Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ébredjen uram, mindjárt odaérünk – riaszt fel valaki az álmomból. Nohát, elaludtam, pedig ezek a Magyar tájak elképesztően szépek. Hatalmas mugli búzamezők, füstös városok, érdekes járművek. Egy darabig élveztem a kilátást, de aztán a besütő nap sugarai álomba cirógatták busa fejem, mivel az ablakon keresztül felerősödött a melege. Meg aztán a kocsi is kellemesen, ritmusosan zötykölődött, minden adva volt, hogy a hosszú utazás vége felé elnyomjon az álom. A lényeg, hogy időben jelezték nekem, hogy hamarosan megérkezünk Bogolyfalvára, onnan már csak egy hoppanálásnyira lesz majd Tata. De a legközelebbi varázslófalu mégiscsak ez, én pedig nem annyira szeretem a mugli társaságot. Már nagyon elszoktam tőlük és másképpen látom a világunkat, habár nem zavarnak, de mégis jobb, ha máshol vannak, mint én.
- Köszönöm – rázom meg a fejem, majd lassan összeszedem a cuccaimat. A régimódi stílusú szemüveg szárait behajtom, és a tokjába rejtem. A szemüveget csak akkor használom, amikor szükséges, és néha álcaként. Egyébként kijelzi a mugli fegyvereket, és távcsőként is funkcionál bizonyos mozdulatokra, nagyjából nyolcszoros nagyítású. Lehetne jobb is, de erre volt pénzem. Most sem kell a nagy varázslóbankba mennem, hogy kinyissák a nagy tárnát, amibe a pénzem tartom. Van éppen elég, de két komolyabb ruhaszettre már nem biztos, hogy futná. Összeszedelőzködöm, amikor is végre megáll a vonat és bemondják az állomás nevét is.
- Viszont látásra – köszönök el, majd nagy sietve elindulok és nagyjából ezzel a lendülettel is állok meg a perontól pár lépésnyire. A terv az volt, hogy a vonaton elolvasom Bogolyfalva történetét és nevezetességeit, plusz megnézem, hogy hol lehet szállást kapni. Az alvás miatt ez mind elmaradt és természetesen az útikönyv a táskám mélyén lapul, nem mintha nem lenne könnyű elővenni, de elég béna dolog, nem? Mindegy, talán valaki tud segíteni. Kinézek magamnak egy szimpatikus leányzót, aki éppen ott ténfereg és láthatóan nem az utasok közül való. Hogy honnan tudom? Elvileg jó megfigyelő vagyok, ő pedig mintha várna valakit, aki egyelőre nem mutatkozik. Na, mindegy is, felkapom a bőröndömet és odalépek hozzá, lehetőleg elé.
- Elnézést, ne haragudjon, hogy megszólítom. Tudna segíteni néhány kérdésben és útba igazításban? – kérdem illedelmesen magyarul. Tudok néhány trükköt és ismerek pár bűbájt is, ami megoldja a nyelvi nehézségeket. Mondjuk a magyar-angol és angol-magyar bűbájért elég sokat fizettem, de legalább tartósan működik egy napig és nagyjából megbízható. Legalábbis ezt mondták. Próbálok megnyerően kinézni, csak egy kicsit igazítom meg a hajam, mert azt bizony elaludtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Izgalmasnak ígérkezik ez a magyar kaland. Már csak azért is, mert nem sokat tudok az országról, csak annyit, hogy a területeit eléggé megszabdalták az egyik mugli háborúban. De ami maradt, az nagyon szép és érdekes. Főleg Angliához képest, ahol állandóan esik. Mondjuk annak is megvannak a maga szépségei, például ott van a Stonhenge. A muglik még mindig nem tudják, hogy hogyan került oda, persze nem ismerik a varázsvilágot, viszont nagyon nagy a fantáziájuk, ami még tetszik is. Okosak a muglik, a varázslatot sok mással helyettesítik, ami jó dolog. Na, de ha már idepofátlankodtam a szép hosszú hajú lányhoz, talán vele kellene foglalkoznom. Annál is inkább, mert kissé megijedt, hogy odamentem, vagy csak nagyon el volt gondolkodva és ebben megzavartam.
- Szuper, de jó! – vigyorom szélesebb lesz kissé, és lám ő is elmosolyodik. Talán tényleg segít, és nem küld el Bogolyfalva felfedezőkörútra. – Egyébként nem akarlak zavarni sokáig, látom, vársz valakit – majd be is fogom hirtelen. Minek ismerkedek, elég, ha megtudom, amit akarok nem? Úgy látszik ezt már sohasem fogom kinőni, na mindegy.
- Szóval most érkeztem… hmm, mindegy. Tudsz olyan helyet, ahol meg lehet szállni. Először csak rövidebb időre, de aztán kell majd állandó szállás, ami nem túl drága. Nem vagyok valami Frőzus, vagy minek mondják a muglik – vonom meg a vállam és szabadkozom, ez érdekes lesz így. Észre sem veszem, de közben egy fél lépést én is hátrálok, mert túlságosan bementem a személyes szférájába a lánynak.
- Ó, ne haragudj. Eric vagyok és majdan főiskolás leszek a Sárkányölőben – meghajolok színpadiasan, de csak egy kicsit. – Szóval van néhány tipped? Meg úgy nagyjából elmagyarázhatnád, hogy merre is vannak a tippek – húzom el a számat kissé, talán ez már túl sok kérés egyszerre. Nem akarok túl pofátlannak tűnni, remélem sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Milyen szerencse, hogy egyből egy segítőkész lányra bukkantam, azért tudok, na. Elég kínos megkérdezni ilyesmiről bárkit is, nem, még ha kétszer háromszor el is kell ismételni. Legalábbis nekem, szeretem tudni, hogy mikor hova megyek, és általában negyvenhatszor megnézek mindent, nehogy eltévedjek. De most nem ez a helyzet, azonban a lány megment.
- A Mátrába? Az nem egy… á, biztos nem – rázom meg a fejem. Amikor az útikönyvet olvastam rémisztően hasonló nevű hegység volt Magyarországon, de lehet, hogy tévedek. Nem baj, jobb, ha tovább mosolygok, és nem beszélek baromságokat. Szóval Mátra hotel, első célpont megvan. A lány folytatja tovább, én pedig máris elgondolkodóba esek, hogy mi legyen. Tényleg nincs sok pénzem, de majd körülnézek. Valami munka sem ártana, hogy később tudjak venni magamnak valami lakot, vagy itt, vagy máshol.
- Egyelőre csak a szállás, de köszi a tippet – mégiscsak megmutat minden alternatívát, amit illik megköszönni. A Mátra hotel egyelőre marad, később meg majd minden kiderül, ahogy az idő is.
- Örülök, hogy egy segítőkész Kamillába botlottam – vakarom meg a fejem a jobb fülem fölött vigyorogva. Nem, nem vagyok bolhás, csak egy kicsit zavart. Egy csinos lány segít nekem, nem szoktam hozzá.
- Tehát egyenesen, aztán tér és aztán értő olvasás – fújom ki viccesen a levegőt az orromból, majd röhintek egyet, elképzelem az előlem menekülő házakat. Az igazán vicces lenne, és a varázsvilágban nem is elképzelhetetlen.
- Jó, köszi a felvilágosítást. Munka is akad? Később szükségem lesz rá, hogy legyen miből élni, meg szeretnék egy kicsit félretenni öreg napjaimra – jó, ez kicsit túlzás, és biztos nem az alkalmi munka fog meggazdagítani, de valahol el kell kezdeni, nem?
- Nem akarok tolakodó lenni, de máskor segíthetnél egy kicsit megismerni a falut, persze, csak ha lesz rá kedved, meg érkezésed. Mivel senkit sem ismerek itt és te mégiscsak jó fejnek tűnsz… - vállvonás, nem akarok tényleg tolakodó lenni, de jó lenne egy kicsit bejárni a helyet, ahol élni fogok. Meg talán általa megismerek másokat is és akkor nem fogok a szobában unatkozni.
- De nem baj, ha nemet mondasz, tényleg. Nem vagyok a sértődős típus, és a nyomulós sem. Ez vagy hátrány, vagy előny – felnevetek. - Egyébként van itt a közelben kviddics? Nézni szeretem – terelem el gyorsan a témát. Nem akarok kínosságba elégni, mint egy főnix. Félő, hogy nem élednék újjá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ah – csak ennyi jön, mikor rájövök a tévedésemre. A Mátra nem a földrajzi hely jelen pillanatban, hanem egy csárda, mi több egy kocsma, ahol meg lehet szállni. Nem tudom, hogy a fiatalságomnak szól-e, hogy egy ilyen helyet ajánl, vagy annak, hogy tényleg jó hely, csak a „csárda” kifejezés miatt inkább elkerülik. Mindegy, a vér próbája a szívás, ahogy egy vámpír mondaná, meg fogjuk nézni magunknak. Ha pedig nem jön be, biztosan van másik hely is a közelben, de bízzunk a csinos útbaigazítónk szavában.
- Az lehet, csak én ritkán hibázok rá. Nem szoktam szimpi lenni az embereknek valamiért és elhajtanak – vonom meg a bal vállam. Mire Budapesten megtaláltam azt a sárga kocsit, vagy ötször küldtek el más irányba, ebből három nem a megfelelőbe, hanem a fenébe. Talán látszik rajtam, hogy külföldi vagyok, vagy nem tudom, itt egyből rátaláltam valakire. Az persze lehet, hogy ez egy jó nevű intézmény melletti vasútállomás, ahol például Kamillának sem az első ilyen esete vagyok. Sok diák jár ide külföldről is, akik mind útbaigazítást kérnek, itt talán nem annyira furcsa kérdés a „merre van a hogyishívják” és társai. A munkalehetőségek tárháza elég nagy ezek szerint, a barna is megerősíti a sejtésemet. Gondolom ez annak is köszönhető, hogy sok a diákmunkás és azok viszonylag gyakran cserélődnek. Na meg olvastam azt is, hogy elég dinamikusan fejlődik a falu, ami inkább már kisváros jellegű.
- Aurornak fogok tanulni, ahhoz nem hiszem, hogy van megfelelő munka, hacsak nem az eladóság, ahol az embereket lehet megfigyelni – igen, talán ez lehet. Ha van itt kviddicsbolt, oda is mehetnék, mert akkor legalább fogdoshatnék drága seprűket, amiket csak meccseken látni. még a végén hobbiból kviddicsezni kezdek, de semmi komoly. Á, a gurkókat csak látni szeretem, ha becsapódnak. Habár, ha terelő lennék… na, de most kamillázzunk Kamillára, a jövőn még van pár napom elgondolkodni. Hirtelen belelkesedve megkérem, hogy kísérjen el ide-oda, de láthatóan nincs ínyére annyira, amit nem róhatok fel neki. Hát ez van, végül is lehetek zsigerelő Zsiga is, vagy gasztronóm Gaszton, kinézetből nem lehet sokat megállapítani.
- Na, szuper. valahogy be kéne jutnom oda nézőnek, szerinted van rá lehetőség? Keressem fel az igazgatót, vagy írjak egy baglyot? – kérdezem, de nem neki szánom a kérdést, csak úgy a levegőbe, persze válaszolhat ő is. na, de nem akarom feltartani igazán, vár rám a Mátra, hogy egy kicsit kipakoljak, meg a nyakamba vegyem a városkát és új impulzusokkal telítődhessek.
- Köszi a segítséget Kamilla, örülök, hogy összefutottunk, remélem, még találkozunk – mosolyodok el, és felkapom a cuccaimat. A húzós bőrönd – ami tértágító bűbájjal van ellátva – kopogni kezd a földön, mert a kerekei megkoptak már. Ki kellene cserélni, különben hamarosan eltörnek. Jó érzéssekkel vágok bele az új kalandba, és igen az Aurorképzőre is nagyon kíváncsi vagyok már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A mai egy pihenő nap, nem kell elkapkodni semmit. Ugyan még nem találtam magamnak munkát, de az ösztöndíjból úgy-ahogy el tudok lenni, nulla luxussal. Éhen nem halok, de ha mondjuk moziba kellene menni, mint a mugliknál, maximum egy alkalom, mondjuk cukrászda meg négy, és akkor sem a legdrágábbakat kéne választani. Szerencsére az akadémián is manók főznek, így biztos, hogy éhen nem halok, a lakhatás viszont már egy másik probléma. Ugyan azt is lehetne olcsóbban, de meg kell mondjam, megszerettem ezt a kis mágusfalut. Sok érdekes ember, színes, szagos, szép lányok, mi kell még? Ráadásul egészen fiatal az itt élők legtöbbje, a kocsmákba szorultak a nagy öregek és az alkoholisták, persze. Így aztán tényleg úgy érzem magam, ahogy még soha, nem is gondoltam volna, hogy van ilyen település a varázsvilágban. Persze a Roxfort is ilyen volt, de az mégis csak egy elzárt hely, ez pedig egy igen nyílt, és sokkal impulzívabb.
Mégis ma valami többre vágytam, egy általam választott ebédre, ami akár gyorskaja is lehet, csak ne a szokásos, de bőséges legyen. Néztem a kirakatokat, és persze sokszor szívtam gondolatban a fogaimat, hogy megvennék ezt azt, még a cukorkabolt is vonzó volt. Láttam ott egy emberméretű nyalókát, ami egyébként egy seprű volt és dumál addig, amíg le nem nyalják a száját. Kérdéses, hogy ezek után megtámad-e, de egy mókának érdeme lenne kipróbálni, ha nem lenne olyan drága.
Továbbsétálok, hátha lesz még valami érdekes, de egy alacsony lány nekem esik a boltból kijövet. Hát miért nem néz szét?
- Semmi probléma - válaszolok, azonnal mosollyal az arcomon. Előfordul az ilyen, még a legjobbakkal is, viszont, amikor megfordul elakad a szavam. Nagyon szép lány, és még ismerős is valahonnan. Igen, lehet, hogy minden szép lányra azt gondolom, hogy valahonnan ismerős, hátha akkor meg lehet ismerkedni velük, de aki előttem áll, biztos, hogy az. Tudom is, hogy felnőtt, még ha ilyen kis termettel is áldotta meg a sors az én 182 cm-hez képest. Én sem vagyok egy égimeszelő, de lánynak néha a pultnál is gondot okozhat a magassága. Megkordul elég hangosan a gyomra - pedig egyáltalán nem gazdag zsírban a testtömege -, amire én nevetve szisszenek fel.
- Éhes vagy? Én is amúgy, csak nekem nem kopognak belülről, hogy hé dobjál már be valamit, mert sav marta vidék lesz odabent - nézek rá nagy szemekkel, és még mindig az foglalkoztat, hogy honnan ismerhetem. Jó lenne megtudni, és erre támad is egy halvány ötletem.
- Egyébként Eric vagyok - mutatkozom be, és ha jól nevelt a lány, akkor megtudom a nevét... hátha!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amit megehetsz, ne halaszd holnapra. Ez egy nagyon jó mottó, bárki is találta ki, én pedig éhes vagyok. A körülményeknek meg pacsi, aki a törpe szépséget a lábamra sodorták. Ez a kis fájdalom megér annyit, hogy kölcsönösen elkezdődhessen valami kettőnk között. Például egy jó kis kajálás, aztán maximum ennyi, de kezdésnek – és/vagy akár befejezésnek is – megteszi.
- Á bocsi, nem akartam pofátlan lenni, csak ismerősnek tűntél – húzom el a számat, ezek szerint mégsem volt annyira feltűnésmentes a leskelődésem. Ő persze aranyosan kivágta magát belőle, gondolom, hogy nem ez az első eset, hogy megbámulják. Eric-Eric, vigyázhatnál a kukkereidre néha, nem kell mindig bekapcsolva hagyni a bámuló üzemmódot.
- Hogyne érteném. A cukorka jó, és nem szabad veszni hagyni. Inkább sóvárogni kell, és gyűjteni, hogy elmerülhessünk az élvezetekben, amikor megkaparintjuk, nem? – széles vigyor, és még mindig ott a kisördög a fejembe, hogy ismerős. Zavaróan ismerős, és azt is tudom, hogy többször láttam, de nem annyiszor, hogy pontosan meg tudjam mondani. A legvalószínűbb az, hogy itt a faluban párszor már megpillantottam, vagy… áh, mindegy.
- A kis hableányé? Ő… - széttárom a kezem, nem ismerem a kis hableány történetét. Legalábbis olyat, amiben egy Eric nevezetű herceg van. A sellőkre mondják a muglik, hogy hableány – ami nagyon találó elnevezés amúgy -, de… lehet, hogy valami mugli történet?
- Igen!  Eric Wright az egyetlen Czettner Lucával akar menni enni! – azonnal elkap a harci láz, na meg a kajálás a csinos törpivel. – Figyelj, csak nem Lucának hívják azt a bizonyos Kis hableányt? Vicces lenne! – az ám, de mennyire. Luca hableánynak pedig ki ne lenne szívesen a hercege? Csak a bolondok nem, ez tuti! Emellett a neve is ismerős, de nem egyelőre hagyjuk ezt a „valahonnan ismerlek cuccost.”
- Hova menjünk? Te biztos ismersz itt valami jó helyet! Amúgy sem kell attól tartanod mit eszel, gondolom, mert jó formában vagy, én mondom Eric, a herceg – nevetgélek egyet. Egészen belejönnék ebbe a hercegesdibe, ha nem lennék túl csóró.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Edző? Cikesz? Akkor kviddicsezel, és fogó vagy… Hol? – na, végre valami nyom, talán egy híresebb fogó? Magyarországról nem sokakat ismerek, talán csak Palarnt – nem is magyar név, de mindegy. Czettner? Hmm, hmm, pedig tuti onnan ismerhetem. Főleg, ha mostanában nem is igen volt az országban sem, akkor… tippem sincs, bár ennél több segítséget nem kapok, maximum a csapat segíthet. Mondjuk járatosabb a Britt-Ír ligában vagyok, talán valami világkupán, vagy ilyesmin láthattam őt. vagy csak simán tetszik, és azt akarom, hogy ismerjem. Ez sem kizárt.
Viszont ez az Ariel-Eric dolog teljesen idegen tőlem, és rögtön meg is lesz, hogy miért. Talán Luca kedvéért egyszer megnézem, hogy ne legyek ennyire tudatlan muglimese ügyben.
- Úgy bizony! Ha ketten vagyunk, már nem szánnak meg minket és mi nyugodtan ehenészhetünk – én találtam ki a szót, jó, mi? Tényleg egyre éhesebb vagyok, ahogy a kajálás kerül a képbe, már látom magunkat, ahogy tömjük a búránkat. Luca pedig tiszta cuki lehet, ahogy eszik ekkorán, egy besefér hambit.
- Ó, kár, azért a trófea sem elvetendő – el is indulok Luca mellett-után, és egyre jobban vágyom már a falatokra. Kezd kiszáradni a torkom, a gyomrom pedig szűkül, mint Star Warsban a szemétledobó.
- A sárkányölőben tanulok, de itt élek, ha lehet ezt életnek nevezni. Mármint nincs lakásom, se pénzem rá, szóval a Mátra Csárdában tengetem a napjaim, ha épp nem az akadémián tömik a fejem… sajnos tananyaggal – nevetgélek, miközben lassan a célunk felé érünk. Legalábbis, én ebben egyre biztosabb vagyok.
- És te miért vagy itt? Ide akarsz igazolni, vagy ilyesmi? Rokonok, vagy mesterszak? Tudok ám kérdezni! – a vigyor az ajkaimra vetül, miközben ajtót nyitok neki a célnál. Már, ha ez az a hely, ahova jöttünk…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A kis cuki lány kitárulkozik végre, nem mintha eddig lakat lett volna csábos ajkain. Végül is a tippen jó, csak eddig nem tudtam hová tenni. Korona Krakow – talán valami kupameccsen láthattam. Érdekes, hogy pont ő maradt meg belőle, biztosan azért, mert elég apró termetű, még a fogók között is, és… megvan! Amikor vége volt a meccsnek közelről mutatták őt a kivetítőn, ahogy ragyogó mosollyal mutatja a cikeszt a közönségnek. Igen, tuti innen maradt meg! Csak ugye most nem kviddics szerkóban van a csöppség. Egyébként pedig jót mulatozok a megfogalmazásain.
- Igen, akkor valami kupameccsen láttalak, ahol te kaptad el a cikeszt és megmaradt a mosolyod – kissé talán bele is pirulok a mondatba, de tényleg olyan kis cuki lány, aranyos mosollyal. – Á, engem életveszély felküldeni a pályára. Próbáltam, de több balesetre emlékszem, mint örömre, amúgy hajtó szerettem volna lenni. Rövid próbálkozás után lemondtam róla, szóval csak nézem, ahogy száguldoztok és élvezem a meccseket – hadoválok neki. Érdekes, hogy hogy megnyíltam, általában nem szoktam belelkesedni ennyire egy idegennel való találkozáskor. De, ha mondhatjuk, akkor egy sztárral találkoztam, aki még szerény és nem pökhendi. Ritka párosítás lehet, na meg meg is közelíthető, nem veszik körül testőröm, meg ilyesfélék. Vagy csak jól elbújtak…
- Igen, a sütit jobban befogadná az agyam, mint a mugli lőfegyverhasználatot. Gyakorlatban... – kissé elkomorul az arcom, de nem sokáig. Való igaz, nagyon veszélyesek ezek a muglik és a találmányaik. Az más kérdés, hogy nagyon nehezen vesznek minket észre, szóval ugyanott vagyunk, ahol az elején, hogy minek megtanulni lőni? Na, mindegy, nem én állítom össze a tantervet és szerencsére nem is Astrid. Akkor mindenki megbukna, hehe.
- A Mátrába lakom, ez van. Szóval van valamennyi, csak nem vagyok Kőris, vagy mi. Ez valami mugli mondás – vonok vállat vigyorogva, miközben megérkezünk a kajáldához.
- Hát még jó, hogy szeretek enni. nagyokat is, meg kicsiket is – kacsintok rá, ami talán most kicsit félreérthetően jön ki, de nem foglalkozom vele. A lényeg, hogy az én bendőm is jelzi már, hogy kéne neki valami tápanyag, úgyhogy jobb lesz, ha elhalkulunk és a hangjainkat már a rágás effekt adja nemsokára. Felnevetek, ahogy körbefordul.
- Az biztos is, hogy túl jó vagy – nevetgélek tovább. – Wow, te aztán nem vesztegeted az idődet – bólintok elismerően. Nem az az otthonülő típus a leányzó. – Vauvau, éhes vagyok – viccelődök, ha már az állatokért mindent. Pedig nem is vagyok annyira az.
- Most akkor átvigyelek a küszöbön, vagy elég, ha kinyitom neked az ajtót? Csak induljunk már – remélem, leveszi, hogy poénkodás az egész, minden testkommunikációm ezt mutatja. Bármi is lesz, kinyitom az ajtót, aztán, vagy becipelem, vagy előreengedem őt, egészen az egyik asztalig.
- Hú, van valami ajánlatod? Gondolom nem először vagy itt – nézek rá csillogó és vágyakozó szemekkel. Lassan le kell rágnom az asztal sarkát…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mint egy kómás macska, úgy szédelgek az utcán, a Pillangó felé tartok, a szokásos reggeli kávémért. Végre hétvége van, így a reggel csak az ébredést szimbolizálja, nem pedig a valódi napszakot. Úgy nagyjából fogalmam sincs, hogy hány óra lehet. A lényeg, hogy a nap már fenn van, süt, nem is kicsit, bántóan szűkíti a pupillámat. Szóval így menni, nem a legkellemesebb, pedig nagyon lenge öltözékben vagyok. Délután – azt sem tudom, hány óra ugye, lehet, hogy nem is olyan soká fog ez bekövetkezni - még vár rám egy jó nagy adag tanulnivaló, már utálom, mert holnap számonkérés is lesz belőle, majdnem mindből. Ebből következik, hogy nap már rég lemenőbe lesz, mire beborulok majd az ágyba. De most még messze van, és ahhoz, hogy tanulni tudjak, előbb fel kéne ébrednem. Szerencsére a Pillangó nincs messze a Máguscsárdától, ahol lakom, így hamar leküzdöm a távolságot és szinte beesek az ajtón. Már indulnék a törzshelyem felé, de azt egy lány már birtokolja, és ő is az embereket nézi az utcán, ahogy én is szoktam. Muszáj mindenhol gyakorolnom a megfigyelést, mert így akaratlanul is alkalmazom a tanultakat. A fiatal lányka, aki foglalja a helyem szeplős, de nagyon cuki, ahogy bújja az étlapot. Egyébként nem tudom, hogy éppen mi van ma, mert tele van az egész cukrászda, így kénytelen leszek a lánykát megkérni, hogy engedjen oda magához. Oda is vánszorgok és felveszem a kedves mosolyom.
- Hellóka, van még itt egy szabad hely addig, amíg hoznak nekem egy kávét, hogy életbe maradjak? – várakozva nézek rá, és figyelem, hogy miként reagál. Remélem, nem ijesztettem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Lucából csak úgy dőlnek a szavak, de úgy szó szerint. Lehet. hogy figyelnie kell magára, különben felborul a száján keresztül. Nem éppen az a lány, akit csak úgy ott lehet hagyni két szóval, nem semmi a Törpiri. Viszont ez nálam nagyon pozitív benyomást kelt, hamar rápörgök az adrenalinszintjére, és már majdhogynem kézen fogva ugrabugrálunk a kajálda felé. Persze csak képletesen, hiszen alig ismerjük egymást. Azt nem teszem hozzá, hogy két szót sem váltottunk, mert hát na, be sem áll a szánk, és félő, hogy vigyorba fog belefagyni majd. Lehet, hogy az általa említett meccsen láttam őt, halvány segédfogalmam sincs erről, de legalább kiderült, hogy honnan ismerős.
Egészen sok mindent elárul magáról, de a legviccesebb, hogy terelő volt az iskolában. Annyira sajnálom, hogy nem láthattam őt játszani, megnéztem volna, hogy ez a mosolygós lány milyen fejjel küldi a gurkókat az ellenfél után. Még azt is el tudom képzelni hozzá, hogy utólag elnézést kért ezek miatt, hát ez nagyon aranyos történet. Fogóként biztosan jobban megállja a helyét, mert nem mondom, hogy nem izmos, de azért egy nagydarab terelő felkapja és vele terel ütő helyett…
- Micsoda szerencsém van, hogy pont most vagy evésszabadnapos! – lelkesedem be vele együtt én is, fenntartva a kétkedés jogát. Nem mintha sok közöm lenne ahhoz, hogy mikor és mennyit eszik, szerintem pont jó húsban van, és megfelelően izmos. De ezt, mint laikus mondom, nem éppen tudom azt, hogy mennyi kalóriát kell fogyasztani és a többi. Mindenesetre Luca így van egybe, ahogy most, és szerintem sosem volt ez másképpen.
Felnevetek a buksisimizésre és a vakargatásra.
- Nem tudom, melyikünket néznék nagyobb hülyének érte, de azt kell mondanom, hogy nem igazán zavarna, annyira poén lenne – tovább nevetek vele. Ezek után, ha felnyúl a fülemhez, azt hiszem, hogy valódi kis őrülttel van dolgom, de legalább jó értelemben lévőből, amit én nagyon élvezek. Az emberek magukba fordulók, ez a törpe szépség pedig egy igazi jókedvgránát, ami hangosat és nagyot tud robbanni.
- Ebben egyet tudunk érteni – nevetek és végül kinyitom neki az ajtót. A lábai is szépek, meg nagyot esnénk, az is biztos. De végre bejutottunk és mindenki boldog lehet. Legalábbis mi ketten, és jelenleg ez számít. Lehuppanunk egy helyre, Luca pedig érdeklődésemre máris sorolni kezdi a helyi specialitásokat, még be is osztályozza őket fejben.
- Ejha – szinte fel sem fogom, mit mondd, mert majdnem minden finom, vagy isteni jelzőt kap. Azért összeszedem magam, meg megszámolom fejben, hogy mennyi pénzem van, nem mintha nem tudnám knútra pontosan, de a biztonság kedvéért utánagondolok, hátha több. Nos, gyorsan kikeresek egy levest, egy húst és egy palacsintát. Hmm, lehet, hogy valamiket el fogok csomagoltatni, hogy holnapra is maradjon, ha annyira jó és nagy adag.
- Pffff. Akkor lesz egy húsleves, egy olyan milánói ugróborda ázott csíkkal, meg akkor 5 vegyes palacsinta, na meg némi innivaló. Mire vágysz? – kérdezem tőle és magam elé ejtem az étlapot. Megveszek most bármit, mert azért a pénzem ugyan nem sok, de van nálam elég. Majd koplalok pár napot, és visszaállunk a normál szintre. Ez most igazán megéri.
- A menhelyet ingyen csinálod? Nem kell valaki, aki kisegít egy kis apróért? Bevallom, jól jönne egy kis mellékes, és állatokkal szívesen foglalkozom – főleg, ha pénzt hoz. Nem vagyok oda annyira az állatokért, de semmi bajom nincs velük. Még az is lehet, hogy megkedvelek egyet-kettőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Amúgy, ha más foglalta volna el az asztalt, még az is lehet, hogy nem mosolyt kapna, hanem egy csúnyább fintort. A helyzet az, hogy nincs dedikált asztalom, szóval csak maximum bosszankodhatnék, hogy mit művel ott más, mikor én éppen oda kívánok leülni. na, mindegy is, a zöld szemű vöröske kedvesnek tűnik. Olyannyira, hogy megijed tőlem, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. Felpattan és kezet is nyújt… Merlinre, hát ilyen öreg lennék? Ne már! Azért kezet fogok vele, ha már kinyújtotta, és normálisan megrázom neki. Pedig jobban illene hozzá egy kézcsók, amilyen fejet vág… Csak félő, hogy sokan félreértenék a gesztust, és én pedig nem akarok bajt. Végül megengedi, hogy helyet foglaljak, és nem szalad el.
- Nyugi, nem eszek embert – ami azt illeti a kis intermezzo felébresztett egy hangyányit, így legalább tudok majd addig rendelni, amíg el nem alszok.
- Miért? Rá van írva a nevem a székre? – rákacsintok mosolyogva és lehuppanok vele szembe. – Amúgy is, ha rá lenne írva, sem tudnád, hogy én vagyok-e vagy más. Egyébként Eric vagyok, és kávéznom kell – sóhajtok egy nagyot, és magamhoz veszek egy másik itallapot. Gyorsan megkeresem a mérges-felrázósat és megvárom, amíg a pincér odajön. 5 sarló lesz, kész vagyon, de ezt muszáj meginnom.
- Te mit iszol? – csak, hogy szegény ne legyen annyira berezelve. – Ide jársz a tanodába? – kérdezem tovább és már látom, hogy a pincér felénk igyekszik.
- Szép napot! Mit kérnek? – kérdezi bűbájos mosollyal az arcán, a vöröshöz fordulva először. Megvárom a lányt, hogy elmondja a magáét, aztán én jövök. – A hatost kérem, cukor nélkül – mosolygok rá, aki ebbe bele is pirul kissé. Nem értem én ezt, de ez más lapra tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bíboranna. A gyűrű fordítóképessége sem tökéletes, így a fiú egy kicsit elgondolkodik a vörös nevén. Bíbor és Anna? Plusz ott van még az a másik kettő, amit ki sem lehet valójában mondani. Morfondírozik ezen egy pár pillanatig, miközben mosolyogva hallgat és bólogat.
- Ö, nos. Én még nem hallatottam ilyen nevet, van valami rövidebb? Ezt nem tudnám kimondani, még csak tanulgatom a magyart. Mondjuk, a Szeplő megtenné? Vagy az Anna, vagy valami számodra kedvesebb? – érdeklődök, mert ez a Bíboranna számomra syntax error. A lényeg, hogy legyen egy könnyebben kimondható, illetve kimondható. A hangzása viszont legalább annyira bájos, mint a velem szemben ülő. Szóval lehet, hogy inkább nekem kéne megtanulnom magyarul, minthogy egy tök ismeretlen lánykának megmondom, hogy válasszon nevet, amit én értek.
- Ö, visszavonom – nevetek fel hirtelen. – Csak nem nekem kéne megmondani, hogy mi a neved. Szóval inkább megpróbálom… Búboranta, ö nem. BíbörAncsa? – fájdalmas képet vágok és lemondóan sóhajtok. – Ne haragudj, eszemben sincs gúnyolódni, csak ilyen béna vagyok – kifújom a levegőt és úgy dőlök hátra. Közben jön-megy a pincérnő, én pedig, hogy ne unatkozzunk, kérdezek. Közben pedig figyelemmel kísérem a mozdulatait, a reakcióit, ahogy azt tanultuk. Igyekszem nem tolakodó lenni, hiszen erre is megvannak a módszerek. Milyen sok okosságra tanít az Akadémia, nem semmi!
- Navine? Én Hugrabugos voltam, azt hiszem, akkor nagyjából hasonló házba kerültél, mint én a Roxfortban – lassan csepegtetem el az információt magamról. Ezt is tanulni kell, azt hiszem, legalábbis nekem nem megy, csak úgy. Astridnak ez biztosan a vérében lenne, na meg az is, hogy ezekből kábé semmit sem adna át a vöröskének.
- Én még tanulok az Akadémián, de lehet, hogy eljövök ide mestertanoncnak. Egyébként auror leszek, ha minden a terv szerint alakul – körbeforgatom a szemeim. Nos, igen, a szüleim nagyon nyomták ezt a témát, mert hát ebben talán jobb vagyok, mint más dolgokban, persze szigorúan csak saját magamhoz képest. Így sem egyszerű a helyzet otthon, talán van is egy kis megfelelési kényszer, ha már egy pár száz knúttal támogatnak. Nem sok, de nagyon jól szokott jönni.
- Na, és hogy tetszik a hely egy gólyának? - faggatom tovább szegényt, és hátrapillantok a pult felé. Már kapom is a mosolyt és egy intést, hogy egy perc és hozza, pedig nem akartam siettetni.
- Jaj, ez kínos – somolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez igazi égés, hogy Szeplő felajánlja, hogy bárhogy hívjam. Oké, teljesen érthető, de mégis ciki, hogy egy szót képtelen vagyok kimondani. A magyar nyelv nagyon durván nehéz, extrém a nyelvtana, és egyes szavaknak akár kettő, három, vagy akár négy jelentése is lehet. Például ott van az ár. Ugye a cipész szerszám, egy áru ellenértéke, a tenger áradása és egy területi mértékegység. És ez attól függ, hogy milyen szövegkörnyezetben használod. Vagy mondjuk az ékezetek. Sokan azok nélkül is írnak néha, én meg csak pislogok, hogy mit akarnak. A magyar tanárom pedig keményen bevasal minden hibát, kapom a büntetőfeladatokat, szorgalomból. Király, mi?
- Okés, akkor leszel… választanod kell. A Vöröske, a Szeplő, vagy az… hmm… Anna között, amíg meg nem tanulom a neved rendesen. Leírnád? A tanárom, majd segít megtanulni – próbálkozom, tényleg igyekszek egy gólyának bevágódni. Igen, akkor is jó fej vagyok és kész. – Tanulok magyarul amúgy, csak hát, no… nem éppen egy egyszerű nyelv – fintorgok megint, miközben visszajön a pincérhölgy és finoman elénk teszi, amiket kértünk.
- Köszönjük – villantok rá egy mosolyt. Rám néz egy pillanatra, és incselkedő mosollyal elmegy dolgozni. Na, ne már! Most nem mehetek el, pofátlanság lenne a lánytól, meg amúgy is. Így könnyebb ráfogni vöröskére, hogy miatta hiúsult meg a randi, nem pedig én vagyok az ügyetlen béna. Gyorsan el is terelem a témát, de akad egy kis zavar az Erőben.
- A Hugrabug egy Roxforti ház, olyan, mint itt a Navine. Sárga-fekete, és azok járnak oda, akik… nem a másik háromba – vigyorgok, mert nem akarok olyat mondani, ami nem lenne túl szép. feljöttek az emlékek és a „selejt”, „sehonnai” és társai jutottak eszembe, néhány kedves mardekárostól.
- A Roxfort pedig egy hasonló iskola, mint a Bagolykő, Nagy-Britanniában van – világosítom fel a kis cuki beszélgetőtársamat. Nagyon megkapó a tekintete, és megnyugtató, plusz lazán tudok vele beszélgetni. nem tudom, hogy ez valami képessége lehet, vagy a természete.
- Te esetleg mugliszármazású vagy? – próbálok tippelni, de az is lehet, hogy nem hallott még a Roxfortról itt. nem mintha én hallottam volna ilyen idősen a Bagolykőről, pedig biztosan létezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oké, akkor Szeplő. Tetszik. A magyar nyelv amennyire nehéz, annyira változatos és kifejező – engedem el most már végképp a kérdést. Nekem tetszik, ő szeplős, és aranyos. Aranyos Szeplőnek mégsem hívhatom, nem? Egyébként meg fura, hogy pont vele kezdek el barátkozni – mert mi ez, ha nem az? – pedig vannak itt korombéliek. Jó asztalt választott, így pedig én jutottam jó társasághoz. Na, meg talán benne még több az ártatlanság, mint a korombeliekben, de főleg az őszinteség. Nagyon nehéz kiigazodni a nagylányokon, hogy egy-egy mondatukat hogyan kell értelmezni. például melyik igen igen, és melyik nem. Ki érti ezt? Biztos vannak olyanok, akik egészen közel állnak a megfejtéshez. A szobámba kérem a megoldást majd, még fizetek is érte. De itt most csak egy kellemes csevejről van szó és egy kis kávézgatásról.
- Jaj, elfelejtettem, mondani valamit. Az auror az olyan, mint a mugliknál a rendőr. Csak kicsit másféle, de nagyjából a rendfenntartás a lényeg. Szóval vigyázz, figyellek – felnevetek, talán túlságosan is, és pont ekkor hozzák meg a rendelésünket. A megköszönés után mindketten rákapunk a sajátjukra. A fekete olyan jól esik, hogy elmondani nem lehet. Éget és élénkít, szinte, mintha egy mugli autóba öntenénk üzemenyagot, amikor már kifogyna. Szegény Szeplőt viszont megégeti a pite, vagy mit is kért.
- Áu, ez fájhatott – nézek rá aggódva. - Nagyon megégetett? – kérdezem. – Ha kinyújtod a nyelved, meggyógyítom – ajánlom fel neki, és a pálcámat az asztalra teszem bizonyítékként. sajnálom szegényt, vigyázni kell a mohósággal, ha nem bírja az ember. Végül tovább haladunk, és most ő kérdez. Háh, ezt már szeretem!
- Itt fizeti a továbbtanulást ingyen a minisztérium. De még lehet, hogy mestertanonc is leszek nálatok, ez még a jövő zenéje – álmodozz csak Eric Wright. Ezt az egyet is nehezen fogod te elvégezni, nem kell a fennhéjazás.
- Wow, tök fura lehet neked. De, ha gondolod szívesen segítek neked bármiben, engem nem érdekelnek a származások, csak az egyének. Ez nem mindenhol van így, sajnos. Szóval, ha kell valami, csak szólj, vagy küldj egy baglyot – csillannak fel a szemeim. Szeplőnek bármikor segítek, jó fej csaj. később meg már úgysem lesz rám szüksége, talpraesettnek látszik. Eric a hős, basszuskulcs, azért vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Érdekes, hogy a Roxfortban mások voltak a lányok. Persze elsősnek kicsit nagynak tűnik Szeplő – most mondtam volna, hogy idősebb? Az olyan izé… -, Britanniában 11 évesen kezdik a gólyák, és ott még mások a prioritások. Itt 14 évesen kezdik, és a vöröském – hja, kisajátítom, oké? – még talán náluk is idősebb, bár ezt már nem tudom pontosan megállapítani, csak így érzésre. Szóval jóval kulturáltabb és normálisabbnak tűnik, mint úgy az átlag. Ahogy kezdek felébredni, úgy nyílik meg a világ, és úgy veszem észre az apró részleteket is, mint például, hogy egy kisfiú nagy balhét rendez, mert leesik a villájáról a kedvenc falatja. Eddig Szeplő létezett és kávé utáni vágyakozás, de most már mintha a fejemet csapkodná a sok inger. A mugliszármazás számtalan előnyt rejt, csak ezt sokan nem tudják. Például mugliismeretet mindenképpen megéri felvenni, mert be sem kell igazán járni órára, jobban tudod, mint a professzorok.
- Azért vannak különbségek, mint a kviddics. A mugliknál milyen veszélyes sportok vannak? Milyen csapatsportok, amik látványosak és élvezetesek? Sajnos ebben én nem vagyok valami jó – persze ismerek néhányat, mint a vízibicikliverseny, vagy a csúszdajáték.
- Ilyen velem is előfordul, oda se neki – ha nem vészes, akkor el is teszem a pálcát. Néha viszont én vagyok túlbuzgó, ami meglepő lehet. Még számomra is.
- Bizony, de ez még terv, nem tudom, hogy mennyire menne, át kell még gondolnom – fintorodok el és még egy löketet leküldök a kávéból. Ez valami isteni, nem véletlenül járok ide. Hátra is dőlök a széken és élvezem az egészet.
- Mondd csak nyugodtan – kérdezem csukott szemmel. Néha el tudok merülni a kávé élvezetében. Az elalvásra már nincs esély, de valahogy a feketéhez illik az, hogy senkire sem nézek. Nem sokáig tart, mert a kérdése szíven üt… El is komorodik az arcom és egy nagyobb sóhajjal ingatom a fejem és a szép zöldjeibe nézek.
- Ez egy bunkó beszólás, ami a származásodra utal. Nagyjából olyan mértékű, mint amikor a muglik a másik felmenőit szidják. A lényeg, hogy nem vagy tiszta vérű varázsló, de ide figyelj. Ha ilyet hallasz, nyugodtan fordulj a házvezetőhöz, és a barátaidhoz, mert aki ilyet mondd… az egészen biztosan egy paraszt – újabb sóhaj. – Egyébként pedig nem kell foglalkozni vele, nem a származása határozza meg a varázslót, vagy boszorkányt, kivéve a sznoboknál. Velük nem kell törődni, ilyenek biztos vannak a mugliknál is. A varázserődre is csak a szorgalmad lesz befolyással, nem kell aggódni. Szerintem bőven helyt fogsz állni, és később majd visszaadhatod ezt a sértést, mást formában, ha szeretnéd. A morális győzelem a tiéd lesz – az öklömet felé tartva várom, hogy ő is belenyomja a sajátját. Igazán leátkoznám az ilyen söpredéket, komolyan, mintha a középkorban élnénk, nem hiszem el.
- Inkább mesélj arról, hogy mi tetszik itt legjobban, vagy mi az amit mindenképpen meg akarsz tudni? Igen, vannak sárkányok – széles vigyorral nézem a lányt, remélem nem lesz baja ettől a kis szösszenettől. A lényeg az, hogy tisztában legyen a dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Én nem tudom, hogy ma mi van, de csak a szokásos ebédemért álltam sorba. Igen, sorba, mert ma hosszú sorok kígyóznak kifelé a gyorsétteremből, amit nem is értek, ilyen még soha sem volt, amióta itt vagyok. A jól megérdemelt chimichangámért jöttem, erre megbolondult a diákság. Ma a mexikói nap van, és hát… egyelőre nem vágom, hogy mi lehet ez a sor, de hamarosan ki fog derülni. Az egy dolog egyébként, hogy várakozni kell – pedig a már majdnem kilyukad a hasam, ami eléggé frusztráló -, de az, hogy közben a sarkamat rugdossák, rálépnek, lökdösődnek egyesek, már kezd túlmenni a tűréshatáromon. Egy fél óra múlva unom meg a show-t mögöttem, megfordulok, beszóljak a következőnek, de mákja van, mert egy csinos csaj. Éppen nem rám figyel, de a lába még most is jár, mintha nézelődni akarna – termetileg nem egy égimeszelő -, és természetesen észre sem vesz. Sóhajtok egyet, és hagyom a francba, már csak tízen vannak előttem, majdcsak kibírom „Türelmet Lenkétől” az atrocitást. Már alig tizenöten vannak előttem, azt már fél lábbal végigállom. A Nap azért nem kedvez, mert ontja magából a meleget – nem tudom mit vártam tőle -, ezért egy pálcamozdulattal kisebb ernyőt varázsolok felém, ami mindig belebeg a nap és a fejem búbja fölé, nem zavarva senkit. Nagyjából átmérő ötven, szóval nagyon keveset árnyékolhat be másból tényleg.Ez egy kicsit azért jól esik, és ha már árnyék, akkor előkapok egy vizes kulacsot is, és iszom. Na, így már tényleg gyerekjáték lesz. Közben az étterem bejáratához érek, ahol látom, hogy egyet fizet, kettőt kap akció van éppen. Hát így már értem, és dörzsölöm a kezem, hogy ma bizony jól fogok lakni. Nekem a felet fizet, egyet kap is tökéletesen megfelelő lenne, de akkor már zabáljunk egy jót. Előkészítem a tíz knútot, és szívom is egy kicsit a fogamat. Talán a chimichangáról le kéne már mondanom egy időre, mert így hó végére tényleg csak a parizeres kenyér marad, nagyjából öt napon át, vaj nélkül. Oké, az Akadémián tudok enni, de néha jól esne egy plusz üdítő, vagy egy ital a Mátrában. Esetleg elmenni a cukrászdába, mert ez a havi éhezési periódus lassan depresszióba zavar. Mikor belépek, eltüntetem az ernyőt és máris keresgélni kezdek a menüben. Ha már ilyen lehetőség adott – és mégiscsak van nálam tizenöt knút is, csak akkor holnap nem eszek, de már nem érdekel, majd az egyiket elteszem holnapra! -, csak végignézegetem az egészet. A nyálam széjjelfolyik, tényleg, ahogy látom a megjelenített ételeket. Közben sorra is kerülök, de még mindig nem választottam. Nagy sóhajjal lemondok végül vagy két perc keresgélés után a még jobb falatokról, amikor is maradok az eredeti tervemnél.
- Akkor kérnék egy… hééé! – nem , nem vagyok retardált, de egy mögöttem lévő valaki meglökött és kiejtettem a knútjaim egy részét a földre, amik csilingelve szóródnak szét. – A fenébe már, mit képzelsz? – nézek a csajra, aki közben meg is előz! Azért ennek is rinocérosz volt az anyja, mert elég vastag bőr van a pofáján! Gyorsan összekapkodom a pénzt, majd odalépek hozzá.
- Előbb én jövök, állj csak vissza szépen! – mordulok rá. – Éppen elég volt, hogy végigrugdostad a lábam, amíg sorba álltunk – továbbra sem vagyok túl jó fej. Éhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Visszatértem az életbe, a kávé minden pozitív hatása végigmegy a szervezetemen. A beszélgetés nem is unalmas, pedig úgy általában az szokott lenni az ilyen ismerkedős koreográfia. Persze lehet, hogy most ez azért van, mert éppen nem akarok udvarolni, vagy csak nem ébredtem fel és nem ugranak be a szokásos gátlások. Mire pedig minden visszaállhatott volna a normális kerékvágásba, már rég beszélgettünk. Beszéltem én már más mugliszületésűvel is életemben, és tudom, hogy mennyire nehéz átszokni, de még mindig könnyebb, mint fordítva. A tudat ugye tágítható és a varázsos dolgokat könnyebben befogadja az ember, mint egy sugárhajtómű működését. Konkrétan nem is értem ezt a szóösszetétel sem.
- A kviddics a varázslók legjobb sportja. Seprűnyélen repkednek a csapatok, és próbálnak gólokat szerezni a hajtók, és ott van az aranycikesz is. Ha azt elkapja a fogó, megvan a meccs. De inkább nem mondom tovább, mert így érthetetlen szerintem. Tanulni fogsz róla és még meg kell tanulnod a seprűlovaglást is. Nem nehéz és nem kényelmetlen – azt hiszem, én ezeket kérdeztem volna, ha nem tudom, hogy miről beszél a másik, csak a jelenlegi tudásommal képzelem el. A párnázóbűbáj hatalmas találmány, senkinek sem lesz véres a hátsója egy seprűn való repüléskor, egyéb problémákról pedig ne is beszéljünk…
- Á, értem. Ha jól emlékszem Lexa említett olyasmit, hogy van színjátszó csapat az iskolában, ha érdekel – a professzor lányával olyan sokszor nem futok ugyan össze, de már e kevés találkozóból is megtudtam ezt-azt a suliról. Talán pont valami előadásra ment Lexa, vagy onnan jött? Minden részletre nekem sem terjed ki a figyelmem.
A sárvérűzés kiüti a biztosítékot nálam – ez egy mugli mondás arra, ha valami nagyon felbosszant valakit – és hosszasan elmagyarázom Szeplőnek, hogy mit kell tennie ez ellen.
- Nem úgy szokták adni, hagyd el – vonok vállat, azt hiszem ezt nem lehet jobban kitárgyalni. – A Navinével? Elképzelésem sincs arról a házról. Nálunk ugye az volt a sztereotípia, hogy a bátrak mentek a Griffendélbe, az okosok a Hollóhátba, a ravaszak – genyók - és sznobok a Mardekárba és a maradék a Hugrabugba. Kissé elvarázsolt társaságnak hittek minket, pedig ott aztán mindenféle emberke volt. Persze elvarázsolt is, meg butább, meg naivabb, meg nyíltabb, meg nem is tudom. vegyes, de teljesen normális és még iskolaelső is akadt köztünbk néha. Szóval szerintem csak azért van, hogy tartozz valahova, ne csak úgy legyél. A közösség jó dolog – vigyorgok a lányra és elégedetten piszkálom a bögrét, amibe a kávét kaptam. Forgatgatom és olvasom a feliratot, hogy „ha kérsz még egyet, az már fél áron lesz, rendelj!”. Egy aranyos figura még el is játssza, hogy mi történik, ha megteszed.
Aztán áttérek, hogy mi mindennel lehet találkozni, például sárkányok.
- Hogyne láttam volna! Nagyok, veszélyesek, lenyűgözőek. A Magyar Mennydörgő a legvadabb, és ha jól megnézed a Rellon ház jelképe is sárkány. Amúgy rezervátumokban élnek, de szerintem itt is van sárkánytan, tanulhatsz róluk. Sőt ha, úgy akarod, később foglalkozhatsz is velük – bár nem hinném a képét elnézve, hogy mindenáron ezt a hivatást vállalná. – De egyébként még az is lehet, hogy te valami különleges mágus vagy, esetleg tanulhatsz animágiát. Valamilyen állattá lehet változni, na, mit szólsz? – élvezem, hogy milyen gyermeki bájjal ál hozzá, már ami a tudatlanságát illeti. Nem tudhatja, mégis olyan jó látni, hogy érdekli valami.
- Na és, eligazodsz már a kastélyba. Én tudom, hogy több hónap volt, hogy kiigazodtam a roxforti kastélyban. Egyszer egy napig ragadtam be egy páncél mögé, mire megmentettek. Nem akart kiengedni a hálátlan, csak ha elénekeltem neki, a Muci, a jó lovag történetét. Sajnos nem tudtam, ezért előbb meg kellett tanulnom. Vicces, mert mire kiszabadítottak, már tudtam a dalt – mosolygok az élményre. Azért nem volt az olyan rossz, mert Muci lovag páncélja azután nagyon jóba volt velem, és többször elgáncsolta az engem üldözőket véletlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lesz ám! Jobb lesz, ha elengeded magadban azt, miket gondoltál, mert bármi megeshet. De tényleg bármi! Az agyad el fogod dobni, azt hiszem, hogy van ilyen mugli mondás, igaz? - kérdezem a vöröskét, aki még nem tudja, hogy mennyire jó lesz neki. Az elején még lehet, hogy ki is nevetgélik majd néha, de simán meg fogja érni az áldozatot, amiket ezekért hoz.
- Nos, az is van, a Repüléstannak pedig van elméleti és gyakorlati oktatása. De amúgy már annyi mugli születésű járhat ide, hogy el tudom képzelni, hogy olyasmit is kaphatsz Szeplő, amit eddig otthon megismertél. Harcművészetek, meg ilyesmik – erről hagy ne tudjak már többet, tényleg keveset tudok a mugli világról. Az pont elég, hogy egyelőre rejtőzködni kell előlük, pedig ez a példa is azt mutatja, hogy mennyire elfogadók. Nem kétlem, hogy lenne olyan is, aki máshogy gondolkodna ezzel kapcsolatban mindkét oldalról, úgyhogy talán jobb is így.
- Alexa, az egyik boszorkány barátom. Ha találkozol egyszer vele, biztos segítőkész lesz. Jó fej lányka – el is mosolyodom az említésére. Ő aztán tényleg jó fej, nem hessegetné el Annát, ha kérdése lenne. Kellenek az ilyen aranyos lányok, hogy a magukra maradtak ne vesszenek el az ódon falak között.
- Akkor neked mi való? Mit szeretsz csinálni? - érdeklődöm azért én is, mert lehet, hogy új mugli kifejezést fogok hamarosan tanulni. Nem gondoltam, hogy ennyire szószátyár is tudok lenni, de úgy néz ki Szeplő kihozott belőlem valamit, ami ezt feloldotta. A sárkányokat mindenki szereti, vagy megölelné, vagy elkerülné legtöbbünk, tehát központi téma a hatalmas monstrumok feletti beszélgetés.
-Nem, ők maximum megenné őket – nevetek fel. A sárkányok nem éppen a legjámborabb varázslények. Lehet, hogy azért tetszik, hogy ennyit beszélek, mert végre van valaki, akinél többet tudok. Nem mintha nagy dicsőség lenne pont vele szemben, de attól még tény, és egyébként pedig nagyon kedves és aranyos Szeplő. Na, meg csinos, na meg nem hajtott még el. Ez mind hatalmas nagy pozitívum.
- Utólag tényleg elég vicces volt – a jó Muci lovag történetét azóta is visszahallom több ismerősömtől, ha találkozunk véletlenül. Nekem is jó élmény volt, bár emlékszem, hogy volt, amikor nagyon féltem, főleg éjjel... félelmetes hangok voltak a kietlen folyosón.
- Itt nem tudom, hogy pontosan hogy van, de az alapvizsgák letétele után biztos, hogy kell majd. Később pedig még tovább lehet. Tökre örülök, hogy idejöttem hozzád – fordítok váratlanul a gondolatmeneten. Ki kellett már mondanom, mert én ilyen vagyok, hogy nem nagyon tudom magamban tartani a mondanivalómat. Bár a titkokról nem fecsegek senkinek, de nem is igazán osztanak meg velem ilyeneket.
- Most viszont mennem kell, vár rám a tanulás. Remélem, hogy még találkozunk Szeplő. Ha van valami gond küldj egy baglyot, vagy kopogtass be a Mátrába hozzám. Általában ott vagyok esténként, meg úgy össze-vissza. Köszi a beszélgetést – felpattanok és odalépek mellé. Kap két puszit, majd elviharzok fizetni. A pultnál rákacsintok a csajszira – legyen egy jó napja neki is – és a knútra kiszámolt összeg után el is hagyom a terepet. Az ajtóból még visszaintek Annának, aztán már szedem is a lábaimat,. Jaj, nem akarok tanulniiii!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ezt nem igazán hiszem el, de tény, hogy ez a lány a legédesebb csaj a világon, akivel valaha találkoztam. Igen, olyan igazi kis ölelni való, cukormázas párna, akivel nagyon jó minden móka! Azt hittem betojok, hogy megvakargatott, hát ez esz-mé-let-len!
- Á-úúú – szólalok fel kutyaként, majd vele nevetek. Tényleg nem egy szégyellős és egy csodás teremtés. Nem tudok róla nagyobb szuperlatívuszokban beszélni, csak annyit, hogy neki ez jól is áll, és egyáltalán nem erőltetett. Ilyen a természete „valszeg”, szóóval ez megint egy jó találkozás, egy újabb csodás meglepetés, ami a faluban ért. Végül azért csak győz a gyomrunk és bemegyünk a vendéglátó helyre.
Annyi mindent elsorol Luca, hogy alig bírom megjegyezni azt, amit kérek, mert szinte mindenből kérnék egy keveset. De inkább most a mennyiségre megyek, mint a minőségre. Valószínűleg arra sem lesz panasz, csak így mondják, na.
- Köszi, ennyi elég lesz – vigyorgok, és máris leadjuk a rendelést. Nem semmi kajabomba lesz majd előttünk, mindenki minket fog nézni. Hát irigykedjenek is, főleg rám. Még az is tetszeni fog, ha azt hiszik, hogy együtt vagyunk, mivel el lehet képzelni Lucc túlzott közvetlensége miatt.
- Nagyon jó érzékeid vannak Lucc, ugye szólíthatnak Luccnak? Vagy inkább gazdinak? - röhögcsélek egy nagyobbat, miközben várjuk a „szokásos adagot”. - Falmouthban nőttem fel, Angliában. De már van magyar állampolgárságom is, mert anélkül nem lehetnék az akadémián. Mondjuk magyarul nem sokat tudok. Egyszer azt mondták, hogy amit tudnom kell mondani, az a „Puskás és a Gulyás”. Az utóbbiról tudom, hogy étel, de az előbbi nem tudom, hogy mit takar. Amúgy hozzátenném a szép lányokat is, de tényleg. Meg a cukikat – kacsintok rá, őszintén ő mindkét kategóriába beletartozik. Nem a gulyás és a Puskásra gondolok ám! Aztán pedig persze, hogy szóba hozom a pénzt. Legalább annyi lenne, hogy ne kelljen állandóan knútoskodnom, már annyira unalmas, tényleg. A non-profitságnál kissé lebiggyesztem az ajkam, de nem tudok szabadulni a csodás szemektől. Annyira lelkesen és csillogóan mondja, hogy amilyen hülye leszek, elmegyek ingyen segíteni is. Gratulálok magamnak, ha ennyi elcsábítani a fejemet!
- Érdekel! - hátha mégis csurran-cseppen valami, és akkor a szabadidőmben legalább normális dolgokkal foglalkozom, nem csak a csajokat bámulom az utcán. Nem mintha annyira unalmas és rossz lenne ez, de csak kéne már kezdeni magammal valamit.
- Megpróbálnám, mert egyelőre úgysem tudok magammal mit kezdeni. Tényleg lelkes tudok lenni, csak nem tudom, hogy nekem való-e ez az egész. Szóval nem tudom meddig lennék nálatok, de ezt mind pozitív értelemben, mind pedig negatívban értem. Viszont legalább tartalmasan tölteném a szabadidőmet és néha dobhatnál nekem jutalomfalatkákat – nevetek megint, miközben kihozzák az adagokat.
- Merlinre ezt mi mind megesszük? Meg – vágom rá, figyelve Lucc reakcióját. Remélem ő is egyből ezt mondja és akkor már szinkronban dumálhatjuk. - Ez csodálatosan sok – nyalom meg az ajkaimat, és egy kicsit félek, hogy mennyibe is fog ez kerülni. Kézbe veszem az evőeszközöket és vidáman a kis szépségre nézek.
- Jó étvágyat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai nap egész jól ment. Az Akadémián dicséretet kaptam megfigyelésből – Astrid képe mindent megért -, jól teljesítettem, a beadandók jók lettek, mi kell még? Úgyhogy a mai napot lazítással töltöttem, megengedvén magamnak, még egy pólót is vettem, mert lassan kezd elnyűtt lenni a kedvencem. Sajnos az anyagmegerősítő varázslatok nem az erősségeim, de lemerném fogadni, hogy nem is hatnak az ilyen termékekre. Akkor miből élnének a divattervezők? Délután beugrottam egy italra a lenti részbe, a helyi törzzsel jót elröhögtem, komoly eszmecserét folytattatunk a rövid vs. bor/sör témakörben. Végül nem jutottunk konszenzusra, mivel a kidobó elvégezvén feladatát a rövid mellett érvelő vitapartnert eltávolította – konkrétan kihajított az utcára – a csárdából, nem megfelelő viselkedése miatt. Szóval egészen felhőtlenül telt a mai nap, holnap elég 11-re bemennem, tanulnom sem kell, szóval épp ideje kipróbálnom a televíziót, amit nem olyan rég szereztem be. Fel van rúnázva természetesen, mert ez egy mugli adásokat sugárzó készülék. Bizony, a Kins&Kens-be szinte utánam dobták, nem hagyhattam ott. Viszont a használatáról fogalmam sincs, pedig úgy elmagyarázta nekem „Kinskens” – sose jegyzem meg melyik-melyik -, hogy tudnom kellene kezelni. Még távizét is adtak hozzá, de amikor bekapcsolom, csak furcsa szöszök ugrálnak rajta. A legrosszabb az egészben, hogy már két órája ezzel szabadítom meg magam szabadidőmtől, milyen ironikus, igaz? A tévé épségét megmentette az, hogy kopognak, pedig már kezdtem mérges lenni.
- Igen?
- Jöttek magához.
- Kik?
- Egy fiatal lány. Ericet keresi, és eléggé meg van rémülve.
- Engem? Lány?
- Süket?
- Oké, megyek, köszönöm – felkapom a pólóm, mert egyébként eléggé meleg van most itt, a kinyitott ablak ellenére. A férfi már elment, aki szólt, mellesleg mindig elrohan, sosem tudok vele beszélgetni. Lemegyek a pulthoz és nézelődök, de nem kell sokat. Szinte az egész csárda Szeplőt nézi, aki tényleg egészen ijedtnek tűnik. Azonnal elmosolyodom – mi a fenét keres itt ilyenkor? – és oda sietek hozzá.
- Szia Szeplő! Micsoda meglepetés! – kap két puszit, meg egy ölelést, ha igényli, viszont meg kell kérdeznem, hogy miért van itt. Nemhiszem, hogy takarodó után pont rám vágyott.
- Minek köszönhetem, hogy felkerestél? – nézek rá bátorító mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki szeretne ilyenkor látni. Van bennem némi félsz, hogy valaki „régi ismerős” lehet, és jött behajtani valamilyen tartozást, amire már lehet, hogy nem is emlékszem. Esetleg Camille – miért kedvelem én a franciákat, nem tudom -, aki váltig állította, hogy egyszer benyújtja a számlát. Azért remélem, hogy mégsem ő, hanem valaki más, de továbbra sem tudom eldönteni, hogy ki kereshet. Astrid lehet még olyan mániákus, hogy ilyenkor felkeres, de nem hiszem, hogy lehívatna, ő inkább rám rúgná az ajtót, nem az a várakozós típus. Végül egyik tippem sem lesz igaz, helyette az általában mosolygós vörös hajú gólya örül meg nekem, nagyon. Én is örülök neki, de fura, hogy ilyen későn keres. Kölcsönös ölelés és örömködés, meg egy fejbiccentés, hogy ne hallgassanak ki minket. Arrébb is megyek, hogy kint legyünk a hallótávolságból és továbbra is kíváncsian várom, hogy miért pont engem keresett fel, hiszen biztos, hogy a suliban, meg a házában sokkal többen tudnának neki segíteni. Azért annyira nem vagyok tisztában a helyi dolgokkal, csak annyira, hogy a Roxfortban ilyenkor már takarodó volt.
- Óuh – a csodálkozás és a sajnálat hangja egyszerre tör föl a tokomból, még a szám is elhúzom. – Nos, igen, ez valószínű, és talán még kastélyfogságot is kapsz. Na, meg otthon sem biztos, hogy örülni fognak ennek a hírnek – paráztatom meg egy kicsit. Akármennyire is bírom a csajszit, kell, hogy legyen egy kis felelősségtudata. Na, de nem sokáig hagyom ám így szegényt, én nem ilyen vagyok.
- Két lehetőség van. Ma este lehetsz a vendégem, ami elég nagyképűen hangzik, mert magam is vendég vagyok, vagy visszamegyünk a suliba és valahogy majdcsak beengednek. Mindkettő büntetéssel végződhet, de mivel elég késő van, talán megértik, hogy nem mehettél vissza. Hát nem tudom. Mondjuk, lenne cserébe valami, amiben segíthetnél nekem, ha maradnál – igen, már amikor a lépcsőn lejőve megláttam eszembe jutott, hogy tudna segíteni a televízióval kapcsolatban. Mugli származás, nagyjából olyan lehet neki a működtetése, mint nekem a seprűn való közlekedés. – Van pár nagyobb pólóm, fürdőszoba, meg kanapé, még választhatnál is. Persze tudom, hogy nem ez a legjobb dolog a világon, hogy egy idegen fiúnál aludj, de jobbat nem tudok felajánlani. Vennék ki neked egy szobát, ha lenne rá pénzem, de nincs – vonok vállat. Itt nincs hitel és reggel sem lenne több pénzem, szóval ez az egy megoldás van. Vagy megpróbálunk valahogy visszajutni a kastélyba, de nem biztos, hogy jó, ha egy idegen fiú visszahoz éjjel egy lányt, akit majd jól piedesztálra állítanak a kimaradás miatt, ráadásul ugye máris indulhatnak a pletykák.
- Mit választasz Szeplő? – kutató tekintetem a szép kis vörös pofiját fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Amióta megtudtam, hogy odaköltözött egy álomfejtő tanár a Csárdába, azóta kerestem az alkalmat a találkozásra. Végül is kitaláltam, hogy volt egy rémálmom és elég mélyen kielemeztük aznap éjjel a dolgot. Mindenre fény derült, például arra is, hogy mennyire jó fej és nem ítélkezik. Azóta egészen impulzív kapcsolatban vagyunk, most pedig képes volt elrángatni a Summerfestre, ami nekem annyira nem jelent semmit, de végül is az ő társasága annyira vonzó, hogy egy unalmas hajókirándulásra is elmennék vele. Nem kell félreérthetni, egy nagyon jó hajókirándulásra is elmennék vele. Kifizettük a boros belépőt – amióta ismerem, konzerveken élek, de tényleg – ő pedig már térképet is szerzett. Finoman kinyújtom a karomat, hogy belé helyezhesse szépséges kezeit, miközben én a fesztivál leírását bújom egy plakáton.
- Szerintem nézzük be mindenhova, estefelé pedig beugorhatunk valamilyen koncertre. Az óriáskerék érdekel, szeretek nagy magasságokba eljutni. Te? – nézek rá széles vigyorral, és egy picit meg is lököm a vállammal, olyan tinifiúsan. Biztosan sokan irigykednek rám, hiszen látom a szemekben, de mint korábban mondtam: gyertek Bogolyfalvára, tele van csinos lányokkal! Most nem hirdetem ezt, inkább élvezem Katka társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nézegetem a forgatagot, és kezd feldobni, megérinteni a fesztiválhangulat. Katka, a tanarak gyöngye pedig csak fokoz ezen, és furcsa is egyben, hogy megint valakivel jövök. Nem tudom eldönteni, hogy ez most randi, vagy már járunk, nem mondtunk egymásnak erről semmit, csak azt nem tudom, hogy miért nem. Mindketten félnénk valamitől? A mai nap majd kiderítem, még a végén kiderül, hogy küldetéstudatos vagyok. Egy piros masni szőke lányon megakad a szemem, nagyon jól választott, hogy felhívja magára a figyelmet. De nem vagyok ostoba, valaki van mellettem, aki még több figyelmet érdemel.
- Hiába, nem tudja elvonni a figyelmet rólad. Ezt bukta - félresöpröm az egyik hajtincsét, hogy még jobban lássam a csinos arcéleket. A térkép tanulmányozása után, el is indulunk az óriáskerék felé. Nem mondom, hogy kicsi a sor, de ez mégiscsak varázsvilág, szóval hamar eltelik majd az idő, főleg, hogy fagyival is kedveskednek az ott állóknak. Mindenféle hűsítő bűbájok repkednek, amik még élvezetessé teszik az egészet. Halkan nevetgélek a kétértelmű megjegyzésén, nem mintha nem én provokáltam volna ki. Megérkezünk a sor végére, nagyjából öt percet kell majd várakozni, az bőven belefér.
- Igen, ezzel nem tudok vitatkozni - köhintek finoman és átkarolom a szépséges derekát, az ujjaim vége betűrődik a kék ruha és csinos kis öv közé. Remélem nem bánja, bár eddig nem irtózott az érintéseimtől.
- Általában tanulok, vagy épp nem csinálok semmit. Egyelőre élvezem az Akadémiai éveket, semmi komolyabb hobbim nincs. Mostanában azon gondolkodom, hogy a következő évben jelentkezem a Mágustanodába, hogy elmélyíthessem az aurori dolgokat. Sok mindenem megvan már hozzá, de vannak vakfoltjaim. Á, köszi - az utolsó mondat már a fagyit kínáló leányzónak szól, aki kezéből én elveszek egy adagnyit, Katka pedig ha szeretné, akkor magához ragadhat egyet.
- És te hogyhogy a csárdába laksz? Gondolom azért annyira nem fizet rosszul a Tanoda, na meg nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, hogy miattam odaköltöztél - kacsintok egyet. Ez már csak azért sem lehet, mert előtte nem is találkoztunk és én rontottam rá, kis költői túlzással. Belenyalintok a fagyiba, és nézegetem Katka szemeit, egészen élvezetes helyzetben vagyok, mit ne mondjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szóóval elaludt a padon. Ez vicces is lehetne, meg cuki sztori, de az ábrázatából nem ezt vonom le, hogy éppen nagyon szórakoztatná. megértem, neki még minden új. Ha ez két év múlva történne, akkor már csak biccentene a pultosnak egy „felmegyek Erichez” félmegjegyzéssel, és ennyi. Igen, a tapasztalat sokat számít, de neki még az is új, hogy léteznek durrfarkú szurcsókok, így érthető. Zseniális ötletem támad, hogy aludjon nálam, aminek a hátulütőibe annyira nem gondolok bele, mert én nem olyan vagyok, hogy bármi ilyet kihasználna. Inkább sajnálom szegényt, hogy ennyire megrémül, úgyhogy próbálok lovagias lenni, meg bátorítóan viselkedni. Ez vajon két különböző dolog?
- Ugyan már. Ha nem kapsz pályafutásod során büntetőmunkát, nem is vagy boszorkány – vigyorgok. – Szóval nem kell megijedni annyira, bár a szüleidet nem ismerem – vonok vállat, majd rögtön el is mondom neki a csábító lehetőséget, hogy nálam maradhat. Szerencsére él vele, aminek nagyon örülök, mert az igazat megvallva nem nagyon lett volna kedvem elbattyogni a Tanodáig meg vissza. Plusz ugye ott a tévé is, amiben segíthet, hát nem nagyszerű? Most tökre úgy hangzik, mintha kihasználnám… talán egy picit így is van, pedig inkább segíteni akarok, mint tévézni. Megkordul a gyomra Szeplőnek, én pedig tudom, hogy semmi nincs a szobámban, csak néhány zacskó csipsz, meg víz. Na, meg kávé, nagyjából ennyi.
- Egy szendvicstálat felhoznál? Sok sajttal, és írd a többihez – szólok a pultosnak, aki mogorván biccent és int a pálcájával. Egy kis cetli felröppen és egy láthatatlan kéz ráírja a rendelésem, majd elreppen a konyhában. Közben egy könyv is fellapozódik a pulton, és a nevem mellé beíródik 10 sarló tartozás… mintha a fogamat húznák, de nem akarom, hogy Anna miattam legyen megrövidítve. Közben elindulunk az emeleti részhez a szobám felé.
- Az lesz az – bökök a hármas számot viselő felé, és előre is libbenek, majd beengedem a lányt. Mivel nem éppen egy nagy fogadó, így nem egy nagy látvány várja Szeplőt sem: egyetlen szoba, egy fürdő és mellékhelyiség, egy konyhasarok, ami nagy részét egy hűtőféleség foglalja el, ami természetesen fel van rúnázva. A szobában egy ágyat és egy kisebb kanapét láthat, na meg asztalt, amit jelenleg elfoglal a tévé. Néhány polc és szekrény, egy kicsi íróasztal, néhol tintafoltokkal, és sok kviddicsplakát, na, meg egy kevés boszorkányos naptár. A mennyezeti ventilátort egy kis állatka forgatja, ahogy szalad körbe-körbe. Ennyi az össz varázslat nagyjából.
- Tudom, nem nagy, de legalább olcsó. Foglalj helyet, mindjárt jön a kaja. vagy szét is nézhetsz, ahogy tetszik. Ágyban, vagy a kanapén aludnál? – kérdezem, és máris elrongyolok a ruhásszekrényhez. Előhúzom a pálcámat és válogatni kezdek. Egy suhintás, egy ruha repül kifelé, és pottyan a földre. Egy fél perc alatt megtalálom a Falmouth Falcons pólót, meg egy egyszínű szürke strandnadrágot, szerintem ezek megfelelőek lesznek aludni és színben is passzolnak. Aztán a következő pálcasuhintással összerendeződnek a kidobált ruhák, és visszareppennek a helyükre, miközben összehajtogatják magukat.
- Remélem ezek jók lesznek – méregetem egy kicsit Szeplőt meg a pólót, és zsebre vágom a pálcámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az édesapák sosem egyszerű esetek. Az enyém sem volt az, már ameddig élt. Mivel korán elment így sok emlékem nem maradt róla, de arra emlékszem, hogy sokat üldögélt a foteljében és pipázott. Mindig imádtam nézni, ahogy a füstkígyó átváltozik alakzatokká, hogy engem szórakoztasson. Akkoriban nem tudtam, de biztos vagyok benne, hogy rásegített egy kicsit, és úgy tett, mintha nem venne észre. A másik emlék az pedig az, hogy nem emlékszem, hogy mosolygott volna, rengeteg teher nyomta a vállát. Amikor később rákérdeztem anyámnál, hogy mit dolgozott az öreg, mindig terelt és ködösített. „Egy vállalat elnökeként, tudod kisfiam, nagyon nehéz”. Ilyesmiket válaszolt, szóval sosem tudtam meg igazán, hogy mivel foglalkozott, mert senki sem árulta el. Nekem meg volt jobb dolgom fiatalkoromban, hogy ne ez után loholjak, hanem inkább sima tinédzser voltam. Na, mindegy is, de megértem őt, talán az ő apja meg nem szereti a kudarcokat. A léyneg, hogy marad és már a szobámnál is vagyunk, plusz jönnek majd a szendvicsek is, aminek az összetételébe beleszól Szeplő visszamenvén. Hát, lelke rajta, ha nyuszit szeret játszani.
- Oké, te tudod. Én szeretem a húst, meg a sajtot is, de ha neked nem ízlik, hát nem gond. Ezen nem veszünk össze – nem mintha máson összeveszhetnénk, de mindenkinek lehet más ízlése. Én furcsállom ugyan, de miért szólnék bele? Tény, hogy nincs sok hús rajta, tehát látszik, hogy ilyesmiket eszik, de láttam én már fordítottját is. Anyával, aki olyan, mint egy törékeny nádszál, hatalmas kajapartikat rendeztünk. Csak nekem utána vezekelnem kellett, miközben ő vígan éldegélt ugyanolyan vékonyan. Még az is lehet, hogy volt valami praktikája erre, vagy bájitala. Vállvonás. Úgy néz ki Anna kényelembe helyezte magát, és végre meglátta a tévét is. Na, most, hogy legyek jófiú is, meg , hogyan vegyem rá arra, hogy kapcsolja be nekem anélkül, hogy hátsó szándékot vélne felfedezni az itt alvásával kapcsolatban.
- Az ám. Ma vettem, le volt árazva. Mivel nincs sok pénzem – ami gondolom, látszik – és még sosem volt ilyenem. Meg talán rá is beszéltek – hümmögök egy sort. Sokszor szoktam bemenni oda, de nagyon ritka, hogy egy tenyérméretűnél nagyobb tárgynál elhozzak valamit, és azt sem gyakran.
- Ezek meg vannak rúnázva, így a mágia nem okoz zavart a működésükben. Nagyon kevesen tudják ezt a rúnázást megcsinálni, de van itt egy bolt, akiknek a tulajai ezzel foglalkoznak. Majd nézz be oda, Kins&Kens a nevük, talán még neked is lesz ott olyan empékhárom lejáró – büszke vagyok ám, hogy ilyeneket meg tudok jegyezni. Az a cucc mondjuk nekem nem tetszett, mert a fülbe kell dugni, hát akkor, hogy szellőzne? Vigyázni kell a mugli ketyerékkel, ahogy a tévével is. Ezért nem is nagyon mertem piszkálni eddig. Közben „felruházom” a leányzót is, hogy legyen miben aludnia, remélem, megteszi neki.
- Hááát, gőzöm sincs, hogy kell. Neked van? – pillantok rá nagyon csillogó szemekkel. Hú de jó lenne, ha tudná a használatát. – Nézhetnénk rajta izéket, nem? Filmeket, vagy miket – állok kérdően, mikor is bekopognak. Gyorsan elrongyolok – tehát lépek öt lépést – az ajtóig, majd szélesre tárom.
- A rendelésed, Eric – Héloise az, aki most is csupa mosollyal nyújtja át a tálat, amit kértünk. Nagyon dögös csajszi, úgyhogy kissé bepirulok, és átveszem a vacsoránkat.
- Köszi, drága – vigyorgok vissza, ő pedig int egyet és elmegy. Sóhajtok, majd elviszem Szeplőig a szendvicseinket és a sajtokat.
- Szóval, hogy is működik ez az izé? – pillantok rá, és leteszem a kajatálat a kanapéra. Jobb lenne úgy enni, hogy közben néznénk is valamit, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Örülök, hogy túljutottunk a lenti kocsma atmoszféráján és máris köszönthetem kedvenc szeplősömet az „otthonomban”. Mindent tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fesztelenebb legyen, mint egy leajzott íj. Ruhát is kap, ételt is, na, meg egy tévét, amit neki kell majd szóra bírnia. Nem vagyok egy elveszett gyerek, de mivel a mugliismeret sosem volt a kedvenc tárgyaim között, így nagyjából, amit eddig tudtam a legfontosabbakon kívül, már nem is emlékeszem rá. Ez van, kimennek az ilyen feleslege információk a kobakból, ha nem használja őket az ember fia.
Tehát a kanapéba megegyeztünk, amit személy szerint annyira nem bánok, mert nem túl kényelmes. Nem, mintha az ágy egy luxuspihenőhely lenne, de jobb, mint a másik. Na, jó, mégiscsak ő a vendég.
- Az ágy kényelmesebb sokkal, de, ha ragaszkodsz a kanapéhoz, nem foglak visszatartani – ajánlom fel a magam módján még egyszer a választási lehetőséget. Majdnem elnevetem magam, amikor meglátom, hogy mennyire beindul a tévére, mert nagyjából én is ilyen fejet vághattam, amikor megláttam és megvettem Kins-éknél. Nem csoda, hiszen ez egy ilyen síkkéternyős tévé, ami elég menő állítólag. Adtak még hozzá valami energiaforrást is, amire azt mondták, hogy nemigen fog lemerülni, meg egy téglatestet sok kis műanyag kockával a felszínén, amiket ha benyomsz, majd elengedsz, visszamennek a helyükre. Egy órát elvoltam ezzel egyébként, nyomogattam őket, de mindig visszamentek, varázslatos! A másik oldala meg tök üres, szóval lehet, hogy csak fél árut kaptam, vagy van valami trükkje, hogy előhozza a többi cuccot belőle.
- Nektek egy aranybánya szerintem – természetesen a mugli vérre gondoltam, de egyáltalán nem negatív értelemben. – Az egyikük a pletykák szerint egy vámpír, a másikuk meg egy bolond-zseni határon táncoló figura. Mindketten egyébként kedvesek, és még senki sem tűnt el. Szóval a vámpírság szerintem csak ilyen közönségcsalogató trükk lehet. Mondjuk működik, mert először én is azért mentem be, hogy hátha meglátok valamit rajta – vonok vállat, de ma már tudom, hogy ez nem így van Ha vámpír is egyikük, nagyon jól rejtőzködik és vigyáz mindenre, ami vele kapcsolatos. De nem hiszem, hogy ez igaz lenne.
- Egyébként nem hobbi, nagyon nehéz tárgyakat rúnázni, mert mindhez egyedi kell. Szóval, ha valami új cucc kerül hozzájuk, előbb kísérletezgetniük kell, persze ők már rutinosak ebben – fejezem be, mikor megjön az étel. Gyorsan átveszem és visszamegyek Szeplőhöz, akinek egy rugóra jár az agya velem, helyes!
- Pont erre gondoltam én is, és… - már el is indulok a távirányítóért – ha már kiderül a neve – és az energiaforrásért. Az energiaforrás egy henger alakú cucc, amin egy be és kikapcsoló gomb van, meg két lyuk. Gondolom azzal is kell csinálni valamit, de ezt Szeplő majd vágja, tutira!
- Hát tessék, tiéd a pálya Szeplő – vigyorgok rá, majd lecsüccsenek a kanapéra, onnan nézem a műveletet. Elképzelésem sincs, hogy mi lesz, de nagyon izgulok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincs más hátra, mint előre, a hol alvás téma lerendezve. Nem tudom, hogy miért erősködik, de hát nem kötözhetem az ágyhoz, hogy jól aludjon. Kapok egy kedves fürkésző mosolyt+arcot, én pedig ugyanezt adományozom neki vissza. Mire jó a bizalom, nemde bár? Sokáig ugyan nem tart az egész, mert azonnal rárepül a tévére, aminek én nagyon örülök, tulajdonképpen már alig várom, hogy legyen valami vele, azon kívül, hogy szép alakja van és fekete színe.
- Okézsoké, majd lebaglyozzuk és összehozzuk – persze, elkísérem, hát hogyne. Még a végén megint eltévedne szegény megint, azt meg ki akarja? Ugyan bármennyiszer meglátogathatna, csak nem mindig vagyok itt bizonyos okok miatt, mint például tanulás, vagy bulizás miatt. Azok pedig fontosak, igaz? Igaz! A lényeg, hogy bírom a vöröskét, szóval evidens, hogy segítek neki mindenfélét beszerezni, na meg tartozok neki egy tévénézéssel. Neki is ugrik a dolognak, én pedig nagyon izgatottan, dobolva a lábammal figyelem, amiket csinál. Itt megnyom egy gombot, ott összedug valamit és már kész is szerinte. Hát ez eddig tényleg nem volt valami nehéz, ha tudja az ember, hogy mit kell csinálnia. A tévét megmutatja, hogy hol kell bekapcsolni és már indul is. Mindeközben pedig Szeplő dudorászik, hát eszem megfele, olyan aranyos. Látszik, hogy nem tud róla, mert olyan természetességgel csinálja, hogy nem tűnik fel neki, de a világért sem szakítanám meg a jókedvét. Az is lehet, hogy ő így tud koncentrálni.
- Szóval ott be kell nyomni – vigyorgok, mint egy idióta, de nagyon figyelek, tényleg! A lényeg viszont, hogy bejön a kép – azért tanultam valamit, nem semmi, mi?! -, de hát… mi a fene ez? Nagyon nem erre számítottam, hogy fekete, vagy fehér kis gombocskák zizegnek. Emiatt nem vennék tévét az biztos. Azonban amikor Szeplőre pillantok, látom, hogy neki sem tetszik, amit lát, szóval most még ez nem a vége, valamit még csinálni kell vele. Talán valami varázsszó, vagy ilyesmi kell az elindításához.
- Valami gond van? – próbálok agyalni, mert segíteni nem igazán tudok, de végül rájön a titok nyitjára, valamit kinyit, ilyen szúróeszköz lehet, de aztán kisebb napernyőszerűség lesz belőle, mire végez vele. Csak a napernyő a feje tetején áll, na mindegy, ő tudja, ő a szaki. Végül ki és bekapcsolja a tévét és működik.
- Azta, de király, Merlin szakállára! – komolyan tátva marad a szám és csak bámulom a kis oroszlánt aki született. Tök jó ez az egész. Felpattanok és meg akarom fogni, de a tévébe ütközik a kezem.
- Ja, ez most nem igazi? – kérdezem összezavarodva, majd visszasétálok és magamhoz veszem a tálat.
- Nagyon ügyes vagy! És köszi, köszi, köszi! Csüccs ide és együnk – vigyorgok, már nagyon várom, hogy mi következik. Időjárás jelentés. Nem semmi, miket tudnak ezek a muglik! Mutatnak képeket Európáról, meg Magyarországról is, és megmondják, hogy mi várható nagyjából. Ez igazi csoda, wow! Még kajálni is elfelejtek, csak bámulom a masinériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Működik! Hú, ez a tévé nagyon durva, teljesen levesz a lábamról. Egy kicsit el is felejtkezek Szeplőről, pedig ő csinálta meg egyáltalán azt, hogy mutatja a kis állatkákat. nagyon menő, és nekem van tévém. Bizony, Ericnek a csórónak, ilyen király cucca van! Kedvem támad megsimogatni a kis oroszlánokat, de sajnos csalódnom kell. Az ujjaim a tévének ütköznek, és egyáltalán nem érzem a puha szőrüket a kis drágáknak. Csalódott sóhaj kúszik fel, majd tör ki belőlem. A fenébe már!
- Műhold? – kérdezek vissza azonnal. Meg sugározza is, akkor az nem veszélyes? Vagy olyan, mint a napsugár, és akkor melegít? Ahogy hozzáértem, enyhén meleg volt, de nem volt vészes. Látja Anna, hogy ez így kevés lesz és tovább magyaráz. nagyon erősen koncentrálva figyelem őt, de csak bonyolítja a dolgokat.
- Igen, nem is értem nagyon – de mondhattam volna, hogy egyáltalán nem értem, szóval mindegy. A lényeg, hogy olyan, mint az újságban egy kép. – Ez olyan, mint a varázslóújság, csak nincs benne szöveg, hanem képet mutat, meg hangot is közvetít, nem? Várj – magyarázok és kérdezek, de eszembe jut, hogy esetleg ilyesmit nem látott még a csajszi, szóval előkeresek egy szórólapot és a kezébe nyomom. Ott egy hirdetés van, egy új seprűt mutatnak be rajta, amivel repkednek a képen. Közben leülök mellé, és hasonlóan hozzá én is nekilátok a szendvicseknek. A távirányítót a kezébe veszi, és a kép villan egyet és máris mást mutat. Közben magyaráz teli szájjal, de akkor érthetetlenül nézek rá. Szerencsére észreveszi és még elnézést is kér.
- Ugyan, segáz – nyugtatom meg, figyelek magyarázatra. Tök király ez a cucc, már elkérném, de hagyom kapcsolgatni. Lehet, hogy egyszer adok rá egy napot és minden „csatornát” megnézek, amit csak lehet. A következő rész valami zenei dolog, ahol érthetetlenül énekelnek, még a gyűrűm sem tudja fordítani. Akkor ez egy opera lesz. Igen, a zenei műfajok hasonlóak a muglikéhoz, hiszen nem egyet varázsló, vagy boszorkány „talált fel”.
- Én nem vagyok oda annyira az operákért. Nem értem őket – vallom be, de majd úgyis elkapcsolunk, előbb utóbb, mert vége lesz. Meg éhesebb vagyok annál, hogy ilyeneken fennakadjak, viszont tetszik, ahogy több oldalról, meg közelről is mutatják a szereplőket.
- Vannak, persze. Majd nézz le csárdába, vagy más helyre, lesznek koncertek. Tanul itt valami híres énekes is, Arlen Loveguard, ő nagyon menő – fejezem be a gyors felvilágosítást és egy újabb szendvicsér nyúlok. Igazán élvezem az itteni ízeket, nem tudom, hogy hogyan tudják ilyen finomra csinálni. Mindegyikben szokott lenni valamilyen szósz, ami annyira feldobja és átváltoztatja az ízvilágot, hogy nem lehet betelni vele. Közben néhány sajttal megtoldom az egészet és kezdek jól lenni, már ami a hasamat illeti.
- Kérsz teát? – nézek a kis szeplős barátomra, majd választól függetlenül előhúzom a pálcát. Intek és a teafőző a víz alá vándorol, feltölti, majd rálebeg a tűzhelyre, ami egy kisebbfajta főzőkemence-szerűség. Begyújtom – szintén a kanapéról -, majd várok, hogy felforrjon.
- Jeges teát innál, vagy meleget? – ez a kérdés csak akkor hangzik el, ha igennel válaszolt a korábbi kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A piros masnis lány megzavarta a tökéletes hangulatot valóban. Annyira erőszakosan zavaró volt a jelenléte, hogy még Katka is utánanézett. Nem mondom, ha egy nő megnéz egy másikat, annak bizonyosan komoly okai lehetnek. Nem hiszem, hogy féltékenység, de talán… egy kicsi? Lehet, hogy később visszatérek rá. A súgására – ami nagyon aranyosra sikerül – csak elvigyorodom, és elemezgetem magamban a helyzetet. De aztán nem akarom megfosztani a gondolataimtól őt, így kimondom őket.
- Talán kikaptam volna? – emelem fel a szemöldökeimet kíváncsian. Sok minden más a mi elképzeléseinkben, de a kikapás nem éppen arról szól, amit valójában jelent. Nem mennék bele hosszan, így inkább ecsetelni kezdem neki, hogy mik a terveim. Bizony, nekem vannak, nem semmi! Nem tud segíteni? Nem is vártam el, de a támogatása jól esik. Nemigen volt még támogatóm semmiben, ami kicsit komolyabb lenne. Persze hülyeségekben, meg lányokban azért akadt. Nem tudok, hogy ki küldte az utamba a legszebb álomfejtés tanárt az életemben, de nagyon hálás vagyok neki. A fagyi pedig pont jókor jön, és a hozzám bújás pedig bármikor. Nagyon jól érzem magam, pedig ezek csak apró kis legódarabkák az ismerkedésünkben. Szeretem, ha valaki ragaszkodó, nem tudom, hogy ő mennyire az. Előbb utóbb ki fog derülni, de elsőre az óriáskerékre kell majd feljutnunk.
- Kiváló? Astrid meghallaná, kinevetne – ingatom meg a fejem. – Astrid a csoporttársam és ő aztán tényleg derékszög-párhuzam a munkában, meg a tanulásban. Néha azt hiszem, hogy valami mugli robot, pedig biztos tudna jobb fej is lenni – vonom meg a vállam, és eszembe jut a véletlen találkozásunk Katkával. Az egyik szépségről, egy másik, de a mostani jóval szebb, mert a belső sokkal jobban hozzám simuló tulajdonságokkal van felszerelve.
- Jaaaaa, miattad égett le? Ejj, a pletykás mindened – nevetgélek, és a fagyit tüntetem el, egészen gyorsan. - Szerencsére, ha hozzám átjössz, nem nagyon van mit leégetni – morgok egy kicsit, de azért félig vidáman. Ez a csóróság megőrjít eléggé, így, ha tényleg leégne a szoba, nagy károm nem keletkezne, csak az, mit ki kéne fizetnem. Szóval maradjunk annyiban, hogy saját károm nem keletkezne.
Közben az óriáskerék egyre csak növekszik, ahogy közelebb araszolgatunk, és 2 perc sem telik bele, már be is léphetünk. Természetesen besegítem őt, hagyom, hogy helyet foglaljon és próbából nem mellé, hanem vele szembe ülök le és jól megbámulom.
- Szebb, mint amit odafent láthatok – mosolygok rá, és felkészülök arra, hogy hamarosan át kell mennem mellé, ami szinte kötelező, szóval nem bánom. Az óriáskerék pedig elindul, mi pedig távolodni kezdünk.
- Nagy baj nem lehet, lehoppanálhatunk – vonok vállat és mélyen kinézek. Nagyon tuti ez az egész!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hiába figyelek, esélytelen vagyok megérteni pontosan, hogy miket mond oly lelkesen, mert ami neki alapvető tudás, nekem erősen hiányos. Ha szuper lennék mugliismeretből, biztosan megérteném, mert olyan jól magyaráz. Igen, Szeplő egy nagyon kedves lány, így mosolyogni tudok és bólogatni, pedig mindketten tudjuk, hogy nem értem majd meg a végén. Mindent összevetve, ha megtanulom a használatát már elégedett leszek.
- Igen, gondolom a mugliknak is van ilyesmi – sőt ebben biztos voltam, de ahogy haladnak az évek, az is lehet, hogy elhagyták. A múltkor hallgattam két mugliszületésűt a cukrászdában, és ők mondták, hogy valami récével írnak egymásnak. Na, a récé az biztos nem papírból van, vagy igen?  Szóval az újság már ki is mehetett a divatból. Kiderül, hogy tévedek.
- Érdekes lehet a mugli világ, egyszer megnézném – mondjuk, biztos vagyok benne, hogy valami komoly védelem kellene mellém, mert félek valéamit rosszul csinálnék, vagy elütne a villanyos. Az az izé, ami ilyen fémjárdán megy, felül, meg rá van kötve az áramra. Ilyeneket tudok, jó mi? Az opera nem jön be, így megkapom a távirányítót, amit egy kicsit meg is simítok, mert most már tudom, hogy hogy működik. Addig meg valami magától menő szekér megy, erről tudom, hogy autó, és ezzel utaznak a muglik. Nem olyan gyors, mint a hoppanálás, de mivel nekik nincs varázserejük, jobb híján marad ez.
- Ezzel az autóval milyen gyorsan lehet eljutni mondjuk… Budapestre? – olyan várost kerestem először, amit biztos ő is ismer. Mert Pestseholse, vagy Budanekeresd szerintem nincs rajta a térképén.
- Na, nézzük csak – megnyomom ugyanazt a gombot, és valami rajzolt film ugrik be egy rövid váltás után. Ilyen varázslós rajzolt izé, az egyik figura – aki nagyon fiatalnak látszik – láthatóan elemi mágiát használ, mert egy tűzgolyó repül ki a kezéből.
- Aztaaaa – esik le az állam, és ha már itt vagyok megnyomok egy másik gombot. Elkezd hangosodni, de tényleg hangosabb a zene, a beszéd, meg minden. Azt nem veszem észre csak, hogy folyamatosan nyomom és egyre hangosabb.
- Hoppá – már üvölt a tévé, gyorsan Szeplő kezébe nyomom az irányítót. – Csinálj valamit, mer' mindjárt felrobban! – kiabálom és csak kerek szemekkel nézem a tévét. A füleimre teszem a kezemet, így enyhül a hangzavar.
- Addig megcsinálom a teát – és ahelyett, hogy a pálcával szórakoznék, felállok és magam készítem el. Oké, a tüzet már pálcával gyújtom, meg önteni is abból fogok. Amint felforr a víz, belehelyezem a teafüvet egy kisebb edényből, egy pár percig elvagyok így, miközben kevergeti magát a kész tea. Egy pálcamozdulat után kiugranak belőle az elhasznált teafüvek és szép sorjában beugrálnak a kukába. Az enyémet egy glaciussal lehűtöm jó hidegre, miután a bögrékbe öntődtek, a Szeplőét pedig melegen tálalom. Végül odalebegtetem neki egy tálcán az övét, magamnak pedig a magamét.
- Amúgy mi ez a rajzolt film? Nem is hallottam még ilyenről – érdeklődök, és egy hatalmasat harapok a szendvicsből. Ez gyorsan el fog fogyni.