Colton

Óvatosan osonok be a terembe, egyrészt, mert késő van, másrészt, mert állítólag nem rajong érte a színjátszókör, ha a cuccaik közt matatnak. Az egyik festmény el is kezdett az előbb helytelenítően ciccegni a folyosón. Hát köszönöm szépen, hetek óta nem táncoltam. Úgy érzem magam, mintha ragasztóba mártották volna az izmaimat, úgyhogy csóválhatja a pingálmány a fejét, én be fogok menni gyakorolni. Kis kattanással csukódik a terem ajtaja, én pedig gyorsan fellépek a színpadra. Velem szemben még tükör is van, hát ez csodálatos. Forogni kezdek, egyelőre csak tanácstalanul, valami alkalmatosságot keresek, amin elindíthatom a zenét, végül meglelem a gramofont. Bakelit a helyén, tű kattan, én pedig már bemelegítve várom, hogy elkezdődjön a dallam. Nyílt testhelyzetben indítok, kifelé, a nézőtér felé. Kidőlök jobbra, karlendítéssel, behúzom a lábam, ahogy kiegyenesedek. Jobb lábat és kart lecsúsztatom a földre, láblendítés két irányba, vállon átfordulás balra, forgás lábujjon, közben felkelek. Folytatom a forgást, megállok, nekifutás, felugrom, cabriole balra. Rontok, nem csak a combjaim érnek össze. Érkezés, színpadközépre, arabeszk, zene vége, nyújtás, újra. Addig fogom csinálni, amíg nem tökéletes az a cabriole.

Colton

Colton

A nevetéstől kicsit megrándul az arcom, már látom magam előtt a plusz köreimet a pályán. Bár megszokhattam volna, két hónap alatt rájöttem, hogy nem tesz túl jót a kapcsolatunknak, hogy táncos vagyok. Csak  tudnám mi a fene baja van a balettosokkal... A pályás beszólás meg... Köszi szépen, tudom, hogy nem vagyok a profi liga szintjén, de próbálom a legjobbat nyújtani.
- Próbáltam úgy idejönni, hogy ne vegyenek észre. Nem hiányzott egy hisztiző színjátszós, amiért a próbatermükbe indulok. Úgyhogy az üres folyosóknak még örültem is.
Elhúzom a számat. itt töltött hónapjaim alatt futottam már bele ilyenbe, azért járok ide inkább takarodó után.
- Gyorsan lenyújthatok  még? Csak hogy holnap tudjak futni az edzésen.
Mire kimondtam rájöttem, hogy nem volt éppen bölcs kérdés, nyugodtan nyújthattam volna a hálókörletben is, és akkor elkerülöm a további problémázást. Most már mindegy, Inkább kilépek a jobb lábammal előre, bal hátul nyújtva, és elkezdem lefelé nyomni a csípőmet. Érzem, hogy a bal lábam hátsó izmai nyúlnak,közben végig egyenesen tartom a hátam. Rosszabb úgyse lesz a helyzet, hacsak nem dönt úgy, hogy a büntetésem egy tarantallegra lesz.

Kami

Már leszállt az este, amikor kivonultam a lelkek udvarára, hogy egy kicsit békében olvashassak. Persze, az első évnél már sokkal jobban viselem a srácokkal való együttlakást, pláne, hogy az utt töltött másfél évem alatt, egyszer sem hallottam semmilyen megjegyzést, amit tényleges rosszindulat vezérelt volna. A végén még kiderül, hogy a Rellon elfogadóbb, mint bármely más ház? Erre a gondolatra kissé felkuncogok, majd letelepszem a kedvenc boltívem alatt, ahol jó takarásban vagyok, de én azért kilátok, és olvasni kezdek. Az október végi este levegője kicsit csípős már, és a kő is áthűlt, de nem zavar, a hideg sosem zavart. "Amíg egyszer fel nem fázol!" Mondaná a nagyi. A hátamat nekidöntöm az oszlopnak, és egy kis lángot lobbantva a levegőbe, olvasni kezdek, valami mugli könyvet. "Homo sum, humani nihil a me alienum puto." Erre a mondatra elmosolyodok, és lejjebb csúszok kicsit ülőhelyemen, majd a baglyok huhogását, és a vízesés csobogását hallgatva tovább olvasok.

Kami kedves

Ahogy ott ülök a kis boltívem alatt, fel sem tűnik, hogy szeretett CsKH-nk a közelembe jött, annyira elmerültem ennek a mugli írónak a könyvében. Komolyan alábecsülik páran az ő művészetüket, bár persze, elég fura, hogy a mozgóképhez nekik valami spéci eszköz kell, nem elég egy normális kamera. Így nehéz is lehet jó képeket alkotni... Mindenesetre a regényeik vannak olyan jók, hogy teljesen elszakadjak a valóságtól, így aztán a lassacskán felmelegedő levegő sem tűnik fel, de a pálca kilebegése a kezemből sem. Amikor viszont megérzem a súlyt a térdemen, akkor rémülten ugrok egyet, olyan rúgás kíséretében, amire a balett tanárom büszke lehetne, és olyan hang kiadásával, ami minden férfi szégyenére válna. Amikor egy eldobott könyvvel, és egy mellkason rúgott kviddics-társsal később eszmélek, akkor elönti az arcomat a pír, miközben próbálok felkászálódni a földről. Na, ezt megint jól megcsináltam.
- Jajj, mérhetetlenül sajnálom, bocsánat, csak nagyon megijedtem. Nem fájt ugye? Azért egy gurkó erejével nem rugok.  
Hadarom, majd zavartan elnevetem magam, és összekaparom a pálcám, meg a könyvem a földről.
- Legalább nem Colton az.. a drága jó ember.
Motyogom, miközben a pad alatt turkálva próbálom előszedni a pálcám, amin persze már kialudt a láng, csak hogy nehezebb legyen megtalálni.