Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Megigazította a nyakánál az inget, és megtörölte szemüvege lencséjét, hogy aztán gondosan felhelyezze. Belenézett a tükörbe, megigazította jól fésült haját, és elindult a megbeszélt helyre.
Kissé kényelmetlenül érezte magát. A kockás ing szorított a nyakánál, a szemüveg dörzsölte orrnyergét, a sötét talár folyton lábába ütközött. Vagy csak az ismerős hely volt kényelmetlen. Amióta elmenekült, sosem töltött pár hónapnál több időt egy helyen. És sosem tért vissza eddig.
Ebben a pillanatban úgy érezte, ismét menekülnie kellene. Hátrahagyni mindent. Kissé neheztelt is Eastre, hogy végül rávette erre.
Könnyen mozgott a falak között, kiismerte magát, hisz iskolai évei egy részét  mégis itt töltötte. Gyorsan fel is ért az erkélyre, ahova  a találkozót beszélték.
A nő háttal állt neki, mikor kilépett a levegőre. A Westek sötét haját örökölte ő is. Még mindig hihetetlen számára, hogy annyi időn keresztül nem látta az egyértelműt!
Odalépett mellé, és üdvözlésként megpuszilta az arcánál.
- Korán érkeztél...
Nem mosolygott, végig komor maradt. Feszült volt, East biztosan látta ezt a gondolataiban, ám arcizmai erről nem árulkodtak egy cseppet sem.
- North? - Valószínűleg a szülői háznál volt, hisz a tanítás még nem kezdődött el, aminek kifejezetten hálás volt. Sok lett volna egyszerre a kettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sose hordott órát. Megbízott az időérzékében, és általában jól is járt vele. Csupán pár percnyi csúszásban volt folyamatosan, mindig az udvarias késés határán belül. Erre nagyon figyelt.
- Még időben vagyok.
Fellélegzett, amint a nyaka körüli szorítás engedett. Lehet, talán kicsit túlzásba vitte a tanári szerep megformálását. Csak biztosra akart menni, hogy ne ismerje fel senki, de még csak a gyanú se merüljön fel senkiben. Az igazgatóval is beszélnie kell még a napokban.
Hálásan elmosolyodott. Néha nem ártott, ha East a közelében volt, és kicsit visszarángatta a valóságba. Ő volt az őrangyala.
North említése sötét felhőként telepedett le közéjük.
- Jobb, ha egyelőre még nem szólunk neki. - East mellé sétált, és a horizontot fürkészte. Erősen a fák sötétjére koncentrált. - Először csak látni akarom.
Bár Easten keresztül folyamatosan figyelemmel követte, miként alakul öccse sorsa, de hét éve, hogy nem találkozott vele. Még North is gyerek volt, mikor utoljára találkoztak. Azon az estén.
- Nem volt jó ötlet, hogy eljöttem - jelentette ki egy sóhaj mellett, végre hangot adva az elmúlt napok gondolatainak. Húga felé fordult, alkarjával a korlátnak támaszkodott. - Mit keresek egyáltalán itt, East?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Elmosolyodott East arcát figyelve.
- Nem fogok - válaszolta nyugodtan. Minden egyes alkalommal eljátszották, és South minden következő alkalommal késett egy-két percet. Ez már hozzájuk tartozott. A kapcsolatuk része volt.
Nagyon sokat köszönhetett a húgának. Ha ő nem lett volna, az aurorok biztosan a nyomára akadtak volna. De ez... ez nagyon veszélyes volt. Igaz, hogy a faluban csak általános felügyeletet tartanak, de itt akár már ismerhetik is. Kész szerencse, hogy legalább az igazgatót leváltották. Anno sok időt töltött az irodájában, talán még felismerte volna.
Fájdalmasan felsóhajtott. Igen. Eastnek igaza volt. Éppen ezért akarta még halogatni a dolgot. Amíg North is azt hiszi, hogy halott, nem okozhat neki csalódást.
Behunyta a szemét egy pillanatra. East érintése megnyugtatta, mint amikor ziláltan berontott hozzá a segítségét kérve. Ő nem küldte utána az aurokat.
- Normális életet? - keserűen felnevetett, ahogyan végigfutott a fejében a kép. - Sólyom Máté, az év tanára. A tanári kar szeme fénye, nem igaz?
Igazán jól csengő nevet találtak ki. A Máté kulcsfontosságú volt ez esetben. Ha sokáig hordani akarta, akkor mindenképp kellett neki egy olyan név, amit szeret is.
- Remélem, nem fognak különösebben akadékoskodni, és nem emlékeznek... tudod... - Nem mondta ki a nevét. Már nagyon régen nem használta azt a nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A helyzethez képest egész nyugodt volt, szívverése is a normál skálán mozgott. Egészen addig, míg fel nem fogta East következő mondatát. Kész szerencséje, hogy az évek alatt megtanult uralkodni érzelmein. Vagy legalábbis az arcán. Bár szinte biztos volt, hogy minimálisan, de még így is elkerekedett egy pillanatra a szeme. Ezúttal azonban nem rendezte azonnal vissza ábrázatát.
- Hogy mi? East, mégis mikor akartál erről szólni? - Érezte, ahogyan egy pillanat alatt felment a vérnyomása. Mégis mi lett volna, ha ezt elfelejti mondani, és egyedülállóként mutatkozik be. Amit megtanult az évek alatt, hogy a hazugságok akkor erősek, ha következetesen használja az ember. És tartalmaznak minimális igazságot.
- Előre szólok, hogy nem fogjuk túljátszani a dolgot... - Sosem tudna úgy fordulni East felé. Akkor sem tudott, mikor még nem tudta, hogy testvérek. Egyszerűen érezte, hogy ami köztük van, az más. Ez pedig a testvéri szeretet.
Persze nem is kívánhatott volna jobb hátvédet. East volt a legjobb, és a legmegbízhatóbb. Ő volt az egyetlen, akiben megbízott.
Végigfutott a hátán a hideg, ahogyan a Bagolykő falai között hallotta ezt a nevet. Egy pillanatra akaratlanul is körbenézett, nem volt-e a közelben valaki, aki meghallhatta volna. Aztán egy korholó pillantást vetett húgára. Ennél azért lehetne elővigyázatosabb is.
- Sok időt töltesz majd Budanekeresden. - Ez kijelentés volt, egyszerű ténymegállapítás. És amíg East nem volt a közelben, nem lehetett biztos abban, hogy valaki gyanakszik-e. Csupán a megérzéseire hallgathatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Felkészült. Betéve tudta az elküldött önéletrajza részleteit, és az abban nem foglaltakat is. Mindent tudott Sólyom Mátéról, és érezte, ahogyan Sólyom Mátévá lényegül, ahogyan felvette egyszerű, üveges szemüvegét és begombolta a kockás inget.
Mégis ideges volt. Nem szokott sosem ugyanarra a helyre visszamenni. És biztos volt benne, hogy a Bagolykő falai között még valahol emlékeznek South Westre.
Határozott, rugalmas léptekkel indult el végig a folyosón, néha szándékosan az ellenkező irányba kanyarodva. Hisz első látogatáskor mindig eltéved az ember egy ilyen helyen. Persze Sólyom Máté felkészült pedagógustanonc, úgyhogy előre átnézte az iskola térképét.
Már megbeszélték az időpontot, úgyhogy várniuk kellett őt. A titkárságra lépve egészen meglepődött, ahogyan felmérte a terepet. Nyitva volt az ajtó. Emlékeiben pedig valamiért mindig zárt ajtók mögött folyt a fejtágítás. Kissé félszegen, de tudatosan előadta, hogy miért érkezett, majd bevezették az irodába.
- Sólyom Máté, jó napot! - Az igazgató fel nyújtotta a kezét. Máté esetében pedig gondosan ügyelt rá, hogy kézfogása ne legyen túl erős, de ne is legyen gyenge. Fontos volt az első benyomás.
Nem ült le, amíg hellyel nem kínálták, és nem bámulta a berendezést. Egy gyors pillantással mérte fel a terepet. Jócskán megváltozott, mióta idejárt.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Helyet foglalt a vendégeknek előkészített széken, majd kényelembe helyezte magát. Persze csak annyira, amennyire egy ilyen szituáció megkívánta.
- Igen, vonattal. Tudja, muglik között nevelkedtem, és nem bírja a gyomrom a hoppanálást. És szeretem nézni az elmenő tájat - mosolyodott el. Ismét volt némi igazságtartalma a mondandójának. Tényleg szerette nézni, ahogyan tovasiklanak mellette a fák meg az erdők. És tapasztalata szerint akkor jó egy hazugság, ha tartalmaz minimális igazságot is.
Nyugodt volt. Az egész úgy működött, mint a színészeknél. Lámpaláz érzése, mikor elindulnak, de mikor a színpadon vannak és meg kell szólalniuk, már minden megy, mint a karikacsapás. South is. Amint betette a lábát az igazgatóhoz, és bemutatkozott, már a profi szólt belőle.
- Az ország legmodernebb felfogású tanintézménye az Önöké. Hihetetlen megtiszteltetés lenne, ha itt tölthetném a gyakorlati éveimet. És... ne haragudjon, de titkos vágyam, hogy az egyetem után esetleg itt találhatnék munkát. - kissé félszegen lesütötte a szemét, majd izgatottan folytatta. - Az egyik órán tanulmányoztuk a módszereiket, ahogyan a diákokkal bánnak. Igazán inspiráló, hogy mennyi tanulmányi kirándulást szerveztek eddig, és milyen jól ápolják külföldi kapcsolataikat!
Nem feltétlen hízelgésnek szánta a mondandóját, de tisztában volt az ember, hogy bármennyire is szerény, a dicséret határozottan jól esett a lelkének. Mindenkinek. Ez alól remélte, hogy az igazgató sem kivétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Hogy mit akarsz? Áh... inkább hagyjuk is, nem akarom tudni - beletúrt a hajába, és eldöntötte, hogy nem akar tudni arról, mi az a Trónok Harca. Ki tudja, East mit nevez trónnak ez esetben.
Fájdalmasan felnyögött, mikor húga figyelmeztette a gondolataira. Elfintorodott, és ahelyett, hogy a másik a gondolataiból olvasná ki a választ, inkább kimondta őket hangosan.
- Folyton elfelejtem, hogy hallod őket. Egyszer tényleg megtanulom az okklumenciát. Most már tényleg. Nem úgy, mint legutóbb.
Legutóbb két hétig bírta. És egy századmásodpercre sem sikerült kint tartani Eastet a fejéből. Persze húga is tisztában volt vele, hogy nem szereti, ha a fejében vájkált. Nem mintha, ő nem ismerte volna, de... Ez egyszerűen túl személyes volt.
Halványan elmosolyodott az ígéretre. Azért határozottan megnyugtatta a tudat, hogy bármikor számíthat rá. Már éppen ki akarta fejezni ezt szóban is, amikor nyílt az ajtó.
- Igen? - vette fel Máténak szánt hanglejtését és hangszínét. A kijárat felé fordult és... egy pillanatra bennt ragadt a levegő a tüdejében. North volt az. Egyértelműen az ő vonásai. Bár hét éve már, hogy nem látta.
Megnőtt. Nagyon is. Talán egy kicsivel még magasabb is lett, mint ő. De vonásai nem változtak. Talán csak megkeményedtek az idő alatt.
Kész szerencse, hogy öccse figyelme Eastre terelődött. Nem tudott volna hirtelen reagálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ölelés. A két testvér között szoros volt a kapcsolat. Ez nyilvánvaló volt akkor is, mikor East beszélt North-ról.  De úgy tűnt, hogy azóta, mióta elment, jóval szorosabb lett a viszonyuk. Amit ő most csak külső szemlélőként nézhetett végig.
Kissé féltékeny volt a kapcsolatukra. A saját öccse azzal a tekintettel nézett rá, amivel az ismeretleneket mérik fel az emberek. Ő nem akart beleszólni ebbe a párbeszédbe. Ez nem az ő pályája volt. Egyelőre, így hagyta, hogy East világosítsa fel a hazugságról North-ot.
Ő maga csak akkor mozdult, mikor a legfiatalabbik West felé fordult. Automatikusan nyújtotta a kezét, és vette fel Máténak szánt testhelyzetét. Hiába. Az évek meg a rutin.
South West, a halottnak hitt testvéred.
- Sólyom Máté, örülök, hogy megismerhetlek, North. Remélem, a tanév alatt lesz alkalmunk jobban megismerni egymást. - A hangsúlya és a kézfogása is megfelelt a hivatalos protokollnak. Elvégre ő most Sólyom Máté volt, a pécsi egyetem hallgatója. Egy idegen, egy betolakodó a másik két testvér kapcsolatába, ha East hazugsága beválik. A jelenlegi felettese, és nem a testvére, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nagyon jól látta az érzelmek változását North arcán. Ahogy az idegenből ellenszenvessé vált a tekintete. Nem is tudta hirtelen eldönteni, vajon melyik a rosszabb.
Egy pillanatra megmerevedett, ahogyan East odajött hozzá. Csak egy századmásodpercre, hisz utána ismét ellazította az izmait.
- Nem a tanodában tanultam. Magántanuló voltam egy jó ideig - válaszolt készségesen, és a körülményekhez mérten kellően nyitottan. Hisz egy új tanár érdeklődik a diákjai után, nem igaz? Még egy mosolyt is megejtett a biztonság kedvéért.
Aztán felsóhajtott, és az orrnyergét kezdte masszírozni. Kellett a pótcselekvés, ideges volt, ezt East biztosan érezte. Remélhetőleg a legkisebb West ebből nem vett észre semmit.
- Azt hiszem, jobb ha visszamegyek a körletbe. Még sok a papírmunka... - jegyezte meg East felé fordulva. Épp elég volt North idegenkedő pillantása. Azt hitte, könnyebb lesz a viszontlátás. Azt hitte, lezárta már ezt magában. - És biztosan szeretnétek ti is beszélni.
Megpuszilta a nő arcát elköszönésként, majd North felé fordulva biccentett.
- Minden jót!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Tanár, munkatárs, helyettes és... ezek szerint dada. Már most elege volt az itteni élet megpróbáltatásaiból. Kirill nem kevés munkával bízta meg, és bizony nem kímélte a tanítással sem. Na nem mintha a házvezető annyira ráért volna. Most is valami elkerülhetetlen megbeszélésen kellett lennie, ami jóval túlhúzódott a megbeszélteken. Úgyhogy kiadta South-nak a feladatot, hogy menjen el a kölykéért az előkészítőbe.
Nem kevés zsörtölődés mellett indult el a faluba, majd magára erőltetve Máté figuráját, lépett be a terembe. Nem nézett körbe, azonnal a tanári asztalnál ülő nőhöz sietett, és fojtott hangon közölte, hogy Kirill küldte Zsomborért és a kastélyba kell felkísérje. A nő készségesen bólintott. Ismerte már South-ot, vagyis Mátét, hisz egyszer-kétszer már megfordult az előkészítőben Kirill miatt.
A nő hátrasétált a kölyökért, addig ő az asztalnál várta a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Türelmetlenül várta, hogy a nő felkészítse a gyereket az útra. Nem ért ő a kölykökhöz, és egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, hogy megtanuljon egy tudathasadásos gyereket kezelni. Kirill már mesélt róla, és találkoztak is a Csonka gyerekkel, de akkor nem vágott ilyen ellenséges arcot, mint most. Talán akkor a másik énje volt a felszínen.
- Kirill küldött, hogy kísérjelek fel hozzá - magyarázta a gyereknek minden türelmét összeszedve. Nagyon igyekezett a megértő és jóindulatú tanár szerepét felvenni. Bizalmat kell keltenie a kölyökben, hisz különben nem fog vele feljönni a kastélyba, és nincs kedve egy bögőmasinát végigcipelni az egész falun. A végén még kihívják rájuk az aurorokat és megvádolják gyerekrablással. A bűnlajstromából már csak az hiányozna...
- Ő most fent van a többi tanárral egy megbeszélésen, de megmutatom majd a nagytermet, ha jól viselkedsz - rámosolygott a gyerekre, és a kezét nyújtotta felé. - Benne vagy, Márton? - Hallotta, amint a tanárnő így szólította, és sejtette, hogy nem lenne kellemes, ha a tisztességes nevén szólítaná meg most a gyereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A gyerek ellenkezését látva a tanárnőre nézett, aki odasétált hozzájuk, és végigsimítva Zsombor, vagyis Márton hátán próbálta megnyugtatni. Nem értette, miért kell így elhitetni a kölyökkel, hogy van egy képzeletbeli testvére. Szerinte ezzel semmit nem fognak megoldani. Inkább szembesítsék a dolgokkal, akkor talán haladhatnak egyről a kettőre. De ha itt ez a módi, akkor nem ő lesz a forradalmár.
- Figyelj Márton - guggolt le hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen. Tapasztalata szerint ez bizalmat szokott kelteni az emberekben. - Kirill és Zsombor is megbízik bennem, neked sincs mitől félned.
Tényleg nem volt oka... leszámítva, hogy milyen háttérrel rendelkezett South. Persze neki semmi dolga a gyerekkel, csak annyi, hogy leszállítsa a főnökének, és építse a bizalmat közte és az emberek között. Ez éppen elég kimerítő volt.
- Ha Kirill el tudott volna jönni, biztos vagyok benne, hogy már régen itt lenne. De sok a dolga a kastélyban. Ezért viszlek hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A gondolkodó arckifejezése a gyereknek egy pillanat erejéig reményt keltett benne. Aztán szépen összetörte a kis vakarcs, mikor levágta magát a székre, mintha odaragasztották volna.
A nő távozását kék szemeivel végigkövette, de nem adott ki hangot. Így vagy úgy, de a kölyök mindenképpen vele fog jönni. Hacsak nem ér ide időben Kirill.
Felsóhajtott, és ismét leguggolt Zsomborral szemben. Ezúttal nem egy magasságban voltak, hanem a gyerek egy kicsivel feljebb helyezkedett el, hála a magasabb székeknek.
Valamit titkolsz - legszívesebben fogta volna a pálcáját, megátkozta volna, hogy eszméletét veszítse, amíg felviszi a kastélyba, és aztán már távozott is volna, soha viszont nem látásra a kölyöknek. De Mátéként sajnos ezt nem tehette meg.
- Rendben. Kössünk egy egyezséget, oké? Te eljössz velem a kastélyba Kirillhez, én pedig az út alatt elmondok egy titkot, amit senki nem tud. Te leszel a titkok őrzője, oké?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Milyen furgon? - Bár hosszú időt töltött muglik között, de azt már nem tudta elképzelni, hogy Bogolyfalva közepére egy fekete autó csak úgy bejöjjön, és elvigye a gyereket. Összehúzta szemöldökét, de bólintott a kijelentésre. Hát persze, hogy nem annyira buta!
Már éppen válaszolni akart, mikor a gyerekből egyszerűen ömleni kezdtek a szavak. Legutóbbi találkozásukkor nem gondolta volna, hogy egyáltalán tud beszélni, erre tessék. Ki tud ezen kiigazodni! Nem értette, Kirill miért is mesélt mindenkinek olyan nagy lelkesedéssel erről az átokfajzatról.
Végighallgatva a mondókáját, kissé megvonta a vállát, olyan könnyedén, ahogyan csak tudta, és a helyzet megkívánta.
- Látod? Ezért sem akarnálak fekete furgonba tuszkolni. Amúgy is, Kirill épp eleget fizet érted. - Remélte, hogy ez a mondandója megfogja a kölyköt. Ez talán bizonyítja, hogy kell valakinek.
Felállt Zsombor elől, és egy ideig nézte a gyereket. Csak addig, amíg lábába tényleg visszatért az élet, majd ismét megvonta a vállát.
- De ha nem akarsz jönni, és megtudni a titkot, akkor nem vihetlek magammal. Egyedül kell akkor maradnod ebben a nagy, üres, sötét épületbe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyű volt Easttől jegyeket kérni az előadásra. Igazából nem is kellett kérnie, hisz mire hazaért a kávézóból, már szinte le is volt rendezve minden. Milyen szerencsés az ember, ha a testvére legilimentor!
A cél ezúttal is az volt, hogy a nem túl kedves nyomozónőhöz közelebb kerüljön. Legalább annyira, hogy kellő mennyiségű információt ki tudjon szedni belőle. Már ami a nyomozást illette. Így amennyire Mátétól telt, szépen kiöltözött és rendbe szedte magát. Felhúzta fehér ingét, rá a fekete zakóját. Hátrafésülte haját, és szemüvegét is gondosan megtörölgette, mielőtt felrakta volna magára. Összességében egészen kellemes látványt nyújtott. East szerint mindenképpen. Felajánlotta partnerének, hogy esetleg elé megy, de a visszautasítást is tűrnie kellett, így a jegypénztár közelében várta őt, a két darab tiszteletjeggyel a kezében. A legjobbaknak ugyanis páholy járt a musicalre.
Időben érkezett, talán kicsit túl korán is. Addig felmérte az embereket. A legtöbb boszorkány és varázsló inkább csak sznobságból, mint élvezetből járt a színházba. Pont olyanok voltak, mint a saját családja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Stílusos belépőre számított a nőtől, de mikor meglátta, kicsit el kellett gondolkodnia, hogy ez tényleg ugyanaz az ember-e. Nem tagadhatta, de lenyűgözte a látvány.
- Kisasszony... Igazán elbűvölő ma este - jegyezte meg mosolyogva, majd nyújtotta a karját a nő felé. Kellemes meglepetés volt a számára is, ebben biztos lehetett.
Ő is korán érkezett, ahogyan South. Erre számított azért a férfi, ahogyan az elmúlt pár alkalommal megismerte a nőt. Pontos, precíz, finom ízléssel.
- Az előadás kezdetéig még van egy kis időnk. - Pontosan még fél órájuk volt az előadás kezdetéig, de persze a hivatalos késési időt is bele kellett kalkulálni. - Volna kedve esetleg addig a büfében meginni egy italt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodott ő is a bókra, és ha nem fésülte volna szépen hátra a haját, talán még bele is túrt volna. Természetesen zavarában.
- Úgy gondoltam, kellően különleges az alkalom, hogy a kockás ingemet hátrahagyjam. - Szíve szerint az összeset a kukába hajította volna, és rágyújtotta volna a pápaszemmel együtt. Igazán felüdülésnek számított az alkalom, már emiatt is.
Amint érezte a nő karját az övén, már indult is el a kantin felé. Nem voltak sokan, a legtöbb vendég valószínűleg éppen kezdésre fog csak beérni, így könnyedén találtak egy üres asztalt, nem messze a pulttól.
- Ha ragaszkodik hozzá, rendelhetünk ásványvizet. Azonban nem gondolja, hogy alkalomhoz illőbb lenne egy-egy pohár pezsgő? - nézett rá lehajtott fejjel, szerényen megejtve egy félmosolyt. Nem akarta ő leitatni a nőt, esze ágában sem volt. Azonban mégis kellemesebb a hangulat némi alkohol után. Na meg a beszélgetés is könnyebben elindulhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt hiszem, ő kezdés előtt nem szívesen inna velünk. A pezsgőt a csapattal együtt isszák majd, a bemutató utáni partin - vont vállat, majd indult el pult felé, hogy kikérje a megfelelő pezsgőt.
Úgy gondolta, talán az édes lesz az, amit a nő is szeret, vagy éppen szokott inni. Egy egész üveggel kért, de nem állt szándékában most azonnal kitölteni az összeset. Megfelelő lesz ez az előadás alatt is, ha esetleg megszomjaznának.
Két pohárral és az üveggel tért vissza az asztalhoz, majd töltötte meg a poharakat. A feltett kérdésre mosolyogva rázta meg a fejét, majd csak akkor válaszolt, amint az egyik poharat a nő felé nyújtotta.
- Kérem, hagyjuk most a munkát. Ezúttal szórakozni jöttünk, ha nem tévedek. - Egyre biztosabb volt a dolgában, miszerint a nő még életében nem szórakozott. Ez az ő malmára hajtotta a vizet. - A munka nélküli estére - emelte fel koccintásra poharát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyedén elmosolyodott, mintha észre sem vette volna, hogy a nő nem éppen ezt a választ várta volna. Úgy tűnt, kettőn áll a vásár. Nem csak South, de a nyomozó is hasonló indíttatással fogadta el a meghívást. Valószínűleg. Ez kissé megnehezíti majd a dolgát. Nem nagyon, éppen csak egy leheletnyit.
- Ez esetben köszönöm kérdését. Csodásan vagyok - mosolyog, miközben végig a nő szemeibe nézett.
Finoman érintette össze a poharakat. Épp jókor is jött az a pár korty pezsgő, a nő mozdulata ugyanis meglepte és... Szóval nem mondhatta, hogy nem volt vonzó teremtés, ha nem éppen munkakörülmények között találkoztak. Kénytelen volt tekintetét egy pillanatra a mellettük elsétáló házaspárra fordítania.
- Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog önnek az előadás. Volt szerencsém egy-két próbán bent lenni - vette fel ismét a beszélgetés ritmusát. - Gyakran jár színházba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Újabb információmorzsát kapott a nőtől, habár ez nem volt annyira meglepő. Beszédéből, tartásából és egyáltalán, a megjelenéséből lehetett következtetni, hogy művelt. Nem is beszélve arról, hogy színházba jár. South kíváncsi lett volna, vajon kivel járhat el, ha annyit dolgozik... Talán a munkatársaival. Valahogy mégsem tűnt olyan embernek, aki a munkában a barátokat keresné.
- Igen, talán elindulhatunk a páholy felé - mosolyogva bólintott, ahogy tekintetével felmérte az érkezők sokaságát.
Biztos volt benne, hogy még elég idejük lesz beszélni. Vagyis elég ideje lesz arra, hogy kiépítse a kellő bizalmat köztük. Volt már ennél nehezebb ügye is, de ez sem éppen a legkönnyebbek közé tartozott.
A kezébe vette a poharát és az üveget, majd a nő mellett megállva várta, hogy ismét belekaroljon, és bekísérhesse a kiszemelt helyükre, akár egy igazi úriember. Azért mégis tanult valamit a családjától. Minden mást leszámítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudta volna szavakba önteni, mekkora megkönnyebbülés volt elhagyni az országot. Maga mögött hagyni az iskolát, az aurorokat, és legfőképpen Mátét. Már hónapok óta meg kellett volna ejtenie egy ilyen utat. Hogy ismét South lehessen. Vagy legalábbis valaki ahhoz hasonló.
Nem is igazán tudta, milyen italt tartott éppen a kezében, de mindenképp jól esett neki az egész napos hőség után.
- Hableányok? Csak nem akarsz utánam jönni? - húzta le a maradék italt ő is. Nem sokkal maradt le Annie mögött alig pár tized másodperccel lassabban ihatta meg a löttyöt.
Egy nagy sóhajjal dőlt végig a füvön, csupasz lábát Annie ölébe ejtve. Karját csiklandozta a puha fű. A kék kendője most is ott virított a homlokán, mint az erdőben annak idején. Apró karika fülbevalója is visszakerült a bal fölére, csak hogy végre távol tartsa magától Mátét és minden konzervativizmusát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen? Észre sem vettem... - Csak magában mormogta, abban sem volt biztos, hogy Annie egyáltalán meghallotta, mit akart mondani. Szemhéja alatt is látta, hogyan változnak a fények. Erősek voltak, vibrálóak, tele élettel. Ez így jó volt. Kényelmes.
Kipattantak szemei, ahogyan Annie ledobta lábait az öléből, és fel is támaszkodott, hogy megnézze, éppen hova akar elindulni a nő. Ő is bőven érezte már az alkohol kellemesen émelyítő hatását, így nem volt benne biztos, melyiküknek is kellene melyikre figyelnie.
- Bocs haver, majd legközelebb - lépett végül az ismeretlen mellé, és szólt hozzá tökéletes angolsággal. Mégiscsak az anyanyelve volt, és végre egy hely, ahol mindenki megérti a nyelvet!
Megfogta Annie kezét, mielőtt még az ausztrál vagy ki tudja honnan szalajtott férfi egy büdös mosdóba vagy izzadt sátorhelybe cipelte volna őt. Az ő léptei is kissé bizonytalanok, így csak pár lépéssel vezette arrébb Annie-t, amikor az utolsó lépést után lába nem ért földet, és beleborult a tóba, magával rántva a kézen fogott nőt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szellemes válasszal szeretett volna kontrázni a kérdésre, de valami megzavarta a folyamatban. Eltűnt a lába alól a talaj. Kissé zavarodva próbálta a fejét kiemelni a vízből, és prüszkölve törölte meg kezével az arcát. Aztán újra, és újra. Ugyanis Annie nem kímélte a víztől, egészen addig közelített és spriccelte a vizet rá, amíg a férfi meg nem elégelte a dolgot és el nem kapta a kezét.
- Próbára akarsz tenni, Merkovszky? - tette fel a kérdést nevetve. Elengedte a kezét, és lejjebb ereszkedett a vízben, hogy csak a szeme és a szokásos kendője látszott ki belőle.
A fények ekkor elsötétedtek, a tömeg éppen kántált valamit a színpadok környékén. Talán visszaszámoltak, de ilyen messziről nem értette. Aztán mikor szeme már kezdett hozzászokni a sötétséghez, színes fények kezdtek cikázni az égen. Tűzijáték. Mugli módszer, de határozottan látványos.
Kissé hunyorgott a fényre, lelassultak az reflexei és az érzékei is, volt pár másodperc, míg elvakította a messzi fény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokadszorra próbálta már elengedni a füle mellett az utalást. Nem akarta, hogy Annie így érezzen, és azt sem, hogy ez, ami most őket összeköti, létezzen. Ezek a dolgok mindig megnehezítették az életét, és idővel egész jól sikerült is kordában tartania. A kötődést. Viszont tagadhatatlanul kötődött Annelie-hez.
Egy ideig hagyta, hogy csak a szemei látszódjanak ki a vízből. Amint hozzászokott szeme az új fényekhez, figyelte Annie sziluettjét, és a háttérben a tűzijáték mintáit az égen. Aztán lemerült a víz alá, hogy lehűtse egy kicsit magát. Hogy a víz kitisztítsa a fejét. Mert nem gondolkodott tisztán, ebben biztos volt.
Mikor felbukott a víz alól... semmi sem változott. Ugyanolyan illékonynak tűnt minden, mint előtte. Mintha ez a világ egy másik világ lett volna, egy másik élet.
Annie-hez sétált, fölé magasodott. Tekintetét először az égre emelte, a mintákat akarta megfejteni. Észre sem vette, mikor fogta meg ismét a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szikrázott az égbolt is, ahogyan a rakéták robbantak a fejük felett, ők pedig csodálták a látványt, amit mindenféle varázslat nélkül állítottak elő. A kótyagos fejével már nem igazán tud tisztán gondolkodni, inkább csak az érzéseket élte át, amik a hatalmába kerítették.
Nem is igazán tudta, Annie mikor fordult pontosan felé, és nézett a kék szemeivel fel rá. Pontosan látta őt, mintha a fejük felett táncoló színes fények csak rá vetültek volna abban a pillanatban. A derekánál ölelte át, és szorította magához, mint a kislányokat szokták, mikor állát a vállára helyezte.
- Táncoljunk - dörmögte, és kezdett a vízben dülöngélni, miközben egy régi dalt dúdolt. Olyat, amit még a dajkájától hallott. Nem tudta, mi volt az, nem emlékezett a szövegére, csak a lágy dallamra, amit munka közben dúdolgatott neki és öccsének a néni. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán még ismerte ezt és emlékezett rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak dúdolt, és dúdolt, és akkor úgy érezte, a dalával egy külön kis gömböt formált maguk körül. A színpad távoli zenéje tompult, és a körülöttük lévő emberek hangja is csak messzi visszhangnak tűnt.
Aztán Annie ismét ránézett. Ránézett azzal a tekintettel, amiért egyszerre átkozta volna őt el, és amiért mégsem törölte az emlékeit az erdő szélén akkor. A bizalom. Amit ő határozottan hitt, hogy nem érdemli meg. Erre jön ez a lány, akit egyszer már elfelejtett, és neki is el kellett volna South-ot. És közli vele, hogy nem érdekli az sem, ha sorozatgyilkos lenne.
Rosszallóan megcsóválta a fejét, de szája szegletében ott bujkált a mosoly. Aznap este nem számított semmi. Nem számított, ki ő valójában, és miket tett meg a túlélésért. Most csak egy srác volt a többi fesztiválozó közül, akinek a csomagjai a kapunál maradtak, ő pedig Sohaországban repül.
A tűzijáték lassan véget ért. Néhány piros és zöld pukkanás zárta le a produkciót. Aztán ismét minden fekete lett, ő pedig az előtte ácsorgó Annie körvonalait sem tudta kivenni a sötétben. Felemelte jobbját, és megkereste kezével az arcát. Megakadt hüvelykujja Annie ajkaiban, majd kezét felhúzta arca szélén, egészen a összekuszált, nedves hajtincsekig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valami más volt az estében. A levegőben vagy egyszerűene csak a hangulatban. A kapun átlépve már érezte, hogy minden, amit eddig teherként a vállán hordott, levetkőzte.
Még néhány durranás, és vége is volt a tűzijátéknak. Érezte, ahogy Annie lábai szorosabban kulcsolódtak köré, mire karjai öntudatlanul húzták őt közelebb magához. A sötétség az övé volt. Az életéhez tartozott, de ebben a sötétségben most nem volt egyedül.
Összeszorította a szemét, ahogyan megérezte az érintést a tarkójánál, és csókot az arcán. Az ital köde alatt valami tiltakozott még benne, de egy morranással elhallgattatta az idegesítő kis zörejt, és mielőtt még Annelie elhúzódhatott volna tőle felé fordult és megcsókolta. Nem finoman, nem óvatosan.
Kezével dobott egyet rajta, hogy tenyerével jobban meg tudja támasztani őt alulról, és a part irányába botorkált, miközben ajkával vagy a másik ajkait kereste, vagy a nyaka bőrén futtatta végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elveszett. Elveszett abban az érzésben, ami most hatalmába kerítette, és abban a vágyban, amit sosem gondolt volna, hogy érezni fog Annelie társaságában. Ez a számára különös kavalkád pedig süketté és vakká tette. Ha a másik nem érzékelte volna a földet, és állította volna meg, együtt buktak volna fel.
Engedett a kísértésnek, és ahogyan Annie lehevert a füvön, fölé hajolt. Ott folytatta volna, ahol abbahagyta, ha éppen ragadta volna meg valaki a vállát, és rántotta volna fel a földről.
Megpróbálta beazonosítani az ismeretlen támadót, így egy keveset még körbeforgott terepfelmérés gyanánt. Egy biztonsági őr volt, fényvisszaverős mellényben, aki éppen a fekete adóvevőbe beszélt, szemmel tartva South-ot. Nem igazán értette, mit mondott, franciául beszélt, de a következő pillanatban egy figyelmeztető pillantás után elindult egy nagyobb tömeg irányába.
South Annie-re pillantott, és kézen fogva húzta maga után. Mindegy is hova, csak el az emberek közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csúnyán félbeszakították őket, amit akkor nagyon bánt, később már valószínűleg hálát ad majd a biztonsági őrnek. Annie-t maga mögött húzva indult el, néha neki-nekiütközve néhány embernek, miközben folyton hátrapislogott.
Nem volt tudatában annak, mit is fognak tenni, vagy hogy hogyan változik majd meg utána a kapcsolatuk. Akkor, abban a pillanatban a puszta vágy volt, ami kiürítette fejét és száműzte a gondolatokat, amiket eddig tudatosan újra és újra elővett.
Lelassított, ahogyan érezte a másik lassulását, és nevetve engedett a kényszernek, hogy a bódék között kicsit megálljanak pihenőre. Csókot csók követett, már nem is igazán tudta követni. Egymásra hangolódtak a mozdulataik, és a kérdésre, csak egy apró bólintásra futotta, miközben ismét Annie ajkai után kapott. Aztán erőt véve magán fogta ismét kézen és húzta maga után a sátrak felé, hogy együtt tölthessék az éjszakát, és hogy a másnap aggodalma nélkül élvezzék egymás társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nagyon úgy tűnt, hogy sikerült olyan válaszokat adnia, amik minden felmerülhető gyanút elaltattak az igazgatóban. Legalábbis erre következtetett az arckifejezéséből és a válaszaiból. Elvégre, mégis mit keresne az iskolában egy halálfaló, aki az utóbbi pár évben csalásokból tartotta fenn magát?
Bár fogalma sem volt, hogy meddig fog itt maradni, azért azzal tisztában volt, hogy talán minden gyakornoknak az a célja, hogy végső soron elhelyezkedjen. Ez alól pedig Sólyom Máté sem lehetett kivétel. Persze talán még az is lehet, hogy meggondolja magát, és maga mögött hagyva az egész iskolás tanárosdit elmegy ismét kikötőbe dolgozni.
- Reméltem, hogy először megfigyelhetem, hogyan működik a rendszer az iskolában, és hogyan tartják az órákat. A fő profilom az Életvitel, így elsősorban ott szeretném mélyebben megismerni az itt folyó munkát. Persze bármilyen adminisztratív feladattal is megbízhatnak.
Erre a kérdésre is készült. Abban azonban nagyon reménykedett, hogy az igazgató nem fog belekérdezni az életvitel legapróbb szabályaira. Felszínes ismeretei épp elég egy laikus ámítására, egy hozzáértő viszont átlátna rajta.
- Reménykedhetek abban, hogy befogadnak erre az évre gyakornoknak? - tette fel óvatosan a kérdést, miközben lesütötte a szemét, mintha kissé szégyellné a kérdést, vagy egyáltalán azt, hogy megfordult a fejében, hogy feltegye.