Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A vonatablak mögött elsuhanó tájat szemlélem. Az ismerős dombokat, fákat, hegyeket. A gyomrom összerándul a gondolatra, hogy hiába mentem el, felesleges volt az egész, mert amint visszaérek, mindent ott folytatok, ahol abbahagytam.
Kezem idegesen remeg, tenyereim összedörzsölve érzem rajtuk a verítéket. Ujjaimat beletörlöm a felsőm aljába, majd ott is hagyom őket, megszorítom velük az anyagot. Némi biztonságot ad, hogy foghatok valamit. Már látom a házakat, közeledünk. Veszek egy mély levegőt, majd felállok, és a kijárat felé indulok.
Még a városból üzentem Vivinek, hogy mikor érkezem, hogy ha akar, elém jöhessen. Hazatalálok e nélkül is, de sejtem, hogy alaposan megijesztettem őket azzal, hogy olyan hirtelen leléptem, úgyhogy ha nem akarom, hogy keresztben lenyeljenek, vissza kell nyernem a bizalmukat. De anyu így is tüzet fog fújni. Főleg, ha meglátja a hajam.
Egy mély sóhajjal elengedni próbálom ezeket a gondolatokat. Érzem a döccenést, ahogy megáll a vonat. Meg kell kapaszkodnom, hogy el ne essek, ezért egy pillanatra elkapom a mellett lévő ülés háttámláját, és csak utána teszem meg a maradék pár lépést az ajtóig.
A lépcsőkről még szinte le sem lépek, amikor tekintetem már nővérem keresi. Szőke hajára koncentrálok, és valahogy úgy sejtem, ha itt van, ő is ezt teszi velem kapcsolatban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az idő tavasziasra fordultával végre ki lehet mozdulni a négy fal közül a gyerekekkel, amit nálam csak ők élveznek jobban. Egyébként is bocsánatot akartam kérni tőlük úgy, hogy ne igazán vegyék észre, hogy éppen elnézést kérek, és erre igazán jó módszer, ha elviszem őket sütizni, fagyizni, meg a játszótérre. Lekenyerezés a köbön.
Szerencsére Dórim és Dávidom még nem veszi észre, hogy anyu éppen jóvátételképp hurcolássza őket kedvenc helyeikre, én meg legalább letudhatom képzelt tartozásomat feléjük.
- Ha kicsit bevizezed, jobban megmarad - tanácsolom Dávidnak, akinek már sokadszorra nem sikerül a vödörnyi homokból rendes bástyát alakítani, mert mindig leomlik a széle. Mielőtt kisfiam pityeregni kezdene, segítek megtölteni neki az egyik műanyagvödröt, majd a pálcámból vékony sugárban vizet eresztek bele. Nem sokat, épp csak annyit, amennyi a jó homokvárhoz kell. Kétgyermekes anyukaként nincs is más dolgom, mint tökéletesíteni az ehhez kellő tudást. Egy kémikus sem tudná nálam jobban mennyinek kell lennie a homok nedvességtartalmának ahhoz, hogy megállja a helyét, mint vártorony.
Dáviddal közösen fejre fordítjuk a vödröt és íme, a végeredmény megnevetteti a kisfiam. Már megérte.
Dóri a pálcámat nézi, őt a vízvarázslat nyűgözte le, úgyhogy bűvölök neki egy kazalnyi virágot, aztán segítek koszorút fonni belőle. Mert egy anyának ehhez is értenie kell. Régen pont ez volt ami annyira frusztrált: az érzés, hogy a világon mindenhez értenem kell, mindent tudnom kell. Pedig nem.
Mosolyogva figyelem a két gyerkőcöt, és közben egy dalt jegyzetelek a fejemben. Régen nem voltam ennyire kiegyensúlyozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sehol nem látom Vivit, de nem tudom, hogy ez most megnyugtat vagy kétségbe ejt. Egyrészt jó, mert egyedül is haza tudok menni, és sokkal jobb, mert később kapom meg a leszidásaimat. De rossz is, mert ez azt is jelentheti, hogy nem érdekli őket mit csinálok, lemondtak rólam. Vagy, hogy történt valami otthon.
A szívem összeszorul a gondolatra, hogy baja esett a gyerekeknek. Már-már futólépésben indulnék haza, amikor egy kislány elém áll. Őt hallgatva végre minden megvilágosodik, a szívverésem is lecsillapodik. Nincs baj, hacsak a túlzott aggodalmaskodást nem vesszük annak. És most nem vesszük. A paranoia minden édesanya ismérve.
- Szia, Violetta vagyok - mondom, de úgy sejtem, ő ezt már tudja. Attól még illik bemutatkozni. - Köszönöm szépen, kedves tőled, hogy segítesz nekünk.
Megeresztek felé egy vérszegény mosolyt is. A helyzetem csak annyiban változott, hogy később kerülök ítélőszék elé, és most már kísérőm is van, aki elvezet a kínpadig.
- Akár indulhatunk is. Nem nagyon vannak csomagjaim - fűzöm még hozzá a nyilvánvalót, nehogy azt higgye, várok még valamire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem igazán volt szükségem semmire - mondom kissé zavarban. Ahhoz, hogy az ember pár éjszakára lelépjen otthonról, majd bulizzon egy jót, később pedig egy hotelben fetrengjen várva a józanodás pillanatát nem kellenek hatalmas bőröndök tele holmival.
Alíz kedves, vidám teremtésnek tűnik számomra így elsőre, hasonlít Vivire, és ez engem is megmosolyogtat. A kérdése azonban feladja a leckét. Nem tudom mit mondhatnék, amivel nem tüntetem fel magam rossz színben.
- Van egy kislányom és egy kisfiam. - Kezdjük a legfontosabbal, aztán csak eljutunk valahova. - Jogi asszisztensi képesítésem van, de nem hiszem, hogy ezt valaha kamatoztatni fogom. És hát szeretek gitározni.
Azt hiszem, kifogytam a mondanivalóból. Mármint a publikusból. Az ember nem azzal kezdi az ismerkedést, hogy beszél az exférjéről, meg, hogy egy kocsmában dolgozott. Nem mintha nagyon gáz lenne, de azért nem is akarom, hogy úgy tűnjön, hogy dicsekszem vele.
- Ennyi idő? - meglepetten nézek a lányra, aztán megrázom a fejem. - Azt hiszem kicsit félreértetted a helyzetet, bár nem csodálom. Én csak néhány napra mentem el. Csak tudod nagyon hirtelen, meg váratlan, és izé. Vivi gondolom aggódik, hogy hülyeséget csináltam, ezért akarta, hogy valaki mindenképpen várjon itt rám.
Elég nagy kínban vagyok. Az exférjnél sokkal nagyobb gáz, hogy egy huszonhét éves nőt hazáig kell kísérni.
Eddig nem sokat hallhatott rólam, hiszen a válás után bezárkóztam a gyerekekkel anya házába, és nem érintkeztem túl sokat az emberekkel. Csak annyit, amennyit muszáj volt. A diákok nagy része azt se tudhatja, hogy a világon vagyok, azt meg pláne nem, hogy egyébként itt élek Bogolyfalván. Ideje végre kilépni a csigaházamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bármennyire is titkolni vágyom a múltam, Alíz jó érzékkel tapint rá az érzékeny pontjaimra. Vagy lehet, hogy csak ilyenjeim vannak, de ez a gondolat nem különösebben tetszik.
- Öt évesek - mondom, és elmosolyodok. Hamarosan láthatom őket, immár új nézőpontból, elismerve, hogy nem én vagyok a legrosszabb anya a világon. - Ikrek - teszem még hozzá az egyértelműt, hiszen ha mindketten az én gyerekeim és egyidősek, nem is lehetnek mások.
- Ezt, azt - félelem kitérően, mert úgy érzem, hogy " az ég világon semmit" válasz csak akkor hangzik jól, ha azt kérdezik "Mennyit kellett fizetned?", de legalábbis munkaügyben nem igazán nyerő az ötlet.
- Semmi gond, nem kell szabadkoznod - rázom meg a fejem. Nehogy még a végén elnézést is kérjen! Miattunk volt félreérthető a szituáció.
A "sokáig itt maradsz" megjegyzésére nem tudok mit reagálni. Kicsit megdöbbent a kijelentése, főleg úgy, hogy a jövőm még előttem is teljesen ködös, ez a lány pedig még annyira sem ismer, mint az exem.
- Semmi gond - legyintek, mert azt mégsem mondhatom, hogy akár meg is ölhettem volna magam. Nem tettem volna. Eszemben sem volt. De anyuék fejében biztos megfordult a gondolat.
Úgy érzem miattam kezd egy kicsit kínosodni a szituáció, ezt pedig nem akarom, mert felettébb kényelmetlen lenne hazáig.
- A suli hogy megy?
Á, így nem lesz kínos. Nem ez a legcikibb kérdés, ami eszembe juthatott. Persze, hogy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Úgy lopakodom el, mintha lopnám a fél házat, és nem akarnám felriasztani a bentieket, meg a szomszédokat. Pedig csak a gyerekeim elől szököm. Most nem annyira messze, mint korábban, és egészen más indíttatásból. Végre kifáradtak annyira, hogy ledőljenek szundítani pár órára, én pedig kihasználva a kínálkozó alkalmat - mit kínálkozó, egyenesen az ölemben lejt hula táncot -, lelépek otthonról.
A piacra igyekszem, egyrészt a hangulata miatt, másrészt, mert, ha már van merszem eljönni hazulról a gyerekek nélkül, nem mehetek haza üres kézzel. Az édesség túlságosan is bocsánatkérő szagú, úgyhogy inkább valami gyümölcsben gondolkodom. Hé, az is édes, és még egészséges is!
Nem sokkal később két almával, három kivivel, egy fürt szőlővel és egy kisebb doboznyi eperrel indulok el hazafelé. Nem, nem vásároltam fel mindent, azért hagytam másoknak is... maradt még ott körülbelül öt szem szilva. Na, jó, éhes voltam! És éhesen nem vásárolunk, csak, ha nagyon muszáj. Szóval muszáj volt.
Természetesen nem bírom ki, hogy visszafelé ne az édességes standok felé kerüljek. Nem mintha még venni szeretnék bármit is, de van úgy, hogy a csokiknak és cukroknak látványa is elég a boldogsághoz. Meg a hízáshoz is. Csak egy pillantást vetsz egy tejcsokival burkolt, nugáttal töltött és tört pisztáciával díszített halomra, és máris négy kilóval kövérebbnek érzed magad. Legalább! És akkor még nem is igazán bűnöztél. Sóhajtva fordulok el az édességektől, amikor megpillantok egy ismerős alakot nem messze tőlem, és inkább felé veszem az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A gyerekekről szívesen mesélnék egy olyan napon, amikor éppen nem érzem azt, hogy elárultam őket. Imádom a két szőkeséget, az életenergiájukat és a felém áradó feltétlen szeretetüket. Nekik elég annyi, hogy az anyjuk vagyok, nem gondolnak semmi egyébre, ennyi elég ahhoz, hogy ragaszkodjanak hozzám.
- Dóra és Dávid. Nem is értem miért nem mondjuk Vilmos és Vanessza - húzom el a szám, amitől az arckifejezésem valahol a fintor és a mosoly között reked. Ostoba poén, de ennyire telik.
A továbbiakban inkább csak röviden felelgetek a kérdéseire, és legközelebb csak akkor próbálok kezdeményezni, amikor a társalgás annyira leül, hogy már-már kétségbeesetten próbálom menteni a helyzetet.
De lehet, hogy jobb lenne, ha inkább csendben hagynám magam hazakísérni, az talán kevésbé lenne kínos, mint, amit egyébként produkálok.
- Ennek Vivi biztosan örülni fog - jutalmazom meg egy széles mosollyal a lányt. - Talán még anyu is odáig lenne - teszem hozzá gondolatban, amitől összerándulok. Ha otthon lesz, az rám nézve nem ígér sok jót. Akkorát nyelek hirtelen, hogy szerintem még két utcával arrébb is tisztán hallja bárki.
- És minek tanulsz? Mármint hogy képzeled el a jövőd? Vagy ilyen korban még nem divat gondolkodni rajta? - kérdezem kissé összeszedettebben. Ha én korábban elkezdtem volna tervezni a jövőm, most valószínűleg nem itt tartanék. De azért annyira nem is rossz az életem, hogy hirtelen mindent megbánjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Délutánra Vivi gondjaira bíztam a két gyerkőcöt, hogy én nyugodtan szőhessem titkos összeesküvésemet kishúgom barátnőjével. Régen jártam már a kicsik nélkül a cukrászdában, el is kell hessegetnem magamtól egy enyhe lelkiismeret furdalást. De amiről nem tudnak, nem fáj nekik.
Az üzletbe lépve körülnézek, majd miután tekintetemmel megtalálom Maját, a lány felé indulok. A vele szemben lévő szék háttámlájára terítem fekete bőrkabátom - a múltkori kiruccanás egy különleges eredménye -, majd szélesen mosolyogva lehuppanok rá, miközben köszöntöm titoktársam.
- Előbb együnk és majd utána beszéljünk, vagy tárgyaljuk meg a kérdést és utána együnk, vagy mindezt egyszerre? - teszem fel kissé összekutyulva a kérdést, de nem tehetek róla egyszerűen felvillanyoz Riri közelgő születésnapja. Ajándékok, lufik, sütemények járnak a fejemben, szeretném, ha minden úgy sikerülne, ahogy húgi a legjobban örülne neki. Nem baj, ha nem lesz tökéletes, csak ő legyen boldog, és utólag ne elszörnyedve gondoljon vissza a születésnapjára.
Én már biztosan nem tudnám felidézni mind a huszonsokat, és egy idő után el is veszíti kicsit a jelentőségét. Nem lesz olyan nagy dolog, mint amennyire a gyerekek számára az. Én például jobban várom a törpékét, mint a sajátomat. Talán ebből látszik, hogy elsősorban anya vagyok, és csak utána bármi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Miért kérdésemre kapok egy idiótáknak kijáró nézést, amit meg is érdemlek, sőt mondhatnám úgy is, hogy mindent megtettem annak kiérdemléséért. Elvégre cukorkákról van szó. Édességről! Ha én kétgyermekes anyukaként még nem ismertem fel a föld eme ajándékának hatalmát, akkor csak idióta lehetek.
- Azért én mégis egy kevésbé halálos dózissal próbálkoznék először, hacsak nem az a célom, hogy tankönyvillusztráció modelljeként őrizzen meg az emlékezet - csóválom meg a fejem nevetve, aztán felajánlom, hogy, ha már úgyis egymásba botlottunk, egy kis munkáért cserébe megveszem én a napi adagját. Vagy ki tudja, lehet ez nála csak pár órán át tart ki.
- Még én is fontolgatom, hogy bokán rúgjalak-e - jegyzem meg tűnődőn, és közben figyelem, ahogy az árussal nagy egyetértésben kifosztanak. Aztán végre odébbállhatunk, így legalább kikerülünk a szitokszavak hallótávolságából, vagy ők a miénkből. A téma a hajamra terelődik, én pedig szabad kezemmel egy pillanatra megfogom az egyik rövid tincset. Ez lassan szokásommá válik. Mintha ellenőrizném, hogy biztosan nincs-e ott az a hosszú hajzuhatag, amit néhány héttel - vagy csak nappal? - ezelőttig a magaménak tudhattam.
- Én megkönnyebbültem - vonom meg a vállam. A hajam szimbolizálta számomra a terheket, amiket az évek során magamra kapkodtam, aztán képtelen voltam ledobni. Azzal, hogy megszabadultam tőle, fellélegezhettem. De Ella nem a dolog filozófiai mélységeire kíváncsi.
- Például sokkal egyszerűbb ápolni is. A hajszárítás két erőteljes fejrázásból áll mostanában - próbálom elkápráztatni, bár az ő haját pont úgy találom gyönyörűnek, amilyen most. - Hát persze! Öt részre osztottam, a négyötödét a főbb égtájak felé szétszórtam, az utolsó ötödét meg folyó vízben engedtem útjára.
Úgy beszélek, mintha teljesen természetes lenne, hogy így tettem, pedig nem csináltam semmi ilyesmit. Igazából eszembe sem jutott a vudu. Lehet, hogy kellett volna?
- De azért errefelé nem nagyon alkalmazzák a vudut, nem?
Lehet, hogy jobb lett volna biztosra menni. De az is lehet, hogy csak az aggódó anya beszél belőlem, akinek muszáj valami miatt aggodalmaskodnia, és ha a gyerekei éppen nem termelnek, keres magának saját stresszfaktort.