ismét lépteket hall. Zöld szemei kikerekednek a várakozás izgalmától, majd meglátja az ismerős arcot, amire szélesen elmosolyodik, kap is két puszit, amitől most nem is retten meg annyira, sőt… vissza is ölel, inkább szorít a fiú derekán.
- Atya világ, de örülök, hogy te vagy az. – suttogja ijedten a fiú mellkasába.
Nem az a fajta lány, aki igényli a testi kontaktot. Inkább kifejezetten kerüli, hogyha oda kerül a sor, de most nagyon örül, hogy látja Ericet. Mást nem ismer errefelé, és azt sem tudja éppen, hogy mi történik. Csillogó szemekkel néz megmentőjére, majd amikor nyitná a száját, hogy szóljon, szeme sarkából a pletykaéhes tekintetű pultosra néz, így elengedi Ericet, és int neki a fejével, hogy kicsit húzódjanak odébb.
- Elaludtam egy padon olvasás közben. – vallja be szinte suttogva. – És nem tudom, hogy beenged-e a kastély ilyenkor. Eléggé későre jár. Nagyon meg fognak büntetni engem, Eric. – húzza el a száját, és segélykérően tekint fel ismét a fiúra. Nem tudja, hogy ilyenkor mi lehet a teendő.
- Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak. – enged meg egy kisebb mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy pár perc erejéig még gondolkodik, hogy mégis mit ronthattak el a bájitalon, de Ramóna is talán egyetért abban, hogy a sorrenddel lehetett valami problematika. Elgondolkodóan harap ajkaiba, már kevésbé olyan zavartan, mint ahogyan azt eddig tette, azonban még mindig látszik rajta, hogy nem tette túl magát ilyen hamar a történteken. A mugli általános iskolájában is tett hasonlókat, noha utána nem is nagyon engedték a kémia szertár közelébe. Nem csoda. Egyik tanítója sem szerette volna, ha a szerencsétlen kislány még több mindent elront a tanintézetben. Milyen más volt minden még hetekkel ezelőtt. Erre most egy olyan világba csöppent, amiről eddig álmodni sem mert. Ha pedig mégis olvasott ilyen meg olyan mágusokról, úgy gondolta, hogy ez a világ egyszerű és mesebeli. Az utóbbi még mindig érvényben van, azonban az, hogy egyszerű lenne egyre távolabb esik a lány racionalitásának fájától.
- Sokszor kerültél már a gyengélkedőre? – kérdezi a nyilvánvalót.
Hála az égnek, ő maga csupán galibát okoz, de mindig valami olyan nagy mázlival, hogy neki valahogyan soha nem esik baja. Inkább másokban okoz kárt, ami talán még kellemetlenebb, hiszen így csak a morgást kapja és a megvető pillantásokat. Talán kinövi majd egyszer… vagy nem. Ahogyan sétálnak a hosszabbnál hosszabb folyosókon, figyeli a mellettük elhaladó diákokat is. Közben persze figyel Ramóna minden egyes szavára, hümmög és bólogat, hogy látszódjon, a figyelme nem lankad. Egyszerűen mindenre kell figyelnie. Olyannak kell lennie, mint egy őznek a vadonban. Soha nem lehet tudni, honnan támad rá egy nagyobb, feljebb álló ragadozó.
- Szeretném azt hinni, hogy hamarosan belerázódok. – mosolyog lágyan.
A tájékozódási képességei igencsak a béka feneke alatt vannak, de egy új helyen ne is nagyon várjon mást. Még ha egy kisebb kastélyról beszélnénk is nehéz lenne eljutni egyik pontból a másikba, de a Bagolykő egy igazi labirintus. Egyforma folyosók. Sok hasonló kép. Ami a legzavaróbb, hogy vannak olyan festménylakók, akik átjárnak szomszédolni egy másikhoz, így ugyanaz az arc köszön vissza a következő megszólalásig hasonló folyosón is.
Az étel gondolatára szélesen elmosolyodik, és színpadiasan bólint egyet.
- Szuper ötlet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok éhes. Mindig az vagyok.
Ami igaz, az igaz. Ritka alkalom, ha Annácska azt mondja, hogy nem kér semmit sem enni. És az étkezés mindig jó arra, hogy kicsit többet tudjon meg a másikról. Ramóna is kezd nyugodni – legalábbis úgy néz ki -, ezért a vörös lány most már lerázhatja a nagy követ kicsit szívéről.
- Á, szóval ez lenne a gyengélkedő. – néz a hatalmas ajtóra. Megérkeztek. Besétálnak az ajtón, így csupán néhány, Anna számára ismeretlen diák marad a folyosón. Már alig várja, hogy vége legyen ennek a procedúrának, és végre bekapjanak egy-két falatot a nagyteremben vagy a kissé eldugott konyhán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az igazat megvallva, tényleg nincsen miért haragudnia a másik lánynak. Anna senkije neki, csak egy kis pisis, elsős, aki beszólt a semmiért. Ezen elgondolkodva húzza el ajkait, miközben fájdalmasan az idősebbre tekint. Tény, hogy nem így akarta kezdeni a mai napot, és csak folyamatosan ég a bőr képéről azért, amit pár perccel ezelőtt sikerült produkálnia. De már megtörtént, és nincsen semmi olyan varázstárgy a tulajdonában, ami segíthetne neki utazni az időben – úristen, mik eszébe nem jutnak. Nem látszik rajta, de talán elkezd majd beilleszkedni ebbe a társadalomba. Ezen mélázik el egyetlen egy pillanatra, amikor is végre bemutatkozik, kezét nyújtja, azonban a másik nem fogadja a kézfogást. Nem baj. Legalább bemutatkozott. Úgy gondolja a vörös leány, hogy már ez is valami ebben a mai világban. Kamilla, szép név. Még eddig nem ismert Kamillát. Egy távoli galaxisban vállat is von a gondolatra, majd a lány felé fordul. Vagy nem egy beszélgetős típus vagy mégis mi a csudának beszélgetne ezzel az udvariatlan kis unikornissal. Bizonyára az utolsó a megoldása a csendnek. Figyeli, ahogyan Kamilla elrejti az ételes dobozt táskájában, majd arra gondol, hogy vajon mikor lesz ideje megenni. Annyi minden történik egy nap alatt a Bagolykőben, hogy napközben nem is nagyon jut el odáig az ember lánya, hogy némi táplálékot vegyen magához.
- Melyik évfolyamban vagy? – teszi fel elgondolkodva a kérdést.
Lassan komolyabban el kellene kezdeni a tanulást, hiszen a vizsga nem vicc. Ha megbukik, akkor a III. világháborút el is indítja otthon. Sosem tanult jól, de éppen megfelelt. A szülei nagyon szerették volna, hogy olyan legyen, mint a két idősebb testvére, de sajnos ez nem így lett. Az álmodozás hatalmas ellensége lehet egy fejlődő fiatalnak, s a lustaság sem főerény.
- Bocsánat, még egy kérdés – kezd bele. – Vizsgaidőszak mikor van? Sehol nem találtam kiírva – húzza el a száját, miközben szeme sarkából egy gyönyörű őszibarackot szúr ki magának. Rá is rabol a gyümölcsre, tányérjára teszi, egy kisebb kést vesz hosszú ujjai ölelésébe, majd vág egy szeletet az érett finomságból, miközben szemei ismét teljesen a felsőbb évesre kerülnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

(szeplő-induló & kinézet)

Az, hogy kicsit odébb léptek a pultos bácsitól, nem sokat segített rajtuk. Oké, a lényeg, hogy ne hallja őket. Ez megvan. De még mindig úgy figyeli őket, mintha kiállítási tárgyak lennének egy múzeumban. Vagy szegény állatkák az állatkertben. A zöld szemek még egy ideig ijedten néznek az idősebb férfira a pult mögül. Zavaró ez az egész. Biztosan nem csak Annácskának furcsa ez, hanem azoknak is, akik meguntalak figyelik őt. Egy tinédzser lány, az éjszaka közepén, egy ilyen helyen. Hm, tényleg nincsen ebben semmi fura. Szarkazmus. Még egy utolsó pillantást vet a furcsa küllemű leskelődőre, gondolatban nyelvét nyújtja rá, majd újra teljesen Ericre koncentrál. A probléma nem kicsi. Ez súlyos büntetést fog maga után vonni, de nem akar már visszamenni a kastélyhoz. Igazából itt sem akar maradni. Legalábbis ebben a helyiségben, ahol ennyire kellemetlenül érzi magát. Nyel egy hatalmasat, s a jellegzetes dülledt, ijedt szempár fúrja bele magát Eric sötétjeibe. A szülei.
- Úristen, úristen, úristen, úristen – kap dús ajkai elé kezével. – Apu meg fog ölni – így is elég galibát okozott már életében, de ilyen még nem volt, hogy egyedül császkál valahol, egy számára teljesen ismeretlen helyen, aztán egy idősebb fiú kanapéján tölti az éjszakát. Ez nagyon ijesztő dolog ám a vörös leány számára. Mégis van benne mélyen egy „Ma rossz gyerek voltam. Hehe.”, ami ritka érzés nála. Aztán ismét kirángatja pár szó Bíborannaville-ből. Maradhat itt is. Kettő opció van. Mi is legyen? Igaza van Ericnek. Mindkettő végzetes lehet, de ebben a sötétben, ebben a kései órában nem biztos, hogy el kellene indulni. Még akkor sem, ha azzal jobban járna. Ki tudja. Anna nem, az tuti fix. Jól hangzik ez a póló, fürdőszoba, kanapé lehetőség. Ismerősnél van, jó helyen. Nem tudni, hogy miért bízik meg annyira a Wright fiúban. Lehet, hogy nem is bizalom ez egyelőre, csupán egyszerű naivitás. Mindenesetre, félszegen bólint egyet a fiú ajánlatára.
- Köszönöm, akkor szerintem maradok – mondja kicsit idegesen.
Elveszi a pultról a könyvét, majd újra szorosan a mellkasához szorítja, miközben jó hangosan korog egyet a gyomra. Ismét békaszemekkel néz körül, hogy ki hallotta, ki nem. Ez mindig nagyon kellemetlen Annának, és ennek sincsen semmi különlegesebb magyarázata. Mindig éhes. Vöröslő ábrázattal elhúzza a száját, majd felnéz Ericre.
- Nagyon hálás vagyok. Kedves tőled… ez az egész – enged meg végre egy kisebb mosolyt. – Nem tudom, hogy mihez kezdenék most, ha te nem segítenél. Tényleg nem tudom – kicsit sápadtabban néz ki, de tekintetében látszik, hogy valóban mennyire örül, hogy egy ilyen barátra tesz szert, majd elnéz a lépcső irányába, hátha végre elindulhatnak a szoba felé. Már egyre kevesebben nézik őket. Aki még esetleg legelteti rajtuk a szemét, az már csak azért teszi, mert érdekes, hogyan az idősebb, magas fiú a fiatalka leánnyal susmorog.
- Merre az arra? – fordul vissza hirtelen, várakozón tekintve Ericre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Gyönyörűen süt a nap, csupán csend hiánya az, ami egy kicsit elveszi az ember kedvét. Legalábbis az olyan embereknek, akik a zsivajmentes környezetre vágynak. De az meg minek jön egy frekventált helyre? A nyüzsgő diákok között szlalomozva jelenik meg az iskola kapujában vörös hajkoronájú hősnőm, aki sebes léptekkel indul el a rét irányába, ahol ebben a melegben nem valószínű, hogy nagy tömeg fogja várni. Hosszú talárja alatt egy szürke pólót visel, hosszú farmernadrágot és egy szürke vászoncipőt. A szokásos semmitmondó stílus, nehogy kitűnjön a tömegből. Amint eléri a rét „küszöbét” nagy sóhajjal konstatálja, hogy a várt senkit találja itt. Na, jó. Túlzás, hogy senki, mert egy két hozzáhasonló kölyök szalad át rajta, de csupán annak céljából, hogy találjon egy árnyékosabb helyet, ahol sziesztázhat egy keveset. Annuska sem tesz másképpen. Kiszúr magának egy padot, ami fák árnyékában pihen, és nem foglalt még. Legalábbis ebből a szögből úgy néz ki, így sebes léptekkel elindul az ülőalkalmatosság irányába. Amint eléri, azon nyomban megtorpan. Az egyik bokor nagyobb része kitakart egy ifjú, de természetesen már felsőbb éves gerlepárt, akik hevesen csókolóznak a padon. Anna nagyot nyel zavarában, majd a szokásos dülledt szemek következnek.
- Bocsánat, elnézést, úristen – hadarja hangosan, majd elsétál.
Egy másik padot szúr ki magának, ahová verejtékező homlokkal huppan le, majd előveszi barna oldaltáskájából az átváltoztatástan könyvét. Jó lenne egy kicsit gyakorolni a színváltó varázslatokat, mert egyelőre nem volt a legügyesebb. Így pálcája után kezd kutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az már nem is meglepő, hogy körülbelül tíz percig kell kutakodnia, mire megtalálja a pálcáját, de az, hogy utána úgy megijed a bokorból kiugró macskától, hogy elhajítja a varázsbotot, arra már nem számított senki sem. Egy aranyos kis cirmos volt, aki jó heccnek gondolta, hogy ráhozza a szívbajt a fiatal leányzóra. Kissé dühösen tekint az állatkára, aki szemtelenül nyávog egyet, és odébb áll. Igaz, ami igaz; nem a cicus tehet arról, hogy Bíboranna ennyire gyáva, ő csupán erre járt. A vöröske zsémbesen sóhajt egyet, majd derekát fogva – akár egy öregasszony – áll fel a padról, hogy elsétáljon a pálcáért, közben még morog valamit, s amikor megszerzi a kívánt, de mégis elhajított tárgyat, visszasétál és leül. Nem is lehetne rosszabb ez a nap. Optimistának kellene lenni, de nagyon nehéz úgy, hogy a terveinek a nagy része kudarcba fullad. Ajkait összeszorítva helyezi maga mellé a tárgyat, és úgy is kezdi el a tankönyv keresését. Egy pár perc után jön rá, hogy már régen mellette csücsül, mire felhorkant, s maga elé veszi. „Trullus plusz a választott szín latin neve”, olvassa magában. Előszedi hát táskájából a tolltartóját, ami teljesen egyszínű: szürke. Mily’ meglepő! Megköszörüli torkát, majd a tolltartóra bök pálcájával.
- Trullus flavius – mondja ki kivételesen határozottan a varázsigét.
Ebben a pillanatban valaki köszön neki, így a pálcamozdulattal meg is böki a tárgyat – ami ki volt emelve az olvasmányban, hogy nem kellene, így a tolltartóban a tinta teljes tartalma Bíboranna fél arcára, és talárjára robban. Félig tintás pofázmánnyal, jobb szemét csukva tartva tekint fel a hang irányába.
- Szervusz! Persze – motyogja, miközben zsebkendő után kezd kutatni.
Olybá tűnik, hogy ismét sikerült magát egy kellemetlen helyzetbe kevernie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A mai nap lett volna az a nap, amikor nem sikerül elbaltáznia semmit sem. Kifelé jövet bizonyára elszólhatta magát gondolataiban, és tessék, itt is van az eredménye. Amióta a kastélyban van, nem nagyon telt el nap anélkül, hogy ne okozott volna galibát, vagy nem egy olyan diákba botlott volna, aki galibát okozott. Mivel ketten vannak a padnál most már a szőke lánnyal, és Annácska volt az, aki robbantott, ezért biztos lehet benne, hogy a másik már nem nagyon fog bajt okozni. Ez megnyugtató. Főleg akkor esik le az a bizonyos kő a vörös szívéről, amikor a szőke nevetni kezd. A másik szerint vicces a helyzet. Bíboranna mosolyogva húzza el ajkait, miközben megjátszott sértődöttséget produkál, aztán a játékosságnak ismét vége szakad. Sikerült tönkretennie a lány fehér kardigánját. Megköszörüli a torkát, és tudálékos módon, a hozzá társuló arckifejezéssel fordul a kortárs irányába.
- Hogyha hordanád a talárod úgy, ahogyan az elő van írva – mutat végig a saját talárján, ami ugyan tiszta tinta, nem nagyon látszik rajta. – Akkor bizonyára fehér marad a kardigánod – biccent a végére, miközben egy jó nagy adag tintától szabadítja meg jobb arcát. De álljunk csak meg egy szóra; mi ez a stílus, Petheő-Gönczy? Valahogy az utóbbi időben annyi inger éri és oly’ sokszor van egyedül, hogy formálódni, alkalmazkodni kezdett a személyisége. Noha ez nem tart sokáig. Nem lenne helyes azon veszekedni, hogy kinek a hibája volt a baleset. Ezt eléggé hamar belátja, ezért zöld szemeit végre a másik hölgyemény kékjeibe fúrja egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
- Ne haragudj. Nagyot sokat kell még tanulnom itt és… és minden nap előfordul egy ilyen. Magamra haragszom, nem rád – dobja maga mellé azt a zsebkendőt, ami már teljesen tintás lesz, és egy újat vesz magához. Igaz, nem nagyon tud segíteni a helyzeten.
- Petheő-Gönczy Bíboranna a nevem. Navine, első évfolyam.
Egy ideig gondolkodik, majd a tisztábbik kezét a szőkeség felé nyújtja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ismételten bebizonyosodott, hogy a vörhenyes leányzó még mindig nincsen képben a varázsvilág dolgaival. Olvasta valamelyik nap a könyvtárban, hogy a talár viselete márpedig kötelező, legyél elsős vagy akár felsőbb éves diákja a Bagolykőnek. Vagy a másik iskolának Angliában, az a Noxmort vagy mi a csuda. Lényeg, a lényeg; Bíboranna nem fogja tudni még egy ideig letagadni mugli származását, akármennyire is szeretné. Magához képest valóban nagyon-nagyon próbálkozik, ami nem jellemző, de muszáj megtennie, hiszen egy teljesen más világba csöppent.
- Haha – mondja a művészis megjegyzésre, miközben táskájához nyúl. – Nem arról van szó, hogy művészetis vagyok. Egyszerűen csak… nem idevalósi – suttogja a mondat végét, hiszen eléggé sok problémája volt már abból, hogy elárulta a származását. Ő olyan itt, mint egy kutyaruhába öltöztetett macska a kutyafalkában. Nézhet ki úgy, mint a többi diák, de ha valaki a közelébe megy, akkor kiszagolja, hogy ő valami másféle teremtés. Mélyet sóhajt, majd újra a lányra néz, miután egy újabb zsebkendőt szed elő a táskájából, egy csatos üveg víz társaságában. Bevizezi a kendőt és újra nekiesik arca jobb oldalának, habár egyre reménytelenebb, hogy minden le fog kerülni szeplős kis arcáról.
- Nagyon örülök, Melissa – mondja egy gyenge mosoly kíséretében.
Nem is érdekli már, hogy a másik nem fogadta el a kéznyújtást. Neki így tanították és tulajdonképpen nem Melissa az első, aki visszautasítja ezt a gesztust. Bizonyára csak a tinta miatt van, olyan „kézfogós” fajtának tűnik ő is. És szintén első évfolyamos. Szemöldökét összehúzva, és kissé hunyorítva vizsgálja a Rellonos lány arcát. Az igazat megvallva, nagyon fél a sárkányos ház tagjaitól, de mivel nem indult annyira rosszul ez a kapcsolat, ezért most kivételesen nem retteg annyira.
- Az év elején érkeztél? Még nem láttalak órán – érdeklődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érdekes találkozás. Ami a legszebb benne – legalábbis számomra -, az nem más, mint a Rellonos kissé pökhendi, másnak talán bosszantó stílusa, míg Anna néhány fintor kíséretében, de teljesen nyugodtan válaszol mindenre. Ez az, amiről már egy párszor szó esett; Bíboranna nem az a fajta lány, aki magára venné a sértéseket, sokszor elbambul és elmerül a gondolataiban, így ideje sincsen felfogni, hogy esetleg valaki szurkálódni szeretne.
- Igen – bólint. – Hidd el, hogy komoly indok. Hogyha te kerülnél egy „mugli” iskolába - itt ujjaiból idézőjelet formál és artikulál. - Egy… egy… egy… informatika órára, te is nagyokat pislognál – válaszol kedvesen mosolyogva. Hogy mit is kell tudni a Navine ház tagjairól? Majd most a legjobb példával fog találkozni a Rellonos leányzó. Végtelenül kedvesen bánnak mindenkivel, és nagyon nehezen lehet felbosszantani. Habár az unikornisos ház növendékei is emberek, ezért nem kizárt, hogy a szokásostól eltérő érzelmeket is mutatnak. Éppen úgy, mint az imént, amikor magára és Melissára sikerült robbantani a tintatartó tartalmát. No, de visszatéve a szőke lányra; azért meri feltételezni, hogy tisztavérű boszorkánytanonc, mert úgy tudja, hogy a Rellon házban leginkább varázscsalád sarjai kapnak helyet.
- Bravó – mosolyog, majd tapsol egyet-kettőt a sikeres varázslatra.
Semmi gúny nem érződik a hangjában, tényleg igen ügyes ahhoz képest, hogy elsős diákról beszélünk. Egészen különleges képesség ez még varázsvilág szülöttjeként is, hiszen eddig nem gyakorolhatta iskolán kívül – a legjobb tudomása szerint. De az is lehet, hogy ebben is téved.
- Én sem vagyok itt olyan régóta – kezd bele, miközben elpakolja a koszos zsebkendőket a táskája mélyére. – Két hónapja kerültem ide, de csudi furcsa ám – bólogat erősen pakolászás közben. Nem tekint fel a másikra, csak mondja és mondja a magáét. Néha nem lehet eldönteni, hogy épeszű-e a vörös lány. Megbolondult volna a sok változástól? Dehogy. Mindig is ilyen volt, ezen a tanodába kerülés nem változtatott.
- Még mindig olyan az arcom? – csúszik egyet odébb, a lány irányába, szinte aurafenyegetően a padon. – Nem tesz jót a tinta a bőrnek, igaz? – mosolyog ismét, miközben a kék szemeket fürkészi.
Mivel már eltelt egy pár perc, ezért kezd feloldódni. Lássuk a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eléggé zavarja, hogy nem tudja, mi lehet a várható büntetés. Vagyis hallja a fiú szavait, de egyelőre, az idegességtől nem tudja felfogni. Ismét egy pár kedves szó Erictől. Hihetetlen, hogy ennyire barátságos tud lenni valaki. Volt egy hasonló képzeletbeli barátja kisebb korában. Meglehet, hogy ő Vilmos, az ember méretű, kalapos lajhár valóságos megtestesítője. Ő volt ilyen bűbájosan kedves, már amennyiben lehet használni ezt a jelzőt egy férfira. Márpedig miért ne lehetne? Ha ez a szó jut először eszébe, akkor ez lesz az, amit használni fog. Megmosolyogja a bátorító szavakat, de közben megcsóválja a fejét, hogy mutassa most valami negatív dolgot fog kiejteni dús ajkain.
- Édesapám nem egyszerű eset – mondja elgondolkodóan.
A mosoly szinte teljesen el is tűnik arcáról, s a pultos felé tekint. Egyszerűen nem tudja levenni a szemét a leselkedőről. Igaz, hogy kezdi megszokni a helyzetet, de azért még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarják itt. Felemeli tekintetét a fiú barna lélektükreibe, és valamilyen varázslatos dolognak betudva, ismét a megnyugvás érzése járja át a szeplős kis testet. Megelégedve sóhajt egyet, majd a gyomra korgásáról éppen megfeledkezne, amikor Eric rendel egy pár szendvicset. Sajtos? Zöld szemei újra az ismerős, meglepettséget tükrözik, amikor a cetlis varázslatot látja. Nagyot nyel, és el is indul a fiút követve, hiszen Eric mutatja az utat. Azonban Annus megtorpan. A levegőbe emeli mutatóujját, majd szólásra nyitja ajkait.
- Várj, egy pillanat – hadarja. – A pultnál hagytam a könyvem.
Megfordul, majd visszasétál a pulthoz. Felkapja a könyvet, s az ott dolgozóhoz fordul egy bátortalan, ám kedves mosoly kíséretében. Először csak egy nyögés hangja rezegteti meg hangszálait, majd megköszörüli a torkát, és végül megszólal.
- Néhány szendvicsbe csak zöldséget kérek szépen, semmi mást – erőltet magára egy kis magabiztosságot, majd zsebébe nyúl, és egy pár sarlót helyez a pult felületére a „különleges” kérés miatt. Meglepően sok borravaló ez, de még mindig nincsen fogalma arról, hogy mi mennyit ér ebben a világban. Pedig láthatná, hogy a knút a legkisebb és bronz. A sarló a közepes és ezüst. Illetve, a galleon ér a legtöbbet és ez aranyszínén is látszik. Erőltetett pökhendiséggel – nagyon gyerekes húzás – biccent, majd Eric után szalad egy „Bocsi, itt vagyok” kíséretében. Tovább sétálnak, egészen addig, amíg el nem érik az ajtót, és be nem lépnek a kis lakásba. Eléggé kedves kis kuckó. Nem nagy, de egy fiúnak teljesen megfelel. Sőt, még vendéget is tud fogadni; Bíboranna rá a legjobb példa. Kicsit kínosan érzi magát, de egy gyenge mosolyt tud még küldeni az ifjú Wright irányába.
- Köszönöm – mondja halkan, amikor a fiú hellyel kínálja.
Lábait rángatva foglal helyet a kanapén, majd kislányosan nézelődni kezd.
- Én kértem sima zöldséges szendvicset is pluszba, ha nem baj – jegyzi meg kissé aggódva. – Nem akartam udvariatlan lenni. Kedves gesztus tőled, de nem eszem sem húst, sem sajtot – mondja halkan, majd elhúzza az izgatottságtól vöröslő ajkait. A helyzettől kicsit szorongóssá vált, ezért a ruhákat csak egy bátortalan biccentéssel köszöni meg, majd a tévére kerül tekintete.
- Váó, az egy igazi tévé? – kérdezi meglepően izgatottan. – Az meg hogyan lehet? Úgy tudtam, hogy varázstalan tárgyakat nem lehet használni varázslók és boszorkányok lakta településeken – nem biztos, hogy okosat mond, de ő így emlékszik az olvasottakra.
- Használni is tudod? – kérdi, s a ruhákat a mellkasához szorítja.