36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sárközi Erik Levente összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. május 12. 22:59 Ugrás a poszthoz


Én tényleg próbáltam mindent megtenni. Egyedül is el tudtam volna hozni, és akkor sem történt volna semmi baja, de lévén, hogy az ominózus esetkor Lexa rám volt bízva, én is bűnösnek vagyok titulálva. Nem annyira, de azért egy kicsit. A nagy családi búcsúzkodás közepette a kapunak dőlök, és egy kavicsot rugdosok a lábammal. Felmordulok az utasításra, majd át is pelenkázom út közben, és kiiktatok minden hímneműt aki véletlenül fel mer bukkanni az ezer méteres környezetében, nem? Nem. Ahogy ketten maradunk megemelve szemöldököm pislogok egyetlen húgomra, és kitárom kezeim, hogy magamhoz ölelhessem.
Nem mintha itt hagynám.
- Te vagy az egyetlen lánya - egészen halványan elmosolyodva mormolom el, ahogy próbálom védeni Doriánt - valljuk be, ez eddig még egyetlen lányt sem nyugtatott meg. - És gondolj csak bele, egy bentlakásos iskolában vagy. Az ő keze sem ér el mindenhova - angyali vigyort varázsolok magamra, ahogy nyomok neki egy kacsintást is.
- Kanadában csak még távolabb lennél tőle - megrázom fejem, nem, már csak emiatt sem hagyták volna ott őt. Meg mert ő az egyetlen testvérem, és ha ő maradt volna, én is maradtam volna, lévén, hogy engem már nem tudnak irányítani. Valahogy kinőttem már abból a korból, és bár nem kevés szájhúzással, de ezt ők is elfogadták. Nem mintha a szüleink valami katonaságot tartanának otthon.
- Na, cicavirág - felszisszenek, ez még nem a világvége. - akármikor itt vagyok, ha kellek, tudod - megvonogatom vállaim, engem akár a világ végéről is iderángathat, ha szüksége van rám. Ez a normális.
- Biztos vagyok benne, hogy minden ujjadra fog akadni egy papucs, aki teljesíti a kívánságaid - ez most nem az a tipikus nagytesó duma, mert könyörgöm, nézzen már rá az ember. Ha nem a húgom lenne, még én is rámozdulnék. ÉN.
Na jó, lehet, hogy egy kicsit elfogultabb vagyok a kelleténél.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. május 14. 12:31 Ugrás a poszthoz


A vállait átfogva húzom magamhoz, egy egészen picit még magamhoz is szorítom, de tényleg csak egy nagyon rövid ideig. Még mielőtt bárki félreértené, nem erőszakoskodom itt a húgommal, csak szeretném, hogy tudja, tényleg itt vagyok.
- Bennem sem bízik, ha ez megnyugtat téged - állam a fekete hajra támasztom, nyomok egy puszit a homlokára. Bennem sem bízik, csak az a különbség, hogy én már felnőtt vagyok, Alexa meg még nem. De neki is el fog majd jönni az ideje.
- Biztos vagyok benne, hogy Angela nem fog elfelejteni. Komolyan, kezdek féltékeny lenni arra a lányra, mindig kihagytok mindenből - nem mintha az álmaim között szerepelne tizenöt éves lányokra vigyázni, de Lexa ettől függetlenül a húgom, és vágom én, hogy ő meg a legjobb barátnője, de a testvére meg csak én vagyok. Érted. Nem mintha nekünk nem lennének meg a titkaink mondjuk.
- Nem olyan rossz nulláról indulni - megrázom fejem, nekem is el kellett kezdenem valahonnan Kanadában, és most itt vagyok, épen egészségesen, ja. - És vagy annyira tökös csaj, hogy kezeld a dolgot - megvonogatom vállaim, ezen a téren büszke vagyok a húgomra. Nem az a hisztis, tipikus lány, aki elvárja, hogy az ölébe essenek a dolgok. Ő szabályokat hoz, és ha kell, megszegi őket, és imádom őt.
- Ez az alap, tesó - elvigyorodva emelem elé öklöm egy ökölpacsira, majd le is engedem azt. E
- Hé, az ilyen iskolás pasik a legrosszabbak - megcsóválom fejem, még a szemeim is megforgatom. Én sem voltam ám egy szent, szóval tudom, hogy miről beszélek. - Tudod - elmosolyodva kacsintok, még egyszer magamhoz ölelem, majd egy intéssel emelem a levegőbe a csomagjait. Nos, nem én vagyok a törönyőr, ahogy a gonosz keresztanya sem, hogy bezárjam egy sötét lyukba, és ne hagyjam élni. Kellenek neki az élmények, és az egyedül való boldogulás, ahogy nekem is kellett, és ha rajtam múlik, meg is fogja ezt kapni. Ismerem annyira, hogy tudjam, nem most fog elkezdeni őrjöngeni, meg elszabadulni, meg elzülleni. Okos kislány ő.
- Csak utánad, kisasszony.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 1. 13:35 Ugrás a poszthoz


Miután találkoztam a húgom pasijával, kapcsolatával, dolgával, meglepő módon mindezt egy személyben, úgy gondolom, hogy annyira nem is gázos az emberke. Ez pedig dicséretes, ha ismerjük Alexát, meg a választásait, meg a dolgait, szóval jár neki a buksisimi. Elmehettem volna a West Endbe is, vagy más, hasonló borzadalomba, de szerintem azt az üzlete már jobban ismeri, mint a saját házát, vagy magát, meg amúgy is gyűlölök oda menni, szóval elvetettem az ötletet. Meg amúgy is, nem a rák ellenszerét találta fel, éppen csak tett egy lépést a normális emberek felé, és ebben is lehetne találni kivetni valót. Például, hogy minek egy nyitott kapcsolat, ami kapcsolat is, meg nem is, de én erre inkább már rá sem kérdezek, nem szeretnék kirobbantani még egy hisztit. Így is túl régóta van csend, olyan ez, mint egy ketyegő atombomba, vigyázni kell rá, mert ha rosszul fogod meg, akkor elpattan. Szóval kap valami olcsó apróságot, ami szép meg jó, és kivételesen nem márkás. Sokszor elgondolkodom, mikor lett a testvérem ennyire fake, és szabad szellemű, hogy úgy fogalmazzunk, meg legfőképp miért, de eddig soha nem találtam meg a választ. A szüleinknek már sikerült felnevelni egy normális gyereket (engem), és ugyan abba az iskolába is jártunk, szóval ez legalább egy olyan vakfolt a történetben, mint a sötét középkor. Megállok az utcán, amíg előveszem a cigim, meg meg is gyújtom, közben megnézem a telefonom hány óra, és körülbelül ebben a pillanatban ütközik nekem valaki, mire megemelve szemöldököm pillantok fel a képernyőről. Mindig annyira imádom, mikor valaki alacsonyabb mint én, sokkal. Én nem tudom, mit szednek az itteni emberek, de egy csomóan magasabbak mint én, legalább tíz centivel, és sokszor nagyobb kisebbségérzetem van az utcán, mint egy egérnek ami mellé odaállítanak egy elefántot.
- Hát én sem - senki nem akarja, hogy nekimenjen valakinek, vagy nekimenjenek, taps, Huston. Egy fél lépést hátrálok, hogy azért éppen ne tapadjon rám, aztán a telefonom visszadugom a zsebembe. Na most az lenne a normális, hogy mindketten megyünk a dolgunkra, ő nem veszi észre, hogy lehet kiégettem a felsőjét, én nem teszem szóvá, és csókolom.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 3. 19:34 Ugrás a poszthoz


- Hm? - a kijelentésre egy kérdő hümmögés a válasz, még a szemöldököm is megemelem, olyan nem, nem fogsz stílusban. Hátra fordítom fejem, felmérem a mögöttünk állók sorát, majd megrázom fejem. - Dehogy csúszol - megvonogatom vállaim, ha már eddig türelmesen vártunk, legalábbis én türelmes voltam, akkor nem most fog itt nekem meghátrálni. - Oké, ha önként bemész, akkor nem foglak tuszkolni - egy elég pofátlan mosoly jelenik meg az arcomon, majd szélesedik tovább, ahogy rá nézek. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem, nem sajnálom, sőt, egyenesen szórakoztat, hogy ennyire fél. Nem azon a kárörvendő dolgon, egyszerűen csak vicces, aranyos, ahogy még előre is enged pár embert. Milyen nagylelkű, ó, egyem meg.
- Na, legyen már egy kis vér a pucádban - azzal most nem nagyon foglalkozok, hogy lány, és ha minden jó, akkor nincsenek ilyen testrészei, biztos mondják lányokra is. Ledobom a kerék alakú levegős gumit magam elé, belelépve a lyukba pedig meg is tartom, hogy ne csússzon le egymagában, ha már lehetséges. Egy pár másodpercig nézek rá, meg a levegős izére, hogy üljön bele, aztán nemes egyszerűséggel megfogom és beleteszem, ha nem mászik magától.
 
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 14. 09:50 Ugrás a poszthoz


Kilépve a házból rá is gyújtok, nem, nem itt lakom, és még mindig nem a húgom után kutakodom. Volt valami baj, és a rengeteg szabadidőmben úgyis ráértem leugrani, hogy felmérjem a terepet, most pedig, mint aki jól végezte dolgát, meg fogok inni egy hideg sört. Mert megérdemlem, és mert ilyen melegekben ez egy tökéletes időtöltés. Még befejezem a nikotinadagom, mielőtt belépnék a csárdába, a csikket eldobom egy kukába, majd szépen besétálok a pulthoz. Kikérem a vajsöröm, időközben valami asztal után is kutatok, mert nem fogom itt elsietni a dolgokat, csak szépen, nyugisan vagyok hajlandó elfogyasztani. Ahogy megkapom, pont úgy, ahogy szeretem, hidegen és frissen, el is indulok a vörös felé, majd lepakolva vele szemben helyet is foglalok.
- Na mizu? - belekortyolok a vajsörbe, kérdőn emelem meg szemöldököm. Még Alexa mesélt róla, hogy vannak normális pasik is ebben az iskolában, akik nem feltétlen akarják gerincre vágni, és apukák sem akarnak lenni ideje-korán. Vagyis valami ilyesmit hordott össze, arra nem pontosan emlékszem már, hogy pontosan róla lett volna szó.
- Szabad neked ilyet inni egyáltalán? Nem vagy kiskorú, vagy valami? - fogalmam sincs, hogy vannak a magyar törvények, Kanadában mondjuk ihat ilyet, meg Németországban is, de ezek mindig mindent másképp csinálnak. És persze az sem elhanyagolható, hogy imádom szívatni, ahogy mindenkivel imádok köcsög lenni, ha kisebb, vagy nagyobb, vagy idegen, vagy épp az apám, szóval úgy összességében nem szoktam válogatni.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 20. 14:27 Ugrás a poszthoz


A West End sorozatos borzalmai

Kell vegyek magamnak inget, fehér inget, mert az utolsót beletörtem a fűbe, meg a földbe, jó szokásom szerint. Sajnálatos módon, mind minden jómódú gyerekben, az én szöveteimbe is beleivódott egy általános finnyásság a ruháim illetően, megvannak a boltjaim, meg a márkáim, ahonnan szeretek vásásrolni - és máshonnan nem is nagyon veszek semmit, ha nem muszáj. Elgondolkodva tapogatom meg az egyik ingjelölt anyagát, majd elhúzva szám lépek át egy másik fogashoz. Amennyit a húgommal jártam ilyen kis körutakra, már csak ilyen tapizásból képes vagyok megállapítani, hogy milyen mennyiségű műszálat tartalmaz - és ez a kelleténél több volt.
Allergiás vagyok a műszálas ruhákra. Komolyan, ha sokáig viselem őket, kipirosodik tőle a bőröm, viszketni kezd, és a nagy vörös mezőben megjelennek ilyen átlagos bőrszínű pöttyök, amik égnek. Borzalmas. Szusszanva veszek el egy sötétkék darabot - tudom, tudom, fehérért jöttem -, majd arrébb is oldalazok, mikor valaki megjelenik mellettem. Ezért nem szeretek ide járni, mert rengeteg az ember, olyanok, akik csak így lézengenek, és nincs is elképzelésük, mire van szükségük, csak úgy vásárolnak. Nem úgy kéne ide jönni, hogy az ember tudja, és csak elviszi? Másképp olyan pénzdobálás az egész, nem mintha én bármikor is éreztem volna ilyen problémákat. Nem azt mondom, hogy úszkálunk a milliókban, mint a szomszéd Loveguard, de azért megszorításaink se nagyon vannak.
- Nem hiszem el, hogy nincs egy normális pamut ing ebben a szarban - egy kicsit kezdek türelmetlen lenni, de ezt is lényegében az orrom alatt dünnyögöm el, ahogy arrébb tolok egy karfát.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 20. 15:50 Ugrás a poszthoz


hétköznap délelőtt, az irodád

Elgondolkodva nézem a kávém gőzén keresztül az asztalra felpakolt lábaim, a tollam bambán ütögetem a halántékomnak. Amikor kicsi voltam is rengeteget jártam ide, ahogy most is, meg könyörgöm, mindkét szülőm itt dolgozik, igazán nem vagyok idegen ebben a környezetben, még a takarítónőnek sem. Mondjuk még soha nem láttam itt takarítónőt, csak ilyen nagyon hivatalos embereket, aurorokat, minisztériumi alkalmazottakat, de egyik sem tűnt takarítónak. Szerintem manók mosnak fel, vagy van ilyen öntisztító bűbáj. Továbbra is a semmibe meredve kortyolok a papír pohár tartalmába. Farkas is itt van valahol, de most nincs kedvem Friendzoned szerepéhez, szóval inkább úgy teszek, mintha nem lennék most itt, vagy legalább nem tudnám, hogy dolgozik. Elhúzom szám, majd, végre, pislogva párat nyitom ki a mappám. Házi feladatot kaptam az apámtól, jó, igaz, hogy épp tanár volt, de akkor is. Milyen hülyeség ez már. Nem ismerem ezt az ügyet, egy magyar, már lezárt akta, kint laktunk, amikor épp aktuális volt.
Kérdőn megemelve szemöldököm nézek az asztal másik oldalán ülő hegyomlásra, majd vissza az első két oldalra.
- Ezt most vagy azért adtad, mert túl egyszerű és túl fogom komplikálni, vagy csak túl egyszerűnek tűnik - dünnyögve nézek megint rá, lerakom a poharam az asztalra, majd hátradőlök a fekete, bőrhuzatos széken. - Mindenkinek ilyen luxos irodája van, vagy csak az öregek kapnak ilyet? - körbe is fordulok a székkel, majd visszapakolom a lábaim. Legalább a cipőm levettem, szóval a koszos gumi helyett a felemás, sötét alapon sárga kicsi mangók - fehér fekete csíkok párosítást csodálhatja.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 20. 18:30 Ugrás a poszthoz


- Hm? - egy pillanatig elég értetlenül pislogok rá, eléggé ki tud zökkenteni a gondolatmenetemből, amikor visszakérdeznek. - Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem gondolom komolyan ezt az öregezést? - összeráncolva homlokom támasztom a toll végét a halántékomnak, néha tényleg nem vagyok biztos abban, hogy érti a roppant farcs humorérzékem. Pedig komolyan, nincs bennem semmi rosszindulat, ha a családomról van szó, azt általában másokon élem ki.
- Ha becsukod az ajtót? - egyik szemöldököm megindul felfelé, az arcomon szétterül az a surmó mosoly, amit már jól ismerhet. Beteg gondolat, tudom tudom, a pokol tüzén fogok égni, a nagyanyám is mindig ezt mondja. Vagyis nem konkrétan rám mert rólam nem tudja, de az olyanokra, mint én, vérfarkasokra, más orientáltságúakra... Akkor én most kétszer fogok elégni, vagy mi?
- Ó, tényleg? Bele tetted? - érdeklődve lapozok hátrébb, keresem az apám kézírását, vagy legalább valamit, amiben felismerem őt. Mindig segít tudnom mások álláspontját is, egyrészt kitölti a fejemben az űröket, megad egy irányt, másrészt viszont azt is szemlélteti, miben ne gondolkodjak.
- Magyarország olyan... Átlagos. Tiszta nyugodt Kanadához képest - ezzel nem azt akarom mondani, hogy vissza akarok menni, soha nem is akartam visszamenni. Ott hagytunk valamit, és sokáig gondolkodtam azon, hogy mit. Most, hogy tudom, azt kívánom inkább ne tudnám. Szeretem a családom, szeretem Doriánt is, ettől függetlenül még mindig nem tudok ugyan úgy nézni rá, mint előtte. Nem tudom megmondani, hogy mi lett másabb, de valami határozottan másabb lett, ahogy én is változtam az ő szemében amikor megharaptak, vagy amikor kiolvasta a fejemből, hogy meleg vagyok. Így megy ez. Előhúzok egy lapot a mappából, majd olvasni kezdem azt, néha aláhúzva, néha kihúzva dolgokat a szövegben. Nem mondom, hogy profi lennék, van még mit fejlődnöm, tanulnom, óha, de még mennyi, viszont helyzeti előnyből indulok az évfolyamtársaimhoz képest. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy minimum három évvel fiatalabb vagyok a többi akadémistánál.
- Allergiás vagyok a fűre - igen, ez is napirendi pont volt. - Már a farkasölő fűre - összeszorítva ajkaim nézek megint rá. Jó, biztos eddig is tudta, valahogy mindent tud, de ad némi megnyugvást, hogy ezt így kimondtam. - Az a cucc az alapja az egész bájital mizériának.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. július 21. 15:23 Ugrás a poszthoz


- De még legalább kétszer ennyit fogsz élni, ez olyan mintha Kincső mondaná nekem, hogy öreg vagyok - értetlenül ráncolom össze homlokom, tényleg nem tudom, hogy ez miért probléma. Vagy miért lehetne probléma. Az apák furák.
- Hűha, hát... Mindenképp egy beteg kinézetű személyt keresünk... Olyat, mint ahogy én kinézek előtte - beesett arc, karikás szemek, azt se tartom kizártnak, hogy fogyott - nem túl látványosan, de valamennyire biztos. - Biztos zavarodott, nem hiszem, hogy pontos fogalma lenne arról, hogy mi történik vele - nyelek, érzem, ahogy kiszárad a szám. Még elég fiatal, és ez nem épp egy kellemes dolog, főleg, amikor elkezdődik. Bárhogy is nézzük, az első a legrosszabb. Összeráncolva kezdek el gondolkozni, próbálom beleélni magam a helyzetébe. Nagyon gyerek voltam még, amikor megharaptak, nem igazán éreztem a teljes súlyát, ezért nem is akartam távol tartani magam a családomtól, se senkitől. - Elsőre azt mondanám, hogy emberek között van. De - és ez egy elhúzott, kicsit erősebb de - ha tudja magáról, hogy veszélyes... Szerintem tudja, akkor elzárkózott valahova - kortyolok a kávémból, egy kicsit még a számban tartom, mielőtt lenyelném, lényegében azért, mert belemerülök az előttem álló profilba, és elfelejtek nyelni. - Ami koránt sem jó. Nincs honnan szereznie bájitalt, szerintem azt se tudja, mikor kéne szedje, vagy kell-e szedje, és ha emberek kerülnek a közelébe, aminek nagy az esélye, akkor tudjuk, hogy mi fog történni - nem akarom kimondani. Velem is történt már meg, hogy nem vettem be, és bár szívesen nyilatkoznék milyen volt, egy légypiszoknyira sem emlékszem abból a teliholdamból. Vele meg nem is beszéltünk róla, valamiért nem is merek beszélni vele róla. Ez is egy olyan dolog, ami itt van köztünk, és nem tárgyaljuk ki, mert egyszerűen nem. Elhúzva szám szusszantok egyet, beletúrok a hajamba, homlokom megtámasztom a tenyerem élén, lehunyom szemeim.
- Gyerek vagyok, és érzem, hogy beteg vagyok, hova megyek? - lényegében csak magamnak dünnyögök, nekem tényleg szokott segíteni, ha hangosan is felteszem a kérdést, nem csak elméleti síkon hagyom. - Félek egyedül - ezt rá is firkálom a lap szélére, megdörzsölöm a halántékom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek némi szimpátiát iránta még így látatlanban is. - Viszont érzem, hogy bántani fogok valakit... Egy köztes helyre mehet...ek - hosszan kifújva a levegőt nyitom ki ismét a szemeim. - Én turista ösvények mentén keresném, de tényleg bárhol lehet - megrázva fejem tárom kicsit szét kezeim, ezt nem tudom behatárolni.
- Annyira nem vészes, hogy ne hasson, csak rosszul érzem magam tőle. Gondolom - biztos hat, kell hatnia, mert eddig még egyszer sem vesztettem el magam. De ha így lenne sem emlékeznék rá, ugyebár. This is what i call shit. - Hogy oldanád meg? - az arcom egy savanyú fintorba fut, ez nem olyan, amit el tudna intézni.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. augusztus 4. 18:27 Ugrás a poszthoz


- Igen, gondolom? Miért, nincs? - összeráncolva homlokom nézek fel rá megint. Szerintem az ilyeneket hamarabb tudja, mint én, elvégre szokott járkálni a fejemben, lapozgatni, hallgatózni, vagy mit tudom én, hogy megy ez, és ha valami nem jó, akkor azt csak észreveszi... nem?
- Nekem ez a tippem, de - egy kis megszakítás, lényegében teljesen mindegy, kimondom-e vagy sem, mert ugyan ott vagyok mindkettővel - így is úgy is tudja, mire gondolok - nem biztos, hogy teljesen obiektív tudok lenni ebben az ügyben. Ne haragudj - elhúzom szám, igen, ez az egyik ok, amiért nem engednek terepre, a szeszélyesség mellett. Vérfarkasnak lenni szar, és nem csak egy "úgyis szeded a bájitalt, nem lehet probléma" dolog. De, lehet probléma. És van is probléma.
- Ha nem szeded, akkor nem is engednek emberek közé, mert konkrétan egy állat vagy. Egy vérszomjas állat, nincs emberi kontroll, nincs emberi tudat, nincs benne semmi, ami megkülönböztetné - tőletek. Az emberektől. A farkas falkában él, társas élőlény, szüksége van a párjára, a családtagjaira, és keresi őket. Ahogy munkálkodik benne a vérszomj is, a vadászat utáni vágy, és ha nem teheti meg, ha be van zárva, akkor jobb híján magát kezdi el vadászni. A gondolattól kiráz a hideg, feláll a szőr a karomon, mire kényelmetlenül elfintorodom, és meg is dörzsölöm a területet.  
- Apa, nem arról van szó hogy nem fogom szedni, vagy nem tudom szedni - megrázom fejem, miközben becsukom a mappát, az asztalra rakom, és újra az ölembe vonom a papír poharat, mindkét kezemmel tartva azt. Egy újabb átvett szokás. Borzalmas vagyok.
- Csak nem vagyok tőle annyira jól, mint kéne, de ettől még hat, nem löki ki a vérem - megvonogatom vállaim, miközben hátra hajtom fejem, és az egyszínű plafont kezdem bámulni.
- Különben is, van elég más dolog, ami miatt fájhat a fejed - gondolok itt a csodálatos húgomra. Nem, még mindig nem változott különösebben a véleményem róla, függetlenül attól, hogy hajlandó vagyok egész testvériesen viselkedni vele. Ugyanúgy lelökött a lépcsőn, ugyanúgy nem tolerálom amit művel, és még mindig úgy tartom, hogy valamit fog csinálni. Mindig csinál valamit, amivel rontja a családunk nevét, csak idő kérdése. Nem tud megváltozni, bármennyire is szeretné fenntartani ezt a látszatot.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. augusztus 15. 15:45 Ugrás a poszthoz


Csont. Amivel megsebezték őket, az csont. Egy csont élű tőr.
Pontos, precíz vágások, sem mélyebbek, sem pedig sekélyebbek a kelleténél, nem nagyobbak, és nem is kisebbek. Ott vannak, ahol lenniük kell, a tökéletes helyen. Pontosan tudom, hol kell megejtenem őket, hogy ne legyenek feltűnőek, mégis elérjék a célom. Összeráncolom homlokom a pince egyik fala előtt állva. Minden kés jellegzetes, személyiségük van. Mindegyik másban jó, másképp működnek, más sebeket ejtenek. Összefutnak szemöldökeim, ahogy lepillantok a kezemben tartott képre. Nincs rajta az egész alkotás, a bőrnek csak egy adott felülete kap szerepet rajta. Aztán lepillantok a mellettem levő asztalon pihenő papírra, egymás mellé fektetem őket, s úgy próbálom meghatározni a köztük húzódó különbségeket. Mert vannak. Valami határozottan van, éppen csak nem tudok rájönni, mi. Összerezzenek a csengő egész házat betöltő hangjára, ösztönösen csapom össze az aktát. Bezárom a pincét, felkocogok. Korán van, még a Napnak is, és az egyedüli ok, amiért ilyenkor lent voltam az az, hogy ott keltem fel. Nem mintha ott feküdtem volna le, viszont amióta megkaptuk ezt az ügyet, egyre többször vándorlok le álmomban.
 
A lépcsőn ülve iszom meg a kávém és szívom el a reggeli nikotin adagom, amíg várom, hogy elkeljen a nap. Utána elhoppanállok az akadémiára, majd újdonsült társammal együtt tovább. Nem vagyok túlságosan beszédes, ilyenkor sosem vagyok. Amióta a szervezetem nem szereti a bájitalt, az utána levő héten is ugyan úgy reagálok a külvilágomra, mint előtte - jó esetben sehogy. Nem tudom, Tobias mennyit tud erről. Valószínűleg tudja, mert elég egyértelmű, vagyis szerintem. De ameddig nem hangoztatja, addig nekem nincs vele semmi bajom.
A benzinkútnál megállva szusszanok fel egy nagyobbat, miközben körbenézek. Megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy akkor most mi lesz, ellopunk-e egy kocsit, vagy elgyalogolunk odáig, de végül nem teszem fel.
- Tudod merre kell menni? - a bejárat felé indulva teszem fel a kérdést. Ha idáig jöttünk; gondolom nem. Aki itt dolgozik, gondolom igen.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. augusztus 16. 09:53 Ugrás a poszthoz


A válaszára egy leheletnyit emelkedik a szemöldököm, majd megvonom vállaim. Ha tudja, akkor az jó.
- Egy snickers jó lesz - bólintva követem tekintetemmel a kilépőt, kékjeim átvándorolnak az autóra, és bólintok. Nem mintha felenne a bűntudat, amiért készülök ellopni valakinek a tulajdonát, de a szükség törvényt bont. Vagy törvényt bont. Nevermind. - Majd visszahozzuk neki - megvonogatva vállaim indulok el a furgon felé. Soha nem aggódtam igazán az ilyen erkölcsi dolgokon, és bár nem mondom azt, hogy olyan rengetegszer lopnék el kocsikat, most sem esek bele az önsanyargatás válságába miatta. Ez egy autó, a gazdája pedig egy ember, akit soha nem ismertünk, valószínűleg soha nem is fogunk, és ő sem fog különösebb barátságot kötni velünk. Az üvegen keresztül benézek a boltba, majd magam mögött is körbepillantok a benzinkút területén, csak, hogy biztos legyek a dolgomban. Egy bűbáj, ami burkot képez, és szépen elrejt, hogy ha a bent dolgozó véletlenül ide is nézne, akkor se vegyen észre semmit. Egy másik, ami a kezembe hívja a kulcsot. Varázslóként az élet meglepően könnyű tud lenni. Megjelenik egy apró mosoly az arcomon, miközben elfordítom az autó zárjában, majd kinyitva az ajtót be is ülök a kormány mögé, és ameddig Tóbiásra várok, előhúzom a zsebemből a dobozom, és kényelmesen hátradőlve gyújtok rá. Tökéletes. Elfordítom a kulcsot, amikor kilépni látom, a motor mordulásszerű hangot hallat, majd egyenletesen kezd dorombolni. Ismét felpillantok, és amikor Tobias beül, ki is húzok a benzinkútról. Mire a kocsi gazdája észreveszi, már úgyis késő lesz.
- És most merre?
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. augusztus 21. 17:26 Ugrás a poszthoz


Halványan összefutnak a szemöldökeim, miközben megáll, majd visszamegy. Tobias az a fajta ember, aki általában tudja, hogy mit csinál, legalábbis amennyit én észrevettem belőle, abból ez jön le. Bár tény, hogy nem is nagyon elemezgettem. Végül is nekem van még időm, nem sietek sehova, és a burok is bírja még egy ideig.
Amikor visszaér, csak rá pillantok, a kimondatlan érdeklődéssel a jóléte iránt, majd megvonom vállaim. Nem vagyok az a nagyon személyeskedő fajta, a kapcsolatunk nem is terjed tovább az osztálytermen, meg ezen a kis kalandon túl. Ha szeretné válaszol ha szeretné, nem.
A házhoz közelebb érve rakom le az autót, tüntetem el a nyomainkat. Vannak előnyei, ha az apád kommandós, például megtanulod, hogy ne találjon meg. Vagyis azt hiszed, hogy emiatt nem talál meg, aztán kiderül, hogy amúgy ismeri az összes gondolatod. Shit happens. A lényeg, hogy rá vagy kényszerítve arra, hogy megtanulj, esetleg újraértelmezz varázslatokat, mert nem lehetsz egy szentfazék sem.
- Itthon vannak? Vagy ezt is kiszámoltad? - bevallom, nem igazán foglalkoztam magukkal a megoldásokkal, annyira biztos nem, hogy előre tervezzek. Mint általában, most is sodródom az árral, miközben elindulok a tanya felé.
- Hm, mit mondanál nekik? Felmérjük a házukat, vagy kijavítjuk a csőtörést? - nem gúnyolódom, csak eljátszom a gondolattal. Fel sem merül bennem, hogy esetleg én beszéljek velük, ilyenkor valahogy soha nem megy, hogy megjátszam magam. Ezért is szoktam kerülni az akadémiát az ilyen kényes időkben.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. szeptember 23. 19:26 Ugrás a poszthoz


Viszonylag unott képet vágva - mint mindig mikor emberek közé megyek - lépkedem végig a falun, majd tolom be magam a könyvesbolt ajtaját. Nincs konkrét célom. Nem akarok még hazamenni, mert a nagybátyám valószínűleg otthon van, és most nincs hozzá hangulatom. Elmehetnék Kanadába, de azt a házat nem ezekre az alkalmakra tartogatom. Olyan érzésem lenne tőle, mintha már telihold lenne. A kastélyba nem mehetek fel szó nélkül, egyik percről a másikra, máshol pedig nem igazán van helyem. Farkashoz sem akarok menni. Nem kerülöm, de nem is keresem. Lépteim halkan, a kényelmesnél sokkal több időt hagyva két koppanás között hangzanak fel a polcok között. Néha megállok, megdörzsölve az arcom futtatom végig ujjaim a gerinceken. Egyszerűen csak kedvetlen vagyok, ennyiről van szó. Nyilván figyelek közben a körülöttem levőkre is, ha nem akarok egyikkel sem különösebb interakciót alakítani, akkor ez szükséges. Oldalra fordítva fejem veszem szemügyre a mellettem álló nőt, a dühös mozdulatait ahogy összecsap egy könyvet, elég feltűnő látvány. Vajon miben árthatott neki pár kötegnyi papír? Nem mintha különösebben érdekelt lennék most mások, idegen emberek ok-okozati összefüggéseinek kitalálásában. Arra ott vannak az Astrid és Wright félék. Akiket érdekelnek az ilyenek.
 
Utoljára módosította:Sárközi Erik Levente, 2017. október 23. 12:15
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. október 23. 11:43 Ugrás a poszthoz


Hátrálok pár lépést a lendülettől, amivel nekem jön. Nem igazán számítottam arra, hogy nem fog kikerülni, meg amúgy sem vagyok egy hatalmas izomgép, aki kibír minden súrlódást meg lökést meg ami még érheti az embert ha más emberek közé kerül. Felszisszenve dörzsölöm meg a vállam, amit olyan nagy lendülettel akart elvinni, nem is reagálok a bocsánatkérésére. Mit mondhatnék rá, máskor figyeljen oda jobban, mert nem csak ő lélegzik ebben a könyvesboltban? Dünnyögve megrázom a fejem, akkor inkább meg sem szólalok, valahogy nincs most kedvem felesleges vitába keveredni. Pedig szívesen megkérdeznék tőle pár dolgot, például, hogy a menopauza miatt viselkedik-e ennyire hisztérikusan. Nem mintha olyan idősnek nézném, de ki tudja, kinek mikor üt be. Csak hallgatom a könyvről való figyelmeztetést nagy csendben, komolyan, ha akarnék sem mernék most megszólalni, még a végén engem is elátkoz a kötet írójával együtt. Hát édes istenem, ő leírta, valaki kiadta, most ki kényszerítette ezt a nőt, hogy vegye le, és kétszer is beleolvasson?
- Hát... Rendben? - tanácstalanul pillantok körbe, hátha akad valaki okosabb a közelben, aki tudná, hogy mit kell ilyenkor reagálni. Továbbra is csak állok a helyemen, hol a nőre pislogva, hol arrébb, tényleg nem tudom, hogy mi tévő legyek ebben a helyzetben. Lehet, hogy vár tőlem valamit. Reakciót. Adjam alá a lovat, hogy milyen tré könyv, vagy valami. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, ki sem teszem a lábam a házból ma.
- Ez csak egy könyv....? - nem kevés bizonytalansággal a hangomban szólalok meg újra, hosszú harminc másodpercnyi gondolkodás után, hogy most hova tovább.
Utoljára módosította:Sárközi Erik Levente, 2017. október 23. 12:15
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2018. március 21. 19:30 Ugrás a poszthoz


Az anyám küldött a mai ebédből az apámnak, mert a házas emberek már csak ezt szokták csinálni. Szóval amikor az iskola elé értem, küldtem neki egy patrónust, hogy amúgy itt vagyok egy tál párolt csirkemellel meg makarónival, jó sok szósszal, pont ahogy szereti, aztán vártam egy olyan öt percet, mert tanár házvezetőként nagyon sok elfoglaltsága van Kedvessel. Aki, a neve ellenére még mindig csak egy megkeseredett vénember, aki nem bírja elfogadni a saját sanyarú életét, ezért mások nyomorán éli ki a nem létező humorát, amivel mindig csak túlmegy a célon és megbánt másokat. De ő azért erről nem tehet, nyilván, csak az élet volt túl rossz vele. Mert mással nem is történhetnek rossz dolgok, ezért neki már meg is van bocsájtva. Mindegy. Ameddig várakoztam, legalább volt időm frissen tekerni egy cigit, amit, az apámmal való találkozás után el is szívtam. Nem mintha titkolnám előle, sőt, rendszeresen meg is osztom vele az anyagot, most csak így volt kedvem. Mielőtt véglegesen is lezárva a mai napot hazamentem volna, még gondoltam megiszok egy fekete teát, hogy mire visszaérek maradjon energiám a két húgomhoz. Ehhez pedig nem is akartam még külön bemenni Pestre, mert minek, ha van itt is egy kávézó vagy whatever, úgyhogy be is tértem szépen. Le is adtam a rendelésem egy meleg vajas croissant társaságában, mert még Kanadában így szoktam meg, és itthon is mindig így párosítom őket. Az ütközés, a várttól eltérően, nem akkor történt, amikor megfordultam, mert nem vagyok a klisék embere. Hölgyeim és uraim, az ütközés konkrétan akkor történt, amikor igyekeztem elférni két sorban álló ember között - ami önmagában nagy kihívás a szociális szorongásomnak -, hogy odaérhessek a biztonságot nyújtó, ablak melletti asztalomhoz mielőtt más teszi meg. És amikor már azt hittem volna vége, már nem kell több embernek kellemetlenséget okoznom a kéretlen jelenlétemmel, egyszerűen csak... Nekem jönnek. Like literally. Csak így. Belém ütközik mint egy úthenger, és hiába vagyok én nagy aurortanonc, havi rendszerességgel át is esik a testem egy elég megterhelő átváltozáson, úgyhogy... Úgyhogy megtántorodok. Ezzel természetesen egy újabb ismeretlent belevonva ebbe a kellemetlen helyzetbe, aki szintén csak a teáját akarta meginni, de ehelyett a hátammal kellett találkoznia.
- Elnézést, elnézést - ez nyilván ennek az ismeretlennek szól, nem annak a lánynak, aki nekem jött. Azért talán nem annyira én vagyok a hibás.  
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2018. március 24. 10:05 Ugrás a poszthoz


Egy ideje már itt ülök, egyetlen korsó sör társaságában, amit békésen iszogatok. Nem szoktam ennél többet inni, egyébként is elég béna testem van, nem kell még részeg is legyek mellé. A hangos gyerekekre nagyjából a korsó felénél figyeltem fel. Fogalmam sincs, miért kezdtem el őket nézni, valószínűleg azért, mert ebben a romkocsmában jelenleg nincs semmi, ami érdekesebb lenne. Aztán hopp gy lány, hopp egy fiú, hopp egy tömegverekedés. Aprót szusszantva nézek a saját helyemre, amit ösztönösen úgy választottam ki, hogy ablak mellett legyen - mint mindig, mindenhol -, mindent lássak, és elég kis asztalokkal legyen körbevéve ahhoz, hogy egy ilyen társaság ne akarjon ide ülni, még úgy sem, ha összetolják őket. Összeráncolom homlokom, majd felvonom szemöldököm is, amikor valaki eme jól választott kis asztalkám alatt próbál kibújni, ezzel nyilván végigmászva a bakancsomon is. Lehajolva nézek be, majd találom szembe magam az előbbi lánnyal, aki az öt perccel ezelőtti kinézetétől csak annyiban különbözik, hogy már egy kéznyom is vöröslik az arcán. Csodálatos. És még az apám csodálkozik, hogy a húgom rövid időn belül elk.rvult. Valahogy túl kell élni az iskolai kasztrendszert.
- Én a helyedben harcképtelenné tettem volna egy jól irányzott tökönrúgással - jön is a kéretlen tanács a hirtelen jövő felbátorodásommal együtt, mert én ugyebár nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket. Idegen lányokat! Egyúttal kijjebb is húzom a székem, magammal együtt, s lenyújtom felé jobbom, azzal a célzattal, hogy akkor felsegítem vagy valami.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2018. május 14. 08:22 Ugrás a poszthoz

Tányus

A mai program abból állt, hogy felpakoljam a húgaimat a vonatra, ahol majd a nagyobbik vigyáz a kisebbikre, és visszarepítsem őket az iskolájukba, ahol olyan piszkosul szeretnek lenni. Egyik kezemet bedugva a zsebembe néztem tehát, ahogy a mozdony kipuffog az állomásról, és valami hihetetlenül elégedett, kisimult mosoly költözött az arcomra, ahogy belegondoltam, hogy most két hétig megint nyugtom lesz. Tudnivaló, kéthetente jönnek haza. Az egyik kezemmel még intettem Kincső kikandikáló loboncának, ahogy hátranézett az ablakból, aztán sarkon fordultam, és a másik kezem is a zsebembe dugva elindultam kifelé. Ami már jóval kellemetlenebb volt, mert a sok embertől nem volt helyem, nem volt levegőm, de végre, amint kiértem, újra megkönnyebbülhettem. Igaz, rengeteg veszély les rám még hazáig minden utcasarkon, de azokkal majd csak megbirkózom. Az egyik lépés közepette tekeredik be valahogyan egy kutya a lábaim közé. Na most, az elvárt az lenne, hogy jól leordítsam a gazdáját, amiért nem vigyázott rá, és pont engem talált meg, de az állatokat mindig is többre tartottam annál, hogy haragudhassak rájuk.
- Hey buddy - elmosolyodva akrobatikázom tehát úgy le a lábam, hogy lehetőleg ne gabalyodjunk még jobban egymásba, ahogy le is guggolok hozzá. Ahhoz képest, hogy már jó ideje Magyarországon élek, amikor hirtelen kell megszólalnom, még mindig angolul jön a számra szinte minden. Szerencsére azért hamar megy az átállás, mert nincsenek különösebb bajok a magyarommal sem.
- Hát hogyan találtál meg pont engem, hm? - először megsimogatom a fejét, majd a két tenyerem közé veszem az arcát, és úgy kezdek el neki beszélni, enyhén felfújva az arcom. Addig persze nem érek el, hogy a póráz másik végén valószínűleg van valaki, aki viszont tényleg nem örvendhet, hogy én itt cseverészek a kutyájával.
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2019. február 23. 10:32 Ugrás a poszthoz

D I Á C S K A

Kétféle beteg, és ehhez híven kétféle kezelési mód van. Tegyük fel, hogy az egyik véglet a levitás srác, aki kicsit ugyan szipogva - amit teljes mértékben megértek, úgy értem, a testedben eltörik valami, ami lényegében összetart, mégis hogy ne fájna veszettül? -, de hősiesen bírja a fájdalomcsillapító által ugyan tompított, de el nem tüntetett megpróbáltatásokat. Egy varázslat nyomán fásli tekeredik a sínbe tett keze köré, tökéletesen simul rá, kicsit szorít, hogy mindenképp helyben tartsa a csontokat.
- Ma este itt alszol bent, oké? - bár kérdésnek hangzik, ez nagyon is kijelentés, ő pedig elég okos ahhoz, hogy felfogja ezt. - Ebből - megkocogtatom a csontforrasztó bájital üvegcséjének oldalát - be kell venned egy kortyot ma este, nem kell sokat, mert annyira nem gázos a karod. - leteszem az üveget az ágy melletti éjjelire, kezeim a fehér orvosi köpeny zsebeibe dugom. - Szólj, ha úgy érzed, kezd hatni a csillapító, vagy rosszul érzed magad.
És ennyi. Így néz ki egy "jó beteg" kezelése, könnyen, gördülékenyen, nincsenek felesleges akadékoskodások, és "bezzeg a Jolika azt mondta!" körök. Aztán itt van ez a lány. Ismerem, persze, hogy ismerem, felületesen, tudom, ki ő, tudom, hogy hívják, tudom, hogy az apámnál tanul - tanult? fogalmam sincs, régen volt - legilimenciát, és nagyjából ennyi. Mélyen beszívva a levegőt fordulok felé, teszek pár lépést az irányába, hogy ne zavarjam meg felesleges hangoskodással a gyengélkedő nyugodt csendjét.
- Gyere, ülj le - jobbommal lazán intek az egyik frissen behúzott, fehér ágy felé, közben pálcámmal hívom magamhoz az előbb elhagyott székem.
- Mi a probléma?
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2019. május 10. 16:37 Ugrás a poszthoz

B A T H I L D A

Will pár napja szólt, hogy be kéne ma ugranom, mert közbejött neki valami, én pedig itt vagyok, mert őszintén, nem igazán tudom, hol kellene máshol lennem. A Minisztérium megvan ma nélkülem - különben sem szakadnak le kezek, vagy ütik fel a fejüket komoly átkok -, a családom pláne megvan nélkülem, és ha sokáig nem csinálok semmit, elkezdek olyan dolgokon gondolkozni, hogy, talán ideje lenne valamit komolyan is kezdenem az életemmel, mondjuk az elkövetkező öt évben illene megállapodnom és családot alapítanom, mert a húgom biztosan nem fogja tovább vinni a nevünket, és legyünk őszinték, ezeknek a gondolatoknak semmi jó végük nincs, soha, legfeljebb egy kapuzárási pánik, amihez azért kifejezetten fiatal vagyok - még.
Az elmúlt napok időjárása többnyire a kastély falai közé kényszerítette a kölyköket, ezért a gyengélkedő is átlagosan nyugodt, csendes. Nincsenek bőr alá szoruló tüskék, nincsenek növényszúrások és bogárcsípések, senki nem kopog be felhorzsolt térdekkel és zúzódások tarkította karokkal. Halkan, leginkább a saját magam szórakoztatására dúdolva fordítom el a kulcsot az egyik szekrény zárjában, hogy összeírjam, miből mennyi van még, mi az, amiből lassan kellene rendelni, minek jár le a közeljövőben a szavatossága.
Kifejezetten jó kedvem van. Nem volt bajom a teliholddal, ahogy nincs most sem, sőt. Fogaim között tartva a varázstalan golyóstoll kupakját írom fel bájitalok és gyógyszerek neveit, összeszámolom a fáslikat, bájital alapanyagokat és méregtelenítő szereket, sőt, ahhoz is érzek affinitást, hogy egy újabb táblázatban vezessem, miből mennyi fogyott az elmúlt időszakban. Nem sajognak az izmaim, nem érzek jellegzetes fájdalmat az ízületeimben. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól, járulékos kellemetlenségek nélkül.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sárközi Erik Levente összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel