Boldog Új Évet!

Alíz Boldog szülinapot

Rutkay Dávid úr

Bagolyfalván sétálgattam. Épp a játszótér mellett mentem el, amikor megpillantottam egy új arcot a játszótéren. Még sosem láttam. Odamentem hozzá, hogy bemutatkozzam:
- Szia! Az én nevem Alison Black. Új vagy? Még sohasem láttalak itt.

Rutkay Dávid úr

- Én is a Rellon ház tagja vagyok- mondtam, majd egy kis néma csend után hozzá tettem- és elsős.
Pár másodpercig még egymás szemébe néztünk majd újra megszólaltam:
- Leülhetek melléd?- kérdeztem, de semmi értelme nem volt a kérdésnek, hiszen az előbb odébb csúszott. Örülök, hogy találkoztam vele. Eddig az én évfolyamomból nem sok mindenkivel tudtam beszélgetni, de most végre akadt egy akivel rendesen lehet.

Rutkay Dávid úr

- Hát igen, úgy félév után érkezhettem egy kicsivel.- válaszoltam a kérdésére. Kicsit elmosolyodtam majd folytattam a mondani valómat.
- Szerintem aki rendesen figyelt órákon, vagy a te és az én esetemben aki rendesen átolvasta a vizsga előtt az anyagokat annak nagyon jól kellet, hogy sikerüljön. Én egyszer át is olvastam de hát meg is lett az eredménye.- a mondani valóm végére elpirultam. Pár percre elfordítottam a fejemet és néztem ahogy a gyerekek játszanak, majd feltettem egy kérdést Dávidnak:
- Ugye nem beszélek túl sokat?

Rutkay Dávid úr

Örültem, hogy úgy gondolja, hogy nem beszélek túl sokat. Aztán hirtelen eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.
- Mit láttál eddig?- kérdezem szinte ugrálva, mire ő csak kérdően néz rám. Amikor láttam, hogy nem érti mire gondolok, el kezdtem beszélni.
- Szóval az az ötletem támadt, hogy körbe vezethetnélek a környéken, mivel csak nem rég érkeztél. Addig is nem itt csöveznénk.-mutattam körbe a játszótéren.- mivel már vagy fél órája itt ülünk minden bizonnyal elég rendesen megismerkedtél ezzel a játszótérrel, szóval akár mehetnénk is máshova.- Láttam az arcán, hogy kezd leesni neki, hogy miről van szó.

Rutkay Dávid úr

Megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy fel tudjak állni. Nem igazán tudtam,hogy hol kezdjük ezért feltettem neki is a kérdést:
- Na hova szeretnél először menni?-Kérdeztem, mire neki állt gondolkodni.
- Még mielőtt válaszolná szeretném előre leszögezni, hogy nem vagyok a legjobb idegenvezető. Csak, hogy tudjad még én sem voltam mindenhol szóval az sem baj igazából mert akkor együtt felfedezzük a helyet.- Ezt a mondatot még mosolygósabban mondtam, mint az azelőttit.

Rutkay Dávid úr

Nevettem rajta, majd kimentünk a játszótérről.

Kolos

Hát elérkezett ez a nap is, amikor a jól ismert Kolos végre kiáll Alison ellen egy kis sportban. A lány érezte, hogy a fiú már rég lent várja, ezért nem is húzta tovább az időt, szép, mondhatni lassú kocogással elindult a kastélyból.
Azt tudniillik, hogy Alison a sportok embere, imádja a kviddicset és szeret futni. Viszont ahogy elnézte Kolost ő nem nagyon jártas a sportok terén. Az igaz, hogy nincs rossz passzban, de nem nagyon látszik sportos embernek.
Visszatérve a versenyre, a lány öt perc múlva meg is érkezett. Gyorsan neki is állt a bemelegítésnek, hogy ne kelljen olyan sokat még így is rá várni, ha már egyszer késett. Egy kis futóiskolával kezdte, majd jöhetett is a gimnasztika. Amint ezzel is végzett odasétált a fiúhoz és megkérdezte:
- Akkor hogyan lesz? - kérdezte, aztán amint észrevette, hogy Kolos értetlenül néz rá még hozzá tette: - Mármint a futás. Mennyit futunk?

