Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

LUCY MOONLIGHT
- az első kimerészkedés.

---

Történetünk főszereplője, Mikesy Tristanus megindult az iskola hosszú folyosóján, hogy kísérletezzen kicsit saját magával. Régen volt már, hogy emberek közé merészkedett, habár az iskola még teljesen új számára, ahogyan maga, az emberekkel való kommunikáció is. Órájának vészes üvöltésére ébredt nemrég. Tudom. Délután van. De valahogy a mai napon ebéd után jót tett egy kisebb pihenés. Alapjáraton sem veti szét az energia az ifjúurat, ez a nehéz, magyaros ebéd pedig teljesen a padlóra küldte őt. Gondolataiba mélyedve sétál fel az alagsorból, hóna alatt egy vaskos, igen öregnek tűnő Bájitaltan könyvvel. Ebéd közben is muszáj volt valamivel lefoglalnia magát, és most sem lesz hátrány, ha magával viszi a rétre. Addig sem arra figyel, hogy éppen ki nézi a kézfejét, a nyakát vagy a kevésbé feltűnő sebet az arcán. Arcát a márványpadlóra fordítva sétálgat, egészen addig, amíg el nem éri az iskola kapuját. Erősen nyomja le a kilincset, amibe hitvány kis csigateste szinte újra úgy elfáradt, hogy talán jobb lenne visszafeküdni, és aludni. Kisétál hát a rétre, ahol szintén millió meg millió diák szórakozik, játszik, tanul, veszekszik vagy éppen egy szerelmi civódás is kialakulóban lehet egy vörös lány és egy szőke fiú között, akik mellett gyors léptekkel halad el hősünk. Nem sok lépés után talál is magának egy kedves zugot, ami szépen le van takarítva, sehol hó, sehol semmi. Így nekidől a padnak, zöld szemeivel utoljára végigpásztázza a terepet, majd egy nagy sóhajt követően kinyitja könyvét, és belemélyed a Bájitaltan rejtelmeibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

KORNAI VIKTÓRIA
- csapó kettő.

---

Hosszú, fekete színű ballonkabátban érkezik egy vékony alak az udvarba. Nem igazán szeretne zavarni senkit sem, hiszen ő maga is azért érkezett ide, mert úgy hallotta, nem annyira sokan meditálnak errefelé. Égig érő lábait szinte feminin módon pakolja egymás után, hóna alatt egy nagyobb füzettel – ahogyan azt megszokhatta tőle a nagyközönség. Vagy nem. Elvégre nem is nagyon ismeri a kastély lakóit. Néhány kísértettel összefutott már, a portrék próbálták szólogatni, de egyik sem hatotta meg annyira. Bezzeg, ha egy embergyerek szól hozzá, úgy össze tud rezdülni, mint a tisztáson legelő őz, akit megzavarnak a táplálkozásban. Tehát, az udvaron vagyunk. Szinte egy lélek sincsen. Zöld, méregszín szemeivel végigméri a terepet, így pillant meg egy sötét hajkoronája leányt. Talán egyidősek lehetnek így, első ránézésre. Amikor a lány is felpillant, Tristanus abban a pillanatban elkapja tekintetét, majd leül egy nem is olyan messzi padra, ölébe kapja füzetét, zsebéből előkotorja szétrágott szénceruzáját, amikor egy bagoly kikapja a kezéből a rajzeszközt.
„Hogyaza…” – motyogja félhangosan, majd követi szemével a madarat, ami a lány feletti fa ágára szállt, onnan nézi a fiút. Mintha kuncogna.
„Ez nagyon nem vicces.” – kezdi el szedni lábait egymás után a lány irányába, dühösen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

KORNAI VIKTÓRIA
- csapó kettő.

---

Egyértelmű, hogy nem a lányra dühös. Legalábbis azoknak, akik esetleg láthatták azt a kellemetlen kis dögöt, ami elcsente Tristanus ceruzáját. Hosszú lábait gyorsan szedi egymás után, s nemsokára a tanuló lány mellett terem, akire rá sem hederít egy ideig. Túlságosan zavarja a fa tetején vihogó hiéna, ami igazából csak egy ártatlan bagoly, aminek megtetszett a toll. De, mindegy. Értitek. Úgy látszik, hogy veszett az ügy. Ingerülten csillogó szemeit a madár szemgolyóiba mélyeszti, de ismét rá kell jönnie, hogy ez így nem fog menni. Ő biztosan nem fog felmászni - milyen már az? -, és a bagoly sem fogja visszaadni a rajzeszközt.
„Nu face nici cit o ceapa degerata.” - motyogja magában, aztán végre feltűnik neki, hogy valakit igencsak megzavart a dolgában. Kiskutya módon oldalra dönti a fejét, s végül magyarul szólal meg.
„Ne haragudj!” - kér elnézést, felpillant a fa tetejére. A madár már sehol.