36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Draskovits Amélia Léda összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 15. 15:40 Ugrás a poszthoz

Lexa

Hatalmasat sóhajtok, amint megtapasztalom a jöttömre történő légkörváltozást, és halvány fintorra húzom a szám. Most már késő kifarolni, így fejemet felszegve megindulok az asztalom felé, néha-néha oldalra pillantva, és leülök úgy középtájt, ahol kevesebben vannak.
Nem értem ezt a reakciót. De most tényleg. A fele nem is ismer, látni sem látott, az pedig egészen biztos, hogy pillantásra sem méltattam egyiket sem, szóval... Egyértelműen túltolják a helyzetet. Elég fárasztó folyamatosan ezt játszani: néhányan ledermednek és kínosan ügyelnek arra, hogy ne vegyem észre ennek mértékét, páran kihívóan tekintenek rám, mintha bármikor is érdekelt volna, ki az, aki fel akarja venni velem a versenyt, egy-két ember kiiszkol, én meg próbálom jól hozni a "lány, akit semmi nem érdekel" szerepet. Tiszta fluimucil helyzet...
El is ment az étvágyam, már nem is érdekel az elém került étel, csak hátradőlök és nézem ezt a sok lököttet, akik azt hiszik, indok nélkül beléjük kötök vagy valami. Még én sem tudok ennyire unatkozni...
Pillantásom azonban összeakad egy eridonossal, aki még a többinél is feltűnőbben adja a kihívót. Nocsak. Nem mintha jegyeznék meg arcokat, főleg az Eridonból nem, de ebben a lányban tényleg semmi ismerős vonásra nem lelek, és nem hiszem, hogy a szórakoztatáson kívül bármi másban hasznát venném. Egyik szemöldökömet felvonva veszem fel vele a szemkontaktust. Nem tagadom, érdekel is, hogy meddig bírja, no meg, hogy ugyanolyan hangember-e, mint a legtöbb volt, aki eddig próbálkozott. Mondhatni kíváncsivá tesz a kis fruska, bár nem várok sokat tőle.
Elég hamar megunom ezt a pislogós hadműveletet, és egy - jé - elismerő félmosoly mellett felállok az asztaltól, hogy megkezdjem utamat a delikvens felé.
- Ezt már nem kéred, ugye? - teszem fel a kérdést odaérve a kihívómmal szemben ülő lánykának, és bár mosolygok, a mondandóm mögött félreérthetetlen felszólítás rejlik, a vakarcs pedig a bajsza alá motyogva arrébb is ül. Mintha valami olyasmit mondott volna erőtlenül, hogy mit képzelek én magamról, de csak arra méltatom, hogy kezemmel is elhessegetve őt elfoglalom a felszabaduló székét.
- Ó, sütit is hagytál? Milyen kedves vagy! - azért ezt nem hagyhatom szó nélkül, na. Minden teketória nélkül törlöm meg a kislány villáját a szalvétában, hogy egy falatnyit bekaphassak a pitéből.
- Elég könnyelmű vagy. Veszélyes is lehetnék. - fordítom figyelmemet vissza a barna eridonos lánykára, és felé is bökök az evőeszközzel nyomatékképp.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. május 15. 15:40
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 15. 23:13 Ugrás a poszthoz

Lexa

Az a helyzet, hogy nem tudom visszafogni magam, és elvigyorodom a fogadtatásomra. Már megérte a pórnép közé vegyülni, hiszen elég jó mókának ígérkezik ez a beszélgetés. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy elismeréssel pillantsak a leányzóra, vagy simán hülyének nézzem a vakmerőségéért.
- Nem igazán érdekel mit csináltok a kis brancsoddal, diszkrimináltok-e vagy sem. Nem adok egy évet, és úgyis egymást fogjátok nyírni. - legyintek is egyet erre a mellékszálra, hiszen épp ennyire érdemes foglalkozni velük. Még azt hiszik, hogy együtt erősek, mígnem szépen kisakkozzák majd egymást, és véget is ér a tudomány meg a nagy barátság. Kis naivak.
Csak egy kisebb, gunyoros hümmögéssel reagálok a szívbajára. Ez a mondat egyébként inkább a degradálóbb jelző felé billenti az előbb is említett dilemmámat jelképező libikókát. De tudom én, hogy csúnya dolog elsőre lenézni valakit, így továbbra is megadom az esélyt a változtatásra - még lehet, hogy tényleg értékes ismeretség lesz ebből a szóváltásból.
- Ó, kislány. - ciccegek is a lassú fejingatáshoz, amit információéhes kérdéseire produkálok. - Nem vagyok egy fecsegős típus. - főleg nem ennyi ember előtt. Mosolyra mosollyal válaszolok, bár az enyém inkább lenéző, mintsem barátságos. Kicsit azért megmozgatott bennem valamit a kérdéseivel, amivel nem szeretnék jelen pillanatban foglalkozni, legfőképp pedig nem szeretném kimutatni, hogy mennyire jól esik visszatérni a jól megszokott közegembe. Itt mindig minden ugyanaz, és nem okoz csalódást...
- Tán nem élvezed a jólelkű társaságot, vagy a színvonalas oktatást? - utalok vissza a nagylelkű befogadásukra, kicsit megpiszkálva ezzel a kíváncsian fülelő, és cseppet sem diszkriminatív eridonos lánykacsapatot. Nem igazán értem ezt a lenézést, amit a hangjában fedeztem fel, mikor megkérdezte, mi vezérelhet bárkit is arra, hogy ide visszatérjen, vagyis azt a részét igen, hogy mégiscsak szabályok meg skatulyázás, meg ilyenek, de legalább mindig van kivel és mit csinálni, vagy éppen kit kicsinálni, kint azért nem ennyire egyszerű a dolog.
Érdeklődve pislogok rá, miközben a támlának dőlök és keresztbe teszem a lábaimat az asztal alatt.
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 16. 09:49 Ugrás a poszthoz

... akkor mindig morcos vagy? Cheesy
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 18. 00:33 Ugrás a poszthoz

Lexa

- Ó, nem jóslat volt ez. Puszta tény. És nem vártam hozzá kommentárt. - mulattat a reakció, pedig tényleg nem is vártam választ a megjegyzésemre. Csak mint mellékes információt fűztem hozzá a mondandómhoz, a hangsúly nálam egyértelműen a nem érdekeltek kijelentésemen volt, de úgy tűnik elemükbe tapintottam. Még ennek a fruskának is. Fogadok, hogy most éppen azon gondolkodik, hogy végül is ő egyedül is tökre elvan, de neki aztán amúgy mindegy.
Félig vigyorogva ezen félre pillantok, körbekémlelek, van e valami vagy valaki érdekesebb a teremben. Nem mondom, hogy nem szórakozom jól pillanatnyilag a társaságban, de nem egészen olyan izgalmas mederben folynak az események, mint vártam volna. Alacsonyabb elvárásokkal kellene beleugranom az ilyen szituációkba, ezt már százszor megfogadtam...
- Jaj, de aranyos vagy. - fordítom vissza a fejemet a bókra, sikeresen visszanyelve a "nekem csak az van" reflexszerűen előtörő panelmondatomat. Végtére is, udvariasak vagyunk egymással, vagy mi a fene, és amúgy sem volt ez a részéről éltől mentes elismerés. Még egy kedvesebb mosolyt is megejtek felé, de szám sarkában egyértelműen felfedezhető irónia ül.
- Szóval új vagy. Sejtettem. - inkább magamnak konstatálom a dolgot, aprót bólintva is hozzá. Ha nem lennének ennyien körülöttünk, lehet, hogy még vállon is veregetném magam, amiért ilyen jól megtippeltem ezt a nagyon nehéz feladványt. - Elmondhatatlanul. Nem is tudom mihez fogok kezdeni, miután elvégeztem a szakomat. - még egy látványos ajakbiggyesztést is toldok hozzá, hogy hihetőbb legyen. Azért a szívnek vajmi kevés köze volt hozzá, mármint ebben a kontextusban. Inkább az ígéretem betartása húzott vissza, bár azt a szívemen viselem... Igazából de, mégis, ilyen szempontból a szívem. Micsoda felfedezés, soha nem gondolkodtam volna el rajta így.
Heuréka pillanatomból a felszínes tanácskérés hoz vissza az asztalhoz. Egyik szemöldököm a magasba szalad, ahogy realizálom, mit is kérdezett.
- Erre irányuló jó tanácsért rossz helyen kopogtatsz. - vonom meg a vállam, majd egy kicsit előredőlök, miközben a távozók után tekintek egy pillanatra. Erősen elgondolkodom rajta, hogy én is felállok és inkább lemegyek a faluba enni valami kedvemre valót. Már a pite sem vonz annyira, mint amennyire megörültem neki. Nem tudom a kislány meddig szeretne fürödni a fényemben, így úgy döntök, hagyom még egy kicsit élvezkedni, maximum lelép a többiekkel az órájára, vagy fogócskázni, ki tudja mit szoktak csinálni az ilyen empatikus lények.
- Helyezkedj jól és magaddal törődj. - pislogok a lányra, ezúttal tényleg minden gúny mentesen. Ez életbölcsesség a javából, és talán még egyszer bögrefelirat is lehet, annyian alkalmazzák manapság, bár elég elcseszetten. Nem is tudom mi száll meg, hogy osztom az igét, ezért többet nem is fűzök hozzá, ez is csak amolyan ha már itt maradtam, mondjak is valami jót. Kezdjen vele, amit akar.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. május 21. 09:37
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 30. 20:10 Ugrás a poszthoz

Ússz és evezz, ússz és evezz, ússz és ússz és ússz és úszkálj... *-*
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 30. 20:13 Ugrás a poszthoz

Még koreográfiám is van hozzá.  Cool
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 30. 20:45 Ugrás a poszthoz

Majd ha nagy leszel, Döncike. Cheesy *buksisimogat*

Lexa, milyen szopott gombóc feje lesz de cukii *-*
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 7. 20:04 Ugrás a poszthoz

Mr. Paranoia

Szinte már röhögök. Na jó, annyira feltűnően azért nem nevetem ki az előttem sétálót - loholót -, de elég erősen kuncogok már a helyzet abszurditásán.
Menekül, én mondom, hogy már szinte menekül. Nem tudom mire vélni a dolgot, hiszen teljesen véletlenül láttam meg a faluban, és hirtelen ötlettől vezérelve indultam meg utána, hogy beérve őt elbeszélgessünk a kurzusáról, amit majd fel szeretnék venni az egyetemen. De amióta elindultam és észrevett, rákapcsolt a tempóra elég rendesen, és ahogy nézem, még a hosszabb utat is választotta... isten tudja hova. Miért ide jött?
Mindenesetre ez a szituáció egészen szórakoztat, és jelenleg amúgy sem lenne ennél érdekesebb dolgom, minthogy az őrületbe kergessek egy amúgy igazán helyes tanárt... Szívesen kergetném máshogy is, de az ízlésemnek talán túl flúgos, már a jelek alapján.
A móka ellenére azért már egy kicsit kezd sok lenni ez a túra, és tényleg szeretném megtudni, érdemes-e végigszo... végigülni az óráit, avagy sem, így megszaporázom a lépteimet, hogy csökkentsem a távolságot és mellé érjek. Már, ha hagyja, természetesen, és el nem rohan, mint egy ijedt nyúl. Bár nem hiszem, hogyha a stégre jött, el tudna vagy akarna menekülni bármi elől is, saját magát zárja csapdába - hacsak vízbe nem fojt. Ugye nem fojt vízbe? ...
- Igazán értékelem ezt a rögtönzött idegenvezetést, de legközelebb egy kávémeghívást szívesebben fogadnék - szólok azért utána, hogy ezzel is megállásra késztessem. Mindegy, előbb vagy utóbb úgyis megtörténik.
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 20. 21:26 Ugrás a poszthoz

Kisfiú
önkénteskedjünk! - csókstand - fesztiválozós


Életem egyik legjobb döntése volt, hogy engedtem magam rábeszélni erre a fesztiválozásra. Már nem is tudom, hol hagytam el Hannah-t, és igazából jelenleg nem is nagyon izgatom magam azon, merre lehet a Szőke, elvagyok magamban is. Vagyis... magamban, hát igen.
Úgy éreztem javítanom kell a karmámon, valahogyan kiegyensúlyozni a sok gonoszságot, amit tettem az elmúlt hónapokban - meg az elmúlt körülbelül 16 évben -, így beálltam önkénteskedni a gyerekekért, aminek hála most is egy deltás barna áll előttem a jutalmára várva. Az egész helyzet akkor lenne csak jobb, ha fizetnének is azért, hogy puszival vagy csókkal háláljam meg a jótékony adományozást, de ettől el tudok tekinteni, meg az már egy másik szakma lenne... Szóval nem is kell jelenleg ennél több, napsütés, Balcsi, jó hangulat, és még körbejárnom sem kell a fesztivál területét ahhoz, hogy szórakozást találjak magamnak egy férfiú személyében. Az előbb említett delikvens, akinek pipiskedve épp a nyakát karolom át, hogy csókot nyomjak a szájára, éppen megfelelő lenne ahhoz, hogy elkísérjen a következő koncertre, meg talán tovább is...
Jobban belegondolva ez eléggé öncélú cselekedet a részemről és nem is érdekel a promóció valódi célja, de csak érzékeli karma asszonyság, hogy mélyen legbelül törődöm a jótékonykodással... ő csak látja, na.

Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 21. 00:25 Ugrás a poszthoz

Kisfiú
de nekem igen - csókstand - fesztiválozós



Eléggé élvezem a helyzetet, ugyan eddig sem volt vele gond, de ezzel a sráccal talán jobban is, mint elvárnák. És nagyon remélem, hogy Pécsre jár. Vagy megfordul Szentendrén. Vagy kiderül, hogy éppenséggel bagolyköves csak még nem láttam. Belemosolygok a csókba a gondolatra, mi mindent tehetne azért, hogy hasznosan teljenek a mindennapjaim... Fejleszthetnénk a barkóba tudásomat, például. Meg megnézhetnénk, hogy ő mennyire ügyesen találja ki én mire gondolok.
Ám ennek is vége szakad. Alapvetően sokáig húztam vele, még a végén a többiek is elvárnák ezt a fajta - mondjuk úgy - odaadást, meg amúgy is valaki hozzám intézett egy kérdést. Kissé csalódottan pillantok félre a csókból Denisre, majd egyik kezemmel eltolva a srácot vetek véget az intim közelségnek, és egy sokat ígérő mosollyal útjára eresztem. Talán nem fut messzire, legalábbis erre enged következtetni a rosszalló kivagyteitt tekintet, amit a megzavaró felé, és a kacsintás, amit felém küld távozásakor.
- Ebben a pillanatban gondolod, vagy úgy általánosságban? - fordulok a rellonos felé és teszem fel a költői kérdést ártatlanul pislogva rá, mert hát teljesen egyértelmű, hogy ebben a pillanatban nem hiányoltam senkit sem. Az, hogy eszembe jutott-e a találkozásunk óta, már más lapra tartozik.
- Adakoztál már? - biccentek az adományokat gyűjtő srácok felé, jelezve, hogy ez ám nem akármilyen sor és ha már ilyen szépen az elejére tört, és nem mellesleg fel is tartja azt, lehet nagyobb összeggel illik segíteni a gyerekeket. - Mert anélkül nem kapsz, sajnálom.- fűzöm hozzá azért jelezve, mire is gondoltam, félmosolyra húzódó szám sarkában némi huncutsággal. Jó napom van, meg kell hagyni.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. június 21. 00:32
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. június 22. 00:12 Ugrás a poszthoz

Kisfiú
bizonyítsd be. - csókstand - fesztiválozós



Szemöldökömet felvonva figyelem reakcióját az általam eléggé megkedvelt delikvensre, és egyelőre nem tudom mire vélni azt. Nem mondom, hogy nincs ínyemre, amiért tesztoszterontól túlhajtva szúrós tekintettel méregetik egymást, de Denis valamilyen szinten birtokló féltékenysége nagy kérdőjelet hagy bennem még úgy is, hogy tudom, nagy hatással voltam rá. Főleg úgy, hogy utána ő áll be önként csókokat osztogatni. Jó, tudom, a férfiakat nem érteni kell... többnyire nem.
- Miattad? Most versenyre hívsz? - jó nyilván nem, és ezt tudom is és kedvem sem lenne most már tényleg válogatás nélkül mindenkinek adni magamból egy keveset, de a túlzott magabiztossága kihozza belőlem a versenyszellemet. Kihívóan tekintek rá, kicsit meg is döntve a fejemet, miközben egyik kezemet csípőmre rakom.
- Ha már úgy is kaptál - kicsit megnyomom célzásértékűen ezt a félmondatot - akkor gondolom nem is kérsz többet. Szóval más tétben kell megegyeznünk - összegzem tehát a dolgot, de egyelőre csak mímelem, hogy jobban elgondolkodnék azon, mi is lehetne a verseny tétje, mivel pillantásom kénytelen vagyok az újonnan elém állt jótét lélekre emelni. Mosolyogva lépek közelebb a fiúhoz, ujjaim közé fogom az állát és magamhoz húzva leheletnyi puszit nyomok a szája szegletébe. Nem is érdemel többet, mert annyira nem az esetem, szóval hiába is kap utánam, elhúzom a fejemet a további kontaktust elkerülve.
- Ugyan miért vigyáznék? - tekintek kérdőn újfent az immár ténylegesen is önkéntessé avanzsált srácra (- szívesen, egyébként.) Szokták mondani, hogy ugye nem bánt a farkas, csak megkóstol. Hát engem az előbbi barna kóstolgathat. - Akkor én is mondjam, hogy vigyázz az ilyen szőkékkel?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Draskovits Amélia Léda összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel