28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rádonyi Miklós összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 13. 15:25 Ugrás a poszthoz

R á h e l

Hát igen, az idő nincs a legjobb formájában, legalábbis ilyen hideg telünk már régen volt. Persze lehet, hogy kevésbé tűnt fel a kastélyban töltött évek alatt, hiszen a varázslatoknak hála sosincs túl hideg az iskolában, aztán most meg csak nehéz megszokni, hogy saját helyem van, amit nem véd semmiféle bűbáj, csakis én gondoskodom arról, hogy ne fagyjak meg benne.
Szerencsére nem osztottak be a hétvégére, így végre nem kell kimozdulnom a házból. Ugyanakkor nem ártana, ha beszereznék valami új olvasnivalót, ami nem túl hosszú, könnyen a hónom alá kapható, így ha nem is végeznék vele vasárnapig, még mindig el tudom vinni az irodába. Igazából mostanában olvasni se volt rendesen időm, így már elég régen volt, hogy utoljára a könyvesboltban jártam. Pedig most a fizetésem is megjött, ami még inkább arra ösztökél, hogy elköltsem erre-arra.
Felkapom a legmelegebb kabátomat, fél arcomat eltakarom egy világoskék, kötött sállal, fejemre sapkát húzok, majd a lehető legsietősebb léptekkel elindulok a célterületre. A havas földet bámulom, nem nagyon nézek körbe ismerős arcok után, így viszonylag gyorsan és eseménytelenül érkezem meg. A sapit betömöm a zsebembe, a sálamat viszont csak meglazítom a nyakam körül, hogy ne fulladjak meg. Mivel mindig is utáltam, ha az eladók az első másodpercben a segítségemre akarnak sietni, ezért most is egyedül vágok neki a nagy feladatnak. Nincs semmi konkrét, előre kinézett könyv, az ajánlatoknak pedig nem szoktam hinni. Ilyenkor egyszerűen élvezem a felfedezés szabadságát anélkül, hogy másokat zavarnák. Ekkor azonban társaságom akad, méghozzá egy segítségkérő személyében.
- Nem itt dolgozom, bocsi - közlöm monoton hangon, kissé meg is lepődve a helyzeten. Magamat végigmérve nem tűnhetek eladónak, ő viszont inkább tűnik viszonylag friss bagolykövesnek, aki még ezt nem tudhatja olyan egyértelműen megállapítani. A cetlire pillantva rémleni kezd a név.
- Ez nem valami tankönyv? Mintha tanultunk volna belőle. Bájitaltan, vagy bűbájtan talán? Nem emlékszem már... - gondolkodom hangosan, kissé elszégyellve magam, hogy mennyi mindent felejtettem el azóta. De hát nem is használjuk minden nap az ott megszerzett tudást.
- Nincs esetleg valahol hátul az alkalmazottuk? - dobok fel egy újabb kérdést, hogy mentesítsem magam a segítség alól.
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 28. 01:35 Ugrás a poszthoz

V i k t o r

Dolgozom, mert dolgozni olyan csodálatos. Most már ez az élet vár rám a nyugdíjig. Ugyan kicsit furcsa még, hogy olyanokkal vagyok összezárva, akik a szüleim lehetnének, de idővel teljesen hozzászokom majd a helyzethez. Azért van itt egy-két fiatalabb srác is, akikkel egészen jól ki szoktam jönni, de persze még nem dolgozom itt olyan régóta ahhoz, hogy egy életre elkönyveljem a helyet magamban. Egyelőre örülök, hogy sikerült viszonylag hamar munkát találnom. Ehhez persze némi protekció és egy kis szerencse kellett, mint manapság sajnos mindenhez. A felettesemnek ott a három gyerek a nyakára, pont nem hiányzik neki most a dögunalmas adminisztráció a kárbejelentésekről, valamint helyszínre menni se szeret már annyira, valószínűleg belefáradt a hosszú évek monotonitásába, így inkább lepasszolta nekem a munka nemesebbik felét. Ez a hozzáállás, na meg amúgy az egész nő karrierje nem túl biztató jövőképpel kecsegtet, de mit csináljak, ha egyszer a bestia tagozatra nincs üresedés. Ülök és várok, hogy kihalásos alapon feljebb kerüljek. Pedig nagyon szívesen átkerülnék már most, azonnal... Sokkal lazábbak. Meg persze több ott a kihívás. Ezzel nem azt mondom, hogy itt ne lennének izgalmas esetek, de mégiscsak egy faluról van szó, nem költözhet be minden nap egy padlásszörny valamelyik újépítésű házba. A viszonylag csekély bejelentések ellenére nem mondható, hogy felesleges és haszontalan munkát folytatnánk a részlegen. Szakmai szempontból kiváló ugródeszka a pozíció, és ami számomra nagy meglepetés, hogy hamar belerázódtam a dologba. Kicsit megnyugtat.
Unottan ülök az íróasztalomnál. Már órák óta próbálok életben maradni, de még mindig nem sikerült teljesen felébrednem. Éppen a második kávém utolsó kortyainál tartok, amikor lépéseket hallok a résnyire hagyott ajtó mögül. Egy pillanatra össze is rezzenek, hogy vajon ki lehet az. Még nem vagyok teljes mértékben hozzászokva az iroda vezetéséhez, pedig ha Brigi az ügyeletes, vagy csak épp családi teendői vannak, akkor rám marad itt minden apróság. Most éppen egy tegnapi bejelentés jegyzőkönyvét kell ellenőriznem. A látogató érkezése miatt azonban nincs mese, félbe kell hagynom az olvasást, így tehát gyorsan elrendezem magam körül az íróeszközöket, majd kíváncsian pillantok az ajtó felé.
- Nocsak, micsoda meglepetés - nevetek fel az öröm és izgatottság egyvelegétől. Viktor az, akivel még fiatalabb éveim során akadtam össze Szikszai tanár úrnak köszönhetően, majd segítségemre volt a VAV-ra való felkészülésemben is. Aztán már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, így ezért sem tudhatja, hogy ide kerültem. Na meg persze a franc enné meg azt a lassú ügyintézést!
- A fenébe már, hogy még mindig nem készült el a névtáblám... Ez már a sokadik eset, amikor magyarázkodnom kell. Ma én vagyok bent, úgyhogy mindenféle kéréssel hozzám lehet fordulni, már ha nem probléma. Foglalj helyet! - eszembe jutnak azok az esetek, amikor a kedves ügyfelek - többnyire idős falulakók - kikérték maguknak, hogy egy ilyen fiatalember foglalkozzon a problémáikkal.
- Szóval mi a gond? - kérdezem kíváncsian, miközben a nála lévő cuccokat kezdem el diszkréten megfigyelni.
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. január 30. 00:15 Ugrás a poszthoz

V i k t o r

Igazán megmosolyogtató, ahogyan beszél. Ilyen hangulat is régen volt már ebben az egyhangú irodában. Kellenek az ilyen látogatók, hogy ne fásuljak be. Csendben bólogatok, kissé talán megilletődött arckifejezéssel, amikor leesik neki, hogy bizony nem ő tévedt rossz helyre, hanem én vagyok meglepő helyen, amihez neki is köze van. Ha nem segít annak idején, nem sikerült volna úgy a VAV, ahogy. Igazán nehezen vettem rá magam a tanulásra, viszont még a foglalkozásai ellenére sem teljesítettem elég jól ahhoz, hogy a bátyámhoz hasonlóan egyetemet végezhessek. Tény, hogy a tanulással kapcsolatban jó régen elrontottam a mentalitásomat, így valószínűleg a bekerülésem után is számtalan tanulási nehézséggel találtam volna szembe magam, ahogy a mestertanonci képzés során is rendesen megizzadtam, mire az utolsó vizsgákat is letudtam. Ja, meg amúgy nyilván nem az enyém lett a legjobb bizonyítvány, de nem is a papír számít szerintem, hanem a szaktudás, na meg az, hogy szeresd is a munkád. Engem pedig a varázslények érdekelnek, mindig azt mondtam, hogy legalább azt is tanultam. Csak az álommeló nem jött össze, az ideális pozíció. És most egy olyan ember foglal előttem helyet, aki a problémásabb korszakomban ismert meg, no meg ki tudja, miket hallott még rólam az ismertségi köreiből, akiknek emlékszem, hogy annak idején nagy nehezen, de megnyíltam. Szóval kínos egy helyzet. Zavarban vagyok, mert a lelkem mélyén bánt, hogy mégiscsak itt kell látnia. Ő kvázi házat vezet, tanár, sínen lehet a magánélete, én pedig túlórákat bevállalva éldegélek a vakvilágban, de legalább van valamennyi pénzem. Tudom, hogy sose mondaná ki nyíltan, ha furának találna a munkaköröm miatt, és biztosan csak azért beszélek így, mert az idő előrehaladtával mindenképpen váltani szeretnék, mert már én csak ilyen vagyok, hogy semmi se jó soha, de mindegy. Nem is tudom, hogy miért mentem bele ennyire ebbe a fejtegetésbe, mert egyébként abszolút nem szokott az ilyen érdekelni. Talán a múlt...
- Felőlem szidhatod - vonom meg a vállam. - Én csak örülök, hogy fizetnek. És remélhetőleg nem ér több kellemetlenség.
Ahogy figyelek Viktor problémájára, úgy nem tudom teljesen kizárni a fejemből azt, hogy talán én is hibás vagyok azért, amiért évekig nem beszéltünk. Nem tudom, hogy haragszik-e rám, egyszerűen baromi elfoglalt lettem, és úgy láttam, hogy nem sok értelme lenne tartani vele a kapcsolatot, hiszen szintén zajlott a saját kis élete. Egyelőre azonban semmi jelét nem mutatja neheztelésnek, ami némileg megnyugtatással tölt el. A kézfejemre támaszkodva figyelem a dobozban lapuló szőrcsomót, elmélyülten koncentrálva tanult ismereteim felidézésére.
- Pedig ez minden bizonnyal Chizpurfle, jól tippeltél. Azért a biztonság kedvéért bevizsgáltathatom, csak az persze csomó idő, addig meg bármi történhet. Mikor vetted észre, hogy mozognak? Mert az igazság az, hogy nagyon gyorsan szaporodnak, és ha már a macskaszőrt szemelik ki maguknak, akkor feltehetőleg már máshova is befészkelték magukat az irodában. Ha látnám a helyszínt, valószínűleg többet tudnék mondani, de a megjelenésük oka többféle lehet. Természetesen a csíny sem kizárt, bár esélyesebb, hogy a költözés forgatagában egy kicsit elhanyagolódott a hely, amit megéreztek és megjelentek, vagy a macska találkozhatott Puffskeinnal például, és azt érezték a szőrén, de akár egy felrúnázott tárgy is bevonzhatta őket, ha van olyanod, hiszen a muglik is eléggé szívnak vele. Figyelj, a Fő utczában árulnak Chizpurfle-riasztót, bár mivel a kastély elég nagy terület, én a helyedben rendelnék egy mentesítést, biztos ami biztos. Nem kerül semmibe. Csak egy időpontot kellene egyeztetni. Mikor érsz rá?
Kérdésemmel párhuzamosan neki is állok a papírmunkának. A megbűvölt penna pillanatok alatt elkészíti a sablonszöveget, amit így már csak át kell nyújtanom Viktornak, hogy kitöltse személyes adataival.
- Ezzel egyeznél bele, hogy a helyszínre menjünk. Nem feltétlenül én, attól függ, hogy aznap beosztanak-e helyszíni mentesítőnek. Vagyunk még páran itt az irodában - mosolyodom el elégedetten, miután befejezem a mondandóm. - Kérsz amúgy esetleg valamit? Van víz, tea, kávé. Pult alól egy kis csokival is tudok szolgálni - próbálom feldobni a hangulatot, hogy ne csak az unalmas hivatali dolgokról essen szó.
Rádonyi Miklós
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 9
Írta: 2017. február 8. 00:33 Ugrás a poszthoz

V i k t o r

Nekem mondja? Most őszintén, ki az, akinek még nincs rossz tapasztalata a hivatali ügyintézéssel kapcsolatban? Legalább annyira közös keresztje ez a társadalomnak, mint a reggeli csúcsforgalom, a korán kelés, oktatás, egészségügy, na meg még sorolhatnám hosszú percekig, amelyeknek egyetlen pozitív oldala a panaszolt szférán kívülálló személyek összekovácsolása, hála ennek a különös sorsközösségnek. Persze most én ülök az íróasztal túloldalán, és egy kissé izgató, ha nem kínos számomra, hogy tulajdonképpen egy ismerős látja, hogy mégis meddig vittem az életben (egyelőre), magyarul ennek a szidott rendszernek a részese lettem, de ez nem jelenti azt, hogy nem élnek hasonló feltételezések a fejemben a munkahelyemről. Vetek is némi gondterhelt pillantást Viktorra, aki erről a tekintetről leszűrheti, hogy Merlin szakállára mondva itt se folynak nagyon másképp a dolgok, csak épp illetlenség lenne panaszkodni a többiekről, hisz ez is csak egy egyszerű intézmény, ahová betántorgunk reggelente, majd zárásig robotolunk, s a dolgozók többsége nálam jóval idősebb, kiégett hivatalnok, ami csak tovább ront a helyzeten. Sajnos ez a szomorú valóság. Akinek ez meglepetés, az eddig nagyon burokban élt. Igaza van. Szomorúan bólintok, beletörődve a gépezet működésébe, melynek néhány hónapja ugyan, de én is alkatrésze vagyok.
- Persze. Nem nagyon szoktak venni, de a varázslény-kiskereskedésben azt hiszem árulnak. Az alaposabbak már riasztóbűbájokkal védik az otthonukat. Furcsa egyébként, hogy az irodádban ez láthatólag felmondta a szolgálatot, talán érdemes lenne egy részletesebb felmérést tartani a kastélyban, mert hát ki tudja, mivel jöttök legközelebb - vigyorodom el, miután egész flottul megvitattuk a probléma szakmai hátterét. Örülök, hogy ezúttal én segíthetek neki, nem pedig fordítva.
- Egyébként pedig figyelni kellet volna LLG órán... Elmondták - vetem oda már-már piszkálódó hangnemben utólag, szigorúan csak azért, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Viktor ismertségünkből és természetéből fakadóan nem fogja kioktatásnak venni a részemről. Feltéve, ha tényleg emlékszik a jellememre.
- Pillanat, lecsekkolom a nagykönyvben - nyúlok a fiókok felé, ahonnan előkerülnek vastagabbnál vastagabb füzetek, mindenféle noteszek, időbeosztása a múltnak és eljövendőnek. Némi lapozgatás után megtalálom a mai dátumot, majd gyorsan átfutom a hetemet. - Igen, azt hiszem megoldható. De csak késő délutántól, mert elhúzódhat a korábbi időpont.
A formanyomtatvány kitöltésének időtartama tökéletes a tea elkészítéséhez. Szerencsére vendég- és alkalmazott barát üzemmódban folyik itt a kiszolgálás, hamar kézhez kapja az általa kért teáját.
Miközben felnevetek a legújabb poénján, sajnos beigazolódik korábbi aggasztó feltételezésem, miszerint az iskolában nem egészen úgy működnek már a védőbűbájok, ahogyan azt a vezetőség szeretné. Talán az elődeim végeztek hanyag munkát, vagy a diákok iktatták ki valamilyen ügyes-bajos módszerrel a rendszert, fogalmam sincs, de minél előbb cselekedni kellene.
- Ha gondolod, bevizsgáltathatod valahol, de eskü nincs semmilyen rejtett tulajdonsága a papírnak. Te mozogsz olyan körökben. A végén még rács mögé dugsz... Egyébként ja, akkor már teszek ott egy sétát, maximum küldök magam után egy kis erősítést is - amint végzett, visszaveszem, lepecsételem és egy irattömb tetejére helyezem a papírt.
- És... egyébként milyen az Eridon? A suliban sose mertem megkérdezni, hogy milyen is ez a házvezetőség, meg a tanárkodás. Aurorok... Hova tovább. Kész sikertörténet vagy - mosolyodom el, a mosolyban pedig benne van valamiféle büszkeség, ugyanakkor érzem, hogy hozzá képest igencsak másfelé sodort az élet.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rádonyi Miklós összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel