Az életem a Bagolykőben egyre jobban alakult, volt,és van is sok barátom, sokat jártam korcsolyázni, de ez nem volt elég. Valahogy nem bírtam egy helyben ülni, és a szobám ablakábul bámulni a havas tájat. Tanulmányaim nagyon jól sikerültek, minden leckével, és szorgalmival gyorsan végeztem.
Pár napig semmit sem tettem, de meguntam. Elkezdtem gondolkodni, de nem jutott eszembe semmi. Éppen indultam le vacsorázni, mikor meghallottam, hogy kviddicsjátékost keres a Navine. Kaptam az alkalmon, és jelentkeztem.
Szerencsémre fel is vettek, hajtóként fogok remélhetőleg jeleskedni.
December 24:
"Kedves John!
Mai nap szeretnénk egy edzést tartani a pályán, számítok rád.
Üdvözlettel: Nyeste"
Nagyon megörültem a levélnek, majd felöltöztem, és rohantam a pályára.
Mire leértem már páran ott voltak.
-Sziasztok!
John vagyok, hajtóként szeretnék jeleskedni.
Első évfolyamba járok, kviddicset az apám ismertette velem. Elég furcsa volt, amikor a mugli iskolában az apukák a fiukat focimeccsre vitték, engem kviddicsmeccsre.
Az első meccsemen beleszerettem ebbe a játékba, és megteszek minél többet azért, hogy eredményesen zárjuk a bajnokságot.
Rövid bemutatkozásom után leültem az egyik székre, majd hallgattam a többieket.