Kolos

A szőke hajú követte a srác ujját. Póznától póznáig. Alisonnak meg sem kottyan, futott ő már ennél többet is. Na de várjunk egy kicsit, mekkora is ez a táv? Tudnia kellene hiszen ő kviddicsezik. Egyre jobban azon jár a feje, hogy mekkora, aztán amikor ránéz a fiúra, aki mellesleg várakozó arcot vág, kinyögi végre a választ az ötödikes kérdésére:
- Nekem megfelel, a kérdés inkább az, hogy neked is?
Kolos csak sóhajtott egyet.
- Figyelj - folytatta Alison-, ha szeretnéd futhatunk kevesebbet, mert ahogy elnézlek nem nagyon vagy biztos te abban, hogy odáig el akarsz futni. De aztán nekem mindegy, győzzön a jobb.
Mindketten felálltak a rajthoz, de még nem indultak el, mert a csaj még várt arra, hogy az ellenfele az előbb feltett kérdésére válaszoljon.

Kolos

Mindketten elindultak. A szőke egy kicsit lehagyva a másikat sprintelt előre. Miközben futott hátra, hátra nézett, hogy megnézze, hogy a fiú hol tart. Aztán támadt egy ötlete. Lassítani kezdett és bevárta Kolos-t. Mivel senki sem volt a pályán és Alison semmiféle képpen sem akarta megalázni a srácot, úgy döntött, hogy az a legtisztességesebb ha bevárja őt és együtt érnek be a célba. Pár perc múlva így is lett. Fogalma sem volt róla, hogy mit gondol a fiú az előbbi cselekedetéről. Tudta jól, hogy ezt meg kell magyaráznia de nem akarta sokáig húzni az időt ezért egy mondhathi rövid szöveget fogalmazott meg magában, és azt mondta Kolosnak.
- Figyelj, tudom hogy ez nem tetszett neked, de nem akarlak leégetni, mert szerintem egy kicsit gáz az ha egy másodikos legyőz egy ötödikest. De most nem ez a lényeg. Jöhet a kézi?
Alison a fiú válaszára várt, miközben egyre csak arra tudott gondolni, hogy megharagudott-e rá a srác.
- Kolos, ugye nem haragszol?

Kolos

Végre jöhet a kézi. Szinte ujjongott, de nem akarta, hogy a mellette álló srác hülyének nézze. Habár aki ismeri Alisont, az tudja, hogy jó sportoló, jó tanuló, de ennek ellenére nagyon szeret hülyéskedni.
A sok gondolkodás után viszont leesett neki, hogy Kolos komolyan azt mondta, "ha megmutatod, hogy kell". MOST EZ KOMOLY??
- Na, szóval... gondolom azt tudod, hogy van egy labda, ami lehet nullás, egyes, kettes vagy éppen hármas. Szóval az alapok: először is tudd eldobni a labdát, utána már jöhet is az, hogy közben a kaput el is kéne találni. Ha ez meg van, akkor utána jöhetnek a szabályok, a pálya felépítése. Szerintem a pályával kéne kezdenünk: a pálya hossza 40 méter a szélessége 20 méter. Van kettő kapu mind a két térfélen egy-egy. A kapunál húzódik az alapvonal. Aztán.. nem tudom, hogy ez mennyire fontos. Mind a két térfélen van egy hatos, egy hetes, és egy kilences, de gondolom ezt eddig is tudtad, szóval nem is untatlak ezzel tovább.
Kicsit el is pirosodott, mert szerinte olyan dolgokról beszélt mind eddig, amit Kolos (még ha nem is kézizik) tudott.
- Szóval, először inkább csak passzolgassunk. Oké?
Felvette a labdát, habár még nem egyezet bele a srác.

Juhász Ramóna Zita

A könyvtárba igyekezt, hogy a sötét varázslatok kivédésé házidolgozatához és a gyógynövénytan házi feladatához könyveket keressen. Persze azt sem lehet kihagyni, hogy nem csak ezek miatt megy oda. Hamarosan kviddics meccse lesz és még át kéne olvasnia pár könyvet. Most nem arról van szó, hogy még mindig nem túl jó a sportágban, de szeret biztosra menni.
Sietett tovább a folyosókon, fel a lépcsőkön. Már csak egy, vagy kettő folyosón kell végig szaladnia, meg még megmásznia egy lépcsőt és már ott is van.
Pár perc múlva be is nyitottam a könyvtár ajtaján. Gyorsan elkezdte keresgélni a könyveket. Mikor megtalálta őket egy helyet kezdett el keresni. Mindegyik hely foglalt volt, kivétel egy, ahol egy eridonos elsős lány ült.
Látta, hogy éppen az asztrológiával foglalkozik, ezért odament hozzá.
- Szia! Leülhetek ide melléd?
Nem tudta mi volt a neve a másik csajnak, ezért inkább próbálta úgy fogalmazni a mondatait, hogy abban ne tűnjön fel, hogy nem is ismeri őt.
- Amúgy ha kell segítség, nyugodtan szóljál csak, mert pont jó vagyok asztrológiából!- kimondta ezt a mondatot, majd egy kicsivel később észre vette az asztrológia könyvek alatt a csillagászatról szóló könyveket.- Ja és csillagászatból is az vagyok.
A lány csak bólintott egyet, majd folytatta a tanulást. Alison észrevette, hogy a lány se ismeri őt. Végül is honnan is ismerné? Ő egy eridonos, Alison meg egy rellonos. Sőt az idősebb kviddicses, de még nem volt meccse, szóval onnan sem ismerhette a lány őt.
Alison inkább témát váltott magában, és neki látott a házidolgozatának.

Juhász Ramóna Zita

Nagyon kedvesnek találta a lányt. Tudta jól, hogy a bemutatkozással kellett volna kezdenie, de teljesen ek is felejtette azt.
- Öhm... bocsi el is felejtettem bemutatkozni!- mondta az előbb feltett kérdésre, majd tovább fűzte.- Alison Black a nevem, de nyugodtan hívhatsz Alisonnak, Alinek vagy éppen Alnek, amúgy igen külföldi vagyok. Angliából jöttem a szüleimmel négy éve, mert a dédmamám meghalt. Ő magyar volt, szóval hát igazából apám mamája volt. Amióta meghalt, azóta kezdtem el még aktívabban tanulni a nyelvet. Eddig is tanultam, mivel magyarok leszármazottja vagyok, de most még jobban próbálok ennek megfeleni. Amúgy remélem nem zavaró az akcentusom hidd el erősen dolgozom azon, hogy ne legyen ilyen feltűnő.
Nagyon kellemesnek találta a lány társaságát. Nem tudta miért de úgy gondolta megbízhat benne, habár még nem nagyon ismeri őt.
- Na és te most jöttél a suliba? Amúgy ha már nem birod, hogy ilyen sokat beszélek, akkor nyugodtan szólj csak, hogy fogjam már be a számat.
Tudta jól, hogy túl sokat beszél, de akj ismerte az még jobban tudta. Ramóna válaszára várt, miközbe eszébe jutott, hogy most már tényleg el kellene kezdenie a tanulást.

Juhász Ramóna Zita

Nagyon tetszett neki a lány stílusa. Szereti az olyan embereket, mint ő, akik sokat birnak beszélni, és szinte sose áll be a szájuk. Tulajdonképpen nem is érdekelte annyira most a házija, inkább figyelmesen hallgatta amit a lány mond, hisz tanulhat tőle, mert ő magyar. A házikra még van egy hete szerencsére, de nem szereti az utolsó pillanatra hagyni őket, szóval igazából jobb előbb, mint utóbb. Ettől függetlenül azonban most ez nem is izgatja.
- A kedvenc tantárgyaim? Az asztrológia, a csillagászat és a jóslástan. A bájitaltant én sem szeretem, de azért próbálkozok odafigyelni az órákon. Amúgy jó tudni, hogy akkor nem csak én vaggyok ilyen... öhm... hogyan is mondjam.. sokat beszélő. Angliában kiidegeltem a barátaimat azzal, hogy szinte sosem fogtam be a számat. Amúgy ez itt sem változott, de aki igazán jól megismer engem, annak szinte már fel sem tűnik. Na és amúgy te sportolsz valamit?
Alison nagyon eltöprengett azon, hogy vajon tényleg bírja-e őt Ramóna, vagy csak azt mondja, mert már sok ilyen emberrel találkozott, köztük sokan férkőztek a bizalmába, majd egyszer csam úgy eldobták őt, mintha egy szemét lenne. Azonban Ramónában bízott. Ő nem olyan, mint a többiek.

Juhász Ramóna Zita

Még soha senkit nem hallgatott végig ilyen figyelemmel. Persze máskor is figyel, de még ő sem tudja, hogy miért, jobban érdekelte, mint bármi más.
- Szerencsére a bájitalfőzésből jó vagyok, nekem nemmis azzal van bajom, hanem inkább az elmélettel, vagy az is lehet, hogy magával a tantárggyal.
Alison észrevette, hogy a máyik ugyanolyan érdeklődéssel figyeli, mint ő. Ez nagyon tetszett neki a lányban. Szerinte nagyon jóban lesznek. A stílusuk is megegyezik, meg szinte minden, csak egy nem az, hogy Ali egy évvel idősebb, de most ne ez legyen a legnagyobb baj.
- Igen, én sportolok. Mielőtt elkezdtem volna itt a tanulmányaimat kézilabdáztam. Még mindig kézizek, de most inkább már hobbiból. Amúgy idén bekerültem a kviddics csapatba szóval most ezt a sportot űzöm. Azt hiszem jövő héten már lesz os meccsünk.
A sporttal végeztek aztán már egyből jött is egy másik kérdés. Édességek!!
- Ki nem szereti az édességet? Szerintem itt inkább ez a kérdés. Én imádom őket eszek is, de nem nagyo  látszik meg rajtam, a 172 centimmel meg az 50 kilommal. Amúgy sem látszana, hiszen a sportolás közben ledolgozom. Na és te hogy állsz velük? És a zenével hogy állsz? Milyen zenéket szeretsz, melyik a kedvenced?

Emily

Nagyban sétálok a bejárati csarnokban, a húgomra várva. Megbeszéltük, hogy találkozunk, mert amióta itt van talán egyszer kétszer láttam csak, de akkor sem volt időm rá beszélni vele, amit nagyon sajnálok.
Az tény, hogy nagyon jóban vagyok vele, sőt valamikor sokkal jobban eltudok vele beszélgetni, mint a barátnőimmel. Talán ő a legmeghatározóbb személy is az életemben.
Már egy két perce biztos, hogy föl-alá járkálok, amikor a lépcsőn feltűnt Emily. Szőke haja úgy lebegett utána, mintha csak egy álomba csöppentünk volna. Habár a haja most nem teljesen szőke, mert a haja vége be van fújva rózsaszín festékkel, de ettől függetlenül nagyon szép.
Mikor odaért hozzám beleugrott az ölembe, szó szerint. Csak öleltem és öleltem, mert már nagyon hiányzott nekem.
- Szia!- köszöntem neki széles mosollyal az arcomon.
Elengedtem, és ő egy lépést hátrébb lépett.
- Hogy vagy?- kérdezte.- Már rég láttalak. Tudod nagyon fura, hogy te a rellonba kerültél én meg az eridonba.
Még egyszer megölelt, és körülbelül öt percig úgy is voltunk.

Kolos

Kolos eldobta a labdát. A lány először csak a labda félkörívét figyelte, amit az megtett, majd rá körülbelül egy percre jutott csak az eszébe, hogy azt a labdát neki dobták és ha most nem nyújtja ki a kezét, és nem összpontosít a labdára, akkor az biztos, hogy fejbe fogja találni. Összpontosíts már, gondolta magában. Már csak pár másodperc és elkaphatja a labdát, már ha egyáltalán el tudja. Öt, négy, három, kettő, egy.. és elkapta. Aztán egy vagy kettő másodperccel később már dobta is vissza a fiúnak.
- Szólj, ha túl erőset dobok! Nem akarlak a gyengélkedőre kísérni pár perc múlva.- ezt most komolyan Alison mondta, amikor ő esett majdnem hátra az előbb?- Nyugi, csak viccelek. Nem nézlek téged gyengének, sőt szerintem elég fitt vagy.
Kimondta ezeket a szavakat, és már repült is vissza felé a labda. Aztán megint ő dobta a labdát, majd jött vissza, aztán megint a fiúhoz ment. Aztán még tovább. Már vagy húsz perce biztos, hogy dobálták, amit a lány a végére már nagyon megunott. Nem tudta, hogy a fiú mit gondol erről, ezért inkább odament hozzá:
- Kolos nincs más ötleted, mármint most mit csináljunk, mert ezt már unom, nem tudom te, hogy vagy ezzel.

Emily

- Hát oké, nekem teljesen mindegy.- mondtam, mire egy hálálkodó pillantást vetett rám.
Nem tudom, hogy mire gondolhatott, de ha neki ez így jó, akkor nekem is. Szerintem az az egy év amíg még nem volt itt egy kicsit lazított a közöttünk levő szoros köteléken. Nem azt mondom, hogy már nem vagyunk jóban, de szerintem mostanában félti előlem a titkait.
- Szerintem inkább beszéljünk rólad- zökkentett ki a gondolkodásból.
Most erre mégis mit mondjak? Szinte még én magam sem tudom, hogy mi történt velem az elmúlt tanévben. Jó, igaz csak félév volt de akkor is.
- Szóval, félévkor érkeztem, nem sok mindenkit ismertem. Aztán találkoztam egy gyerekkel, aki akkor negyedikes volt, tök jóba lettünk meg minden, szerintem ezt lehet nevezni barátságnak. azóta is beszélünk. Aztán igazából még nagyon sok segítőkész emberrel összefutottam, mind nagyon kedvesek voltak és nagyon sokat segítettek a beilleszkedésben meg a további teendőkben. Az évet sikeresen zártam, azt hiszem csak egy V-t kaptam, a többi az mind K lett.
A húgom az egészet nagy figyelemmel hallgatta végig. Már ez is nagyon jól esett nekem. Tulajdonképpen nagyon hiányzott már a társasága. Vele őszintén tudok beszélni, nem mintha a barátaimmal nem tudnék, de a testvér azért mégis más.

Annelie

Alison nagyon sietett a rétre, mert tudta, hogy késésben van. Az óráját is otthagyta reggel a klubbhelyiségben, és reggel óta nem is ment vissza oda, szóval igazából az órákra is szaladt. Kész csoda, hogy egyikről sem késett el. Tulajdonképpen azért sietett úgy a rétre, mert legendás lények gondozásán azt a feladatot kapták, hogy egy mestertanonccal kell együtt dolgozni, Ő pedig Annelie Freya Merkovszky-t választotta és éppen hozzá igyekezett annyira. Amikor kiért a rétre látta, hogy Annelie már ott ül és egy kis cicával játszik. Nagyon édes volt. Kicsivel később meg is érkezett.
- Szia, bocsi a késésért, csak a rellonban hagytam az órámat- próbálta magát kimagyarázni.- Remélem nem kellet túl sokat várnod rám.
Letelepedtem Annelie mellé és érdeklődve néztem ahogy a macskájával játszik. Aztán egy kicsivel később odafordult hozzám, mire én előpakoltam a könyveket, pergament és pennát vettem elő, hátha kell. A feladat meg nem más, mint megfigyelni egy veszélyesebb állatot, és le kell írni a megfigyelést. A mestertanonc pedig azért kell mellénk, hogy nehogy bajunk essen és, hogy segítsen nekünk.
- Na és melyik állatot fogjuk megfigyeilni?- érdeklődött Alison.

Tánya

A kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy  húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.

Juhász Ramóna Zita

- Én is nagyon szeretem a milkás édességeket- válaszolta Alison a kérdésre.
Édességek, édességek. Kezd megéhezni a csaj, csak ahhoz kellene is valami édességet találni. Viszont ahhoz előbb meg be kellene fejeznie a házi feladatokat, de most azok voltak a legkisebb problémái. Nagyon nem izgatta a dolog. Tulajdonképpen hogyan is jutottak el az édességekig? Ja már meg van! Nagyon nem érdekli egyiket sem a házija és szeretnék egymást minél jobban megismerni. Aztán jött a zene kérdés.
- Hát én inkább ilyen pop stílusú vagyok. Nagyon szeretem azokat a számokat. Most éppen ezek közül spanyolt hallgatok leginkább, ja meg angolt.
Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy még milyen témát tudna felvetni. Zene, édességek, sport mi van még ilyen érdekes? Mondjuk a kedvenc időtöltés.
- Na és mi a kedvenc időtöltésed? Mármint mit szoktál csinálni, amikor van szabadidőd?
A szabadidő is ki van lőve, akkor most jöjjön valami más.
- Amúgy jártál már külföldön? És ha igen, akkor hol? Ja és bocsi a sok kérdés miatt.
Ennél jobb kérdéseket már fel sem tehettem volna, gondolta magában Alison. Most komolyan? Az életéről sem kérdeztem, és most komoly ezzel jövök, fűzte tovább a gondolatait. Habár most, hogy így belegondolt, annyira nem is volt hülyeség.
- Amúgy bocsi, hogy már megint kérdezek, de van tesód?

Tánya

Egy darabig csak ámultam. Most mégis mit feleljek a feltett kérdésre? Azt, hogy: "Bocsánat, de éppen nem tudtam aludni, ezért eljöttem egy kicsit sétálni." - na már csak az hiányozna. Elhinné, mert én biztosan nem hinném el az ő helyében. Viszont ez az igazság.
Válaszra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Nem tudom, hogy miért, mert én nem az a félénk kislány vagyok, sőt szinte mindig jár  szám. Csodálkozom, hogy egyszerűen nem akar kijönni egy hang sem, pedig az biztos, hogy akkor legalább még holnapig itt állnánk. Erőt vettem magamon, majd megszólaltam.
- Bocsánat! Csak ki akartam szellőztetni a fejemet, és a rellonban nem akartam maradni, mert voltak ott és nem volt nagy kedvem társaságra. Szóval inkább eljöttem sétálni, de hidd el, hogy nem akarok semmi rosszat csinálni. Nem szoktam szabályokat szegni.
Ez a magyarázat talán még rosszabb is volt, mint amit megfogalmaztam magamban. Nem értem, hogy miért ezt mondtam. De végül is ez is igaz, szóval szerintem olyan nagy bajba nem kerültem. Most már csak arra várok, hogy megkapjam a büntetésemet. Remélem Tánya nem szab ki olyan nagyot, viszont ebben csak reménykedni lehet.
- Szabad megkérdeznem, hogy mi lesz a büntetésem?
Nem tudom, hogy ez miért érdekel annyira, hisz amikor elfogom végezni, akkor majd úgy is rájövök. Nincs nagyon sok kedvem egy büntetéshez, még soha nem voltam büntetve, szóval ez a helyzet egy kicsit fura nekem. Tánya válaszára vártam, miközben a földet fürkésztem.

Tánya

Az előbb Tánya komolyan azt mondta, hogy ha nem tudok aludni, akkor látogassam meg a konyhát? Na hát erre nem számítottam. De legalább nem ítél el. Én nagyon jó fejnek tartom őt, habár szerintem biztos, hogy Tánya azt sem tudja, hogy én ki vagyok.
Aztán ugye feltettem a büntetésről szóló kérdésemet. Egy kicsit nagyon meglepőnek találtam a csaj válaszát. Ekkora pechem egy évben csak egyszer van. Igazából még mindig nem hiszem el.
- Köszönöm, de ez a te döntésed, végül is te vagy a prefektus. Én még egyáltalán nem voltam büntetve, szóval nem tudom, hogy milyen.
Még mindig nem tudtam felfogni. Igazából lehet, hogy ha nem kapok büntetést, akkor meg kéne fogadnom a tanácsát. A manók mindig nyugtató teát főznek, szóval biztos, hogy jól fog esni. Viszont még mindig Tánya válaszára várok.
Aztán hirtelen újra előtörtek az emlékek. Nagyon hasogatott a fejem. Emily, hogy most biztos van egy kis baja velem, aztán a srác akivel jártam és még mindig szeretem, de ő az előző varázslósulimba jár. Nagyon hiányzik, de ez ellen nem tehetek semmit, főleg, hogy az ottani barátnőm azt mondta, hogy már összejött valaki mással. Tudom, tudom, hogy most nem ezen kellene agyalnom, hanem azon, amit cselekedtem, de egyszerűen nem megy.
Szóval egyre türelmetlenebbül kezdtem várni Tánya válaszát.

Juhász Ramóna Zita

Alison nagyon bírja a kis csajt. Igen, tudja, hogy csam egy évvel fiatalabb de akkor is kis csajnak hívja. Na jó még nem hívta így.
-Hát én már jártam külföldön gyakorlatilag most is külföldön vagyok, mert nem ott vagyok ahol felnőttem. De amúgy már tavaly éppen Horvátországban nyaraltam, idén meg Szlovákiában voltam, állítólag kiskoromban voltam Szlovéniában is de én nem emlékszem rá. Ezeken kívűl máshol nem voltam még, de szeretnék elmenni máshova is.
Így elgondolkodva ezen nem is tűnik nagy marhaságnak amire eddig gondolt. Csak idén volt külföldön úgy, hogy a családja nem volt vele, ezt akár meg is ismételhetné. Habár fél, hogy a szülei nem engednék el a barátaival külföldre, mert Szlovákiába is egy tanuló csoporttal ment, szóval volt felügyelet.
-Hát igen, nekem van egy húgom. Ő is pont most első, és eridonos. Nagyon szomorú volt amikor megtudta, hogy nem a rellonba került, de aztán idők közben megkedvelte. Amúgy szerintem már találkoztál vele, a neve Emily Black.
Ránézett az órájára, aztán amikor meglátta, hogy mennyi az idő gyorsan felpattant az asztaltól.
-Sajnálom Rami, de most mennem kell órára! Ha gondolod akkor máskor még folytathatjuk ezt a beszélgetést. Nagyon örülök, hogy megismertelek. Szóval remélem még találkozunk. Szia!

Annelie

Egyre több könyvet pakol ki a táskájából. Nem is tudja, hogy bírta el ezt a táskát. A nagy pakolás közben pedig Annelie-t hallgatja, hogy milyen állatokat lehenne érdemesebb megfigyelni. Fogalma sincs, hogy még is melyiket válassza. Szüksége van még egy kis gondolkozásj időre. Szóval úgy döntött, hogy először befejezi a könyvek kipakolását és csak utána választ az állatok közül.
-Hát igazság szerint én megnézném a hippogriff családot is, de a sárkányodat is.
Ahogy kimondja ezt a mondatot hirtelen eszébe jut valami. Nem tálalja ki azzonal a mestertanonc lánynak, hanem a könyveit rendezgeti egy kis ideig, mintha az sokkal fontosabb lenne. Aztán erőt vesz magán és kimondja.
-Figyelj, nem lehetne, hogy megnéznénk a hippogriffeket és a sárkányodat is?
Nem érti miért hitte azt, hogy ezért a kérdésért Annelie leharapja a fejét.
-Már ha neked is jó úgy.

Tánya

Szép lassú léptekkel elindúltam én is a kanapé irányába. Amikor odaértem leültem. Egy kicsit gondolkodtam azon, hogy elmondhatom-e neki, vagy sem akkor megígérte, hogy senkinek sem adja tovább. Szóval elkezdtem mondani neki, hogy milyen gondolataim vannak a fejemben.
-Hát van egy húgom aki most elsős és az eridonba került, pedig nagyon szeretett volna a rellonba kerülni. Nem tudom miért, de szerintem valamiért haragszik rám és egyszerűen mostanában nem tudom őt megérteni, hogy mit miért cselekszik. Aztán ott van a volt pasim a másik varázsló suliból. Folyton rá gondolok amióta csak idejöttem. Az ottani barátnőm azt állítja, hogy most egy másik barátnője van, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ki. Még az is lehet, hogy a barátnőm az csak nem akarta elmondani nekem. Aztán meg itt van a suli. Mostanában nem nagyon tudok koncentrálni az órákon és félek, hogy majd az év végi vizsgák rosszul fognak sikerülni.
Hirtelen elhallgatok. Ezeket még senkinek sem mondtam el. És most mindent kitálaltam egy olyan lánynak akit még nem is ismerek annyira. Viszont nem tudom miért, de én megbízom bennne.
-Szóval ezek miatt nem tudok aludni már jó pár napja, és ma ezek miatt akartam kiszellőztetni a fejemet. Remélem nem baj, hogy most minden bajomat rád zúdítottam.