30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (115 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. május 15. 15:03 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. május 15. 16:12 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 15. 16:13
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. május 19. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 19. 23:14
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. május 29. 14:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 7. 09:53
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 1. 15:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 3. 13:31 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Ő maga nem érzi úgy, hogy bármit rosszul csinálna, bár tény, hogy nem is lamentál ezen különösebben sokat. Ha szar van a palacsintában, az úgyis kiderül, feleslegesen addig nem túráztatja magát. A faluban összeszedett néhány értékes bájitalkomponenst magának, le volt értékelve, szezonális áru, persze, hogy előre bespájzol belőle. Télen aranyárban fogják mérni ezeket. Egy fából kifaragott doboz különálló rekeszeibe osztja be őket, mindegyiknek megvan a maga helye. Kissé kifacsart logika alapján, nem méret, szín vagy szag, inkább felhasználási lehetőségek szerint rendszerezve. Annyira belemerül, hogy elég hirtelen is éri az érkező hang maga mellől, felkapja a fejét, már majdnem morranna, hogy mi a fene van, amikor a felismerés elébe siet az agresszív reakcióinak.
- Mivan? - Összeráncolja a homlokát, annyira mindennek a közepébe az, hogy Ráhel még arra sem hagy időt, hogy felfogja, mi a szitu. Csak úgy bamm, lelép, nem jön? Dehogy megy, azt se tudja mi a rákról beszél. Szóval ezzel a velős válasszal reagálja le a durrbele antrét. Merthát erre van bárki, aki máshogy válaszolna? Kétli.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 3. 14:40 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Oookkké. Ez így hirtelen elég sok, és külön-külön is wtf információ mind. Kezdeni se nagyon tud ezekkel semmit meg végtelenül szürreális is még lebontva emelemekre is ez a felsorolás. Nem is veszi most végig, hogy egyenként lereagálja őket, mert az nagyon tarka lenne, meg nincs is rá kapacitása. Helyette egy komótos mozdulattal lezárja a ládika tetejét, ami addig az ölében nyugodt és vet egy meglehetősen értetlen pillantást oldalra. Ha nem tartaná az ismétlést értelmi sérülteknek valónak, akkor újból kibukna belőle, hogy mivan? Helyette sajnos egy még kevésbé tapintatos válaszreakció bukik ki belőle.
- Bocs, de mikor csöppentünk egy szappanoperába? - Ennyi a világon egy emberrel nem történik annyi idő alatt, amennyi Ráhellel, mióta utoljára találkoztak. Csak a listába belefájdult a feje. Tetoválás tizenöt évesnek? Ráadásul valakinek a neve? Felnőttiparban dolgozó, eddig nem ismert, most hirtelen megtalált szülő? Lecsukott apa? Elszökött pótany.. okéokéoké.
Oké. Van, amikor csak úgy hirtelen csömör lesz valami, ezzel a pillanattal most éppen így áll. Megdörzsöli a homlokát, azzal a mozdulattal, mint amikor valakinek nagyon fáj a feje. Nem jó diplomata, nem érez rá ügyesen a női lélek finomságaira, egyszóval közel sem biztos, hogy mindezt diszkréten tudja kezelni - vagy legalábbis nem nyersen.
- Ez elég tömény volt egyszerre. - Annyira abszurd az egész, hogy minimálisan sem tudja átérezni a Ráhel elkeseredettségét, ahogy az ember a színházban sem veszi komolyan, ha meghal a szereplő, csak elkönyveli érzékeny színészi alakításnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 3. 14:48
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 3. 15:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Hallgatja a másikból folyamatosan ömlő szavakat, fel is fogja az értelmüket, igen, csakhát továbbra sem tudja átérezni. Biztos alaposan leterheli a lányt, hogy ennyi minden zúdul rá, de Dante érzelmi intelligenciája nem elég magas ahhoz, hogy túljusson a tényen: milyen nevetséges már a balszerencse áradásának ilyetén alakulása. Ráadásul egyiket sem tartja világvégének, még talán a legkomolyabb ezek közül az apa sorsa. Vontatottan sóhajt egyet, a hajába túr, aztán a kezét lejjebb eresztve megvakarja az orrát.
Agyának hátsó részében éles röhögés rázza, és nem, ez nem ő, még akkor sem, ha amúgy valahol egyetért az alkimistával. Kösz. Kösz, most is hasznos vagy, mint mindig.
- Mondtad, hogy szóljak, ha túltolod a drámát, most túltolod.
Közli először. Most még a nyugodt, viszonylag érdektelen stádiumban van. Hogy ebből mikor, melyik szónál, mondatnál billen ki, az puszta szerencsejáték. Vagy orosz rulett.
Egyszerűen csak nem hajlandó részt venni ebben, adni Ráhel hisztivonata alá a lovat, merthogy gondolatban már elkönyvelte annak. Egyáltalán mi a fenéért vele izélnek? Ő volt annyira meggondolatlan, hogy magára tetováltatta valakinek a nevét? Mi köze van neki Zójához meg az esküvőjéhez? Mi a franc baj van azzal, ha valakinek az anyja annyira jól néz ki, hogy mégis simán foglalkoztatják ilyen  munkakörben? Sok-sok kérdés, amit nincs kedve addig feltenni, amíg Ráhelben ekkora a svung.
- Őő. Én nem tűntem el sehova. Iskolába járok. És nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak.. ? - Neki az elméletet kétszer is el kell olvasnia, ha egyesek a fejében belebeszélnek, és nem hagyják koncentrálni. De még ha nem is ez lenne, neki az a természetes, hogy nincsenek folyton együtt, hanem kinek-kinek megvan a személyes tere.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 3. 15:06
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 3. 15:34 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Annyira valószínűtlennek tartja és érzi ezt az egész beszélgetést, hogy semmilyen súlyt nem tulajdonít neki. Lehet, hogy ez szemét dolognak számít, mégha nem is tudatos vagy szándékos. De gondolatban végsősoron konstans széttárt kezekkel áll, hogy mi van. Mégis mit vártak tőle? Hogy reagáljon? Sajnálkozzon valamin, amin nem tud sajnálkozni? Nem jó színész. Az elviharzó után pillant, de valóban nem kel fel, hogy utána rohadjon. Még ha be is érné (márpedig beérné, sokkal hosszabbak a lábai), akkor sem lenne mit mondania, aminek hatására megnyugodna Ráhel. Legfeljebb később rájön, mekkora bullshit volt ez az egész, és akkor tudnak megint normálisan beszélni egymással - legrosszabb esetben meg soha nem heveri ki a traumát, és ennyi volt.
Most akkor szakítottak velem, ugye? Így néz ki, amikor ez történik?
Igencsak így néz ki - érkezik a nevetéstől csukladozó, kárörömittasan szenvelgő mentális válasz, mire hátával a padnak támaszkodik, és hátradönti a fejét, hogy rálásson az égre. Egy kicsit sajnálja az erőfeszítéseit, meghát nem volt idegesítő a csaj sem eddig. Éretlennek éretlen, de hát azon túl lehet lendülni. Most viszont sok volt már, jobb is, hogy eltrappolt és nem feszítette tovább a húrt, mert ha nekiállt volna sértegetni, akkor ő sem lett volna úriember. Jobb, ha dolgok szigorúan csak elméleti síkos maradnak.
Vajon a bájitalt azért még felhasználhatom? - Ez a gondolat még sokáig velemarad, és nem jelentkeznek mellé olyan zavaró tényezők, mint lelkiismeret és társai.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 6. 21:29 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Egyszerű lesz, mint a karikacsapás. Belső szövetségesének biztatására csak bólintana, ha megtehetné, de nincs egyedül, hogy a szabad és hangos válasz luxusát megengedhesse magának. Helyette csak gondolatban ért egyet, azt is megérti a másik benne. Zsebében nyugszik a mai délután munkájának gyümölcse, mostanra összeértek a hozzávalók, hatásos kell, hogy legyen a bájital. Igyekezett nem túl erősre elkészíténi a főzetet, nem akar ártani Ráhelnek, csak épp sokkal jobb lenne, ha nem magán kívül hengeregne a világutálatban, hanem mondjuk megint lehetnemvele rendesen kommunikálni, ahogy korábban. Meg mást is. Főleg mást is, őszintén szólva jó gyerekként ő már sokkal többet várt, mint amennyi az ideális idő lenne. Olyan nagy dolog, hogy szeretné ezen a téren is sínen tudni a dolgokat? Meggyőződése, hogy Ráhelben is helyrebillenne néhány frusztráció, de legalábbis kiegyensúlyozottabb lesz. Azt mondják, ez is egy előnyös mellékhatás. Küldött a lánynak baglyot, hogy találkozna vele, helyszínt, időpontot is megadott, itt várja egyelőre türelmesen. Úgy van vele, hogyha most nem jön el, akkor nem fog utána rohangálni, lealacsonyítónak tartaná, és egyébként is rég rossz, ha egy lánynak erre van szüksége. Zója sem a legszimpatikusabb a hallottak után, bár ki tudja mik voltak a körülmények. Mindegy is, neki a nő senkije sem, egy szemernyit sem érdekelt az ügyeiben.
Várakozás közben egy korsóval már végzett, egyelőre nem megy újat rendelni. Lassan meg kéne érkeznie Ráhelnek a menetrend szerint, ha ez megtörténik, akkor úgyis meg fogja hívni a lányt is egy italra.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 6. 22:06 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A lány befut, leül elé, és maga az érdektelen hangszín mondjuk még nem is zavarja, azt legalább ismerősként üdvözli, használja ő is eleget, köszöni szépen. Dante viselkedésében első látásra túl sok változás nincsen, furcsa is lenne, a saját személyiségét tagadná meg, ha hirtelen könyörgő pincsivé válna. Főleg, hogy tovabbra sem érzi magát semmiben sem hibásnak. Mindenesetre elhatározta, hogy ezt ma nem fogja erőltetni vagy hangoztatni. Ő maga nem gondolt erre, de az alkimista javaslatát megfogadta.
- Csak azért, mert lassan megiszik valaki egy alig 4 százalékos sört, nem lesz részeg. - Valóban teljesen tiszta a tekintete, ráadásul a fiú az az alkat, aki jól viseli, ha le akarna részegedni, az nem lenne túl költséghatékony a művelet. Hátradől a székében, Ráhel arcát fürkészi.
- Gondoltam megkérdezem, hogy még mindig - nehogy úgy merj fogalmazni, ahogy most a nyelveden van - olyan zaklatott vagy-e, mint legutóbb.
Végül idejében átfogalmazza, mielőtt idejekorán tönkretette volna a saját terveit. Őszintén szólva még mindig nem él-hal a lehetőségért, hogy értesüljön a Mácsai-dráma részleteiről, de hátha némilég lenyugodva a lány már feldolgozhatóan tálalja azokat és nem kezd vele kiabálni, ha nem az elképzelései szerint reagál. Különben sem tett semmi olyat, amit korábban nem ígért meg. Többször is, de egyszer biztosan konkrétan megbeszélték, emlékei szerint pont Ráhel kezdeményezésére, hogy Dante mondja meg, ha sok a viselkedése. Ő csak megmondta, ahogy épp érezte. Ki érti a nőket? Félrebiccenti a fejét, mint akinek most jut eszébe valami, lenéz az üres korsóra.
- Meghívlak valamire. És nem, nem csak alkoholt adnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 22:14
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 6. 22:58 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Dante csak a szokásos. Nem erőlködik jobban, mint általában, nem is viselkedik eltérően a szokásoshoz képest, végtelenül természetesnek hat a maga módján. Beszélgetnek, fiatalok, emberek, semmi világrengető dolgot nem tudnak tenni vagy előidézni. Minden szituáció véget ér valahogy, ha az ember számára pozitívan, annak lehet örülni, ha negatívan, akkor .. ? Akkor mi van? Minden megy tovább, a világ nem áll meg csak azért, mert valaki rosszul érzi magát. Csakis az illető szenved hátrányt, saját magát gátolva. Olyan végtelenül logikátlan ez az ördögi kör az ő szemszögéből, nem is akar részt venni benne. Ezért nem éli meg a csalódásokat és a kudarcokat olyan szélsőségesen. Helyette más tekintetben lobbanékony, de azt szerencsére ritkán triggerelik vagy provokálják.
Veszekedni sem tervez azon egyszerű okból, hogy egyszer már elmondta a véleményét Ráhelnek, az nem változott azóta sem, kar ismételgetni és sulykolni, nem lesz a lány számára meggyőzőbb sokadjára sem.
- Aha, akkor most jó Warrennek ... Vagy mi. - Tudja is ő, az aurorral teljesen más témákról szoktak beszélgetni. Biccent a kérésre, a pulthoz vonul, hogy kikérje az italokat. A sorban állók és már amúgy is pultnál ülők tömegében még az ő magas alakja is elveszik, épp ezért az az apró, jelentéktelen mozdulat is, amellyel a bájitalból Ráhel naracslevébe csöpögtet. Magának es naracslevet rendel, nehogy a lány kitalálja, hogy ő is kér belőle, mert egy dolog, hogy Ráhelt készségessé teszi, de az nem biztos, hogy az ő türelmetlenségéből nem erőszakos késztetéseket váltana ki. Márpedig, bár erősen kétségbe vonható a morálja, nem akar durva lenni a lánnyal.
Elkeveri az italt, az aljasan teljesen beleolvad a narancslé színébe, a gyümölcs határozott illata és savas íze pedig elleplezi a főzet mellékízét. Tökéletes, igaz nem meglepő. Ezeket arra találták ki, hogy a másik fél tudta nélkül itassák meg vele. Belepottyant a lányt számára egy szívószálat, így tér vissza a helyükhöz.
- Na meghoztam a rendelést. - Megnyikordul a szék, ahogy kihúzza, hogy ismét leüljön Ráhellel szemben.
- A tónál nem igazán tudtalak, de megpróbállak követni, hogy miért vagy ennyire kiakadva. - Nem teljesen, idegtépően érdektelen, csak higgadt, nem kerít nagy feneket. Attól nem fogja jobban megérteni.
- Szóval hogy derült ki ez a dolog anyáddal?
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 23:03
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 11. 11:39 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 11. 15:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 12. 11:37 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 12. 21:59
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 16. 16:38 Ugrás a poszthoz

Ráhel
-megjelenés-

Baromi meleg van még ahhoz képest is, hogy már lement a nap. Pár fokot hűlt is a hőmérséklet, de ez pusztán annyit jelentett, hogy elviselhetetlen melegről nagyjából elviselhetővé vált az idő. Csak is ez, és egyedül ez a tény tette lehetővé azt az eshetőséget, hogy ne vágja rá a nemleges választ a felvetésre, hogy nézzenek el a bálra. Ugyan megfordult a fejében, hogy elég lenne egy farmer-kockásing-sportcipő kombináció, elvégre ez nem az ő eseménye, de túlzottan kilógni sem szándékozik - így lett végül az eredmény ez. Nem tudnak elég pénzt fizetni viszont azért, hogy hajlandó legyen begombolni a felső gombokat, illetve a zakót is csupán sietős hanyagsággal viseli, nem úgy, mint egy összeszedett és felkészült férfi. Mindegy, "elmegy" kategóriába még pont beleesett, további erőfeszítéseket pedig nem feccölt bele. Ráhel sem vágott hátraarcot, hogy "na, így biztosan nem megyünk" - pedig belegondolva, főleg megérkezve és meglátván az emberek forgatagát, nem lett volna rossz forgatókönyv. Mindig hajlamos, ha nem is teljesen megfeledkezni róla, de elnyomni a tudatot, hogy ő végső soron nem kedveli az embereket. Nem érzi frusztráltnak magát tőlük, nem is fél a tömegtől. Mindössze csak nem szereti őket. Ahányszor végignéz az iskolai közösségen, többnyire csak egy rakás - igen, abszolút általánosítva, meg sem próbálva árnyalni a véleményét - kölyköt lát, akiknek nincs jobb dolga, gyakran a tanulás rovására, hogy mások dolgaiba üssék az orrukat. Mióta több időt tölt a minisztérium falain kívül, mint belül, rá kellett jönnie, hogy ez nem igazán a Bagolykő sajátossága, inkább az embereké úgy általában.
Lenéz maguk közé, a keze köré kulcsolódó ujjakra, felvonja ugyan a szemöldökét, de végül nem húzza el. Nincs rá oka. Korábban egy ilyen alkalommal megvitatták az alkimistával, hogy ez valószínűleg a "járás" fogalmával együtt jár.
- Ilyen klasszikus táncot? Hellno. Nincs érzékem ezekhez - pillant el ő is a táncolók csoportja felé. Bármikor megfőz egy bájitalt, bármikor elkasztol egy évfolyamánál magasabb minőségű ártó varázslatot, de a keringő és ehhez hasonló formális szenvelgések messze kívül esnek a komfortzónáján.
- Ha beraksz egy zsúfolt szórakozóhelyre, ott jobban elvagyok, mint ezen a fenszi táncparketten.
Körbenéz, hogy kiket lát, valahol a büféasztal környékén kiszúrja Warrent, amúgy viszont nem ötlik szembe túl sok ismerős. Pedig sokukkal valószínűleg van közös órája is, de nem igazán jegyzi meg az embereket, akiket nincs miért az emlékezetébe vésnie. Beszéd közben oldalra le-lepillant Ráhelre, de az a helyzet, hogy a lány ruhájának kivágása annyira nem könnyíti a koncentrációját. Rohadt dolog nőies ruhát húzni, ha egy nagy zsákban lenne, akkor könnyebben összpontosíthatna ő is.
- Jól áll ez a ruha. - fantasztikus, frappáns bókjainak nincsen párja e föld kerekén. Mondjuk Dantétól az ilyesmi inkább csak egyszerű megállapítás, nem valami elszánt törekvés arra, hogy elismerést csikarjon ki.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 16. 16:46
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 16. 19:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel
-megjelenés-

- Raktam rá bűbájt, amitől nem olyan szörnyű. - A mágia praktikus, és néha furcsa is neki, hogy az emberek miért szalasztják el kihasználni ezeket a kis trükköket. Neki gyakorlatias megszokás használni, eszébe sem jutott, hogy szenvedhetne varázslat nélkül is a zakóban. Helyette amikor rápillantott és belegondolt, hova is veszi fel, automatikusan előkerült a varázspálcája a már fejben előre meghatározott varázslattal.
Kicsit rászorít Ráhel kezére, aztán ellazítja az ujjait, az meg már önmagában árulkodó, hogy miközben kiejti a szavakat tüntetően nem néz oldalra.
- Azt majd később. - Legyen ez egy laza, formális tiszteletkör, aztán elhúzhatnak, az pont elég. De ha meglengetnek neki más ehhez hasonló lehetőséget, nem csoda, hogy már most nincs túl sok hangulata a bálhoz. Ennyit az amúgy sem létező motivációjáról.
- Nekem biztos nem. Tudtommal nem kötelező táncolni. - Ha meg igen, akkor véletlenül pont mágikusan is hosszabban gyógyuló csonttörést fog szenvedni közvetlenül a bál napja előtt. De rossz lesz neki.
Bazári majmoknak való... Érzi az alkimista viszolygását, és teljes mértékben azonosul vele, nem gondolkodik máshogy erről maga Dante sem.
- Gondolom. Lehet, hogy maradok valamin. De az is lehet, hogy elmegyek dolgozni valahova. - Úgyis azon fog múlni, hogy éppen milyen hangulata lesz akkor. Hogy mihez akar kezdeni, arról egyelőre nincs fogalma. Tizenhét évesen annyira még nem is sürgető, egy éve még hátra van. Legrosszabb esetben majd megél a bájitaltudományából, arra mindig van kereslet. A komponensekkel való professzionális bánásmód nem túl gyakori képzettség, alulértékelt mostanság a mágiág, pedig a bájital jó üzlet. Nem úgy, mint a kiváló aurori kvalitások, amellyel a Bagolykő diákságának fele rendelkezik. És az előző évfolyamok, sőt, előző generációk fele. Olyan túltelített lehet jelenleg a szakma, hogy a fele valószínűleg mágikus boltokban végzi biztonságiként.
- Áh, értem. Az első dolgokat amúgy is túlbecsülik, csak elméleti értéke van.
Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a tekintetével azt az "olyan rózsaszíneset", amit Ráhel mutat neki. Nem baj, ha a lány lelkes, az még teljesen oké, jobb, mintha magából kikelve ordibálna vele, mint például pont itt legutóbb. Egyrészt mert problémás, főleg, ha közönsége is van a dolognak, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy ki tudja, mikor vág öntudatlanul is olyat a fejéhez, amitől Dante elveszti a hidegvérét. Miután megtették a kötelező körüket a büféasztalnál, helyet foglal a kanapén, majd szabad kezét az ülés támláján hanyagul megtámasztja.
- Ha nem engedte volna meg, akkor is megoldjuk valahogy, de ez így tényleg jobb. Pszichológusként mondjuk nem kéne, hogy annyira zavart legyen. Biztos sok kamaszproblémát kellett már végighallgatnia.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 19. 23:29 Ugrás a poszthoz

Mesélő, Ráhel - és aki a közelben van (opcionális)
/tulajdonképpen bárki beszállhat, akinek van kedve, csak ne hagyjon minket hoppon, ha ő jön/

Mit ad isten, tényleg nem számított a hirtelen támadásra. ÉS ha ez a jóképességű szerencsecsomag nem lett volna akkora gyökér, hogy készségesen, jó idióta módjára a nevét ordítva gyakorlatilag bejelenti, hogy ott van és támadni fog, akkor bizony ez az átok úgy ahogy van gyönyörűen betalálta volna a háta közepét. Ha. DE ez történt, Dante pedig már valahol a "WEILER!" név enyhén szólva is hangsúlyos világba kiáltásánál reflexszerűen összerezzenve húzódik arrébb, hogy megforduljon a hang irányába.
Nagyjából ekkor süvít el mellette haragvóvörös fénycsóva kíséretében a felé dobott átok, alig vétve így is célt. Még így is súrolta, az alkarjába éles, szúró fájdalom hasít, de nem is neki rosszabb, hanem annak, akit mögöttük végül ténylegesen eltalált. Abból az irányból a fájdalom valódi kiáltása hallatszik.
- Barom. - Ennyit az általános hidegvéréről. Egyébként titokban, mélyen, még magának sem bevallva kicsit élvezi is, hogy eleresztheti a gyeplőt, és nyilvánvalóan okkal megválhat szokásos nemtörődömségétől, hogy fejest ugorjon az agresszió feneketlen kútjába.
Rohadtul meg fogja bánni, hogy nem előbb az igét dobta, hanem nagy mellénnyel a nevét óbégatta. Elég kellemetlen amúgy, hogy a domináns karját találta az átok. Nem lehetetleníti el teljesen, de ahhoz elég, hogy minden mozdulattal csak még jobban és jobban táplálja benne az irritáltságból fakadó haragot. Szóval most már nem várja ki, hogy félrevonuljon, tömeg előtt mer csak nagyfiú lenni. Elég kínos, de hirtelen nem jut eszébe, hogy Ráhelt védje. Tudat alatt az fut át rajta, hogy a lány is boszorkány, van pálcája, ideje is volt elővenni ahhoz, hogy a második átoktól védje magát. Tudatosan viszont még ezt sem gondolja át, helyette rögtön csak arra tud koncentrálni, hogy amíg a fiú Ráhelre fókuszál, addig van ideje pálcát rántani neki is. Logikus lenne a Labia Clausa rontást használni, azzal elejét venné a többi támadásnak, minek után a srác esélyesen nem képes nonverbális varázslatokra.
De nem gondolkodik logikusan, rögtön olyan igézések közül kezd fejben válogatni, amelyekkel fájdalmat képes okozni a másiknak.
- Flamma Frumentus! - Nem figyeli, hogy vannak-e Endre közelében. Úgyis vannak. Ha nincs eszük, akkor még nem húzódtak onnan arrébb, pedig nem ártana, ugyanis a rellonost a legkevésbé sem érdekli, hogy az esetlegesen kikerült átok aztán kit tud eltalálni. Elkezdi legyűrni a távolságot maguk közt, tervei közt szerepel, hogyha sikerülne valahogy kartávolságba érni, akkor a "nemes varázslópárbajuk" (ami egy hátbatámadással kezdődött, ugye) egyszerű orr vagy kartörésben kulminálhatna.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 26. 21:39 Ugrás a poszthoz

Mesélő, Ráhel, Dwayne

Lehet, hogy lenne esély az enyhülésre, ha eljutnának hozzá Ráhel szavai. Csakhogy nem jutnak el, túlságosan lefoglalják saját indulatai, és az adrenalin száguldása az ereiben. Őszintén szólva arról is megfeledkezik, hogy egy bál közepén vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy folyton várja az alkalmat, amikor végre megmozgathatja a mágiáját - Dante saját maga tudatosan csak nagyon ritkán kezdeményez konfliktust; mégis, hazugság lenne az is, hogy nem várja ezeket a csörtéket. Az emberek felé tanúsított teljes hozzá nem értése pedig sok alkalmat ad másoknak arra, hogy mérhetetlenül gyűlöletes jelenségnek tartsák. Nem feltétlenül alaptalanul.
Siccus Fatua Jön a sugallat, épp csak az nem fut át a fején válaszképpen az alkimistára, hogy "magamtól is tudom". Nem kellenek javaslatok. Anélkül, hogy Ráhel kezét egyáltalán lerázná magáról emeli fel a pálcát tartó kezét, amellyel már formálja az igéhez tartozó mozdulatot. Hazamenni? Csak azután, hogy látta megszégyenülten vonaglani a fiút (akinek még a neve sem jut eszébe) valamelyik átkától.

Aztán egyszer csak sajgó fájdalmat érez a tarkójában, és előrebukik a feje az ütés lendületétől. Ösztönből mozdul hátra a keze, egyszerűen csak hátracsap, mindenféle megfontolás és célzás nélkül. Még csak nem is gondolja át - és ehhez mérten nem is találja el Dwayne-t. Nem mintha célja lenne. Olyan, mint mikor zavartan elhessegeti az ember a legyek az alkarjáról. Mindössze ez a reakció a döbbenete miatt indulatosabb.
Még sosem ütötték meg. Illetve persze, ütötték már meg, nyilván. De ilyesfajta atyai tarkónverést sosem kapott. Ezt az irányított erővel kivitelezett, feddő gesztust nem ismeri, természetesen támadásként is azonosítja. És már fordulna is hátra az aurorhoz, hogy ne csak egy egyszerű visszakézből indított legyintés legyen a következménye mindennek, amikor újabb átok érkezik.
Amit Warren protegoval emelt bűbájpajzsa hárít. A varázslat rosszindulatú fénye szétoszlik az összesűrűsödött mana által emelt falon, elveszik az éterben, mintha soha nem is formálódott volna ártó igévé.
Csakhogy nagyon is ott volt. Dante pedig nagyon is látta. Megint, ismét. Igaz, fogalma sincs, milyen következményekkel jár a "ferrum virgo". Ez az igazán nagy szerencséje Endrének, mert a tudás birtokában egészen biztosan még ennél is inkább elöntené agyát a vörös köd. Holott.. így sem kell félteni. Már elfeledkezett az előbbi kizökkenéséről, Warren ütésének emlékét már csak a sajgás őrzi a tarkóján. Endre viszont egy valamiben egészen ügyesnek bizonyult: különös intuícióval képes kivívni a pozíciót, mint Dante indulatainak célpontja.
Mondhat most bármit Ráhel, akár Warren, bárki a környezetében, már felpiszkálták benne a rosszindulatot.
- Siccus Fatua! - megkésve bár, de törve nem hangzik el az ártás igéje. Csak érje el, hogy Endre világtalanul kóvályogva az öklébe szaladjon. De kétségtelenül szomjazik arra az arckifejezésre is, amikor a fiú rájön, hogy nem lát semmit. Igen, az lenne a legjobb. És utána eltörni valamijét még jobb lesz.


//A Dwayne által kasztolt protegot előre egyeztettem az érintettel.//
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 26. 21:40
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 27. 23:05 Ugrás a poszthoz

Rosie

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 28. 09:17 Ugrás a poszthoz

Rosie

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. július 28. 15:06 Ugrás a poszthoz

Rosie (és Mesélő)

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 1. 22:44 Ugrás a poszthoz

A párbaj résztvevői és nézői

Végre a vörös köd, ha nem is tűnik el, de átszűrődik rajta keresztül néhány információmorzsa is. Mint például, hogy Ráhel oldalt belé kapaszkodik, ezért nem tudja úgy mozgatni a karját, és úgy általában a felsőtestét, ahogy akarja. Nem idegesíti fel magát a tényen, mert tényleg nem ez a legfontosabb most, ami lefoglalja koncentrációs kapacitásának nagy részét. Azonban a lány vékony hangú, félénk megjegyzései zavaró légyként zizegnek figyelmének perifériáján. Szemsarokból Zójáék után pillant, amikor a nő befut, hogy valami anyáskodó deus ex machinaként elragadja a navinést. A csalódottság halvány árnyéka suhan át rajta - nem elég markáns benyomás ahhoz, hogy elvonja a figyelmét, de elég ahhoz, hogy tudatosuljon benne. Lehet, kisebb hiányérzete lenne, ha a lány is kiállt volna a támadás ellen. Végtére ugyanúgy neki is szánták az átkokat, nem lehet egy egész életet leélni úgy, hogy mindig csak behúzott nyakkal elkullogunk a nehézségek elől. Természetesen meg sem fordul a fejében az, hogy másnak talán nem egyezik a világszemlélete és az alapvető felfogása az övével.
Mindegy, akkor menjen, ha úgy neki jobb, legalább az ő fél karja is felszabadult, ráadásul volt akkora szerencséje, hogy a Dwayne által felhúzott protego pajzsa mögé szintén befért.
Nem mintha túl sokáig mögötte maradna. Nem is figyel maga mögé, talán még azt is csak mellékesen fogja fel, hogy bámészkodók gyűrűje veszi őket körbe. Valószínűleg jó néhány tánchoz nem értő végzős sóhajt fel megkönnyebbülten, amiért az ő körük egyelőre tovább húzódik az ütemtervnél. A pálca már csak dísz a kezében, nem is jut eszébe egyetlen konkrét átok sem, amit megformálhatna, hogy Endre irányába hajítsa. Hanyagul magára öltött zakója a megpróbáltatásoktól enyhén gyűrötten lobog a lendület szelében, amellyel legyűri a távolságot maguk között. Egy lépés, kettő, egyre közelebb van már. Épphogy kikerüli egy ártás csóvája, Warren valószínűleg tudja, hogyan célozzon úgy, hogy még az mozgó akadály ellenére is elkapja azt a pillanatot, amikor pontosan célba találhat a stuporral.
Ha Endre hárítja azt, Dante akkor sem lassít - a fiúnak döntenie kell, hogy megpróbálja hatástalanítani az auror átkát, vagy a rohamosan közeledő rellonosnak állít mágikus akadályt, talán egy újabb varázslat formájában.

Amennyiben Dwayne átka elég gyors és váratlan volt, hogy sikerrel leterítse a diákot, úgy Dante még ennek ellenére is megteszi a maradék távolságot, hogy a revansért bizsergő ökle végre fizikai célt találjon, támadója arcának képében. Az összeeső Endre gallérját kapja el, mielőtt a földre csuklana, de nem holmi lovagiasságból, mert anélkül, hogy fontolóra venné, mennyire korrekt egy védtelen, eszméletlen személyt támadni, úgy üti meg teljes erőből, ököllel bal oldalról az állkapcsát. Az ő bütykei is belesajdulnak, egy ilyen csapás nemcsak az elszenvedő félnek kellemetlen, de ez a fájdalom legalább némi elégtétellel párosul.
Ha Endre netán hárítaná a Warren által idézett stuport, akkor egyértelműen a még eszméleténél lévő fiú felé intézi gyakorlatilag ugyanezeket a mozdulatokat.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 2. 12:36 Ugrás a poszthoz

Rosie

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 2. 15:20 Ugrás a poszthoz

Allan Colton Fisher
- este -

Alighogy a napokban hallotta Fisher nevét, pont vele osztották be mára járőrözni. Innen indulnak, a folyosóról kezdve úgy tudják bejárni a szintet, hogy aztán ne kelljen kerülőúton lépcsőt keresni. Úgy is Warrentől érkezik vissza, fel kellett venni a jegyzőkönyvbe a bálon történteket, aztán majd a minisztérium dönt felőle, hogy mi lesz a végén. Emiatt mondjuk kétli, hogy kivennék az iskolából, elvégre mégsem ő kezdeményezett.
Legalább nem volt olyan iszonyú unalmas, mint ahogyan elképzelte, hogy lesz. Körülötte mindenki arról beszélgetett korábban, hogy ezek az események olyan unalmasak, sosem történik semmi, csak esznek, beszélgetnek, táncolnak meg valami kis szerelmi dráma néha lezajlik négyszemközt. Kitörölheti mások magánéletével, ha attól ő még halálra unja magát. Utólag belegondolva már nem is annyira dühös Endrére, csak ott, úgy abban a szituációban öntötte el teljesen az agyát a szar. Általában így van ez - annyi kötődést nem érez az emberekhez, hogy tényleg, mélyről jövően gyűlöljön valakit, de amikor ott egy konkrét helyzet, rögtön felmegy a vérnyomása. Puszta szeszélyből.
Derekával egy ablakpárkánynak támaszkodik, egyik könyökével rajta támaszkodik, magas, nyúlánk alkata miatt tartása enyhén görnyedt. Egy mágikusan megbűvölt, vászonyszütyőbe pöcköli a hamut. Valamelyik nap találta az antikvitásban, olyan szemtelenül olcsó volt ahhoz képest, hogy milyen praktikus, rögtön megvette. Egy nem túl bonyolult, de okos varázslat miatt ahelyett, hogy az anyaga miatt lángra kapna, elnyeli a hamut. Ha valaki kirázná, nem találna benne semmit; attól sem kell félnie, hogy a zsebében kiborul.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. augusztus 2. 20:37
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 3. 09:39 Ugrás a poszthoz

Allan Colton Fisher
- este -

Az iskolai példamutatás lexikonba illő példányai mindketten. Nem mintha ez újkeletű lenne, mint azt hallotta, a rellon nem igazán tanulmányi átlag vagy felelősségteljes személyiség alapján válogatja meg a jelvényes diákjait. Mondjuk legalább, ha velük futnak össze a bátor alsóbbéves diákok, akik éjnek évadján kóricálnak, nagyobb hajlandósággal kullognak vissza a hálókörleteikbe.
- Még ráérünk, ezzel már inkább nem indulnék el. - A háromnegyed részt elszívott szálat mutatja fel a másik felé jelzésértékűen, aztán mikor Colton becsatlakozik mellé, egy egyszerű mozdulattal, kézfejének külső élével tolja arrébb a hamutálat, hogy a másik is hozzáférjen.
- Legfeljebb, ha van erre valaki, kap egy kis egérutat. Nincs sok kedvem büntetéseket osztani. - Nem is szokott, egyébiránt, legalábbis amikor egyedül járőrözik, akkor a szerencsések megússzák a szankciókat. Ha párban, akkor többnyire a másik prefektustól függ, de Dante nem vesz részt tevékenyen a büntetésben. Valahogy nem okoz semmiféle mentális és önértékelési kielégülést az, hogy megbüntesse a random diáktársait olyanokért, amelyeket ő is ugyanúgy megcsinálna. Vagy meg is tesz. Elég csak a kezében parázsló szálra pillantani, és ott a legjobb példa erre.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. augusztus 3. 12:16
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 3. 21:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A kivágott erkélyajtó és a nagyívű "miért?" kérdés mondjuk már eléggé a "nekiront" kategória. Igaz, nincs vele különösebb baja, illetve nem fogja zavarni, ha rájön a kirohanás okára. Viszont abból kifolyólag, hogy Ráhel egyébként is a szélsőséges érzelmi kinyilatkoztatások híve, gyakorlatilag már mindennapi élmény. A mindennapi talán kissé túlzás, de legyen elég annyi, hogy már sikerrel asszimilálódott az ingerküszöbe - ezért már azt a keveset sem érzi át igazán, ami korábban piszkálta volna az idegeit.
Meglepően dohányzás helyett bájitalesszét ír, nem a társalgóban, ahol többen is vannak, nem is a zsúfolt klubhelyiségben, itt az erkélyen estefelé pedig már elég friss a levegő, hogy megbirkózzon a kihívással. Az a baj a hosszú szövegek létrehozásával, hogy már félúton elunja magát eléggé ahhoz, hogy más tevékenység után nézzen. A tolla hegyével amúgy is percek óta ugyanazt a pontot bökdöste, ez a mozdulatsor abbamarad a lány érkezését követően. Majdnem nyitná a száját a "mi miért?" kérdés feltételére, amikor Ráhel pontosít.
Áh.
Hogy az.
Pislog egyet, majd lassan oldalra sandít. Semmi megbánás vagy meghunyászkodás nem sugárzik a tartásából vagy a mozdulataiból.
- Logikus volt. - Túlbonyolíthatná. Kifejthetné, hogy Ráhel ki sem látott a személyes drámáiból, legalább ennyi időre képes volt mással foglalkozni. Hogy láthatóan igenis megvolt a hajlandóság benne, csak a bátorsága nem volt meg, amire épp csak rásegített a bájitallal. A recept alatt is az állt, hogy a semmiből nem képes késztetéseket teremteni. Ez mondjuk ki is ül az arcára... a gondolat, hogy megint csak nem érzi olyan súlyosnak a történetet, mint ahogy Ráhel reagált rá.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 4. 11:37 Ugrás a poszthoz

Rosie

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 10. 16:09 Ugrás a poszthoz

Allan Colton Fisher
- este -

- Vannak prefektusok, akiknek van. - Valamelyik héten pont olyannal volt beosztva, aki nagyon is lelkesen találta ki az aznap este két fogásnak, mit másoljanak le ötvenszer. Tök értelmetlen szerinte. Egy tanár még csak-csak tudná valahogy ellenőrizni, hogy nem egyszerűen egy bűbájjal lett megoldva, de neki speciel nincs rá módszere pillanatnyilag. Úgy meg mi értelme? Senkinek sem büntetés, abból meg, hogy egyszeri büntetésként csinál valami jelentéktelenséget, nem fogja hosszú távon megjegyezni és átérezni a szabályokat.
- Jah. Az. Hátbatámadtak.. aztán visszaadtam. - Nem mintha annyira felháborítaná a hátbatámadás ténye. Praktikus módszer úgy indítani az első varázslatot, hogy a másik nem lát rá, kár hogy Endre elrontotta a meglepetés erejét az ordibálásával. Dwayne tarkóncsapása elég dicstelen volt azért, nem túl elegáns vagy epikus, de Dante részéről megvan anélkül is, hogy az iskola valami fenegyerekként gondoljon rá.
A "visszaadni" elég gyenge megfogalmazás, kifejezetten elszaladt vele a ló, nem is akkor, amikor átkozni kellett, bár nem maradt adós azzal sem. Inkább addigra nem volt már önkontrollja, mire a fizikai harcra került a sor. Dante pedig nem harcképzett ember, aki tudja, hogyan üssön átgondoltan és jól célzottan. Hogy ártson is, de pont ne törjön csontot. Ez leginkább Endre szemszögéből nagy szerencsétlenség.
- De ha van egy kis esze, békén hagy mostantól.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. augusztus 10. 16:15
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



RPG hsz: 193
Összes hsz: 811
Írta: 2017. augusztus 10. 16:31 Ugrás a poszthoz

Chaos is my spirit animal

Ha eljutna Endre üzenetének a tartalma hozzá, lehet még az sem érdekelné. Sosem különösebben zavartatta magát amiatt, ha gyávának hitték, amíg a tényleges győzelem az övé volt. A lényeg, hogy nyerjen, a történelmet pedig úgyis a győztesek írják. Valami ilyesmi elgondolás húzódhat a "mindent a cél érdekében" frázis mögött is. Ő sem gondolkodik túl sokat a fairplayről pillanatnyilag, sem arról, hogy mi a korrekt vagy elegáns. Nem kell jól kinéznie a cselekedeteinek. A lényeg, hogy effektív legyen.
Nyitva hagyott védelem - fut át a fején gondolatban, nem is feltétlenül ilyesformán, szavakba öntve, inkább mint egy észrevétel. Nehéz megállapítani, hogy ez a saját megállapítása, esetleg az alkimista hívta rá fel a figyelmét. Ha utóbbi, tekintetével már akkor is kiszúrta a pontot, ahova a testsúlyát helyezni akarja majd, ha földre kerülnének. Sosem tanult semmilyen közelharcot, pusztakezes harcot, csak az elemi ösztönök munkálnak benne. Tényleg elviszi a lendület mindkettejüket, a rellonos felülről kísérli meg leszorítani az "áldozatot".
- B*meg. - Fájdalmasan felszisszen, elsőre reflexből kapná el a karját a harapástól, de ezzel csak még inkább belemélyednek a fiú fogai. Egyáltalán nem spórolta ki az erőt az utolsó ellentámadásából a másik, hiába tudta, hogy semmi értelme. Miután az első néhány másodpercben rájön, hogy elrántani nem fogja a kezét, úgy dönt, az ellenkezőjét fogja tenni.
Márpedig, ha Endre annyira akarja az alkarját, megkapja. Szabad kezével a fiú hajába markol,  durván megragadja a hajhagymákat, mert nem hajtépésre készül, hanem annál fogva kívánja lefeszegetni a karjáról a másikat. Amint sikerül, könyökkel vág bele Endre arcába, jó eséllyel eltörve az orrát, de lehet, hogy roncsolva az arccsontot is. Nem spórolja ki ugyanis a lendületet a támadásból. Összeszorított fogakkal ül ismét, ezúttal a kölyök állát találva el, mire észreveszi, hogy akivel hadakozik már nincs eszméleténél.
Nem mintha ez megállítaná...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (115 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel