36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 15. 15:03 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 15. 16:12 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 15. 16:13
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 19. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 19. 23:14
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 29. 14:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 7. 09:53
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 1. 15:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 3. 13:31 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Ő maga nem érzi úgy, hogy bármit rosszul csinálna, bár tény, hogy nem is lamentál ezen különösebben sokat. Ha szar van a palacsintában, az úgyis kiderül, feleslegesen addig nem túráztatja magát. A faluban összeszedett néhány értékes bájitalkomponenst magának, le volt értékelve, szezonális áru, persze, hogy előre bespájzol belőle. Télen aranyárban fogják mérni ezeket. Egy fából kifaragott doboz különálló rekeszeibe osztja be őket, mindegyiknek megvan a maga helye. Kissé kifacsart logika alapján, nem méret, szín vagy szag, inkább felhasználási lehetőségek szerint rendszerezve. Annyira belemerül, hogy elég hirtelen is éri az érkező hang maga mellől, felkapja a fejét, már majdnem morranna, hogy mi a fene van, amikor a felismerés elébe siet az agresszív reakcióinak.
- Mivan? - Összeráncolja a homlokát, annyira mindennek a közepébe az, hogy Ráhel még arra sem hagy időt, hogy felfogja, mi a szitu. Csak úgy bamm, lelép, nem jön? Dehogy megy, azt se tudja mi a rákról beszél. Szóval ezzel a velős válasszal reagálja le a durrbele antrét. Merthát erre van bárki, aki máshogy válaszolna? Kétli.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 3. 14:40 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Oookkké. Ez így hirtelen elég sok, és külön-külön is wtf információ mind. Kezdeni se nagyon tud ezekkel semmit meg végtelenül szürreális is még lebontva emelemekre is ez a felsorolás. Nem is veszi most végig, hogy egyenként lereagálja őket, mert az nagyon tarka lenne, meg nincs is rá kapacitása. Helyette egy komótos mozdulattal lezárja a ládika tetejét, ami addig az ölében nyugodt és vet egy meglehetősen értetlen pillantást oldalra. Ha nem tartaná az ismétlést értelmi sérülteknek valónak, akkor újból kibukna belőle, hogy mivan? Helyette sajnos egy még kevésbé tapintatos válaszreakció bukik ki belőle.
- Bocs, de mikor csöppentünk egy szappanoperába? - Ennyi a világon egy emberrel nem történik annyi idő alatt, amennyi Ráhellel, mióta utoljára találkoztak. Csak a listába belefájdult a feje. Tetoválás tizenöt évesnek? Ráadásul valakinek a neve? Felnőttiparban dolgozó, eddig nem ismert, most hirtelen megtalált szülő? Lecsukott apa? Elszökött pótany.. okéokéoké.
Oké. Van, amikor csak úgy hirtelen csömör lesz valami, ezzel a pillanattal most éppen így áll. Megdörzsöli a homlokát, azzal a mozdulattal, mint amikor valakinek nagyon fáj a feje. Nem jó diplomata, nem érez rá ügyesen a női lélek finomságaira, egyszóval közel sem biztos, hogy mindezt diszkréten tudja kezelni - vagy legalábbis nem nyersen.
- Ez elég tömény volt egyszerre. - Annyira abszurd az egész, hogy minimálisan sem tudja átérezni a Ráhel elkeseredettségét, ahogy az ember a színházban sem veszi komolyan, ha meghal a szereplő, csak elkönyveli érzékeny színészi alakításnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 3. 14:48
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 3. 15:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Hallgatja a másikból folyamatosan ömlő szavakat, fel is fogja az értelmüket, igen, csakhát továbbra sem tudja átérezni. Biztos alaposan leterheli a lányt, hogy ennyi minden zúdul rá, de Dante érzelmi intelligenciája nem elég magas ahhoz, hogy túljusson a tényen: milyen nevetséges már a balszerencse áradásának ilyetén alakulása. Ráadásul egyiket sem tartja világvégének, még talán a legkomolyabb ezek közül az apa sorsa. Vontatottan sóhajt egyet, a hajába túr, aztán a kezét lejjebb eresztve megvakarja az orrát.
Agyának hátsó részében éles röhögés rázza, és nem, ez nem ő, még akkor sem, ha amúgy valahol egyetért az alkimistával. Kösz. Kösz, most is hasznos vagy, mint mindig.
- Mondtad, hogy szóljak, ha túltolod a drámát, most túltolod.
Közli először. Most még a nyugodt, viszonylag érdektelen stádiumban van. Hogy ebből mikor, melyik szónál, mondatnál billen ki, az puszta szerencsejáték. Vagy orosz rulett.
Egyszerűen csak nem hajlandó részt venni ebben, adni Ráhel hisztivonata alá a lovat, merthogy gondolatban már elkönyvelte annak. Egyáltalán mi a fenéért vele izélnek? Ő volt annyira meggondolatlan, hogy magára tetováltatta valakinek a nevét? Mi köze van neki Zójához meg az esküvőjéhez? Mi a franc baj van azzal, ha valakinek az anyja annyira jól néz ki, hogy mégis simán foglalkoztatják ilyen  munkakörben? Sok-sok kérdés, amit nincs kedve addig feltenni, amíg Ráhelben ekkora a svung.
- Őő. Én nem tűntem el sehova. Iskolába járok. És nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak.. ? - Neki az elméletet kétszer is el kell olvasnia, ha egyesek a fejében belebeszélnek, és nem hagyják koncentrálni. De még ha nem is ez lenne, neki az a természetes, hogy nincsenek folyton együtt, hanem kinek-kinek megvan a személyes tere.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 3. 15:06
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 3. 15:34 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Annyira valószínűtlennek tartja és érzi ezt az egész beszélgetést, hogy semmilyen súlyt nem tulajdonít neki. Lehet, hogy ez szemét dolognak számít, mégha nem is tudatos vagy szándékos. De gondolatban végsősoron konstans széttárt kezekkel áll, hogy mi van. Mégis mit vártak tőle? Hogy reagáljon? Sajnálkozzon valamin, amin nem tud sajnálkozni? Nem jó színész. Az elviharzó után pillant, de valóban nem kel fel, hogy utána rohadjon. Még ha be is érné (márpedig beérné, sokkal hosszabbak a lábai), akkor sem lenne mit mondania, aminek hatására megnyugodna Ráhel. Legfeljebb később rájön, mekkora bullshit volt ez az egész, és akkor tudnak megint normálisan beszélni egymással - legrosszabb esetben meg soha nem heveri ki a traumát, és ennyi volt.
Most akkor szakítottak velem, ugye? Így néz ki, amikor ez történik?
Igencsak így néz ki - érkezik a nevetéstől csukladozó, kárörömittasan szenvelgő mentális válasz, mire hátával a padnak támaszkodik, és hátradönti a fejét, hogy rálásson az égre. Egy kicsit sajnálja az erőfeszítéseit, meghát nem volt idegesítő a csaj sem eddig. Éretlennek éretlen, de hát azon túl lehet lendülni. Most viszont sok volt már, jobb is, hogy eltrappolt és nem feszítette tovább a húrt, mert ha nekiállt volna sértegetni, akkor ő sem lett volna úriember. Jobb, ha dolgok szigorúan csak elméleti síkos maradnak.
Vajon a bájitalt azért még felhasználhatom? - Ez a gondolat még sokáig velemarad, és nem jelentkeznek mellé olyan zavaró tényezők, mint lelkiismeret és társai.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 15:22 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Semmi kedve idejönni, de megszokta már, hogyha ő nem megy, akkor a hegy megy hozzá, ez esetben a minisztérium. Felesleges formális köröket futni pedig még annyira sem kellemes, mint felmászni az alagsorból ide, a második emeletre, csak azért, hogy mindketten bólintsanak egymásnak egyet, letudván a pofavizitet. Némileg még érződnek rajta a délutánni bájitalkészítés közben ráragadt szagok és illatok, nem erősen, csak haloványan körüllengve. Elég haloványan ahhoz, hogy még bűnös szokása, a dohány okozta jellegzetes füstszag sem veszik el teljesen mellette. Az eredmény nem tolakodó, de egyedi odőr, ami a mágikus környezetben felnevelt gyerekek számára még otthonos is lehet. Apu cigarettája, anyu délutáni bájital-szeánszának keveréke. Mások az óvodában frissen kibontott zsírkréta és gyurma szagára gondolnak hasonló ködös nosztalgiával, tudván, hogy érezték már valahol az illatot, lélekben kötik is valahova, kellemes vagy kellemetlen élményekhez, csak az nem jut eszükbe, hol érezték korábban.
Kedvetlenül megpöcköli az ajtóra ragasztott cetlit, aztán normálisan is bekopog az irodába, meg sem próbálva rögtön benyitni.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 15:54 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem túl illedelmesen zsebre vágott kézzel ácsorog, mígnem szó nélkül be nem engedik. A halk kattanást követően az ajtó nyílik is. Némi fennakadással ugyan, de ebből a szögből egyelőre nem látja a manót. Az orrfacsaró szag, amelybe lép nem elviselhetetlen, de azért elég kellemetlen ahhoz, hogy első reakcióként elfintorodjon. Körbe is néz a szobában, mi lehet a forrása, és hát nem nehéz megállapítani, elnézve a törött üvegszilánkok között amorf módon szétroncsolódott szerveiket. Belöki maga mögött az ajtót, a nyitott ablak kereszthuzata miatt nagy dörrenéssel csapódik a keretébe. Megrezzen, nem ijedten, inkább csupán irritáltan a hangtól, mint aki nem számított rá.
Arrébb lép az íróasztal felé orientálódva. Máskor érdekesnek hatna a szekrény, amikor erre jár, meg szokta szemlélni, mikor lehetősége adódik rá, de ezúttal inkább lemond az élményről, hagyja dolgozni a manót.
- Munkahelyi balesetek? - Visszanéz Warren felé, bámészkodik-e ott még a manó munkafelügyelőjeként, vagy lezavarják a kötelező havi láthatást.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 16:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Ő is helyet foglal miután Dwayne ugyanezt megtette, kivárta előtte. Ezeknek a "kihallgatásoknak" a folyamatát és forgatókönyvét már ismeri jól. Utálna rájönni, hogy tudat alatt is követi az egymásutániság szabályait. Belépni, miután beengednek. Leülni, miután a rangosabb másik leült. Válaszolni, miután kérdeznek. A megszokás nagy úr, és még a legkitartóbb lázadók is behódolnak a szokásaiknak. Ahogy ő is teljes természetességgel csinálja végig a defenzorral ezt a procedúrát. Mert elkönyvelhető ez kihallgatásnak is. A minisztérium kutatóosztálya szeretne rendszeresen értesülni az állapotáról, az általa vezetett napló bejegyzései pedig nem elegek ehhez, kell egy harmadik fél, a terület illetékesének jelentése is. Nem mintha Dwayne véleményére kíváncsiak lennének, de a tényszerű leírások sosem jönnek rosszul.
Jobb lábfejét megtámasztja a bal térdén, ujjai az alsó lábszár, nadrágon keresztül is kitapintható csontján dobolnak hangtalanul.
- Semmi különös. Nem robbantam fel, nem próbáltam megölni magam. Másokat sem. - Nincs túl nagy rend az irodában, igaz nem zavarja. Elvan ő egy kis felfordulással, amíg vannak járható ösvények a helyiségben.
- Továbbra is megvagyunk. - Többes szám, pedig még csak nem is valami regényes skizofréniától szenved, esetében teljesen helytálló, mégcsak nem is királyi. Életének utóbbi 10 évének rendhagyó volta továbbra sem szűnik meg, ahogy az alkimista is maradt vele.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 18:10 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hazudna, ha azt mondaná, nem tartott attól, hogy olyan sterilek lesznek ezek a beszélgetések is, mint a minisztériumban. Bár ott is szakembertől függ, van, akinek a társaságában már csak abból kifolyólag is otthonosan érzi magát, mert 10 éve rendszeresen találkoznak. Megint mások, mivel labilisnak találják, érezhetően távolságot tartanak vele. (Ő maga ugyan nem érzi azt, hogy labilis lenne, de azt kénytelen-kelletlen megérti, hogy ismeretlen mágikus tevékenyésnél az ember nem lehet elég óvatos.) Dwayne normálisan kezeli, nem próbál a "lelke mélyére ásni", megfejteni semmit, nem bonyolítja túl és nem bizalmaskodik kényelmetlenül. Emiatt Dante sem elutasítóbb az átlagosnál, nem buknak ki belőle feleslegesen agresszív megjegyzések sem.
- Normális, nincsenek alvásproblémáim. Néha vannak átszivárgó ködös emlékek, de ezek nem gátolnak a pihenésben, és a minisztériumnál tudnak róla.
Az utolsó kérdésre felhorkan, pedig végül is teljesen jogos. Ezt is mindig megkérdezik tőle. Csak azért, mert a legtöbb embert teljesen életképtelennek és egy idiótának tartja...
- Van olyasmi, ja. Bár nem engem fog látni az eridon-rellon bulik közepén csapatni.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 20:14 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Az ő egyetlen nagy hátránya, hogy sosem volt igazán szocializálva. A taníttatását megoldotta a minisztérium, de a sok kivizsgálás, hogy gyerekkorának nagy részét kutatók között töltötte, hogy magántanulóként sosem kellett nagy közösségeknek megfelelnie, mindez bizony meghagyja a nyomát valakin. Minthogy sokszor tisztában van vele, hogy mit szabad és mit nem, de ha tudja is, nem érti. Nem érzi át, a lexikális tudás mögül hiányzik a tapasztalatból eredeztethető meggyőződés. Ha idegesíti valaki, miért ne üthetné meg? Akkor abbahagyja, nem? Puszta praktikum, felesleges olyanokon gondolkodni, minthogy jó-e megütni valakit? Ki mondja meg, hogy mi jó és mi a rossz? Egy sor többszáz éve hozott törvény, amit olyan emberek írtak, akik már nem is élnek? Különben sem ők állnak éppen, az adott pillanatban az ő konfliktussiban az ő helyén. Az ő problémái, az ő megítélése. Valahol mégis érzi, hogyha ezt a véleményét kifejtette volna bárkinek a minisztériumnál, most nem járhatna ide.
- Néha eljárunk bogolyfalvára szórakozni. - Kitérő válasz is, meg nem is. Viszonylag egyértelmű válasz a sorok között, de azért nemolyan nyilvánvaló beismerés, mintha teljesen megbízna a férfiban. Meg akkor sem, hogy valamiféle hasonlóságot érzékel maguk között. Vagy fogalmazzunk inkább azonos hullámhosszként.
- De az sem idéz elő semmilyen változást, vadmágiát sem produkáltam az utóbbi időben. - Azt még az egyszerű varázslók is szoktak néha, de hát mit tegyen, nem volt olyan szélsőségesen dühös az utóbbi időben.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 20:20
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 21:29 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Egyszerű lesz, mint a karikacsapás. Belső szövetségesének biztatására csak bólintana, ha megtehetné, de nincs egyedül, hogy a szabad és hangos válasz luxusát megengedhesse magának. Helyette csak gondolatban ért egyet, azt is megérti a másik benne. Zsebében nyugszik a mai délután munkájának gyümölcse, mostanra összeértek a hozzávalók, hatásos kell, hogy legyen a bájital. Igyekezett nem túl erősre elkészíténi a főzetet, nem akar ártani Ráhelnek, csak épp sokkal jobb lenne, ha nem magán kívül hengeregne a világutálatban, hanem mondjuk megint lehetnemvele rendesen kommunikálni, ahogy korábban. Meg mást is. Főleg mást is, őszintén szólva jó gyerekként ő már sokkal többet várt, mint amennyi az ideális idő lenne. Olyan nagy dolog, hogy szeretné ezen a téren is sínen tudni a dolgokat? Meggyőződése, hogy Ráhelben is helyrebillenne néhány frusztráció, de legalábbis kiegyensúlyozottabb lesz. Azt mondják, ez is egy előnyös mellékhatás. Küldött a lánynak baglyot, hogy találkozna vele, helyszínt, időpontot is megadott, itt várja egyelőre türelmesen. Úgy van vele, hogyha most nem jön el, akkor nem fog utána rohangálni, lealacsonyítónak tartaná, és egyébként is rég rossz, ha egy lánynak erre van szüksége. Zója sem a legszimpatikusabb a hallottak után, bár ki tudja mik voltak a körülmények. Mindegy is, neki a nő senkije sem, egy szemernyit sem érdekelt az ügyeiben.
Várakozás közben egy korsóval már végzett, egyelőre nem megy újat rendelni. Lassan meg kéne érkeznie Ráhelnek a menetrend szerint, ha ez megtörténik, akkor úgyis meg fogja hívni a lányt is egy italra.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:06 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A lány befut, leül elé, és maga az érdektelen hangszín mondjuk még nem is zavarja, azt legalább ismerősként üdvözli, használja ő is eleget, köszöni szépen. Dante viselkedésében első látásra túl sok változás nincsen, furcsa is lenne, a saját személyiségét tagadná meg, ha hirtelen könyörgő pincsivé válna. Főleg, hogy tovabbra sem érzi magát semmiben sem hibásnak. Mindenesetre elhatározta, hogy ezt ma nem fogja erőltetni vagy hangoztatni. Ő maga nem gondolt erre, de az alkimista javaslatát megfogadta.
- Csak azért, mert lassan megiszik valaki egy alig 4 százalékos sört, nem lesz részeg. - Valóban teljesen tiszta a tekintete, ráadásul a fiú az az alkat, aki jól viseli, ha le akarna részegedni, az nem lenne túl költséghatékony a művelet. Hátradől a székében, Ráhel arcát fürkészi.
- Gondoltam megkérdezem, hogy még mindig - nehogy úgy merj fogalmazni, ahogy most a nyelveden van - olyan zaklatott vagy-e, mint legutóbb.
Végül idejében átfogalmazza, mielőtt idejekorán tönkretette volna a saját terveit. Őszintén szólva még mindig nem él-hal a lehetőségért, hogy értesüljön a Mácsai-dráma részleteiről, de hátha némilég lenyugodva a lány már feldolgozhatóan tálalja azokat és nem kezd vele kiabálni, ha nem az elképzelései szerint reagál. Különben sem tett semmi olyat, amit korábban nem ígért meg. Többször is, de egyszer biztosan konkrétan megbeszélték, emlékei szerint pont Ráhel kezdeményezésére, hogy Dante mondja meg, ha sok a viselkedése. Ő csak megmondta, ahogy épp érezte. Ki érti a nőket? Félrebiccenti a fejét, mint akinek most jut eszébe valami, lenéz az üres korsóra.
- Meghívlak valamire. És nem, nem csak alkoholt adnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 22:14
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:58 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Dante csak a szokásos. Nem erőlködik jobban, mint általában, nem is viselkedik eltérően a szokásoshoz képest, végtelenül természetesnek hat a maga módján. Beszélgetnek, fiatalok, emberek, semmi világrengető dolgot nem tudnak tenni vagy előidézni. Minden szituáció véget ér valahogy, ha az ember számára pozitívan, annak lehet örülni, ha negatívan, akkor .. ? Akkor mi van? Minden megy tovább, a világ nem áll meg csak azért, mert valaki rosszul érzi magát. Csakis az illető szenved hátrányt, saját magát gátolva. Olyan végtelenül logikátlan ez az ördögi kör az ő szemszögéből, nem is akar részt venni benne. Ezért nem éli meg a csalódásokat és a kudarcokat olyan szélsőségesen. Helyette más tekintetben lobbanékony, de azt szerencsére ritkán triggerelik vagy provokálják.
Veszekedni sem tervez azon egyszerű okból, hogy egyszer már elmondta a véleményét Ráhelnek, az nem változott azóta sem, kar ismételgetni és sulykolni, nem lesz a lány számára meggyőzőbb sokadjára sem.
- Aha, akkor most jó Warrennek ... Vagy mi. - Tudja is ő, az aurorral teljesen más témákról szoktak beszélgetni. Biccent a kérésre, a pulthoz vonul, hogy kikérje az italokat. A sorban állók és már amúgy is pultnál ülők tömegében még az ő magas alakja is elveszik, épp ezért az az apró, jelentéktelen mozdulat is, amellyel a bájitalból Ráhel naracslevébe csöpögtet. Magának es naracslevet rendel, nehogy a lány kitalálja, hogy ő is kér belőle, mert egy dolog, hogy Ráhelt készségessé teszi, de az nem biztos, hogy az ő türelmetlenségéből nem erőszakos késztetéseket váltana ki. Márpedig, bár erősen kétségbe vonható a morálja, nem akar durva lenni a lánnyal.
Elkeveri az italt, az aljasan teljesen beleolvad a narancslé színébe, a gyümölcs határozott illata és savas íze pedig elleplezi a főzet mellékízét. Tökéletes, igaz nem meglepő. Ezeket arra találták ki, hogy a másik fél tudta nélkül itassák meg vele. Belepottyant a lányt számára egy szívószálat, így tér vissza a helyükhöz.
- Na meghoztam a rendelést. - Megnyikordul a szék, ahogy kihúzza, hogy ismét leüljön Ráhellel szemben.
- A tónál nem igazán tudtalak, de megpróbállak követni, hogy miért vagy ennyire kiakadva. - Nem teljesen, idegtépően érdektelen, csak higgadt, nem kerít nagy feneket. Attól nem fogja jobban megérteni.
- Szóval hogy derült ki ez a dolog anyáddal?
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 23:03
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 7. 13:58 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Maga elé húzza a papírt, átveszi a tollat is, és gyakorlottan kezdi kitöltögetni az űrlapot. Neki az is mindegy lenne, ha Dwayne így kérdezgetné. A legbensőségesebb gondolatairól faggatták a minisztériumról nap mint nap. Nem zavarja, ha személyes kérdésekkel kezdik bombázni, ugyanakkor neki is előnyös, ha Warren nem feszült a találkozóik alatt. Ujja alatt serceg a toll, miközben újabb és újabb rublikákat ikszel be. Máshova egy-egy szó kifejtést mellékel. Néha fel-felnéz, nem lehetetlen vele beszélgetni eközben. Szinte fejből tudja az űrlap tartalmát, elég néha lenéznie. Úgy is minden egyes hónapban ugyanúgy néz ki.
- Nem tudom, milyen lehet neki. Gondolom el van, mostanában már nem panaszkodik. - Az a mostanában 2-3 évet takar. Minél inkább idősebb lesz a fiú, annál inkább elviselhetőek a gondolatai kéretlen társa számára is, nem csoda, hogy mostanra összecsiszolódtak.
- De ha nem így lenne, akkor sem fognak mit tenni. Végighallgattam már párszor, mikor arról beszéltek, hogy esélytelen mágiával megpróbálni elszakítani most már. Marad az, hogy.. - újabb iksz a papírra, arrébb tolja, kezdi a következő oldalt. Itt már csak feleletválasztós kérdések vannak.
- .. havonta beszámolok arról, hogy még élek. Nem olyan nagy cucc.
Úgysincs mit tenni ezzel a helyzettel, a probléma nem tűnik el csak azért, mert nyafog miatta.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 7. 22:22 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Szkeptikus pillantással néz fel az aurorra. Nem őt vonja kétségbe, hanem a rendszert és a kutatónak.
- A nevelőanyám ismeretlen mágikus jelenség-kutató. Az egyik, aki az ügyemen dolgozik. Volt pár évem rájönni testközelből, hogy a tudósok kíváncsiságának nincs vége.
Mindig beszámolókat fognak tőle kérni, mindig rendszeresen meg fogják vizsgálni, azt mondván: "rendben, eddig nem történt semmi, de mi van, ha fog?" És valahol igazuk van, ő maga sem tudhatja, lesznek-e valaha más, eddig nem ismert mellékhatásai az állapotának.
- Jelenleg ötvenötnél tartunk. De egy-két évente változik a tippelt szám. Rágyújthatok?
Még a saját gyámjának sincs mersze megtiltani neki azzal, hogy csak megrövidíti vele az életét. Az már így is elég rövid egy varázslóéhoz képest, akkor meg már nem mindegy?
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 7. 23:30 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Na neki kifejezetten közeli ismerősök azok a köpenyes alakok. Van, akivel még kifejezetten jó kapcsolatot is alakított ki - főleg olyanok, akik az elejétől kezdve részt vesznek a projektjében. Elfogadja a felé nyújtott szálat (addig sem a sajátját fogyasztja), aztán az öngyújtó is előkerül, egyszerű eldobható. Holnap már nem lesz jó ez sem, vesz majd újat potom pénzért megint. Úgy is mindig elhagyja őket.
- Szerintem sem. - Amikor először kiderült, még nagyon fiatal volt, csak halványan emlékszik rá, ahogy mindenki sajnálkozik körülötte. Azóta nem kér a szánakozó tekintetekből? Minek nyafog valaki más az ő helyzete miatt? Nem neki szar. Addig meg csak képmutató, álságos gesztus, ami ráadásul felettébb kényelmetlen is számára.
- Nincs okom panaszra, lehetne rosszabb is. Nincsenek nagy vitáink. - Megtanulta befogni a száját, és hogy ne próbáljon meggyőzni a véleményéről olyasvalakit, aki egyértelműen nem osztja azt. Csak nagyon ritkán lehet a saját belátására bírni a másik felet, és túl sok macerával jár.
- Néha rajtakapom, hogy figyel, de már megszoktam. Végül is, ez a munkája. - Nincs túl szoros kapcsolatuk szerinte. Lehet, hogy a nőnek az évek alatt fontossá vált, Dante viszont nem alakított ki vele szoros érzelmi kapcsolatot. Minek, amikor gyakorlatilag van egy _sokkal_ közelebbi nevelője?
- Azért jobb, hogy nem tudja itt mindenki. Egy-két ember nem zavar, de idegesítő lenne, ha folyton mindenki vizsgálgatna itt is. - Magántanulóként eleinte volt egy-két csoporttársa, akiknek elmondták, mi a helyzet vele. Kicsit olyan is volt, mint egy szociális kísérlet, hogyan jön ki más gyerekekkel. Az lett a vége, hogy betörte egy kissrác orrát, miután az nagyon erőltette, hogy "na, mit mond? mit mond a szellem a fejedben?" Semmit. Ezt. Bamm.

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 11:39 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 15:21 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 12. 11:37 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 12. 21:59
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 13. 09:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Még a minisztériumban sem mindig szólnak rá. Vagy leszaromságból - vagy (és ez a rosszabb verzió) sajnálatból. "Úgy sem fog olyan sokáig élni a kölyök, akkor már had csinálja, amit akar.." Felparázslik a cigaretta vége, a fiú pedig előrelátóan oda húzza az asztalon a hamutartót, ahol mindketten még pont kényelmesen elérik. Átgondolja Dwayne szavait, majd "jelentőségteljesen" vállat von.
- Lehet. Az lenne a legjobb. - Sosem értette, az emberek miért érzik úgy, hogy közük van a másik életéhez. Hogy egyáltalán joguk van ítélkezni mások tette felett. Aztán idővel azért elkezdett derengeni neki a gondolat, hogy egyszerűen csak jó mások ellenében hasonlítgatni magad. "Nincsenek jó jegyeim, de ott az az idióta yxz, aki mindenből bukásra áll, ahhoz képest atomfizikus vagyok." Lehet, hogy Dwayne nem vele egykorú, aki értene a generációjához, de sokkal régebb óta van itt az iskolában, mint ő, aki csak év elején kezdett ismerkedni egyáltalán a közösségi léttel.
- Jah. Azt észrevettem, hogy nagyon szeretnek egymás életében turkálni ideig-óráig. - Ráhel is sokat panaszkodott neki erről, meg arról, hogy őt ez igenis érdekli és zavarja. Nem csoda, ha valahol ekkora kultúrája van a "véleménynek", akkor az ember függni kezd tőle. Egykedvűen lepöcköli a hamut a szálról.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 13. 10:52
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 13. 19:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Ért ő a szóból, bár a szó szoros értelmében nem lett kidobva. Viszont az is tény, ha további vizsgálódásnak nem kell alávetni mára, akkor szabad az út. Nem frusztrált, nincs sürgető késztetés, hogy távozzon innen, viszont ennek az ellenkezője sem igaz. Ez annyi, amennyi. Az űrlap kitöltésén túl váltottak néhány szót. Hogy ebben az iskolában miért van mindig mindenkinek mély és tartalmas beszélgetésekre szüksége, lelki fröccsre, jó kérdés. A srác részéről tökéletesen elvan ezekkel a felszínes szóváltásokkal egy-egy megosztott cigivel az íróasztal mellett. A szék megnyikordul alatta, illetve épp csak elkezd, de még idejében elemeli a súlyát a bútorról, úgy tolja hátrébb, így nem vet olyan kellemetlen zajt. A szál még mindig a kezében, valószínűleg azzal kíván távozni. Mert ki fog rászólni? Egy másik prefektus? Egy tanár? Mostanság nincs sok presztízse a tanári karnak, minekután a fele diákokkal hetyeg - nehéz így tiszteletet kivívni, nem csoda, hogy Dante semmibe is nézi az iskolában oktató pedagógusoknak nagy részének tekintélyét.
- Ez esetben viszlát a következő alkalomig. - Nem vár kíséretre, eltalál magától is az ajtóig, hogy aztán mindenféle további formális és felesleges gesztus  megtétele nélkül távozzon.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 13. 20:45
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 16. 16:38 Ugrás a poszthoz

Ráhel
-megjelenés-

Baromi meleg van még ahhoz képest is, hogy már lement a nap. Pár fokot hűlt is a hőmérséklet, de ez pusztán annyit jelentett, hogy elviselhetetlen melegről nagyjából elviselhetővé vált az idő. Csak is ez, és egyedül ez a tény tette lehetővé azt az eshetőséget, hogy ne vágja rá a nemleges választ a felvetésre, hogy nézzenek el a bálra. Ugyan megfordult a fejében, hogy elég lenne egy farmer-kockásing-sportcipő kombináció, elvégre ez nem az ő eseménye, de túlzottan kilógni sem szándékozik - így lett végül az eredmény ez. Nem tudnak elég pénzt fizetni viszont azért, hogy hajlandó legyen begombolni a felső gombokat, illetve a zakót is csupán sietős hanyagsággal viseli, nem úgy, mint egy összeszedett és felkészült férfi. Mindegy, "elmegy" kategóriába még pont beleesett, további erőfeszítéseket pedig nem feccölt bele. Ráhel sem vágott hátraarcot, hogy "na, így biztosan nem megyünk" - pedig belegondolva, főleg megérkezve és meglátván az emberek forgatagát, nem lett volna rossz forgatókönyv. Mindig hajlamos, ha nem is teljesen megfeledkezni róla, de elnyomni a tudatot, hogy ő végső soron nem kedveli az embereket. Nem érzi frusztráltnak magát tőlük, nem is fél a tömegtől. Mindössze csak nem szereti őket. Ahányszor végignéz az iskolai közösségen, többnyire csak egy rakás - igen, abszolút általánosítva, meg sem próbálva árnyalni a véleményét - kölyköt lát, akiknek nincs jobb dolga, gyakran a tanulás rovására, hogy mások dolgaiba üssék az orrukat. Mióta több időt tölt a minisztérium falain kívül, mint belül, rá kellett jönnie, hogy ez nem igazán a Bagolykő sajátossága, inkább az embereké úgy általában.
Lenéz maguk közé, a keze köré kulcsolódó ujjakra, felvonja ugyan a szemöldökét, de végül nem húzza el. Nincs rá oka. Korábban egy ilyen alkalommal megvitatták az alkimistával, hogy ez valószínűleg a "járás" fogalmával együtt jár.
- Ilyen klasszikus táncot? Hellno. Nincs érzékem ezekhez - pillant el ő is a táncolók csoportja felé. Bármikor megfőz egy bájitalt, bármikor elkasztol egy évfolyamánál magasabb minőségű ártó varázslatot, de a keringő és ehhez hasonló formális szenvelgések messze kívül esnek a komfortzónáján.
- Ha beraksz egy zsúfolt szórakozóhelyre, ott jobban elvagyok, mint ezen a fenszi táncparketten.
Körbenéz, hogy kiket lát, valahol a büféasztal környékén kiszúrja Warrent, amúgy viszont nem ötlik szembe túl sok ismerős. Pedig sokukkal valószínűleg van közös órája is, de nem igazán jegyzi meg az embereket, akiket nincs miért az emlékezetébe vésnie. Beszéd közben oldalra le-lepillant Ráhelre, de az a helyzet, hogy a lány ruhájának kivágása annyira nem könnyíti a koncentrációját. Rohadt dolog nőies ruhát húzni, ha egy nagy zsákban lenne, akkor könnyebben összpontosíthatna ő is.
- Jól áll ez a ruha. - fantasztikus, frappáns bókjainak nincsen párja e föld kerekén. Mondjuk Dantétól az ilyesmi inkább csak egyszerű megállapítás, nem valami elszánt törekvés arra, hogy elismerést csikarjon ki.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 16. 16:46
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 16. 19:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel
-megjelenés-

- Raktam rá bűbájt, amitől nem olyan szörnyű. - A mágia praktikus, és néha furcsa is neki, hogy az emberek miért szalasztják el kihasználni ezeket a kis trükköket. Neki gyakorlatias megszokás használni, eszébe sem jutott, hogy szenvedhetne varázslat nélkül is a zakóban. Helyette amikor rápillantott és belegondolt, hova is veszi fel, automatikusan előkerült a varázspálcája a már fejben előre meghatározott varázslattal.
Kicsit rászorít Ráhel kezére, aztán ellazítja az ujjait, az meg már önmagában árulkodó, hogy miközben kiejti a szavakat tüntetően nem néz oldalra.
- Azt majd később. - Legyen ez egy laza, formális tiszteletkör, aztán elhúzhatnak, az pont elég. De ha meglengetnek neki más ehhez hasonló lehetőséget, nem csoda, hogy már most nincs túl sok hangulata a bálhoz. Ennyit az amúgy sem létező motivációjáról.
- Nekem biztos nem. Tudtommal nem kötelező táncolni. - Ha meg igen, akkor véletlenül pont mágikusan is hosszabban gyógyuló csonttörést fog szenvedni közvetlenül a bál napja előtt. De rossz lesz neki.
Bazári majmoknak való... Érzi az alkimista viszolygását, és teljes mértékben azonosul vele, nem gondolkodik máshogy erről maga Dante sem.
- Gondolom. Lehet, hogy maradok valamin. De az is lehet, hogy elmegyek dolgozni valahova. - Úgyis azon fog múlni, hogy éppen milyen hangulata lesz akkor. Hogy mihez akar kezdeni, arról egyelőre nincs fogalma. Tizenhét évesen annyira még nem is sürgető, egy éve még hátra van. Legrosszabb esetben majd megél a bájitaltudományából, arra mindig van kereslet. A komponensekkel való professzionális bánásmód nem túl gyakori képzettség, alulértékelt mostanság a mágiág, pedig a bájital jó üzlet. Nem úgy, mint a kiváló aurori kvalitások, amellyel a Bagolykő diákságának fele rendelkezik. És az előző évfolyamok, sőt, előző generációk fele. Olyan túltelített lehet jelenleg a szakma, hogy a fele valószínűleg mágikus boltokban végzi biztonságiként.
- Áh, értem. Az első dolgokat amúgy is túlbecsülik, csak elméleti értéke van.
Beletelik egy kis időbe, amíg megtalálja a tekintetével azt az "olyan rózsaszíneset", amit Ráhel mutat neki. Nem baj, ha a lány lelkes, az még teljesen oké, jobb, mintha magából kikelve ordibálna vele, mint például pont itt legutóbb. Egyrészt mert problémás, főleg, ha közönsége is van a dolognak, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy ki tudja, mikor vág öntudatlanul is olyat a fejéhez, amitől Dante elveszti a hidegvérét. Miután megtették a kötelező körüket a büféasztalnál, helyet foglal a kanapén, majd szabad kezét az ülés támláján hanyagul megtámasztja.
- Ha nem engedte volna meg, akkor is megoldjuk valahogy, de ez így tényleg jobb. Pszichológusként mondjuk nem kéne, hogy annyira zavart legyen. Biztos sok kamaszproblémát kellett már végighallgatnia.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 19. 23:29 Ugrás a poszthoz

Mesélő, Ráhel - és aki a közelben van (opcionális)
/tulajdonképpen bárki beszállhat, akinek van kedve, csak ne hagyjon minket hoppon, ha ő jön/

Mit ad isten, tényleg nem számított a hirtelen támadásra. ÉS ha ez a jóképességű szerencsecsomag nem lett volna akkora gyökér, hogy készségesen, jó idióta módjára a nevét ordítva gyakorlatilag bejelenti, hogy ott van és támadni fog, akkor bizony ez az átok úgy ahogy van gyönyörűen betalálta volna a háta közepét. Ha. DE ez történt, Dante pedig már valahol a "WEILER!" név enyhén szólva is hangsúlyos világba kiáltásánál reflexszerűen összerezzenve húzódik arrébb, hogy megforduljon a hang irányába.
Nagyjából ekkor süvít el mellette haragvóvörös fénycsóva kíséretében a felé dobott átok, alig vétve így is célt. Még így is súrolta, az alkarjába éles, szúró fájdalom hasít, de nem is neki rosszabb, hanem annak, akit mögöttük végül ténylegesen eltalált. Abból az irányból a fájdalom valódi kiáltása hallatszik.
- Barom. - Ennyit az általános hidegvéréről. Egyébként titokban, mélyen, még magának sem bevallva kicsit élvezi is, hogy eleresztheti a gyeplőt, és nyilvánvalóan okkal megválhat szokásos nemtörődömségétől, hogy fejest ugorjon az agresszió feneketlen kútjába.
Rohadtul meg fogja bánni, hogy nem előbb az igét dobta, hanem nagy mellénnyel a nevét óbégatta. Elég kellemetlen amúgy, hogy a domináns karját találta az átok. Nem lehetetleníti el teljesen, de ahhoz elég, hogy minden mozdulattal csak még jobban és jobban táplálja benne az irritáltságból fakadó haragot. Szóval most már nem várja ki, hogy félrevonuljon, tömeg előtt mer csak nagyfiú lenni. Elég kínos, de hirtelen nem jut eszébe, hogy Ráhelt védje. Tudat alatt az fut át rajta, hogy a lány is boszorkány, van pálcája, ideje is volt elővenni ahhoz, hogy a második átoktól védje magát. Tudatosan viszont még ezt sem gondolja át, helyette rögtön csak arra tud koncentrálni, hogy amíg a fiú Ráhelre fókuszál, addig van ideje pálcát rántani neki is. Logikus lenne a Labia Clausa rontást használni, azzal elejét venné a többi támadásnak, minek után a srác esélyesen nem képes nonverbális varázslatokra.
De nem gondolkodik logikusan, rögtön olyan igézések közül kezd fejben válogatni, amelyekkel fájdalmat képes okozni a másiknak.
- Flamma Frumentus! - Nem figyeli, hogy vannak-e Endre közelében. Úgyis vannak. Ha nincs eszük, akkor még nem húzódtak onnan arrébb, pedig nem ártana, ugyanis a rellonost a legkevésbé sem érdekli, hogy az esetlegesen kikerült átok aztán kit tud eltalálni. Elkezdi legyűrni a távolságot maguk közt, tervei közt szerepel, hogyha sikerülne valahogy kartávolságba érni, akkor a "nemes varázslópárbajuk" (ami egy hátbatámadással kezdődött, ugye) egyszerű orr vagy kartörésben kulminálhatna.
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 26. 21:39 Ugrás a poszthoz

Mesélő, Ráhel, Dwayne

Lehet, hogy lenne esély az enyhülésre, ha eljutnának hozzá Ráhel szavai. Csakhogy nem jutnak el, túlságosan lefoglalják saját indulatai, és az adrenalin száguldása az ereiben. Őszintén szólva arról is megfeledkezik, hogy egy bál közepén vannak. Túlzás lenne azt állítani, hogy folyton várja az alkalmat, amikor végre megmozgathatja a mágiáját - Dante saját maga tudatosan csak nagyon ritkán kezdeményez konfliktust; mégis, hazugság lenne az is, hogy nem várja ezeket a csörtéket. Az emberek felé tanúsított teljes hozzá nem értése pedig sok alkalmat ad másoknak arra, hogy mérhetetlenül gyűlöletes jelenségnek tartsák. Nem feltétlenül alaptalanul.
Siccus Fatua Jön a sugallat, épp csak az nem fut át a fején válaszképpen az alkimistára, hogy "magamtól is tudom". Nem kellenek javaslatok. Anélkül, hogy Ráhel kezét egyáltalán lerázná magáról emeli fel a pálcát tartó kezét, amellyel már formálja az igéhez tartozó mozdulatot. Hazamenni? Csak azután, hogy látta megszégyenülten vonaglani a fiút (akinek még a neve sem jut eszébe) valamelyik átkától.

Aztán egyszer csak sajgó fájdalmat érez a tarkójában, és előrebukik a feje az ütés lendületétől. Ösztönből mozdul hátra a keze, egyszerűen csak hátracsap, mindenféle megfontolás és célzás nélkül. Még csak nem is gondolja át - és ehhez mérten nem is találja el Dwayne-t. Nem mintha célja lenne. Olyan, mint mikor zavartan elhessegeti az ember a legyek az alkarjáról. Mindössze ez a reakció a döbbenete miatt indulatosabb.
Még sosem ütötték meg. Illetve persze, ütötték már meg, nyilván. De ilyesfajta atyai tarkónverést sosem kapott. Ezt az irányított erővel kivitelezett, feddő gesztust nem ismeri, természetesen támadásként is azonosítja. És már fordulna is hátra az aurorhoz, hogy ne csak egy egyszerű visszakézből indított legyintés legyen a következménye mindennek, amikor újabb átok érkezik.
Amit Warren protegoval emelt bűbájpajzsa hárít. A varázslat rosszindulatú fénye szétoszlik az összesűrűsödött mana által emelt falon, elveszik az éterben, mintha soha nem is formálódott volna ártó igévé.
Csakhogy nagyon is ott volt. Dante pedig nagyon is látta. Megint, ismét. Igaz, fogalma sincs, milyen következményekkel jár a "ferrum virgo". Ez az igazán nagy szerencséje Endrének, mert a tudás birtokában egészen biztosan még ennél is inkább elöntené agyát a vörös köd. Holott.. így sem kell félteni. Már elfeledkezett az előbbi kizökkenéséről, Warren ütésének emlékét már csak a sajgás őrzi a tarkóján. Endre viszont egy valamiben egészen ügyesnek bizonyult: különös intuícióval képes kivívni a pozíciót, mint Dante indulatainak célpontja.
Mondhat most bármit Ráhel, akár Warren, bárki a környezetében, már felpiszkálták benne a rosszindulatot.
- Siccus Fatua! - megkésve bár, de törve nem hangzik el az ártás igéje. Csak érje el, hogy Endre világtalanul kóvályogva az öklébe szaladjon. De kétségtelenül szomjazik arra az arckifejezésre is, amikor a fiú rájön, hogy nem lát semmit. Igen, az lenne a legjobb. És utána eltörni valamijét még jobb lesz.


//A Dwayne által kasztolt protegot előre egyeztettem az érintettel.//
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 26. 21:40
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 27. 23:05 Ugrás a poszthoz

Rosie

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Weiler Dante összes RPG hozzászólása (137 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel