|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dobrovitz Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
|
Hát például az ilyen hülye megjegyzések. Hát hogy lehet ilyet mondani?  Kár, hogy a csinos nem R betűvel kezdődik, Ráhel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dobrovitz Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
|
Hajna;;Az ágy, az ágy borzalmas. Túl nagy a csönd, aminek a hatására minden apró neszre felkel. A sötétség is roppantul zavarja, túl sötét van, sehol az éjjeli fény. Hetekkel korábban még nem tudott ilyen nyugodtan aludni, de az mégis megnyugtatta. Most pedig itt van ez. Már alig várja, hogy visszamehessen, de egyelőre nem lehet. Gyógyulnia kell. Kár, hogy az idegen légiónak nincs tudomása arról, hogy ő nem csak egy különlegesen kiképzett alakulat tagja, hanem varázsló is. Szinte soha nem érte sérülés bevetésen, legalábbis nem tudtak róla, mert ha baj volt, ott volt a pálcája. Így hamar fentebb lehetett jutni a ranglétrán. Tíz év. Tíz év után először kényszerül visszajönni Magyarországra, de már most utálja. Több okból kifolyólag is, az egyik, hogy rossz hírt hozott. Húzta a dolgot ameddig tudta, de elkerülhetetlen volt a találkozás Hajnával. Kislányként élt az emélekzetében, így nem tudta, mire számítson. Baglyot küldött neki, nem akart rárontani, inkább fokozatosan közelített hozzá. Legutóbb azt írta meg neki, hogy a faluba jön, szeretne vele találkozni. Még ködösen élt az emlékében ez a hely, így nem érezte magát olyan elveszettnek, mikor a falu szélén a stég felé sétált. Remélte az emlékezete jó irányba hozza.
Mikor megérkezett, körbe kémlelt, attól tartva, hogy valaki figyeli. Ezek a szokásai nem múlnak, túl sokat vívta a muglik háborúját, ez pedig meglátszott a tekintetén, behálózta, szinte megmérgezte az elméjét. Azonban hiába kémlelt, teljesen egyedül volt, egyelőre.
|
|
|
|
|
Dobrovitz Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
|
Hajna;;Tehetetlenségében zsebre vágja a kezeit. A várakozás, a türelem soha nem volt az erős oldala. Igaz, sokat tanult az évek alatt, de ennek a helyzetnek köze sem volt a bevetésekhez. Valamilyen elcseszett szempontból ez sokkal rosszabb volt. Nem akart érzéketlen lenni, de az érzelmek messze álltak tőle, elhagyta őket a húszas évei elején az pedig nagyon régen volt. Közel a harminchoz már rendbe kellene tudni tennie magát.
Hirtelen fordul a közeledő léptek hangjának irányába, egy pillanatig ismét a fronton érzi magát de rá kell jönnie, hogy nem ott van. Mikor észbekap megrázza fejét, megdörgöli a szemeit és inkább a közeledő lányra koncentrál. Mikor közelebb ér, már nem olyan a biztos a 'lány' szóban. Meglepő módon egy kész nő áll előtte, ettől pedig össze is zavarodik.
- Szia Hajna.
Köhint egyet, majd kihúzza magát inkább, szokása szerint. Megint merev lesz, ahogy a pillanatnyi zavar után észhez tér.
- Te pedig megnőttél.
Viszonozza a mosolyt, bár nem túl őszinte, azért próbálkozik.
- Nem látogathatok meg egy régi ismerőst?
Kérdőn vonja fel a szemöldökét, annyira igyekszik, de nehezen megy neki.
- Nagyon hasonlítasz Ákosra, le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Olyan régen látta már a barátját. Hiányzik neki, de ezt nagyon nehezen vallja be, még magának is.
|
|
|
|
|
Dobrovitz Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
|
Hajna;;- Hahh...
Keserűen felnevet, miközben megvakarja a több napos szakállát ami már túl sok ideje díszeleg az arcán. Nem volt hangulata nekiállni, a lelki állapotát tökéletesen tükrözi zilált külseje. Nincs jó kedvében. De hogy is lehetne? Itt áll előtte egy nő, akit valaha kislányként ismert, és nem hajnaldó korához mérten viselkedni vele és megtisztelni azzal, hogy őszintén elmondja neki miért van itt.
- Ne kérd ki magadnak az itt létemet, nem szolgáltam rá erre a stílusra.
Kissé lenéző a tekintete, de a hangja hideg, érdektelen. A női hiszti távol áll tőle, s bár még nem tartanak ott, a célozgatások nincsenek ínyére.
- Nem, az nincs neki.
A tekintetük viszont ugyanaz. Ez pedig csak még inkább megnehezíti a dolgát. Képtelen arra, hogy vígaszt adjon, ezért odázza annyira a hírt, de úgy tűnik Hajna lecsap rá, ez pedig kellemetenül tölti el.
- Elesett Hajna. Négy hónapja. Az egyik éjszakai bevetés közben találat érte a fedezéket. Nem tudtam kihozni. Nagyon sajnálom.
Most először mutat érzelmeket, egyszerre jóval többet, mint kellene. Harag, csalódás, méreg, tehetetlenség. Bánja, hogy ilyen körülmények között kell pont tőle megtudnia, ráadásul így.
|
|
|
|
|
Dobrovitz Máté
INAKTÍV
RPG hsz: 117
Összes hsz: 251
|
Hajna;;A zsebében ökölbe szorul a keze a reakcióra. Nem fér össze a lány nevetésével az, amit ő aznap éjjel, és utána átélt. Legszívesebben rákiabálna, hogy azonnal hallgasson el, mert ebben semmi vicces nincs. De minderről csak a tekintete árulkodik, legalább is még most. Tudja, milyen nehéz ez, a hátra maradottak legalább annyira szenvednek, mint azok, akik kimennek a frontra. Mert egyikük sem tudhatja, vajon melyil lesz az utolsó. Ő nem félt soha a haláltól, Ákos is így volt vele, inkább az életben maradás volt számukra mindig a nagyobb kihívás. Szinte soha nem hibáztak. Csak akkor éjjel. És a hibájukért most ő vezekel, úgy tűnik, nem is kicsit. Mikor eldöntötte, hogy ő maga fog idejönni, bele sem gondolt abba mi várja itt. A lány iránt érzett tiszteletből azonban nem akarta, hogy idegen arcok rontsanak rá, vag ami még rosszabb levélben közöljék vele a dolgot, úgyhogy szonte adta magát a dolog, hogy ő fog jönni. De amit itt lát, az váratlanul érte. Mégis ki a fene vicelne a halállal?
- Hagyd abba, ez nem vicces.
Megfeszül az állkapcsa, aztán lehunyja a szemét es vesz egy mély levegőt. Nem kellene ilyen keménynek és távolinak lennie. Barátként van itt, nem pedig a rossz hír hozójaként.
|
|
|
|
|
