Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Abban a pár napban amit eddig itt töltöttem nagyon nem hajtott a fejfedezés iránti vágy. Hatalmas sikerélményként éltem meg például, ha eltaláltam egyedül vagy nagyon kevés segítséggel az óráimra, és egyelőre nekem ennyi elég is volt. Most sem terveztem, hogy mindent bejárok egyszerre, amit csak lehet, egyszerűen körül akartam nézni, mi van mondjuk a kastélyon kívül. Mert a beköltözésem után nem szántam rá magam még a közvetlen környezet végigvizslatására sem.. Lelki erőt kellett gyűjtenem, mielőtt elindultam, mert ez az időjárás nem az, amit szeretek. Jól beöltöztem, a fejem szinte el is veszett a kabát szőrös csuklyájában. Szeretem ezt a barna bundát mert színben illik a csizmám szőrmés béléséhez, és nőből vagyok, szóval megnyugtatja a kis lelkem ha valami nem csak kényelmes és jelen esetben jó meleg is, hanem még jól is néz ki. Ezzel a tudattal rögtön könnyebb volt megindulni, kiérve pedig némiképp megnyugodva könyvelhettem el az időt sokkal jobbnak mint amire vártam. Magamban arra jutottam, hogy ha még jobban sikerül megbarátkoznom a hőmérséklettel akkor lehet hogy tovább is maradok és többet nézek meg, mint eredetileg terveztem, de ez még nagyon képlékeny gondolat volt.
Kiérve csupán annyiban voltam tökéletesen biztos, hogy tetszik a kapu előtt elterülő rét. Nem tudom mi fogott meg benne ilyen hirtelen, talán az egyszerűségében rejlik a szépsége, és hogy a fagyott tájat elszórtam a zöldben most is tarkítják színes virágok.
Csak sétáltam előre és teljesen belemerültem, hogy ezeket az olykor eléggé eldugott szépségeket keressem. Lehajtott fejjel sétáltam erre-arra, szemem sarkából az is feltűnt, hogy nem vagyok egyedül, akad itt még néhány erre sétáló, vélhetőleg diákok. De az sem érdekel, ha azt hiszik nem vagyok teljesen normális össze-vissza bolyongva, még a tekintetem sem emelem fel rájuk.
Egész addig amíg a látóterembe oldalról egy nagy idegen folt nem kerül. Igaz, nincs olyan nagyon közel, van még köztünk vagy másfél méter, de olyan hirtelen kapom fel a fejem a hozzám képest magas és így összességében is nagynak tűnő srácra hogy egy csöppet meg is ijedek tőle.
Hát még akkor, mikor a kapucniból kitűnő arcot fel is ismerem. Azt hiszem a pillanatnyi meglepettség és sokk jobban kiütközik az arcomon, mint azt szeretném, de elsőre hiába akarok én akár bocsánatot is kérni a hülye kérdésemért, megnyikkanni sem tudok.
- Szia - nyögtem ki végül lassan, elnyújtva, majdnem elcsukló hangon. Ez az, büszke lehetek magamra ezért a teljesítményért, képzelni sem tudtam volna szebb megoldást vagy hirtelen életképesebb megszólalást részemről. Hirtelen mintha lavinaként borulna rám minden, és csak állok és nézek, és várom hogy betemessen. De elsőre elég  lesz az is, ha Chris felismer, és összeszedettebben képes reagálni mint én..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Úgy jöttem ide, hogy csak szabadulni akartam anyámtól, és kezdeni magammal valamit, valamit ami már teljes egészében én lehetnék, és nem az a sablon amit elém akartak állítani. Pont ez hajtott akkor is amikor apámhoz költöztem. Akkor valójában még azt sem gondoltam, hogy visszajövök, de most, hogy itt vagyok, véletlen sem jutott volna eszembe, hogy pont most és pont itt láthatnám újra Christ. Aztán kijövök sétálni és itt áll előttem, én meg egyszerűen nem tudom hova tenni az egészet.
Olyan megszokottan és jól ismerten cseng a hangja, pedig annyit változott az elmúlt 6 évben.. Mégis annyira megnyugtat, főleg amikor azt az apró kis mosolyt is meglátom arcán. Elmosolyodom én is akaratlan, ahogy ránézve eszembe jut a kicsi Christopher édes kisfiús mosolya. Ez nem pont azt adja vissza, de bennem nagyon megmaradt.
Az ezernyi rám zúduló gondolatból ébreszt, hogy hirtelen csak azt veszem észre, hogy szorít magához. Erősebben, mint vártam, de egyáltalán nem fáj, és miután átöleltem lehetőségeimhez mérten szorítom én is. Valami hihetetlenül jól esik, hogy itt van, megvan, látszólag rendben, már attól féltem, hogy azzal amit akkor itt hagytam Őt is végleg itt kellett.
Érzem a meglepődöttségét, és hogy nem csak én vagyok nagy hirtelen ilyen zavart állapotban, ahogy ölel és nevetgél közben, de egyelőre én sem vagyok tökéletesen a helyzet magaslatán szóval csak vigyorgok tovább amíg nem kérdez.
- Visszajöttem - kezdtem annyira tömören és összeszedetten amennyire csak tudtam -, mármint anyámhoz. De ott sem maradtam. Most itt tanulok.
Ez nagyon sok kérdést vetne fel abban az egyszerűségében, ahogy most előadtam, de jelenleg nem hiszem, hogy ez a legfontosabb. Szerintem lesz időm még bőven elmesélni neki.
- Te mióta vagy itt? Remélni sem mertem volna, hogy itt talállak - folytattam már kicsit bátrabban. Lehet, hogy hülye vagyok, meg az is lehet, hogy feledékeny, de nekem erről az iskoláról semmiféle említés nem rémlik régről. Akkor talán nem is lett volna kérdés az idejövetelem, ha tudok róla.
- Istenem, de örülök neked - szorítottam meg újra, miután az előbb pár mondat erejéig engedtem, hogy szemeit fürkészhessem miközben beszélek hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Pedig én vagyok, amennyire csak lehetek.
Vagyis mostanra a lehető legteljesebben. De megértem, talán először én sem hittem el, talán.. először még én sem tudom mi futott bennem végig. Kezdenek lassan és nagyon halványan körvonalazódni, aztán amikor mint tanulótársát üdvözöl mintha egy kicsit megint borulna. Ő is itt tanul, nem csak úgy van, akármi okból kifolyólag. Eddig a pillanatig eszembe sem jutott, milyen lehetetlen helyzet, mennyire irreálisnak tűnik a közös pont ennyi idő után. Az pedig még annál is inkább, hogy itt állunk kint, és magamhoz ölelgethetem, és úgy néz ki, mint aki nem akar a világból kiátkozni azért, mert csak úgy mindent otthagytam én mentem a fejem után. Számomra ez a leghihetetlenebb jelenleg.
Összeszedtem magam, egy kérdés erejéig biztosan, és még hangja sem zökkent ki, de talán az a félmosoly nagyobb akadályt gördít elém a gondolataim megfogalmazásában.
- Ezt sem gondoltam volna - válaszolok végül egy apró mosoly kíséretében. Azt hiszem nagyon sok dolog van, amit most itt álltamban ezen állítás mellé fel tudnék sorolni, de próbálok nem ezen gondolkozni, hanem csak megölelem újra.
A megállapítása helyes és még én is így látom. Hiányzott, és egyáltalán nem is kell szóban helyeselnem. Láthatja minden megmozdulásomban és a szememben.
- Azt hittem ki nem állhatsz majd..
Ismét elengedem és felnézek a kékjeibe. Sajnálattal, megbánással, valahol mélyen rejlő félelemmel. Minden oka meglenne utálni is, mert senkire nem voltam tekintettel, csak magamra, holott Rá lehettem volna. Igaz, gyerek voltam még, de az a makacsságom azóta is megvan. Nem is akarom semmire ráfogni, én voltam az a döntés, ami én vagyok most is. Régen nagyon sokat rágódtam ezen, rengeteg időmbe telt elfogadni és beletörődni, hogy ezek a következmények nem azok a boldog következmények. De nekem kellett az, hogy tanuljak, hogy a döntéssel a következmény is a sajátom legyen.
- Meg tudsz nekem bocsátani?
Oké, talán nem hat év után kéne feltennem ezt a kérdést, de jobb később, mint soha. Annyi mindent mondanék még ilyen alapon, de azt hiszem egyelőre ennyivel is sok leszek. Még ha túlaggódásnak is tűnhet, nekem fontos tudnom, most már nem maradok kételyek közt, hogy megkérdezgetem..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mikor épp egyikőnk sem beszél, másodperceknek tűnő időre merülök teljesen bele a gondolataimba. Vagyis lehetséges, hogy sokszor annyi idő telik el, mint ahogyan én azt érzem, de Chris hangja vagy a hirtelen megfogalmazódó kérdéseim mindig kizökkentenek.
Nem is tudom mit mondhatnék, csak bólogatok az egyetértésem kifejezéseként. Valószínűleg tényleg ez a neki való szak, mindig értett az emberekhez, helyén tudta kezelni őket,és ezt pont azért, mert kiismeri őket. Anno, amíg a közelemben volt, néha úgy éreztem, hogy ebben rám is jótékony hatással van.
Most nem tudnám megmondani milyen hatással van rám, de nem is ezzel foglalkozom elsősorban, hanem a megbizonyosodással afelől, hogy ő miképp is áll hozzám. Természetesen saját feltételezésem szerint most utálnia kéne, de meglepődött kérdéséből sem ezt tudom leszűrni.
- Hát mert.. tudod.. - kezdeném, de lehet, hogy nem is akarom befejezni, meg nem is tudom, mert magához szorít, és ezzel többet mond mint bármiféle válasszal tudna.
- Buta kérdés.
Rögtön jobb kedvem van attól, hogy akármennyire komoly is a téma, az előadása sokkal könnyedebb és poénos. Valójában nem vártam tőle, de nagyon jól esik, hogy még most is képes az egészet így kezelni.
Míg el nem enged, észre sem veszem, hogy szorítom én is, majd ahogy megfogja a kezem, megint csak mosolygok rá, már nem is tudom hányadszorra, az elmúlt percekben szinte csak vigyorogtam.
- De leülhetünk - válaszolok végül néhány másodperc hallgatás után, gyorsan el kell döntenem képes vagyok-e egy helyben megmaradni ebben az időben. De teljesen megérné megfázni is azt hiszem. Körbe is nézek, most mégis merre van az, ahonnan bejöttem erre a félreeső részre, kint a réten sok padot láttam, egy közeli tökéletes lesz. Meg is indulok, de csak Christophert figyelem, az út oda hirtelen nem is érdekel, mintha csak csukott szemmel is eltalálnék a padhoz, a szemkontaktus sokkal fontosabb.
Nem néz ki bizalomgerjesztően, és tudom, hogy hideg is, de a kabátom szerencsére hosszú és így annyira nem kell aggódnom. Aggódhatok már miatt is pont eleget.
- Hirtelen annyi kérdésem lenne - kezdek is bele végül az előzetesen amúgy magamban olyan nehezen megfogalmazott monológomba - De nem hiszem, hogy mindent meg tudnék kérdezni, amit akarok.. Mesélsz nekem?
Szerintem tudja, hogy arra lennék kíváncsi, amit fontosnak tart. Bármire és egyúttal mindenre ezek közül, akármi történt, ami említésre méltó, azt hiszem azt mind hallani akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Azt hiszem kicsit túl sokat időztem a társalgóban, és még csak nem is a szocializálódás gondolatával céloztam azt meg valamikor még órákkal korábban, egyszerűen csak szeretem azt a helyet, a kék dolgok mindig is könnyen elnyerték a tetszésem. Ott viszont az idő is olyan gyorsan repült, hogy igazából abból a csodálatos nyugodt érzésemből a gyomrom korgása rángatott csak ki. Bizony neki táplálékra volt szüksége, nekem meg édességre, szóval hatalmas kompromisszumkészséggel döntöttem úgy, hogy rendes étel helyett édességet fogok hajkurászni, méghozzá amilyen hamar csak lehet.
El is indultam, hogy majd szépen visszaslattyogok a szobámba és ott vár egy nagy csomag akármi, aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy abból a nagy csomag akármiből semmit nem hagytam. De ez nem tántorított el a dologtól, akadtak még lehetőségek, mint például, hogy megostromozom a cukorkaboltot, vagy a cukrászdában eszek fel mindent amit csak lehet és ami még elfér. Tehát egy dolgom maradt, hogy le vegyem az irányt a faluba.
Sajnos útba esett a nem mondhatnám, hogy legkedvencebb helyem a kastélyban. Elég rég, talán már mióta idekerültem utálom az itteni dámákat. Sosem értékeltem az ítélkezést meg a pletykálást, na ezeknek meg az megy a legjobban. Néha megkérdőjelezem, hogy képesek másra is. Próbáltam nagyon sietni, mert tudtam, hogy nem lesznek képesek megállni megjegyzések nélkül. A ruházatom most nem épp az a fajta, amire az ő fajtájuk tudna mondani bármi szépet, végül is a bézs hosszú ujjú pólóm is csak a hasamig ér, a szakadt, bokáig feltűrt farmerem meg, ami még túlméretezett is rám, számukra minden lehet, csak divatos nem. Az ő felfogásukkal teljesen úgy festhetek mint valami kis ízléstelen suhanc gyerek, de nem is az bosszant, hogy ők mit gondolnak rólam, hanem ahogy hangot adnak a véleményüknek. Mocskosul nagy felsőbbrendűségérzetük van, annyi szent.
Csak kettőt hallok épp trécselni a kinézetemről, azért már majdnem olyan, mintha próbálnák halkan, de azért még pont elég érthetően, hogy hozzám is eljusson. Csak egyetlen másik van, amelyik nem fél használni a hangját, de az nem is a többi társalgónőnek szól, hanem engem szólogat. Már harmadszorra ismétli meg még mindig pofátlanul nagyképű hanglejtéssel a "kisasszony" megszólítást, mire elég ideges pillantással fordulok vissza felé.
Egyáltalán nem akarom, hogy megszólaljon, hogy mondjon bármit, bár hirtelenből nem is tudom mégis mit akarhat tőlem. Amint megszólalna képes is lennék leállni veszekedni vele akármiről legyen szó, de inkább csak megrázom a fejem, afféle jelzésképp csak saját magamnak, hogy ne süllyedjek már le a szintjükre, és azzal a lendülettel fordulok is meg, hogy még egy lépéssel közelebb legyen a folyosó elhagyásához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fura itt újra, de sokadszorra is bebizonyosodott, hogy akárhol máshol vagyok, ott csak még furább vagy rosszabb. Sokat gondolkoztam rajta, hogy megnézem anyámékat, állítólag jön a következő gyerek, de inkább kimaradni minden problémájukból lenne nekem kedvem. Apámnál se voltam, az is házasodni akar valamikor mostanában. A bátyámmal se beszéltem. Minden és mindenki teljesen kifordul magából az utóbbi időben. Talán ezért is döntöttem úgy, hogy én leszek a következő. Például prefi lettem, de ez egy sokkal pozitívabb változás, mint amilyenekre én készültem.
Úgy éreztem, a csárdába való látogatás az egy tökéletes első lépés lesz az én ártatlan, gyermeki lelkemnek, aki rosszul érzi magát már az itteni csúnya bácsik csúnya nézésétől is. Egy elég komoly és elég nagy kihívásnak tekintettem. Szóval a bárpultnál elhelyezkedem és érett nagylánynak érzem magam amikor kikérem és persze meg is kapom a vajsörömet, mert az már valami.. nekem. Lelkes nézelődések közepette pedig a mellettem nem sokkal helyet foglaló fiút is észreveszem, aki nem tűnik annyira elvetemült, sötét fazonnak mint itt bárki más. Na de azért annyira bátrak így nekifutásból nem vagyunk, hogy rá is köszönjünk vagy valami. Mi van ha mégis valami pszichopata? Szóval csak bámulom amíg elég erőt nem érzek magamban bármihez, akár lelépni is..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem mondom, hogy annyira nagyon meglep, hogy néz a srác, akit én olyan nagy lelkesedéssel álltam neki bámulni. Még pár perc elteltével sem érzem kínosnak, már arról a gondolatról is kezdek letenni, hogy valami tömeggyilkos, aki épp most tervezi el, hogyan gyilkolna le. Amikor megmozdul, és közelebb jön már megfordul a fejemben, hogy el kéne indulni, akárhova is csak messze, viszont egész kedvesen szólal meg és már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem fog bántani.
- Szia! Hát.. de. De azért vagyok itt, hogy szokjam és ne féljek. Akkor nagyobb eséllyel tudom megvédeni magam.
Micsoda őszinteségi roham tört rám hirtelen feloldódva, pedig kevesebb is bőven elég lett volna. Remélem azért, hogy most nem dönt úgy, hogy itt is hagy, mert valami élettelen kislány vagyok, aki sose járt ilyen helyeken. Jártam én, csak mindig vigyáztak rám.. Viszont egy ideje az ég világon senki nem vigyáz rám, nekem meg talpraesettebbnek kéne lennem.
- Te? Nem tűnsz csúnya bácsinak aki itt vadászik áldozatokra.
Bár még mindig lehet, hogy tévedek. De nem. Nem szabad. Nehogy már az egyetlen ember akivel szinte ősidők óta nekiállok beszélni bántani akarjon... Biztos, hogy utána még kevesebb lelkesedéssel állnék a szocializálódáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kinevet. De olyan igazán. Én meg csak nézek, bár valahol mélyen realizáltam már magamban, hogy amit olyan nagyon szentül hiszek, az felelőtlenség. Oké, én mondjuk úgy képzeltem el, hogy ezalatt a szellemi fejlődésre szánt időszakban majd békén hagynak, de milyen igaza is van, ez egy sokkal keményebb terep annál, mint ahol elmegy az ilyen.
- Oké oké jó.. De ezzel nem nagyon sikerült megnyugtatnod.
Valójában egyáltalán nem akarok semmilyen mugliknak szánt szakkörös dologra járni, egyedül akarom megoldani, de annyira nem rossz ötlet. Mondjuk talán ha végre a pálcám is beadná a derekát és nem makacskodna állandóan, tanulhatnék néhány hasznos dolgot.. mert egy ideje csak azt tanulom, hogyan ne kapjak idegösszeroppanást.
- Nem is gondoltam, hogy olyan lennél, mint ezek. Vagyis, de, de csak egy picit. Épp te említetted az előbb, milyen rossz dolgok várhatnak itt rám. Akkor honnan tudtam volna, hogy nem egy cuki pofi mögé bújtatott pszichopata vagy?
Nem is tudom minek kell nekiállnom beszélni. Minél több jön, annál nagyobb eséllyel csinálok hülyét magamból, és ennél jobban már nem akarok.
- Amúgy.. köszi.
Már majdnem el is felejtettem, hogy közben közölte, hogy ő megvédene, nem bántana, és azért ennek örülök, még ha egy kicsit meg is bántottam a lelki világát..
- Itt laksz amúgy valahol a faluban?
Valamiért nekem ez az opció kézenfekvőnek tűnik, ha nem, meg úgyis kijavít. Mindenesetre nekem mindenképpen új arc, mindegy honnan jött, itt volt-e eddig, én nem, szóval nem láttam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagyon nem jó úton haladok ebben a beszélgetésben, érzem én. Sosem voltam egy nagyon barátkozós típus. Bár ennyire elveszve sem voltam még soha. Mikor elmentem innen, akkor változott meg valami, és nagyon ki szeretnék ebből mászni, de nagyon úgy néz ki, hogy nem megy. Egyszerűen rettentő hülyén viselkedek, de még hülyébben jönne ki, ha neki akarnék állni magyarázkodni.
- Ez egy jó ötlet. Sajnálom.
Lenne pedig még mit mondanom, meg akarnám is, de nem érné meg, már csak rosszabbul jöhetek ki a dologból, és megsérteni sem akarom jobban. Próbálok máson gondolkozni, valami életszerűbb dolgon, amivel normális beszélgetést tudnék indítani, ha már az eddigi nem sikerült szépen, de ez sem úgy néz ki, mintha szebben akarna folytatódni. Szóval nem. Értem én, de eszem ágában sincs annyiban hagyni.
- Akkor?
A kastély a legvalószínűbb a falu után, de nem kérdezek rá konkrétan, mert a reakciója jobban érdekel, hogy mennyit oszt meg velem.
- Én még nem lakom itt, de szeretnék.
Méghozzá minél hamarabb. Mint ennek a változásnak a része, amit olyan nagyon tervezek, csak egy komoly elhatározásra lenne még szükségem. Irritál, hogy egyedül nem tudok mit kezdeni magammal.. Ahogy épp azt is felfedezem, hogy eddig a vajsörömmel sem kezdtem semmit, igazából el is felejtettem, szóval most határozottan magamhoz veszem. Inkább nekiállok ezt meginni és csendben maradok egy kicsit, talán mindkettőnknek jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy kicsit meglep, hogy ő az, aki rosszul érzi magát. Holott én feszenghetnék, én érezhetném magam kínosan, tudva hogy a benne épp kialakuló kép pontosan azt adja vissza rólam, hogy egy életképtelen kislány vagyok, aki állandóan össze-vissza beszél és idegesítően viselkedik.
Holott most ő viselkedik idegesítően, pedig én elég nyugodt természetű vagyok. Igaz, hogy én voltam kíváncsi a reakciójára, mikor teljesen egyszerűen visszakérdeztem, de egy hasonlóan egyszerű választ vártam.
- Jeanette vagyok, szintén elsős mestertanonc, 22 éves, 170 centi, félig svéd és baromira irritál mikor lekezelően viselkednek velem. Szóval igen, szeretném még tudni, hogy mi bajod? Én csak normálisan próbáltam beszélgetni.
Nem hisztizni akarok, nem is akadtam ki, még mindig nyugodtan próbálom megbeszélni vele. Persze nem is tudom minek erőlködöm még ezen, mikor látszik rajta, hogy egyáltalán nem akarja, és szívesen lenne bárhol, akár mondjuk itt is, csak a társaságom nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valamiért jobb kedvem van, mióta hidegebb az idő. Talán otthonra emlékeztet, már ha apám közvetlen környezetét és Svédországot otthonnak lehet hívni. Tetszett az a hely, de sosem fogott meg benne semmi igazán, csak Max miatt költöztem oda. Most meg bár hideg van, de a bátyám sehol.
De legalább van egy szobatársnőm, akivel kiléphetek egy kicsit a mindennapjaim szürkeségéből. Bár már egészen összeszedett vagyok, önállósodtam és képes vagyok úgy szórakozni, mint bárki más, azért mégis egy fontos lépésnek tartom az ilyen kis kiruccanások megkezdését a mai nappal. Valahogy egyre inkább magaménak érzem ezt a szocializálódás dolgot, még ha az elején irtóztam is tőle, pont a kényszer miatt. Most izgatottan vágok neki a pesti éjszakának, azaz kora estének.
Nehézségbe ütköztem az eligazodás kapcsán, de végül is meglett a bár, vagyis ennek reményében nyitok be nagy lelkesen és meg is találom, akit keresek. Ő is észrevesz, aztán ahogy látom akármit is csinál rögtön befejezi és poharakért nyúl. Nem rám vall, de örülök is neki, hogy ennyivel is előrébb vagyunk és már rögtön az italainkkal fogad.
- Én is azt hittem, szóval mondjuk most arra, hogy sikerült..
Tudom, hogy nem komolyan lehordani szeretne ezért, de ha nem hoztam volna fel is biztos megemlítem, milyen gonoszul cserbenhagytak a navigációs képességeim. Jelen pillanatban azonban már nem aggódom miattuk, ahogy lecsúszik a poharam tartalma, és érzem, hogy később sem kell majd, mert csak rosszabbak lehetnek innentől.
- Meglátogatott anyám, ezen kívül semmi izgalmas nem történt. Akar valami nagy békülős ajándékot adni, mondjuk venni egy házat, de egyelőre nem tudom hogyan érezzek a dologgal kapcsolatban, csak úgy hidegen hagy - fejezem is be a nagyon gyors összefoglalómat az utóbbi időszakról, aztán témát váltok. - De bőven elég ennyi a családi drámáimból. Mondd, hogy veled történt valami érdekes. Élek-halok az izgalmakért..
Elég ironikus hanglejtéssel sikerül a vége, de azért tényleg nagyon lelkes vagyok és érdeklődő, ha már egyszer velem nincs semmi. Szóval most nagyon figyelek, miközben azért már épp ideje levennem a kabátom és talán, de csak talán elgondolkozni egy következő körön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Igaz, hogy még csak két napja jöttem vissza, de azt hiszem még elég sokáig fura érzésem lesz, mintha valami új lenne, holott évekig itt éltem. Nem is tudom azt mondani, hogy valami más lenne a faluban, szimplán csak az más, hogy itt vagyok, az egész költözés. Jó, igazából csak helyváltoztatás, mert minden itt várt a lakásban, amit anyámtől kaptam, érintetlenül - pont, ahogy hagytam.
Valójában azért maradt minden úgy, mert én elterveztem, hogy rendszeres visszajáró leszek, aztán mindig jött valami munka, ami miatt az irodát sem volt időm elhagyni, nem még Svédországot. Most pedig éppen egy munka miatt vagyok itt megint, és nem is bánom. Nem tudom meddig maradok, de tudtam, hogy ezzel fog járni, ha több felelősséget kapok, na meg ha sikereket akarok elérni.
Nem is vesztegetem az időmet, az első megbeszélést meg is ejtjük az új kollégával. Apám meggyőződése, hogy nagyon jól ki fogunk jönni, ami tényleg nem ártana a sikeres együttműködéshez, viszont én egyelőre csak szakmai szempontból tudok nyilatkozni. Megvan az összhang, gyorsan haladunk, még egy hatalmas papírköteget is kapok tőle mindenféle kimutatásokról, szóval ezután ahelyett, hogy bármilyen erőfeszítést tennék munkatársam megismerésére, a Pillangóba térek be, méghozzá egyedül.
Elképzelve már meg is van, ahogy találok magamnak egy csendes kis sarkot, ahol áttanulmányozhatom az egészet a kedvenc teám társaságában. Közben azonban túlságosan belemerülök a fejemben lejátszódó képsorokba, észre sem véve, hogy még mindig a bejárat közelében állok, és a betérők vagy távozni vágyók is próbálnak kikerülni. Van, aki kevesebb sikerrel manőverezik el mellettem, meglökve a kezem, ezzel pedig azt eredményezve, hogy körülbelül 200 oldalnyi papír hullik szét minden irányba a földön. Mivel ezzel már biztos, hogy legalább a közelben ülők figyelmét maradéktalanul magamra vontam, inkább gyorsan neki is állok szedegetni össze a jegyzeteket, közben önkéntelenül is kinevetve magamat, amivel szerintem a helyzeten és a megítélésemen sem segítek, de már mindegy. Legalább jól szórakozok magamon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem ha az ember huzamos ideig nagyrészt csak üzleti leveleket kap, nagyon meg tudja lepni, ha jön bármilyen személyesebb hangvételű is, legalábbis engem határozottan. Maga a személy ugyan nem, Francesca volt az egyik olyan ismerősöm, akiről biztosan tudtam, hogy meg fogom itt találni, tehát a költözésem előtt értesítettem, hogy jövök. Most meg pár nap után már jön is a bagoly, hogy találkoznunk kellene, és még fontos megbeszélnivalónk is van.
Már önmagában a lány üzenete felkelti az érdeklődésemet, mivel nagyon hosszú ideje nem sikerült találkoznunk, hát még akkor ez..
De nem hagyhatom, hogy a kíváncsiság eluralkodjon rajtam, a találka előtt még rengeteg dolgom van, így neki is állok szépen, nem kis mennyiségű olvasnivaló vár rám mindig, én meg szokásos módon bele is merülök pár órára, és már csak azt veszem észre, hogy késésben vagyok.
A munkámhoz többek között szükségem van higgadtságra és logikára is, most viszont fejvesztve rohangálok fel-alá az épp legközelebbi táskáért, cipőért és kabátért, ami csak van, mert nincs idő éppen divatosnak lenni, ha egyszer már ott kellene lennem.
Mire minden megvan már tíz percre növelem a késésemet, ezért úgy döntök, hogy kocogó-sprintelő váltásban teszem meg az út egy részét, de erről is hamar lemondok. Azért mégis, amennyire lehet vállalhatóan kéne megjelenni, a legkevésbé ziláltan, na meg amíg sétára nem váltok addig esélyem sincs lecsekkolni, hogy mégis milyen outfitet sikerült összedobnom a nagy sietségben.
Végül is legalább összességében a kinézetemmel elégedetten viharzok be a cukrászdába, lázasan keresve a tekintetemmel az ismerős arcot, meg persze remélve, hogy nem unta még meg a várakozást, de első nekifutásra nem találom sehol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem mondom, hogy meglep a dolog, hogy bárki idejön hozzám egy ilyen alakítás után, és bár lehet, hogy én vagyok túl ítélkező és negatív, nem segítséget várnék ilyenkor, holott ugye az lenne a normális és az illő. Ahogy a lány is tesz, de nem csak felajánlja a segítségét, még rá is kérdez, hogy egyáltalán megteheti-e.
- Szia! Természetesen. Köszönöm szépen!
Jól esik, hogy van valaki, akinek nem okoz fáradtságot, hogy segítsen helyrehozni egy ilyen kis hibát, amit ráadásul még csak nem is ő okozott. Vele tényleg egész gyorsan megy is a dolog, szinte észre sem veszem és az összes papír megvan, a maradékot pedig nyújtja át nekem. Átveszem és elteszem, eszembe nem jutna most azzal foglalkoznom, hogy az eredeti sorrendbe visszapakolásszam őket.
Rövid időn belül pedig már másodszorra lep meg a segítségem, de persze ahogy az előző, ez is pozitív meglepetés.
- Jeanette Bergström, szintén örülök, bár más körülmények között talán menne még jobban is.
Valójában azért így is eléggé, és a korábbi kellemetlen érzésnek is búcsút intettem már, mosolyogva és egészen feloldódva sikerül reagálnom Angelica bemutatkozására. Azt sem szeretném, ha ő érezné magát frusztrálva, mivel láthatóan fiatalabb nálam, én is csak ember vagyok és nem harapok, sőt. Nagyon kis aranyos tudok lenni. Most is teszek egy próbát.
- Megengeded, hogy meghívjalak mondjuk egy teára - vagy amit éppen szeretnél - a segítségedért cserébe?
Újból mosolyogva szólok hozzá, remélve persze, hogy nem ijesztem el. Még nem ismerem ugyan válaszát, de fejemmel egy üres asztal felé biccentek, jelezve, hogy oda akár le is ülhetünk, amennyiben nem utasítja vissza az ajánlatomat.