Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Süt a nap, fújja a szél a kiálló hajszálaim, ami marhára idegesít. Csiklandozza a pofim, ezért folyton odakapok és dörzsölgetem, mintha valami ráragadt volna. Már sikerült jobb oldalon kékre és sárgára, baloldalon meg teljesen zöldre maszatolnom, ami annyira nem is zavart, inkább azt az illetőt, akinek megszorongattam a kezét, miután azt mondta rám "csúnya vagy". Majd rájön, ki a ronda. Buta, vörös lány. Csak mert harmadikos, azt hiszi lehet itt valaki, hát nagyon téved, abban biztos vagyok. Tekintetemmel a tanító nénit kerestem, aki a többieket gyűjtötte csoportba, de én a szökőkút másik oldalán csendben folytattam az éppen megrajzolt sárkányom körvonalát, hogy aztán kiszínezhessem. A nagy és zöld lény majdnem megevett egy fél kék pálcikaemberkét, a másik kacsójában meg már ott pihent egy sárga. Nem célzok én semmire, soha. Jót vigyorogtam guggolva, mikor valaki megszólalt mellettem. Látványosan ignoráltam és nem köszöntem vissza, észre sem véve őt színeztem a sárkányom szárnyait, aztán a kutya kizökkentett.
- A kutyád elrontja a rajzom! - Hatalmas sóhajjal mondtam a magamét, ahogy a kutya mancsára tapadt a krétapor és elmaszatolta a vonalam. Szeretem az állatokat, pláne a kis mancsosokat, de miért nem lehet békén hagyni a szép sárkányom?! - Nem kell megmosni, majd szól a tanító néni, mikor kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Kénytelen vagyok Rá nézni, nem akarok, de folytatja a szája nyitását és csukását. Mint a kacsák szokták a tóban, azok is csak tátognak feleslegesen. Nem szeretem azokat a szárnyasokat, olyan fura állatok és nem tudják befogni, pont mint ez a lány. Ha fogadnom kéne, biztos rátenném a zsákmányaimnak legalább a felét, hogy valamelyik olyan házból való, amelyiket a körülöttem lévők nem szívlelik. Nekem sincs különösebb kedvem ismerkedni, ha akarnék, bemutatkoztam volna már, meg mosolyognék. Miért hiszi azt minden idősebb, hogy a gyerekekkel barátkozni kell? Meg fúj, cukroskodni.
- Ne hívj így, nem vagyok dedós. Iskolás vagyok!
Igaz csak általános iskola ez még, ahogy anyu szokta nekem magyarázni, de akkor is. Ugyan úgy tanulni kell, van egy csomó dolgozat és elvárják, hogy figyelmes legyek. Közben kiszínezve a sárkány szárnyait lehuppantam a földre, törökülésbe húztam a lábaim és folytattam a fejének és a testének kitöltésével a rajzot. Csak akkor torpant meg a kezem, mikor másodjára becézget. Felmorogtam és nagyon csúnyán néztem rá.
- Lili. - Zártam rövidre a bemutatkozást, de látva, hogy biztos nem adja fel, úgy döntöttem, biztos tud rajzolni, akkor már legyen hasznos ő is. Az mindkettőnknek jó, nem? Ha nem, nekem akkor is az lesz és most ez a lényeg. Előkotortam a dobozból egy citromsárga meg egy világosabb kék krétát. A kezébe nyomtam, aztán mutogatva a sárkány feje feletti aszfaltra magyaráztam meg mit akarok.
- A sárkányom jó időben boldog, rajzolj nekem napot meg bárányfelhőt, oda fölé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Annak ellenére, hogy mennyire nem érdekelt ez a lány, fel-felpillantottam, még a kutyájának a prózát kötözte a fához. Kicsit nézegettem a kutyust, aki úgy tűnt nem boldog ettől, de ha nincs megnevelve rendesen, látszik hová jut! Hát milyen dolog már szétmaszatolni az ÉN rajzomat. Nem voltam boldog a délutánomba való megérkezésüktől és ezen nem is nagyon akartam változtatni. Inkább csak jobbnak tűnt, ha adok két krétát ennek a Rékának,
 és akkor nyugodtan szépíthetem a sárkányom is. Reméltem, hogy csendben.
- Hagyjaaaaad! - Egyből felemeltem a hangom, de most nem dühösen vagy mérgesen leszóltam, csak ijedten kaptam oda. Nem akartam, hogy más belekontárkodjon, ez itt az enyém, és ami az enyém, ahhoz másnak semmi, de tényleg fikarcnyi köze sincs. Ahogy ahhoz se, mikor és honnan maradok le.
- Jahj, nekem! Hogy te milyen rendes vagy, biztos örülnének, ha egy idegennel vonulnék oda, akivel szóbaálltam, mert rendes volt velem, aztán még virágeső is hullana. - Nem tudom, hogy ez a látványosan gúnyos kedveskedés mi pontosan, de anya gyakran elmondja, csak mindig elfelejtem. Állítólag túl korán tanultam ebbe is bele. Ironizálsz lányom, ironizálsz! Szóval nem vagyok kedves ma sem, ennek ellenére, ha a szőke lány felfogta, hogy mennyire nem érdekel ez, csak a rajzom, akkor nem lehet olyan vészes a nap.
- Nem kell. Majd utánuk megyek, ha végeztem. Szabad foglalkozás lesz a suli udvarán úgy is. Különben is, ha nem lógok el kicsit, Thomas bácsi hiába vett nekem a fejmosás utánra engesztelő nyalókát!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Idegesítő volt és zavaró is, ahogy a lány mindenáron segíteni meg parancsolgatni próbált. A számat folyamatosan elhúztam, grimaszoltam és a kis szövegeléseim után inkább csak hallgattam és próbáltam amennyire lehetett ignorálni mindazt, amit próbál. Aztán csak furán néztem rá, minek közli ezt velem? Ha éhes a kutyája intézze azt és ne velem foglalkozzon, meg amúgy is, feltart a rajzolásban. Nem fogja magát kiszínezni a rajzom, pedig szerintem tuti van menő varázslat erre is, ha anya nem tiltana még a pálcától nem lenne erre gondom. Sőt, akkor szerintem a szőkére se itt velem szemben. Már biztos összeragasztattam volna a száját, vagy eltüntettem volna, mint hoppanáláskor szoktak az emberek. Csak ő nem bukkan fel máshol.
Vagyis, khm. Inkább csak bólintottam párat érezze, hogy figyeltem, és hagytam menni a dolgára. A kérdésre, hog szeretnék-e valamit csak letettem a krétámat, leporoltam a kezem, majd felegyenesedtem. Csípőre vágva a kacsóim méregettem a levitást.
- Tudod mit szeretnék? Nyugodtan befejezni a rajzom!
Miután mindezt kimondtam bosszúsan intettem, hogy menjen már arrébb, rajta áll az egyik felhőmön, amit még szeretnék kiszínezni a fehérrel. Amikor meg végre elindult, nagy sóhajjal álltam is ennek neki. Nem értem a nagyobbakat, meg azt sem, miért kell úgy gügyögni velem, vagy éppen vigyázni rám, mintha baba lennék, meg nekik kéne a gondom viselni. Nagylány vagyok már, képes vagyok egyedül császkálni, nincs szükségem testőrre. Mérgemben éreztem, ahogy elém kúszik az egyik fekete hajú lány képe, aki végzős előkészítős és mindig piszkál. Még a krétát jó erősen az aszfaltra nyomtam, a szemembe hulló tincsem meglátva megijedtem és a popsimra huppantam. Fekete lett a hajam, máár megint! Összefogva azt begyömöszöltem a masnim alá, hogy kevésbé látszódjon, mert nem nagyon akart rendes színűvé válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

Kiva azt kérte, maradjak a fenekemen, én ezt majdnem be is tartottam. A szó szoros értelmében ő is tudhatná, hogy az bizonyosan egészségtelen, legalábbis remélem, ez a kifogás elfogadható lesz neki, miért nem vártam meg a földszinti folyosón. Inkább úgy döntöttem, a legközelebbi ajtó megnézem, mit is takar és lassan, de biztosan nyitottam be. Ahogy betettem a sportcipőim, lecövekeltek a lábaim, hű, jó nagy hely. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem lassan befelé vonulva nézelődni. Kényszeresen taperoltam végig dolgokat, már egészen szemeztem volna a súlyzókkal, de előbb még egy vicces, kék szőnyeget szúrtam ki. Olyan puhának tűnt, vagy hogy mondjam. Közelebb sétáltam, aztán egy hatalmas ugrással, a levegőben meg felkapva a lábaim, mint mikor a vízbe bombát ugrok vetődtem rá. Szerencsére nem koppantam, pont ez lehetett ennek a célja.
Nevetve terültem el, a sapim messze repült, a hajam meg betakarta az arcom meg a környezetem. Csak feküdtem ott csillag alakot öltve, miközben dudorászva ficeregtem. Azt hiszem kicsit nagyon uncsi volt a várakozás arra az értekezletre, vagy mire. Nem figyeltem igazán hova ment a keresztanyukám, csak azt tudtam, hogy sokáig nem jön még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

Mivel most engedélyem volt itt lézengeni, nem próbáltam meg se halk, se pedig láthatatlan lenni, sőt, azt hiszem a lehető legfeltűnőbben visítottam, amikor a zsugorszerű ugrásból a szivacsos alapon landoltam. Jól éreztem magam fekve a kékségen, így csak körbenéztem a buksimmal, de egyelőre senki nem volt még bent, enyém volt minden. Ezt élveztem, nagyon. Nevetés közben a szám elé kaptam a kezem, mintha cinkoskodni próbálnék, pedig csak egy-két remek ötlet jutott eszembe, későbbre elraktároztam.
Akkor hallottam meg az ajtót. Felültem, vagyis támaszkodtam, úgy néztem rá, elég furinak és ijedtnek tűnt. Szeretnék ilyen hatással lenni az emberekre, de most nem én voltam. Eskü. Méregettem őt, amíg meg nem szólalt.
- Szernyusz. Játszom, olyan ez, mint egy nagy játszószoba. Csak nagyobb és viccesebb minden - fejtettem ki nevetgélve. Előrébb csúsztam a szőnyegen, majd talpra ügyeskedtem magam, és átrohantam zsámolyok irányba, belevetődtem egy nagy kékbe, mert észrevettem, hogy ki van kötődve a fűzőm, úgyhogy befészkalva magam, azzal bajlódtam. Elég régen tanították már meg, így nem ment rosszul, de oda kell figyelnem, nem megy vakon mindig, mint a felnőtteknek. Egy masni, meg még egy, összeházasítjuk szép hurokkal, aztán szorosra húzzuk, hogy sose vesszenek el egymástól. Egyszer mondtam ezt végig anyának, és felhúzott orral, morogva közölte Greggel, hogy innentől ő öltöztet. Nem értettem mi baja. Nem nagyon akartam.
- Ki vagy te? Melyik házba jársz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

Hatalmas grimaszokkal az arcomon csavargattam a hajamat, majd tördelni kezdtem az ujjaim, ahogy hallgattam, hogy a nagylány pont úgy beszél, mint az anya szokott. Vigyázzak ezzel, meg azzal, veszélyes lehet amaz is, emez meg legyen elkerülve. Nem értem mi baj lehet belőle, ha a nappaliba gyújtok tábortüzet, meg ha kicsit hagyom Felixet belesétálni. Majd meggyógyul, vagyis varázslók az anyáék eléggé, tuti tudnak erre is egy szót, amit kimondva, meg intve a saját botjukkal, megoldódna a gond. Sok a hiszti, chö.
- Nem is vagyok kislány! Igenis nagylány vagyok, és tudok magamra vigyázni. De majd meglátom - húztam el a számat újra, az orrom meg felhúztam, úgy fordultam el a bokszzsák irányába, amibe menet közbe bele is csaptam, az éppen csak megingott, nincs nagy erőm, de most mérges lettem kicsit. Én csak szórakozni akartam egy kicsit, erre ez. - Közösen? Te ilyen kviddicses vagy?
A szemeim egyből felcsillantak, mert a tiltás ellenére, amit a szüleim eszközöltek, én még mindig nagyon szeretnék a sportnak hódolni már ilyen korán is. Persze a lelkességemre eléggé rányomta hirtelen a bélyeget, hogy kiderült egy prefektussal van dolgom, meg még csak nem is rellonos, akik közt már mozgolódom.
- Lili a nevem, én a rellonosok közé tartozom - jegyeztem meg büszkén, pedig igazából csak egy lopakodó vagyok, amit mondjuk nem is szeretek reklámozni, meg azt se, hogy még lesz pár év, mire elkezdhetem a sulit. Ha fel is tűnik neki, majd kiderül, hogy hogyan is reagál erre.
- Te ilyen idős vagy itt? Mármint végzős vagy hasonló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

Talán egy kicsit jobban feltoltam a nózim a kijelentése miatt, mint kellett volna, de mit tehettem volna? Nem viselem jól, mikor azt hiszik annyira kicsi vagyok. Nem vagyok már baba, a két saját lábikómon járok, tudok számolni, írni és olvasni is; ráadásul be tudok jutni a rellonba és sok módon tudok evésen kívül egy műanyag kiskanalat felhasználni. Túlélő vagyok.
- Olyat látsz? Miért? Láttad másra is ráesni? Úúú, de béna volt valaki! Heheheh… - A legszebb öröm a káröröm, anyu szokta mondani nekem, mikor kinevetem a tesóim egy-egy bénázását. De igaza is van, elképzeltem, ahogy valami okostojás fiúra ráborul és kalimpál alatta, hogy „segítség, segítség, segítség”. Pont olyan lányos hangon, mint az a Gergő tette, mikor megrúgtam a játszón pár hete. Megérdemelte, meghúzkodta a hajam és azt mondta nagy az orrom!
- Vannak olyan kviddicses dolgok is? Kvaff… meg ezek? - Elég reménykedően hangozhatott minden, amit mondtam, de így is volt. Anya hiába nem akarja engedni, én nagyon szeretnék belepróbálni már ebbe a világba. - Ugye? Szerintem is nagyon menők a sárkányok. Te szereted őket? Van kedvenced?
Miközben megkérdeztem ezeket már össze és vissza nézelődtem a súlyzókhoz is odaoldalaztam, de nem tapiztam még őket meg, ugyanis rákérdezett a tanulásra, én meg vártam, hogy többet akar-e, vagy maradhatok nagy és rellonos lány. Maradhattam.
- Akkor elég nagy vagy már te is. Remélem valami kviddicseset, mint az anya. Vagy sárkányosat, mint az egyik apukámnak a felesége - bólintottam nagyokat hozzá. Emma néni fura volt, anya nem is szereti nagyon, de járhatott sárkányokhoz sokat, azt én is szeretnék majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

- Hát ez elég… gusztustalan - fintorodtam el, miközben a kezeimet a zsebeimbe csúsztatva araszoltam a teremben. Egyelőre nem igazán tudtam mi és merre a legérdekesebb, de már rajta voltam a felfedezésén. Illetve igyekeztem volna, de ugye mindig az idősebbek túlaggódják és inkább fölösleges beszélgetésekbe kezdenek. Kicsit morcosabb voltam a kislányozástól és a tiltásnak tűnő tanácstól már.
- Kár, másikak nem érdekelnek - jelentettem ki, de aztán a könyvre csak odafigyeltem már rá rendesen, persze próbáltam elrejteni azt a kis mosolyt, ami előjött, mikor a kviddics előkerült. A felajánlása nem annyira volt még ínyemre, nem tudtam biztos jó-e a lány, nem ismertem, de a könyves dolog megfogott. - Az a könyv kell nekem is, szoktam ám ilyeneket olvasni. Anya régi tankönyveit is mind elszedtem már, ő ilyen… olyan játékos valami, tudod.
Hirtelen nem tudtam a megfelelő szót rá, de tudom mit csinál. Néz egy csomó meccset, a legügyesebbeket pedig felfedezi, ajánlgatja és jóóól segíti eladni. Ő is kap pénzt, meg mindenki, az emberek boldogok, a csapat meg, akinek segít szépen nyer. Jó sokat. Azt én is akarok majd.
- Uuuugye? Van, a Hebri. A fekete sárkány, tudod - mondtam, miközben a hajam kezdtem lassan csavargatni a jobb mutatóujjamra fel és lassú, de határozott lépteket tettem. Megreccsent egy részen a lábam alatt a padló, aztán vigyor kúszott az ajkaimra. Hallottam a kérdését, honnan is jöttem, mintha gondolkodnék úgy fogyott el lassan a kisebb súlyzópolc és köztem a távolság.
- A faluban lakik a családom, de már jártunk egy csomó helyen, szoktunk utazgatni - jegyeztem meg, mielőtt a polchoz értem volna és a pillanat töredéke alatt szerettem volna tapizni a recsegő polcot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

rajzolós délután ✘ felöltöztem

Sokkal nehezebb volt megrajzolni a pikkelyeket a sárkányomra, mint az összes többit, és ez picit bosszantott. Még a nyelvem is kidugtam, úgy koncentráltam, hogy a helyére kerüljenek a kis ívek, ám ekkor ismét megjött a szőke lány. Nagyot fújtatva dobtam a krétát a földre a kezemből, majd a karjaim összefűzve magam előtt néztem rá fel.
- Neked nincs valami barátnőd vagy barátod? - Nem volt kedvem barátkozni és nem azért voltam vele ilyen, mert tett volna bármit, egyszerűen csak rajzolni akartam. Egyedül. De ő úgy gondolta, nekem társaság kell. Rosszul. Végül a kíváncsiságom kicsit enyhített az egészen, mert fogalmam sem volt mit is akar. Összeráncoltam a homlokom, majd a zöld krétám szorongatva bámultam a szemébe.
- Mit szeretnél a zöld krétával, attól függ - mondtam neki, közben felegyenesedtem a guggolásból és a kutyáját figyeltem. Kicsit reméltem, hogy legalább valami olyat mondd, ami érdekes, mert kezdett elmenni a kedvem a színezéstől, az meg sok jót nem jelentett anya szerint. Pedig ilyenkor csak új dolgok után néztem, néha nem a megengedett utakon. Rékára néztem, majd kis idő utána a kezébe nyomtam a krétát, hogy hát jól van, legyen.
- De az enyémbe ne nyúlkálj bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

felszökős délután ✘ felöltöztem

A suliban az egyik csoporttársunknak furi himlője volt pár hónapja, amitől gusztustalan ilyen hegei vagy mik voltak, egyből azok jutottak eszembe, nem csoda, hogy fintorogtam. A lány nem boldog kifejezésére végül csak megrántottam a vállam és sóhajtva próbáltam lenyelni, hogy bizony nem bántott egyébként, így nem halok bele, ha már így alakult, hogy beszélünk. Végre sikerült a fiút is kiverni a buksimból, aki olyan csúnya lett a sebektől, így könnyebben tudtam a kviddicsre is figyelni.
- Köszönöm, asszem - mondtam neki, bár mosolyogni nem mosolyogtam rá. Azt illett mondanom, hogy köszi vagy valami, de ettől még nem erőltetem azt, amit nem csinálok szívesen, most legalábbis. Megesik azért, hogy kedves vagyok, főleg, ha valaki érdekes. A lány is kezdett az lenni, de nagyon lassan ment ez. - A keresztanyukám, Kiva néni itt tanít, ha odaadod neki, majd meg fogom kapni.
Végig gondolva ez tűnt csak megoldásnak, mert, ha közlöm, hogy mondjuk leküldhetné az előkészítőbe, az elég ciki, ráadásul megint elkezdi majd, hogy kicsi vagyok. Nem szeretném. A sárkányos lelkessége viszont tetszett, így megjött az a vigyor is, nem a hamiskás, amivel a bajt leplezem, bár az se késlekedett.
Lassan elfogyott a távolság, én már nem is figyeltem mit felel a válaszomra, a felkiáltásra felé fordítottam a fejem, aztán csak a rántást éreztem, meg azt, hogy a cipőim elemelkednek kicsit a padlótól, majd újra visszatérnek rá. Hatalmas szemekkel meredtem a csattanó és elguruló darabokra, majd a szőkés lányra. Ijedtemben a szemem besötétedett, és az eddigi kék helyett sötétbarnába, majdnem feketébe kúszott, a hajam göndörré ugrott össze és a tövétől kezdett lefelé haladva borongós, sötét kékké változni. Mikor észrevettem megszeppentem. Kirántottam magam a fogásából. Bólintottam egyet, majd minden magyarázat nélkül kirohantam. Meg sem álltam valami búvóhelyig. Tudtam, hogy elszúrtam és azt is, hogy ezt nem tudom visszacsinálni most, meg még látta is ez a lány. Jahj. Nagy bajban leszek majd. Csak reméltem, ha Kivát megkeresi és elmeséli neki, ő nem mondd el mindent anyának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Manda a szokásaihoz ma éppen nem volt hű, amikor is egy laza 8 és fél perces késéssel érte be az utcát, majd közelítette meg a teázót. Elég célirányos volt a táskájában kutakodott, hogy minél mélyebbre túrja, az amúgy előszedni kívánt papírokat, amikre aláírásokat vár. Ekkor szúrta ki a lengyelt is, aki már ott ácsorgott és vélhetően rá várt. A magassarkúi jellegzetes koppanása bizonyosan feltűnő volt, de mikor a napszemüvegét feltolta, a szemöldöke felfelé ívelt, aztán lendületből tarkón is csapta Lewyt, az már igazán várható volt.
- Mit csináltál? - kérdezte se nem kedvesen, se nem udvariasan, aztán beengedte magát a Pillangóvarázsba, várva, hogy kövesse őt a férfi. Nagyot fújtatva vonult hátra és oldalra, az egyik félreesőbb asztalhoz, majd helyet foglalva könyökölt az asztalra.
- Hallgatlak - húzta elő a papírjait, amikből fel sem nézett elsőre, mint aki csak túl akar esni az egészen, de tényleg érdekelte. Nagyon is tudta, hogy szarban a haza. Arról nem beszélve, hogy ott volt azon a meccsen, ami óta tegnapig, mikor idehívta filmszakadás volt. Tisztában volt a várható következményekkel, ennyire már ismerte, de a dohányzásnál és az önmarcangolásnál azt hitte már okosabb és felnőtt. Egyelőre úgy látja tévedett. Csak reméli, hogy nem.
- A szokásos - előzte meg a pincér kérdését, aztán hagyta, hogy a hajtó rendelését is felvegye és csak mikor magukra hagyta őket emelte rá a tekintetét az ujjait összefűzve maga előtt.
- Szarul festesz, túlságosan is. Nincs kedvem a hülyeségekhez, szóval ki vele, mi az, ami miatt személyesen intézzük ezt kivételesen, és nem volt jó, hogy elküldöm, te meg majd vissza...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

bámészkodós ✘ március vége, délelőtt ✘ felöltöztem

Nem élvezem annyira az ilyen napokat, főleg, mert azzal, hogy a nagyobbak közé járok, sokkal több házit adnak nekem, mintha erre lenne szükségem. Inkább megnehezítik. Nem vagyok lemaradva és buta sem. Elég sokat gyakoroltam a saját tanáraimmal, többek közt Hannah nénivel is ahhoz, hogy ezt ne kelljen, most mégis külön írhatom le a szöveges feladatok alapján az átváltásokat. Ki olyan buta, hogy nem tudja, 180 perc hány óra? Vagy ha valaki 1 méter és 5 deciméter, az hány centi? Nem értem, hogy ez miért kéne nehéz legyen.
- Merlinke, ne ijesztgess - hívom fel a lány figyelmét, ahogy a kezéhez kaptam. HA nem figyelek, csúnyán meg tudom karmolni az embereket, kicsit talán direkt is. Nem szeretem, mikor csak úgy megtaperolnak. Persze Dorkát ismerem, de nem tudhattam, hogy ő jön. Nem mindig egyezik meg a szünetünk, furi az órarend. Mire felemeltem a fejem, már mesélte is, mit is vett észre, akkor én is a fiúk felé néztem, miközben a szépen letakarított és kiszáradt asztal és padok felé vettem az irányt. Felálltam az utóbbira, hogy a falapra csücsülve bámuljam a fiúkat.
- Igazából én megértem. Tudod a nagyok is ezt csinálják edzésen. Múltkor kint voltam anyával az egyik kviddicsesének az edzésén. Ők is lent gyakorolnak elsőre. Sokat futnak, meg képzeld, botokkal meg hulahoppkarikával is csinálnak dolgokat - meséltem el neki, miközben a kabim igazgattam. Nem húztam fel a cipzáromat, nem volt hideg szerencsére és a nénik se szóltak rám. Vettem egy nagyobb levegőt, aztán a tenyereimmel kitámasztva magam néztem körbe, mielőtt a barátnőmhöz fordultam volna.
- Én is szeretnék ilyenekre járni. Te mi leszel, ha majd a nagy suliba átkerülünk szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Manda nem különösebben szerette, mikor neki kell valamiben az egyszemélyes közbelépésnek lenni, de elég közel volt hozzá, hogy robbanjon. Ez külsőleg sosem látszott, de két szavából leszűrte, aki eleget dolgozott vele. És az a bizonyos kérdés a tarkón vágás mellé éppen elég volt most is a lengyelnek.
- Semmit - ismételte meg, de még mielőtt elrugaszkodott volna és a párját is megadja az előző anyai juttatásnak, inkább besétált, várva, hogy kövesse őt Lewy. Érezte, hogy ez nem lesz egy rövid menet, és ha tovább húzza az idegeit a másik, kellemes sem. A fejét megingatva tolta arrébb az elővett iratokat, aztán összefűzte az ujjait fölöttük és a kék szemek a másikéba találtak. A jobb szemöldöke enyhén megemelkedett, aztán grimaszolva egyet fújta ki a levegőt.
- Kezdjük azzal, hogy olyan szagod van, mint aki lenyelt egy gyárkéményt, vagy azzal, amiket apádról pletykálnak, de beszélhetünk az önsajnálatról is, amibe éppen süllyedsz ezerrel bele. Ó, igen, és Lili... különóráiról - nyomta meg a végén a lánya nevénél a hangsúlyt, majd hátradőlt a széken. Nem különösebben kell meglepődni, hogy mondjuk hallott Krysztof új helyéről és tevékenységeiről, azt se nehéz kikövetkeztetni, mi jöhet ebből. A VB kiesést a saját két szemével nézte végig, ettől még ez sehol nem normális szerinte. Leginkább pedig... nem egészséges. Mindjárt megint apa lesz, ő meg inkább itt rombolja magát. Nem beszélve a Krise lány próbaedzéseiről, amit Manda nem írt alá. Sehol.
- Tudom. Nincs aki megneveljen, elhiszem, hogy hiányzik. Tudod, hogy ettől kismilló lány fog a bugyijába olvadni, de ide ehhez több kell - mosolygott rá kissé gúnyosan, aztán egy mély levegő után elé tolt pár papírt még a szponzorai kapcsán.
- Sportitalnagykövet, egy pipás újítás tesztelése, jön majd két cipő, annak a papírja, hogy vállalod a kötelességeid, az én adóbevallásomhoz egy tanúzás és a lányom végrendelete, ha már valaki kviddicsezteti - nézett rá nagyon szúrósan, persze nem volt ilyen köztük, de ezen még nem lépett túl. - Nézd, eddig is tisztán játszottunk, most is elvárom. Hajlandó vagy végre csiripelni, vagy kell a harapófogó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szemeit többszörösen forgatva intette le végül a magyarázkodást, hogy aztán csak leülve kezdjen reagálni, ahogy a mappáját az asztalra csapta jóformán. Igazából a papírhalom súlya miatt volt akkora a hang, de tekintélyt parancsolt. Megigazgatta a fehér ingje nyakát, hogy aztán megtámaszkodva az asztallapon meredjen a lengyelre.
- Dohányoztál, mikor úgy emlékszem az orvosi papírjaidon ennek kitüntetett szerepe van. Tudod nekem is könnyebb téged élve eladni - nézett rá sokatmondóan, most még talán más nem is tudta eldönteni, hogy ez valami anyai aggódás vagy menedzseri pénzféltés, valahol Manda se mindig tudta magáról, mikor dolgozik és mikor barát inkább. - Apád visszatért a halálból, rosszabb mint tudjuk ki és rendezkedik. Tegnap hallottam a lengyel utam alatt, hogy nagy tervei vannak a fiával, és mennyire örül neki, hogy újra együtt gondozhatják a karrierjét. Mondjuk mesélhetnél erről. Utána kitérünk az aláírásomra ezen a papíron - tolta elé Lili engedélyezős adatlapját, amint a Müncheni akadémia másolatként visszaküldött az Előkészítős teendők miatt.
Kivárt, tudta mi jön, azt viszont nem, hogy pontosan mik is a tervek most. Azért volt jó abban, amit csinált, mert akivel együtt dolgozott, azokkal tudott is, megvolt a maga szeszélyessége, de a legjobbat alkotta meg mindenkinek, ezért volt ott, ahol. Ellenben az, mikor nem csak üzleti szál kúszik egy businessbe, már nehéz.
- Oh, még mindig nagyon édes vagy, de már túl sok rajtad a karika - jegyezte meg könnyedén, hogy aztán az elvett borítékot felbontsa egy nagy sóhajjal. Nem mintha ne tudná mi van benne, sőt, ami azt illeti már szerzett magának egy majdnem ilyen példányt. Nem volt egyszerű, de megvannak a módszerei. - Pedig az a munkám kedvenc része, lelombozol - biggyesztette le a száját, ahogy ki is lettek kapcsolva a vicces részre vonatkozó megjegyzések és lehetőségek. Pedig őszintén? Az egész egy rossz vicc, ezt jól látta.
- Nekem te vagy az érdekem, téged érdekképvisellek, ha úgy érzed, gond van, akkor eszerint teszünk. De az nem megoldás, hogy dugdosod előlem, csak mert ismered a véleményem. Tisztában vagyok a helyzettel, de azzal is, hogy ha felcseszed magad, nem vagy körültekintő, leginkább magadra. Nyilatkozz, de ne ásd a vermet - nézett rá a nő egy pillanatra felvonva a szemöldökét, hogy világos volt-e mit akar. Nem hatja meg némi botrány, a negatív reklám is jobb, mint a csend. Egyszerűen a piaci értéket nem lefelé kéne vinni.
- Komolyan ezt akarod? A váltásnak vannak jobb megoldásai is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Manda remélte, hogy ez így is van és tényleg nem tapicskol nyakig a trutyiban az ügyfele. Leginkább egy nagy sóhajjal ingatta meg a fejét és lépet túl az egészen. Volt időszak, mikor anyja helyett anyja volt Lewynek is, kérés nélkül természetesen, de tudja, hogy ebből a férfi kinőtt ő meg eléggé kiesett a gyakorlatból. Túl sokat kell a sajátjaiba öljön az energiáiból. Lili se kicsit problémás és akkor még ott a három kisebb.
- Nem tudom, hogy elismeréssel adózzak-e vagy b*sszalak le még jobban ezért, de vegyük egyelőre elrendezettnek. DE! Nincs több magánakció - vonta fel a nő a szemöldökét ahogy szavanként nyomatékosította a végét. Tisztában volt vele, hogy örökké nem tarthatja távol ettől az egésztől és inkább remélt, hogy a lányát nem szippantja be. Valahogy nem csak a jó élmények élnek benne és a pozitív következmények. - A pofid még mindig igen csinos, ezek az ujjadra csúsztak - mosolyodott el halványan, de aztán csak a papírokba temetkezett.
Figyelt rá és tudta is miről beszélt, jól ismerte a Münchenieket, mennyire el tudnak szállni, ha bűnbakok kiemeléséről van szó és Lewy vérmérsékletét se kellett neki bemutatni. Igazából nem érte annyira váratlanul, mint mutatja azt. Idő kérdése volt, mikor kell megint valamiben takarítania. Eljött hát most.
- A legnagyobb meglepetés az lenne, ha csend lenne, ugye tudod? - vonta fel kérdőn az egyik szemöldökét, de aztán csak maga elé vigyorogva ingatta a fejét. Nyilván tudja, mire kíváncsi és mit kellene átnézni, ettől még továbbra se tudja komolyan venni, leginkább nem szeretné. Most nem is a klubról szól ez vagy a pénzről, inkább arról, ahogy ugrálni kellene a lehetőségek között. Senkinek nem gazdaságos kettejük közül itt.
- Tudod emlékeztetsz egy 20 éves fiúra, aki durcásan felvágta a lábait az asztalomra, karba font kézzel dünnyögött, még meg nem mutattam neki - hatásszünt, mert az mindig kell - azt a szerződését.
Manda alapvetően nem egy vidám természet de a jelenetet képtelen volt komolyan és komoran nézni, aztán Helmut neve hallatán csak ő maga is hátradőlt, majd az ujjaival aprókat dobbantott az asztallapon, mielőtt oldalra billentette volna a fejét.
- Nehezedre esett volna előbb megkérni, iiigaz? - érdeklődött a hangsúlyt az időpontra helyezve. - Miért nem küldsz engem? Tudod, hogy ha én megjelenek náluk, hívatlanul, véletlenül pár paparazzi kíséretében, az két dolgot jelenthet, akkor is, ha nem így van. Mindkettőtől leverné a víz a komplett vezetőséget nem csak a csapat körülieket, mint Helmut.